|
Byss
Nov 24, 2014 22:41:22 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 24, 2014 22:41:22 GMT 1
A Sötét oldal galaxismagbeli egyik legfontosabb gócpontja, ahol a rendszer egyik jelentéktelen, pusztaságokkal és hegyekkel borított bolygóján Palpatine katonai bázisokat, klónüzemeket és erődítményeket létesített, hogy klóntestben való visszatérése alatt új szuperfegyverei és saját maga számára harcálláspontként szolgáljon.
Ma azonban a bolygó helyén csak egy hatalmas gravitációs anomália pulzál, miután a planéta minden lakójával és katonájával együtt áldozatául esett a körülötte keringő első Galaxis Ágyú lövedékének, egyesek szerint meghibásodás, mások szerint a Lázadók és a jedik szabotázsa következtében.
A Galaxismag mélyén fekvő rendszer sokáig tabunak számított, az utazók messzire elkerülték a Birodalom terrorcselekményeinek jelképeként. Azonban nem mindenki viszonyul vallásos, babonás félelemmel a rendszerhez...
Az anomália helyén, a Szövetség figyelői szemei elől elzártan jött létre a Cosra és a Polneye közös kutatóállomása, amely most az újonnan kikiáltott EGB egyik legfontosabb közlekedési csomópontja és stratégiai bázisa a Magban... a bázison dolgozók pedig azon munkálkodnak, hogy a jövőben még fontosabb legyen...
|
|
|
Byss
Nov 25, 2014 0:01:56 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 25, 2014 0:01:56 GMT 1
Zavrik idegesen feszengett a Ssi-ru hajó hídján. A körülötte settenkedő, hüllőszerű lények látványa és közelsége legalább annyira zavarta, mint társát, az állig felfegyverzett Cybilt. Azonban az új EGB megszületése igen gyorsan zajlott le, így minden hajóra, köztük a Ramakaznál verbuvált Ssi-ru flottára is szükség volt ahhoz, hogy a kiküldetésre induló vegyes flottát és a megfelelő szakembereket a kiindulási pontra juttassák. S bár a Ssi-ruk letettek valamiféle vallási esküt, hogy életenergia-elszívó berendezéseikbe senkit nem tesznek be a polneyeiak közül, azért Zavrik még most sem nyugodott meg maximálisan... elég sokmindent megtanult a hüllőszerű idegenekről a villámtanítás alatt, talán kicsit túl sokat is... és bár el kellett ismernie, hogy a módszereik nem sokban különböztek a Polneyeiakétól, ráadásul a kutatásaik nagyon is, szinte figyelemreméltó módon abba az irányba mutattak, amilyen felfedezéseket az ő csapatuk tett az Onderon holdján és a Criopterán, nos, amikor személyesen is érintett lehetett benne, és nem csak a jedik és sithek elleni harc távlati eszközeként gondolt a berendezésekre, már azért némiképpen más megvilágításba helyeződött a dolog.
Cybil jobb híján azzal foglalta le magát, hogy a kerekded membránon át, ami a híd plexijeként szolgált, a színes, izzó pulzáló felhőt figyelte, ami valaha a Byss volt, amikor az első galaxis ágyú utolsó hipertéri rakétája becsapódott... egy intő jel a cosraiak számára, hogy mi történhet, ha ilyen erős, nagy hatalmú fegyverek erőhasználók kezében vannak, és szinte erőhasználó ellenfeleikkel vívott harcuk eszközévé válnak, egyúttal bátorítás is, hogy valóban milyen pusztításra képes... a polneyeiak számára pedig ennél sokkal több, titkos kísérleteik űrbéli helyszíne, és saját, titokban létrehozott űrdokkjuk, amiben ott lebegett az első elegáns, polneyei gyártású csillagromboló... új zászlóshajójuk.
- A Bellikossz hívja magukat. - sziszegte a tarkója felett a Zavrik mögé... settenkedő Lirriwing admirális, aki vallási ígéret ide, vagy oda, láthatóan élvezte, hogy a frászt hozhatta a jóval agresszívvabb női egyedhez képest alacsony, szinte vékony, látszólag elkeserítően kevés életenergiát tartalmazó klónra, mindezt némi hüllő akcentussal tetézve. Bár így is húsz közül egy Ssi-ru tanulta meg minimális szinten a Basic-et, a hatalmas kék bőrű főtiszt úgy tűnt, kifejezetten élvezi. Zavriknak átfutott az agyán, hogy a rankorok érezhetnek hasonlót egy banthacsorda közepén...
- Köszönjük. - képernyőre, ha kérhetem. - szólt közbe éles hangon Cybil, mire a kommunikációs hálón megjelent egy polneyei fizimiskájú klón, és egy (szokás szerint) hirtelenszőke cosai alak.
- Prien kapitány, Aban kapitány. - üdvözölte a cosrait és a klónt Zavrik. - Látom, kényelmesen berendezkedtek.
- Önök hasonlóan. - mosolyodott el a cosrai Prien, a bázis megbízott parancsnoka, ami jelentős gesztus volt a polneyeiak részéről, de be kellett ismerniük, hogy a cosraiak mégis csak jobban értenek az űrhadviseléshez. Legalábbis amíg nem kezdték el a kifejezetten flottatiszti génállományra alapuló klónozást, amelynek első példánya, Thrawn egyik legendás kapitányának, a Thrawn-flotta hasonló nevű hajóját irányító tiszt után Aban nevet kapó klón most itt állt előttük - hajóstul.
- Luetjens sorhajókapitány a Scheer fedélzetén már útra kész. És a Bendő-flotta beérkezett egységeiből is felálltak a különítmények. - folytatta Prien, Zavrik előtt pedig a Ssi-ru hajó kivetítőjén egyre több baráti jelzésű egység képe jelent meg... cosrai csillagrombolók, valamint Daala Bendő-flottájának hajói.
- A Ssi-ru hadtest Lirriwing admirális vezetésével tovább indul a Ssi-ru területekre. - folytatta az eligazítást a forgalomirányítással megbízott Prien. - Amint önök és Aban kapitány átszálltak a Bellicose-ra, a polneyei hajók, valamint egy raj cosrai romboló és a Bendő-flotta kijelölt egységei folytatják az utat a Kappa-célpont felé. A Scheer pedig csatlakozik a Chimera-vezette Bendő-főflottához a különleges bevetési parancsra várva.
- Masszív. - jegyezte meg halkan füttyentve Cybil. - Kíváncsi vagyok, hová küld ennyi hajót a Főmarsall. - Hamarosan minden kiderül. - biccentett Prien. - De higyék el, még én sem tudom... azt mondják, egy egész szektort vettek ki a haditervből emiatt. - Átszállásra készen állunk, parancsnokok. - vágott közbe feszes arckifejezéssel Aban. Láthatóan még nem szokott hozzá néhány cosrai tiszt a polneyei klónok alapvető verzióihoz képest jóval közvetlenebb stílusához.
- Nagyszerű, indulunk. - Zavrik intésére a Ssi-ru kommunikációs szakértők bontották a vonalat, ő pedig szorosan Cybil mellett maradva elindult a hangár felé. Szövetség ide, együttműködés oda, a frász jött rá ezektől a pikkelyesektől, és örült, hogy megszabadul tőlük.
...
Amikor megérezték a rándulást, Varvara és Ben, akik út közben gondosan a cosrai tiszthelyetteseknek kialakított két priccs fal felé eső végein helyezkedtek el, inkább Ben, mint a lány kérésére, egyszerre pattantak fel.
- Még mindig nem értem teljesen... de kezdem. - vakarta a fejét Ben. - Te is használod az Erőt, csak.. máshogy. - Ugyan, végigaludtad az egész utat, észre se vetted, hogy beszéltem hozzád. - nevetett fel a lány majd zubbonya zsebéből egy apró hengert varázsolt elő, majd még egyet és még egyet, amelyekbe egymásra helyezve távolról hasonlítani kezdtek egy kommunikátorra. A lány azonban újabb alkatrészeket szedett elő az eddig is feszesnek tűnő ruhájából, és Ben elkezdett gondolkozni rajta, hogy valójában mennyi Varvara, és mennyi relé és drót van a feszes zubbony alatt. - Nem, nem vagyok droid. - találta ki a gondolatát egy kacsintással kísérve a lány. - És igen, ez egy kicsit bumfordi, de nagyszerű eszköz. - Nem fogják elfogni a jelet? - kérdezte Ben. Az Erőt pásztázva hirtelen furcsa érzés lett úrrá rajta. - Óvatosan, pareny - figyelmeztette a lány. - A hajókon is lehetnek érzékelők és ysalamirik! - Nagyon erős a sötét oldal ebben a csillagrendszerben. - suttogta Ben, újra elzárva magát az Erő elől. - Ha nem lenne kizárt, hogy a polneyeiak együtt dolgozzanak a sithekkel, azt hinném, az ESB-ben vagyunk... - Nem... ez olyan frekvenciákat használ, amelyeket évezredek óta nem alkalmaz a galaxis egyetlen szeglete sem üzenetküldésre.. minutocska.. - emelte fel a kezét a lány, majd a mellényzsebéből előszedett fejhallgatót és a készülékre erősítette, és halkan beszélni kezdett azon a Ben számára ismeretlen nyelven. - Ja zvezda, ja zvezda, prijom... - Prijom, orjol szlusajet! - érkezett nem sokára egy hasonlóan fiatal férfi hang, és miközben Ben egy pillanatig elgondolkozott azon, hogy vajon a vonal másik végén bejelentkező szintén cosrai egyenruhát visel-e, és honnan ismeri a lányt, amazok belemerültek a csevegésbe. Végül Varvara deaktiválta a berendezést és gondterhelt arccal Benhez fordult.
- Az ügynökünk, akivel beszéltem, egy űrállomáson van, amit a polneyeszkik és a cosrai fasiszti-k együtt üzemeltetnek. Hallottál már a Byss nevű rendszerről, Ben?
A név hallatán Ben úgy érezte, mintha jeges kéz húzna végig a gerincén.
- A Császár klónja uralkodott innen... egy időben apám is alatta szolgált, amikor megérintette a Sötét oldal.. de aztán elpusztult, minden elpusztult. A Császár klónjai, a fegyverei, a bolygó... ez egy halott rendszer. És meglepő, mert nem gondoltam volna, hogy a Mag felé jövünk.
- Nem, nem halott. Nagyon is él. Van itt valamiféle anomália, amelyet a polneyeiak kutatnak. - rázta a fejét Varvara. - Nagy erejű gravitációs lökéseket idéznek elő vele. Legalábbis ennyit értett a kapcsolatom.
- Kapcsolatod.. - gondolta Ben, majd hangosan hozzátette, miután megpróbálta logikusabb irányba terelni a gondolatait.
- Akkor viszont én úgy tippelek, az Ismeretlen Vidékre megyünk. Csak megfelelően erős hiperhajtóművekkel, vagy gravitációs torzulással, vagy pedig nagyon lassan lehet átugrani a hipertéri szürke zónát, ami lehetetlenné teszi az egyenes navigációs a Mag és az Ismeretlen között. Nem véletlenül ott a legkönnyebb az átjárás, ahol a galaxis szélén a leggyengébb a zóna. Ha a Byssen vagyunk, és tényleg ez a birodalmiak terve...
- Akkor a fasiszti-knek - komorult el Varvara - egyenes útja van a Távoli Vidékre, ahogyan mi nevezzük. Szólnom kell a társamnak, hogy riassza a Rogyiná-t.
- Társ, Rogyina... - ízlelgette a rázúduló szavakat Ben. - Tudok segíteni?
- Csak ha üzenetet tudsz küldeni a társaidnak, ha megérkeztünk. - rázta a fejét Varvara. - A népem hajdan erős volt, de most még csak ébredőben van, és ha meg akarjuk állítani ezeket, akkor a Te harcosaidra is szükség lesz, daragoj.
- Akkor viszont azonnal érzékelni fognak. - ráztaa fejét Ben.
- Nem, ha előtte eléggé eltávolodunk a hajóiktól a végcélnál. - kacsintott Varvara. - El kell foglalnunk a hajót...
- Micsoda... - kapkodott levegőért Ben. - De hiszen eddig pont te mondtad, hogy húzzuk meg magunkat...
- Bolsoje kreposzty, malenkij korablj.. - emelte fel a kezét a lány. - Az egy hatalmas bázis volt, ez a hajó pedig sokkal kisebb, csak egy kísérőfregatt, inkább mélyűri felderítő. Megbírkózunk vele. De előbb le kell adnom még egy üzenetet, mielőtt ugrunk..
Ben lehunyta a szemét, és a priccsre visszaülve gondolkozni próbált. De az egész utazás, a Carl-al töltött idő és a sok kaland a Shedu Maad óta annyi mindent kivett belőle, hogy nem csodálkozott volna, ha ismét elnyomja az álom.
- Mit is mondtál, hogy hívják a hozzád hasonlókat nálatok? - erőltette meg végül magát, és kinyitotta a szemeit, amikor a lány elcsendesült és elkezdte szétszedni az eszközt.
Varvara felugrott mellé a priccsre, egy pillanatig a szemébe nézett, majd megfogta a kezét. Ben ezúttal nem húzta el.
- Jed'ka.- mosolygott a lány. - Látom, még mindig fáradt vagy, daragoj. Hadd mutassak valamit.
Ben úgy érezte, mintha a lány kezein keresztül valamiféle hűsítő, folyékony, kristálytiszta hegyi patakra emlékeztető apró folyam járná át az Erőn keresztül, ami ellazítja a tagjait, lecsendesíti, és valamiféle burkot képez körülötte és a furcsa lány között, miközben körülöttük a hajók hiperhajtóművei megremegtek, majd bonyolult, elliptikus, a byss-i anomáliát megkerülő hurkott leírva nekirontottak a hagyományos hiperhajtóművekkel oly nehezen áthidalható gravitációs torzulásnak, ami a Magot az Ismeretlen Vidéktől, úticéljaiktól elválasztotta...
|
|
|
Byss
Mar 13, 2015 0:56:51 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 13, 2015 0:56:51 GMT 1
A Byss helyén keletkezett anomália szinte veszedelmes közelségében lebegő kísérleti létesítmény egy teljes szárnyát kiürítették a legújabb kísérlethez, mellyel a polneyei technikusok legalább minimális mértékben kompenzálni szerették volna a Lehonnál elszenvedett fiaskót, és a lehető legtöbbet kihozni abból a kevésből, amit Aban flottája visszahozott. Az a "kevés" azonban a rakata romok alól összeszedett apróbb-nagyobb régészeti leleteken kívül semmi olyasmit nem tartalmazott, mint amit a polneyei kommandósok a Criopterán találtak. Pontosabban semmi olyan... gépit. Tartalmazott viszont egy nagyon is élő, nagyon is dühös, pontosabban először dühös, utána inkább vergődő, szenvedő, sikoltozó sötét oldali nőt.
- A neve Kallog. Ennyit hajlandó volt elárulni. - fordult oda őszinte kíváncsisággal az arcán Aranji parancsnok, a polneyei tudományos csapatok kék egyenruhás parancsnoka Zavrikhoz, amikor a Polneyei Különleges Erők tisztje végre belépett a hatalmas, kiürített hangárba, amelyben több sorban ysalamiri-ketrecek sorakoztak, középen pedig egy Ssi-ru energiaelszívó berendezésben ott vergődött a fogoly. - És meglepően egyeznek bizonyos energiajellemzői azokkal, amelyeket a Criopteráról elhozott berendezésről rögzítettünk.
- Akkor helyes a teóriánk. - figyelte a vergődő nőt biztonságos távolságból Zavrik. A Ssi-ruk láthatóan élvezték a helyzetet, egy-egy színes pikkelyes, a tudományos kaszthoz tartozó hüllő néhány percnyi eltéréssel meg-megközelítette a leszíjazott, kipeckelt szájú sith nőt, és egy hosszú energiabottal ingerelni kezdte érzékenyebb testtájait. A nő felsikoltott, miközben a Zavrik és Aranji előtt sorakozó érzékelők vörösbe fordultak a skála bal oldalán, jelezve, hogy a nő az Erő sötét oldalát hívja segítségül... mindhiába. Az ysalamirik blokkolták a nő hozzáférését mindenhez, ami az üres hangáron kívül volt, a saját maga által felszabadított sötét energia pedig nem tudott kitörni, nem tudta csatornázni, hanem egyenesen felszívta a Ssi-ru berendezés, melyet pontosan erre a célra fejlesztettek ki. Minél több energiát próbált dühösen üvöltve megidézni a sith nő, annál több áramlott az elszívón át a Ssi-ruk töltőelemeibe, amelyek a szomszéd hangárban sorakoztak. Abban a hangárban, ahol ezeket a generátorokat pontosan azzal a Criopteráról ide szállított ősi berendezéssel kötötték össze, amelyet az energetikai minták elemzése alapján legalább egyszer ez a Kallog nevű nő is használt. Ezt persze nem kell az orrára kötni, jegyezte meg magában Zavrik.
- Nagyságrendekkel izgalmasabb kísérlet, mint láthatatlan gyilkos szellemek után szaladgálni... - utalt első megbízatására Aranji, amikor is még az ESZTEK speciális osztályának munkatársaként felkérték, hogy segítse a CSF erőit egy rejtélyes gyilkosságsorozat felderítésében, melynek aktáját sosem zárták le. - Azt elhiszem. - biccentett Zavrik. - És nagyságrendekkel együttműködőbb is, ha nevezhetjük így, mint a két jedi alany. - folytatta Aranji. - Valóban? - fordult a másik klónhoz Zavrik. - Hogyne. Az, amelyiket a Polneyeon fogtunk el, elég hamar meghalt.. a Ramis nevű jedi mester pedig alapos fejfájás okozott a biztonságiaknak, amikor eltűnt, és csak a ruhái maradtak hátra. - nyelt egyet idegesen Aranji. - Zalaxus admirális újabb vostroyai, vagy jedi beszivárgástól tartva háromszor fésültette át a bázist, míg végre elhitte, hogy tényleg a szemünk előtt tűnt el a nő, úgy, hogy be volt szíjazva a gépbe. Képzelje csak maga elé, parancsnok, ahogyan az egész polneyei biztonsági őrség egy meztelen jedit keresett a folyosókon.
Zavrik felkuncogott, majd eszébe juthatott valami, mivel visszafordult Aranjihoz. - Azt mondta, hogy meglepően egyeznek a jellemzői a kapun találtakkal... hogy érti azt, hogy meglepően? Mi ebben a meglepő? Teljes egyezés? - Ellenkezőleg, uram. - ráztaa fejét a spectech klón. - Éppen az a meglepő benne, hogy csak részleges az egyezés. Hadd magyarázzam el. A kapuba épített kristályok egyfajta memóriatárként rögzítik az erőhasználó jellemzőit, amikor átlép a kapun. Igaz ez a fogadásra is, ha egy másik kapun át érkezik erre a delikvens, és igaz arra, is ha ez a kiinduló kapu. Sikerült a két jellemzőt mesterségesen szétválasztanunk, és összehasonlítanunk ennek a nőnek az egyedi lenyomatával az Erő-érzékelőkön. - És? - vakarta meg az állát Zavrik. Ez sokszor már neki is sok volt. Alapvetően szívesen foglalkozott ilyesmikkel, de az ő villámtanítása elsősorban harctéri műszaki ismeretekre fókuszáltak, míg ezek a spectech-ek itt akkora Erő-érzékelő és manipuláló berendezésekkel játszadoztak nem kis részben a Ssi-ruk segítségével, amelyekhez képest egy ZsebVader... nos tényleg zsebméretű volt. - A kimenő minta egyezik uram. - Tehát a nő átlépett a Criopterán lévő kapun. - Így van. - Logikus, ahogyan mi is. Tehát Skywalkerrel együtt megjárták az Asationt is. - nyugtázta Zavrik. - Akkor mi a gond, miért részleges az egyezés? - Mert a bejövő minta mást mutat, uram. - magyarázta Aranji, és aktivált néhány grafikont. - Nézze, ez a criopterai bejövő minta, ez pedig a kimenő.
Zavrik a négy színes görbére meredt. Kettő egészen magas, csúcsos volt, egy vörös és egy zöld, kettő pedig alacsony, ugyanezekkel a színekkel. A másik mintán a két alacsony görbe teljesen ugyanolyan volt, a csúcsosak közül azonban csak a zöld egyezett, a vörös teljesen más jellemzőkkel bírt, még a színe is inkább valamiféle fakó barnásba hajlott.
- A két alsó görbe ön és Cybil. - magyarázta Aranji. - A ZsebVader-ek éppen hogy csak alulról ütötték meg azt az impulzuserősséget, ami a kapuk aktiválásához kellett. A magas zöld egy világos oldali impulzust jelent, ez kizárásos alapon Skywalker, mert a minta egyezik. A két sötét oldali viszont teljesen eltérő. - Azt akarja mondani, hogy Skywalker ezzel a sith nővel távozott a Criopteráról, de egy másik sithhel érkezett? - vonta fel a szemöldökét Zavrik. Ez csakugyan érdekes információ volt, ugyanis azt jelentette, hogy Skywalker nem ugyanazzal a sithhel járt az Onderonon, mint akivel az Asationon... a Criopterán azonban mindhárman jelen kellett, hogy legyenek. - Ezt mutatják az adatok. - biccentett Aranji.
- Érdekes... tudja mit, működik az agyhullám-stimulátor? - kérdezte végül Zavrik. - Hogyne. - Aranji a komhoz lépett, és apró, sziszegő, füttyögő hangokat adott ki magából. - A mindenit... - meredt a hangárra Zavrik, ahol a Ssi-ruk egy pillanatra Aranji felé fordultak, majd biccentettek, és nekiálltak további elektródákat erősíteni Kallog fejére. A nő tovább szitkozódott, ujjai körül apró elektromos kisülések pattogtak, amelyeket aztán az ujjai hegyére erősített fém kupakokon keresztül a szomszédban lévő generátorokhoz vezették. - Lenyűgöző nyelv, uram. - mosolyodott el Aranji. - Tudta, hogy annyi különböző nemet használnak a nyelvtanukban, ahány féle színű pikkelyes kasztjuk van? - Biztos nagyon érdekes. - mormogta Zavrik. - De kérem, inkább táplálja be a stimulátorba az összes általunk ismert erőhasználó profilját. - A jedikét is, vagy csak a sith profilokat? - kérdezte Aranji. - Tudom is én. - vont vállat Zavrik. - Tudja mit, táplálja be a jedi profilokat is. Mindet. Sosem tudhatjuk. - Ahogy óhajtja, parancsnok. - hajolt a terminál fölé Aranji, és gyors gépelésbe fogott.
Kisvártatva minden készen volt. Aranji intésére a Ssi-ruk felkattintottak néhány kapcsolót az energiaelszívó berendezésen, mire az egyenesen a vezérlő monitoraira közvetítette Kallog agyhullámait. - A stimulusok kifejezetten erre hangolódnak. - mutatta a hullámgörbéket Aranji. - Itt, itt és itt. Gyakorlatilag hasonló a működési elve, mint amikor egy erőhasználó képeket, látomásokat generál egy másik lényben. Az a különbség, hogy az erőhasználók ezt ösztönösen csinálják, és mindig az egyén saját gondolataira alapoznak. Például a sithek előszeretettel hívják elő így ellenfelük rejtett, de valójában az elméje mélyén nagyon is rejtőző félelemeit. Halálfélelem, magány, szeretett családtagok, bajtársak elveszítése, rémképek, fájdalom... bármi, aminek eredetileg is megvan a lenyomata. A mi eljárásunk azonban programozott. Gyakorlatilag olyan félelmeket is ki tudunk váltani egy negatív válaszreakció után, amelyikkel kapcsolatban az alany soha nem is gondolta volna még a legmélyebb álmában sem, hogy valójában fél tőle.. - Egyesével felvillantjuk neki a profilokat. - folytatta Aranji. - Ha helyesen azonosítja közöttük, akit keresünk, akkor csökken a generált képek intenzitása, ha megerősíti az azonosítást, akkor meg is szűnik. Ha visszatartja magát, vagy megpróbálja elfedni a gondolatait, úgymond hazudni próbál a gépnek, akkor erősödnek a generált rémképek. - És ha semleges, vagy esetleg nincs köztük, akit keresünk? - morfondírozott Zavrik. - Akkor ugyanazt az impulzust kapja folyamatosan, amíg el nem ájul. - vont vállat Aranji. - Mondjuk úgy, hogy peche van.
Zavrik ismét felvihogott. Valahol ironikusnak, sőt, szórakoztatónak, valahol azonban nagyon is igazságosnak találta, hogy egy erőhasználóval, akik nap mint nap játszottak hasonló játékokat a galaxis millió és millió lakójával, most kissé érzékeltethetik, milyen érzés az Erő másik végén lenni, úgymond.
- Akkor kezdjük. - Aranji Zavrik intésére aktiválta a hangszórókat. - A társadat keressük, sith. - szólt bele a komba Zavrik, nem vesztegetve az idejét bemutatkozásra, meg efféle udvariaskodásra. Végtére is egy kísérleti állattal nem szokás beszélgetni, ugyebár. - Nem a jedit, mert képzeld el, arra már rájöttünk, hogy Skywalker volt. A sithet, aki veletek volt a Criopterán, és Skywalkerrel együtt érkezett oda, de nem veletek távozott. Kallog kiköpött, vagy inkább csak némi vért folyatott a szájából a padlóra. - Képeket fogsz látni. Ha felismered köztük azt, akit keresünk, akkor kevésbé fog fájni. - folytatta Zavrik. - Ha felismered, de megpróbálod eltitkolni... nos, akkor jobban fog fájni. Ha pedig egyáltalán nem ismered fel... - itt Aranjira vigyorgott a parancsnok. - Nos, akkor peched van, akkor ugyanúgy fog fájni.
Zavrik kézjelére Aranji aktiválta a stimulátort. Kallog lelki szemei előtt olyan képek villantak fel, amelyeket sosem látott, mégis rettegett tőlük... aztán egy-egy kép a jedik és sithek közül, akik a polneyei hírszerzés adatbázisában szerepeltek. - Csak választanod kell, sith - súgta Zavrik a hangosbemondóba. - És jobb lesz.. - Dgrhk.... - krákogta Kallog.
Az elkövetkező percek sűrű krákogással, rángatózással teltek. Kallog ellenállt, próbálta kizárni az elméjéből a képeket, de azok minduntalan beférkőztek, és marcangolták. Végül lassan, ahogyan egyre inkább fáradt, ahogyan háromszor is megpróbálta félrevezetni a klónokat, de a hamisan kiválasztott képek alapján erősebb rémalakok jelentek meg előtte, egyre inkább feladni látszott. - Kifejezetten vicces volt, amikor arról próbált meggyőzni minket, hogy Wenthar Császár volt Skywalker útitársa. - állítgatta Aranji a berendezést, amikor a program lefutott, Kallog feje pedig eszméletlenül a mellkasára hanyatlott, miközben sötétvörös vércsík folyt a szája szélén. A Ssi'ruk nekiláttak odalent, hogy kezelésben részesítsék, és stimulánsokat fecskendezzenek a testébe. Végtére is ostobaság lett volna a szempontjukból idő előtt túlterhelni és lemeríteni ezt az értékes energiaforrást.
- De megvan? Köztük volt? - kérdezte Zavrik. - Nos... hát... izé. - Aranji megrázta a fejét, és újra átnézte az adatokat. - De kétségtelen. Nos, uram, ezt érdekesnek fogja találni. Kész szerencse, hogy szélesítettük a mintát.
Zavrik a képre pillantott. - Nem azt mondta, hogy sötét oldali erőhasználót keresünk? Hiszen ez egy jedi mester. - Az adatok pontosak és teljesen megbízhatóak, uram. - húzta ki magát Aranji szinte a sértett szakmai büszkeség élő jelképeként. - Akárminek is néz ki ez az alak a profilon, kilencvenkilenc - egész - kilenc százalék bizonyosságal kijelenthetjük, hogy a vendégünk szerint ő bizony egy sith. És ott volt a Criopterán, és az övé a másik minta. - Azt a... no várjunk csak. Várjunk csak. - Zavrik előkapott a zsebéből egy kódhengert és a terminálba helyezte. - Kaptunk egy jelentést nemrég a Corporate-szektorban működő kirendelt ügynökünktől. Egy jedi mester likvidálásáról és egy másik jedi mester fogságba ejtéséről jelentett. Hasonlítsa össze nekem a két profilt, Aranji. - Máris... - Aranji ujjai gyors táncba kezdtek a billentyűkön. A képernyőn megjelenő személyes adatok és biometrikus azonosítók összemosódtak, majd egyetlen, közös képet alkotva kimerevedtek.
- A szentségit. - kapott a szájához Aranji is. - Ez ugyanaz a profil.
- A szentségit bizony... - törölte meg a homlokát Zavrik, majd beütött egy sürgősségi módot a terminál melletti holokomon.
- Zav, remélem, nagyon sürgős. - villant meg Tierce ezredes képe az apró platformon. - Egy vezérkari konferenciahívásban vagyok éppen. - Azonnal ide kell jönnöd, őrnagy. - használta izgalmában Tierce régi rendfokozatát Zavrik. - A galaxis szeret minket. Találtunk valamit. - Hallgatom. - hajolt közelebb Tierce.
- Őrnagy... - hajolt közelebb Zavrik is. - Az elfogott sithnek van egy partnere. Egy másik sith, akivel a Criopterán váltották egymást Skywalker mellett a két kapu között. - És ez miért olyan sürgős, Zav?
- Azért, őrnagy, mert ez a másik sith nem más, mint a Corporate-szektor területén Fyyar parancsnok által a fogságunkba ejtett jedi mester, Sirryn Smordre!!
|
|
|
Byss
Mar 30, 2015 15:24:41 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 30, 2015 15:24:41 GMT 1
- Energiakapcsok aktívak! - Sötét oldali energiaáramlás pozitív! - Világos oldali áramlás fluktuál... kiegyenlítés három egész huszonhat százalékon... enegiaáramlás stabil a világos oldalon is! - Kapcsolat! A bázis hatalmas hangártermében, ahol a Criopteráról származó hiperkaput felállították, klón, cosrai és ssi-ru technikusok egyaránt lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogyan a hatalmas, gyűrűszerű, vezetékekkel tűzdelt szerkezet vibrál, villog és dübörög, majd a közepén felvillant egy kékes energiahullámoktól szegélyezett membránszerű felület. - Átvitel folyamatban, kapcsolat stabil! - Fogadás sikeres! A kapu előtti platformon két alak materializálódott, majd a membrán egy villanás után összeomlott. A két fekete páncélos kardassi egy pillanatig hunyorogva próbálta felmérni a helyzetet. Néhány rohamosztagos lépett hozzájuk segítő szándékkal, de a vendégek kihúzták magukat. Az alacsonyabbik, Ocet praetor előrelépett, és megszorította a polneyei fogadóbizottság parancsnokának kezét. - Jó újra látni, Zavrik parancsnok. - Nem kevésbé, praetor. - viszonozta a köszöntést a vendégek fogadásával megbízott Zavrik. - Most már ön is elmondhatja magáról, hogy kipróbálta ezt az.. izét. - Sőt, mindezt egy darabban. - tapogatta végig saját magát némiképp kritikus, mégis mesterkélten udvarias arckifejezéssel a magasabbik kardassi. - Felettébb lenyűgöző. Zavrik kérdő pillantást vetett Ocetre, aki azonnal észbe kapott. - Parancsnok, ez itt Dukat főprateor, a Kardassi Második Rend parancsnoka. - Részemről a megtiszteltetés. - tette hozzá Dukat. - Erre tessék. - intett Zavrik a vendégeknek, és egy közeli tárgyalóba vezette őket. - A parancsnokai nem lesznek jelen? - kérdezte Ocet, mikor a vastag fémajtó becsukódott mögöttük. Zavrikon kívül csak egy másik klón tiszt, egy magas, szikár, fekete hajú, kék egyenruhás tiszt tartózkodott a szobában. - Tierce ezredesnek sajnos sürgős találkozója akadt. - kínálta hellyel a vendégeket Zavrik. - Ő itt Aranji parancsnok, a különleges tudományos kutatásokért és Erő-ügyi fejlesztésekért felelős osztályunk vezetője. - Nem lehetünk elég hálásak a segítségükért. - biccentett Ocet rögtön a klón spectech felé. - A maguktól kapott adatok nélkül nagy nehézségeink lettek volna az Asationon talált kapu megfelelő kalibrálásában. - Valóban sokkal jobb érzés így megérkezni, mint ahogyan az első tesztkonténerek kinéztek. - tette hozzá rögtön Dukat. - Az első tesztek óta sokat fejlesztettünk a rendszeren. - emelte fel a kezét rögtön Zavrik. - Bár egyelőre a rendelkezésre álló erőhasználók száma miatt csak véges számú kapcsolatot tudunk létrehozni, dolgozunk a továbbfejlesztésen. - Gondolom önöknél még kevésbé reális az állandó utánpótlás biztosítása erőhasználókból, mint nálunk. - mosolyodott el Ocet. - Talán közösen kellene jedikre vadásznunk, és feleznünk a zsákmányt. - Bár a legnagyobb örömmel vennék részt ilyesmiben, jelenleg bármi, amit közösen teszünk, ehhez hasonló személyes megbeszélésekre kell korlátozódjon. - tárta szét a karjait Zavrik. - Ne feledjük, hivatalosan háborúban állunk. - Tierce főkormányzó instrukciói világosak voltak. - mosolyodott el Dukat. - Mint ahogyan az önök.. kiegészítő információi is. Zavrik összevonta a szemöldökét, és Ocetre nézett. - Praetor, távol álljon tőlem, hogy bizalmatlannak tűnjek... - Dukat főpraetor nem tagja az Obszidián Rendnek. - biccentett a kardassi tiszt. - A Kardass saját védelmi erőiért felelős Második Rend vezetője. Jóllehet, még nálam is alkalmasabb arra, hogy állandó kapcsolattartóként lépjen fel közöttünk. Beleértve a személyes egyeztetést Tierce ezredessel azokban az esetekben, amikor a Főkormányzónk nem... érhető el. Úgymond. Az Obszidián Rend megbízásából, és jóváhagyásával természetesen. A korábban megbeszélt feltételek mellett. - Értem, rendben. - biccentett Zavrik, majd néhány adathengert pakolt az asztalra. - Akkor lássuk, mink van. - Ezen a hengeren - kezdte sorolni a klón parancsnok. - az eredeti Onderon - Crioptera - Asation missziónk jelentéseit találják, annak a részletesebb verzióját, amelyet személyesen már vázoltam Önnek, Ocet praetor. A következő hengeren a Ramakaz-incidens feldolgozott anyagait, bár ennek a másik fele már önöknél van. A harmadik henger a Ssi-ru beágyazási kamrák teszteredményeit mutatja, amelyet az eddig hozzánk került erőhasználókon végeztünk... - Névvel együtt? - kérdezte Dukat. - Ezt a részletet egyelőre megtartanánk magunknak. - mosolyodott el Zavrik. - Végtére is információcseréről volt szó. Foglyok átadásáról nem. - Hogyne, lépésről lépésre, folytassa csak, parancsnok. - biccentett Ocet. - A negyedik henger a Lehon rendszerben történt összeütközés részleteit foglalja össze, beleértve a rögzített adatokat és az összegyűjtött információkat a vostroyai haderőről és jedi segítőikről. - zárta le Zavrik az információcsere EGB-re eső részét. - Érdekes, igen érdekes. - ingatta a fejét Dukat. - És ők lennének a maguk ősellenségei? - Egészen pontosan a cosraiaké.- javította Zavrik. - De azok után, ahogyan belekontárkodtak a terveinkbe, mi sem leszünk jóban velük. - Rendben, köszönjük. - nyugtázta Ocet. - És az ötödik henger? - Ez a "maradék", ha úgy tetszik. - vakarta meg az állát Zavrik. - Egyedi esetek összefoglalói. Aranji parancsnok? - Az ötödik hengeren szereplő paranormális jelenségekben két közös dolog van. - magyarázta a másik tiszt. - Az egyik, hogy olyan jelenséget rögzítettünk, vagy gyanítunk, amely mindenképpen "természetfelettinek" számít, ugyanakkor nem írható le azokon a módokon, ahogyan a hagyományos erőhasználók, jedik és sithek okoznak ilyen jelenségeket. Megtalálják benne a Talliver-gyilkosságsorozatként elhíresült incidensek leírását, valamint néhány peremvidéki incidenst, amiről utólag szereztünk tudomást. A közös bennük, hogy minden esetben 10-16 év közötti fiatal lányok álltak az események középpontjában, vagy erre utaló jeleket találtunk. - Például ott felejtett fehérneműt? - mosolyodott el Dukat. - Azt hiszem, az utóbbi gyűjteményükhöz hozzátehetünk ezt-azt. - most Oceten volt a sor, hogy kiterítse adathengereit. A kardassi adathengerek lapos, hosszúkás, csúcsos végű szerkezetek voltak, amelyeket a végükön felszereltek egy kerek adapterrel, ami lehetővé tette a standard galaktikus interfészekhez történő csatlakoztatásukat. - Az első adatcsomagunk - folytatta Ocet - a Korribannál a jedikkel vívott összecsapás összefoglaló jelentései, beleértve az egyik sith mesterünkkel végző fiatal jedivel kapcsolatos adatokat. Mellétettünk egy kiegészítő adatcsomagot néhány dezertőrről, akik az ossusi ütközet során távoztak az egyik SiSDnkről. A jelentésben látni fogják, miért lehet érdekes az is. A második adatcsomag a Yaga Minornál lezajlott ütközet jelentéseit foglalja össze a mi részünkről. - A híres prakith-i hajó, igaz? - villant meg Zavrik tekintete kíváncsian. - Igen. - biccentett Ocet. - Ezt kiegészítettük egy jelentéssel, amit nagyon érdekesnek fognak találni, és kérjük, hogy kezeljék nagyon bizalmasan. Az adatokat a "Zyck"-feliratú mappában találják majd. - Fejek hullhatnak érte, ha kiderül, hogy kikerült. - tette hozzá Dukat. - Szó szerint, ismerve a sitheket. - A harmadik jelentés a Ramakaz-incidens ránk eső része, beleértve a foglyul ejtett őrült klón boncolási jegyzőkönyvét. - folytatta Ocet. - Vannak arra utaló jelek, hogy képes volt kommunikálni a droidjaival az Erőn keresztül. - Ilyet még mi sem látunk sűrűn. - jegyezte meg Aranji. - Érdekfeszítő. - A negyedik jelentés a Hapan-akta nevet viseli. - folytatta Ocet. - A középpontjában az új hapan császárnő képességeivel kapcsolatos megállapítások állnak. Mondjuk úgy, a képességei meghaladják egy átlagos erőhasználóét. - És az ötödik? - kérdezte Zavrik. - Megtalálták az információkat arról a személyről, akit említettünk? - Sajnos nem. - rázta a fejét Ocet némi csend után. - Ehelyett összeírtunk benne mindent, amit jelenleg a Nagiról és a nagaiok által folytatott hasonló irányú kutatásokról tudunk. Látni fogják, hogy sajnos nem sok, "szövetségeseink" nem túl bőbeszédűek ilyen téren. Ha úgy tetszik, szívesebben használják ők a mi erőforrásainkat, mint mi az övékét. Ami az eredeti kérdésüket illeti... csak annyit tudunk, hogy Wenthar császár közvetlen környezetében létezett egy Darth Sordis nevű személy. Az ossusi fájlba pedig betettünk egy jelentést egy incidensről az egyik zászlóshajónkon, ahol ez a személy érintett lehet. De az adatok nagy része az Obszidián Rend számára is zárolva van, a Császár személyes pecsétje által. Nem kockáztathattuk, hogy túl mélyre próbáljunk ásni. - Az Ossushoz kirendelt Obszidián ügynök finoman szólva nem tartozik azok közé, akiket érdemes alaposabban bevonni ebbe az.. információcserébe. - jegyezte meg halálos nyugalommal a hangjában Dukat praetor. - Érdekes, nagyon érdekes. Köszönjük. - állt fel Zavrik az asztaltól. - Azt hiszem, mindannyiunknak számos érdekes olvasnivalója van. Alig várom a következő találkozót, praetorok. - Nemkülönben, parancsnok. - mosolyodott el Dukat. - Nemkülönben. És legközelebb, remélem, a feletteseit sem kell nélkülöznünk. - Továbbítani fogom a kérését, praetor. - biccentett Zavrik. - Erre tessék. Felkészítjük a kaput a visszaútjukra a kardassi űrbe. ... Néhány teremmel arrébb az egyik hangárban Tierce ezredes feszült figyelemmel követte Doenitz sorhajókapitány lopakodójának utolsó dokkolási manővereit. Végül egy hatalmas átszállórámpa csatlakozott a fedett, páncélozott dokkba beúszó hajó szürke törzséhez, amelyen keresztül Folett ezredes, Doenitz kapitány és egy szakasz rohamosztagos kísért egy repulzoros karbonittömbbe ágyazott, lebegő alakot. - Ez tűnt a legegyszerűbb és legbiztonságosabb megoldásnak, miután Fyyrar emberei átadták nekünk. - biccentett a karbonittömb felé Folett, miután üdvözölték egymást Tierce-el. - Vigyék a kijelölt kihallgatóterembe! - intett a katonáknak Tierce, majd Foletthez fordult. - Akkor nem is beszéltél vele eddig, cosrai? - Nem, polneyei. Amennyire én tudom, az elfogása óta eszméletlen. - rázta meg a a fejét amaz. - Azért remélem, kellő számú ysalamiri áll rendelkezésre. - Hogyne. Mint mindig. A katonák egy üres termebe kísérték a tömböt, amelynek szélén apró ketrecekben ysalamirik sorakoztak. - Nos? - intett kérdő tekintettel Tierce felé Folett. - Csinálunk is vele valamit, vagy betesszük a raktárba a kesselis hűtő mellé? A klón ezredes a szerkezethez akart lépni, hogy aktiválja a dekarbonizációs folyamatot, de mire két lépés távolságba ért, a berendezésen a fények egyszer csak villogni kezdtek, és magától beindult a folyamat. A klón ösztönösen hátrébb lépett. - Vigyázz! - vezényelt azonnal Folett is a rohamosztagosoknak, akik felemelték a fegyvereiket. A karbonit a hagyományos, vörös foltokban történő fokozatos kiolvadás helyett egyszerűen csak füstté vált, miközben a sarokban lévő Erő-érzékelők érthetetlen kilengéseket produkáltak egy pillanatig. Tierce, Folett és a rohamosztagosok elképedten meredtek az alakra, aki a tömbből előlépve nem dülöngélt, nem hunyorgott, hanem egyenesen szembe nézett velük, majd megnyerően elmosolyodott. - Ne haragudjanak a kis közjátékért. Így gyorsabbnak tűnt, mint a hagyományos módszerrel. - Cé.. célra tarts! - nyögte Folett és igyekezett hátrébb húzódni. - Várjanak. - emelte fel a kezét elgondolkodó arckifejezéssel Tierce. - Ha ártani akarna nekünk, már megtette volna, nem igaz, Jedi Mester? - A jedik útja a béke... - mosolyodott el az alak. - De gondolom nem ezért fogtak el, hogy erről beszélgessünk. - Ó nem dehogy, Smordre mester. - mosolyodott el Grodin. - Inkább a kettős személyiségekről szeretnénk beszélgetni Önnel. Hogy szólíthatom? - Mire gondol? - viszonozta a mosolyt amaz. - Erősen vacillálok a Smordre Mester és a Sordis Nagyúr között, ugyanis... - hunyorított az alakra Tierce, miközben keze a fegyvere felé vándorolt. - Örülök, hogy megspóroljuk a szükségtelen szóbeli köröket, ezredes. - biccentett Smordre tekintetével a fegyver felé. - Ugyanígy tehetnénk a szintén szükségtelen fegyverrel hadonászós körökkel is, nem gondolja? - Azt majd eldöntjük. - jegyezte meg Folett epésen. - Addig is, ha nem ugrál feleslegesen, esetleg cserébe elmeséljük magának, hogy hol is van. - Ó igen, Folett ezredes, önnek már nagy rutinja van feleslegesen ugráló sithek lepuffantásában, nem igaz? - mosolyodott el ismét Smordre. - Különösen, ha nőneműek, és tizennyolc év alattiak, nemde? Folett idegesen felhorkant. Kezdett már elege lenni abból, hogy még a sarki kiskocsmában is a Charis-incidenst vágják a fejéhez, főképp olyanok, akiknek egyáltalán nem kellett volna tudniuk erről. - Visszatérve a kérdésére... - folytatta Smordre. - Egyáltalán nem szorulok mesére azzal kapcsolatban, hogy hol vagyok. Pontosan tudom. A Magban vagyok az önök egyik roppant titkos létesítményében. Ki tudja... - hunyta le a szemét egy pillanatra Smordre. - Talán a Byssen? Ó igen, lehetséges, nagyon is. Ezt a helyet behálózza a sötét oldal.. jobban is, mint maguk gondolják, barátaim. Tierce ideges pillantást vetette a jedi - sith mester arcára, majd az ysalamirikre, végül megrázta a fejét. - Nem tűnik túl meglepettnek, nagyúr, annak ellenére, hogy akarata ellenére hoztuk ide. Mire ez a nagy lelkesedés? - És miből gondolja, hogy akaratom ellenére vagyok itt? - kérdezett vissza Smordre. Tierce még egyet hátrébb lépett. - Rosszra gondolnak, uraim. - tárta szét a karjait Smordre. - Nem ámokfutás végett utaztam végig a kedvükért lefagyasztott állapotban a galaxis kétharmadát. Elhihetik, roppant kényelmetlen állapot, nem ajánlom senkinek. - Majd igyekszünk nem kipróbálni... - krákogta Folett. - Azért vagyok itt, mert valójában egy és ugyanazon célért dolgozunk. - jelentette ki Smordre. - És pedig? - lépett ezúttal közelebb Tierce, immár leplezetlen kíváncsisággal. - Mi másért? - tárta szét a karjait Smordre. - Ugyanazért, mint maguk. Az erőhasználók kasztjának teljes, totális megsemmisítésért... beszélhetünk végre nyílt lapokkal? - Nagyon is. - Tierce intett a rohamosztagosoknak, hogy tegyék le a fegyvert. - Nagyon is, mester. Nagyon is.
|
|
|
Byss
Apr 10, 2015 12:18:44 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 10, 2015 12:18:44 GMT 1
- Én még mindig nem értem, hogy magának milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy ilyen önzetlenül segítsen. - jegyezte meg némi hallgatás után Folett, miközben fel s alá sétált a teremben. Tierce a falnak támaszkodva, hol a semmibe, hol valamelyik másikra meredve gondolkozott. Sordis pedig kényelembe helyezte magát a karbonithűtő berendezés keretén, és valami energiarudat rágcsált éppen, amelyet a klón tiszt adott át neki saját készletéből - a karbonitfagyasztásban eltöltött idő ugyanis még szándékosság esetén is sok energiát vesz ki az emberből, magyarázta Sordis.
- Hacsak nem az, hogy egyedüli Erőhasználó maradjon a galaxisban. - pillantott Tierce a nagyúrra, bár a tekintetéből nem látszott, hogy ezt kifejezetten komolyan gondolná, vagy fenyegetésnek venné. - Végül is logikus lenne, nem? Amennyiben valójában a sithek mellett kötelezi el magát, logikus, hogy sithként egyszerre kívánja a rivális sithek és az ellenséges oldalt képviselő jedik pusztulását, ehhez pedig a lehető legalkalmasabb eszközöket használja fel, jelen esetben minket, az EGB-t. - Miből gondolja, hogy eredetileg nem jediként határozom meg magam? - jegyezte meg Sordis. - Mert akkor eleve nem állna elő ilyen ötletekkel. - vakargatta meg az állát elgondolkozva Tierce. - De ha már gondolok valamit, akkor azt gondolom, hogy egyik sem.
- Ha sithként gondolkodnék.. - morfondírozott hangosan Sordis. - Akkor egy ponton túl arra kellene törekednem, hogy befolyás alá vonjam magukat. Miután végeznek a jedikkel, szükségem kellene, hogy legyen magukra és a birodalmukra új hatalmam fenntartásában, nemde? Maguk márpedig nem tűnnek túl könnyen befolyásolhatónak. Ostobaság lenne ilyesmivel próbálkoznom. - Meghiszem azt. - horkant fel Folett, majd Tiercre pillantott. - Te polneyei, nem kellene mégis inkább mégis csak lelőni?
- Legjobban mindig azok befolyásolhatóak, akiknek valójában fel sem tűnik, hogy befolyásolják őket, nemde? - intette le Tierce cosrai bajtársát, miközben szavait továbbra is a nagyúrhoz intézte.
- Ezt már az Önök megfigyelőkészségére bízom. - vonta meg a vállát Sordis. - A lényeg az, hogy meg kell törni az évezredek óta tartó körforgást. Jedik, sithek, sötét, világos folyamatosan váltakozó küzdelmét, miközben élőlények százezrei pusztulnak el, ahelyett, hogy sokkal értelmesebb dolgokat csinálnának.
- Milyen altruista. - mosolyodott el gunyorosan Folett. - Még a végén elhisszük, hogy eredetileg jedi.
- Csak az elvesztegetett tehetséget sajnálom, uraim. - tárta szét a karjait Sordis. - Művészet, zene, tudomány. A galaxis tízezer év óta egy helyben toporog. Az olyanok mint maguk az új idők első képviselői. A jedik és a sithek csak végletekben gondolkodnak. Nem látják a színek kavargását.
- Ettől kezd fájni a fejem. - lépett hátrébb Folett. - Biztosan nem lőjük le?
- Legyünk gyakorlatiasak, cosrai. - szólalt meg végül némi további gondolkodás után Tierce. - Tegyük fel, hogy együtt fogunk dolgozni. Szükségünk lenne rá, hogy bizonyos információkat továbbcsatornázzon a sithek és a jedik felé, kettős minőségében. Bizonyos információkat egy összeesküvésről, amelyek kulcsfontosságúak egy bizonyos tervünk megvalósításához. Szépen apránként természetesen. - Bizonyosan vannak konkrét kéréseik is ezen kívül. - mosolyodott el Sordis. - Ezen a bizonyára hosszú távú terven túlmenően. - Ezt most betudom annak, hogy képes a logikus gondolkozásra, nagyúr, és nem feltételezem, hogy olvas a fejemben. - biccentett Tierce. - De az igazság az, hogy inkább megfordítanám a kérdést: mit tud ajánlani Ön nekünk? Információt, tippeket, amivel bizonyítja, érdemes együttműködnünk?
- Hadd meséljek valamit. - halkította le a hangját Sordis. - A Bendő bázisról...
|
|
|
Byss
May 6, 2015 16:50:39 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 6, 2015 16:50:39 GMT 1
Miután Sordis átadta az információit a Bendővel kapcsolatban, összébb húzta magán fehér köpenyét, és sétabotjára támaszkodva kifújta magát. - Utálok lefagyasztva lenni - magyarázta. - Sosem viseltem jól a bezártságot... De van még valamim, amit meg tudok osztani önökkel. A hiveimmel való kapcsolatfelvétel és a könnyebb információáramlás érdekében átadom a Lorrdon levő komplexum belépőkódjait. Ez a két dolog, valamint az, hogy hajlandó voltam karbonitban elutazni idáig, gondolom bizonyitják, hogy valóban egy oldalon állunk. És ne áltassák magukat azzal, hogy a Sithek mindenkit elárulnak. Én sokkal több vagyok egz Sith Nagyúrnál. - Mit vár cserébe? - vonta fel a szemöldökét Folett bosszúsan. - Semmit - húzta ki magát a sith-jedi. - Egy hajót, hogy visszatérjek a Jedikhez, és rávegyem őket a Bendő-utazásra. A további kapcsolattartást az embereink intézik a részletek megbeszéléséről. Tierce intézkedett, és Sordis hamarosan elhagyta a rendszert.
|
|
|
Byss
May 16, 2016 10:16:05 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 16, 2016 10:16:05 GMT 1
Aranji a hiperkapu feletti irányítóban, a Byss-i kísérleti állomás szívében rendezgette a jegyzeteit. Másokkal ellentétben őt megnyugtatta, hogyha a sokszor stresszes, meglepő fordulatokat tartogató helyszíni missziók után visszavonulhatott valamelyik magas biztonsági fokozatú Clone - létesítménybe, és a kutatásainak, adatbázisainak szentelhette az idejét. Minél kevesebb sith templom, és minél kevesebb faggatózó Drikl Lecersen, minél több feljegyzés és teszteredmény, minél vastagabb laboratóriumi falak... ez volt a felfogása az utóbbi időben, és még azt is sikeresen elérte, hogy ne kelljen a kivonuló flottával tartania; a sorozatából több tehetséges technikust is az Ezredes rendelkezésére bocsátott, így saját magának megspórolta azt, hogy a galaktikus semmin keresztül vándoroljon mindenfajta kommunikációs lehetőségtől elvágva, összezárva több tízezer vérszomjas, de az univerzumot alig ismerő, fiatal cosraival.
A legutóbbi jelentések és kutatási eredmények pedig legalább ilyen érdekesek voltak. Az első tesztek, amelyek az Erő generálta esetleges háttérsugárzás természetét próbálták meg azonosítani, határozottan érdekes eredményeket hoztak, Aranji hónapokig tudta volna elemezni a grafikonokat.
Ahogyan azt a hullámokhoz és sugárzási mintákhoz kevésbé értő klóntársainak magyarázta mindig a kantinban, a dolog lényege abból eredt, hogy az Erőt az évezredeken át elfogadott misztikus, de legjobb esetben is biológiai, a midi-chlorianokhoz kőtődő jelenség helyett hullámtermészetűként próbálták meg felfogni, majd pedig mérni.
Amíg az antigravitációs hajtóművek, tiltógenerátorok és hipertéri meghajtók korában már nem kérdőjelezte meg senki, hogy a gravitáció hullámok formájában hajlítható, alakítható, mérhető, addig ugyanezt a kérdést az Erővel kapcsolatban szinte senki sem tette fel magának a galaxisban, legalábbis Aranji legjobb tudomása szerint az EGB kutatóin kívül senki. Pedig nagyon is adta magát. Ha az Erő élő szervezetekhez kötődik, akkor vajon rajtuk keresztül is terjedt el a galaxisban? Akkor lehetséges, hogy egy élettelen bolygón nem is lehet használni az Erőt? Ha ledobunk egy jedik egy lakatlan, élettelen kőholdon, akkor a saját Erejét tudja csak használni, vagy többet is? De ha így lenne, akkor a jedi pilóták miért voltak képesek az űr fekete mélységében is meríteni az Erőből? Vagy hogyan lehet erősebb egy élettelen sith világon a sötét oldal, mint mondjuk a rossz szándékú élőlényektől vitathatatlanul hemzsegő Coruscanton?
A Byss-i állomáson már üzemelt az első érzékelő, a ZsebVader technológiáján alapuló, csak sokkal nagyobb méretű szenzor, amivel akár egy bolygó, vagy egy rendszer vonatkozásában is méréseket végezhettek, bizonyítandó, hogy az Erő valamiféle módon a planéták közti űrben is "áramlik", jelen van... a következő lépés a mélyűri kutatás volt, ehhez pedig a bázis dokkjában építés alatt állt a polneyeiak első új sorozatú csillagrombolója, a szenzorokkal, adótornyokkal és relékkel telezsúfolt, kutatási és hadászati célokra egyaránt alkalmas zavaróhajó, a Support-osztályú rombolók első példánya.
Hasonlóan érdekes jelentések érkeztek a Ssi-ru szektorból is, ahol a hüllők megkezdték az első tömeges teszteket. Aranji ugyan nem látott bele teljesen a programba, a Ssi-ruk ugyanis újabban inkább a Munkaerőforrás-felügyeletiek Eichmann vezette stábjával dolgoztak együtt, a Polneye csak kutatási eredményeket kapott. De az nagyon is jól látszott belőlük, hogy fajonként különböző az a szint, amitől valaki erőérzékenynek számít, vagy sem. A legérdekesebbek azok az eredmények voltak, amikor az Erőre elméletileg érzéketlen lényeket, toydariakat, huttokat, Yuuzhan Vongokat vontak vizsgálat alá, de tekintettel arra, hogy ezen fajok egyikének képviselői sem számítottak túl gyakorinak az EGB-ben, itt még nem gyűlt össze a megfelelő mintaszám a következtetések levonásához.
Aztán ott volt a jelentés, amelyet a cosraiak Ahnenerbe nevű szervezetéből préseltek ki, nem kis munka árán. Ha annak idején nem a polneyeiak vezetik a Zonama Sekothoz küldött flottát, talán még ennyit sem sikerül kiszedni a cosraiakból, olyannyira ráültek a nagai Skoor Waylan szállította beszámolókra. Nem mintha ezidáig túl sok érdekeset tartalmazott volna az anyag. Aranji figyelmét csak a legutolsó jelentés keltette fel, miszerint a Roon környékén, a Sithek Csuklyája csillagködben kell lennie még egy, a térképeken nem szereplő rendszernek, ahol minden bizonnyal igen fontos leletek lehetnek... Aranji tisztában volt vele, hogy ez Tiebolt és a Hírszerzés asztala, de kellemesen meglepődött volna, hogyha ez a kutatás eredeti célja mellett tényleges eredményeket is szállít... erre talán még az Ezredes sem számított valószínűleg.
Több jelentés azonban nem jött, amióta az ügynök elindult felkutatni ezt az ismeretlen bolygót, Aranji pedig elgondolkozott azon, hogy nem lett volna-e érdemes alaposabban utánanézni annak, hogy a Hírszerzés milyen tartalékokat állított Waylan mögé...
Persze, gondolta, lehet, hogy csak az alkalomra várnak. Igazán érdekes lett volna foglyul ejteni egyet azok közül a vostroyai kommandósok közül, akik a legénység utolsó jelentései szerint a Bendő-bázis elleni támadásban is részt vettek, és valahogyan a testpáncéljukon keresztül fel tudták erősíteni és irányítani az ellenük az Erő segítségével intézett támadásokat. A cosrai jelentésekben eddig megjelenő hasonló vostroyai harcosokat Aranji eddig inkább a gyerekmese - kategóriába sorolta, az évezredekkel ezelőtti háborújukból visszamaradt alaptalan pletykák közé... de most elgondolkozott rajta, hogy nem lenne-e érdemesebb alaposabban tanulmányozni azokat a feljegyzéseket.
Aztán ott volt az Első Rend. Aranji remélte, hogy Cybil épségben van, és hamarosan híreket is kaphatnak felőle. Ez az egész együttműködés volt az Ezredes és cosrai társa vezette szervezkedés Aranji szerint legneuralgikusabb pontja. Nem sokat tudott arról, hogy Tierce és Folett mikor és miben állapodtak meg a nagyúrral, aki egyszerre volt sith és jedi, amit tudott, azt is kiszedte belőle Lecersen, de neki magának sem tetszett az egész történet. Nem tudta elképzelni, hogy egy Erőhasználó teljes mértékben azonosulni tudjon az EGB-sek céljaival, hiszen ezzel tulajdonképpen saját létezését kérdőjelezte volna meg... ó persze stratégiai szövetségek léteztek, de...
- Nem tervezett aktiválás! - kiáltott fel az Aranji melletti klón operátor, kizökkentve a gondolatmenetből a spectech-sorozat primerjét.
- Nem várunk újabb tesztet Kardassról a következő két napban. - hajolt a terminálok fölé aggodalmasan Aranji.
- Forráskód megerősítve! Egy fő! - sorolta az adatokat a technikus, majd kérdőn felettesére pillantott. - Engedjék át, fogadás engedélyezve. - biccentett Aranji. - Azért küldjön le egy biztonsági egységet. - Értettem.
A hiperkapu sistergő horizontján keresztül végül egyetlen, magas, ravasz arcú kardassi lépett át a bázis fogadótermébe. - Affene.. - mormogta Aranji és összeszedte magát. - Értesítsék azonnal Zavrik parancsnokot!
...
Dukat főpraetor a fogadóteremben várakozott. Aranji megvárta, amíg Zavrik megérkezik a bázis parancsnoki szintjéről, és együtt léptek be a terembe.
- Elnézést, barátaim, hogy hívatlanul beállítottam - emelkedett fel az asztaltól a Kardass biztonsági parancsnoka. - Rendkívül fontos híreim vannak...
A klónok döbbent arckifejezése egyre növekedett, ahogyan Dukat előadta az Ocettől kapott jelentés tartalmát.
- Tájékoztatnunk kell Tierce ezredest. - döntötte el végül Zavrik. - Magam is úgy gondolom.. - biccentett Dukat. - Azt reméltem, személyesen tudok vele beszélni... - Távol van, Holoneten keresztül sem érhető el.. a terv része, mondjuk úgy. - szabadkozott Zavrik, majd Aranjihoz fordult. - Személyesen kell neki üzennünk. Intézkedni fogok, hogy a legközelebbi cosrai U-hajó jelentkezzen a bázison. El kell vinned a híreket a találkozási pontra, a Köztársaságon keresztül, úgy a leggyorsabb.
- Kiváló. - törölte meg a homlokát Aranji. Pont, mikor azt remélte, nem lesz több misszió, főképp nem cosraiakkal összezárva... - Mi legyen a fogollyal? - kérdezte Dukat. - Mi szívesen felnyitjuk az agyát, és kiszedünk belőle mindent a Renegátról és az Első Rendről, de vajon Önöknek is megéri ez a megoldás? - Úgy érti, nevezzük meg az árat, amiért hajlandóak vagyunk megvásárolni Önöktől az információkat, vagy akár ennek a Distintnek az életét? - fordította le kardassiról basicra a gondolatot Zavrik. - Ebben az Ezredes az illetékes.
- Magam is így vélem. A jó együttműködés alapja az egészséges üzleti érzék, klón urak. - mosolyodott el Dukat.
Zavrik megborzongott. Nem kedvelte ezt az alakot. - Amint elértük Tierce ezredest, jelentkezünk. Addig óhajtja a vendégszeretetünket élvezni? - Felesleges. - biccentett Dukat. - Mondjuk úgy, tudják, mi a számom. Hívjanak, ha van valami fejlemény. Addig is elvinném a legújabb jelentéseket...
Aranji a kardassi kezébe csúsztatta az adathengert, mire az biccentett, és távozott.
- Rá van írva a csontos arcára, hogy egyszer hátba fog szúrni minket. - jegyezte meg Zavrik sötét tekintettel, miközben odakint a hiperkapu elnyelte Dukat alakját.
- Nem biztos, hogy időben a találkozási pontra érek. - jegyezte meg Aranji. - Még U-hajóval sem. - Akkor ne késlekedj itt, indulás! - verte hátba bajtárást Zavrik. - Tudod, hogy szívesebben mennék én, de rangidősként nem tehetem.
- Hát persze - mormogta Aranji kifelé menet. - Küldjétek mindig mindenhová csak a szegény technikust, tudom én..
|
|
|
Byss
Jan 15, 2018 11:21:33 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 15, 2018 11:21:33 GMT 1
- Mi a mai meglepetés tárgya, főtechnikus? - Zavrik kedvetlenül lépett be a Byss bolygó helyén keletkezett hatalmas anomália felett lebegő, girostabilizált űrállomás technológiai központjába, ahol most is, mint mindig, vagy fél tucat Umak Leth-klón szorgoskodott a tartályból elsőnek kikelt szenior vezetőjük irányítása alatt. Amíg az EGB főereje Awerisnél harcolt, a kísérletek nem állhattak le, ráadásul a Byss és a Polneye szó szerint csak egyetlen ugrásra volt a Köztársaság legerősebb magvilágaitól, sőt, magától Coruscanttól is.. így aztán egy magasabb rangú klón parancsnok "otthon" kellett maradnia, hogy szükség esetén koordinálja a védelmet. Ez pedig a Byssen folyó kísérletek miatt ki más is lehetett volna, mint Zavrik.
A másik szóba jöhető jelölt az ifjú és tehetséges Aranji parancsnok lett volna, akivel Zavrik gyakorlatilag közösen építette fel ezt a bázist és a kísérleti berendezéseket, beleértve a leárnyékolt hangárteremben tárolt ősi hiperkaput, amellyel a Kardass felé teremthettek azonnali kapcsolatot egy hasonló, ottani berendezés révén. Aranjit azonban a Draco-rendszerben végzett missziója után Lecersen moff mellé rendelték, az utolsó hírek szerint pedig a Corporate-hadtest érkeztével már át is szállt Awerisnél a rendszer kommunikációs leárnyékolását biztosító, hatalmas komtányérokkal és relékkel felszerelt SupSD-kötelék zászlóshajójára, hogy azt csinálja, aqmihez a legjobban értett.
Zavrik bármit megadott volna, hogy ott lehessen a Birodalom sorsát eldöntő ütközetben, de nem volt jó ötlet őrizetlenül és védtelenül hagyni a Leth-eket sem. Állandóan farigcsáltak valamin.
A főtechnikus - klónozott társaihoz hasonlóan egy kövérkés, vékony bajszú, alacsony emberke, akinek láttán Zavrik elgondolkozott azon, hogyha annyi egyedben tökéletesíteni tudták a géneket, a eth-ek külső megjelenése vajon ugyan bizony miért volt kivétel - apró köhintéssel üdvözölte a parancsnokot, majd rögtön bele is vágott. - Olvasta a jelentésemet a kapukról? - Hogyne, minden nap elolvasom azt a plusz egy oldalt, amit hozzáír, doktor. - biccentett Zavrik - Bár az igazat megvallva, egyre inkább az az érzésem, hogy egy történelmi holokönyvet forgatok, nem pedig egy hullámfizikai kutatási jelentést. - Pedig a kettő nagyon is összefügg, parancsnokom! - emelte fel egy húsos mutatóujját a szenior Leth-klón. - Amint Ön is tudja, a ősi rakata feljegyzések alapján, amelyeket a Lehonon és az Onderon holdján szereztek a csapataink.. - Mármint mi. - engedett meg egy félszeg mosolyt Zavrik. Legalább az vigasztalta a tudálékos zsírpacával szemben, hogy a Leth-ekkel ellentétben ő annak idején járhatott műveleti küldetésekre, nem is akármilyenekre..
- Tehát a feljegyzések szerint annak idején két faj is kísérletezett efféle kapukkal. - folytatta Leth egy pillanatig sem zavartatva magát. Valószínűleg az utolsó kívánságként szerepelt a listáján, hogy kimozduljon a laborjából, vagy még ott sem, így fel sem vette Zavrik gúnyolódását. - Az egyik a polipoid Gree, amelyek kapuját mi is használjuk. A Criopteráról szerzett példány nálunk van, az Asationról szerzett példány Kardasson.. az Onderon holdján lévő pedig.. - Nem tudjuk, hogy még ott van-e, de reméljük. - sóhajtott fel Zavrik. - Ne is mondja, doktor, elegendő fejfájás ez nekem. Akárki megtalálhatta és elvihette. - Igaz. - köhintett a doktor. - Továbbá a feljegyzések szerint lehetett egy Gree hiperkapu Alderaanon is, illetve egy valahol a Corelli-rendszerben lévő Centerpoint-állomáson, de ugyebár érthető okokból utóbbi kettővel már csak szubatomi szinten tudnánk foglalkozni. - Igen, világos, folytassa. - sóhajtott fel Zavrik. Lethnek sosem kellett a szomszédba menni egy kis dagályoskodásért. Már csak azért sem, mert a szomszédja is egy másik Leth volt, jó eséllyel. - A másik faj a dathomiri Kwa volt. - folytatta Leth. - Az ő kapuikat "Végtelen kapuként" említik a feljegyzések, vagy a "Végtelenség kapujaként". Amíg a hiperkapuk a hipertérhez hasonló alagutakat nyitnak, de olyan módon, ami egy élő egyed számára is járható sugárzási károsodás veszélye és jármű nélkül is, addig az utóbbi kapuk működéséről sokkal kevesebb információnk van. Feltételezzük, hogy Lehonon van, vagy volt egy ilyen berendezés, az ott megjelenő jedi nő pedig egy ilyen kapun térhetett vissza ebbe a dimenzióba, tehát működésük minimum transzdimenzionális alapú is lehet. Sajnos azonban sem a Dathomiron, sem a Lehonon lévő kapuhoz nem férünk hozzá, már ha a dathomiri kapu létezik még egyáltalán. - Ez világos. - biccentett Zavrik. Ez volt a másik fejfájása. A Dathomir a Köztársaság kezén volt, Lehont pedig elveszítették Vostroya és a Jedik közös koalíciójának támadásakor, így egyik helyen sem volt kutatási lehetőségük a Gree kapuknál is sokkal érdekesebbnek tartott Kwa kapuk iránt. - És a jelentése arra is kitér, hogy a két kapu nem kompatibilis egymással.
- Így van. - horkantott egyetértően Leth. - Alapesetben legalábbis bizonyosan nem. A hipotézisünk szerint a Gree azért épített kaput a Criopterán, mert háborúba keveredtek a Kwa-val, így fizikailag egy Dathomirhoz közel eső rendszerben kellett kirakni a csapataikat. Ez csak akkor logikus, ha a dathomiri kaput eleve nem használhatták a saját berendezéseikkel. Viszont a hipotézis másik fele az, hogy elvben kompatibilissé tehető a két berendezés... - De csak akkor, ha ugyazon a bolygón két kapu is van kvázi egymás mellett, vagy ha létezik egy harmadik dizájn, ami logikusan még ősibb az előző kettőnél, kvázi az elődjük, amellyel mindkettő kompatibilis. - idézte fel a jelentés konklúzióját Zavrik. - És mi a helyzet ezzel?
- Nos.. - lépett egy terminálhoz Leth, arrébb tolva a munkában elmélyült egyik másolatát. - Elnézést, kolléga... szóval jobb híján azzal próbálkoztunk, hogy random irányokba tárcsáztunk a hiperkapu eredeti frekvenciáján, hátha valahonnan választ kapunk. Utána elkezdtük modulálni a frekvenciát, feltételezve, hogy egy hasonló elven műk9dő berendezés legalább valamiféle hibaüzenetet küld rá válaszként, ha már fogadni nem tudja.. - És találtak valamit? - kérdezte felélénkülve Zavrik. - Nos, ki kellett szűrnünk a különböző anomáliák hatását. - vonta meg a vállát Leth. - Például a Bendő felől rendszeresen kapunk valamiféle zörejt, holott tudjuk, hogy ott nincs kapu, csak egy csomó fekete lyuk.. - Ki tudja, talán van. - jegyezte meg az állát vakargatva Zavrik. - Viszont van egy sokkal érdekesebb hibaüzenetünk is, ezt akartam megmutatni. - bökött a csillagtérképre Leth, amelyen girbegurba vörös vonalak jelezték a kapu sikertelen tárcsászási kísérleteit. - Emlékszik a pályakorrekciós problémánkra az Ismeretlen Vidéki ugrásoknál? - Melyikre? - kért pontosítást Zavrik. A Byss bolygó helyén kialakult anomáliát az EGB egyfajta gravitációs gyorsítóként használta, hogy spirális pályán olyan vektorra állítsa hajóit, amelynek segítségével a legkönnyebben áttörhető volt az Ismeretlen Vidék felé eső hipertéri gát, amely az ugrási módszer felfedezése előtt hajók ezreinek hajtóműveit sütötte ki ugrás közben. A rendszer azonban számos apróbb - nagyobb hibával küszködött és állandó felügyeletet igényelt az ugróbóják elmozdulása miatt. - Az "Ellenpont - problémára" gondolok. - magyarázta Leth.
- Á igen. - biccentett Zavrik. Az ellenpont probléma a gyorsítópálya kidolgozásának egyik legérdekesebb tünete volt. A hajók az anomália Ismeretlen Vidék felé eső végpontján hagyták el a spirális gyorsítópályát ugrás előtt, nem teljesen merőlegesen a hipertéri gát vektorára, hanem néhány foknyi szögeltéréssel. A pályakorrekciókat a Byss anomalisztikus jellemzői, az ősi rakata feljegyzések és az EGB spectechek saját számításai alapján kalkuláló algoritmus azonban rendszeresen kidobott egy alternatív ugrási pontot pontosan az anomália másik oldalán, a Mélymag irányában.. ami teljességgel értelmetlennek tűnt, és a technikusoknak állandóan felül kellett írni az algoritmust, hogy a galaxis közepén lévő fekete lyukba dobja az induló hajókat. - Nézze csak. - mutatta egy gombnyomással az egymást fedő kék és vörös vonalat Leth. - A kék vonal az ellenpont - hiba alkalmával adódó leggyakoribb vektor. A vörös vonal pedig az egyik legutóbbi pozitív hibaüzenetünk, amit a hiperkapu tárcsázásakor kaptunk. - Egyeznek, szinte tökéletesen. - biccentett Zavrik. - De ez még nem jelent semmit, maximum azt, hogy a Központi Fekete Lyuk ugyanúgy megbolondítja a hiperhajtóműveket szabályozó navikomputereinket, mint a hiperkapu algoritmusát, és azonos hibát generál. ami nem is meglepő, ha egyszer ugyanazon az elven működnek. - Nos, elvben nem tudom megcáfolni ezt a hipotézist sem, gyakorlatban pedig pláne nem, amíg nem kezdünk el drónokat lövöldözni abba az irányba. - mosolyodott el Leth. - De tudja, parancsnokom, van egy alternatív magyarázat is, amire talán még nem gondoltunk.
Kövér ujjával a két vektorra bökött, amelyek enhye ívben kerülték meg a Központi Fekete Lyukat. - Mi van, ha van ott valami, amire vonatkozóan pozitívan teljesül mindkét algoritmus eredeti feltétele? - Aaazt akarja mondani.. - Zavrik megpróbálta összerakni a logikai csavart. - Doktor, azt mondja, van ott valami, amit egy, az Ismeretlen Vidékihez hasonló hipertéri gát véd, és egyszerre rendelkezik valamiféle hipertéri kapuval is? De a kettő nem zárja ki egymást? - Amennyiben eltaláltuk a moduláris algoritmust, és az ott nem egy Gree kapu, hanem egy Kwa kapu, esetleg egy hibrid kapu, akkor nem.. - suttogta izgatottan Leth. - De hiszen ez maximum egy csillagrendszer méretű lehet.. - vizsgálgatta az apró vektort Zavrik. - Ki építene hipertéri gátat egyetlen csillagrendszer köré? - Ugyanannyi értelme van, mint a galaxis egyharmada köré. - tárta szét kövérkés kezeit Leth. - Én az Ön helyében alaposabban tanulmányoznám a Mélymagról szóló régi feljegyzéseket. Ez érdekes lehet. - Egy elveszett rendszer.. - Zavrik érezte, hogy izgalomba jön. Aweris máris nem tűnt annyira távoli és hiányzó perspektívának. - Ráadásul ilyen közel.. bár ki tudja, a távolságtól függően az már köztársasági terület lehet. - Nem hiszem, hogy tudnak róla. - rázta meg a fejét Leth. - Akkor rajta lenne a mi térképeinken is. - Utánanézek a feljegyzéseknek. - biccentett Zavrik. - Maga pedig állítsa rá magát.. mármint a csapatát erre! Minden szabad erőforrást! Meg kell találnunk az utat abba a rendszerbe, ha létezik!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2019 11:30:27 GMT 1
A hajdani hatalmas császári katonai központ helyén támadt fekete lyukhoz hasonló anomália körül úgy suhantak a polneyei klónok kísérleti űrállomásai, hajódokkjai és az Ismeretlen Vidék felé történő közlekedést, a hipertéri gát “átugrását” megkönnyítő gravitációs gyorsítói, hogyha valaki szabad szemmel, távolról figyelte az eszelős, mégis szabályozott körforgást, belefájdult a feje. Csak néhány stabilizátor-berendezésnek, vagy repulziós hajtóműnek kellett volna felmondani a szolgálatot bármelyik létesítményen, hogy az általuk meghajtott, a fekete lyuk központjának halálos gravitációs vonzásától védett berendezések kitérjenek stabil pályájukból és legénységükkel, valamint kreditmilliárdokat érő titkos berendezéseikkel együtt a fekete, felfoghatatlanul sűrű semmibe zuhanjanak.
A Clone Hadtest zászlóhajója, a szuper-csillagrombolókhoz képest konzervatív méretű, szinte aprónak számító Bellicose fedélzetén a polneyei elit tagjai még mindig elbámultak azokon a nagyszerű technológiai megoldásokon, amelyeket a Cosra, a Polneye és immáron Kardass és a Bastion közös tudásának vegyítése eredményezett... no meg persze a rakatáké, a Gree-é, Ssi-ruké és más ősi, régen – vagy éppen a közelmúltban - kihalt fajoké, amelyek elfeledett technológiai csodáit a spectechnikusok visszafejtették és az EGB szolgálatába állították.
- Nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar visszatér, Őrnagy – jegyezte meg a munkálatokat normális esetben felügyelő hadtestparancsnok, a nagy bajuszú, folyamatos genetikai degradációval küzdő, és azzal szemben az orvosi előírások minél gyakoribb áthágásával helytálló Zalaxus admirális, Polneye főszektorának flottaparancsnoka. - A Tieboltok meg vannak győződve róla, hogy elhúzódó harcokra van kilátás a Fény Hadserege és az Első Rend között, mielőtt bármelyikük is külső segítség igénybe vételét fontolgatná – jegyezte meg Grodin. – Tájékoztattam Folett Főadmirálist az Ershanon a helyzetről, megígérte, hogy kézbe veszi az ügyet, ha sikerült megállapodnia a békés vitarendezés lehetőségéről a Khilaffal... amint az Első Rend újfent tárgyalási igénnyel lép fel velünk szemben, a Főadmirális gondoskodik róla, hogy az ügyeket... összekötve tárgyaljuk. Így nekem nem maradt feladat a határvidéken. Időbe telik még, mielőtt bármilyen flottát elindítunk a Constant megsegítésére, ha egyáltalán sor kerül erre. És különben is, ez sokkal érdekesebb. Főtechnikus, pontosan mi hozta meg az áttörést?
- Az önök lothali missziója, uram – hajtotta meg magát enyhén a fejlesztéseket koordinálta klón tudóscsapat vezetője, a kövérkés, hegyes bajszú Umaak Leth doktor, minden polneyei klón közül a legkövérebb és egyben legmagasabb intelligencia-hányadossal rendelkező. – A Zavrik és Aranji parancsnokok által gyűjtött telemetriai adatok révén végre megkaptuk azokat a viszonyítási pontokat, amelyek alapján meg tudtuk határozni, pontosan milyen hullámtartományokban is üzemelnek ezek a hiperkapuk. Most már meg tudjuk mondani, hogy mi a különbség egy Gree-kapu, egy Kwa-kapu, és a lothali kapuk között. - Nagyszerű, és reprodukálni is tudják őket? – próbált a lényegre térni a Főkormányzó.
- A Gree-kapukat kis méretben igen, de csak visszafejtéses módon – magyarázta Leth. – Tudunk építeni új Gree-kapukat, és be tudjuk kalibrálni őket úgy, hogy ugyanabban a hullámtartományban működjenek, mint a jelenlegiek. De ez csak térben történő utazásra nyúlt lehetőséget, az időbeli és interdimenzionális dilemmákon még… nagyon sokat kell dolgoznunk. - Érthető... - nyelt egyet a Főkormányzó. Személyesen rendkívüli fontosságú volt számára az a projekt is, de tekintettel arra, hogy a Lothalon találkoztak először ilyesmivel, megértette, hogy nem lehet siettetni az alapkutatásokat. – És mi a helyzet a felnagyítással? – pillantott ki az orbit-létesítményekből álló gyűrűre, azon belül is egy hatalmas gyűrűszerű képződményre, amely körül javítódroidok sürgölődtek. Olyan volt, mint a régi köztársasági jedi-könnyűvadászok külső, rácsatlakoztatható hiperhajtómű-modulja, csak sokkal nagyobb.
- Nos, ezzel nem jutottunk előbbre – tárta szét zsíros karjait sajnálkozva Leth. – Nagyjából kétszeresére tudtuk felnagyítani a bolygókon lévő kapukat, de az még mindig csak arra elég, hogy speciálisan kialakított ugróhajók, nagyjából Chariot-suhanó méretű egységek haladjanak át rajtuk. Az eseményhorizont, amit megnyitnak, valamiképp összefügg a bolygó gravitációjával is, amelyen vannak, az a gyanúnk, hogy stabilizációs funkciója van. Minél távolabb megyünk a természetes gravitációs forrásoktól, annál instabilabbak. - Hát pedig ennél nagyobb természetes gravitációs forrásunk nem nagyon lesz... - mormolta most Zalaxus az alattuk pulzáló anomáliára pillantva, ami valaha a Byss bolygó nevet viselte.
- Így van, uram, és mégsem működik – intett a nagyméretű Gree-gyűrű felé Umaak. – Az eseményhorizontot ilyen méretben nem tudjuk stabilan tartani, a beküldött teszttárgyak darabokra szakadnak még mielőtt átlépnének rajta. Felszeleteli őket. - Pedig ezen maximum egy korvettet tudnánk csak átküldeni, még ha sikerülne is biztonságosan működtetni – csóválta a fejét a specifikációk láttán a Főkormányzó. – Ez nem oldja meg sem a távoli szektorok ellátását, sem a magbeli rendszer hipergátjával kapcsolatos problémát, nem igaz? - Nem uram – rázta meg a fejét Leth. – Éppen ezért más irányban kezdtünk vizsgálódni. Nem azt vizsgáltuk, hogyan léphetünk át a kapun, hanem, hogy mi van mögötte. A közvetítő közeget próbáltuk azonosítani, amin az átutazás történik.
- És mire jutottak? – kérdezte a Főkormányzó kíváncsian. - Egyelőre csak hipotéziseink vannak... - tördelte a kezét Leth. – Alapvetően… úgy véljük, és tudom, hogy ez furcsán fog hangzani uram, de az Erőn keresztül történik az utazás. - Tényleg furcsán hangzik – csóválta a fejét Grodin. – Hogyhogy?
- Nos, a jedik úgy tanítják, hogy az Erő egy mindenen átívelő energiamező, ami mindent mindennel összeköt – magyarázta Leth. – A nagyhatalmú világos és sötét oldali erőhasználók nagy távolságokat is le tudnak küzdeni, képesek kommunikálni egymással… megtanultuk, hogyan mérhetjük az egyes egyének e tekintetben mért erősségét, de magát a hálózatot, ami az összeköttetést teremti közöttük, még csak hullámjelenségként vizsgáltuk, mint mondjuk a kozmikus háttérsugárzást. Viszont úgy tűnik, bizonyos tekintetben úgy is működik, mint a hipertér. Csak sokkal gyorsabb. - De hogyan lehet... meglovagolni? – kérdezte most Zalaxus.
- A midi-chlorianok segítségével – magyarázta Leth. – Gyakorlatilag akkor jöttünk rá, amikor elkezdtük Aranji parancsnokot vizsgálni a Lothalon elszenvedett... állapota kapcsán. Megemelkedett a midi-chlorian szintje, és ezzel párhuzamosan képessé vált... bizonyos dolgokra. - Remélem nem esett bántódása. – rázta meg a fejét aggodalmasan Grodin. - Nem, nagyon együttműködő – mosolyodott el Leth. – Egy kísérletként tekint magára. Olyan szemmel vizsgálja az állapotát, ahogyan egy jedi, vagy egy sith sosem tenné. Úgy tűnik, a midi-chlorianok összekapcsolódnak, vagy közvetítőként szolgálnak effelé a hálózat felé.
- Amit a jedik és a közrendűek Erőnek neveznek, ezt értem – biccentett Grodin. – De hogy jön ez a kapukhoz? - Az a gyanúnk... - válogatta meg a szavait alaposan Leth -, hogy a kapuk ugyanebbe a hálózatba „töltik fel” a fizikai anyagot, majd töltik le onnan. Csak sokkal erőszakosabb módon, egy mesterséges eseményhorizonton keresztül, amelyet kis méretben reprodukálni tudunk, a méretét megnövelni viszont nem. Azonban úgy véljük, a midi-chlorianok megfelelő… adagolásával kiküszöbölhető az eseményhorizont használata. Kapcsolják az Event Horizon fregattot!
A Bellicose taktikai megjelenítőjén megjelent egy leginkább felhízlalt Lancer-fregattnak tűnő űrjármű, ami az anomália másik oldalán lebegett. A hajó hosszúkás törzsére kívülről olyan vastag gyűrűszerű reléket aggattak, mintha egy sor hiperkaput húzta volna rá. Valószínűleg így is történt. Zavrik parancsnok egy klóntartályhoz hasonló valami mellett állt, amelyből Aranji integetett a tisztek felé.
- Nem veszélyes ez, Zav? – kérdezte összevont szemöldökkel a Főkormányzó. - De, Főnök, életveszélyes – vigyorgott a spectech. – Akkora dózist fogok Aranjinak adni a módosított midi-chlorianokból, hogy akár Luke Skywalkernek is nevezhetnénk utána. Szerencsére csak átmeneti szintemelkedésről van szó. - Azért örülök, hogy még nem aspiráltál az EGB császára címre, Aranji – biggyesztette le az ajkát a Főkormányzó.
A spectech vidáman integetett a tartályból. - Dóziskeverék beadása... folyamatban! – Zavrik üvegcséket adagolt a berendezésbe, amelyből csövek futottak Aranji tartálya felé. - Koordináták betáplálva, Erő-kapacitás háromszáz százalékon… Aranji, mehet!
A tartályban lévő spectech teste megfeszült, majd hirtelen fényesség töltötte be a képernyőt, és a Lancer körüli gyűrűk forogni kezdtek… aztán a fregatt egy villanással eltűnt.
A Bellicose hídján döbbent csend támadt. Grodinnak átfutott az agyán, hogy talán Leth valaki másra is bízhatta volna a tesztet. Néhány pillanatnyi csend után Zalaxus komja életre kelt... - Igen... ó... máris... oké... - az admirális megpödörte a bajszát és elégedetten horkantott. - Azt a... uram, Aiax parancsnok most jelentette a Polneye-tól, hogy az Event Horizon rendben megérkezett. - Pillanatok alatt.. - csapott egyik öklével másik tenyerébe Grodin. – Ez az! Ha ez beválik, akkor végre megoldhatjuk a távoli szektoraink ellátását. Nem kell a hipertéri kerülőútvonalakkal meg a galaxis síkján kívüli utazással szórakoznunk! Egy csettintéssel átdobhatunk egy flottát a Cosráról a Bastionra, vagy éppen a Corporate-szektorba. Ellátmányt, hadihajókat...
- A technológia további katonai alkalmazási potenciálja is igen jelentős, uram – jegyezte meg Leth. – Gondoljon csak bele, a hipertéri rakétáinkat akármennyi álcázóval, vagy védőpajzzsal szereljük fel, akkor is sebezhetőek maradnak, amíg eljutnak a kilövési ponttól a célig. Ellenségeink bizonyára folyamatosan fejlesztik detektáló berendezéseiket. Ezzel a technológiával viszont rögtön odaküldhetjük a rakétát, vagy akár csak magát a robbanófejet, ahol szükség van rá. Egyenesen az ellenséges bolygó, vagy zászlóshajó előtt jelenne meg. Vagy éppen... benne. - Ez nagyszerű, csak gondolom nem ültethetünk minden egyes rakétára egy-egy Aranjit... - jegyezte meg kritikusan a Főkormányzó. - Vostroya máshogy oldotta ezt meg – hümmögött Zalaxus. – Ők rögtön a napra bombáznak. Egy csillagot sokkal nehezebb minden vektor felől megvédeni, mint akár egy bolygót. - Mintha Halálcsillaggal lőnénk mynockra, ostoba és drabális megoldás – rázta meg a fejét a Főkormányzó, majd visszafordult Lethez. – Aranji... képessége amúgy is szűk keresztmetszet, nem?
- Sajnos az, uram – biccentett a bajszos tudós-klón. – Megpróbáltunk Aranji parancsnok új genetikai képlete alapján másolatokat előállítani, de instabilak lettek, összeomlottak... rosszabbak, mint egy C’baoth. Percekig maradtak életben, vagy így, vagy úgy, és több tucat ysalamirit veszítettünk közben. Agresszívak voltak, uram. Nagyon agresszívak. - Reméljük, Aranji jobban viseli majd ezt... - morfondírozott a Főkormányzó. – És ez megoldást kínál a magbeli rejtélyes rendszer elérésére is? - Ha nem a hipertérben utazunk, a midi-chlorian hajtóművel egyenesen ott materializálódhatunk a gát túlsó oldalán, igen – biccentett Leth. – Csak nem tudjuk, mi vár ránk odaát.
- Nem küldöm az egyetlen emberünket, aki erre képes, egy ismeretlen, potenciálisan ellenséges rendszerbe, pláne nem a Köztársaság területére – rázta meg a fejét a Főkormányzó. – Folytassák a teszteket! És az ég szerelmére, adjanak valami normális nevet ennek a berendezésnek. Mégsem hívhatjuk Erő-motornak.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 6, 2019 20:08:19 GMT 1
A Bellicose bekúszott az elpusztult Byss bolygónak otthont adó rendszerbe, nyomában az Első Rend elit csillagrombolójával. Előttük lebegett az EGB – és Tierce Főkormányzó – klón spechtechjei által irányított, a hiperkapuk beüzemelésének és az Erő tudományos kutatásának szentelt kísérleti állomás. A közelében csillagrombolók és Golan-platformok álltak, némelyikről távolról lerítt, hogy kísérleti jellegűek – Solo Grodin szavaiból tudta, hogy az anomália másik oldalán ott vannak azok a hipergyorsító gyűrűk is, amelyek az egyetlen bejutást jelentették a Tython-rendszerbe, amennyiben sikerül bekalibrálni a kilépési koordinátákat. A Főkormányzó néhány pohár kesseli ledöntése közben nagy vonalakban elmagyarázta Solonak a megnyitható átjáró a midi-chlorianokhoz és az Erő kozmikus háttérenergiájához köthető működési elveit.
Solo vezérkari kinevezése és az Első Rend betagozódása jelentette az események végső fázisának beindulását, a pontosan kigondolt metszéspontot – a pontot, ami Grodin szavai szerint különbözővé tette ezt a valóságot mindegyik másiktól, ahol a Káosz győzedelmeskedett. Anakin Solo végre vállalhatta magát – végre maga mögött hagyhatta a constanti bezártságából eredő frusztrációját és sötét oldali, kontrollálatlan dühkitöréseit, az évtizedekig tartó rejtőzködés okozta haragot. Maga mögött hagyhatta Rint és a sisakot, amit abban az eligazítóban hagyott, ahol a Vezérkar gyűlése lefolyt. Jól tudta, hogy mindeddig muszáj volt maszkba rejtőznie, egyszerűen nem létezett más lehetőség, mert a felfedésnek egy egzakt pillanatban kellett megtörténnie, akkor, amikor a galaktikus események összjátéka egyetlen konkrét pont felé sodródik. Csak így terelődhetett a Káosz elleni küzdelem a megfelelő mederbe. Mindezt Ren alaposan elmagyarázta neki, amikor nem sokkal azután, hogy megmentette a haláltól, megmutatta neki az alternatív valóságokról szóló felvételeket. Ekkor, Anakin nagy döbbenetére a gungan közölte vele, hogy talán soha többé nem láthatja többé Tahirit, Luke bácsit, Mara nénit, Jainát és Jacent.. Anyát és Apát. Hogy évtizedekig egy sisak alá kell rejtenie az arcát és a hangját, amíg el nem jön a megfelelő pillanat.
És Anakin Solo végre maga mögött hagyhatta a múltat.
És Solo biztos volt benne, hogy a vezérkari főtisztek közül Lecersen az, akin kiemelten rajta kellett tartania a szemét. Nem a Nagymoff retorikája vagy gyújtó hangvételű performansza győzte meg erről ott a tárgyalóhelyiségben… hanem az, hogy Lecersen volt az első, aki mellette szavazott. A Nagymoff kiállása mögött, mint mindig, most is többszörös hátsó szándék lapult, efelől Solonak nem voltak illúziói. Számára egyelőre az öreg volt a legerősebb vornskr a falkában, egy olyan, a moffokhoz híven konspiratőr beállítottságú fenyegetés, aminek soha nem szabadott a hátát mutatnia.
A gyűlés után Grodin felajánlotta, hogy a Ruusanon tett ígéretéhez híven elviszi őt oda, ahol a Tython rendszerbe való bejutáson dolgoztak. És most itt voltak a Byss anomália közvetlen közelében – a Főkormányzó egy előre megküldött komünikében tájékoztatta a polneyei Zalaxus admirálist és a parancsnokait a vendége kilétéről és új pozíciójáról a Vezérkarban, hogy ne érje őket meglepetés, amikor az Erőmérőik kiakadnak. Solo figyelmét nem kerülte el a csillagromboló klón legénységének rezerváltan óvatos tekintete, amikor a híd hátsó szekciójában álló Főkormányzó és Főinkvizítor párosa felé pillantottak. A két alak – egy fekete egyenruhás birodalmi, és a még mindig Rin bőrruházatát és köpenyét viselő Solo – nem néztek egymásra, amikor beszéltek, továbbra is a plexin túli panorámát figyelték.
A Solo kíséretéhez tartozó vörösosztagosok parancsnoka váltott néhány szót az egyik oldalsó munkaállomásban tevékenykedő klónnal, majd elfordult, és a Főinkvizítor elé sietett. Átnyújtotta a kezében levő adattáblát, amit Solo gyorsan átnézett, majd Grodin elé tolta, hogy ne kelljen kétszer meghallgatniuk ugyanazt a jelentést. – A Zonju megsemmisült – mondta Solo, és átpörgette a bolygó elpusztításáról szóló, részletes adatokat. A katasztrófa vészjelentései alapján a Fény Hadserege végzetes veszteségeket szenvedett, és ott pusztult az Első rendi erők többsége is. – A háborúnak vége. Leléphet, FN-2190 – nyújtotta vissza az adattáblát a kommandósnak.
– Minden a terv szerint – kérte el a jelentés EGB-s példányát Grodin. Miután átfutotta, felnézett, és Solo kifejezéstelen, jégkék tekintetével találta szembe magát. – Úgy vélem, a helyzet feloldására választott megoldásunk megmutatja, hogy milyen komolyan gondoljuk ezt a küzdelmet. És már tudja, Főinkvizítor, hogy meddig vagyunk képesek elmenni a végcél érdekében. Ahogy a mestere is tudta.
– Ha ez a művelet erődemonstráció akart lenni – fordult ismét a plexi felé Solo –, annak elég szegényes megoldás. Tudja, klón uram, erre a mértékű stratégiai pusztításra nem csak a katonai erő képes. Az Erő messzemenően felülmúlja egy Halálcsillag vagy egy hipertéri rakéta képességeit… ha tudja, hogyan kell igénybe venni ezt a hatalmat.
– Ebben biztos vagyok – felelte Grodin. – Ezért kell mindent megtennünk, hogy a Káosz és a Renegát kaliberű lények eltűnjenek a galaxisból. Az Erő túl veszélyes játékszer ahhoz, hogy bárki hozzáférhessen.
– Bizonyos mértékű felelősséget igényel, amit a Sithek és a Jedik az alapfilozófiájuk miatt egyszerűen képtelenek megérteni – helyeselt Anakin. – Ezért kell őket eltávolítani. Ehhez pedig eszközök és bázis kell. Szükségem lesz egy új műveleti központra az Első Rend számára, ha el akarom látni a funkciómat. A csapataimnak biztos talajra van szükségük a zavartalan gyakorlatozáshoz.
– Én a Fondort javasolnám – felelte Grodin némi töprengés után. – Az egyik központi hajógyárunk, és nem árt, ha a fontosabb világokon személyesen tartjuk fenn a fegyelmet. Phennir távozása után jót tenne a lakosságnak a vezérkari jelenlét – tette hozzá, miközben a szeme sarkából látta, hogy Cybil a távolból figyeli őket, ezúttal a mesterlövész sugárvetője nélkül. Úgy tűnt, ő az egyetlen, aki nem érezte magát feszélyezve a hídon a Főinkvizítor jelenléte miatt.
– Megfelel – mondta egyszerűen Solo. – Igen, kapitány? – meredt rá az eléjük lépő Abanra. A tiszt megtorpant, majd Grodinra pillantva kihúzta magát. – Az állomás felkészült a fogadásukra, uraim – jelentette. – A leszállóegység készen áll. – Helyes – bólintott Grodin. – Tartsátok életben a rendszereket, néhány óra múlva visszatérünk. Aiax, Cy, Zav – fordult a közelbe siető polneyei társai felé –, gyertek velünk.
– Kíváncsi vagyok, mit csinál Aranji – paskolta meg Grodin karját Zavrik, aki egy ideig az odakint elterülő kísérleti komplexum spectech csapatát vezette. Aiaxxal az oldalán az élre állt, és a két klón elindult a hangárlift felé.
Solo és Grodin a nyomukba szegődtek, miközben Anakin maga mögé intette a vörösosztagosait, akik olajozott mozdulattal felzárkóztak. Solo azonban lelassított és lemaradt, és megragadta Cybil könyökét, lelassítva a nő lépteit. Az megállt, a kezei ösztönösen a sugárvetője markolatánál termettek. – Jó munkát végzett, Cybil – közölte Solo, azzal elengedte a nőt, és a többiek nyomába szegődött.
…
A kísérleti állomás oldalába épített, moduláris parancsnoki-sürgősségi hangárban, amit eredetileg vészhelyzeti menekülőútnak, később a főparancsnokok magándokkjának használtak, most ott állt az EGB Főkormányzójának jellegzetes Clone-osztályú rohamcsónakja. A rakétavetőkkel felszerelt szárny alatti oldalajtó elhúzódott, és Grodin Tierce kilépett a hangárba. Zavrik és Aiax követték, majd lecövekeltek a Főkormányzó mellett. Az elébük siető Zalaxus admirális mögött ott lépkedett az Ahnenerbe küldötte, a kotnyeleskedő Hänsel, aki irritált arckifejezéssel üdvözölte a klónokat. – Főnök – tisztelgett az öreg klón, Zalaxus, a kísérleti állomás vezetésével megbízott polneyei. – Üdvözöllek, parancsnok – veregette meg a férfi vállát Grodin. – Minden rendben működik? – Igen, főnök – bólintott Zalaxus. Aztán vetett egy oldalpillantást Hänsel felé, aki némán tanulmányozta a klónok mögött kiszálló negyedik polneyeit, Cybilt. – Aranji parancsnok projektje még nem áll készen, egyelőre nem találtak megoldást a problémájukra.
Hänsel tekintetéről lerítt, hogy a cosrai férfi acélkemény arcéle csupán maszk – a szemében égető kíváncsiság csillogott. Tudott a Tythonról, és hogy van ott valami, ami nagyon érdekli a spectecheket és a Főkormányzójukat. – Erre van egy… különleges megoldásom – felelte Grodin, és Aiaxxal meg Zavrikkal elléptek az útból.
A rohamcsónak oldalában megjelent Anakin Solo, az EGB újonnan kinevezett Főinkvizítora. A férfi lelépett a padlóra – két vörösosztagos kísérője azonnal követte, és felzárkózott mögé. Solo Grodin mellé masírozott, és fagyos színű szempillantásokkal üdvözölte a bázisparancsok klónt, illetve a kém-cosrait. Ez utóbbi későn rejtette el az arcára kiülő rádöbbenést, majd az azt rögtön követő szórakoztatottságot. Solo tekintete kifejezéstelenül siklott Hänselről tovább Zalaxusra, miközben a gondolatai cikázni kezdtek.
Egyetlen rutin Erőszondázásába került, hogy megállapítsa a Knot Hadtest admirálisáról, és az Ahnenerbe helyi ügynökéről, Hänselről, hogy a férfi elméje idegen befolyás alatt állt – egy olyan entitáséban, akit egy közönséges erőhasználó sosem érzett volna meg. A Káosz eljött, hogy beleártsa magát a polneyeiak dolgába. – Hadd mutassam be Anakin Solo Főinkvizítort, a Vezérkar legújabb tagját, az Első Rend főparancsnokát – intett Solo felé Grodin. – Új szövetségesünket.
– Főinkvizítor – üdvözölte Zalaxus. Hänsel arcáról kiselőadást lehetett volna tartani. A cosrai admirális kitátotta a száját, aztán becsukta. Arcára előbb hitetlenkedés, düh, aztán mérsékelt irritáció költözött. Villogó szemekkel előrelépett, és miközben lenyelte első megdöbbenését, a fiatal férfi elé lépett.
– Herr Solo… – mondta kiszáradt torokkal. – Micsoda verdammte meglepetés – aztán Grodinra nézett, majd a sztoikusan várakozó klónokra. – Bizonyára a Főkormányzó úr logikusnak tartja, hogy az erőhasználók elleni küzdelmünkre egy erőhasználót bérel fel. Csakhogy uraim – nézett körbe egyenként a társaság tagjain – az EGB egy eszme, és hiába akarunk a száraz logikára építeni, ha közben elfelejtjük a gyökereinket és az ideológiánkat. Egy Sith-el együtt dolgozni…
– Ó, admirális, én nem vagyok Sith – vágott közbe Solo. Biztos volt benne, hogy az Erőt illető oldali hovatartozásáról nem most hallotta az utolsó kérdést, de úgy döntött, nem fog nekik válaszolni. Hadd töprengjenek, vajon egy Jedi vagy egy Sith lett a főparancsnokuk. Hadd terjesszék, hogy a Vezérkarban egy Jedi ül, hogy a Vezérkarban egy Sith ül. Hamarosan meg fogják tudni, kicsoda Solo Főinkvizítor. – Igazán nem kell fenyegetettnek éreznie magát a jelenlétemtől. Egyelőre…
– Milyen ironikus – felelte visszafojtott indulatokkal Hänsel. – Egy Solo a Birodalom élén.
– A végső döfés a Lázadók szívébe – ismételte Grodin Lecersen Nagymoff korábban elhangzott szavait. – Pontosan. Most pedig menjünk – intett a hangár bejárata felé. – Szeretném megmutatni a Főinkvizítornak, hogy mivel foglalkozunk ezen a bázison.
Grodin és Solo az élre álltak, a többiek követték őket. Az állomás sokkal nagyobb volt, és sokkal összetettebb, mint azt a külsejéből meg lehetett állapítani. A különféle kísérleti helyiségek előtt őrszemek álltak, a folyosókon tudósok és a Spectech-csoport más funkcionáriusai járkáltak. Solonak nem kellett rákérdeznie, hogy igazolja előzetes feltevését – a spectech egységek Erő számára jól megkülönböztethető módon nem természetesen kifejlődött, hanem gyorsított növekedésű és villámtanított klón mivoltja egyértelmű volt. Polneyeiek. Tierce Főkormányzó személyes játszótere. Solo azon gondolkozott, vajon miféle okkult műveleteket végezhetnek még itt, amiről Grodin egyelőre nem számolt be neki.
Első útjuk a Gree hiperkapu feletti irányítóterembe vezetett. A lent elterülő idegen eszközökről Grodin elmondta, hogy azok a Gree és dathomiri felfedezéseken alapulnak, és amiket az EGB Lehonon tett látogatásából származó, az ősi rakata technológiák visszafejtése alapján építettek föl. – Most a Kardassal köt össze minket – magyarázta Grodin. – Így szabadítottuk ki az akkor még az ESB oldalán álló kardassiak kezéből az Első Rend főtisztjét, Distintet. Ez volt a Sordis-szal kötött üzlet feltétele, persze ő nem tartotta be a maga oldalát. – Érzem a lenyomatát az Erőben – bólintott Solo. – Itt volt. Személyesen.
– Igen – felelte Grodin. – Ide szállították, amikor elfogatta magát. Egyszerűen kilépett a karbonitból, és kénytelenek voltunk tárgyalni vele. Akkoriban ő volt az egyetlen kapcsolatunk a… legfőbb harchoz, az egyetlen potenciális szövetséges ebben.
Solo figyelmét nem kerülte el a rövid szünet Grodin utolsó mondatában. Hänsel nem tudott a Káoszról – milyen ironikus, gondolta Solo, nem tudott róla, mégis ő tudott a legtöbbet –, ezért nem emlegethették előtte. Solonak eszébe jutott, hogy figyelmeztetnie kell a Főkormányzót, hogy még csak érintőlegesen se hozzák fel a témát. Ugyanakkor azt is tudta, hogy Grodin emberei tudják, mi a tét, és nem követnének el ekkora hibát. Irreleváns volt, mit tudtak Hänselről – tudták, hogy az Ahnenerbe kémje, és ez elég volt arra, hogy ne beszéljenek neki a Káoszról.
– A felfedezéseink alapját Sordis és Luke Skywalker közös missziója adta meg – folytatta a magyarázatot Grodin. – Skywalker valószínűleg nem tudta, hogy Sirryn Smordre és Sordis Nagyúr ugyanaz a személy.
Luke Skywalker, gondolta Solo. Luke bácsi.
– Még a Byss anomalikus energiái mentén is jól kivehető – szólalt meg Solo –, hogy van itt egyfajta torz gépezet. Olyasféle, ami az energiát csatornázza, de nem mindennapi energiát, hanem… az Erőt. Az EGB koncentrációs táboraiban végzett kísérletek alapján arra következtetek, hogy Ssi-ru csapoló.
– Az erőenergia átcsatornázására és befogására használtuk őket , hogy később felhasználhassuk meghajtóerőként, például a kapukhoz – felelte Grodin. – Az viszont érdekelne, hogy honnan tud a táborokról, Főinkvizítor? Talán olvasta a Rank-naplót?
– Ó, nem – billentette meg a fejét Solo. – Én sokkal részletesebb, mondhatni drámaibb könyvet olvastam, mégpedig az Első Rend titkosszolgálati jelentéseit. Igazán szórakoztató olvasmány volt… és tanulságos.
– Hogyan férhetett hozzá…? – ráncolta a homlokát a polneyei. – A táborok az Ismeretlen Vidéken voltak, elérhetetlenül. Nincs tudomásom arról, hogy Első rendi kémek megfordultak volna a környéken. Hacsak nem a Jagged Fel-féle kompániától szerezte be az információkat – Grodin Solo felé pillantott, majd folytatta a logikai láncot. – Ami azt jelenti, hogy a jelentései, Főinkvizítor, egyenesen a szemtanúktól származnak. Ben Skywalker, talán? Vele könnyedén összeköttetésbe léphetett az Erőn keresztül.
– Még könnyebben összeköttetésbe léptem a coruscanti titkosszolgálattal – helyesbített Solo. – Skywalker és a társai továbbították a látottakat a feletteseiknek, akik pedig persze az én beépített kémeimnek…
– Ha ez az egész beszélgetés az Első Rend hatékonyságát akarja fitogtatni – szólt közbe Hänsel –, kérem, Főkormányzó, ne is próbálkozzon. Soha nem fogom belátni, hogy az Első Rendnek és ennek a… Jedinek helye van az EGB törzsében. Ráadásul, ahogy mondta, megérezte a Renegát lenyomatát… nem kell mutogatnia az Erőképességeit, Főinkvizítor. Nem tud meggyőzni velük az ön szükségességéről.
– Nem is kell meggyőznöm – vetette oda Solo, nem fordítva figyelmet a cosraira. – És viselkedni fog az EGB vezérkari főtisztjeinek jelenlétében – bőrkesztyűs keze a levegőbe emelkedett, és lassan ökölbe szorult –, különben gyakorlatiasabban fogom demonstrálni, melyik szektához tartozom. Világosan fejeztem ki magam, admirális?
Hänsel nem kapott a nyakához, de önkéntelenül hátra lépett. Az elméjében vihogó hang furcsa módon csendben volt. – Igen, Főinkvizítor.
Solo leengedte a kezét. A kirándulás következő állomása a ZsebVaderekkel és a nagyobb Erőmérő eszközökkel telezsúfolt kísérleti helyiségbe vezetett. A középen levő forgatható asztalokból Solo rájött, hogy azokon valaha erőhasználó foglyok fekhettek. A lenyomatuk már nem érződött az Erőben, ugyanis a falak mentén ysalamiri-ketrecek sorakoztak, a gyíklények pedig elég régóta itt lehettek ahhoz, hogy eltüntessenek minden valaha létezett energianyomot.
Grodin, a klónok, Hänsel, a vörösosztagosok és Solo lementek a helyiségbe. Röviden ismertették vele a ZsebVaderek működési elveit, majd engedélyezte a csillogó szemű Zavriknak, hogy őt is méricskélni kezdje. A klón legnagyobb csalódására azonban a szerkezet mánusa olyan kaotikus száguldozásba kezdett, hogy képtelen volt leolvasni róla bármilyen adatot. – Tudja, Zavrik parancsnok, amikor valódi erőhasználókkal találkozik, nem csak tucat-Jedikkel és tucat-Sithekkel, a mesterséges szerkezetek mindig csődöt fognak mondani – magyarázta Solo. – Az Erő valódi ismerőinek még csak nagy hatalmúnak sem kell lenniük ehhez. Ezek az univerzum szabályai, azt hiszem.
– Talán a főmérő – mosolyodott el Grodin, ahogy a középen álló, kinézete alapján félig elkészült kísérleti modellnek tűnő erőmérő-fülkéhez kalauzolta Anakint. – Még nem adtunk neki nevet. Sokkal részletesebb leírásokat ad, mint a ZsebVaderek.
– Akkor hát mindenképpen ki kell próbálni – jelentette ki Solo mindenki meglepetésére. Aztán folytatta, mire az arcok lelkesedése lecsökkent. – De természetesen sosem vetném alá magam neki, hiszen még csak kísérleti fázisban van. Éppen ezért valaki máson fogjuk tesztelni – valakin, aki nem erőhasználó. Ugyanúgy megfelel mérési szempontból, nem igaz? – fordult a gép mellett álló technikushoz.
– Elméletileg igen, uram – felelte a klón. – A mutató ilyenkor nulla, vagy elhanyagolható mértékű midi-chlorian szintet jelez, de ugyanúgy megméri és elemzi a negatív értékeket, mint a pozitív vonal feletti értékek esetében.
– Mi értelme akkor, hogy olyasvalakit mérjünk meg, akiről biztosan tudják, hogy erőhasználó? – kérdezte Solo. – Hänsel admirális – intett a fülke felé.
A cosrai parancsnok elképedt arccal nézett vissza rá. Zalaxus és Grodin a háttérből figyelték az eseményeket, Aiax pedig összevigyorgott Zavrikkal. Cybil Solo mellett állt, és értő tekintettel tanulmányozta a kísérleti mérőt. – Hogy én?? – kérdezte végül Hänsel. – Maga egy igen furcsa szerzet, Főinkvizítor. Én az EGB Ahnenerbe-jének főtisztje vagyok, nem kísérleti alany! Méghogy én, egy cosrai hadparancsnok, erőérzékeny! Ehhez nem járulok hozzá! – Miért, talán rejtegetnivalója akad e téren? – csapott le Solo.
Hänsel tekintete egy pillanatra megváltozott. Solo elkapta a férfi elsötétülő pupilláját, ami mögül először nézett szembe vele valami más, valami, ami nem oda tartozik. Solo azonnal félrepillantott – nem lett volna előnyös, ha a káoszlény rájön, hogy leleplezték. Hänsel felkészült az újabb protestálásra, amikor Grodin előrelépett. – Hallotta a Vezérkar óhaját – mondta. – Mire vár még?
– Parancs! – tisztelgett néhány másodperc múlva Hänsel, amikor rájött, hogy nincs más választása. A gép elé lépett, mire az azt kezelő technikus klón kinyitotta neki a fülke ajtaját, és Hänsel belépett. A spectech odarögzítette a tiszt testét a megfelelő helyre, hozzácsatolta a különféle mérőeszközöket, majd rázárta a fülke ajtaját. Hänsel az átlátszó transzparacélon keresztül, dühösen mondott valamit, de a hangot a kívül állók nem hallhatták. A technikus a fülke oldalán levő terminálhoz lépett, és Solo bólintására gépelni kezdett rajta.
Grodin és Anakin várakozva figyelték, ahogy Hänsel arcán izzadságcseppek jelennek meg. A cosrai arca legyőzöttséget tükrözött, megaláztatást.. veszteséget. Solo felkészült rá, hogy az elméjét sakkban tartó entitás másokban keres majd menedéket. Ha így volt, meg kellett akadályoznia. Ugyanakkor előre sejtette, hogy semmit sem fognak találni – a Káosz túl agyafúrt, túl ősi, túl erős volt ahhoz, hogy bemérhessék.
De legalább, gondolta elégedetten, egy kicsit megizzasztják. – Eredmények? – kérdezte Grodin. – Negatív, uram – közölte a technikus. Solo előrelendítette a kezét – az Erőn keresztül érezte a gépfülke kapcsolódási pontjait, az energiacsatolókat, a számítógép vezérlő mechanizmusait – és egy apró, képzelt kattintással megváltoztatta az értékek mutatóit. A következő pillanatban a technikus felkiáltott. – Pozitív, uram! – Ez én voltam – magyarázta Solo. – Egy képzett erőhasználó könnyedén manipulálhatja ezeket a szerkezeteket. Bár meg kell hagyni, hasznos játékszerek. Azt hiszem, további demonstráció nem szükséges. Engedjék ki az admirálist. Mi pedig folytassuk a túrát.
A technikus kinyitotta a fülkét, és elkezdte leoldani a Hänselt helyben tartó energiakapcsokat. A cosrai irritáltan lépett ki a gépből, arca izzadt volt, szemében furcsa, oda nem illő diadal izzott. – Az efféle szerkezetek a nem közönséges erőhasználókkal szemben hatástalanok – tette hozzá Solo Hänsel felé címezve, miközben Grodinnal klón és rohamosztagos kísérőikkel a nyomukban a kijárat felé indultak. – Látom, nem tud ellenállni, hogy mutogassa az erejét, Herr Solo – mondta a cosrai, amikor az utolsó kábelt is leszedték róla. – De nem kell ötpercenként fitogtatnia. A személyisége enélkül is rendkívül… megkapó. Azt hiszem, nekem már túl sok. – Ha nem is hisz a csatlakozásom létjogosultságában – fordult vissza az ajtóból Solo –, a Renegátot bizonyára elég valós fenyegetésnek tartja. – És minden verdammte untermensch varázslót – vágta oda Hänsel. – Mindenesetre, Herr Solo, az ön rendkívüli kiállása meggyőzte a Vezérkart arról, hogy köztük a helye… Ki vagyok én, hogy ellene mondjak a vezéreimnek??
...
A Spire-osztályú korvett fedélzetéről lenyűgöző látványt nyújtott a színes ködként pulzáló anomália, és a hozzá veszélyes közelségben lebegő hipergyorsító gyűrűk. A hatalmas karokon átszáguldó zöldes energiahullámok fel-felvillanva láthatóvá tették a gyűrűk közelében vesztegelő, Lancer fregatt méretű hajót, a kísérleti Event Horizont. A hajó külső burka köré egy sor Gree-kaput építettek, amitől a régi történelemkönyvek lapjain látott Kirajzás-projektre emlékeztette Anakint, persze valamivel kisebb változatban.
Miután maguk mögött hagyták a kísérleti állomást Zalaxus-szal és Hänsellel együtt, Grodin és Solo átrepültek a Spire fedélzetére, amit rendszerint az Event Horizon és a hipergyorsítók kutatásának megfigyelésére használtak.
– Azon gondolkodom – szólalt meg Grodin –, hogy vajon miért ültette bele Hänselt abba a fülkébe. Nem a személyes büszkeségén ejtett sérelem, vagy Hänsel ellenséges viselkedésének megtorlása volt az ok, ha jól sejtem.
– Maga jó megfigyelő, Főkormányzó – felelte Solo. – Nem, az efféle kicsinyes okok nem jellemzők rám. A valódi ok az, hogy Hänsel elméje a Káosz befolyása alatt áll. Talán még nem vette át az uralmat teljes mértékben, de halálos hiba lenne, ha tudomást szerezne a tythoni terveinkről.
– A Káosz ügynöke? – mormolta Grodin. – Lévén az Ahnenerbe tagja, szerencsére amúgy is sötétben tartottuk volna a Tython valódi jelentőségével kapcsolatban. De ha megérezte ezt, Főinkvizítor, akkor miért ültette bele a gépbe? Azt mondta, nem működik a különleges erőhasználókon.
– Egy üzenet Abelothnak – így nevezik az írások ezt a káoszlényt – felelte Solo. – Egy üzenet, amit később fog megérteni. Az én belépésem az egyenletbe, nyomomban az EGB erőivel, a Káosz végzetének képe. Elég drámai? Hänselnek köszönhetően már tudja, hogy a mesterem túljárt az eszén, és hogy nem menekülhet meg.
– Azt hiszem, Hänselt egyelőre nem érdemes lelepleznünk, bár tény, hogy adna egy aduászt a kezünkbe az Ahnenerbevel szemben – tette hozzá Grodin. – Egyelőre használjuk ki a mi javunkra a kémet. Elrendelem, hogy Zalaxus adjon neki fals információkat, kiemelten a Tython-problémával kapcsolatban.
– Abeloth már tudja, mi a jelentősége a Tythonnak – állapította meg Solo. – De hogy ismeri, vagy sem az odavezető utat, vagy talán már oda is talált… de ha nem talált oda magától, az azt jelenti, hogy a maga kapui által akar odajutni.
– Nem juthat be, mert valami gátolja – értette el a gondolatot Grodin. – Igen, ez megmagyaráz egyet s mást. Szüksége van ránk a bejutáshoz.
– Gondolja meg, mit jelent ez, Főkormányzó – gesztikulált hevesen Anakin. – Az, hogy mi tudjuk Hänsel titkát, és Abeloth nem tudja, hogy lelepleztük a kémet, sokkal nagyobb előny a számunkra, mint az én jelenlétem. Mert, tegyük fel – Solo kinézett a plexin, arca töprengő kifejezést öltött. – Ha mi választanánk meg a végső összecsapás helyszínét… Ha Abeloth a mi feltételeink szerint jutna oda… Ha pedig nem tudjuk szemtől szemben legyőzni... Az, ami gátolja a bejutásban, bizonyára ki se fogja engedni onnan.
– Ebben az esetben a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy csapdába csaljuk és bezárjuk – helyeselt Grodin. – Olyan paraméterek szerint kell manipulálnunk az eseményeket, hogy az egyetlen kedvező eredményre jussunk. Az események egyetlen pont felé, az egyetlen lehetséges pont felé való konvergálása... Azt hiszem, ezt akarta a maga mestere, Főinkvizítor. Ezért tervezte úgy, hogy mi ketten együttműködjünk.
– Talán igaza van, klón Főkormányzó – bólintott Solo. – Meg kell mutatnia nekem, mire jutottak az utazással kapcsolatban, aztán pedig ki kell találnunk az egyetlen megfelelő stratégiát. Úgy hiszem, a győzelem most már tényleg a miénk lesz. Az Erő végül mindig megtalálja a módot, hogyan maradjon fenn a galaxis rendje, mi pedig, akár akarjuk, akár nem, az Erőt szolgáljuk. Legalábbis erről prédikálnak a Jedik.
– Akárhogy is, a csapatom megérkezett – vett át egy adattáblát az egyik operátortól Grodin.
Megfordultak, és a híd hátsó szekciójában kialakított eligazítóba siettek. Nemsokára a fogadásukra küldött Cybil, Aiax és Zavrik kíséretében megérkeztek a titkos kísérleteket végző egység kulcsfigurái. Ahogy a társaság felsorakozott egymás mellett, a Főkormányzó és a Főinkvizítor közéjük sétáltak, és Grodin megkezdte a bemutatást.
– Umaak Leth főtechnikus, a tudományos részleg vezetője – mutatott egy látványosan kövér férfi felé, aki erre bólintott. Solonak megfordult a fejében a kérdés, hogy a klónozók vajon miért nem tökéletesítették a férfi testi adottságait. Bár ami azt illeti, egy tudósnak nem volt szüksége testi adottságokra a feladata ellátásához.
– Ő pedig egy Jedi klón – biccentett Solo az egyik alakra. – A sztalkert már korábban megéreztem, mert már találkoztam a fajtájával. Találkoztam már klónozott Jedivel is, de ez valami más. A maga aurája, polneyei, nem tűnik természetellenesnek, mármint a klón mivoltán kívül.
– Aranji parancsnok – mutatta be a férfit Grodin. – A Calim-rendszerbe tett utunk során futottunk össze a maga mesterével, és a káoszlénnyel, aki majdnem végzett velünk. A gungan mentett meg minket. De a történések során Aranji valahogy Erőérzékennyé vált. Hozzájárult, hogy kísérletezzünk rajta. Alig várja, hogy újra leszíjazzuk, és meghajtásnak használjuk az új metafizikai energiáit.
– Micsoda elkötelezettség, micsoda céltudatosság – emelte meg a fejét elismerően Solo. – Nem csoda, hogy ez a polneyei népség ilyen sokra vitte. Magukkal, klónokkal az oldalamon biztosak lehetünk benne, hogy véget vetünk a Káosznak. Az emberei meghaladják az előzetes elképzeléseimet, Főkormányzó. Mindannyian erős akaratú teremtmények. A sztalker pedig…?
– Strelok – magyarázta Grodin a robusztus megjelenésű, matt páncélzatot viselő alakot. – Szemtanúja volt a Renegát és a káoszlény párharcának a Morabandon. Mivel szükségünk van egy sötét oldali erőhasználóra is a hiperkapuk energiaellátásához, kötöttem egy üzletet a vostroyaiakkal. Strelok segít nekünk az Erővel, mi pedig bejuttatjuk őt a Tython-rendszerbe.
– Az átjutásról pedig… – halkította el a hangját sürgetőleg Solo.
– Az alapterv a következő – hajtotta le a fejét Leth doktor, miközben az előttük álló asztal paneljébe gépelt valamit. Afölött megjelent a kint lebegő fregattok egyike. – Aranji és Strelok lesznek az elsők, akik átvezetik a járaton ezt a hipergyorsítóval felszerelt, az Event Horizonnál jóval kisebb hajót. Két navigátor kell hozzá, egy világos, egy sötét. Az ő vektorukat fogják követni a főerők, egy ésszerű mennyiségű hajóból álló flotta.
– A másik lehetőségünk az Event Horizon – nyomott le egy kapcsolót Aranji, mire megjelent a hiperkapu-gyűrűkkel körbeépített hajó. – Ezt a fregattot a Gree technológián alapuló gyorsítókkal képesek vagyunk átvinni a mélyűri hiperkapun. De az Event Horizon mozgatása, plusz a köré rakott gyűrűk energizálása olyan mennyiségű meghajtóerőt követel, ami egyelőre nem áll a rendelkezésünkre. – Ráadásul az Event Horizon csak egy prototípus – vette vissza a szót Leth doktor. Commenori hurkára emlékeztető ujjaival átállította a vetítőt, mire az gyors ütemben lejátszotta a hajó legutóbbi kísérletét a hiperkapu által megnyitott járattal való érintkezésről. – A biztonsági faktor és az Aranjit érő potenciális kockázat miatt úgy döntöttünk, az első megoldás mellett maradunk.
– Az nem lesz elég – jelentette ki Solo. – Ha a Káosz bejut a Tythonra, minden elérhető csapatra szükségünk lesz. Valószínű, hogy ő sem lesz egyedül. Én voltam a zászlóshajóján, és nem olyasfajta cirkáló, ami ellen néhány kommandós ki tud tartani.
– Mit javasol, Főinkvizítor? – vetette fel Grodin.
– Aranji és a sztalker a tervek szerint átmennek az első hullámban – pillantott a többiekre Solo. – A fedélzetre vesznek néhány szakaszt a legjobb osztagosaimból. Mivel én rendelkezem elég Erőkapacitással ahhoz, hogy magam vezessem el az Event Horizont, még nagyobb csapattal követem az ő vektorukat. Az Erő segítségével könnyedén bemérem majd Aranjit abban az esetben, ha az első csapat visszajelentett vektora hiányos vagy problémás, vagy ha baj éri őket útközben, így mindenképpen követni tudom őket. A parancs szerint ki fognak tartani az érkezésemig bármilyen ellenséggel szemben. A két fregatt által kijárt vektor pedig már biztos útvonal lesz a követő flotta számára.
– És amíg a nagyobb flotta megérkezik – bólintott Aranji –, mi felderítjük a helyzetet.
– Ez egy decens terv – mondta Zavrik, aki maga vezette az előzetes kutatások egy részét. – Az egyetlen akadálya csupán az, hogy bár kaptunk egy pinget az odaát levő Zsasztól, egyszerűen nem tudjuk elfogadható bizonyossággal bemérni, hogy hová fogtok megérkezni. A kilépési vektor a rendszer bármelyik világához vezethet, nem tudjuk, hogy egy ellenséges flottába botlunk, vagy a Tythonon levő, ebből a galaxisból elszármazott életformák háborújába, vagy tudom is én. Túl nagy a kockázat.
– Azt hiszem, ezért vagyok itt – pillantott Solo a Főkormányzó alakjára. – Nemrégiben volt egy látogatóm az Erőben. Egy jelenlét, amit nem éreztem a Yuuzhan Vong incidens óta. Ennek az illetőnek sikerült áttörnie a Tython védőmezejét, és kinyúlt felém. Ha be tudom mérni a hollétét az Erőben, megközelíthető pontossággal be tudjuk majd kalibrálni a kilépési vektor hozzávetőleges koordinátáit.
– Ahhoz, hogy elinduljunk, legalább hetven százalékos pontosságú adatokra van szükségünk – közölte Leth.
– El lehet intézni – közölte egyszerűen Solo.
– Csináljátok, fiúk – adta ki az utasítást Grodin. – Mutassátok meg a Főinkvizítornak az eddig megszerzett adatokat, és ürítsetek ki egy helyiséget a meditációhoz. Azt hiszem, talán maga mellé adhatnám Cybilt – tette hozzá, miután Leth nyomában elindultak a hajó mélye felé. – Szükségünk van egy egymásközti összekötőre, ha a hagyományos csatornák kudarcot vallanak.
– Hacsak nem akarunk titkos kézfogásokra hagyatkozni – helyeselt Solo.
– Főinkvizítor! – lépett melléjük Aranji. – Mit akar, klón? – Érzem önt az Erőben – felelte a polneyei. – Intenzíven. Már-már a fejem is belefájdul. Most, hogy nem csak klónok vesznek körül… olyan, mintha fizikai rosszullét kerülgetne. – Ez az Erő – magyarázta kurtán Solo. – A maga klón létének művi mivolta megakadályozza, hogy a természetes energiája olyan intenzív legyen, mint a szokásos módon kifejlődött életformáké. Ezért érzi őket jobban, mint a tartálylakó barátait. Minél több természetből eredő teremtmény veszi körbe, annál intenzívebb lesz az élmény, amit most tapasztal, főleg akkor, ha erőhasználók közelébe kerül. – Hogyan tudom… kizárni? – bökte ki végül Aranji. – Megmutathatom, ha óhajtja. – Megtenné? – Hát persze – vágta rá Solo. – Nem akarok egy olyan alakkal együtt dolgozni a Tythoni misszión, akit folyamatosan hányinger gyötör, és veszélyezteti a küldetést. Most pedig hagyjanak magamra. Főkormányzó – a meditációs kamraként kijelölt kabin elé érve a klónok bólintottak, majd elsiettek a dolgukra. Grodin a tekintetével közölte, hogy eredményeket vár.
Solo belépett a kiürített helyiségbe. A klónok lesötétítették neki a szobát – nyilvánvalóan nem tudták eldönteni, hogy az Erő melyik oldalához húz. A férfi most először érezte, hogy szabad – ilyesmit legutoljára gyermekkorában tapasztalt. Ez az élmény pedig majdnem mosolyt csalt az arcára, az arcra, ami oly régóta nem engedett meg magának ilyesmit.
Anakin Solo lekuporodott a padlóra, lehunyta a szemét, és ráhangolódott az Erő áramlataira. Örvényeken és konfliktusokkal teli háttérsugárzásokon keresztül, ami ma a galaxis volt, és amit a lakóinak nyugtalansága termelt ki a láthatatlan energiamezőbe, nyúlt ki a messzeségbe. Kereste a jelenlétet, ami nemrégiben megérintette őt, és ami ugyanolyan torz volt az eredetijéhez képest, mint amilyen ő maga lehetett a kívülállók számára.
Tahiri… Hol vagy, Tahiri?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 30, 2020 20:40:11 GMT 1
A Bellicose méltóságteljesen lebegett a gravitációs gyorsítók, Golan-platformok, mindenféle űrdokkok és kísérleti létesítmények, no meg persze a tömeges jelenlétüket indokló hatalmas, valaha a sötét oldali nexust és birodalmi hadiipari monstrumok ezreit rejtő császári központi bolygó pusztulása nyomán létrejött gravitációs anomália alkotta tömegben, miközben járőröző TIE-osztagok és Cygnus rakétás naszádok rajai őgyelegtek körülötte - az EGB egyik legfontosabb tudományos-kísérleti komplexuma, a kék egyenruhás polneyei spectechek és a fehér köpönyeges cosrai tudósok egyik kedvenc gravitációs játszótere megszokott életét élte. A nehéz-csillagromboló harci hídja mélyen a törzs középső szekciójában, jól védett helyen húzódott, de ugyanúgy rendelkezett padlószint alá süllyesztett legénységi árkokkal, a hajó és a környező flotta és létesítmények bárminemű kommandírozásához szükséges vezérlő és kommunikációs rendszerekkel, állandóan készen állva az esetre, ha a hajó impozáns elhelyezkedésű, tiszteletet parancsoló, de ennél fogva jóval sérülékenyebb elsődleges, a kilátó toronyba épített parancsnoki hídját bármiféle, megsemmisítő erejű támadás érte volna. Csak abban különbözött tőle, hogy szabad kilátást nyújtó, átlátszó plexi helyett a hasonló méretű belső kilátóernyőre mesterséges, részletes holografikus kép formájában vetítették ki a hajó által érzékelhető környező űr bármely tetszőleges szeletét - vagy éppen a parancsnokok által kért bármely taktikai adatot és részletet. A híd fő kilátófolyosóját most Tierce Főkormányzó, újdonsült, dimenzióutazó tanácsadója, a szarvas idegen, S'hanar, a spectech ügyekben elmaradhatatlan Zavrik, Grodin technológiai értelemben vett jobb keze, valamint a nagy darab, kék köpenyes, a spectech fegyvernem legnagyobb tudású klónjainak számító Umaak Leth-sorozat egyik kövér, keskeny bajuszú tagja foglalta el - közülük is a Leth-klón foglalta el a legtöbb helyet négyzetméterben és köbméterben egyaránt, rácáfolva arra a közkeletű tévhitre, miszerint minden klón fizikailag is tökéletesre van formálva és programozva, pedig a polneyei klónozók ilyen tekintetben sokkal inkább az eredeti mintához való autentikus hasonlóságra, mint az optimalizálásra törekedtek... tesztjeik alapján ugyanis megmagyarázhatatlan módon minden egyes lesoványított Umaak Leth jóval kevésbé bizonyult intelligensnek, mint az eredeti testalkatúak… további, még magasabb IQ reményében történő testi kiterjesztéssel pedig ez esetben a klóntartályok jelentette, kivételesen szó szerint értendő szűk keresztmetszetek miatt nem akartak próbálkozni. A kilátóernyő osztott képein egyik oldalt a központi bázisról bejelentkező Zalaxus admirális, a Clone Hadtest flottaparancsnoka, valamint helyettese, a Daala testőreként hírhedté váló Aiax parancsnok jelentkeztek be... a középső képernyőn ott lebegett az EGB egyik leginkább titkolt kísérleti prototípusa, a Gree-ugrógyűrűk szövedékével körbeépített, távolabbról ennek köszönhetően leginkább egy hatalmas szennyvíz-vezetékre emlékeztető Lancer-osztályú fregatt, az Event Horizon, a másik oldalt pedig a fregatt szűk, extra műszerekkel telezsúfolt parancsnoki hídjáról tárcsázott be a két fősre redukált legénység (mivel a hajó körleteit és folyosóit telezsúfolták a gyűrűk működéséhez szükséges relékkel és energiatekercsekkel, ezért a szükséges keretlegénység a pilótákon kívül droidokból állt) - Aranji parancsnok és a "vendég-másodpilóta", a vostroyai sztalker, Strelok, akit láthatóan sokkal jobban lekötött a kapcsolók nyomogatása és a térdén tartott füzetbe rajzolt ábrák és számok mustrálása, mintha csak alapos, indulás előtti utolsó ellenőrzést végezne… pedig ilyesmiről szó sem volt, mivel az EGB technikusai csak a navigációs és kormányszervekhez engedtek hozzáférést az idegen hatalomból érkezett alaknak. - Nos, mivel a jó Hänsel admirális már tűkön ülve várja a parancsnoki hídon odafent, hogy jómagam és Zav elinduljunk vele... Tythonra ugyebár - köhintett Tierce és megeresztett egy gunyoros mosolyt -, javaslom, még egyszer vegyük át a technikai részleteket, hogy én is értsem, miért kell végül mégis az egyetlen, hiperkapu-gyűrűkkel felszerelt, rendkívül értékes és sebezhető hajónkat beküldeni egy alapvetően ismeretlen fenyegetéseket tartalmazó rendszerbe, utána pedig lássunk is neki rögtön a megvalósításnak. - Elnézést, hogy közbeszólok, őrnagy - jegyezte meg a parancsnoki bázisról jövő vonalon a nagy bajuszú, hófehér hajú és szemöldökű Zalaxus, aki jóval idősebbnek tűnt azonos korú klón bajtársainál is, de úgy volt vele, hogy flottaparancsnokként ez csak növeli a tekintélyét, kiváltképp a nem-klón állomány előtt -, de ha ennyire nem bízunk abban a knoti pojácában, miért nem zárjuk be valahová, vagy hajítjuk ki egy zsilipen keresztül az űrbe, minek ez a felhajtás? - Először is, Zal, túl sok olyan tiszt a lekötelezettje a Knoton és a Cosrán, akik a mai napig túl sok és túl nagy, sőt, egyre nagyobb csillagrombolónak parancsolnak - fintorodott el a főkormányzó nem is a közbeszólás miatt, hanem inkább a gondolattól. - Másodszor, bármennyire is megbízom a Főinkvizítor szavában, még nem tartunk ott, hogy ez elegendő bizonyíték legyen bármiféle hivatalos eljáráshoz... legalábbis az Első Rend tevékenységét egyelőre bizalmatlanul figyelő cosrai és knoti nemesi famíliák szemében semmiképp. Leth doktor aktuális klónja némi hümmögéssel jelezte, hogy szeretne visszatérni a vegytisztán politikamentes, tudományos témákhoz. - Igen, elnézést doktor úr, kérem, kezdjék a magyarázatot - szabadkozott szinte mentegetőzve a polneyei klónok vezetője. - Tehát, miért nem volt lehetséges, hogy Aranji és újdonsült vostroyai barátja egy rohamcsónakkal, vagy még inkább egy álcázott U-Boot-al induljanak neki az ismeretlen Galaxismagnak, úgymond? - Tulajdonképpen nem is igazán taktikai, hanem technikai oka van, Főkormányzó - kezdett bele kötelességtudóan a magyarázatba a kövér Leth doktor. - Az olyasféle hipertéri gátaknak ugyanis, amilyenek a célpontként kijelölt Tython-rendszert is körülveszik, kettős természete van. Először is a bennük található anomáliák rendkívül megnehezítik az átlagos navikomputerek számára a célkoordináták kiszámítását az összes olyan esetben, amikor az ugrási vektor végpontja a gát területén, vagy azon túl található. Mintha egy fénytörő prizmán keresztül figyelné egyszerű, optikai nagyítás elvén működő távcső helyett a csillagokat és egyéb asztronómiai objektumokat. Minden kicsivel arrébb lévőnek tűnik, mint ahol valójában van. Másfelől ezek a gátak egyfajta fizikai akadályt is jelentenek, mintha sorba raktak volna egy sor tiltógenerátort, jellemzően az ugrás irányára pont merőlegesen. Ez leggyakrabban kirántja a hipertérből az áthaladással próbálkozó hajókat és az esetek többségében kisüti a hiperhajtóművüket is. És, ha ezek után még sikerülne is megjavítania a meghajtót a szerencsétlenül járt delikvenseknek és felülemelkedniük a navigációs torzítás jelentette problémán, a gát anomáliái gyakran úgy is működnek, mint egy tiltóhajó - megnehezítik, vagy egyenesen lehetetlenné teszik a visszaváltást hipertérbe arról a normál térbeli pontról, ahová az utazó hajó kiszakadt. - Ezt értem, hiszen így működik az Ismeretlen Vidéket a galaxis többi részétől elhatároló, egy rendszernyi méretnél sokkal-sokkal nagyobb hipertéri gát is, ami gyakorlatilag végignyúlik az egész galaxison - biccentett a főkormányzó. - Mégis rendszeres a forgalmunk ezen keresztül, különösen innen, a Byss felől... nem kell hozzá hiperkapu. - Ez azért van, főkormányzó - magyarázta tömzsi lábain előre-hátra imbolyogva Leth -, mert ami működik nagyban a Ramakaz felé, az nem biztos, hogy működik ide a szomszédba, a Köztársaság határain túlra is. Az ehhez hasonló hipertéri gátak áttörésének ugyanis tipikusan három módja van. Az első a leghagyományosabb, afféle óvatos módszer. Mivel ezek a gátak nem a szó szoros értelmében vett falat képeznek, hanem sűrűn előforduló gravitikus anomáliák összessége alkotja őket, tulajdonképpen mikrougrások és normáltérbeli pályamódosítások sűrű kombinációjával át lehet haladni rajtuk a gyengébb pontjaikon, feltéve, ha az ember megfelelően részletes térképekkel rendelkezik. - Az Ismeretlen Vidék felé évszázadokon keresztül ezzel a módszerrel próbáltak átjutni a hajók, ki több, ki kevesebb sikerrel - tette hozzá Zavrik. - És mivel a Tython körüli űr tele van köztársasági drónokkal és vadász-őrjáratokkal, ezzel a módszerrel szinte bizonyosan felfedeznék, hogy megsértettük a határaikat, és még Tython elérése előtt, már a Mélymagban harcba keverednénk. A Köztársaság nem akar még egy olyan esetet, mint a Klón-háborúk végén lezajlott masszív, meglepetésszerű szeparatista invázió a Mélymag rejtett útvonalain keresztül, ezért erősen őrzik ezeket az útvonalakat - értett egyet a megoldás problematikus mivoltával Grodin is. - Jelentős veszteségeink lennének és talán el sem érnénk Tythont. Arról nem is beszélve, hogy a kirobbanó háborúban az a rendszer már csak a legkisebb gondunk lenne valószínűleg. - Ráadásul - tette hozzá a Horizon irányítójából Aranji - A hipertéri gát második, legsűrűbb, leginkább anomáliákkal teli része pont abban az irányban van, ahonnan a határ felől legkönnyebben megközelíthetnénk a Tythont ezzel a módszerrel, azaz nagyjából a Koornacht-halmaz és a Polneye felől. A közvetlen vektor innen a Byssről ugyanis pont a galaktikus középponton át vezetne, azon így keresztülnavigálni pedig fizikai képtelenség a fekete lyuk miatt. Még az ellenkező oldalról is könnyebb lenne, ott csak a központi fekete lyuk jelentős gravitációs vonzását kellene ellensúlyozni, ha mondjuk az Empress Teta térségéből indulnánk. - Hát ami késik, nem múlik, de az még valószínűleg kicsit odébb van, mire az birodalmi terület lesz - hümmögött inkább magának, mint a többieknek Tierce. - A második módszer a hipertéri gátak áttörésére gondolom az, ahogyan a legtöbb hajót indítjuk innen a Byssről az Ismeretlen Vidék felé. Miért is nem ezt használjuk akkor? - Magának a beavatkozásra kijelölt flottának a bejuttatásához ezt a módszert fogjuk használni, pontosabban valami hasonlót - biccentett a Leth-klón. - Ennek a módszernek a lényege, hogy nem a legerősebb pontján próbáljuk meg áttörni a hipertéri gátat, hanem arrafelé, ahol egyre gyengül. Még így is nagy teljesítményű hiperhajtóműveket és nagy kapacitású navigációs számítógépeket igényel, hogy kiküszöböljük a gátak korábban említett akadályozó hatásait. - Tehát rést keresünk a pajzson? - kérdezte az eddig szótlan S'hanar. - Inkább megkerüljük a pajzsot, tanácsadó uram - helyesbített apró, vékony bajszát ide-oda rezegtetve Umaak Leth, mint akit feszélyez az extradimenzionális, nem-klón, nonhumán idegen jelenléte, de a főkormányzó, mint köztiszteletben álló, a polneyei klónok között első iránti függelmi tiszteletből tűrtőztetné magát, hogy ennek formálisan is hangot adjon. - Ezek a hipertéri gátak jellemzően ott a legerősebbek, ahol a galaktikus forgalom és az asztronómiai objektumok sűrűsége is a legnagyobb... azaz a galaktikus síkban. Minél messzebb távolodunk el merőlegesen, tehát felfelé, vagy lefelé a síktól, annál korlátozottabb a hatásuk. - Így működik az itteni ugrató is - tette hozzá Zavrik. - A hagyományos hipertéri ugrásokhoz képest, amelyek, bár ez hipertérben értelmezhetetlen, de a galaktikus normáltérbe visszavetítve tulajdonképpen többe-kevésbé egyenes vonalúak a galaktikus sík mentén, míg ezek az ugrások elliptikusak. Mind maga a hipertéri vektor, mind maga a ki- és belépési vektor is, ami jóval hosszabb, elnyújtott tranzíciós gyorsulással jár. Ezt itt a Byssnél a helyi anomália körüli gyorsuló spirális pályával érjük el, de sorban egymás mellé helyezett, egyfajta spirálisan emelkedő, vagy ereszkedő, statikus tiltógenerátorok mentén történő be- és kilépéssel is elérhető. Ilyeneket használunk a byssi ugrások utáni stabil visszatéréshez a Ramakaz környékén és ilyeneket használtunk az Awerisnél bevetett flotta nagy részének átmozgatásához is a köztársasági területek felett, ha úgy tetszik. - Annyival azonban bonyolultabb az eset a Tython esetében - vette vissza a szót Leth doktor -, hogy amíg az említett területeken a galaktikus tér közelebb van a diszkosz formához, és emiatt laposabb ívben lehet megvalósítani mind az ugrást, mind a visszatérést, addig a Tython a Mélymagban van, ahol a hipertéri gát által védett szféra is sokkal közelebb áll az ellipszis, vagy gömb alakhoz, mint a síkhoz. Emiatt pedig az effajta ugráshoz szükséges pálya is jóval agresszívabb és meredekebb. Ráadásul maga Tython is a gömb formájú csillagtér közepéhez közelebb helyezkedik el, mint a külső héjhoz. - Akkor pontosan mi is lesz majd a flotta ugrási vektora? - rázta meg a fejét a főkormányzó. - A Bysstől a Koornacht-halmaz határáig tart majd a kigyorsítás, főnök - adta meg a választ Zavrik. - Ott, a biztonság kedvéért a határ vonalában, de a galaktikus sík felett lesz egy interim pont, ahol a hajók kilépnek egy már kiépített, standard tiltógenerátor-lánc mentén, majd újra felgyorsítanak és még lendületből végrehajtják az agresszív, lefelé irányuló pályakorrekciót a Mélymag és a Tython felé, köztársasági területre. Ezen belül már nem lesz köztes állomás valós űrben, a Köztársaság területén. - Ha ennyire aggódunk azon, hogy rálépünk a rendszeren kívül a Lázadók lába ujjára - horkant fel kritikusan Zalaxus a saját vonala másik végén -, akkor miért nem aggódunk ugyanezen, ha már beértünk a rendszerbe? Végtére is az is Lázadó terület. Ha ott futunk egymásba, nem lesz ugyanúgy vérfürdő meg háború? Nem mintha zavarna, uraim, nem azért kérdem... - Azért, mert a rendszerben aktív ügynökeinktől kapott információk alapján, Zal - adta meg a választ Tierce -, jelenleg nincs köztársasági katonai jelenlét a rendszerben leszámítva azokat az oda keveredett ügynököket, akik a mieinkhez hasonlóan piramishajókon kerültek oda a Sotanax térségéből és az ershani űrből. Ha a Köztársaság dolgozik is azon velünk párhuzamosan, hogy bejussanak Tythonra, ami márpedig elég valószínű, a hipotézisünk szerint ugyanolyan kommunikációs és navigációs problémáik lesznek rendszeren belül, mint amikre mi számítunk. Arról nem is beszélve, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján nem a Köztársaság jelenti a fenyegetést a rendszerre, vagy ránk nézve, hanem a Káosz-entitás erői. - Zona v pazsare. Kontrolljor blizko. Hocset k monolitu - jegyezte meg saját nyelvén ekkor Strelok Aranji mellől, pedig a vostroyai ezidáig semmiféle jelét nem adta annak, hogy akár követné, akár értené a S'hanar kedvéért nem a klónok saját, mirshafra hasonlító szlengjében, hanem standard basic nyelven folyó beszélgetést. - Aranjiék feladata lesz, hogy megérkezés után felderítsék a rendszert és azonosítsák, hogy van-e a Káosz-entitáshoz, vagy a Köztársasághoz kapcsolódó erő a rendszerben - jegyezte meg további magyarázatképpen Grodin. - A kapcsolatfelvétel engedélyezett. De még mindig nem értem, miért van kizárva az, hogy Ti is így ugorjatok, Aranji, ahogyan Zav és a doktor elmondták. - Azért, mert nem a pályagörbe és a gyorsítás jelenti a gondot, hanem a beérkezés - magyarázta Umaak Leth. - Méghozzá az egy darabban történő beérkezés, Főkormányzó. Mivel ennyire sűrű gravitikus területre, ráadásul ennyire éles szögben történik a visszalépés, az érkezési sebesség és a lassító pálya is jóval hosszabb és elnyújtottabb, mint egy "sima" hipertérből való kilépés. Leégő hiperhajtóművel és kisütött navikomputerrel kellene lespirálozniuk kilépéskor. Ez a levezető pályát szabályozó jeladók és tiltóreaktor-sor hiányában gyakorlatilag életveszélyes vállalkozás még... nos, még olyan kiváló és erőérzékenységük révén extra képességekkel rendelkező pilótáknak is - biccentett a tudós tokás fejével Aranji és Strelok felé -, mint az urak. - Ha síkon belül ugranánk és közvetlen közelről, akkor mondjuk beállíthatnánk egy, a rendszeren túlra mutató irányvektort, ami átvezet a rendszer napján, hogy egyrészt kicselezzük a navigációs zavarást, másrészt a rendszer napjának gravitációs vonzása kirántson minket a hipertérből a rendszeren belül - magyarázta Aranji. - Futtattunk ilyen szimulációkat, és Strelokkal mi ketten meg tudnánk csinálni a szükséges rapid pályakorrekciót belépéskor, hogy ne rohanjunk bele a napkoronába. De ehhez köztársasági területről kellene ugranunk, amit ugyebár elvetettünk a taktikai kockázat miatt. Egy sima ugrás a Koornacht felől pedig nem juttatna át minket a gáton. A merőleges belépés miatt viszont ez lehetetlen, ebből a szögből teljesen máshogy viselkednek a rendszeren belüli asztrális objektumok is. Garantáltan szétégnénk, vagy szétszakadnánk, esetleg mindkettő. - És a mostani hajójukra ezek az erők nem hatnak? - kérdezte kíváncsian S'hanar. - Maguknál nem létezik ilyesmi? - pillantott újdonsült tanácsadójára meglepetten a főkormányzó. - Nos... csak pletykák voltak arról, hogy egyetlen ilyen hajó létezik - hümmögött S'hanar. - Ráadásul így is hívták, mint a magukét, de egy peremvidéki hadúrnőé volt. Sosem láttam... működés közben. - Az Event Horizon nem hipertérben utazik - adta meg a magyarázatot segítőkészen Leth doktor. - A Gree-hiperkapun alapuló hajtómű egyfajta transzdimenzionális térben, egyes magyarázó hipotézisek szerint közvetlenül az Erő, mint energiamező hálózatán keresztül utazik, valós idő eltelte nélkül átkerülve egyik pontból a másikba. Nincs hagyományos értelemben vett féregjárat, mint hipertérugráskor. Így aztán a hipertéri gát sem gyakorol rá semmi hatást. De még így is rázós menetre számítunk, és a gyűrűk szabályozása különleges... érzékenységet igényel. Ezért úgy döntöttünk, megtartjuk az eredetileg kijelölt, két fős, speciális képességű legénységet. - Ettől még a többi, utánunk érkező hajó biztonságos kilépéséhez ki kell építenünk a tiltógenerátorokból és jelzőbójákból álló láncot is, ami bevezeti az érkezőket a rendszer síkjába és megfelelően lelassítja őket - vette át a szót Aranji. - A Horizon legénységi körleteibe és raktáraiba elég alkatrészt táraztunk be ehhez, a droid legénység pedig majd elvégzi az összeszerelést és a telepítést. A létesítendő pályaív végpontja így is a rendszer egyik planétája lesz, az utolsó lassítást és stabilizálást a bolygó gravitációs tere és légköre végzi, mintha egyszerű hiperszökkenéssel érkeznének a hajóink. - Emiatt szükséges a méretkorlátozás is - tette hozzá Zavrik. - Még alkatrészekre bontva, tömörítve is csak egy akkora kapacitású generátorsort tud elvinni az ugrófregatt, ami maximum Turbulent-osztályú zsebcsillagrombolók biztonságos belépését teszi lehetővé, nagyobb hajókét nem. - Pedig egy bolygó jóval kisebb, mint egy csillag - jegyezte meg Zalaxus. - És az előbb arról volt szó, az is nagy navigációs kihívás. - Szerencsére a rendszeren belüli ügynökeink jelentése alapján pontosan ismerjük a Tython-rendszer részletes térképét és a planéták aktuális helyét. Persze a hiperkapu hibás tárcsázási kísérleteinek háromszögelése is segített, ami alapján egyáltalán tudomást szereztünk először a rendszerről - biccentett Zavrik. - Ezek nélkül valóban csak a rendszer tömegközéppontját tudnánk célozni. Így viszont ki tudtuk választani azt a bolygót, amelyik merőleges nézetből leginkább különáll az aktuális érkezési időablakban. Részben emiatt vártunk a starttal is. Ez pedig a rendszer nyolcadik bolygója, a Ska Gora erdőbolygó. - De akkor ha jól értem, maga a hiperkapu, amihez nem tudunk betárcsázni, nem ezen a bolygón van - vakarta meg az állát a főkormányzó. - Nem, úgy sejtjük, az magán a Tython bolygón van, ami a rendszer átellenes pontján tartózkodik jelenleg, mint ahová a kilépési vektort és a lassítópályát tervezzük - biccentett Aranji. - Biztonságos távolságban leszünk ahhoz, hogy érkezés után minden hajó újraindíthassa a rendszereit orbiton. - Az az üzenet, ettől a Zsasz ezredestől... - köszörülte meg a torkát udvarias közbevetés gyanánt Leth doktor. - Rendkívül szokatlan sávon és kódolással jött, alig tudtuk visszafejteni. Mintha legalábbis… nem evilági technológia lett volna. Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy a cosrai kommandóknak ilyen fejlett, előttünk is ismeretlen kommunikációs eszközeik vannak. Valahogy csak áttörték vele a rendszert körülvevő kommunikációs zavarást. - Esetleg vethetnél rá egy pillantást - fordult elgondolkozva Tierce S'hanarhoz. - Talán neked ismerős lenne. - Már... megtettem - pislogott hirtelen egy sort amaz. - Sajnos... nem volt ismerős. - Hát jó, ha nem, hát nem - a főkormányzót úgy tűnt, nem különösebben hatotta meg a válasz. - Majd megkérdezzük ezt a Zsasz ezredest, honnan van ilyen pofás jeladója, ha odaértünk, úgymond. Ők egyébként hol vannak? - Zsasz ezredes és Erwin őrnagy a jelentés alapján két másik, eltérő planétán vannak... nem a Tythonon és nem is az érkezési pontnak kijelölt bolygón - adta meg a választ Aranji, miután röviden konzultált a bevetési loggal. - De érkezés után az egyik első prioritásunk lesz, hogy megpróbáljuk velük is felvenni a kapcsolatot. A mi érkezési zónánk végpontja egy kvázi lakatlan erdőbolygó. - És mi a helyzet a hiperkapu-gyűrűkkel folytatott egyéb kísérleteinkkel? - kérdezte most a főkormányzó. - Nem lenne egyszerűbb egy ugrógyűrűt telepíteni az érkezési bolygón és átsétálni? - A legnagyobb probléma, hogy a Tythonon lévő másik, valószínűleg inaktív, vagy lezárt hiperkapu bezavarna a kapcsolatba - ingatta a fejét Leth. - Nem tudnánk garantálni, hogy akit átküldünk, hogy a mi újonnan felállított Ska gorai kapunk helyett nem valahol Tythonon materializálódik mondjuk egy óceán mélyén, vagy a kőzetben, esetleg nem hullik-e molekuláira, kilépési pont hiányában. De ha még ezt meg is oldanánk, csak kisebb csapatokat, maximum vadászgép- vagy repulzortank méretű egységeket tudnánk átküldeni... semmi nagyobbat. Az ugrófregatt ide-oda ingázhatna a rendszer és a bázisaink között, de ez kockázatos, mert sorozatos ugrásokra még nem teszteltük. - Tehát az egyszemélyes, vagy sikló méretű kapuknál nem jutottunk tovább a kísérletek során - komorodott el a főkormányzó. - Nagy kár, pedig ebben nagy potenciál lenne. Még mindig összeomlik a kapu horizontja, ha növelni akarjuk a méretét? - Nos, e tekintetben lassan haladnak a kísérletek - hümmögött Leth doktor. - Az utolsó három tesztet áthelyeztük a bázison belüli zárt térből, illetve a kísérletekre kijelölt közeli bolygó felszínéről orbitra, illetve a mélyűrbe. Van egy olyan hipotézisünk, hogy a kapu eseményhorizontjának stabilitását leíró görbe alapvetően nem egy, hanem két lokális maximumponttal rendelkezik… az egyik mérete nagyjából a humanoid életformák átlagos magassága és egy kisebb vadászgép, vagy sikló paraméterei közé esik, viszont van egy másik, jóval nagyobb méretnél előálló maximumpont is, amikor a felületi feszültség stabilitását az egymáshoz kapcsolódó, egyenként a kisebb kapu ideális méretének megfelelő hexagonok alakítják ki az eseményhorizonton. Itt azonban csillagászati nagyságrendekről beszélünk, ezt bolygófelszínen, vagy bármilyen állomás fedélzetén nem is lehet reprodukálni. Csakis mélyűrben. - Mégis, mekkora lenne egy ilyen kapu? - ráncolta a homlokát Grodin. - A második opció? - Mint egy hold. Átférne rajta egy Eclipse-osztályú szuper-csillagromboló. Talán még egy Halálcsillaghoz hasonló méretű űrbázis is - tárta szét illusztrációképpen tömzsi karjait a téma iránti érzékelhető lelkesedéssel a klónozott Leth doktor. - Persze meg kell oldanunk az energiaellátást problémáját... olyasféle mértékű energiáról beszélünk, mint aminek a megmozgatására az eddigi történelemben csak a koréliai Centerpoint állomás, vagy a régi feljegyzésekben szereplő rakata Csillagkohó volt képes. Nem is beszélve a rendkívüli mennyiségű speciális ötvözetről, amit egy ekkora kapu gyűrűjébe kellene beépítenünk. Mintha több ezer szimpla méretű hiperkaput akarnánk gyártani. Ráadásul a kapuba való belépés problémáját is meg kellene oldani, nagyobb sebességű belépés esetén a horizont elérésekor bekövetkező lassulás szétszakítaná a hajót és a benne ülőket. - Hát, jó hogy nem mondja azt, hogy még egy csillag teljes energiáját is el kell szívnunk hozzá - köhintett a főkormányzó gunyorosan. - Nos, azt hiszem, ez érdekes, nem de nem fogom azt mondani rá, hogy első prioritás. Akkor maradjunk a jelenlegi tervnél. Aranji... - fordult a fregatt pilótafülkéjét mutató képernyő felé ismét Grodin. - Tényleg el tudjátok vezetni ezt az... izét? És a másodpilótádban is teljes a bizalmad? - Igazi tehetség - veregette meg Strelok vállát Aranji. - Tudom, hogy vannak, akik nem bíznak benne, mert onnan jött, ahonnan… de szükségünk van egymásra. - Aran’nyi harosij gid - vigyorodott el Strelok - I’li ja gid i on sztyalker... sztyalker fasiszti armi’i, a prav’ij, at’licsnij sztalker, M’i pa’jegyem v Zonu mesztye. Mozset bity, piknik i’sjo bugyet.- Ezt igennek veszem - sóhajtott fel Grodin. - És igyekszünk tartani a hátunkat az olyanok felé, akik azt gondolják, most már benned sem bíznak, Aranji, mert onnan jöttél, ahonnan... - Mi folyamatosan rádió- és riadókészültségben leszünk, főnök, ne aggódjatok - jegyezte most meg Zalaxus. - Amint jön Aranjitől bármiféle jelzés, indítjuk a beavatkozó flottát és jelzünk nektek. Elkapta a jedi-betegséget, vagy sem, attól még a bajtársunk - intett vidáman az öregnek tűnő klón Aranjiék irányába. - A sikeres ugrás után telepítjük a Horizon raktáraiból az ugratóspirált és a jeladókat a Ska Gora körül és felett - folytatta Aranji. - Utána szkenneljük a rendszert és jelentkezünk. - Sok sikert! És jó utat! - tisztelgett Grodin, majd Zavrik is csatlakozott hozzá. Leth és S’hanar csak biccentettek. Az Event Horizon gyűrűi kisvártatva forogni kezdtek, és a Lancer-fregatt egyszer csak eltűnt. - Reméljük, minden rendben lesz - biccentett Zavriknak a főkormányzó. - Most pedig menjünk, ne várassuk meg az admirálist. ... Leth a hangár felé sietett, hogy átérjen a bázisra, míg Grodin, Zavrik és S’hanar csatlakoztak a felső parancsnoki hídon Hänsel admirálishoz, aki önelégült arckifejezéssel figyelte a láthatóan pusztán az ő kedvéért sürgölődő technikus állományt. Valamilyen szempontból ez igaz is volt. - Also, sind wir bereit, Főkormányzó? - lépett elé agresszív arckifejezéssel. - Alig várom, hogy elinduljunk a Tythonra! Nagy nap ez az Ahnenerbe számára! Az emberi faj bölcsője, el tudja képzelni? Bár... azt hiszem, maga nem tudja... eh, eigentlich... - S’hanar tanácsos, megérkeztek a technikusok, akiket kért még erre a misszióra? - fordult most Grodin újdonsült árnyékához. Amaz a híd hátsó részében a polneyeiakkal beszélgető kardassi technikusokra pillantott. - Igen, már itt vannak, köszönöm, hogy figyelembe vette a javaslatomat, Főkormányzó. - Aban kapitány! - intett a hajó elöljárójának Tierce. - Készen állunk az indulásra? - Igen uram, készen, uram - lépett oda a klón tiszt. - Akkor hajtsák végre az ugrást a kijelölt vektoron. - Értettem! A Bellicose megremegett, majd a csillagok először hosszú, fehér sávokká, végül kékes villódzássá álltak össze. - Tájékoztassanak, ha megérkeztünk a Tythonra! - húzta ki magát Hänsel, aki az a tény sem zavart az elégedett pózolásban, hogy még teljes életnagyságában is egy fejjel kisebb volt a klónoknál. - Nem oda megyünk, admirális - mosolyodott el Tierce, és csatlakozott mellé a hídon, miközben S’hanar elvonult a kardassiakkal beszélgetni, Aban és Zavrik pedig a híd hátsó traktusában figyelték a kijelzőket. - Was? Donnerwetter! - vörösödött el Hänsel. - Hogy merészelt megtéveszteni, Főkormányzó? Ha ezt Diestl Főm... öhm, mármint Folett Főadmirális megtudja... - Akkor egyet fog érteni velem abban, hogy mindent az Ön kérésének megfelelően tettünk - biccentett Tierce. - Ön azt mondta nekünk, hogy az Ahnenerbe számára létfontosságú, hogy a különleges műveleti és speciáltechnikus erők legnagyobb jelentőségű, okkult tartalmú projektjébe Ön is be legyen vonva. - Was selbtstverständlich ist das Weg nach Tython! - replikázott Hänsel. - Mi más is lehetne, mint a Tythonra való eljutás, Herr Főkormányzó? - Nos, már nem az - vágott ki újabb udvarias mosolyt Grodin. - Felülbíráltam. A Constanra megyünk. Rammstein admirális talált ott valamit. Az Első Rend egyik régi központjáról van szó. Együtt fogjuk megnézni... Ön is érdekesnek fogja találni, ebben biztos vagyok. - Maga... maga... ez emberrablás! - füstölgött Hänsel. - Amennyiben nem érzi magát jól a Constanton, természetesen szabadon távozhat - nyugtatta meg a knoti főtiszet Tierce. - Addig azonban sajnos már nincs módunk kitérőt tenni, vagy megállni. Mint mondtam, most ez élvez elsődleges prioritást számunkra. Hänsel még egy ideig füstölgött magában, Grodin pedig elégedett mosollyal a szája sarkában visszatért S’hanarhoz, és félrevonta a kardassiaktól. - Jöjjön, meséljen nekem még az önök univerzumának ugróhajóiról szóló legendákról - intette maga után a szarvas idegent. - Aztán kipróbáljuk, a mi kesselink is megüti-e azt a szintet, amihez odaát hozzászokott. - Ezer örömmel - biccentett S’hanar. - Esetleg közben elmondhatná, Főkormányzó, mi ez a nagy sietség, ami miatt a Peremvidékre kell utaznunk, mi van ezen a Constanton. A kardassi kollégák sem tudtam többet sajnos... - Találtak odalent egy újabb átjárót, sőt, többet is - halkította le a hangját Grodin. - Olyat, mint amin magát áthoztuk, de ezek korábban nem voltak a látókörünkben. Úgy tűnik, az Első Rend előző Legfőbb Vezéréhez, egy bizonyos Ren nagyúrhoz tartoztak. Akivel nekem is volt... szerencsém találkozni. - Különös... - hümmögött S’hanar. - Még sosem hallottam ezt a nevet. Nálunk... nem ismert. - És azt, hogy... - hajolt oda a másik füléhez, pontosabban a szavai alatti hallónyíláshoz Tierce. - Hogy Jar Jar Binks? - Na ne nevettessen - ráncolta össze a homlokát S’hanar, amennyire fajtájának arcberendezkedése engedte. - Az egy történelmi senki volt, egy pojáca gungan... - Talán mi többet tudunk róla, mint Önök tudtak odaát… - hümmögött Grodin. - Mindenesetre, ha odaértünk a Rin Katedrálishoz, ön is megérti majd. - Hát hogyne, Főkormányzó - hajtott fejet enyhén S’hanar, majd szúrós tekintettel a hipertér kékesen villódzó semmijébe bámult, mintha keresne valamit, vagy valakit, akivel szembenézhetne. - Egy dimenzióutazó gungan nagyúr? Roppant különös, szinte hihetetlen... már alig várom, hogy többet megtudjak róla.
|
|
|
Byss
Jul 12, 2020 13:07:12 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 12, 2020 13:07:12 GMT 1
A csillagromboló holokonf kabinjában nem voltak bútorok, csak egy padlóba süllyesztett asztal és a távkommunikációs adások kezeléséért felelős terminálok. Anakin Solo, az Egyesült Galaktikus Birodalom Első Rendjének Főinkvizítora és vagy tucatnyi olyan cím birtokosa, amelyeket magas pozíciójából adódóan ráaggattak átlépett a küszöbön, és megvárta, míg a kétszárnyú ajtó összezárul mögötte. A legközelebbi komterminálhoz lépve beütötte a személyes felülírókódjait, majd létrehozta a csillagok között fénysebességgel ívelő frekvenciasávot. Az összeköttetés pillanatok alatt létrejött, s hamarosan egy magas, szikár férfi fényalakja szövődött elő a semmiből. Az olajzöld egyenruhás alak fekete első rendi gallért viselt, sapkáján ott virított a halálfej, arcának kétharmadát pedig fémimplant takarta. Tőből leszakított jobb karja helyén régies fémprotézist viselt, aminek a szervomotorjai halkan nyikorogtak, ahogy tisztelegve a szeme elé emelte a kezét. Anakin döngő léptekkel megközelítette a férfit, és dörgő hangon rászólt: – Kyron admirális! – Solo Főinkvizítor – hajtotta le a fejét a másik. – Nyugtalannak tűnik. – Felettese vészjósló hangja hallatán Kyron felpillantott. Solo mindig is kiemelkedő megfigyelőképességekkel rendelkezett, és még egy olyan magán vaskézzel – szó szerint – uralkodó, harcedzett színészen is keresztüllátott, mint ő. – Egyszerűen csak sürget az idő – felelte végül gépiesen mennydörgő hangján Kyron. – A fennálló helyzetre való tekintettel megszaporodott azon feladatok száma, amelyek megkövetelik a személyes felügyeletemet. Ráadásul még mindig itt rostokolok a Mandalore-rendszerben... – Elnézést kérek – szakította félbe kissé gúnyos felhangon Anakin. A rettegett első rendi vezető körbesétált a helyettese körül, majd ismét szembeállt vele, jószerivel fölébe tornyosult, pedig mindketten körülbelül azonos magasságúak voltak. Kyron nem fészkelődött, idegességéről csak az ádámcsutkájának fel-le mozgása tanúskodott. – Valóban nagyívű eseményekről tartozik magyarázattal! – Egyszerűen nem létezik olyan variációja az eseményeknek, hogy előre láthattam volna a moffok újabb ármánykodását – szögezte le Kyron. – Sem az SD, sem a velünk szövetséges titkosszolgálatok nem jelezték, hogy a Generisen mi zajlik. Ami mindenképpen gyanakvásra ad okot, az az a példa nélküli szervezettség, ahogy az egész lezajlott… a moffok nyakig benne vannak, uram. Belülről árultak el minket! – Valóban példa nélküli ez az inkompetencia, ahogy a helyzetet kezeltük! – vágta oda Anakin nyersen. – Van fogalma róla, admirális, hogy milyen gyengének tűnhet fel a Vezérkar? Lássuk csak… – azzal nekiállt a felsorolásnak. – Először megjelenik Jag Fel kompániája a Generisen. Ott parádézva a moffok orra előtt… Aztán a maga szakállára cselekedve – talán épp valamelyik moff ellenében – az a szeszfőzde, narkótól elhülyült Vansyn lerohanja a Generist és nagy csinnadrattával megöleti magát. A következő pillanatban már érkezik is Vostroya, és láss csodát, a Maradvány egyharmadát már el is csatolták az EGB-től! – Lecersen moff tartozik felelősséggel a Maradványért! – lépett egyet hátra Kyron. – Biztos vagyok benne, hogy kezdettől fogva tudott Fel jelenlétéről! Kaine, Saretti és a többiek, konspiratőr, áruló banda! Anakin hirtelen abbahagyta a ragadozószerű fel-alá járkálást, és Kyronra sandítva felemelte a kezét. Az admirális elhallgatott. – Nem azért hívtam, hogy áskálódjon, Kyron admirális. Hadd vázoljam fel tehát a hivatalosan elfogadott valóságot: nem léteznek belső árulók. Generis környéke külső támadás áldozata lett, a frontisták és Fel külső akciójaként… semmiképpen sem a moffok árulásának következtében. Világosan fejeztem ki magam? – Igen, Főinkvizítor – dörögte Kyron határozottan. – A felelősöket megbüntettük – folytatta Anakin. – Nevezzen ki valakit a Maradványba, admirális, aki felügyeli, hogy a helyzet ne eszkalálódjon tovább. A Vezérkar álláspontja szerint a szakadásnak a lehető legsimábban kell végbemennie. Stabilizálni kell a fennálló állapotot, és ha már itt tartunk, terjessze ki az Első Rend befolyását a Maradványra… Devar örülni fog a segítségnek a csonka területeken. – És a Vezérkar nem gondolja úgy, hogy ha szabad folyást enged az NDK megalakulásának, akkor még gyengébbnek tűnik fel? – A Vezérkarnak nincs szüksége az ereje fitogtatására – intézte el a választ egy vállrándítással Anakin. De aztán Kyronra pillantva hozzátette: – Különben egyetértek magával, admirális. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy nem fog Lecersen vagy Kaine kúriájára halálosztagosokkal berontani. Diszkréten kell kezelni a helyzetet, ez parancs. Felügyeltesse az elcsatolási műveleteket, szórja szét az embereinket a szektorok között, de ne avatkozzon ennél mélyebben az eseményekbe. – Úgy lesz, uram… – Kyron elfordult, és fénylő holoalakja járkálni kezdett a teremben. – Szomorú nap ez – morfondírozott. – A felelősöknek muszáj megfizetniük. Előbb vagy utóbb. – Természetesen erre is sort fogunk keríteni… a megfelelő időben és körülmények között. Addig azonban el kel engedni, admirális. Eljön majd az idő, amikor Jag és a társai ki lesznek pucolva az elcsatolt területekről… véglegesen. Maga pedig – emelte fel a mutatóujját, mintha az ujjhegyéből akart volna lézernyalábot Kyronba lőni – ezután alaposan gondoskodik róla, hogy efféle szakadár mozgalmak ne alakulhassanak ki többé. – Az SD hamarosan készen fog állni rá, hogy teljes megfigyelés alá helyezhesse még a legszórványosabb, legtávolabbi populációkat is – bólintott Kyron. – Talán bejuttathatnánk néhány ügynököt az NDK-ba, főleg ami Felt magát illeti. Anakin eltöprengett ezen, majd válaszolt: – Jól van. Az elsődleges feladatuk Fel legyen. Egyenesen a Fondorra hozzák, ha sikerül hozzáférni. Nagyon szeretnék elbeszélgetni vele… megint. A Maradvány ura lehetett volna, ha lett volna annyi esze és felveszi velem a kapcsolatot… akkor elkerülhető lett volna mindez a komédia. Ráadásul most a drágalátos hazáját vasfüggöny szeli darabokra. Gondoskodjon róla, hogy egyetlen katonai vagy civil személy se juthasson át a határvonalon, de még csak ne is nézegessék a falat. – Értettem, uram – felelte a hologram, és mivel érezte a Főinkvizítor szavaiban a finalitást, Kyron elenyészett. Anakin pedig lobogó köpennyel megfordult, és elviharzott a turbóliftek felé. … Az RSD Steadfast bekúszott az űrállomásoktól, hadihajóktól és lövegplatformoktól felkavart, a Byss helyén levő anomáliát és a körülötte végigfutó kutatóállomásokat védő hadrengetegbe. A csillagromboló elvékonyodó orrát a főbázis felé fordította, és ahogy teljes méltóságában elhaladt a különféle légiótranszportok, anyahajók és ellátócirkálók között, elsőbbségi kódjainak köszönhetően még a legjelentéktelenebb járőröző vadászgép is kitért előle. A Steadfast lőviszketeg lövegkezelői néha figyelmeztetőleg felvillantották a lézereiket, mire a nagyobb-kisebb hajók egyaránt szaporán iszkoltak el az útból. A romboló egy fekete parancsnoki siklót bocsátott ki magából, ami kitárta a vezérsíkjait, és kilőtt az állomás irányába. Egy másik hangárból két TIE-vadász ereszkedett be mögé. Ahogy a sikló előrelódult, a vadászok zuccalégy módjára felzárkóztak a nyomában két oldalt, mint az anyjukat védő teremtmények. – Parancsnoki Központ, itt az SF-321, engedélykód KÉK – jelentette a külső hírközlőbe a pilótafülkében a vezető. Társa néhány kapcsoló benyomásával egyidejűleg továbbította a bemondott azonosító és hozzáférési kódokat. – Megközelítjük az állomást, szüntessék meg a pajzsot! Jover Tabson, a Főinkvizítor személyi siklójának a pilótája mindig is tudta, hogy kit szolgál, ezért nem okozott neki nehézséget követelőzőnek lenni. Noha a hangsúlya távol állt a szokványos birodalmi arrogáns stílustól, a másodpilóta ülésében fészkelődő társa mégis rosszalló pillantással méregette őt. – Amint lekonfirmálják a kódjukat! – jött a pattogós válasz. – Álljanak készenlétben! Jover átfordított néhány kapcsolót, és továbbra is ütközésig előretolt tolóerő-szabályozókkal száguldott előre. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy ha nem lassít, belerobban a pajzsba, de hát arra apellált, hogy úgyis a Főinkvizítorral van az Erő. Az állomás látványa már teljesen betöltötte a látómezejét, mire a válasz megérkezett: – Kódok nyugtázva, Fuliginous sikló, folytathatják a megközelítést! Maradjanak a 13-45-65-332-es vektoron! Jover átsuhant a pajzson támadt résen, és irányba állt a megadott hangárhoz. – Megkezdjük a landolási procedúrát – közölte, majd lekattintotta a hírközlőt. A fekete komp áthaladt a ráforduló lézerütegek között, majd a kutatóállomás főhangárjában felvijjogó készenléti szirénák hangtüzében bekúszott a nyíláson. A vadászkíséret szétspriccelt a hangár előtt, hogy folytathassák a járőrszolgálatot. A zárómező újraaktiválódott mögötte, és a sikló leereszkedett a felsorakozott rohamosztagos, halálosztagos, flottagyalogos és kék egyenruhás klón spectechek szálegyenes, fogadó díszsorakozója előtt. A felálló katonák épp befejezték a sorakozómanőverüket, amikor a szektor repülésirányító tisztje így szólt az előtte ülő operátorok egyikének: – Értesítsék a Főkormányzót, hogy a Főinkvizítor megérkezett! – Igenis, uram! A sikló rámpája némi fehér gőzt kieregetve, sziszegve ereszkedett a padlóra. Négy megtermett, vörös páncélos hűségosztagos masírozott elő a hajó gyomrából. Az elitharcosok felzárkóztak a rámpa két oldalán – és szinte azon nyomban követte őket a gazdájuk. Anakin, miközben lobogó köpennyel lesietett a hangárba, kissé hitetlenkedve bámult körbe a fogadására felállított katonasorokon. A mögötte haladó fekete páncélos halálosztagos ugyanígy forgatta a fejét, bár az ő arca természetesen nem látszott. A rámpa előtt szabadon hagyott ösvényen ruganyos léptekkel nem más közeledett, mint az EGB Főkormányzója, Grodin Tierce. A fiatalos mozgású klón félúton találkozott Anakinnal és a kíséretével. – Akkor hát, megkezdhetjük várva-várt küldetésünket, Főinkvizítor – mosolygott a Főkormányzó. – Isten hozta ismét a Byssen. – Jó napot, Főkormányzó! Ha jól sejtem, ez az egész felhajtás azt a célt szolgálja, hogy szemrevételezhessem a közös csapatainkat – hunyorgott Anakin, ismét körbenézve a felsorakozott katonavariánsokon. – Másképp közölnöm kell, hogy én inkább a funkció, semmint a parádézás híve vagyok. – Maga már a Birodalom főméltósága – felelte Grodin. – Ami persze azzal jár, hogy oda kell figyelnie arra, hogy a katonák hogyan látják a vezetőjüket. Ez a fajta… parádézás általában nem is miattunk, hanem értük van. Néha meg kell adni a módját, hogy kifejezhessék a tiszteletüket. – A tiszteletet ki kell érdemelni – kontrázott Anakin. – Biztos vagyok benne, hogy hamarosan erre is lesz lehetősége… – Grodin rápillantott az Anakin mögött álló halálosztagosra, és biccentett. – Cybil. – Főnök – recsegte a nő. – Az első rendi csapatok már korábban megérkeztek, az összes készlettel együtt – közölte a Főkormányzó, amikor a trió elindult a bázis mélye felé. – Készen állunk az indulásra. – Hoztam néhány noghri kommandót – tájékoztatta Anakin. – Részben ezért késtem többet a Mandalore-rendszerben, mint kellett volna. Tökéletes, láthatatlan orgyilkosok hírében állnak – a Birodalom már dolgozott együtt velük. – Nos, igen. – Grodin töprengve lépkedett egy darabig. – Az EGB legjobban képzett csapatait visszük magunkkal. Remélem, elég lesz. Anakin a mellette trappoló Cybilre pillantott. Aztán megjegyezte: – Kiérdemelték... a bizalmamat.
|
|