|
Aweris
Nov 10, 2017 19:21:03 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 10, 2017 19:21:03 GMT 1
Össze-vissza rohangáló tisztek, nagyurak és kultisták, artikulátlan üvöltés, saját hajója és a többi, találatot kapott egység hídjairól érkező kárjelentések, üvöltő sebesültek és legalább annyira üvöltő parancsnokok... villódzó robbanások a híd plexijén túl... - Főkormányzó! Főkormányzó!
Grodin visszatért abból a félig katatón, félig lemerevedett állapotból, amibe került, amikor az előző robbanások történtek. Gondolatok ezrei cikáztak át egy pillanat alatt az agyán, aztán csak azt érezte, hogy lüktet a halántéka, iszonyatosan fáj a feje, és zsibbad a teste bal oldala. LAssan mozgásra és fókuszálásra kényszerítette látóidegeit és a szemgolyóit mozgató izmokat, miközben belebámult Rezhek kapitány arcába. - Mi.. mi történt. - motyogta végül. - Az EGB tüzet nyitott ránk! - hörögte a zabrak. Grodinnak feltűnt, hogy neki is vérzik a feje. - Jó.. de.. velem. - nyögte végül. Észrevette Rezhek mögött a medikus droidot és egy egészségügyi altisztet. - Rosszul lett, amikor a hajót találat érte, uram. - Rezhek intésére a medikus előlépett és még néhány serkentőt nyomott a Főkormányzóba. - Felkiáltott, aztán úgy tűnt, mintha elveszítette volna az eszméletét.. - Ah.. értem. - nyelt egyet Grodin. Nem tudta, mi taglózta le jobban. A könyörtelen, hideg tudat, hogy átverték, vagy a felismerés, hogy ez a sokk ilyen hatással volt testére.. ami oly sokáig fiatal és életerős volt, hála Wenthar sötét oldali ajándékának, és ami egyre gyengült.. és ami láthatóan nem bírt el még egy ilyen sokkot.
Félelem. Grodin megremegett, aztán meglepődött. Félt a haláltól. Jobban félt attól, hogy most itt lefordul a székről és nem tér vissza többé tudatához, mint a következményektől.. milyen ironikus, gondolta. - Főkormányzó, Moskau Égi Marsall várja az utasításait. - jegyezte meg halkan Rezhek. - A nagyurak őrjöngenek. - Veszteség.. jelentést. - nyögte ki végül nagy nehezen Grodin.
- A zászlóshajó súlyos találatot kapott a bal oldali szekcióban. Hármas főhajtómű és a segédhajtóművek állnak. Bal oldali ütegek harcképtelenek. Az SSD Exar Kun megsemmisült, közvetlen találatot kapott az EGB zászlóshajóról. - sorolta Rezhek. - Moskau Égi Marsall flottájában is mozgásképtelenné vált egy SSD. Huszonöt SiSD-nk jelent találatokat. - Cosrai ... rakétanaszádok.. álcázva. - motyogta szinte félálomban Grodin. - A nagyurak keressenek álcázott hajókra utaló jelenléteket, vagy azok hiányát, arra az esetre, ha ysalamirik vannak a fedélzeten. Manőverezzenek úgy, hogy takarásban legyünk a szuperlézerektől.. jobb forduló, fordítsuk az ép ütegsort az EGB .. felé.. - Főkormányzó, kérem, le kell mennie a gyengélkedőre... - Nem. - hárította el Rezhek aggodalmát Grodin. Ahogyan elkezdett gondolkodni, ahogyan elméje visszatért a normál - pontosabban felfokozott üzemmódba -, a félelem egyre inkább úgy tűnt el, és adta át a helyét a kötelességnek. A tudatnak, hogy még teljesítenie kell feladatait, mielőtt megfizet ezért a kudarcért.. - Még serkentőt!
A Főkormányzó szinte magára rántotta a medikust Rezhek mellől, és kikapta a kezéből az ampullákat, amiket szorongatott, majd a felkarjába döfte. A halántékán kidagadtak az erek és orrából vér szivárgott, de az öreg Testőr kiegyenesedett a székben. Bátortalanul lenyomta egyszer az EGB - zászlóshajó és klónja felé nyitott csatorna hívógombját, de csak statikus zörejt kapott.
- Tudunk adni Vansyn és a Korriban felé? - kérdezte a komtisztet. - Negatív, Főkormányzó, az EGB és a Köztársaság hajói zavarják a kommunikációt! - közölte az ijedt képű togruta a komtermináltól. - Futárhajók? - kérdezte most Rezheket Grodin. - Mindkét flotta tiltóhajókat kapcsolt, gravitációs kút alá vonták a rendszer a tüzelés után nem sokkal. - közölte a zabrak. - Csapdában vagyunk, Főkormányzó. Az EGB elárult minket. Összejátszanak a Lázadókkal.. - Küldjenek nagyurak vezette vadászosztagokat a tiltóhajók ellen mindkét ellenséges flotta vonalaiba. - adta ki az utasítást a Főkormányzó. - Fordítsák meg a Hadtestet! Üzenjenek Weyounnak és Tain nagyúrnak, hogy a jem'hadar hajók fele és a teljes kardassi flotta is forduljon meg! Ki kell tartanunk, amíg nem tudunk valahogy segítséget kérni... - Uram, Moskau Égi Marsall villámüzenetben javasolt az imént szervezett kitörést és visszavonulást... - jegyezte meg Rezhek. - Ki.. kivitelezhetetlen. - nézett ki az össze vissza manőverező sith hajókra Grodin. - Segítség kell.. A Deception harcképes? - Igen, uram. Nem kapott találatot. - pillantott az SSD előtt lebegő SiSD-re, régi, közös zászlóshajójukra a zabrak adjutáns. - Át.. áttesszük a zászlót. - adta ki a parancsot a Főkormányzó.
Amint Rezhek elfordult, hogy intézkedjen, a komtiszt felkiáltott. - Uram, behatoltak a hajóközi kommunikációs vonalainkba! Az EGB nagyon erős interferenciát generál, feltörik a komcsatornáinkat!
A sérült SSD fedélzetén egyszer csak villogni kezdtek a képernyők, majd minden monitoron egy képsorozat bukkant fel.. egy képsorozat, amelyet Grodin nagyon is jól ismert.. hiszen ott volt, személyesen élte át.
A felvétel Wenthar halálálról a Hapesen.
- Sith Birodalom katonái! - hangzott fel a komokból. - Császárotok régóta halott! Vezetőitek hazugságban tartanak titeket! Ne szolgáljátok tovább a sitheket! Öljétek meg nagyuraitokat és a kultistákat, kapcsoljátok ki a fegyvereiteket, és csatlakozzatok a Birodalom eszméjének egyetlen igaz képviselője, az Egyesült Galaktikus Birodalom szárnyai alá! Sith Birodalom katonái! Császárotok régóta halott!...
- Kapcsolják .. már.. ki! - üvöltött fel haragosan Grodin, majd, mialatt a technikusok elnémították legalább az EGB - hajókról sugárzott hangot, s így csak a halott Wenthar képét sugározta minden monitor a hajón, nagy nehezen feltápászkodott. - A.. hűség.. soha sem .. hal.. meg. - mormolta maga elé a Főkormányzó. - Visszanyertük az irányítást, hang van minden hajó felé, uram. - jelentette a zabrak Rezhek. A Főkormányzó biccentett, mire immár az SSD Darth Vader sugárzott hangot minden sith hadihajón. - Bajtársak! Katonák! Itt Grodin Tierce Főkormányzó! Az EGB aljas módohn elárult minket, és a Köztársasággal, a Lázadókkal összeállva a pusztulásunkra tör! Ne higgyetek a hazugságoknak, amelyeket sugároznak! Álljatok bosszút! Harcoljatok! Semmisítsetek meg minden ellenséges hajót! Statikus zörej, majd számos hajóról érkező kakofónia volt a válasz, amit jól lehetett hallani a hídon, ahogyan a technikusok igyekeztek újrahuzalozni és biztonságossá tenni az ESB komcsatornáit. - A Császár halott! ááááá - Neeeee. - A helyetekre, kutyák! - Vigyázz! - Arrrrgh.. - Mamii.. - Ostoba férgek, mondtam, hogy, hé.. - A Császár.. megölték a.. - A kezem... áááá
Grodin beharapta az ajkát, amiből immár szintén vér szivárgott, és megvárta, amíg a technikusok újrakalibrálják a kommunikációt, és lassan csend, a harc szokványos zöreje borult a hídra. - Átszállunk a Deception-re. - indult meg a kijárat felé. - Utána csatornát kérek a hadtestparancsnokokhoz, egyesével. Utána pedig indítsák az első futárhajókat. El kell érnünk Vansynt, a Korribant, Hapest, és a Nagit is..
Miközben a Főkormányzót az őrjöngő, magukat, ergymást és a legénységet tépő nagyurakat kikerülve egy csapat vörös ruhás Császári Testőr és Rezhek kapitány kikísérte a hídról, odakint a Sith Flotta fejetlensége nem csökkent, csak fokozódott.. a Káosz, amelyért annyi ideig harcoltak, most elérte a Sith Birodalom erőit..
...
Nek Bwua'tu nagyot fújt, miközben a Welmo Darb monitorai hűen közvetítették az infernót, ami rászabadult a sithek flottájára vélt, vagy várt szövetségesük mögöttük tüzet nyitó ágyúiból. - Meggyőző bemutató. - jegyezte meg új adjutánsa, az immár a főadmirális csillagrombolójára átszállt Gar Stazi őrnagy a Duro flottától. - Az EGB hajók tiltógenerátorokat kapcsolnak és a Wenthar-felvételt sugározzák az ESB hajói felé. - Tegyünk mi is így. - biccentett Bwua'tu, elkerülve magában a kérdést, hogy honnan ilyen jól tájékozott ez az adjutáns. - És ne hagyjunk magunkat a szükségesnél jobban lenyűgözni, őrnagy. Az EGB létszámhátrányban van, egy közvetlen ütközetben külön-külön mi és a sith flotta is alaposan elverné őket. - A meglepetés erejével kompenzálták ezt a hátrányt, eddig legalábbis. - értett egyet Stazi. - Elnézést, főadmirális, nem akartam azt a hatást kelteni, hogy kioktatom. Mi a parancsa? - Hagyjuk, hogy újdonsült EGB-s barátaink is kivegyék a részüket a munkából. - biccentett Bwua'tu. - El tudják érni Phennirt? - Csak szöveges üzenet formájában. - jelentette Stazi. - Az EGB minden csatornán a sithek kommunikációját zavarja. Meg kell mondjam, figyelemre méltó kapacitással. A mi kommunikációnkat is árnyékolja az EGB felé, nem tudunk hang- és képkapcsolatot létesíteni a sith flotta másik oldalán lévő hajókkal. Egyelőre legalábbis. - Szkenneljék az EGB flottát is, amennyire lehet. - értett egyet a bothan. - Lássuk, honnan van annyi reléjük, amivel megsüthetnék az egész Holonetet.. és még egy dolog. Azok a robbanások a sith hajókokon a formáció közepén.. - Már kiküldtem felderítőket, hogy álcázott EGB - hajók után kutassanak a mi flottánk felőli oldalon is. - pislogott a duro. - Hmm.. - vakkantott Bwua'tu. El kellett ismernie, Stazi tényleg gyorsan gondolkodik. - Rendben. Lassan nyomuljunk előre minden Flottával. Ha nem muszáj, ne erőltessük a közelharcot az SiSD-ikkel, amíg nem muszáj. Ha mégis, hagyjuk a mon cal nehézcirkálókra. A többit bízzuk a vadászokra és az ionütegekre. Támadás! És figyeljék, nem próbál-e egy nagyobb flottaékjük kitörni valahol!
A Köztársaság erői is megmozdultak, és lassú, szervezett vonalban közelíteni kezdtek a csapdába esett sith erők felé.
|
|
|
Aweris
Dec 19, 2017 15:21:20 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 19, 2017 15:21:20 GMT 1
Két jem’hadar Dreadnought húzott el lassan, méltóságteljesen Weyoun vezérhajójának képernyője előtt, ahogyan az Ossusról érkezett jem’hadar flotta hajói megfordultak, hogy megpróbálják átkarolni a hátukba érkezett áruló cosraiak balszárnyát.
A vorta főparancsnok szobormerev arccal figyelte, ahogyan az EGB szupercsillagrombolói nagy hatóerejű lézereikkel rendet vágnak Őfelsége SiSD-i között, miközben nem hagyta nyugodni a kérdés, hogy egyáltalán hogyan történhetett ilyen katasztrofális árulás...
Igen, nem lehetett más magyarázat, a Birodalom és Őfelsége árulás áldozata lett.. Weyoun már csak azt nem tudta, hogy ki volt az áruló.. a cosraiak nyilvánvalóan, ez nem lepte meg, de vajon maga a Főkormányzó is benne volt, vagy a galád Lu’uthor, esetleg mind a ketten? Vagy talán a két idegen nagyúr, a nagaiok és a hapanok császárai döntöttek úgy, hogy megvásárolják a cosrai nyomorultak támogatását, elpuszutítandó a Sith Birodalmat? Netán maga Coruscant pénzelte az egészet?
Weyoun nyelt egyet. Tulajdonképpen mindegy is volt. A Birodalom és az Uralkodó emléke, amelyre születése pillanatától kezdve felesküdött, végveszélyben forgott. A beérkező ellenség olyan erejű zavarást generált, ami egyelőre mindenféle kommunikációt megakadályozott a rendszeren kívülre, mialatt az EGB által sugárzott hazugságok – persze Weyoun a lelke legmélyén tudta, hogy ezek valójában csak az egyszerű kultisták és harcosok számára hazugságok, de ez az ő hűsége szempontjából semmit sem számított, és a jem’hadaréból sem – és a szuperlézerek találatai nyomán egyre nagíobb rendezetlenség alakult ki a központi flottában.
- Parancs a Dreadnoughtjainknak! – adta ki az utasítást Weyoun. – Manőverezzenek a Főkormányzó SiSD-i és az EGB-s szuper-csillagrombolók közé! Menjenek olyan közel, amilyen közel csak tudnak hozzájuk! Olyan közel, hogy a sajátjaik veszélyeztetése nélkül ne használhassák a szuperlézereket! - Parancsnok, ellenséges hajók a Anath-Tham-Ketesh szektorban! – jelentette nyers, fegyelmezett hangon a hajó Másodikja, aki a kijelzőket figyelte.
Weyoun is odapillantott. Most már a saját flottája mögött is megjelent egy EGB-s formáció, azon az űrszeleten, amely eddig üres volt, és amelyet eredetileg arra akart felhasználni, hogy oldalba támadja a cosrai flotta tapani és fondori cirkálókból álló hátvédjét. Helyettük most egy kisebb – nagyobb régi típusú birodalmi rombolókból álló flotta ékelődött be az ugrás után a jem’hadar csatahajók közé, azonnal közelharcba bocsátkozva velük. A flottaékben Weyoun számos olyan konfigurációjú hajót is felfedezni vélt, amelyekkel korábban már a Harmadik Birodalom elleni határmenti harcokban az SS felségjele alatt találkozott. A zászlóshajójuk azonban egyértelműen knoti típus volt, egy Sovereign-osztályú szuper-csillagromboló, amelyet azonban már az érkezése pillanatában két oldalról jem’hadar hajók vettek körbe, így nem tudta használni az orrába szerelt lézert.
- Hát, legalább most már elég közel vagyunk hozzájuk.. – mosolyodott el kényszeredetten Weyoun, majd intett a hajtóműveket és a komot kezelő jem’hadar harcosoknak. - Forduljunk meg mi is és álljunk alakzatba! Kapcsolják Keevant!
A másik vorta savanyú képe azonnal megjelent. - Weyoun, te ostoba, hová mész, háromszoros túlerővel állnak szemben a cirkálóim a köztársasági oldalon, ebből így vérfürdő lesz! - Tehermentesíteni kell a központi flottánkat a támadó EGB-s árulók nyomása alól. – közölte Weyoun. – Gondolom Te is belátod, Keevan, hogy a mi életünk kevésbé értékes, mint a zászlóshajókon lévő főtiszteké és nagyuraké.
- Egyelőre ne bonyolódjunk vitába a hűségről. – fanyalgott Keevan. – Örömest feláldozzuk az életünket a Birodalomért és az Igazságért, ha nem tehetünk mást.. de így is kevesen vagyunk. - A Köztársaság középső vonala már nem sokáig állt volna ellen az Égi Marsall támadásának, Keevan. Ők is középre fognak irányítani valamennyi erőt. – rázta meg a fejét Weyoun, majd elhatározta magát. – A vadászhajóim felét a formációdban hagyom. Minket majd támogatnak a Sith vadászgépek a zászlóshajókról.
- Ugorhatnánk is. – jegyezte meg Keevan. – Ha egy-egy cirkálót megfelelő szögben küldünk a hipertérbe és túlterheljük a reaktort, egy-egy ilyen robbanás egfész köztársasági és cosrai formációkat ránthat magával. - A Köztársaság nem hülye, ahogy a cosraiak sem. – rázta meg a fejét Weyoun. – Az első ilyen próbálkozásunk után átkalibrálnák a tiltóhajóikat és vagy idő előtt kirántanák a cirkálókat, vagy nem is tudnának ugrani.
- Akkor el kell pusztítanunk az összes tiltóhajót. – vonta le a következtetést Keevan. – A harcosaim készek meghalni. - Hát, ahogy elnézem, arra szükség is lesz. – fintorodott el Weyoun. – Legyen gondod rá, hogy minden jem’hadar hajó, amelyik elpusztul, három ellenséget vigyen magával. Én is így teszek. Az Igazságért, a Birodalomért, a Nagyurakért és az Uralkodóért! - Az Uralkodóért! – biccentett kevesebb lelkesedéssel Keevan, és bontotta a vonalat.
Weyoun elgondolkodva meredt az ütközetre. Valóban tényleg azzal szolgálja leginkább az Uralkodót, ha asszisztál a láthatóan inkompetens, öreg Főkormányzó és a nagyurak ostoba szolgáinak pusztulásához? Talán tényleg itt kell hagynia ezt a világot kiváló harcosaival egyetemben ezeknek a... selejteknek az ostobasága miatt?
- Indítsanak vadászhajókat mindkét ellenséges flotta tiltógenerátoros egységei ellen. – fordult a mellette álló Elsőhöz. – Mit bánom, hogy öngyilkos akció, átszálló csapatok, vagy bármi egyéb kell hozzá, de semmisítsék meg őket. Mozgástérre van szükségünk. - Uram, a központi flotta súlyos támadás alatt áll. – jegyezte meg az Első. – A Főkormányzó hajóraja már nem bírja sokáig, ha nem támadjuk meg közvetlenül a többi szuper-csillagrombolót is.
- Aki Engedelmes, az Győz, Első. – meredt rá kifejezéstelenül Weyoun. - És a Győzelem az Élet. – vágta rá automatikusan a jem’hadar.
- Így van. Tehát egedelmeskedjen. – biccentett Weyoun. – Az elsődleges célpontok a tiltógenerátoros hajók a teljes arcvonalunkon mindkét oldalon. A szuper-csillagrombolók közül csak azzal foglalkozunk, amelyik itt áll közvetlenül előttünk. A többit bízzuk rá a Főkormányzó éleslátására. Mozgás!
...
A sith flotta másik szárnyának végén Enabran Tain, Kardass (és az ESB) Obszidián Rendjének parancsnoka, igazgatója és nagyura megsemmisülten ült, vagy inkább félig – meddig feküdt a parancsnoki székben, és azon gondolkozott, hogy vajon a felsorolt pozíciókból mi maradt neki ennek az ütközetnek a végére.
Bár tulajdonképpen az tűnt reálisabbnak, hogy nem éri meg az ütközet végét.
Tain elnézte a közeledő birodalmi hadihajókat és nagyot nyelt. Kudarcot vallott. A Főkormányzó csapdába sétált, ez a napnál is világosabb volt. Az ő felelőssége abban volt, hogy hogyan nem láthatta ezt... egyáltalán, miért nem tudott arról, mire készül Tierce, és miféle paktumot köthetett előzetesen az EGB-vel? Valamit biztosan, különben a központi flotta nem így reagált volna a cosraiak megjelenésére, és a Főmarsall erői nem sertepertéltek volna hosszú hónapokig a hivatalosan háborús ellenfélnek számító ESB határvidéke mentén anélkül, hogy akár egyetlen vadászgépükkel is átlépték volna a határt… vagy anélkül, hogy a Főkormányzó akár egy magányos nagyúrnak, vagy sith vadászgépnek megparancsolta volna a megtámadásukat.
Tain egészen biztos volt benne, hogy a cosraiak, sőt talán a Renegát és egyéb áruló elemek összjátéka vezetett ehhez... és az Obszidián Rend kudarca. - De miért? – tette fel önmagának félig némán újra és újra a kérdést. – Miért nem jelentették időben az ügynökök? Miért nem...
Hirtelen beléhasított a felismerés. - Próbálják megkerülni a zavarást, és próbáljanak alacsony amplitudójú sávon kapcsolatba lépni a Kardassal és a Rendközponttal! – fordult az egyik bőrpáncélos ügynökéhez. - Már dolgozunk rajta, Igazgató. – biccentett a tiszt. - Személyesen Ovat praetor irodájába kérem a vonalat, amint megvan.. – mormogta Tain.
- Zavarás áthidalva.. kapcsolat.. él! – jelentette be az ügynök kisvártatva, ahogyan a Hutet vezérhajó saját, még az összes többi kardassi egységtől eltérő konfigurációjú reléivel úgy tűnt, meg fogja kerülni a zavarást. - Tain Ovatnak, ismétlem, Tain Ov.. – Tain felhördült, majd indulatosan az asztalra csapott, ahogyan a vonalkapcsolat létrejött, ám az Obszidián Rend zöld-bíbor kardassi jelvénye helyett a háromszínű Kardassi Védelmi Erők – jelvény jelent meg a képernyőn... válasz nélkül.
- Dukat... - sziszegte Tain. – Kapcsolatot megszüntetni!
A napnál világosabb volt, hogy Kardasson árulás történt. Ha pedig Kardasson árulás történt, akkor ki tudja, meddig ért az árulók keze? - Fordítsák meg a zászlóshajót és a többi csatahajót! – rendelkezett Tain. – Csatornát kérek Ocet praetorhoz!
A kardassi flotta új gyártású nehézcirkálókból álló különítményét vezető helyettese szinte azonnal jelentkezett. - Praetor, a flottát ért támadás gyanúm szerint összefügg a Kardasson történt lázadással. – jelentette be Tain. – Megfordulok, és a rendelkezésre álló Hutet – és Galor – osztályú hajókkal áttöröm az EGB védelmi vonalát. Fedezze a hátunkat.
- Lázadás? – meredt rá nagy szemmekkel Ocet. – De hát ki képes ilyesmire közülünk? Ki árulná el az Uralkodót? - Dukat és a Fegyveres Erők. – Sziszegte Tain. – Mire vár, zárkózzon fel!
- Sajnálom, Igazgató. – rázta meg a fejét Ocet. – A Maradvány flottája jelenleg lassan háromszoros köztársasági túlerővel néz szembe. A cirkálóik régi típusúak és nem elégségesek a fölényben lévő, modern ellenséges cirkálók elhárítására. Ha kivonom a Keldon-okat Rammstein admirális csillagrombolói közül, a muun fregattokat ledarálják a köztársaságiak, utána pedig bekerítik a rombolóinkat. A Hutet-raj egyedül is át tud törni egyetlen EGB-s flottán.
- Az az EGB-s flotta a polneyei klónok új gyártású hajóival van tele, Praetor. – horkant fel Tain, de be kellett látnia, alárendeltjének igaza van. – De elfogadom az érvelését. Akkor csak a Galor-okat és a vadászhajóinkat viszem el.
- Szükségem van néhány tucat Hideki-re a köztársasági bombázók elleni harchoz, uram. - Ahogy nekem is az áttöréshez, ne vitatkozzon velem! – csapott a pultjára indulatosan Tain. – Két tucatot hagyok magánál, nem többet! Amint átjutottunk az EGB vonalán és a tiltóhajóik hatótávján kívül vagyunk, visszatérek Kardassra, és közben hívok erősítést! - Ahogy kívánja. – biccentett Ocet. – Sok szerencsét, Igazgató.
Mialatt Tain képe elenyészett a Keldon-osztályú vezércirkáló hídján, Ocet a saját adjutánsához fordult. - Macet alpraetor, készüljenek fel a parancssor sugárzására a Hutet-ek felé.
Az alpraetor elsietett, hogy betöltse a megfelelő kódokat, Ocet pedig megigazította bőrpáncélját. Most már csak megfelelő ideig a Maradvány rombolóinak árnyékában kellett tartania saját hajóit és bízni abban, hogy Rammstein admirális látogatója hamarosan megérkezik..
...
Az EGB – erők bal szárnyán kilépő Corporate – Hadtest nagyrészt a Harmadik Birodalom volt erőiből állt, illetve abból a vagy két tucat Tector-osztályú, knoti gyártású nehéz-csillagrombolóból és a köteléküket vezető Sovereign-ből, amelyet kölcsönbérleti segítségként az EGB – központ új tagszektora részére küldött még korábban. Ezeken kívül egyetlen egy modernebb birodalmi hadihajó volt a flottában, a formáció végén, leghátul álló Bloodfin, amely ezúttal is Lecersen bázishajójaként funkcionált.
A zászlóshajó kifejezés ezúttal nem illett rá, hiszen a katonai parancsnoki feladatokkal megbízott Reuenthal már az utolsó ugrás előtt áttette zászlaját a szuper-csillagrombolóra, amely késői érkezésük pillanatában máris kényelmetlen közelségbe került korábbi ellenfelükhöz, az ESB hátulról nézve bal oldali szárnyát jelentő jem’hadar csatahajókhoz.
Lecersen azonban nem is szándékozott az ütközet sűrűjében bizonyítani hajója és személyes rátermettségét.
- Adják át az üdvözletemet Daala admirális asszonynak a biztonság kedvéért még egyszer. – biccentett a nagymoff adjutánsának, Sterling tábornoknak, aki láthatóan sokkal jobban élvezte, hogy ismét egy hadihajó parancsnoki hídján lehet, ahelyett, hogy különböző, fiatal nőnemű vendégeket kísérgessen. – Utána pedig határozzanak meg egy irányvektort, amivel a leggyorsabban el tudunk haladni a flottáink mögött a szárny másik végére. Ha megvan a vektor, titkosított rendszeren belüli vonalat kérek a régi Moffok Tanácsa kódolásnak megfelelően Rammstein admirális hajója felé az ESB Maradvány flottájában.
Sterling arca egy pillanatra felderült. - Máris, nagymoff. - Ne aggódjon, tábornok. – hunyorított magabiztosan Lecersen, fél szemmel az Emperor hatalmas, fekete sziluettje felé pillantva. Remélte, minden rendben ment odaát. – Hamarabb hazatérhetünk, mint gondolná.
|
|
|
Aweris
Jan 16, 2018 17:45:53 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 16, 2018 17:45:53 GMT 1
Niathal a formációjában lévő második óriási Mon Cal csillagvédő hídjáról figyelte, ahogyan eredeti zászlóshajója, a Viscount lassan, manőverező fúvókák segítségével a flotta hátsó traktusa felé manőverezik, a „kisebb”, alig néhány kilométer hosszú nehézcirkálók és anyahajók pedig utat nyitnak neki. A zászlóshajó oldalán ott tátongott az öngyilkos SiSD közvetlen találata nyomán ütött óriási, kilométeres seb, de a masszív struktúra megóvta a zászlóshajót a megsemmisüléstől. A Borleais-i flotta második, hasonló méretű egysége, az újabb gyártású Democracy így átvette Niathal zászlaját és stábját.
- Szerencse, hogy nem a parancsnoki híd környékén csapódtak be, akkor most mindannyian darabokban lebegnénk az űrben. – jegyezte meg Niathal adjutánsa a sérült zászlóshajót mustrálva.
Niathal szemkocsányai megrebbentek, jelezve, hogy maga sem tartotta kifejezetten szimpatikusnak ezt a perspektívát, figyelmét azonban az ellenséges arcvonalra fordította. A sith vonal élén álló Judicator- és Aurora-osztályú hajók közül már több felrobbant Bwua’tu gondos szalámitaktikája eredményeként, de a három Flottából, amely az SiSD-kkel vívott párharcot, a másik kettő, Bwua’tu-é és a koréliai Delpiné máris valamivel foghíjasabb képet mutatott. A probléma abból eredt, hogy a másik két flotta koréliai és kuati gyártású Strident csillagvédői nagyobb tűzerejűek voltak, mint Niathal Ötödik flottájának mon cal óriásai, de alapvetően támadó konfigurációra építették őket, így pajzsaik nem bírták olyan sokáig az ellenséges válasz-tüzet, mint a calamari csillagcirkálók és hordozók. Bwua’tu azonban minimalizálni akarta a veszteségeit, így a korábbi parancsának megfelelően amint egy nagyobb hajó pajzsainak töltöttsége a meghatározott érték alá csökkent, annak hátrébb kellett vonulnia, átadva a helyét egy másiknak, a pajzsok tekintetében töltöttebbnek. A Stridentek azonban kezdtek „elfogyni”, és bár tényleges veszteséget még nem szenvedtek lényegében, látható volt, hogyan szorul hátrébb a coruscanti és koréliai hajóhad a rotáció miatt – egyre kevesebb hajót tudtak visszaküldeni az arcvonal élére, és egyre inkább vadászgépeikre hagyatkoztak. Ez elegendő volt a kisebb sith egységekkel szemben, de az ESB-parancsnok felismerhette a taktikát, mert előreküldte masszív SiSD-it, amelyek két Strident-el is elbírtak.
- Üzenjenek az Első és Tizedik Flottának, hogy javaslom szétszórni a Mediator- és Ocean-osztályú nehézcirkálóimat az arcvonaluk mentén, hogy kiegyenlítsük a frontot. – fordult Niathal a komtiszthez. – Ki kell véreztetnünk azokat az SiSD-ket. Ha így folytatják a tüzelést, előbb utóbb elkezdenek túltöltődni a generátoraik, és leállnak a fő fegyvereik. Akkor pedig támadhatunk közelről is. Továbbítsa!
- Igenis! – gurult oda a flottaközi komterminálhoz a feladattal megbízott Mon Cal, Niathal pedig a saját székébe épített komon keresztül fajtársát és a flottája bal szárnyát védő alakulat parancsnokát hívta.
- Ellentengernagy, elbírnak a bastioni hajóhaddal? – kérdezte Tell Osiront, a Taanab-i Hetedik Flotta parancsnokát. – A főparancsnok ugyanazt a taktikát várja el, mint amit mi is alkalmazunk. Folyamatos rotáció, a gyengébb egységek hátravonása kritikus pajzsértékek esetén.
- Mi még rendben vagyunk, admirális asszony, de A’baht egységeinek okoznak némi fejfájást a maradványbeliek Preybirdjei és azok a nehéz-csillagrombolók. – tájékoztatta Niathalt a másik Mon Cal. – Az SSD-jük egyelőre nem jött előre.
- Utasítsa a Gyndine-i és Commenor-i önkénteseink saját SiSD-it, hogy a mi manőverünkhöz hasonlóan hozzák szét az arcvonalukat a gyengébb egységek előtt. – intett uszonyával Niathal. Az Osiron formációjának legszélén álló területvédelmi milícia egy része az ESB-ből dezertált, Lex Lu’uthorhoz és a Köztársaságot támogató commenori tisztekből álló körhöz hű hajókból állt, amelynek most jó használt vette a Köztársaság.
- A kardassi hajók egy része megfordult és az EGB felé tart. – folytatta Osiron. – De a másik felük formációban maradt. - Lényegtelen. – pislogott Niathal. – Azok csak cirkálók. Koncentrálják a tüzet a bastioni csillagrombolókra!
- Már több könnyű kísérőhajót megsemmisítettünk. – vetette ellen Osiron. – Ha elpusztítjuk a fedezetüket, a csapásmérő bombázóink is elintézhetik a rombolókat. Nem kell kockáztatnunk egy elnyúló tűzpárbajt. - Ha viszont úgy döntenek, hogy megpróbálnak kitörni, akkor néhány tucat múzeumi Carrack-ot és Strike-ot könnyebben le tudunk szedni közvetlen közelről, mint a Tector-osztályú sorhajóikat. – vetette ellen Niathal. – Lőjenek ki távolról annyi csillagrombolót, amennyit csak tudnak!
- Vettem, értettem, asszonyom. – nyugtázta a sértődöttség legkisebb jele nélkül Osiron.
Odakint fényes villanással felrobbant egy SiSD a Niathal felőli oldalon, jelezve, hogy néhány sith hadihajó kezdte elérni a kritikus töltöttségi pontot, odonit reaktoraik pedig felmondták a szolgálatot a folyamatos tüzelés eredményeképpen, hol apróbb meghibásodásokat, hol pedig – mint ebben az esetben is – katasztrofális láncreakciót előidézve. - Helyes. – mormogta maga elé Niathal, miközben visszafordult a kék, zöld és vörös energiasugaraktól kiszínezett harctér látványa felé. – Csak így tovább..
...
A frontvonal átellenes oldalán a Duro Flottához frissen átszállt Parova végre elégedetten nyugtázhatta, hogy az ESB klónozott harcosai, a jem’hadar támadása enyhülni látszik. A szürkéslila hajók fele a hátuk mögött beérkező EGB – hajók felé fordult, a kisebb vadászhajók pedigegyre kevésbé tudtak Asokaji cirkálóinak hangárjaira és lövegeire koncentrálni, annyi köztársasági vadászgép eredt a nyomukba. A Tizenegyedik Flottában nagyobb számban jelen lévő bothan csatacirkálók pedig előrelendültek, koncentrált torpedósorozatokkal és turbolézertűzzel elemésztve azokat a jem’hadar cirkálókat, amelyek túlságosan elől maradtak. - Kezdjék meg a visszatért bombázók és csapásmérő vadászok újratöltését. – rendelkezett Parova. – Utána pedig induljanak az első hullámok az ellenséges Dreadnought-ok ellen.
Ekkor azonban minden előjel nélkül egy sor robbanás rázta meg a Parova látótere határán előretoló bothan cirkáló-formáció ékét. - Belénk csapódnak! – üvöltötte egy reszelős bothan hang a flottaközi komon. – Térjetek ki!
Parova döbbenten figyelte, ahogyan a visszavonuló kisebb jem’hadar vadászhajók taktikát váltanak, és öngyilkos módon belezuhannak a bothan hadihajók elülső híd-szekciójába. - Hívja vissza azokat a cirkálókat! – intett idegesen a sötét bőrű nő a duros komtisztnek. Effajta fanatizmusra nem számított. – És kérjenek Delpintől vadászerősítést! Le kell szednünk azokat az öngyilkos vadászhajókat, mielőtt folytatjuk a támadást!
A Köztársaság flottái rendezték a soraikat, miközben a bekerített sith formáció másik oldalán, az EGB felől sokkal véresebb közelharc bontakozott ki, ahogyan a sith rombolók igyekeztek az EGB szuperlézeres csillagromboló-óriásainak minimális lőtávolságán belülre manőverezni..
|
|
|
Aweris
Jan 22, 2018 19:34:31 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 22, 2018 19:34:31 GMT 1
- Főkormányzó, előrevontam a nehezebb hadihajókat, az SiSD-k még egy ideig kitartanak, de négyszeres túlerővel kell szembeszállniuk. – Moskau Égi Marsall holoképe bátortalanul villogott a Deception megjelenítő platformján, de a nő még így is sokkal összeszedettebb látványt nyújtott, mint Tierce Főkormányzó. A volt testőrparancsnok, Wenthar császár gyorsan öregedő – pontosabban eredeti életkorára visszatérő –, a sötét oldal által rá ruházott átmeneti fiatalságot mestere halála óta rohamosan veszítő szolgája remegett, az arca egyre inkább egy hetven évesre hasonlított, haja pedig szemmel látható gyorsasággal őszült és hullott olyan tempóban, hogy egy vörös páncélos testőr már több alkalommal is diszkréten fehér hajtincs-csomókat rugdosott arrébb a parancsnoki szék alól, miután kezdtek túlságosan szemet szúrni a legénység megrettent tagjainak.
A Főkormányzójuk olyan sebességgel hullott szét a szemük láttára, mint az imént a zászlóshajójuk az EGB szuper-csillagrombolójának találataitól, mint a büszkeségük, mint államuk, az ESB dicsősége.. mint az újra és újra különböző csatornákon keresztül sugárzott felvételek szerint császáruk, Wenthar porhüvelye. De a kapituláció és az összeomlás kiteljesedése még nem jött el. Az ESB – flotta legkeményebb kapitányai, miután eltakarították a defetisákat, őrjöngő nagyurakat és bevizelő kadétokat a hídjaikról, és megbizonyosodtak róla, hogy szerencsétlenebb bajtársaikkal ellentétben még nem érte a hajójukat végzetes szuperlézer, vagy U-hajó általi találat, rendezték a soraikat és követték a parancsot.
- Küzdjenek, Égi Marsall, küzdjenek a Császár nevében. Nem roppanhat össze a központi arcvonalunk. Mi megkíséreljük az áttörést, mielőtt az EGB szuperlézerei leszedik az összes hajónkat. A maguk feladata, hogy biztosítsák a hátunkat. Ha kell, és tudnak, segítsenek a jem’hadarnak és Rammsteinnek a szárnyakon. – meredt öregesen, egyik pillanatban kifejezéstelen, a másikban lángoló tekintettel a nőre Grodin. – Most maguk az ESB gerince, Égi Marsall.
Moskau tisztelgett, és a megingásnak, vagy kétségnek továbbra sem adta egyetlen apró jelét sem, mikor bontotta a vonalat. Grodin hálát adott a sötétségnek és a nagyuraknak, hogy legalább egyetlen ilyen tisztje van. Csak egy tucat lett volna még, megnyeri a csatát, erre meg mert volna esküdni Wenthar császár emlékére..
De csak egy volt. Így aztán a Főkormányzó visszafordult a műveleti térképhez, miközben kezével intett Rezhek kapitánynak, hogy az előre megadott vektorokon kezdjék el megközelíteni megmaradt SiSD-ikkel az EGB központi flottáját. A térkép azonban nem kínált sem megnyugvást, sem feloldozást, csak kétségbeesett, sürgető érzést. Az érzést, hogy hajszálon múlik a túlélésuk. Az övéké és ezzel maga az ESB túlélése egyaránt. Az igazi birodalmi eszméé.
Lyrr Moskau Égi Marsall 120 SiSD-t és egy, még működőképes szuper-csillagrombolót sorakoztatott fel a vele szemben álló legalább három köztársasági flottával szemben, miután kisebb hajóit visszavonta az óriási csata-csillagrombolók mögé, hogy állja a Köztársaság rohamát. Szerencséjükre ez utóbbit a gyáva bothan és calamari főparancsnokok nem erőltették túlságosan. A köztársasági hajók létszámfölényükre alapozva távolról akarták kivéreztetni Moskaut, ez viszont az SiSD-kkel szemben igencsak hosszú munkának ígérkezett. Az elkerülhetetlen odonit kristályreaktor-meghibásodásokat nem számítva a Yavin-i Központi Flotta sokáig kitarthatott. Moskau követte a Főkormányzó utasításait, a nagyurakat fénykarddal hadonászás helyett arra ráállítva hajói fedélzetein, hogy az Erő segítségével lokalizálják a flotta soraiban rejtőzködő EGB-s lopakodó torpedóhajókat. Miután néhányat lokalizáltak és koncentrált odonit – tűzzel megsemmisítettek, a többi véres fejjel elkotródott a sith csatahajók sarkából, de előtte így is érzékeny veszteségeket okoztak nekik.
A bal szárnyon a jem’hadar flotta fele villámgyors fordulót végzett, és amennyire nagy elánnal támadtak rá korábban a köztársasági erőkre, most olyan erővel vetették magukat az EGB utolsóként érkezett hadtestjére, a Corporate – szektor hadihajóira. A nagy sebesség és agresszív támadási taktikai miatt Weyoun vorta elitharcosai voltak a Főkormányzó egyik legnagyobb reménysége arra, hogy valahogy kikeveredjenek ebből az egészből. Mivel egyetlen, az EGB hátsó traktusaiban álló kommunikációs zavaró és gravitációs tiltóhajók ellen küldött SithX vadászraj sem érte el a célját – Grodin gyanúja az volt, hogy az EGB speciális feladatú hajói tele voltak pakolva ysalamirikkel, mint a nagai speciális erők és a kardassiak hajói, így nagyurai a támadás kritikus pillanatában veszítették el a kapcsolatot az Erővel, szinte vakon belerepülve az EGB elhárító-tüzébe -, így a jem’hadar sikeres áttörése volt egyelőre az egyetlen reményük, hogy az EGB sebezhető, de kritikus jelentőségű alfelét megtámadhassák.
Elég lett volna néhány INT-tiltóhajót megsemmisíteni, meg párat azokból a soktornyú, ősrégi Victory-k felnagyított változatára emlékeztető zavaró rombolókból, hogy az ESB futárai és segélykérő hívásai végre utat nyerjenek a hipertér felé.. Weyoun azonban hátra kellett, hogy hagyja a hajói egy részét a Köztársaságot kordában tartó Keevan vorta másik jem’hadar flottája számára, mivel az első jem’hadar vonal nagyon súlyos veszteségeket szenvedett a Köztársaság erősítéseinek beérkezésekor. Szó szerint az arcukba ugrottak a koréliai és bothan hajók, és azonnal tüzeltek.
Vansyn utat nyithatna.. el kellet térniük Vansynt..
A front másik oldalán, a jobb szárnyon egyelőre jóval kisebb volumenű támadás volt kibontakozóban. Az ESB leggyengébb szárnyát alkotó bastioni és kardassi flotta nagyobbik része a Köztársaság velük szemben álló három flottájával szemben próbálta meg tartani a vonalakat, miközben csak a nehéz kardassi csatahajók és a régebbi gyártású kardassi fregattok fordultak meg. Tain igazgató egy rövid, tárgyilagos üzenetben vadászfedezetet kért, majd közölte, hogy az Obszidián Rend vállalja a teljes felelősséget a kudarcért, legalábbis hírszerzési szempontból, és azóta nem is válaszolt egy hívásra sem.
Bár tulajdonképpen Grodin is érdemi válasz nélkül hagyta a jelentést. Többé sem ideje, sem kedve nem volt a kardassiak sértett büszkeségét ápolgatni. A napnál is világosabb volt ugyan, hogy mindez valószínűleg nem Tain és az Obszidián Rend hibája volt, hanem az övé, egyedül az övé, de fel kellett készülnir arra a minimális esélyű lehetőségre is, hogy esetleg túléli ezt az ütközetet. Akkor pedig kellett egy bűnbak, ha pedig Tain önként jelentkezett erre azzal, hogy alig kétszáz, nagyrészt elavult kardassi hajóval nekiesik kétszer annyi EGB-snek – ha Grodin felderítési jelentései nem tévedtek, ráadáasul éppen saját korábbi „hazája”, a Polneye klónjai által kezelt flottának -, nos, akkor a Főkormányzó örömmel megadta neki ezt a lehetőséget. Vadászfedezet helyett. Abból csak néhány nélkülözhető osztagot küldött ugyanis.
A vadászokra ugyanis szüksége volt saját támadásához, ami mind közül a legvéresebbnek ígérkezett.
Egy újabb felrobbanó SiSD fénye ébresztette fel gondolataiból, amelybe belecsapódott a hatalmas, éjfekete EGB-zászlóshajó korvett-vastagságú, zöldes szuperlézersugara.
- Gyorsítsanak tovább, kapitány! Végezzenek kitérő manővereket, kerüljünk ki a hajóinkkal annak az átkozott szuperlézernek a lőtávjából! – üvöltötte Grodin, mire zabrak adjutánsa és altisztjei ismét heves integetésbe kezdtek. A Deception megrándult, ahogyan a többi rombolóhoz hasonlóan normáltéri hajtóműveit a teljesítőképesség határára pörgetve igyekezett kellőképpen közel kerülni az Emperor-hoz.
Más lehetőségük ugyanis nem maradt. Amíg Moskau és a többi, a Köztársaság erőivel szemben álló flottparancsnok belemehetett a hosszú távon szintén halálos, de legalább átmenetileg fenntartható óvatos, távolabbról történő tűzváltás folytatásába, addig az EGB központi flottáját alkotó hajóhad élén, pontosan Grodin csillagrombolói hátában a cosraiak zászlóshajója és még két kisebb, Sovereign-osztályú szuper-csillagromboló három taktikai szuperlézere folyamatosan ontotta a halált. Grodinnak egyetlen bevethető SSD-je sem maradt, az egyik az első találatoktól szakadt ketté, sajátja, a Darth Vader pedig még két találatot kapott az első, bénító erejű szuperlézer-sugár után, mire darabokra szakadt, szétrepülő roncsai pedig még két másik SiSD-t és számos kisebb kísérőt is magukkal rántottak.
Itt nem volt idő várakozásra.. nem várhattak sem a futárokra, feltételezve, hogy bármelyikük is átjutott a védelmi vonalakon és a bekerítésen, sem Vansynra, sem a jem’hadarra, sem a hapanokra, vagy a nagaiokra, sem a csodára. És mivel egyetlen épkézláb nagyúr sem volt a flottában, aki akkora hatalommal bírt volna, mint annak idején Wenthar Császár, vagy a Renegát, akik még ysalamirikkel körbebástyázott flottákra is képesek voltak pusztító Erővihart, vagy a parancsnokaikat sújtó őrületet és halált bocsátani, így csak az a megoldás maradt, amit az Endor óta minden flotta alkalmazott, ha szuperlézerrel felszerelt csatahajókkal találta magát szemben.
Mármint a menekülésen kívül. Közelebb, még közelebb azokhoz a csillagrombolókhoz.
Grodin flottájának egyetlen lehetősége volt, ha eléggé beférkőznek az EGB vonalai közé ahhoz, hogy a szuper-osztályú hajók orrában elhelyezettek pusztító erejű energiafegyverek ne tudják célbavenni őket sajátjaik veszélyeztetése nélkül. Vagy ideális esetben egyáltalán ne tudják célba venni őket, hiszen mellettük, alattuk, felettük, mögöttük vannak, a holttérben.
Az eddigi sortüzek és az U-hajók torpedóinak pusztítása után Grodin flottája majd húsz százalékos veszteséget szenvedett, de még így is vagy száz SiSD, ugyanennyi nehezen páncélozott, minden oldalról vívott közelharcra tervezett Aurora-soztályú nehézcirkáló és vagy feleennyi, a méretük miatt másodlagos célpontnak számító, de legalább olyan veszedelmes Judicator–osztályú csatahajó esett neki maximális sebességgel az EGB sorainak. A kisebb, régebbi gyártású muun és bastioni kísérőfregattok lemaradtak, a végetes találatot kapott zászlóshajók mentésével és a visszatérő vadászgépek újratöltésével, javításával voltak elfoglalva egyelőre – ilyen közeli összecsapásban Grodin nem sok hasznukat vette volna, inkább saját vadászainak védelmére hagyatkozott az EGB bombázóival szemben.
- Itt és itt próbáljunk meg éket ütni közéjük. – mutatott Grodin a taktikai térképen a Cosra és a Knot flottái közti résre. Így támadhatjuk mindhárom szuperlézeres hajójukat, és a lehető legtávolabb leszünk Daalától és a fázisváltó ágyúitól a bal oldalunkon. - Főkormányzó, ezzel kockáztatjuk, hogy Daala hajói a hátunkba kerülnek. – jegyezte meg Rezhek. - Majd a hátramaradt hajók fedeznek minket, ha kell, a törzsükkel. – vont vállat Grodin. – Közelharcban tudnak annyit, mint Daala ócskavasai.
Rezhek kapitány tekintete megvillant, de a Sith Birodalom elit flottájában nem volt szokás szóvá tenni olyasmit, hogy azok az ágyú (pontosabban kristály-fázisváltó) – tölteléknek szánt kísérőhajók tele vannak az SSD-k túlélőivel és sebesültekkel. - Továbbítom a parancsot a rajparancsnokoknak, Főkormányzó. – biccentett a zabrak. – Visszahívjam esetleg a medikai..
Grodin remegő kezére nézett, amellyel önkéntelenül törülgette az orrából szivárgó vért. - Nem kell. – rázta meg a fejét. – Csak támadjunk. A Császárért!!
|
|
|
Aweris
Jan 25, 2018 19:55:25 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 25, 2018 19:55:25 GMT 1
- Admirális, a Sithek főereje megfordult, és felénk tart! – jelentette a taktikai képernyőt figyelő egyik sorhajókapitány, mire az Emperor hídján Hänsel arca némiképp megrándult. Az EGB hajóit szimbolizáló kék színű háromszögek hosszú, a másik két flottához képest ritkásabb csomópontokból felálló vonalat alkottak a Sithek flottája mögött, azonban a főerő gerincét adó cosrai és knoti flották előtt, egészen a hajók alkotta arcvonal elején ott világított három, a többinél jóval nagyobb háromszög.. az Emperor, valamint a másik két Sovereing-osztályú szuperlézeres szuper-csillagromboló. Amíg csak az ellenséges sorhajók megsemmisítésére szolgáló nagy erejű fegyvereiket kellett használniuk, addig ez a pozíció kellőképpen kényelmes volt, most viszont Hänsel konstatálta, hogy az irányt változtató sith hadiflotta első számú célpontjává fognak válni így, és először kerülnek majd az SiSD-k odonit fézereinek lőtávolságába. A szőke cosrai főtiszt a mellette álló duóhoz fordult.
- Esetleg hátrébb vonhatnánk a zászlóshajókat. Ezzel a pozícióval nem csak magunkra fogjuk vonni a Sith ellentámadás tüzét, hanem a szuperlézerek is hamarabb holttérbe fognak kerülni. - Ha hátrébb vonulunk, akkor a saját hajóink fogják takarni a szuperlézerek tüzelési szögét, de kétségtelenül védve leszünk az első rohamtól.. – tette hozzá Doenitz.
Folett azonban megrázta a fejét. - Uraim, semmi sem történik véletlenül ebben az ütközetben, hát nem értik? Pontosan arra várunk, hogy a zászlóshajók legyenek a sithek fő célpontjai.. - Zum Reich und Himmel! – káromkodott Hänsel. – Nem volt elég az eddigi ámokfutásuk, maguk még a dicsőséges zászlóshajót is fel akarják áldozni??
Folett olyan pillantást vetett az admirálisra, mint aki erősen gondolkozik azon, hogy megmásítja korábbi parancsát, és mégis inkább kivégezteti őt Tiebolt-al. - Mein Lieber Admiral – pillantott rá végül megsemmisítő pillantással. – Azt ígértem, hogy ön bizonyosan túléli az ütközetet, ha velünk együtt dolgozik az ügyünkön a végső győzelemért, azt nem ígértem meg azonban, hogy ez az Emperor-ra is feltétlenül igaz lesz, bármennyire is fájna a szívem érte nekem is. Ne rontsa el ennek a győzedelmes pillanatnak a hangulatát. Már így is sokkal több kárt okoztunk a Sith férgeknek, mint a Lázadók a csata kezdete óta összesen. Némi áldozat igazán belefér a mi részünkről is, nem gondolja?
- Aber warum? – Kérdezte szinte könnyekkel a szemében Hänsel. – De mégis miért áldozzuk fel a zászlóshajót? Több tucat SiSD tart felénk, csak hátrébb kéne vonulnunk, vagy magunk elé engedni a nehezebb saját rombolóinkat, és amíg velük vannak elfoglalva a sithek, egyesével kilőni őket!
- A Főkormányzó csak addig fog ilyen elánnal támadni, amíg a győzelemre, vagy a kitörésre minimálisan reális esélyt lát. – jegyezte meg most az eddig szótlan Tierce, mintha csak saját gondolatmenetét próbálná behelyettesíteni a sith erők flottaparancsnokáéval, ami ebben az esetben minden bizonnyal helytálló is volt. – Ehhez pedig szüksége van arra a reményre, hogy elérheti és megsemmisítheti a szuper-osztályú hajóinkat, és megnyithatja az utat a flottájának. Vagy legalább elkerülheti, hogy egyesével levadásszuk. Ha most hátrább vonnánk a zászlóshajókat, kockáztatnánk, hogy megfordul, és a Köztársaság felé akar áttörni. Vagy valahol az oldalszárnyakon. Akkor pedig nem tartjuk kezünkben az életét és az ütközet sorsát.
- Ide akarják csalni. – értette meg Doenitz, akit láthatóan Folették nem tájékoztatták minden részletre kiterjedően a tervről. – Ez egy csapda. - Pontosan. Alaposan felkészültünk az öregember fogadására. – biccentett Folett. – Ezredes, melyik lesz az eredetije zászlóshajója?
- Máris mondom.. – zongorázta végig a feléjük tartó SiSD-k azonosítókódjait a terminálján Tierce, miközben az odonit fézerek első, távoli találatai már be is csapódtak a masszív zászlóshajó éjfekete orrába. A pajzsok felvillantak. – Ez az. – A klón megjelölte a taktikai kivetítőn az egyik SiSD-t. – Ez a Deception, a Főkormányzó korábbi zászlóshajója. Megbízik a legénységben. Bizonyos, hogy ide helyezte át a zászlaját.
- Admirális, kérem utasítsa a nulltéri navigációs stábját, hogy állítsák olyan irányba az Emperor-t, hogy az az SiSD pontosan a hidunk felé mutató támadási vektoron legyen. – fordult visza Folett Hänsel felé. - A Főkormányzó elkeseredett lehet, de nem feltétlenül öngyilkos személyiség.. – jegyezte meg Doenitz. – Nem fog csak úgy belénk rohanni..
- De igen, ha rásegítünk. – tette hozzá Folett. – Ugyanis miután az az SiSD elég közel ért, azt akarom, aktiválják a hajó összes vonósugarát.. és rántsák bele a hídba őket. Pont ide, ahol állunk most. – itt lehalkította a hangját, hogy a hídon lévő szélesebb stáb ne hallja a mondat végét. - Maguk teljesen megőrültek.. – sziszegte Hänsel.
- Még mindig meggondolhatja magát, Herr Admiral. – hunyorított Folett. – Vagy velünk fáradhat a Műveleti Központba, amikor jelt adok.. természetesen még jóval a kérdéses becsapódás előtt. Én sem óhajtok jobban hősi halottá válni, mint Ön.
A Műveleti Központ az Emperor mélyén, a jól védett, masszív törzs közepén feküdt, minden oldalról fedélzetek és páncélozott válaszfalak sokasága védte, a hídról pedig egyetlen gombnyomással át lehetett irányítani a vezérlési funkciókat oda. Ráadáasul az automatika ezt akkor is megtette volna, hogyha valami szerencsétlen találat folytán minden vezérlési kapcsolat megszakad a híddal, vagy az a protokoll túréshatárán túli, értelmezhetetlen parancsokat közvetít a hajó többi részegysége számára. Az Executor endori fiaskója egyszeri és megismételhetetlen szégyen volt a szuper-osztályú zászlóshajók tervezői szempontjából, legalábbis ami az efféle konstrukciókat illette.
- Sorhajókapitány, tájékoztassa a kíséretünkben lévő rombolókat, hogy a Sithek elérhetik a zászlóshajók vonalát, de nem törhetnek át a középső sorunkon. Nem érhetik el a SupSD-k és INT-alkotta harmadik vonalat semmiképpen sem. – tette hozzá Folett Doenitz felé fordulva. Ugyanez vonatkozik a Corporate Hadtestre. Az a jem’hadar hullám – pillantott a balszárny felé haladó ellenséges hajók szürkéslila tömegére – nem juthat át. Üzenje meg Reuenthal admirálisnak, hogy itt az ideje, hogy bebizonyítsa, milyen katonákat faragott a Harmadik Birodalom csürhéjéből.
- Bestätigt. – biccentett Doenitz. – Bármi utasítás a Clone és Bendő Hadtestek számára? - Daala cselekedjen belátása szerint. Biztos kitalál majd valami kreatívat. – mormogta Folett. – Polneyei? - Szükségtelen. Zalaxus tudja, mi a teendője a kardassiakkal. – mosolyodott el halványan Tierce. – És Aiax is, hogy mi a teendője.. később.
- Ausgezeichnet. Kitűnő. – jelentette ki Folett. Odakint a közeledő SiSD-k egyre nagyobbak lettek, ahogyan vad tűzváltás kezdődött az Emperor kisebb kaliberű fedélzeti turbolézerei és a sithelk odonit ütegei között. A szuperlézer még villant egyet, és elporlasztott a Főkormányzó zászlóshajója jobbján egy SiSD-t, aztán a hídon tartózkodó főtechnikus felemelte a kezét, jelezve, hogy ebből a távolságból már nem tudnak több pontos lövést leadni. A generátorok amúgy is csúcsra járatva működtek jó ideje.
- Szuperlézert deaktiválni, elülső szegmens pajzsait megerősíteni, a fennmaradt tartalék energiát irányítsák az önvédelmi turbolézer-tornyokba! – vezényelt Hänsel. – Schnell schnell Männer, mintha élnének! - Készítsék fel a Műveleti Központot. – szólt bele a hajó belső komjába Doenitz. – A biztonság kedvéért.. – tette hozzá egyre fejlődő színészi képességekről tanúbizonyságot téve.
A klón Tierce a közeledő SiSD-kre meredt, amelyek között már szabad szemmel is ki tudta venni a Főkormányzó zászlóshajóját. - Gyere csak, öreg. – suttogta vérszomjasan, izgatottan. – Már nincs messze a vége..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 2, 2018 18:08:42 GMT 1
Ellentétben a központi EGB blokk élén álló szuperlézeres zászlóshajókkal, a Chimera viszonylag biztonságos pozícióban, a Bendő-flotta közepén lebegett, ahonnan Daalának jó rálátása nyílt az ütközetre. Nem mintha ez a rálátás egyelőre túlságosan eseménydús élményt biztosított volna a Bendő első és utolsó birodalmi admirálisának. A jobb szárnyukon lévő klón erők csak egy kisebb kardassi támadóékkel néztek szembe egyelőre, míg magát a Bendő-flottát – talán éppen a fázisváltó ágyúk miatt féleltől, vagy éppen azért, mert Daalalának egyetlen szuperlézere sem volt – egyelőre elkerülte a megforduló sith főerő ellentámadása. Daala a korábbi parancsnok értelmében már az első szuperlézer-találatok után elrendelte, hogy nehéz, az Interdictorokénál sokkal erősebb tiltógenerátorokkal és páncélzattal bíró Dominator–osztályú rombolói, amelyekkel a Hadtestek közül egyedüliként rendelkezett - hála a ramakazi „gyűjtögetésnek” -, álljanak párba a polneyeiak zavaróberendezésekkel megrakott SupSD-osztályó kommunikációs hadviselő rombolóival, és a Hadtest-formációtól elszakadva a teljes EGB–flotta mögött alkossanak vonalat. Így a sithek kelepcében tartásához szükséges kulcsfontosságú hajók láncát a teljes frontvonalon valód támadással tudták volna csak megtörni a sithek, amelyett, hogy bekerítik és felmorzsolják azt a hadtestet, amelyben az összes specialista hajó van.
Ezzel az EGB egyik taktikai előnyét sikerült is nehezebben sebezhetővé tenni a sithek támadásával szemben, de Daala elégedetlenül konstatálta, hogy a másik adut úgy tűnik a cosraiak tálcán kínálják az ellenségnek.. az ESB-Főkormányzó rájuk rontó SiSD-inek.
- Asszonyom, létrejött a kapcsolat a Gneisenau-val! – jelezte Kresh, aki ideje nagy részét a taktikai terminál és a kom előtt töltötte, státuszjelentéseket kért be az egyes egységektől, és kvázi kézi vezérléssel figyelte a Bendő – Hadtest régebbi típusú hajóinak állapotát. Nem mintha erre kifejezetten rászorultak volna, hiszen eddig csak kósza, nagyurak vezette vadászosztagok és egy-egy kisebb, blokádtörési céllal támadó korvettraj került a Daala veteránjainak ágyúi elé, majd porladtak el.
- Phennir, a Krayt, a Darakaer és minden űrsárkány szerelmére, vonja már hátrébb a hajóját! – ripakodott rá repülőtábornok bajtársára daala, amikor végre a magas, szőke koréliai tiszt megjelent a képernyőn. – Azt hittem, ennyi ragadt magára az űrhadviselésből a TIE-kabinokban!
- Megtisztel az aggodalma, Natasi. – mosolyodott el halványan a holoalak. – De kézben tartjuk a dolgot. A szuper-csillagrombolóm ellenáll néhány SiSD támadásának. A zászlóshajóknak elől kell maradniuk, hogy megfelelő legyen a sithek étvágya a támadáshoz. - Ostoba. – szaladt ki Daala száján. – Ne hősködjön, szükség van magára a konszolidációhoz! Akkor legalább a zászlaját tegye át!
- Elnézést kérek, asszonyom, de én még abban az iskolában tanultam a birodalmi szolgálatot, ahol elvárás volt, hogy a parancsnok a csapatai éléről irányítson. – húzta ki magát leplezetlen büszkeséggel Phennir. – Ne aggódjon! Phennir vége!
- Szerencsétlen. – Daala megrázta a fejét. Phennir érthetett a politikai konspirációhoz, de csatát vívni még mindig úgy akart, mintha a 181-esek egyik TIE Interceptorában ült volna. Ez pedig kockázatos volt. Phennir volt az egyetlen, aki változatos múltjának ellentmondva valamennyire kivívta a Köztársaság vezetőinek bizalmát. Ha elesik az ütközetben az új, haladóbb szellemű birodalmi vezetés fontos ikont veszít.. ráadásul Daalának egyedül kellett volna veszekednie Lecersennel. Arról nem is beszélve, hogy Phennir nélkül a knotiak és cosraiak talán újragondolhatják , hogyan fogadják Diestl elveszítését, Daala pedig ugyanabba a pozícióba került volna, mint amelyben szövetségi államfőként.. rászorulva a Cosra segítségére, de egyszersmind folyamatosan arra várva, hogy azok valamikor hátbaszúrják.
Nem. - Alvar, utasítsa a fázisváltókkal felszerelt hajóinkat, hogy készüljenek átkarolásra!
Kresh arcéle megrándult. - Ha a sithek támadó alakzata mögé küldjük a V-hajóinkat, akkor a hátvédjük beszoríthat minket. Már azelőtt megsemmisítik a hajóinkat, hogy egyáltalán használni tudnák a fázisváltókat.
Daala a holotérképre meredt és belátta, hogy Kreshnek igaza van. A Bendő–flottában nem az új gyártású, masszív Tector- és Dominator–osztályú csillagrombolókat, hanem a régebbi birodalmi és ex-klónháborús ramakazi zsákmányokat szerelték fel fázisváltókkal. Victoryk, Venatorok, Acclamatorok alkották a hordozó platformot a legtöbb esetben, a fázisváltó ráadásul nem volt kifejezetten nagy hatótávolságú fegyver, nem hordott olyan messze, mint egy csillagromboló turbolézer-tornyai. Így aztán a nagy tűzerejű, üss-és-fuss típusú támadásokra optimalizált kristály-fázisváltók jelenleg hasznavehetetlennek tűntek.
Daalának azonban csak egy pillanat kellett, hogy átgondolja az opciókat. Nem futamodott meg ennyitől.
- Mi a régebbi gyártású hagyományos csillagrombolóinkkal tartjuk az arcvonalat, és megindulunk, ha a sithek második hulláma ki akarna törni. – jelentette ki végül. – Aiax parancsnok, üzenjen a klón barátainak, hogy szükség esetén álljanak készen erősítés küldésére ők is. Elsősorban azok a nagy kapacitású csapásmérő vadászok kellenének nekem. A V-hajók pedig a cosrai és knoti flották felé hajtsák végre az átkarolást.. de ne mögöttük, hanem a fő arcvonalunk alatt.. és felett.
- Így takarásban maradhatnak a saját hajóink által, és akkor fognak tüzelni, hogyha az SiSD-k egy vonalba érnek. – vigyorodott el Kresh. – Tájékoztatom a V-hajók parancsnokait és a cosraiakat. - Helyes. – szorította ökölbe a kezét Daala. Menetelhettek akármennyit a cosraiak, ő mégis meg volt győződve róla, hogy a Bendő veteránjai döntik el majd a csatát.
A Bendő–flotta nagyjából fele irányt váltott, és merőlegesen, a fő arcvonal feletti és alatti síkba manőverezve megindult a cosrai és knoti Hadtestek irányába, hogy oldalba kapja az ellenük felvonuló SiSD-ket. Aiax felvette a kapcsolatot Zalaxussal, miközben magában elismeréssel adózott Daala kvalitásainak. Szinte sajnálta, hogy a terv következő fázisában már nem jut hely az öregasszonynak.
...
A Zalaxus admirális zászlóshajójaként szolgáló fekete, HSD-osztályú Bellicose a Clone Hadtest formációja közepén foglalt pozíciót. A Hadtest nagyobb részt új, cosrai, knoti és byssi gyártású csillagrombolókból állt, köztük olyanokból is, amelyeket eredetileg a Cosra számára gyártottak, de a Vezérkar szívesebben bízta őket a magasan képzett klón legénységre, mint motivált, de tapasztalatlan, a villámtanítás adta különleges képességeket és a genetikailag tökéletesített, érett izomzatot nélkülöző tizenéves cosrai kadétokra. A minimális hangár-kapacitású, fegyverekkel teletűzdelt Tector-osztályú csillagrombolók és a hagyományos birodalmi rombolók nagytestvérének, az Allegience-osztálynak modern fegyverekkel és rendszerekkel felszerelésével született HSD–osztály tagjai ugyan nem voltak SiSD-méretűek, de legmodernebb technikát képviselték, amit az EGB fel tudott mutatni e pillanatban.
A Clone Hadtest erősségét azonban nem csak ez adta, hanem a nagy létszámú, modern kísérőcirkáló, valamint a régebbi sorozatú csillagrombolóik hangárjaiban sorakozó TIE Defenderek és Cygnus Missile Boatok, nagy kapacitású csatagépek genetikailag űrharcra tökéletesített pilótákkal, mellettük pedig kötelékharcra optimalizált, tanulékony mesterséges intelligencia által vezérelt TIE-droidvadászok.. és persze a teljes EGB – haderő vonalában szétterített SupSD-k, a kék egyenruhás spectechek zavaróegységei.
Semmi látványos szuperlézer, vagy álcázott torpedóhajó, csupa olyasmi, ami a jól bejáratott és bevált technológiák tökélyre fejlesztésére révén jelentett fenyegetést... éppen csak az ellenség hiányzott, akit fenyegetni lehetett volna. Zalaxus ezért vette szinte örömmel Aiax hívását, amely szerint Daala a klónok vadászbombázóinak fedezetét kérte a fázisváltóval felfegyverzett V-hajói mellé, amelyekkel megindult, hogy oldalba kapja a sitheket a nehéz knoti és cosrai csillagromboló – formációk közepén.
- A vadászosztagaink azonnal indulnak. – nyugtázta Zalaxus, majd a komtisztjéhez fordult. – Kapcsolják nekem Aranjit!
A technikusok nekiláttak létrehozni a kapcsolatot a SupSd-formáció vezérhajójával, miközben Zalaxus visszafordult a taktikai térkép felé. A Clone Hadtest eddig nem kapott szinte semmiféle ellenséges tüzet, de gyorsan közeledett feléjük egy masszív kardassi formáció. Az alakzat élén álló aranszínű, hatalmas Hutet-osztály dreadnoughtokhoz mérhető hajója pedig nem volt a klónoknak. Ezek az SiSD-nél is masszívabb, odonit fézerekkel teletűzdelt behemótok a kardassi flotta zászlóshajói voltak. Mivel nem volt megfelelő vadászfedezetük, a klónok rakétás naszádjai jó eséllyel szállhattak velük szembe, de ehhez még szükség volt némi segítségre..
- Admirális, az Illuminator válaszol. – jelentette a komért felelős klón. Zalaxus előtt felvillant a kék egyenruhás spectech másodtiszt, Aranji képe. - Zavarórendszerek és komcsatornák optimálisan működnek minden hajón, mit óhajt, admirális? – kérdezte a spectech.
Zalaxus fekete flottaőr sisakot viselt, ami ugyan nagyon messze állt az előírástól, de mivel eredeti genetikai kódolását tekintve a férfi Flottakommandós volt, nem pedig szimpla vezénylő tiszt, ennyit megengedett magának. Zalaxus amúgy is kivételnek számított a klónok között, mert egy genetikai hibából eredően a sorozata gyorsan öregedett, így egy hetven éves öregember benyomását keltette és folyamatos tartály-kezelésekre szorult, hogy ha visszafordítani nem is tudják, de legalább szinten tartsák a sejt-degradációt. Azt már maga sem tudta, hogy vajon valamiféle morbid viccből választották-e meg társai a Klón Tanácsban a Clone Hadtest admirálisi rangját viselő személynek, vagy tényleg komolyan gondolták.
- Azok a kanálfejűek kezdenek zavaró közelségbe érni, fiam. – játszott rá a szerepre Zalaxus immár szinte ösztönösen, a közeledő kardassiak felé intve fejével a holotérképen. – Itt az ideje, hogy kipróbáljuk, milyen kódokat kaptunk a barátainktól odaátról. - Máris élesítjük a kódot! – Aranji parancsokat továbbított a holovevőn kívülre, hamarosan pedig a SupSD-k nagy frekvenciás adói a Dukattól és társaitól kapott kódot kezdte sugározni Tain igazgató közeledő Obszidián Rend elitgárdája irányába. A Hutet-ek és Galor-ok egy pillanatig csak ugyanúgy jöttek, mint eddig, aztán a fényeik vibrálni kezdtek, lelassultak egy pillanatra, majd haladtak tovább.
- Bent vagyunk a kardassi hajók vezérlő rendezerében, sikerült! – közvetítette elégedett mosollyal az arcán Aranji. Mindig lenyűgözték az efféle kísérletek. – Kézben tartjuk a vezérlőpaneljeiket! - Zárják ki őket a rendszereikből, utána pedig kapcsolják le a pajzsaikat és a fézereiket. – rendelkezett Zalaxus. – A hajtóművek menjenek tovább, azonos vektoron, mint eddig. Szépen beleszaladnak a tűzvonalunkba.
Aranji tisztelgett, a SupSD-k technikusai pedig munkához láttak. - Mehetnek a rakétás naszádok is. – vetette oda vadászirányítójának a klón főtiszt, majd a tűzvezetéshez fordult.
- Turbolézerek és ionütegek célra. Koncentrált plazmasugár – ütegek célra. A kisebb rombolóik nem érdekesek, a zászlóshajóik közül próbáljunk meg azért megbénítani néhányat. Érdekes lenne belülről tanulmányozni egy ilyen monstrumot. - Ütegek célon. – közölte az irányzó.
- Minden hajónak, tűz! – Zalaxus lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogyan a nehézcsillagrombolókról kilőtt első sorozat zöld és kék sugarai színes íveket rajzolva átszelik az űrt, majd becsapódnak a kardassi csatahajókba anélkül, hogy a pajzs színes pulzálása jelezte volna, hogy a találatokat felfogta volna a védelmi energiamező. Ehelyett barnásvörös robbanások tarkították a kardassi hajók felszínét, válasz pedig nem érkezett.. - Folytassák a tüzelést. – pödörte meg őszes bajszát Zalaxus. Szép dolog, gondolta. A teljes hajóhad legnagyobb harcértékű flottája, és mi jut nekik? Egy kibaszott lőgyakorlat.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2018 13:04:55 GMT 1
A Deception rázkódott, ahogyan túljutottak az útjukban álló EGB-s csillagromboló kettészakadása nyomán keletkező tűzgömbön. A másik öt, közvetlenül az Emperor-t célba vevő SiSD továbbra is koncentráltan, a zászlóshajó körül lévő, a többi sorhajóhoz képest előrébb álló EGB-s kísérő-csillagrombolókat egyesével célba véve haladt, odonit fézereik köncentrált tüzével kettészakítva azok testét, mielőtt rátértek volna a zászlóshajóra. A másik két Sovereign-osztályú zászlóshajót támadó kötelék Grodin utasításai alapján hasonló módszert alkalmazott. Úgy tűnt, az EGB továbbra sem szándékszik hátravonni zászlóshajóit, az Emperor számára azonban nehezebben ment az irányváltoztatás hatalmas méretei miatt, Tierce SiSD-i pedig folyamatos, finom irányváltásokkal elérték, hogy a szuperlézer ne tudja őket ismét célba venni. A Sovereign-eket támadó rajok ellenfelei azonban mozgékonyabbak voltak, mindkét kötelék már elveszített egy-egy csillagrombolót az ellenséges szuperlézerek közvetlen tüzétől, de mögöttük ott érkezett a tartalék, a második hullám.
Az arcvonal többi pontján nagyjából kiegyenlített párharc folyt a Judicator-osztályú rohamcirkálók és az EGB fő csomópontjai közti réseket kitöltő Tector-osztályú nehéz-csillagrombolók körül. Ezek kisebbek, de masszívabbak voltak, mint a zászlóshajók körül csoportosuló Allegience-osztályú monstrumok, ahogyan az Aurorák számos lövegeinek tüzét is kitartóan állták a kisebb rombolók és az a néhány tucat koréliai gyártású hadihajó, amelyeket bizonyára még az áruló Phenniren keresztül vonultattak be a Szövetségből az EGB-hez átállt rendszerek védelmi erőitől.
Az ESB célja azonban nem is a teljes megsemmisítés volt, csak a zászlóshajók kiiktatása és az áttörés. Az Emperor pedig már ott magasodott Grodin alakzata előtt.
- Vegyék célba a védelmi ütegeiket, és kapaszkodjanak. Amint túlértünk az első szekción, kezdjék meg a közvetlen tüzelést a hídra, a felépítményre és a manőverező fúvókákra. Ha mozgásképtelenné tesszük, akkor már elegendő, hogyha a hajóink elszakadnak a tüzelési szögből, utána már csak egy nagy halom lebegő fém lesz. – utasította kapitányát Grodin, mire a zabrak izgatottan parancsokat kezdett továbbítani.
Ami ezután következett, a nagy klónháborús, közvetlen közelről vívott ütközetek emlékét idézte. A Sith nehézcsillagrombolók és a hatalmas, éjfekete Emperor ágyúi közvetlen közelről árasztották egymásra a sortüzeket. Felületi robbanások, kiforduló lövegtornyok, összeégett tüzérek jelezték mindenhol, ahogyan a hajók legfelső tüzérségi fedélzetei kölcsönösen lassan ronccsá változtak. Ilyen távolságból a pajzsok csak korlátozott ideig állhattak ellen minden találatnak minden egyes ponton, a sith hadihajók pedig áttérhettek saját kisebb kaliberű és turbolézer ütegeik használatára, miután odonit fézereik túlterhelődtek – Grodin utasítására a legtöbb hajón le is kapcsolták őket, hogy a pajzsok tovább bírják. A Főkormányzó elégedetten konstatálta, hogy a közvetlen közelharcban nagyjából kiegyenlítettek az erőviszonyok, az SiSD-k viszont kétszer akkora méretükkel egyszerűen tovább bírták a közvetlen közelről történő bombázást, mint akár az EGB legnagyobb csillagrombolói is, amelyek nem voltak képesek olyan fürge kitérő manőverekre, mint a kisebb hadihajóik. A sithek felől nézve az EGB jobbszárnya állt a legrosszabbul, ahol a kisebb, fondori és cosrai cirkálók és régebbi gyártású kísérőhajók arcvonala kezdett összeomlani. Egyedül Phennir személyes elitgárdája, másfél tucat koréliai gyártású csillagvédő tartotta az alakzatot, amelyek annak idején a Konföderáció államfői elit-hajóraját alkották még, most védőkört formázva a zászlóshajójuk körül.
- Ez az.. – sziszegte maga elé a Főkormányzó, miközben az Emperor felépítménye lassan betöltötte a látóterét. – Csak még egy.. kicsit...
- Főkormányzó, a Tenebrous–raj súlyos veszteségeket jelent! – szakította félbe Grodin reményeit Rezhek kapitány. A Főkormányzó azonnal megpördült székével, hogy jobban lássa a másik oldalt, ahol a neki bal oldalt lévő SiSD-raj támadta az EGB másik, kisebb Sovereign-osztályú zászlóshajóját. Az SiSD-k továbbra is tartották az alakzatot, letarolva még három, az ő ellenfeleikhez hasonló Allegience-osztályú knoti csillagrombolót, de aztán Grodin egy pillanat múlva rájött, hogy valami nem stimmel.. három.. nem, mostmár négy SiSD lelassult és sodródni kezdett, kettő szinte egymásba rohant.
- Nagyítást a Tenebrous–rajra! - kiabált a Főkormányzó, és ahogyan a Deception holomegjelenítője a szárnyra fókuszált, már ő is kivehette akár szabad szemmel is az SiSD-k felületén terjedő hatalmas, pulzáló réseket, a lebomló felületi struktúra nyomait. - Az a rohadt kurva! – köpött ki a Főkormányzó oldalra, miközben egy újabb őszes hajcsomó hullott fejéről a földre. – Üzenjenek a Tenebrous-rajnak, hogy keressenek kristály-fázisváltókkal felszerelt hajókat a tűzvonalukban! Daala nyomorult bárkái ott vannak valahol!
Majd egy pillanat alatt továbbvitte a gondolatot és a saját kapitányához fordult. - Rezhek kapitány, látni akarom a minket körülvevő EGB hajók részletes képét és taktikai jellemzőit.. - Azonnal képernyőn, uram. – jelentette a zabrak. – Már elemeztük az előttünk lévő csillagrombolók lőképét.. nincs fázisváltó használatára utasló energiajellemző..
Grodin elgondolkozott, majd a nagyított képen egyszer csak megpillantott az egyik, rézsút előttük és felettük lebegő régebbi csillagromboló deltoid alakú törzse fölül kikandikáló két apróbb orrot... régi köztársaságbeli Venator–osztályú fregattokét.
- Négy – hét – kilenc – három! – továbbította kétségbeesetten a lőkoordinátákat Rezhek is. – Pályakorrekció!
A Deception felső ütegeinek el kellett fordulniuk a jobb oldalán lévő Emperortól a bal oldalról, fentről érkező Venatorok felé. Mire tüzet nyitottak, addigra a Venatorok orrában és oldalán lévő ágyúk már kékes, pulzáló golyószerű plazmalövedékeket löktek ki magukból a zászlóshajó azon pontjai felé, amelyeket meggyengített az Emperor ütegeivel vívott párharc.
- Kapaszkodj! – üvöltötte Rezhek kapitány, ahogyan a fázisváltó ütegek találatai lyukakat vágtak a Deception orrába és a hangárok, valamint a sérülékeny odonit reaktorok feletti részbe. Már látni lehetett, ahogyan a találatok nyomán terjedni kezd a külső páncélon támadt lyuk. A turbolézerek sorozata és néhány odonit fézer-löket levágta a romboló mögött megbújó egyik Venator elején, mire a másik gyorsan kifordult és visszamenekült a nagyobb hadihajó takarásába. - Takarásból lőnek, alulról és felülről is! – állapította meg a hadszíntér elemzéséért felelős alacsonyabb rangú testőrparancsnok Grodin parancsnoki széke mellett.
- Lokalizálják erőterekkel azokata találati pontokat! – sietett minimalizálni a veszteségeket Rezhek. A kristály-fázisváltó alattomos fegyver volt, és az SiSD-méretű hadihajók számára még az ionágyúnál is nagyobb veszélyt jelentett. Ugyanis ha nem sikerült lokalizálni a találatok nyomán elinduló láncreakciót erőterekkel, megfosztva a lehetőségét annak, hogy továbbterjedjenek a szuperstruktúrán, akkor kvázi végigterjedhettek a hatalmas monstrumok mind az 5-6 kilométeren, szinte felfalva a hajót. Amíg hagyományos fegyverek ellen egy SiSD sokkal hatásosabb volt, mint az árából építhető tizenöt kisebb cirkáló, addig fázisváltók ellen pont ellenkező volt a helyzet.. tizenöt közvetlen találat helyett elméletileg akár egy is elég volt a teljes katasztrófához.
- Erőterek a helyükön! – jelentette a főgépész. A fázisváltók okozta kárt csak úgy lehetett minimalizálni, ha elvették a láncreakció számára „ehető” anyagot.. a találatot kapott részt teljesen le kellett választani a többi fedélzettől és a környező szakaszoktól, majd egy energiamezővel izolálni, hogy a molekuláris bomlás ne terjedhessen tovább. Tanácsos volt kikapcsolni minden energiát is az izolált részen belül, mert a terjedő antianyag – molekulák a sima fémnél csak az eletromosságtól sercegő, vagy üzemanyagot és hűtőfolyadékot szállító vezetékeket szerették jobban. A Deception felszínén hamarosan hatalmas lyukak tátongtak, amelyeken keresztül berendezési tárgyak és az oda szorult, szerencsétlen legénység tagjai lebegtek ki a gyilkos feketeségbe. A zászlóshajó jobbján egy másik SiSD roncsdarakat szanaszét szórva felrobbant, úgy tűnt, a fázisváltók találatai leették magukat egészen az odonit generátorokig.
- A Tenebrous–harccsoport megsemmisült! A Jerec Nagyúr-nak és a Sariss úrnőnek is vége! Az Incinerator és a Terminator sérültek, mozgásképtelenek! – sorolta izzadtan kapitány a veszteségeket. - Üzenet minden hajónak, változtassanak a lőelemképzésen, találják meg és lőjék ki azokat a Bendő – roncsokat! – Grodin elfehéredett, ahogyan felmérte.. kitörési kísérlete ebben a pillanatban fog meghiúsulni. – Utasítsák a kisebb hajóinkat és a vadászosztagainkat, hogy vadásszák le az összes régebbi fregattot a környéken! Azt akarom, hogy minden Aurora és SithX vadászosztag azokra vadásszon!
Amint megpróbált levegőhöz jutni, Grodin visszapillantott előre, és döbbenten konstatálta, hogy az Emperor hídja már bőven ott magasodik előttük. - Rezhek, mindenre nekem kell parancsot adnom?? Bele akar rohanni Diestl-be?? Térjenek már ki!
A zabrak kapitány átrohant a hídon a navigációs panelhez, majd néhány zavart pillanat után visszafordult parancsnoka felé. - Én.. nem tudunk kitérni, uram! Az egyik fázisváltó találat megbénította a bal oldali manőverező fúvókákat.. és úgy tűnik.. Főkormányzó, az Emperor vonósugarakkal tart minket irányban! Beléjük fogunk rohanni!
- Ezek teljesen megőrültek. – Grodin körbepillantott. Mindenhol fázisváltók által eltalált SiSD-k dezintegrálódott darabjai lebegtek, a jobb szárnyukon pedig látványos robbanások jelezték a knoti – fondori flotta körül, hogy az ellenség U-hajói is visszatértek. A jobb szárnyon az SiSD-k második hulláma szétszórta és rejtőzködésre kényszerítette Daala muzeális értékű hajóit, de most rakétás naszádok torpedó – sorozataival kellett szembe nézniük. A Főkormányzó felismerte a típust, hiszen még ő működött közre a továbbfejlesztésében.. a Polneye Missile Boatjai voltak azok. Teljes összeomlás..
- Minden energiát a hajtóművekbe, kitérő manőver! – ordította Rezhek. Grodin majdnem kiesett a parancsnoki székéből, ahogyan a Deception lassan, nagyon lassan fordulni kezdett, de így sem tudták elkerülni az ütközést. A már így is sérült struktúrájú orr szinte letört, ahogyan összeütközött az Emperor felső felépítményével, darabokra zúzva a parancsnoki hidat. Aztán a vonósugarak vonzása megszűnt.
- Kompenzálj, kompenzálj! – ordította ismét a zabrak kapitány, mielőtt belezuhant volna az egyik parancsoki árokba, lefejelve egy monitorsort, majd eszméletét veszítve elcsendesedett. A Deception hátsó része kitört felfelé, miközben a gépházzal kapcsolatot tartó technikusok kétségbeesetten igyekeztek úrrá lenni a helyzeten, majd újabb rázkódás, ahogyan a hajó továbblendült, egyenesen az EGb – zászlóshajó fő hajtóműveinek sugarába. - Tüzeljenek mindennel, amilyük még van! – üvöltött fel Grodin, mielőtt ő is az egyik árok felé kezdett volna zuhanni. – Lőjék az Emperor hajtóműveit!!
...
Amikor néhány perccel később a Főkormányzó feleszmélt és kikászálódott a legénységi árokból, csak a vörös vészvilágítás fényei adtak némi aláfestést a Deception pusztulásának. A hídról szökött a levegő, sebesültek és medikusok tántorogtak mindenhol. Egy vörös köpenyes testőr lépett oda a Főkormányzóhoz és egy légszűrővel ellátott testőr-sisakot nyomott a kezébe. Grodin sietve nekiállt átöltözni.
- El kell hagynunk a hajót, Főkormányzó. – közölte a Testőr. – Mindjárt megsemmisül. A tat felőli hangár még ép, a rohamcsónakja menetkész. Melyik hajóra helyezzük át a zászlót? - Semelyikre.. – nyögte a Főkormányzó, kipillantva a híd roncsain túlra. Az Emperor sem volt jobb állapotban, egy másik SiSD is összeütközött vele, a hídjából semmi sem maradt, hajtóművei kihunytak.. ellentétben viszont saját hajóival, az EGB második hulláma azonban épségben volt, és közeledett, össztüzet zúdítva a megbénult, sérült SiSD-kre. Grodin pedig rádöbbent, hogy ismét átverték.
Feláldozták a zászlóshajóikat, hogy kelepcébe csalják a flottáját. Ismét. Csapdába a csapdán belül. - Jelezzenek az összes, még elérhető sith vadászosztagnak és rohamcsónaknak. – suttogta végül, miközben feltápászkodott. – Csatlakozzanak hozzánk, és fedezzenek. Megpróbálunk áttörni vadászokkal. Ha kell, normáltérben távolodunk el olyan messze, ahol már ugrani tudunk.
...
Az Emperor törzse mélyén lévő taktikai irányító központot még nem érték el a találatok, de a remegés egyre intenzívebbé vált.
- A parancsnoki hangár jelzi, hogy készen állnak a siklók, uraim. – közölte tárgyilagosan, de némi sietséggel a hangjában Doenitz. – A hidat és a hajtóműveket elveszítettük. - A Sith Főkormányzó hajója? – kérdezte Folett. - Harcképtelen, ahogyan a többi SiSD is az első hullámból. – közölte Doenitz. – De a második hullám és a kisebb hajók még gondot okozhatnak.
- Kretchmer és Witte avatkozzanak be a harcba a tartalékban álló U-falkákkal. – rendelte el Folett. – A másik két zászlóshajó? - A Gneisenau a megsemmisülés szélén áll . –közölte Doenitz. - Nagyszerű, személyesen fogom megüzzeni Phennirnek, hogy értékeljük a szolgálatait. Nagyra értékeljük. – mosolyodott el Folett.
- A Scharnhorst épségben maradt. – folytatta Doenitz. – Luetjens altengernagy érdeklődik, hogy áthelyezike a zászlót. - Meg kell hagyni, Daala fázisváltói nélkül bajban lettünk volna. – tette hozzá Tierce.
Folett elengedte a füle mellett a megjegyzést, láthatóan nem akart tiszttársai füle hallatára dicsérő szavakat zengeni a Bendő-flottáról. - Admirális úr, sorhajókapitány, ezredes. – fordult Hänselhez, Doenitzhez és a jelen lévő egyik Tiebolthoz Folett. – Azt javaslom, Önök szálljanak át a megmaradt Sovereign-ünkre. Én a redundancia kedvéért egy hátrébb álló rombolóra szállok át. - Máris.. elnézést, van még egy bejövő jelentés. – jegyezte meg az adattáblájára pillantva Doenitz. – A Deception és a környező, még ép sith hajók vadászrajokat és rohamsiklókat indítanak. A flottánk külső perimétere felé tartanak.
- Nem adja fel. – jegyezte meg most Tierce, eredetijére utalva. – A Főkormányzó addig küzd, amíg életben van. Ha máshogy nem, akkor vadászokkal próbál kitörni.. ha úgy tetszik, életben maradni. - Rád bízhatom, polneyei? – kérdezte Folett.
- Nem hagyja el élve a rendszert. – biccentett Tierce, majd a sorhajókapitányhoz fordult. – Doenitz kapitány, üzenje meg a polneyei naszádjainknak, hogy vegyék célba a menekülő sith vadászrajt. Minden TIE-Defenderünk forduljon rá azokra a rohamcsónakokra, szorítsák őket a flottájuktól távol, de az ugrási pontokkal ellentétes irányban, a hold felé. És szükségem lesz egy külön rohamsiklóra, amelyik állja a strapát.
- Parancs. – biccentett Doenitz. - Indulhatnánk? – kérdezte remegő szájszéllel az eddig szótlan Hänsel. – A nagy stratégiagyártás közepette mind itt veszünk.. - Értékelem, hogy immár nem óhajt a hajójával együtt pusztulni, admirális. – kacsintott Folett, majd felpattant. – Rendben, indulás, evakuáljon mindenki! Jelentkezzenek be, ha elérték a kijelölt hajóikat!
...
A cosrai – fondori hajóraj élén álló Sovereign-osztályú Gneisenau lángokban állt. A felé közeledő SiSD-ket túl későn érték el a Bendő-flotta fázisváltó ágyúkkal felszerelt fregattjai, a régebbi cosrai, tapani és konföderációs milicista cirkálók pedig súlyos veszteségeket szenvedtek. A Phennir személyes különítményét alkotó, fondori Strident-osztályú csillagvédők parancsnoka védőkört vont a zászlóshajó köré, és a központi utasítást meg sem várva utasította a tartalékként mögöttük felsorakozott U-hajókat, hogy lépjenek közbe, mielőtt a sithek elérik a leghátsó, tiltó- és zavaróhajókkal megerősített támogató vonalat és áttörnek. A zászlóshajó hídját azonban hiába hívta, választ nem kapott..
A Turr Phennir – klón izgatottan, mégis csendesen állt a csatahajó hídján, szembenézve saját pusztulásával. Amilyen rövid, annyira izgalmas élete volt. Megtapasztalta a jólét előnyeit, fürdőzhetett egy többszörösen kitüntetett elit pilóta emlékeiben, belevethette magát a politikai machinációba.. szolgálhatta az újjáalakuló Birodalmat életével és halálával a valódi, áruló, gyenge Turr Phennir helyett.
Ha csak rövid ideig is, de egy jobb Turr Phennir lehetett. Tökéletesebb, hűségesebb. Mialatt a Gneisenau pajzsai az utolsókat rúgták, a feléjük közeledő, láthatóan öngyilkos szándékő Judicator-osztályú csatacirkáló pedig egyre nagyobb és nagyobb lett, a Phennir – klón még vette és nyugtázta Folett ezredes üzenetét, melyben biztosította arról, hogy kész a legnagyobb, legtermészetesebb áldozatra.. majd úgy döntött, hű lesz a férfihez, aki eredetileg viselte személyiségét és nevét.. hogy hősként emlékezzenek rá, ne pedig a Fondoron meggyilkolt gyenge árulóként, ami volt.
Turr Phennir felsétált a híd elülső, még ép részére, és kihúzta magát. - Kommunikáció, csatornát a saját flottánk parancsnoki hajóihoz.
Az egyetlen életben maradt, véres arcú komtiszt jelezte, hogy él a kapcsolat. - Bajtársak! Cosraik, fondori, tapani harcosok, bajtársaim a Birodalom bukása óta, a Konföderáció és összetartozásunk születése óta, az Új Rend ismételt felemelkedése óta! Megtiszteltetés volt veletek szolgálni, köszönöm nektek. Harcoljatok tovább, emeljétek fel a zászlót, harcoljatok tovább a Birodalom hőseiként! Éljen a..
Nem fejezhette be, ahogyan a folyamatosan tüzelő, lángoló sith Judicator, fedélzetén a Sith Egyház agyontetovált, fanatikus nagyuraktól hajtott öngyilkos legénységével becsapódott, lángoló golyóbissá változatva a Sovereign-t.
Turr Phennir klónja elérte, amit eredetije sosem tudott... hőssé és mártírrá tette a 181-esek utolsó parancsnokát a Birodalom hőseinek csarnokában.
|
|
|
Aweris
Feb 6, 2018 19:19:07 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 6, 2018 19:19:07 GMT 1
Daala szobormerev arccal figyelte az egyik távolsági megjelenítőn Phennir zászlóshajójának pusztulását, amelyet nem sokkal azután követett az Emperor felrobbanása. A kitörni próbáló sithek rettenetes veszteségeket szenvedtek a zászlóshajók elleni támadásban - nem kis részben hála Daala fázisváltós hajói beavatkozásának -, sőt a knotiak másik Sovereign-jét sikerült is megmenteni, de ez nem jelentette azt, hogy a csata véget ért. - A Phennirt védő fondori hajóraj parancsnoka igazolta, hogy a tábornok nem szállt át egyetlen másik hajóra sem a Gneisenau felrobbanása előtt. - közölte szárazon Kresh. - Lejátszott még egy búcsúüzenetet a legénységének..
Daala ökölbe szorította a kezét. - Az az ostoba. És az Emperor-nak vannak túlélői? - Több cosrai főtiszt a stábból, úgy tűnik, de még útban vannak az új zászlóshajók felé. - sorolta Kresh.
Az admirális asszony megrázta a fejét. - Na nem.. nem fogom hagyni, hogy az összes eddigi erőfeszítésünk kárba vesszen. Átmegyek a megmaradt knoti zászlóshajóra, és átveszem a parancsnokságot a flotta felett, mielőtt még valamelyik szabadon szaladgáló cosrai al-admirális meggondolja magát, hogy mire lövünk.
Merev csend ereszkedett néhány pillanatig a Chimera hídjára. Kresh végül már majdnem kiejtette a száján, hogy "felkészítem a hajóját, Főnök", amikor a mellette álló Aiax közbeszólt. - Elnézést, asszonyom, de a biztonsága miatt nem javasolnám. A hajórajok közti űr tele van vadászrajokkal és rohamcsapatokkal.. még ha valószínűtlen is, hogy célba veszik a hajóját.. - Igaza van. - értett egyet Kresh végül a klónnal. - Majd én átmegyek a Scharnhorstra, Főnök. A rombolóról is koordinálhatja a teljes flottánk mozdulatait, ha a középső sávba manőverezi a Chimerát. Daala biccentett. - Rendben Alvar, induljon. Rúgja seggbe nekem a megmaradt cosrai admiralitást. Úgyis van benne már rutinja.
Kresh és Aiax egyszerre vigyorodtak el, csak nem ugyanazon. - Ki a rangidős a csillagromboló rajból? Mármint a mienkből. - kérdezte Daala Kresht. - Trott Dewar admirális - helyettes az Omnipotent-ről. - felelte Daala jobbkeze. - Üzenjenek neki, hogy vegye át a Bendő - flotta operatív parancsnokságát. - intett az admirális. - Kresh, a hajója várja.
Amikor Kresh távozott, Aiax felpillantott a holotáblájáról. - Admirális, a többi Hadtest sith nagyurak vezette behatoló kommandókat jelentett több hajónkról. Javaslom, hogyha a flotta középső blokkjába manőverezünk, erősítsük meg a biztonsági hálót. Engedelmével felhívnám két osztagomat a hídra. Daala oda sem nézett a klónra, annyira lefoglalta a következő lépés a csatában.. és utána. Immár Phennir nélkül, Diestl nélkül.. rá kellett döbbennie, hogyha gondoskodik Lecersenről, akkor praktikusan ő lesz ennek az új EGB-nek a legfőbb vezetője. Beleborzongott a perspektívába. Talán mégis eljön az ő ideje? - Asszonyom? - Hívja csak, persze, köszönöm. - biccentett végül a nő.
Aiax most már csak magában somolygott. Tökéletesen alakult. A Chimera elszakadt a Bendő - flotta többi, nagy harcértékű egységétől, Kresh távozott, a híd pedig tele volt klón kommandósokkal. Tökéletes, igen.
|
|
|
Aweris
Feb 15, 2018 15:39:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 15, 2018 15:39:42 GMT 1
A nagydarab, a koréliai teherhajók méretével vetekedő, mégis kecses, erősen páncélozott és halálos sith rohamsikló és kísérete állhatatosan igyekezett az EGB flotta hátsó traktusa és a szabadságot jelentő mélyűr felé. A jem'hadar vadászhajók éjfekete kiadásához hasonlító járművet még néhány másik hasonló követte, akik elsősorban a csalétek szerepét játszották, megnehezítve az üldöző EGB vadászgépek dolgát annak megállapításában, hogy most pontosan melyik is a Főkormányzó vadászhajója. Persze ez csak átmeneti megoldás volt, hiszen amíg a csalik állhatatosan belerepültek egy-egy súlyosabb elhárító sorozatba, addig ezt a főkormányzó hajója nyilván nem tehette meg, így kellően agresszív tüzeléssel az üldöző vadászgépek hamar le tudták szűkíteni a kört a végső célpontra.
A flotta ezen hátsó traktusában, ahol az INT-k és SupSd-k hálója kezdődött, nagyobb ESB-hadihajót már nem lehetett látni, így a biztosító korvettek és fregattok az EGB oldalról szabadon szórhatták össztüzükkel a konvojt. A SithX vadászgépek és Sith csillagvadászok megtették, amit lehetett, de ebben a sávban már szinten EGB-s hadihajón voltak ysalamirik pontosan az ilyesféle, kisebb kaliberű, de veszélyes támadás elhárítása céljából. A nagyurak az Erőtől megfosztva, csak rendszereikre hagyatkozva pedig nem sokkal repültek jobban, mint a sorozott pilóták.. a nyomukba szegődött cosrai TIE-Defenderek tűzereje és sebessége pedig felülmúlta az övékét.
Tierce ezredes egy WT-48-as Devastator osztályú, az Emperor utolsó ép hangárjából felszállt rohamsikló, sőt, szinte kisebb vámkorvett hídján figyelte, ahogyan a sithek menekülő kontingense egyre fogy. - Már csak egy sornyi hajó és az őrjáratok vannak, át fognak jutni. - jegyezte meg a cosrai pilóta, Tierce azonban magabiztosan a radarernyőre pillantott. - Ne aggódjon, ott jönnek a mi neházvadászaink. Figyelje csak..
A Polneye Clone Hadtest masszív, felső részükön hatalmas rakéta-sorozatvetőket hordozó Cygnus-osztályú rakétás naszádjai fehér törzsű halálhozóként csaptak a sithek menekülő csapatára. Hajónként tíz-tizenöt, akár két tucat protontorpedó, vagy rakéta indult a menekülők irányába. A nagyurak egy része kinyúlt az Erővel, amennyire az ysalamirikkel telepakolt hajók között tudott, hogy eltérítse a tölteteket, de mivel a SupSd-k zavarták az egymás közti kommunikációjukat, így ez csak fokozta a kavarodást. Az eltérített lövedékek nagy része más sith vadászokba csapódott be, a SithX-ek torpedókkal foglalkozó pilótái pedig ekkor nem néztek elég hosszan a hátuk mögé, felkínálva magukat a Defenderek ágyúinak.
Aztán az INT felől, amely felé haladtak, előkúszott egy Lancer-osztályú, régi típusú, de vadászokra még mindig halálos fregatt, és sorozataival megtizedelte az elővédet is. A Főkormányzót szállító sith vadászhajó is több találatot kapott, és füstölve kivált az alakzatból. - Szakítsátok le az öreget a többiekről. - szólt bele Tierce az egymásköztibe, a klón vadászok felé csatornát nyitva. - Tereljétek a hold felé! - Rajta vagyunk, főnök, vettük. - válaszolt nyugodt hangon Tierce régi bajtársa, a klón pilóták primerje, az élen haladó Missile Boat-ot vezető Nagan.
A cosrai támadóhajó és a kíséretében lévő Defenderek is Tierce Főkormányzó lángoló sith hajója után fordultak, amely minduntalan megpróbált kitörni a ráakaszkodott klón vadászok és naszádok gyűrűjéből, majd miután utolsó kísérőit is elveszítette, már csak valamiféle kegyelemdöfésre váló áldozatként próbált eljutni a Vo Dasha közeli holdjára.
- Engedjék leszállni, de ne semmisítsék meg. - adta ki az utolsó utasítást a vadászoknak a klón Tierce, majd hátrapillantott a hajó legénységi terében gyülekező klón Flottakommandósokra, saját elit osztagára. - Fegyvereket készenlétbe. Odalent kapjuk el őket.
|
|
|
Aweris
Feb 16, 2018 21:13:55 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 16, 2018 21:13:55 GMT 1
Az Asokaji flottájának hátsó traktusában helyet foglaló Krasznij Ok'tyabr apró, finom manőverekkel igyekezett elkerülni, hogy a vadász-őrjáratok és a központ flottától érkező erősítésekközül valamelyik hajó pályája keresztezze az álcázott vostroyai indítójárműét. Novakh éppen a távolban felrobbanó sith hadihajók látványában gyönyörködött, bár az éles harc egyre távolabb került tőlük, ahogyan a sith flotta erősebbik fele inkáb a hátukban lévő EGB, mint a nagyobb számú köztársasági hajóhad irányában próbálta erőltetni az áttörést.
A legénység halk, fegyelmezett suttogással konstatált egy-egy nagyobb tűzijátékot, Novakh pedig szinte tapintani tudta a fedélzeten uralkodó feszültséget. Ezek itt mind a Szövetség eszméjéhez végletekig hűséges, határozott kiállású, harcra éhes veteránok voltak, a tény pedig, hogy hosszan kellett várakozniuk a tűzparancsra, egyre inkább kikezdte az éles, véres küzdelemhez szokott idegeiket.
Vostroyai összekötőjük, Troc Kij néha végigsétált a csúcstechnológia minden vostroyai vívmányát felvonultató hídon – ezt Novakh értelmezésében úgy kellett érteni, hogy az átlagos, puritán egyszerűségre törekvő vostroyai hajókkal ellentétben ezen legalább párnázottak voltak az ülések -, figyelve a különböző állapotjelzőket és a legénység kedélyállapotát. Novakh minden egyes alkalommal ösztönösen összerezzent, amikor a férfi elhaladt mögötte, és kibernetikus karja, amely a választási vitán elveszítettet pótolta, afféle fantomfájdalomtól vezérelve bizseregni kezdett, mintha megint egy sith nagyúr közelítene felé fenyegető, vörös fénypengével.
Novakh persze hallotta azokat a pletykákat, miszerint a vostroyaiak között nagyon is voltak erőérzékenyek, sötét oldali és világos oldali erőhasználók egyaránt, különböző, egymástól elszeparált különleges alakulatokba beosztva. És persze hallotta azt is, amikor néhány társa kérdésére Troc Kij elég erőszakosan és nyíltan cáfolta, hogy mármi ilyesmihez köze lenne. De ettől még a hidegrázás megmaradt.
Az ESZM hajdan jóval magasabb pozícióban ülő prominens ex-tagja - aki bevonulását a haderőbe afféle propaganda húzásnak szánta volna eredetileg, ha addigra G’Sil nem teszi ki a szűrét a pártelitből, így jobb híján kapott Thaal tábornok, a köztársasági fegyveres erőkön belüli hazafiak titkos körét vezető veterán ajánlatán, és elvállalta ezt a posztot – visszafordult az általa kezelt komterminálhoz, amely a navigációs panel mellett helyezkedett el. Effektíve másodparancsnokként rá hárult a navigáció segítése mellett az Asokaji által kijelölt hajóval való kapcsolattartás is, amely egy sor, mindenféle háttérzajnak álcázott kódoláson keresztül az egyetlen kapcsolatuk volt a külvilággal. A szokásos, tizenöt percenként esedékes megerősítést várta, hogy továbbra is tartsák a pozíciójukat.. az ütközet még láthatóan nem bontakozott ki teljesen, a jel még nem érkezett meg a köztársasági zászlóshajóról.. Novakh kezdett arra gondolni, hogy talán még késésben lévő erősítéseket várnak be, hogy minél teljesebb legyen az EGB és ESB erők pusztulása...
Meglepetésére azonban a sablon üzenet helyett egy töredékes szöveg várta. - „Forge-ot .. elfogták.. Coruscanton.. kompromitt.. bevetés.. leáll.. Thaal táb..”
- Ajaj.. – nyelt egyet Novakh, majd összerezzent, ahogyan Kij már ott is termett mögötte. - Mi történt? – kérdezte a férfi. Novakh válaszul csak rábökött a képernyőn villogó üzenetre.
- Parancsnok, két Corona – osztályú fregatt és három Nargi – osztályú korvett kivált az erősítés hátsó szekciójából és a mi vektorunkat keresztezve közelednek! – csendült fel szinte ugyanakkor az érzékelő berendezéseket kezelő corulagi nő hangja.
Troc Kij elkáromkodta magát ízes vostroyaiaul. - Szuka bljaty. – majd körbepillantva konstatálta, hogy a legénysége ezt nem érti – Kompromittálódtunk. – tette hozzá végül. – Készüljenek tüzelésre!
- De még nem kaptunk jelzést Rhommtól.. – ágált Novakh. – Ha az admirális még életben van.. - Rhomm majd feltalálja magát, ha meglátja, mi történik! – sziszegte Kij. – Nem várhatunk! Indítsák a töltetet, utána pedig elkerülő manőver! - Nem biztos, hogy ez.. – jegyezte meg Novakh, majd megérezte Kij sugárvetőjének hideg csövét a tarkóján. - Nem osztja a többiek lelkesedését? – kérdezte halkan Kij. - Én.. dehogynem. – fintorodott el Novakh, majd a kezelőszervek felé nyúlt. – Irányvektor az indításhoz négy-hét-húsz..
A Krasznij Ok'tyabr elfordult, orra most az Aweris-rendszer távolban ragyogó Awer felé nézett. Kij hátrébb lépett Novakhtól, hogy segítsen a Cár-bomba élesítésében. A fegyver – ellentétben a cosraiak torpedóival – nem volt álcázva, csak a hordozója, viszont felszínét a Napzúzóból kinyert molekuláris páncéllal látták el. Hiába jelenik meg a Köztársaság hajóinak képernyőjén, gyakorilatilag nem volt olyan fegyver az arzenáljukban, amellyel megsemmisíthetnék.
- Ogony! – adta ki a tűzparancsot minden különösebb pátosz nélkül az aktuális bevetésen éppen Troc Kij álnevet viselő Putyilov, az NKVD első számú ügynöke, gondolatai pedig már az ezt követő lépéseken jártak.. a menekülésén. Ugyanis bármily nagy dicsőség lett volna a Forradalom Mártírjának lenni, azért Putyilov mégis inkább a Forradalom Hőse lett volna.
- Novakh zászlós, menekülési vektor, pazsalujszta. – biccentett a nagyszájú ESZM – önkéntes, a csapat egyetlen politikai kinevezettje felé Putyilov. (Saját magát nem tekintette annak, ő profi volt)
A közeledő köztársasági hadihajók a várakozásának megfelelően először zavart kavargásba kezdtek, majd irányt váltva a jókora, önmagában is egy kisebb korvett méreteivel vetekedő, kerekded robbanófej irányába kezdtek manőverezni. Az egyik Nargi bátortalanul tüzet is nyitott, de a lövések ártalmatlanul mosódtak szét a kvantum-molekuláris felületen.
- Irány hat-kilenc-három – sorolta szorgosan a koordinátákat Novakh, és a vostroyai stratégiai csapásmérők prototípusa álcája rejteke alatt a biztonságos távozás tudatában megkezdte az elszakadást a köztársasági formációtól, mialatt vélt üldözői a robbanófejjel voltak elfoglalva. Már csak el kellett éniük a tiltóhajók hatókörének külső határát, hogy biztonságosan ugorhassanak, mielőtt a robbanófej megteszi hosszú útját a napig.. feltéve, hogy a Köztársaság nem döbben rá időben, hogy itt az idő a menekülésre, és kikapcsolják saját tiltóhajóikat. Novakh agyán így utólag átvillant a gondolat, hogy hiszen akkor elméletileg az EGB tiltóhajói még mindig sugározni fognak, úgy pedig senki sem megy sehová, aki nem menekült előtte hagyományos hajtóművekkel a szélrózsa minden irányába, mint ők... hátrasandított Kijre, akinek magabiztos arckifejezéséből olvasva egy sötét kétség szállta meg Novakhot.. mi van, ha a vostroyaiak mindhárom flottát csapdába akarták csalni?
- Teljes sebesség. – érintette meg finoman a még mindig izgága Novakh vállát Putyilov, visszafordítva a férfit a termináljai irányába. – Nem érünk rá nézelődni.
...
A Welmo Darb hídján Bwua’tu néha egy-egy elégedett mordulással konstatálta, amikor a soron következő óriási sith hadihajó állapotjelzője eltűnt a taktikai megjelenítő ernyőről az EGB felőli, vagy a feléjük néző, közelebbi oldalon. Az EGB akcióját figyelve Bwua’tunak el kellett ismernie, hogy a csapda hatékony volt, de az ára is magas. A kisebb EGB flotta veszteségei már majdnem elérték a Köztársaságét, pedig ők sokkal régebb óta álltak harcban a sithekkel.
Az EGB arcvonal pontos állapotát ebből az irányból amúgy is elég nehéz volt kivenni a köztük tobzódó sith hajóhad miatt. Bwua’tu és komtisztjei többször is megpróbálták elérni Turr Phennirt, hogy egyeztessék a taktikát, de jórészt csak statikus zörejt kaptak, vagy egy-egy rövidhullámú, csigalassan megérkező, de legalább nem zavart rádióadást Daala arrébb álló, némiképp kevesebb nyomás alatt álló hajóitól, hogy minden rendben és ellenőrzés alatt tartják a helyzetet.
Bwua’tu éppen hozzálátott volna, hogy alaposabban áttekintse a szárnyak helyzetét és alaposabb beavatkozásra ösztönözze a commenori milíciát, vagy éppen A’Baht, a koréliaiak és a durok flottáit, amikor újdonsült adjutánsa, Stazi őrnagy sietett oda hozzá.
- Bizonyára jó oka van., hogy ideges, őrnagy. – pillantott a durora némiképp meglepve Bwua’tu. Stazi eddig a professzionalizmus és a hideg számítás mintaképe volt, amióta átszállt a hajójára, hogy felváltva a duro flotta parancsnokságát átvevő Parova ellentengernagyot. - Admirális, beszélnünk kell... négyszemközt. – halkította le még jobban a hangját Stazi, vörös szemei idegesen villogtak. – Kaptunk egy kódolt figyelmeztetést Coruscantról. Veszélyben lehetünk..
Bwua’tu végigpillantott a hídon és a taktikai képernyőkön, próbálva felfedezni azt, amit eddig valami oknál fogva nem látott meg. - Újabb EGB – meglepetés, vagy sith csodafegyver? – kérdezte végül. - Belső munka. – súgta Stazi. – Kérem, admirális.
Bwua’tu intett a Welmo kapitányának, egy barnás sörényű bothan nősténynek, hogy vegye át ideiglenesen a főtparancsnoki pulpitust, majd maga után intette Stazit az eligazító szobába, amely – mint minden rendes parancsnoki hajón – a hídról nyílt.
Csak egy zászlós pillantott utánuk aggodalmasan, amikor bezárult a páros mögött az ajtó. - Hallgatom. – fordult szembe a szobában Bwua’tu, miközben az íróasztalába épített gombbal aktiválta a szoba árnyékoló funkcióját. - Loran igazgató úgy véli, egy vostroyaiak által támogatott szélsőséges sejt a fegyveres erők berkein belül akcióra készül az ütközet során. – magyarázta Stazi, felvillantva zöldes, vaskos ujjai között egy adatkártyát. – Inyri Forge-ot a Vadászerőktől és a Felszíni Hadsereg több főtisztjét letartóztatta a Hírszerzés Coruscanton. Elemeztem a lehetséges scenáriókat és..
Ebben a pillanatban azonban a vészhelyzeti komvonal berregése szakította félbe Stazit. A bothan főparancsnok felmordult, felemelte egyik mancsát, csendre intve a durot és aktiválta a komot. - Mondja. - Admirális úr, egy álcázott hadihajó valamiféle robbanófejet indított Asokaji admirális flottaegységének hátsó szekciójából! – jelentette egy ideges hang. - Cosrai? – mordult fel Bwua’tu. - A konfiguráció alapján.. Vostroyai, uram! – ismételte az adjutáns aggodalmasan. - Ez volt a három legvalószínűbb szcenárióm egyike.. – jegyezte meg halkan Stazi. - Kapcsolják a benti képernyőre.. – csikorgatta a fogait Bwua’tu, majd még visszafordult a komhoz. – És küldjön be a hírszerzési kapcsolattartó tisztünket, gyorsan!
Az ajtó feltárult szinte azonnal, Bwua’tu azonban már a flotta távolabbi egységei által közvetített képet figyelte, amelyen jól kivehető volt a köztársasági hajókat kerülgető gömbölyded, felnagyított méretű, hengeres űrkabinra hasonlító drón, amelyik állhatatosan haladt a formáció másik oldalán lévő égitest felé.
- Felteszem az egész évi fizetésem, hogy az egy Cár-bomba, uram.. – jegyezte meg Stazi. - Pontosan. – érkezett a válasz mögülük, érdes, kemény hangon. A főadmirális és adjutánsa meglepetten megpördültek, és.. .. egyenesen Rhomm sugárvetőjének ásító csövébe meredtek.
- Jól van, Szőrmók Admirális, csak semmi hirtelen mozdulat. Magának sem, Okostojás. – pillantott először Bwua’tu-ra, majd Stazira Rhomm, miközben szabad kezével beütött egy kódsort a szoba ajtaján, aktiválva a vészlezárást. – Nem egészen így terveztem, de így is jó lesz.. - Elég primitív lenne most túszokat ejteni.. – jegyezte meg acsarogva Bwua’tu. – Na idefigyeljen fiam..
- Nem vagyok a fiad, te állatkerti látványosság. – sziszegte Rhomm. – Szövetségi hazafi vagyok, de most ne ezen veszekedjünk.. admirális, adja ki a parancsot a flottának az ugrásra. - Ne szórakozzon. – rázta meg a sörényét Bwua’tu.
- Nem tudják szétlőni azt ott. – biccentett Rhomm a képernyőn haladó drón felé. – Az Okostojás a megmondhatója. Megpróbálták, már nem igaz? El fogja érni a napot, és akkor paff, ennyi volt Aweris, ennyi volt sith és cosrai komák.. maga nem szimpatikus nekem, bothan, de nem hagyom, hogy sok millió bajtársam élete száradjon azok lelkén, akik elég bátrak voltak..
- A menekülés gyávaság. Egy csillagot rárobbantani az ellenfeleinkre legalább annyira gyávaság. És stílustalan is. – tárta szét a karjait ugrásra készen Bwua’tu, fél szemmel az ajtót figyelve. - Nem pofázni jöttem. – mosolyodott el Rhomm. – Ha te nem, bothan..
Bwua’tu tekintete egy csapdába esett ragadozó módján megvillant, ahogyan a hideg, számító stratéga rádöbbent, hogy ezúttal egy valami nem áll rendelkezésre szerteágazó fegyvertárából.. az idő.
A fehér egyenruhás bothan előre mozdult, de Rhomm keze addigra már réges – régen a ravaszon volt. Két villanás, a másodikat talán nem is neki szánták, de Bwua’tu – ki tudja, véletlenül, vagy szándékosan – oldalra perdült az első, gyomrát ért találattól, és Stazi elé lépve a második lövés pont a mellkasát érte.
Gar Stazi döbbenten meredt az eszméletlen, füstölgő felsőtestű bothanra. - Most te vagy a Főnök, Okostojás. – törölte meg a homlokát idegesen Rhomm, mint akinek csak most tűnik fel, hogy mit tett. – Gyerünk, nem nyírhatok ki mindenkit.. sétálj a komhoz és add ki a visszavonulási parancsot! - Rendben, zászlós. – biccentett Stazi, az asztalba épített komhoz sétált.. ... és lebukott az asztal alá, ahogyan az ajtó Rhomm háta mögött berobbant.
A zászlós meg sem pördülhetett, még egy hang sem jöhetett ki a torkán, ahogyan egyszerre hat sugárvető-lövedék csapódott a hátába és a tarkójába. A köztársasági tengerészgyalogosok siettek, de így is elkéstek. Az első berohanó kommandós ellenőrizte, hogy Rhomm kellőképpen meghalt-e, és a biztonság kedvéért arrébb rúgta a férfi kezéből kihullott fegyvert. A második Stazihoz rohant, a harmadik – kezében elsősegély felszereléssel, közben folyamatosan káromkodva Bwua’tu-hoz.
Negyediknek érkezett a Welmo hírszerzési és elhárító tisztje, egy nagydarab falleen. - Elkéstek, Zudan őrnagy. – tápászkodott fel a fejét csóválva Stazi.
Zudan elmorzsolt néhány káromkodást anyanyelvén, miközben cseppet sem szexuális, idegességről tanúbizonyságot tevő hormonok millióit engedte a levegőbe, majd sajnálkozva megrázta a fejét. - Négy ügynök volt a hajón, gondosan szétszórva a hangártól a legelöl lévő legkisebb tüzérségi ütegig, hogy lekössenek minket, amíg fel nem számoljuk az egész sejtet. Forge a vallatásakor az első három nevét megadta, ezt itt.. nem.. nem is gondoltuk.. - Nem. – rázta meg a fejét szomorúan Stazi. – Nem gondolták.
Az őrnagy a képernyőre pillantott, ami még mindig közvetített. - Az ott? - A bomba. – biccentett Stazi, leolvasva a többi hajótól bejövő érzékelő jelentéseket. – Egy Cár-robbanófejjel ellátott, molekuláris páncéllal felszerelt töltet. Nem tudjuk felrobbantani. Ha elérni a napot, az egész rendszert megsüti a szupernóva, amivé az Awer válik.
Zudan egy adathengert vett elő a zsebéből. - Ezt az egyiknél találtuk, akit elfogtunk. Vostroyai kódolás. El tudja olvasni? Szerintem valami felülíró kód. Csak volt B tervük, ha véletlenül indul útjára a bomba, vagy bármi.. - Csak felületesen értem a vostroyait. – rázta meg a fejét Stazi. – Az érzékelőink szerint még majdnem egy óra, amíg a robbanófej a nap hatókörébe ér.. szerezzen nekem egy kódtörőt és egy nyelvi specialistát!
Zudan tisztelgett, majd bátortalanul Bwua’tu felé pillantott. Három egészségügyi jelvényes tengerészgyalogos dolgozott az újraélesztésen. A rangidős, egy nagydarab abednedo aggodalmas rázta a fejét a parancsnoka irányába – Bwua’tu menthetetlennek tűnt.
- És kérek egy csatornát Niathalhoz, privát kódolás, innen. – sóhajtott fel Stazi. Hirtelen rászakadt a felismerés, hogy jelen pillanatban tőle függ a köztársasági flotta túlélése.. és az is, hogy mihez kezdenek főparancsnok nélkül. - Értesítsem a.. – pillantott az ajtó felé Zudan, amelynek felrobbantott nyílásában egy nagydarab talz tengerészgyalogos próbálta takarni testével a benti eseményeket, de így is aggodalmas pillantások tucatjai szálltak feléjük a hídról, ahol Saav’etu kapitány igyekezett rendet tartani alárendeltjei között, miközben ő maga legalább annyira aggódhatott kuzinjáért. - Még ne. – rázta a fejét Stazi szomorúan. – Egy csatát kell megvívniuk, és nekünk is a magunkét. Előbb a kódtörő és a vonal Niathalhoz..
...
A Köztársaság flottája mögött a megfelelő jelre váró, az ütközet szinte legelső tűzváltásai óta rejtőzködő és mozdulatlan cosrai Schepke-hajóraj egyik U-lopakodójának fedélzetén, szinte a formáció legszélés Eddagarn Krause U-kapitány letörölte az izzadságot az arcáról. Az U-hajók álcázóberendezése rengeteg energiát fogyasztott és nagyon felmelegítette a hajótestet a folyamatos használat, még a megfelelő légkondicionálásra sem maradt elegendő felesleges energia. Még mindig jobb megizzadni, mint megfulladni, vagy megsülni, mert felfedeztek, mondták az U-hajósok.
- Kaleu - fordította felfelé a szonárberendezés hatalmas, vizuális azonosítást segítő periszkópszerű figyelőmodulját arca elől a hajó másodtisztje. – Valami majdnem .. nekünk jött. - Bereit stehen, Leute, készültségbe! – vezényelt azonnal Krause. – Köztársasági? A vizuális érzékelőkkel nem észlelték? - Genau so ist es. – Magyarázta a másodtiszt. – Csak a szonár fogta fel. A vizuálison semmi.
Krause aggodalmasan ráncolta a homlokát. A teljes álcában lévő U-hajók egy jedi StealthX-hez hasonlóan nem sugároztak ki semmiféle hagyományos érzékelőhullámot, amivel elárulhatták volna a jelenlétüket. A szemre hagyatkozás és a polneyeiaktól kapott, esetleges jedi, vagy sith meglepetések felfedezésére szolgáló Erő-mérő berendezés mellett egyetlen külső érzékelő-berendezésük volt, a részecskeszonár. Ez a kísérleti stádium lévő cosrai fejlesztés nem a konkrét hadihajókat érzékelte, hanem azt, hogy az űrben haladó hajótest hogyan kavarta fel a mindenhol jelen lévő, mindenhol áramló kvantumszintű mélyűri részecskéket.. az így keletkezett szubatomi hullámok irányából a hajó elemző számítógépe ezután a Szonár képernyőjére vetítette az adott hajó által hagyott „árnyékot”. A berendezés azonban annyira finom volt és annyira fókuszált, hogy nem tudott teljes képet adni a hajó környékéről, az érzékelésért felelős tornyot a periszkópszerű készülékkel a kezelőnek folyamatosan mozgatnia kellett. Viszont volt egy előnye. Azt is érzékelte, ami ott sem volt..
- A Falka felvonulási terve alapján nincs abban az irányban saját hajónk.. – mormolta Krause. – Mi van kint és az egymásköztin?
A Falka U-hajói közti kommunikációt egy statikus zörejnek tűnő, rövid és hosszú rádióhullám-impulzusok alapján kódolt rejtjelezett nyelv biztosította. A komtiszt nekiállt visszafejteni a szomszéd U-hajóval összeköttetésben lévő berendezés monitorján sorakozó kódjeleket. - A vezérhajó szerint valamiféle tárgy bukkant fel a Kuati Flotta formáció közelében. – jelentette a komtiszt. – Olyan, mintha az egyik rakétánk lenne, de mégsem..
Krause megremegett. Csak egy hatalom jutott eszébe, aki hozzájuk hasonló technikával rendelkezik, és hajlandó is lenne használni ebben a helyzetben. ehhez nem kellett stratégiai zseni főtisztnek lenni. - Erste Lieutenant, folytassa az anomália megfigyelését a szonárral! Irányvektort kérek! Üzenet Krestchmer kommodorenak, hogy rendkívüli helyzet miatt elhagyjuk a pozíciót! Kövessék azt a szellemet!
Az egyik álcázott hajó a másik nyomába szegődött.. az U-571 megkezdte a vadászatot a Vörös Októberre..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 18, 2018 20:18:02 GMT 1
A sith parancsnoki rohamcsónak fényei kihunytak, ahogyan a pilóta egy utolsó kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy elkerülje a légköri behatolást eredményező pályát, de válaszul a Főkormányzót szállító naszád nyomában lévő klón rakétás csatagépek egy újabb sorozat protontorpedót engedtek detonálni a jármű hátulsó, hajtóművekkel megpakolt szekciója közelében.
A sziklás, hegyes kövekkel tarkított felszín gyorsan közeledett. - Becsapódásra felkészülni! – kiáltott fel a pilóta, mire Grodin és az utastérben lévő, még néhány életben maradt vörös páncélos testőr megkapaszkodott.
Villogó fények, csikorgás, majd néhány jajkiáltás, és minden elsötétült és elcsendesedett. Csak a lezuhant parancsnoki hajó felett elhúzó EGB vadászgépek és naszádok hajtóműzaja hallatszott.
A Főkormányzó feleszmélt és megtörölte az arcát, majd visszahelyezte fejére a vörös Testőr sisakot. - Sikerült elérniük Moskau Égi Marsall flottáját? – kérdezte a pilótafülke felé pillantva.
Választ azonban nem kapott, a pilóták élettelenül feküdtek a szikrázó, füstölő panelek felett. - El kell hagynunk a hajót, Főkormányzó. – lépett mellé egy Testőr. – Robbanásveszélyes.
- Rendben. – biccentett halkan Grodin. Megborzongott. A legkülönösebb az volt, hogy már egyáltalán nem érzett sem letargiát, sem csalódottságot. Megpróbált mindent, megtett minden tőle telhetőt hogy kikeveredjen ebből a csapdából, amelybe saját hiszékenysége révén került.. és elbukott. Saját bajtársai által, akikkel annak idején évtizedekig együtt szolgált a Polneyeon, egy frissebb, újabb, klónozott generáció és szövetségeseik által, akik számára a hűség mást jelentett. Tulajdonképpen nem tudott még csak neheztelni sem náluk. Az ő szolgálata már akkor véget ért, amikor a Nagyúr meghalt a Hapesen. Azóta nem volt más, csak egy két lábon járó egyenruha, egy élettelen páncél, akinek nem volt joga az élethez..
Az életben maradt Testőrök kikecmeregtek a füstölő roncsból, miközben egy, a korábbiaknál jóval nagyobb árnyék vetült rájuk, ahogyan a hosszúkás, hegyes elülső szekcióval és dübörgő hajtóművekkel felszerelt, eddig nyomukban lévő EGB-vadászhajó alacsonyabbra ereszkedett, elhúzott a túlélők felett, majd landolt.
- Hát itt a vége. – pillantott fel az égre Grodin. Minden tagja fájt, hiszen jószerivel egy nyolcvan éves öregember teste volt immár az övé. Még egyszer utoljára megacélozta az izmait.
- A Hűség sohasem hal meg! – emelte magasba a testőrparancsnoki páncélhoz tartozó vibrodárdát. – Roham! Foglaljuk el azt a bárkát! Éljen az Uralkodó! A Testőrök rohanni kezdtek az EGB – leszállóegység felé, rövidesen megelőzve lassabban mozgó, öreg parancsnokukat.
...
Az EGB leszállóegység hídján Tierce őrnagy és a klón Flottakommandó-osztag parancsnoka a feléjük rohanó Főkormányzót és Testőreit figyelték. - Célba vettük őket a fedélzeti fegyverekkel, uram. – közölte a pilóta. - Csak pörköljenek oda néhánynak a hatás kedvéért, a többieknek adjuk meg a dicsőséget a közelharcban elszenvedett halálra. – mosolyodott el a klón. A polneyei kommandós tiszt egy légzőkészüléket nyomott a kezébe. - A légkör amúgy is a belélegezhetőség határán van, Főnök, de a holdra zuhant egységek és a felső rétegek ionizációja miatt most még rosszabb. - Hogyne. – illesztette az arcára a berendezést Tierce, majd aktiválta a Flottakommandós rohamsisak arcv- és szemvédő plexijét. – Akkor, mehetünk?
A szürke egyenruhás kommandósok kiözönlöttek a leszállóegységből, miközben a hajó fedélzeti ütegei villogni kezdtek, mély krátereket ásva a rohamozó alig másfél tucat ESB-Testőr arcvonalába. A vörös páncélosok felismerték, hogy ilyen tűzerő ellen nincs védelmük, és széthúzták a vonalukat,, fürgén kerülgetve a lövedékeket…
De ebben a pillanatban a polneyeiak már rajtuk is voltak.
A birodalmi erők két legjobb közelharc-iskolája csapott össze néhány bátortalanul gyors, szinte csak hangulatébresztőnek szánt sugárvető-párharc után. A legtöbben elkerülték a nekik szánt lövéseket, csak két Testőr és három polneyei bukott fel, és utána már össze is csaptak. A vörös páncélosok őrült forgásba kezdtek, komplex mozdulatokkal kiterjesztve karjaik meghosszabbításaként szolgáló vibropengéik hatókörét. A polneyei kommandósok azonban válaszoltak a táncra, saját sugárvetőjükre erősített széles, szuronyszerű viborpengéiket használva arra, hogy eltérítsék a nekik szánt csapásokat, vagy fürge mozdulatokkal egyszerűen kikerüljék őket, miközben másik kezükben kisebb sugárvető, vagy vibrotőr villant.
A klónok nem hagyták, hogy a Testőrök meglepjék őket gyors mozgásukkal. Előttük, mögöttük váltottak lőállást, olykor célpontot, amikor pedig egy Testőr a látóterükbe került, azonnal vibrogránátot hajítottak felé, eltáncolásra kényszerítve ellenfeleiket.
Aztán a sikló felől megvillant egy mesterlövész-puska irányzéka, majd még egy. Két Testőr átégetett sisakkal, élettelenül zuhant el, a többi pedig igyekezett mindig takarásban maradni.. de ezzel csökkent a mozgásterük, a klónok pedig gyorsak voltak és halálosak.
Még így is elesett a polneyeiak fele, mire minden egyes Testőr élettelenül hevert a porban, egyet kivéve, a csapat legvégén. Tierce Főkormányzó leemelte véres sisakját, és ismét megtörölte a homlokát remegő kezével. Előtte egy élettelen klón feküdt a porban, akinek a torkát felhasította a Főkormányzó pengéje.
- Nincs bennetek becsület.. – sziszegte némi vért köpve oldalra Grodin, a felé közeledő Flottakommandósokra, majd a mögöttük lévő hajóra és a mesterlövészekre pillantva. – Miféle küzdelem ez. - Hatékony. – lépett ki a sorból a klón Tierce, miközben ő is levette a sisakját. – Az időd lejárt, öreg. Add meg magad, és tisztességes kivégzésben lesz részed. - Mindannyian árulók vagytok.. – sziszegte Grodin. – Az Uralkodó szolgálatára születtetek, ezért lettetek teremtve! - Az Uralkodó halott. Több, mint negyven éve. Már azelőtt meghalt, hogy mi megszülettünk. – rázta meg a fejét a klón Tierce - Egyetlen sith pojáca sem léphet öncélúan a helyébe. Mi a Birodalom szolgálatára születtünk.
- Ugyanazt a Birodalmat szolgáljuk, ugyanazt az eszmét.. – sziszegte Grodin. – Összefoghattunk volna.. igazán.. - A sithek bábja vagy, öreg, egy rabszolga, aki még a saját császárát sem volt képes megvédeni. – vonta össze a szemöldökét lekicsinylően Tierce. – A múlt árnyéka vagy. Mi vagyunk a jövő. Mi vagyunk a Birodalom.
- Wentharért! – lendült előre a Főkormányzó, a klón őrnagy pedig vele együtt mozdult.
Néhány pillanat alatt eldőlt minden. Tierce Főkormányzó öreg volt és beteg, testét majdnem teljesen elhagyta már a sötét energia, amivel Wenthar Nagyúr megfiatalította. Lassan, sebesülten megpróbált egy döfést bevinni a klónjának, Tierce azonban elegánsan eltáncolt, elhajolt, majd közelebb lépett, kicsavarta az öreg kezéből a vibrodárdát és a férfi torkának nyomta saját vibrotőrét.
- Nagy dicsőség, ugye? – köpött ismét egy kis vért a Főkormányzó. – Egy ilyen öreg embert.. - Nem dicsőség. Szükségszerű. – ragadta meg a Főkormányzó fejét a klónja, és tövig belemélyesztette a férfi torkába saját kését.
- Vége. – pillantott fel a kommandója életben maradt tagjaira Grodin. – Szedjétek össze a mieinket, a sithek halott szolgáit pedig égessétek el.
Egy rakétás naszád landolt mellettük, a pilótafülkéből Nagan integetett bajtársának. Grodin kezet rázott a kommandós parancsnokkal, aki túlélte a kézitusát, majd futólépésben indult a hajó felé. A pilótafülkében Nagan a kezébe nyomott egy fekete pilóta-sisakot, majd a kommandósok felé intett, akik elkezdték egy kupacba húzni a halott testőröket.
- Elintézted? - Nem volt nagy ügy. – ropogtatta meg a csuklóit Tierce. – Öreg volt és gyenge. - Milyen érzés, hogy most már belőled is csak egy van, Főnök? – kérdezte a pilóta, miközben emelkedni kezdett. - Különös. – bámult maga elé Grodin. – A Főkormányzó meghalt.. - Éljen a Főkormányzó! – bökte oldalba félig meddig viccesen, félig viszont halálosan komolyan bajtársát Nagan, miközben a Missile Boat maga mögött hagyta a holdat, és az EGB központi flotta hajói felé indult.
...
A Democracy fedélzetén Niathal admirális uszonyai és szemkocsányai szinte folyamatosan remegtek a meglepetéstől és az izgalomtól, amikor Gar Stazi őrnagy beszámolt neki a Welmo Darb eligazítójában történtekről.
Tragédia, csapda, probléma.. gondolta először, ahogyan a fajának genetikai kódolása alapján meghatározott első gondolatok elborították az elméjét. Lehetőség, esély.. győzelem.. gondolta utána a ravasz politikus és impulzív katonai parancsnok, aki Niathal mindig is volt.
- Köszönöm a tájékoztatást Stazi őrnagy. – foglalta össze Niathal. – Ha jól értem, akkor azt a vostroyai bombát és azokat, akik elindították, magára és a titkosszolgálatiakra bízhatom. - Már dolgozunk rajta, asszonyom. – biccentett a duro – Óhajtja áttenni hozzánk a zászlaját?
Niathal körbepillantott a hídon, a taktikai állapotjelzőkön és a közelben sodródó Viscount saját állapotát mutató, még mindig jó néhány helyen vörösben fürdő indikátorokon. Az eredeti mon cal zászlóshajó még mindig alapos javítások alatt állt a közvetlen közelében felrobbant öngyilkos hajlamú legénységgel megáldott SiSD-nek köszönhetően, a jelenlegi hajója a mon cal hajóépítés egyedisége révén pedig ugyan szintén Viscount-osztályba tartozott, de egy SSD-nél is kisebb, éppen hogy 10 kilométeres altípusba.. egyszóval kevésbé volt reprezentatív, bár még így szemrevalóbb volt Niathal számára, mint a hátsó traktusból való irányítást kedvelő Bwua’tu Welmo-ja, egy közönséges köztársasági csillagromboló.
Látod, öreg.. – gondolta sajnálkozva, de egyszerre kárörvendően is Niathal – Épp ennyit értél vele, hogy elbújtál ott hátul. Pont semmit.
- A Megador-ra teszem át a zászlót. – jelentette ki végül Niathal a coruscanti flotta formációja élén a sithekkel élénk tűzharcot vívó, hatalmas köztársasági jelvényekkel festett szuper-csillagrombolóra pillantva. – Stazi őrnagy, maguk foglalkozzanak azzal a bombával, és üzenje meg Davip tábornoknak, hogy készüljön fel a fogadásomra.
Stazi hologramja biccentett, majd eltűnt, Niathal pedig a Democracy kapitányához, egy szürke mon calhoz fordult. - Koopar ellentengernagy, vegye át az Ötödik koordinációs feladatait, egyeztesse a hadmozdulatokat Osironnal és A’baht-al. A további manőverekre vonatkozó utasítások továbbra is tőlem jönnek majd. - Értettem, asszonyom. – intett uszonyaival a másik mon cal. – Milyen manőverre készüljünk, folytatjuk a távolsági, kifárasztó tüzelést?
Niathal szemkocsányai ismét megrebbentek, most már határozottan izgatott volt. Nek Bwua’tu saját ostobaságának és a titkosszolgálatok ismételt inkompetenciájának köszönhetően halott volt, így őrá szállt a rangidős poszt, és egyúttal az esélye, hogy visszanyerje a Köztársaság flottája számára a fegyverek becsületét ebben az ütközetben.
- Nem, Koopar. – tápászkodott fel az ergonómiailag formált kerekded forgószékből Niathal . – Nem adok át több dicsőséget a cosraiaknak. Támadni fogunk, minden hajóval, a teljes vonalon. Összezúzzuk a sitheket.
|
|
|
Aweris
Feb 18, 2018 20:39:59 GMT 1
Post by sithlord on Feb 18, 2018 20:39:59 GMT 1
Mialatt a Főkormányzóbol lassan távozott szivárogva az élet, a tőrdöfés, az árulás miatt, lelke kilépett a testéből. Furcsa volt holmi távoli szemlélőként nézni ezt az egészet. A Főkormányzó szelleme lassan a csatatér felé lebegett, majd meglátott egy baljós alakot, nem messze a pozíciójától. Lehet hogy hagymázas haldokló agyának utolsó rezgése volt, de mintha Wenthart látta volna meg... Az alak hirtelen a közelébe került, Wenthar volt az, semmi kétség... A Császár azonban inkább egy démonra hasonlított. Szemüregeiben vörös tűz izzott, a köpönyeg amelyet viselt, valami nagyon hideg és nagyon gonosz jelenlétet fedett el.Maga a testet öltött Üresség és Hidegség volt ez a valami... Olyan metsző gonoszság áradt belőle, hogy a Főkormányzó szelleme akaratlanul is megborzongott... -Császárom...-hajolt volna meg az Öreg, aztán rájött a formaságoknak régóta nincs sok értelme. HALOTT volt, ahogy Wenthar is. -Öreg szolgám! Halálom után is hű maradtál hozzám s ez jutalmat érdemel! -dörögte a Wenthar szellem, majd intésére meghasadt a tér-idő szövete, és feltűnt az Abyss a maga szörnyű valóságában. Pokoli lángtenger, szellemek milliárdjai szenvedtek örökkévalóságig a démonok kínzásainak kitéve... -Hát ezt kapom... -sóhajtott rezignáltan a Grodin szellem. -Megérdemlem... -Wenthar azonban felkacagott, démoni és gonosz nevetéssel. -Nyugalom szolgám! Téged csak én kínozhatlak...te viszont...sokakat! -mutatott az imént elesett EGB-s katonák szellemei felé. Amazok rémülten pillantottak a Pokol távoli szegletéből új kínzójukra. Wenthar megérintette Grodin homlokát, mire az Öreg szelleme hirtelen eltorzult, átváltozott egy démoni valamivé...Grodin IGAZI lényévé! -A jutalmad a hűségedért! És a túlvilágon mi másra lenne a leginkább szükségem mint egy...Testőrre! -Köszönöm Császárom! -hörögte immár a Grodin Démon hátborzongató gonoszsággal. -A hűség soha nem hal meg! -Pontosan szolgám! A tieid!- mutatott a Wenthar Démon a szerencsétlen lelkekre, még kisfiúk és kislányok szellemei is voltak a fortyogó kavargásban. Egyes kislányokat démonok erőszakoltak meg majd téptek darabokra, hogy aztán újra összerakva őket kezdjék elölről a mókát.-Játsz velük nyugodtan kedvedre! Élvezd ki a jutalmadat...haaehehehehehehehehehe!
Az Abyss mint egy vendégváró szálló, úgy fogadta magához a Pokol új teremtményét, az egykor Grodin Tiercenek nevezett lényt, ahol majd az örökkévalóságig kínozhatja azokat a szellemeket, akik miatt idő előtt meghalni kényszerült! Mert a hűségnél csak egy édesebb dolog van, a BOSSZÚ...
Wenthar azonban mielőtt eltávozott volna szolgájával, még egy utolsó búcsúajándékot hagyott a küzdő feleknek. Egyetlen intésére hatalmas energiakitöréseket hozott létre, amelyek minden bizonnyal sok hajóban tesznek majd kárt...Hogy melyik fél hajóiban? Legkevésbé se érdekelte már!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 19, 2018 14:59:01 GMT 1
Sterling tábornok megigazította az egyenruháját, hogy tökéletesen álljon a gallér és a zubbony is – nem akart lemaradni a Corporate Hadtest zászlóshajója legénységének többi tagjától, akik jól láthatóan legalább annyira adtak a megjelenésre, mint a katonai profizmusra.
A Hadtest knoti gyártású, Sovereign-osztályú zászlóshajója egyike volt annak a nagyjából két tucat nehéz egységnek, amelyet katonai segítségként érkeztek a Corporate Szektorba, miután a Harmadik Birodalom vezetése átjátszotta a szektort az EGB soraiba. A legénység nagy része a mai napig a Harmadik Birodalom korábbi katonai állományából került ki, a tisztikar nagy részét viszont a korábbi politikai-katonai rendfenntartó, az SS helyett immár a cosrai hátterű, Serenno államszövetségéből dezertált – EGB nyelvezetben eredetileg „hazatért”- Schwarze Lanzenreiter szabadcsapat arisztokrata leszármazottai adták. Sterling, aki maga a Maradványban szolgált évtizedekig és e minőségében a jóval hagyományosabb birodalmi iskola képviselője volt, caridai diplomával, egyszerre találta feleslegesen fennköltnek és mértéktelenül profinak a cosrai tiszteket, akik a fekete birodalmi standard egyenruhát, amelyet viseltek, itt-ott finom ezüstszürke sújtásokkal díszítettek. A hímzés elvileg minden egyes arisztokratikus ház esetében némiképp eltérő volt, de ezt Sterling nem tudta pontosan kivenni.
A különítmény és a Hadtest parancsnoka Reuenthal gróf volt, a szabadcsapatot vezető Haschwalt űrmarsall helyettese és adjutánsa. A két különböző színű szeméről könnyen felismerhető, a cosrai ezredesekkel egyidős férfi sokkal jobban megtalálta helyét Lecersen nagymoff Corporate Főszektorában, mint keményvonalas parancsnoka, aki inkább a knotiak ismeretlen vidéki projektjei iránt érdeklődött. Így Reuenthal kapta a megbízást a Vezérkartól – lényegében Lecersentől -, hogy használható katonákat faragjon a Corporate sorozott tömeghadseregéből.
Sterling feladata az volt, hogy Lecersen nagymoff képviselőjeként figyelemmel kísérje a Hadtest teljesítményét – és természetesen az, hogy Tiebolt-okból álló testőrségével együtt szükség esetén közbelépjen. Nem mintha a Lanzenreiter tagjai kifejezetten gyanús felforgató elemeknek tűntek volna, a nagymoff inkább egy plusz biztonsági garanciát akart arra az esetre a parancsnoki hajón, hogyha az eredeti, Brodrig Vezérhez hű Harmadik Birodalmi gárda egyik másik alacsonyabb rangú tagja valami esztelenségre ragadtatná el magát a harc folyamán. Így aztán a tábornok, miután a Bloodfin fedélzetén meggyőzödött arról, hogy a nagymoffot szállító sikló épségben elindult célja, a Sith Birodalom bastioni flottája felé, a zászlóshajót a Clone Hadtest melletti pozícióján helyettesére hagyva ügynökeivel együtt egy álcázott rohamsiklón visszatért a formáció másik végére, ahol a parancsnokától a SvSD Mittermeyer nevet kapott Sovereign lebegett a harcra készülő Corporate Hadtest alakzatának végén.
A cosrai és knoti formációkkal ellenben Reuenthal ugyanis másképp állította fel Hadtestjét, a zászlóshajót és a nagyobb harcértékű egységeket hátrébb hagyva, a kisebb cirkálókat és fregattokat pedig előre vonva. A Corporate Hadtest ráadáasul némiképp később is érkezett a harctérre a többi alakulathoz képest. Sterling jó pár tiltakozó hívást kapott a központi flottától, amióta a fedélzetre lépett, de Reuenthal biztosította róla, hogy minden a terv szerint halad.
Tervekre márpedig szükség volt, futott át Sterling agyán, ahogyan a Mittermeyer kijelzőin kibontakozott a pontosabb taktikai helyzet és világossá vált, hogy a Hadtestjük mivel áll szemben. A Corporate Hadtest egyedüliként foglalt pozíciót az EGB – flotta bal szárnyán, azon az oldalon, ahol a sith csapatok jem’hadar flottái helyezkedtek el. A későbbi érkezésük miatt eredetileg nagyobb távolságban voltak a sith vonalaktól, mint az ékszerűen előrenyomuló cosrai, knoti és Bendő főerő, amely már súlyos közelharcba került a sithek központi flottájával, de a front átellenes oldalával szemben, ahol a polneyeiak némi, Kardass és a Bastion erőivel váltott felületes tűzharc után viszonylagos passzivitásba vonultak, Reuenthal és a Corporate erőinek hamarosan vérfürdőre kellett készülniük.
Az előttük álló jem’hadar csapatok fele ugyanis megfordult, cirkálóik és csatahajóik pedig begyújtották nagy mozgékonyságot és sebességet biztosító, lilás kisugárzású hajtóműveiket, hogy a jellegzetes bogárszerű hajók rázúdulhassanak a Corporate vonalaira.
Sterling elhúzta a száját az esélyek latolgatása után. A jem’hadar már súlyos veszteségeket szenvedett, amikor még érkezésük előtt megpróbálta áttörni a Köztársaság feléjük eső vonalait, ráadáasul flottájuk fele nem is mozdulhatott a rájuk szegezett köztársasági nyomás miatt, de csatahajóik így is komoly veszélyt jelentett. Az odonit fézerekkel, nagy energiájú pajzsokkal, és az ellenség vonalainak áttörésére tervezett, nagyrészt előre néző, támadásra konfigurált fegyverzettel ellátott hajókkal szemben az EGB legrégebbi gyártású hajókból álló hadtestje állt fel. A két tucat knoti Tector-osztályú nehéz-csillagromboló és a zászlóshajó mellett ugyanis a Corporate Hadtest főereje a Harmadik Birodalom típusaiból állt, régebbi birodalmi osztályú csillagrombolókból, vagy másfél száz felújított, de még mindig múzeumi értékű Victory-osztályú könnyű rombolóból, valamint hasonló korú birodalmi cirkálókból és a Corporate-szektor saját vámfregattjaiból. Az SS-nek voltak ennél modernebb, a polneyei klónok új csillagrombolóival vetekedő csatahajói is eredetileg, de ezeket Brodrig vagy magával vitte a Hutt űrbe, vagy még újrafelszerelés alatt álltak a Draco-rendszereli titkos lerakatból visszatérve, vagy egyszerűen a Corporate-ben maradtak, hiszen a szektor határai mentén folyamatos háború dúlt a sithek helyi milíciáival és magával a jem’hadarral, miután a Harmadik Birodalom régi fővárosát, a Ziostot sikeresen elfoglalták.
Éppen ezért a legénység elszántságával viszont nem volt probléma. A sorállomány tagjainak nagy része nem sokkal ezelőtt még otthonát védte a sithek harcra tenyésztett, tüskés bőrű elitkatonái ellen, és alig várták, hogy bosszút állhassanak. De ez nem javított az esélyeiken, gondolta Sterling. A Corporate erői egyedül vadászerők tekintetében álltak jobban, a birodalmi típusok mellett a Brodrig Vezér által beszerzett Strunz nehézvadászok már kint is voltak, és nagyban zaklatták a feléjük tartó jem’hadar hajókat, akik e tekintetben a velük szomszédos, azóta összeomlóban lévő sith főerő SiSD-inek vadázaira kellett hagyatkozzanak.
De Sterling tudta, hogyha a jem’hadar nehéz hadihajók közelebb érnek, akkor nem fogják tudni feltartóztatni őket. Fennállt a veszélye, hogy a jem’hadar átvágja magát a sorfalon és eljut a hátsó traktushoz, ahol a tiltóhajók és SupSd-k alkották az EGB gravitációs és kommunikációs zárját. Reuenthal ezt láthatóan azzal akarta kiküszöbölni, hogy lassan előre kezdett manőverezni harcoló egységeivel, hogy a találkozó minél hamarabb, a tiltóhajók és zavaró-rombolók vonalától minél távolabb alakuljon ki, a köztes réseket pedig fölényben lévő vadászaival tömte be.
Ahogyan azonban a Mittermeyer képernyőin feltűntek a zászlóshajójukkal vetekedő méretű jem’hadar Dreadnoughtok, Sterling nyelt egyet, magában ismételten megkérdőjelezve az egész realitását. Erősítést kellett volna kérniük.. jem’hadarnak ugyanis nem egy, hanem húsz ekkora hajója volt.
Reuenthal azonban nem adta a jelét, hogy kétségbeesett volna. - Ritter Bayerlein! – fordult saját adjutánsához Reuenthal – Megkaptuk a visszaigazolást a specialisták hajóitól? - Jawohl, Freiherr. – nyugtázta amaz. – Aranji parancsnok visszaigazolta az alfa és béta objektumok készültségét. A Tristan és Salamander védelmi vonalak aktívak.
Sterlingnek fogalma sem volt, hogy ez pontosan mit jelentett, mivel az ütközet kezdetén még a Bloodfinen tartózkodott. Reuenthal láthatóan a hipertérből való kilépésük óta folyamatos kommunikációban volt a polneyei specialisták SupSD-ivel, de Sterling csak annyit sejtett, valamiféle alternatív taktikát készít elő.
- Nem kellene előre vonnunk a nehéz rombolókat? – kérdezte végül, ahogyan a jem’hadar elérte a Corporate elővédjét alkotó Victory-k első sorait. - Pontosan itt lesz a legnagyobb szükség rájuk, Mein General. – közölte jéghideg nyugalommal, Sterlingre rá sem pillantva Reuenthal. – A látszat ellenére fel vagyunk készülve az ellenség támadására, ne aggódjon, tábornok.
Odakint fényes villanások jelezték, hogy a könnyű csillagrombolók és jem’hadar ellenfeleik párharca megkezdődött. - Bayerlein, parancs minden hajónak, tartsák a vonalat! – hunyorított egyik szemével Reuenthal. – Ez most kemény lesz.
...
A jem’hadar parancsnoki hajó hídján Weyoun vorta önelégült, mégis némiképp ideges arckifejezéssel figyelte a közeledő ellenséges hajó-sziluetteket.
- Ezekkel a roncsokkal akarnak minket megállítani.. – mormolta magában, aggodalmas pillantást vetve a fő taktikai ernyőre. A Köztársaság erősítéseinek érkezése és Keevan türelmetlensége miatt a jem’hadarnak először el kellett szakadnia és biztonságos tűztávolságba visszavonulnia a köztársasági erőktől, mielőtt Weyoun egyáltalán megfordíthatta volna saját hajóit, hogy maximális sebességre gyorsulva megpróbálják megfordítani a csata menetét. Emiatt viszont elkéstek a központi flottához képest, Tierce Főkormányzó hajói ugyanis már közvetlen közelről harcoltak az ellenséggel, és láthatóan nem álltak jól. Úgy tűnt, a jem’hadar lesz az egyetlen reménye az ESB-nek az áruló cosraiak blokádjának feltörésére.
Weyounra azonban rámosolygott a szerencse és az Uralkodó szelleme. A Corporate gyáva kutyái, akik már saját határvidékükön is a visszavonulást választották, amikor Weyoun jem’hadar csapatai megjelentek és egészen Ziostig nyomultak előre, most a formációjuk végére rakták nagy értékű parancsnoki hajóikat, így az alakzatukban lévő egyetlen szuper-csillagromboló nem tudta használni szuperlézerét úgy, mint a Főkormányzó SiSD-it tűz alatt tartó cosrai zászlóshajók.
- Pusztítsák el azokat a teknőket. Amint áttörtek, cél a hátsó vonaluk. Koncentráljanak a tiltóhajókra és a zavaróegységeikre. – adta ki a parancsnot jem’hadar Elsőinek a vorta, miközben a látóterében két régimódi kisebb corporate-beli csillagromboló már fel is robbant.
A jem’hadar vadászhajók ide-oda cikázva, nyomukban a védők vadászaival törtek át a vonalakon. A kisebb vadászhajók irányt váltottak és becsapódtak az ellenséges csillagrombolók tornyaiba, ha üldözőiktől találatokat kapva nem volt már más esélyük a pusztításra, a nagyobb cirkálók és csatahajók pedig átvágták magukat a Corporate-szektor csillagrombolóin. A legtöbb romboló kitért a közvetlen ütközőpályákról, és sebeit nyalogatva szétszóródott.. az EGB védelme hamarosan egy összevissza halmazra emlékeztetett, nem egy tisztességes hadrendre.
- Ez gyorsabb lesz, mint gondoltam. – mosolyodott el Weyoun. - Uram, a nehéz hadihajóik és a zászlóshajójuk lőtávolságban! – jelentette a Weyoun saját zászlóshajójára beosztott Első.
- Szórják meg őket, de továbbra is tartsák a vektort. Áttörünk. – vezényelt elégedetten a vorta, látva, hogy még a legnagyobb hadihajók is kitérnek előlük. – Amint magunk mögött hagytuk a zászlóshajójukat, vegyék célba a tiltóhajókat az alakzatuk végén. Utána pedig készüljenek átkaroló manőverre a többi EGB-s flotta hátába.
Megsemmisítjük az összes zavaró és elfogó egységet, akkor pedig a Főkormányző és az Égi Marsall erői kitörhetnek, segítséget hívhatnak.. – gondolta magabiztosan Weyoun. Az ESB pedig talán talpra állhat még ebből..
...
Sterling értetlenkedve, de némiképp „én megmondtam” arckifejezéssel figyelte az események kibontakozását. Reuenthal azonban továbbra sem tűnt meglepettnek.
- Bayerlein, állapot- és veszteségjelentést. – fordult végül az adjutánsához. - Az alegységek terv szerint végrehajtották a széttagolódást. Veszteségek harminc százalékon a VSD-ken, huszonöt százalékon az ISD-ken, Freiherr. – jelentette az adjutáns. – A kisebb egységekkel egyelőre nem foglalkozik a jem’hadar, mi pedig kitartunk. A flottájuk tíz.. húsz.. már negyven százaléka elérte a kritikus vonalat, uram!
- Át fognak törni! Tegyen valamit.. Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek leváltani magát! – lépett oda most már határozottabban Sterling a parancsnokhoz, de Reuenthal megvonta a vállát. - Sajnálom, hogy nem érkezett korábban, tábornok, így beavathattam volna a terv részleteibe. De most kénytelen Lecersen nagymoff belénk vetett bizalmára hagyatkozni még egy kis ideig. Bitte still standen und warten. Kérem, maradjon csendben és várja meg a végkifejletet. Bayerlein, mehetnek a meglepetések!
A Mittermeyer hangárját, miközben a zászlóshajót körbefonták a minden oldalról mellette elhúzó, folyamatosan tüzelő jem’hadar hadihajók, vagy fél tucat hasonló vadászhajó hagyta el. A többi jem’hadarral alakzatba állva állhatatosan tartottak a hátsó traktus felé.
- Tisztában vagyok vele, hogy hagyományos módszerekkel nem bírnánk el a jem’hadar Dreadnoughtokkal. – fordult most Sterling felé Reuenthal. – Ezért odahaza előkészítettünk nekik egy kis ajándékot. - Hatvan százalékuk átért! A Tristan vonal a lőtávolságukban van! Már hetven százalékuk a Salamander vonal zónájában van! – sorolta tovább a taktikai helyzet változását Bayerlein. Immár Sterling is nagyrészt a mögöttük és mellettük haladó jem’hadar hajók lilás hajtóműfényeit látta a kijelzőkön. A zászlóshajóikra neheződő nyomás érezhetően csökkent.
- Aktiválják a Salamander–mezőt. – vezényelt halk elégedettséggel Reuenthal. – Mehetnek az ajándékok is, a flotta nehéz egységei és a kísérőcirkálók pedig forduljanak meg. A megmaradt corporate csillagrombolók tartsák a frontvonalat a bent ragadt egységek felé. A vadászok koncentráljanak a Salamander – célszektorra.
- Zu Befehl! – tisztelgett Bayerlein, majd a kormányos pultokhoz sietett. – Hallottátok, fiúk, forduló! Los los!
Sterling döbbentet figyelte, ahogyan a jem’hadar flotta elejét, amelyik már átjutott a vonalaikon és szinte karnyújtásnyi távolságban volt a hátsó sor tiltóhajóitól, elborítják a robbanások.
...
Weyoun szinte hipnotizált arckifejezéssel figyelte, ahogyan a hadihajók mögöttük egyre kisebbek, az utolsó EGB-s vonal tiltóhajói és zavaróegységei pedig egyre nagyobbak lesznek. Jókora, széles űrszelet feküdt köztük és az előretolakodott, majd amatőr módon szétszóródott sorhajóik között, amelyeknek védelmezniük kellett volna őket. De ez nem zavarta a vortát, igazán itt volt már az ideje, hogy a hadiszerencse és a sötét oldal végre rámosolyogjon ebben az átkozott ütközetben a Sötét Oldal és Wenthar Császár híveire.
- Elsődleges célpontok bemérve, az egységeink lőtávolságban! – jelentette az Első. - Minden jem’hadar hajónak a flottánkban, tűz! – mosolyodott el Weyoun, elégedett arckifejezéssel figyelve a saját zászlóshajója és a többi egység odonit ágyúit elhagyó lilás energialöketeket.
A jem’hadar parancsnoki Dreadnought lövedékei az EGB-s hátsó formáció közepén álló, antennákkal teletűzdelt SupSD felészáguldottak… aztán áthatoltak a hajótesten, mintha az ott sem lett volna.. a hajótest végül megremegett, és egy egészen apró robbanás keretében teljesen eltűnt.
- Mi a.. - mormogta a vorta. Döbbenetére az EGB-s arcvonal többi hajójánál is ugyanez történt azon a vonalon, ahol áttörtek. A jem’hadar fantomokra tüzelt. - Holografikus kivetülések, uram! – lépett oda mellé az Elsője. – Nagy energiájú emitterek vannak a hajók helyén! - Mily találékony. – olvadt le a mosolyt a vorta arcáról. – Gondolom mondanom sem kell, hogy ez egy csap..
Robbanás rázta meg a hajót, majd újabb. A taktikai állapotjelzőn hirtelen az egész jem’hadar flottát robbanások lepték el.. Weyoun szabad szemmel is látta, ahogyan mindenütt apró, zöldesen villogó, sötétszürke hordószerű alakzatok tűnnek fel a flotta körül, amelyek azonnal detonáltak, ha valamelyik hadihajó közel került hozzájuk.
- Aknamezőn vagyunk, parancsnok! – üvöltötte egy jem’hadar harcos az egyik termináltól. – A hajtóműveinket veszik célba! - Erre magam is rájöttem, köszönöm. – fintorodott el Weyoun. – Minden hajó álljon meg! – Biztosra vette, hogy a láthatóan mozgásképes aknák az ionhajtóművek kisugárzására érzékenyek. – Keressék a távérzékelőkkel a valódi tiltóhajókat! Itt kell lenniük valahol, érzékeltük a zavarást...
Most, hogy Weyoun alaposabban áttekintette a harcteret, az érzékelők pedig immáron minden irányban tapogatóztak, hamarosan meg is pillantotta a feléjük forduló, korábban hátrahagyott Corporate nehéz-csillagrombolók takarásában megbúvó kisebb, régi típusú Interdictorokat.
- Végig ott voltak.. – sziszegte Weyoun. – Mi pedig átrohantunk rajtuk, mintha csak... - Várjuk a parancsait, vorta. – pillantott rá szinte sértődött arckifejezéssel a jem’hadar Első. - Próbálják.. elérni.. Keevant.. – sziszegte Weyoun, miközben megtörölte a homlokát.
...
- A Tristan–vonal vetítőegységei folyamatos tűz alatt, tizenöt vetítőegység megsemmisült, további tíz lekapcsolásra került. A Salamander–vonal aknái aktívak. – jelentette Bayerlein.
- Kitűnő. – biccentett Reuenthal, majd Sterlinghez fordult. – Látja már, tábornok? A jem’hadar nem vesztegette az idejét arra, hogy kiismerje a taktikánkat és a hadrendünket. Azt feltételezték, automatikusan ugyanazt a sémát fogjuk követni, mint a Központi Hadtestjeink. Ez okozza a vesztüket most. Figyeljen csak tovább, a java csak most jön.
- Gyújtószerkezetet bekapcsolni! – hangzott valahonnan Bayerlein utasítása, és mintha csak időzített aláfestése lenne Reuenthal szavainak, a Mittermeyer szuperlézere végre valahára megvillant, és elporlasztotta a jem’hadar formáció szélén álló egyik hatalmas Dreadnoughtot.
...
A még mindig aknákat kerülgető jem’hadar flotta közepén egy fél hajtóművét veszített vadászhajó közeledett imbolyogva a jem’hadar zászlóshajó főhangárjához.
- Parancsnoki hajó, itt a Rubin Tizenkettő-Hetes vadászhajó. Aknatalálattól súlyos hajtóműsérüléseket szenvedtünk, elfolyt az üzemanyag és a hűtőanyag. Vészvektort kérünk kényszerleszálláshoz és sürgős javításokhoz, Protokoll Omicron-Hat-Egy-Zefír.
- Protokoll Omicron-Hat-Egy-Zefír, nyugtázom. – válaszolt a jem’hadar irányító. A protokoll szerint a vadászhajó sérülései lehetetlenné tették, hogy sikeres nekirepülést hajtson végre egy ellenséges hajóval szemben, amely egyébként ilyen szintű károk esetén az alapvető feladata lett volna, így kivételesen jogosulttá vált a vészhelyzeti javításokra. – A Kettes Főhangár huszonhat-st’ah-k’ekh platformját használhatják.
A sérült vadászhajó bemanőverezett a hangárba. A pilótafülke plexiborítása elhalványult, lilás bevonat helyett átlátszóvá vált... a hangárban tartózkodó jem’hadar őrök pedig döbbenten meredtek a fülkében ülő három, régimódi, a Harmadik Birodalomból visszamaradt SS – egyenruhát viselő alakokra és a hátuk mögött a fülke plafonjáig – és szerte az egész hajón is – felhalmozott robbanóanyagra. Mindannyian veterán önkéntesek voltak, akiknek a családja odaveszett Zioston.
- Halál rátok, sith mocskok! Éljen a Vezér! Éljen a Véres Báró! – üvöltötte a Halálfejesek koponyaszerű jelvényét viselő SS-veteránok egyike, és rátenyerelt a detonátor gombjára, mielőtt a jem’hadar odakint működésbe hozhatott volna bármiféle elhárító pajzsot vagy fegyverzetet.
...
Weyoun épp azzal volt elfoglalva, hogy a meglehetősen halványan és zavarosan fogható Keevannel megbeszélje az újonnan előállt helyzetet, amikor újabb, ezúttal még erősebb rázkódás fogta el a hajóját.
- Robbanás a főhangárban, antianyag alapú robbanóanyag, nem tudjuk lezárni a hangárt, továbbterjed! – kiáltott fel az Első. - Ó. – Weyoun a plexin kipillantva látta, ahogyan saját hajója orra felől folyamatosan terjednek a robbanások a híd felé, odakint pedig hasonló méretű detonációk nyelik el a Dreadnoughtjait. Már azokat, amelyeket még ért találat a feléjük fordult Corporate zászlóshajó szuperlézeréből. A vorta ösztönösen a füle mögötti interfészhez kapott, és elkezdte áttölteni Keevan hajójára személyisége legutolsó biztonsági másolatát. Úgy tűnt, a következő Weyounnak szüksége lesz rá.
- Mi volt ez? – kérdezte sűrű villogáso közepette Keevan holoképe. – Nem túl jó a vétel. - Átküldök egy adatcsomagot, a többi lényegében mindegy, barátom. – jegyezte meg rezignáltan Weyoun. – Öröm volt együtt szolgálni az Uralkodót, Keevan.
- De hogyan.. – Keevan válaszát Weyoun már nem látta, mert a robbanássorozat elérte a hidat. A jem’hadar zászlóshajó kettészakadt, darabjai letartoltak két, közelebb mozdulatlanságba dermedt csatacirkálót és működésbe hoztak még néhány aknát.
...
- Az ajándékaink célba értek, Freiherr. – jelentette Bayerlein. – Hét jem’hadar Dreadnought megsemmisült, kilenc másik károkat szenvedett. - Jobbra számítottam, de ez is elegendő lesz. – biccentett Reuenthal. Sterling arckifejezését látva még hozzátette:
- A vadászhajókat a határmenti csatározások során foglaltuk el. Éppen ilyen esetre voltak félretéve. - A nagymoff elégedett lesz. – ennél jobb jelenleg nem jutott eszébe Sterlingnek. - Magam is így vélem. – mosolyodott el a beszélgetésük (és az ütközet) kezdete óta Reuenthal. – Most pedig ha megbocsát, tábornok, gondoskodnom kell a maradékról.
Sterling figyelte, ahogyan a Corporate Hadtest zászlóshajójának ütegei most már a Tector-osztályú rombolókkal együtt össztüzet zúdítanak az aknamezőn csapdába esett jem’hadarra. A tábornok számára most már világossá vált, hogy a Corporate Hadtest késlekedését elsősorban a műveletre való felkészülés, az aknák és emitterek kihelyezése okozta. Reuenthal nem akarta magára vonni a jem’hadar figyelmét, amíg a polneyei spectechekkel összedolgozó műszakijai álcázott hajóikon nem végeznek a telepítéssel.
- Ne felejtsék el az aknamezőt épen maradt egységeit is célba venni. – tette hozzá Reuenthal – Minden másodlagos kár, amit okozhatunk nekik, jól jön. A vadászgépeink kerüljenek az emitterek mögé, a jem’hadar hátába. Egyetlen hajójuk sem törhet ki arrafelé az aknák közül.
- Néhány tucat vadászhajó a középen maradt flottájukból a rombolóink felé tart. – jegyezte meg Bayerlein. - Figyelmeztesse Grillparzert és Kesslert. – biccentett az adjutánsának Reuenthal. – A jem’hadar öngyilkos manőverekkel fog próbálkozni. Minden romboló hídját védje egy-egy korvett. Épp elegendő veszteségünk volt az első fázisban is, nem akarom megduplázni.
- Sajnálom, hogy alábecsültem, parancsnok. – lépett Reuenthal mellé Sterling. - Ennél nagyobb elégtétel nekem, hogy az ellenség is így tett. – villantotta a kopasz tábornokra különböző színű szemeit a Lanzenreiter parancsnoka, majd visszafordult az ütközet felé. – Alkalmasint jelenthetné a parancsnoki hajónak, hogy a Corporate Hadtest elvégezte a feladatát. Ha mód van rá, Folett főparancsnok úrnak személyesen.
Sterling összevonta a szemöldökét. Ő maga is csak a Nagymofftól tudta, hogy ebben a pillanatban már valójában kicsoda az EGB flotta aktuális parancsnoka. Reuenthal nem csak a hadmozdulatokból készült fel, láthatóan. - Azonnal. – biccentett végül, miközben a távolban újabb jem’hadar Dreadnoughtot vágott ketté a Mittermeyer szuperlézere.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 20, 2018 11:29:27 GMT 1
Az álcázópajzs jótékony védelmét élvező TIE Phantom elhagyta a Clone Hadtest utolsó, a távolban felsorakozott fő vonalhoz képest jóval előrébb elhelyezkedő korvettjeinek vonalát, átszökkent a megbénítottan lebegő kardassi nehéz-csatahajók vonalán, amelyek mellett a polneyeiak behatoló csapatait szállító rohamsiklók nyüszögtek, majd végigsiklott az utolsó roncsokat a távolban köztársasági ellenfeleivel tűzpárbajt vívó bastioni és kardassi ESB-flottákattól elválasztó űrön.. és azonnal kitérő manőverekre is kényszerült, ahogyan láthatatlan törzse felé két tucat, egymással halálos fogócskát vívó TIE Starhunter és köztársasági E- illetve XJ-szárnyúak egymás körül keringő és tüzelő halmaza közeledett, nem tudván a magányos hajóról és annak felettébb magas rangú utasáról.
A TIE-Phantom megkerült egy sérülésektől tarkított csillagrombolót, átsuhant két, türkés tengeri ragadozóra emlékeztető kardassi nehézcirkáló között, majd máris ott magasodott előtte az ESB Maradvány – Flottájának zászlóshajója, az SSD Adamant. Az EGB követét szállító vadász csak akkor deaktiválta álcázóberendezését, amikor már közvetlenül a szuper-csillagromboló orrában lévő apró főtiszti hangár nyílásához ért, majd két vonósugár-emitter villámgyorsan behúzta a hatalmas vadászhangárokhoz képest apró térbe.
Néhány tucat rohamosztagos vágta magát vigyázzba, ahogyan Drikl Lecersen, az EGB Vezérkar nagymoffja lesietett a rámpán. Nosztalgikus érzések kerítették hatalmába. Az ESB többi zászlóshajójától eltérően itt szinte nyoma sem volt a sith rúnáknak, tetovált kultistáknak és őrült tekintetű nagyuraknak, csak a hangár falára festett birodalmi jelvény fekete-vörös sziluettjéből lehetett következtetni arra, hogy nem az EGB valamelyik parancsnoki hajóján jár – meg persze abból, hogy az EGB jelen pillanatban nem rendelkezett Executor – osztályú parancsnoki hajóval.
Jelen pillanatban, egyelőre.. gondolta magabiztosan Lecersen, miközben kezet rázott régi bajtárásával, a Birodalmi Maradvány Concordia Körének szenior katonai vezetőjével, a régi Birodalom dicsőségének helyreállításán dolgozó összeesküvők ikonjával, a veterán Rammstein admirálissal – aki egyszersmind az ESB Bastioni Flottájának parancsnoka is volt.
- Üdvözlöm az Adamanton, Nagymoff, kérem, fáradjon velem az operatív központba. – Lecersen szótlanul követte Rammsteint a hangárból nyíló egyik folyosón álló giroszánhoz, amely villámgyorsan végigrepítette őket az SSD egyik végeláthatatlanul hosszú és széles folyosóján a törzs biztonságos, középső vonalában elhelyezkedő operatív irányítóig.
- Már három öngyilkos vadásztámadást vertünk vissza a parancsnoki híd ellen, ésszerűnek láttam áthelyezni az irányítást ide. – kísérte be Lecersent a jól védett, képernyőkkel teletűzdelt harci hídról saját körletébe Rammstein, majd töltött a nagymoffnak az asztalán álló fűszeres, ősrégi évjáratú, kiváló alderaani borból és aktiválta saját taktikai kivetítőjét, amely valamivel pontosabban és részletesebben mutatta a Köztársaság három flottájával élet-halál harcot vívó bastioni és kardassi hajókat.
- Figyelemre méltó a kitartásuk. – jegyezte meg udvariasan Lecersen, amikor Rammstein jelezte, hogy aktiválta az árnyékoló berendezést. Most már biztonságban beszélhettek egymással. - Ahogyan az Ön bátorsága is, Nagymoff. – jegyezte meg Rammstein. – Nem voltam bizonyos benne, hogy végül eljön.
- Már elég régóta vagyunk kapcsolatban ahhoz, hogy ez ne legyen kérdés, admirális. – ingatta a fejét finoman Lecersen. Ő maga is tisztában volt vele, hogy ez élete egyik legkockázatosabb manővere, hiszen a háttérből való konspirálás és küldöncök használata helyett ezúttal rá volt kényszerítve, hogy ténylegesen saját bőrét vigye a vásárra. – Ha nem bíznék az együttműködésünkben, nem jöttem volna. Így is sokáig kellett várnom.
- Meg kellett bizonyosodnom róla, hogy az Obszidián Rend minden ügynöke sajnálatos balestet szenved, mielőtt visszaigazolom. – mosolyodott el halványan Rammstein, de az öreg férfin jól érzékelhető volt a fáradtság. – Most viszont gyors cselekvésre van szükség, nagymoff. Már nem bírjuk sokáig.
Lecersen a taktikai megjelenyítőre pillantott, amely a két sith flotta pozícióit mutatta. - Pedig a klónok csak vesztegetik az energiát Önökre, úgymond. Amióta Tain kardassi csatahajóival elbántak, egyetlen egy polneyei találat sem robbant a hátukban. Minden lövésük biztonságos távolságban detonál.. gyakorlatilag egyetlen frontjuk van.
- Amit három, szinte teljes létszámú köztársasági flottával szemben kell tartanom úgy, hogy alig százhúsz használható csillagrombolóm van, valamint úgy kétszer ennyi modern kardassi kísérőcirkáló. – sóhajtott fel Rammstein. – Nagymoff, mi nem kaptunk olyan modern hadihajókat, a gyáraink termelését elvitték a Korribanra, a Vjunra, a Commenorra, no meg mindenféle titkos, erőforrászabáló projektekre. A kísérőhajóim kétharmada múzeumba való, Őfelsége idejéből, vagy még korábbról.
- Mégis kitartanak. – szemlélte a térképet Rammstein. Valóban, a Maradvány és Kardass flottáinak vonala viszonylagos egységet alkotott, a szemből és oldalról, jobbfelől támadó köztársasági hajókkal szemben. - Nézze meg jobban, Nagymoff. – ingatta a fejét Rammstein. – Az a két köztársasági flotta előttünk tele van óvatos calamarikkal és hasonlókkal. De még így is annyival több sorhajójuk van, hogy nem tudom folyamatosan rotálni a sérült egységeket úgy, mint ők. A pajzsokat vesztett, megsérült cirkálókról és fregattokról folyamatosan evakuálnom kell a legénységet, és távirányítással vagy önkéntes keretlegénységgel öngyilkos pályára kell állítanom őket a köztársasági fővonal felé. Amíg ezekkel az üres Strike-okkal és Carrack-okkal vannak elfoglalva, addig pihentethetem csak a rombolóim.. amik már így is tele vannak a kísérőhajókról evakuált sebesültekkel. Ráadásul egy saját vadászgépre három köztársasági jut, mivel a kardassiaknak nincsenek vadásza8k. Mindenhol ezek az átkozott vuki nehézvadászok és B-szárnyúak nyüzsögnek.
- A Gynedine-i és commenori árulók a legaktívabbak. – pillantott most Lecersen egy pillanatra őszinte stratégiai érdeklődéssel a jobbszárny legszéle felé, ahol a Köztársaság milicistái már félkör alakban felzárkóztak a Maradvány és Kardass hajóira. Rammstein valóban kétfrontos ütközetet vívott, még így, a hátuk mögött álló, a harcot csak mímelő klónok beavatkozása nélkül is.
- Csak a Tectorokból álló tartalék rombolókkal és a kardassi vadászhajók és fregattok folyamatos rácsapásai mellett tudom távol tartani azokat az átállt SiSD-ket és Aurorákat a főerőmtől. – biccentett Rammstein, ráközelítve a hadszíntér azon részére, láttatni engedve a hozzájuk képest kétszer akkora SiSD-kkel tűzpárbajt vívó saját nehéz rombolóit, és a felépítményükön hevenyészett köztársasági jelvényt viselő ex-ESB óriások körül fürge manőverekkel keringő kardassi hajókat, amelyek odonit fézersorozatokra saját hasonló fegyvereikkel válaszoltak. – Ha az előttünk álló főerő nem küldte volna középre a modernebb mon cal csillagirkálóit Moskau Égi Marsall flottája ellen, nem sokáig tudnánk kitartani. És így is fogy az időnk.
- Már nincs sok hátra. – jegyezte meg Lecersen. – Tierce Főkormányzó elesett, Enabran Tain elesett, a jem’hadar kitörési kísérlete a flotta másik oldalán mindkét arcovonalon összeomlott. Lényegében már csak az Önök és Moskau asszony flottái vannak egy darabban. - Már így is több, mint kétszáz hajót veszítettük a kisebb egységek közül. – nyelt egyet Rammstein, miközben a remény árnyéka suhant át az arcán. – Több veszteséget nem bírunk el. Ha meg akarjuk menteni a flotta magját és a csillagrombolókat, nem várhatunk tovább, Nagymoff.
Lecersen bólintott. - Innen fel tudjuk venni a kapcsolatot Vansynnal? - Fel. – ült le az asztalhoz Rammstein, majd a keze félúton a komterminál felé megállt a levegőben. – Ugye tudja, Moff úr, mekkora kockázatot vállalunk mindketten ezzel? Vansyn áruló is lehet.
- Ahogyan Ön is. – biccentett Lecersen. – Foglyul is ejthetne engem. - Nem nyernék vele semmit. – rázta meg a fejét Rammstein. – Jelenleg mindannyian ugyanazt akarjuk. Önnek befolyásos barátai vannak a cosrai Vezérkarban, ha maga ellen fordulok, nem kapok tőlük semmit. - Átadhatna Kaine moffnak is. – hunyorított Lecersen, akinek hirtelen támadt egy megérzése azzal kapcsolatban, hogy mi Rammstein problémája.
Rammstein szárazon köhintett egyet. - Nos.. igen.. Kaine moff rendkívül bizalmatlan ezzel az egész üggyel kapcsolatban. Azt kell mondjam, sem Önben nem bízik, Vansynban pedig végképp nem. - Én sem bízom Vansynban. – vont vállat Lecersen. – De ahogy Ön is mondta, admirális, jelen pillanaban mindannyian ugyanazt akarjuk. Mi is és ő is. A sithek bukását, Bastion és a Maradvány visszatérését a Birodalom értékeihez.. sőt, magába a Birodalomba.
- Kaine moffnak jelentős fenntartásai vannak a javasolt hatalmi struktúrával kapcsolatban. – folytatta Rammstein. - Ez nem alku tárgya. – rázta meg a fejét Lecersen. – Kaine megkapta a lányt, mindent egyeztettünk. - Azt akarja, hogy ő legyen az Uralkodó. A Trachta-lány. – jegyezte meg Rammstein. – Ha nem is az egész Birodalom szintjén, de legalább a Bastionon.
Lecersen erre felnevetett. - Ugyan már, admirális. Ezt maga sem hiheti el, öreg barátom. Azt a lányt kezdetektől fogva arra nevelték, hogy olyan beteges, öreg perverz alakok vágyait elégítse ki, mint az én Il-Raz barátom, vagy a maga Kaine moffja. Az ifjabb Ardusnak nem kell más, mint maga a lány, meg az a kis teste, a gyűjteményébe. Ékkőnek, szexuális játékszernek, kvázi-istennőnek, akin kiélheti szubmisszív vágyait, tudom is én. Az Annunaki-terv egy léggömb, admirális.
- Kaine moff befolyásos személyiség a Maradványban. – rázta a fejét Rammstein. - Mert simulékony és mindekinek lefekszik, akárcsak az apja. Bankároknak, bukott udvaroncoknak, vagy most épp a sitheknek. – legyintett Lecersen.
- Továbbá a családom régi támogatója. – tette hozzá Rammstein. – Mint bizonyára tudja, Nagymoff, három generációig felmenően a Kaine-dinasztia adjutánsai voltunk. Nagyon.. szoros az összefonódás. - Á, szóval innen fúj a szél. – kortyolt bele megnyugodva az italba Lecersen. Gondolhatta volna. – Kaine zsarolja magát.
Rammstein visszabámult a kivetítőre. Egy újabb Vindocator-osztályú könnyűcirkáló robbant fel, ahogyan legénységétől megfosztva, maradék fegyvereinek villogó tüzével közeledett a köztársasági vonalak felé.
- Hagyja rám és Vansynra Kaine moffot, admirális. – szólalt meg végül ismét Lecersen, megtörve a csendet. Egy kódhengert húzott elő katonai zubbonya zsebéből. Mindig is büszke volt, milyen kiterjedten fel tudott készülni minden eshetőségre az efféle találkozók előtt. A siker mindig a felkészülésben rejlik, ez volt az elve. - Ez mi? – pillantott rá Rammstein.
- Bátorkodtam lekérni a családjára vonatkozó archív anyagokat, admirális. – mosolyodott el megnyerően Lecersen. – Mondjuk úgy, az Ön esetében szerencsés bizonyítást nyert a megfelelő számú cosrai felmenő ahhoz, hogy lényegében bármelyik szektor ajtaja megnyíljon Ön és a családja előtt. A Cosrán, vagy a Knoton hamarosan amúgy is szükség lesz.. mondjuk úgy.. kompetens admirálisokra. Vagy ahol szeretné. Az Ismeretlen Vidéken is rengeteg a lehetőség. Nem kell a Bastionon maradnia.
- Hmm.. – morfondírozott Rammstein. - A cosrai rendkívül könnyen tanulható nyelv. – mosolyodott el ismét Lecersen, immár a legszebb, holoplakátoktra való fizimiskáját használva. – Sehrr.. őő… ainfahh. Vagy hogy mondják. - Rendben. – Rammstei ujjai végigzongoráztak a terminálján. – Akkor ne késlekedjünk.
Két pillanattal később Porrack Vansyn moff holoképe jelent meg a komernyőn.
- Már azt hittem, sosem hívnak, uraim. – biccentett nekik a kevésbé megnyerő, szemölcsökkel tűzdelt arcú moff, az ESB utolsó olyan flottájának parancsnoka, amely éppen csak a határ túloldalán, egyetlen ugrásnyi távolságban várakozott, valahol a semleges Togoria térségében. - Kérem indítsa a hajóit a megbeszéltek szerint, moff úr. – biccentett Lecersen. – Rammstein admirális úr küldi a pontos kilépési vektorokat. - Ezer örömmel. – vigyorodott el Vansyn. – Régóta várok erre a pillanatra. Pontosabban inkább arra, ami utána jön.. apropó.. ami az öreg Testőrt illeti..
- A Főkormányzó halott. – erősítette meg Lecersen. A központi törzsem megerősítette. – Nem lesz semmi komplikáció. - Kiváló. Jövünk. – Vansyn bontotta a vonalat.
- Gondolom, megtisztel a jelenlétével addig is, amíg ez lezárul. – biccentett Rammstein a nagymoff felé. - Fel sem tételeztem, hogy megvonná tőlem a vendégszeretetét. – köhintett Lecersen, palástolva idegességét.
Most már az ő élete is a túlélésért küzdő Maradvány Flotta legénységének kezében volt. Átmenetileg.
|
|
|
Aweris
Mar 20, 2018 14:51:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 20, 2018 14:51:08 GMT 1
A központi EGB- flottacsoport egyetlen harcképesen maradt Sovereign-je, a Scharnhorst fedélzetéről Tiebolt, Doenitz és Hänsel a tőlük nem messze lévő Emperor haláltusáját figyelték. Hänsel feje folyamatosan fájt, úgy érezte, egy hang duruzsol megállás nélkül a fülében valamiről, de aztán ezt megmagyarázta magának azzal, hogy bizonyára szeretett hajója haláltusája során távozó lelke az.
A sithek megtört, szétszóródott áttörő rajáűnak megmaradt tagjai, miután semerre sem menekülhettek, jobb híján kétségbeesett, utolsó vérig folyó tűzpárbajt vívtak az Emperor egyre inkább szétlyuggatott törzsével. A manőverezésért és pajzsokért felelős generátorokat a túltöltődést, robbanásokat megakadályozandó lekapcsolták a legénység fedélzeten maradt tagjai, így már csak a fekete zászlóshajó roppant tömege állt szemben a SiSD-roncsok lövéseivel.
Groteszk párharc volt, amelynek végén az Emperor egyre inkább darabokra szakadt, nem is felrobbant, hanem szinte szétesett. Végül a törzs három darabra tört, és Diestl Főmarsall zászlóshajója gazdájával együtt befejezte pályafutását ebben a galaxisban, miközben szétszóród darabjai meteoritként tarolták le a körülötte mozgásképtelenül lebegő SiSD-ket.
- Donnerwetter. – szaladt ki végül némi levegővel együtt a feszültség Hänsel száján. Ott volt a zászlóshajó első duraplaszt gerendáinak egymáshoz rögzítésekor a knoti dokkokban, ott volt a szuperlézer első próbalövésekor, ott volt, amikor a hajó átmenetileg a Cosra, majd a Polneye, majd ismét a Cosra tulajdonába került szövetségi egységként, és akkor is, amikor immár az új Egyesült Galaktikus Birodalom zászlóshajójaként felvonult a Knot felett… - Gyönyörű hajó volt. - Az már igaz. – biccentett a mellette álló Doenitz sorhajókapitány.
Tiebolt a komján keresztül váltott néhány szót valakivel, majd melléjük lépett. - Alvar Kresh kommodore hajója megérkezett. Folett ezredes üdvözletét küldi a Viceroy fedélzetéről, és kéri, aktiváljuk a D-protokollt. Szíves engedelmükkel.. - Ezredes, ha megengedi, szívesen közreműködnék. – villantott gonosz mosolyt Hänsel. Régóta gyűlölte Alvar Kresht, aki annak idején oly sokszor megalázta, amikor Daala ölebeként felügyelte a szövetségi taggá vált cosrai védelmi erőit a Cortez – féle kiugrási kísérletig. Ráadásul ez jó alkalom volt, hogy bizonyítsa hűségét. Tiebolt biccentett, majd intett két rohamosztagosnak, akik a hangárszintre indultak, hogy felkísérjék Daala adjutánsát.
Az apró eligazítóterem hasonló volt az Emperor-on lévőhöz, Hänsel viszont azzal nyugtatta magát, hogy most végre valahára a fegyver másik oldalán lehet. Az ajtó végül pár perc után feltárult, és egy gondterhelt Alvar Kresh sietett be a terembe.
- Hol van Folett és Tierce ezredes? – mérte végig a három cosrait. – Ne mondják, hogy ők is.. Phennir épp elég volt, a Főnök őrjöng.. - Semmi bajuk, Herr Kresh. – mosolyodott el Hänsel. – Bizonyára a taktikát óhajtja megbeszélni. - Ha lehet, nyissunk csatornát Daala admirális asszonyhoz és a többi parancsnoki hajóhoz. – kezdett bele Kresh. – Nagyobb fokú koordináció szük..
Nem fejezhette be, mert Hänsel kezében megvillant a főtiszti sugárvető. - Mi a.. – Kresh nem sok idejét vesztegette, máris az ajtó felé lendült.
Hänsel azonban nem volt annyira berozsdásodva, mint ahogy az Emperor fedélzetén az előző alkalommal az avatatlan szemlélő gondolhatta volna. Az oldalfegyver megvillant, majd még egyszer, Alvar Kresh pedig értetlen arckifejezéssel, élettelenül hanyatlott a padlóra. Vér folyt a szájából, amely hiáabavaló módon próbálta Daala nevét, vagy valami hasonlót suttogni.. egyik keze tétován a kommunikátora felé mozdult, de Hänsel közelebb lépett, és csizmája összezúzta a férfi ujjait. Kresh felsóhajtott, és kiszenvedett.
- Scheisshund. Rohadék. – az admirális elégedetten megtörölte fegyverét.
Tiebolt szemében elismerés villant. Doenitz nem szólt semmit, láthatóan máshol szeretett volna lenni. Kezdett sok lenni neki az efféle vérfürdőből.
- Das war spannend. Ez izgalmas volt. – vigyorgott immár elégedetten Hänsel, majd Tiebolthoz fordult. - Takarítsák el.
...
A Chimaera folyamatosan tüzelő ütegekkel kerülte ki a valaha valószínűleg Tierce Főkormányzó flottaékjébe tartozó, masszív, mozgásképtelen SiSD-t, amely felépítmény és hajtóművek nélkül is makacsul folytatta a tüzelést a közelébe kerülő ellenfelekre – legénysége láthatóan fanatikus volt.
A hajdan Thrawn zászlóshajójaként szolgáló, egyszerre ikonikus és Daala újításainak, a kristály-fázisváltóknak köszönhetően nagy harcértékű csillagromboló válaszul végigsorozta az SiSD torzót részecskeromboló fegyvereivel, amitől az újabb három darabra szakadt, most már láthatóan elvéve a maradék életben maradt legénység kedvét is a további lövöldözéstől.
Daala elégedetlenül állt a hídon. A takarítás persze hasznos célba lövési gyakorlat volt legénységének, de nem ezért hozta át a hajóját a megmaradt cosrai zászlóshajó szomszédságába. Kreshnek már rég meg kellett volna érkeznie és bejelentkeznie.. - Hívják a Scharnhorstot. – adta ki a parancsot a komtisztjének Daala, majd a mellette álló Aiaxhoz fordult. – Mit is mondott azokról a sith behatoló kommandókról? Remélem Alvar nem futott bele egy ilyenbe.
Aiax megrázta a fejét. - Amíg nem megyünk közel azokhoz a roncsokhoz, biztonságban vagyunk, de hadd kérdezzek rá, egy pillanat.
A klón arrébb sietett, majd aktiválta személyi terminálját. Nem sokkal ezután Tierce, immár az egyetlen arca jelent meg egész apró méretben. - Parancsnok, fogytán az időnk. – suttogta Aiax. – Az öregasszony rövidesen gyanút fog.
- Most térek vissza a holdról, perceken belül elérem Folett új hajóját. – villant meg a klón holoképe. – Indítsa az akciót, ne várjon tovább. - Értettem. – Aiax megigazította a sisakját fejéhez rögzítő szíjat, majd ellenőrizte a fegyverét.
- Admirális! – sietett vissza a hídra. Daala a két legénységi árok között állt, onnan kiabált az egyik árokban ülő komtiszttel, akinek láthatóan egyelőre nem sikerült kapcsolatot teremtenie a Sovereign-osztályú vezérhajóval, amelyik nem messze lebegett tőlük. - Aiax parancsnok, szerezzen valami speciális klón frekvenciát amit a magukfajta használ, és azonnal érje el nekem..
Daala hosszú évtizedeket töltött el a Birodalomban, alaposan hozzászokva a különböző összeesküvésekhez. Nem egy orgyilkossági kísérletet túlélt, többek között ennek „köszönhette” az egyik szemét fedő fekete bőrlapot is. Egy pillanat alatt szakadt rá az érzés, hogy valami nincs rendben.. szemével azonnal behatolókat, rejtőzködő nagyurat, vagy gyilkos asszaszint keresett a hídon, körbepillantva.. De csak Aiax klón flottakommandósait látta, ugrásra készen, akik pont az efféle sith asszaszinok elleni védelemként érkeztek ekkora számban a hídra nemrég.
- Mit csinál.. – sziszegte Daala. - Tha’va shaf. – sziszegte Aiax a polneyei kommandósok által használt, a mirshaf egyik változatának tekinthető keveréknyelven, amit csak ők értettek. – Mozgás!
Daala a legénységi árok felé ugrott, de saját testőrei nem véletlen voltak mellette évek óta. Aiax pontosan ismerte a nő mozgását, mimikáját, reakcióit, a vészhelyzetek esetén alkalmazott eljárásait. A polneyei biztonsági kommandó sugárvetőinek bénító módra állított kék sugarai végigcikáztak a legénységen, eszméletlen állapotba küldte őket és parancsnokukat egyaránt. Aiax gyorsan mozdult, és még azelőtt elkapta Daalát, hogy az admirális eszméletét vesztve a földre zuhanhatott volna. Felfeszítette a nő száját, és némi keresgélés után megtalálta a hátsó fogsor felső részébe épített két pótlás, az idegmérget és a robbanóanyagot tartalmazót.
Miközben a híd ajtajánál álló klón aktiválta a vészlezárást, Aiax gyors mozdulattal két injekciót adott be Daala ínyébe, az egyikkel az idegmérget, a másikkal a robbanóanyagot semlegesítve, ha a nő véletlenül mégis rá találna harapni. Ezután megbizonyosodott róla, hogy a kommandósok ártalmatlanná tették az összes többi legénységi tagot is a hídon, majd intett a helyettesének.
A magas, szikár klón a belső komhoz rohant és aktiválta. - Itt Sven zászlós, sith asszaszin a hídon, ismétlem sith asszaszin a hídon! Behatolt a rendszerünkbe! Riadó! - azzal beütött egy parancssort.
Miközben Chimaera –szerte aktiválódtak a biztonsági ajtók, elzárva egymástól a folyosókat és egyúttal a hídra vezető utat is, Aiax felnyalábolta az eszméletlen Daalát és intett a társainak. - Mindenki gyülekezzen a híd mögötti mentőhajónál. Harev, élesítsd a detonátorokat.
Percekkel később, miközben a Chimaera rohamosztagosai még mindig a biztonsági zárak átvágásával voltak elfoglalva, a csatahajó tornyának hátsó részéről levált egy apró, álcázóval felszerelt mentőegység... a kabint éppen Daala esetleges sürgős kimenekítésére építették be a hajó legutóbbi felújításakor a Bendő-bázison.
A hajócska irányba állt a Clone Hadtest sorhajói felé, majd aktiválta az álcázóját, és eltűnt. A csillagromboló tornyát pedig egy pillanattal később elemésztette a belülről terjedő robbanás.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 24, 2018 10:54:13 GMT 1
A Welmo Darb fedélzetén Stazi és Zudan őrnagyok, valamint a sebtiben előkerített kódtörő és specialista csapat tagjai további követték a vostroyai Cár-bomba útját. A robbanófej már elhagyta a flották vonalát, taktikus módon nem a sith és köztársasági hajók közti, lövéssorozatokkal és robbanásokkal tarkított űrszeletben, hanem a köztársasági flották kevésbé akítv, hátsó traktusában haladva, ahol a sérült, pajzsaikat és vadászgépeiket éppen újratöltő hajók várakoztak. Egyetlen egység sem próbálta meg az útját állni a Welmóról érkező utasításoknak megfelelően, mialatt a köztársasági specialisták továbbra is azon dolgoztak, hogy feltörjék a rendszereit. A bomba állhatatosan haladt a nap, az Awer felé.
- A rendelkezésre álló kódokkal is csak korlátozottak a lehetőségeink. – jegyezte meg a kódtörők parancsnoka, egy hórihorgas, tollait veszített calibop. – Nem engedi, hogy csak úgy deaktiváljuk.. okos bomba. Csak a navigációs rendszerébe tudtunk betörni egyelőre.
- El tudják téríteni a célpontjától? – kérdezte Stazi idegesen, miközben egy másik képernyőn a csata alakulását figyelte. Úgy tűnt, a sithek problémái tovább fokozódtak. Valamiféle nagy energiájú anomália képződött a flottájuk hátsó traktusában, ott, ahol a Tierce Főkormányzó erőihez tartozó kisebb, illetve sérült hajók gyülekeztek, amelyek nem indultak neki az EGB vonal áttörésének. Stazi még sosem látott ilyet, hadtörténeti tanulmányaiból is csak ahhoz az Erőviharhoz tudta hasonlítani, amelyet a klón-Palpatine gerjesztett a hadurak ostromolta Coruscant, majd a Da Soocha bázisa felett. Bizonyára valamiféle sötét oldali következménye volt a számos nagyúr halálának, gondolta Stazi, miközben ironikusnak találta, hogy a sithek saját halála is csak önmagukat pusztítja tovább.. ha a vihar a köztársasági vonalakat is eléri, alapos károkat okozhatott volna.
- Automatikusan a nap felé megy, pontosabban úgy van beprogramozva, hogy a legközelebbi nap felé menjen. – magyarázta a calibop. – Ha pályakorrekciót adok meg neki, akkor egy idá után visszaáll a megfelelő vektorra. Ezzel csak késleltetni tudjuk a detonációt, mert egyenes pálya helyett egy elnyúlt ellipszisben közelíti meg az Awert.
- Ez is valami, legalább időt nyerünk. – jegyezte meg az eddig csöndes falleen biztonsági tiszt, Zudan őrnagy, aki a hátuk mögött állva követte az eseményeket. Stazi egyetértően biccentett. - Csinálják. – de a képernyőjük egyik sarkában villogó nagy, vörös számlálót figyelve, amely a detonációig hátra lévő perceket mutatta, tudta, hogy ezzel csak alig valamit késleltetik a kataklizmát.
- Pályakorrekció.. – mormolta Stazi maga elé, majd hirtelen az agyába villant egy ötlet. – Van hiperhajtóműve annak a bombának? Triviális kérdés volt, ugyanakkor egyáltalán nem magától értetődő, hiszen a fegyvert a rendszeren belülről lőtték ki, egyáltalán nem lett volna létszükséglet számáraa saját hipertéri meghajtás, amíg a hordozójának is volt. Stazi azonban remélte, hogy egy véletlen indítás következményeinek elkerülésére a vostroyaiaknak volt annyi magukhoz való eszük, hogy beépítsenek egyet.
- Pillanat. – táncoltak a calibop szárnyai a faja igényeire szabott, speciálisan széles billentyűket tartalmazó klaviatúrán, amelynek három felső sorát a csőrével is meg tudta érinteni. Kissé groteszk látvány volt, ahogyan kopogott rajtuk. – Máris.. meg is van, őrnagy úr. Van egy kis teljesítményű vészhelyzeti egysége, egy ugrásra elegendő üzemanyaggal feltöltve. A galaxison túlig nem tudna elmenni, de néhány rendszer távolságra..
- Keressen egy lakatlan rendszert a környéken, ahol a nap jellemzői megegyeznek az Awerével, és ugrási távolságon belül van. – Stazi érezte, hogy hirtelen megnyugvás árad szét benne. Talán mégis van esélyük a megmenekülésre. Ilyen halált nem hogy a saját csapatainak, de a sithek és az EGB legénységeinek sem kívánt volna. – Ha megvan, aktiválja a hajtóművet. - Lehetnek rejtett csapdák a parancssorban ilyen esetekre. – biccentett a madárszerű kódtörő. – Óvatosan fogunk eljárni. - Óvatosan, és persze időben. – pillantott a villogó vörös számokra a duros őrnagy, majd Zudanhoz fordult. – Jelentse Niathal admirálisnak, hogy hamarosan megszüntetjük a bomba jelentette fenyegetést!
- Ez azért így még nem teljesen igaz.. – csóválta a fejét, kétkedő hormonokat eregetve magából a falleen. – Ha nem sikerül felülírni.. - Akkor Niathal admirálisnak nagyon rövid időn belül fel fog tűnni, amikor a bomba eléri a napot. Nem hiszem, hogy azzal fogja tölteni a hátralévő utolsó percét, hogy minket zaklasson adminisztratív okokból. – vonta meg a vállát Stazi. – Addig sem árt, ha kicsit lehűtjük a kedélyeket.
...
A Krasznij Ok'tyabr fedélzetén feszült csend honolt, miközben Putyliov magában számolta az ugráshoz szükséges hátralévő időt és click-eket. Mivel nem haladhattak teljes sebességgel, hogy ne hagyjanak semmiféle árulkodó energianyomot, ezért még nem érték el az ugrási pontot, ahol már kikerültek volna a tiltóhajók működési zónájából.. Putyilov viszont nem óhajtotta sem felfedni magát, sem pedig a szükségesnél tovább tartózkodni a kataklizmikus pusztulásra ítéltetett rendszerben. Ezzel viszont nagyon kiéleződött a helyzete, a ugrásig hátralévő idő és a Cár-bomba becsült detonációs időpontja között alig fél perc különbség volt.
- Fokozza a sebességet további hat százalékkal, zászlós! – fordult a kormányműnél ülő ESZM-önkénteshez Putyilov, akiből egyébként már igencsak elege volt, mivel a bevetés kezdete óta okoskodott és akadékoskodott. Egy valódi vostroyai hajón már régen kilökték volna az űrbe ennyi szájalásért.
Novakh ezúttal nem akadéskodott. Putyilov elégedetten biccentett, amikor a bombácal való kapcsolatért felelős altiszt felé fordult. Egy apró, tömzsi sullustai volt, aki a DIU soraiból toboroztak. Azért esett rá a választás, mert tökéletesen beszélte a Basicet és a vostroyait is, a különböző kód- és programozási nyelvekben való jártasságáról nem is beszélve. - Tavaris Kij, izvinyite. Bocsásson meg, idejönne, kérem?
Putyilov összevonta a szemöldökét. Az volt a legutolsó állomás, ahonnan bármiféle, a normálistól eltérő jelentést szeretett volna kapni. - Mi az, Hew altiszt? - A köztársasági zászlóshajóról megpróbálják feltörni a robbanófej programkódját. – közölte a sullustai. – Feltöltöttem néhány vírusülőt és tűzfalat, hogy megnehezítsem a dolgukat, de szerintem egy egész csapat kódtörőjük van.
- Elég közel van már a robbanófej a naphoz? – kérdezte Putyilov ezúttal teljesen vostroyaiaul, hogy a többiek lehetőleg ne értsék. - Tavaris Kij.. – rángatták meg hátulról a kabátját, de Putyilov ellökte magától a kezet. - Egy pillanat. – fókuszált a sullusti kijelzőjére. – Minutocska.
- Még nem fejtené ki a kívánt hatást a robbanófej, ha most detonáljuk. – jelentette ki Hew. – Maximum némi háttérsugárzás, egy csúnyább napkitörés.. semmi, amit ne bírnának el a hajók pajzsai itt kint. - Tavaris Kij.. – rángatták meg ismét a karját, Putyilov azonban most már egyre idegesebben rázta le a kezet. Koncentrálnia kellett. - Melyik rendszert támadják? – kérdezte végül. - A navigációt és a hiperhajtóművet szabályozót.. várjunk csak.. egy újabb behatolási kísérlet.. – meredt a képernyőre Hew és ujjai táncba kezdtek a billentyűzetén. – Megpróbálom a másodlagos protokollokat...
- Tavaris Kij.. - Mi van már? – perdült meg ideges arccal Putyilov, majd lefagyott az arcáról a mosoly.
A hajó jed’kája állt előtte, egy sápatag, beesett arcú ügynöknő, az egyetlen, akit Putyilov egyenesen Vostroyáról hozott magával a misszióra, bár a legénységnek úgy mutatták be, mint a műszaki csapatok önkéntesét. Nem is hasonlított az átlag vostroyai jed’kára, már-már anorexiásan vékony és sápatag volt a harc kezdete óta, két számmal nagyobb technikusi ruhája lógott rajta.
- Miért nem szólt, hogy maga az, Olga.. – sziszegte Putyilov. – Mi van.. - Követnek minket. Lőnek ránk. – nyögte a jed’ka. - Hol? – Putyilov karon ragadta a lányt és a körülöttük lévő űrszeletet monitorozó állomáshoz ráncigálta. Pont akkor nem elég határozot ez az akasztófavirág némber, amikor dolgoznia kellene, gondolta.
- Itt.. és itt.. – mutatott két pontra az amúgy üres képernyőn a lány. A radarernyőt kezelő technikus értetlenül nézett rájuk. A Krasznij Oktyabr nem volt felszerelve olyan szofisztikált álcázás alóli érzékelőkkel, mint ellenségeik lopakodói, így az ernyőn csak a statikus űrbeli háttsugárzás lilás villanásai látszódtak, semmi más.
- Cosrai U-hajó van a nyomunkban, idióták! – sziszegte Putyilov, felismerve a helyzetet. A második, gyorsan mozgó cél volt a lány szerint, ez pedig csak egyet jelenthetett. – Torpedót lőttek ki ránk! Csalikat és elhárító aknákat aktiválni! Olga, pontos célkoordinátákat kérek!
A Vörös Október törzsének hátsó részén felnyílt két fekete lemez, és nagy robbanóerejű aknák zuhogtak ki belőle. A jed’ka lehunyta a szemét, remegni kezdett, ahogyan kinyúlt az egyik, majd még egy felé. - A torpedót.. – suttogta végül.
- Hagyd a torpedót, keresd az indítóhajót! – üvöltötte Putyilov immár jóval hangosabban, majd a kormányhoz ugrott. – Novakh, harminc fokkal élesen jobbra, maximális sebesség! - De akkor az energianyomunk, Kij parancsnok.. – bukott ki a zászlósból, mire Putyilov nyakon vágta. - Davaj! Csináld már!
A Vörös Október élesen megdőlt, ahogyan megpróbálta elkerülni a pusztulás...
...
Krause az ellenséges robbanófej-hordozó nyomában haladó U-571 fedélzetén feszülten figyelte, ahogyan a kilőtt torpedójuk becsapódásáig visszaszámolt a célkövető berendezés. Személyesen lépett a mélyűri szonár robosztus, plafonról fejmagasságig lelógó interfészéhez, hogy azon keresztül figyelte a torpedót jelképező foltot, ahogyan a célpont felé halad. Eddig úgy tűnt, a vostroyai hordozó nem vett észre semmit sem abból, hogy követték, sem abból, hogy rálőttek..
Aztán hirtelen elszabadult a pokol, ahogyan egyik pillanatról a másikra kisebb-nagyobb foltok kezdtek hullani a célpont hátsó részéből, még hozzá jóval a feltételezett találat előtt, a Krausetól jobbra a szomszédos terminálon pedig vörösbe fordult és villogni kezdett a mérőeszköz, amely eddig jótékonyan csendben maradt.
- Scheisse.. – sziszegte a Kaleu. - Erőhasználójuk van! – üvöltött fel a másodtiszt. Krause tudta, hogy ez alapjaiban változtatja meg a helyzetet. A polneyei spectechek Erő-mérői nem voltak tökéletesek, csak akkor tudták befogni és jelezni az Erő alkalmazását, ha az úgymond aktívan a saját hajójuk, mint vevőkörzet felé irányult.. ez azt is jelentette, hogy a vostroyaiak erőhasználója saját passzív képességeivel már réges régen felfedezhette őket. - Kitérni! – üvöltötte Krause, ahogyan a szonár berendezésén keresztül világosan látszott, hogy az újabb foltok egy része a torpedójuk helyett feléjük tart.
A cosrai U-hajó megdőlt, de a tárgyak egy része továbbra is feléjük haladt. - Aktív érzékelés! Pajzsot! – üvöltötte Krause, de késő volt. Talán nem találnak el minket pontosan.. gondolta.
Aztán amikor az első szonikus bomba felrobbant, és a lökéshullám megdobta a lopakodót, Krause tudta, hogy nem is kell nekik. Az utolsó kép, amit látott, mielőtt a következö lökéshullám kettétörte a hidat a legénység tagjaival együtt valahol derékmagasságban, a még mindig az ellenséges hajó felé tartó torpedójuk jele volt..
...
Putyilov elégedetten figyelte az Ok’tyabr hídján, ahogyan a jed’ka által irányított szonikus bombák közül három is megfelelő közelségben detonál. Most már szabad szemmel is jól ki lehetett venni a robbanást valamivel távolabb. - A torpedó még mindig.. – nyögte a jed’ka, majd elájult.
- Na ne már.. – sziszegte Putyilov. A kormányművek maximálisa eltérítését kihasználva a Vörös Október éles S-kanyarokkal haladt, folyamatos pályakorrekcióra kényszerítve az üldöző robbanófejet is, amely hasonló szenzorokat használhatott, mint maga az U-hajó, amit elpusztítottak, vagy legalább megrongáltak, ha egyszer még mindig rajtuk volt. A jed’ka aléltan feküdt a földön. Putyilovnak fogalma sem volt, hogy mi baja. - Szórják ki közvetlenül mögénk az összes megmaradt szonikus töltetet! – kiáltott fel, majd rátenyerelt a pajzsok vészhelyzeti aktiváló gombjára, de ebben a pillanatban már jött is a robbanás.
...
- Kij elvtárs.. Kij elvtárs! – Putyilov kinyitotta a szemét, és rájött, hogy még él. Mellette feküdt a jed’ka, akinek a fejét szétlapította egy, a plafonról lezuhanó panel. Novakh költögette, akinek a fején egy vércsík futott végig. - Eltaláltak? – kérdezte végül nagy nehezen Putyilov.
- Az utolsó robbanófejeink egyike felrobbantotta a cosrai torpedót. – magyarázta Novakh. – A részecskefegyver nem lépett reakcióba a páncélzatunkkal, de a szonikus lökéshullám miatt súlyos károkat szenvedtünk. A fény alatti manőverező hajtóművek nagy részét elveszítettük, a komrendszer antennáit szintén. - A bomba? – tápászkodott fel rosszat sejtve Putyilov. Hew terminálja felé pillantott és elkáromkodta magát anyanyelvén. A fedélzet azon része szinte teljesen összeomlott, a kábelkötegek alól kilátszott Hew élettelen teste.
- Akkor küldte el az utolsó korrekciós protokollt, amikor eltaláltak minket, Kij parancsnok. – jegyezte meg Novakh. – Nem tudom, sikerült-e neki.. a bomba mindenesetre fél perccel ezelőtt belépett a hipertérbe. - Csjort.. szuka b'ljaty. – csapott a padlóra Putyilov. Nem akarta elhinni. De most már nem tehetett semmit. Még egy bombájuk nem volt. – Repulzor és hipertéri meghajtás van?
- Pozitív, uram. – biccentett Novakh, és felsegítette az ügynököt. Putyilovnak feltűnt, hogy most már nem akadékoskodik. Úgy tűnt, mégiscsak vannak jó pillanatai. Az ügynök egy pillanatra megszédült, és megtapogatta a fején lévő hosszú vágásokat. - Mindjárt szólok a medikusnak, hogy nézze meg azt, nem fest jól. – jegyezte meg Novakh, majd a parancsnoki székhez támogatta Putyilovot. – Repulzormeghajtással haladjunk tovább az ugrási zónáig, utána pedig ugorjunk az eredeti vektor szerint? - Tocsno. – biccentett fáradtan Putyilov, majd egy pillanatra lehunyta a szemeit. Aztán mégis kinyitotta, mert forgott a világ. – Szpasziba, zászlós.
Novakh megnyugodva visszaült a kormányműhöz. Csalódottságot kellett volna éreznie, mert nem sikerült végrehajtaniuk a missziót, furcsa mód mégis inkább a megkönnyebbülés kerítette hatalmába.
Remélhetőleg nem keres magának egy lakott rendszert az a bomba, futott át utolsó gondolatként az agyán, majd már csak arra koncentrált, hogy a megfelelő kurzuson tartsa a sérült Októbert.
...
A Megador fedélzetén Niathal elégedetlenül figyelte a sithek hajóhadának középső részét elborító Erővihart. Gyűlölte a sitheket, a jediket, az Erőt, a varázslataikat, no nem afféle elvi, ideológiai alapon, inkább csak azért, mert akárhol megjelentek, mindig keresztbe tettek a terveinek. Amíg a vihar tombolt, nem akarta előreküldeni az összes hajóját, kockáztatva, hogy az elemi energiakitörés ellenük fordul. A sithek hajói közül a kisebbek nem bírták és számos kísérőhajó, cirkáló és fregatt dezintegrálódott, de a nagyobb SiSD-k bírták az elemek támadását. így aztán az Erővihar amellett, hogy súlyos további károkat okozott a sith flottának, paradox módon meg is védte azt. Niathalnak fogalma sem volt, hogy ez valamiféle jedi trükk, egy renegát sith nagyúr műve-e, vagy esetleg az életben maradt nagyurak saját maguk ellen fordultak, hogy így álljanak bosszút, vagy így válasszák el halálra ítélt, gyengébb követőiket az erősebbektől, de nem is érdekelte. Csak az számított, hogy a támadási tervét egyelőre keresztülhúzták.
- Admirális asszony! – lépett mellé a Megador parancsnoka, a veterán, külön arckifejezésű Davip tábornok, aki humán létére bőrkabátjában, színes, felnyírt, középen egyenes tüskékbe rendezett hajával úgy nézett ki, mint egy nyugdíjas zeltron táncos. Vagy csempész. – Sorozatos szonikus robbanásokat jelentenek a felderítőink a kilenc-hét nulla-hetes szektorból.
- Abból az irányból indították a vostroyai bombát. – pislogott Niathal némi megkönnyebbüléssel. Ez már a harmadik zászlóshajója volt az ütközet kezdete óta, örült, hogy biztonságos távolságban van attól a szektortól. – Mi van a robbanófejjel? - Stazi őrnagy nemrég jelentette a Welmo Darb-ról, hogy sikerült belépniük a rendszerébe, és felülírniuk a hiperhajtóművet vezérlő protokollt. – magyarázta Davip. – A bomba épp most lépett be a hipertérbe.
- A hordozó parancsnoka nyilván látta, hogy kudarcot vallott, ezért az önmegsemmisítés mellett döntött. – tárta szét uszonyait elégedetten a mon cal parancsnoknő, remélve, hogy ezzel az egész kellemetlen közjáték lezárult és végre ismét az ütközettel foglalkozhatnak. – Kutassák át a roncsokat a szonikus robbanások helyszínén. Remélem, Staziék valami lakatlan rendszerbe küldték a robbanófejet..
Davip biccentett, majd a szuper-csillagromboló egyik árkához lépett.
- Most meg mi van? – Niathal kezdte megbánni, hogy a reprezentatív, úgymond politikailag nagyobb üzenetértékkel bíró Megadort választotta új parancsnoki hajónak. Birodalmi konstrukciójú hadihajóként a Kuat óriásait ugyanis humánok számára tervezték, zéró mon cal ergonómiával rendelkezett, Niathal pedig mind mozgásában, mind látóterében korlátozva volt, a hidat és az állomásokat jól ismerő Davipra kellett bíznia az adjutánsi feladatokat.
- Az Erővihar alábbhagy a sith formáció közepén. – jelentette Davip. - Nagyszerű, készüljenek fel teljes támadásra! – intett felvillanyozódva Niathal, a humán főtiszt azonban gyorsan lehűtötte válaszával. - Ezzel még nincs vége, admirális. A sithek erősítést kaptak. A’baht tábornok jelentése szerint új SiSD – formációk lépnek ki a hipertérből a flottája szárnyán, a Commenor-Gyndine milícia hátában.
- Ostobák. – sziszegte Niathal a taktikai térkép azon részére pillanatva az egyik zavaróan sík és négyszögletes képernyőn, ami még épp a látóterében volt. A commenoriak elhagyták az egyenes hadrendet, hogy oldalba kapják a sithek bastioni flottáját, így viszont a sith erősítés nem velük szemben, hanem pontosan a hátukban jelent meg. – Szignáljanak Klauskin tábornoknak, hogy rendezze vissza a vonalát a kiindulási helyzetbe! És azonnal jelezzenek Kre’fey és Makin admirálisoknak, hogy szükségünk van a tartalékokra! Kilépési vektor az újonnan érkező sith hajók mögöt!
A hídon újra a rohangálás és az izgatott, gyors üzenetváltások lettek úrrá, Niathal pedig előresétált a háromszög alakú plexihez, figyelve, ahogyan a köztársasági vonal hajói újra aktiválják a hajtóműveiket, megközelítve az egyetlen, lényegében épen maradt SiSD flottát előttük, amelyikkel már az ütközet kezdete óta elhűzódó, távolsági tűzharcot vívtak.
- Vegyék célba az ellenséges zászlóshajót. – adta ki a parancsot a háta mögött Davip a tüzéreknek. A Megador megindult, hogy kisebb kísérőivel együtt immár közelről is összemérje az erejét Moskau Égi Marsall létszámhátrányban lévő, az Erővihart is átvészelő SiSD-ivel..
...
Az EGB – főflotta hátsó traktusában elhelyezkedő Viceroy egy Allegience-osztályú, két kilométernél valamivel hosszabb egység volt, nem olyan impozáns, mint egy Sovereign-osztályú zászlóshajó, de így is meggyőző méretű, és ami még fontosabb, tökéletes állapotban lévő, szinte sérülésmentes. A központi SupSD-formáció védelme volt a feladata az esetleges áttörő és idáig eljutó sith hadihajókkal szemben, amire azonban az Emperor körül zajló intenzív harcok, Tierce Főkormányzó halála és a Bendő-flotta fázisváltós egységienek beavatkozása miatt nem volt szükség. A pozícióból ráadásul kiváló azonnai kommunikációs kapcsolatot lehetett teremteni mindegyik parancsnoki hajóval és flottaegységgel, beleértve a tűzparancsra várakozó, még mindig álcában lévő U-falkákat is.
Grodin Tierce őrnagy akkor ért a hangárból a Viceroy hídjára, amikor Folett ezredes előtt a holovetítő félkörben éppen megjelent a Phennir Hadtestébe tartozó két helyettes flottaparancsnok alakja.
- .. bosszúlják meg Phennir tábornok halálát, bajtársak, és pusztítsanak el ahány sithet csak tudnak. – fejezte be a láthatóan hosszúra nyúlt buzdító monológot Folett a birodalmi egyenruhát viselő férfi és a valamivel díszesebb, a Tapani Milícia főtiszti kosztümét viselő idősebb nő előtt.
- Úgy lesz, parancsnok úr! Megbosszuljuk Phennir tábornokot és a Főmarsallt! Sieg Cosra! Halál a sithekre! – kiabálta feszes vigyázzban, szinte folyamatosan tisztelegve a páros férfi tagjának holoképe. Tierce elnyomott egy fintort az arcáról, mielőtt kiült volna rá. Stiefel al-admirális a Cosra Hadtest magját alkotó, a Viceroyhoz hasonló Allegience-osztályú sorhajók alakulatát vezette, túlnyomó részt fiatal cosrai kadétokból és önkéntesekből álló legénységgel, doktrináltságához pedig nem is férhetett kétség. Nevéhez méltón tökéletesre vasalt egyenruhában, fényes csizmában, peckesen álldogált, talán azt remélte, hogy ezzel palástolni tudja a pletykálat, miszerint csak gazdag felmenői miatt nevezték ki.
- A kísérőegységek állapota, admirális-helyettes asszony? – kérdezte most a szúrósabb tekintetű nőre pillantva Folett. - A fondori és tapani milicista egységeink negyven százalékos veszteségeket szenvedtek eddig. A rombolóim tele vannak a kisebb hajókról evakuált sérültekkel. Attól tartok, nem tudom támogatni az al-admirális urat egy újabb támadásban. – közölte tárgyilagosan Recalde admirális helyettes. A nő vaskezű vezető volt, akiben Phennir maximálisan megbízott annak ellenére, hogy Recalde a Cosra mellett álló Tapani-szektor egyik régi, hatalmas családjának, az arrogáns Mecettik saját védelmi erejének parancsoka volt, mielőtt kinevezték Phennir alá, hogy összefogja a mérsékeltebb fondori erőket és a velük tartó kisebb rendszerek és szektorok milíciáit a keményvonalasabb cosraiaktól némiképp független alakulatrészben.
- Nincs szükség újabb támadásra, admirális-helyettes. – biccentett Folett. – Elegendő, ha a formációjukban maradt, sérült sith hajókkal végeznek, és továbbra is ügyelnek rá, hogy egyetlen kósza fregattjuk se törhessen át. A főerőhöz visszavonuló sith hajókat nem kell üldözniük, azt ráhagyhatjuk a Köztársaságra szemből.
A két tiszt bólintott, Sitefel még kivágott egy lelkes tisztelgést, majd a hologramok eltűntek. - Elnézést, hogy késtem. – lépett oda Foletthez Tierce őrnagy. – visszafelé ránk akaszkodott két tucat sith vadászgép. Úgy tűnt, meg akarják bosszúlni a Főkormányzójuk halálát. Lemaradtam valamiről?
- Az admirálisod most erősítette meg, hogy a rohamcsapat a Chimaeráról épségben átért. Daala náluk van és eszméletlen. Most készítik elő a mentőkabint. – nyújtott át egy, a Polneye Clone Hadtestjének címerét és Zalaxus admirális szignóját viselő gyorsjelentést holotábláján bajtársának Folett, majd a holotranszmissziós rács felé biccentett. – Ez a kettő viszonylag könnyű volt. - És a kommodore? – kérdezte Tierce. - Ja igen. – biccentett Folett. – Hänsel is jelzett, Kresh halott.
- Sajnálatos, de szükséges volt. – bámult ki a csata előttük kibontakozó, széles ívére Tierce. – Lecersen és a Corporate erői? - Nézzük. – böngészte végig tábláján a jelentéseket Folett. – Úgy tűnik, Reuenthal barátunk tartotta a szavát, a jem’hadar belesétált a csapdájukba. - Figyelemre méltó. – jegyezte meg a klón. – Azokkal a roncsokkal.. - Lecersen sikeresen átszállt a bastioniak zászlóshajójára, már ki is küldték a szignót Vanysnnak. – folytatta Folett. – Úgy tűnik, csak egy teendőnk van. - Rendben. – biccentett Tierce. – Csináljuk.
- Kommunikáció, kapcsolják a Bendő Hadtest rangidős tisztjeinek zászlóshajóit! – adta ki a parancsot Folett, majd néhány perccel később két újabb alak holoképe jelent meg a rácson Stiefel és Recalde helyén. Egy régi szabású, hagyományos birodalmi egyenruhát viselő devaron férfi, valamint egy különös látványt nyújtó, a Rohamosztagos főtisztek fekete zubbonyát és rangjelzéseit viselő rövid hajú chiss nő.
- Kapcsoltuk Trott Devar admirális-helyettest az Omnipotent csillagrombolóról és Kate Istarii vezérezredest az MX-601 azonosítójú Venator-ról. – jelentette a komtiszt. Tierce gyorsan lekérte a személyes fájlokat. Devar a Bendő – flotta tíz legrégebb óta Daala mellett lévő tisztjének egyike volt, olyasféle veterán, akit az öregasszony még a Yuuzhan Vong háborúban állított maga mellé, amikor a Szövetségtől függetlenül, önerőből szervezett milíciájával, A Bendő Irregulárisokkal védte a Chorios – szektort az extragalaktikus idegenek ellen. Az admirális-helyettes irányította a Bendő Hadtest jobb állapotban lévő felét, azokat az eredetileg szövetségi és ramakazi csillagrombolókat, amelyek a flotta magját alkották és kevésbé jutott ki nekik a sithek ellentámadásából. Súlyos gondokat okozhatott volna, ha ez a több, mint száz hadihajó hirtelen az EGB többi flottája ellen fordul. Istarii felelt a Bendő-flotta fázisváltókkal felszerelt régi köztársasági teknőiért, amelyekre Daala szigorúan önkéntes legénységet telepített, akik sokkal inkább a Klón Hadsereg működési modellje alapján, a Rohamosztagosok afféle tengerészgyalogságaként, minimális tiszti jelenlét mellett működtették a hajóikat, tekintettel a várható igen jelentős veszteségeikre. Istarii jóval kevesebb és gyengébb hajó felett diszponált közvetlenül, mint Dewar, de ezek a cosrai és knoti flották csillagrombolói közé ékelődve helyezkedtek el, így félreértés esetén még súlyosabb károkat tudtak volna okozni fázisváltóikkal. Kritikus volt tehát, hogy a Chimerával és parancsnokaival történtek ellenére a Bendő Hadtest továbbra is az EGB ügyéért harcoljon.
- Admirális-helyettes, vezérezredes. – kezdett bele a monológjába Folett. – Sajnálatos híreket kell közölnünk. Egy sith rohamcsapat sikeresen feljutott a Chimaera fedélzetére, és az asszaszinok az utolsó, hozzánk eljutott jelentés szerint merényletet követtek el a hídon. - Nincs kapcsolatunk a zászlóshajónkkal, ez valóban sajnálatos, de megerősíti a legrosszabb feltételezést.. – közölte végül némi árnyékkal az arcán Devar. – Az admirális asszony..
- Úgy tudjuk, meghalt. – vágott sajnálkozó arcot Folett. – Legalábbis nem hagyta el egyetlen mentőkabin sem a hídszekciót a robbanás előtt. Talán a Chimaera saját mentőcsapatai.. - Kérek engedélyt személyesen vezetni a mentést. – jegyezte most meg a chiss nő. – Mi közelebb vagyunk, mint az admirális – helyettes egységei.
- Kresh kommodore úgy tájékoztatott, amikor utoljára beszéltünk vele, hogy átszállni készül a maguk egyik hajójára. – jegyezte meg Devar. – Nincs önöknél, ezredes? Talán ő túlélte. - Nem tudjuk sajnos. – tárta szét a kezeit Folett. – Az utolsó hírünk Hänsel admirális flottájától, hogy Kresh valóban elindult feléjük, de sosem érkezett meg. Talán elkapták a sithek vadászai útközben.
- Utánanézünk. – tette hozá bátorítóan Tierce. – És megadjuk az engedélyt a mentésre, vezérezredes asszony. De jelen pillanatban úgy kell kezelnünk, mintha Önök ketten lennének a Bendő Hadtest rangidős tisztjei. Ahogyan Folett ezredes is felelős a törzskarért a Főmarsallal történtek miatt. - Önöket még nem érte asszaszin támadás? – kérdezte most Istarii. – Átküldhetek néhány osztagot.. - Köszönjük, szükségtelen. – jegyezte meg Tierce. – A polneyei flottakommandós biztonsági erők..
- A Chimaerán is ott voltak. – jegyezte meg a nő jéghideg hangon. – Mégsem volt elég. - Nem kell emlékeztetnie rá, asszonyom, hogy hány régi bajtársam esett el ma. Ahogyan bizonyára önnek is. – állta keményen Istarii tekintetét Tierce. A chiss nő végül biccentett.
- Igaza van, sajnálom, ha elragadtattam magam, ezredes úr. Mik a további direktívák? - Folytassák a megsérült sith hadihajók pusztítását a formációban. – vette át a szót Folett. – Devar admirális, az Ön hajói bevethetőek? Képesek átkaroló támadást indítani a Főkormányzó flottájának maradéka ellen?
- Maradéktalanul. – vigyorodott el vérszomjasan a devaron. – De nem félnek, hogy a Főkormányzó erősítést kér.. - A Főkormányzó halott. – jelentette ki Tierce. – Magam végeztem vele. Ha erősítés jön is, az már a mi tervünkkel összhangban lesz. Önnek nem kell emiatt aggódnia, admirális-helyettes. Álljanak bosszút a főnökükért, és öljenek meg annyi sithet, ahányat csak tudnak.
Istarii és Devar szemében egyszerre villant még némi tisztelet, Folett és Grodin pedig szinte lélegzet-visszafojtva várta, hogy felteszik – e az egymillió kredites kérdést. Nem tudhatták ugyanis, hogy Daala mennyire avatta be alárendeltjeit nagyobb szabású tervébe, az összeesküvésbe, amely Phennir megtévesztő kezdeményezésén túlnyúlva önálló, elsősorban a Chiss Főszektorba vezető konspirációvá nőtte ki magát, amelynek az alapvetése az volt, hogy Diestl halála után Daala és Phennir veszi át a Vezérkar feletti irányítást. Ha azonban az alárendeltek is be voltak avatnak, akkor Devarnak és Istariinak tudnia kellett, hogy annak a kettőnek a halálával hatalmi vákuum állt elő, amelyben ugyanúgy magukhoz ragadhatták a hatalmat a Diestl-höz húzó keményvonalas cosraiak is Hänsel vezetésével.
Ha azonban nem tudták, akkor a Folett és Tierce által megfogalmazott direktívák szerint kellett eljárniuk, követve az utasításokat. - Van még kérdésük? – kérdezte végül feszülten Folett. - Nincs. – mondta őszintének tűnő meggyőződéssel Devar. – Megindítjuk a támadást. Bosszút állunk Daaláért.
- Helyes. Istarii vezérezredes, kéren önök koncentráljanak a mentésre. Már így is sokan áldoztálk az életüket ezért a győzelemért. – Folett most mondta ki először a győzelem szót a csata kezdete óta. - Erre esküdtünk. – tisztelgett a chiss nő. – Tierce ezredes, ami a Főkormányzó halálát illeti.. - Szívesen elmesélem később személyesen. – hunyorított a klón, majd a képek kihunytak.
- Nincsenek benne. – jelentette ki végül Tierce. – Vagy ha benne vannak, akkor nagyon jól palástolják. Bár ez is indokolt lehet, jól felfogott érdekük, hogy a parancsokat kövessék itt a harc közepén, ha sikerre akarják vinni az ügyüket.
- És most jön az, polneyei, hogy majd jól alaposan kihallgatod ezt az Istariit, hogy kihúzd belőle, ugye. – nevetett fel halkan Folett. – Hát, így is lehet csajozni. Nem félsz, hogy összetör majd? - Tisztán szakmai érdeklődést érzékeltem. – bámult ki a híd ablakán a klón. – Ne magyarázd bele mindenbe ugyanazt, cosrai. - Persze, hogyne. Én meg alderaani vagyok. – nevetett fel Folett, és hátba vágta klón bajtársát.
- Ezredes! – hangzott fel a legénységi árokból. – Sith erősítés érkezik a Clone Hadtest jobbszárnyán! - Üzenet Zalaxusnak, győzödjenek meg róla, hogy az új hajók a Lecersen Nagymoff által megadott kódokat és vektorokat használják-e. – fordult oda Tierce is, láthatóan megkönnyebbülve a gyors témaváltás miatt. - Már nincs sok hátra. – mosolyodott el önelégülten Folett. – Hamarosan véget ér ez az egész, és nyitva áll előttünk az új Birodalom kapuja.
- Csak nehogy ránk dőljön, amikor bemasírozunk rajta. – mormolta Tierce, miközben szórakozottan élesíteni kezdte vibrotőrét.
|
|
|
Aweris
Mar 27, 2018 19:55:40 GMT 1
Post by Enz on Mar 27, 2018 19:55:40 GMT 1
Moskau Égi Marsall az EGB első szuperlézerlövéseitől kezdve döbbenettel figyelte a csata alakulásában hirtelen beállt fordulatot. Éppen már megindult volna erőivel, hogy körbezárja és elpusztítsa Kre'fey zászlóshajóját, ezzel remélhetőleg megfutamítva a Köztársaság derékhadát, mikor bekövetkezett az árulás. Méghozzá azok részéről, akik ugyanúgy Palpatine örököseinek vélték magukat. Az SSD Marka Ragnos találatot kapott, ami azonban nem semmisítette meg rögtön a hajót: a hatalmas monstrum végzetes struktruális károkat szenvedett, és robbanásokkal tűzdelt, lassú haláltusáját a szemük láttára kezdte meg. A tiszteket és nagyurakat, akiket nehezen tudtak volna pótolni, kimentették más hajókra, míg a legénység többi tagjának kimentésére már nem született szervezett akció. Ők úgyis nagyrészt sorozott állomány vagy fanatikus kultisták voltak, Moskau pedig nem engedhette meg magának, hogy erőket vesztegessen: miután a Főkormányzó flottája az árulók ellen fordult, egyedül kellett a frontvonalat tartania a Köztársasággal szemben. A SiSD-k masszív páncélzata remek volt abban, hogy megállítsa az ellenség előretörését, miközben a kisebb hajókkal betömhette a réseket. De ez az egész csak elodázta az elkerülhetetlen véget. Moskau már régen rendelkezett róla, hogy kapcsolják le a kommokat: a pilóták utolsó halálüvöltései és az elsüllyedő hajók kétségbeesett segélykérései igencsak alaposan megtépázták már a morált. Ugyan a Naga Sadow hídján most szinte tapintani lehetett a csendet, és mindenki tette a dolgát, Moskau jól tudta, hogy a birodalmi stílusú professzionalizmus csak arra szolgálj, hogy leplezze az aggodalmat saját reménytelennek tűnő helyzetük miatt. És Moskau akkor még nem is gondolt arra a borzalomra, ahogy a Főkormányzó most már kinézett. A császár halála és az árulás viselte volna meg ennyire? Nem, valami más állhatott a háttérben, elvégre Tierce az elmúlt hetekben évtizedeket öregedett. Bármi is volt azonban ez az ok, sokkal fontosabb volt, hogy feltartsa a Köztársaságot, amíg a másik oldalon kitörne az EGB gyűrűjéből, és aztán a Főkormányzót követve a flotta maradékát kimenekítik. Ahogy a taktikai holotérképre pillantott, úgy vált egyre inkább nyilvánvalóvá saját reménytelen helyzetük. - Davos admirális vonja vissza a kötelékét - rendelkezett, ahogy gondosan végignézte az állaptjelzőket a frontvonalon lévő hajóknál. - Gnost-Zenar admirális köteléke átveszi a helyüket! A kel dor admirális azok között volt, akik még evakuálni tudtak a lassan pusztuló Marka Ragnos-ról. Ugyan Moskau felajánlotta neki, hogy jöjjön a zászlóshajójára, ő továbbra is a fronton akart lenni, így túlélő kísérőhajói mellé a köteléküktől leszakadt hajókat rendelt, egy szedett-vedett új egységet létrehozva. Szégyenletes helyzet volt, hogy a Galaxis egyik legnagyobb birodalma kénytelen foggal-körömmel küzdeni az életéért, és Moskau úgy érezte, most már tudja, mit is érezhettek azok, akik Endor mellett harcoltak. Csakhogy őket a saját bajtársaik nem szúrták hátba a legaljasabb módon. Ők lehettek volna azok, akik megtorolják a Lázadók gaztetteit, a két Halálcsillag elpusztítását, Palpatine megölését és álmának, az Új Rendnek a lassú elpusztítását. Az Égi Marsall keze ökölbe szorult, a tehetetlenség érzése mardosta a torkát: dicsőség helyett a Birodalom egyetlen igazi örökösének temetéséhez asszisztáltak. - Égi Marsall, jelentés a Főkormányzó flottájából! - lépett hozzá az egyik tiszt, láthatóan zaklatottan, és átnyújtotta az üzenetet. Moskau keze remegett az elfojtott dühtől, ahogy átvette, de az arca azonnal falfehérré vált, ahogy a Deception elsüllyedéséről szóló jelentést olvasta. Még keze remegése is abbamaradt, és csak gépiesen biccentett a fiatal tiszt felé. Örömre adhatott volna okot, hogy sikerült közben az Emperor-tól is megszabadulni, de mit számított egyetlen szuperlézer a biztos pusztulás árnyékában, amit a sikertelen kitörés okozhatott? És ha ki is jutnak valami csoda folytán, mi várja őket? A császár halott, akárcsak a Főkormányzó. Mi várt a Birodalomra Endor után? Hadurak, frakcionalizmus, lassú haldoklás. Még ha át is venné egy erős kezű vezető az irányítást, hova is vezetne az? Ugyanolyanok lennének, mint az EGB, egy hamis birodalom, ami az igazi eszmével takarózik, de nem több néhány hataloméhes katona kiskirályságánál. - Asszonyom, a műszereink... megbolondultak! - pillantott fel a jobb oldali árok parancsnoka idegesen, majd újra a műszerekre, és dühösen rácsapott az egyik kijelzőre, mindenféle látható eredmény nélkül. Egy új cosrai trükk lenne? Vagy a Köztársaság tudósai találtak ki valamilyen módszert erre? Elvégre a Lázadók mindig is a találékonyságukról voltak híresek. A követekző pillanatban azonban megremegett a hajó, és egy fura, kékes szövedék borította be a flotta közepét. - Mi folyik itt...? - kérdezte tétován Moskau, miután az elülső plexihez sietett, és megkapaszkodott az egyik korlátban. - Ez a császár haragja! - tört ki az egyik, a Sith Egyház rituális tetoválásait az arcán viselő tisztből hisztérikusan. - Kudarcot vallottunk, és most megbüntet minket! Moskaut azonban jobban érdekelte, hogyan is fognak így adatokat kapni a csatatérről. Ha Kre'fey, Niathal, vagy bárki más most megtámadja őket, egyszerűen bekeríthetik az erőit, úgy, hogy nem is tud róla. - Kommrendszerek működnek? - kérdezte, felemelve a hangját, hogy túlkiabálja a páncéltestet érő erőhatás alapzaját, ami olyan volt, mintha egy nagyon erős vihar ereje csapódna neki újra és újra egy épületnek, összemérve vele az erejét. - Igen asszonyom, összeköttetésünk van minden egységgel - jelentette a kommtiszt, majd hallgatózni kezdettt. - Úgy tűnik Davos admirális visszavont különítménye a viharon kívül van. - Azonnal értesítse, hogy mostantól ő a fülünk és a szemünk! - rendelkezett. Az üzenet gyorsan elment, és az admirális szinte azonnal eleget is tett a jelentési kötelezettségének, és beszámolt a Köztársaság reakciójáról. - Égi Marsall, az admirális azt üzeni, hogy úgy tűnik, egyelőre csökken a támadás intenzítása. A vihar miatt visszafogják magukat. Moskau csendben figyelte a kékes erőteret, ami ide-oda dobálta a nagyobb hajókat is, míg a kisebbeket szinte gond nélkül pusztította el, ha egy-egy erősebb hullám elkapta őket. Bármi is okozta ezt az Erővihar, akár maga Wenthar volt, akár más nagyúr, vagy esetleg egy jedi, most ez volt az egyetlen, ami megvédte őket a pusztulástól. Igen, ez egy lehetőség volt, hogy túléljenek. Ezért csakis magától a császártól származhatott, de a Főkormányzó halála felett érzett dühén túl mit akarhatott még ezzel? A hagyatéka ígyis-úgyis elpusztul, ha nem ül senki a trónon, aki Palpatine leszármazottja... Ekkor hirtelen, egy aprócska "ó" hang tört elő belőle, szinte ösztönösen. Volt még valaki, aki a császári trónt magának követelhette, és aki most is uralkodott a Hapan Csillagköd kliensállama felett. Őfelsége törvényes lánya, aki maga is sith hírében állt. Ezt akarja hát üzenni nekik? Hogy szolgálják őt, és így őrizzék meg örökségét? Moskau most először érezte, hogy visszatér belé az élet; hogy nem egy kilátástalan ütközben harcol, hogy a véget néhány perccel elodázhasssa. - Végünk! A császár harag... - a kultista tisztbe belefagyott a szó, ahogy Moskau odaugrott mellé, és egyetlen jól irányzott ütéssel a földre küldte, a hajó remegésére fittyet háynva. - Idióta - mondta megvetően az elájult tisztnek, majd kihúzta magát, és megigazította az egyenruháját. Jelentőségteljesen pillantott körbe a jelenetet figyelő tiszteken. Akár helyesek voltak az elképzelései, akár nem, ennyi hűséges alattvalót aligha dobhatott volna el anélkül, hogy egyáltalán megpróbálják megőrizni Wenthar császár hagytékát. - Ez a vihar egy jel a császárunktól! Azt akarja, hogy az erősek túléljék és tovább szolgálják! - Asszonyom, Vansyn parancsnok hajói kiléptek a hiperűrből a Köztársaság erőinek szélén! - közölte a kommtiszt, továbbítva Davos üzenetét. Moskau nem tudta, hogy Vansyn nem áruló-e, hiszen a cosraiak után semmiben sem lehetett biztos, de a lehetőség így is adott volt a számukra. - Készüljenek fel az erőink a kitörésre! - rendelkezett, és tragikus letargia helyett ismét magabiztos energikusság jelezte a mozgását és hangját. - Gyémánt alakzat! A sérült hajók a formáció belsejében, a jobb állapotban lévők a külsején foglaljanak helyet! A formáció élén a Naga Sadow... Nem, a Grodin Tierce áll majd! És nyissanak kommvonalat minden hajó felé. Mindenki sietősen tenni kezdte a dolgát - Asszonyom, a vihar alábbhagy, és kezdenek helyreállni az érzékelőink! - jelentette az árok parancsnoka, és ez volt a jel, hogy készülniük kell a kitörésre Rammsteinék flottája felé. - Niathal admirális Viscountja, a Democracy és kísérőhajói támadnak. - Félresöpörjük őket! Azok a hajók, amik nem lennének képesek kijutni, öngyilkos támadást indítanak ellenük! - jelentette ki eltökélten, majd az egyik kommért nyúl. - Kapcsoljon minden harcképes egységnek a derékhadból. - Él a vonal - jelentette a kommtiszt néhány pillanat múlva, Moskau pedig bólintott. - Sith Birodalom bátor katonái, itt Moskau Égi Marsall beszél, a megmaradt hűséges erők parancsnoka. Szeretett főkormányzónk, Grodin Tierce halott. Itt egy pillanatra akaratlanul is megakadt a hangja. Ahogy Wenthar császár volt az ESB lelke, úgy a Főkormányző a szíve, ahonnan minden eredt. Nem tudott róla csak úgy egyszerűen, egy mellékmondatban megemlékezni. - Átvettem a maradék erők feletti parancsnokságot. A csatában derekasan helytálltunk, de árulás áldozatai lettünk, azok részéről, akik szintén a Birodalom örököseinek tekintik magukat. Ellenségeink már győzedelmes halotti tort ülnek az ESB halála felett. De a Birodalom, az Új Rend még nem ért véget! Szeretett császárunk még a halálon túlról is vigyáz ránk, és az Erővihar által megvédett minket a Lázadók söpredéktől! Mutassuk meg még egyszer, milyen dicsőség is a Sith Birodalmat szolgálni, és hogy egyedül soha nem győzhettek volna le minket! Túl kell élnünk, hogy a Birodalom is túlélhesse, ehhez pedig a jobb szárnyon feltűnt Vansyn flotta felé vezet az út! Mindenkitől a legjobbat várom. Előre, a Birodalomért, a császárért és a főkormányzóért!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 28, 2018 9:37:39 GMT 1
A hipertér kékje vonalakká, majd csillagpontokká alakult, majd a fekete semmi és a közeli gázióriás és hold kerekded sziluettje mellett, előtt, felett feltűntek az Aweris-rendszert megtöltő hadihajók lövéseinek és robbanásainak villanófényei.
Porrack Vansyn, az ESB moffja és praetora, a legmagasabb rangú flottaparancsnok a Sith Birodalom szervezetében, aki sem a Sith Egyház tetoválásait, sem a Főkormányzó Testőrgárdájának vörös váll-lapját nem viselte, egy Thrawnhoz és Palpatine stílusához hasonló főparancsnoki forgószékben terpeszkedett parancsnoki hajója, az SSD Wilhuff Tarkin parancsnoki központjában, nem messze a hídtól. Vanysn hajójának elnevezse, legénysége, vezetői módszerei szinte provokációnak számítottak az ESB nagyurai és vezetői számára, de korábbi sikerei révén elérte, hogy senki se kérdőjelezze meg hűségét a rendszer iránt.
Ahogyan hajója névadója és legfőbb politikai példaképe, Vansyn is szentül hitt a mindent átszövő politikai konspirációban, a szálak mozgatásában, a kiterjedt besúgóhálózatban, saját alárendeltjei, ellenfelei, politikai ellenlábasai megfélemlítésében és zsarolásában. Saját flottáját, amely fele részben a Birodalmi Maradványból származó régebbi típusokból, csillagrombolókból és cirkálókból, fele részben pedig modern ESB – csatahajókból, Aurorákból és SiSD-kből állt, hasonló elvek mentén irányította már azóta, hogy ESB – karrierje kezdetén kinevezték a Hapan Expedíciós Hadtest nevezetű formáció élére.
Vanysn sokat tanult a hapanoktól arról, hogy teremtse meg alárendeltjei között a feltétlen hűséget. Egyetlen másik ESB – flottában sem történt annyi baleset a nagyurakkal, tisztekkel, a fővonaltól eltérő kultistákkal és az Obszidián Rend asszaszinjaival és besúgóival, mint a Vansyn – flottában. A moff bonyolult kapcsolati hálót épített ki, amelyben minden egyes hajón kegyencek és mellőzöttek küzdöttek a magasabb fizetéssel és egyéb juttatásokkal járó tiszti posztokért, elárulva egymást, szövetségeseiket és barátaikat egyaránt azoknak, akik Vanysn kinyújtott kezei voltak a hajókon… sokszor alacsony rangú rohamosztagosok, Maradvány – veteránok, fizetett végrehajtók. A konspiráció a mindennapok velejárója volt, amely éberen tartotta a tiszteket és féken a hajókra rendelt nagyurakat.
„Mi azért vagyunk itt, hogy odacsapjunk a hapanoknak, ha elárulnák az Uralkodót” – mondogatta alárendeltjei belső köre előtt oly gyakran Vansyn, valójában azonban flottája az ESB alsó – peremvidéki szektorai szerte hírhedt volt. Megfordultak a Hapan Űrön túl is, Rochenál, Concord Dawn-nál, Junctionnél, egy sor olyan ütközet helyszínén, ahol Vanysn érkezése döntötte el az ESB javára a csata kimenetét. A Vanysn – flotta sosem érkezett túl korán, mindig csak éppen időben, hogy bevigye a döntő csapást – és learassa a győzelemért járó babérokat.
Ahogyan Vanysn felmérte a terepet Awerisnél parancsnoki székéből figyelve a széles, ívelt holovetítőn megjelenő hadműveleti képet, elégedetten konstatálta, hogy most is ez a helyzet. Ötszáz friss, kipihent legénységgel és feltöltött pajzsokkal bíró hadihajót hozott az ütközetbe az ESB jelvénye alatt, köztük százötven SiSD-t és kisebb csillagrombolót. Egy jól irányzott átkaroló mozdulattal akár az EGB, akár a Köztársaság statikus, sorba rendeződött vonalait meglephette és összeroppanthatta volna hátulról. Még ebben a reménytelen helyzetben is, amelybe az ESB csapatai kerültek, megfordíthatta volna a csata kimenetelét, hacsak rövid időre is, amíg a körbezárt csapatok el tudnak menekülni. Megmenthette volna az ESB becsületét. Hőssé válhatott volna, akár a jelentések szerint elveszett Tierce Főkormányzó megüresedett posztjának várományosává.
Vanysnnak azonban semmi ilyesmi nem állt szándékában. Az ESB valójában egy tovatűnő, összeroppanó, törékeny szerkezet volt, amelyet Wenthar császár és a Főkormányzó párosa tartott össze, no meg a nagyurak egymással való rivalizálása és a közös ellenség, a Jedik, a Köztársaság és az imposztor árulóknak tekintett cosraik gyűlölete.
Vansyn azonban tudta, hogy megmentőként senki sem nevezte volna ki, léptette volna elő. A nagai császár és a hapan császárnő, Wenthar tanítványa és fattya a partvonalon leselkedtek, várva arra, hogy felosszák maguk között az EGB-t. Nem lett volna szükségük egy olyan kifinomult játékosra, mint Vanysn. A Birodalom másik kifinomult játékosától, Lecersen Nagymofftól, Vanysn régi ellenlábasától – akit szakmailag mindig is egyszerre tisztelt és nézett le alvilági machinációi miatt – kapott információk alapján Vanysn szándéka egyértelmű volt.
A jövő az EGB volt. A Birodalom jövője és az ő jövője is.
A legszebb pedig az volt az egészben, hogy ehhez még csak valamiféle látványos árulásra sem kellett vetemednie, legalábbis itt és most, Awerisnél nem. A moff beütött néhány parancskódot a széke karfáján lévő terminálba, amit adjutánsai azonnal vettek a hídon és nekiálltak kiadni a manőverhez szükséges utasításokat a flotta hajóinak. A formáció kettévált, V alakot formázva, a csillagrombolókból álló szárny az EGB feléjük eső flottája, a polneyei klónok hajói felé fordult, az SiSD-kből álló modernebb hajósor pedig a Maradvány és Kardass erőit szorongató hajókat kapta hátba. Voltak köztük a Köztársasághoz pártoló Lex Lu’uthorhoz pártolt commenori sith hadihajók is, SiSD-k keveredtek harcba SiSD-kkel, de Vanysn erői jobban helyezkedtek és túlerőben voltak. A köztársasági milícia hajóinak vonala hamarosan összeomlott, a túlélők pedig menekülni kezdtek vissza a biztonságot nyújtó, masszív mon cal csillagcirkálók védelmébe, amelyek most lomha fordulóban kezdtek az új fenyegetéssel szemben, elvonva tüzüket Rammstein admirális megtépázott Maradvány – flottájáról.
Vansyn beütött egy komkódot a paneljén, amelyen már sorban villogtak a bejövő hívások. Milyen népszerű vagyok ma, gondolta magában, miközben önelégült mosoly ült ki az arcára. Porrack Vansyn moff, a Megmentő.
Elsőnek Rammstein fáradt arckifejezése jelent meg, mellette a rókaképű Lecersen moffal, majd kisvártatva egy csontos kardassi arc. Utóbbit Vansyn nem igazán ismerte fel, egyik kanálfejű olyan volt neki, mint a másik. Mindenesetre remélte, hogy nem az Obszidián Rend kémje. Ezt megerősíteni látszott, hogy a férfi nem a lila-zöld, sith rúnákkal díszített obszidiános kardassi jelvényt viselte bőrpáncélján, hanem egy hagyományosabb külsejű, aranysárga – zöld – vörös csíkozású, űrrájára hasonlító sziluettet, a titkosszolgálatótl független Kardassi Fegyveres Erők jelvényét.
- Jó reggelt. – biccentett mindenkinek a moff. – A hajóim utat nyitnak maguknak, minél előbb induljanak el a menekülési pontok felé. Úgy látom Moskau Égi Marsall flottája a vártnál gyorsabban reagál – pillantott közben a holotérképre, ahol a nő SiSD-i már szinte nyomni kezdték Rammstein hajóit, ahogyan a hirtelen támadt rés felé igyekeztek. - A rombolóim nagy része sérült, lassabban manővereznek. – rázta meg a fejét Rammstein. – És még mindig vannak a vonalaink közé ékelődött kisebb köztársasági hajórajok. Olyan gyorsan vesszük fel az alakzatot, amilyen gyorsan csak tudjuk, de időbe kerül. Utat kell nyitni a sérült hajóink számára.
- Majd mi megnyitjuk az utat. – biccentett a kardassi tiszt, majd Vansyn érdeklődő pillantására hozzátette. – Ocet praetor szolgálatukra, valódi előljáróm, Gul Dukat, a Kardassi Második Rend parancsnokának utasításai alapján járok el. A Keldonjaim biztosítják magukat. - Köszönjük. – biccentett Rammstein helyett immár Lecersen. – Javaslom, moff úr, vegye fel a kapcsolatot az EGB – hajóraj parancsnokával is. A köztársasági erősítés sem lehet messze, akkor pedig nekünk is lépnünk kell. A meglepetés erejének megőrzéséhez létfontosságú, hogy az utolsó pillanatig megőrizzük a látszatot. - Ő lesz a következő, hogyne. – biccentett Vanysn. – Igyekezzenek uraim, minél több hajót ki kell mentenünk, ugyebár.
Mialatt a kardassi jelvényként megjelenő mozgékony Keldon – nehézcirkálók Ocet parancsnoksága alatt gyors forgolódásba kezdtek Vansyn holotérképén az útban maradt köztársasági hajók körül, a moff csatornát váltott. Másodikként a Lecersentől kapott EGB-s kódot használva egy vörös arcú, hófehér hajú, flottaőr sisakot viselő főtiszt jelent meg a holovetítőjén az eddigiek helyett.
- Vansyn moff az ESB Expedíciós Flottájától. – üdvözölte mogorván a klónt Vanysn. Nem szerette a klónokat, természetellenesnek tartotta a létezésüket. Ez még úgy is nézett ki ráadáasul, mint akinek mindjárt összeomlanak a szövetei. - Zalaxus admirális az EGB Clone Hadtestjétől. – köszönt be amaz semmisel sem udvariasabban. – Úgy tájékoztattak, hogy rendeznünk kell egymással némi tűzijátékot. - Küldöm a kódokat, ami alapján beállíthatják a lőelemképzőt. – Vansyn tudta, hogy ezzel kockázatot vállal, hiszen ahogyan a klónok lőhettek mellé is, úgy pontosan is. De hát kockázat nélkül nincs győzelem, ugye. - Küldöm a mieinket. – biccentett a klón. – Bocsássa meg, ha nem vagyok túl lelkes, az ütközet kezdete óta célbalövéssel foglalkoztatom a katonáim, semmi közelharc. - Abból is rengeteget lehet tanulni. – vonta meg a vállát a moff. – Vansyn kilép.
A zászlóshajó megremegett a közeli robbanásoktól, majd a saját ütegek is rákezdtek. Vansyn térképén megjelent a közeledő klón flotta által kilőtt lövedékek sziluettje, amelyek gondosan a hajók közti semmiben robbantak. Ha a Köztársaság figyelte a hadrend ezen részét, bizonyára arra jutottak, hogy a polneyeiak a legcsapnivalóbb tüzérek a galaxisban. Csak néhány alacsony energiájú lövedék kenődött szét ártalmatlanul Vansyn csillagrombolóinak pajzsain a látszat kedvéért.
A moff elégedetten konstatálta, hogy a klónok tartják a szavukat – legalábbis egyelőre - , látványos, de ártalmatlan harcba keveredve az ESB erősítésével, miközben a köztársasági oldalon ugyanez egyelőre élesben folyt. Vanysn végül fogadta az utolsó bejövő hívást.
Lyrr Moskau Égi Marsall reendezettebben nézett ki, mint amit a moff várt volna tőle, hiszen a nő az ütközet szinte legelső pillanatától kezdve a sűrűjében volt. Most pedig utolsó rangidős parancsnokként ő felelt volna a szervezett visszavonulásért.
Legalábbis így képzelte, tette hozzá magában gunyorosan Vansyn.
- Vansyn moff, elkéstek, de még segíthetnek megmenteni a flottát! – hangzott fel Moskau pattogó hangja Vansyn holotranszmitterén. - Sajnálom, asszonyom, több meghibásodás és a Renegát szabotőrei is hátráltatták az utunkat. – hazudta sajnálkozó képpel Vansyn. – Nem tudtuk elérni Önöket. Mi történt itt? - Az EGB elárult minket, a Köztársasággal együtt fizikailag és kommunikációs szempontból is körülzártak és csapdába ejtettek minket. – Moskau hangja most először remegett meg. – A Főkormányzó elesett, a flottája nagy része megsemmisült, a többi flotta is legalább ötven százalékos veszteségeket szenvedett.
- Rettenetes. – próbált meg élethűen szörnyülködni Vansyn, aki a csata pontos lefolyásáról már értesült a Lecersen és Rammstein által megadott kódolt frekvencián, amelyet nem zavartak az EGB hajói. – Igyekszem nyitva hagyni a kaput Önöknek, Marsall. - Amint kiértek az előttünk lévő bastioni és kardassi hajók, mi is megyünk. – biccentett Moskau. – Továbbítom a koordinátákat az ugráshoz. - Vettem. – Vansyn egy pillantást vetette a Moskau által küldött vektorra. Logikusnak tűnt, hogy a nő a legközelebbi sith erősség, Roche irányában akar menekülni, bár Vansyn valami elnyújtottabb vektorra számított, ami egyenesen a Korribanra, vagy a Vjunra vezet. Elgondolkozott rajta, hogy egy hajójának kiadja a parancsot, és követtesse Moskau flottáját, de tudta, hogy megsemmisítenék, amint kiderülne, hogy hová távoznak tovább Vansyn és Rammstein hajói. Sőt, tulajdonképpen ehhez az úthoz a Roche még meg is felelt első állomásnak. – Követjük a megadott vektort, asszonyom.
- Rendben. – biccentett Moskau. – Sok sikert, parancsnok. Éljen a Birodalom! - Éljen a Birodalom. – mosolyodott el Vansyn, miközben bontotta a vonalat. Csak az a kérdés ugyebár, gondolta magában, hogy melyik.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 29, 2018 16:00:39 GMT 1
A Dra’Ralroost – amely nevének előtagja jelezte a bothan nevezéktannak megfelelően, hogy a második hajó ezen a néven – vezette Tizenkettedik Flotta, más néven a Köztársaság Bothan Csapásmérő ereje kiszakadt a hipertérből az Aweris-rendszer szélén, a formációt parancsnokló Traest Kre’fey azonban csak ebben a pillanatban szembesült vele, hogy milyen messze vannak.
A Tizenkettedik eredetileg a gyorsreagálású tartalék lett volna, Kre’fey már a csata kezdete előtt megállapodott kuzinjával, a köztársasági erőket főparancsnokló Nek Bwua’tu-val, hogy bármilyen váratlan, késői sith erősítés, vagy bármely egyéb meglepetés beérkezése esetén az ő egysége lesz a Köztársaság részéről talonban tartott meglepetés – a mozgékony bothan csatacirkálókból és közepes hordozókból álló flottára jobb szerepet nem is oszthattak volna. Azonban az előkészületek elhúzódtak, végül pedig a Naboont ért rajtaütés miatt a bothanok csak jelentős késéssel és a tervezettnél kevesebb hajóval tudtak elindulni saját szektorukból a hadszíntérre. Ráadásul a bevetési parancs megkapásakor teljesen más vektort kaptak, mint ami bármely előzetes, Bwua’tu-val egyeztetett tervükben szerepelt. Éppen ezért három kiegészítő ugrást is végre kellett haladniuk, és bármilyen jó navigátorai is voltak Kre’feynek, ez értékes időbe került és azzal járt, hogy a lehető legtávolabb, az Aweris gázióriásának torzító hatását kikerülve kellett beérkezniük. Kre’fey azt is aggasztónak találta, hogy ugyan a főparancsnoki kóddal jött az adás, amely végül ugrásra utasította őket, de Bwua’tu személyes kódja hiányzott róla.
A parancsnoki csatacirkáló hídján a veterán bothan így hát megpróbált minél gyorsabban tájékozódni. Az előzetes jelentéseket megkapta, így tudta, hogy az EGB erői valamiféle belső puccsot követően átálltak úgymond, és hátba kapták a sitheket, akik bekerítve súlyos veszteségeket szenvedtek a túlerő ellen középen és a szárnyakon egyaránt. Azt is tudta, hogy egy beérkező sith erősítés megpróbálhat utat nyitni a bekerítésbe, ezt kellett utolérniük és elkapniuk..
A taktikai megjelenítő azonban világosan mutatta, hogy jó eséllyel nem fogják elérni a hadszínteret. Olyan távolban tudtak csak biztonságosan kilépni a még mindig aktív tiltóhajók és zavarók miatt ezen az oldalon, hogy szinte az egész csatamező csak egy humanoid fejének nagyságával vetekedett Kre’fey plexijén, a többi a világűr sötétje volt. A bothan admirális azt is látta, hogy a pontos érkezés ellenére két flotta is „útban van” előttük, mielőtt tüzelni kezdhettek volna a sith hadihajókra.. a távolabbi az EGB egyik flottája volt, amely máris tűzharcban volt az eddig egyenes vonalak Kre’fey nézőpnotjából jobb oldalába ékelődő újonnan érkezett, friss ESB – egységekkel. A közelebbi pedig a saját erősítésük másik fele, Makin admirális Harmadik Flottája volt egyenesen a Dacról, a Köztársaság lényegében legerősebb flottája, szinte kizárólag nagy erejű, masszív pajzsokkal ellátott Mon Calamari csatacirkálók, nehéz anyahajók, és rögtön három hatalmas Viscount – osztályú csillagvédő. Kre’fey hajói eltörpültek a Mon Cal óriások mellett. Makin azonban egyelőre nem tüzelt, elállta előle a tűzvonalat az EGB flottája.
- Próbáljanak kapcsolatot teremteni a Welmo Darb-al! – Kre’fey kiadta a szükséges parancsokat, miközben próbálta áttekinteni a szélesebb helyzetet. Az ESB erői máris nagy elánnal robogtak az erősítés nyitotta rés felé, a köztársasági és EGB-s hajók azonban egyelőre nem üldözték olyan intenzíven őket. Kre’fey értette, hogy miért. A tiltó- és zavaróegységek még mindig működtek, a sithek maximum normáltérben próbálkozhattak volna azzal, hogy kellően eltávolodjanak a tiltómezőt sugárzó birodalmi és köztársasági Interdictor tilktóhajóktól, az üldözők azonban a nyomukban lettek volna.. és Kre’fey fogadi mert volna rá, hogy azok a lomha SiSD-k hátulról a legsebezhetőbbek, de legfőképpen nem túl gyorsak normál térben. Az ESB menekült, de ezzel lényegében öngyilkosságra készült.
- Nem tudunk kapcsolatba lépni a zászlóshajókkal a főerő oldalán, túl erős az EGB – hajók generálta zavarás! – jelentette a kommunikációs tiszt. - Akkor küldjenek nekik üzenetet, hogy legalább néhány frekvenciát szabadítsanak fel, valószínűtlen, hogy az ESB további segítséget kapna, ha így futnak.. lényegében feleslegesen zavarnak a cosraiak ennyire. – mordult fel Kre’Fey. – Próbálják elérni Makint!
Kisvártatva a Mon Cal megjelent a képernyőn. Makin régi veterán volt, a Vong Háborúk után emelkedett fel flottaparancsnoki beosztásba, és Cha Niathal közeli szövetségese és barátja volt. - Kre’fey admirális, kérem, zárkózzanak fel mellénk. – közölte a Mon Cal. – Niathal admirális tájékoztatása szerint zárnunk kell a bekerítést a sithek körül oldalról. Küldöm az irányvektort.
Niathal, hmm, gondolta baljóslatúan Kre’fey. - Miért nem Bwua’tu főadmirálistól jött az utasítás, Makin? – kérdezte végül. - Sajnálom, ha nem tájékoztatták. – pislogott a mon cal. – A Főadmirális jelenleg.. nem elérhető. Merénylet történt a Welmo Darb-on. Niathal a rangidős flottaparancsnok, csak ennyit tudott közölni velem a zavaráson keresztül.
- Hmm.. értem. – mormogta Kre’fey, miközben az volt az érzése, hogy itt valami bűzlik. A kuzinját nem lehetett csak így egy kósza sith merénylővel kiiktatni, vagy efféle. Az nem volt kizárható, hogy Makin zászlóshajója valami mon cal adóvevővel könnyebben tud kommunikálni Niathal hajóival, mint az övéi, de a javasolt manővernek akkor sem volt értelme. - Miért nem közvetlenül az előttünk lévő EGB flottán keresztül támadjuk a sitheket? - kérdezte végül.
- Már próbáltam hívni őket, de nem válaszolnak semmilyen megkeresésre. – rázta meg szemkocsányait tanácstalanul Makin. – Nem tudunk tüzelni a vonalaikon keresztül sem, kockáztatnánk, hogy eltaláljuk őket. Ki kell kerülnünk őket, admirális.
Kre’fey tovább figyelte a harcteret. Valami nem stimmelt, az ösztönei súgták neki. Túlságosan el volt szeparálva egymástól a két flotta, az EGB és a Köztársaság. Ráadáasul – bár ebből a távolságból nem volt teljesen biztos benne – az EGB-sek mintha kifejezetten pontatlanul lőtték volna a mellettük kifelé haladó sith hajókat. Ennek az egésznek csak akkor volt értelme, ha.. - Makin, kommunikáltak valakivel egyáltalán az EGB hajók az érkezésük óta? – kérdezte végül. - Nem tudom, mi is csak most érkeztünk. – rázta meg a fejét a mon cal. – Szerintem nem. Megkérdezzem.. - Ahelyett, hogy megkérdezi Niathalt, inkább hozzon létre egy kommunikációs hidat a saját hajója reléi segítségével az enyém felé! – csapott a komjára Kre’fey. – Közvetlenül kell beszélnem vele! Valami nem stimmel!
Makin holoképe felvillant. - Rendben.. várjon. - Kormány! Kom! – vakkantott a sajt hídján sürgölődő fajtársaira Kre’fey.- Válaszoltak az EGB hajók a hívásunkra? - Negatív, admirális. – jelezte a komtiszt. - Akkor irányváltás, elülső pajzsokat és fegyvereket készenlétbe, közvetlenül az EGB – hajókon törünk át! – közölte Kre’fey. – Ha tüzet nyitnak ránk, viszonozzák!
Néhány bothan összenézett, de Kre’fey beléjük fojtotta a kétkedést. - Mire vártok! Cre’drai! Gyorsan! A többi hajónak is továbbítani! Teljes sebességgel előre az EGB – vonalon keresztül a sithek felé!
Kre’fey előtt lassan növekedni kezdett a harctér a plexin át is, a taktikai képernyőjére pedig végre elkezdtek bejönni a részletes adatok, amelyeket Makin zászlóshajója játszott át neki, aki jóval közelebb volt a harchoz, a zavarási buborék határán.
A bothan admirális pedig éppen belekezdett volna a részletes áttekintésben, amikor leghátul, vele szemben a Köztársaság tiltóhajóinak vonala felrobbant...
...
A Viceroy fedélzetén Folett és Tierce éppen azt figyelték, ahogyan a Bendő – flotta csillagrombolói a taktikai térképen oldalba kapják a sith központi erői kitörni készülő, a bastioni erők mögött loholó maradékát, amikor hirtelen Zalaxus holoképe jelent meg előttük.
- Parancsnokok, sikeresen felvettem a kapcsolatot Vansyn moffal és tartjuk a formációt. A bastioni és kardassi hajók mindjárt kiérnek a bekerítésből, biztosítjuk a hátukat. Azonban két köztársasági flotta jelent meg a hátunkban, az egyik pedig egyenesen felénk tart! - Milyen.. hajók? – vonta fel a szemöldökét Folett. - Bothan csatacirkálók. – közölte Zalaxus. – Nem válaszolunk a hívásunkra, de ha elérik a vonalainkat, meg fogják bontani a formációt. - Kre’fey. – sziszegte most Tierce, majd Folettre pillantott. – Ennyi, eddig várhattunk. Mennünk kell.
- Még elég sok sith hadihajó van, több, mint amennyit vártunk, hogy marad. – jegyezte meg Folett. - Nincs időnk, cosrai. – rázta meg a fejét Tierce. – Ha az a két köztársasági flotta lőtávolságba ér, nem fogunk tudni elszakadni. Márpedig Kre’fey bothanjai nagyon gyorsan lőtávolságba fognak érni. - Also gut. – biccentett Folett, majd a termináljához lépve az eddig egyetlen, még mindig álcában várakozó U-hajókból álló raj parancsnokát, Schepke kommodorét hívta. - Kaleu, indítsák a torpedókat. Minden hajó tűzkész?
- Krause sorhajóhadnagy egységével nincs kapcsolat, egy ellenséges álcázott anomália üldözésére indult. – jelentette Schepke. – Rögzítettük a pályáját, amíg el nem tűntek a szonárjainkról. - Legyenek résen. – nyugtázta Folett. – Feuer freigeben. Tűz! - Bestätigt, Torpedo los! – tisztelgett Krause.
Folett a kivetítőhöz lépett, ahhoz, amelyik a köztársasági flotta formáció hátsó vonalát mutatta, ahol nagyjából ötös csomókban a Köztársaság apró CC-8800-as tiltógenerátoros korvettjei álltak. Ezek kisebb teljesítményű koréliai tiltóhajók voltak, mint a birodalmi interdictorok, gyakorlatilag hajtóműveket és némi burkolatot raktak egy tiltógenerátor köré. Minden raj élén egy átalakított mon cal fregatt állt, nagyobb teljesítményű gravitációs berendezésekkel, de még így is csak kb 40 tiltóhajóról volt szó.
Schepke U-hajói, amelyek eddig tökéletes rádió- és érzékelő-csendben várakoztak a Köztársaság vonalai mögött, egységenként két torpedót indítottak. A részecskeromboló-fejek szinte óramű pontosságú időzítéssel, egyszerre csapódtak be a korvettek és a rajparancsnoki hajók többségébe.
Csak néhány korvett reagált időben, az első robbanások után kikapcsolva a gravitációs vonóerőt kifejtő generátort, ami az ugrásban akadályozta a hajókat, és átváltva a gravimező polaritását taszítóra, amitől a feléjük tartó torpedó elfordult, és belecsapódott a legközelebbi tiltógenerátor nélküli köztársasági cirkálóba..
Tierce eközben jelt adott a SupSD-ken keresztül a velük egy alakzatban álló INT-knek, mire az EGB tiltóhajók is lekapcsolták a vonómezőt.. a gravitációs kút Awerisnél megszűnt.
- Utasítás a másik három falkának! Prien, Kretschmer és Witte hajói azonnal induljanak a mögülünk közeledő bothan cirkálók felé! Ha lőtávolságba érnek, tüzeljenek! – vezényelt a komtisztjén keresztül Folett, miközben a Viceroy navigátorának utasítására saját zászlóshajójuk is fordulóba kezdett, hogy felálljon az ugrási vektorhoz. – Schepke ugorjon azonnal, mielőtt a köztársaságiak felfedezik! Minden Hadtest és alegység készüljön evakuálására a megadott vektoron, amint megadom a jelet! Először a Clone hadtest, utána a Bendő Hadtest, harmadiknak a Corporate Hadtest, végezetül Recalde és Stiefel egységei, utolsónak Hänsel és a saját rajunk!
- Ott mennek az első bastioni és kardassi egységek. – jegyezte meg Tierce a képernyőre mutatva. Abban a pillanatban, hogy a tiltómező megszűnt, a Vansynnal szemben kifelé haladó, szabad utat kapó ESB-hajók közül Rammstein és a kardassiak első egységei már el is tűntek a hipertérben. A kiürítés jóval gyorsabban zajlott le, mint a zárt formációban érkező flották érkezése a csata elején.. a legtöbb hajó egyedül, vagy kisebb rajokban, saját vektoron ugrott egy-egy tetszőleges mélyűri pontra, hogy aztán onnan továbbhaladjon a kijelölt, már a Köztársaság határain túlnyúló gyülekezési körzete felé. Vanysn saját flottája is fordulóba kezdett, most már nem hajói orrát, hanem oldalát mutatva az ellenfelei felé. A velük „ál-harcot” vívó Clone Hadtest hajói szintén pozícióba álltak, amelyekhez már vészesen közeledtek a bothan hajók.
- Zalaxus jelzi, hogy kilőtte a mentőkabint. – jelentette Tierce. – Az álcázómező működik, a biztonsági kód megvan. Lecersen is üzent, hogy kifelé tart Rammsteinnel a bastioni szuper-csillagrombolón. Mindjárt ugranak.
Egy pillanattal később a Clone Hadtest első egységei is eltűntek a hipertérben. Folett ismét a komhoz lépett, ezúttal a többi EGB-flottának csatornát nyitva.
- EGB egységek, itt Folett megbízottflottaparancsnok! A Köztársaság erősítése támadó szándékkal közeledik felénk! Azonnali evakuálásra adunk utasítást az előzetesen megadott vektorokon! Ne válaszoljanak a provokációra! A Sith Birodalomra vereséget mértünk, csapataik menekülnek! Kövessék a megadott irányokat, találkozunk a gyülekezési zónában!
- Megerősítve! – nyugtázta az egymásköztiben Hänsel hangja. – Minden knoti és cosrai hajó, evakuáljanak a terv szerint! - Bestätigen. – jelentkezett be Reuenthal is. – Minden Corporate Hadtest egység, ugrásra készülj! - A Clone Hadtest megerősíti és ugrik! – Zalaxus hajója, a Bellicose abban a pillanatban villant be a hipertérbe, hogy az üzenet átment. - A Bendő Hadtest megerősíti és ugrik! – jelentkezett be Devar admirális – helyettes is Daala flottájából. - Az U-falkák is ugranak. Már ami megmaradt belőlük. - tette hozzá a jelentéseket olvasva Tierce.
Folett elégedetten figyelte az EGB hajórajok elszakadását, amikor megvillant a külső komvonal jelzőfénye a mellettük ülő zászlós terminálján. - Vezérkari ezredes úr, bejövő hívást kapunk a Köztársaság flottájától, főparancsnoki kóddal.
Folett elvigyorodott. Hát persze, futott át a mellette álló Tierce elméjén. A SupSD-k is kikapcsolták a zavarást, szabad a kommunikáció a rendszerben a flották között is és kívülre is.
- Kapcsolja. – intett a cosrai ezredes, meglepetésére azonban nem Nek Bwua’tu köztársasági főadmirális és flottaparancsnok bozontos bothan pofája, hanem Cha Niathal admirális vizenyős mon cal szemkocsányai jelentek meg. - Nahát, egy régi ismerős. – biccentett udvariasan Folett. Még az Egyesítő Konferencián találkozott Niathallal, akivel érdekes privát tárgyalást folytatott a Szövetség és a Konföderáció befolyásának felosztásáról a semleges területeken lévő kereskedelmi hiperűr-útvonalak felügyelete és védelme kapcsán. Niathal igazi pragmatikus személyiség volt, legalább annyira politikus, mint katona. – Üdvözlöm, admirális az Egyesült Galaktikus Birodalom nevében. Nem Önre számítottam.
- Én sem magára. – hunyorgott egyelőre inkább kíváncsiságot, mint idegességet sugározva Niathal. – Maga nem Phennir adjutánsa? Vagy Diestl Főmarsallé? - De, mindkettőé. - nevetett fel Folett – Igazából mindegy is, mivel mindketten meghaltak. Most mi vagyunk a parancsnoki hajó.
Niathal a „mi” kifejezésre a Folett mellett álló, a saját megjelenítőjén ezek szerint szintén látszódó fekete egyenruhás tisztre pillantott. - Maga meg Daala kommandósa, az a polneyei, a sith Főkormányzó fiatalabb másolata. - Tekintettel arra, hogy ő is meghalt, most már nem fog senki sem összekeverni minket egymással, admirális. – biccentett udvariasan Tierce, miközben meggyőződött róla, hogy közben már a Bendő- és a Corporate Hadtestek is megkezdték az ugrásokat. Ha Niathal tartóztatni akarta őket, egyelőre semmiféle sikerrel nem járt. – Önnek is felívelt a karrierje, úgy látom. Mi történt az öreg bothannal?
- Nem tartozik magukra. – pislogott Niathal, majd lehalkította a hangját. – Maguk robbantották fel a tiltóhajóim? - Bizonyára valami sith csapda, hogy elmenekülhessenek. – tárta szét a karjait ártatlan arckifejezéssel Folett. - Ne hazudjon, maguk is lekapcsolták az Interdictoraikat. – ingatta a fejét Niathal. – Engem úgy tájékoztattak, együtt fogunk dolgozni ezen.. és az ütközet után is. Phennir és Daala volt a garancia rá.
- Nos, ezügyben forduljon a Hírszerzéséhez és a vostroyai szövetségeseihez. – Folett arcáról lehervadt a mosoly. – Ne üldözze a flottáinkat, admirális, és ne akadályozza a távozásunkat. Együtt dolgoztunk átmenetileg egy közös célon, az ESB romba döntésén. Ez megtörtént. Az együttműködésünk itt és most ezzel véget ér. A tiltóhajók pusztulását tekintse sajnálatos mellékhatásnak, elégtételnek azért az akcióért, amelyet maguk folytatnak a rakétasilóink ellen Sotanaxnál.
Niathal szemkocsányai ide-oda himbálóztak, de működésbe lépett nála a politikai érzék. Kezdte felismerni a helyzetet. Az EGB átverte őket. Már csak az volt a kérdés, mit hoz ki ebből.
- Maguk lefejezték a Vezérkarukat. Egy ütközetnek álcázva. – állapította még végül. - Helyes meglátás, admirális. – biccentett Folett. – De hadd pontosítsak. Mi vagyunk a Vezérkar. Küldök egy kódot, ha követik a benne szereplő vektort, találnak egy mentőkabint álca alatt. Tekintse ajándéknak azért, amiért annak idején olyan konstruktív volt, amikor Coruscanton egymással beszélgettünk.
- A háborúnak ezzel nincs vége, uraim. – emelte fel uszonyait Niathal. - De nincs ám. – biccentett Folett. – Kitűnő lehetőség Önnek is, nemdebár? A háború csak most kezdődik. Alig várom, hogy újra találkozzunk a csatatéren, admirális asszony. - Nemkülönben. – Niathal szemében még mindig ott volt némi tisztelet. Egy tizedmásodperc alatt végiggondolta, hogy mit jelent az számára, ha a Köztársaság vezetését átverte az EGB. Hatalmat.
Folett és Tierce tisztelegtek, majd a klón megérintett egy kapcsolót a terminálján a saját oldalukon, a kép eltűnt, egy pillanattal később a megmaradt EGB csillagrombolók eltűntek a hipertérben.
...
Pont egy pillanattal azelőtt, hogy Traest Kre’fey bothan csatacirkálói rendszerbeli mikrougrást végrehajtva feltűntek a hűlt helyükön.
- Sajnálom, Cha. – jelent meg Niathal képernyőjén a bothan főtiszt arca. – Attól féltem, hogy a cosraiak U-hajói tüzet nyitnak rám, ha hagyományos módon közelítek tovább. Ki kellett kalkulálnunk egy mikrougrást. - Nem tudtam szóval tartani őket tovább, Traest. – tárta szét az uszonyait sajnálkozva Niathal. – Jöjjön át a hajómra, beszélnünk kell. Bwua’turól és másról is. - Amint végeztem a maradék sith erőkkel. – biccentett a bothan főtiszt. – Utána azonnal átszállok. Sok kérdésem van.
...
Keevan vorta saját jem’hadar parancsnoki hajója hídjáról tanúja volt Weyoun flottája összeomlásának, amint a gondosan előkészített EGB csapdába belefutva áttörtek a Corporate-szektor ósdi rombolóinak vonalain, majd egyenesen belerohantak a harcoló vonal és a célpontjukat képző tiltó- és zavarócirkálók között elhelyezett, gondosan álcázott aknamezőbe és a lopakodó cosrai torpedónaszádok tüzébe. A jem’hadar méltó volt a nevéhez, és még így is felér redukálta a hajdani Harmadik Birodalom harcképes hajóinak számát öngyilkos támadásaikkal, amit Keevan zord elégtételként vett tudomásul.
A saját flottája sem állt jobban, Weyoun túlélő egységeivel, amelyek nagy része nem vett részt az áttörési kísérletben, együttesen kb. háromszáz hajója maradhatott az eredeti ezer jem’hadarból. A nekirepülésekkel súlyos veszteségeket okoztak és magukkal rántottak számtalan köztársasági és EGB-s hajót, de kétszeres túlerővel szemben ez nem volt jó megoldás. Keevannak be kellett látnia, hogy a jem’hadar hajók előbb elfogynak, mint az ellenség.
Aztán, amikor már minden reménytelennek tűnt, egy Erővihar jótékony ködbe vonta Moskau Égi Marsall erős köztársasági támadás alatt álló flottáját, nem sokkal ezután pedig megérkezett az erősítés, hogy utat nyisson.
Keevant nem különösebben izgatta, hogy miért robbantak fel a Köztársaság tiltóhajói. Ahogyan az sem, hogy miért menekült az EGB még gyorsabban, mint ők maguk. Itt volt a lehetőség, hogy legalább a flotta egy részét megmentsék.
- Parancsnok, a köztársasági arcvonal kezd felbomlani, üldözőbe veszik az Égi Marsall távozó hajóit! – jelentette az Elsője.
- Támadjuk meg az üldözőket! Maximális sebesség, jobb forduló minden jem’hadar hajónak! Biztosítsuk az Égi Marsall SiSD-i hátát! – rendelkezett Keevan. – További nekirepüléses támadás csak a vadászhajóknak és a cirkálóknak engedélyezett, ha a célpont legalább egy osztállyal nagyobb! A pajzsenergiát fókuszálják a Köztársaság felőli oldalra!
A jem’hadar olyan fegyelmezetten vonult vissza, mintha támadott volna. A hatalmas dreadnoughotk odonit tüze nyomán az üldöző köztársasági hajók hamar letettek szándékukról, nem akartak hátukkal a jem’hadar fegyverei elé besorolni, így inkább Keevan hajóit sorozták meg, azonban az öngyilkos támadásra induló nehéz vadászhajók és cirkálók kellően lefogták a tüzüket, amíg a megmaradt Dreadnoughot-ok és csatahajók utolérték Moskau csillagrombolóit, amelyek lassan, egyesével ugrottak a hipertérbe.
- A Szürke-Sva’h-Kettő csoport hátramarad és gondoskodik arról, hogy egyetlen roncs se legyen használható állapotban, amit hátrahagytunk. – rendelkezett a vorta. Ezzel tulajdonképpen halálra ítélt további két tucat kisebb jem’hadar cirkálót, akiknek öngyilkos rohamcsapatokat kellett küldeni a sérülten lebegő SiSD-roncsokra és egyéb, nagy harcértékű, de mozgásképtelen ESB-hajókra, de bizonyos volt benne, hogy az Uralkodó és a Nagyurak sem akarnák, hogy a Lázadó söpredék kezére jusson bármi.
- Parancsnok, megkaptuk az ugrási koordinátákat az Égi Marsall flottájától. – jelentkezett az Első. – Gyülekező a Roche – szektorban.
Keevan maga elé meredt. Pontosan követte a csata lefolyását. A nagyurak nagy része elesett. A Wenthar császár Őfelsége bizalmát élvező Főkormányzó elesett. Moskau Égi Marsall pedig bizonyára jó katona volt.. de nem volt Nagyúr.
Márpedig a jem’hadarnak a Nagyurak parancsoltak. És persze a vorták. - Negatív. – közölte végül faarccal Keevan. Rá kellett jönnie, hogy valójában fogalma sincs, mit akar tenni. Beszélnie kellett valakivel, akiben megbízik. Egy új Weyounnal.
A vorta klónüzemet azonban áthelyezték az Ossusról. - Követjük a vektort, de nem állunk meg a Roche – aszteroidaövben. – tette hozzá végül Keevan. – Irány egyenesen a Korriban.
...
Az utolsó jem’hadar hajók távozásával csend ereszkedett Awerisre, csak néhány, legénysége, vagy a hátrahagyott kommandósok által felrobbantott sith hadihajó fénye világította be a törmelékkel teli hatalmas űrszeletet.
Aweris csatája, a Yuuzhan Vong háború óta a galaxis által látott legnagyobb ütközet véget ért.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 13, 2018 15:03:44 GMT 1
- Öt perc az érkezésig, hölgyeim és uraim.- jelentette be a Nargi osztályú vámkorvett VIP-verziójának kapitánya, majd vissza is tért a pilótafülkébe. Az utastérben ülő számos különböző nemű és fajú, „Média” feliratú holojelvényeket viselő társaság tagjai várakozással teljes pillantásokat váltottak egymással.
- Nekem akkor sem tetszik ez az egész. – horkant fel a bal oldali üléssor első sorának felét teljes egészében elfoglaló, testes chevin. – A független média képviselői vagyunk, a saját hajóinkon kellene lennünk, hogy a tudósíthassunk. Ez így olyan lesz, mint egy szervezett kirándulás. Csak azt mutatják majd meg, amit akarnak..
- A parancsnokság üzenete számomra világos volt, pedig elhiheti, barátom, én aztán mindig az első vagyok, ha a dolgok sűrűjébe kell bevetnie magát az embernek.. mármint a riporternek és hírolvaslónak. – szabadkozott a mindig jól fésült, ezúttal is vastag sminket viselő, piperkőc Javis Tyrr, aki Perre Needmoval átellenben ült. – Csak a katonai hajók tudnak viszonylagos védettségben navigálni a harctéren, amúgy is, valószínűleg minden tele van aknákkal, roncsokkal, lopakodó renegát nagyurakkal és cosrai torpedónaszádokkal.
- Vállaltam volna a kockázatot, ahogyan az operatőr hajóm legénysége is. – ellenkezett a megszólított Needmo. – Bizonyára Niathal admirális asszonynak kellemes véletlen lenne, ha pont mi futnánk rá egy ilyen aknára. - Inkább kellemetlen lenne, ha a kamerák keresztüzében sülnének meg Coruscant vezetői riporterei. – szólt közbe a mögöttük ülő, az újságírás és a politika határmezsgyéjén egyensúlyozó, pontosabban inkább úszkáló Calma Nolga. A ráncos bőrű mon cal asszonyság a szájába tömött egy kisebb adag tengeriherkentyűt Needmo hitetlenkedő tekintete közepette – az öreg chevin szerint ez bizonyára kannibalizmus volt -, majd folytatta fajtársa melletti védőbeszédét. – Gondoljanak csak bele, egy ennyire átlátszó akció.. én a magam részéről ide nem jöttem volna, amíg dúlnak a harcok, most meg a Flotta saját kezűleg gondoskodik arról, hogy mindannyian a legjobb szögből közvetíthessük a Birodalmak temetését.
- Én úgy tudom csá’k ety pirodalmat .. temetünk. – jegyezte meg erős akcentussal a Nolga mellett ülő, az út kezdete óta valamiféle erős, átlátszó folyadékot vedelő humán nő, Fedorovna hadnagy a Vostroyáról, aki a Társulási Megállapodás egy senki által sem ismert, mégis állítólag létező kitételének köszönhetően kapott szabadkártyát a köztársasági tudósítókat szállító hajón. – Á’sz EKéPé fászisztik segítettek állítólak.. tak uzsasz, fasiszti'h szv’inyja pff – tette hozzá saját nyelvén.
- Ugyan már Zofiya drágám, állítólag az EGB ugyanúgy iszkolt az ütközet végéről, mint a sithek maradéka. – replikázott még hátrébbról a „független médiának” nevezett, de a szóbeszéd szerint mindenféle bűnbandák, részben pedig az ESZM politikusai kezében lévő Galaktikus Hírmondó vezető riportere, a hiányosan öltözött, Fedorovnával és Tyrrel ugyanabba a fajba tartozó Luna Reeta, aki az út kezdete óta féltékenységgel vegyes gyűlölettel, sandán bámulta a katonai egyenruhás, az elfogyasztott szintoholmennyiség ellenére még mindig harsány vostroyait. Tudosítótársa, a leginkább joviális peremvidéki tanárra, vagy falusi papra hasonlító Vald Katar már az induláskor elbóbiskolt, és az egyre intenzívebbé váló tivonyra sem ébresztette fel. – Én mondom, azok se jobbak a sitheknél. De Bwua’tu seggbe rúgta őket, hihihi. Mondjátok csak, volt már valamelyikőtök bothannal? Tudjátok, volt az a pletyka az öreg Daaláról és..
- Tudósítani megyünk, nem pletykálni. – horkant fel elől perre Needmo, majd a Tyrr mellett ülő, eddig szótlan nőhöz fordult. – Nem igaz, kedvesem?
- Voltak már maguk egyáltalán hadszíntéren? Úgy értem.. helyszíniként? – kérdezte a nő, aki a Commenori Hírharsona jelvényét viselte, arcán pedig eltávolított tetoválások nyoma látszott. Bár nem adta jelét, de a többiek tudni vélték, hogy nem rég lépett ki a Sith Egyházból, és az OCP hírszolgálatának és PR-osztályának vezetője volt. Rejtélyességét csak fokozta, hogy nem mutatkozott be nekik, fejét pedig valamiféle kupolás fém-fejdísz ékesítette, amitől viszont nem lehetett megállapítani, hogy eredetileg miylen fajú volt.. ugyanúgy lehetett humán, zeltron, vagy twi’lek. Erős smink borította egész testét, mintha kifestették volna,
- Még a Yuuzhan Vong háború végén, amikor elkezdtem a pályát. – nyelt egyet Javis Tyrr, ahogy felvillantak előtte az akkor és a frisebb emlékképek is.. a választási vitáról, a harcról és a halálról, amelyet szó szerint testközelből közvetíthetett. – Nem volt szép.
- Ez még annyira sem lesz az. – jegyezte meg a commenori riporternő. – Remélem, a fellengzős győzelmi beszámolók mellett páran veszik majd a fáradtságot, hogy átmenjenek a sérült hajókra is és közelképeket készítsenek az űrben lebegő holttestekről.
- Arra mérget vehet, drágám. – jegyezte meg a leghátsó sorban ülő, eddig csöndes riporternő, Kandra Nilitz – ő a többi humán nővel szemben sem erős sminkkel, sem agyonfestett hajjal, sem szintoholos itallal nem rendelkezett, helyette a Fény Hadseregének médiaigazolványa villogott a nyakában. Persze el is terjedt róla a felszállás után rögtön, hogy Kenth Hamner, vagy valamelyik másik jedi tábornok szeretője. Ahogyan az is, hogy titkos megfigyelő bevetésen részt vevő jedi. – Halott sitheket fogunk filmezni, közelről. sok Százat. Ezret.
- Huszonöt ezret, háromszázezret... - jegyezte meg álmából felriadva Vlad Katar. – Mit is mondtak, hány köztársasági áldozat van? Hatmillió? - Miért nem mindjárt hát milliárd. – replikázott Fedorovna. – Még nem is káp’ni mi veszteséges jelentést. - Igaz is, első dolgunk lesz, hogy kérjünk, amint megérkeztünk. – biccentett Needmo. – Veszteségjelentést és interjút Niathal admirálistól. - Magam részéről inkább egy kávét kérek. – mozdult meg az ülésében Tyrr, de ekkor felvillant a legénységi részbe és a pilótafülkébe vezető folyosó ajtaja feletti vörös jelzőfény.
- Hipertérből kilépés harminc másodpercen belül! Kérem, maradjanak a helyeiken! Az utastér kilátóablakainak páncélvédelmét deaktiváljuk, de a pajzs fent lesz, elnézést az esetleges kékes háttérszínért. – hangzott fel a kapitány hangja a belső komban. - Első a biztonság.. – bólogatott Reeta, majd átmászott Kataron, hogy jobban lásson. A székéből az ülések közti folyosóra zuhant egy apró holotábla.
- Ez mi? – emelte fel az anyagot kíváncsian eddig szótlan útitársuk a Denonról. Senki sem volt benne biztos, hogy a legalább is szektorszintű helyi hololapnak tartott Galaktikus Fórum munkatársa hogyan kapott akkreditációt az első, Awerisre érkező újságírói járatra, de az öreg, leginkább leszerelt mandalori zsoldosnak kinéző, humanoid alfajhoz tartozó férfi, Frank Atibor nem is nagyon zavarta eddig utastársait, inkább csak jegyzetelgetett.
- Egy még kiadatlan speciális megjelenésünk, nemrég kaptunk belőle egy példány talán éppen maguktól. – pillantott hátra a mögötte ülő Nilitzre Katar, miközben megpróbálta arrébb tenni az ölébe mászó Reeta idomait. – Kisasszony, helyet cseréljünk? - Köszcsi, papi, igen. – vihorászott Reeta.
- Anef Rank naplója. – olvasta fel a címet Atibor. – Mi ez, valami lányregény? - Inkább horror. – törölte meg izzadó homlokát Katar, miközben Reeta hátsója végigvándorolt az arca előtt, majd helyet foglalt a kollégája székén és átnyújttt egy másik példányt a vele egykorú férfinak. – Tessék, ha jól emlékszem, Kandra kisasszony azt mondta, nyugodtan terjeszthetjük a szerkesztői példányokat.
- A nyilvános kiadásról még nem döntött a Tanács. – tette hozzá Nilitz. – Meg akarják várni, mi történik.. odakint. – biccentett a hipertér felé, amely ebben a pillanatban kezdett kékes villogásból csíkokká alakulni. - Megérkeztünk! – közölte tárgyilagosan a kapitány. – A Megador, Niathal admirális asszony zászlóhajója felé vesszük az irányt. Az admirális asszony hamarosan sajtótájékoztatót tart a fedélzeten. - Miért nem Bwua’tu tartja? – horkant fel Tyrr, aki végre kicsatolta magát, hogy kávéért indulhasson.
Nem kapott választ, mivel a többiek a hajó utasterének ablakaira tapadtak. Roncsok lebegtek mindenhol. Nem százasával, hanem ezrével. Az Awer napja ott lobogott a távolban, a közeli Aweris gázóriás és a körülötte keringő Vo Dasha közti űrszelet azonban úgy nézett ki, mintha valaki egy Halálcsillaggal felrobbantott volna egy harmadik égitestet a kettő között. Egy fémből épült égitestet.
Ameddig a szem ellátott, kettétört csillagrombolók, darabokra szakadt köztársasági cirkálók, vadászgépekről levált darabok, legénységi állományú katonák és pilóták élettelen testei lebegtek.
- Ez több ezer elpusztult hajó.. és több milliós legénységi veszteség. – remegett meg Needmo hangja. – Ez egy kataklizma..
A Nargi besiklott a roncsok közé, megközelítve a csatatér közepén épen lebegő köztársasági flotta maradékát, annak közepén is a Megador szuper-csillagrombolót, miközben mindenütt mentőegységek, őrjáratozó köztársasági vadászok és hulladékfeldolgozó droidok lebegtek körülötte a roncsmezőben.. a távolban egy-egy villanás jelezte, ahogyan további köztársasági mentőhajók, vagy éppen a gravitációs tiltás és zavarás végeztével a köztársasági médiához tartozó különböző önálló operatőr egységek folyamatosan érkeztek.
Aweris csatája véget ért, de a galaxis csak most kezdett el szembesülni vele, hogy mi történt itt.
|
|