|
Post by Lord Brodrig on Jul 4, 2014 14:45:54 GMT 1
A valaha a huttok és Palpatine uralma alatt álló bolygó közkedvelt búvóhelye volt a galaxis söpredékének, azonban az utóbbi időben megcsappant iránta az érdeklődés. A legutóbbi népszámlálások alapján a hárommillió lakosból mindössze a fele maradt a környéken, a legutóbbi háborúk okozta szegénység pedig továbbra is éreztette hatását a Peremvidék legkívülesőbb bolygóin. A lakosság azonban nem is sejtheti, hogy hamarosan még kevesebben maradnak életben...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 4, 2014 15:52:19 GMT 1
Bel Seiter a kedvenc kocsmája felé menet azon morfondírozott, hogy vajon hová tűnhettek rég nem látott bajtársai. Az utcák jóformán kihaltak voltak, alig lézengett egy-két lélek, s azok is olyan állapotban, hogy alig álltak a lábukon. A csempész máskor mindig összefutott valamelyik ismerősével, most azonban senkit sem látott, és senkit sem ismert. Egyszerűen magányosnak érezte magát, s rájött, hogy errefelé se fog találni senkit, aki megdobná egy melóval. Legalább vehetne egy új hajót, vagy kölcsönözhetne. Mivel minden létező államban körözték, néhol halottnak nyilvánították, a huttok vérdíjáról nem is beszélve, ezért kénytelen volt a bolygón maradni.
Már napokkal ezelőtt megfigyelte az éj leple alatt aláereszkedő, jelöletlen transzportokat, de nem tudta mire vélni a dolgot. Most is egy számára ismeretlen típusú, viszont otrombán szögletes légijármű landolt a mellette levő sikátorban. A csendes megszállás bizonyára egy másik bűnbanda műve lehet, akik elűzik majd a jelenlegi rezsimet. Seiter úgy hitte azonban, hogy ez a fajta finom támadás nem vall az erőszakos bűnszervezetekre... hiszen ő maga is csupán három transzportot látott, mivel éjjeleken keresztül rótta az éjszakát. Ennek ellenére biztos volt benne, hogy többen vannak, s hogy valamiféle változás következik. Azt, hogy miféle, azonban nem tudta megjósolni...
- Fel a kezet! - harsant egy torzított hang. A Seiter látómezejébe beugró vörös páncélos és sisakos katona egyenesen a csempészre szegezte hatalmas mordályát, ő pedig nem teketóriázott, engedelmeskedett. - Mit jelentsen ez? - játszott rá az ártatlan járókelő szerepére. - Már sétálni sem szabad a nyílt utcán?! - Bűnözőknek nem. Forduljon meg... - Hogy aztán hátbalőhessen, cimbora? Na még az kéne - ez nem jött be, gondolta. - Velem kell jönnie! - intett a vörös páncélos katona. - Indulás! - Ki maga? Nem megyek sehová!
- Hagyd! - csendült egy új hang. Seiter meresztgette a szemét, s meg is látta a sikló felől közelítő vörös bőrű lényt. A férfi álláról valamiféle csápok lógtak, s felemelt kézzel közelített a csempész felé. Aki egyből látta, hogy valami nagyon nagy baj van. A férfi összeszorította az öklét, mire Seiter a levegőbe emelkedett, s fulladozva markolászta a nyakának azt a pontját, ami mögött a légcsöve ropogott. Mindössze néhány másodpercig tartott, s a csempész kifordult szemekkel, holtan zuhant a padlóra.
- Jelentést! - mennydörögte a vészjósló alak, amint a hulla fölé lépve a katona mellé ért. - A kommunikációs torony a miénk! - Remek, parancsnok. Akkor kezdjék meg a módszeres inváziót, alulról felfelé haladva. Nem szökhet meg senki! Szóljon a flottának, hogy vonjanak blokádot a bolygó köré, s amilyen hamar csak lehet! Villámgyorsan kell cselekednünk. - Igenis, Xeneus Nagyúr!
Lord Xeneus megvárta, míg a hű szolga elmasíroz, aztán a sötét égboltra emelte sárga tekintetét. Érezte, amint az elégedettség s a sötét oldal ereje átjárja őt, s abban a pillanatban tudta, hogy küldetése sikerrel járt. A galaxis ezen bástyája megfelelő lesz az elkövetkező harcok kiindulópontjának. Xeneus lehunyta a szemét, szívott egyet a friss levegőből, majd eszébe jutott, hogy ugyanezt a levegőt néhány perc múlva égett-, hulla-, és vérszag fogja megtölteni. A győzelem áldozati maradványai.
|
|