|
Quesh
Aug 25, 2015 19:39:41 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 25, 2015 19:39:41 GMT 1
Egy toxikus bolygó a Sleheyron közelében, ami apróbb szerepet játszott a Nagy Galaktikus Háború idején, amikor néhány hutt összetűzésbe keveredett a Sith Birodalommal és a Köztársasággal. Ezután a bolygó értékesnek itélt anyagait hátrahagyták, és a Quesh maga is elfeledetté vált, a hutt űr lakóinak távoli, jelentéktelen helyévé. A felszinen mindössze egyetlen komplexum kapott helyet, egy fémbura alatt elzárt település, amit a YE-1355-ben gengszterek épitettek, és ők is uralják a mai napig...
|
|
|
Quesh
Sept 15, 2015 17:40:03 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 15, 2015 17:40:03 GMT 1
A felszínen terpeszkedő palota nem volt valami nagy alkotás, legalábbis a könnyedén áttörhető biztonsági rendszerek alapján nem. A kis lopakodó, a Black Sparrow akadálymentesen szelte keresztül az évekkel korábban mérgezésmentesített légteret. A KGD Bug-osztályú vadásza a lenti szenzoroknak érzékelhetetlenül landolt az épület egyik nagy külső platformján, és mindössze egyetlen ember lépett ki belőle.
A pilótaruhát és bíbor köpenyt viselő alak körülpillantott a helyszínen. A leszállón az ő hajóján kívül három csapatszállító állt, több tucatnyi bordó egyenruhás katonával tele. A különleges egységek fegyelmezetten vonultak le a hajóikról, és felsorakoztak a bejárat előtt. A pilótaruhás jövevény pedig megigazította a fegyverét a tokjában, majd a berobbantott ajtó mellett várakozó, szintén köpenyes nő felé indult.
Als Dezirol figyelte, amint a szürke eminenciás kikerülgeti a platformot tarkító hullákat, miközben felé tart. A helyi védők emberei nem bizonyultak túl meggyőzőnek a harcászat terén. Tucatszámra hullottak el, mialatt Brodrig egységei egyetlen katonát sem vesztettek. Maga Lord Brodrig pedig ugyanolyan idősnek látszott, mint évekkel ezelőtt, holott Dezirol tudta, hogy jóval túl van élete delén. Az a tény, hogy sosem öregedett, csupán neki tűnt fel ilyen nyilvánvalóan, aki minden részletre odafigyelt.
Minden katona, beleértve Brodrigot is, három, egymást átfogó vörös kör alakú jelvényt viselt, ami valójában nem a Harmadik Birodalmat szimbolizálta, hanem a galaxis harmadik legnagyobb államát, az EGB-t. A köztes birodalmak nem számítottak bele ebbe a gondolkodásmódba.
Lord Brodrig az élre állt, Dezirol mellé, és az egységeivel maguk mögött bemasíroztak az épületbe. A szürke eminenciás egyetlen lövést sem adott le, csak menetelt előre, mialatt katonái és testőrei elvégezték helyette a munkát. A védők szervezetlenek és ostobák voltak, fedezék nélkül futkorásztak egyik folyosótól a másikra, és összevissza lövöldöztek. Brodrigot kicsit meglepte ez a tessék-lássék ellenállás, csapdára gyanakodott. Viszont egy egész serege volt, hogy belesétáljon vele.
Jobb kezének két ujjával háromszor intett, mire Dezirol és a csapata levált a főerőtől, és a jobb oldali járat felé vették az irányt. Brodrig hamarosan a főcsarnokban járt, ahol az oszlopok közül tüzelő védőket hamar leszedték a saját emberei. Mindannyian a szemben levő turbolift felé indultak, ami a palota tervrajzai alapján egyenesen a helyiek uralkodójának a tróntermébe vagy az irodájába vezetett.
Ahogy a katonák előrehatoltak a helyiségbe, Brodrig hirtelen megtorpant. Hagyta, hogy az emberei elhaladjanak mellette, mialatt ő hátra maradt. Intett, hogy menjenek. Ő azonban megfordult. Az imént hallott valamit. Egy neszt, ami nem illett a csatazajhoz. Felerősítette a hallását, és máris észlelte a sunyi lopakodás hangját. A következő pillanatban az illető leheletét is meghallotta – egyenesen a füle mögül.
Ezzel egyetemben egy hideg tárgy fúródott a hátába.
- Lássam a kezeidet – suttogta a támadója. Brodrig azonban nem zavartatta magát a másik fegyverétől, hanem szembefordult vele, és úgy tartotta fel a kezét. Szembenézett a Merr Sonn csinos kis csövével.
- Most velem jösz, és leállítod az embereidet – utasította a fickó. Brodrig emberfeletti gyorsasággal elkapta a karját, és olyan vaserővel szorította, hogy a gengszter elejtette a fegyvert. Az alvilágban csak eminenciásként elhíresült Brodrig megragadta ellenfele gallérját, és a folyosó egyik oldalfalának csapta a férfit, aki dühösen összerezzent.
Brodrig a nyakába rúgott, és az ütés erejétől a támadó csigolyái és gerincoszlopa egy hangos reccsenés kíséretében elroppant.
A hullát maga mögött hagyva besietett a turboliftbe.
...
Als Dezirol elhajította használhatatlanná forrósodott pisztolyát, és kikapta egyik katonája oldalfegyverét a tokjából. A szeme sarkából szerencsére megpillantotta, ahogy újabb fegyveresek fordulnak be a keresztfolyosón, így idejében cigánykereket hányt, és eme tornamutatványt végrehajtva kerülte ki a lövedékek többségét. A másik részük pedig hamar megfogyatkozott, ahogy a védők sorra elestek az ellenük zúduló precíz össztűztől. Nem találták el, ehelyett ő találta el a megbújó gengsztert. Emberei fellélegeztek, amikor az épület egyik legszélesebb folyosóján már csak ők maradtak talpon.
Eleinte mind azt hitték, hogy a Serra gyengemód védekezik, az utóbbi percekben azonban annyi palotaőr rontott rájuk, hogy Dezirol elhamarkodottnak kezdte tartani ezt az előbbi véleményt.
- Tovább, az irányítóközpontba!
- Főnök, itt van előttünk – mutatott holotérképére az egyik páncélos.
- Akkor befelé!
Az ajtóra szerelt robbanótöltetek megtették a magukét. Dezirol beküldte az embereit, hogy zárják le a palota kommunikációs rendszereit, és iktassák ki a védelmi mechanizmusokat. Miután az ostromnak ezzel a felével megvoltak, utasította a seregét, hogy szóródjanak szét az épületben, és biztosítsák annak minden szegletét, ha kell, az életük árán is.
Ő maga pedig elindult, hogy megkeresse az épületnek azt a hátsó falát, ahol fel tudott jutni a gengszterek vezetőjének az irodájába. Az irányjelzője szerint éppen arra kellett mennie, ahol nem volt ablak, csak tömör duracél és plasztacél falak. Odaerősítette robbanótölteteit, és lyukat bombázott a helyiségbe. Megvárta, hogy elüljön a por, és kisurrant a nyíláson.
A hegyre épült komplexum egyenes fala felvezetett a legfelsőbb emeletre, ahova Lord Brodrig ment a csapatával. Dezirol leellenőrizte szigonypisztolyát, az oldalára erősítette, és felhúzta csukló-, valamint bokapántjait. A meglehetősen éles kapaszkodókkal felszerelt szerkezetek segítségével bele tudott kapaszkodni a fémfalakba. Fellőtte a szigonyt, és a kötéllel tartva magát elkezdett mászni.
...
A széles teremben dúló csata igen hamar véget ért. Nem maradtak sokan életben, mindössze a Serra vezetője, és két hadnagya álldogált, farkasszemet nézve egy kisebbfajta hadsereggel.
- Maga az – mutatott rá a gengsztervezér a belépő Lord Brodrigra. – Az eminenciás. Hallottam, hogy az utóbbi időben sokat kérdezősködött.
- Arwen – hajtott fejet Lord Brodrig. – Ha megengedi (és ha nem, akkor is), átveszem a boltot.
A szürke eminenciás ugyanolyan változatlan maradt, mint amilyen évekkel korábban volt. A Corporate-szektorban nem sokkal ezelőttig ő volt az úr, és akkor még Vezérnek hívatta magát. Bár jóval előtte, amikor még a helyi kormányzatot Világok Szövetségének hívták, már akkor ő uralkodott a háttérből. Több államcsínyt elkövetett, próbálva kisilabizálni a helyes államformát a környéken – valamint a sorozatos kormányváltás által összezavarni és mozdulatlanságra késztetni az ottani pénzügyi félisteneket, és egyéb ellenségeit.
Végül úgy döntött, hogy átadja a szektort az EGB-nek. Brodrig ugyanis hűséges volt ehhez a bizonyos Birodalomhoz, nem úgy, mint annak idején Palpatine birodalmához. És most megint új kihívást keresett magának.
- Hogyhogy átveszi? – hüledezett Arwen.
- Maga meghal, és ennyit kell tudnia – felelte hűvösen Brodrig. – Parancsnok, tűz.
- Uram – tiltakozott a bíbor egyenruhás férfi -, egész más megölni egy védtelen ellenfelet....
Jonk parancsnok volt az egyetlen Brodrig testületében, akinek még megvolt a középfüle és a nyelve, így nem kell meglepődni azon, hogy megszólalt és ellenkezett.
- Kitépem a beleidet, és a nyakadba akasztom, meg ne fázz, hercegnő – gúnyolódott vele Brodrig. – Hát akkor majd én.
Célra emelte a végén lyukkal nem rendelkező, gömbben végződő sugárpisztolyát. Arwen és a hadnagyai is hallottak már az idegkorbácsról, ami úgy öl, hogy nem hagy semmiféle nyomot az áldozaton, kiégetve az agyát. De Brodrignak nem volt ideje meghúzni az érintkezőt...
A plafonból kicsapódó lövedékek számos katonát leterítettek. Egy cső meredt ki a mennyezetből, folyamatos sortüzet leadva a támadókra. Brodrig egy fotel mögé ugrott, és próbálta becélozni az üteget, kevés sikerrel.
Ám ekkor az ablak betörött, és Als Dezirol bukfencezett be a helyiségbe. Mivel az ágyúcső nem számított az érkezésére, ő maga néhány másodpercig nem volt veszélyben. De ennyi idő is elég volt a nőnek ahhoz, hogy kilője a fegyvert, ami füstölögve adta meg magát.
Brodrig felállt és fegyvere tusával fejbevágta Arwent, utána lelőtte, és átlépett a hulla fölött.
- Nos... csatlakoznak a bandámhoz? – kérdezte háttal állva, a két életben maradt Serra hadnagyhoz intézve szavait.
- Igen, uram – hajolt meg a két férfi alázatosan és remegve.
- Helyes. Értesítsék az embereiket, hogy vezetésváltás történt! Mostantól én vagyok a Serra parancsnoka. Valamint megajándékozom önöket. Ezennel kiadom a parancsot, amit az a gyáva elődöm nem mert megint megtenni... a Serra teljes flottájának – amit az én hajóim kiegészítenek – meg kell támadnia a Hutt Kartell égisze alatt levő világokat! A civileket gyűjtsék be rabszolgának.
- Így lesz, Nagyúr. Máris továbbítjuk a parancsait!
- A huttok pedig nem ismernek mást, és tőlem fognak segítséget kérni – gondolkodott tovább hangosan a szürke eminenciás. – És akkor a kezemben lesznek. Mindenestől!
|
|
|
Quesh
Aug 18, 2018 18:32:58 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Aug 18, 2018 18:32:58 GMT 1
Az RSD Mirelis előszökkent a hiperűrből, egyenesen a Quesh legnagyobb lakott települése, és a helyi gengsztervezér palotája fölött. A fénysebességváltás okozta hanghatás kissé furának tűnhetett, lévén az efféle manőverek nem jártak robbanásszerű utóhanggal.. csakhogy a Vérhold Szövetség ikonikus csillagrombolója olyan közel lépett ki a hiperűrből, majdhogynem súrolva a Quesh felső légkörét, hogy a helyi hatóságoknak idejük se volt reagálni, nem beszélve a Vérholdat képviselő kiskirály erőiről..
A zászlóshajó parancsnoki hídján egy tradicionális arcfestést viselő sötét bőrű nő állt, Serra Vale. Az egykori kalózfejedelem már évek óta Lord Brodrig holdudvarában mozgott, eleinte a Tőzsdét hatalomra segítő műveletek főnökeként, később a Szindikátus egyik hadnagyaként tevékenykedve.. És mivel a Nar Kaagánál történő események után még mindig nem szolgáltatta vissza a csillagromblót a Keganra, ergo a legerősebb hajó még mindig a saját parancsnoksága altt állt.. nos, ez azt jelentette, hogy jelenleg ő a legnagyobb kutya a szervezetben.
És gondoskodni fog arról, hogy ez így is maradjon.
Mindezt jó előre kitervelte, még amikor jelentkezett a Nar Kaagára tartó misszió vezetőjének.. azóta ugyan nem lett sokkal gazdagabb, talán egy kanji férfi nemi szervét kivéve, de a győzelme mégis elégedetté tette. Mostantól ő lesz a Vérhold legfőbb főnöke, Brodrig utódja.. hiszen ki is merne ellentmondani Serrának, amikor nála vannak a legnagyobb.. ágyúk?
De Serra Vale mégsem volt hivatalosan megjelölve, mint Brodrig hivatalos utódja. Talán nem volt elég nagy hal, holott az előírt protokoll szerint, ha Brodriggal történik valami, funkcióit a helyettese veszi át.. Az eminenciás bizalmi emberei, Als Dezirol és Xara generális eltűntek, Bala-Tik pedig nem lépett elég gyorsan, hogy biztonsági főnökből nagyfőnök lehessen.. hiányzott belőle a kellő helyzetfelismerő készség.
– Parancsnok, hívnak minket – jelentette a Mirelis kapitánya.
Serra végigmérte a katonás kinézetű, sötétbarna egyenruhás férfit. Le se tagadhatta volna, hogy nem a hutt űrben nevelkedett. A férfi kapitányi uniformisa olyan feszesen állt a testén, hogy ha kibújt volna belőle, a ruha magától járőrözött volna. Ugyanilyen büdös is volt. – Kapcsolja – mondta végül Serra.
A főképernyőn megjelent Ciucet, aki még a Corporate szektorban is Brodrig mellett szolgált. Bizonyára ennek köszönhette az utódlási listán való előkelő helyét.. bár már csak ő volt életben a Brodrig által megjelölt nevek közül. Serra dolgozott együtt Ciucettel, és őt sem találta túlságosan élőnek, akárcsak Brodrig egyéb közeli haverjait..
– Itt Serra Vale parancsnok, a Mirelisről – szólt Serra. – Á, Lord Brodrig.. micsoda meglepetés – tördelte a kezeit Ciucet. – Nem gondoltam, hogy meglátogat mostanában. Azonnal előkészítem a palotát! – Lord Brodrig nem elérhető – felelte Serra. – Hogyhogy? – Fogalmazzunk úgy.. végleges nyaralásra ment. – Meghalt? – kerekedtek el Ciucet kifejezéstelen szemei. – Olyasmi – vont vállat Serra, holott sejtette, Brodrig bizonyára visszatér.. de már nem lesz hová visszajönnie. – És ön az utódja, kedves Ciucet. – Nos, igen – emelte fel a fejét az idős alak. – Készen állok, hogy átvegyem a fela… – Ami azt jelenti, hogy van egy kis probléma – tette hozzá Serra, és ajkai szélén sötét mosoly bujdosott. – Probléma? Nincs itt semmi probléma – felelte Ciucet. – Az eminenciás által kiadott irányelvek alapján én következek a… – Én akarok Brodrig utódja lenni – fejezte be a gondolatot Serra.
A képernyőn levő arc először mutatott érzelmet. Bár ami azt illeti, Serra még sosem látott ennyire embertelen, gépies kifejezést. – Úgy.. – Ciucet láthatóan gyorsan mérlegelte a helyzetet. – Mennyit akar? Serra elnézően megrázta a fejét. – Nem, barátom – villantak meg a szemei. – Hiába akar megvesztegetni, hogy eltakarodjak.. Nem kell a pénze. – Hát akkor? – A hatalmát kérem. – Ha nem krediteket akar, akkor át kell adnom a pozíciót. De az pedig magának nem lesz ingyen, Serra.. Végülis ha nem lehetek én Brodrig utódja, akkor az azt jelenti.. hogy lássuk csak, örök életem végéig el kell tartanod, leányom.. – Nem tervezek semmi ilyesmit – somolygott a nő. – Kapitány, becélozták a palotát és a környékét? – A lövegek készen állnak, parancsnok – felelte a tiszt. – Hogy mi? Ezt nem teheted.. akkor minek akartál tárgyalni.. – hebegett Ciucet holoképe. – Csak azt szerettem volna látni, hogy van-e elég esze, hogy amíg beszélgetünk, evakuáljon.. de nem volt – felelte Serra. – És hallani akartam, ahogy rimánkodsz, miközben megöllek. – Ezt nem… – Ciucet szemei furcsa árnyalatú vörösbe váltottak. – Parancsolom, hogy.. parancsolom – ismételte hideg, gépies hangon –, hogy most azonnal add át a hajót, és.. és.. – Vonosugár kieresztve? – érdeklődött továbbra is kárörvendő mosollyal Serra. – Senki sem menekülhet a felszínről – nyugtázta a kapitány. – Maga.. te.. te schutta.. azt mondtam, hogy…! – Tűz! – vezényelte Serra.
A hatalmas felépítmény aljába telepített ütegek remegve életre keltek, és gyilkos össztüzet zúdítottak a parányi városkára.. A vörös lézernyalábok folytonos vonalként kötötték össze a csillagrombolót a Quesh közigazgatási központjával, mintha a lézernyalábok vágyakozva nyúltak volna ki a mélybe, az egyre sűrűsödő lángfelhőbe.. Serra ismét vezényelt valamit, mire a hasi rakétaütegek is kirobbantották tölteteiket, egyenesen Ciucet palotájának a közepébe…
Brodrig helyettesének képe eltorzult a rémülettől, a hologram meg-megremegett.. aztán a különös alak környezetében valami robbant, olyan intenzitással, hogy az idős férfi teste szinte másodpercek alatt porladt el.. az adás még mindig ment, de már csak a hulla maradványainak zavaros képét mutatta.
– Mostmár elég – intett Serra. – Azért az infrastruktúrára vigyázzunk, még akarok én ide ingatlant telepíteni..
Néhány másodperc múlva a tüzelés abbamaradt. Semmi sem emlékeztetett a bombázásra, csak a felszínen bugyborékoló lángtenger, és a földbe vájódott mély, széles kráterek.. Az üreg, ahol nemrégiben még a díszes palota állt, örök sírja lett az egykori Brodrig-párti alakoknak..
Mielőtt Serra kiadhatta volna további parancsait, a kapitány lépett mellé, adattáblát nyújtva neki. – Parancsnok, egy ismeretlen konfigurációjú sikló landolt a főhangárban.. – Micsoda?! – Valahogyan semlegesítette a hangárpajzsokat.. Serra átvette az adattáblát. – Azonnal küldjön oda csapatokat! – parancsolta. – Miért nem tartóztatták fel? – A bombázás alatt nem volt.. és, parancsnok asszony.. a lövegeink egyszerűen nem hajlandóak ráfordulni. Mintha felsőbb prioritású kódokat sugározna.. – Kapitány, azonnal küldje a legfelkészültebb kódtörőnket a főkomputerhez.. járjon a végére ennek! Nem akarok semmiféle vészkódokról hallani, amiket esetleg mi nem ismerünk! – Csapatok a hangárban.. a technikusok mindjárt intézkednek.. – Helyes. Jöjjön velem. Megnézzük, ki akarja elvenni előlem a hajót..
Alig néhány perc alatt odaértek a hangár bejáratához. Serra és a kapitány bemasíroztak a helyiségbe, ahol már a sebtiben odahordott fedezék mögött a Vérhold paramilitáris egységei pózoltak, lövésre emelt fegyverekkel.. velük szemben pedig egy, a régi Lambda-siklók stílusára emlékeztető, de annál nagyobb és kecsesebb parancsnoki sikló állt, lenyitott rámpával..
A fehér komp oldalsó vezérsíkjai a levegőbe nyúltak, mint a madár szárnyai, amivel majdnem a mennyezetet vakarta.. talán a nagyobbik hangárban kellett volna leszállnia.
Serra és az adjutánsa megálltak az embereik alkotta sorfal mellett, miközben az idegen hajó rámpáján vörös páncélzatot viselő, idegenszerű sisakot viselő kommandósok masíroztak le, szám szerint kettő. A két alak elfoglalta őrposztját a rámpa két oldalán.
Utánuk még két ugyanilyen hőscincér érkezett, és Serra máris emelte a sugárvetőjét, illetve a kezét, hogy kiadja a tűzparancsot.. ám ekkor felismerte a második vörös katonapáros között ballagó alakot..
Az illető az arcának első részét elfedő, nonhumán maszk által teljesen idegennek tűnt.. Tetőtől talpig koromfekete páncélzata áramvonalas és kerekített volt, övén és hátán veszélyes gyilkolási eszközök sorakoztak, hátáról fekete köpeny lógott.. Kuordis Kwest látványa még a Galaxis legbátrabb csirkefogóiban is megfagyasztotta volna a vért, de Serra Vale-t nem faragták könnyűfából.
Talán Maz Kanata sem félt tőle, jutott eszébe Serrának.
Intett a kapitánynak, aki félve követte őt a fejvadász fogadására. A rámpa mellett strázsáló kommandósok a siklónál maradtak, Kwest és két másik kísérője Serra elébe sétáltak, és még csak fel sem emelték a fegyvereiket. – Köszönöm, hogy elintézted nekem a trón várományosait – szólt furcsán mozgó szövetmaszkjával Brodrig fejvadásza. – Bizonyára úgy gondolod, te leszel az utód.
Serra csípőre tette a kezét – miközben felkészült, hogy a derékövébe épített apró pisztolyt kioldja. – Helyesen gondolom – felelte. – Nézz csak körül – mutatott az állig felfegyverzett embereire. – Ó, én már körülnéztem – mosolyodott el Kwest egyetlen keskeny, vágás nélküli ajka. – Azt hiszem, jóval többet tudok róla, hogy mi van idebent, mint te, hölgyemény. – Valóban? – Serra remélte, hogy a szakik megfejtették már a fejvadász által használt felülíró kódokat. – És minek köszönhetem váratlan betoppanásodat? – Jöttem, hogy átvegyem a boltot – felelte elkomorodva Kwest. – Mit akar egy fejvadász a Vérholdtól? – horkantott fel hitetlenkedve Serra. – Egy fejvadász nagyon sok mindent kaphat a Mestertől – felelte Kwest. – Fogadok, hogy nem tudtad, hogy Brodrig is szolgál valakit.. ez az úr pedig a Vérhold valódi, igazi vezetője. Én pedig, mint Lord Brodrig alvilági összekötője, ennélfogva de facto utódja.. jöttem, hogy elvigyem a hajót Neki. – Kinek?
Kwest elnézően elmosolyodott. – Attól tartok, ez egy olyan információ, amit ha elmondok, meg kell hogy öljelek.. Persze igyis úgyis meghalsz, bár a titkot úgysem fogod megtudni. – Jó nagy képzelőerővel áldott meg az urad – felelte Serra, és intett a katonáinak. – Uraim.. lőjétek szitává ezt a pózőrt.
Nem történt semmi. Serra az embereihez fordult – azok immár rá szegezték a fegyvereiket. – De.. de hogyan? – csodálkozott a nő. – Brodrig embereit rég eltakaríttattam innen! – Igen, és kicserélted az enyéimre – somolygott ravaszul Kwest. – Jó munkát végeztél.
Serra előkapta a fegyverét, és Kwestre szegezte azt – a következő pillanatban a fejvadász egyik vörös páncélos testőre villámgyorsan mozdult, fegyverét kékes energiakarikák hagyták el, miközben Serra pontos lövedéke lepattant a másik kommandós által Kwest elé tartott pajzsról.. a kábító lövedék eltalálta a nőt, aki megingott.
A következő lövéstől már hátraesett, végül elájult. Kwest az életét megmentő kommandósokhoz fordult. – Vigyétek a siklót és Serra Vale-t – parancsolta.
A rohamkommandósok felnyalábolták a kalóznőt, majd felsiettek vele a parancsnoki sikló rámpáján.. Miután mind az öten eltűntek odabent, Kwest szemvizorai kereszttüzében, a rámpa becsukódott, a madárszerű hajó pedig felemelkedett, megfordult, és kilőtt a messzeségbe.. Kwest egy darabig a távolodó siklót nézte.. még egy darabig várnia kell, míg egy ilyennel megint utazhat.
Kuordis Kwest a Mirelis kapitányához fordult. – Most pedig irány a Kegan – mondta. – Ideje visszavinni ezt a bárkát a Nagyúr parkolójába.
|
|