|
Post by Enz on Dec 13, 2014 2:17:51 GMT 1
Ryu'llia a hasonló nevű föderáció főbolygója, ahonnan a hosszú történelmű ryu'llan faj származik, egyelőre a Galaxis döntő többsége számára ismeretlenül. A bolygó egészét sivatagok borítják, természetes vízforrások csakis a felszín alatt, a nagy hegyek gyomrában találhatók. A hüllőszerű ryu'llanok ezért itt alakították ki első településeiket, és innen származnak törzseik is, akik négy évszázada a szent Rya'ltsha hegyben megegyeztek az ellentétek félretételéről, és a föderáció létrehozásáról. A föderáció élén azóta a di'shi áll, amely egyike a kevés örökletes tisztségnek a bolygón, és személye a ryu'llanok egységét testesíti meg.
A ryu'llanok remekül tűrik a nagy igénybevételt és a rossz körülményeket, ami elsőrangú gyarmatosítókká teszi őket. Figyelemre méltó, hogy a Föderáció összes bolygóját békés úton szerezték meg. Mindez születésükre vezethető vissza: az összes klán női tagjai a Tel'yos völgyben rakják le tojásaikat, ami után a Felvigyázók (akik egyetlen törzshöz sem csatlakoztak) felügyelete alatt kisebb csoportokban megkezdik hosszú vándorlásukat a bolygó kietlen sivatagjain át. A fiatalokat egymás segítésére, az élet tiszteletére nevelik, miközben egyre erősödnek, eszesednek, megtanulnak harcolni és túlélni. Tizenkét éves koruktól jelentkezhetnek valamely törzshöz, és ha kiállják a próbákat, befogadják őket.
A zene nagyon fontos szerepet tölt be a ryu'llanok társadalmi életében, mivel minden törzsnek megvannak a saját különleges hangszerei és tradicionális dallamai, amellyel identitásukat fejezik ki. A négyszáz éves föderáció tiszteletére a törzsek képviselői évente összegyűlnek a szent hegyben, ahol előadják ezeket, így emlékezve a békére és erősítve meg saját identitásukat. Ez a fesztivál a legfontosabb esemény a bolygón. A ryu'llanok igyekeznek gyakran megcsillantani képességüket a viták békés rendezésére, amelyre igen büszkék, de aki fenyegetni akarja őket, az igen hamar megtapasztalhatja, hogy egyúttal képzett és jól felszerelt harcosok is. - Encyclopaedia Galactica
|
|
|
Post by Enz on Dec 14, 2014 0:18:51 GMT 1
A rendszer napja alig emelkedett a horizont fölé, és máris tudni lehetett, hogy egy újabb tűzforró napnak néznek elébe a ryu'llanok és a bolygó szegényes elő világa egyaránt. De míg a legtöbb lény ilyenkor hűsölt vagy pihent, előbbiek pont ellenkezőleg, ekkor voltak a legtevékenyebbek, mintha csak a nap látná el őket energiával. Tian'sha prefektus is éppen dolgára sietett, hiszen a munkára nem volt jellemző, hogy megoldaná saját magát, de ahogy kilépett a trónterem felé vezető nyitott teraszos folyosóra, és a nap első sugarai lágyan megérintették, lassan lelassított, majd mintegy félúton teljesen megállt, és a fényforrás felé fordult. Ez errefelé nem volt ritka látvány: sokan szerettek felmelegedni a korai órákban, hiszen bármilyen otthonossá is tették a hegyek belsejét, huzamosabb ideig képtelenek lettek volna annak hidegjében megmaradni. Ő maga még mostanra sem tudta megszokni a bezártság érzését. Odakint a Hosszú Út során sokkal szabadabb és talán boldogabb élete is volt, reggeltől estig róva a hatalmas távolságokat, újabb és újabb titkos zugokat felfedezve. A befogadási szertartás óta legfeljebb a szomszédos törzsek valamelyikéhez utazott el nagy ritkán egy protokoll-látogatásra, hiszen ha fontos ügyekről volt szó, mások utaztak ide, a fővárosba. Behunyta a szemét, és fejét egyenesen a fény felé emelte, rövid ideig élvezve, ahogy a napsugarak az arcát cirógatják. Szinte minden gondolat kiürült a fejéből, ahogy ott állt, és egy pillanatig újra gondtalannak és szabadnak érezte magát. Érezte a levegőben a gyengéd szellőt, ám ezt a békés áramlást hamarosan mozgás zavarta meg: ki a farkát, ki a szárnyát rebegtette meg előtte tisztelete jeleként, ez pedig visszarángatta a valóságba. Ezek az átszellemült reggelek látták el energiával egész napra, és emlékeztették rá, hogy ki is ő. Minden egyes alkalommal jobban gyűlölte magát, mint előtte. Kiegyenesedve indult tovább a teraszon, aminek a végén két őr posztolt, kezükben egy-egy lonqian lándzsával, amelyeknek a vége acélból, a nyele pedig az itt vadászott állatok pikkelyből készült. Bár a modern fegyverek korában nem volt túl hathatós, egyébként is ki támadott volna a di'shi-re? Aki megkísérelte volna, azt úgyis őrületbe tudta volna kergetni a lehető legrövidebb idő alatt, és inkább maga ellen fordítja a fegyverét, semmint az ő piszkálódását hallgassa tovább. Tian'sha lassítás nélkül lépett be az ajtón, az őrök pedig enyhe fejhajtással üdvözölték. A mai napig rejtély volt számára hogyan jutott előre ilyen hamar a hivatali ranglétrán: a legtöbben kétszer annyi idősek, mint ő, mikor komolyabb hivatali állást kapnak. Persze már kikelése óta nem sokkal ő volt csoportja vezetője, egészen addig a hírhedt eseményig... rágondolni sem akart, ezért megszaporázta a lépteit, közben óvatosan egyensúlyozva a farkával: illetlenségnek számított, ha valaki nem figyelt oda kellőképpen ezen testrészére és össze-vissza lengette, akárcsak egy buzogányt. Mikor a rövid előteret leküzdve elért a bejáratig, látta, hogy már többen várakoznak odakint. Ügyet sem vetve rájuk haladt el mellettük, és a kinti őrhöz hasonló két másik őr szintén szó nélkül beengedte. Odabent minden kék fényben úszott: úgy tűnik őfelsége ismét a földalatti folyók mentén előforduló lan'se fénybogarakkal szórakoztatta magát. - Di'shi - állt meg az uralkodóhoz méretezett trón előtt, miután átküzdötte magát a kék fényáradaton, kezével letörölve az egyik szemtelen bogarat, amelyik az arcára szállt. - Fontos munkánk van. Két hét múlva kezdődik a Ryu'shado fesztivál.
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 14, 2014 10:43:00 GMT 1
- Már megint? - hangzott az egykedvű válasz - Talán ezúttal lehetne úgy is mondjuk, hogy én nem vagyok ott?Nem lehetett azt mondani, hogy ritka jelenség volt az ahogy trónszékén ült és gorombáskodott, miközben testhosszúságú farkával nyughatatlanul söpörte a padlót. Ő leginkább akkor volt nyugodt, mikor éppen elterülve aludt ott ahol történetesen volt, persze egy egész nap morgolódást követően. Persze, ez általában csak annyit jelentett, hogy unottan bámult maga elé, mikor kötelezettségei ide szólították, viszont ekkor sem volt nehéz pattanásig feszíteni benne az indulatokat, vagy ténylegesen haragra lobbantani. Szókimondó jellemnek tartották, mely jó tulajdonság lett volna, ha elsősorban nem olyan dolgokkal kapcsolatban lett volna panaszos, amit más nem csinálhatott meg. Bár volt rá egy alkalom, hogy elég erőszakosnak bizonyult ahhoz hogy felmenthesse magát, most viszont ismét közelgett az ideje és a múlt évi után már meglehetősen nagy bizonytalanságot hintett volna szét, ha másodszor is elmarad. Itt nem az ünnepségről volt szó, hanem hogy valamit ő is hozzáadjon a maga művészetével, csak hogy nem volt rá hajlandó, s ő már csak heves volt, ha valamit ennyire nem akart. Pedig azt beszélték róla, varázslatos keze volt a hárfához, ha egyszer valaki meghallja játékát, nehezen feledi aztán el... csak hogy, ő egyáltalán nem játszott hangszeren, s így tulajdonképpen a híreszteléseket sem lehetett igazán komolyan venni, hisz ki volt ki mégis alátámaszthatta volna őket? Annyi biztos, nagyon nem szerette, ha muzsikáltak körülötte, de azt sem hogy egyáltalán beszéltek róla, neadjákistenek szóba hozták előtte. Magyarázatok bőven akadtak, de talán legjobban a harcművészetek iránt tanúsított érdeklődésével lehetett feltételezni, s hogy minduntalan elsősorban inkább erősnek igyekezett mutatkozni, s műveltnek kevésbé. Az tény volt mindenesetre, hogy hozzáállása az ünnepséghez mindig is borús volt, s ahogy éppen ott ült a székében, le lehetett olvasni róla hogy inkább mozgott volna valahol másutt, mint hogy mondhatni oda ragasztva pózoljon és foglalkozzon olyasmivel, amit inkább hárított volna másra. Pedig nem tette - általában - így nem is volt szükség arra, hogy ott tartsák és arra sem, hogy minduntalan a helyes irányba kelljen terelni, hiszen bár kétségtelenül értette a dolgát, csak túl sok minden mással is szeretett közben foglalkozni. - Senki nem fog sírni miatta, úgyis csak ülnék ott végig, vannak fontosabb dolgok is...
|
|
|
Post by Enz on Dec 14, 2014 11:34:48 GMT 1
Tian'sha halkan felsóhajtott, ahogy ismét előkerültek a szokásos kifogások. Úgy tűnik nem fogta fel, hogy pontosan milyen fontos is ez az ünnepély mindenki számára, és főképp, ha ő részt vesz rajta. Újra és újra ez a vita, már-már őrületbe tudta volna vele kényszeríteni. Hűvös tekintettel pillantott rá, miközben az egyik bogár komótosan landolt a még mindig előtte lévő kezén. Tian'sha kinyitotta a tenyerét, és hagyta, hogy a bogár leérjen, majd rácsukta. Annak idején ő is imádta ezeket a kék fénnyel világító lényeket, ha a Hosszú Út során találtak egy vízzel teli barlangot valahol a sivatagban. Kék fényük mindig gyönyörűen tükröződött a vízfelszínen, és az egész barlangban, mindig lenyűgözve őt. Gyakran előfordult, hogy csak ült a víz mellett, és figyelte, ahogy méltóságteljesen lebegnek a víz felett, vagy éppen hagyta, hogy valamelyikük rászálljon. Kellemes emlék volt, amíg tartott. Újra a di'shi-re pillantott.
- Biztos vagyok benne, hogy ezt már elégszer megbeszéltük - jelentette ki ellentmondást nem tűrően, miközben szabad kezét a csípőjére tette. Tudta, hogy az uralkodó kifejezetten élvezi, ha heves reakciókat kap állandó civódásaira. Talán ezért is engem bíztak meg vele, hogy a tanácsadója legyek, morfondírozott ismét. Az biztos, hogy szokatlan és furcsa volt a számára, ha valaki nem így tesz. Még szerencse, hogy ennek eléréséhez még csak meg sem kellett játszania magát. - A Ryu'shado népünk legfontosabb ünnepélye. Te pedig, Xia'yua az egység jelképe. Épp elég nagy botrány volt a tavalyi távolmaradás.
Persze még lehetőséget sem akart rá hagyni, hogy a másik újrakezdje szokásos, véget nem érő vitáit. Tény, hogy aki egész nap ráér, és csak néha szakítja meg ezt azzal, hogy szunyókál egyet vagy éppen valamilyen harcművészetet gyakorol, az igazán pokollá tudja tenni mások életét. Leengedte a kezét a csípőjéről, és úgy folytatta. - De nem is ezért jöttem. A szervezés kapcsán aggódtak bonyodalmak. A Shan'dai törzs valamiért egy követet küldött, hogy petíciót nyújtson át, de csak a di'shi-nek hajlandók beszélni róla miért.
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 14, 2014 14:42:10 GMT 1
Először most is csak szemhéjai szűkültek össze, ahogy Tian'sha a maga álláspontját kezdte ecsetelni. Még hogy neki állt feljebb, honnan tudta volna, hogy mennyi volt az elég és hogy végül is kinek volt igaza? Már régen eldöntötte, hogy nem fog adni az arc nélküli udvaroncok és tanácsadók véleményére, akik ki tudja milyen önös vagy közös, de vele ellenkező céljaiknak éltek nap mint nap. Ugyanúgy beszéltek, ugyanúgy néztek, ugyanúgy mozogtak és igyekeztek előtte felsőbbségüket bizonygatni, nem kétség hogy az ő akaratát igyekezzék elhajlítani sajátjuk felé. De benne ellenfelükre találtak, mert már régen rájött fondorlatosságaikra és tudta, hogy gerincesen kellett megvédenie magát ármányaikkal szemben. Mi van ha ez az állítólagos petíció is az ő kezük monkája? Nem tartotta elképzelhetetlennek hogy szövevényes kapcsolati rendszerük behálózta a törzsszövetséget és újult erővel akarták a befolyásuk alá gyűrni, lehet hogy Tian'sha volt éppen a klikk vezére, ki nézte volna ki belőle? Hát ő, ha!
Barátságtalanok, mindent a föderációért és semmit őérte, de egyedül is fel kellett tartania a homokvihart, mert a császár aki nem képes megvédeni magát, ugyan miért érdemelné meg hogy uralkodjon? Igenis nem adja fel, meg fogja mutatni nekik, hogy magára maradva sem sebezhető, akármekkora túlerőben is vannak ellene! Mindkét kezével a karfákat szorongatta, farkával most a padlót csapkodta és csak gyűlt és gyűlt benne a méreg, nem hagyta ugyan most felrobbanni, de lenyelnie sem szabadott a rendre utasítást. Nem tehette vele, mert ő nem engedte! A dűnék tengerében ősi szikla ő, amiben máig nem tettek kárt a szelek és a homok! Ilyesmit nem mondott még ennyire erős utalással ki, de eljött az idő hogy utaljon a tényre, hogy nem adja meg magát a kétszínűek hordájának. - Ó, hogy petíció? - vonta fel bal szemöldökét, s hirtelen előre hajolva felemelte hangját - Bármi is az, ne higgye senki hogy nem tudom mik mögötte az igazi szándékok! Még hogy valami más, itt minden egyre megy és én nem vagyok fegyvertelen, ha bármivel próbálkoznátok!
|
|
|
Post by Enz on Dec 14, 2014 15:06:17 GMT 1
Tian'sha rezzenéstelen arccal figyelte, ahogy Xia'yua előbb láthatóan feldühíti magát, majd farkával a padlót kezdi csapkodni, mintegy nyomatékot adva a szavainak. Ő azonban úgy döntött, egyelőre kivár a válasszal, és úgy tűnik ez igencsak jó ötlet volt, tekintve, hogy így a di'shi kényszerült rá, hogy megmagyarázza dühe okát. Nos, legalább egy kis változatosság volt a napban, hogy ezúttal nem a szokásos ügyek vagy az ünnepségről való távolmaradás kapcsán kellett századszor újra ugyanazt elmondania. Úgy tűnik többet látott az egész petícióba, mint amennyi mögötte lehetett: valószínűleg csak egy aprócska diplomáciai bonyodalom egy korábbi személyes ellentét továbbgyűrűzéseként, de semmiképp sem valamiféle támadás. Mozdulatlanul állt ott, várva egy rövid ideig, hátha lecsillapodik a lány. Mikor dühbe lovalta saját magát, akkor egyszerűen kezelhetetlen volt. Ráadásul mégis kinek szólt korábbi mondandója? Rajta kívül senki más nem volt bent. - Biztos vagyok benne, hogy nem ilyen súlyos a helyzet - mondta csendesen, ami mégis erőteljesebbnek hatott, mint a korábbi kitörés. - Ha komoly ügy lenne, a Törzsek Tanácsa elé vinnék, és ők terjesztenék fel. Valószínűleg egy kisebb szívességre van szükségük. Vagy a di'shi nem látta át saját bürokráciáját vagy egyszerűen csak vitatkozni akart a vita kedvéért. Egyik sem éppen dolog, amelyért jobban kedvelné.
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 14, 2014 20:02:10 GMT 1
Hogy ha komoly dolog lenne? Áh, szóval ha nem tetszik akkor komoly dolog lesz belőle? Fenyegethetik, csak tessék, annál erősebb lesz minél nagyobb veszéllyel kerül szembe. De ebből nem esznek, aligha fog meghátrálni és hiába mondja hogy ez az ügy nem kapcsolódik a nagy összeesküvéshez, akármennyire pici is ő nem csúszhat ki a megvizsgálása alól. Ezek a hideg udvari arcok a lelkére pályáztak, el akarták rabolni a lényegét és egyéniségét, mert nekik nem volt sajátjuk, azért voltak olyan hidegek és barátságtalanok. Viszont mára eleget elmélkedett már a fajtájuk és masinációik fölött, amit nem lehetett halogatni annak elébe kellett lépni. - Felejtsük el - húzódott vissza a helyére - ha nem hallgatom meg akkor nem is tudom meg, nem? Mikorra ér ide ez a küldött, ha még nincs itt? Jobb volt nem pazarolni az időt üres acsarkodásra, lehet hogy ez volt az igazi céljuk.
|
|
|
Post by Enz on Dec 14, 2014 20:19:40 GMT 1
Úgy tűnik a hűvös fogadtatás megtette a hatását, és Xia'yua sem látta már értelmét annak, hogy tovább acsarkodjon feleslegesen. Határozott előrelépés volt a korábbi napokhoz képest, amikor képes volt reggeltől estig vitatkozni valamiféle apróságon. Hiába, még elég fiatal volt, döbbenetesen makacs és igencsak élénk képzelőerővel áldották meg, de Tian'sha biztos volt benne, hogy utóbb ez majd kifizetődik az uralkodása alatt. De addig ki is kellett valahogyan bírnia ép idegrendszerrel, és a di'shi életcéljának tekintette, hogy ez ne így legyen. Mivel az uralkodó egyelőre nem látta értelmét folytatni a harcot - csak a bolondok gondolták volna, hogy ez azt jelenti, fel is adta azt - így ideje volt, hogy valami úton rávegye arra, amit egyébként kifejezetten nem szeretett csinálni: államügyeket intézni. - Valaki nagyon korán bölccsé érett - mondta, és a szavaiban nyoma sem volt hízelgésnek vagy gúnyolódásnak, inkább csak egyfajta tényként jegyezte meg. - A követ már kint várakozik, a többi kérelmezővel együtt. Ugyanakkor csak nem akarod így fogadni? Mutatott körbe a kékes fényben úszó tróntermen. Mégiscsak illetlenség lett volna, ha tiszteletre méltó vendégeket így fogadnak. Nem különösebben rajongott az etikettért, de pontos, világos, könnyen betartható szabályai voltak, és egy kis udvariasság sosem ölt még meg senkit.
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 14, 2014 21:42:18 GMT 1
- Ó, talán nem szeretik a bogarakat? - kérdezte, persze nem aggodalomból - Pedig milyen jó lenne... Ha így kellene beszélniük vele, de biztos volt benne hogy nem ez volt az indok, így nem lovagolt rajta tovább. Nem szerette a küldötteket, talán barátságosabbak voltak az udvaroncoknál, de hozzájuk hasonlóan ők is ugyanúgy viselkedtek, ugyanazok a szokások és beszédstílus, az egész ceremúnikusság csak minduntalan azt látszott erősíteni, hogy mennyire nagyobbnak tartották őnála magukat és mennyire akarhatták az akaratukat ráerőltetni. De minden csak fárasztó volt, alig várta hogy véget érjen a nap és legalább egy időre ne kelljen foglalkozni ezekkel az ismerős idegenekkel, ha kimerült, nem tudja megvédeni magát tőlük. Sajnos nem ez volt a pihenő ideje. Elővett egy kisujjnyi üvegcsét karfája alól, majd a földre ejtette, mire a repdeső lan'sek elillantak a helyiség falán elhelyezett apró nyílásokon, melyek most egy gombnyomásra lezárultak. Kellemes illat szállingózott, egy föld alatti növény kivonata volt, amit a bogarak nem igazán kedveltek. - Akkor most ideje befáradniuk, meglátom mit akarnak
|
|
|
Post by Enz on Dec 14, 2014 22:06:45 GMT 1
- Azt hiszem ez nem annak kérdése, szeretik-e őket - fogalmazta meg saját véleményét a kérdéssel kapcsolatosan. Szerencsére Xia'yua még mindig nem látta elérkezettnek az időt egy újabb pengeváltásra, ezért a szokott módszerrel űzte vissza a bogarakat az apró nyílásokba, ahonnan egyenesen a számukra fenntartott helyiségbe jutottak. Nem voltak nagy igényű lények, így mondhatni csak azért éltek, hogy a di'shi-t szórakoztassák fényjátékukkal. Valószínűleg ezért is kedvelte őket ennyire. Most eszmélt azonban csak rá, hogy valami őrülten ficereg a kezében, és ahogy kinyitotta a tenyerét, jutott eszébe, hogy az egyik lin'sét már korábban fogságba ejtette. A bogár, mint az őrült száguldott fel magasra, ahová valószínűleg nem ért el a növénykivonat illata. Tian'sha egy kicsit bűntudatot érzett a dolog miatt, de mivel az uralkodó úgyis gyakran lelte kedvét a bogarakban, majd a következő alkalommal csatlakozik az övéihez. - Nos akkor - mondta inkább csak magának, miután a trón mellé sétált. - Küldjék be a Shan'dai törzs követét.A trónteremben nem volt szükség kommunikátorokra, mivel el volt látva mikrofonokkal, amelyek segítségével a személyzet mindig tudhatta az uralkodó akaratát. Persze ezeket a normálnál hangosabb hangok érzékelésére tervezték, így a tárgyalásokból már semmit sem hallottak odakint. Ki is nyílt a kétszárnyú vastag ajtó, és ketten léptek be rajta, mindketten díszes ruhákban. Egyikük, egy férfi magabiztos léptekkel indult el, míg mögötte a nő félve lépdelt előre, miközben csodálkozva nézett szét a tágas trónteremben. Tian'sha őt nézte meg magának jobban: valószínűleg egyike volt azoknak a gazdag gyerekeknek, akiknek a csapata valami furcsa csoda folytán mindig megtalálta az igencsak szétszórt ellátmányt, és mindig elkerülte a veszélyesebb helyeket. Kevés család engedhette meg magának, hogy megvesztegesse a Felvigyázókat, de ő egyértelműen ilyen eset volt. Tradicionális köpenyt viselt vörös szövettel körbekötve, szárnya és farka, akárcsak haja aranyszínben pompázott. Neki semmiért sem kellett megharcolnia. Keze enyhén ökölbe szorult, ahogy a bizonytalan lépéseit nézte, így kényszerítette magát, hogy inkább a férfira pillantson, aki az etikettnek megfelelő távolságra állt meg a tróntól, majd megrebegtette a szárnyait. Ezüstös haja ellenére egyenesen tartása volt, és olyan fiatalosnak tűnt, mintha csak húsz éves lenne. Ez persze elvárható volt attól a törzstől, aminek tagjai közül a legtöbb katona került ki. - Di'shi, a tiszteletre méltó Shan'dai törzs képviseletében érkeztem ide, a törzsvezető első lányával együtt. A kérelmet azonban ő terjesztené elő.- Fe-felség! - rebegtette meg a szárnyait kicsit zavartan és ügyetlenül. - É-én lennék a kérelmező.- Akkor adja elő - közölte hűvösen Tian'sha, amitől a lány megrezzent. - Yin'jai vagyok, a Shan'dai klántól, é-és fel fogok lépni a Ryu'shadon törzsünk hangszerével. E... Ez lesz az első alkalom, é-és mivel azt mondják, hogy fe-felséged nagyon jól hárfázik... - akadt meg egy pillanatra. - Sz-szeretném kérni, hogy gyakorolhassunk e-együtt.
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 14, 2014 23:03:51 GMT 1
Nem voltak nagy elvárásai a látogatással kapcsolatban, vagy valami csel volt, vagy valami újabb átverés amivel ki akarták ugrasztani a védelméből. Még lassúnak is érződött, ahogy az ajtó kitárult és felfedte az ott várakozókat, kik többé-kevésbé eltökélten kerültek beljebb az ő cseppet sem hatalmas világába. A felkonferálást a rájuk vetett első pillantásai is igazolták, nem egy kifejezetten aljaklán tagjai voltak, hanem keményvágásuak, akiknek minden lehetőségük megvolt arra hogy ellene szervezkedjenek. Tian'shara pillantott, hogy "mindent értek" tekintettel zaklathassa, ő azonban nem viszonozta azt, mi több, egészen másfelé nézett és egészen más módon. Ha volt kiemelkedő fizikai adottsága, akkor a látására mert volna fogadni, így rögtön kiszúrta hogy tanácsadója nem a megszokott jeleit mutatta létezésének. Mintha ideges lett volna, nem látta ugyan a tekintetét de az összeszorult öklei éppen eleget mondtak erről, s ez felettébb nyugalommal töltötte el. Szóval nem volt annyira földhöz ragadt mint ahogy azt nap mint nap bizonygatta előtte, de ugyanakkor elgondolkodtatta, hogy miért is váltotta ki ezt belőle a Shan'dalok érkezése. Most ahogy közelebbről megnézte az őt köszöntő férfit és a nyomában baktató lányt, újkeletű nyugalma szertefoszlott. Ha tanácsadója ennyire mérges volt, akkor ebben nem volt benne az ő keze a kettejük dolgában, viszont küldött ugyanaz a hideg egyén volt, mint akiket ismert, viszont ott volt a lány is, aki vele ellentétben határozatlannak és félénknek tűnt - ilyesmit nem látott még kívülről megnyilvánulni valakin, ezért csak mostanra ismerte fel az árulkodó jeleket, amik a viselkedését jelentették. Tian'sha mellette szokásos önmagához képest éppen kifordult egy pillanatra magából, míg a másik oldalon a hideg férfi mellett ott állt egy nem a hétköznapokba illő személy. De így akkor ki állt az ő oldalán? Annyira elbámészkodott a semmibe, hogy pislogni kezdett, mert csak most érték el tudatát a néhány pillanattal ezelőtt elhangzott szavak. Így viszont már tényleg nem értette, ki volt az összeesküvő, mert hogy volt itt az egyszersmind igazolást látszott nyerni. - Hogy... hogy én micsoda? - tágultak ki szemhéjai, de rögtön össze is szűkültek, s meglepett hangját leváltotta szokásos mogorvasága - Vagy úgy, hogy én hárfázok... még mindig nem emlékszem, hogy ilyesmit mondtam volna bárkinek is, mégis néha-néha visszajut a fülembe és nem tudom eldönteni, miért is terjeszt bárki ilyen szóbeszédet a klánok között. És ha nem is tudok hangszeren játszani? Ez persze nem így volt, de viszont nem szokott ilyesmivel hencegni. Azt hitte ez a mondóka már régen elcsendesedett a népe között, erre váratlanul ismét felbukkan és éppen itt, most. Nem vörösödött el a méregtől, de talán csak azért mert még mindig meg volt lepődve, s az összeesküvés felett se sikerült zöld ágra vergődnie.
|
|
|
Post by Enz on Dec 15, 2014 1:09:01 GMT 1
Tian'shát kicsit meglepte a kérés, mivel ilyesmire régóta nem volt már példa. Mondhatni, ilyen apró-cseprő ügyek miatt nem szokás audienciát kérni, főleg nem ennyire titkolózva. Persze ha a klánvezér aggódott, hogy esetleg a lánya nem elég jól adja elő a darabot... a Ryu'shadon való gyenge szereplés mindig egy évnél hosszabban tartó szégyen volt a törzs számára. Ilyesmit viszont nem kockáztat meg senki, még a tulajdon lánya kedvéért sem. Talán valami más állt az ügy háttere mögött? Vagy egyéni akció volt a lány részéről az egész? Mindenesetre a válasz egy pillanatra a teljes meglepődés állapotába juttatta Yin'jai-t, aki épphogy arra ügyelt, hogy a kezét a szája elé tartsa. Tian'sha szája szélén megengedett egy aprócska gúnyos mosolyt. Biztos ez volt élete első csalódása, mikor bárki nemet mert mondani neki, és most hazamegy telesírni a párnácskáját. Legnagyobb meglepetésére azonban nem így lett. A lány még jobban összeszedte és kihúzta magát. - Az lehetetlen, felség - közölte olyan hangon, ami még őt is elképesztette egy pillanatra. Az biztos, hogy nem nézte volna ki belőle. Kicsit vesztett a határozottságából, sőt talán még el is pirult. - F-felséged a leghíresebb élő ryu'llan, p-példakép mindannyiunk számára. A-az lehetetlen, hogy ne tudjon tökéletesen hangszeren játszani, h-hát még, hogy játszani sem! Tian'sha hirtelen enyhén elmosolyodott. Milyen édes, egy igazi rajongó! Ám fejében hirtelen egy terv kezdett formálódni: talán pozitív hatással lenne egy ilyen a di'shi viselkedésére? Minél hamarabb hagyja abba ezt az állandó mogorva civódást, annál jobb. Egy próbát márpedig megért. Újra magára erőltette hűvös arckifejezését. - Felség, azt hiszem ideje befejezni ezt az audienciát. Biztos vagyok benne, hogy terebélyes tennivalói és az államügyek gondos intézése mellett nincs ideje holmi zenélgetésre - szeme sarkából a lányra pillantott, aki megdöbbenve nézte őt. Arcára olyan kétségbeesett kifejezés ült, hogy egy pillanatra megszánta őt. - D-de... - préselte ki magából a lány, de folytatni már nem volt ereje. - Ráadásul rossz hatással lenne felségedre ez az állandó bizonytalanság - közölte, megforgatva a lányban a kést, aki már láthatóan alig állt a lábain, és szemei sarkában mintha felfénylett volna valami. Az ősz diplomata csendesen pillantott rá, majd megfontoltan megszólalt. - Prefektus, szerintem ezt őfelségének kell eldöntenie - közölte, és Tian'sha érezte, hogy elérte azt a határt, amit sértődés nélkül még megúszhat, így enyhén biccentett a diplomata felé, majd visszafordult előre.
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 17, 2014 22:11:34 GMT 1
Meg sem rezdült, egy ilyen dícsérő kifakadás a jelenlegi helyzetben már nem is tűnt annyira meglepőnek a furcsa kérelem mellett, mely mintha gyengepontjánál próbálta volna megragadni. Yin'jai viszont nem változott követelőzővé, vagy irányítóan szuggesztívvá, habár győzködte olyan erényeiről, mely inkább a lány saját érdekeit támogathatta. Ennek utána járni időt vett volna igánybe... - Hmmmm... - hümmögött, ez érdekes fordulat volt. Szóval a prefektus hirtelen meggondolta magát és furcsamód az ő pártjára állt? Talán azt hitte, hogy emiatt majd belső énje világában jajveszékelve gyorsan elfogadja a lány kényelmét? Ugyan már, ehhez ő túlságosan is óvatos volt, de a két választás közti harapófogóban csak úgy menthette meg lelkét, ha olyan alternatívát választott, mely egyik irányba sem tolódott el, de ugyanakkor a kezükre se játszotta magát. Kétség nem is férhetett hozzá, a kevés ehhez hasonló opció közűl hamar talált egy megfelelőt. - Én pedig azt mondom: várjunk - szólalt meg rövid hallgatását követően, s a lehető leghivatalosabb arcát mutatta - még két hét Ryu'shadoig, néhány nap szükséges lehet, elvégre ez nem olyan kérdés amit könnyelműen meg lehetne hozni! Legyen a vendégem, ismerkedjen meg az udvartartással, töltheti a napokat akármivel, én pedig gondolkodom közben a dolgon. Hm, hm... Tian'sha prefektus, talán ebédidőben majd mindketten helyet foglalhatnának az asztalomnál... Ezúttal. És talán még többet megtudhat kettejük esetleges kapcsolatáról
|
|
|
Post by Enz on Dec 17, 2014 22:29:30 GMT 1
Tian'sha enyhén felvonta egyik szemöldökét a di'shi döntésére. Mindenképp elég nagy önuralomról és megfontoltságról - vagyis két olyan képességről, aminek egyébként elég erős deficitjét mutatta - tett tanúbizonyságot, hogy nem rohant elfogadni vagy elutasítani az ajánlatot. Ritkán lehetett ennyire uralkodóinak látni őt, és valamelyest meg is lepte a dolog, persze pozitív értelemben. Ki tudja, talán még némi politikai pluszpontot is szerez ezzel a Shan'dai törzsnél. A lány ezzel szemben kissé csalódottnak tűnt, s egyszersmind izgatottnak. Klánja inkább a harcművészetek terén remekelt, ezért is lehetett olyan nagy izgalom a számára, hogy a fővárosban maradhat. Nem igazán tudhatta mit kéne mondani, ugyanis kérdőn a diplomatára nézett, aki alig észrevehető bólintással jelzett neki. - K-köszönöm szépen, felség! Ígérem n-nem fogok csalódást okozni! - jelentette ki, majd újfent elég ügyetlenül rebegtette meg szárnyait, miközben bizonytalan pillantásokat vetett rá az ebéddel kapcsolatban. - Megtisztel, di'shi - mondta kötelező udvariassággal. Ezúttal vajon mit forgathat a fejében? Mindenesetre jobb lesz, ha a lánnyal nem beszél össze addig, igencsak csökkenthetné az esélyeiket a sikerre. Xia'yua mindig valami bámulatos módon kiszagolta az ilyesmit. Ebben a pillanatban egy váratlan vendég tért vissza, és a legnagyobb nyugalommal landolt az uralkodó fejdíszén. Csak a szeme sarkából pillantott rá, majd vissza is kapta a tekintetét, ám Yin'jai korántsem volt ilyen diszkrét és meglepődve figyelte a bogarat, amint kényelmesen elterpeszkedik.
|
|
|
Post by Haruhi on Dec 25, 2014 17:22:45 GMT 1
Feladat elvégezve, egyelőre. Mást legalábbis nem tudott volna hozzáfűzni a gondolatmenetéhez, csak a dolgok zökkentek ki a szokásos kerékvágásukból, már ha az elmúlt negyed órát nem akarjuk beleszámítani. Bevett szokás volt ilyenkor annak rendje és módja szerint meghajolva távozni, de mintha nem utalt volna eléggé az útnak eresztésre, a vendég és a prefektus ott maradtak, mint akik nem tudták mitévők legyenek. Halovány kék fény ereszkedett alá, de fel sem kellett nézni hogy tudja, az egyik lan'se itt maradt, nem mintha nem történt volna már meg vagy zavarta volna. Sokkal inkább a másik kettő igyekezett az idegeit próbálgatni eltúlzott jelenlétükkel, s miután néhány pillanatig trónszéke karfáját szorongatta türelmetlenül, farkával akkorát sózott a padlóra, hogy belevisszhangzott a terem és meg mert volna rá elégedetten esküdni, hogy néhány berendezési tárgy is beleremegett. Ajtó mellett egy apró kék lámpa villant meg, s ezúttal hálás volt hogy kihúzta a kényelmetlen helyzetből a kellemetlen helyzet. A kényeélmetlen és a kellemetlen, végtére is teljesen mindegy volt. - Mivel mindenki ennyire akar maradni, úgyis dolgom van... - csusszant le a székről és a világító bogárral még mindig fejfedőjén az ajtó felé indult - szóval mint mondtam, ebédidőben! A dolgozószobámban leszek és... dolgozok... Elsétált közöttük és a kinti folyosóra lépve erőszakosan kiszabta egy tanácsadó hóna alatt szorongatott iratköteget, amit neki így két kézbe kellett vennie, de miért vitette volna mással ha neki kellett erősnek lennie? Így indult el, nem igazán foglalkozva hogy mit élnek vagy halnak máshogy, ez olyan dolog volt amin a lehető leghamarabb szeretet túllenni. A kompúterek fájlai között nem tudott úgy eligazodni, mint egy irattárban.
|
|
|
Post by Enz on Feb 8, 2015 21:29:15 GMT 1
A di'shi úgy tűnik, ismételten elfelejtette, hogyan is kéne berekeszteni a protokollnak megfelelően egy audienciát, így kedvenc megoldásához nyúlt: jelenetet rendezett. Gyakran volt inkább hisztis gyerek, mintsem felelősségteljes uralkodó. A diplomata rezzenéstelen arccal, meghajolva figyelte, míg Yin'jai leplezetlen meglepődéssel figyelte az elvonulását. Biztos olyan jól nevelt gyerek volt, aki sosem látta még a szent etikett ilyen durva megsértését. Xia'yua távozás közben kikapott egy sor dossziét az egyik várakozó titkár kezéből, amik valószínűleg a bemutatásra szánt idei gyarmati gazdasági eredmények voltak. A Föderáció számos bolygóra terjesztette már ki fennhatóságát, annak ellenére, hogy a ryu'llanok nem voltak különösen szapora népek, azonban igazán jól bírták az eltérő klímájú planéták viszontagságait. - A dolgozószobája a másik irányban van, di'shi - szólt utána kötelességtudóan Tian'sha, majd összetalálkozott a tekintete a petíciót benyújtó lánnyal, akit fölényes megvetéssel mért végig, majd szótlanul elindult ő is kifelé. - Mint láthatják, az audiencia mára véget ért. Jöjjenek vissza holnap! Kész szerencse, hogy nem fenyegette semmi veszély a Föderációt. Akkor az ilyen csúszások döntenének vereség és győzelem felett. Ő pedig már pont elég barátot látott meghalni ahhoz, hogy ne akarja ezt. - Hihetetlen! Már napok óta várakoztatnak! - méltatlankodott az egyik nemesi petíciózó, a prefektus azonban szó nélkül ellépdelt mellette. Ideje volt neki is valami hasznosat csinálnia, ha a délelőttje így felszabadult. Mondjuk átnézni a Shan'dai klán újabban viselt dolgait.
|
|
|
Post by Haruhi on Feb 8, 2015 22:28:40 GMT 1
- Akkor nézze át újra a palota tervrajzait, prefektus - válaszolt rá válla felett. Még hogy vendég előtt a rejtett ajtón keresztül távozzon, az az érzése volt hogy szándékosan akart az idegeire menni azzal, hogy az egyetlen publikus be és kijáratot rossz iránynak nevezte. Néha egyszerűen elege volt antagonizmusából, csak mert kisebb szarvai voltak és nagyobb farka udvaroncánál, nem jelentette azt hogy örökre el kell majd viselnie a hozzáállását, de éppen azért nem akarta szem elől veszíteni, mert egyszerűen nem tudott megbízni benne, s ha kitúrja közeléből, még szabadon szervezgetheti azt amit szervezgetni akart. A kötelességek azért kötelességek, nem lehetett mindet félretenni, neki kellett helytállnia mindenkiért, ha ebben a palotában mások egész nap csak a maguk céljai után rohangáltak! Gyorsan eltűnt hát a kinti folyosó egyik kanyarulatában, majd egy méretes szobor mögötti titkos bejárón, s aztán a palota rejtett járatain keresztül végül a dolgozószobába jutott. Felszisszent és a papírokat asztalára hajította, aztán foglalt helyet nálánál jóval nagyobb ryu'llan számára készült székében - trónjával ellentétben. Méghogy láthatóan semmirekellőnek kezelték, ők ülnének itt minden nap ennyi munkával és néznének rájuk rondán, akkor se értenék! Nekivetette hátát a magas támlának és a rendezett kötegből egy gyanúsan kikandikáló, pecsételt dokumentumot húzott ki. Már eleve kétes érzelmeket keltett benne, tudta hogy ezt a többi közé bújtatták azon célból, hogy ne a prefektus és más kérdéses udvartagok kezein keresztül jusson el hozzá. Felbontotta, s ahogy átfutotta az első néhány sort, nyugtalanul szisszent fel. Hát, egy újabb...?
Sikerült kivernie fejéből a korábbi problémákat, ahogy az asztalfőnél ülve várt "lakosztálya" egyik legkellemesebb, de közel sem a legnagyobb ebédlőjében. Viszont tény, azért volt ez kisebb mivel itt általában vagy tekintélyes külhoni vendégeket, vagy más hasonló méltóságokat látott vendégül szűk körben. De ahogy mások őelőtte, úgy ő sem volt köteles tartania ehhez magát és nem is tette, alkalmanként politikailag jelentéktelenebb, vagy egészen jelentéktelen személyeket hívott meg. Ilyenkor legalább elterelhette figyelmét egy időre a komolyabb és lehangolóbb dolgokról, a prefektus pedig alkalmas volt figyelemelterelésre, akit pedig a műsik meghívott mintha képes lett volna kicsit feszegetni, amit több mint megérdemel ha már az említett feszegetés célpontja általában ő maga volt. Nem nagyon törődött a helyiséget díszítő műalkotásokkal és berendezési tárgyakkal, már megszokta őket, de nem tartozott azok közé akik csak emiett cserélték le volna mindet, a "divat" kedvéért főleg nem, egyébként is jobb szerette az egyszerű megoldásokat. Egy ideje már magában volt két őrt leszámítva az ajtónál, mikor épp egy magával hozott, nem túl optimista jelentést olvasott át arról, hogy az állami bevételek között furcsa eltéréseket találtak. A kétszárnyú ajtó ekkor mozdult meg lassan, ő pedig gyorsan széke egy rejtett rekeszébe csúsztatta a papírokat, mielőtt az érkező egyáltalán beláthatott volna, akárki is volt az
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 21, 2022 21:35:51 GMT 1
A birodalmi felderítőhajó jóval szokásos belépési pontoktól távol, a rendszer legszélén lépett ki a hipertérből, ott, ahol a rendszer körüli aszteroidaöv ritkásabbá vált, és kevésbé kockáztatták azt, hogy kilépéskor, vagy továbbinduláskor beleütköznek valamibe. A Kesh romjai közül magukkal hozott entitás, amelynek még mindig vitatkoztak a nevén, valamivel mögöttük váltott vissza normáltérbe, még a tranzíció felénél gyorsan bekapva két-három magasabb fém- és szerves anyag-tartalmú aszteroidát, hogy ne legyenek útban se neki, se újdonsült "gazdáinak".
- Mit tudunk erről a rendszerről? - kérdezte Brabham, ahogyan kilépés után azonnal aktivált néhány magasabb hatásfokú passzív szenzort, hogy ellenőrizze, hová is érkeztek. - A kilépési koordináta tiszta, de a bolygó körül, amelyik a térképeken szerepel, szokatlan aktivitást érzékelek... - Nos, egy hüllőszerű, hipertéri utazás előtti technológiája faj lakja, a ryu'llanok - hívta le az adatbázisból a minimálisan elérhető információkat Lajtis ezredes a terminálján. - Politikai értelemben önkormányzattal rendelkező autonóm terület, a környező rendszerek alkotta föderáció központja, amelyet hipertér-ugrás nélküli technikával, gőzhajtású hajókkal és űrvitorlásokkal érnek el. A nagaioknak fizetnek adót, kvázi-vazallus államnak számítanak a hírszerzésünk korlátozott mértékben rendelkezésre álló információi alapján...
- Érdekes, mert nem veszek nagai adásokat - ingatta óriási sisakos fejét Brabham, de ekkor megszólalt az elméjükben kísérőjük. - Itt vannak... a Messzi Kívülállók... és a szolgáik...
- A rohadt... - kapcsolj le mindent, specialista! - szisszent fel Lajtis. - A hajtóműveket is! Teljes leállás! Terjeszd ki a passzív pásztázást a bolygó köré! - Látom... - közölte nyomott hangon Brabham kisvártatva. - A bolygó körül alsó orbiton erős a forgalom. Két-három modernebb vostroyai cirkáló, egy tucat szedett-vedett hajó, az azonosítóik alapján a Gryskek Egyesült Klánjaihoz tartoznak, illetve... igen, igaza van a barátunknak. Yuuzhan Vong korvettek. Legalább egy tucat. - Miféle katyvasz ez, ezeknek egymást kellene lőniük... a nagaiok talán nem is tudják, hogy itt vannak - döbbent meg Lajtis. - Talán itt kellene maradnunk a rendszer szélén, és megvárni, amíg elmennek, vagy azonnal ugrani - javasolta Brabham. - Ha a nagaiok nem tudják, hogy ezek bevették magukat ide, akkor értékes információkat vihetünk nekik Astoriasra - ellenkezett Lajtis. - Javíthatnánk a tárgyalási esélyeinket. - Nem, ha meghalunk, mert ezek megtalálnak - ellenkezett Brabham. - Mármint, ha közelebb megyünk.
- A korall-emberek és a háziállataik megéreztek minket - közölte a fejükben tompán mindenevő társuk. - Már látom is, három Yuuzhan Vong Uumufalh-konfigurációjú korallkorvett tart felénk a szenzorok szerint - erősítette meg Brabham. - Hamarosan dovin-basal távolságban lesznek, és akkor nem tudunk majd ugrani. - Rohadt fejben vájkálók ezek is - szitkozódott Lajtis. - Hiába kapcsoltunk le mindent. - Tartály-ember szerint az én hibám, hogy megtaláltak minket a Messzi Kívülállók - a hatalmas entitás mögöttük zöldessárgán, csalódottan villogott az aszteroidák között. - Ne vegyél rögtön magadra mindent, haver - Brabham ezt a lénynek szánta, miközben rosszalló pillantást vetett a klón ezredes felé, aztán sisteregni kezdett a komja. - Azt hiszem, bejövő hívásunk van. Olyan hibrid villipeket használhatnak, amelyekkel rá tudnak állni egy komrelére. - Ha kapcsoljuk, akkor bemérnek minket - ellenkezett a klón. - Már így is bemértek - rázta a fejét Brabham, és feltekerte sisakja külső hangszóróit.
- Azonosítatlan hajó, itt a Ryu'lliai Frontista Tanácsköztársaság Korallgárdista őrjárata, a Megszégyenített-1 naszádról! - sistergett Brabham komján a bejövő adás. - Vigyázzanak, vigyázzanak, egy veszélyes entitás tartózkodik mögöttük az aszteroidmaezőben! Minden bizonnyal egy sekoti zabáló! Térjenek ki, hogy célba vehessük! - Mi a fene az a sekoti zabáló - meredt a képernyőkre Lajtis, aztán megrázta a fejét. - Na várjunk csak... - azzal a komhoz nyúlt, de Brabham elkapta a kezét. - Ezredes, nem hagyhatja, hogy szétlőjék a barátunk! - Láthatóan nem tetszik nekik, mi viszont igen - ellenkezett a klón. - Talán csak még nem azonosítottak minket Birodalmiként - jegyezte meg Brabham. - Nos, akkor tegyen róla, specialista, hogy ne is tegyék, maga úgy is olyan jártas Ellenálló kódok terén, adjon le nekik egyet! - makacskodott a klón. - Mi az a sekoti? - kérdezte a fejükben a lény, aki még nem értette teljesen, mi folyik itt.
- Ez amúgy jó kérdés - jegyezte meg Brabham. - Nem, ez részletkérdés - rázta a fejét Lajtis. - Ezek frontisták, most mondták. A jóég tudja, hogy építhettek ki bázist itt. De minél több adatot tudunk gyűjteni, annál jobb. - Egy eltévedt Yuuzhan Vong korvettet átverhetünk, aki frontistának hiszi magát... - morfondírozott Brabham. - De ha azok a vostroyai cirkálók a bolygó körül befognak, azokat már nem verjük át. - Mi az a sekoti? - zümmögött a fejükben türelmetlen a lény telepatikus hangja. - Ajh - sóhajtott fel a karjait széttárva Lajtis. - A hírszerzési jelentésekben szerepel egy élő bolygó. Errefelé koslatott az Ismeretlen Vidéken. Olyan mint, te, te izé, csak nagyobb, és bolygó formájú. Annak idején ők békítették meg a Yuuzhan Vongot valami jedi trükkel. Aztán a Vong oda költözött, de akkor jött valami sötét rondaság, és elfoglalta, aztán visszatértek a hippik, meg a jedik, meg mindenfélék, és visszafoglalták. Tudom is én, én még nagyrészt a klóntartályban voltam, amikor ez történt. A lényeg, hogy a végén eltűnt, azóta sem látta senki. Tieboltot kellene megkérdezni erről, ő volt ott. Meg talán az az átok első rendi Főinkvizítor, Anakin Solo. - Ezt én is tudtam volna - tette hozzá Brabham. - Kivéve a Tiebolttal kapcsolatos részt.
- Olyan... mint én? - a lény teljesen ledermedt a gondolattól. - Azonosítatlan utazó elvtársak, térjenek ki, hogy célba vehessük a zabálót! - recsegte a kom a gyorsan közeledő Yuuzhan Vong frontista hajókról.
- Akárhogy is, valamit döntenünk kell - pillantott Lajtis Brabhamra. - Még nincsenek meg az új koordináták az ugráshoz - rázta a fejét a specialista. - Szétkenődhetünk az aszteroidaövön ugrás közben. - Hagyjuk megdögleni a lufit, és adjuk ki magunkat frontistának! - ismételte Lajtis. - Aztán, ha a vostroyai hajók hatáskörébe érünk, készítünk néhány szkennt, és elhúzzuk a csíkot, amíg ezzel a bestiával foglalkoznak...
Brabham szótlanul meredt maga elé. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet. - Hacsak nincs jobb elképzelése, specialista... - tárta szét karjait a hirtelenszőke klón. - De gyorsan ám...
|
|
|
Post by nightmares on Jan 22, 2022 18:10:31 GMT 1
Brabham nem szívesen hagyta volna hátra az entitást, azok után, hogy neki köszönhetően jutottak ki ilyen gyorsan Kesh aszteroidái közül. Nem értette, hogy Lajtis miért kezeli ezt ilyen egyszerűen. A klón halálba küldte volna a lényt, hogy ők ketten végre tudják hajtani a küldetésüket. Mint Sans... A kém számára hirtelen úgy tűnt, mintha az Ausmann történéseit élné át még egyszer, annyi különbséggel, hogy most Sans tábornokot Lajtis helyettesíti, Zivát pedig az entitás. Be kellett látnia, hogy a klónnak mégis csak igaza van, ugyanis a küldetésük sokkal fontosabb, mint egy galaxistól eddig teljesen elszigetelt entitás élete. Az ők küldetésükön múlhat a galaxis sorsa. Sőt, ha tényleg igaz, amit Dreyfus állított a Clone Szövetségről, több galaxis sorsa is veszélyben lehet. Kíváncsi volt, hogy mi történhet most az Ausmannon, és vajon sikerrel járt-e Sans és Carl a féregjárat túloldalán. Ennek ellenére nem hagyhatta, hogy csak úgy szétlőjék a hatalmas lényt.
-Próbálj elmenekülni, siess! -szólt az entitásnak Brabham. -Specialista, siessen már! -sürgette Lajtis. -Lényegtelen, hogy mi lesz az űrszeméttel! -Neki köszönhetjük, hogy most itt vagyunk! -érvelt Brabham. -Azután is megköszönhetjük, hogy élve eljutunk Astoriasra! -felelte Lajtis. -Csak nem neki...
Brabham eközben előkereste a sisakja rendszereiből a frontista kódokat, amikkel az Ausmannon dolgozott. -Ki kell térnünk, vagy minket is szétlőnek! -siettette Lajtis.
Brabham a radarra nézett, látva, hogy az entitás egyre inkább távolodik, viszont túl lassan. Arra már nem volt ideje a specialistának, hogy újabb koordinátákat adjon a lénynek, hogy elugorhasson egy másik rendszerbe, így csak reménykedhetett. -Specialista? -mutatott a plexin keresztül Lajtis az egyre közeledő korallokra. -Nincs több időnk!
Brabham bekapcsolta a komot. Ő már minden tőle telhetőt megtett, be kellett látnia, hogy a küldetésük tényleg fontosabb, mint egy gigantikus űrmassza, akit alig ismernek. Most pedig vissza kellett térnie az Ausmanni szerepéhez, és frontistának kellett kiadnia magát, ahogyan azt a Jedi lovag előtt is tette. Azért remélte, hogy ezúttal nem kell napokig beépülnie. -Azonnal kitérünk, elvtársak! -felelte, és odébb kormányozta a hajót.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 23, 2022 18:31:31 GMT 1
Az első korallrakéták és szárnyas mynock-szerű ragadozó grutchinok néhány tucat méternyire kerülték el a kitérő pályára álló birodalmi felderítőt, ahogyan két korallkorvett elszáguldott mellettük, hamarosan vulkánágyúik is bekapcsolódtak a tűzorkánba, forró plazmagömböket eregetve az aszteroidaövben távolodó lény felé, amelynek sértődött, duzzogó vibrálása a két birodalmi fejében előbb fájdalmas orkánná, majd félelemmé változott... a lény láthatóan nem volt hozzászokva ahhoz, hogy felfegyverzett, támadó taktikát követő ellenfelekkel hozza össze a sors, sőt, mi több, valószínűleg a Kesh környékén nem is nagyon találkozott ilyesmivel. Végül a gondolatai a távolba vesztek és elhaltak a klónok fejében. Lajtis ugyanakkor elégedetlenül konstatálta, hogy a harmadik korallkorvett nem tágít mellőlük. - Itt a Shuno Büszkesége - jelentkezett be fém-villipjén keresztül a harmadik korallhajó. - Az Új Ellenállás képviselőit üdvözöljük Ryu'llián. Díszkíséretet adunk a Baathista Pártközpontig, ahol Nas'ser elvtárs személyesen fogadja önöket.
- Eh, legalább elfogadták a kódot - káromkodott Lajtis. - Siessen azokkal az ugrási koordinátákkal, specialista! Brabham, mint aki valahol máshol jár, elégedetlenül mormogott valamit maga elé, majd megrázta magát. - Igen, ezredes, kalkuláció folyamatban. Folyamatosan módosítanom kell a görbét, ahogyan befelé haladunk. A harmadik inflexiós ponttól már nem tudok biztonságos ugrást tervezni - mutatott a bolygó felé vezető pályagörbéjük egyik pontjára, amelyet az imént küldött át kísérőjük. - Viszont az első inflexiós pont után kell ugranunk, ha az Astorias felé akarunk menni, különben a rendszer napja a vektorunk útjában áll. - Nem akarok még egy vak ugrást kockáztatni, ez lényegében ellenséges terület - suttogta Lajtis. - Akkor húznia kell az időt - jegyezte meg Brabham, majd visszatért a számításaihoz. - Csak tudnám, ki az a Nas'ser elvtárs. - Valami helyi fejes lehet, én még nem hallottam róla, ahogyan a Baathistákról sem, bizonyára a frontizmus helyi verziója - dünnyögte Lajtis. - Maga csak a koordinátákkal foglalkozzon, Specialista, illetve rögzítsen, amit tud. A nagaiok értékelni fogják.
Azzal a klón visszakapcsolt a korallkorvett frekvenciájára. - Shuno Büszkesége, itt a... őőő - Brabham széttárta a karját, ahogyan Lajtis ránézett, neki csak érvényes kódjai voltak az Új Ellenállástól, hajónevei nem, arra meg már a Kesh óta rájött, hogy Lajtissal nem egyezik az ízlésük szabadon kitalált nevek tekintetében, így most már inkább ráhagyta a mogorva klón ezredesre az egészet. - Itt a Hava Na Gila futárhajó az Új Ellenállástól - rögtönzött végül Lajtis. - Üdvözletünket, pontosabban Tycho Celchu tábornok elvtárs és Új-Alderaan népeinek üdvözletét hozzuk a maguk... - az ördögbe is, nem lehet megjegyezni ezeket a terjengős frontista államneveket, szitkozódott magában a klón - a... maguk... Tanácsköztársaságának. Köszönjük, de nincs szükségünk kíséretre, egyedül is betalálunk, önök nyugodtan csatlakozzanak a társaikhoz annak a randa zabáló izének az üldözésében - ezt legalább őszintén gondolta a klón.
- Ugyan, semmiség, a vendégszeretetünket élvező elvtárs-követek biztonsága mindennél fontosabb - recsegte a korallkorvett, és csápjai már egészen közel lengedeztek a birodalmi siklóhoz. - Tartsák a biztonságos távolságot és a biztonságos vektort, elvtársak. - Vettem, tartjuk a távolságot - mormogta Lajtis, majd lekapcsolta a komot. - Most aztán repülhetek össze-vissza.
- Megvannak a koordináták és a szkenn eredményei - jelentkezett Brabham. - És azt hiszem, elkezdtek visszapingelni az egyik vostroyai cirkálótól... - Nyilván jobbak a szenzoraik, mint ennek a buta frontista Yuuzhan Vongnak - szitkozódott Lajtis. - Készüljön, Specialista... - Készüljek, mire? - kérdezte Brabham. - Valamin szenzoros zavarás, fehér zaj, olyasmi kéne, ami egy pár másodpercig túltölti a komrendszereiket, a Vongét is, és a nagyfiúkét is a bolygó körül - intett az egyre növekvő planéta felé a klón pilóta. - Megoldható - biccentett Brabham. - De amíg itt a korvett felettünk a csápokkal és azonnak a gravitációs izékkel... - Dovin basal, igen - biccentett Lajtis. - De megoldjuk. Segítsen nekem élesíteni a meglévő protontorpedóinkat, meghajtás nélkül. És készüljünk fel, hogy kidobjuk a szemetet. - Még szerencse, hogy általában minden hajó egy csomó szemetet cipel magával valami különös oknál fogva - mormogta Brabham, de nekilátott.
- Öhm, Hava Na Gila, kérem, lassítsanak, a parancsnoki hajón lévő elvtársak szerint komplikáció merült fel, birodalmiként azonosították a hajójukat - jelentkezett be ismét a Yuuzhan Vong korallkorvett. - Persze, hogy birodalmiként azonosították, tőlük loptuk, mégis, mit gondolnak, ellenállók vagyunk, miből építsük fel a flottánkat, ha nem lopott hajókból? - rögtönzött Lajtis. - Igen... kérem, várjanak... - hezitált a számkivetett Yuuzhan Vong parancsnok, de az egyik csáp a korallkorvett felől megindult a mélyfelderítő hajó felé. - Mehet a zavarójel, szemetet torpedókkal együtt kidobni! - Lajtis átkapcsolta a transzpondert, Brabham pedig egy gombnyomással kiszórta a Yuuzhan Vong hajó felé az összes szemetüket és az élesített protontorpedókat. - Gravitációs kút nyílik mögöttünk, az ugrási pont két-egész-három század clickre... - sorolta sztoikusan Brabham, miközben mindenfelé betöltötte az összes frekvenciát a vostroyai hajók ordibálása. - Eta Eszj'miny'ec Sztaraja Vol'ga, sztoji'tyesz, fasiszt'yij korabl'j! - ordította a zavaráson át valamelyik vostroyai kísérőromboló kapitánya a bolygó körüli pályák egyikéről. - Nem sokat tudok vostroyaiul, de ez gondolom, azt jelenti, lebuktunk - jegyezte meg Lajtis, miközben ráadta a tartalékot a hajtóművekre. Mögöttük a korallkorvett dovin basalja afféle vonósugárként működve gravitációs kutat generált, hogy visszatartsa a menekülő hajót... és elkezdte egyenesen beszippantani a torpedókat a mögöttük levő szeméttel együtt. - Most! - számolt vissza Lajtis, majd intésére Brabham lenyomta a torpedók aktiváló gombját, mielőtt azok elenyésztek volna a korallkorvett által generált miniatűr fekete lyukak egyikében.
A korvett orra hatalmas robbanásban elenyészett, mindenfelé koralldarabok röpködtek, Lajtis pedig rátenyerelt a hiperhajtómű aktiváló-gombjára.
Legnagyobb megkönnyebbülésére a csillagok fénysávokká váltak, majd felváltotta őket a hipertér kékje. A klón megtörölte a homlokát. - Ez szoros volt - mondta végül. - A következő állomás az Astorias. A nagaiokat biztosan érdekelni fogja, amit itt rögzítettünk.
|
|