|
Knot
Feb 4, 2014 10:38:34 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 4, 2014 10:38:34 GMT 1
Egy szigorúan titkos katonai és ipari központ az Expanziós területeken, a Koréliai kereskedelmi útvonaltól kifelé, nem messze a Kinyen rendszertől, a Bes Ber Bikade szektor szomszédságában… [K15]
|
|
|
Knot
Feb 4, 2014 10:41:58 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 4, 2014 10:41:58 GMT 1
A hapan yacht koréliai teherhajókat megszégyenítő sebességgel szelte a hiperteret, útban a galaxis átellenes oldalán fekvő célja felé, melynek pontos koordinátáit a pilótafülkében helyet foglaló két egyenruhás férfi közül csak az egyik ismerte.
- Szóval azt mondod, tulajdonképpen te vitted azt a császárnő fruskát a Hapesre, cosrai? – sandított át a műszerek felett útitársára Tierce őrnagy. Folett őszintesége a korábbi kölcsönös bizalmatlanság után meglepte, de nem látta okát, hogy ne higgyen neki. Végtére is, ha esetleg épp valamiféle csapda felé száguldanak, akkor miért lenne érdeke hazudni? - Ja, aber nem szándékosan – biccentett Folett – Amikor már hónapok óta ültem a Commenoron, úgy döntöttem, itt az ideje távozni. Csak épp közben belefutottam abba a sith kislányba, aki valami sith lovaggal játszott fénykardpárbajt a központi komplexum udvarán. - És mi történt? - Hát.. – vigyorodott el Folett – Lelőttem a csajt. Tierce szája szélén is megjelent egy apró mosoly. Be kellett látnia, hogy ő és a cosrai nagyon hasonlóan gondolkodnak az erőhasználókról. - A barátja persze nem örült. – folytatta a cosrai. – Úgy döntöttünk, hogy inkább mindannyian lelépünk, mielőtt a sith mestereknek feltűnik, hogy kilyuggattam a hercegnőjüket. Sith barátunknak pedig nem jutott jobb opció eszébe, mint hogy a Hapan Csillagködbe vigyük a kisasszonyt, ahol volt valami exe, vagy efféle.. megérkeztünk a Hapesre, aztán amikor kitört a balhé, leléptem. A másik csajszi, akit otthagytam a haverjaidnak, polneyei, azt hiszem az ex ikertestvére, vagy efféle. - Megdöbbentő, mennyire nincs jobb dolguk ezeknek a sitheknek a nőzésen és a gyilkolászáson kívül. – horkant fel Tierce. - Ne is mondd. – vont vállat Folett. – De ami igazán betett.. ott állok a hangárban, próbálom kitalálni, hogy mi legyen, fölöttem éppen a hapan testőrség és a sith kiscsaj mészárolják egymást.. erre megjelenik egy hajó, és kiszáll belőle a sith császár. Wenthar személyesen. Nagy darab, kopasz, mint a holofilmekben. Aztán felsétált, hogy csatlakozzon a bulihoz. Na ott voltam vele úgy, hogy ideje indulni…
- Hát ehhez képest mi az időnk nagy részében csak mandaloriaiakra lövöldöztünk.. – vont vállat Tierce, majd úgy döntött, megoszt még néhány részletet társával. – Tudod, cosrai, Daala egyik mániája, hogy a jedik és a sithek egyformán feleslegesek a galaxis számára. Nekünk pedig bizonyítékokat kellett gyűjteni arról, hogy ez a hasonlóság sokkal több annál, minthogy mindkét oldal az Erőt használja. Hogy összejátszanak, úgymond. - Akár így van, akár nem, van benne igazság. – bólintott Folett – Évezredek óta azért van háború a galaxisban, mert ezek azt hiszik, az egész univerzum az ő kis ellentétükről szól. És az olyanok isszák meg a levét, mint te, vagy én. - Nem lesz bajod abból, hogy sith szövetségesek nélkül térsz vissza oda, ahová megyünk? – fordult most útitársa felé Tierce. – Ha jól értem, a főnököd nem osztja a véleményed a sithekkel kapcsolatban. - Csak biztonsági garanciákra van szüksége a terveihez… de talán meggyőzhetjük. – morfondírozott Folett. – A Knot nagyon vékony jégen egyensúlyoz.. talán még vékonyabban, mint a Cosra. - Érdekes kettősség. – pillantott vissza a hipertér kéken kavargó hullámaira a klón őrnagy. – Különösen amiatt, hogy a Cosra felfedte magát, a Knot pedig nem..
- A Cosra és a Knot két külön pólus az elöljáróm terveiben. – magyarázta Folett. – Mindkét bolygó mögött áll egy-egy nemesi kör, akik a Régi Birodalom visszaállítására vágynak, nem kis részben azért, mert az Uralkodó alatt családtagjaik jelentős állami hivatalokat töltöttek be. Viszont csak nagyon korlátozott mértékben tudnak egymásról.. az egyetlen kapocs a két bolygó között a főparancsnokom. A Cosrát az évek során gazdasági és titkosszolgálati központtá fejlesztettük, éppen ezért nincs jelentős hadiflottája az Emperoron kívül, amint azt te is tapasztaltad, polneyei. A Knotra hárult egy katonai-hadiipari komplexum kiépítése, a tényleges katonai erőnk ott van. Amikor a Cosra felfedte magát, a parancsnokom úgy döntött, a Knot flottája még nem áll készen a bevetésre.. így inkább kiengedtük a kezünkből a felügyeletet, de ennek is meg voltak az előnyei. A tiszti kar nagy része átköltözött a Cosrára.. - És így be tudtatok épülni a szövetségi politikába, még ha sok időre is volt szükség ehhez. – biccentett Tierce. – Értem. A Cosra befolyása ma már akkora a Szövetségben, mint annak idején a Konföderációban volt, viszont titkosszolgálati módszerek helyett nyíltan tehetitek meg ugyanezt. - Így van. – értett egyet Folett. – És pontosan ebből következik az is, hogy miért kell a legnagyobb titokban tartanunk a Knot helyzetét.. megérkeztünk.
A csillagok vonalakból pontokká zsugorodtak, és az őrnagy szemei előtt feltűnt egy űrállomásokkal, védelmi platformokkal és hajódokkokkal körbevett, szürkés színű bolygó. - Nos, úgy néz ki, mint bármelyik másik katonai komplexum, így első blikkre.. – vonta össze a szemöldökét az őrnagy. - Nézd meg a koordinátákat a navikomputeren, polneyei. – mosolyodott el ismét Folett. – Akkor megérted. Miközben társa nekilátott felvenni a kapcsolatot a felszíni irányítással, Tierce alaposabban megvizsgálta a célkoordinátákat, ahová megérkeztek. Egy gombnyomással a galaktikus csillagtérképre illesztette azokat a terminál főképernyőjén.. és Folett legnagyobb megelégedésére leesett az álla. - Ah. Tényleg messzire jöttünk. - Így van, polneyei. – igazította meg egyenruháját Folett, hogy tökéletesen álljon. – Most már érted. A Knot még mindig a Konföderáció területén fekszik…
|
|
|
Knot
Apr 16, 2014 22:29:51 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 16, 2014 22:29:51 GMT 1
A Knot nem hasonlított Coruscantra. Sőt, még a Cosrára sem. Minél több időt töltött Tierce őrnagy ezen a különös bolygón, annál inkább rádöbbent erre. A legtöbb városbolygóra emlékeztető, árkokkal szabdalt, felhőkarcolók eredjével tűzdelt felszín helyett a Knot meglepően... egyenes, egyszintes volt. Még annak dacára is, hogy valójában az egész bolygót ugyanúgy lakó-, üzleti, ipartestületi és termelő körzetek alkották, mint mondjuk Coruscantot, Koréliát, és egy sor másik bolygót. A különbség az épületekben volt. Míg egy tipikus coruscanti felhőkarcoló - ami alapján vélhetően a galaxis összes többi városbolygójának építményeit mintázták - egy égbe nyúló, hatalmas, sokszor ablakok nélküli, itt-ott egy-egy erkéllyel szegélyezett tű volt, addig a knoti komplexumok önmagukban is hatalmas, széles kiterjedésű, nagy ablakokkal, függőfolyosókkal és oszlopsorokkal szegélyezett tömbök voltak. A klón őrnagynak néha már-már a klasszikus nabooi építészet jutott róla eszébe, csak éppen napfény, kertek és színes kupolák nélkül. A másik, ami a Knotot különbözővé tette a többi városbolygótól a Szövetség és a többi nagyhatalom területén, az a nagyon is látható katonai jelenlét volt. Ha a Cosra volt ennek a különös, rejtőzködő szövetségi tömörülésnek a gazdasági motorja, akkor egyértelműen a Knot volt a fegyverraktár, állapította meg hosszúra nyúló itt tartózkodása elején az őrnagy. Mindenütt katonai őrjáratok és lépegetők vonultak fel s alá az utcákon, még ott is, ahol egyértelműen még csak nyoma sem volt bármiféle bűnözésnek. (Persze ki tudja, gondolta a klón, talán épp ezért nem volt nyoma) A távolban pedig látni lehetett azokat a hatalmas gyárakat, amelyek füstölgő kéményeik és hatalmas kapuik mögül folyamatosan ontották a hadianyagot... felszíni fegyvereket, személyi felszereléseket, vadászgépeket, űrhajók alkatrészeit. Ha a Cosra arra készült, hogy pénzének segítségével láthatatlan csápokkal vonja be a galaxist... nos, akkor ugyanezt a Knot egyértelműen a klasszikus módon készült megtenni, vérrel és vassal. Az őrnagyot annyira lenyűgözte a látványt, hogy ez olykor még azt az érzését is elhomályosította, ami újabban egyre inkább nem hagyta nyugodni.. nevezetesen, hogy sima vendég helyett egyszerűen túszul ejtették. Nem mintha a polneyeiaknak ne telt volna öt percbe új vezetőt választani - és ezt meg is mondta Folettnek nem egy alkalommal. Az viszont csak bólogatott, és megnyugtatta a klón őrnagyot, hogy "hamarosan, hamarosan". Avagy " man muss noch kurz warten". Egyszóval valószínűbb volt, hogy valaki valahol egyszerűen csak a megfelelő alkalomra vár. Tierce még néhány pillanatig elgondolkodva figyelte az itt elsősorban katonai és tehersiklókból, illetve a régi Birodalmat idéző AT-ST-kből, és a mögöttük haladó zöldesszürke egyenruhás őrjáratokból álló forgalmat, és csak akkor fordult meg, amikor az egyszerű legénységi körletbe belépőkről a lépteik hangja és dinamikája alapján egyértelműen megállapította, hogy nem egy, hanem két emberről van szó. Folett volt az egyik. A mindig ápolt arc, feszes egyenruha, és a hozzá társuló némiképp összevissza álló, sebtiben zselével rögzített hajviselet a százados védjegyévé vált. A kísérőjét elnézve azonban a klón őrnagy álla egy pillanatig a padlón maradt. - Én is örvendek, Grodin. - mosolyodott el kajánul Folett, majd a kísérője felé biccentett. - Hadd mutassam be az összekötőnket, Poklonskaya őrnagyot. - Hát nem mondom, hogy tipikusan cosrai neve lenne, őrnagy. - biccentett Tierce, végigmérve a knotiak tradicionális egyenruhájába öltözött nőt, akinek zubbonya a cosraiak feketéjével ellentétben a knoti szokásokat követve sötétkék volt. - Sokan sokfélék vagyunk. Aberr unszerr Ehre isszt dasszelbe. - tette hozzá finom, ártatlan mosollyal az arcán, némi akcentussal kísérve az őrnagy, amitől Tierce egy pillanatig úgy érezte, hogy túlságosan szűk rá a Polneye katonai zubbonya. - Együtt szolgáltunk Atalival a kadétiskolában. - folytatta kaján vigyorral Folett. - Az őrségben is... meg a bálokon is, mondjuk például a padláson.. emlékszel rá? - Ne térjen el a tárgytól... százados. - húzta ki magát a nő sértődött arcot vágva, kihangsúlyozva a másik rendfokozatát. - Azért vagyunk itt, hogy a klón urat a moffhoz kísérjük. - Akkor ne késlekedjünk. - intett némi elégedettséggel a hangjában, Folett vigyoráról tudomást sem véve Tierce, és intett a nőnek. - Csak ön után, hölgyem. - Mindjárt gondoltam. - fordult sarkon Poklonskaya, és apró, ringatózó, mégis katonás léptekkel kisietett a teremből. - Letagadja, de megvolt ám. - húzta még szélesebbre a mosolyát Folett. - Majd elmeséled. - veregette vállon Tierce a másikat, nem is annyira megbecsülésből, inkább azért, hogy túllépjenek a témán. - A magam részéről egyelőre jobban érdekel a többi látnivaló. - Sajnálom, hogy megvárakoztattunk, Kamerad. - érte utol az őrnagy után siető klónt az oszlopsorokkal díszített folyosón Folett. - A főparancsnok aggasztó híreket kapott, ezért a helyére kellett illesztenie néhány építőelemet, mielőtt elindíthatjuk a következő fázist.. ami hamarabb eljöhet, mint vártuk. - Az vitathatatlan, hogy készültök itt valamire. - nyugtázta Tierce. - De nem világos, miért kell még annál is nagyobb titokban tartani mindezt, mint a Cosra, és a Polneye létezését. Leszámítva persze, hogy mit szólna hozzá a Konföderáció.. - A Konföderáció a kisebbik gond. - magyarázta Folett. - Ők csak, hogy így fogalmazzak... átmeneti szállásadók. A legmagasabb szinten biztosítottuk, hogy a Konföderáció és a Knot viszonya kellőképpen... kiegyensúlyozott és diszkrét legyen. - Mégis mennyire magas szinten? - villant meg Tierce tekintete. - Államfői szinten. - mosolyodott el Folett. Néhány másodpercig csendben haladtak, csak Poklonskaya csizmasarkának kopogása hallatszott a sötétszürke knoti grániton, amiből a folyosó padlója készült. - De nem csak erről van szó. - tette hozzá a csendet megtörve Grodin. - Nem. - bólintott Folett. - Volt idő, amikor a Cosra és a Knot egy hatalmas birodalom két központja volt. A gazdasági és a katonai pólus, csak úgy, mint ma. A hatalmuk kiterjedt a két Koréliai hipertéri útvonal határolta háromszögben a Magtól egészen a peremig. És bár kevesen is, de vannak, akikben a két rendszer alkotta szövetség, a Tengely említése még mindig ismerős rossz érzéseket kelt. Félelmet, irigységet. - Szóval ha a Knot és a Cosra ismét együtt lépnének ki a galaktikus politika porondjára.. - összegezte Tierce -, lennének akik azonnal háborút indítanának? Egy vélt, vagy valós fenyegetéstől félve? - Genau. So was. - nyugtázta Folett. Poklonskaya egyetlen szó nélkül vezette őket, mígnem egyszer csak megállt egy díszes faajtó előtt. - A moff úr várja önöket. Az ajtó feltárult, és a három tiszt belépett egy fehér falú, kerek szobába, melynek egyik végében egy hatalmas, még a holoképek előtti, szilárd alapra folyékony, száradó anyaggal felvitt manuális technológiával készült grafika, a másik végében egy holomonitor állt. A kettő között félúton pedig egy hajlott hátú, mégis elegáns megjelenésű idős férfi a knoti főtisztek kék, sujtásos zubbonyában. - Őrnagy, százados.. és Tierce őrnagy. - biccentett az öreg. - Willkommen, vagy ahogy mifelénk eredetileg mondják, bienvenidos. - A nevem Pinochet Vandron moff. - folytatta a bemutatkozást az öreg. - A Knot jelenlegi adminisztrátora, a Főmarsall megbízásából. - A Főmarsall megbízásából.. értem. - biccentett Tierce. - Örvendek. Ne haragudjon, moff úr, ön véletlenül nem.. senexi? - De igen. - biccentett a moff. - Fogalmazzunk úgy, expatriált jelleggel tartózkodom itt. Ne haragudjon, hogy ennyi ideig megvárattuk, őrnagy, de a helyére kellett kerülnie mindennek. Tierce bólintott, és a grafikához sétált, amin a knotiak egyenruhájára emlékeztető férfiak vívtak kézitusát hasonló felépítésű, de barna zubbonyos alakokkal. - Ez micsoda? - Őseink háborúja a Vostroyával. - jegyezte meg Folett. - Még azelőttről, hogy a Köztársaság beavatkozott volna. Annak idején a Cosra-Knot Tengelye és a szomszédos Vostroyai Népi Birodalom uralta a galaxis ezen részét. Két hatalmas Birodalom, amely a Rakaták rabszolgáinak nyomdokain emelkedett fel, és ahol az Erő használata tiltott volt. Azonban a közöttünk húzódó ellentétek miatt elkerülhetetlen volt a háború. - Kiegyenlített küzdelemnek tűnik. - vizsgálgatta a jelenlévők arcát és a festményt Tierce. - Mégis, mi történt? - Beavatkozott a Köztársaság. - magyarázta Folett helyett most Pinochet, miközben Poklonskaya szótlanul a terem végében álló ablakhoz sétált, és kibámult rajta. - A Vostroyaiak egy csoportja vállalta, hogy új kormányzatot támogat az otthonukban, amelyik engedélyezi a jedik tevékenykedését, cserébe a köztársasági csapatok beavatkoztak. A Tengely pedig elveszítette a kétfrontos háborút, a vezetői körök pedig emigrációba, vagy a nemesi házak védelmébe kényszerültek. - És most jött el az első alkalom, hogy kilépjenek ismét a galaktikus porondra.- értette meg Tierce. - A porondra, ahol a Cosra csak az előörsöt jelenti, pénzzel, kapcsolatokkal a politikai körökhöz, de ahol maguk képviselik a kemény vonalat. A többiek egyöntetűen bólintottak. - Már csak azt nem értem - folytatta Tierce - , hogy mi a biztosítékuk? Folyamatosan arról beszélnek, hogy milyen óvatosnak kell lenniük. Mégis, mintha úgy éreznék, hogy ez a megfelelő pillanat. - Jó a kérdés. - biccentett Pinochet, és átsétált a másik oldalon lévő kivetítőhöz. - A történelmünk mellett más is van ugyanis. Gondolom, idefelé menet nem sokat láttak a planetáris védelmi komplexumunkból.. - Nem. - rázta meg a fejét Tierce. - Nos. - aktiválta a kivetítőt Vandron moff. - A Cosra és a Knot még egy közös vonással rendelkezik. Mindkét rendszernek voltak olyan kapcsolatai a Birodalom vezetésében, hogy Palpatine Byss-i uralma idején mindkét rendszer tartalék bázisnak választották, és mindkét rendszer vezetésére rábíztak egyet egyet Umak Leth prototípusai közül. - Az Emperor. - nézett össze Folett és Tierce. - Ez volt a cosraiak prototípusa. De mi volt a Knoté? Vandron válaszul aktiválta a kivetítőt, láttatni engedve egy pontot az űrben, ami a bolygó körüli orbit egyik szegmensének tűnt.. régi típusú birodalmi csillagrombolók kavalkádja vett körül egy több kilométer hosszú vaskos fémhengert. - Egy galaxis ágyú. - állapította meg Tierce, és egy pillanatra úgy érezte, hogy gombóc formálódik a torkában a feszültségtől. A galaxis ágyúk képesek voltak olyan hipertéri rakéták indítására, amelyekkel akár egy egész bolygót el lehetett volna pusztítani. Az egyetlen és utolsó ilyen fegyver a Byss körül keringett, amelynek rakétája egy szerencsétlen baleset folytán elpusztította magát a bolygót is. Azóta híre sem volt a galaxisban annak, hogy valaki egyáltalán ilyen fegyverrel kísérletezne. Erre itt állt egy láthatóan épen és bevetésre készen. - Természetesen nem vagyunk olyan hülyék, hogy csőre töltve tartsuk. - biccentett Vandron a klón arckifejezését látva. - A FAU-3 megfelelő biztonsági mechanizmusokkal van felszerelve, hogy elkerüljünk egy a Bysshez hasonló helyzetet. De nem ez a legfontosabb. Mielőtt azonban a moff befejezhette volna, rátérve arra, hogy mi az, ami még ennél is fontosabb, Poklonskaya megfordult, gyorsan beleszólt valamit az adóvevőjébe, majd köhintett. - A Főmarsall megérkezett. Már itt is van. Tierce, Folett és Vandron megfordultak, és a feltáruló ajtóban megpillantották a Főmarsallt. Tierce őrnagy még egyszer sem látta szemtől szemben Diestl-t, első pillantásra Folett idősebb kiadásának tűnt. Mielőtt azonban elgondolkozhatott volna azon, hogy van-e rokoni kapcsolat kettejük között, tekintete a másik három alakra vándorolt. - Azt a.. - szaladt ki a klón száján. A Főmarsall fehér egyenruhás alakja mellett ugyanis ott állt Tiebolt, mellette pedig.. Il-Raz és Lecersen.
|
|
|
Knot
May 30, 2014 23:14:33 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 30, 2014 23:14:33 GMT 1
- Cosra, Cosra... über alles, über alles in der Weeeelt..- hangzott fel a Cosra és a Knot közös himnusza a hatalmas csarnokban, ahol a sötétkék, szürkés, és zöldes egyenruhák kavalkádja színes, és mégis homogén egyveleget alkotott. - Annak idején a Coszra ész a Knot ety Birodalom alá tartoszott. - magyarázta egyre erősödő akcentussal a Tierce őrnagy mellett álló Poklonskaya őrnagy, vállával finoman hozzáérve a klón oldalához, miközben szinte rájátszott erős akcentusára, amitől a polneyeinak szinte az volt az érzése, mintha most is egy klóntartályban lebegne, amibe alacsony feszültségű áramot vezettek. - Ám a Cosszra a galaxissz nyilvánosszága elé került, amíg a Knot nem.. így ma szokan a Knoton úgy gondojják, ők asz igaszi Cosszrai gondolat megteszt.. - Megtest.. az.. - motyogta maga elé a másik oldalon Folett, de a nő könyökkel oldalba vágta, miközben a himnusz utolsó akkordjai is elhangzottak, és a teremben álló főtisztek egyszerre tisztelegtek karjuk felemelésével a pódium felé, ahová akkor vonult be az öreges, jobbára ártalmatlan Vandron moff kíséretében Diestl, a Knot Főmarsallja. - Megteszteszítői.
- Meggyőző. - jegyezte meg maga elé Tierce, szemével a sorfal másik oldalán álló új vendégeket keresve. Il-Raz meglehetősen zavartnak tűnt, míg Lecersen olyan rutinnal illesztette arcára a "lojális vagyok ahhoz az alakhoz ott elől" kifejezést, mintha egész életében ezt csinálta volna, legalábbis amikor a szükség ezt kívánta. És valószínűleg így is volt.
- Meine Kameraden! - zengett fel az alapos hangosításnak hála Diestl hangja a csarnokban. - A Galaktikus Szövetségnek nevezett bábállam hamarosan káoszba fullad! Csakúgy, mint a Konföderációnak nevezett ernyő, amelynek biztonságos fedezete alatt az elmúlt években fejlődtünk és növekedtünk! Már nincs sok idő hátra! Hamarosan a Cosra és a Knot megtörhetetlen uniója ismét kilép a galaxis színpadára, és elfoglalja azt a helyet az univerzumban, amelyet évezredekkel ezelőtt kivívott magának, mielőtt az erőhasználók áruló bandája a nyakunkra hágott és letörte büszkeségünket! Hamarosan ismét egy arra érdemes Birodalom fogja uralni a galaxis ezen szegletét, és, ha a győzelem a mienk lesz, márpedig egyszer a mienk lesz, akkor a galaxis többi szegletét is! - Der Sieg ist unser! - kiáltotta egy emberként a terem, néhány kivétellel.
- Vannak olyanok köztünk.. - pillantott Diestl a sor szélén álló Lecersen és Il-Raz felé - Akik csak nemrég csatlakoztak hozzánk. Akik még nem értik teljesen, hogy mekkora erő rejtőzik itt. - Többen is. - jegyezte meg maga elé Tierce, azonnal elcsípve egy legalább ötféleképpen értelmezhető pillantást Poklonskayától, amitől a biztonság kedvéért még inkább előre, a pódiumon szónokló Diestl-re meredt. - De hamarosan... - folytatta Diestl. - Az egész galaxis meggyőződhet arról, hogy velünk számolni kell! - Azt mondják, Diestl iderendelte a Knotra Phennirt.. - suttogta Poklonskaya válla felett Tierce felé Folett, miközben közelebb hajolt a nő nyakához, amit amaz látható irritációval vett tudomásul. - Azt mondják, hogy hamarosan válaszút elé fogja állítani.. vagy a Knot, vagy a korellik. - Én viszont még mindig nem értem, hogy honnan ez a nagy magabiztosság. - rázta meg a fejét halkan suttogva Tierce, miközben a teremben felhangzó tapsorkán néhány pillanatra elnyomta Diestl szavait. - Rendben, a Knotnak van néhány csillagrombolója.. rendben, van néhány szerzemény a Ramakazról, amire a Polneye ráteheti a kezét.. de ez lenne a biztosíték? Ennyi? Mire elég ez?
- Hadd nyugtassam meg azokat, akik kételkednek.. - folytatta Diestl. - Hogy nem állunk ingatag lábakon! Hadnagy! Diestl intésére a pódium mellett álló fiatal tiszt aktiválta a kivetítőt. A képen feltűnt az a hosszúkás alakzat, amelyet Vandron moff már megmutatott Tiercenek az érkezésekor. - Amint látják, ez az a galaxis ágyú, amelyet az Uralkodó titkos tervrajzai alapján a Knot orbitján építettünk, bajtársak. - folytatta Diestl. - Egyetlen ilyen fegyver is képes arra, hogy a megfelelő töltetet megfelelő pozícióra kibocsátva egy egész bolygót elpusztítson a részecskeromboló technológiával. - Ezt eddig is tudtuk. - suttogta maga elé Tierce, miközben Poklonskayára sandított. Az eddig vagy érdeklődő, vagy irritált nő (attól függően, hogy akárki mással, vagy éppen Folettel kellett néhány szót váltania) most gyanúsan csendessé vált. - Azonban, bajtársak.. - folytatta Diestl. - Erőnket nem az a tény adja, hogy rendelkezünk egy ilyen fegyverrel... hadnagy, az első szegmenst! Zum Bezirk Eins!
A teremben néhányan felhördültek, aztán halotti csend támadt. A hadnagy újabb képet aktivált, ami a sarokban lévő apró csillagtérkép tanulsága szerint alig néhány fényévnyire volt a Knottól, a semmit sem tartalmazó mélyűr közepén. A Knot felett látott hosszúkás, kilométeres cső ikertestvérei lebegtek a fekete semmiben.. nem is egy, nem is kettő.. hanem vagy fél tucat, csillagrombolókkal körülvéve. - Bezirk Zwei, Leutenant!- adta ki a parancsot Diestl, mire a hadnagy képet váltott, és újabb hat hosszúkás cső vált láthatóvá a mélyűrben, ezúttal a Knot átellenes oldalán, szintén néhány fényévnyire a mélyűrben... újabb csillagrombolókkal és ezúttal egy rózsaszínes - lilás csillagköddel a háttérben. - Bezirk Drei... Bezirk Vier... Bezirk Fünf!
Tierce őrnagy meglepetéssel vegyes feszültséggel a mellkasában figyelte, ahogyan újabb és újabb hipertéri rakétaállások mélyűri képe rajzolódott ki Diestl utasítására a képernyőkön. A háttér, a körülöttük lévő forgalom különbözősége, a vetőcsövek egymáshoz képest változó elhelyezése mind azt bizonyította, hogy nem szemfényvesztéssel van dolguk.
- Ebben rejlik az igazi ereje a Knotnak, barátom. - kacsintott Folett a teljesen szótlan, szinte lemerevedett Poklonskaya válla felett Tierce felé. - Amíg a Cosra megépítette az Emperor-t.. addig a Knot megépített.. annyi galaxis ágyút, amivel egy egész szektort lehet elárasztani hipertéri rakétákkal. - És Diestl elérkezettnek látja az időt arra, hogy ha a változások nem a szája íze szerint alakulnak, akkor meg is tegye. - tette hozzá száraz szájjal Tierce őrnagy. - Lenyűgöző. - Ész egyszerre félelmetessz. - jegyezte meg Poklonskaya, és félig öntudatlanul belekarolt a klón őrnagyba, miközben a teremben ismét felhangzott az éljenzés, majd a Knot egy másik régi indulója, a "Siehst du im Himmel das Morgenrot"..
|
|
|
Knot
Aug 15, 2014 10:24:48 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 15, 2014 10:24:48 GMT 1
Nem volt olyan napfelkelte, vagy naplemente a Knoton - sőt, tulajdonképpen olyan nappal és éjszaka sem -, amelynek látványát ne tette volna színesebbé, pontosabban szürkébbé az égbolton elhúzó járőröző vadászgépek, valamit a távolban, fent lebegő csillagrombolók sziluettjeinek látványa. Egészen fent az égbolt tetején még az orbiton keringő galaxis ágyú hosszúkás alakját is ki lehetett venni. - Ennek több, mint a fele csak színjáték. - mormogta maga elé Tierce őrnagy a főtiszti vendégeknek fenntartott körlet erkélyén állva. - Itt repkednek összevissza, miközben tökéletesen tisztában vannak vele, hogy olyan magas szintű a biztonság, hogy bármelyik vezérkari tiszt szabadon mászkálhat ezeken az erkélyeken. Ha a legcsekélyebb veszély is fenyegetne, egy bunkerben ülnénk. - Ki tudja, talán így akarnak megszabadulni a polneyei vendégektől, őrnagy. - Poklonskaya őrnagy a klón vállára hajtotta a fejét, miközben egy pillanatig sem tiltakozott az ellen, hogy a férfi átkarolja. - Hát, egyelőre nem megy nekik túl jól. - húzta végig finoman a kezét a klón a nő vékony derekán. Milyen érdekes, gondolta, vannak bizonyos dolgok, amelyek anélkül is tökéletesen mennek, hogy az ember, pontosabban a klón villámtanítás formájában találkozott volna velük. Úgy látszik, nincs az a genetikai kezelés, ami kiölne bizonyos ösztönöket. - Jóval vendégmarasztalóbb ez a hely, mint vártam. - Néha az az érzésem, őrnagy, hogy túlságosan is az. - pillantott a távolba Poklonskaya. - Egy ponton mindenki szeretne visszatérni a hazájába, nemde? - Nem mondom, hogy nem hiányzik a Polneye és a bajtársaim. - pillantott a nőre Tierce. Most vette észre, milyen átszellemült a lány arca, sőt, egyenesen szomorú. - Remélem, sikerül megegyeznünk a vezérkar többi tagjával, és akkor újra egy oldalon állunk majd velük. - Nincs is rosszabb, mikor árulónak tartják az embert, nemde? Pláne, ha alaptalanul. - furta bele az arcát az őrnagy vállába a nő. - Azért reméljük, ilyen rosszul nem állunk. - mormolta Tierce. - Némi nézeteltérés nem lehet, hogy akadályozza az együttműködést. Biztos vagyok benne, hogy Daala is belátja ezt majd, ha megfelelő csatronán közvetítjük neki az üzenetet. - Valóban. Ha ilyen rettenetes fegyverek vannak a kezünkben, akkor nem engedhetünk a belsó széthúzásnak. - pillantott fel a galaxis ágyú sziluettjére a nő. - Majdnem olyan jó vagy klisékben, mint én, Atali. - mosolyodott el fanyarul az őrnagy. - Tudom. - Poklonskaya kibújt az ölelésből és visszalépett a körletbe, hogy elkezdje összedni a ruháit. - Mennem kell. - Valóban. - biccentett az őrnagy. - Látlak még? - Előbb-utóbb biztos. - mosolyodott el a nő. - Előbb-utóbb.
Poklonskaya úgy vonult el a körlet ajtajánál várakozó Folett százados mellett, mintha észre sem vette volna. - Na, milyen volt a kis ribanc? - vigyorgott Tierce-re a cosrai, amint nem sokkal később ő is követte a nőt. Az őrnagy végigmérte a cosrait, majd megvonta a vállát. - Ha úgyis tudod, akkor minek kérdezed, cosrai? - Nem vagyok ám féltékeny. - vigyorgott tovább Folett. - Na indulás, polneyei, utálnék miattatok elkésni a vezérkari eligazításról.
A vezérkari ülésterem falát ahhoz hasonló festmények borították, mint amilyeneket Vandron moff mutatott a vendégeknek érkezésükkor. Diestl főmarsall jobbján helyezkedett el a senexi moff, bal oldalt pedig Tiebolt, valamint a Cosráról bejelentkező Cortez hologramja. A mellettük lévő két helyet Lecersen és Il-Raz foglalták el, mindannyian régi szabású birodalmi egyenruhában. - Tisztára, mint egy múzeum. - súgta oda Tierce Folettnek, miközben ők is elfoglalták a helyüket.
- Sikerült egy holokonferenciát lebonyolítanom az új államelnök irodájával. - fejezte be a jelentéstételét Cortez. - Egyelőre úgy tűnik, nem fognak flottával felvonulni a Cosra ellen, és a szenátorunk is megtarthatja a pozícióját. - Ez azonban változhat, ha a letartóztatási parancs végigfut a rendszeren és Kalenda emberei akcióba lépnek, admirális. - hajolt előre ültében Lecersen. - Miféle letartóztatási parancs? - Cortez arca még a hologramon keresztül is halványabbnak tűnt. - Biztos forrásból tudjuk, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat hajtóvadászatra készül mindenki ellen, akinek bármilyen szinten is köze volt a Ramakaz-incidenshez. - vette át a szót Tiebolt. - És sajnos ez magára is vonatkozik, admirális. És mivel Daala és a bandája eltűntek, ön az egyetlen, aki a szövetségiek szeme előtt van. - Hát ha ilyen jól tudják, akkor csináljanak valamit... - villant meg Cortez tekintete. - Nem fogom maguk helyett elvinni a balhét! - mutatott Lecersenre. - Ruhe, Admiral. - emelte fel éppenhogy egy kissé a hangját Diestl, majd várakozóan Lecersenre pillantott.
- Az Organa Solo-féle népszavazás az új alkotmányról jó lehetőséget kínál arra, hogy legitim módon kezeljük a helyzetet. - fordult a többiek felé Lecersen. - Ha az admirális esetleg háttérbe tud vonulni addig, és átmenetileg valaki más, mondjuk Ulrich Ivor át tudná venni az igazgatási feladatokat, a népszavazás során rendezhetjük a helyzetet. Egy tömeges elutasítás megfelelő ürügy lehet a Cosrának arra, hogy kiváljon a Szövetség kötelékéből. - Nem vonulok őrizetbe. - makacsolta meg magát Cortez. - Háttérbe esetleg, de nem fogok egy szövetségi börtönben ülni és arra várni, hogy valamiféle népszavazás lerendezze a helyzetet. - Ezt nem is kéri öntől senki, admirális. - jegyezte meg Tiebolt. - Csak arról gondoskodjon, hogy a tapani nemesek és a többi, a Cosra mögött álló ház is kövesse a példáját és megfelelően szavazzon. - Ennél többre lesz szükség, ha megfelelő kritikus tömeget akarunk elérni. - vetette közbe Il-Raz. - A Polneyenak és a környező szektoroknak a Cosra térségébeni is hasonlóan kell szavazniuk. A Fondor térségéről mi tudunk gondoskodni, de a Polneye...
- Csak vigyázzanak rá, hogy a nagy gondoskodás közben ne dobják fel az egész ügyet a szövetségieknek, személyes pardonért cserébe. - jegyezte meg rosszmájúan Vandron moff. Az öreg senexi nem kifejezetten szívlelte Lecersen és Il-Raz jelenlétét, és ennek több alkalommal hangot is adott. - Sosem tennénk ilyet,kedves kolléga. - mosolyodott el Lecersen. - Natürlich nicht. - recsegte ellentmondást nem tűrően Diestl, majd Tiercehez fordult. - És mi a helyzet magukkal?
- A Polneye elsődlegesen Daalának tett hűségesküt. - fonta össze az ujjait Tierce. - Aiax parancsnok, aki a távollétemben az igazgatásért felel, a gyanúm szerint még most is Daala mellett van. Ha Daalát rá tudjuk venni, hogy csatlakozzon az ügyünkhöz, akkor a Polneye sem kerül morális dilemmába. - Ez nem biztos, hogy könnyű lesz. - vetette ellen Cortez. - Mi megállapodtunk vele egyszer, de azok után, amit azok ketten... - biccentett Il-Raz és Lecersen felé. - Hoffentlich... maradt még annyi katonai vér az öreglányban, hogy felül tudjon emelkedni ezen. - zárta le a vitát Diestl. - Kapcsolatba kell lépnünk Daalával, és felajánlani neki a lehetőséget. Kiterítjük a lapjainkat, és választásra kényszerítjük. Őrnagy, el tudja érni a parancsnokot? - Természetesen, főmarsall. - biccentett Tierce. - Daala valószínűleg ugyanúgy bújkálni kényszerül most, mint a moff úr, de elérjük. - És ha Organa Solo mégsem enged a szép szónak? - vetette közbe Cortez. - Ha ennek a szavazásnak az eredményétől függetlenül ragaszkodik a szektorok Szövetségben maradásához, akár katonai erővel? Még az együttes cosrai-knoti flotta Daala milíciájával együtt sem veheti fel a versenyt Bwua'tu erőivel! Még a ramakazi kapacitással együtt sem! - Akkor, mein lieber Admiral - sötétedett el Diestl tekintete - , az öreg jedi ribanc kap néhány rakétát az arcába. És ennyi.
Némi derültség futott végig az asztalon, bár néhányan, köztük Tierce és Folett inkább aggodalmasan meredtek maguk elé.
- A Birodalom újjászületésének ideje már egészen közel van. - csapott az asztalra Diestl, berekesztve a vitát. - A Cosra, a Polneye és Daala helyzetét rendezni fogjuk, utána pedig csak a saját házunk táján kell rendet tennünk... vezessék be a vendégünket!
Tiebolt biccentett az ajtónál álló őrparancsnoknak, aki kiment, majd néhány rohamosztagos kíséretében visszatért. A védőkíséret közepén pedig ott állt a vezérkari ülés vendége... Turr Phennir.
...
Atali Poklonskaya őrnagy fél szemmel a Konföderáció jelzéseit viselő páncélozott siklót, fél szemmel pedig a vezérkari ülésnek otthont adó hatalmas komplexumot figyelte, amelynek bejáratában most tűntek el a Turr Phennirt kísérő őrök. Tisztában volt a pletykákkal arról, hogy a Konföderáció államfője valamilyen kapcsolatban áll a Knottal, és azzal is, hogy ez az információ alapjaiban rengetné meg a Konföderáció egységét, még sokkal jobban, mint ahogyan a Cosra kiválása a szervezetükből megrengette. A nő tisztában volt vele, hogy Phennir megjelenése a Knoton csak egyet jelenthet... az inkognitó feladását. Ez pedig annyit jelentett, hogy eljött az idő számára is, hogy távozzon. Megszorította a zubbonyának zsebében lapuló három kódhengert. Azokat a terveket, amelyeket több évtizedes szolgálata és számos főtiszt, illetve mérnök ágyának meglátogatása után végre hiánytalanul a birtokában tudhatott. - Rogyina maja...- suttogta maga elé halkan, egyértelműen nem cosrai nyelven. - Szi'csasz nad'a vernuty'szja. Milyen kár, gondolta. Pedig a klón őrnagy egészen izgalmas társaságnak tűnt.
Poklonskaya kihúzta magát, és megkerülte a konföderációs siklót, a mellette parkoló csapatszállítóhoz lépve. - Soron kívüli ellenőrző látogatás a Négy-Hét-Kilences konstrukciós ponton a Belső Ellenőrzés megbízásából. - nyújtott át egy tökéletesen eredetinek tűnő engedélykóddal ellátott kártyát a sikló előtt posztoló Hírszerzési tisztnek. - Gut. - biccentett amaz. - Apropó, a pilótája beteget jelentett, biztosítottunk egy cserét. Jó utat, Poklonskaya őrnagy. - Danke.- biccentett a nő, és felsietett a rámpán. A pilótafülkében már válta a "váltás", akinek kilétével Poklonskaya pontosan tisztában volt. - Jó újra látni téged, Jegorov. - foglalt helyet a másodpilóta ülésében. Az éles arcélű, szőkés hajú férfi rákacsintott. - Hová lesz a menet, darago'j? - Menjünk haza, Jegorov. - sóhajtott fel a nő. Annyi év után, gondolta. - Po'igyom domoj.
|
|
|
Knot
Sept 14, 2014 12:43:43 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 14, 2014 12:43:43 GMT 1
Phennir idegesen járkált fel alá a számára kijelölt lakosztályban, ahonnan ugyanolyan kiválóan lehetett látni a központi épületegyüttes alatt elterülő gyakorlóteret, mint bármelyik szomszédos helységből... valamiféle véletlen folytán Phennir lakosztálya mégis pont azzal az emelvénnyel került szembe, ahol a fegyelem- és függelemsértők kivégzésére felállított duraplaszt oszlopok sorakoztak néhány sorra való, minden bizonnyal az érdeklődőknek és családtagoknak fenntartott pad előtt. S bár Phennirnek még nem nyílt alkalma, hogy megcsodálja a cosrai-knoti katonai hagyományok e mai napig élő szép példáját, valahogy nem is érzett rá ingert. Nem vette ugyanis készpénznek, hogy az ismétlőpuska melyik végén is helyezkedne el szerény személye.
Még mindig ott voltak a fülében a főmarsall szavai. "Ostoba, egy esélyt kapott, és eljátszotta, hagyta, hogy valami nagai varázsló átmossa az agyát? Vagy azt akarja mondani, hogy szánt szándékkal ment bele ebbe az egyezségbe? Tudja, egyáltalán, mit kockáztat, tábornok??" És így tovább, és így tovább. Phennirnek persze nem kellett kétszer mondani. A hajója diplomáciai logjában feketén-fehéren (pontosabban zölden) ott voltak a Nagai Birodalom és a Konföderáció között köttetendő megállapodás részletei a kézjegyével ellátva, mely szinte mindenhová bejárást biztosított a nagaioknak a Konföderáció érdekszférájában... ahová pedig mégsem, nos, ott még Phennirnek sem kellett sokáig gondolkoznia azon, hogy rájöjjön, azok az ajtók a nagai titkosszolgálat előtt sem sokáig maradnak zárva majd.
És igen, be kellett vallania magának, hogy nem emlékezett pontosan a császárukkal folytatott megbeszélés minden részletére. De az, hogy az agyát átmosták volna, még mindig valószínűtlennek tűnt a számára. Diestlnek legalább annyira nem volt bizonyítéka rá, mint neki az ellenkezőjére. Márpedig, és ezt Phennir nagyon is jól tudta, ha a Főmarsall egyszer úgy dönt, elveszi, amit adott, akkor nincs, aki megállítsa.
Phennir visszapillantott a kivégzőoszlopokra, és önkéntelenül összerezzent, ahogyan a lakosztály ajtaja feltárult, és lépések hangzottak fel mögötte. - Tábornok úr, megtisztelő, hogy személyesen is találkozunk. Phennir meglepetten pördült meg a hang hallatán, és a félelem helyett utat engedett az arcára kiülő undornak. - Lecersen moff. Micsoda meglepetés. Azért örülök, hogy a pederaszta barátját nem hozta magával. Vagy ott leselkedik azt ajtó mellett egy mérgezett tőrrel a kezében? - A pederaszta barátomnak megvannak a saját hasznos tulajdonságai, és elhiheti, főparancsnok úr, a személyesen elkövetett gyilkosság nem tartozik közéjük. - sétált a szobában álló asztalhoz Lecersen, és töltött magának egy pohárral az azon álló kesseliből. - Különben is, nem gondolja, hogy ha a Főmarsallunknak ilyen tervei lennének magával, azt éppen hogy nem ránk bízná? Mi lennénk az utolsók, elhiheti... - Ó, tehát pusztán nincs programja ezen a napfényes délutánon, és beszélgetni óhajt? - biggyesztette le az ajkát Phennir. Távolról emlékezett Lecersenre még a régi időkből, amikor ő fiatal hadnagyként a 181. osztagban szolgált, és egyszer összekülönbözött egy fiatal, arrogáns hadnaggyal a Biztonsági Hivatal állományából valamelyik szuper-csillagromboló kantinjában. Meg mert volna esküdni rá, hogy Lecersen volt az. És az alapján, amiket a koréliai és bothan hírszerzésen keresztül a moff ténykedéséről megtudott, meg volt győződve róla, hogy a banthaszarkeverő alak semmit nem változott az évtizedek alatt. Phennirnek is megvoltak a maga titkai természetesen, beleértve a legnagyobbat, aminek hála most a Knot vendégszeretetét élvezte, de mégis büszke volt integritásának maradékára. Olyasmire, amivel álláspontja szerint Lecersen egy szemernyivel sem rendelkezett.
- Valóban nincs programom. - szürcsölt bele az italába Lecersen. - De gondoltam, ha erre járok, felhívom egy régi harcostárs figyelmét helyzetünk hasonlóságára. És arra, hogy még semmi sincs veszve, ha úgy tetszik. - Ha ilyen jól tájékozott, akkor nagyon is jól tudja, hogyan kerültem a pozíciómba, moff úr. - bámult ki az ablakon Phennir. - Az egész Diestl terve volt, és a háttérből tökéletesen megetette a commenori-bothan-korelli társasággal, a szektor ipari vállalkozóinak álcája mögé bújva. - Egyszersmint megoldotta a három domináns konföderációs tag vitáját is. Mindenki számára elfogadható, negyedik felet ajánlott főparancsnoknak. - biccentett Lecersen. - Valóban. Különösen tetszett az a megoldása, ahogyan a Cosrát felfedte, a Knotot viszont továbbra is a Konföderáció keretében tartotta. Milyen szellemes. Végtére is, ha már egyszer kirostáltak egy volt birodalmiakból álló szeparatista gócot, mégis ki számítana még egyre?
- Akár hogy is, a nagaioknak most szabad bejárásuk lesz mindenhová. - sóhajtott fel Phennir. - Ráadásul miattam. És amit a bothanok és a korellik elkényelmesedett szemlélői elől Diestl el tud rejteni, azt a galaxis élvonalbeli szolgálatai, mint a nagai, se perc alatt felderítik. Akkor pedig a Konföderáció összeomlik. - Nem hiszem, hogy ki fogják végezni, tábornok. - vágta el a következő gondolatot Lecersen, újratöltve a poharát, egy másodikat pedig Phennir felé nyújtott. - Én úgy gondolom, a Főmarsall az ön kis ballépése nélkül is hamarosan robbantaná az egész helyzetet, a szó legszorosabb értelmében. Ön pusztán csak egy kis emlékeztetőt kap arról, hogy ne felejtse el, hová is tartozik hűséggel. - Sosem árultam el a Birodalmat. - húzta ki magát Phennir. - Ez az egész színjáték a Konföderációval... - Tudom, minden a Főmarsall terve szerint alakult. - mosolyodott el Lecersen. - Higyje el, én is ezt mondanám a maga helyében. Azonban nem ez a kérdés, tábornok. Hanem az, hogy mit tud tenni azért, hogy segítsen Diestlnek, és ezzel segítsen magán is. Mi is ugyanezt tervezzük. Phennir határozatlanul felemelte a poharát, és kiitta. - A Kinyen és a Nkllon bányászai hallgatnak rám. Ők nem kaptak semmit a korelliktől, vagy a bothanoktól. A bespini és eriadui nemesekre és cégtulajdonosokra nem tudok hatni, de a környező szektorokat rávehetem, hogy adott esetben Diestl-t kövessék. - És én úgy gondolom, a Főmarsall nem is vár többet öntől, tábornok. - emelte fel a poharát Lecersen. - Mi valami hasonlóra készülünk a Belső Gyűrű és a Kolóniák felénk eső világain. Ki tudja, tábornok úr, hamarosan szomszédok leszünk, sőt mi több, harcostársak?
- Először maradjunk életben mind a ketten, moff úr. Aztán majd meglátjuk. - fordult vissza az ablak felé Phennir, és elgondolkozott rajta, hogy inkább önmagát, vagy a moffot látná szívesebben valamelyik oszlopon, miközben amaz kiment a szobából. De be kellett látnia, hogy Lecersennek igaza volt. Mindent szépen sorjában, gondolta. Először az életben maradás, utána pedig, ha stabilizálódott a helyzet, visszatérhet ezekre a mocskokra is.
...
Folett és Tierce ujjaikkal az asztalon dobolva ültek a szűkös helységben, várva arra, hogy "vendéglátójuk" megérkezzen. - Valahogy nem kellemes az asztalnak ezen az oldalán. - jegyezte meg végül Tierce. - Van fogalmad arról, hogy mi történt? - Passz. - vonta meg a vállát Folett. - Lehet, csak hiányzunk az öreg Tieboltnak, és hoz majd teát is. - Hogyne. - a beszélgetés megszakadt, amint a nevezett férfi belépett az ajtón, és végignézett a két tiszten.
Tierce őrnagy állta a Cosrai Hírszerzés fejének tekintetét. Mint klón a klónnal, gondolta, bár hivatalosan sosem erősítették meg, hogy Tiebolt klón-e, vagy sem. Elegendő volt a sok pletyka arról, hogy Tiebolt mindig minden helyen jelen van... márpedig ebből a pletykából annyi volt, hogy csak két ésszerű magyarázat maradt. Vagy volt Tieboltnak egy kétszer gyorsabb hajója a legendás Ezeréves Sólyomnál, vagy... nos, egész egyszerűen egynél több Tiebolt volt. - Van egy közös problémánk. - foglalt helyet végül Tiebolt, és még egyszer végigmérte a két tisztet. - És.. éspedig? - nyögte ki végül Folett. - Eltűnt a barátnőjük. - kattintotta fel a kezében lévő apró hololejátszót Tiebolt, mire láthatóvá vált az egyik biztonsági kamera képe, rajta Poklonskaya őrnaggyal, amint beszállt egy páncélozott csapatszállítóba. - Ez az utolsó felvételünk róla. Utána nyomát veszítettük a szektoron kívül. - folytatta Tiebolt. - És úgy tűnik, magával vitt bizonyos nagyon szenzitív információkat...
Újabb csend következett, Folett Tiercre sandított, de az továbbra is kifejezéstelenül meredt Tieboltra. - De nem maguktól. - biccentett végül Tiebolt. - Csak kíváncsi voltam, mit szólnak hozzá. Leth doktornak önöknél sokkal kellemetlenebb beszélgetése lesz velünk. - Pfuj. Az a ribanc. - szaladt ki Folettből. - Azzal az öreg, kövér.... - Kiderült, mit vitt el pontosan? - kérdezte Tierce villogó tekintettel. - Nyugi, öregem, nem ér annyit az a kurva... - emelte fel a kezét Folett, de Tiebolt leintette mindkettőt.
- Még dolgozunk annak a lenyomozásán, hogy pontosan mihez fért hozzá. - Kérek engedélyt, hogy személyesen vezessem a felkutatására irányuló erőfeszítést, uram. - húzta ki magát a polneyei. Tiebolt elmosolyodott. - Megtagadva, őrnagy. És öntől is, százados, mielőtt eszébe jutna beugrani a barátja helyett. Mindkettőjükre más feladat vár, Poklonskaya őrnaggyal személyesen foglalkozom. - De legalább annyit mondjon meg, hogy kinek a szolgálatában állt. - vonta össze a szemöldökét Tierce. - Sithek? Tiebolt megrázta a fejét, majd pár pillanat csönd után megszólalt.
- Hallottak már a Vostroyáról? - Az nevetséges... - csapott az asztalra Folett. - Az egy mese... - Elég meggyőzően adták elő, ha csak egy mese... - emlékezett vissza az érkezésekor látott holoképekre Tierce. - Szóval azt mondja, az őrnagy vostroyai ügynök volt? - Minket is meglepett. - folytatta Tiebolt. - De a jelek erre utalnak. Tartsák nyitva a szemüket.
- Azt mondta, feladatunk van. - folytatta Tierce. - Önnek, őrnagy, fel kell vennie a kapcsolatot Daalával. - folytatta Tiebolt. - Megtalálta? - Tudom, hol van. - biccentett a klón. - De személyesen kell odamennem. - Akkor tegyen így. - nyugtázta Tiebolt, majd Foletthez fordult. - Magának pedig százados, van egy újabb roppant érdekes diplomáciai küldetésünk.
Tiebolt holovetítője újra felvillant, ezúttal egy arisztokratikus arcélú, fekete hajú férfit mutatva, akinek mindkét szeme más színben játszott, az egyik sötétbarna-feketében, a másik élénk kékben. - Ismerős. - vizsgálgatta a képet Folett. - Ki ez? - A neve Reuenthal. - magyarázta Tiebolt. - Egy fundamentalista emigráns cosrai csoport vezetője, akik kiszorultak a hatalomból, amikor Cortez és a tapani nemesek átvették a vezetést ott. - Ja, emlékszem. - köhintett Folett. - Ők azok, akiknek a Birodalom nem elég cosrai, nem igaz? - Olyasmi. - biccentett Tiebolt. - Mentségükre szóljon, hogy mindannyian a Cosráról származnak, és mivel alacsonyabb rangú pozíciókból léptek ki, nincs tudomásuk a Knot létezéséről. Úgy gondolják, a Cosra elfordult a hagyományos értékektől, amelyeket népeink vallottak, ezért létrehoztak egy Új Birodalmat a Serenno-szektor területén. - Neue Reich... - vakargatta az állát Folett. - Értem. Mit kell tennem? - A Főmarsall sajnálatosnak tartja, hogy hazánk fiai közül olyan sokan határainktól távol, akár pénzért árusítják katonai szolgálatukat. - magyarázta Tiebolt. - Eddig meg kellett őriznünk a diszkréciót, de a... várható események fényében úgy véljük, valakinek tájékoztatnia kell ezt a kompániát arról, hogy itthon a helyük. A Heimat várja őket. Ez lesz a feladata, százados. Doenitz admirális a Főmarsall stábjából elkíséri. Neki nincs birodalmi rangja, csak knoti. De maga fele a tárgyalások sikeres lefolytatásáért... mint rendesen. - Értettem. - tisztelgett Folett. - És ezúttal próbáljon meg egyetlen sith hercegnőt sem felszedni. - tette hozzá Tiebolt. - Nincs szükségünk több tervezetlen hatalomátvételre sehol sem. - Jawohl. - szűrte a szavakat a fogai között Folett, majd amikor Tiebolt távozott, még utána szisszent.
- Anyád. - Szerintem nincs is anyja. - jegyezte meg Tierce.
|
|
|
Knot
Oct 8, 2014 14:39:21 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 8, 2014 14:39:21 GMT 1
Diestl és a Phennirrel kiegészült cosrai vezérkar tagjai a vezérkari teremben gyülekeztek. - Több felderítőt küldtünk az Elrood szektorba, de egyelőre nem akadtunk Poklonskaya nyomára. - jelentette Tiebolt. Diestl összehúzott szemöldökkel meredt a hírszerzésiek fejére. - Ne szórakozzanak túl sokáig. Az utolsó dolog, amire szükségünk van, hogy a népünk legnagyobb közelgő pillanatában néhány koszos untermensch megzavarja a terveinket.. A nem cosrai tisztek szemében némi értetlenség csillant meg a kifejezés hallatán, de egyikük sem jutott el odáig, hogy kérdéseket tegyen fel. - A Szövetségi választások időpontja sürget minket. - folytatta Diestl. - Mindannyian készen állnak, uraim? Phennir, Il-Raz és Lecersen egyszerre bólintottak. - Akkor foglalják a pozícióikat, meine Kameraden. - intett a Főmarsall, majd Cortezhez fordult.
- Még nem kaptuk meg a végleges választ Daalától, sem Folettől. De nem várhatunk tovább. Helyezze készültségbe a knoti és a cosrai csapatokat egyaránt, admirális! - Zu befehl, Herr admiral. - tisztelgett Cortez, magában pedig sűrűn remélte, hogy mindezt Bwua'tu és a többi szövetségi főtiszt túlzott figyelmének elkerülésével tudja megtenni. - Annyi év után.. - suttogta maga elé átszellemülten Diestl. - Végre eljön a mi időnk. Der sieg wird unser! - Der Sieg wird unser! - visszhangozta a terem egyként.
|
|
|
Knot
Feb 19, 2015 22:12:13 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 19, 2015 22:12:13 GMT 1
Diestl Főmarsall, az Egyesült Galaktikus Birodalom Vezérkarának leghatalmasabb, legalább megjelenés és a rendelkezésre álló haderő tekintetében leginkább meghatározó tagja szórakozottan vakargatta az orra tövét, mintha egy láthatatlan, apró bajusz szúrta volna ott folyamatosan, miközben a holoképernyőjén futó felvételeket figyelte elgondolkodva. A bal oldali képernyőn a Lehon rendszerből, a hajdani Rakata Birodalom központjából érkezett felvételek futottak, amelyeken jól kivehetően voltak a vörös csillaggal díszített mozgékony, elegáns csatacirkálók, amelyek oly kellemetlen meglepetést okoztak expedíciós egységének - nem is kifejezetten váratlan támadásukkal, hanem egyáltalán azzal a ténnyel, hogy ezer és ezer év után még mindig léteztek, és nagyon is kézzelfoghatónak tűntek, semmint inkább valamiféle legenda-, avagy pletykaszámba menő rémtörténetnek, amellyel a cosrai anyák ijesztgetik lefekvés előtt gyermekeiket. Diestl azonban messze nem volt annyira meglepődve, mint néhányan a Vezérkar alsóbb szintjein, akik látták a felvételeket. Ó igen, Vostroya feltűnése meglepetés volt, de korántsem váratlan meglepetés. Egyszerűen csak annyi történt, hogy néhány hónappal, vagy évvel mi voltunk az elsők, és ők reagáltak, gondolta a Főmarsall. Fordítva is történhetett volna. Bizonyos dolgok sosem változnak, tette hozzá magában. A bolygók keringenek napjaik körül, egyes napok szupernovává válnak és elemésztik rendszerüket, máshol mások megszületnek... Cosra és Vostroya pedig háborúzik egymással. Mintha csak a galaxis rendjének egy stabil szeglete lett volna.
A jobb oldali képernyőn egy másik, frissen kibontakozó ütközet képe rajzolódott ki messze az Ismeretlen Vidéken. A Daala admirális és chiss szövetségesei irányítása alá tartozó erők ebben a pillanatban intéztek támadást az EGB-hez hű chiss területekbe beékelődő kiszögellés központja, a Cioral rendszer ellen. Diestl egy pillanatig elismerő pillantásokkal figyelte a szabályos vonalban felvonuló csillagrombolók manővereit, aztán elégedetlenül felhorkanva elvette a tekintetét. A Daala Bendő-flottájához és a Chissek Expedíciós Haderejéhez tartozó hajók mozgása még ilyen kicsiben nézve is sokkal kecsesebb és professzionálisabb volt, mint a knoti csillagrombolóké. Hiába, gondolta Diestl, a legjobb ideológiai kiképzés és nevelés sem pótolhatja a harctéren szerzett tapasztalatot, ennek pedig a knoti kadétok - elsősorban életkorukból adódóan - alaposan híján voltak. De van, ami pótolhatja, tette hozzá magában elmosolyodva, miközben az ajtajánál elhelyezett apró kom háromszor felvillant, jelezve, hogy vendége megérkezett.
- Herein. - lépett be a polneyei klón kommandósok parancsnoka, Grodin Tierce őrnagy, frissen kinevezett ezredes, ő maga is klón.
Diestl néhány percig mereven bámult a képernyőire, majd a klónra, majd megint a képernyőire, magában élvezve a katona bizonytalanságát. Bár sokáig Daala mellett szolgált, és a polneyei klónok között afféle választott vezetőnek számított - bár annak megértése, hogy a klónoknak egyáltalán honnan jutott eszébe választásokat tartani, meghaladta Diestl képességeit -, az ifjú klón láthatóan kényelmetlenül érezte magát a Knoton. Különösen amiatt, hogy volt bajtársait egytől-egyig különböző feladatokra vezényelték, még olyanokat is, akik korábban alatta szolgáltak, csak őt magát nem. - Azt hiszem, nyugodtan kiszolgálhatja magát, ezredes. A Főmarsallt nem zavarja. - jegyezte meg a Tierce-t bekísérő Tiebolt.
Diestl elmosolyodott. Tiebolt nagyon jól ismerte, hogy mit várt az alárendeltjeitől. Ha úgy tetszik, minden Tiebolt ismerte. Ahol Tierce volt a makacs önállóság, a Thrawnra annyira jellemző művészi szabályozatlanság, amelynek valahol, valamikor sikerre kellett volna vezetnie, ott Tiebolt volt maga a szabálykövetés, a fegyelem, és a felettes iránti feltétlen hűség. Diestl el sem tudott volna képzelni két különbözőbb személyiséget, dacára annak, hogy mindketten ugyannak a technológiának a termékei voltak.
- Tierce őrnagy, bocsánat, ezredes. Üdvözlöm. - köhintett végül a Főmarsall, üdvözlésképpen felemelve egyik, tenyérrel kifelé fordított kezét, mintha integetne. - Es freut mich. Tierce tisztelgett. - Bizonyára roppant kíváncsi, hogy miért kérettem ide. Ahogyan arra is, hogy miért élvezi még mindig a Knot vendégszeretetét, bajtársaival ellentétben. - folytatta a Főmarsall. - Nos, miután nem kaptam engedélyt arra, hogy elintézzek egy személyes ügyet, a parancs értelmében maradtam, és várom.. a következő parancsot, uram. - jelentette ki faarccal Tierce. - Ó igen, igen, ja ja ja - nevetett fel Diestl. - Die kleine vostryonanische Schlampe, richtig? Ahogy korábban is megmondtuk, a vostroyai kémek ügye Tiebolt parancsnok és szervezete hatásköre. Gondolom jelentős előrelépéseket értek el. - Közel vagyunk hozzá, Herr Marschall, hogy meghatározzuk a Vostroya pontos koordinátáit. - jelentette ki Tiebolt a Tierceéhez mérhető faarccal, mintha csak versenyezni akarna vele.
- Hát nem szórakoztató? - vakargatta tovább az orra tövét Diestl. - Évtizedekig bújkáltunk, erőfeszítéseket tettünk arra, hogy titokban tartsuk rendszereink helyzetét... és erre nem ugyanezt csinálja ősellenségünk is? Soha semmi eredetit nem tudtak kitalálni. Kommunisten...
Némi csönd után, miközben Diestl szórakozottan motyorászott valamit maga elé, a Főmarsall végül újra megszólalt. - De nem ezért hívattam. Bizonyára kíváncsi rá, hogy miért. Tierce némán biccentett.
- Wissen Sie... - kezdte Diestl. - Tudja, maga egy nagyon érdekes fiatalember, fiam. Vagy fiatal klón, ahogy tetszik. A saját feje után megy, és közben meg van győződve róla, hogy ezt helyesen teszi. És közben azt hiszi, hogy senki nem látja ezt. - Nem tudom, mire gondol, Főmarsall. - rázta meg a fejét Tierce. - Nem baj, nem baj. - legyintett Diestl. - Azt hiszem, arról van szó, Mein Kamerad, hogy alapvetően nem is látja a kockázatait annak, amit csinál. Kockáztat, belerohan valamibe, és amikor szerencséje van, akkor nyer, amikor nem, akkor nagyot bukik... pont mint.. nos, hehe, pont, mint saját maga.
Tierce erre eggyel többet pislogott a kelleténél. - Maguk klónok szolgálatra születtek. - folytatta Diestl. - És ameddig ezt jól el is végzik és nem álmodoznak többről, addig konfliktus sincs. Persze mindig többről álmodoznak, nemde? Ön csak megérti?
Néma csend.
- Nem piszkálni akarom, ne aggódjon. - horkantott fel a Főmarsall a klón egyre sziklamerevebbé váló arcát látva, amelybe erőfeszítései ellenére kezdett beköltözni a vörös sértődöttség. - Azt akarom, hogy megértse, hogyan gondolkozik az a személy, aki ellen küldeni fogom. Akit meg kell ölnie az EGB nevében. - Főmarsall? - Tierce hangja enyhén reszelős volt.
- Gondolom rájött már. - pattintott az ujjával Diestl. - És mielőtt megkérdezi, igen, természetesen tudok róla, hogy kapcsolatban vannak. Azt akarom, hogy fenntartsa ezt a kapcsolatot, sőt, azt akarom, hogy tovább javítsa. És amikor elég közel kerül hozzá, akkor tegye meg a megfelelő lépést. Ölje meg az Egyesült Sith Birodalom Főkormányzóját, Grodin Tierce-t, az elsőt, a maga eredetijét, ezredes.
Mély csend ereszkedett a szobára. - Schauen Sie. - mutatott a képernyőkre a Főmarsall. - Nézze csak, hány helyen állunk máris háborúban, ezredes. Erre születtünk. A galaxis pacifista többségével szemben mi nem félünk harcba lépni akár több ellenséggel szemben is, akár több fronton is. Most, hogy felfedtük magunkat, most, hogy felkészülésünk befejeződött, ez az az út, amit követnünk kell, amíg nem lesz miénk a teljes győzelem! Der Sieg wird unser! - Der Sieg wird unser! - ismételte Tierce háta mögött szinte gépiesen Tiebolt.
A Főmarsall néhány pillanatig átszellemülten nézett maga elé a semmibe, majd visszafordult Tierce-hez. - De ehhez, ezredes, biztosnak kell lennünk benne, hogy a nálunk okosabb és tehetségesebb vezetők a galaxisban vagy a mi oldalunkon állnak, vagy pedig halottak. Az ESB Főkormányzója pedig első ezen a listán. A császárával ellentétben, akinek megszokásból, nosztalgiából, vagy talán a megfiatalítása miatti hálából a talpát nyalja, Tierce Főkormányzó nem egy sültbolond. Er ist keine Idiot. Annak ellenére, hogy csupán testőr, egy szolga, valójában nagyon is stratégiai módon gondolkodik. Ezért kell meghalnia. Verstanden? Ha a Főkormányzónak vége, akkor az ESB-t szétfeszíti majd a belső feszültség az erőhasználó sith kutyák és a perspektíva és nem utolsósorban ikon nélkül maradó maradványbeli birodalmiak között. Akik rá fognak döbbenni, hogy a mi oldalunkon a helyük. De ehhez a Főkormányzónak meg kell halnia. Akár az Ön élete árán is, ezredes. Világosan fejeztem ki magam? - Világosan, uram. - tisztelgett továbbra is faarccal Tierce.
- Nagyszerű. - mosolyodott el Diestl. - Most pedig még ne menjen el, Mein Freund. Szeretném, ha személyesen nézne végig valamit. Igazság szerint örültem volna, ha nem Ön az egyedüli, aki ezt innen nézi végig velem, de talán jobb is, ha az admirális asszony inkább ott helyben, saját szemmel nézi végig. Komm komm!
Diestl deaktiválta a vostroyaiak elleni ütközet képét, és immár egyedül a távoli chiss hadszíntér képe maradt a holovetítőn. Tiebolt szája szélén megjelent egy halvány, szinte perverz mosoly, mint aki pontosan tudta, hogy mi következik. - Hier ist Diestl. - nyitott meg egy csatornát a foteljébe épített komon Diestl. - Raketensonderstaffel Zwei meldet sich, Herr Großmarschall - jelentkezett be egy cosrai hang, Tierce a fotel apró képernyőjén pedig a Knoti Rakétacsapatok jelvényét fedezte fel. - Ziel bestätigt: Planet Cioral. Feuer frei! - adta ki a parancsot Diestl, mire cosrai vezényszavak pattogtak válaszul a háttérben.
A korábban a lehoni hadszínteret mutató képen most egy mélyűri pozíció fekete semmije jelent meg, valószínűleg nem messze a Knottól, a képernyő közepén öt hosszúkás, cirkálókkal körülvett csőszerű űrbéli létesítménnyel, amelyek most felvillantak, egy-egy hosszúkás testet kieresztve magukból, amelyek felgyorsultak, és nemsokára eltűntek a hipertérben, az Ismeretlen Vidék irányában.
- Schauen Sie, Herr Oberst. - veregette meg az enyhén elsápadó Tierce vállát Diestl. - Nézze ön is, amit a nem sokára a galaxis számos csatornáján láthatnak majd élőben. A bizonyítékát annak, hogy az EGB nem beszél a levegőbe. A Győzelem a miénk lesz! Der Sieg wird unser!!
|
|
|
Knot
Mar 12, 2015 23:07:45 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 12, 2015 23:07:45 GMT 1
Bár az EGB egyre több közigazgatási és gazdasági központi funkciója költözött át nap, mint nap a Cosrára, beleértve az újonnan létrehozott Planetáris Erők, valamint a Munkaerőforrás-felügyeleti Hivatal szerveit, Diestl Főmarsall és a katonai központi stáb már nem sietett vele annyira, hogy közelebb húzódjanak a Köztársaság által uralt Maghoz, ráadásul egy olyan, a szélesebb galaxis által is ismert rendszerben, mint a Cosra. Így a Vezérkar ülései továbbra is formálisan a Knoton zajlottak, bár a részt vevők jelentős hányada csak holografikusan voltak jelen... sőt, a Corporate-főszektorrá átnevezett Harmadik Birodalom területén tartózkodók még úgy sem, ugyanis még nem sikerült beüzemelni azt a zárt láncú, a Holonet-csatornáktól független hálózatot, amelynek peremvidéki adói részben már ott sorakoztak a Knottól a Kesselen át a Corporate-szektor határáig, biztonsági mélyűri pozíciókon, részben viszont még a megfelelő koordinátákra tartó cosrai lopakodókban várták, hogy elérjék céljukat.
Így aztán Lecersen és Il-Raz, valamint az újonnan kinevezett Screbin kormányzó helyett a Fondor helyettes kormányzójának és planetáris parancsnokának kinevezett Turr Phennir holoképe villogott az általában moffok számára fenntartott helyek egyikén, aki egyúttal a pusztán bábként megtartott, és egy színész által megszemélyesített Shas Vadde elnököt, Fondor "hivatalos" vezetőjét képviselte a döntéshozásban.
Diestl finoman dobolt az asztalon, miközben még egyszer és utoljára elolvasta az Egyesült Sith Birodalom hivatalos, az EGB vezetésének címzett közleményét.
- Nos, a sötét nagyurak úgy képzelik, hogy még mindig hajbókolnunk kell nekik. - jelentette ki végül, végignézve a tiszteken, végül tekintete Tierce ezredesen állapodott meg. Tierce holoképe erősen vibrált, mivel nem rég hagyta el a Knotot, hogy csatlakozzon a Byssnél létesített kísérleti bázison a Lehonról visszatért, kudarcot vallott Clone flottához. - Vagy nagyon élethűen játssza ez a Wenthar császár az eszelős sith nagyurat, vagy ez egyáltalán nem színjáték. Akkor viszont kérdés, mennyire számolhatunk azzal, hogy betartják a Főkormányzójuk adott szavát.
Tierce megvárta, amíg az asztal elcsendesül, és minden tekintet felé irányul. Természetesen a Vezérkart tájékoztatták a polneyeiak nem hivatalos vezetője és az ESB Főkormányzója közti szóbeli, titkos megállapodásról, de sokan osztották a Főmarsall véleményét arról, hogy a sithek adott szavában még akkor sem lehet megbízni, ha történetesen az adott szó tulajdonosa valójában nem is sith.
- Nem kizárt, hogy a Főkormányzó szándékát előbb-utóbb felülírja Wenthar császár... - jelentette ki végül Tierce. - Önnek volt szerencséje hozzá a Polneyeon annak idején, nemde? - kérdezte Vandron moff, Knot szektorának kormányzója. - Éppen távol voltam, csak futólag találkoztunk, fogalmazzunk úgy. - mosolyodott el Tierce. - De az eddigi tapasztalatok szerint a Főkormányzó mindig jelen volt ellensúlyként, hogyha a Sith Császár túlságosan is elragadtatta magát. Arra számítunk, hogy ezt a funkcióját ezúttal is be fogja tölteni. Az, hogy emellett tájékoztatja-e az Uralkodóját a megállapodásról, nos, az már az ő dolga. - Veszélyes dolog sithek előtt titkolózni. - jegyezte meg Phennir, megmasszírozva a homlokát.
- Legalább annyira, mint jedik előtt. - tette hozzá Daala holoképe, amely még Tiercenél is jobban vibrált, hiszen az Ismeretlen Vidék szívéből, chiss területekről jelentkezett be, Enrikkin kormányzóval, az EGB mellé állt chiss családok legbefolyásosabbikának fejével együtt.
Daala közbevetése félbeszakította Cortezt, akinek már a nyelvén volt, hogy szóba hozza Phennir felettébb furcsa tárgyalását a Nagin, de ehelyett inkább megvonta a vállát és a mellette helyet foglaló Melantha kormányzóra pillantott, a Cosra gazdasági ereje mögött álló Tapani-szektor nemesi családjainak vezetőjére. - Ez egy érdemtelen vita, uraim... és hölgyem. - jelentette ki Melantha. - A rakétáink révén így is, úgy is fölényben vagyunk. Azt javaslom, vessük be őket az ESB ellen! Lőjünk egy-egy sorozatot mindkét Korribanra, és megoldódik a probléma!
- Két dolgot elfelejt. - vetette közbe Daala. - A sithek halálcsillagát, és azokat a jelentéseket, amelyeket Tiebolt ezredes osztott meg velünk a vostroyai kémek által eltulajdonított tervek kapcsán.
- A sith halálcsillagra csak közvetett bizonyítékok vannak. - horkant fel Melantha. - Azok a tervek pedig nem kerültek volna a vostroyaiak kezébe, admirális asszony... - a tapani nemes direkt megnyomta a második szót - , hogyha maga nem tölti fel őket a központi knoti adatbázisba.
- A közvetett bizonyítéknál kicsit több áll rendelkezésre. - köhintett Tiebolt, miután Diestl finoman megkocogtatta az asztalt, jelezve, hogy csend legyen, sofort, majd intett neki, hogy vegye át a szót. - A Daala és Cortez admirálisok által a Szövetségi Hírszerzés és az ESZTEK régi anyagaiból összeállított jelentések, valamint a Phennir tábornok által szállított, a CorSec és a Bothan Kémszolgálat elemzéseit összefoglaló anyagok egyértelműen arra mutatnak, hogy a sithek építettek valami ilyesmit. Akármi is volt az, köze lehet a Sernpidalnál történt robbanáshoz, amiről azonban nem tudunk többet. Ráadásul a sith csatornákat figyelő ügynökeink szerint az ezzel kapcsolatos kommunikáció nemrég teljesen megszakadt, és szerintünk ennek az egésznek köze lehet Dorja Égi Marsall nem sokkal ezelőtti leváltásához is. Úgy véljük, hogy renegát sithek egy csoportja, talán élükön magával Dorjával magához ragadta a bázis, vagy valamilyen hasonló szuperfegyver fölötti irányítást, de az ESB érthető módon igyekszik eltitkolni. Ami pedig a vostroyai ügynök által megszerzett terveket illeti, csak annyit tudunk, hogy a rakétáink, valamint a Bendő-bázison fejlesztett bizonyos technológiák leiratai a vostroyaiak rendelkezésére állnak, azt nem tudjuk, hogy meg is tudnak-e építeni bármit ezek közül.
- Potenciálisan azonban mégis azzal nézünk szembe - vetette közbe Phennir -, hogy legalább két ellenségünk is rendelkezhet olyan fegyverekkel, mint mi. Szuperlézerrel felszerelt haditechnikával, és rakétákkal, vagy még rosszabbal. Azt javaslom, függesszük fel a bolygópusztító fegyverek bevetését, amíg nem jutunk további információhoz. - Támogatom. - jegyezte meg Daala. - Pusztán biztonsági megfontolásból. Diestl lassan Phennirre, majd Daalára nézett. - Ugye tisztában vannak vele, mekkora erőt képvisel az ESB és a Nagai flotta együtt véve? - emelte fel végül a hangját. Cortez, Vandron, de még Melantha is ösztönösen összehúzták magukat, míg Enrikkin és az eddig szótlan Ssi-ru, Lirriwing admirális értetlen tekintettel figyelték a kibontakozó jelenetet. - Sind... Sie... überhaupt... gewiss und klar darüber??? - csapott az asztalra Diestl, miközben átváltott cosraira, ahogyan az ilyenkor lenni szokott. - Und dann auch diese verdammte Kommunisten!!
- Maga, ezredes... - fordult végül Tiercehez. - Maga kideríti, hogy miért vallott kudarcot a flottájuk a rakata honbolygón. Amint lehetséges... - Maga, ezredes... - fordult Tiebolthoz. - Maga pedig kideríti, hogy mi igaz ezekből a mendemondákból a vostroyai és sith szuperfegyverekkel kapcsolatban. - Maga pedig... - fordult az asztal végén külső meghívottként ülő, civil ruhás férfihez. - Roppant sürgősen nekilát, és fellendíti a hajógyártást. Ha a legkisebb esélye is megvan annak, hogy nem használhatjuk a stratégiai fegyvereinket, akkor támadó flottákra van szükségünk. Sofort, sofort, schnell!!!
Ulrich Ivor megvárta, amíg a Főmarsall ökle ütemesen, vagy fél tucatszor lecsap a kemény, masszív cosrai faasztalra, majd megköszörülte a torkát. - Elnézését kérem, Főmarsall. Lecersen moff stábjával jelenleg is dolgozunk a szektorok összesített gazdaségi kapacitásának felmérésében. Ugyanakkor az már biztos, hogy erősen híján vagyunk bizonyos nyersanyagoknak. A Fondor és a Cosra hajódokkjainak felfuttatásához megfelelő relékre és egyéb elektronikai alkatrészekre van szükségünk, elsősorban a meghajtórendszerek követelményei miatt. Ennek egy részét be tudjuk szerezni mostantól a Corporate-szektorból, de hosszú szállítási időkkel kell számolni. - Blödsinn! - csapott ismét az asztalra Diestl. - Engedelmével, Főmarsall. - szólt közbe Daala. - Talán ha a statikus védelmi rendszerekre koncentrálnánk a hadiipari fejlesztéseket, akkor így is felszabadíthatnánk azokat a hajókat, amelyek jelenleg a kulcsfontosságú bolygóinkat biztosítják. Ha ezzel párhuzamosan folytatjuk a knoti hajók átfegyverzését a Bendő-Flotta specifikációi szerint, akkor hamarosan a kezünkben lehet egy megfelelő erejű, támadásra is alkalmas flotta, anélkül, hogy egyetlen új csillagrombolót le kellett volna gyártanunk. A bolygók biztosítását pedig bízzuk a vadászerőkre, a lopakodókra és a Golan-platformokra. Egyes chiss megoldások átvételével meglehetősen... meggyőző védelmi kapacitásokat tudunk kialakítani. - Also... - Diestl kérdőn végigfuttatta a tekintetét a tiszteken, egy pillanatra megállapodva Cortezen. Amaz lelkesen helyeselt, bár arckifejezése olyasféle emberé volt, mint aki ennyi asztalcsapkodás és cosrai káromkodás után alapvetően bármilyen javaslatra helyeselt volna, csak végre legyen már csend, nyugalom, és nem utolsósorban kávészünet. - Ez működhet, Főmarsall. - nyögte ki végül Cortez. Ivor igazgató egyetértően bólintott.
- In ordnung. Rendben. - nyugtázta végül Diestl. - De ettől függetlenül el fogom rendelni, hogy minden rakétaállás maradjon azonnali tűzkészültségben, és táplálják be a Sithek fontosabb bolygóinak koordinátáit. És a Vostroyáét is, amint meglesznek, igaz, ezredes? - Természetesen, Főmarsall. - biccentett faarccal Tiebolt, mint mindig. - És a Köztársaságét is. - folytatta Diestl, még egyszer körbenézve a társaságon. - És admirális, legyen olyan kedves megkérni az átfegyverzéssel foglalkozó kollégáit, hogy vegyék az Emperor-t első helyre a sorban. Daala szótlanul bólintott. - Van még kérdés? - pillantott körbe a társaságon Diestl, és egy pillanatra megállapodott a tekintete Phenniren. - Tábornok? - Nem, Főmarsall. Nincs. - nyelt egyet a távolba meredve Phennir. - Reméltem is. - biccentett elégedett mosollyal Diestl. - Az ülésnek végre, barátaim. Abtreten!
|
|
|
Knot
Jul 30, 2015 16:52:29 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 30, 2015 16:52:29 GMT 1
A Bellicose méltóságteljesen siklott be a Knotot körülvevő komplex védelmi háló belső körébe, kikerülve a nála jóval nagyobb, akár 7 km-t is elérő nehéz-csillagrombolókat, amelyek a Golan-platformokból álló védelmi háló közti „lyukakban” lebegtek – a Polneye zászlóshajója szinte eltörpült az EGB birodalmi jelvényen ülő cosrai sasát páncéljukon hordó masszív óriások mellett.
Aban kapitány, Zavrik parancsnok és a Zonama Sekot elhagyása óta velük utazó vendégük, a nagai Skoor Waylan a hídről figyelték a közelítés utolsó fázisát. - Még jó, hogy nem látszik; ismét vesztesként jövünk. – mormolta maga elé Aban. - Lenyűgöző komplexum. – tette hozzá Skoor Waylan, aki az út nagy részét a számára kijelölt kabinban történő meditálással töltötte, és nem igazán kereste a klón tisztek társaságát. – De mindez eltörpül az Erő és a Művészet hatalma mellett.
- Sokan, sokszor mondták már ezt, kedves hölgyem. – Skoor megpördült az ismerős hang hallatán, arcára egyszerre költözött meglepettség és némi elismerés, ahogyan Tiebolt belépett a hídra. – De a gyakorlat sokszor mégis azt mutatja, hogy az ehhez hasonló hadigépezetek élik túl a nagyurakat, és nem fordítva.
- Sokszor meg nem. – hunyorított a nagai nő. – Eleget tanulmányoztam a történelmüket az idefelé vezető úton, parancsnok, hogy tudjam. Ön viszont egészen jó bőrben van, ahhoz képest. – pillantott Tieboltra furcsa arckifejezéssel. - Mondjuk úgy, múló rosszullét volt. – Tiebolt láthatóan élvezte a helyzetet, és nem akarta elrontani a hangulatot azzal, hogy közölje a nővel; személyesen még soha az életben nem találkoztak. A hajón mindenütt jelen lévő ysalamirik miatt biztos lehetett benne, hogy vendégük nem érzékelte a tényt, hogy átmenetileg egyszerre két Tiebolt tartózkodott a hajó fedélzetén, és ha voltak is apró különbségek ő és amaz között, amelyeket ez a varázslónő érzékelhetett volna talán az Erőn keresztül, nos, ezeket most már bizonyára az eltelt időnek és az esetleges sérülésnek tudja be majd. - Tiebolt ezredes lekíséri Önt a felszínre. – közölte tárgyilagosan Aban kapitány. - Örülök, hogy láthatom a fővárosukat. – biccentett udvariasan Skoor. - Nos, tulajdonképpen a Knot nem a fővárosunk, hanem afféle katonai központ. – vágott közbe Tiebolt. – A politikai funkciókért a Cosra felelős, de bizonyos, mondjuk úgy, a Főmarsall szívéhez közel álló funkciókat a Knoton tartottunk. Majd meglátja, miért. Jöjjön, már várnak minket.
...
Amint Tiebolt és Skoor elhagyták a hidat, Aban arca megrándult, és Zavrikhoz fordult. - Tudom, hogy nem az én dolgom, parancsnok, de akkor sem tetszik ez nekem. Akármit is mond az ezredes, borsódzik a hátam ettől a nőtől. Ysalamirikkel együtt is. Ráadásul a nagaiok az ellenségeink. És attól nem lesz kevésbé nagai ez a nőszemély, hogy nem valamiféle ujuka-nak hívják, vagy mert korábban valamiféle sötét nagyúr szolgálatában állt. Őszintén szólva egyik sem kifejezetten jó pont, nem, parancsnok?
- Tierce ezredes elég világosan fejezte ki magát, és nem tisztünk, hogy megkérdőjelezzük, bár értékelem a véleményét, kapitány. – sóhajtott fel Zavrik. Abant még a polneyei klónokhoz képest is önállóra és kezdeményező-készre kondicionálták, hiszen ezek a készségek elengedhetetlenek voltak egy hajókapitány szellemi tárházából, de ez gyakran vezetett olyan szituációkhoz, amikor Aban viselkedése már szinte Daala önfejű, évtizedes bajtársára, a Bendő-flottát irányító Alvar Kreshére emlékeztette Zavrikot. – Szükségünk van valakire a terv további lépéseihez, és ez a nő tökéletes erre a feladatra. A knotiak pedig így legalább... nos, megtarthatják a saját kis, ahogy ők mondanák, Lieblingprojektjüket...
- Mi pedig szabadon foglalkozhatunk a lényegesebb dolgokkal, igen, értem. – biccentett Aban. – De akkor is rossz érzésem van. - Talán egy nyertes csata javítana rajta. – vigyorodott el Zavrik. – Keressünk egy zsíros sith, vagy köztársasági célpontot hangulatjavítás céljából? - Bár a legnagyobb örömömre szolgálna, előbb vissza kell vinnem Önt a Polneyera, parancsnok. – tisztelgett a kapitány, majd sarkon fordult, és következő szavait már a legénységi árokban sürgölődő klón zászlóshoz intézte, aki a navikomputert kezelte. – Felkészülni az orbit elhagyására és a Polneye felé történő ugrásra! - Értettem! - Igen. – mormogta maga elé Zavrik. – Ideje, hogy hazamenjünk egy kicsit...
...
A Skoort és Tieboltot szállító sikló megkerülte a Knot felszínén húzódó katonai üzemek és barakkok nagy részét, miután alacsony magasságba ereszkedett, láttatni engedve az odalent hosszú sorokban kígyózó katonai transzportokat és a lépegető-ezredek gyakorlótereit. A távolban, a kiképzőtereken túl egy szögletes, cosrai emblémákkal és hatalmas kupolákkal ékesített épület trónolt, ami régies stílusával elütött a többi barakktól, mintha csak egy nabooi palotát plántáltak volna Sullust bányáinak, vagy Kuat üzemeinek közepébe – csak éppen ez az épület jóval nagyobb volt még Theed királyi palotájánál is, széles, felülről nézve egymásba fonódó, merőlegesen csapott szárú keresztet formáló alaprajzú tömbje pedig felhőkarcoló-magasságba emelkedett a sziklák között, ahol elhelyezkedett. Ahogyan közelebb értek, jól ki lehetett venni a hegységek és az ormon lévő épületet a gyakorlóterek fennsíkjaitól elválasztó mély kanyonokat és a légvédelmi és orbitális ütegek láncolatát – úgy tűnt, ez az épület még a Knoton belül is nehéz célpontnak számít.
- Üdvözöljük az Ahnenerbe központjában, a Wolfenstein-kastélyban. – közölte tárgyilagosan Tiebolt, ahogyan siklójuk landolt egy kiugró platformon. A sikló előtt felsorakozott díszőrség tagjai nem a rohamosztagosok hagyományos sugárvetőjét és páncélját viselték, hanem a Birodalmi Flottakommandó fekete, Darth Vaderére emlékeztető, arcmaszk nélküli páncélsisakját, a zubbony felett pedig hosszú, szintén fekete, fényes köpönyeget, kezükben pedig hosszúkás, szilárd lövedékes sorozatlövő fegyvereket tartottak.
A fogadóbizottság két hirtelenszőke cosraiból állt, egy alacsony, sunyi tekintetű, enyhén kopaszodó admirálisból, és egy magasabb, fiatalabb ezredesből, aki az adjutánsának tűnt. - Sieg Cosra! – kiáltották el magukat az őrök, amint a rámpa leereszkedett, és Skoor Tiebolttal együtt lesétált rajta, majd nagy zajjal vállukhoz csapták fegyvereiket, és a földhöz vasalt bakancsukat. - Látom, szeretnek zajongani. – jegyezte meg Skoor, és az arcára egy pillanatra némi öröm ült ki. Úgy tűnt, itt jóval kevesebb ysalamiri volt, legalább is sokkal határozottabban érezte az Erő jelenlétét.
- Üdvözlöm az Ahnenerbe központjában, asszonyom. – lépett elő Skoor meglepetésére az admirális helyett először az ezredes, akit adjutánsnak nézett. – A nevem Folett ezredes. A Főmarsall személyesen kért meg rá, hogy fogadjam Önt, és biztosítsam, hogy mindene meglegyen. - Igazán kedves a Főmarsalltól... - biccentett a szótlan admirális felé Skoor Waylan. - Sehr Nett, aber bin ich das nicht – villantott meg egy vérszomjas mosolyt amaz. – Hänsel admirális, szolgálatára. - A Főmarsall sajnos nem lehet velünk. – folytatta Folett. – Hänsel admirális a személyes adjutánsa, és zászlóshajójának parancsnoka.
- Ezen kívül pedig az Ahnenerbe projekt védnöke. – folytatta Hänsel, akinek láttán Skoornak a Zonama Sekoton látott ragadozó növények és Vadászok jutottak eszébe. – Mondja csak, hölgyem, mit tud a galaxis őstörténetéről? - Miért fontos ez? – kérdezett vissza Skoor. - Tiebolt ezredesnek – biccentett Skoor kísérője felé Folett – az a szent meggyőződése, hogy Ön a legalkalmasabb az Ahnenerbe operatív misszióinak a vezetésére. Nyilvánvaló, hogy nagyra értékeljük az ezredes... számos különböző bevetés során megszerzett szakértelmét... - Skoornak itt határozottan az az érzése volt, hogy a Folett nevű alak szabályszerűen összekacsintott Tiebolttal -, de szeretnénk személyesen is meggyőződni az alkalmasságáról.
Skoor keze majdnem ökölbe szorult, de Folett gyorsan leintette. - Félre ne értsen, nem erre gondoltunk. Pusztán arról van szó, hogy szeretnénk, ha pontosan megértené, mit is csinál az Ahnenerbe. - Gyorsan tanulok. – nézett körbe Skoor Waylan. – Gondolom kincseket, különleges relikviákat keresnek, csak kicsit más módszerrel, mint a csillagrombolókkal grasszáló polneyei barátaik. Tegyük fel, hogy kevésbé... drabális módon esetleg? - Úgy valahogy. – mosolyodott el Hänsel. – A Főmarsall meggyőződése, különösen a polneyei bajtársaink sorozatos kudarcait követően, hogy vannak bizonyos feladatok, ahol egy néhány fős, eltökélt kommandó jobb eredményeket érhet el, mint egy egész hadiflotta. Különösen akkor, hogyha bizonyos történelmi... bizonyítékok összegyűjtéséről van szó.
- A jedik és sithek elleni fegyverekre gondol, régi titkokra, ugyebár. – Skoornak elég ideje volt megismerkedni az EGB politikájának alapjaival az ide vezető úton, hogy tippelni tudjon. - Nem, ezt meghagyjuk polneyei bajtársainknak... – rázta a fejét Folett. – Az Ahnenerbe fókusza jóval régebbi időkre nyúlik vissza, mint a sithek és a jedik rendjének kialakulása. - Hát, a régészet sem lehet rosszabb annál, mint amit Sekoton csináltam. – söpört félre néhány tincset az arcából Skoor Waylan. Kezdte unni ezt a beszélgetést.
- Ez jóval több, mint egyszerű régészet, Meine Frau. – villant meg Hänsel tekintete. – Mondja csak, tudja mi az oka annak, hogy a galaxisban messze a humán és humánközeli fajok vannak a legtöbben? - Számos elmélet létezik rá, gondolom. Sokat párosodtak a múltban? - fintorodott el Skoor. - És miért van az Ön szerint, hogy ennek ellenére az emberi faj az egyetlen a galaxisban, amelynek nem ismerjük a szülőbolygóját? – hagyta figyelmen kívül a nő szarkasztikus hozzászólását az admirális.
- Nem tudom, én nagai vagyok. – vont vállat a nő. - Nos, igen. – szólt közbe mosolyogva Folett. – Bizonyára majd megismeri a részleteket ezzel kapcsolatban, de az Ahnenerbe-n belül is két irányzat létezik. Az egyik csakis és kizárólag az emberi faj képviselőit ismeri el, ha úgy tetszik, felsőbbrendűként, a másik ugyanebbe a kategóriába sorolja az Ismeretlen Vidék és a Perem világos bőrű, humanoid népeit is, amelyek közeli rokonságban állnak az emberekkel, mint a chiss, a zeltron, vagy akár a nagai.
- Érdekfeszítő. – ugrotta át a kérdést pragmatikusan Skoor Waylan. – Szóval, mi a helyzet a szülőbolygóval? Azt hittem, Coruscant az. - Közkeletű tévedés. – mosolyodott el Hänsel. – A humánok sok tízezer évvel ezelőtt telepesként érkeztek már Coruscantra is. Valódi honbolygójuk holléte azonban a történelem homályába vész, ami, valljuk be, rendkívül érdekes. - Tehát az Ahnenerbe célja a honbolygó felkutatása? – kérdezte Skoor Waylan. – Ki kell derítenem, hogy honnan származott el az emberi faj, ezért fogok maguktól fizetést kapni?
- Nein nein – rázta a fejét Hänsel. – A szervezetünk tagjai egészen biztosak benne, hogy melyik a humán faj honbolygója, és következésképpen hol találhatóak az emberi faj legősibb, legtisztább, felsőbbrendű egyedei. Az Ahnenerbe feladata, hogy összegyűjtse az erre utaló bizonyítékokat. - Várjon, kitalálom, melyik ez a bolygó. – hunyorított Skoor Waylan. – Ehhez még az Erőre, vagy a Művészetre sincs szükségem… lássuk csak… a Cosra?
- Richtig. – mosolyodott el Hänsel. – Örömmel látom, hogy milyen jól megértjük egymást, Frau Waylan. Kommen Sie mit mir, bitte. Kérem, jöjjön velem. Én és Folett ezredes tájékoztatjuk az első feladatáról...
|
|
|
Knot
Aug 5, 2015 17:45:26 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 5, 2015 17:45:26 GMT 1
A terem, amelybe Skoor Waylant bevezették, mindenféle régi, minden bizonnyal cosrai hadúr és egyéb népköltészeti hős holoarcképével volt tele, bár Skoor látott néhány hagyományos, vászonra, vagy papírra készített, keretes festményt is. - Tisztára, mint a Nagin. - futott át az agyán kesernyés szájíz mellett. Részben épp népe állandó, kötött, szabályokhoz ragaszkodó, historizáló gondolkodásmódja (és nem utolsósorban köznépi származása, ami kizárta, hogy valaha is a katonák, vagy a papnők magasabb rendjébe lépjen) volt az, ami miatt hátat fordított hazájának, új nevet és új mestert keresve, életét a sötét oldal tanulmányozásának szentelve, egy idegen hatalom szolgálatában. És lám, hiába választott új idegen hatalmat, az árnyak és történelmi elődök súlya még ide is követte, így is, hogy immár nem sajátjai voltak.
Hänsel aktiválta az asztal végén lévő holovetítőt, és egy fényes kristály képe jelent meg a jobb oldalon az asztal felett. A bal oldalon egy hatalmas, papíros alapú könyveket és holodisceket egyaránt tartalmazó régi könyvtár képe, középen pedig egy csillagtérkép, amelyik a Peremvidék alsó karéját ábrázolta, nem messze a Tatooine-tól és a Rylothtól.
- A képen látható kristály egy úgynevezett Roon-kő. - magyarázta Folett. - A Roon-kövek afféle adathordozók, amelyekből számos hever elveszve a Roon viharoktól hemzsegő bolygóján, a peremvidéki szektorban, melyet a Sith Csuklyájának is neveznek.
- A fenti Roon-kő a legenda szerint... - folytatta Hänsel. - feljegyzéseket tartalmaz egy ősi coruscanti háborúról, sok tízezer évvel ezelőtt, mely a Taung és Zhell törzsek között zajlott. A Taungok, melyek egyes kutatások szerint a mandaloriak elődei, a Roon-rendszerbe menekültek vereségük után, de a Roon-kövekben feljegyezték a háború lefolyását és vereségük történetét.
- De miért érdekelnek bennünket ezek a Taungok? - kérdezte Skoor. - És mi köze a mandaloriaknak a humánokhoz? Úgy tudtam, a mandaloriai kultúra nem kifejezetten fajfüggő.
- Nem, a Taungok egy idegen humanoid faj voltak, nem emberszerű. - rázta a fejét Hänsel. - Minket a háború másik részt vevő törzse érdekel, a Zhellek.
- Az eredeti szövegek állítólah Zhell-ként hivatkoznak rájuk, de cosrai nyelvjárásban a Zell sejtet, törzset, gyökeret jelent. - magyarázta a beszélgetésbe bekapcsolódó Tiebolt. - Úgy véljük, ők voltak a coruscanti háború humán résztvevői. Az ő eredetükre keresünk utalásokat. Hogyan, és mikor jutottak el Coruscantra a Cosráról, voltak-e köztes állomások? Ez itt a kérdés.
- Értem. - biccentett Skoor. - És a könyvtár?
- A könyvtár a kereskedő Baobab-klán adattára a Roonhoz közeli Manda-rendszerben. - magyarázta Folett. - Itt további információkat találhat arról, hogy hol kell keresni a kristályokat a Roonon. javasoljuk, kezdje itt a kutatást.
- Minden szükséges erőforrást megadunk. - tette hozzá Hänsel. - Válogatott cosrai kommandósok és jelentős pénzösszeg áll rendelkezésére, ha további eszközökre van szüksége.
- Amint felkészült, indulhat. - zárta le Folett az eligazítást. - Az adatokat megtalálja a terminálban lévő adatkártyákon. Viel glück, Frau Waylan. Sok sikert.
...
Skoor tisztelgett, és elhagyta a termet. Hänsel nem sokára kimentette magát, hogy ellenőrizze a szervezet felszerelési raktárait, hogy Skoor és missziója semmiben se szenvedjen hiányt. Folett és Tiebolt megvárták, amíg egyedül maradnak, majd visszasétáltak a siklóhoz, amellyel a nagai nő érkezett.
- Hát, valljunk be, kevésbé szórakoztató ez a fapina, mint az a vostroyai kémribanc volt. - jegyezte meg Folett.
- De annál hasznosabb. - tette hozzá Tiebolt. - Amennyiben nem rohan el az első adandó alkalommal. Az előző gazdájához sem volt túl lojális.
- Végeredményben bármit csinál innentől, amíg elér a Roonra, a funkcióját betölti. Felőlem utána fel is fordulhat. - vont vállat Folett. - Most már nincs más dolgunk, mint fondori barátunkon keresztül leadni a drótot a komcsiknak.
- Intézkedem. - biccentett Tiebolt. - Akármilyen savanyú is, harc közben elég meggyőző volt. Kíváncsi vagyok, mire megy majd a Vostroyai Specnaz, vagy az erőhasználóik ellen.
- Majd felvesszük, és megnézzük némi cosrai sör mellett, ha klón barátunk újra meglátogat minket. - röhögött fel Folett. - Induljunk, sok dolgunk van még. Los los!
|
|
|
Knot
Oct 1, 2015 12:11:20 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 1, 2015 12:11:20 GMT 1
Ob's stürmt oder schneit, ob die Sonne uns lacht,
Der Tag glühend heiß, oder eiskalt die Nacht,
Bestaubt sind die Gesichter, doch froh ist unser Sinn, ja, unser Sinn.
Folett türelmesen megvárta, amíg a Főmarsall íróasztala melletti hatalmas, háromdimenziós holovetítőn befejeződik az egyik régi, a Nagy Háború emlékét felelevenítő induló, amelyben fekete egyenruhás, lánctalpas harcjárművekkel felszerelt cosrai fiatalok támadtak meg több oszlopban valamiféle vostroyai helyőrséget egy kietlen, sziklás bolygón, miközben a Cosra régi jelvényét, a sas és fekete kereszt kombinációját viselő légköri bombázók húztak el felettük, hogy a páncélostámadás előtt felpuhítsák az ellenséges védelmet.
A Főmarsallt ilyenkor nem volt tanácsos zavarni – mindennél jobban szeretett elmerülni régi felvételeiben, amelyek az első cosrai Vezér, Diestler Marsall idejét örökítették meg. Azt beszélték, eredeti nevét is a Vezér iránti tiszteletből változtatta meg Diestl-re. Folett azonban nem sok alapot tulajdonított a pletykáknak, hiszen mindenkinél jobban tisztában volt Diestl hátterével és történetével... a részletekkel, hogyan lett a Galaktikus Birodalom idején, Palpatine uralma alatt csak a sokadik, félig kiépült városbolygó helyi kormányzójából politikai funkcionárius, aki megszállottan kutatta népe és bolygója történetét és régi dicsőségét... hogyan választotta Palpatine halála után a szektorbeli moffokkal való kötekedés és önjelölt uralkodó-utódok támogatása helyett a háttérbe húzódást, hogyan építette ki kapcsolatait a Senex- és Tapani-szektorok gazdag családjaival, akik a Birodalom bukása miatt egyik napról a másikra elveszítették hatalmuk és kapcsolataik jelentős részét – majd hogyan konvertálta, mindig a háttérben maradva ezt a hatalmat először gazdasági hatalommá, majd katonaivá, hogyan váltak az első befektetési alapok hajógyárakká, fegyverüzemekké – és hogyan folytatta titkos műveleteit először a Konföderációban, majd ezzel párhuzamosan a Szövetségben, évtizedekig várva arra, ami ma végül valósággá vált, egy új Birodalom megalapítására. Alaposan, türelmesen, számítóan.
Folett azonban azt is tudta, hogy ez az alaposság és türelem nem a Főmarsall saját érdeme volt, hanem az őt körülvevő olyan adjutánsoké, mint ő maga, akik gondos kézben tartották a Cosra és a Knot befektetéseit és gazdaságát, átcsatornázva a megfelelő összegeket a hadiiparba, míg Diestl szabadon játszhatta hatalmi háttérjátékait a nemesekkel és az olyan bábokkal, mint Thurr Phennir.
A konspirálás időszaka, azonban, ha nem is szakadt meg teljesen, jelentős átalakuláson ment keresztül. Az EGB immár nem néhány rejtőzködő rendszer álma volt, hanem nagyon is valóság. Egy sokszínű, különböző érdekcsoportok alkotta valóság, amelyet Diestl még mindig úgy akart kormányozni, mintha saját, közvetlen knoti udvartartása lenne.
Folett lenyelt egy sóhajtást. Már nem volt biztos benne, hogy képes lesz-e a megfelelő ideig elvarrni és kézben tartani a szálakat... a robbanás pontja vészesen és gyorsabban közeledett, mint amire számított... ő pedig, ha úgy tetszik, rajta ült a bombán, a szó legszorosabb értelmében.
Az induló és a holofelvétel utolsó akkordjai és kockái elhaltak, Diestl pedig az asztalán lévő tartóba helyezte hosszúkás szivarját, és botjára támaszkodva felállt. Bár a hivatalos közvetítésekben nem látszódott, egy siklóbaleset és egy félre sikerült korrekciós műtét eredményeképpen a Marsall évtizedek óta enyhén sántított, valamint erős dohányos volt - de ezek a jelképek inkább nem hivatalos védjegyévé váltak, ügyesen elkerülve azt, hogy bárki is ténylegesen feszegetni merje esetleges egészségügyi problémáit, inkább valamiféle arisztokratikus, a régi, udvari rezidenciákra és nagybirtokokra épülő hagyományos cosrai életmód leképződésének tudva be őket, amelynek tapani és senexi szövetségesei a mai napig hódoltak. Diestl olyannyira messze ment ebben az imázsépítésben, hogy legfőbb tapani támogatójával, a dúsgazdag Melantha báróval olykor felváltva járták kisebb rendű szövetségeseik irodáit és udvarházait, mindketten bottal és szivarral, a Báró megnevezést használva – sokszor maga a vendéglátó sem tudta, hogy valóban a Knot titokzatos vezetője áll előtte, vagy csak a hírnöke.
Ezek az idők azonban elmúltak. Diestl immár nem Báró volt, hanem Főmarsall, a galaxis harmadik leghatalmasabb államának megkérdőjelezhetetlen vezetője – Folett pedig az adjutánsa.
- Megérkeztek az összefoglaló jelentések, Főmarsall. – tette le az adatkártyákat Diestl íróasztalára Folett, majd elkezdte sorban a lejátszóba helyezni őket, előhívva az adatokat a főszektorok legfontosabb aktuális gazdasági mutatóiról.
A Főmarsall néhány pillanatig tanulmányozta a grafikonokat, majd átpörgette az adatkártyák sorozatát egészen a „katonai jelentések” menüpontig, ahol a lista tetején vörössel villogó két pontra meredt.
- Lecersen elrendelte a Ziost és Almania kiürítését. – jelentette ki végül szárazon. – Wir geben Gebiet schon auf, Oberst Folett?
- Eigentlich ja, aber begrenzt, Mein Herr. – feszengett némi kényelmetlenséggel a hangjában Folett. – Valóban területeket adunk fel, uram, de csak korlátozott mértékben. Létfontosságú, hogy a titkos együttműködésünk fenntartása mellett a Sith Főkormányzó gyakorlati hasznát is lássa ennek a konfliktusnak. Ellenkező esetben olyan gondolata támadhat, hogy nagyobb erőkkel nagyobb nyereséget szakít ki tőlünk, és az egész Corporate-szektor megtartását kockáztathatjuk. Akkor pedig a megállapodásunk egésze lesz a tét.
- És így, hogy rendszerről rendszerre kebelezik be a sithek a saját területünket, Herr Folett, így nem? – emelte fel a kezét Diestl. – Nein nein, das kann so nicht gehen. Mégis meddig óhajtunk engedni ezeknek a sötét oldali brigantiknak?
- A szükségesnél egy fikarcnyival sem nagyobb mértékben, Főmarsall. – rándult meg Folett szája széle.
- Azt azonban én mondom meg, hogy mi a szükséges mérték, Herr Folett. – húzta ki magát Diestl. – Azt akarom, hogy mihamarabb a következő fázisba lépjünk, és kikényszerítsünk egy döntő ütközetet. Akkor majd kiderül, hogy a Sith Főkormányzó és a Császára tartja-e magát az adott szavához.
- Főmarsall – köszörülte meg a torkát Folett. – Megfelelő körülmények együttes állása szükséges ahhoz, hogy csapdába csaljuk a Köztársaságot, máskülönben a tervünk sikere...
- Verdammt, akkor teremtse meg azokat a körülményeket, Oberst! – tört ki Diestl. – Kényszeríteni fogjuk a Köztársaságot és a Sitheket is, hogy a mi könyvünk szerint játsszanak, máskülönben sosem vonulunk be Coruscantra!
- Jawohl, Herr Marschall.. – tudta jól, hogy ilyenkor Diestlnek szüksége van néhány percre, hogy dühkitörését konkrét utasításokra váltsa.
A Főmarsall valóban pár percig csendben nézte az adatokat, majd kibámult a Parancsnokság előtti gyakorlótérre, ahol a DiestlJugend több ezer fiatalja gyakorolta az alakizást. Nemrég át akarta neveztetni őket DiestlerJugendre, emlékezett Folett.
- Wir werden mobilizieren. – jelentette ki végül Diestl. – Mozgósítani fogunk, ezredes. Azt akarom, hogy öt flottányi hajónk hadtestekbe rendezve teljes mértékbe mozgosításra, és a határokon túli alkalmazásra készen álljon, a Corporate-főszektor saját mozgósítható erőit is beleértve. Ha kiviszünk több, mint kétezer hadihajót oda, akkor a sithek és a Köztársaság kényszerhelyzetben lesznek, és valamit reagálniuk kell majd. És akkor majd kiderül, hogy a maguk terve olyan sziklaszilárd-e, ezredes.
- Uram... - vágta rá néhány percnyi gondolkozás után Folett, miután fejben összesítette az ehhez szükséges számokat. – Ehhez jelentős forrásokra lesz szükségünk. Más dolog alapvetően védelmi célokra dokkban tartani ezeket a hajókat, és más dolog felszerelni őket egy hosszú távú bevetéshez szükséges erőforrásokkal, készletekkel, képzett legénységgel. A védelmi és rakétás erőktől is csapatokat és erőforrásokat kell átirányítanunk hozzá. Védtelenek maradunk.
- Akkor rendeljen el sorozást. – csapott az asztalra magához képest egyelőre kis erővel Diestl. – Rekrutieren!! A sorozottak feltöltik a védelmi állományt, a felszabaduló katonákat pedig átirányíthatjuk a hajókra. Mindet.
- Uram, van még egy dolog... - vakarta meg az állát Folett. – Már most is cosrai születésűek alkotják az aktív állomány jelentős százalékát, leszámítva a polneyei klónokat, de ők még nincsenek elegen. Ha mindenhonnan átirányítunk és kiterjesztjük a sorozást, akkor a cosrai származású, katonai szolgálatra alkalmas lakosság egynegyede ezeken a hajókon fog szolgálni... bármi váratlan történik, azzal demográfiai katasztrófát kockáztatunk, uram.
- Und, haben Sie einen alternative Lösung? – kérdezte Diestl némiképp hamiskás mosollyal, amit Folett egyenesen ijesztőnek talált.
- Van alternatív megoldás, igen, uram. Válogassunk a többi szektorból. A Corporate-erőket így is, úgy is helyben kell feltöltenünk, valamint a Bendő-flottának és a polneyeiaknak is van bizonyos mértékű saját forrásuk.. – a Főmarsall bólintott, hogy ezt elfogadja -, a mi szektorainkban adódó különbözetet pedig feltölthetnénk a többi, nem cosrai lakosságú kolónia önkénteseiből is. Sok fondori és thyferrai szimpatizál az ügyünkkel, a tapanikról nem is beszélve. A khommiták pedig szoros kapcsolatokat építettek ki a polneyeiakkal, hiszen ők is klónozók. A kiffarok szintén meggyőzhetőek, a chissek és Ssi-ruk között pedig számos tehetséges tiszt és specialista van, még ha korlátozott számban is irányítjuk át őket a nehéz cosrai rombolókra, nagyban növekedne a hatékonyság..
- Genug. – Emelte fel a kezét Diestl. – Elmondom, ezredes, miért nem fogjuk ezt csinálni. Nem higítjuk fel a Volk-ot. Nem fogunk beszivárgókkal, alacsonyabbrendű idegenekkel és mindenféle szedett-vedett senkiházival osztozni a legjobb hajóinkon. Tisztavérű cosrai legénység fogja őket kiszolgálni, verstanden?
Folett maga elé bámulva hallgatta a szónoklatot. Sejtette, mi lesz a következő.
- Tudja, ezredes, mi lett Diestler Fővezér végzete? Hogyan roppantották meg a Jedik a Reich-ot? – kezdett bele Diestl a történetbe, amelyet Folett jó párszor végighallgatott már. – A jedik segítséget ajánlottak Vostroyának, de a Köztársaságnak nem volt akkoriban jelentős reguláris hadereje. A jedik egyéni támadásait, merényletkísérleteit pedig Diestler Fővezér elit alakulatai meghiúsították. Megnyerhettek néhány csatát az Erejük segítségével, de be kellett látniuk, hogy nyers erővel nem győzhetnek, amíg a Szenátusuk nem hagy jóvá egy tömeges kontingenst.
Folett bólintott. Szóról-szóra ismerte a történetet, a Főmarsall mégis gyakran elismételte.
- Így aztán a beszivárgáshoz fordultak. – folytatta Diestl. – Ügynököket küldtek a cosrai civil lakosság és az elfoglalt kolóniák telepesei körébe. Sokszor nem jediket, hanem a rendjük alacsonyabb rangú funkcionáriusait. Gyógyítókat, tanítókat, politikai megbízottakat. A köznyelvben nem úgy hívták őket, hogy Je'di, hanem eltorzítva, egy cosrai helyi tájszólásban, úgy, hogy Jude. Kiválasztottaknak nevezték magukat és elterjesztették a Volk körében a kétség magvát. Defetistává tették a népünket, elveszejtették a hitünket a Végső Győzelemben... Diestler Fővezér hadereje, amely évtizedekig kitartott Vostroya és csatlósai ellen, hamarosan dezertálásokkal kellett, hogy szembe nézzen, majd aktív lázadással. Mire a Köztársaság saját erői megérkeztek, egész szektorok szakadtak ki a Reich-ből, a Jude-k tevékenysége miatt.
Folett szótlanul bólintott. Ő is ismerte a történelmet. Diestl minden egyes alkalommal elfelejtette hozzátenni azt a tényt, hogy mire a jedi ügynökök elvegyültek a tömegben, addigra a cosraiak óriási vérveszteségeket szenvedtek és az évek óta pörgő hadigazdaság miatt állandósult az éhezés. Nem mintha ez ne lett volna igaz a vostroyaiakra is, de mintha az ő ingerküszöbük jóval magasabban lett volna... ugyanolyan fanatizmussal rohamozták a cosrai vonalakat a háború tizedik évében is, mint az elsőben, miközben ellenük demotivált fiatalok és öregek, és sokszorosan sérült veteránok álltak szemben.
- Éppen ezért nem lesz még egyszer ilyen fellazítás. – húzta ki magát Diestl. – Esélyt sem adunk az idegeneknek, hogy beszivárogjanak. Szolgáljanak csak a milíciákban és a helyi védelmi erőkben, a szárazföldi csapattestekben, űrvédelmi lövegek mellett, platformokon, bánom is én. Aber nicht mit unsern Volk gemischt.
- Értem, uram, de ezt a gazdaság is meg fogja érezni. – próbálkozott egy utolsó érvvel Folett. – Adminisztrátorokat, mérnököket kell majd besoroznunk, nem csak a Cosráról, de máshonnan is.
- A gazdaság csak egy eszköz... bár ezt Ön hajlamos elfelejteni, Mein Freund. – pillantott szinte atyai mosollyal az ezredesre Diestl. – A vállalatok nem magukért dolgoznak, és nem a vezetőik dicsőségéért és osztalékáért. Azért dolgoznak, hogy kellő mennyiségű forrást termeljenek népünk számára ahhoz, hogy a Végső Győzelem érdekében fegyverekké alakíthassuk ezeket. Jó is, hogy mondja. Adóztassák meg a vállalatokat... sőt, ne csak a vállalatokat, de a polgárokat is. Kétezer tökéletesen felszerelt, harckész hadihajót akarok látni az Emperor mögött, és ha ehhez a Birodalom minden polgárának a zsebébe kell nyúlnia, ám legyen.
- És ha a Köztársaság támad, uram? – kérdezte Folett. – Ha megneszelik, hogy a törzsterületeinket elhagyva bevetésre indul a főerőnk?
- Akkor kapnak néhány rakétát, Donnerwetter! – csapott az asztalra ismét Diestl. – Nem fogom hagyni, hogy az a coruscanti jedi kurva és a bozontos flottabeli kutyái, diese bothanische Hunden keresztülhúzzák a számításainkat!
- Megkockáztatnánk egy ellencsapást Vostroyától, ha köztársasági bolygókra lőnénk. – tette hozzá Folett.
- Dann schlagen wir die kommunistische schweinen darunter! - kiáltott fel Diestl. – Akkor majd leverjük őket, ezredes, ne akadékoskodjon már ennyit, bitte. Ne feledje, nekik csak egy rendszerük van, nekünk jóval több... egy telitalálat a rendszerükben, és nem lesz honnan bombákat lövöldözniük ránk. És ezt ők is tudják ám, higgyen nekem. Hajtsa végre a parancsokat! Sorozás, adóemelés, rendkívüli állapot, indulásra kész flotta záros határidőn belül, Daalát pedig hívja vissza flottástul a chissektől, amint aláírták azt a nyamvadt szerződést a húzott szemű késélezők császárával, de tüstént, ha nem akar maga is a Telepesprogramhoz csatlakozni azoknál a hüllőknél az Ismeretlen Vidéken valamelyik sóbányában, verstanden??
- Zu Befehl, Herr Marschall. – tisztelgett Folett. – Teljesítjük a parancsot.
- Gut gut... - Diestl immár sokkal higgadtabbnak tűnt. – Apropó, telepesprogram… gondolom mondanom sem kell, hogy különleges minősítésűeket nem sorozunk, az adózásnál pedig nem baj, ha fölfelé kerekíti az ő rátájukat. Találjanak ki Ulrichhal valami szép, magas rátát, amelyről nem süt elsőre az, hogy vagyonelkobzás, csak másodikra, ja?
- Már így is jelentettek szórványos tiltakozásokat a... relokációs programok miatt. – köszörülte meg a torkát Folett. Nagyszerű, gondolta, újabb kényelmetlen téma. – Sokan nem értik, milyen alapon viszik el a szomszédjukat, őket pedig nem... vagy fordítva.
- Ahelyett, hogy örülnének neki... - nevetett fel Diestl. – Eichmann és Isen doktorok a teljes bizalmamat élvezik, ezredes, ja?
- Tudom, uram, minden támogatást megkapnak.
- Ha Hänsel olyan ütemben futtatná az Ahnenerbe-t, mint az a két idegen a begyűjtési programot, sokkal boldogabb lennék. – sóhajtott fel a Főmarsall. – Majd beszélek is öreg barátommal...
- Összevetettem a telepesprogramra és a Ssi-ruuk becsléseire vonatkozó számokat Eichmann hivatalának becslésével. – jegyezte meg Folett. – Jóval nagyobb kapacitásunk van, mint amekkorára Eichmann becsülte az... egészségügyileg érintett lakosság létszámát.
- Genau so. – biccentett Diestl. – Folett, barátom, ugye nem gondolta, hogy az erőérzékenyeknél megállunk majd? Ők csak az első lépést jelentik ebben a szent feladatban... először az erőérzékenyek, utána pedig a nonhumánok, az alderaaniak, az összes nem humanoid, majd nem emberi Unterrasse, szépen sorban...
- Értem, uram. – biccentett kifejezéstelenül Folett. – Leléphetek?
- Le, danke. – azzal a Főmarsall visszafordult a holovideóihoz.
Odakint Folett biztonságos távolságba sétált a fogadóteremtől, és egy apró benyílóban aktiválta saját, különleges kódolású személyi komját.
- Szervusz, cosrai. – villant meg Grodin Tierce őrnagy képe a vetítőn. – Mi a helyzet?
- Az a helyzet, polneyei... - fogta suttogóra Folett -, hogy fel kell gyorsítanunk a dolgok menetét. Nagyon fel kell gyorsítanunk.
|
|
|
Knot
Dec 3, 2015 15:39:48 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 3, 2015 15:39:48 GMT 1
Kevesen voltak a Knoton, sőt az egész Egyesült Galaktikus Birodalom galaxist behálózó rendszereiben, akik Diestl Főmarsall jelenlétében egyáltalán fel merték emelni a hangjukat, akár egy kicsit is.
Folett, miközben félig az ajtónak támaszkodva az iroda másik végéből figyelte, ahogyan Vandron moff nyakán kidagadnak kiabálás közben az erek, azon gondolkozott, hogy a Főmarsall vajon meddig tűri azt, ahogyan az öreg nemes láthatóan – de még inkább hallhatóan - feszegette a határokat, mindezt néhány, az asztal felé induló ökölcsapás kísérletével fűszerezve, bár utóbbiakról még menet közben letett, és csak a levegőben hadonászott kezeivel, az asztal felett.
Persze a Főmarsallnál sosem lehetett tudni, pontosan hol a türelme határa. Most éppen szinte sztoikus nyugalommal, egyik kezében egy igen drága koréliai szivart szorongatva hallgatta Pinochet kirohanását, néha már-már együttérzően bólintva, vagy hümmögve, miközben a Vandron – Ház utolsó életben maradt főnemese felháborodva ecsetelte, mit műveltek rokonaival Karfeddionon a vostroyaiak által feltüzelt tüntetők.
Végül Diestl nagyott szívott a dohányból, félig-meddig kelletlen arccal Vandor felé fújta a füstöt, majd hátradőlt a székében.
- Tisztában vagyok a Senex- és Juvex-szektorokban zajló eseményekkel, barátom, nem kell részletesen összefoglalnia nekem még egyszer azt, amit Tiebolt legutóbbi jelentésében már elolvastam.
- Mégsem tesz semmit, Főmarsall... uram! – az öreg moff hangja már most rekedt volt a sok kiabálástól. – Ha látta a felvételeket, akkor tudja, milyen szörnyűségeket művelnek azok az... alacsonyabbrendűek! Nem csak az én családom, de számos más Ház is szinte teljesen elpusztult, vagy menekülni kényszerült, be kell avatkoznunk, ki kell űznünk ezeket a nyomorult Lázadókat a szektorból, és meg kell büntetnünk a fellázadt szolgákat!
- Nem fogom lefújni a Sithek miatti mozgósítási tervet azért, mert a maga unokatestvérei nem tudnak rendet tartani a házuk táján, Pinochet... - pillantott fel a férfira ültében lassan, méltóságteljesen Diestl.
- De hát ez gyakorlatilag a mi házunk tája, Főmarsall.. – vonta össze a szemöldökét Vandron zaklatottan, miközben tovább gesztikulált - Megígérte... Senexnek és Juvexnek védelmet ígért!
- Az unokatestvéreinek megvolt a lehetőségük, hogy csatlakozzanak az EGB-hez, de a rabszolgákkal kapcsolatos nézetkülönbségünk miatt úgy döntöttek, a függetlenséget választják, nem így volt? – fújt ki egy újabb adag füstöt Diestl.
- A védelmüket akkor is garantálták! Évtizedekig hűen szolgáltuk, etettük a Knotot! – mutatott Diestl üvegére Vandron moff. – Ki tudja, hány összetevő származik ebből az italból is a hazámból? Ez... ez egyfajta...
- Azt akarja mondani, árulás, Pinochet? – hunyorított szinte játékosan Diestl. – Vigyázzon, nehogy véletlenül túl messzire menjen... azokra a kommunista kutyákra mutogat, akiknek a szukája épp az Ön felügyelete alatt lopta ki innen azokat a rakétaterveket, nem így van?
- Én.. én soha... bocsásson meg, Főmarsall, nem akartam félreérthetően fogalmazni... - halkította le magát néhány fokozattal Vandron, Folett pedig elismeréssel adózott a Főmarsall hidegvérének, és annak, ahogyan eljátszotta ezt az egészet. – De a népemnek már nincs sok hátra, ha nem segítünk... Ön sem akarhatja, Főmarsall, hogy a potenciális jövendőbeli szövetségeseink úgy lássanak minket, mint aki elfordul a bajban lévő barátaitól...
Helyben vagyunk, gondolta Folett, és megköszörülte a torkát.
- Jelenleg akkor sem indíthatunk inváziót Vostroya ellen. – intette le Vandront a Főmarsall, majd Folett felé fordult. – Igen, ezredes?
- Talán van más út, Meine Herren. – jegyezte meg az adjutáns. – Viszonylag minimális erő bevetésével garantálhatjuk a status quo-t ha a határmenti csapatokból a jelenlegi frontvonalra küldünk erőket, a még álló Házak pozícióinak javítására. A többi Ház életben maradt tagjai pedig, nos, meg kell barátkozzanak a gondolattal, hogy a szektorok felső karéjában telepedjenek le, vagy a szolgálatunkba álljanak.
- És a Lázadók kezében lévő birtokok? – Vandron hangja már egészen reszelős volt. Hazája, a Karfeddion volt a Senex elleni támadás első agressziójának helyszíne.
- Azokat úgy tűnik, egyelőre szükséges árnak kell tekintetünk amiatt, hogy az unokatestvérei nem revideálták idejében a rabszolgatartással kapcsolatos nézeteiket úgy, ahogy javasoltuk. – vonta meg a vállát Folett. – Az alternatíva az, hogy ragaszkodnak a jelenlegi rendszerükhöz, de akkor Vostroya elsöpri az egész szektort.
- Das ist möglich... - vakarta meg az állát elgondolkozva Diestl. – Pinochet, Mein Freund, gondolom, megvan a módja annak, hogy átadjon egy ilyen tartalmú ajánlatot Herr Eleginnek, vagy Herr Sreethynnek, vagy éppen amelyik Herr a rangidős Önöknél odahaza? A rabszolgák átminősítése önkéntes dolgozóvá, az EGB törvényeinek betartása, és a Házak jövedelmeinek egyharmadát kitevő felajánlás az EGB háborús ügyeinek támogatására. Cserébe garantáljuk a jelenlegi területüket, és a Knot-Főszektor védelmi erőiből átvezénylünk néhány cirkálót és rohamosztagos dandárt.
- Ez lehet, nem lesz elég, Herr Marschall... - tiltakozott Vandron moff. – A vostroyaiak teljes invázióra készülnek...
- És ugyanúgy tudják, hogy ha sortűzváltásra kerül ott sor a hajóink között, akkor előbb-utóbb mindkét oldalon elindulnak a hipertéri rakéták. – tette hozzá Folett. – Ne aggódjon, Moff úr, ami a chisseknél bevált, itt is be fog. Csak néhány rendszert kell megszállnunk a Cyphar környékén, hogy megteremtsük az összeköttetést a Knot-főszektorral, aztán felvonultatnunk a hajókat a frontra, és garantálhatom, hogy hamarosan elhallgatnak a fegyverek.
- Ez is több, mint a semmi... - sóhajtott fel az öreg moff. – De akkor is meglep, hogy nem láttuk ezt előre...
- Schade. – nyomta el szivarának maradékát Diestl. – De a legjobbakkal is megesik, barátom. Ne aggódjon, ha a sithekkel kapcsolatos problémát megoldottuk, visszatérünk a kommunistische Schweinen kérdésére is.
- Lekötelez, Mein Herr. – tisztelgett Pinochet. – Továbbítom a feltételeket a Házaknak, és gondoskodom a bevetendő egységek kijelöléséről a honi védelmi flottából.
- Sehr gut, Herr Moff. Sie können abtreten. – biccentett Diestl, majd miután Vandron moff távozott, felmordult, és Folett felé fordult.
- Pinochet régi barátom, ezredes, rendkívüli mértékben zavar, hogy nem avathattuk be.
- Tudom, Főmarsall. – biccentett az adjutáns. – De meg kell értenie, csak így hiteles a reakciója... az övé, és a Házaké egyaránt. Ahhoz, hogy sikeresen elhitessük a Vostroyaiakkal, hogy Phennir sikeresen szabotálta a Senex – Juvex visszafoglalására vonatkozó, nagy szabású invázióval számoló beavatkozási terveinket, egy hitelesen felháborodott Vandron moffra van szükség. Pinochet becsületes államférfi, és tudom, mennyi mindent tett az Ön szolgálatában, de félek, ebbe nem ment volna bele, ha beavatjuk... figyelmeztette volna a családját, és akkor a senexi Házak vagy elmenekülnek, vagy csapdát állítanak a Lázadóknak és a vostroyaiaknak...
- Phennir szavahihetősége pedig megkérdőjeleződik, ich weiß, ja ja...- horkantott fel Diestl. – De akkor sem tetszik, Herr Oberst, hogy egy egész szektort áldozunk be ennek a tervnek az oltárán.
- Halben sektor – mosolyodott el finoman Folett. – Csak egy fél szektort, Főmarsall. De ne aggódjon, ha a tervünk sikerrel jár, és döntő csapást mérünk a Köztársaságra, onnantól senki sem akadályozhat meg minket abban, hogy minden erőnket Vostroya ellen fordítsuk... akár vannak rakétáik, akár nem.
- Ezt el is várom, Folett. – biccentett Diestl némi éllel a hangjában. – Ellenkező esetben maga lesz az első, aki fellázadt rabszolgákra fog vadászni Vandron moff családi palotájának romjain, erről biztosíthatom...
|
|
|
Knot
Jan 1, 2016 15:27:13 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 1, 2016 15:27:13 GMT 1
A korábbi katonai szemlékhez képest viszonylag kevesen sorakoztak fel a Főmarsall legmagasabb biztonsági körülmények között sorra kerülő évnyitó beszédére Knot fő gyakorlóterén - kevesen, de annál prominensebb személyiségek.
A katonai mozgósítás során kirendelt hadtestek, a különböző főszektorok csapásmérő erejét képző flottaegységek kapitányai és parancsnokai, vagy távollétükben helyetteseik, illetve a kirendelt katonai kapcsolattartók és attasék álltak szabályos, főszektoronkénti négyszögekben a Főmarsall és a Vezérkar jelen lévő tagjai számára kijelölt tribün előtt - a háttérben a Birodalmi Hadsereg díszelgő egységei állták körbe a tisztek és főtisztek négyszögeit, díszkíséretet és egyszersmind védőőrizetet biztosítva.
A kivonulásban részt nem vevő erők és fegyvernemek, elsősorban a Planetárisok, a Milíciák és a Rakétacsapatok képviselői elkülönítve, a négyszögletes alakzat jobb oldalán kerültek elhelyezésre, a civil testületek képviselői pedig a bal oldalon.
- Bajtársak, katonák! - köszöntötte az egybegyűlteket a pódiumra lépő Diestl Főmarsall, miután lejátszották a Birodalom katonás himnuszát, mindenki elcsendesedett és minden szem és holokamera a vezérre szegeződött. - Új évbe léptünk, az építkezés és Új Rendünk megszilárdítása után a terjeszkedés, Birodalmunk rendjének és igazságának galaxisunk egyre több lakójával való megosztása következik! Minden nappal erősebbek és erősebbek vagyunk, minden nappal többen és többen csatlakoznak ügyünkhöz, minden nappal közelebb kerülünk ahhoz, hogy megmutassuk erőnket a galaxisnak!
Szórványos taps, majd egyre erősödő éljenzés és "Sieg Cosra" kiáltások kísérték a Főmarsall szavait. Diestl kihúzta magát, és folytatta.
- Évtizedekkel ezelőtt, amikor mindaz, amit itt létrehoztunk, csak a nagy és hatalmas Galaktikus Birodalom egyik utolsó, titkos bástyája volt a galaxis perifériáján, több ezer éves cosrai kultúránk, büszke népünk és birodalmi örökségünk őrzője, még csak álmodtunk erről a pillanatról. Töretlenül álmondtunk, és polneyei, knoti, cosrai, és a Mag, valamint a Perem számos más bolygójáról származó bajtársainkkal együtt szorgalmasan dolgoztunk azon, hogy mindez létrejöhessen, hogy Cosra és a Birodalom neve újra fényesen ragyogjon!
- A reménykedés és kitartó munka, bajtársaim, végre meghozta a gyümölcsét! Ma már nem csak a galaxis egyik leghatalmasabb állama, Őcsászári Felsége Palpatine Császár, és Cosra utolsó Vezére, Diestler Vezér álmának megvalósítói, újrateremtői vagyunk, hanem az ököl, amelytől rettegnek a Lázadók, a Deviáns Erőhasználók, az alacsonyabbrendű civilizációk és a galád vostroyaiak! Rakétáink ereje, népeink együttműködése és kitartása távol tartotta ellenségeinket Birodalmunk szívétől, barátaim, és békét hozott a Periféria és az Ismeretlen Vidék azon rendszereibe, amelyek a Birodalom védőszárnyai alatt kerestek nyugalmat és békét!
- Azonban, bajtársaim, nem állhatunk meg itt! Vannak olyan szegletei a galaxisnak, ahol Birodalmunk határai a mai napig véres harcok dúlnak, ahol idegen hatalmak fenyegetik lakosaink békéjét, jólétét, és életét, ahol az Erőhasználók továbbra is sanyargatják, rabszolgasorba döntik a galaxis egyszerű, békére vágyó lényeit, ahol a Lázadó bitorlók, vagy a sith és jedi varázslók uralkodnak!
- Ennek azonban, bajtársaim, hamarosan vége szakad! Megmutatjuk a galaxisnak, hogy nem csak erős a pajzsunk, de erős az öklünk is! A Birodalmi Flotta a Birodalmi Újévben elhagyja dokkjait, és elindul a galaxis messzi tájaira, hogy békét és igazságot hozzon... békét és igazságot a Középső és Külső Gyűrű rendszereinek, békét és igazságot a Corporate-szektor határvidékén küzdő bajtársainknak, és mindenki másnak, aki utunkat keresztezi!
- Ott lesztek Ti, mindannyian, bajtársak.. és ott leszek én magam is! - Diestl utóbbi kijelentését tapsvihar kísérte. Évezredek óta nem fordult elő, hogy Cosra Vezére személyesen kísérte, sőt vezette volna csatába alattvalóit.
A Főmarsall megvárta, amíg elül az üdvrivalgása, és folytatta.
- Erőnket öt, magas felkészültségű Hadtestbe szervezzük. Ebből négy velünk együtt indul innen, a Knotról, és az ellenséges területek megkerülésével jut el a műveleti szektorba, ahol csatlakozik hozzá az Ötödik Hadtest, melyet a Corporate-Főszektor erői alkotnak majd, Lecersen - nagymoff bajtársunk által kijelölt vezetőjük irányítása mellett!
A Corporate - Hadtestet képviselő SS katonai diplomatáinak négyszöge kisebb volt a többi négy hadtestnél, hiszen tényleges haderejük a galaxis másik végén állomásozott - sőt, háborúban is állt az ESB erőivel - , de tisztességgel tisztelgésre emelték karjaikat, és dobbantottak csizmáikkal, ahogyan azt egy tisztességes dísszemlén illik.
Diestl folytatta a másik négy Hadtest bemutatásával.
- Polneyei bajtársaink és magbeli szövetségeseink, valamint Ssi-ru és Chiss szektoraink felajánlott erői a Clone Hadtestben harcolnak majd, parancsnokunk Zalaxus admirális lesz.
A főként polneyei klónokból álló, a négyszög végén azonban chiss, ssi-ru és khommita tiszteket is tartalmazó négyszög vigyázzba vágta magát. A Diestl mögött álló főtiszti kar néhány tagja összesúgott, ahogyan a páncélsisakot viselő, a klónoktól meglehetősen idegen, őszülő bajuszú, alapvetően az átlag klónnál idősebbnek tűnő, azaz vélhetően gyorsabban öregedő klón felállt, és tisztelgéssel üdvözölte alárendeltjeit, valamint a Főmarsallt. Sokakat meglepett, hogy Tierce ezredes, a polneyeiek afféle "választott" feje, vagy a flottakapitányi klónsorozat primerje, Aban, esetleg egy cosrai tiszt helyett Polneye bázisparancsnoka kapta meg a Hadtest irányítását és az ezzel járó admirálisi rangot, de a polneyeiak mindig is különös teremtményeknek számítottak, akiknek körében a hagyományos politikai logika nem működött... a chisseknek és ssi-ruknak pedig láthatóan mindegy volt, hogy ki parancsnol nekik, hiszen ők úgyis csak mutatóba voltak jelen, főerőik saját szektoraik pacifikálásával voltak elfoglalva.
- Cosrai és fondori területeink erőit a Cosra Hadtestbe szerveztük - folytatta Diestl - parancsoka pedig régi bajtársam és rendíthetetlen vadászpilótánk, Turr Phennir kormányzó repülőtábornok lesz, admirálisi rangban!
Phennir intett, szoborszerű arckifejezéséről semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni, bár a súgdolózás a második pódiumi sorban ugyanúgy megmaradt. Tapani és cosrai nemesi házak képviselői versengtek az admirálisi címért, amely a két Központi Főszektor (ahogyan Cosra és Knot befolyási övezeteit nevezték) gyengébbik, régebbi gyártású birodalmi hajókat tartalmazó Hadtestjének parancsnoki posztjáért járt... Diestl azonban egy huszárvágással úgy oldotta fel a rivalizálást, hogy a Szövetségtől csatlakozott Fondor erőit is ide sorolta, és erre hivatkozással a bolygókormányzó Phennirt, a Konföderáció volt államfőjét jelölte ki parancsnoknak - ez nem kis arculcsapás volt a cosrai és tapani lojalisták számára, különösen pedig Cosra katonai kormányzója, Cortez admirális számára, aki első számú jelöltnek számított Phennir kijelöléséig a versenyben, így viszont be kellett érnie azzal, hogy a "Birodalom Védelmezőjeként" ő koordinálhatta a Planetáris és Rakétacsapatokat, amelyekre a Flotta távollétében a területek védelmezésének cseppet sem egyszerű feladata maradt.
- Knoti központi csapatainkat a Knot Hadtestbe szervezzük - folytatta Diestl -, melynek parancsnoka megbízható, régi bajtársam, Hänsel admirális lesz, aki a zászlóshajómon, mellettem fog tartózkodni, és közvetlenül az Emperor-ról irányítja a műveleteinket!
- Sieg Cosra! Sieg Knot! Éljen Diest Főmarsall, a Vezérünk! - visszhangozták egyetlen emberként az elől, Diestlhöz legközelebb álló négyszög tagjai, a kifogástalan, kizárólag fekete knoti bevetési egyenruhát viselő cosrai tisztek, és velük együtt a pódiumon felemelkedő, és karját kinyújtott, régi módi cosrai tisztelgésre emelő Hänsel admirális. Mindenki jól tudta, hogy a Knot Hadtestbe kerülnek az EGB legerősebb hajói, a flottakötelékek vezetésére is alkalmas Sovereign-osztályú zászlóshajók, maga, a hatalmas, fekete Eclipse-osztályú Emperor, és az új gyártású Tector- és Turbulent-osztályú hajók. Hídjaikon pedig a Knoton kinevelt új cosrai katonai generáció tagjai állnak majd, akik Hänselhez hasonlóan a birodalmi és cosrai ideológiai nevelés keverékét kapták; a Főmarsall feltétlen híveinek számítottak.
- Végezetül, többi szektorunk önkénteseit, és a Ramakaz-rendszerből begyűjtött, és aktivált hajókat a Bendő-Hadtest tömöríti majd, élén a Birodalom ékkövével, a nagy tiszteletű Daala admirális asszonnyal! - biccentett Diestl a mellette álló nőnek, aki nemrég érkezett vissza a Chiss-Főszektorból, ahol tető alá hozta a hipertéri rakétákkal kikényszerített békét a nagaiokkal.
A Bendő-Flotta és a melléjük rendelt kiegészítő egységek tagjai vigyázzba vágták magukat, némán, egyetlen szó nélkül. Daala hasonló arckifejezéssel szemlélte őket, majd finom, katonás mosollyal nyugtázta, hogy elégedett velük, mielőtt visszaült volna a helyére, és lopva Phennirre pillantott volna.
Diestl többi szektornak, önkénteseknek nevezett minket, gondolta Daala, de ez nem fedi a valóságot, ha a harci tapasztalatokat nézzük. A Bendő-Flotta, bár névadó bázisát elveszítette, és Daala szinte megérkezése óta vitában volt a Főmarsallal és stábjával azzal kapcsolatban, hogy a műveletbe hogyan illeszék be a Bendő visszafoglalását, emberanyag tekintetében a legváltozatosabb, de egyszerre a legerősebb is volt a négy Hadtest közül. Nem is lehetett másként, hiszen nem tartályban növekedett polneyei klónok, vagy harcot sohasem látott cosrai és knoti tinédzserek alkották, hanem olyan önkéntesek, akik közül sokan évtizedek óta Daala mellett harcoltak, mások pedig a Maradványból menekültek idáig a sith uralom elől, vagy a Ramakaznál választották a Kéz Birodalma és Jagged Fel bukott ügye helyett az EGB-t, esetleg a többi Főszektor kisebb-nagyobb bolygóiról jelentkeztek önként, hogy Daala alatt harcolhassanak... tapasztalt veteránok, alapos kiképzést kapott ifjak, a polneyei klónok által kiválasztott fajokon kívül az EGB-ben élő idegen fajok képviselői... Daala biztos volt benne, hogy számíthat rájuk.
És remélte, hogy Phennir nem a levegőbe beszélt, és az Ő hadtestjére is számíthat. Az már kettő. A knotiak reménytelen esetnek tűntek, elvakultan szolgálták a Főmarsallt, és a parancsára rakétákat lőttek volna a galaxis összes bolygójára... de a másik két Hadtest, nos, úgy tűnt, rajtuk áll, vagy bukik Phennir terve.. vagyis most már a közös tervük.
És bár Phennir biztosította arról, hogy jók az esélyeik, és a Hadtestek tiszti állományának jelentős része támogatja a kezdeményezést, Daala mégsem volt nyugodt. A polneyeiak még azután is két lábon járó, tartálylakó talányt jelentettek számára, hogy éveken át belőlük állt legszorosabb testőrsége... a Corporate erői pedig, nos, jelenleg úgy tűnt, Lecersen markában vannak, márpedig Daala közmondásosan nem bízott a hozzá hasonló moffokban, még ma sem.
Muszáj lesz úgy intézni, gondolta, hogy legitim legyen a dolog, akkor a polneyeiak nem tehetnek mást, engedelmeskedniük kell a parancsnak, Lecersen pedig, nos, Lecersen mindig oda áll, ahol biztosabbnak tűnik a győzelem. Ha a klónok meglesznek, a nagymoff elvégzi a három nagyobb, mint kettő számítást, és máris négy Hadtest áll majd az oldalukon a kritikus pillanatban.
Elmélkedéséből újabb éljenzés zavarta fel, ahogyan Diestl befejezte záró szavait, és újra felhangzott az éltetés.
- A Győzelem a miénk lesz! Der Sieg wird unser! - kiáltotta a Főmarsall, és visszhangozta ezer és ezer torok.
- Der Sieg wird unser! Der Sieg wird unser... !
- Remélem is - mormolta magában Daala egészen halkan. - Nagyon remélem...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 20, 2018 21:18:38 GMT 1
Vandron moff éppen befejezte a napi fontos iratok áttekintését - mindig a letartóztatott államellenes elemek listájával kezdte a napját, és mindig a kivégzési parancsnok aláírásával fejezte be, kellemes keretet adott a napjának -, amikor adjutánsa jelezte, hogy még egy utolsó, magas prioritású, bejelentés nélküli vendége van.
- Vamos, küldje be - biccentett végül egyenruhája gondosan vasalt kékes gallérját megigazítva, a tapani nemesekével rokon ó-senexi nyelven utasítva tisztiszolgáját. Vandron megkövetelte, hogy közvetlen környezete a cosrai mellett ezt a dialektust is beszélje... az otthonára emlékeztette, amit lerohantak és feldúltak a mocskos vostroyai vörösök és csatlósaik.... menekülésre, vagy éppen akasztófára ítélve családtagjait, régi ismerőseit, iskolatársait, Senex-Juvex legszebb, legnagyobb múltú famíliáinak színe-virágát.
Pinochet sokszor gondolt erre, hogy ismét felszívja magát határozottsággal, eltökéltséggel és kegyetlen céltudatossággal... EGB - szerte a Knoton volt a legmagasabb a letartóztatások és kivégzések aránya, még a Corporate-szektort is felülmúlta annak ellenére, hogy a bolygó az EGB egyik legrégebbi bázisa volt, már évtizedekkel azelőtt Diestl Főmarsall és a többiek titkos tervének megvalósításán dolgoztak, hogy egyáltalán a nevüket és a koordinátáikat megismerte volna a galaxis. És mégis, ez a kegyetlenül céltudatos rend tette a Knotot azzá, ami: az EGB nehéz - és hadiipari központjává, ahol hadifoglyok, államellenes elemek és a tőlük elszeparáltan, luxuskörülmények között élő műszaki - tudományos elit tagjai csilagrombolók százaivá változtatták a Birodalom új vezetőinek álmait.
Vandron moff büszke volt erre, és egyúttal rendkívül féltékeny az EGB újonnan pozícióba került, tejfelesszájú, a nemesi eleganciához mit sem értő botcsinálta főtiszti elitjére, akik azt sem tudták, hogyan kell udvariasan viselkedni egy főtiszti vacsoraasztalnál.
Persze voltak kivételek... a rendkívül kulturált, és éppen ezért veszélyes Lecersen nagymoff, a Főmarsall emlékét tovább éltető ifjú Folett, vagy a jó modorú, csak épp extravagáns ízlésű Il-Raz kormányzó... no de a többiek...
Elmélkedéséből a vendég érkezése zavarta fel. A férfi nem viselt afféle hosszú, bozontos, összevissza csavart, s emiatt rendkívül primitív hatást keltő pofaszakállat, mint népének többi tagja, csak egy finoman, hegyesen megcsavart bajuszt, köntösszerű, lepedőre emlékeztető ruhája és a fején kuporgó, Pinochetet leginkább egy felfordított reggeli müzlistálra emlékeztető sapkaszerű valamije azonban így is félreérthetetlenné tette, hogy nem őshonos knoti hazafival van dolga, hanem afféle külvilágival, aki csak diplomáciai státuszának köszönheti, hogy így mutatkozhat a Knoton.
Pinochet megpróbálta felidézni az alak nevét.
- Senor Moff, Ammerkad Hafi nagyságos nagykövet úr a Moh'Amad'Ahn Birodalom beglerbégje, megbízott Diplomáciai Mufti - jelentette be a visszatérő adjutáns a vendéget. - Ah, si - legyintett Pinochet - Jöjjön csak be, foglaljon helyet, mit tehetek önért, Hafi úr. - A Próféta fogadja Kegyelmébe a nagyságos moff urat, növessze nagyra a szakállát és áldja meg számos gyermekkel háza népét - hajbókolt az ershani követ, miközben Pinochet igyekezett leplezni az undorát. A hosszú szakállnál talán csak a számos örökösre vágyott kevésbé, darabolni kellett volna az uradalmat... egy fiú pont elég volt neki. - Ki vele, mit tehetek önért... - ismételte türelmesen, majd hozzátette. - Elnézést, micsoda modortalanság részemről... parancsol inni valamit? Kesselit? Alderaani bort? - Köszönöm, nagyságos Moff Effendi, az én népem nem él ilyesmivel - rázta meg a fejét Hafi - Reméltem, Mi General a segítségemre tud lenni egy apró ügyben.
Pinochet önkéntelenül elmosolyodott. Csak a bizalmasai hívták így, akik jól ismerték az ambícióit. Ezek szerint ennek a burnuszosnak legalább annyi esze volt, hogy megkenje valamelyik szolgáját kiderítendő, hogy mivel járhat a kegyeiben. Talán ezek a vademberek sem menthetetlenek. Saját hívei tudták, mennyire dühíti, hogy a pojáca tapani, a Cosrát uraló mihaszna Cortezzel ellentétben ő nem került átsorolásra a Planetáris Erők kötelékébe, hanem a Lecersen alá tartozó Munkaerőforrás-felügyelet, tehát effektíve a civil kormányzat részeként továbbra is tiszteletbeli moffi, illetve gyakorlatilag kormányzói címet viselhetett... így zárt ajtók mögött a "Tábornokom" címmel illették. Pinochet büszke volt erre, úgy érezte, a Knoton elért eredményei feljogosítják erre. Még azon árulók családtagjai is így hívták, akik félték és rettegték a nevét, miután családfőiket "megzsilipeltette"... gyors lefolyású, sajnálatos balesetek eredményeként, melynek során a riválisok és árulók családfői orbitális siklóútjaik során véletlenül odakint, az űr hidegében találták magukat, utódaik pedig elismerték Pinochet vezetői kvalitásait a Knot élén, az életükért és a családban elfoglalt hatalom és örökség ajándékáért cserébe.
- És mi lenne ez az ügy? - kínálta immár szívélyesebben hellyel a vendéget Vandron moff, miközben intett az adjutánsának, hogy akkor legalább juvexi kávét és némi vizet hozzon a vendégnek. - A nagyságos Főadmirális Effendivel, Folett Nagyvezírrel óhajtottam volna beszélni - dagályoskodott Hafi tovább, miközben megigazította a ruhája redői közül előbukkanó nagy méretű, UV-szűrős szemüveget. Valami oknál fogva az Ershaniak nem bírták a Knot napjának infravörös sugárzását, bár magukat egy sivatagbolygó szülöttének mondták, és állandóan így közlekedtek. Bár, gondolta Pinochet, talán ezzel csak azt a kifejezéstelen buta tekintetüket akarták elrejteni a felsőbbrendű humán alfajok képviselői elől. - Az bizony igen nehéz manapság, nagykövet úr - hümmögött végül sokat mondóan Vandron. - De talán én megpróbálhatok bejutni hozzá az ügyével... tudja, most nagyon elfoglalt a mi bölcs, ifjú Főadmirálisunk. Az új hadiflottánk egységeinek fejlesztését és gyártását felügyeli nap, mint nap. - A Próféta Keze vezesse e igaz és nagyszerű cselekedetben - ingatta a fejét átszellemülten Hafi, majd hozzátette: - Persze nem lennék hálátlan...
- Ez megnyugtató - biccentett a moff. - Miről lenne szó? - Nos, a Nagyságos Khilaf, Mud-Al-Dibh, az Igaz Próféta szószólója és örököse módfelett felháborodott az Első Rendnek nevezett tagállamuk cselekedetén, mellyel uralmuk alá vonták a Hutt űrnek nevezett szektort, melyben korábban a hitetlen gyaur csigák, a huttok sanyargatták a Próféta igazhitű gyermekeit, s mint ilyen, nagyságos Khalifunk védelmére jogosult terület leend. - magyarázta a nagykövet. - Ami azt illeti, a tagállam nem egészen pontos kifejezés az Első Rend és az EGB viszonyára... - mormogta Vandron, vigyázva, hogy ne fedjen fel túl sokat az EGB és a másik birodalmi állam viszonyáról. Semmi szükség nem volt rá, hogy bárki is gyengének lássa a Birodalmat, aki megtűr maga mellett efféle független másolatot. - Csak a Próféta ismeri a galaxis minden szegletét és minden alattvalója gondolatát, és persze a Fényességes khilaf, áldott legyen az ő uralma és tartson ezer évig - mantrázta tovább Hafi. - Bocsássa meg nekem, Effendi Moff, Mi General, ha nem megfelelő kifejezést használtam. De kétség sem fér hozzá, hogy ez az Első Rend a Birodalom hitét vallja, s mint ilyen, a hatalmas EGB vazallusai, nemde? - Öhm... mondhatjuk.. - mormogta Pinochet. - Nézze, nagykövet úr, értem, mire akar kilyukadni. Sajnálatos, és valóban kellemetlen, hogy nem egyeztettünk magukkal erről. Továbbítani fogom a Khilaf aggodalmait a Főadmirálisnak. Ámbár... - és itt Vandron elgondolkozott , hol hibádzik a kép - Ámbár igen sajnálatos, hogy ezeket a híreket Öntől kell meghallanom, miközben a mi kirendelt nagykövetünktől nem érkezett ezekkel kapcsolatos jelentés. Megtudhatnám, miért nem Erwin von Stülpnagel őrnagyon keresztül jeleztek nekünk?
- Ó igen, a Próféta nevére és a Szent Állat szakállára, ez valóban igaz, nem volt még alkalmam... - hebegte Hafi zavarodottan. - Én azt hittem... én lehetséges, hogy még nem.. - Bökje már ki! - dörrent rá az udvariasság határát némiképp átlépve Vandron. - Én.. Próféta segíts... - Hafi gyors elmormolt valamit magában, vélhetően istene oltalmát kérve a dühös moffal szemben. - Nos elképzelhető, hogy a Próféta Kegyelméből még nem volt alkalmam jelenteni Önöknek, nagyságos Effendi Moff uram, hogy a kérdéses nagykövet, a Cosra Rózsája eltűnt. - Cosra Rózsája, dios mio - Pinochet majdnem felröhögött, de a mondat második fele aggodalomba ejtette. - Eltűnt? - El, sajnálatos módon, nyoma veszett, ahogyan Őfelsége a Bölcs Khilaf leánygyermekének, Ershan Jázminjának, Hassa hercegnőnek is... - mantrázta gyorsan Hafi. - Eszerint jogos a feltételezés, Moff Effendi uram, hogy a nevezett hajadonok nem maguknál tartózkodnak?
Hajadonok, pfeh, gondolta Vandron. Erwin von Stülpnagel, mint hajadon, no szép. Ettől még az ershani feltételezése jogos volt. És az aggodalma is. Mégiscsak a monarchájuk családtagjáról és a Birodalom nagykövetéről volt szó... - Amennyiben a védelmünket élveznék, arról természetesen azonnal tájékoztattuk volna a nagykövet urat. - biccentett végül Vandron. - Megígérem, hogy holnap első dolgom lesz felkeresni ezzel a Főadmirálist. Addig is, bármilyen információ, amellyel rendelkeznek ezzel az eltűnéssel kapcsolatban, hasznos lehet. - A felderítő Akindzsi-kutászosztagunk a szent Jakkuig követte a nyomukat, a Szent Állatot követték feltételezéseink szerint - magyarázta Hafi. - Utána eltűntek a látókörünkből.
- Tatooine, értem... - idézte fel magában gyorsan Pinochet, hogy az ershani melyik bolygóra utalt saját nyelvén. Amennyire Tiebolt kapcsolódó jelentéseit olvasta és emlékezett rájuk, elképzelhetőnek tűnt, hogy a két nőcske egy köztársasági, vagy akár jedi, sőt, ami még rosszabb, vostroyai hírszerzési akció áldozata lett. Ez pedig nem lett volna jó hír. - Nos, utánakérdezek ennek is. - A Próféta kísérje bölcsességével az Effendi Moff nagyságos urat. - állt fel Hafi, majd meghajolt. - Küldetek az udvarházába Ershan legfinomabb gyümölcseiből. - Igazán lekötelez - biccentett Vandron, remélve, hogy nem csak tocsogó, túlcukrozott élelmiszerről van szó, hanem egzotikusabb és alkalmasint kreditekben is mérhető értékről. - Az adjutánsom majd tájékoztatja az ilyenkor szokásos.. protokollról. - A Próféta békéje legyen Önnel és világosítsa meg a dicsőséges Birodalmi Vezérkar tagjainak elméjét, hogy helyesen döntsenek Első Rendi vazallusaik és a nagyságos Khilaf között kialakult nézeteltérésben. - hajbókolt ismét Hafi, majd kihátrált.
Vandron fáradtan megrázta a fejét, végigsimított a homlokán, majd nekiállt előkeresni a megfelelő, Tiebolt-tól származó feljegyzéseket. Akárhogy is, az Első Rend lépése valóban váratlan volt, és még ha ezzel a lépéssel méretben és erőben sokkal szignifikánsabbá váltak a Moh'Amad'ahnoknál, kár lett volna elengedni bármilyen potenciális szövetségest, aki sakkban tarthatja a vörös vostroyai veszedelmet a Peremvidék alsó karéjának túlsó oldalán.
Folett nem sokára válaszolt Vandron hívására. - Főadmirális úr, beszélnünk kell, kérem - hajtotta meg magát a kormányzó enyhén. - És lehetőség szerint senor Tieboltra is szükség lenne. Fontos ügyek. - Nos rendben, két fedélzeti teszt között végül is tarthatok egy szünetet, öreg barátom - biccentett Folett. - Várom az Abendland orbitális platformon, moff uram.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 27, 2019 18:17:31 GMT 1
A hatalmas kiképző- és felvonuló terek szélén menetelő, alaki gyakorlaton résztvevő kadét-formációk felett az égen szabad szemmel is jól kivehetőek voltak a masszív orbitális űrdokkokban épülő vadonatúj UHSD-k sziluettjei. Knot továbbra is az volt, sőt, egyre inkább azzá vált, amivé a Vezérkar tagjai és az Első Galaktikus Birodalom bukását követő idők óta készülődő, tervezgető elődeik megálmodták; az EGB, az Új Birodalom fegyvertárává és legnagyobb katonai barakkjává.
Knot azonban több volt ennél. A Diestl-féle klikkhez fanatikusan hű, az emberi, sőt a cosrai faj fensőbbségét hirdető radikális tisztek és szervezetük, a Hänsel admirálishoz köthető Ahnenerbe központja, melynek ügynökei bejárták a galaxist az EGB határán innen és túl, hogy relikviákat szerezzenek annak bizonyítására, hogy valaha az emberi civilizáció a Cosráról, a cosraiak szőke, kékszemű véréből származott el. És Knot még több volt ennél. A Senex-Juvex szektorokból elmenekült, a Régi Birodalom nagy befolyású moffi és tábornoki famíliáihoz hű nemesek utolsó mentsvára, vezetőjükkel, Pinochet Vandron moffal az élen, akik a cosrai és tapani arisztokraták szemében mégsem voltak elég kékvérűek ahhoz, nem tudták családfájukat száz és ezer évre visszavezetni annak érdekében, hogy a Cosrán is szóhoz jussanak - büszkeségük és emiatt érzett sértettségük így még náluk is magasabbran yúlt. És a Knot még ennél is több volt. A Nkllon és Sotanax környéki bányásztársaságok központja, amelyek annak idején a Cosrai Iparvállalat természeti kincsekre épülő vagyonát megalapozták, ma pedig az EGB Rakétacsapatok fő kilövési helyszíneiként silóikkal biztosították a flottareform ellenére még mindig létszámhátrányban lévő Új Birodalom fennmaradását a köztársasági és vostroyai egyesített túlerővel szemben.
A Cosra érthető volt bárki számára, aki jártas volt a gazdaság, intrika, politika, hírszerzés, külső és belső kémkedés, megfigyelés világában… hasonlóan működött Coruscanthoz. Aki megismerte és megértette a Cosrát, az megismerte és megértette a Fondort, sőt valahol Metellost, Denont, Tarist, Coruscantot, Commenort... a Köztársaságot is formáló társadalmi – gazdasági mechanizmusokat, a tömegek és a pénz erejét, mely mindig is ott volt a Magban, és egyetlen hatalom sem dominálhatta a galaxist az elmúlt húszezer évben anélkül, hogy ezt az erőt az uralma alá hajtotta volna… vagy még inkább együttműködésre bírta volna.
A Knot más volt. Bármennyire is erős volt a nosztalgia ereje a Cosrán, bármennyire is szélesen húzódtak a bolygó városias metropoliszain, Coruscantra emlékeztető felhőkarcoló negyedein túli mezők, rajtuk a régi cosrauer arisztokrácia villáival, mégis a Knot volt annak a gondolatnak a letéteményese, ami évezredekkel ezelőtt a Köztársaságot, a galaxis addigi rendjét fenyegető kihívássá tette a Großcosrauer Reich-ot. A hideg, fegyelmezett, profi militarizmusé, a tömegek és korporációk ideológiai alapú szövetségéből kinövő hatalmas, fémszínű, gyárakkal és felvonulóterekkel borított hadiipari komplexumé, a technológiai fölényé, és az utolsó vérig való, reménytelen küzdelemé akár a sokszoros túlerővel szemben is. Nem véletlenül maradt Diestl Főmarsall valódi központi bázisaként annak idején rejtve, a Konföderáció nevezetű mesterséges államalakulat álcája alatt, kiengedve a Cosrát a galaktikus politikai paletta színpadára, saját erőforrásaival pedig titokban a döntő ütközetekre készülve.
Grodin Tierce Főkormányzó sejtette, hogy ha meg akarja érteni az Első Rendet, akkor először a Knotot kell megértenie, nem a Cosrát. Éppen ezért jelölte meg a felvonulási és hadiipari központot a Cybil-el való találkozás helyszíneként. Közel akart maradni a tűzhöz, a jedik és az Első Rend között zajló harcokhoz, s egyúttal ahhoz a gondolkodáshoz, amelyet vissza kellett fejtenie, hogy a Polneye csúcstechnológiás, előre programozott sterilségéből kilépve érdemi stratégiát tudjon kidolgozni az Első Renddel való együttműködési dilemma feltörésére egyszer s mindenkorra.
A klón érzése az volt, hogy a tökéletes genetikai programozás ellenére Cybil mintha nőtt és erősödött volna, amióta az Első Rend elit osztagosainak krómpáncélját viselte. A nő sisakját már levette, szőke fürtjei rendellenes gondolatokra vonzották a Főkormányzót, miközben a nő kesselit kortyolgatva beszámolt neki az Első Rendben tapasztaltakról… nem kis bölcsességről tanúbizonyságot téve eközben.
- Hogyan foglalhatnám össze, őrnagy? - morfondírozott a nő, miközben letelepedett a valaha Diestl irodájaként szolgáló helység vendégfotelébe. Az irodához Foletten kívül csak Grodinnak és a Tieboltoknak volt mágneskártyája. - Néha az az érzésem, az Első Rend olyan, mintha kissé egy másik valóságból csöppent volna ide. Mintha egy olyan Birodalom utódjai lennének, amely nem frakciókra, hadurak és egymással versengő admirálisok konglomerátumának szeleteire tagozódott, mint a mienk, hanem atomjaira hullott, tökéletesen megsemmisült, és csak a hamvaiból, atomjaiból, távoli emlékekből kovácsolták újra folyamatos, a túlélésért folytatott harc közben. - Fogalmad sincs, milyen közel állsz az igazsághoz – biccentett a klón. – Folytasd. Vedd úgy, hogy csak játszom a szavakkal.
- Az EGB-t... már amennyire én ezt meg tudom mondani így, úgymond kívülről - folytatta a klón kommandós nő - a Vezérkarotok tagjainak bizalma tartja össze, afféle együttműködési szerződés, vagy megállapodás, akár íratlanul. Közted, Folett és Lecersen között, a többiek között. - Ezzel egyetértek – biccentett Grodin. – Az EGB erejét és egyben gyengeségét is ez adja. Amíg a mi szövetségünk erős, amíg minden főszektor vezetői önként és egyetértéssel vesznek részt ebben, addig az EGB is erős. Talán régen, Palpatine idején ez másképp volt. Akkor a Régi Köztársaságból és az akkor uralkodó rendszerszintű széthúzásból, a demokrácia salakjából kellett egységes Birodalmat építenie Őfelségének. A Moffok, szektorkormányzók és admirálisok addigra nőtték ki magukat befolyásos szereplőkké szektorszinten, amikor az Endornál Őfelsége meghalt. Az azt követő, hadurak közti versengés pedig egyszerre feltételezte, hogy minden egyes hadúr saját szektorában megkérdőjelezhetetlen bázissal bír, nem csak kikényszerített hatalommal, hanem gazdasági és politikai támogatással, és az is adott volt, hogy a hadurak nem tudtak egymás között megállapodni, a Lázadók pedig egyesével leszalámiztak minket. Az EGB ebben hozott újat, újraélesztette, és egyszersmind szövetségbe tömörítette a szektorvezetőket. A Vezérkar legalább annyira hadurak és a mögöttük álló különböző szektorok tanácsa, mint katonai – politikai intézmény.
- Helytálló, őrnagy – nyugtázta a nő. – Nos, az Első Rend ehhez képest alternatív fejlődési utat járt be. A Peremvidéken alapozták meg a szervezetüket, ahol a Lázadás mindig is erősebb volt, és ahol nem engedhették meg maguknak, hogy nyíltan működve gazdasági-társadalmi bázishoz kössék magukat, úgy, mint a Cosra, vagy akár, mint a Polneye a felemelkedésünk és a Szövetséghez való csatlakozásunk idején. Megmaradtak tisztán katonai és titkosszolgálati, operatív szervezetnek, ahol minden más szervezet, így az államigazgatásuk feladata is a katonai célok elérésének támogatása. - Ennek egyébként még látom és el is ismerem a létjogosultságát a Peremen – nyugtázta a Főkormányzó. – A mi modellünkkel jóval nehezebb uralom alá vonni a Perifériát... megtehetnénk, de a katonai sikerhez akkora ráfordításra lenne szükség, amit kevés főszektor merne önállóan bevállalni.
- Így van – nyugtázta Cybil. – Az Első Rend azonban nem mindig, sőt általában nem elsősorban gazdasági megfontolás alapján dönt. A különböző erőközpontjaik náluk a párhuzamosan működő, sokszor hasonló funkciókat ellátó, effektíve egymással versengő szervezetek és fegyvernemek. Mintha a Flotta, a Planetárisok és a többi haderőnem pontos felelősségei nem lennének lehatárolva az EGB-ben. Ez az állandó feszültség hozzájárul a folyamatos külső fenyegetettség-érzethez. Gyakorlatilag kívülről és belülről is folyamatos éberségre és küzdelemre vannak késztetve, ahol az egyetlen egyensúlyi pont a Legfőbb Vezér. Ő tesz úgymond igazságot a marakodók között. - Tehát ha meg akarjuk nyerni őket stabil szövetségesnek, meg kell nyerni az új Legfőbb Vezért – futott hullámokba Grodin homloka. Pont ettől félt. Ren vezérrel beszélt, az ő titkát ismerte, gyakorlatilag hűséget esküdött neki, még ha nem hivatalosan is. Értette az érveit és indokait, amiért így hozta létre szervezetét. De ez az új vezető? A lecserélésre lehető legrosszabbkor jött az EGB számára, még akkor is, hogyha a Thrawn-fiókban lévő kódolt üzenet szavatolta az új Legfőbb Vezér megbízhatóságát. – Mit tudunk erről a Rinről?
- Mindig is a Legfőbb Vezér egyik fő végrehajtója volt, a gyanúm szerint Erőérzékeny – jegyezte meg aggodalmas arccal Cybil. – Sokan félnek tőle, de a közvetlen köre szinte istenként követi mindenhová és végtelenül lojálisa hozzá. Mint Jacen Solo gárdistái voltak, amikor sith nagyúrrá vált. - Nem mondom, hogy nem aggaszt az analógia – rázta meg a fejét a Főkormányzó. – Kényelmetlen és nehezen magyarázható lenne, ha ismét egy Sith-el kellene együttműködnünk. Van mérési bizonyíték a képességeire? - Sosem álltam elé egy ZsebVaderrel, hogy megmérjem – nevetett fel Cybil. – Nem hiszem, hogy valaha bárki is túlélne egy ilyen kísérletet. A Rin Vezérről szóló jelentések és folyosói pletykák épp elegendőek voltak nekem.
- Össze tudsz hozni egy találkozót vele? - Személyesen nem ismerem – rázta meg a fejét a nő, akit az Első Rendben Phasma néven ismertek, és immár valószínűleg dezertőrként. Ami azt illeti, volt némi tisztogatás odaát a hatalomátvételt követően. A hozzám tartozó tisztek egy része eltűnt, vagy meghalt.
- Ez sem segíti az ügyünket – rázta meg a fejét a klón. – Muszáj lesz valami ürügyet, vagy kontaktot találnunk. A Főadmirális sürget minket, eredmények kellenek. Hogyan nyerhetnénk el a bizalmukat, szerinted? - Inkább a tiszteletüket – rázta a fejét Cybil. – Azt hiszem, a diplomácia és az érvelés nem igazán hat rájuk. Vagy félniük kell minket, tisztelniük… amikor Diestl szétlövette a bázisukat, különös módon több dícsérő szó hangzott el vele kapcsolatban a belső csatornákon, mint kritika. És nem csak a Renegáthoz tartozó erőérzékenyek elleni fellépés miatt, hanem azért is, mert volt mersze tüzelni.
- Nem gondolom, hogy egy hipertéri rakéta ebben az esetben növelné a hajlandóságukat a tárgyalásra – horkantott fel a Főkormányzó. - A másik lehetőség, hogy a harcostársat kell látniuk bennünk, akik nem csak beszélnek, de tesznek is a közös küzdelemben. – magyarázta tovább Cybil.
- De hát harcoltunk a Sithek ellen Awerisnél – rázta meg a fejét a klón. – Látta az egész galaxis. - De a Köztársaság ellen nem – ingatta szőke fürtjeit a nő. – Ráadásul a legtöbb Első rendi vezető szerint az ESB területek megszerzése is inkább machináció, intrika eredménye volt, mint becsületes, fegyveres küzdelem.
- De most vonuljak fel a Fény Hadserege hátában? – tárta szét a karjait a Főkormányzó. – Kockáztassak egy vostroyai, vagy köztársasági beavatkozást ellenünk? Miközben arra sem méltatnak, hogy segítséget kérjenek? - Talán ha a Hutt űrben megindulna ellenük valaki... - gondolkozott Cybil. – És nem csak a hagyományos értelemben vett frontokon harcolnak. A vezetésben pletykaszinten sokszor felbukkan a Káosz elleni küzdelem.
- Tudok róla, és ha elolvasod a jelentéseimet, amiket a Vezérkarnak küldtem a lothali missziómról, akkor Te is meg fogod érteni – hunyorított a klón. A Klón Tanácsnak szóló belső verziót adom oda neked majd, Cy. De akkor sem alapozhatok erre az okkult vonalra. Ez Folettnek, Lecersennek és a többieknek nem elég. Számukra ez csak varázslat, még ha én komolyan is veszem... még ha ez a Rin is komolyan veszi. - Nincs más megoldás szerintem – tárta szét a karjait a nő. – Sajnálom, őrnagy, a véleményem kérdezted. Ha nem tudunk olyan fenyegetést felmutatni, ami számukra is érzékelhető, és a segítségünket is elfogadják, kézzel fogható módon, akkor marad az első megoldás...
- Áh... - Grodin idegesen az asztalra csapta kesselis üvegét, ami amúgy is kiürült, és megpróbált keresni egy újat Diestl szekrényében. Ugyanebben a pillanatban villant meg a komja. Egy régi, már nem hatályos, de olyasféle kóddal, amit a saját vonalán még nem tiltott le. - Ezt fel kell vennem. Köszönöm, Cybil – veregette meg a nő vállát Grodin. – És még valami... biztos, hogy nem követtek?
- Szerintem örültek neki, hogy végre leléptem – sóhajtott fel amaz. – Kár, örültem volna egy kis... izgalomnak. Azt hiszem, hazamegyek, és kézitusában elverem Zavrikot. Szigorúan gravitációs tompítók nélküli gyakorlótéren. - Próbáld meg Aranjival. Érdekes tapasztalat lesz számodra – hunyorított a klón. Megfordult a fejében, hogy megpróbálja még itatni a nőt, hátha Istarii-ra issza magát és végre hajlandó lesz lefeküdni vele, de a bejövő hívás azonosítója után átírta erre vonatkozó terveit... pontosabban a hívó fél elsőbbséget élvezett e tekintetben.
Miután Cybil tisztelgett és kivonult, Grodin leárnyékolta a vonalat, aktivált néhány speciálisan a polneyei spectechek által fejlesztett mezőt, majd végül aktiválta a berendezést. - És még azt mondják, nincsenek meglepetések ebben az univerzumban – üdvözölte a bejelentkezőt. – Ennyire hiányoztam volna... Poklonskaya őrnagy?
[folyt.köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 31, 2019 17:16:25 GMT 1
A nő néhány pillanatig megpróbált lekezelő, talán kissé megsemmisítő ábrázatot vágni a kékes-vöröses villódzás mellett, amelyen keresztül bejelentkezett, majd egy csipetnyi rezignáltsággal a hangjában megkérdezte, méghozzá tökéletes, akcentus nélküli Basic-el, a cosrai és vostroyai kifejezések mellőzése mellett: - Biztonságos a vonal, Őrnagy? Mármint... Főkormányzó. Fontos dologról kell beszélnünk. - Eddig nem tűnt ilyen közlékenynek... legalábbis azóta, amióta utoljára találkoztunk - csavargatta a megfelelő kapcsolókat Grodin a komterminálon rendületlenül, megpróbálva még a Tieboltok által felügyelt lehallgatott frekvenciákról is kizárni az adást. - Jól átvert engem és Folettet is, hölgyem. - Most feltételezem, ezt nem sértésnek szánta, hanem így akarja kifejezni a nagyrabecsülését és a tiszteletét, uram - Poklonskaya most már megengedett magának egy apró, erotikus félmosolyt. - Önről úgy hírlik, amúgy is szívesen tereferél az állama ellenségeivel... - Nos, valószínű, hogy Folett barátom előbb csapná le a komot ízes cosrai káromkodások közepette, mint én... - töltött magának összevont szemöldökkel egy újabb pohár kesselit a Főkormányzó. - Mindenesetre a kíváncsiságomat felkeltette. Eddig tökéletesen megvoltunk egymás halálos ellenségeiként... mi változott? - Ebben a tekintetben semmi - mosolyodott el ismét a nő, ezúttal némiképpen szélesebben. - Viszont vannak fenyegetések, amelyek túlmutatnak a mi ellentéteinken.
- Például? - dőlt hátra a Főkormányzó, igyekezvén visszafogni a nevetését. - Ennyire rosszul állnak a Köztársaságban? Nem nyerő a Frontizmus a Lázadó választók körében? Haragszanak az awerisi incidensük sikertelensége miatt? Egyébként elismerésre méltó próbálkozás volt, meg kell mondjam. Majdnem megfogtuk a lopakodójukat. - A végén viszont mi fogtuk meg a magukét, Grodin - hunyorított Poklonskaya, majd hozzátette. - De nem. Ennél sokkal komolyabb veszélyről van szó. Úgy tudom, maguknál Ön az Erővel, természetfeletti jelenségekkel és speciális tudományokkal megbízott részleg vezetője. Nos, nálunk meg én. - Biztosan nagyon örül neki - hajtotta le az italát a Főkormányzó. - Tehát egy egész galaxist érintő fenyegetésről fogunk beszélgetni? Afféle ősi mondákban rejlő dolgokról, amivel a jedik és a sithek fenyegetik elalvás előtt a gyerekeiket? - Egészen pontosan erről - hajolt közelebb a komhoz Atali. - A Káosz jelentette fenyegetésről. Méghozzá hármasban. - Üdvözlöm, birodalmi úr - lépett be a nő mellett a képbe egy fehér szakállú, őszülő hajú férfi. A klónnak meg kellett erőltetnie az arcmemóriáját, hogy felismerje. - Hallott már a Csillagok Királynőjéről? A "Káosz" kifejezés, a név említése és a jedi mester megjelenése egyszerre ráncokat és hideg légáramlatot küldött végig Grodin bőrén. A klón palástolni igyekezett keze remegését és újabb pohár kesselit töltött magának. Még néhányat tekert a titkosítási faktorokon. Ez tényleg komoly beszélgetésnek ígérkezett. - Oké... - jelentette ki végül. - Maga Corran Horn, igaz? Skywalker Jedi Tanácsának tagja. - Egészen pontosan annak a Tanácsnak az utolsó mestere - hunyorított Corran. - A Káosz levadászott minket... egyesével. De nyomozunk utána. Egyre többet tudunk róla. - És úgy véljük, ha magukba szorult akár minimális fasiszti intelligencia, hogy szintén nyomozzanak utána, akkor a Vezérkaruk magát bízta meg ezzel, Grodin - tette hozzá Poklonskaya.
A klón nyelt egyet, néhány pillanatig rágta a választ, végül bólintott. - A feltételezésük helytálló... Atali. Vaskos dossziénk van. Már csak az a kérdés, miért osszuk meg. - Ez nem politika, vagy üzlet kérdése, Főkormányzó - rázta meg a fejét idegesen a nő. - Ha ismeri a fenyegetés mibenlétét, akkor azt is tudja, hogy a mieinkhez hasonló államok immunisabbak rá, mint a kishatalmak és a demokráciák. Ha viszont egyszer befolyást szerez, nem fog válogatni az eszközökben. Már most is azon dolgozik, hogy uralom alá vonjon különböző erőket. Háborúba akar minket hajszolni, olyanba, amit egyikünk sem nyerhet meg. - Pontosan hogyan? - vonta fel a szemöldökét a Főkormányzó. - A jedik és az Első Rend konfliktusán keresztül, tiszt úr - magyarázta a vonal túlsó végén Corran. - Beépült a Rendbe, a Fény Hadseregébe. És jó okom van feltételezni, hogy a maguk szatellitjébe is.
A szatellitünk. Érdekes, gondolta a Főkormányzó. Már nem először hallotta így. Mégis, innentől kezdve vált ténylegesen érdekeltté a beszélgetésben. Az eszköz, amivel befolyást gyakorolhat az Első Rendre, kibontakozni látszott előtte. Úgy látszik, ismét az ellenséggel kell kooperálnom, gondolta. Csakhogy ezúttal nem saját magammal, hanem nehezebben kiismerhető ellenféllel... - Az Első Rend napirendjén igen kiemelt helyen szerepel a Káosz-entitás elleni harc - jelentette ki végül. - Ahogy az enyémén is. Már többször összecsaptunk az általa vezetett erőkkel. A Maradványban, Zonama Sekoton, máshol is. Akárhányszor megpróbálunk egy lépéssel közelebb kerülni ahhoz, hogy tudományosan megértsük a mibenlétét, lecsap. Valószínűleg ez szövetségeseinkre is igaz, és úgy látom, ellenfeleinkre is. - Én szembenéztem vele - jelentette ki Corran. - Elhiheti, nem kellemes. - El.. elhiszem - remegett meg lothali emlékeire visszaemlékezve a klón. - Másik valóságot akar teremteni. És eltávolít mindenkit, aki ezt megakadályozhatja. - Érdekes megközelítés, erre még nem gondoltam, de sokmindent megmagyarázhat - biccentett Corran. - Új módszerekhez folyamodott ezek szerint.
- Hajlandó vagyok megosztani az adatokat, persze szigorúan titokban - folytatta a Főkormányzó. - A maguk titkosszolgálatai sem tudhatnak róla és a mieink sem. Azt hiszem mindkettőnknél vannak olyan vezetők, akik már önmagában ezért a beszélgetésért kivégeztetnének mindannyiunkat. - Ennél többre lesz szükség, Grodin - folytatta Poklonskaya. - Irányítottá kell tennünk az Első Rend és a Jedik konfliktusát. A kezünkbe kell vennünk a kontrollt, méghozzá úgy, hogy a Káoszlény azt higgye, terve jól halad a megvalósítás felé. - Ez a jedik vereségéhez is vezethet - jegyezte meg a klón. - Tisztában vagyok vele - nyugtázta Corran. - Mindannyian hazaárulók vagyunk ebben a beszélgetésben, Főkormányzó úr. A Fény Hadseregének hamarosan vége és a jedik államának is. Csak az a kérdés, hogyan. - És hogyan akadályozzuk meg, hogy ezzel párhuzamosan az Első Rend a Káosz befolyása alá kerüljön - tette hozzá Poklosnakya.
- Ebben segíthetek - nyugtázta a klón. - Mit kell tennünk pontosan? - Vázolom a terveket... - közölte Poklonskaya. - De előtte még egy dolog... ettől nem leszünk barátok, Tierce. A Frontizmus és a fasisztik közti szembenállás ennél mélyebbre nyúlik. Alkalmi együttműködésről beszélünk. - Egy újabb bakurai béke - mosolyodott el a klón. - Rendben. Tisztában vagyok vele. Hallgatom a javaslatukat, Poklonskaya vezérőrnagy...
...
A Knot másik oldalán az Ahnenerbe hatalmas, éjfekete palotájának erkélyéről letekintve Hänsel admirális éppen a gyakorlatozó felszíni csapatokat figyelte... és emlékezett. Emlékezett, és megnyugvással, szinte magával ragadó bizonyossággal konstatálta, hogy kiválasztatott.
Immár tudta, hogy nem képzelődik, ahhoz túl sokszor jelent meg neki. Ahhoz túl sokat tudott róla. A múltjáról, a családjáról, a titkairól, a reményeiről, a félelmeiről.
"Alexander... Mein Kamerad. Mein einziger Freund. Te voltál a leghűségesebb. Az én Hűséges Hänselem. Bosszút kell állnod! Bosszút kell állnod azokon, akik megöltek!"
- Megteszem, Vezérem. Megteszem, Főmarsallom! - pillantott rézsut a válla felett a kékes szellemalak felé Hänsel. Immár megkérdőjelezhetetlenül biztos volt benne, hogy Diestl okkal jelenik meg neki újra és újra. - Mit kell tennem?
"Hallgatni, és figyelni. Várni a megfelelő pillanatot... és ott van még... ez a... rendszer"
Hänsel elmélyében felvillant egy csillagtérkép, egy vektor a Byss felől, egy végpont valahol a Galaktikus Mélymagban, a Köztársaság oldalán... az admirális azonnal felismerte. - Tudom, mit kell tennem, Főmarsallom.
"Deine Ehre heisst Treue, barátom. A hűséged a becsületed. Ne késlekedj!"
Hänsel bólintott, tisztelgett a levegőbe, és a komszobába indult. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha a szellő valamiféle női vihogást sodort volna felé. Megrázta a fejét. Ostobaság. A Főmarsall mindig is gyűlölte az asszonynépet. Feleslegesen sivalkodó senkiknek tartotta őket.
Beütötte a komján a Polneye Spectechnikus Erőinek főhadiszállás-kódját. Kisvártatva Zavrik parancsnok jelentkezett. - Admirális, mit tehetek Önért? - Megküldheti nekem és az Ahnenerbének a Horizon-projektjük részleteit, beleértve annak a gravitációs anomáliának a részleteit is, amelyet a Mélymagban találtak a gree kapukkal folytatott tesztek eredményeképpen. - Hänsel beütötte a pontos koordinátákat. Zavrik jól láthatóan megdöbbent a hallottakon. - Tud az adásról, amit a rendszerből kaptunk? Hänsel nem hagyta, hogy egy ennyire egyszerű blöffel ez a nyamvadt kis klón kiüsse a felsőbbrendű pozícióból, ahonnan tárgyalt vele. Végtére is ezek a mocskos kis összevissza hazudozó klónok voltak a Großmarschall bukásának egyik legfőbb előidézői. Hát vele nem szórakoznak. - Hát persze, hogy tudok. Az Ahnenerbe számára kritikus leletek vannak a rendszerben. - Sajnálom, admirális - rázta a fejét Zavrik. - A kapcsolódó vezérkari rendelkezések alapján csak a Speciáltechnikus Erők... - Azt akarja, hogy személyesen Folett Főadmirális küldje magát sóbányába, amiért akadályozza az Ahnenerbe műveleteit, tartálylakó fiam? - torzult el a dühtől Hänsel arca. - Maga koszos kis klón... - Talán az lenne a legjobb, uram... - keményedett meg a sértésre Zavrik arca. - Ha legalább a Főkormányzóval megbeszélné, admirális úr. Ő úgyis a Knoton tartózkodik jelenleg. - Ausgezeichnet, klón - mosolyodott el Hänsel. - Kitűnő. Ezt is fogom tenni. Maguk meg készüljenek fel addig az Ahnenerbe ügynökeinek fogadására.
Hänsel még elmorzsolt a szája szélén néhány cosrai káromkodást a tartálylakókról, és hogy hamarosan mit tesz majd velük, majd mielőtt beütötte volna a fő-fő tartálylakó kormányzó komlinkjének azonosítóját, még áttekintette a Cosrai Rakétacsapatok Knoton tartózkodó parancsnokainak listáját. Legtöbbjük lojális tiszt volt, a régi cosrai-knoti gárda tagjai. A Tieboltoknak, azoknak a még árulóbb, saját fajtájukat megcsúfoló tartálylakóknak sem volt elég Kraft a nadrágjukban, hogy őket is leváltsák. Hogyan is lett volna, hiszen csak klónok voltak.
- Már nem kell soká várnod, Vezérem - suttogta átszellemülten Hänsel. - Hamarosan megtisztítjuk a Reich-ot. Aztán jöhet a többi alacsonyabbrendű. Hófehér lesz a galaxis.
Valahol a háta mögött pedig két, mindent elnyelő fekete csillagszem villant meg, és Diestl főmarsall csak Hänsel számára létező szelleme elégedetten libbent az admirális után.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 30, 2019 15:22:09 GMT 1
Az EGB Rakétacsapatainak knoti irányítóközpontja nem csak a Vezérkar rendelkezésére álló összes siló állapotát jelezte egy hatalmas galaktikus térképen, hanem a galaxisszerte szétszórt mélyűri érzékelőknek köszönhetően képes volt kijelezni az EGB-nek és bármely egyéb katonai, vagy természeti hatalomnak betudható kozmikus jelenségeket és katasztrófákat… az olyasfajta méretűeket, mint korábban a Cioral, a Ssi-ru űr bolygói, vagy éppen Onderon napjának megsemmisülése.
Vagy éppen az egészen frissen beérkezett riasztás, ami alapján a még mindig a rendszerben tartózkodó Tierce Főkormányzó azonnal a készültségi terembe sietett. A galaxistérkép bal alsó sarkában, az Első Rend által felvigyázott, hosszúkás, távolról egy gerincbajos huttra emlékeztető formájú terület közepe táján villogott egy vörös állapotjelző, ami arra utalt, hogy a térképen meg sem erősített nevű és koordinátájú csillagrendszer napja nemrég szupernovává alakult... méghozzá olyan sebességgel és intenzitással, amihez mértet csak Onderonnál, vagy a korábbi, Vostroya környéki ellenséges teszt-robbantások távolsági megfigyelése során regisztráltak az EGB kémhajói.
A Vezérkarból sikerült villámgyorsan betárcsázni Folettet, aki még mindig az Ershanon tartózkodott, valamint Lecersent a Bastionról. Grodin mögött a terem ajtajában az üggyel kapcsolatban Főkormányzójához hasonlóan jól informált Cybil, valamint az elmaradhatatlan Tiebolt-ok egyike tartózkodott. Reuenthal úton lehetett a Csillára, mert kommunikációs zár alatt hajózott éppen, és nem tudott bekapcsolódni, ahogyan a Rakétacsapatok eredeti felügyelője és Knot katonai parancsnoka, a Byssre utazása miatt elfoglalt Hänsel sem... hogy ez mennyire volt valós technikai okoknak köszönhető, vagy a klón spectechek különeljárásának Grodin privát instrukciói alapján, nos, erre csak a Főkormányzó és még néhány beavatott tudta a pontos választ Polneye Klón Tanácsának titkos termeiben.
- Uraim, Vostroya nem sokkal ezelőtt nagy arányú támadást indított az Első Rend magterületei ellen – jelentette be Grodin vezérkari parancsnoktársai holoképeinek. – Az akció keretein belül úgy tűnik, nemrég felrobbantottak egy Cár-bombát az Első Rend egyik központi katonai bázisának csillagrendszerében. Jó okunk van feltételezni, hogy a jedik megmaradt erőivel kiegészülve Vostroya legalább két flotta, továbbá potenciálisan újabb Cár-bombák bevetésével rövid időn belül legyűrné az Első Rend ellenállását a magterületeiken. Az akció az előzetes jelentések és a lehallgatott kommunikáció alapján nem koordinált az ESB hasonló profilú bevetésével a Hutt űrben, nem fogtunk el egyelőre közvetlen kommunikációt az ESB és a jedik, vagy az ESB és Vostroya között. A jedik és Vostroya között természetesen élénk kommunikációs és hajóforgalom tapasztalható.
- Logikus, bár váratlan szervezettséggel végrehajtott lépés a frontisták részéről – hümmögött Lecersen. – Most már azonban még akutabbá válik a kérdés, hogy mit kezdünk az Első Renddel. Akik eddig a szatellitünknek tartották őket, most fel fogják tenni a kérdést, hogy miért nem sietünk a segítségükre. Vagy, hogy egyáltalán miért nem kérnek segítséget. Bár nem túl reális, hogy önállóan meg tudjanak állni Az ESB-vel, Vostroyával és a jedik maradékával szemben. Túl ambíciózusak voltak, a vostroyaiak pedig ezt most kihasználják. Az lepne meg, hogyha utána a Fény Hadseregének területeire is rátennék a vörös kezeiket, kihasználandó a hatalmi vákuumot. Akkor erővel a birtokukban pedig akár ellenünk is támadhatnak közvetlenül, nem kellene többé a hátbatámadástól tartaniuk.
- Ez elméletileg lehetséges, nagymoff, de nem fognak – hunyorított Grodin és mély levegőt vett. - És mégis megmondaná, miért, Főkormányzó? – csattant fel az eddig csendben, vagy legalábbis aktuális dühkitörését magában tartva hallgató Folett. - Mert ez egy egyeztetett akció – fújta ki a levegőt Grodin. – A vostroyai kontaktjaimmal összehangoltan zajlik. Garanciákat kaptunk tőlük, hogy amennyiben nem állunk útjába a terjeszkedésüknek a jedi területeken, az Első Rend magterülete elleni akciójuk csak átmeneti jellegű, nem fognak bent maradni. Szabadon felajánlhatjuk a segítségünket az Első Rend új vezetőjének, Vostroya ki fog vonulni, amint megjelennek a hajóink, cserébe mi a megmentő szerepében tetszeleghetünk.
- Azt a... - Lecersen elmorzsolt egy káromkodást, majd elismerősen füttyentett. – Főkormányzó, maga aztán bátor. Lepaktálni a frontistákkal, ezt nevezem. - Nem nevezném paktumnak... - Grodin fél szemmel folyamatosan Folett fizimiskáját figyelte, várva a kitörni készülő robbanást. – Inkább csak kölcsönösen előnyös átmeneti megállapodásnak. Mi is és a frontisták is végre a hálónk alá söpörhetünk egy-egy zabolátlan szövetségest. Ha nem is teljesen előnyös számunkra, de legalábbis zéró összegű játék...
- Verdammte, rote scheisse - mormolta végül Folett, majd a másik kettő nem kis meglepetésére egyetértően biccentett. – Nos, legyen. Én sem tudtam volna jobbat kitalálni, polneyei. Bár tájékoztathattál volna hamarabb is. - Nem lett volna értelme – rázta meg a fejét Grodin. – A vostroyaiak konkrét lépésééig még én sem hittem Poklonskaya ígéreteinek teljesen. - Ah so, natürlich – vigyorodott el Folett. – Csak az ürügyet kerested, hogy végre legálisan beszélhess a barátnőddel. Nagy kópé vagy te, klón.
Grodin fanyarul elmosolyodott. - Az Első Rendet akkor sem integrálhatjuk a szervezetünkbe két önálló főszektorként – jegyezte meg Lecersen. – Kilógnának a szervezetből. - Más működési modellre gondoltam – pillantott most Grodin Tieboltra. – A Hírszerzésünket is érinti. Szét akarom szórni az Első Rend erőit EGB-szerte új fegyvernemként… hogy ők megfigyelhessenek minket, és mi is megfigyelhessük őket. - Ehhez az új vezetőjük beleegyezésére is szükség van – tette hozzá Lecersen. – Van már kontaktunk hozzá? - Van, még hozzá megbízható – biccentett Grodin és intett Cybilnek, aki közelebb lépett és átnyújtott egy hololemezt, majd tisztelgett a vezérkari tagoknak. Folett válaszképp megnyalta a szája szélét az atletikus klón nő láttán. – Az Első Rendbe beépült korábbi kontaktom megszerezte az új Legfőbb Vezér, Rin Nagyúr komkódját.
- Nagyszerű, személyesen nekem jelentse majd a hölgy a részleteket – mérte végig Cybilt még egyszer Folett, majd újra a fekete egyenruhás klónhoz fordult. – Nem tetszik nekem ez a „Nagyúr” cím. - Nos, khm, igen... - köszörülte meg a torkát Tiebolt. – Gondolom, az urak is látták azt az elfogott coruscanti adást, amit a legutóbbi köztársasági kommunikációs zavar alatt rögzítettek a figyelőink. Úgy tűnik, egy problémás Nagyúrral több van...
A vezérkari tisztek egy pillanatig némán meredtek a Tiebolt által bejátszott felvételre. - Ez még sürgősebbé teszi az ügyet, ha megjegyezhetem – jegyezte meg kérdés nélkül is Lecersen. – Ha mi nem gondoskodunk arról, hogy az Első Rendet rendben betagozzuk, akkor ez az alak fog. Ez a Sordis-imposztor. Vagy eredeti, bánom is én.
Grodin és Folett egy pillanatig kellemetlen pillantást váltottak egymással, majd a Főadmirális megkérdezte. - Ez mind szép, de hogyan érinti ez a Hutt űr műveleteit? Burnuszos vendéglátóim még mindig folyamatosan panaszkodnak. Ráadásul a sithek támadása lefelé nyomja a bűnszervezeteket a Hutt űr alsó karéja irányába.
- Felveszem a kapcsolatot az Első Rend vezetőjével, és jelzem neki, hogy készek vagyunk azonnali katonai segítséget nyújtani a magterületükön – magyarázta Grodin. – Egy Hadtest valószínűleg elegendő lesz. - Hänsel még mindig a maguk varázsló projektjén ügyködik, igaz? – biggyesztette le az ajkát Folett. A klón válaszul bólintott, bár korántsem volt az ínyére az Ahnenerbe beavatkozása a Byss-i kísérletekbe, melyek a Mélymagban lévő, hipertéri gáttal védett rendszer elérésére irányultak. Különösen, mióta kapott egy privát kérést Horntól és Poklonskayától, hogy segítsen bejuttatni az EGB – kontingenssel egy vostroyai sztalkert is.
- Kezd elegem lenni ezekből a babonákból és a nagy kísérletekből, amikből aztán nem lesz semmi – sóhajtott fel Folett. – Akkor Doenitzre bízzuk. És hogy segít ez nekem végre eljönni innen, Főkormányzó? - Meghívom az Első Rend új vezetőjét Ershanra, egy háromoldalú konferenciára, amint lezártuk a magterületük kérdését – folytatta Grodin. – Akkor és ott egyeztetni tudjuk az Első Rend betagozódását és azt is, hogy mekkora szelet jut az Ershaniaknak a Hutt űrből. A Főadmirálisi Flotta pedig elegendően nyomatékos üzenet lesz az ESB számára is, hogy meddig mehetnek el a Hutt űrben, és honnantól ne tovább. - In Ordnung, rendben – nyugtázta Folett. – De ennél látványosabb demonstrációt akarok a magterületeken is. Stahlhelm ezredes!
- Herr Großadmiral – lépett a kom vevőkörébe a rakétacsapatok ügyeletes parancsnoka. – Zu Befehl. - Tiebolt, jól emlékszem a jelentésére, hogy a jedik akciója az Első Rend területén jelenleg egyetlen rendszerre korlátozódik? – kérdezte most Folett. - Igen, uram – biccentett amaz. – A jedik és az Első Rend véderőinek nagy része a Zonju rendszerben harcolnak egymással egy afféle katlanban. A vostroyai flotta fele blokádot vont köréjük.
- Ausgezeichnet... kitűnő – nyugtázta Folett, majd tiszttársaihoz fordult. – A vostroyaiak megengedték maguknak az erődemonstrációt. Nem akarom, hogy ez megfelelő válasz nélkül maradjon, ugye értik, uraim? Lecersen biccentett. - Ez átgondolt lépés, Főadmirális. Így súlyos károkat okozunk ellenségeinknek és megfelelő üzenetet küldünk a többi érdekelt félnek. - Rendben – sóhajtott Grodin, aki továbbra sem volt a tömegpusztítás túl nagy rajongója, de elfogadta a húzás szükségességét. – Csak hadd beszéljek előbb a vezetőjükkel, hátha ki akar vonni előtte néhány kulcsfontosságú vezetőt a flottájából. A jedik úgysem fognak visszavonulni, gondolom, örülnek a ténynek, ha meg tudják erősíteni azt a hídfőállást.
- Aber gut – biccentett a Főadmirális, majd visszafordult a rakétások parancsnokához. – Oberst Stahlhelm, célozza meg a Zonju V-öt két rakétával. Csak a Főkormányzó jelzésére tüzeljen. - Verständen! – tisztelgett amaz, és hátrébb lépett, hogy nekilásson a legközelebbi mélyűri silók felé összeállítani és kisugározni a célkoordinátákat.
- Én addig összekészítem a megfelelő kommünikéket a köztársasági választások eredményéről – jelezte Lecersen. - Csak aztán nehogy túlságosan nagy reményeket kezdjünk táplálni a vörösökkel való együttműködés kapcsán – tette hozzá azért még a biztonság kedvéért Folett. – Mert afelől biztosak lehetnek, Meine Kameraden, legközelebb hezitálás nélkül ránk csukják az ajtót. Főkormányzó, intézkedj minél hamarabb arról, hogy ezek az első rendi pojácák méltóztassanak minél hamarabb idelátogatni, Veled egyetemben. Utána pedig soha többé nem megyek diplomáciai kiküldetésre. - Akkor már meg sem említem, hogy meghívtak minket a Nagira – köhintett Lecersen. – Alkalmas időpontban természetesen. - Természetesen – biccentett Folett. – A büdös burnuszosoknál csak a húzott szemű késeseket kedvelem jobban. No mindegy. Bis bald, Meine Herren!
Lecersen is bontotta a vonalat, Grodin pedig megvakarta a tarkóját és egy pillanatig tanácstalanul meredt maga elé. - Válaszolni fog szerinted? – kérdezte végül a mellé lépő Cybiltől. Mindketten tudták, kire gondol. - Alapos instrukciókat kaptál, Főnök, nem igaz? – kérdezett vissza a nő. - Nos, végül is igen – biccentett a Főkormányzó. - Akkor feltételezhetjük, hogy Rin is – nyugtázta Cybil. – Válaszolni fog.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 9, 2022 20:51:31 GMT 1
Folett és a Tieboltok egyike együtt tették meg az utat az Emperor II masszív, a planéta körül keringő alakjától az odalent elterülő, vastag duraplaszt fémfelületekkel, barakkokkal, gyakorlóterekkel borított felszín felé, amelynek rendezett egységét itt-ott egy-egy hatalmas, kerek, vagy éppen négyszögletes, a felszínbe ágyazott, külön sugárpajzsokkal és megerősített, épületnyi vastag fémpáncéllal védett silóajtók törték meg… olykor csak épp egy-egy hipertéri rakéta indításához elegendő keresztmetszettel - mások pedig sokkal-sokkal nagyobbak voltak.
A második, mögöttük haladó Omicron-osztályú landolóegység, amelyik jóval masszívabb volt, mint Folett Sentinel-osztályú páncélozott siklója, lemaradt, miután a felszín felől érkező TIE-Defender kísérővadászok második raja ollóba fogta. A hajó legfontosabb utasa, a Folettel való személyes kihallgatásra már jó ideje a zászlóshajó egyik cellájában várakozó Monroe túlságosan veszélyes volt ahhoz a knoti biztonsági erők szemében, hogy egy járműbe ültessék a Főadmirálissal. Mialatt a leszállóegységek végighaladtak a fő ipari negyed határán sorakozó szkenneres sugárkapukon, amelyek csak egy pillanatra engedték le a bolygó planetáris védőpajzsa alatt folyamatosan üzemelő második energiapajzsot, Tiebolt az utastérben merengő Foletthez fordult, miután néhány szót váltott minden bizonnyal saját magával, azaz saját magáinak egyikével.
- Megerősítették, hogy Vandron kormányzót tájékoztatták a Főadmirális úr óhajáról, hogy a kihallgatást azonnal, az ilyenkor szokásos eljárásrend mellőzésével, a Technológiai Negyed Nyolcvannyolcas Biztonsági Zónájában folytassa le. Vandron kormányzó ezúton is sajnálkozását fejezi ki, hogy csak később tehet személyes jelentés a Főadmirális úrnak a szektorbeli ipari kapacitások fejlesztési projektjeiről az elmúlt időszakban, és a munkaerő általános moráljáról, egyúttal sok sikert kíván… az elbeszélgetéshez.
- Bizonyosan szükségem is lesz rá - szűrte a szavakat elgondolkozva Folett, ahogyan a siklójuk lassan leereszkedett az egyik leszállóplatformra, amelyik egy hatalmas turboliftkomplexum mellett helyezkedett el. A főadmirális tekintete visszavándorolt az utastér speciális kiépített, VIP-szállításra és tranzit közbeni vezérkari munkára is alkalmas, dolgozóasztallal egybekötött bőr karosszékének kihajtható karfáján, egy kisebb holoterminálon villogó “szigorúan bizalmas és titkos” feliratú jelentések egymás alatt, mellett, vörös betűkkel és kódolással megfűszerezett kivonataira. Végül visszapillantott újra Tieboltra. - Olybá tűnik, nagyrabecsült vezérkari kollégáim ellopták a műsort előlem és a Tatooine lázadóval szemben kiszolgáltatott látványos, és megérdemelt büntetés elől, a hazai és az intergalaktikus, államközi holocsatornákon egyaránt…
Tiebolt csak hümmögött, ilyen esetekben nem volt ajánlatos persze vitatkozni Folettel, de túlzottan egyetérteni sem volt érdemes.
- Ez a jedhai mizéria, amire a fél galaxis ráugrott a Főinkvizítor állítólagos Vong-barátságának hírére… ami melegen ajánlom neki, hogy blöff legyen, vagy afféle alderaani hazugság… - szisszent fel a főadmirális - Aztán itt van az Első Rend jelentése arról, hogy mit szedtek ki ebből a Monroe nevű jómadárból… - pillantott röviden Folett a sikló egyik páncélozott plexiablakán kivehető, mögöttük, lassan, óvatosan ereszkedő második leszállóegyégre, amelyik az emlegetett személyt hozta, majd visszatért a holografikus jegyzeteihez. - Aztán a Yaga Minor jelentése és ez a diplomáciai kavarás a kardassiakkal és azzal a másik undorító hüllővel, azzal az ershani nagykövettel kapcsolatban… és ha nem lenne elég az Első Rend mindenféle bajkeverése, itt vannak ezek… a híresztelések a Főkormányzóról… és ezek a deista ügyek, amiket Reuenthal jelentett… - Folett elégedetlenül rávágott a karfára, Tiebolt egy pillanatig azt hitte, hogy újabb, elődjétől, Diestl-től már megszokott dühkitörés következik, de végül a fehér egyenruhás főtiszt - saját, legendás hirtelen haragúságára is úgymond rácáfolva - csak megcsóválta a fejét.
- Nem tudok ezeknek a kedvére tenni, Tiebolt, sehogy sem. Már a környező Lázadó államok sem rezzennek össze, egy újabb felrobbantott bolygó láttán. Persze a Köztársaság kormányának ellenzéke, az alderaaniak és a többi sleppjük sajnálkozik, sápítozik és ajvékol, de Coruscantot is per pillanat sokkal jobban érdekli, hogy miféle őrültségbe keverték a jedik saját magukat, a többi államról pedig jobb nem is beszélni… hogy is mondta az egyik forrása? - pillantott a hírszerző ezredesre és bennfentes bizalmasainak egyikére Folett. - Mi az a folyosói pletyka a köztársasági hírszerzésben?
- Mármint nem az odesseni lezbikus orgiákra gondol ugye, uram, hanem a másikra - feszegett Tiebolt. - Natürlich - mordult fel Folett. - Magasról teszek a lezbikre, ha már nem voltunk képesek holofelvételeket szerezni, hogy legalább az állományt szórakoztassuk vele. Idézze!
- Egyetlen bolygónak sem kell félnie az EGB bolygópusztító fegyvereitől, amíg nem csatlakoznak a Birodalomhoz - mormogta Tiebolt a fogát szívva. Valószínűleg már megbánta, hogy ő, vagy valamelyik másik Tiebolt ezt a szó szerinti idézetet benne hagyta a Főadmirálisnak szóló hangulatjelentésben. - Talán mindenkinek egyszerűbb lenne, ha bejelenteném, hogy végig ez volt a tervem - nevetett fel keserűen Folett. - Csak altatni a galaxist ezekkel az apróságokkal…Cioral, a Ssi-ru űr, Geonosis, Tatooine… kezdem azt hinni, hogy lassan hozzászokik mindenki.
- Nos, az ismétlődő események unikális, közvéleményre gyakorolt hatása, uram… - kezdett volna bele valamiféle társadalomelméleti analízisbe Tiebolt, de főadmirálisa vasvilla-, vagyis inkább sóbánya-tekintetét látva inkább nem fejezte be az eszmefuttatást. - Ne okoskodjon, ezredes, inkább mondja meg, miért ezt a Calixte-jelentést tette az első helyre, külön kiemelve a figyelmembe - hívta elő a Yaga Minorról érkezett anyagot Folett, Tieboltra pillantva. - Igen, újabb sárdobálás a kanálfejűek ellen, az Első Rend láthatóan nem nyugszik, amíg Tierce főkormányzó összes barátját, üzletfelét és egyéb kapcsolatát be nem börtönzi… aztán az Első Rend helyi potentátja, ez a Calixte asszony magas intelligenciáról tanúbizonyságot adva levezeti, hogy tulajdonképp Lecersen nagymoff maga is bűnös önnön halálában, vagy eltűnésében, vagy tudom is én, és végül itt ez a követelőzés, hogy azt a kétkulacsos gyíkot Ershanról kéressem ki… meg még néhány kanálfejű önéletrajza, akikről azt sem tudjuk, élnek-e, halnak-e…
- Engedelmével, uram - nyelt egyet Tiebolt, felismerve, hogy talán kissé túlontúl terjengősre sikerült a főadmirálisi összefoglaló ezen része -, a lényeg Calixte asszony azon érvelése, amely szerint a Lecersen-ügyben már kompromittálódott, vagy kompromittációra előjegyzett szereplők igen jelentős részénél az egyetlen megálló vádvélelem a “tevékeny hallgatás”, illetve a “megfelelő megelőző cselekmények elmulasztása, megfelelő információk birtoklása ellenére”, röviden direkt, vagy indirekt hanyagság… - Mire akar kilyukadni? - krákogott türelmetlenül Folett. Néha tényleg nem tudta, hogy kém-hírszerző-elhárító zsenit, vagy egy egyszerű irodai aktakukacot klónoztatott magának és a Birodalomnak a Tieboltok ezrei személyeiben.
- Engedelmével uram, az Első Rend helyi nyomozati szerveinek extrapolációs és eszkalációs trendjeit figyelembe véve… - krákogta Tiebolt, de ekkor már ráordított Folett. - Genug, Idiot! Mit nem vettem észre? Mire akar figyelmeztetni? - Arra, uram - fújta ki a levegőt a hírszerző-klón, felkészülve arra, hogy hamarosan lecserélik sorozata egy újabb tagjára, ha így megy tovább ez a beszélgetés -, hogy az Első Rend értékelésem szerint már csak egy lépésre van attól, hogy Önt is megvádolja ugyanezzel. Akár Il-Raz, akár Ardus Kaine kapcsolatain keresztül…
- Nonszensz… - mordult fel Folett. - Nos, amilyen pontosan visszafejtették Kaine és a csatlósai kommunikációját - köszörülte meg a torkát Tiebolt, de Folett főadmirális türelmetlenül leintette. - Rendben, gondolkozom ezen. Most szálljunk ki és üdvözöljük… a vendégünket.
...
Monroe egy szakasz fekete páncélos, tagbaszakadt darktrooper kíséretében inkább valamiféle kíváncsian nézelődő vendég főszektorvezetőnek, mintsem fogolynak tűnt. Amikor végre megpillantotta Folettet a másik sikló felől közeledni, éppen csak az energiabilincsei akadályozták meg abban, hogy integessen, tisztelegjen, kezet rázni próbáljon, vagy ezek tetszőleges kombinációja. - Nahát, végre, Főadmirális úr, micsoda megtiszteltetés! Már azt hittem, sosem találkozunk! - Legyen üdvözölve a Knoton - mérte végig fürkésző tekintettel Monroe-t Folett.
- Már alig várom, hogy rátérhessünk a lényegre - hunyorított Monroe. - De előbb köszönetet akartam mondani Önnek, hogy kimentett az Első Rend kétkulacsos karmai közül - húzta ki magát a férfi magabiztosan. - Miből gondolja, hogy a kimentése volt a célom? - mérte végig az alakot leplezetlen ellenszenvvel Folett. - Nos, bizonyára ott is hagyhatott volna azoknak a mocskos erőhasználóknak, renegátistának… - kezdett rá Monroe, de Folett felemelte a kezét. - Ruhe, Schweinhund. Előbb lemegyünk a megfelelően védett… bunkereim egyikébe, és majd utána beszélgetünk.
- Hát persze, mindenki mindenhonnan figyel - hümmögött sokat tudó mosollyal Monroe, de azért közben neki is ide-oda járt szürke tekintete a leszállótéren. - Irány a bunker, a bunker… - masszírozta volna meg hirtelen összrándulva Monroe saját tarkóját, ha energiabilincsei nem akadályozták volna meg ebben. - Erre - biccentett Folett, és a darktrooperek, valami Tiebolt a Főadmirálist és Monroe-t az egyik liftaknához kísérték. A lift ajtaja páncélozott volt, akkora leeresztőplatform tartozott hozzá, hogy akár AT-ST-k is közlekedhettek rajta… talán így is volt.
- Főadmirálisnak főtiszti méretű bunker dukál - mormogta Monroe. - Tudja, kevesen látták a Knot felszín alatti részét - mosolyodott el halványan Folett. - A legtöbb vendégemet a kormányzósági palotában fogadom Vandron moffal együtt. De ezúttal gondoltam, közvetlenül menjünk le. Tudja, tábornok… Pinochet barátom igen lelkes deista, amellett persze, hogy hithű hazafi. - Mindenhol ott vannak mostanában, igen - hümmögött sokat tudóan Monroe, de aztán tátva maradt a szája, az Első Rend által rajta elvégzett agymosás és szerteágazó tapasztalatai ellenére.
...
A lift egy minden irányból átlátszó, sugárvédett, szögletes aknában suhant lefelé, a figyelmes, avatott szemlélők számára - Monroe márpedig ilyen volt - pedig azonnal láthatóvá vált, hogy a Knot igazából… egyfajta szemfényvesztés.
A felszín, amelyet mindenki annak hitt, amelyek a gyakorlóterek, felvonulási sugárutak, egynéhány emeletes barakkok és parancsnoki központok magasodtak, meg persze a planetáris védelem ütegei, generátorai és radarjai, valójában egy külső fémváz volt. Egy páncél, igen, amely olyanná tette a planétát, mint egy páncélos hutt… a valódi felszín itt volt, a legkülső héj alatt, kilométerekre lejjebb, a kettő között pedig roppant hangárok és szerelőcsarnokok húzódtak, amelyeket a külső héjat tartó óriás, toronyház-méretű tartóoszlopok között húztak fel.
Monroe egy vadászgép-gyártósorokat, rakétaüzemeket, felszíni csapatok részére termelő kisebb gyárakat, százezernyi gyakorlatozó rohamosztagost és reguláris gyalogost látott, sőt, a távolban egész csillagromboló-öblöket, olyan hatalmas csarnokokat és dokkokat, amelyekben egy régebbi birodalmi-osztályú csillagromboló másfél kilométeres törzse is elfért volna, a planetáris görbület figyelembe vétele mellett. - Lenyűgöző - mondta végül.
- A Knot már azelőtt egyetlen gigantikus katonai létesítmény volt, hogy az EGB gondolata létrejött volna - jegyezte meg könnyedén, inkább csak magának Folett. - Amit a Cosra megtermelt, gazdasági, kereskedelmi bevételben, azt mi itt elköltöttük… az Új Köztársaság, a Lázadók, majd a Yuuzhan Vong ha nem is orra előtt, de alatta mindenképpen. Knot saját hadereje, az EGB magja évtizedekig készült arra a pillanatra türelmesen, amikor elözönlhettük a szomszédos galaktikus szektorokat a Birodalom nevében… - Ez mind szép, Főadmirális - szólalt meg halkan Monroe, finom mosollyal az arcán. - De tudnia kell… ha a Cosra és a Knot nagyságával akar meggyőzni engem valamiről… ez teljességgel felesleges és szükségtelen.
- Valóban? - pillantott rá jéghideg tekintettel Folett. - Ilyen hűséges lenne előző uraihoz? - Ha olvasta az aktámat, márpedig feltételezem, igen, akkor bizonyára tudja, hogy állok ehhez a kérdéshez, uram - hunyorított Monroe. - A legjobb lehetőséget szolgálom mindig. És már akkor eldöntöttem, Főadmirális úr, hogy mi vagyunk egymás számára a legjobb lehetőség per pillanat, amikor még a zászlóshajóján voltunk. Akár itt is beszélhettünk volna. Ugyanazt mondtam volna, mint most… hajlandó vagyok Önnek dolgozni, uram, sőt, kész örömmel teszem! - húzta ki magát villogó tekintettel Monroe.
Folett intésére a lift megállt a klasszikus, régi birodalmi idők, Yavin és Endor környéki architektúráját idéző, kékesszürke, fekete panelekkel és nagy méretű állapotjelzőkkel, valamint vékony futófolyosókkal tarkított utolsó szintjén, amelynek plasztacél padlója alatt ki lehetett venni itt-ott a barnás, kiszáradt, halott földet… Knot eredeti felszínét a fémhéj alatt.
- Nem fél az előző uraitól? - kérdezte végül fürkésző tekintettel. - Nos, feltételezem, akinek saját halálcsillaga, és saját bolygóméretű gyára van… - tekergette a nyakát Monroe - , annak pár önjelölt Sith nagyúr, meg efféle mocsok nem okozhat gondot… - Értem, tehát védelmet kér, és lehetőséget, hogy bizonyíthasson… - hunyorított gunyorosan Folett. - A Birodalom számára - biccentett Monroe. - A nyerő oldalon akarok állni. - Akkor miért nem maradt az Első Renddel, miért nem fogadta el az ő ajánlatukat? - kérdezősködött tovább a Főadmirális. - Vagy miért nem próbált visszajutni Ershanra?
- Egyrészt időt sem adtak rá, hogy megfontoljam, már vittek is, amikor az első lehetőségük adódott - Monroe tekintete sértődötten örvénylett. - Másrészt, uram, tisztelettel, nem vagyok hülye. Ershanon nekem már nem terem babér. Az a nagyúr nem felejtette el, hogy egyszer már elárultam, úgymond… ami pedig az Első Rendet illeti… - meredt a padlóra Monroe összerezzenve, mintha csak hirtelenjében felidézte volna magában az ügynökükkel való találkozásai kellemetlen, vagy alkalmasint még kellemetlenebb mozzanatait - Nem akartak tőlem… mindent megtudni. A Főkormányzóról kérdezősködtek, de nyilván már Ön is olvasta a jelentésüket…
- Lehetséges - hümmögött Folett az állát vakarva. - De mégis, mit akarhatok én, amit az Első Rend nem, Monroe tábornok? - Ezt mindenki tudja, akibe egy kis értelem szorult, Herr Großadmiral - hajtotta meg magát enyhén, már-már teátrálisan Monroe. - Ön az EGB katonai stratégája, a Birodalom tervező elméje és lesújtó ökle… magát nem, azaz nem csak árulók érdeklik, akik után az Első Rend olyannyira kisstílűen rohangászik…
- Mindenki teszi a dolgát - vonta meg a vállát Folett. - Ki-ki a maga részét a Birodalom nevében… én is, a Főinkvizítor is, a Főkormányzó is… - A Főkormányzó és a barátai árulók - jegyezte meg hirtelen felindulással Folettnek Monroe, mire amaz kissé meglepődve nézett vissza rá. - Tehát megerősíti az Első Rend ügynökeinek elmondottakat? - kérdezte végül a Főadmirális.
- Maradéktalanul, uram - lehelte Monroe. - Ezek rosszabbak, mint a jedik és a Sithek… ez a Nuur… már akkor szolgáltam, amikor még Lord Vorennus volt… a Szindikátus idején. De ez a Neo Tierce, ez még nála is rosszabb… képtelen, értemetlen hazugságokkal tömi tele a fejét mindenkinek, akit a maga és az állítólagos apja oldalára akar állítani… - Párhuzamos univerzumokról, ugyebár… - mormogott Folett.
- Pontosan! - kontrázott rá Monroe. - Összeesküvésekről, amelyekben benne vannak a kardassiak is, az a S’hanar nevű szarvas idegen is, és még ki tudja, kik… egy követ fújnak Ershannal. Persze én csak kémkedtem a hazugságaik után, uram… - Hát persze - mosolyodott el Folett. - Képtelenségek, ugye… Clone Szövetség, meg ilyesmi… - Pontosan - biccentett Monroe. - Dimenzióutazás… - Monroe császár… - kuncogott fel Folett, amitől Monroe arca megnyúlt, és összefüggéstelenül dadogni kezdett.
- Hurokba került - jelentette Tiebolt, akik végig ott volt velük a liftben. - Bizonyára ezt az apró részletet elfelejtette említeni az Első Rendnek, amikor azok széttúrták a fejét - biccentett Folett. - Nem került be a megerősítő chip programjába, mivel úgy tűnik, ha voltak is látomásai, azok az idióták erről nem kérdezték, csak a száraz tényekről… tipikus rendőr-hozzáállás. Stimulánst neki!
Tiebolt egy fehér folyadékkal teli szérumot nyomott Monroe nyakába, mire az megrázta magát. - El… elnézést… elkalandozhattak a gondolataim. - Ennyi stressz után, amin keresztülment, tábornok úr, ez érthető - biccentett barátságosan Folett, majd hozzátette. - Épp azt akartam kérdezni, hogy Ön, mint az Első Rend, ugyanakkor a Tierce-összeesküvés és Ershan ügyeinek egyaránt alapos ismerője… Ön mit gondol, mit akarhat az Első Rend ettől a G’Kar nagykövettől? Mit tud róla? Kapcsolatban állhatott a megboldogult Lecersen nagymoffal? Vagy az ő halálával?
- Látja, hasznomat veheti, mondom én - biccentett töretlen lelkesedéssel Monroe. - Annyit tudok róla, hogy ugyanúgy interdimenzionális, mint az a S’hanar, vagy mit azok a kro’maghok, akiket Nuur, azaz idióta ki tudja, honnan rántott elő, melyik valóságból, melyik galaxisból. Én csak akkor találkoztam vele, amikor a szindikátusbéli működésem kapcsán… kapcsolatba kerültem azzal a vostroyai kislánnyal, Uljanával… a vostroyai flottamarsall lányával. - Igen, Il-Raz kormányzó kimerítő… jelentést írt nekem erről az ügyről - mormogta Folett kiismerhetetlen arckifejezéssel.
- Kizsaroltam egy Cár-bombát az öreg vostroyaiból - magyarázta Monroe. - G’Kar közvetített, mert akkor még ott volt beépülve. Jagged Felhez kellett volna leadnia a kislányt, tudtommal meg is tette. Aztán persze az egész ügy megbukott, amikor azok az átok jedik elrabolták a bombát, akkor kerültük a kardassiak fogságába, én és G’Kar. Előtte nem ismertem. Sokkal jobban benne van Tierce ügyeiben… mint akár én. Én csak véletlenül ott voltam… - hadarta a tábornok, majd hirtelen észbe kapott. - De, hogy Lecersennel… nem tudom. A régi ESB-s időkből ismert sokakat G’Kar, de inkább olyanokat, mint Ardus Kaine… - Hát persze, gondolhattam volna - hümmögött Folett.
- Ami a kis vostroyai kurvát illeti, uram - hadarta tovább Monroe, mint aki retteg attól, hogy belé fojtják a szót, mielőtt valami ténylegesen érdekeset mondhatna -, most nem tudom pontosan, hol van, de ki tudom deríteni… rajta keresztül dróton lehet rángatni a vostroyai Vörös Flotta marsallját… - Köszönöm, szükségtelen, ez az ügy úgy tűnik, szexmániás gyereklányok bevonása nélkül is megoldja önmagát - hümmögött Folett. - Hála a deistáknak… mi térjünk csak vissza a kardassiakra… - Folett a jegyzeteibe pillantott. - Ön kapcsolatban állhatott eggyel, az Első Rend idevágó jelentései szerint. Egy bizonyos Garakkal.
Monroe kelletlenül nyelt egyet. - Nem azt mondta, hasznosabb tud lenni számomra, mint az Első Rend, vagy Ershan számára? - nyúlt a lift lefelé induló gombját rejtő kezelőpanelje felé Folett. A platformon álló, kíséretet adó darktrooperek megfeszültek, fegyvereik kattogtak, ahogy élesedtek.
- Rendben, várjon! - szólt közbe Monroe. - Igen… régóta együtt dolgozunk… Garakkal. Bizonyos ügyekben. És… Talley Rand szenátorral is, a Köztársaságból. Bűnszervezeti kapcsolatok… kompromittáló információk… - villant meg Monroe tekintete becsvágyóan. - Ha Vostroyát nem akarja az én tudásommal dróton rángatni, főadmirális úr, megteheti Coruscanttal is, a deistákkal is, úgy ám! - Hol van most ez a Garak? - kérdezte most Folett, mire Monroe-nak újra tikkelni kezdett a szeme. Folett gyorsan intett Tieboltnak, aki beadott a tábornoknak még egy stimulánst.
- Látom, erről sem beszélgetett az Első Renddel - biccentett sokat tudóan a Főadmirális. - Látszik, ez történik, ha a jobb inkvizítori kéz a Corporate-ben nem tudja, mit csinál a bal inkvizítori kéz a Bastionon - kuncogott gunyorosan a főadmirális. - Semmi gond, tábornok. Nekem csak egy lokáció kell. És egy kapcsolat ehhez a Garakhoz. - Rand kérte, hogy fedezzem, belekeveredett valami ügybe, ami kompromittálta volna őt is - magyarázta Monroe. - Valami kardassi balhéba. A Manchun intéztem neki fedett elhelyezést.
- És G’Kar tudhatja, hol lehet őt fellelni? - kérdezte Folett. - Ő nem, csak az a nagai haverja, az a rossz arcú Kés, a Sárkány, vagy ki - magyarázta Monroe, hirtelen megeredt nyelvvel. - De őket nehéz behálózni, túl közel vannak a Tierce-ekhez és Nuur nagyúrhoz. Ha engem kérdez, Főadmirális, akkor Kleitus tábornokot keressék Ershanon. Korábban Ming, a Leghatalmasabb katonai parancsnoka volt. Bo Xer lázadása után Ershanra menekült, hozzánk. De csak afféle sokadrangú funkcionárius lett, még helytartósági posztot sem kapott, ha jól tudom. Ő elvezetheti magukat Garakhoz.
- Ez már hasznos, danke - Folett Tiebolt felé biccentett. - Írja fel a nevet, ezredes, és hívja fel Veesenmayer követet az Ershanon, ha itt végeztünk. A G’Kar ügy nem érdekel, ez a Kleitus kell nekünk, fű alatt, bizalmasan. Ha kell, avassa be az inkvizítorokat is. - Akkor… - pillantott Folettre reménykedve Monroe - Akkor hasznos vagyok? Megállapodtunk? - Ennyit kínzással is kicsikartam volna magából - mosolyodott el gunyorosan Folett és újra a lift terminál felé mozdult.
- Várjon, várjon… - krákogta Monroe sürgető hangon, aztán konspiratívan lehallkította a hangját. - Rendben, tegyenek a Tierce-ekkel, ami akarnak, de tőlem többet kaphat… Annabelle von Stülpnagel, megvan? A hányós csaj, aki a maga unokatestvére, vagy milye… ezt is tudom ám… - Khm - biccentett Folett. - És immár fájdalom, de családja vagyonának egyetlen örököse, miután az áruló húga váratlanul atomjaira szenderült - mosolyodott el a főadmirális.
- Megbasztam a kicsikét - röhögött Monroe. - A maguk cosrai kékvérű dinasztiájának a tagja vagyok! - nevetett fel. - Ezért csak jár valami, nem? Az a pondró kölyök, akit az idióta Nuurn feltupírozott valami Erő-varázslattal, a kis Sandor, az is az enyém ám! Ki tudom hozni a kölyköt a Hutt űrből, az a kurva meg azt hiszem, a Hapesen van… - Érdekes, de ne gondolja, hogy ennyitől enyhítjük a büntetését, úgymond családi állapota okán - csóválta a fejét Folett, majd ökölbe szorított a kezét. - Ich brauche mehr. Még több kell.
Monroe kifújta a levegőt. Láthatóan hasogatott a feje. Folett keze majdnem lendült, hogy újra jelet adjon Tieboltnak, de a tábornok ezúttal összeszedte magát. - Tagomi kereskedelmi miniszter és köre - folytatta. - Az öreg már meghalt, de vannak befolyásos nagai és chiss barátai, akik sokkal tartoznak nekem. - Közeledünk, de tudom, hogy Önnek van még egy, még befolyásosabb, még régebbi megbízója - csóválta a fejét Folett. - Valaki, aki kulcsfontosságú lehet a Köztársasággal kapcsolatos terveink vonatkozásában. Különben nem tudott volna annyiszor visszatérni Coruscantra… és… - villant meg Folett tekintete. - És a Commenorra.
- Rendben - emelte fel a kezeit megadólag Monroe. - Erről tényleg semmit nem beszéltem az Első Renddel. De magának megteszem, uram, ha megvéd az ershaniaktól, a TIerce-ektől és az inkvizítoroktól. - A szavamat adom, egyikük sem teszi többé magára a kezét - mosolyodott el Folett. - Akkor én pedig megígérem, hogy összekötöm magát Lex Lu’uthorral - biccentett Monroe. - Nehéz lesz, de ha valaha el akarják foglalni a Köztársaságot, az OCP nélkül nem fog menni. - Ez már meggyőző, köszönöm - biccentett Folett, de némi habozás után újra visszafordult a lift termináljától Monroe felé. - De miből tudom, hogy engem nem ver át?
- Mégis, kinek tennék ilyet, kinek feketíteném be, vagy árulnám el magát, Főadmirális? - Monroe majdnem felnevetett. - Azt hiszi, Neo Tierce nincs tisztában vele, hogy lebuktak? Azt hiszi, az apja nem tudja? Azt hiszi, Nuur nagyurat egy percig is érdekli, hogy élek-e, halok-e, vagy, hogy maga, tisztelettel, mit tervez? Azt hiszi, Lex Lu’uthor, vagy Talley Rand maguktól nem jöttek rá, hogy a Birodalomnak milyen tervei vannak hosszú távon? Azt hiszi, Garak nem tud újra nyom nélkül eltűnni, ha akar? Azt hiszi, ezek közül bármelyikük biztonságosabb helyet tud biztosítani nekem, mint a maga bolygója? Vagy a Halálcsillaguk? - Ez jogos - mosolyodott el Folett. - Szükségem van magára, Monroe. A tudására, a karakterére. Leviszem egy olyan helyre, ahol biztonságban lehet.
Azzal a főadmirális megérintette a lift lefelé vezető kapcsolóját. Besiklottak egy vájatba, ezúttal a Knot valódi, eredeti kőzetébe.
Az újabb csarnok, amelybe leértek, jóval régebbi, kevésbé monumentális volt, de vadászgép méretű egységek ebben is bőven elfértek volna. Monroe-ak feltűnt, hogy innen már hiányoztak a birodalmi építészeti stílusú előző szint aurebesh és basic karakterei és a holografikus feliratok, helyette fémtáblákon, elektromos izzókkal megvilágított, vöröses riadófényben villogó, ó-cosrai karakterekkel írott “Achtung”, “Gefahr”, “Sondersektion” feliratok villogtak halványan.
- Mi ez a hely? - kérdezte ámulva Monroe. - AltKnot. Der Alte Knot, mielőtt még Knot a Birodalom része lett volna - magyarázta Folett. - Ezek a bunkerek egy része még Diestler Vezér idején épült. Itt folynak a legtitkosabb kísérleteink.
A lift páncélajtaja felemelkedett, és birodalmi rohamosztagosok helyett bőrkabátos, rohamsisakos, hosszúkás puskákat viselő cosrai rohamkatonák várták őket. A parancsnokuk előrelépett.
- Oberst Hassel zu Befehl, Herr Großadmiral. - Bringer Sie das hier zum Einbearbeitungsgerät X-91 - intett Folett a cosrai kommandósoknak, Monroe-ra mutatva.
Monroe felhördült, ahogyan a fekete bőrkesztyűs kezek megragadták. - Mit jelentsen ez! Együttműködést ígértek, védelmet! Ááááúúú… - a tábornok megfeszült, ahogyan Tiebolt újabb tűt döfött a tarkójába, de ezúttal nem ő fecskendezett folyadékot a férfiba, hanem vért vett tőle. - Ennyi elég lesz a klónozáshoz, főadmirális - biccentett Tiebolt, majd a darktrooperekkel együtt visszasétált a felfelé visszainduló platformra.
- Pfah - köpött ki gunyorosan Monroe Folett felé. - Ilyen olcsó, megalázó trükköt akar alkalmazni? Monroe-klónok? - Alkalmasint egészen jó alapanyagnak tűnik nekem - mosolyodott el Folett. - Persze kondicionális után. Talán egyszer olyan jók lesznek a Monroe-im, mint a Tieboltjaim… - Egyik sem pótolhat engem! - kiabált Monroe, ahogyan a fekete ruhás kommandósok végigrángatták az ősrégi folyosókon. - Én egyedi és megismételhetetlen vagyok!
- Ebben igaza van - biccentett Folett, majd aktivált kezének és retinájának szkennelése után egy újabb ősi duraplaszt ajtót. Az ajtó mögött mindenféle villogó berendezés volt, a közepén egy Ssi-ru beágyazó keretre hasonlító, X-alakú asztallal. - Magára is szükség lesz. A többi Monroe elegendő lesz nekem arra, hogy Lu’uthorral, azzal az Annabellel is a kölykével, vagy éppen más galaxisok magát, szó szerint magát - kuncogott fel Folett - valamiféle önjelölt birodalmi császárnak gondoló birodalmi erőivel felvegyem a kapcsolatot… magára más szerep vár.
- Na nem… - tiltakozott Monroe. - Inkább nem… nekem ugyan nem fogják az életerőmet szokopdni! Akkor inkább küldjön vissza… - könyörögni, rimánkodni kezdett hirtelen. - Küldjön vissza az Első Rendhez! - Látja, ez az - biccentett Folett, ahogyan a cosraiak felszíjazták Monroe-t az asztalra és elektródákat erősítettek a fejére. - Ezért nem engedhetem el. Igen, szükségem van a… személyiségére, a karakterére, a készségére, hogy mindent, minden szemszögből megvizsgáljon és ennek megfelelően újraértékelje saját tervét és lojalitását… de amikor felsorolta, kiknek mindenkinek nem lenne érdeke engem elárulni, az Első Rendet kihagyta - villant meg Folett tekintete.
- Én… én… én… - dadogta Monroe. - Már Il-Raz jelentette, hogy maga be van chipelve - folytatta Folett. - Én pedig nem engedhetem, hogy maga legyen az eszköz az Első Rend kezében arra, hogy engem is árulónak kiáltsanak ki… - Nem… nem ölhet meg csak így! - sikította Monroe. Az X-alakú emelvény süllyedni kezdett vele. A tábornok döbbenten vette észre, hogy az emelvény alatt valami erősen savas állagú, cuppogó folyadékszerű zselé van. - Nem… kérem…
- Ne aggódjon, valójában többet kap tőlem, mint amit megérdemel - mosolyodott el Folett. - Ez egy ősi cosrai technológia. Egyes kutatók szerint egy Abominor nevű fajtól örököltük, a gépistenektől. A Birodalom nem ismeri, sosem használnának ilyesmit… egészen mostanáig. A Ssi-ru technológia kellett hozzá, hogy újra be tudjuk üzemelni. Halhatatlanságot kap tőlem, Monroe… digitális életet... - Hogy mit? - visított Monroe. - Nem zárhat be valami szaros asztromechbe, mint az a Brodrig nevű pöcsöt tette Ben Skywalker!
- Érdekes történet lehet - mosolyodott el gunyorosan Folett. - De én nagyban játszom, Herr General. Tudja, az Első Rend és Tierce főkormányzó egyfajta kooperációs kényszertől vezetve meggyőztek engem, hogy szükség lesz a végső győzelmünkhöz valamiféle… szuperszámítógépre. Ami kikalkulálja, melyik köztársasági hajó hol lesz, amikor lecsapunk, és keresztbe teszteli az Első Rend Erő-specialistáinak hasonló becsléseit… - Folett felszegte az állát. - De nyilván egyikük, sem a beképzelt Főinkvizítor, sem a hazug Főkormányzó nem gondolhatták komolyan, hogy én megelégszem azzal, hogy kifizethetem a borsos számlájukat… nem. Ennek az eszköznek saját személyisége lesz, amit én határozok meg… gratulálok, Monroe tábornok… amint felébred, már nem lesz fizikai teste. Ön lesz az én személyes, mindenről leválasztott, intelligens, taktikai szuper-tanácsadó adatelemző számítógépem… M0N-R0E.
- Nem, nem teheti ezt, neeeeee - Monroe tiltakozása gurgulázó bugyborékolásba fulladt, ahogyan az emelvény elmerült a zselében. - Einvertechung erfolgreich gestartet - jelentette az egyik operátor az emelvény mellől, miközben mindenhol berendezések duruzsoltak. - Digitalisierungspuffer aktiv und wird geladen. Estimierte Durchlaufszeit achtzehn komma sechs Stunden.
- Weitergehen - biccentett Folett, aztán összekulcsolta a kezét a háta mögött és visszasétált a lifthez. - Stufe minus drei, wir gehen drunter zum UrKnot - utasította Hassel ezredes, miközben a lift recsegve ereszkedni kezdett… még mélyebbre.
Folett tudta, hogy hamarosan találkoznia kell Tierce-el. Szembesítenie a vádakkal, amelyek valójában úgy tűnt, mind igazak. De előtte még beszélnie kellett valakivel. A fogollyal, akit el akart hozatni a Knotról, de azt mondták, nem szállítható már. - Der Knot ist ein Knot… - mormolta magában Folett. - Ein Knot in der Zeit und im Raum… a Knot egy csomó. Az idő és tér csomója. Diestler nem értette. Diestl sem. Eddig én sem, de most már igen...
A lift a legalsó szinten állt meg, ahol természetes barlangi vájatok és itt-ott néhány zöldesen villogó felirat jelezte, hogy a helyiségekről talán még Diestler vezérnek sem volt tudomása évezredekkel ezelőtt. Vagy talán igen. Elhaladtak egy lezárt ajtó előtt, amelyen túl ütemes pulzálás, furcsa hangok hallatszódtak. A szikafolyosó végén egyetlen apró ajtó zárta le.
- Ein Volk, ein Reich… tausend Foletten - olvasta Folett mormogva az ajtó feliratát, majd belépett, hátrahagyva testőreit.
Egy apró szobába jutott. Különféle egészségügyi berendezések villogtak az egyetlen bent lévő ágy körül. Az ágyon egy kopasz, láthatóan ősöreg, eltorzult arcú férfi feküdt, akinek a karján mindenféle további berendezések villogtak. Alig-alig, nagyon gyengén. - Hát eljöttél… - nyögte végül, amikor ki tudta nyitni a szemét. - Már… alig van… időm. Hamarosan át kell venned… a helyem… hamarosan… vissza kell menned. - Még van egy kis időnk - ült le az ágy mellé Folett és megigazította az öreg párnáját. - Most csak azért jöttem, hogy elmondjam... igazad volt. Mindent elhiszek. És vannak bizonyítékaim is…
Az ágyon fekvő alak szemei, amennyire tudtak, kikerekedtek.
- Ezt még… senki sem mondta… nekünk… - A csomópont, meggyőződésem, az én életemben jön el - igazította meg hófehér egyenruháját Folett és megfogta a másik, beteges, öreg alak kezét. - Mindenben igazad volt, amiről figyelmeztettél. Amikor először lejöttem ide, ifjú századosként. A dimenziókról, az EGB-ről…
Az öreg megrándult, és szaggatottan vette a levegőt. Karján a berendezések vörösen villogtak. Folett elengedte az öreg kezét.
- Elnézést - mondta végül. - Tudom, ez nem tesz jót egyikünknek sem… De muszáj volt megtennem. Talán én leszek… az utolsó. Mert száz és száz forduló után én végre elhiszem, amit mondtál nekem - pillantott az öregre a főadmirális. - Mert végig igazad volt… azaz igazunk van... Folett admirális.
|
|