|
Kegan
Apr 8, 2015 20:06:53 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Apr 8, 2015 20:06:53 GMT 1
A Kegan körüli űrben alig voltak csillagok - a galaxisszéli bolygó ritkás térségben keringett, távol a rendszer többi égitestjétől. körülötte kisebb és közepes méretű, különböző fajtájú és besorolású hajók kavalkádja nyüzsgött. A kiöregedett koréliai korvett és néhány YT modellű teherhajó között egy-két hutt transzgalaktikus cirkáló is felbukkant - ezeken kívül a felhozatal nem rendelkezett figyelemreméltó tűzerővel.
Ám a csillagtalan, sötét űr egyszercsak felbolydult, amikor több tucatnyi csillagromboló szökkent elő a semmiből. A nehézcirkálók egymás után jelentek meg a Kegan közelében, élükön egy piszkosfehér monstrummal. A zászlóshajó, miután hosszú, vékony, de robosztus teste előkúszott a hiperűrből, kétfelé nyitotta a törzse tetején hordott, lapos vezérsíkjait. A két "szárny" végén és elején lógó turbólézerütegek meglepően széles célt foghattak be. Nem beszélve arról, hogy az egész hajó egy nagy ragadozómadárhoz hasonlított.
Az orrban levő benyílás, avagy a "száj", esetleg a "tátott csőr" irányából egy osztagnyi, újonnan fejlesztett Sege-vadász röppent elő, nyomukban egy államfői siklóval. A mozgatható szárnyú vadászok vezérsíkjai ezúttal kétfelé álltak, mint az anyahajóé, de harchelyzetben hátracsapódtak, villámgyors lándzsává alakítva a törzset. Ezeken a szárnyakon a lehető legkorszerűbb napelemek feküdtek, hogy a gépezetek a csillagok hő- és fényenergiáit is hasznosítsák, ezzel erősítve tűzerejüket, vagy a pajzsaikat. Ráadásul minden Sege-vadász rendelkezett hátsó lövegekkel, a jelenlegi legnagyobb fény alatti sebességgel és turboval, mindezt pedig egy TIE-vadász méretű testbe csomagolva.
Lord Brodrig a Tyrann-sikló utasteréből figyelte a kecses fejlesztéseket, amit a galaxis szélében létesített titkos üzemének meglátogatásával szerzett be. A szürke eminenciás Hutt Űrbe és környékére telepített hajógyárai a legnagyobb titokban és 186 százalékos hatékonysággal működtek jelenleg. Ugyanígy a tervei, amik alapján a Kegan rendszer a Harmadik Birodalom új bástyája lett - a történelemben előfordult eddigi legnagyobb titoktartás mellett.
Neuptol városa felé közeledve - amit a szürke eminenciás elitgárdája alapított néhány hete -, Lord Brodrig a siklója rámpájához sétált, időt adva kísérőinek a felzárkózásra. Közvetlenül mellette volt első minisztere állt, Als Dezirol. A tehetséges politikus a Vezér fő szárnysegédje volt, míg kommandósai jól öltözött, néma tanácsadók, államfői titkárok és talpnyalók különböző öltözeteiben feszítettek, néhányuk egyszerű, fekete uniformisban. Mindössze egy dolog volt közös bennük - az agyukba épített, feltétlen hűség, kivágott nyelvük és eltávolított hallójárataik, no meg hírhedt brutalitásuk.
Amikor a Tyrann-sikló rámpája leereszkedett, a küldöttséget fogadó hutt hatalmasság enyhe főhajtással üdvözölte új szövetségeseit - amitől veleszületett tokája a kétszeresére duzzadt. Holott Rotta nem volt kövér, meztelen, zsírtól fénylő teste így sem volt kellemesebb látvány. A hutt megszokott, jellegzetes mozdulatával babrálta egyetlen öltözetét, a testét körbefonó töltényövet. Merr-Sonn egykezesei csökevényes karjaihoz elérhető távolságban voltak. Mellette két világoskék egyenruhás fickó posztolt - a Hutt Űr gyűlölt utcai rendőrei.
- Á, miszter Brodrig - hadonászott Rotta, amikor a szürke eminenciás megérkezett. - Jó, hogy végre itt van. A Kartell tegnap elutasította az ötletemet - tette hozzá, amikor a Vezér várakozóan felemelte a szemöldökét. - A hutt családok túl nagy kockázatot látnak a társadalmi berendezkedésünk megváltoztatásában. Attól félnek, hogy ezzel keresztbe teszünk a Fekete Napnak, az ISUS-nak, vagy a páncélos huttoknak, és egyikük se kockáztatna meg egy háborút.
- Nem fognak sokáig teketóriázni - biztosította Brodrig. - Előbb vagy utóbb újra fel fogják vetni a dolgot. A fajtársai büszke egy népség, és sosem fognak nemmel szavazni erre az ajánlatra. Elültettük a bogarat a fülükbe, és egyelőre ez a lényeg. A Kartell, a huttok pedig valaha királyok voltak, nem bűnözők. Mi majd biztosítjuk őket, hogy újra a galaxis urai lehetnek!
- Cserébe pedig ön, mint menekült és üldözött politikai személy, amnesztiát és magas pozíciót kap nálunk - a Hutt Királyság állami hierarchiájában! - bólintott Rotta. Persze, miután király leszek, nem biztos, hogy szükségem lesz a sleppedre - gondolta magában gonoszul.
- Így van - mosolyodott el Lord Brodrig, miközben beléptek a főépület parancsnoki szintjére vezető turboliftbe. - Így van, Rotta, Hutt Klánok teljhatalmú, dicsőséges királya! - azzal az összesikló ajtó elrejtette a szürke eminenciás és a hutt alakját.
|
|
|
Kegan
May 22, 2016 19:03:55 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 22, 2016 19:03:55 GMT 1
Neuptol nélkülözte egy szokványos település jellegzetességeit. Lakóövezeti tervezése ellenére úgy festett, mint egy alaposan megtervezett erődítmény. Az alig néhány hónap alatt felépített városban még nem igazán éltek civilek. Lord Brodrig adminisztratív vezetői berendezkedtek ugyan a saját épületeikbe, vagy az azok alatt elterülő bázisok lakosztályaiba, de még egyiknek sem érkezett meg a családja. Idő kellett, hogy Neuptol teljesen benépesülhessen, addig viszont tökéletes helyszínként szolgált a háttérhatalmak ármánykodásainak.
A város szélén terpeszkedő űrkikötő sem volt túl népes, mindössze egyetlen nagy, madárszerű sikló ereszkedett le a nyílt pályán. Als Dezirol egymagában menetelt le a rámpáról. A fekete bőrbe öltözött nő alaposan szétnézett, mielőtt megengedte volna a szürke eminenciás gárdistáinak a kiszállást. Miután az elegáns testőrök is elfoglalták a helyüket a rámpa két oldalán, néhány talpnyaló kíséretében megérkezett Lord Brodrig.
- Egy szóra, eminenciás uram! – rángatta meg Brodrig köpenyét az egyik kísérője. A szürke eminenciás megtorpant, és szembefordult a díszes öltözetű illetővel. A fogadóbizottság vezetői ingerülten vehették tudomásul, hogy még várniuk kell.
- Egy szó még nem a világ – mondta Brodrig. – Mit óhajt, Lord Tissia?
- Igazán nem akarok kukacoskodni – emelte fel a kezeit a twi’lek főnemes. – De aggályaimat szeretném kifejezni a tervei mellékhatásaival kapcsolatban. Mint tudjuk, az EGB feloszlatta a Corporate Szektoron belüli érdekképviseleteinket... Felötlött bennem a kétely, miszerint ha így betokosodnak oda, vajon mit remélhetnek a magánvagyonok? Tulajdonképpen arra vagyok kíváncsi, hogyan tervezi eminenciád megtartani a Lordok anyagi javait, amiket hátrahagytunk.
- Semmi ok az aggodalomra, mylord – felelte Brodrig magabiztosan. – Minden alaposan fel van építve ebben a történetben. Az önök vagyona nem maradt hátra, efelől biztosíthatom.
- Biztos vagyok benne, hogy nem él vissza a kezelési jogokkal, amiket átadtunk eminenciádnak a biztonság érdekében. De mégis tudnunk kell, hol állunk.
- Rendben van – Brodrig elővett egy tenyérnyi holovetítőt, és beütött egy kombinációt. A levegőben kétarasznyi méretű hadihajó jelent meg.
A csillagromboló kissé eltért a megszokott ék alakú felépítéstől. Hosszú, szárnyas alakja mellett különböző technikai leírások villogtak. Brodrig mozdult, mire a kép helyére az új Sege-vadászgépek egyike jelent meg. Végül a kép egy nagyobb komplexumra fúkuszált, ami mellett több tucat vadiúj, elkészült és félig elkészített csillagromboló fénylett.
- Amint látják, a pénzük nem megy kárba. Itt van, nem messze tőlünk – azzal megfordult, és elindult a fogadóbizottság felé. A megdöbbent nemesek kissé lemaradva követték őt.
Brodrignak szüksége volt rájuk, pontosabban a vagyonukra ahhoz, hogy finanszírozhassa a terveit. Legszivesebben összegyűjtötte volna őket egy lakatlan szigetre, és elzárta volna őket a közélettől. Nem voltak egyebek parazitáknál, akiket ki kellett szipolyozni, azután útjukra engedni őket, hogy megint meggazdagodjanak, hogy utána megint hasznát lehessen venni a pénzüknek. Brodrig régóta játszotta ezt a játékot, és értette a lényeget.
A város polgármestereként funkcionáló köztisztviselő nem legelöl állt a fogadótársaságban, és emiatt Brodrig kérdőn ráncolta a homlokát. Aztán meglátta az elöl várakozó magas, szigorú arcú nőt, és kezdte sejteni, hogy miről van szó.
Xaraketiban a Harmadik Birodalom egyik főtisztje volt, emellett pedig Brodrig egyik személyes ügynöke. Az, hogy nem tartózkodott már a Corporate Szektorban, azt jelentette, hogy lelepleződött, és ezzel végrehajtotta a feladatát. A szürke eminenciás elküldte maga mellől a talpnyalóit és a gárdistáit, majd várt egy kicsit, amíg mindenki ünnepélyesen tisztelgett neki.
Egyenesen Xaraketibanhoz lépett.
- Lecersen találkozót kér tőled – jelentette időt nem vesztegetve a nő.
- Ez várható volt – bólintott Brodrig. – Üzend meg neki, hogy én a Kegant javaslom találkozási pontnak.
- Ide? – kérdezte a nő furcsa hangsúllyal.
- Ide kell jönnie. Felajánljuk neki a barátságunkat...
- Ahogy eddig is tettük – vetette közbe Xaraketiban.
- Ahogy ezután is, amíg le nem jár a homokóra. Intézkedj!
Miután az ügynök elment, Brodrig folytatta a főbb hivatalnokaival való találkozást. Közben pedig arra gondolt, hogy kezdett minden elindulni a maga kerékvágásában.
|
|
|
Kegan
Mar 12, 2017 0:58:04 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 12, 2017 0:58:04 GMT 1
Miután a Hutt Űr felső karéjában elszabadult a káosz, a Serra és a huttok folyamatos háborújának hála, olyan szervezetek jutottak lépéselőnyhöz, amelyek eddig nem tudtak beleharapni abba a profitalmába, ami hosszú évtizedeken keresztül a huttok vagyonát jelentette. A Fekete Nap nem igazán foglalkozott a háborúval, mert ők ugyanúgy profitáltak belőle, ahogy eddig. Az egyik ilyen újabb szervezet szektoron túli nemesekből állt, akik vagyonokat fektettek abba, hogy törvényt hozzanak ebbe a káosszal teli övezetbe. Legalábbis papíron ezzel foglalkoztak, ennek ellenére mindenki tudta róluk, hogy ugyanolyan közönséges bűnözők, mint akármelyik másik helyi gengszter.
A szervezetüket Hold Konventnek nevezték, és a vezetőiket eminenciásnak kellett szólítani. Ezek a nagy hatalmú, kegyetlen bűnvezérek könyörtelenül felszámolták a Serra és a huttok érdekszövetségeit, és amikor a feketére festett csillagrombolóik ellepték az eget, véget ért a háború. A Konvent hatalmas cirkálói folyamatosan támadás alatt tartották a huttok kereskedelmi vonalait, állandó nyomást gyakorolva a Kartellre és az egyéb szervezetekre.
A Keganon levő központjukon székelő vezetőjük, a főeminenciás már várta őket. Gavallan, a Hutt Kartell legbefolyásosabb vezetője ezeken gondolkozott, miközben megpróbálta közelebb vonszolni hájas testét a felvonókhoz. A mellette kúszó Rotta, a Nar Shaddaa ura hozzá hasonlóan kínlódott, míg embereik a nyomukban lépkedtek. Mellettük, vörös egyenruhás testőrei kíséretében a Guaviai Halálbanda egyik vezetője, Bala-Tik sietett.
A palota őrei lezárták a folyosót, hogy a vendégek zavartalanul elfoglalhassák az összes felvonót, ami a főeminenciás irodájához vezetett.
Mindeközben a Konvent vezére, a főeminenciás az ablakon túl elterülő újvárost figyelte. A középkorú, jó kiállású férfi kezeit szürke köpenye mögé rejtette, miközben azon tűnődött, hogy alig egy év alatt népszerűvé tette a Kegant. Neuptol égbe magasló épületei között repulzoros daruk és egyéb építőgépek sorjáztak. A város még nem volt kész, de ő, Lord Brodrig közel járt a terve megvalósításához.
Az eredeti neve, helyesen leírva An-Archon, ellenuralkodót jelentett. Őt a Galaktikus Polgárháború során hozták létre, mégpedig nem kisebb céllal, minthogy ő legyen a Palpatine császárral szembenálló pólus, a mindenkori ellencsászár, aki szembeszállhat még a Sith Nagyúr akaratával is. Brodrig sokáig nem is tudta, hogy ő olyasféle gépezet, aki képes szembeszállni az Erővel, ugyanakkor sosem került rá sor, hogy ellássa az eredeti feladatát. Talán ha Palpatine meghalt volna időben, talán akkor...
Ugyanakkor ha nem lehetett a Galaktikus Birodalom ellencsászára, attól még elláthatta ugyanezt a feladatot. Az Első Rend Constanton parádézó vezetői, az a Sordis-nevű Sith Nagyúr, Lord Rin, és az összes többi birodalmi pojáca még csak nem is sejtette, mit tett, amikor őt a Corporate-szektorban elvégzett feladatai után a Hutt Űrbe irányították. Mert ha nem lehetett birodalmi ellencsászár, akkor majd az Első Rend ellencsászára lesz!
Vagy Diestl Főmarsallé... vagy az összesé egyszerre!
Halk hang jelezte, hogy a vendégei megérkeztek. Lord Brodrig intett egyet, mire az ablakfal elhalványult, és sorba rendezett, adatokat mutató képernyősorokká alakult át. A terem világítása felerősödött, ő pedig tett még egy kézmozdulatot, mire az emberei besiettek a helyiségbe. Beleült a trónjába, míg narancs páncélos gárdistái elfoglalták a helyüket körülötte.
Gavallan, Rotta és Bala-Tik előrementek/csúsztak a főeminenciás elé. Rotta és Bala-Tik a háttérben maradtak, míg a magasabb rangú hutt vezér köszöntő mozdulatot tett Brodrig felé. A testőreik ezúttal az ajtón kívül maradtak.
- Brodrig Nagyúr – üdvözölte Gavallan. A hutt teste tele volt építve különféle implantátumokkal, a hangja pedig állandóan rezonált.
- A megszólításom Lord – vetette oda lenéző hangsúllyal Brodrig.
- Bocsánat, Lord Brodrig – szabadkozott Gavallan. – Rotta, Bala-Tik és jómagam azért fáradtunk el idáig, hogy megint felszólítsunk, állítsd le a raktáraink és a kereskedelmi vonalaink elleni támadásokat!
- Ugyan miért tenném?
Gavallanban felszökött a harag. Még sose... még soha nem beszéltek így vele. Aztán eszébe jutottak a letiltott, vagy kimerült kreditkártyái, és kedvességet erőltetett magára. Tudta, hogy ezzel a fickóval hiába vetekszik.
- Biztos vagyok benne, hogy megfelelő megállapodást tudunk kötni – mondta Rotta, ugyanúgy basic nyelven.
- Üzletet ajánlunk – tette hozzá Gavallan.
Brodrig a Halálbanda vezetőjére pillantott, de Bala-Tik csak hallgatagon állt, tisztes távolságban a két huttól. Bizonyára nem bírta elviselni a bűzüket. Vagy nem tett volna jót a hírnevének, ha túl közel kerül a két féreghez.
- Hallgatlak – felelte végül Brodrig.
- Hajlandóak vagyunk.. – itt egy pillanatra Gavallan hangja elcsuklott. – Hajlandóak vagyunk a vagyonunk egy részét átruházni a Konventnek. A jövőbeni üzelmeink bizonyos részét is. Cserébe annyit kérünk, hogy szüntesd meg a támadásaidat!
- Mennyit adtok? – Brodrig tökéletesen érezte magát a kapzsi bandavezér szerepében.
- Minden profitunk harminc százalékát – felelte Gavallan helyett Rotta.
Brodrig elfintorodott. Aztán intett a kopott, narancs páncélos embereinek, akik a Konvent jól bevált színeit képviselték.
A négy gengszter azonnal mozdult. Mint egy katonai egység, olyan pontosan vették körbe Rottát. Egyikük hosszú kardot meresztett a hutt húsába, a másik sugárpisztollyal lőtte ki a szemeit, a maradék kettő pedig elővette a lánszóróját, és meggyújtották a bűzös csigalényt.
Gavallan és Bala-Tik elővigyázatosan odébb ugrottak. Az előbbi döbbent tekintetéről kiselőadást lehetett volna tartani. Rotta megpróbált odébb kúszni, de a lángok elől nem menekülhetett. Nyálkás bőre megfeketedett, alig néhány perc leforgása alatt véres húscsomóvá degradálódott. Még mindig égett, amikor az ajtó felé kúszva meghalt. Odakintről lövések hallatszódtak, bizonyára most intézték el nem csak Rotta, de Gavallan és Bala-Tik embereit is.
Gavallan ijedten kapkodott, Bala-Tik azonban teljes nyugalommal figyelte a jelenetet. Brodrig érdekesnek találta a két teremtmény közötti kontrasztot.
- Kilencven százalékot kérek! – követelte.
- Kilencvenet? – bömbölte Gavallan. Akármennyire megrémült, a vagyonát mégsem akarta feladni.
- Nem kérsz tüzet? – villant rá Brodrig tekintete.
- Jól van, jól van! – adta meg magát a hutt. – De az embereim otthagynak, ha ezt bejelentem nekik. A Kartell a fejemet veszi...
- A Kartell többi vezetője is megegyezik majd velem – felelte Brodrig. – Megtalálod a módját, hogyan lopd meg a saját a bandádat, ebben biztos vagyok. Most pedig menjetek!
Gavallan elindult kifelé, de a Halálbanda vezére helyben maradt. Brodrig és Bala-Tik tekintete összevillant, és a főeminenciás megértette a gengszter szándékát.
- Te nem tárgyalni jöttél.
Gavallan megállt, és értetlenül figyelte a társát. Bala-Tik előrelépett, és megállt Brodrig trónjával szemben.
- Valóban nem – felelte, és ravaszul elmosolyodott. – Szerintem sokkal jobban járnék, ha inkább osztoznék a hatalmadban, lord.
- Csatlakozni akarsz?
- A Guaviai Halálbanda társulni szeretne a Hold Konventtel – bólintott a szikár férfi. Olyan peremvidéki akcentussal beszélt, hogy még Brodrignak is oda kellett figyelnie, ha minden egyes szót érteni akart. – Eminenciás akarok lenni! A Fekete Nap vigói és a Konvent eminenciásai a leghatalmasabb... vezetők ebben a szektorban. A részese akarok lenni!
Lord Brodrig intett az embereinek, hogy kísérjék már ki a hájas Gavallant a helyiségből. Miután a hutt nagy nehezen távozott, a főeminenciás felállt, és a képernyőfalhoz sétált. Bala-Tik mozdulatlanul várta, hogy mi lesz a döntése.
- Nem – felelte Brodrig, nem sok időt hagyva magának a gondolkodásra. – Nem lehetsz eminenciás, Bala-Tik!
A bandavezér rosszallóan megcsóválta a fejét, és dühösen vicsorította a fogait.
- Miért nem?
- Jobb ajánlatom van a számodra – fordult szembe vele Brodrig. – Te és a Halálbanda mellettem marad. Ezentúl közvetlenül nekem dolgoztok. Te, Bala-Tik, az első emberem leszel. Ha kiderül, hogy megbízható vagy, maradhatsz a posztodon. De ha nem... akkor nem csak a bandádat vagy a népedet, de az egész bolygódat tönkreteszem! A csillagrombolóim fognak halálos tüzet zúdítani a családodra!
- Elfogadom – térdelt le Bala-Tik.
Brodrig elégedetten nézett le rá.
- Serra Vale, a Crymorah, most meg te... Ha így folytatjuk, az egész Hutt Űr csatlakozik hozzám! Uralni fogjuk a térségeinket, barátom! Jobb ha felkészülsz a gazdagságra és a pompára...
Bala-Tik mosolygott, Lord Brodrig pedig úgy döntött, körbevezeti a bandavezért a palotájában.
|
|
|
Kegan
Jun 1, 2019 13:04:49 GMT 1
Post by Enz on Jun 1, 2019 13:04:49 GMT 1
Az egykori csempész, Davos admirális tisztában volt vele, hogy nem lehet fejjel a falnak szaladni. Főleg, miután flottájának csak fele állt modern típusokból, míg a másik fele innen-onnan összeszedett, gyakran minimális felújításon átesett régi birodalmi típus volt csupán. Az ő flottája volt a gyengébb a két szárnycsapásmérő erő közül, de a rendelkezésére álló négykilométeres SiSD monstrumok valamennyire ellensúlyozták ezt a fajta gyengeséget. Ő maga is az egyik ilyen hajón, a SiSD Stannis hídján rendezte be parancsnoki főhadiszállását. Az ötszáz hajó a főbolygótól távolabb lépett ki a hiperűrből, és mostanra értek oda normáltérben haladva a főbolygóhoz. De ellenséges aktivitásnak nyomát se látták, csupán néhány járőrhajót, amelyek menekülőre fogták. Az öntelt tisztek bizonyára gyávának bélyegezték volna őket, de Davos meg tudta érteni a dolgot. Változtat valamit a helyzeten az, ha ezek páran értelmetlenül eldobják az életüket? Így legalább lehetőségük lesz rá, hogy később, egy talán egyenlőbb körülmények között tartott csatában harcoljanak újra. Azt azonban nem is sejtette, hogy a lehetőség ilyen hamar eljön. - Uram, bejövő első rendi flottát érzékelünk! - jelentette az egyik fiatal tiszt. Jól látszott rajta, hogy zöldfülű volt, nem awerisi túlélő, mint sokan mások a fedélzeten. - Készüljünk fel az elfogásra! - rendelkezett, szürkésfehér szakállába simítva. - A centrumban sorakozzanak fel a főerők, a régi típusok a szárnyakon! A Strike és Carrack cirkálókból, Dreadnoughtokból, Victory és Imperial csillagrombolókból álló egységek azonnal felfejlődtek a szárnyra, miközben a centrumban a SiSD-ek köré felsorakoztak a jól páncélozott Aurora cirkálók, míg mögöttük a félelmetes tűzerőt képviselő Judicatorok bújtak meg, hogy gyilkos tűzzel árasszák el az ellenséget, miközben az a jóval nehezebben elpusztítható célpontokkal harcol. Davos feszült figyelemmel várta az ellenség érkezését, tekintetét végig a taktikai képernyőkön tartva.
|
|
|
Kegan
Jun 21, 2019 23:11:38 GMT 1
via mobile
Post by Lord Brodrig on Jun 21, 2019 23:11:38 GMT 1
Az RSD Wilhuff Tarkin fedélzetén jóval komorabb volt a hangulat, mint Rimmel tábornok zászlóshajóján. A híd közepén álló, feszes egyenruhás hűségtábornok Rin Legfőbb Vezér hűségtisztjeként nem csak a hagyományos katonai feladatok levezénylésével foglalkozott, hanem azzal is, hogy biztosítsa az Első Rendet szolgáló harci állomány hűségét a rezsim iránt. Bár már létezett egy, a hűségtisztek feladatköreit ellátó hatóság, az RVH, az ő feladatuk a civil lakosság karbantartása volt, míg a hűségtiszteké a katonai ágazatot felügyelte.. És főleg az ilyen hatalomátvevős időkben mutatkoztak, ezt pedig a legénység is érezte – egy pisszenést sem mertek megengedni maguknak engedély nélkül.
A Cantonica védőflottájának kegani része kevesebb egységből állt, mint a Boz Pityre küldött haderő. Az RSD-ket itt a Nebulon-K-k mellett Sigma- és felújított, modernizált Lancer-fregattok társulták, nem beszélve néhány újjáépített, fekete ISD és ISD-II-es rombolóról. Mivel a parancs nem arról szólt, hogy megnyerjék a csatát, a hűségtábornoknak ezzel a kétszáz hajóval kellett elérnie, hogy az ellenség minél később juthasson át a belső rendszerek felé.
Hallotta, amint a Wilhuff Tarkin kapitánya a háta mögé lép, és tisztelgőpózba merevedik. – Beszéljen! – mondta halkan, hatalmának minden tudatával Hyde tábornok. – Minden hajó maradéktalanul beérkezett, uram. A vadászok megkezdték a harci érintkezést, hamarosan mi is lőtávolba érünk. – A Nebulonokat és a naszádokat vezényelje az első hullámba – utasította Hyde lassú, kissé lustán hangzó modorában. – Az ISD-kkel egyetemben támadjanak, nyújtsanak támogatást a rombolóknak a vadászok ellen. Az RSD-k hátrébb maradnak, amíg az ellenség az elővéddel van elfoglalva, mi biztos távolból koncentráljuk a vezérhajóikra a tüzünket. Még valami, kapitány? – Nincs, uram! – Akkor mit áll itt. – Igenis, uram! A férfi megfordult és elsietett.
Hyde lebiggyesztette az ajkát, miközben kinézett a Sith-Hapan flottára. Aztán tekintete a saját egységeire vándorolt, ahogy engedelmeskedve a parancsainak, a megfelelő formációba kúsznak. Tudta, hogy valószínűleg el fogja veszíteni mindet. A kérdés csak az volt, hogy mikor.
|
|
|
Kegan
Sept 1, 2019 17:13:37 GMT 1
Post by Enz on Sept 1, 2019 17:13:37 GMT 1
Davos admirális kíváncsian figyelte, ahogy az ellene felvonuló flotta alakzatba rendeződik, és sztenderd birodalmi előírások szerint a cirkálókat a frontvonalba küldve a nagyobb hajókat hátra hagyja tüzérségi bombázásra. Valahol szívet melengető érzés volt számára ilyen szépen megvalósítva látni ezeket a tankönyvi manővereket. Ugyanakkor az ellenségnek csak kétszáz hajója volt, és ugyanennyi modern egységet ő is fel tudott vonultatni, plusz további ugyanennyi elavult típust. Egy elhúzódó harcban nem volt esélye az ellenségnek, de a felvonulásuk alapján épp erre készültek. Ami miatt csakis arra következhetett, hogy az ellenség nem győzni akart, hanem időt húzni. - Fejlődjenek fel, sztenderd támadóalakzat! - rendelkezett Davos a rá jellemző nyugalommal. - Egy száz hajós különítmény fejlődjön fel a bal szárny szélén! Míg a négyszáz hajó felfejlődött, az ellenségéhez kísértetiesen hasonló alakzatban, a száz hajós különítmény a harcon kívül várta a neki szánt parancsokat. Hamarosan zöldes energiasugarak töltötték be a két flotta közötti űrt, ahogy a hajók harcérintkezésbe léptek egymással. A vadászgépek terén is a sith flotta volt fölényben, hiszen a több hajó nagyobb hangárkapacitást is jelentett számukra. - Az ellenség meghalni jött ide, nem győzni - közölte parancsnokaival Davos a hídon. - De vajon mit szólnak ahhoz, ha elvágjuk a visszavonulásukat? Az eddig harcon kívül várakozó flottaegység az ellenség effektív tűzmezején kívül megindult, hogy új pozíciót foglaljon el, méghozzá azon a vektoron, ahonnan az ellenséges flotta a rendszerbe lépett. Interdictorok is voltak velük, ami azt jelentette, hogy ha egyszer pozícióba állnak, többet nem lesz menekülés az ellenség számára.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 2, 2019 13:06:55 GMT 1
A Braisie ISD fedélzetén Q'ueer kapitány elmélyülten figyelte, ahogy a Piszkos 12 nevű, rövid, de hatásos Nebulon-K egyenesen belerohan a legközelebbi SiSD parancsnoki tornyába. A fregatt belerobbant a hatalmas csillagromboló tetejébe, és azonnal darabjaira szakadt. A SiSD oldalán az ütközés és a robbanás hatására akkora lyuk keletkezett, hogy az még Q'ueer kapitány piszkos fantáziáját is megmozgatta. Amikor felharsantak a vészjelző szirénák, ő még mindig a becsapódás utóhatásait figyelte.
Az odonit fézerek találata végül letörölte a töprengő kifejezést az arcáról. Amikor kinézett a transzparacél ablakon, észrevette, hogy a Braisie egy másik, sokkal jobb állapotban levő SiSD közelébe került. Az interkomm kattant egyet, a következő másodpercben pedig ismerős hang csendült a hídon: – Mit bámészkodik ott, maga idióta?? – harsogta Hyde tábornok. – Azonnal hagya el azt a zónát, mielőtt lelövetem a beosztottjaival!! – Igenis! – kiáltott vissza ingerülten Q'ueer. – Kormány! Evakuáljuk a térséget, egy-kettő! Cél a 12-12-06-os vektor!
A Wilhuff Tarkin fedélzetén Hyde tábornok ingerülten figyelte, ahogy a figyelmeztetett hajó épp idejében menekül meg a felrobbanó, és a tökéletesen ép, odonit fézereit ráirányító SiSD-ek útjából. A régebbi egységeken tapasztalatlanabb, kevésbé értelmes katonák szolgáltak. Hyde nem akarta a jó állapotú RSD-ket és ISD-IIeseket inkompetens zöldfülűekkel feltölteni, ezért azok a régebbi, vagy kevésbé jól karbantartott egységekre kerültek. Ennek pedig az volt az ára, hogy a feletteseiknek néha figyelmeztetniük kellett őket olyan dolgokra, amiket a saját szemüktől nem láttak. Hyde eltökélt szándéka volt, hogy addig tartja életben az egységeit, ameddig lehetséges.
Az ellenség tökéletesen játszotta ki a lapjait. Hyde-nak észbekapni se volt ideje, máris elvágták az összes menekülőútvonalat. Ez pedig azt jelentette, hogy a játék halálig fog menni. Esetleg, ha a Sithek élve fogják el őt és a jobb embereit, talán ha a Legfőbb Vezér feloldja a helyzetet, hamarosan szabadon is engedik majd őket. Csupán néhány órányi verést kell elszenvedniük a Sithek vendégeként.. vagy ami még valószínűbb, egyszerűen kivégzik őket.
A Keganon a néhai Lord Brodrig létesítményei rendelkeztek első rendi információkkal, amiket a helyi hatóságok remélhetőleg megsemmisítettek, mire Hyde és az ellenség flottája ideért. A gondolatra eszébe jutott a megoldás, és ezzel egyben a háború másik frontja, Veeto űrmarsall, és az ilyenkor szokásos protokollok. – Minden hajónak – szólt az interkommba. – Irány a Kegan felszíne! Egyesített bombázást megkezdeni a C3-mas szektorban! A bombázás után a csapatokat és a hajókat a felszínre visszük!
– C3? – kérdezte valaki a kommból. – Az nem Neuptol városa?
– Ha leszállunk, egyszerűen belerobbantanak a talajba!! – harsogta egy másik.
- Amíg bombázunk, védtelenek vagyunk!
– Ó, a Kegan védőpajzsainak kódjai nálam vannak – mosolyodott el Hyde. – Ha leromboltuk a várost, ami nem lesz nehéz, hiszen alig néhány éves település, alig néhány másodperc csupán.. akkor visszaállítjuk a pajzsot, és lemegyünk.
– Ez elég.. kevés oldalú terv, uram – a higgadt válasz valószínűleg az egyik legrégebbi tisztjétől, Haggard kaptánytól érkezett.
– Ez az egyetlen terv, amink van – felelte Hyde. – Hajtsák végre! Rend és biztonság!
Többen nyugtázták a parancsot, aztán az adás elhalt. Hyde volt Rin Vezér egyik legismertebb hűségtisztje, az a belső rendőr, akinek senki nem mert volna ellentmondani. Senki nem szerette, ha hűtlenséggel vádolják meg az Első Rendben, főleg akkor nem, ha olyan valaki a vádlójuk, mint Hyde, aki maga is számos hadbírósági határozatot hozott élete folyamán. Ellenségei vérbíróként csúfolták, de ő tudta, hogy amit tesz, azt a rend és az igazság nevében teszi. A lázadásnak még a csíráját is kegyetlenül el kell fojtani ahhoz, hogy örökre elcsendesedjen.
Ahogy a Wilhuff Tarkin meglódult a Kegan felé, Hyde elkezdett reménykedni, hogy talán ő se fog elcsendesedni, amikor az ellenség túlereje leigázza az erőit.
|
|