Maeda Toushirou mellkasa előtt összekulcsolt kézzel, szótlanul bámult ki az ablakon. Igazán fárasztotta a munka jellege, amivel megbízták, mégis örült, hogy pártfogója kedvére tehet. Jó pár napot eltöltöttek már az ügy kivizsgálásával, de túl sokra nem jutottak. Bárki is játszotta ki a védelmüket, bizonyosan olyan volt, aki ellen az ittenieknek nem volt igazán esélyük felvenni a harcot. Ezt mind a beszámolók, mind a felvételek remekül tanúsították.
- Uram - lépett mellé az egyik itteni tiszt, és összecsapta a bokáit. Toushirou fél szemmel rápillantott. A fickó legalább öt évvel idősebb volt nála, mégis a felmenőjeként kellett kezelnie. Különös volt ez egy olyan társadalomban, mint a nagaioké, amely az idősebbek tiszteletére épült. A férfi katonás hanghordozásban folytatta. - Ashikaga kapitány hamarosan megérkezik a kihallgatásra.
Csak egy visszafogott biccentéssel válaszolt a tisztnek, aki aztán enyhén meghajolva hátrált két lépést, majd távozott. Persze nem volt szokatlan, hogy a nemesi sarjak fiatalon fontos tisztségeket töltsenek be. Az élet sosem az igazságosságról szólt, de Maeda szerint ez a különbségtétel jogos volt, és ésszerű alapokon nyugvott. Hiszen míg a közönséges származásúak csak iskoláikban kezdték el a szükséges tudást elsajátítani, addig a nemeseket már gyerekkoruktól kezdve jövőbeni feladataikra készítették fel. Toushirou azonban nem egyszerű nemesi családból származott, hanem azok közül, akiket
tozamának, kívülállóknak neveztek. Az utolsó polágrháborúban ők a konkurens uralkodóházat támogatták, így örök időkre száműzték őket a Császárság területéről. Az elmúlt fél évszázadban nem fordult elő még olyan, hogy bármelyikük is egy császári herceg bizalmasává váljon, és ilyen fontos feladatokat bízzank rájuk. Végtelenül hálás volt ezért Hiroyasu hercegnek, és igyekzett mindent megtenni, hogy szolgálatára válhasson.
- Ashikaga kapitány megérkezett a kihallgatásra! - jelentették be pár perc múlva a különítmény parancsnokát. A férfi a harmincas éveiben járó, egészen jóképűnek mondható volt, és hozzá hasonlóan ő is nagymúltú nemesi családból származott.
- Uraim - hajolt meg a kapitány, és a vizsgálbizottság tagjai követték a példájukat. Toushirou megfordult, és a félkör alakban elhelyezett asztal közepénél lévő széke felé indult. Egy egyszerű tiszti eligazítószobát vettek át a zászlóshajón az eljárás lefolytatásának idejére. Ashikaga a protokollnak megfelelően a félkör közepén elhelyezett szék mellett állt meg, míg a vizsgálók az asztal túloldalánál.
-
Foglaljon helyet, kapitány - mondta a tőle telhető legtermészetesebb hangon Maeda, akinek ennyi nap után is szokatlan volt szerepe, majd ő is követte a példát, és leült.
- Nos, szerintem kezdjük is - köszörülte meg a torkát egy pillanat múlva, és kezébe vette az egyik datapadot, amelyen az eddigi kihallgatások összefoglalása állt. - Kapitány, gondolom tisztában van vele melyik incidens kapcsán hallgatjuk ki.
- Igen, a sith behatolás miatt - bólintott határozottan a férfi.
- Honnan tudja, hogy sithek állnak az eset mögött? - kérdezett vissza rutinosan. Nos, legalább ennyi már ráragadt az elmúlt napokban.
- Bárki is volt, beszélt hozzám. A fejemben - jelentette ki, és bár más körülmények között talán bolondnak hitték volna, az ügy körülményei mosoly helyett inkább csak komorú kifejezéseket csaltak az arcokra. - Azt mondta, hogy ő egy "erőhasználó".
- Ez jelenthet jediket is - mutatott rá a bizottság egy másik tagja, de a kapitány megrázta a fejét.
- Apám harcolt a felszabadítási háború során, és a jedik képességeit teljesen máshogy írja le - felelte, és ezzel rövid pusmogást váltott ki a vizsgálókból, de amennyire Maeda ki tudta venni, többségük egyetértett az elhangzottakkal. A kihallgatás folytatódott, ám ettől eltekintve sokkal több új információ nem derült már ki. Nem is volt rá szükség, hiszen Maeda már bizonyosan tudta mit fog írni végjelentésében: a kapitány számára semmilyen büntetés kiszabását nem látja indokoltnak, ahogy azt sem, hogy az eset szolgálati aktájában feljegyzésre kerüljön. Nemcsak az apja és az ő érdemeire tekintettel, de azért is, mert egy ilyen világban, ahol a közönséges származásúak egyre inkább előre törtek, a régi nemességnek össze kellett tartania. Az alacsonyabb rangúakra és születésűekre enyhe büntetéseket kért, így például egy vagy két évig az előmenetelben való hátravetést. Összeségében semmi komoly.
- Nos, Ashikaga kapitány - állt fel a helyéről Maeda a kihallgatás végével. - Köszönjük, hogy megjelent. Az Őfelségének küldött jelentés megírása során figyelembe vesszük az elhangzo...
Ebben a pillanatban hirtelen dulakodás és heves zaja zavarta meg őket, és a fegyveres őrök azonnal a hang irányába emelték fegyverüket. Hirtelen egy velük érkezett tiszt tűnt fel az ajtóban, aki folyamatosan hátrált egy élénkvöröses-rózsaszínes hajú, fekete köpenyt viselő nő elől, megpróbálva útját állni.
- Értse meg, nem jöhet be ide! Ez szigorúan zárt ülés, ame... - ebben a pillanatban a nő gallérjánál fogva megragadta a férfit, és kinézetét meghazudtoló fizikai erővel emelte fel, így csak csizmája hegye érintette a földet.
- Ne mondd meg nekem, hogy mit tehetek! - ripakodott rá erőteljesen. - Most pedig takarodj, pondró!
A férfit váratlanul félredobta, aki csak három méternyi repülés után ért földet a padlón. Egyik társa sietve hozzá ugrott, és kezével ellenőrizte, hogy él-e még.
- Kicsoda vagy és mi az okod rá, hogy ne lövesselek szitává? - kérdezte összeszűkült szemmel Maeda, aki azonban egyelőre csak kardja markolatára támasztotta tenyerét.
- Az Ashikaga nevű áruló ügyét jöttem elintézni - jelentette ki fölényesen, és egyik kezét csipőjére rakta.
- Ez egyszerűen felháborító! - mondta felbőszülve, elvörösödött arccal a kapitány.
- Az áruló meg is lenne - bólintott a nő. Maeda legszívesebben kiadta volna a tűzparancsot, de nem lehet akárkiről szó, ha külön figyelmeztetés nélkül a hajóra tudott jönni.
- Erről már az Őfelsége, Hiroyasu herceg, a Nagai Állandó Véderő kinevezett parancsnoka által felállított tiszti vizsgálóbizottság döntést hozott - közölte vele a tényeket. - Távozhat.
-
Mai Usanagi vagyok, a Puyí császár hatamotója. Az ő megbízásából érkeztem. Szóval bármilyen papírjuk van, nyugodtan összetéphetik.Toushirou pontosan tudta kik is azok a
hatamotók. Régen egy-egy nagy klán vezérének közvetlen vazallusait hívták így, ám mai formájában Puyí vérebeit foglalta magában, akik keze meghosszabbításaiként működtek.
- Őfelsége bizonyosan elfelejti, hogy a törvényeknek ő is alá van rendelve - felelte, igyekezve megőrizni a hidegvérét. - Tábornokokat és admirálisokat akkor büntethet meg, ha megszegték a törvényt. Egyéb felelősségek esetén tiszti vizsgálóbizottság előtt kell felel...
Észrevette, hogy a nő remekül kuncog a komolyan előadott okfejtésén, és alig bírta leplezni emiatt érzett dühét.
- Mit találsz olyan szórakoztatónak? - szegezte neki a kérdést, mivel tudta, hogy így nem képes folytatni a mondandóját.
- Hogy egy fiatal ficsúr mennyire komoly felnőttnek képzeli magát - felelte gúnyolódva Usanagi. - Hiroyasu herceg jól tenné, ha nem mindig a bájos szeretőit küldené ilyen komoly feladatokra.
- Hogy képzeled!? - csattant fel Maeda, és dühe úgy tűnik még vidámabbá tette a nőt. Azt, hogy őt sértegette, még képes volt elnézi, de hogy a herceget, azt már nem. Szívesen visszavágott volna valami csattanósat, de érezte, hogy az annak határán mozogna, ami már felségárulásnak is számít. Márpedig aligha szolgálta volna ura érdekeit, ha egy tét nélküli szócsatában eldobja az életét.
- Ez az unalmas bürokratikus eljárás bénítja meg a Császárságot - tért át más témára a nő, mikor látta, hogy őt már nem tudja tovább hergelni, azzal egyik kezét Ashikaga felé emelte, mire a kapitány hirtelen levegő után kezdett kapkodni, és torkához nyúlt, mintha csak egy láthatlan kezet akarnak lefeszegetni onnan. Teste aztán szürreális módon emelkedni kezdett, és lába lassan elvált a padlótól, majd kapálódzni kezdett velük a levegőben.
- Azonnal hagyd abba, boszorkány! - kiáltott rá Maeda a nőre, mire ő kihívóan rámosolygott.
- Különben? - tette fel a kérdést, és a fiú pár pillanatig tétovázott. Előbb a nő szemeibe nézett, és látta, hogy a kihívást teljesen komolyan gondolta, majd fejét a kapitány felé fordította, aki segítségkérően kapdosta ide-oda a tekintetét a teremben. Kezét fegyvere markolatára rakta, és támadópozícióba állt.
- Különben kifilézlek, mint a szakács szokta a vacsorámat - felelte teljes komolysággal, dühtől elcsukló hangon. - Kidobunk az űrszeméttel együtt, és mindenki megesküszik rá, hogy sohasem láttunk itt.
- Ó - mosolyodott el Usanagi a kijelentésre. - Úgy tűnik alábecsültelek. Mégiscsak van benned spiritusz.
- Tedd le! Most! - tette egyértelműbbé mit is vár. Ahogy körbepillantott, látta, hogy mindenki más is fegyveréhez nyúlt, beleértve az őröket.
- Eltaposhatnálak titeket, mint a férgeket - felelte a nő néhány pillanat múlva. - De minek tenném? Csak ezzel a szerencsétlennel kell leszámolnom.
Toushirou a kijelentés megismétlése helyett, lassú léptekkel megindult Usanagi felé, aki bár igyekezett nem mutatni, mégis tisztában volt az új fenyegetéssel. Harc helyett azonban más utat választott, és elengedte Ashikagát, aki nagy puffanással a földre esett. Maeda és még néhányan sietve a kapitányhoz mentek, és segítettek neki feltápászkodni.
- Igazán sajnálom, hogy akadályozzák a császár igazságszolgáltatását - jegyezte meg a boszorkány, mire Maeda hátrafordult felé.
- Erről még hallani fog a herceg! - mondta neki felháborodott hangon, mire a nő elmosolyodott.
- Efelől nincs kétségem - érkezett az meghatározhatatlan értelmű válasz, miközben csípőjét a kezére rakta.
- Felkérem, hogy távozzon! - szólt rá nyomatékosan Maeda, aki nem kívánta folytatni a vitát. Usanagi biccentett, és megfordult, de alig tett meg pár lépést, a lassan észhez térő Ashikaga a segítő kezeket lerázva előre lépett, és dühösen utána kiabált.
- A családom igen befolyásos! Ilyen alantas talpnyalókat semmibe sem kerül eltaposni! Biztos lehet benne, hogy Őfelsége segglyukából is előrángatjuk, és lecsapatjuk a fejét, boszor... - ebben a pillanatban valami vöröses villant meg a szoba végében, végigszáguldott a helyiségen, és a kapitányba fojtotta mondandóját, majd visszarepült Usanagi kezébe. Egy vöröses energianyalábot kibocsátó markolatos fegyver volt az. Ashikaga tátott szájjal figyelte a jelentette, majd teste összecsuklott, feje pedig nyakától elválva hátrafelé bukfencezett egyet, egyenesen az egyik vizsgáló lábánál megállva, aki döbbenten figyelt.
- Magának kereste a bajt - jegyezte meg Usanagi, és fegyverét deaktiválva ismét megfordult, és folytatta nyugodt lépteit.
- Azonnal álljon meg! Letartóztatom gyilkosság miatt! - kiáltotta utána Maeda, mire valóban megállt a nő, és fejét félig hátrafordította.
- Jól fontold meg, hogy egy halott tiszt megér-e neked még néhány tucatnyi életet, ficsúr - felelte és korábbi szemtelenkedéseivel ellentétben hangja hideg és hátborzongató volt. Maeda tudta, hogy ugyan le tudnák gyűrni a nőt, de híre menne az eseményeknek, és a császár példásan megbüntetné őket. Usanagi arcára hűvös mosoly ült ki. - Én is így gondoltam. További szép napot, tiszturak.