Szolovcev finoman hátrafordult a székében, miközben kihasználta a helyzetet, hogy a vendégükkel beszélgető Poklonszkaya éppen háttal áll neki, és alaposan megbámulta a nő formás idomait, majd visszatérve eredeti feladatához, ellenőrizte a nagy, fekete alapon vörös visszaszámlálót, ami beterítette az
Avrora hídjának felső kijelzőit... már csak percek voltak hátra.
A vezérőrnagy, akit újabban bajtársai csak a „lehoni gárdista, a
fasisztik pörölye” néven emlegettek félig humorizálva, félig tisztelettel és irigységgel vegyes komolysággal, megrántotta arcizmait. Már épp ideje volt egy kis akciónak, hiszen rendkívüli módon unta a sokkal inkább ellenségeik stílusához illő rejtőzködő várakozást.
Holott valójában csak bizonyos szempontból nézve rejtőzködtek. Az
Avrora nem viselt álcázót, mint a cosraiak U-hajói... a vörös páncélzatot és modern fegyvereket holomegjelenítők alkotta képpel és gondosan átkonfigurált zavaróhullámokkal rejtették el a bolygó, a Senex-szektor egyik erőssége körül keringő hajón amely így hasonlatossá vált testvérhajóihoz, a Vandron-flotta ősrégi, bár némi modernizáción átesett Dreadnoughtjaihoz, amelyekből rajta kívül még három másik keringett orbiton a bolygó körül, ellenőrizve a ki- és bemenő teherforgalmat.
Az
Avrora így a Vandron-Ház jelvényét és a
Santiago nevet viselte. Az eredeti
Santiago, amelyik a külső rendszerek ellenőrzésére indult, már az Asmeru hajóépítő üzemének egyik gondosan lezárt dokkjában pihent, fedélzetéről a
Specnaz kommandósai talán épp ebben a pillanatban hordták ki a Vandron-ház színes egyenruháját viselő legénység tagjainak utolsó holttesteit. Amikor megérkezett, Szolovcev tolmácsa segítségével bejelentkezett a senexiek dagályos nyelvén, és elfoglalta a hajó eredetijének pozícióját... és várt.
Persze a vezérőrnagy valószínűleg jobban örült volna, ha Poklonskaya őrnaggyal egyedül kell várakoznia... talán akkor vele osztotta volna meg kabinját a lány, és nem ezzel a fekete hajú, sebhelyes, nőcsábász tekintetű birodalmi pilótával, aki Szolovcev jól értesültebb ismerőseinek tanúsága szerint nem csak egy nagy hatalmú
jed’ka – pardon, korrigálta magát a vostroyai parancsnok, jedi – hajdani szeretője volt, de ha a sötét oldaliak nem léptek volna közbe Bastionon, akkor a Birodalom császára is lehetett volna, legalábbis az egyik birodalomé...
- Őrnagy,
Fjel tábornok. – fordult vissza feléjük Szolovcev, amikor a páros rápillantott. –
M’i gatov’imszja.-
Pon’jal, komandgyir, szpasziba. Kérem, kapcsolódjunk be a felszíni közvetítésbe – villantott meg egy mosolyt felé Poklonskaya, amitől Szolovcev egy pillanatra felvirult, de aztán lehervadt a mosolya, ahogyan a Vostroyai Titkosszolgálat őrnagya visszafordult Jagged Felhez, és belékarolt, miközben tekintetüket a megelevenedő holoképernyőre vetették, amelyen feltűnt a helyi közszolgálati csatorna drónjának a felvétele, amely egy hatalmas, vörös lobogókat, holomegjelenítőket és rongyokat lóbáló tömeget mutatott, amely a Karfeddion hatalmas mezői közepén vonult egy épületkomplexum felé.
- Most szemtanúja lehetsz annak, hogyan ragadja magához a békét, szabadságot és legfőképpen a hatalmat a dolgozó nép a burzsoázia fellegvárában. – ragyogott Poklonskaya tekintete. – Fontos, hogy megértsd, hogyan dolgozunk, ha te is a dolgozó népet akarod szolgálni,
Dzs’jag F’jel.
- Tudom, ezerszer elmondtad te is, meg a többiek is. – biccentett Jag, megállapítva, hogy Poklonskaya ezek szerint nem kizárólag az ágyban tud lelkesedni. Ez egyrészt persze nem volt rossz hír, mert így könnyebben kiverhette Jainát a fejéből, másrészt átvillant az agyán a gondolat, hogy a lány éppen csak annyira őszinte-e vele ezzel kapcsolatban, mint a cosraiak klón őrnagyával volt egyes, a nő bajtársai között keringő pletykák szerint, amelyek a Knoton még mindig fedés alatt lévő vostroyai ügynököktől származtak. Jagged megpróbált Poklonskaya tekintete helyett a munkára koncentrálni, a nőnek végtére is igaza volt.
A független Senex – szektor volt az első állomása Vostroya agresszívabb terjeszkedési stratégiájának. A nemesek és rabszolgák lakta mezőgazdasági szektort nem csak Vostroyához való közelsége és társadalmi struktúrája tette vonzó célponttá, de a nemesi házak kapcsolatai is. A legtöbb nemesi ház számos rokonnal, baráttal rendelkezett a cosrai és tapani arisztokraták között, a Vandron-ház egyik oldalági tagja, Pinochet Vandron pedig egyenesen Knot moffja volt. Ennek ellenére az EGB-nek a peremvidéki csatározások miatt nem voltak meg a forrásai arra, hogy fegyveresen is bevonuljanak a szektorba, a vostroyaiak pedig elhatározták, hogy a tudtukra adják – az ilyen késlekedést a továbbiakban nem tolerálja a munkások állama.
- Azért nekem úgy tűnik, könyékig benne vagytok az itteni dolgozó nép ügyeiben. – pillantott a zászlókat lengető, vonuló tömegre. – Bár az külön figyelemre méltó, hogy a helyi humánokon kívül mozgósítani tudtátok az ossanokat és a balinakákat is. Szerintem még egyik faj képviselőjét sem láttam ilyen sugárvetőket lóbálni.. sőt, egyáltalán semmilyen sugárvetőt lóbálni nem láttam őket, ezek híresen békés, szinte félprimitív népek, a senexiek évszázadok óta tenyésztik őket rabszolgaként.
-
Szobaki i medvegyi, a mi nyelvünkön. – biccentett Poklonskaya, a tömegben vonuló humanoid idegenek sorait figyelve. Az ossanok vaskos, tömzsi testét nem sok minden fedte, pofájuk pedig előreugró, kutyaszerű volt, éber, de nem különösebben értelmes tekintettel. A vastag, fehér bundás emlősök, a szomszédos Garnib jégvilágáról származó balinakák pedig általában leginkább békés táncaikról voltak híresek, nem pedig arról, hogy jelvényeket lobogtatva szabadságot követeljenek maguknak. – A régi időben mindkét faj tagjai nagy számban megtalálhatóak voltak Vostroyán is, részei a mitológiánknak. Elég volt néhány megfelelő... kulturális ismeretekkel rendelkező ügynököt a soraikba juttatni, és öntudatra ébredtek.
- Igen, meg némi stimulánst, néhány láda kézifegyvert, rádióadó-vevőket, és még néhány apróságot, ugyebár. – mosolyodott el Fel, majd tekintetét a tömeg célpontja felé fordította a közvetítés képének felső sarkában. – Szép nagy komplexum, ott ülnek a Vandronok?
- Nyári Palotának hívják. – biccentett Poklonskaya. – Még a Palpatine-i idők helyi nagyasszonya, Theala Vandron építette. Most Augusto Vandron, valamelyik unokaöccse ül benne, pontosabban remélhetőleg retteg.
- Ki tudja, egyelőre lehet, hogy csak nevetgél. – vakarta meg szabad kezével a sebhelyét Fel, miután a másik Atali derekán volt. A vostroyai hajókon az ilyesfajta intimitás nem számított szokatlannak, egészen addig a pillanatig, amíg nem lépett életbe a harckészültség. A vostroyaiak úgy tartották, a szexualitást teljesen felesleges lenne tiltani, hiszen csökkenti a feszültséget. – Azok a lövegtornyok és az az energiakerítés elég kemény ügynek tűnik.
- Ezért vagyunk itt mi,
daragoj – biccentett Poklonskaya őrnagy. – Az
Avrora első sorozata fogja megadni a jelet, a nép pedig megostromolja a barikádokat... élő adásban...
- A Vandron-flotta pedig szitává lövi őket és minket is, ha nem érkeznek meg időben az asmerui barátaitok. – zárta le az álmodozást Jagged.
- Megérkeznek. – csípte meg a férfi arcát Poklonskaya. – És ne feledd, azt ígérted, megmutatjátok, hogyan repültök. Csak tíz percre lesz szüksége a flottánknak, amikor leadjuk a jelet, addig ti fedeztek minket a senexiek bombázóitól. Az
Avrora páncélja és lövegei pedig bőven felveszik a versenyt a három Vandron-dreadnoughttal, különösen így, hogy szétszóródtak a bolygó körül.
- Igaz. – biccentett Fel. – Tíz percig bőven jók vagyunk. Engedelmeddel...
- Sok sikert,
pal’jot. – csókolta szájon a férfit Atali, miközben az felerősítette az arcára a sisakot. A chiss mintájú, a TIE-pilóták felszerelésére emlékeztető fekete, légcsöves sisakra Vostroya vörös csillagait festették.
Amint Jagged kiment a hídról, hogy csatlakozzon az
Avrora indítósilóiban várakozó társaihoz, Poklonskaya visszafordult a közvetítéshez. A számláló lassan közeledett a nullához.
- Elvtársak! Szabadság! Törjük le a burzsoázia hatalmát! – kiabálták a tömeget vezető szónokok a közvetítésben. A rabszolgák alkotta tömeg lassan szétterült a Vandronok Nyári Palotája előtti szabad térségen. Egy nehézfegyverzetű, a Vandron-ház bíbor ruháját és rohampáncélt viselő, könnyű tankokkal felszerelt osztag vonult ki a Palota kerítésének kapuján, és védővonalat alkotott az épületkomplexum előtt, miközben a kaput védő turbolézerek a tömeg felé fordultak.
- Menjenek haza! Térjenek vissza a szálláskörleteikbe! Augusto nagyúr garantálja, hogy a lázítókon kívül egyetlen szolgának sem esik bántódása! Ellenkező esetben tüzet nyitunk! – hangzott fel a rohamosztag egyik járművének hangszórójából. A tömeg hullámzott, néhányan megpróbálták előbbre tolni az első sort, a szónokok kiabáltak, de ahogyan a turbolézerek és sorozatlövők célkövetői vörös pöttyöket varázsoltak az elöl állók homlokára, a lelkesedés némiképp alábbhagyott... feszült csend telepedett a tömegre... néhány balinaka ösztönösen táncolni és énekelni kezdett volna, de a körülöttük állók lehurrogták őket.
- Szabadság!
- Figyelem, visszaszámolunk, amennyiben nem térnek vissza...
Az
Avrora számlálója nullára ért.
-
Tavaris ma’jor gje’neral – pillantott Szolovcevre Poklonskaya. –
Ogony, pazsalujszta. Za revolucii!
-
Za revolucii! – biccentett Szolovcev és a tüzérpulthoz fordult. –
Szau perv’ij, szau vto’roj... ogony, ogony! A vezérőrnagy elégedetten figyelte, ahogyan a lövegek célra állnak... Poklonskaya, mint a titkosszolgálat kinevezett misszióparancsnoka eredetileg felette állt, de Szolovcev úgy gondolta, hálából, amiért a nő azt az
inosztranci-t tüntette ki a figyelmével, kissé rugalmasan fogja értelmezni a parancsait. Az őrnagy eredetileg egy rövid sortüzet kért a Palota előtt húzódó védelmi vonalra, hogy a tüntetők akadálytalanul átjuthassanak, körbevehessék a Palotát, és rávehessék Vandron Bárót követeléseik aláírására, a rabszolgafelszabadításra... Szolovcev azonban úgy döntött, ennél látványosabb belépőre van szükség a Forradalom első bolygóján.
A cirkáló megrázkódott, ahogyan a nagy energiájú turbolézer lövedékek elhagyták a holografikus álcát, végigszáguldottak az űrön, a légkörön...
A közvetítés képét pedig a következő pillanatban hatalmas fényár világította meg, ahogyan a találatok egyenesen a Nyári Palotába csapódtak, romba döntve az épületkomplexumot...
- Szabadság! – üvöltötte a tömeg, és megindult a megdöbbent sorfal ellen. A tankok és turbolézerek kezelői mind hátrafelé fordulva bámulták otthonuk és nemes uruk pusztulását, a tömeg pedig egy pillanat múlva fent volt a tankokon... és kezdetét vette a lincselés.
-
Vagy’im.. – vonta össze a szemöldökét Poklonskaya.
- Kicsit mellément,
tavaris major’ – mosolyodott el Szolovcev, majd rátenyerelt a riadó gombjára, az
Avrora pedig deaktiválta a holografikus álcázást, és a
Santiago Dreadnought helyén előtűnő vostroyai nehézcirkáló a legközelebbi Vandron-hajó felé vetette magát. Innentől fogva Szolovcev volt a parancsnok, Poklonskaya onnantól, hogy csatában voltak, nem utasíthatta, és nem fegyelmezhette meg. –
Izvinyite. Volna szíves szignálni Asmerunak?
-
Konyjesna.- a nő arcáról semmit nem lehetett leolvasni, ezúttal legalább is nem mosolygott.
-
Szpaszibo. – vigyorodott el Szolovcev, és legénységével együtt rágyújtott az egyik népszerű vostroyai katonaindulóra, miközben az
Avrora hangárjában előhúztak Jagged Fel vörösre festett chiss csuklyás vadászai, hogy a vostroyai MiG-ek mellé felzárkózva fedezzék a magányos cirkálót... -
Oktja’bj'ar, oktja’bj'ar, internaci’jonala... je’szty i revoluci ka'n’csala... nyet u revoluci k’anca...!