-
Shoushou! - hallatszott a radartiszt hangja a belső kommunikációs rendszerben, amelyet a hídra harc közben jellemző hangzavar áthidalására találtak ki. - Úgy tűnik az ellenség megindult felénk.
Kure ellentengernagy érdeklődve figyelte a taktikai kijelzőt, ahol valóban megindultak előre az ellenséget jelképező vörös téglalapok sziluettjei, míg a világoszöld jelképek folytatták a maguk útját. Nem számolt azzal, hogy a chissek ilyen hamar megpróbálkoznak a kitöréssel vagy a soraik összezavarásával. Abban egy pillanatig sem hitt azonban, hogy a manőver célja az ostromgyűrű áttörése, majd a sietős távozás, hiszen nem követték a főéket transzportok, a gyáva menekülés pedig nem volt a chissekre jellemző. De akkor vajon mit is akarhattak? A közelharcban talán okozhattak egy-két meglepetést nekik, de alapvetően nem voltak sokkal jobbak az esélyeik.
- Kapitány, maga szerint mi járhat a fejükben,
kanchou? - fordult a zászlóshajó parancsnoka, egy kipróbált, tőle idősebb tiszt felé.
- Egyetlen ékbe koncentrálják az erőiket - jegyezte meg ő is, miközben végigsimított ápolt szakállán, amelybe itt-ott ősz szálak vegyültek. - Valószínűleg át akarnak törni a vonalunkon, hogy elvágjanak minket az utánpótlásunktól.
- És aztán hosszú csatára kényszerítsenek, egyre fogyó készletek között - vitte tovább a gondolatot Kure. - És persze a felszíni lövegeket se hagyjuk ki a számításból. Határozottan jó stratégia.
- Parancsok, uram? - tette fel a nyilvánvaló kérdést a kapitány. Ám a válasz korántsem volt ilyen egyértelmű. Kure jól tudta, hogy könnyedén elkerülhető lenne a csapda némi átcsoportosítással, de egyúttal a benne rejlő lehetőséget is elszalasztanák. Talán ők ejthetnék csapdába a chisseket, jelentősen lerövidítve a harc idejét.
-
Tatekai rakétákat betölteni a bal oldali vetőcsövekbe! - parancsolta, mire azonnal hozzáláttak az üzenet továbbítására a flotta többi hajójának számára. - A parancsomra minden hajó módosítsa az útirányát jobbra 90 fokkal! Addig is folytassanak mindent az eredeti terv szerint!
Kure elmosolyodott. Most már csak idő kérdése, és a chissek a markában lesznek. Yokosuka admirális talán azt hihette, hogy ő a hadjárat legnagyobb nyertese, de csak egy valakire emlékezhet úgy a történelem, mint Naporar győztese.
Naporar no eiyuu.
-
Shoushou, lőtávolságban vagyunk!
-
Zenkan, totsugeki! - parancsolta, mire a hajók turbólézerei tüzelni kezdtek. A chissek mézerlövegei viszonozták a tüzet. Pillanatokon belül máris tucatnyi jelentés futott be. - Vadászgépeket indítani!
A nagai Zerok a kifejezetten gyors fordulókat igénylő, szűkös helyen vívott összecsapásokban tudtak jól remekelni, ahol fürgeségüknek jó hasznát vették, és nem volt olyan nagy jelentősége a gyengébb páncélzatnak, hiszen az elhárítólövegeknek nem volt idejük ráállni a célpontra. Ezért, szemben a chissekkel, egészen eddig nem volt értelme annak, hogy saját vadászgépeiket bevessék. Miközben tüzeltek, a nagai hajók kilövőhangárjait egymás után hagyták el a vadászgépek, amelyek az űrbe katapultálást követően azonnal rávetették magukat az ellenségre.
- Uram, a formáció közepén túl nagy a nyomás! Az
Owari máris strukturális sérüléseket szerzett, a
Nitta pedig elvesztette az elülső lövegeit!
- A sérült hajók vonuljanak vissza az első vonalból! - rendelkezett az ellentengernagy. Persze nem mintha gondja lett volna néhány hadihajó feláldozásával, de hitelesebbnek tűnt a flotta reakciója, ha a protokollnak megfelelően cselekszenek egy ilyen helyzetben. Hadd higgyék csak odaát, hogy meglepték őket. Nem kellett sok időnek eltelnie az első lövésváltás után, hogy a két teljes sebességgel haladó flotta egy vonalba kerüljön, majd áthaladjon egymáson.
- Uram, az ellenség áttört a centrumban! - jelentette a taktikai tiszt. Kure lassan felemelkedett a parancsnoki székből. - A platformok és planetáris lövegek tüzet nyitnak!
- Parancs minden hajónak! - kiáltotta, és szinte érezte, hogy alig bír magával. A tervének végrehajtása előtti utolsó másodpercek mindig nagyon lázba tudták hozni. - Kilencven fokkal jobbra!
- Kilencven fokkal jobbra! - visszhangozta mind a kormányos, mind a külső kommunikációért felelős tiszt. A váratlan pályamódosításnak hála a chissek felszínről érkező támogatótüzének nagy része ártalmatlanul száguldott el a hajók mellett.
-
Tatekai rakétákat kilőni! Dupla védelmi vonalban! - parancsolta Kure, mire a hajók bal oldali vetőcsöveit rakéták hagytak el, melyek egyenesen az ellenséges védelmi vonal felé száguldottak. A töltetek azonban félúton megálltak, majd hirtelen szétestek.
- Második sorozat érkezik! - jelentette a nagy hatótávolságú érzékelőknél ülő tiszt. Az ellentengernagy tudta, hogy ez szoros lesz, és lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a kékes vonalak kezdenek derengeni a távolban - de vajon ezek a beérkező lövedékek vagy a nanorobotok alkotta energiafal voltak? A kérdését pillanatokon belül megválaszolta az, ahogy hirtelen aprónak tűnő hatszögek tűntek fel a főképernyőn, méghozzá két egymást követő vonalban. A következő pillanatban a beérkező mézerlövedékek ártalmatlanul nyelődtek el a hatalmas összefüggő energiapajzsban. A
Tatekai - pajzstöltet - a nagai nanotechnológia csúcsa volt, és ironikus módon a chissek ellen alkalmazták először évekkel ezelőtt. Akkor a támadók átjutottak rajta, saját hajójuk testét használva a fal áttörésére. Most azonban az ellenséges hajók jó pár tucatnyi
ri-vel arrébb voltak. Az ellenséges statikus védelmet sikerrel kapcsolták ki a csata hátralévő részéből, hisz ha tucatnyi sorozat után át is törték az egyik védelmi falat, még mindig előttük állt a második.
- Minden hajónak, fordulás jobbra kilencven fokkal! Minden energiát az elülső pajzsokba és a fegyverekbe! - parancsolta, teátrálisan a chiss flotta felé fordulva.
A hajók ismét precízen követték a parancsát, és szinte egyszerre fordultak meg a chissekkel. A két flotta ismét tüzelni kezdett egymásra, de ezúttal már nem maradt túl sok lehetőség a taktikázásra. Itt már csak a brutális, nyers erő dönthetett, abban pedig a chissek hátrányt szenvedtek.
- Hullámenergia tüzet koncentrálni a Phalanx-osztályú hajókra! - rendelkezett Kure, mire a flottában lévő új építésű hajók tornyai máris ezekre a hajókra fordultak rá, súlyos csapásokat mérve rájuk kékes koncentrált energianyalábjukkal. Ugyan nagyobbak voltak, mint a nagai flottában rendszeresített Katsura-osztályú cirkálók, utóbbiak fegyverzete modernebbnek számított.
- Ne zárják körbe a chisseket! - parancsolt ismét, ahogy észrevette, hogy a szárny máris átkarolásba kezdett. - Aki akar, hadd meneküljön!
A sarokba szorított ellenfél félelmetesebb és erősebb volt, mint az, amelyiknek lehetőséget adtak arra, hogy mentse a saját bőrét. Bár a chissek becsületes harcosok voltak, mégis elkerülhetetlen volt, hogy néhányan a dicstelen életet válasszák a biztos halál helyett. Gondolatait nemsokára igazolta, hogy egyre több hajó kisorjázott a formációból, és menekülőre fogta. Persze nem juthattak messzire, hiszen a rendszer kilépési pontjait a nagaiok chiss szövetségesei biztosították, akik vagy fogságba ejtették vagy megsemmisítették a menekülőket.
- Az ellenség ereje lassan felmorzsolódik! - jelentette diadalittasan a taktikai tiszt. Egyre több chiss hajó pusztult el vagy sérült meg súlyosan. A nagai flotta kezdettől fogva uralta az összecsapást, és ahogy egyre több fegyver esett ki a védőflotta részéről, úgy vált egyre nyomasztóbbá a nagai tűzfölény. A chiss zászlóshajó is mind több találatot szenvedett, ám fegyverei akkor sem hallgattak el, mikor újabb és újabb lángoló darabok váltak le a hajó törzséről.
***
- Uram! Tar'sen'nuruodo parancsnok! - próbálta félrecsapni az útjából a sötét füstöt a fiatal Nuruodo hadnagy. A híd lángokban állt, és ahogy előre botorkált, a lába több holttestbe is beleakadt. A csata elveszett, a nagaiok saját stratégiájukat tudták ellenük fordítani. Mikor a gépházat érte találat, és megszakadt minden kapcsolat, a parancsnok őt küldte oda, hogy személyesen ellenőrizze a helyzetet. Szerencsére nem szivárgott reaktor, így folytatni tudták a harcot. Most azonban, hogy visszatért, már nem találta, kinek is tehetne jelentést. Megvolt az esélye, hogy Tarsenn is ott fekszik a holttestek között vagy valamelyik törmelékkupac alatt. De akkor most ki a flotta parancsnoka? Létezik még egyáltalán a flotta? Ahogy tovább előre tört, végre megtalálta a korlátot, ami a parancsnoki ülést vette körbe. Tehát a híd közepére ért. A füst miatt egyre nehezebben tudott lélegezni, így hát a korlátnak vetette a hátát. Ekkor lett figyelmes a hangos légzésre, majd alig érthető beszédre.
- Hadnagy - hörögte egy hang. A fiatal tiszt azonnal nekirugaszkodott, és a parancsnoki ülés másik oldalán rátalált Tarsennre, aki egy vértócsa közepén feküdt, egyik keze saját hasán volt, míg a másik ernyedten lógott a földön mellette.
- Parancsnok! - sietett azonnal oda hozzá. - Visszatértem a gépházból! Várom a további utasításokat!
- Remek, fiam - hörgött nehézkesen az idős chiss. - Parancsot adnék, de már nincs kinek... nincs miért...
- De van! A szabad chissekért, uram - jelentette ki határozottan a hadnagy, mire Tarsenn megrázta a fejét.
- A chissek szabadságának leáldozott, fiam. Egyik birodalom vagy másik, mit sem számít melyik idegen érdekért halnak meg millióink. A chissek szabadsága velünk együtt pusztul el. De legalább ezt már nem kell látnom - halovány mosoly húzódott az egyébként igen szigorú arcú tiszt ajkára. - Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
Ahogy ezt kimondta, hirtelen eltűnt az élénkvörös fény a szeméből. A hadnagy lecsukta a szemhéjait, majd a nehéz füst ellenére még egyszer lábra állt, és tisztelgett a halott parancsnoknak.
- Éljen soká Nuruodo-ház! - kiáltotta a halott tiszteletére. Ebben a pillanatban a hajó megadta magát a kritikus sérüléseknek, és egy hatalmas tűzgömb kezdett emelkedni a közepénél.
***
A chiss flotta maradéka vagy megsemmisült vagy menekülőre fogta, így Kure ismételten a bolygó felé fordíthatta hajóit. A második pajzsvonal még mindig állt, mikor visszaértek az első harcérintkezés helyéhez, és deaktiválniuk kellett, hogy folytathassák az előrenyomulást. A felszíni védelem ekkorra igen nagy zűrzavarban volt, hiszen a chissek kitörését kihasználva Yokosuka admirális Csilla felől érkező hajói már ostrom alá vették a bolygót.
- A platformokat épségben foglalják el! - rendelkezett Kure. Ha innen azonnal tovább kelletti indulniuk Csilla felé, akkor jóval kevesebb hajót kellett így hátrahagyniuk Naporar védelmére. A platformok védelmét leküzdeni amúgy sem volt már túl nehéz ekkora fölényt kihasználva. A hajók besorjáztak egy-egy platform mellé, és rögzítőkábeleket lőttek ki, majd ezután indították el transzportjaikat. Más hajók eközben bolygó körüli pályára álltak, és a felszíni invázióhoz láttak hozzá.
Kure ellentengernagy alig pár óra múlva már a győzelmet tanúsító jelentést tarthatta a kezében. Nemcsak elfoglalták az összes űrplatformot, és a fontos felszíni célpontokat, de jó pár hajót és fegyvert is zsákmányoltak és hadifoglyokból sem volt hiány. Ők fogják újjáépíteni a lerombolt bolygókat a háború után, gondolta magában. De vajon milyen háború az, amiben összesen egyetlen komolyabb csatát vívnak? Csillát nagyobb ütközet nélkül szerezték meg, az ő általa vezetett betörő erők pedig Point Pellaeont kivéve egyetlen jelentősebb összecsapásban sem kellett, hogy megméressék magukat.
- Uram, Yokosuka admirális zászlóshajója hív minket - jelentette a kommunikációs tiszt. Kure intett, hogy kapcsolja főképernyőre, ahol valóban megjelent a negyvenes évei elején járó flottatiszt arca.
-
Taishou kakka, jelentem, a szervezett ellenséges ellenállást legyűrtük. A 4. Nagai Császári Flotta 2. különítménye várja a további parancsokat! - jelentette be, mire Yokosuka határozottan elmosolyodott.
- Gratulálok a remek munkához, ellentengernagy. Egészen a határvidéktől hiba nélkül tört be idáig, és döntő csapást mért azokra, akik szembeszálltak a dicsőséges flottával! Ezt mindenképp megemlítem majd a jelentésemben. Most pedig szeretném, ha személyesen is megjelenne a rövid ünnepségen.
-
Hai, kakka! - egyezett bele azonnal. Talán hamarosan eljön az ideje, hogy megkapja az altengernagyi rendfokozatát. Yokosukának magas rangú segítőkre lesz segítsége, ha esetleg őt nevezik ki a chiss körzet katonai parancsnokává.
Kure több más magas rangú flottatiszttel érkezett meg a zászlóshajó, a
Kongou hídjára. A hangulat érezhetően ünnepi volt, annak ellenére, hogy a harcok még csak épphogy véget értek. Ezzel a győzelemmel azonban megszűnt a chissek minden esélye, hogy ellenálljanak. Vagy behódolnak az Enrikkin-féle szakadárok vagy meghalnak. A Nagai Császárság befolyási területét pillanatok alatt növelte több mint kétszeresére, ez pedig mindenképp ok volt az ünneplésre. Fiatal tisztiszolgák mindenkinek egy-egy pohár pezsgőt osztottak ki a jelenlévők közül. Az admirális rövid beszédét eközben a flotta, és a bolygón lévő erők felé való közvetítésre készítették elő.
- Uraim! - köszörülte meg a torkát Yokosuka, a nagai admirálisok közül a legfiatalabb. - A mai győzelmünk történelmi jelentőségű! Megtoroltuk az Őfelsége ellen végrehajtott chiss orvtámadás ejtette gyalázatos foltot, biztosítottuk a hozzánk lojális kormány hatalmát és nem végső soron örökre beírtuk nevünket a történelem lapjaira! Nem egy szedett-vedett vadvidéki flottát, hanem a chiss házak elitjét győztük le a mai napon! A chissek évtizedeken át gúnyoltak minket Vad Testvéreknek, ma pedig megmutattuk nekik mi az a vadság. A
Daiteikoku-hadművelet a mi győzelmünkkel ért véget!
Teikoku banzai! - kiáltotta el magát a végén, mire a tisztek, a hajó legénysége és a katonák egyként visszhangozták, és a kiáltások csak nem akartak véget érni. Yokosuka végül kénytelen volt maga elcsitítani a lelkes tiszteket. Poharát a magasba emelte.
- Igyunk a birodalomra, és Őfelségére! Tartson dicsőségük tízezer évig! - azzal a pohár tartalmát egyetlen mozdulattal kiitta. A többiek követték a példáját, köztük Kure is. Valamelyik tiszt a földhöz vágta a poharát, mire a többiek hirtelen késztetést érezték, hogy kövessék. Ez a fajta rendetlen viselkedés szokatlan volt egy elöljáró jelenlétében, ami csak azt jelenthette, hogy a morál igen magas.
-
Kakka! - kiáltott fel a kommunikációs tiszt idegesen, sötét arccal, ahogy véget ért a jelenet. - Hír érkezett a Csilláról. A Csapla-Falanx szinte teljesen megsemmisült, akárcsak... akárcsak Cioral bolygója!
- Azonnal kérjen megerősítést! - utasította a kommunikációs tisztet Kure, még az admirálist megelőzve. Ami most érkezett, csakis interferencia miatti torzulás lehetett!
- Azt mondják az információ teljesen pontos! - jelentette ki azt, ami mindannyiuk legrosszabb félelme volt. Az előbbi vidámság helyét most komor arckifejezések vették át. - Cioral elpusztult, a civil áldozatok száma több millió. Saját veszteség nem volt.
-
Baka bakashi - káromkodott Yokosuka. - Azonnal felkészülni az indulásra! Három óra múlva minden nélkülözhető hajóval visszaindulunk Csillára!