|
Post by Haruhi on May 18, 2014 17:24:28 GMT 1
Egy ősi csillagtérkép mutatott erre a rendszerre távol a Galaxis alaposan feltérképezett régióitól, a későbbiekben talán több információ áll majd róla rendelkezésre
|
|
|
Post by Enz on May 18, 2014 20:34:01 GMT 1
A Silverlight kutatóhajó óvatos lassúsággal haladt előre a furcsa űrképződményben, és minden egyes rezdülését technikusok hada figyelte feszülten a műszerek előtt görnyedve. Az odakint lévő szürke por szinte hozzátapadt a Legacy-osztályú kutatóhajóhoz, teljesen használhatatlanná téve a vizuális szenzorokat. Persze a Maeni Részvénytársaság csakis a legjobbat vásárolta erre az expedícióra, így a Strunz által tervezett konstrukció ilyen körülmények között is képes volt eredményese helytállni. Sőt, egy támadás sem okozott volna komolyabb gondot nekik, hiszen a gyártó alapelvei szerint jó pár látható és rejtett fegyverrendszerrel is felszerelték az alapvetően civil hajót, így például alul-felül egy-egy visszahúzható turbolézertorony szolgálta a kutatók épségét. Arcturus Maeni a hátát az egyik dúracél falnak támasztva figyelte az irányítóteremben zajló dolgokat és újra eltűnődött azon, apja vajon miért is áldozott ilyen hihetetlen kreditösszegeket a kutatásra. A projektet számos szerencsétlenség kísérte a megindítása óta – többek között egy terrortámadás a Maeni Csillaga ellen – de nem volt olyan kiadás, amit az egyébként igencsak fukar Crollus megtagadott volna. Szokatlan viselkedés volt ez apjától, akit alapvetően csak a kreditek csilingelése érdekelt. Mindenesetre a Desevroról történő visszatérte után igencsak izgatottan fogadta otthon, és nem az üzlet miatt. Egy jelentést mutatott neki egy rejtvényről, amit sikerült megoldani, és először nem értette ennek jelentőségét, de az öreg szokatlanul közvetlen volt vele. Mivel nem tervezett gyerek volt egy nem várt anyától, sosem volt ilyen fesztelen a viszonya vele. Magyarázott neki egy ősi birodalomról, Shambhaláról, ahol valamiféle hihetetlen titkok nyugodtak, majd bemutatta a kutatás vezetőjének, Dr. Shawnak, aki meg már Építőkről beszélt neki. Másnap megtudta, hogy az Igazgatóság egyhangúlag kinevezte az expedíció vezetőjévé, és hihetetlenül repesett az örömtől… vagyis inkább nem. Mindenesetre nem volt apelláta, és mire észbe kapott egy kutatóhajó élén a rejtvényben megjelölt csillag felé tartott.
Végül is nem rosszabb, mint peremvidéki diktátorokkal tárgyalni, döntötte el, de szkepticizmusa megmaradt. Ha léteztek is ezek az „Ősök”, mi a fenéért osztanák meg a hihetetlen titkaikat bárkivel? Ő biztosan nem tenné. - Váltás elsődleges meghajtásra – futott végig az üzenet a belső kommunikációs hálózatban. Shaw doktor izgatottan figyelte a szürke ködöt, mintha ugyan bármit meglátna odakint. Persze Arcturus nem győzött vele eléggé vigyázni. Egy nőnél csak egy okos nő a veszélyesebb, tanította neki mindig apja, és látott benne rációt. Az Iparőrség egyenruhája helyett sokkal kényelmesebb kezeslábasban állt Maeni mellett Ranik Fulson, egy tapasztalt és sokat látott cathar zsoldos, aki most egy jó adag pálinkát küldött le a torkán, talán hogy a hajó remegését a lábaiba is átvigye. - Mikor érünk át ezen a ködön? – kérdezte a kommunikátorába szólva. - Pillanatokon belül – érkezett a megnyugtató válasz. - Úgy látom ott már tisztulni kezd – mutatott az egyik pont felé Fulson. Arcturus várakozóan nézett arra. Minél hamarabb átesünk a dolgon, annál jobb.
|
|
|
Post by Haruhi on May 18, 2014 22:03:23 GMT 1
/ Zenei aláfestés: www.youtube.com/watch?v=9DXTzv0CTZA / A látási viszonyok egy idő után valóban kezdtek kedvezőbbé válni, néhány kisebb aszteroidát már messzebbről észlelni lehetett és így kikerülni. De az egész alapszituáció így is kellemetlen volt: egy csillag hozzávetőleges koordinátáinak biztos távolságába ugrani akár végzetes balesethez is vezethetett volna, de hát, talán éppen ezért választották meg oly lelkesen az ifjabb Maenit az expedíció vezetésére. A néhol sűrűbb porfelhőn való áthaladás olykor furcsának ható morajlást eredményezett, s az ilyen közegek egyébként a hajón kívül is néha vezették a hangot, főleg ha gáz is elegyedett közé, mint ahogy ebben az esetben is bebizonyosodott korábban. Ettől függetlenül a kutatás zökkenőmentesen alakult, sikerült adaptálódniuk a körülményekhez, s tovább utaztak az irányba, amerre a felhő is szétterülni látszott. De hamar kiderült, hogy csupán egy katlanba kerültek, olyan térbe mely hézagnak bizonyult a kör közepette, mondhatni lélegzetvételt adott a vizuális szkennereknek, ami mondjuk több volt a semminél. - Ha tartjuk az irányt, arrafelé kevesebb a por, de ugyanakkor nagyobb aszteroidákba is botolhatunk - állapította meg az egyik navigátor, képernyője előtt ülve. - Azt mondom - tette szóvá véleményét Fulson - jobb sziklákat kerülgetni, mint teletömődni porral!Ezzel Maeni is egyetértett, s az irányt tartva folytatták útjukat a felhőn keresztül. S valóban, néhol kisebb, máshol pedig nagyobb kőformációkat hagytak el maguk mellett, a viszonyok közepette pedig végül leeresztették a megfigyelőállás fedőpáncél-lapjait, s immár az acélüveg nagyobb felületein keresztül vizsgálhatták a környezetet, szabad szemmel úgy, mint műszerekkel egyaránt. Mindössze az órák teltek jóformán eseménytelenül, de mint Fulson is eldörmögte, a felderítés mindig is hasonló dolgokkal járt együtt, így a konkrét felfedezés is. Mintákat vettek a felhőből, port és nagyobb kőzettörmeléket egyaránt, későbbi analizálás céljából, miután az iniciális vuzsgálat semmi különlegeset nem állapított meg velük kapcsolatban. Voltak feszült helyzetek is, mikor elvétve egyes érzékelők spontán bejeleztek, s aztán utólagosan nagykönyves vaklármának bizonyult valamennyi. Egy biztos, ha heteket vagy hónapokat kellett eltölteni ebben a ködben, némelyeknek az agyát is megtámadta volna az unalom szürke, poros démona. Márpedig eltelt, először néhány perc, majd az órák teltek, mindössze a rendszer csillagának fényét sikerült új dologként befogni, s így irányukat is afelé módosítani. De nem mehettek túl gyorsan, a köd sűrűsége nagyobb sebességeken már kellemetlenséget okozott volna váratlanul felbukkanó aszteroidáival, de akár még a kisebb kődarabjaival is, így jött el az első "műszakváltás", majd pedig a második, s újabb elvesztegetettnek érzett órák azok számára, akik még nem vettek részt hasonló jellegű műveletekben. És csak telt az idő, elmúlt a vaklármák okozta izgatottság, s a legnagyobb kaland az volt, ha érdekes sziklaformációkat sikerült szemügyre venniük, egy idő után azonban ez az időtöltés is fárasztóvá vált a szemnek, így némelyeken erőt vett a monotonitás: fészkelődtek helyükön, vagy túl mereven bámulták műszereiket, de még gyakrabban tették szájuk elé kezüket, hogy ne ásítsanak túl hangosan. Néha, volt hogy felkapták egyesek a fejüket és gyanakodva pislogtak kifelé a megfigyelőállás ablakain, egyértelműen nyugtalankodva, egyre gyakrabban ahogy teltek az újabb órák, s a következő műszak idején már talán az ifjabb Maeni is nyugtalanul aludt, spontán, bármiféle magyarázat nélkül. Nem is csoda, hogy aztán a következő nap mindenki fáradtabbnak látszott a kelleténél, taláncs csak a cathar kivételével, aki megengedhette magának az alkoholizálást Újabb aszteroidák, újabb órák, újabb kényelmetlen gondolatok, mintha az egész porfelhő őket bámulta volna láthatatlan, várakozó, de ugyanakkor sokat látó szemével. Néhányan biztosan képzelődtek is, főleg a tapasztalatlanabb legénységi tagok, volt aki dúdorászott, de volt aki dünnyögött valamit, talán saját magával vitatkozva triviális dolgokon. Egy nagy szikla mellett haladtak el, majd több is felbukkant itt-ott számuk sűrűsödve, mondjuk nem először a három napban. Ezúttal azonban valami váratlanabb dolog történt, kékes fény lepte be a hidat egy rövid pillanatra, mint amikor elektromos viharba keveredtek volna, s valóban, ismét megtörtént, ám ennyiben vége is volt. A legénység mindenesetre felébredt, s újfent képernyőikre tapadtak, örömmel téve végre valamit, ha nem is többet újabb rutinjelentéseknél. - Elektromos kisülésnek tűnt - bökte ki valaki, általános egyetértést keltve, de izgalmasabb volt így is a semminél.Egy másik szakember viszont a homlokát ráncolva ügyködött, s a fejét is megrázta, láthatóan nem értett valamit. Mikor azonban oldalra kapta tekintetét egy jókora, derengő kőzetformáció irányába, túlontúl lelkesen kiáltott fel. - Ötven fokos fordulatot kérek, azt hiszem volt ott valami!- Az érzékelők nem mutatnak semmit, megint - vetette ellene szórakozottan egy másik - elektromos vihar...- A tied talán nem, de az enyém hülyéskedett az előbb! - vitatkozott, s folytatta volna ha nem bök bele más is. - Mint az elektromos kisüléseknél szokott ilyen érzékeny rendszerek mellett... - sóhajtotta a pilóta, lassan már az ilyen dolgokat is kívülről fújta, gyakorlattal mehetett is volna a megfelelő akadémiára - viccelődött volna, ha lett volna hozzá hangulata, de inkább megtartotta magának. - Csak negyvenöt fokot, ellenőrzöm és aztán kész! - kérlelte társait kitartóan A pilóta sóhajtozva pillantott az ifjabb Maenire, aki jobb híján engedélyt adott, s a fordulat megtételével az izgágáskodó tojásfej is nézelődhetett volna, ha nem vakítja szinte el egy újabb kisülés. Amikor végre összeszedték magukat, egyenként kezdték mereszteni a szemüket maguk elé. Por és villódzó lidércfények közepette valami egészen különleges, legfeljebb csak szarkasztikusan kicsi 'aszteroida' tárult eléjük, mármint az lett volna talán, ha a következő pillanatban meg nem lódult és bele nem veszett volna a kavargó porba, a már túl jól ismert szürkeséget mutatva. Egy nagyobb képernyő ereszkedett le, s rögzített képet jelenített meg - U-uram...? - fordította elsőként a pilóta el tekintetét, hogy tanácstalanul Maenire pislogjon, talán éppen útmutatásért, talán éppen jogosan
|
|
|
Post by Enz on May 18, 2014 23:39:52 GMT 1
Arcturusnak nagyon nem tetszett az a valami, amiről képet kaptak: nem elég, hogy láthatóan képes volt a mozgásra - vagy ami rosszabb lehetőség, az álcázásra - még szemmel láthatóan jóval nagyobb is volt, mint a saját hajójuk. Mondjuk úgy saccra ötször akkora, ami nem tűnt jó esélynek még a Srtunz-féle fegyverzet esetén sem. Mivel láthatóan értelmes volt, vagy akadt valamiféle logika a cselekvésében, rögtön felmerült benne, hogy valamiféle módon kapcsolatot kellene teremteniük. De vajon mi lenne erre a legjobb mód? A kommkészülékek hullámai bizonyosan nem törték volna át ezt a sűrű port, még maximumra kiterjesztett relék segítségével sem, így pedig más módot kellett találniuk. Állát simogatva indult meg elgondolkodva, és a kialakult helyzet szinte rögtön felrázta az eddigi tespedtségből. Próbálta összegezni a dolgokat és mérlegelni a lehetőségeket: valami volt ott, és értelmesnek is tűnt. Nem támadta meg őket rögtön, holott valószínűleg helyzeti előnyben van, tehát nem agresszív szándékú. De mi van ha nem értik a nyelvüket? Dr. Shaw mellé lépdelt, majd szemből felé fordult. - Maga ismer ősi nyelveket, igaz, doktor? - kérdezte, mire a rövid barna hajú nő bólogatni kezdett. - Igen, elmélyedtem bennük. - Remek - mondta Maeni, majd a kommunikációs tiszt felé fordult. - Közvetlen adatátvitelt a felhőkbe, mondjuk... lézer segítségével. A technológia elég régi volt, és jó hasznát vették a mélyűri felderítő, ha valamerre eltévedtek. A folyamatos lézersugár jól szállította az információkat, és olyan körülmények között is megbízható maradt, ahol a kommok és holokészülékek már csődöt mondtak. - Egyúttal próbáljuk megnézni, rezgésbe hozhatók-e törmelékfelhő részei. - Rendben - nyelt nagyot a technikus, majd ujjaival zongorázni kezdett a műszereknek. Arcturus nem igazán volt otthon az űrutazásban, a felderítésben pedig még kevésbé, de azért néha neki is voltak jó ötletei. - Beszélni akarsz azzal az izével? - kérdezte a cathar parancsnok, miközben újból leöblögette a torkát. - Az egyetlen nyom, amin jelenleg elindulhatunk. - Uram, szerintem csak a sok törmeléktől rögzítettek furcsaságot a műszerek - próbálta menteni tekintélyét az egyik korábban ellenkező tojásfejű, de Arcturus nem hagyta magát ilyen könnyen. - Aha, és jól láthatóan valamiféle nem természetes képződményt rajzolt ki... teljesen véletlenül? - Uram, a kapcsolat él - emelkedett fel a kijelzője fölül a kommunikációért felelős technikus. - Remek. Shaw doktor, üzenjen valamit arról, hogy békével jöttünk, meg hasonlók. - Meg hasonlók - sóhajtott fel a doktor, miközben a terminálhoz lépett, majd rövid gondolkodás után az egyik ősi nyelven elküldte az üzenetet, persze már amennyire meg tudta fogalmazni rajta a gondolatait. Majd gondolt egyet és Közös nyelven is ugyanezt betáplálta. Hátha.
|
|
|
Post by Haruhi on May 19, 2014 21:35:15 GMT 1
A hídon egyszersmind ismét beindult az élet: mindannyian vagy törték a fejüket valamin, vagy végezték megszokott munkájukat, vagy nem álltak a többiek útjába, amennyiben nem csináltak semmit. Leginkább Shaw merült el aktuális feladatában, s nem csupán a basic és egy választott ősi nyelven, de még sok máson is próbált üzenetet továbbítani a porfelhőn keresztül, percekig mindhiába. Aztán mégis érkezett válasz, teljességgel érthetetlen, amikor azonban sikerült kiszűrniük az általános interferenciát és a porfelhő ritkás, mégis zavaró ionrészecskéinek rezonanciája által keltett további kellemetlenségeket, csalódottan kellett ráébredniük, hogy Shaw nagymértékben lelassult transzmisszióit fogták újból, melyre nem volt összetett magyarázat. - Valahogy visszaverődött valahonnan, valamiért. - hagyta el életkedve a tudóst, s most hirtelen a többiek még inkább eltemették magukat a munkában, bizonyára hogy ők leheessenek azok, akik először állhatnak elő egy működőképes megoldással. Csak Fulson ácsorgott ott, flegmán nézegetve kezét, majd láthatóan megunva valamit, felsóhajtott. - Javaslom a legősibb módszert, menjünk utánuk... - vette ki Maeni szájából a szót, aki intésével elfogadta a javaslatot. A pilóta végre tehetett valamit, s a jármű enyhe fordulatot tett, majd meglódult az eltűnt objektum irányába. - Nyitva tartom a szemem... - jegyezte meg az eredeti észlelő - olyan jeleket fogok keresni, melyek az első találkozáshoz vezettek!Csakhogy nem volt könnyű feladat, sokáig nem jutottak semmi érdemlegesre, még a sebességet is növelték esélyeik növelésére, hogy beérjék a valamit. Aztán végre rábukkant olyan energianyomokra, melyek megkönnyítették a követést, ám mivel exponencionálisan gyengültek, muszáj volt kockázatot vállalni a további gyorsulással. Így legalább a szórványosan mért jelek ott maradtak előttük, s percek múltán végre úgy kezdett festeni a helyzet, hogy a por valóban vékonyodott, bár egyidőben az aszteroidák is sűrűbben fordultak elő, s nagyobbak is voltak a korábbiaknál. Végül aztán először az itt töltött idő alatt, kibukkant a ködből a rendszer csillagának mindeddig sápat sziluettje, egy már sejtett aszteroidamező közepette. Az üldözött objektumnak nyoma sem volt, viszont amint szemük hozzászokott a tisztább fényhez, a szenzorok optimalizálódtak, s a specializált acélüveg fényszűrése is megfelelőre kalibrálódott, egy újabb meglepetést fedeztek fel. - Energiaforrást érzékeltem! - jelentette valaki. - Hogy a... ott! - mutatott előre a főnavigátor, s akkor valamennyien megpillantották azt, amiről ezúttal szó volt, s az elmúlt néhány másodpercben az erős napfény miatt nem vehették észre. - Ma... masszzív... - motyogta a pilóta, s ösztönszerűen lelassított, majd befékezte a hajó mozgását. - Olyan mint egy... űrállomás...? - tette hozzá valaki más. Hosszú pillanatokig, talán percekig bámulták a korábbinál sokkal hatalmasabb, szintúgy egyértelműen mesterséges 'képződményt, míg valaki meg nem törte a csendet. De aztán nem adatott meg sok tűnődni való idő, az 'állomás' irányából ugyanis három pont közeledett, s hamarosan az érzékelők jól kivehető közelítéssel szolgálhattak róluk:
|
|
|
Post by Enz on May 20, 2014 22:08:36 GMT 1
Arcturus ismét hagyta, hogy sodródjon az eseményekkel, hiszen nála sokkalta tapasztaltabb emberek voltak jelen a hajón. Fulson a vong ellenállás óta katonáskodott, Dr. Shaw pedig több diplomával rendelkezett, mint a fél legénység együttvéve, nem is beszélve a Maeni Archeológiai Társaság többi tagjáról, akik a hajón tartózkodtak. Apja valóban a legjobbat hozta össze mindenből, kivéve... kivéve belőle, az expedíció vezetőjéből. Még mindig nem értette a kinevezését, hiszen semmilyen kapcsolódó tapasztalata volt, és még a viszonyuk sem olyan volt, hogy az ő megfigyelőjeként legyen jelen. Talán kezdett ráébredni az öreg, hogy ő az egyetlen örököse, aki majd folytathatja a Maeni Részvénytársaságban megkezdett munkáját? De még Dieter Strunz sem tudott rájönni a kinevezés igazi okára. Ahogy rágondolt, rögtön hiányozni kezdett neki régi barátja, szerény mosolyával, ügyes tanácsaival... kellemes illatával. Nem, nem szabad most rá gondolnom, hessegette el magában a képét - csak még nehezebbé teszi az egészet. Szótlanul adott helyt a cathar javaslatának, mire a Silverlight megindult arra, amerre a találkozás megtörtént. Azonban hiába haladtak előre, semmit sem találtak, bár a szürkés por legalább csökkenni kezdett valamennyire, így a vizuális kijelzőknek is hasznát vehették. Arcturus unottan bámulta a szürkés masszát, ami csak nem akart véget érni. Elnyomott egy ásítást, amikor hirtelen elvakította a nap egy pillanatra. Csak az kezelő kiabálásból hallotta, hogy valamire bukkantak. Mikor a látása kitisztult, egy gigantikus valami körvonalai rajzolódtak ki előtte. - Elképesztő - nézte meglepetten a dolgot, amibe belefutottak. De egy rövid pillanat alatt össze is szedte magát. - Nem ezt láttuk az előbb? Ha űrállomás lenne, nem kéne mozognia. - De ki épít ilyen gigantikus hajót? - tette fel a kérdést az a tudós, aki most méltán érezhette magáénak a dicsőséget a felfedezésért, és ezt nem is próbálta titkolni. - Ami fontosabb: elhagyott-e? - kérdezte Fulson, akinek a kezében ezúttal megállt a flaska, és inkább sörényét birizgálva figyelte a jelenséget. Mint az expedíció katonai vezetője, rá hárult a megvédésük nehéz feladata. - Shaw doktor, ideje újra megpróbálni a kommunikációt! - javasolta Arcturus, majd a kommpulthoz sietett. - Irányítsák a lézert erre a valamire. - Rajta vagyok! - jelzett vissza a kommtiszt, és sietősen nekiállt a feladat végrehajtásának. Bármi is ez, már most biztosan tudta, hogy a felfedezés értéke meghaladja azokat a kreditszázmilliókat, amit apja beleölt a projektbe. Az öreg kockáztatott és nyert, mint megannyi alkalommal már. A radartiszt idegesen forgatta a fejét, majd egyszer csak az asztalra csapva ugrott talpra. - Három érkező objektum! - Lövedékek? - kérdezte rögtön Fulson, megelőzve őt. - Hajóknak tűnnek. - Várjunk a vizuális megerősítésre! - szólt közben Maeni, Fulson pedig továbbra is eltöprengve figyelte a dolgokat. Nem kellett sokat várniuk, hiszen hamarosan monitorra kerültek a közeledő hajók, amik külsőre leginkább vadászgépnek tűntek. - Mindig is imádtam a pontvadászatot. Régen coralskipperekkel csináltunk - mosolyodott el Fulson az emlék hatására, de Maeni tiltakozóan felemelte a kezét. - Ha meg akarnának támadni minket, már nem élnénk. Várjuk meg mi lesz a következő lépésük! - Értékelem a bátorságod, de a harcmezőn ennyi idő élet és húsz halál között dönthet. - De ez nem egy Erőverte csatatér! - vágott vissza kissé paprikásan Arcturus. - A fegyverek a helyükön maradnak. Magáról ez nem mondható el, ha tovább problémázik. - Mindjárt összecsinálom a gatyám - gúnyolódott rajta a cathar, majd húzott egyet a pálinkájából. - De tényleg nem én vagyok a főnök. - Shaw doktor, hogy halad a kapcsolatteremtés? - hagyta annyiban a dolgot a férfi. - Elküldtem az első üzenetet!
|
|