|
Post by Enz on Aug 18, 2015 4:11:09 GMT 1
Vinsoth a Peremvidék Quelii szektorában található bolygó, amely jelenleg a Galaktikus Köztársaság tagja, és az Egyesült Sith Birodalommal közös határvonal mentén fekszik. Felszíne változatos volt, megtalálhatóak voltak rajta a füves, jeges és sivatagos régiók is. 3 millió évvel ezelőtt azonban egy aszteroidabecsapódás nyomán a legtöbb élet elpusztult a felszínen, aminek nyomán az új helyzethez alkalmazkodó chevin faj fejlődött ki. A chevinek sokáig nomád pásztorok voltak, és míg állandóan vándoroltak, házaikat guruló alkalmatosságokra építve, a hét kontinenst uraló hét diktátor állandó lakóhelyet választott magának és tanácsadóiknak, úgynevezett kormányfalukban lakva. A terjeszkedő nomádok utóbb meghódították a bolygón élő másik értelmes faj, az emberszerű chevek városait, őket pedig rabszolgasorba vetették. Szemben más rabszolgatartó társadalmakkal, itt a rabszolgák - akárcsak a haszonállatok - közösségi tulajdonban vannak, és gyalog követik a repulzoros chevin falvakat, sátrakban élve. A chevek minden ilyen közössége élén mindig a legidősebb nő áll.Mindennapi idill: egy chevin felügyelő próbálja megrendszabályozni chev rabszolgáját, míg az elöljáró megakadályozni a szükségtelen brutalitást A bolygót egymással viaskodó nemzetek irányítják, amelyek mindegyikét kb. 20-20 kormányfalu igazgatja. A chevinek hajlamosak összefogni, ha egy nagyobb veszély fenyegeti őket, illetve ha érdekeik úgy diktálják. Jól mutatja ezt, hogy Vinsoth-ot egységes kormányzat, a Chevin Konglomerátum igazgatta a galaktikus hidegháború idején. A chevinek rabszolgatartó életmódjuk miatt sosem váltak az ezt tiltó Köztársaság részévé, ám a klónháborúk idején csatlakoztak a szeparatistákhoz. A Birodalom túlságosan értéktelennek ítélte a bolygót ahhoz, hogy megszállja, így a chevineket csupán csak súlyos hadisarc fizetésére kötelezték korábbi háborús részvételük miatt. Később a Yuuzhan Vong kaparintotta meg Vinsoth-ot, kihasználva a nemzetek egymással való vetélkedését. A nomádok ellenállását azonban nem tudták megtörni, és egyre csökkenő erőforrásaik miatt végül nem vongformálták a bolygót. A felszabadulás után a bolygó a Galaktikus Szövetség részévé vált, fenntartva a rabszolgaságot. A chevinek egy része ugyan támogatta ennek eltörlését, hamarosan csak földalatti mozgalmakban és titkos csoportokban adhattak hangot ebbéli véleményüknek, az üldöztetés és orgyilkosok miatt.
|
|
|
Post by Enz on Aug 18, 2015 9:41:35 GMT 1
Umalor, a bolygó legkisebb kontinensén, az egyenlítő mentén épült település volt az egyetlen, amit a galaktikus sztenderdeknek megfelelő városként lehetett jellemezni. Itt volt található az egyetlen hivatalos űrkikötő egész Vinsothon, ahol a chevinek külvilágiakkal üzletelhettek rabszolgákban vagy más javakban, főleg technológiában. Maguk a chevinek is itt kereskedtek egymással, hiszen Umalor független volt az egyes nemzetektől, és semlegességét mindenki tiszteletben tartotta. A várost a nemzetek küldötteiből álló tanács felügyelete mellett egy külön diktátor kormányozta. Állandó lakossága döntőrészt chevekből állt, akiket szintén a különböző nemzetek küldtek ide, hogy a mindennapi működéshez szükséges feladatokat ellássák. Éppen ennek a viszonylagos függetlenségnek köszönhető, hogy Umaloron zaklatás nélkül működhetett az Ephant Mon - egy chevin - által létrehozott, erőkultuszra épülő Élő Erő egyház, amely nyíltan hirdette a chevek felszabadításának szükségességét. Ennek spirituális ellensúlyozására a Sith Egyházhoz fordultak a konzervatív chevinek. És éppen ez volt az az indok, amiért ők most itt voltak, és az Élő Erő nagytemploma felé tartottak. Kadar Ghale és társai mind a tronosi felkelés túlélői voltak. Ő vezette a formálódó Bányászőrséget, ami a rendet volt hivatott fenntartani. A hirtelen elnyert szabadság azonban hamar belharcokhoz vezetett, és megosztottságukat látva, korábbi rabszolgatartóik visszatértek egy zsoldossereggel. A Köztársasággá alakult állam is felfigyelt a háborúskodásra, és egy flottával kényszerítette ki Tronos kiürítését. Rakov, az első konzul nyomtalanul eltűnt, és az ellenállás teljesen szétesett a kitelepítéssel. A Köztársaság úgy döntött, hogy az egykori rabszolgákat határmenti bolygókra telepítik le, az újjáépítés részeként. Kezdte úgy érezni, hogy minden teljesen elszaródott, mikor egykori főnöke kapcsolata lépett vele, és másokkal. Tuti munkát ajánlott, és őszintén szólva nem kellett sokáig győzködni. Bármi jobbnak tűnt, mint egész hátralévő életében a földet túrni és dúracélt cipelni. Így hát összeszedte a legjobb embereit, és mivel az őrök eddigre eltunyultak, könnyedén megszöktek az internálótáborból. A megbeszélt helyen régi, leharcolt kinézetű szállítóhajók várták őket, de elég hamar kiderült, hogy belülről a legújabb technikával vannak felszerelve. Úti céljuk ez a közelben lévő bolygó, Vinsoth volt, és a város közelében kiépített titkos táborban szállásolták el őket. Kadar nem sejtette, miféle hatalom szolgálatába szegődött, de abban biztos volt, hogy mindezt nem Rakov szegényes anyagi háttere teremtette elő nekik. - Szedd a lábad, Kelan! - szólt rá a kis csapat legfiatalabb tagjára, aki elmélázott az egyik helyi különlegességeket árusító bolt kirakata előtt. Bár néha csak koloncnak érezte a nyakán a fiút, meg volt rá az oka, hogy magával hozza. Persze nem akarta túlságosan leszidni, hiszen vele ellentétben Kelan egész életét azon a porfészken töltötte el, ezért az olyan dolgok, mint egy bolt, elég sok újdonságot tartogattak a számára. Ahogy megérkeztek a grandiózus Élő Erő nagytemplomhoz, Kadar a megbeszélteknek megfelelően elkanyarodott a főbejárat előtt, ahol egy csapat chev rabszolga várakozott épp beengedésre, és a templom mellett elvezető vékony utca felé vette az irányt. Itt-ott lézengett csupán csak egy-egy chev, akik előzékenyen ki is tértek az útjukból. A sok rabszolgaságban eltöltött évszázad alázatossá tette őket, szemben a tronosiakkal, akiknek a nagy részét a Peremvidéken ítéltek rabszolgaságra valamilyen bűncselekményért, és aztán előrelátó üzletemberek megvásárolták őket. Végül megálltak az egyik oldalbejárat elől, amin hárman kopogtatott, majd egy rövid szünet után még egyet. Az ódon faajtó lassan, a rozsdás fémszerkezet nyikorgásától kísérve feltárult. ők pedig szó nélkül beléptek. Odabent egy fiatal chev várt rájuk, aki a templomi diakónusok ruháját, világosbarna alsóköpenyt és felette segélyes sötétszürke vállköpenyt viselt. Szertartásos meghajlással köszöntötte őket. - Az Élő Erő legyen veletek! - mondta vallásos áhítattal. - A patriarchón már várja magukat. Kadar leoldotta a köpenyt elől összetartó fonalról a csomót, mire a ruhadarab a földre hullott. A többiek mind követték a példáját. Most már láthatóvá vált rögtönzött katonai egyenruhája, amelyet Tronoson még az őparancsnok zubbonyából alakított ki. Aranyrojtos függő híján azt csupán felfestette oda, ahol lógnia kellett volna. - Vezess hát hozzá - mondta a chevnek. Ő bólintott, de még mielőtt elindultak volna, intett néhány templomi szolga fajtársának, akik sietve hozzáláttak a köpenyek felkapkodásának. A templom nagyhajója helyett oldalfolyosókon keresztül haladtak végig, majd ritkán használt lépcsőkön át vezetett az útjuk a legfelső emeltre, ahol az egyház adminisztrációja és a vezetőjük irodája kapott helyet. Nem meglepő módon itt főleg chevinek sürgölődtek, egyik irodából a másikba cipelve irathalmazokat. Látott mellettük néhol cheveket is, de ők egyértelműen alacsonyabb beosztásokban voltak. Végigmentek a folyosón, aminek a végén egy nagy, kétszárnyú, díszes fémajtó jelezte a vallási vezető irodáját. A diakónus előre sietett, majd eltűnt az ajtó mögött, de csak alig pár pillanatra. - Krev patriarchón, a vendégek megérkeztek - jelentette be őket ismét meghajlással. A chevin úgy tűnik éppen valamit nagyon keresett italos szekrénnyé alakított asztromech droidjában. Egyik kezében valószínűleg a reggelije - a helyi mocsarakban élő kétéltű lény olajban érlelt teste -, míg a másikban egy helyi alkoholos ital volt. - Az Élő Erő áldása kísérjen titeket - köszöntötte őket. - Úgy legyen, atyám - bólintott Kadar, letudva a kötelező köröket. - Hogy állnak az előkészületek? - Rögtön a tárgyra, mi? Az étkemben nem hiszem, hogy csatlakoznának hozzám, de ezzel itt szívesen megkínálhatom magukat - mondta előzékenyen a pap. - Azt hiszem, szükségtelen - hárította el az egykori rabszolga az ajánlatot, több kísérője látható csalódására. - Ehmm, hát ha így állunk, akkor nincs mit tenni - motyogta félig maga elé, majd megfordult, és visszatette ezeket az asztromech droid hasában kialakított polcokra. Kadart igencsak felbőszítette ez a vénember, és nehezen bírta elképzelni, hogy tényleg olyan hasznos szövetségesük lehet, mint azt Rakov mondta. Ezúttal úgy tűnt, elfelejtette a kérdését, olyan tekintettel pillantott újra rá. - Az előkészületek, atyám - sürgette meg, próbálva nem túl idegesnek hangzani. - Á igen, az előkészületek... olajban akartam kisüttetni ez a jó kis olajos étket... - kezdett bele gasztronómiai tudásának ismertetésébe. - A chev felszabadítás előkészületei! - mondta, most már komoly bosszúsággal a hangjában. - Hogy az! - mondta, mint akinek eszébe sem jutott ez a lehetőség. - Igen, már készen állnak a papjaink. A jelre bármikor fellázadnak és megtagadják a munkát. Passzívan kikövetelik maguknak a szabadságot. - A munkaadóm gondolkozott a dolgon - kezdett bele a helyzet felvázolásába Kadar. - És úgy döntött, hogy aktív cselekvésre van szükség. Egy igazi felkelésre, nem pedig ellenállásra. Több ezer sugárvetőt és más fegyvereket biztosított nekünk erre a célra. - Arról volt szó, maguk megvédik a békés tüntetőket, nem arról, hogy háborút szítanak! - tiltakozott az öreg, akinek azért ennyire helyén volt az esze. Kadar szótlanul előhúzta a sugárvetőjét, és fenyegetően vizsgálta meg. - Ha engem megöl, nem lesz chev lázadás sem! A hívek az én szavamra hallgatnak, és én mindenben az Élő Erő hitvallását követem! - jelentette ki Krev. Kadar megvonta a vállát. - Vannak más módszereink is. Ne nézzen olyan amatőrnek, hogy B terv nélkül jöttem ide - közölte, majd egyetlen hanyag mozdulattal célra emelte a fegyverét, és azonnal tüzelt is. A lövedék keresztül száguldott a chevin túlméretezett fején, és a szemközti falban állt meg. A patriarchón azonnal életét veszítette, és előre esett a földre. - Haszontalan, szenilis vénember - köpött ki, majd megfordult. A diakónus reszkető testtel kapaszkodott az életébe. - Ne féljen, atyám, ha jól viselkedik, akkor ez azt jelenti, hogy éppen most léptették elő - villantott rá egy mosolyt, és intett, mire két embere megragadta. - Vezessen minket a templomba! Fontos bejelenteni valónk van a hívek számára! A chevek már tömegével gyülekeztek a legújabb erőtiszteleti szertartásra, és nemcsak az ülőhelyek fogytak el, de lépni is alig lehetett a nagy tömegtől. Egyedül az első pár sor volt szellősebben, ahol a chevinek foglaltak helyet. A hívek nem igazán tudták hová tenni azt a jelenetet, amikor az egyik közülük való diakónust ketten szó szerint behoztak a nagy csarnokba, és egy kisebb csapat követte őket. - Arthura diakónus, mi folyik itt? - lépett hozzájuk az egyik chevin pap, aki maga is nehezen tudta értelmezni a helyzetet. - Az urak valamit be szeretnének mutatni a híveknek - nyögte ki nagy nehezen. Sokkal kezesebb volt, mint az a szerencsétlen chevin, könyvelte el magában Kadar. Jobban a hasznukra fog válni. - Kelan, állj fel arra az oltárra! - mutatott a helyre, ami elég központi volt, hogy mindenki lássa. - Ugye hamar végzünk? Ez eddig elég unalmas! - válaszolta a fiú. Kadar azonban válasz helyett csak megsürgette. - Csináld már, amit mondtam! - parancsolt rá. Kelan egy sóhaj kíséretében felállt az oltárra. - Azt az oltárt személyesen Mon próféta emelte! Hogy merik megszentségteleníteni?! - háborgott a chevin pap a jelent láttán, de egyik vendég sem vetett rá ügyet. - Chev hívők, sortársaim! - kezdett beszélni Kadar, mikor az egész teremben csend lett, és érezte, hogy minden tekintet feszülten rájuk fókuszál. - Sokáig én magam is rabszolga voltam, egy közeli bolygón! Megvertek, elnyomtak, megaláztak, akárcsak titeket. De az én mestereim legalább egyenesek voltak az elnyomásban! Nem tettek úgy, mintha fel akarnának szabadítani az iga alól, mint az itteni papok teszik! Krev, aki hosszú éveken át bitorolta a főpapi tisztséget, örökké a sötétben akart titeket tartani! Mert én azzal érkeztem, aki minket is kivezetett a szolgaságból, egy igazi prófétával, akit az Élő Erő küldött a megsegítésünkre! Ő azonban, hatalmát féltve végezni akart vele, ám az Erő dühösen lesújtott rá, és ő esett saját hataloméhsége áldozatává! Lássátok hát az Élő Erő hatalmát! Intett Kelannak, aki lehunyta a szemét, és koncentrálni kezdett. Teste lassan felemelkedett az oltárról, mintegy fél méter magasságba, kezeit pedig oldalra nyújtotta. Kadar elégedetten figyelte, hogy az egész zsúfolt templom tátott szájjal figyeli a jelenetet. Kelan lassan kinyitotta a szemét, ami ezúttal világos fényben izzott - rá kellett némi vizuális megtévesztéssel is játszani a fiú képességeire -, és hangja szokatlanul mélyen szólalt meg. - Chevek és chevinek! Az Élő Erő elérkezettnek látta az időt, hogy megszabadítson titeket évezredes ellentéteiktől, és békésen élhessetek az ő kegyéből! Döntsétek le a szolgaság falait, és egyesüljetek egy népként! Különben az Élő Erő rátok is lesújt! Most következett a legjobb rész, a fiú kezéből erővillámok cikáztak szét, és körülötte keringtek a levegőben izzva. A termen morajlás futott végig, és a hívek egymás után, hullámokban borultak térdre. Végül térdet hajtott Arthura és a többi pap is. - Fogjatok hát fegyvert, és harcoljatok mindazok ellen, akik énellenem vannak, mert nekik nincs jövőjük ezen a bolygón! - Testünk és lelkünk a tiéd, élő szent! - skandálták az esküt egyszerre. Kelan elégedetten mosolygott. - A vallás a nép fűszere - motyogta valaki mellette. - He? - fordult felé, de ő csak vállat vont. - Ha nincs mondandód, akkor maradj kussban!
|
|
|
Vinsoth
Aug 24, 2015 16:19:27 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 24, 2015 16:19:27 GMT 1
Ben Skywalker a Vinsoth körül keringő köztársasági figyelőposzt, egy régi, háromágú, felfegyverzett kereskedelmi platform kijelölt legénységi kabinjában hevert az eredetileg sorkatonák számára kialakított körlet ismerős fekvésű fémágyán, miközben a falra szerelt apró kijelzőn a helyi holohíreket tanulmányozta.
A konfliktus, ami afféle helyi rabszolgalázadásként indult, mostanra számos más városra is átterjedt, gyakorlatilag egész kontinensnyi területeken voltak elszórt összecsapások az Élő Erő Egyház korábban teljesen pacifista szervezetei, és a helyi rabszolgatartó chevinek alkotta kormányzat erői között.
Ben igen hamar belátta, hogy a rabszolgafelkelés jóval koordináltabbnak tűnik, mint valamiféle össznépi, alulról induló elégedetlenség. Az újabb gócok hálózatszerűen terjedtek, arra kényszerítve a chevineket, hogy megosszák saját rendfenntartó erőiket. Ben látta, előbb – utóbb eljön az a pont, amikor a helyi rendőri erők már nem lesznek alkalmasak arra, hogy minden apróbb zendüléshez kivonuljanak. A chevek számbeli többséget alkottak a chevinekhez képest, de az évezredes beidegződések megakadályozták őket abban, hogy összefogva egyetlen, egységes frontot alkotva lépjenek fel mestereik ellen… a hírekből azonban úgy tűnt, ennek vége.
Mégis, Ben szinte látni vélte a szervezettséget a kigyúló apró lángocskák hálózatában, ahogyan a helyi holohíradó ábrázolta a felkelés folyamatos terjedését. Akárki is áll emögött, nem először csinálja ezt, gondolta, miközben felébredt benne a Szövetségi Gárdában és a CSF-nél töltött idők emléke, a nyomozásoké, amikor anyja gyilkosa után kutatott, míg rá nem döbbent, hogy valójában mentora, Jacen Solo volt az…
De nem csak ezek emlékeztették a Gárdánál töltött időkre, hanem maga a bázis is. Az apró létesítmény túlságosan kicsi volt ahhoz képest, amilyen jelentős sarokpont volt Vinsoth, két oldalról a Sith Birodalom Maradvány-területei által határolva. A helyi kormányzat azonban udvariasan visszautasította az Organa-adminisztráció összes olyan ajánlatát, amely a Vinsoth megerősítésére vonatkozott. Így hiába volt köztársasági tagállam szenátusi üléssel, a chevin rabszolga-urak világa szinte demilitarizált zónának számított a határvidéken, legalábbis galaktikus méretben.
Azonban ahogyan a gócok terjedtek, Ben bizonyos volt benne, hogy ennek hamarosan vége szakad. A helyi erők képességeit meg fogja haladni a helyzet, akkor pedig muszáj lesz segítséget kérniük a Köztársaságtól – hacsak nincs valami titkolnivalójuk, ami megakadályozza őket ebben?
Bent eredetileg azért küldték a rendszerbe, hogy tanácsaival segítve Sothais Saart, a chev jedi lovagot, aki hivatalosan a Tanács elé terjesztette az ügyet, és kérte, hogy a jedik adják áldásukat egy békítő misszióra. A Tanács példás gyorsasággal jóvá hagyta a kérést, a helyi kormányzat pedig példás gyorsasággal tiltakozni kezdett ellene, és csak olyan feltétellel járult hozzá a jedi közvetítő miszióhoz, hogy egy általuk megjelölt katonatiszttel és törzsével párban hajtsák végre azt… a választás pedig egy ESZM-hez közel álló volt Gárda-tagra, a Taanab-i felszíni helyőrség parancsnokára esett.
Ben szórványosan emlékezett Jahur Karandra abból az időből, amikor a Gárdában szolgált. Karand olyan fajta tiszt volt, aki tűzbe ment volna Jacenért (Caedusért, emlékeztette magát a fiú), anélkül, hogy tudta volna, milyen sötét erőket mozgat a háta mögött az unokabátyja. De emellett maximálisan hű volt a Szövetség eszméjéhez is, és egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy leszereljen, vagy beleártsa magát a politikába – eddig. Ben ugyan nem látott bele a részletekbe, de úgy esett, hogy a Flotta – állítólag hatáskör hiányában, arra hivatkozva, hogy mégiscsak a szárazföldön, a felszínen zajlanak a lázadások és nem orbiton – elállt attól, hogy részt vegyen a misszióban, a Hírszerzés érthető módon nem szeretett volna nyilvánosan belekeveredni, így végül a Köztársasági Hadsereg parancsnoka jelölte ki Karandot.
Stavin Thaal tábornok márpedig a régi Szövetségi Gárda emberének számított, és jó kapcsolatokat árult az ESZM jelenlegi vezetőjével, Coruscant szenátorával, Givli G’Sillel.
Ez azonban nem volt minden. Ben a megérkezése óta világosan – pontosabban szólva sötéten – érezte, hogy a sötét oldal munkálkodik a bolygón. Többről volt itt szó, mint egyszerű lázongásokról. Valaki, vagy valami a háttérből sötétebb terveket szövögetett itt. Ez önmagában persze megtörtént más rendszerekben is a Köztársaság peremvidékén, a Vinsoth azonban más volt. Szinte az egyetlen megfelelő helyszín volt arra, hogy a Dathomirról ide helyezzék át a sith területeken átívelő csempész-hiperhíd kiinduló pontját a Serenno és szektorai felé, át a sithek által megszállt Junction-szektor szívén.
Ahogyan végiggondolta a helyzet bonyolultságát, Ben kezdeti kedvetlensége tovatűnt. Amikor megkapta apjától az új feladatot, tiltakozni akart, nem akart újabb Erő háta mögötti békítő missziót, pláne nem olyat, ahol másodhegedűst kell játszania egy olyan jedi mögött, mint Sothais Saar. Nem akarta olyan gyorsan elhagyni a szomszédos Dathomirt és az apját.
- A jedi egyik legalapvetőbb kötelessége maga a kötelesség, Ben. – csengtek a fülében apja szavai. – És bár nem tűnhet annak első pillantásra, rá fogsz jönni, ez a feladat fontosabb, mint gondolnád.
Ben egyetértően bólintott, utólag belátva, hogy apja érvelése helyes volt. Nem csak a képességei, de a múltja miatt is ő volt a megfelelő választás.
Szembe kellett néznie azokkal, akikkel korábban együtt szolgált, akikkel együtt harcolt és együtt étkezett, együtt gyakorlatozott – és akikkel együtt követett el olyasmiket, amelyek sokak szemében ma bűnnek számítanak.
Együtt kell dolgoznia az olyanokkal, mint Jahur Karand, immár nem volt gárdistaként – hanem jediként.
|
|
|
Post by Jahur Karand on Aug 27, 2015 1:17:00 GMT 1
// Válasz erre a posztra // - Úgy legyen... - sóhajtott egyet Karand, és végighallgatta Chan'ahd mondanivalóját, mielőtt őmaga is úgydöntött hamaroasn a távozás ideje jön el. Az igazság valóban ki fog derülni Vinsothon. És valóban ki fog derülni, hogy valóban politikusi posztra való-e a katona Karand, vagy pedig nem. A tét elég nagy. Ha nyer, belépőjegyet kap a köztársaság politikai életébe. Ha veszít, nem csak hogy elvágja a politizálás lehetőségét a jövőben, de lehet hogy még katonai karrierjének is lőttek, és onnantól hova menjen tovább? Tengődjön továbbra is lefokozott parancsnokként, aki alig él jobban mint egy közlegény? Még mindig jobb mint visszatérni a gyökereihez, és Coruscanton egy swoopergyárban vért izzadni, mint gyermekkorában. Ezt nem szúrhatja el. - Úgytűnik itt az idő a távozásra... - dünnyögte a katona, majd elővett, meggyújtott és elszívott egy búcsúcigarettát, s összegyűjtötte fontosabb eszközeit, iratait, egy egyszerű DY-225 pisztoly biztonság kedvéért, valamint egy doboz cigaretta és a lézeres öngyújtó. Igaz, a hajóút rövid lesz, és valószínüleg kevés szünidőt kap a tárgyalások közben hogy szenvedélybetegségének áldozzon, de akkor sem árt rendelkezni az ilyen luxussal. A felkészülés után vette használatba szolgálati hajóját - nem személyes tulajdona, abszolút nem. Egy kicsi, legfeljebb 5-6 személy szállítására alkalmas űrhajó, mely egyedül a magasabb rangú katonák személyes szállítására volt szentelve. Bár könnyedén alkalmazhatnám a holotechnológiát, valami miatt nem jött szóba. Úgytűnik Karand személyes jelenlétét veszik igénybe. Útjának célpontja a a Vinsoth körül keringő figyelőposzt volt. Itt fog leszállni, itt fogja megtenni lépéseit afelé az épület vagy hajó felé, ahol ki fog derülni az igazság...
|
|
|
Post by Enz on Aug 29, 2015 1:19:44 GMT 1
Sothais Saar kopogtatása ébresztette fel Bent a szobájában. A fiatal chev jedi némileg türelmetlenebb volt Skywalkernél és égett a tettvágytól. Még aközben is a tárgyalás dokumentumait készítette el, míg a másik aludt, és ebben nagy segítségére volt némi fűszeres tea. A mesterek persze nem tudtak aprócska szenvedélyéről, de tudta, hogy egyébként is csak óva intenék tőle. Pedig ő tudta kezelni a dolgot, és a fűszer kis mértékben egyébként sem méreg, hanem teljeseítményfokozó volt. Még egyszer kopogott, mire bentről valamiféle hang jött válaszul, és fél perc múlva feltűnt Ben Skywalker az ajtóban, indulásra készen. Kipihentnek tűnt, de ez persze lehetett meditáció eredménye is, amit ő maga is folytatott az elmúlt két órában. Tudata hajlamos volt a túlságos pörgésre, sőt gyakran a csapongásra is és ha egy problémába ütközött, egyszerűen képtelen volt nem foglalkozni vele. A meditáció segített abban, hogy ezektől megszabadulhasson, még ha sokáig is tartott, hogy megtanulja rendesen alkalmazni. - Megérkezett a missziónk másik fele - közölte a fiatal lovaggal, a leköszönt Luke nagymester fiával. - Akkor ne várassuk meg - felelte. Saar igazán nem akart csipkelődni, így még utalást sem tett rá, hogy esetleg ismerhetik egymást Caedus idejéből. Bizonyos volt benne, hogy társa igen kritikusan és rossz szájízzel gondol azokra az időkre és annak minden szereplőjére. Megindult a hangárok irányába és Ben vele egy tempóban haladt. A folyosók szűkösnek tűntek, de szerencsére a személyzet mindenhol előzékenyen félrehúzódott az útjukból. Egykori rabszolgaként nehéz volt megszoknia azt, hogy mások mutatnak tiszteletet az irányába. Végül egy jó negyedóra múlva megérkeztek úti céljukhoz, ahol egy helyőrségi sikló mellett már várakozott rájuk a harmadik küldött, Jahur Karand parancsnok, aki épp öngyújtójával babrált. Bizonyára észrevehette a "dohányozni tilos" táblák valamelyikét, így a rágyújtás helyett ezt az opciót választotta. Nem az ő dolga volt persze, de a dohányzást mindig is az elme gyengeségének tartotta. A cigaretta szinte semmiféle pluszt nem adott valaki életéhez, mégis számtalan negatív következménnyel járt. Maga részéről a kellemetlen leheletet tartotta mind közül a legrosszabbnak. - Karand parancsnok? - lépett hozzá kérdőn, annak ellenére, hogy jól tudta kivel van dolga. Diplomatikus mosolyt erőltetett magára, elvégre nem igazán volt személyes oka rá, hogy ellenérzésekkel viseltessen a férfi iránt. - Örülök, hogy épségben megérkezett! Sothais Saar lovag vagyok, ő pedig itt Ben Skywalker lovag. Minket jelölt ki a Tanács a békítő misszió tagjainak. Gondolom tájékozódott már a helyzetről, de ha plusz információkra van szüksége, szívesen átadom magának a jelentésemet. *** Az ősi chev város, Jerinoc romjai között titokban gyűltek össze a chevin diktátorok és a fontosabb nemzetek vezetői, hogy stratégiájukat egyeztessék. Ősi tradíció volt, hogy veszély esetén ezen az eldugott, erdőktől benőtt helyen találkoznak, amely az utolsó meghódított chev város volt és egyben a legerősebb és legfényesebb közülük. A helyzet azonban ezúttal sokkal fenyegetőbb volt, mint akár a vong megszállás idején. Hiszen míg akkor egy csekély létszámú helyőrség ellen harcoltak, most egyre több és több chev lázadt fel az uralmuk ellenük. Umalorban kegyetlen utcai harcok dúltak, és a Konglomerátumot alkotó tanácsot is evakuálni kellett a helyzet miatt. Leginkább csak a főbb utcákat és a chevinek lakta negyedeket tudták uralmuk alatt állónak mondani, és a helyzet ugyanilyen rossz volt vidéken is. Szervezett katonai rajtaütéseket hajtottak végre a kormányfaluik ellen, gyakran a chev rabszolgák hathatós és aktív segítségével. A diktátorok pedig nehezen tudtak megegyezni bármiféle akció kapcsán, elvégre itt nem külső ellenségről volt szó, hanem saját tulajdonaik lázadásáról. Phalar Xen volt közöttük a legravaszabb és legidősebb, így az ő szavára adtak a legtöbben, de elég sokan hallgattak Volusi Barra is, aki a fiatalabbak képviselte. A tanácsgyűlések így leginkább népes kocsmai vitákra emlékeztettek hangulatuk alapján, márpedig efelől volt tapasztalata. Mielőtt az Egyház felkarolta volna, egyszerű felszolgáló volt a Peremvidék egyik kilátástalan sorsú bolygóján, jövő és lehetőségek nélkül. Mikor megtudta, miféle ajándék birtokosa, örömmel egyezett bele a kiképzésbe, csak hogy elkerülhessen szülőhelyéről. Mivel egy sith pap találta meg az asszasszinok és már fegyveres Erőhasználó rendek helyett ő közvetlenül az Egyház szolgálatába állt, és annak ranglétráján haladt egyre feljebb. A Püspökség egyik kedvelt ügynökévé vált, ezért is küldték őt erre a bolygóra, hogy képviselje érdekeiket. Vinsoth talán másodrangú bolygó volt a Köztársaság peremén, de a Maradvány és a Junction felé indított bármiféle köztársasági akció egyik legvalószínűbb bázisaként ettől jóval jelentősebb értékkel bírt. Mint többször eddig, most is a falhoz húzódva hallgatta a chevinek véget nem érő vitáit a helyzetről. Bar és követői hibának tartották a Köztársaság bevonását, míg Xen úgy gondolta, meg tudja győzni őket és a maga céljaira manipulálni. Előbbiek hajlandóak lettek volna bizonyos engedményekre, míg utóbbiak csak a további lázadások magvát látták ebben. - Mindegy hová mennek a faluink, amíg a chev rabszolgákat visszük magukkal, a lázadók tudnak a helyzetükről! - vitatkozott dühösen az egyik követ. - Hagyjuk hátra őket? Akár a láncot is eloldozhatju akkor! - torkollta le a másik. Hirtelen elhallgattak, ahogy egy Erővillám cikázott végig a fejük felett, amelynek vége az ő ujjaiban összpontosult. Ugyan a Püspökség csak megfigyelőnek küldte ide, közülük a legnagyobb, akire a legjobban felnézett, legutolsó személyes beszélgetésük alkalmával aktívabb fellépésre ösztökélte. - Nem unják már a felesleges szócséplést? Nyakunkon a köztársasági küldöttség, maguk pedig felkészületlenek! - vágta hozzájuk, miközben az előbb villámokat szóró kezét maga mellé engeddte. - Ez még egyelőre a mi bolygónk, boszorkány! Az Egyháznak semmi belesz... - próbált ellenkezni hevesen Bar, mire teste lassan a levegőbe emelkedett, ő pedig bénán kapálózott. A nő halványan elmosolyodott a látványra, ami igen komikus volt. - Tegyen le, most azonnal! Ez a sértés...! - Az sértés, amit maguk itt művelnek! Ide hívják a Köztársaságot mindenféle terv nélkül! - Bar lélegzete elakadt, ahogy megszorította az erőn keresztül a nyakát, és most még inkább kapálózott, miközben szemei egyre jobban kitágultak. - A Sith Egyház legalább annyira nem tolerálja az inkompetenciát, mint az árulást és mindkettőre csak egy büntetést ismer! Bart leejtette a földre és a következő pillanatban egy Erő-hullám söpört végig a termen, amit az összes chevin testén érezhetett. A helyzetből Xen ocsúdott fel legelőször. - Lady Astarte, nem kell aggódnia! - hajtotta meg magát sietve az irányába. - Én már rendelkezem egy tervvel erre az esetre. El fogjuk hitetni a jedikkel, hogy a mi békés társadalmunkat fenyegetik a külföldről pénzelt lázadók. - De a jedik! Mi van velük? - tápászkodott fel Bar kissé kábán. - Mi van ha ők is... ugyanezt csinálják? Astartéből nevetés tört ki ennek hallatán, és inkább mulattatónak tartotta a chevin megnyilvánulását, mint bosszantónak. - A jedik túlságosan is gyengék ehhez lélekben. Nem tudják megtenni, amit a helyzet megkövetel! - közölte kioktatóan, mikor alábbhagyott jókedve. - De tartok tőle, hogy a hazugságot észrevehetik. Éppen ezért leszek jelen a tárgyaláson. - Micsoda? - futott végig a megjelenteken és heves pusmogás kezdődött, de a nő nem is foglalkozott velük. - A Sith Egyház érintettségének titokban kell maradnia! - vetett el Xen, ugyan csak óvatosan, mivel nem akart politikai ellenfele sorsára jutni. Astarte élvezte, hogy félnek tőle. Ugyanezt a félelmet látta saját anyja szemeiben is, mielőtt az Erővel cafatokra szaggatta. Nála talán csak bátyjai halálát élvezte jobban. - Egyszerű tanácsadóként leszek jelen - közölte a nő ellentmondást nem tűrően, tényként beszélve a tárgyaláson való részvételéről. - Ha a jedik az Erőben bármivel próbálkoznak, el tudom azt hárítani. Nélkülem ki tudja mit tennének meg magukkal. Ugye, Bar diktátor? Ismételten harsány nevetés tört ki belőle, amit a chevinek síri csenddel fogadtak. Őszintén szólva nem különösebben érdekelte ennek a bolygónak a sorsa vagy az itteni egyházi misszió jövője. Ha az ifjabb Skywalker fejét a császár lába elé helyezi, talán őt is az egyházi vezetők sorába emeli majd hűsége jutalmául. És talán még jobban kiérdemli a nagy tiszteletű sith püspök belé vetett bizalmát, ezúttal már egyenlő félként.
|
|
|
Post by Jahur Karand on Aug 29, 2015 9:30:26 GMT 1
A missziós hajóra végre feljutó Karand parancsnok még egy jó ideig az öngyújtójával babrálhatott addig, amíg rá nem jött szenvedélybetegségének tilos mivoltjára a missziót jelentő fémdarabon, szomorúan tudomásul véve a tényt, hogy már pedig nem szabad itt neki rágyújtania. Az összevissza babráló katonát a két jedinek kellett megtalálnia Ben Skywalkernek és Sothais Saarnak. Hiába, Karand még életében nem volt ezen a fedélzeten fenn, így elkerülhetetlen volt, hogy problémái legyenek a tájékozódással. A katona tudta, hogy ezek azok a személyek, akikkel együtt kell dolgoznia, ezért erőt vett magán, és egy álmosolyt húzott fel. Megvoltak neki a jól indokolt okai, hogy ne legyen túlságosan oda a jedikért, viszont tény, hogy most velük kell együtt dolgoznia, ezért meg kell próbálnia félretenni bármiféle ellenérzést. Katonaként is ez lenne a minimum, amit elvárnának tőle - békedelegáció tagjaként úgyszintén. Persze a két jedi közül az egyiket különösen oka lehetett megvetnie, hiszen személyesen ismerte azokból az időkből, mikor ő a "rossz oldalon" harcolt a polgárháborúban - abban a polgárháborúban, ami után büntetése a lefokozás volt.
- Szolgálatukban. - válaszolt a katona a jedinek, ki üdvözölte, az álmosollyal együtt járó álvidám hangon - Úgyhiszem senkinek sem fog ártani, ha egy újabb betekintést nyerek a jelentésekbe. Nincs olyan felülvizsgálat, amely felesleges lenne. Valójában már előre fogalmazta fejében azokat a mondatokat, szavakat, melyeket majd a chevinek fejének fog dobni. Azokat a diplomatikus kérdéseket egy katonás hanggal, egyenlőre még önmagában, bár tudja hogy a siker érdekében lehet hogy messzebb kell mennie, és blöffölnie kell. Lehet, hogy másodszor is erőt kell vennie magán, és megbeszélnie ezt jelenlegi munkatársaival, a jedikkel. Igaz, ez egy diplomáciai misszió, és nem holmi színjáték amit színészek begyakorolnak, akkor sem ártana valamiféle előkészület. - Úgyhiszem mindezek ellenére bizonyos dolgokat jobb lenne átbeszélnünk, hisz leg-effektívebbek akkor lehetünk, ha ko-ordináljuk erőfeszítéseinket. Miféle eszközökkel tervezik meggyőzni a chevineket?
|
|
|
Vinsoth
Aug 29, 2015 13:18:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 29, 2015 13:18:45 GMT 1
- És mégis miről kellene meggyőznünk a chevineket, Karand úr? - esett ki szinte azonnal a szerepéből Sothais Saar, miközben helyet foglaltak a bolygó űrkikötője felé induló siklón. - Azon kívül, hogy hagyjanak fel a chevek sanyargatásával?
- Például kezdésnek arról, hogy elfogadják egyáltalán a maguk segítségét? - játszadozott az ujjaival Karand, mintha valami hiányzott volna közülük. Ben egyértelműen érzékelte a férfin a feszültséget. - Különösen az Önét, Sothais úr?
- Én elsősorban jedi lovag vagyok, aki aggódik a bolygó békéjéért. - húzta ki magát szinte sértődötten a chev.
Ben felsóhajtott. Nem tudta maga elé idézni Karand arcát a Gárda barakkjaiban töltött időből, de hát szolgálhatott máshol is, hiszen nem csak Coruscant azon részén voltak kirendeltségek, ahol ő megfordult, a galaxis más helyszínein lévő állomásokról nem is beszélve. Akár hogy is, Sothais legalább annyira nehéz esetnek ígérkezett - akár tagadta, akár nem, Ben világosan érzékelte, hogy számos érzelmi szál köti ehhez a misszióhoz. Ugyanolyan teszt lesz rá nézve is, mint rám nézve, futott át a fiú agyán, miközben elméje másik felével már a megoldáson gondolkodott. Végül közbeszólt:
- Úgy gondolom, fontos lenne, hogy mindkét félhez elmenjenek, ráadásul együtt. Egy katona és egy chev jedi megjelenése ékes bizonyítéka lehet annak, hogy a delegáció pártatlan.
- Javítson ki, ha tévedek, Skywalker úr, de én két jedit látok. - vonta meg a vállát Karand.
- Így van. - biccentett Ben. - Én azonban nem megyek magukkal a tárgyalásra.
- Nem? - Sothais legalább annyira meg volt lepve, mint Karand.
- Sothais lovag, a jelentésedben szerepel, hogy a gyanú szerint külső erők segítik a cheveket. - fordult az idősebb jedi felé Ben, igyekezvén olyan hangot megütni, hogy az ne tűnjön tiszteletlenségnek. Végtére is a másik felkent lovag volt, ő meg nem. - Ha elvegyülök a kantinokban, talán többet megtudok erről.
- Á igen, a klasszikus jedi stratégia, mejünk el inni. - nevetett fel fanyarul Karand. - Elég idős maga, Skywalker úr a szintoholhoz?
- Palli-levet szoktam inni, vagy ásványvizet. - viszonozta az arckifejezést Ben. Érezte, hogy a másik próbálkozik vele, és teszteli, meddig feszítheti a türelmét, de nem akart ebben a játékban részt venni. - Ha van alternatív javaslata, Karand parancsnok, kérem, ossza meg velünk.
|
|
|
Vinsoth
Aug 29, 2015 13:55:13 GMT 1
Post by Jahur Karand on Aug 29, 2015 13:55:13 GMT 1
- A chevinek megakadályozták a cheveket a szavazásban, legalábbis is ezzel vann vádolva, azon kívül, hogy jórészt nekik köszönhető a bolygó polgárháborús állapota. Úgyhiszem, hogy tekintettel lévén arra a tényre, hogy a katonai intervenció lehetősége nem áll fenn, egyedül ígérgetésekkor tudjuk meggyőzni a chevineket.
- Például? - kérdezte a bolgyó sorsáért aggódó Sothais Saar, akin egyértelműen látszott, hogy a katona gondolkodása nem éppen tetszik neki. A katonai intervenció drasztikus megoldás.
- Tudatjuk velük, hogy a egy bolygóközi szervezet sem fog nekik annyi autonómiát adni, mint a Köztársaság. A teljes függetlenség útjának választása pedig öngyilkosság - ebben a korban egy bolygó egyedül képtelen megvédeni magát. - próbálta megmagyarázni Karand.
- És maga szerint erre hallgatni is fognak a chevinek? - vonta meg szemöldökét Ben, amire Karand a torka köszörülésével válaszolt.
- Talán ha hagyná hogy befejezzem...
- Elnézését kérem, parancsnok... - válaszolt a jedi gúnyosan.
- Bár a katonai intervenció lehetősége nem áll fenn, közölhetjük a chevinekkel a köztársaságban maradás előnyeit. Ne feledjük, hogy ez nem csak a chevek sanyargatásáról szól. A bolygót uraló chevinek nyílt szándéka a Köztársaságtól való elszakadás. Engedni nekik ebben a Köztársaság gyengeségét mutatná. Így emelkedett fel a Sith Birodalom is jónéhány évezreddel ezelőtt...
- Sithek, Karand parancsnok? Úgy tudtam hogy magát nem érdekelték az erő misztikusságai és a hasonló jellegű babonák... - vonta meg szemöldökét újra Ben.
- Kezünkben van egy nép és a bolygó sorsa. A sikerbe vezet az út, vagy pusztulásba... - fejezte be Sothais Saar. Erre a nem éppen karakteres megszólalására Karand öt másodpercnyi kínos csend után tudott csak válaszolni.
- Úgyhiszem az első kérdésünk a chevinekhez az lesz, hogy felülvizsgálták-e a köztársasági hatóságok és jedik által benyújtott panaszokat. Már ha nyújtottak be panaszokat...
|
|
|
Vinsoth
Sept 1, 2015 16:20:32 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 1, 2015 16:20:32 GMT 1
- Pontosan ettől furcsa a helyzet. - jegyezte meg Ben. - Nem voltak panaszok. A lázongások anélkül kezdődtek, hogy azt megelőzően akár a bolygón kívüli befolyásos chevinek, akár az Élő Erő Egyháza részéről konkrét beadvány érkezett volna. Ráadásul az Élő Erő Egyháza korábban legalább annyi chevet, mint chevint magában foglalt, nem állt egyértelműen egyik csoport pártjára sem.
- Nyilván nehéz úgy fellebbezni, ha egyáltalán nincsenek is chev érdekképviseleti szervezetek. - tette hozzá Sothais Saar. - Éppen ez a probléma egyik gyökere.
- Hamarosan leszállunk, uraim. - jelentette be a pilótafülkéből a pilótadroid.
|
|
|
Post by Jahur Karand on Sept 3, 2015 8:59:47 GMT 1
- Márpedig ebben az esetben erősen meg vannak kötve kezeink. Ha nincsenek chev érdekképviseleti szervezetek, akkor nem tudunk kire támaszkodva érveket hozni a jelenlegi helyzet jobb irányba terelésére, és lehet hogy a legjobb amit el tudunk érni az a jelenlegi status quo hosszútávú megtartása lehet. Ha pedig nem érkeztek panaszok egyik oldalról sem, képtelenek leszünk a chevinek képébe dobni a tényt, hogy viselkedésükre panaszok érkeztek. Kivéve ha maguk koholt vádakkal akarják megnyerni a vitát... ami ha jól hallottam nem éppen van szinkronban a maguk jedi törvényeivel... - válaszolt kettőjüknek Karand, mielőtt a pilóta közölte volna a tényt, hogy hamarosan leszállnak. - Na végre... remélem ott lent már lehet dohányozni...
|
|
|
Vinsoth
Sept 3, 2015 13:29:01 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 3, 2015 13:29:01 GMT 1
- Megpróbálhatnánk pragmatikusan megközelíteni a dolgot. - jegyezte meg Ben, miközben beszíjazta magát, a leszálláshoz készülődve. - Ha az Élő Erő Egyháza felvállalná a chevek hivatalos érdekképviseletét, onnantól kezdve a megfelelő mederbe terelhetnénk a dolgot.
- A chevinek azt fogják mondani, hogy tárgyaknak nincs érdekképviseletük, így nem is képviselheti őket senki. Parttalan vitába futhatunk. - vetette ellen Sothais.
- Ugyanakkoraz Élő Erő Egyházában chevinek is vannak. - tette hozzá Ben. - Talán hasznot húzhatunk ebből. Karand parancsnoknak igaza van abban, hogy ha elismert hivatalos tárgyalópartnereket találunk mindkét fél részéről, az megkönnyítheti a helyzetet.
- Ritka pillanat ez, jedi úr. - pillantott le a közeledő felszínre láthatóan türelmetlenül Karand.
- Akkor az Egyházhoz kell mennünk először. - jelentette ki Saar. - Hogy vállalják-e a képviseletet.
- Nem biztos. - rázta a fejét Ben. - Ha a chevin kormányzat nem megy bele, hogy egyáltalán elfogadja őket, akkor hiába keressük az Egyházat addig. Azt hiszem, a delegációnak először a chevineket kell meglátogatnia.
- És ha a chevinek valóban nemet mondanak? - kérdezte Saar. - Akkor hiábavaló az egész.
- Ha nem tudunk tárgyalásokat kieszközölni, akkor más módszerekhez kell folyamodnunk, azt hiszem... - vakarta meg az állát Ben.
Karand felhorkantott.
- Csak ügyeljenek rá, hogy a végén minden végtag a helyén maradjon...
A sikló nagy döccenéssel földet ért a klánváros űrkikötőjében, ahol már felsorakozott a helyi chevinek részéről kirendelt fogadóbizottság.
- Sok sikert. - húzott a fejébe egy csuklyát Ben a másik kettőre pillantva.
- Skywalker úr nem jön velünk? - vonta fel a szemöldökét Karand.
- Máshol fogok kiszállni. - biccentett Ben az egyik szellőző felé indulva. - Az Erő legyen veled, Saar lovag, és Önnel is, Karand parancsnok, bár nem hiszem, hogy szüksége van rá.
|
|
|
Vinsoth
Sept 4, 2015 10:59:43 GMT 1
Post by Jahur Karand on Sept 4, 2015 10:59:43 GMT 1
~ Az Erő egyháza... a jedik pont akkor képtelenek megfelelő hatást elérni, mikor szükség lenne rá. Bezzeg mikor engem elítéltek, akkor jó hangosan kiabálni tudtak... ~ gondolta magában a parancsnok. Végülis arra várt a parancsnok, hogy a hajó tényleg leszálljon, és végre elhagyhassa a hajót, és a küldetésen munkálkodjon. Mikor a hajó valóban a leszállóhelyre ért, Karand Saart követve hagyta el.
- Akkor a chevinek lesznek az első célpontunk. Maga, mint a bolygó őslakosa, tudja hogy hol beszélhetünk a chevin képviselettel? - kérdezte Karand. - Mennyi a valószínűsége annak, hogy a chevineket képviselő csoport most éppen ülésezik valahol, pont ránk várva?
- Elég alacsony... - válaszolta Saar.
- Akkor talán valóban az egyházat kell felkeresnünk...
|
|
|
Vinsoth
Dec 21, 2015 18:09:14 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 21, 2015 18:09:14 GMT 1
Az Umalor felé vezető út utolsó fázisa volt a legrosszabb. A légkörben kiterjedt viharok dúltak, amelyek ide-oda dobálták az apró siklót. Nem mintha a benti hangulat sokkal jobb lett volna. Ben akárhogy is próbálta közös nevezőre juttatni két útitársát, és egyúttal saját véleményét kialakítani, egyszerűen nem jutottak dűlőre. Sothais, bár jediként gondolkodott és kritikus volt népe erőszakos akcióival szemben, alapvetően már állást foglalt - Karand pedig úgy nézett ki, mint aki ezt az egészet a háta közepére sem kívánja. Csak hosszú, körbe-körbe haladó viták után tudták eldönteni, hogy egyáltalán hová menjenek először, Bennek pedig rossz érzései voltak azzal kapcsolatban, hogy ez a kettő hogyan fog kijönni egymással - de nem tehetett mást, hogyha egyszer ő maga inkognitóban akart nekivágni a városnak... nem mehetett velük.
Landoltak a meglehetősen szegényes, földe ásott űrhajódokk poros padlóján, majd deaktiválódtak a hajtóművek, és a páros kilépett a leszállórámpára. Ben az egyik leszálló-rögzítőkarom mellett, egy apró szervízajtón keresztül ért földet, és azonnal elrejtette saját magát az Erőben, valamint a robosztus talp mögött, az eseményeket figyelve... a rossz érzése egyre erősödött.
A fogadóbizottság különös módon egyetlen egy chevből állt, egy nőből. A kopasz alak korábban rabszolga lehetett, mert enyhén remegett, meggyötört testét pedig az Élő Erő Egyházának rúnáit viselő, hosszú köpönyegbe bújtatta, a kinti nagy meleg ellenére.
- Üdv.... üdvözlöm Önöket az Egyházunk és Patriarchónunk nevében... - hebegte, miközben bizonytalanul néhány lépést tett a páros felé...
Ben pedig ezzel párhuzamosan egyre tisztábban érzékelte azt a sötét tudatot, ami ott lebegett a chev mögött, mint egy kötél, ami folyamatosan húzta - tolta szerencsétlent valamiféle irányba...
Sothais is megérezhette, mert védelmezően Karand elé lépett.
- Gyere ide bátran, Testvérem! Nem kell félned! A parancsnok és én a Köztársaság és a Jedi Tanács együttes képviseletében érkeztünk.
- Én.. én úgy tudtam... hár... hárman... - hebegte a chevin.
- Az ifjú Skywalker gyengélkedik, ezért egyelőre a hajón maradt. - biccentett Sothais az előre megbeszélt mese alapján. - Az első tárgyalásra csak mi ketten megyünk... vezess minket!
- Ké.. kérem... - hebegte a chev, és hirtelen olyan félelemhullám rohant végig rajta, hogy Ben majdnem hátratántorodott és kiesett a fedezék mögül. Sothais is érzékelhette, ő azonban közelebb lépett a nőhöz.
- Nővérem..
- Ne... - hebegte amaz, és védelmezően összehúzta magán a köntöst, Sothais azonban határozottan félrehúzta azt...
... láthatóvá téve a chevre erősített hődetonátorokat.
- Hátra! - kiáltotta Sothais, de ugyanabban a pillanatban Ben még egy utolsó lökést érzett az Erőn át, felpillantva a leszállódokk szélén meglátott egy csuklyás, sötét alakot... majd a detonátorok felrobbantak.
Sothaisnak esélye sem volt, ugyan megpróbált az Erő segítségével védőburkot emelni maga köré, de túlságosan közel állt az epicentrumhoz, és túlságosan sok volt a detonátor. A hőhullám elemésztette, a lángok széle pedig hátravágta Karandot egészen a rámpa tetejéig.
Ben kardja életre kelt, ahogyan a robbanás felé rohant... kereste a sötét oldali alakot, aki emögött az egész mögött állhatott, de annak nyoma veszett... a hirtelen felindulás helyét átvette a jediknél és a Gárdában töltött évek, hónapok gondos, kétirányú kiképzése, és a fiú lassítva, a robbanás esetleges nyomokat rejtő helyszínét megkerülve felrohant a rámpán, egyenesen Karand mellé.
A férfi súlyos égéseket szenvedett, de még életben volt. Ben a homlokára tette a kezét, és gyógyító technikákkal igyekezett csillapítani a fájdalmát.
A szeme sarkából és az Erőn keresztül érzékelte, hogy újabb egyháztagok érkeznek futva, ezek a korábbi alakhoz képest jóval lengébb, hagyományosabb öltözetben.
- Hátra! - kiabált rájuk. - Küldjétek a biztonságiakat és a medikusokat!
- Mi vagyunk azok, jedi lovag. - szegte fel az állát némiképpen sértődötten az egyik chev. - A Felszabadulás óta az Egyház tagjai látnak el mindenfajta szolgálatot Umalor területén... mi történt itt?
- Az egyik társatok öngyilkos merénylő volt. - sziszegte Ben. Ugyanakkor pengéjét leeresztette, mert ezekből a chevekből sem félelmet, sem rossz szándékot nem érzékelt, inkább csak zavarodottságot és meglepetést. - Megölte Saar lovagot, és ez a férfi, a Köztársaság követe pedig súlyosan megsebesült.
A chevek döbbent pillantást vetettek a robbanás epicentrumában maradt fekete csomókra, amelyek egykor két chev voltak.
- Az... lehetetlen... - nyögte végül az egyik - A jedik a barátaink és szövetségeseink a Felszabadításban, mi sosem tennénk ilyet...
- Hozzatok kötszereket és zárjátok le a dokkot. - közölte velük immár tárgyilagosan, helyszínelőhöz méltón Ben. - És adjatok egy kommunikátort! Erősítést hívok a planetáris állomásról, a parancsnokot pedig biztonságba kell helyezni!
...
Néhány órával később a Köztársaság diplomáciai képviseletének helyszínelői és a planetáris állomás biztonsági őrsége nyüzsgött a merénylet helyszínén. Ben magában búcsút vett Sothais Saartól, arról azonban letett, hogy bármilyen személyes tárgyát összegyűjtse... a chevek szinte elpárologtak a detonációban. Bennek úgy tűnt, hogy Sothais valamennyire mégis lekorlátozta a robbanás hatókörét, ez azonban azzal járt, hogy azon belül sokkal nagyobb fokú pusztítás ment végte... bár voltak ellentétei Karand parancsnokkal, végül habozás nélkül feláldozta magát, hogy az életét mentse.
Sothais igazi jediként halt meg, becsülettel... raktározta el magában gondosan a gondolatot Ben Skywalker, hogy majd hitelesen beszámolhasson róla jelentésben a Jedi Tanácsnak. Ezután felébredt benne a Gárda nyomozója, és alaposan körbejárta az immár biztosított helyszínt. Az egyik detonátor időzítő szerkezete valahogyan megmaradt, ebből Ben végül megállapította, hogy nem visszaszámlálásra, hanem külső aktiválásra volt állítva. Arra nem vesztegette az idejét, hogy megkeresse a jeladót, hiszen bizonyos volt afelől, hogy a sötét oldali alaknál volt, akinek a nyomait meg is találta fent, a dokk peremén... siklóval jöhetett, mert a lábnyomok egy ponton megszakadtak, a közeli árusok és a szemben lévő söntés alkalmazottai és vendégei pedig egytől egyig váltig állították, hogy a robbanás előtt nem láttak semmi szokatlant, különösen nem egy sötét alakot terepsiklón, kommunikátorral. Ez azonban inkább csak megerősítette Bent abban, hogy a sithek valamiféle praktikája áll a merénylet mögött.
- Intézkedjek hírzárlatról? - lépett Ben mellé a biztonságiak főnöke, egy köztársasági egyenruhát viselő kalapácsfejű ithori.
- Igen... - Ben egy pillanatra elgondolkozott. - Azaz mégsem. Inkább adjanak ki egy közleményt, és tájékoztassák benne a közvéleményt, hogy a delegáció mindhárom tagja elhunyt a robbanásban. Utána pedig intézkedjen arról, hogy Karand parancsnokot hírzárlat mellett, titokban szállítsák át a legközelebbi bolygóra, ahol megfelelő kezelésnek vehetik alá, de egyúttal nem tűnik fel majd senkinek a jelenléte, és a tény, hogy életben van.
- A Taris megteszi. - gondolkozott pár pillanatig az ithori, meg sem kérdőjelezve Ben utasításait. - Ön gondolom, még egy ideig itt marad?
- Így van. - vette fel szemellenzős védősisakját Ben, láthatatlanná téve arcát az esetleges fürkésző szemlélők számára. - És a végére járok ennek. Köszönöm a segítségét, őrparancsnok.
...
Néhány nap elegendő volt hozzá, hogy Ben egyszerű űrutazóként elvegyüljön az umalori kikötő kocsmáiban (nem volt túl sok belőlük), és hozzájusson a szükséges információkhoz. Úgy tűnt, mind a chevek ügyét támogató Élő Erő Egyházában, mind a chevinek eredeti, mai napig legitimnek számító kormányzatában, a Konglomerátumban valamiféle vezetőváltás történt, nem sokkal az ellenségeskedések kiéleződését megelőzően. Az Egyházról annyit tudott meg Ben, hogy új "prófétájuk" van, egy csodálatos képességekkel bíró lény... a chevineket érintő változásról pedig úgymond... gyanúsan semmit sem tudott meg.
Végül úgy határozott, hogy először az Egyházhoz látogat el. Ők voltak közelebb, gyakorlatilag pár sarokra, a település másik oldalán, ráadásul vétkes, vagy éppen szerencsétlen merénylőjük is az ő köntösüket viselte... meg amúgy is fegyvertelen és felfegyverzett chev hívekkel volt tele az utca folyamatosan. A harcok még nem értek el Umalorra - egyetlen chevin klán sem volt olyan merész, hogy megtámadja az ellenállás egyik legerősebb fészkét, mely egyszersmind a külvilág felé való legfontosabb kapcsolat forrása is volt -, de Ben minduntalan toborzó papokba ütközött, akik gyanúsan modern, és gyanúsan ismerős kézifegyvereket osztogattak az önként jelentkező cheveknek.
Látott már ilyeneket, bár kicsit gondolkoznia kellett hozzá, hogy eszébe juson, hol is.
Lehonon, a Varvara hívására érkező kommandósok kezében.
- Remélem, nem Te állsz az egész mögött, Varvara... vagy valamelyik barátnőd. - mormogta maga elé rosszat sejtve Ben, miközben besétált az Élő Erő Egyháza által kisajátított korábbi kormányzati épület, a Konglomerátum Háza nagykapuján, amelyen most chev jelvények, valamint az Egyház zászlói sorakoztak. Meg kellett bizonyosodnia róla, hogy a sötét oldali merénylőnek van-e bármi köze ehhez a társasághoz.
Odabent éppen szokás szerint szeánsz folyt; nagy csapatokban chevek és chevinek figyelték a terem végében, az oltár körül sürgölődő alakokat. Ben, bár továbbra is rejtőzködött az Erőben, hamar felismerte, hogy az oltár felett álló - pontosabban jobban megnézve, lebegő - fiatal, humánközeli fajhoz tartozó fiú rendelkezik az Erő ajándékával, még ha csak korlátozott mértékben is. A mellett álló, hangosan kántáló, rossz arcú alak lehetett a főkolompos; innen is megállapítható volt, hogy humán, nem pedig chev, a papi reverenda pedig úgy állt rajta, mint egy ágytakaró - össze-vissza, és láthatóan elég kényelmetlen volt számára. Ez azonban mit sem zavarta abban, hogy hangos szóval szítsa a hangulatot, felsorolva a híveknek azt, hol és hogyan kell fegyvert fogniuk a különböző chevin klánok ellen. A harmadik alak egy beesett arcú, reszkető chev volt, az Egyház diakónusainak ruhájában.
Bennek valahogyan nem tetszett az oltár felett lebegő fiú performansza. Az egyik sötét sarokba húzódva aktiválta a szemüvegébe rejtett, a Gárda-beli szolgálata idejéből származó hiperszenzitív érzékelőket, amelyek közül egyiket-másikat a birodalmiak polneyei klónjai is megirigyeltek volna. A szenzorok infrában, ultraibolyában és még néhány, az egyszerű humán látás, vagy épp az Erő számára láthatatlan módon szolgáltattak információkat az oltár felett lebegő alakról, és Ben így már pontosan ki tudta venni a szonikus erősítőket, a technikai szempontból valódi mestermunkának számító mini-repulzorokat és holovetítőket, amelyek részben a fiú köntöse alá erősítve, részben az oltán mögött álló szobrokba rejtve - mellettük Ben azonosított két másik rossz arcú fogdmeget, akik szabad szemmel nem voltak láthatóan a sötétben, ők lehettek a kezelők - segítettek a fiú amúgy valóban létező, azonban igen csak korlátozott Erő-beli képességeit.
- A Próféta azt kéri tőletek, hívek, hogy fegyvereiteket fordítsátok zsarnokaitok ellen! Az Élő Erő átjár minden teremtményt, de csak azt járja át igazán, aki hajlandó kiállni a saját szabadságáért és letépni láncait! Minden egyes percben többen és többen vagyunk! Az Élő Erő akarata, hogy holnap hajnalban induljatok meg a Nen- és Meh-klánok karavánjai ellen az Északi Kontinensen! - kántálta a rossz arcú alak, miközben az első sorban fogdmegjei - részben chevnek maszkírozva - hangos hurrázással éltették a felszabadulást.
Ben azonban nem érzékelt semmi olyasmit, ami sötét oldali, vagy éppenséggel vostroyai erőhasználókra utalt volna. Akár jó, akár rossz szándékú alakok voltak ezek, nem voltak többek a chev hívők hiszékenységét kihasználó egyszerű szélhámosoknál.
A Gárdában szolgáló Ben Skywalker tovább figyelt volna, esetleg a gyűlés végén, vagy valamikor az éjszaka folyamán megpróbálta volna elkapni, elhurcolni és kivallatni a főkolompos kompánia leggyengébb akaratú tagját, hogy minél többet húzzon ki belőle, mielőtt ráereszti az egész fegyvernepper - uszító bandára a hatóságot... a jedi Ben Skywalkernek azonban más szempontokat is figyelembe kellett vennie.
Az ártatlanok átejtésének és a vérontásnak véget kell vetni itt, és most, döntötte el magában, és lassú, kimért léptekkel, az Erőn keresztül finom nyomást gyakorolva az előtte állókra, elindult a tömegen keresztül.
Amikor már elég közel járt, levette a sisakját, és elkiáltotta magát. - A Próféta mutassa meg a hatalmát! Látni akarjuk a Próféta hatalmát!
Néhány chev és chevin hívő automatikusan átvette a skandálást, szinte nyomást sem kellett gyakorolnia az akaratukra az Erőn keresztül, éppen csak egészen picit, felerősítve bennük a már amúgy is ott lévő vágyat, hogy újra lássák a fiatal sephi - Ben jobbára csak tippelt, hogy melyik humánközeli fajhoz tartozik a vele egykorúnak tűnő, filigrán alkatú srác - csodatetteit.
A rossz arcú pap a kiabálás felerősödésével párhuzamosan abbahagyta a kántálást, gyanakodva körül nézett a hívők tömegén, majd a fiú felé fordult.
- Ám legyen, ó Próféta.. mutasd meg nekünk hatalmad!
A fiú koncentrálni kezdett, lehunyta a szemét, majd mikor felnyitotta azok felvillantak....
Ben pedig felfedte magát az Erőben, majd kinyúlva lepattintotta a srác testéről az erősítőket és a mini-repulzorokat, amelyek csörögve az oltárra hullottak, majd egy újabb intéssel összetörta a szobrokba rejtett holovetítőket.
A fiú egyensúlyát veszte döbbenten az oltárra zuhant, és döbbenten meredt a második sorból rámosolygó Benre.
A tömegben zavarodott kiáltások hangzottak fel, ahogyan a "próféta" hatalma egyszeriben semmivé foszlott.
- A Prófétátok hatalma nem az Élő Erőből fakad! - kiáltotta a tömegbe Ben, az Erő segítségével felerősítve a hangját. - Az Élő Erő nem kéri senkitől, hogy vért ontson! Az Élő Erő nem ítél, nem követel, és nem félemlít meg, legfőképpen pedig nem szól a háború nyelvén! Egyszerűen csak létezik, és életet ad!
A fiú összerendezte, kékes-ezüstös haját, döbbenten saját kezeire, és a körülötte heverő, összetört miniatűr erősítőkre pillantott, majd nagy nehezen megtalálta a hangját, még mindig Bent fixírozva.
- A... aa..... a ... jedi? - nyögte végül.
- Dehogy jedi, a chevinek ügynöke! - kapcsolt gyorsan a rossz arcú pap, és valami helyi nyelven odakiáltott a Ben előtt és mellett álló fogdmegeknek.
Ben a levegőbe emelkedett, és átszaltózott az első soron, közvetlenül a fiú mellett landolva. Kinyújtotta a kezét, mire az első sor fogdmegjei kezében lévő fegyverek a terem másik végébe röppentek.
- Á ne már... - kiáltott a rossz arcú, és az ő keze is a köntése egyik zsebe felé indult.
Ben kék pengéje életre kelt, és néhány centire állt meg a férfi nyakától.
- Én nem tenném. - mosolyodott el megnyerően, majd a többiekhez fordult. - Ben Skywalker vagyok, a Jedi Tanács követe. Sajnálom, hogy nem jöhettem hamarabb, barátaim, de meg kellett értenem, mi történik itt pontosan. Egy félreértés áldozatai vagytok, ha nem szándékos megtévesztésé.
- Hazudik! Most is... izé.. most is fegyvert fog rám! - kiáltott fel a rossz arcú, majd a fiatal srácra pillantott. - Kelan.. szedd már össze magad, és csinálj valamit vele!
- Én... sokkal erősebb nálam. - dünnyögte zavartan a fiú.
Ben deaktiválta a fénykardot, miközben a rossz arcú ruhaujjából egy kézifegyvert repült a másik kezében, ami kikapcsolt, és félredobott.
- Skywalker... Skywalker... - suttogták közben egymás között a hívők.
- Ne legyen több vérontás, barátaim. - folytatta Ben, miközben szemével a beesett képű chevet kereste. - Ezek az emberek talán a maguk módján jót akartak, de a chevek szabadsága erőszakkal... nos, ez nem az, amit Mon mester tanított, amikor megalapította az Egyházat, nem így van, atyám?
- Én... - a chev diakónus lassan megtalálta a hangját, miközben Ben mellé botorkált. - Ezek.. ezek megölték K... Krev patriacrhónt...
- Nos, akkor javaslom, ezt most ne verjük nagy dobra, elkerülendő a lincselést. - mormolta vissza Ben. - Atyám, készen áll, hogy megbékítse a híveket?
- Én? - hebegte a chev.
- Hogy hívják?
- Arthura. - dünnyögte amaz. - Meg... megfenyegettek.
- Most már nem kell félnie. - biccentett Ben. A rossz arcú megpróbált a köntöse másik ujja felé nyúlni, Ben azonban egykedvűen kinyúlt és karjait a törzséhez szegezte az Erő segítségével. A chev pap végül nagy levegőt vett, és bólintott.
- Hívek! - lépett előre Arthura. - Az Élő Erő számos módon üzenhet nekünk, alázatos hívekként pedig meg kell tanulnunk helyesen értelmezni azt! Az első Próféta üzenete az volt, hogy álljunk ki magunkért, de mi félreértettük, és fegyvert ragadtunk! Ezért az Élő Erő elküldte hozzánk a Béke Követét, a Második Prófétát, a Csillagjáró Jedi Mester egyszülött fiát, Ben Skywalkert, a Lovagot! A Béke üzenetével!
- Hehe. - szaladt torz vigyorba a rossz arcú fizimiskája. - Második Próféta, nem ez volt a terv, mi, jedi kölyök?
- Hagyd, Kadar. - állt fel a Kelan nevű fiú, egyik kezét Ben vállára helyezve. Az ifjú jedi sokkal nyugodtabbnak érezte a fiút, mint eddig bármikor. - Talán így jobb is, Skywalker lovag. Jobban elhiszik. Sajnálom a korábbiakat, én...
- Nem igazán vagyok még lovag - hunyorított halkan Kelanra Ben, miközben végigfuttatta fejben a lehetőségeket. - Majd később megbeszéljük.
- Tegyék le a fegyvereket és szüntessék be a támadó műveleteket. - suttogta Arthura felé, miközben a hatás kedvéért felemelte a fogdmegek kézifegyereit, és a feje körül forgatva őket, elkezdte meghajlítani a csövüket, különböző dekoratív formákat alakítva, egyszersmind használhatatlanná téve őket. - És gondoskodjon arról, hogy ezek az urak őrizet alá kerüljenek. A többit megbeszéljük egymás között.
Arthura továbbította az utasításokat a híveknek, fél órával később pedig Krev patriarchón volt szobájában ültek hármasban... Arthura, Kelan és Ben.
- Még egyszer mondom... sajnálom. - hebegte a kékes hajú fiú. - Kadar volt az egyetlen, aki támogatott, amikor fiatalabb voltam, és nem volt mit enni... én.. én el sem tudtam képzelni, hogy amit csinálunk, az rossz. De aztán jöttek az első jelentések a harcokról, és rájöttem, hogy tulajdonképpen miattam halnak meg sokan.. emberek, chevinek és chevek. Kadar azt mondta, folytatnunk kell.. nem akartam, de azzal fenyegetett, hogyha az álcámmal megbukunk, a chevinek rabszolgája leszek.. azt mondta...
- Rendben, nyugalom. - szorította meg a fiú vállát Ben. Furcsa, gondolta, velem egy korú lehet, és mégis olyan korlátozott módon látja a világot a maga szempontjából, mint az a másik srác, Carl... vagy csak én lennék.. túl öreg? - Nem a te hibád, nem tudtad, hogy az Erő látványos képességeken kívül felelősséggel is jár. Segíthetsz nekem itt, hogy az Egyház elvihesse minden hívének a Béke üzenetét, utána pedig velem jöhetsz a Jedik közé, és megismerheted az Erőt. Ha akarod.
- Egy gondunk még mindig van, Skywalker Lovag. - jegyezte meg Arthura. - A chevinek bosszút fognak állni. Ha a chevek most leteszik a fegyvert, az mészárlásokhoz fog vezetni bolygószerte... a klánok megtorolják az őket ét sérelmeket. Ezt pedig nem engedhetjük.
- Tudom, és értem. - biccentett Ben. - Először nem tudtam, kik befolyásolják az Élő Erő Egyházát, de most már bizonyos vagyok afelől, hogy ha van, márpedig szerintem van sötét oldali jelenlét a bolygón, az a chevinek mögött áll. Kérlek, tájékoztasd a Konglomerátumot, hogy személyesen megyek tárgyalni velük... aztán készíts elő két konvojt. Egyet a legjobb, legdíszesebb siklóitokból, és egyet a leggyorsabbakból. Ha van, vagy vannak sithek a chevinek mögött, megtaláljuk és kiiktatjuk őket.
- Még ha csapdába is csalod a sitheket, Jedi Lovag - morfondírozott Arthura -, a chevinek akkor sem fogják feladni maguktól a hagyományaikat. Évezredek óta sanyargatnak minket, sithek ide, vagy oda.
- Ha a Köztársaság ultimátumot ad nekik, akkor átgondolják. - rázta meg a fejét Ben. - Ha lepaktáltak a sithekkel, már nekik is tudniuk kell, hogy egy olyan szövetségnek úgy sincsenek előnyei. Abban a pillanatban, hogy kikiáltanák a függetlenségüket, megjelennek itt a sithek csatahajói. Túlságosan fontos helyen van ahhoz a Vinsoth, hogy a Sith Császár katonái kihagyjanak egy ilyen ziccert, és ezt a chevinek is tudják. És amíg folynak a tárgyalások, a jedik telepeket létesíthetnek a bolygón, ahol minden chev menedéket találhat... amíg szükséges.
- És a felbujtók? - kérdezte Arthura.
- Valakinek felelnie kell a patriarchón halála miatt, de ez az itteni igazságszolgáltatás feladata. - vakarta meg az állát elgondolkodva Ben. - Ha ennek az egésznek vége, szeretném őket kihallgatni, még mielőtt megírom a jelentést a Tanácsnak. Addig tartsátok őket lakat alatt.
- Ahogy kívánod, Jedi Lovag Skywalker. - nyugtázta a diakónus. - És köszönjük. Méltó vagy bölcs atyád nevére.
- Én... - Ben elkapta Kelan tekintetét, a fiú láthatóan jól szórakozott azon, ahogyan világosan érzékelte, mennyire próbálja elrejteni saját zavarát az ilyen dícséretekkel kapcsolatban. - Izé.. köszönöm. Semmiség. Készítsük elő a konvojokat, és kapjuk el azt sithet, aki végzett Sothaissal.
|
|
|
Vinsoth
Feb 17, 2016 18:53:12 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 17, 2016 18:53:12 GMT 1
Jerinoc romjai között újra ülésezett a chevin klánvezérek immár sokkal nyugtalanabb csapata. Az Élő Erő Egyház központjában történtek kémeik révén hamar eljutottak hozzájuk, nem sokkal később pedig megérkezett a hír is; a Második Próféta, aki nem volt más, int maga Ben Skywalker, egy nées delegáció élén elindult a chevinekhez. Volusi Bar, Phalar Xen és társai dühödten rázták öklüket és ormányos fejüket a terem átellenes végében a falat támasztó, irritált arckifejezésű Astarthe felé.
- Csapdába kell ejteni, és meg kell ölni ezt a Skywalkert! – tiltakozott Volusi Bar. – A saját testőreinket küldjük, miután a maga is kis merénylete csúfos kudarcba fulladt, Lady Astarthe! Már nem is tudom, minek álltunk össze magával, ha még ennyire sem képes!
- Fogalma sincs arról, tanácsnok, hogy mi történik itt... - sziszegte dühösen Astarthe, akinek már – már a száján volt a „nem tudok semmiféle merényletről” kijelentés, de alaposabban meggondolva a dolgot rájött, hogy ezzel csak nehezítené a helyzetét. Amíg ő az ősi város romjai közül szervezte a jedik elleni támadást, és többször is eredménytelenül próbált erősítést szerezni az Egyháztól a határ másik oldaláról, valakik, úgy tűnik, megelőzték, ennek pedig az lett a vége, hogy Ben Skywalker gyakorlatilag besétált az Élő Erő Egyházába, és a feje tetejére borította azt, keresztül húzva Astarthe arra irányuló terveit, hogy magányosan ide csalja, és kísérőivel együtt kivégezze. Nem, most egy egész delegáció – vagy, ha úgy tetszik, hadsereg – élén jött, a chevek pedig mögötte álltak. A sith egyháznő magában szitkozódott, de ennél csak annak lett volna kevesebb haszna, ha felfedte volna a chevinek előtt, mennyire kicsúszott a kezéből az irányítás...
- Ellenkezőleg, tárgyalnunk kell vele, magának pedig, Lady Astarthe, minél előbb el kell tűnnie, távoznia kell! Még mindig megpróbálhatunk vele… megegyezésre jutni... vagy mondjuk... megmérgezni. A saját módszereinkkel. – horkantott fel Phalar Xen, rosszalló tekintettel figyelve a sith nőt.
Végül is, futott át Astarthe agyán, mindegy, mit hoz a chevinek tudomására, és mit nem. Ez már nem számított. Most az volt a legfontosabb, hogy a chevek ne értesüljenek arról, hogy a chevinek lepaktáltak az Egyházzal, a saját kudarca pedig ne derüljön ki feljebbvalói előtt... lehetőségei villámgyorsan egyetlenre szűkültek.
- Igazuk van, tiszteletre méltó tanácsnokok és klánvezérek. – mosolyodott el a nő, és egyik kezével intett, mire a terem bejáratánál lévő hatalmas kövek a nyílások elé gördültek, elzárva a kijárást.
- Valóban nem engedhetjük meg, hogy a jedik és a chevek tudomást szerezzenek a mi kis egyezségünkről.
- Örülök, hogy így látja... - pillantott körbe aggodalmasan Phalar Xen, és egyik szőrös mancsa a tunikájába rejtett fegyver felé indult...
Sose érte el, Astarthe fénykardjának vörös pengéje még röptében életre kelt, és pontosan a feje közepén kettészelte a chevin felsőtestét, ami förtelmes bűzt árasztva oldalra dőlt.
- Mit csinál, mit merészel!! – hördült fel Volusi Bar, de elhallgatott, mikor Astarthe gonosz mosollyal felé fordult, ujjain villámok pattogtak.
- Amit már rég meg kellett volna tenne, te undormány... - sziszegte a nő, és támadásba lendült.
...
Órákkal később Ben Skywalker fejcsóválva nézte a chev konvojt, amelyik sértetlenül haladt végig a Jerinoc felé vezető utakon, és most magányosan ácsorgott a chevin romok bejárata előtt. Ben, a levakarhatatlannak bizonyuló ifjú Kelan, és az erősítésként Ben sokadik kérésére végül hozzájuk csatlakozó, a köztársasági orbitális bázisról érkező biztonsági egység két tucat tengerészgyalogosa egy ideig a sziklák között rejtőzködő felfegyverzett suhanóból figyelték a nagy semmit, majd, miután Ben egyetlen sith jelenlétét sem vette észre az Erőben, csatlakoztak a konvjohoz.
A minden ízükben remegő chev egyházfiak, akik lényegében a csali szerepét játszották a történetben, nem győztek hálálkodni, amikor megérkeztek.
- A halál van odabent! – biccentett az egyik alacsony, papi tunikás chev a chevin klánvezérek tanácsterme felé.
Ben összevonta a szemöldökét, és fénykardját aktiválva belépett a terembe.
Az Erőn keresztül azonnal magával rántotta a halál és a pusztulás ereje, és meg kellett támaszkodnia a fal mellett.
- Hát, most már legalább tudjuk, hogy itt járt egy sith... - mormogta a kommandósok parancsnoka, egy magas, nyúlánk togruta férfi, miközben megvizsgálta a fénykardvágásokat hordozó chevin holttesteket és a chev rabszolgák maradványait, akik uraikkal együtt haltak. – Vagy egy maga fajta, legalábbis, lovag úr...
- Egy jedi bizonyára nem tenne ilyet. – rázta meg a fejét Ben. – Ez a Sötét oldal munkája. Csak azt nem értem... miért...
- Ki tudja. – vonta a meg a vállát a köztársasági tiszt. – Talán összevesztek. Az nem jó ötlet a sitheknél.
- Vagy talán... - Kelan elhallgatott, amikor Ben felé fordult.
- Mondd csak.
- Talán úgy volt vele, mint én. – pillantott szomorúan Benre a másik fiú. – Talán nem gondolta, hogy egyenlő ellenfelek vagytok, és…
- Eltüntette a nyomokat. – nyelt egyet Ben, és hirtelen nehézzé vált számára a légzés. Ha ez így van, gondolta, akkor abba a pillanatban, hogy felfedte magát a chevek előtt, aláírta a chevinek halálos ítéletét. Talán még ma is élnének, ha inkognitóban...
- De nem biztos. – tette a kezét a vállára vigasztalóan Kelan, megszorítva a fiút izmait. – Talán tényleg csak összevesztek…
- Nem tudom. – bámulta a földet Ben. – Itt már nem tehetünk semmit... menjünk vissza Umalorba. Keshatan hadnagy, itt hagyná néhány emberét, hogy nyomokat keressenek?
- Természetesen. – biccentett kelletlenül a togruta, a chevek felé intve, akik halott rabszolgatársaik holttesteinek temethető állapotba hozásával voltak elfoglalva éppen. – Majd a helyiekkel visszajönnek, gondolom.
- Köszönöm. – biccentett Ben. – Indulás.
Minél hamarabb ki akart kerülni innen. Annyira lefoglalták a gondolatai, hogy sem ő, sem Kelan, sem pedig a katonák nem vették észre a romoktól négy sziklányi távolságban lapuló megszaggatott ruhájú chevet, Volusi Bar egyik rabszolgáját. A chev, aki korábban tanúja volt a mészárlásnak, Astarthe távozásának egy robogón, majd a chev konvoj érkezésének, aktiválta speciális, bőröndre emlékeztető rövidhullámú rádióját.
- Prijom. – hangzott fel a rádióban idegen nyelven.
- A chevineknek vége. – jelentette a rabszolga. – A sith nő távozott, Skywalker most indul vissza.
- Pony’ju. – nyugtázta a hang a vonal másik oldalán. – Szrazu vernuty’szja domoj, tavaris. M’i vi’polnujem.
- Kezdődik. – suttogta maga elé átszellemült arccal a chev ügynök, miközben kikapcsolta a rádiót. – Igazán kezdődik!
...
Ben és a konvoj visszafelé lassabban, órák alatt tette meg az utat Umalorig. Az Egyház konvoját minden faluban spontán összegyűlő, ünneplő chevek fogadták, akikhez mintha már azelőtt eljutott volna a chevin klánmesterek halála, hogy kihúztak volna valamit a konvoj chev utasaiból. Ben megpróbálkozott azzal, hogy hallgatásra bírja őket, tekintettel az ügy kényes természetére, de úgy tűnt, a cheveket teljes eufória fogta el rabszolgatartóik legöregebbjeinek halála miatt.
Végül már esteledett, amikor feltűntek előttük Umalor falai. Ben már messziről észrevette a füstöt.
- Gyorsabban! – kiáltott a konvoj élén haladó felfegyverzett suhanót vezető köztársasági kommandósnak. Ha a chevinek bosszúból megtámadták a várost, gondolta, akkor ki tudja, talán ezzel veszi kezdetét a polgárháború...
Meglepetésére azonban az utcákon nem látta nyomát harcoknak.
Pontosabban látott nagy tömegben ünneplő, ujjongó, sorozatlövő puskákat szorongató cheveket, chevineket, zsoldosokat viszont egyet sem.
És látta, hogy Élő Erő Egyházának új központja lángokban áll.
Amikor a konvoj bekanyarodott az égő Konglomerátum Háza előtti térre, megdöbbenése fokozódott.
Az égő épület előtti téren chevek és humánok csoportosultak, mindannyian zöld, egyszerű szabású, rangjelzések nélküli egyenruhában, amelyen egyetlen egy vörös csillag jelezte hovatartozásukat… a társaság élén pedig ott állt a korábban lefogatott Kadar, most fegyverrel a kezében és tányérsapkában, a megbilincselt, szomorú arcú Arthura és még néhány hasonlóan lefogatott chev pap, valamint egy nyurga, lesajnálóan halálos tekintetű givin.
Ben leugrott a siklóról, és fénykardjának markolatát megszorítva a társaság elé lépett.
- Mi folyik itt? – kérdezte kihívóan. – Mi ez? Ki engedte el őt? – mutatott Kadarra.
- Megjött az ifjú Próféta úr... meg az előző Próféta úr is. – mosolyodott el amaz, a givin felé fordulva. – És azt kérdezi, mi folyik itt.
- Én is hallottam, kadar elvtárs, köszönöm. – lépett előre a givin, Ben felé fordulva. – Hogy mi folyik itt, ifjú jedi? Egyszerű. Forradalom.
- Forradalom!! Forradalom! – kántálta hangosan a chevek csapata.
- Kicsoda maga és milyen hatóság jogán jár el? – Ben megnyugodva konstatálta, hogy a köztársasági kommandósok felsorakoznak mögötte.
- A nevem P. Olpot. – biccentett a givin és egy adatkártyát nyújtott át, de nem Bennek, hanem a kommandósok parancsnokának. – A DIU képviseletében az új Vinsothi Népi Egységkormány rendkívüli megbízottja.
- Miféle egységkormány? – nézett körbe Ben. – De hát az Élő Erő Egyháza...
- Amelyről ön, jedi lovag oly hitelesen lerántotta a leplet, láttatva a néppel a klérus megtévesztő üzelmeit, amivel akadályozták a Forradalmat, a chev nép felszabadulását, és miközben a dolgozó népet hitegették, hagyták, hogy társaik a chevin rabigában senyvedjenek, ugyebár. – mosolyodott el a givin, amióta halálfej-szerű arca csak még ijesztőbb lett. – És amelyet az Egységkormány első, megválasztása utáni döntésével feloszlatott. Erre gondol, ugyebár?
- De hiszen ő volt a főkolompos... - mutatott Kadarra Ben hitetlenkedve, aki a képébe mosolygott.
- Kadar elvtárs nagy szerepet játszott abban, hogy lerántsuk a leplet az Egyház klerikális hazugságairól. – biccentett P. Olpot. – A chev nép nem lehet elég hálás neki.
- Mi van? – tört ki most már Kelanból is.
- Én az ön helyében nem ugrálnék, fiatalember. – biccentett P. Olpot. – Sajnálattal kell közölnöm, hogy Ön ellen letartóztatási parancs van érvényben... a törvényesen választott egységkormány...
- Mikor is választották meg? – tette csípőre a kezét Ben.
- Ma. – biccentett a givin. – Minden a lehető legszabályosabban zajlott. Amint értesültünk róla, hogy Ön, Skywalker jedi lovag, újabb történelmi szolgálatot tett a chev dolgozó népnek azzal, hogy felkutatta és megölte a chevin burzsoázia összeesküvést szító, népsanyargató vezetőit, a dolgozó chevek Umalor városában népi szavazással azonnal kikiáltották az új kormányt. Minden a hatályos jogszabályok jegyében zajlott, és amint a többi település is felszabadul, ott is megtartjuk a választásokat, haladéktalanul. És mint már mondtam, nem lehetünk elég hálásak...
- De hát egy sith ölte meg őket... - szaladt ki felháborodottan Kelan száján. – Ben azért ment oda, hogy... hogy megmentse őket!
- Biztos vagyok benne, hogy egy, a Köztársaság szenvedő népeinek sorsát szívén viselő igaz jedi lovag sosem tenne ilyet a népnyúzó chevinekkel, akik számára a halál még olcsó büntetés is demokratikus rendünk ellen elkövetett bűneikért cserébe. – mosolyodott el ismét a givin.
- Szimbiózisban éltek velük, az Egyház a béke szavát hirdette... - mormogta inkább maga elé Ben.
- Bizonyára óriási félreértés lenne, ha kiderülne, hogy a Jedi Lovagrend egy rabszolgatartó rezsimet támogatott bármilyen formában, megcsúfolva a Köztársaság demokratikus értékeit. – P. Olpotnak kitűnő hallása lehetett. – Különösen akkor, ha híre menne, hogy mindezt holmi sith ügynökök vélelmezett, teljességgel bizonyítékok nélküli tevékenységére hivatkozva akarnák magyarázni.
Ben kifújta a levegőt, elengedte a fénykardot, és a togrutára nézett, aki nem mozdult, mióta elolvasta a givin adatkártyáját.
- Keshatan hadnagy, mit szól ehhez?
- Olpot úr papírjai és párttagságija rendben van. – biccentett a togruta, aki láthatóan élvezte a helyzetet. – A chevek belügyeibe pedig nem szólhatunk bele, jedi lovag. Ha a sith fenyegetés nem bizonyított, és nincs biztonsági probléma...
- De hát megölt egy chevint, megölte a Főpapot! – hadonászott Kelan idegesen Kadar felé.
- A Főpap a klérus és a chevin mesterek közti népnyúzó összeesküvés vezetője volt, tehát ez minden bizonnyal megfelelő elbírálás alá esik majd. Mindenesetre az Egységkormány népbírósága megvizsgálja majd a Kadar elvtárssal szemben fennálló vádakat, és megfelelő döntést hoznak. – karolta át a másik férfi vállát barátságosan P. Olpot. – Ahogyan magával szemben is, fiam, miután őrizetbe vettük a klérussal való szövetkezés vádjával.
- Nem. – jelentette ki határozottan Ben. – Nem fogom megkérdőjelezni a maguk választási színjátékát. Viszont Kelan velem jön. Ahogyan Arthura és a többi pap is.
- Ez nem a te hatásköröd, kölyök... - nyúlt a fegyvere felé Kadar és néhány egyenruhás chev, mire a köztársasági kommandósok is felemelték a fegyvereiket.
- Jedi Lovagként kérelmezhetem és javasolhatom, hogy a Rend vegye védelme és igazságszolgáltatása alá a hatáskörébe eső személyeket. – erőltetett az Erővel nyugalmat magára Ben. Ez a legtöbb, amit tehetek, gondolta.
- És megmondanád, kölyök, miféle hatásköröd van neked itt és a jedijeidnek? – köpött ki Kadar.
- Ez az Élő Erő Egyháza, nemde? – mosolyodott el Ben, immár P. Olpotra pillantva, majd Keshatanra. – És én vagyok az Egyház Második Prófétája. Ebben a minőségemben pedig hajlandó vagyok eltekinteni a tulajdonunkat képező épület felgyújtása és megrongálása miatt az Egységkormánnyal szemben indított kártérítési és egyéb perektől, szenátusi bejelentéstől és egyéb rendkívül zavaró bürokratikus dolgoktól, cserébe Önök pedig szabad elvonulást garantálnak az Egyház híveinek és papjainak.
- A kölyök ettől még marad! – dörögte tehetetlen dühvel Kadar.
- Kelan rendelkezik az Erő ajándékával. – rázta meg a fejét Ben, még mindig a givint figyelve. – Ez automatikusan a Rend hatáskörévé teszi az ügyet. Olpot úr? Hadnagy?
- Talán mindenkinek jobb így. – horkantott fel a givin. – Magas konfidenciaszintű megoldása egy ilyen sokváltozós egyenletnek, Skywalker lovag. Viszont hamarosan távozniuk kell.
Ben intett az Erővel, mire Arthura és a többi pap bilincsei lehulltak.
- Keshatan hadnagy majd gondoskodik arról, hogy a távozni kívánó egyháztagokat összegyűjtsék és a köztársasági platformra szállítsák. Én pedig értesítem a Rendet, hogy intézkedjenek a továbbszállításukról. Ugye, hadnagy?
- Ahogy kívánja, lovag. – morogta a togruta némiképp kelletlenül.
Ben felsóhajtott, a tömeg pedig szétszéledt.
...
Órákkal később, az utolsó, a bázisra induló transzportban ültek Kelannal, miközben a Vinsoth felszíne elmaradt mögöttük.
- Bátor voltál, Ben. – jegyezte meg Kelan, hálás tekintetet meresztve az ifjú jedire. – Megmentetted azokat a papokat... és hidd el, fogalmam sem volt arról, hogy Kadar kikkel játszik össze...
- Az a baj... - sóhajtott fel Ben -, hogy túlságosan flottul zajlott ez az egész… már abban sem vagyok biztos, hogy a sith támadt ránk a kikötőben, amikor megérkeztünk... hogy ő ölte meg Sothaist... olyan az egész... mintha...
- Mintha meg lett volna rendezve? – szorította meg ismét Ben karját bátorítóan Kelan. – Én is ezt érzem. Kadar csinált már ilyeneket korábban… de nem… nem ekkorában. Nem egy egész bolygót.
- Nem vagyok meggyőződve róla, hogy egyedül ő csinálta... - bámult ki a transzport ablakán Ben, és hirtelen rendkívül elveszettnek érezte magát. – Nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem én csináltam, Kelan...
|
|
|
Vinsoth
Feb 28, 2016 23:04:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 28, 2016 23:04:50 GMT 1
Ben az immár igencsak szűkössé váló köztársasági platform egyik tiszti kabinjában - amelyet a menekültek nagy számára való tekintettel átmenetileg megosztott Kelannal is - pihent a priccsén, majdhogynem ugyanabban a pozícióban, mint amelyben a küldetés előtt követte a holohíreket, azon gondolkozva, hogyan oldhatná meg ezt az ügyet... szinte az első igazi jedi feladatot, amelyet rábíztak, anélkül, hogy bármilyen formában belengte volna őt előtte apja árnyéka.
Azelőtt minden másnak tűnt... egyszerű diplomáciai feladatnak... most azonban Sothais halott volt, Karand parancsnok súlyos sérüléseiből lábadozott valahol a Tarison, odalent pedig... odalent pedig immár egy harmadik erő, a Dolgozók Intergalaktikus Uniója vette át a hatalmat, kiszorítva az Élő Erő Egyházának pacifistáit és a chevin rabszolgatartó klánokat, nem kis részen (és leginkább ez zavarta Bent) éppen a delegációjuk tevékenységéből profitálva.
Ben megrázta a fejét, megpróbált nyugalmat meríteni az Erőből és kizárni a zavaró, kétséges gondolatokat, de csak nem hagyta nyugodni a dolog. A híradásokból világos volt, hogy hiába is aposztrofálta magát az új "népi" kormányzat chev - chevin szempontból teljesen semlegesnek, a funkcionáriusok szinte kizárólag chevek, vagy más rendszerekből érkezett DIU-tagok voltak (milyen érdekes, gondolta Ben, a cheveknek ez ellen már semmi kifogásuk sincs), a chevinek pedig tömegesen menekültek, elsősorban nem a Köztársaság segítségével, hanem saját, szedett-vedett hajóikon. A Köztársaság így Ben kérésének eleget téve csak az Élő Erő Egyházának hívőit és papjait szállásolta el a platformon.
Ben türelmetlen pillantást vetett a kommunikátorára, amelyen már órák óta várta a választ. Annak rendje és módja, a megfelelő protokoll szerint jelentkezett a Tanács missziós vonalán, ugyanazon, amelyen korábban Katarn mestertől kapta a feladatot, ezúttal azonban jó ideje nem kapott választ. Már épp azon volt, hogy elhagyja a kabint, és megkeresi a minden bizonnyal valamelyik kantinban őgyelgő Kelanr, amikor végre felvillant a kommunikátor.
Ben felpattant és aktiválta a miniatűr holomegjelenítőt, azonban meglepetésére nem Katarn mester ismerős arca tűnt fel, hanem először a Fény Hadseregének jelvénye, majd kisvártatva maga Kenth Hamner mester mogorva, mindig katonás fizimiskája.
- Skywalker Lovag. - biccentett Hamner.
- Kenth bácsi... azaz izé, Hamner Mester. - hajtotta meg magát finoman Ben. - Befejeztem a küldetést a Vinsothon, Mester, viszont problémák merültek fel.. a Dolgozók Intergalaktikus Uniója...
- Már értesültünk hivatalos forrásokból a vinsothi eseményekről. - intette le Hamner. - Elegendő, ha elküldöd az írásos jelentésed a Tanács központi vonalára. Köszönjük, Skywalker Lovag, nagy szolgálatot tettél a cheveknek.
- Hamner mester, én... - Ben lejátszotta fejben Kenth utolsó szavait és elkomorodott. - Én semmi olyasmit nem tettem, amivel szolgálatot tettem volna... ez egy átverés volt, Mester!
- Még fiatal vagy, ifjú Skywalker. - rándult meg Kenth Hamner szája széle. - Majd ha befejezted a kiképzésed, jobban megérted ezeket a dolgokat. Egyelőre jelentkezz Jagged Felnél a Pergitor rendszerben minél előbb!
- Menekültek vannak velem, Mester... menekültek a bolygóról. - hajolt közelebb Ben.
- Nem tudok olyan körülményről, ami indokolná a menekülthullámon, Lovag. - keményedett meg Hamner hangja. - Egyetlen parancsod van, hogy jelentkezz Pergitoron! Utána pedig, ha Fel tábornokkal végeztetek a misszióval, visszatérsz Exocronra, hogy befejezd a kiképzésed katonai részét!
- Katonai részét? - képedt el Ben. A Tanácsban köztudott volt, hogy ő minden más, hasonló korú jedinél több időt töltött el a Szövetségi Gárdában (a többiek jellemzően semmit, de ez nem változtatott a tényen), így korábbi tanítói jellemzően éppen a túlzott katonásságot rótták fel neki, nem pedig annak hiányát.
- Mester, a menekültek az Élő Egyházának... - folytatta volna, de Hamner indulatosan félbeszakította:
- A neved nem jogosít fel mindenféle szemtelenségre, Skywalker Lovag! Kövesd a parancsot, és ez egyszer próbált meg betartani a szolgálati utat! Ez a Tanács akarata! Hamner kilép!
...
Ben még néhány percig értetlenül meredt a komra. A Tanács akarata? Szolgálati út? Mi történhetett Hamner mesterrel?
A rossz érzés, ami azóta gyötörte, hogy elhagyta Vinsoth felszínét, egyre erősödött benne. Végül hirtelen elhatározással újra aktiválta a komot, de ezúttal új kódot ütött be. Egy családi kódot, ha úgy tetszik.
Rövidesen bináris füttyögés érkezett válaszként.
- Artu, de jó, hogy hallak! - mosolyodott el Ben. - Még mindig Coruscanton vagy a templomban, igaz?
Egyetértő pittyentés érkezett.
- Össze tudsz kapcsolni Solusar mesterrel?
Bizonytalan sípolás...
- Blokkolják a Templom kommunikációját? - képedt el Ben. - Át tudod hidalni? A saját vonaladon keresztül?
Némi füttyögés után Artu kis türelmet kért, majd pár perc után végül megjelent Kam Solusar aggodalmas arca a képernyőn.
- Ben, minden rendben?
- Ezt én is kérdezhetném, Solusar mester. - válaszolt Ben. - Artu szerint blokkolják a Templom vonalait.
- Tényleg? - vágott elképedt arcot a jedi mester. - Ez különös... csak az tűnt fel, hogy az utóbbi pár napban jóval kevesebb hívást kaptunk, mint egyébként, de nem gondoltam, hogy... amíg az R2-esed nem gurult be hozzám, azt hittem, minden rendben... utánanézek!
- Solusar mester, most beszéltem Hamner mesterrel. - folytatta Ben, megerőltetve magát. Amit tenni készült, minden normális szervezetben függelemsértésnek számított volna, de a gondolat nem hagyta nyugodni. - Nagyon furcsán viselkedett, és nekem úgy tűnt, mintha minden, a Lovagoktól a Tanács részére befutó hívás hozzá menne, a Fény Hadseregéhez.
- Úgy... - Kam Solusar arca nem árult el egyelőre semmiféle érzelmet. - Folytasd.
- Különös dolgok történtek itt Vinsothon. - folytatta Ben. - Azt hiszem, valaki, vagy valakik a mi delegációnkat, sőt, talán személyesen engem akart felhasználni arra, hogy kiüsse a körből a chevek pacifistáit és a chevin klánurakat egyaránt... utóbbiakat le is mészárolták, szerintem egy sith, de erre nincs bizonyítékom. Mindenesetre rám akarják kenni.
- Mégis ki tenne ilyet? - képedt el Solusar. - A Birodalom, a sithek?
Ben szája száraz volt, amikor kimondta a választ.
- Sajnálom, Mester, azt hiszem... azt hiszem, inkább új barátaink és szövetségeseink keze van ebben. Vostroyáé.
- Ah... - Kam egy hosszú percig hallgatott. - Értem. Ben, nagyon hálás vagyok, hogy megkerestél minket Luke asztromechjén keresztül. Van még valami?
- El kellene helyezni néhány tízezer menekültet... - folytatta Ben. - Az új vinsothi rezsim üldözi az Élő Erő Egyház tagjait. És Hamner mester parancsba adta, hogy csatlakozzak Jagged Felhez egy vostroyai misszió erejéig valahol közel a Kathol-Ködhöz.
- Ez talán még... - morfondírozott egy pillanatig Solusar - jó lehetőség is lehet, Ben. A menekültekről gondoskodunk, kiküldök valakit a Templomból, hogy vegye fel a kapcsolatot a köztársasági szervekkel. Te pedig, ha nincs kifogásod ellene, javaslom, hogy menj el arra a misszióra. Valami történik a Peremvidék alsó részén, de még nem látom, hogy pontosan mi... de az a gyanúm, ez az egész összefügg. Deríts ki, amit tudsz, kérlek.
- Értem, Solusar mester. - biccentett immár némiképp megnyugodva Ben. - Lenne még egy... dolog.
Kam érdeklődve félrebillentette a fejét.
- Éspedig?
- Van velem valaki. - bökte ki Ben. - Egy fiú. Nem sokkal idősebb, mint én. Rossz társaságba keveredett, de nagyon.. eredeti módon használja az Erőt. Esetleg elmehetne hozzátok.
- Jelen körülmények között azt mondanám, maradjon melletted, Ben. - hajolt közelebb az asztromech holovetítőjéhez Kam Solusar. - Én már abban sem vagyok biztos, hogy Coruscant teljesen biztonságos.
- Értem, mester. - biccentett Ben. - És köszönöm... egy utolsó kérdés...
- Sajnos semmit nem tudunk apádról. - rázta meg a fejét csalódottan Kam. - De érezném, ha baja esett volna... inkább csak.. nem tudom... nagyon távol jár. És el kellett küldenünk Landot Serennora, valami félreértés történt ott a nagynénéd és a serennoi kormány között, de még mi sem látunk tisztán...
- Odamenjek? - élénkült fel Ben. - Serenno jóval közelebb van, mint Ryloth.
- Nem. - rázta meg a fejét Kam. - A vostroyai ügy is legalább ilyen fontos... ha pedig Calrissiannak segítségre van szüksége, akkor majd szól Jainának.
- Értem, mester. - biccentett Ben.
- Én pedig összehívom a Tanácsot. - folytatta Kam. - Sok mindenről kell beszélnünk. Az Erő legyen Veled, ifjú Skywalker!
- Veled is, Mester. - nyugtázta Ben, és hátradőlt a priccsen, miközben Artu egy vidám sivítással elköszönt tőle, és bontotta a vonalat.
Kelan ebben a pillanatban lépett be, és kíváncsian leült Ben mellé az ágyra.
- Mi a helyzet?
- Utazunk, Kelan. - hunyorított a másik srácra Ben, és barátságosan oldalba bökte. - Messzire, a galaxis másik végére... sokkal messzebbre, mint amerre jártál!
- ...Unk? - kérdezte zavartan a fiú. - Én azt hittem... a papokkal...
- Nem, Kelan. - szorította meg a másik fiú karját Ben bátorítóan. - Velem jössz.
Kelan egy pillanatig a falat bámulta, aztán rávigyorgott Benre.
- Az jó lesz, Ben... azt hiszem, az jó lesz!
|
|