Post by Haruhi on Aug 31, 2014 9:48:04 GMT 1
Először valami recsegve tört el alatta, majd háttal valami sokkal puhább padlóra esett, mint amilyen mondjuk a duracél is volt. Így is ott hevert hosszú pillanatokon keresztül, hisz rövid zuhanása nem volt zökkenőmentes, s az érkezés sem ugyebár. De már akkor is furcsa volt. A levegő amit belélegzett szöges ellentéte az ossusi Jedi-komplexum folyosóinak, s bőrét is az a lanyhos, sós szellő csapta meg, amit nem tudott hova tenni. Szemei lassan kinyíltak, s valamiféle sötétség tárult eléje, homályos fényekkel. Szabad téren volt, ebben most már majdhogynem biztos lehetett, csak látásának meg kellett szoknia a megváltozott fényviszonyokat. Mikor végre meg tudta mozdítani tagjait, egy másodpercig erőt gyűjtött, majd felült. A dereka tiltakozott, de többet nem foglalkozott vele, inkább feltápászkodott és fegyveréért nyúlt. Az most is ott volt oldalán, s ezen tény által megnyugodva, megdörgölte szemeit. Dús, trópusi növényzet vette körbe, felette pedig feltételezésének bizonyságaképp a csillagos ég tárult ki előtte. Egyetlen dolgot nem tudott megmondani, hogy álomban lehetett, vagy a valóságban?
Leporolta egyenruháját, legalább így elterelhette figyelmét a kínos zűrzavarról, ami a fejében keletkezett. De csupán egy pillanatra, hisz utána ismét a valósággal kellett szembesülnie. Lába alatt homokos talaj volt, még mindig jobb, mintha valami keményre esett volna, ez tény volt. A sűrű harasztos bozóterdő és a fák mögött valami derengett, s mivel maga körül nem látott semmit, amit felhasználhatott volna arra, hogy betájolja pozícióját, főleg hogy még kommunikátora is süketnémának bizonyult. Némi óvatossággal vágta magát keresztül a növényzeten, jobb híján puszta kezét használva. Percek telhettek el, hogy végre ritkuljon az őt akadályozó környezet, s kibukkanjon egy tisztás peremén. Gondolataival feddve magát hátrált vissza, érzékszervei ugyanis nem figyelmeztették addig arra, hogy négy alak écsorgott ott, egyikük kezében pedig egy ismerős skarlátan izzó fegyver sercegett. Mégsem történt semmi, a figurák odaát háttal álltak neki és láthatóan ügyet sem vetettek rá. Nem tudta hova tenni, a sith más körülmények között már ott termett volna, de csak mésodpercekkel később pillantott hátra, akkor is lopva, fegyverét pedig kikapcsolta. Értetlenül pislogott rá, majd jobban körbenézett, s akkor pillantotta meg ő is, hogy még kevésbé logikusabbá váljon minden.
Leporolta egyenruháját, legalább így elterelhette figyelmét a kínos zűrzavarról, ami a fejében keletkezett. De csupán egy pillanatra, hisz utána ismét a valósággal kellett szembesülnie. Lába alatt homokos talaj volt, még mindig jobb, mintha valami keményre esett volna, ez tény volt. A sűrű harasztos bozóterdő és a fák mögött valami derengett, s mivel maga körül nem látott semmit, amit felhasználhatott volna arra, hogy betájolja pozícióját, főleg hogy még kommunikátora is süketnémának bizonyult. Némi óvatossággal vágta magát keresztül a növényzeten, jobb híján puszta kezét használva. Percek telhettek el, hogy végre ritkuljon az őt akadályozó környezet, s kibukkanjon egy tisztás peremén. Gondolataival feddve magát hátrált vissza, érzékszervei ugyanis nem figyelmeztették addig arra, hogy négy alak écsorgott ott, egyikük kezében pedig egy ismerős skarlátan izzó fegyver sercegett. Mégsem történt semmi, a figurák odaát háttal álltak neki és láthatóan ügyet sem vetettek rá. Nem tudta hova tenni, a sith más körülmények között már ott termett volna, de csak mésodpercekkel később pillantott hátra, akkor is lopva, fegyverét pedig kikapcsolta. Értetlenül pislogott rá, majd jobban körbenézett, s akkor pillantotta meg ő is, hogy még kevésbé logikusabbá váljon minden.