Ord Cestus mellett egy igen vegyes képet mutató flotta ugrott ki a hiperûrbõl, és a bolygó köré telepített Golan platformok azonnal hozzáláttak az azonosításhoz. Az érkezõ hajók között voltak õsrégi, kiszuperált darabok, mint egy leharcolt Recusant-osztályú könnyûromboló, különbözõ közepesen elavult technológiák, mint pár felújított Dreadnought és Quasar Fire hordozók, valamint több egészen újnak festõ Hyperion csatacirkáló, amelyek serennói felfestést viseltek.
- Cestusi parancsnokság, itt az Egyesített Celanoni Flotta vezérhajója, a
Theia. Hazatértünk a készleteinek feltöltésére - érkezett a szûkszavú, mindenféle emelkedettséget nélkülözõ üzenet az éteren keresztül. Ha a védõk nem tudták volna, ebbõl egyértelmûen ki kellett derülnie számukra, hogy ki a flotta vezetõje. A celanoni katonai körzet helyettes parancsnoka komoly hírnévre tett szert az elmúlt hetekben a magukat a kereskedelmi útvonalra befészkelõ kalózok legyõzésével. Legismertebb gyõzelmét Nez Peronnál aratta, ahol az agrárvilágot körülölelõ aszteroidamezõben három egyesített kalózflottát gyõzött le. A Nez Peron-i diadal, ahogy a kereskedelmi út egészén híre ment, jelentõsen hozzájárult, hogy újra biztonságossá váljon az egykor a vong által majdnem teljes egészében megszállt, és azóta problémákkal küzdõ útvonal. A két évtizedes mûködése alatt igencsak nagy hírhedtségre szert tevõ G'haro a flottájával együtt vált gázfelhõvé. Egyesek egyenesen az új Thrawnként emlegették a férfit.
Fald Vandegraffot azonban nem érdekelte sem a hírnév, sem a vele együtt járó elõnyök. Egyszerû katonaként tette a dolgát, és harcolt a legjobb tudása szerint. G'haro pedig amilyen hírhedt volt, annyira kényelmesedett el, és vált egyre inkompetensebbé. Valószínûleg csak az erõs központi haderõ hiánya miatt mûködhetett ennyi ideig, és az ûr kevésbé szerencsétlen részein hamar változásra vagy pusztulásra ítéltetett volna. Különösen meglepte, hogy egy ilyen egyszerû gyõzelem miatt Thrawnhoz hasonlítják, akinek stratégiai zsenijére felnézett a Corulagi Katonai Akadémián folytatott tanulmányai óta, és bár kicsit hízelgett neki a dolog, teljesen más volt kalózokat és más jól szervezett haderõket legyõzni. Igaz, hogy a kalózok sokan voltak, de hiányzott belõlük a kohézió és a fegyelem, így hamar áldozatává váltak egy jobban koordinált, ütõképesebb haderõnek. Amit igazán megtanult Thrawntól az volt, hogy a több hajó mindig legyõzi a kevesebbet - ez volt az, amit sokan nem ismertek fel. A chiss admirális ugyanis igaz, hogy összességében kevesebb hajóval bírt, de mindig úgy vetette be õket, hogy egy-egy taktikai összecsapásban több hajója legyen. Õ csupán csak ezt a megfigyelést alkalmazta ezúttal, Axxilánál és korábban Nez Peronnál is. Ha valaki a csapdák kapitányaként kezdi a pályafutását, tisztában van vele, hogy tud másoknak kellemetlen pillanatokat okozni.
- Készítsék elõ a siklómat - közölte metszõen hûvös hanggal, majd megfordult, és elhagyta a hidat. Ideje volt letusolnia és átöltöznie, mielõtt leszáll a bolygóra.
Zaine dandártábornok feszesen állt a fogadóbizottság élén. Az összegyûlt helyiek és a katonák lélegzetvisszafojtva várták, hogy leereszkedjen a sikló, mely a megannyi gyõzelmet aratott Vandegraff parancsnokot hordozta. A kopasz serennói tiszt örömmel engedte át az ûrhaderõ irányítását helyettesének - természetesen serennói vezérkari tagok felügyelete mellett - mivel nem különösebben értett az ûrharcokhoz. Mellette Knight alezredes állt, akivel régi ismerõsként pillantottak össze, együtt vezették ugyanis Serennón Guadale védelmét Tainer tábornok erõi ellen. Amiért aztán elõléptették õket és megkapták ezt a kinevezést, habár ott végül nem került sor fegyveres harcra, Keller bizonyára értékelte, hogy csellel átállított leghûségesebb katonái életét megkímélték. A helyi katonák mellett Knight TX-130 Saber tankjai is teljes díszben sorakoztak fel. Mellettük nem sokkal a bolygón uralkodó dinasztia harmadik uralkodója, az igen vén II. Chreoughper király, kinek nagybátyját még egy jedi segítette hatalomra mintegy hat évtizede. Mögötte unokája és egyben örököse, Khale hercegnõ, aki a zord viszonyok ellenére egész csinosnak volt mondható. Sajnos azonban úgy hallotta, hogy Wandegraff már közelebb állt nála az ilyen irányú témákban a hercegnõhöz... Ráadásul már kevesebben is múlott egy szövetség, így tudta, hogy féken kell tartania ösztöneit. Fõleg, mert ha az õ képességei és Cestus jelentõs ipara, valamint újonnan szerzett szövetségesei között kellett dönteni, elég egyértelmû volt, hogy Keller hogyan határozna.
Eközben a sikló leereszkedett, és rámpája lenyílt, amely mögött már ott várakozott Vandegraff parancsnok, védjegyévé vált parancsnoki botjával a kezében. Vállig érõ fekete hajába belekapott az enyhén fujdogáló szellõ, mint ahogy köpenyébe is. Mögötte törzstisztjei tûntek fel, és ahogy végighaladtak a rámpán, a várakozók üdvrivalgásban törtek ki. Vandegraff azonban, akinek leginkább szólt ez, ügyet sem vetve rá indult meg a fogadóbizottság felé. Ahogy Zaine sandán a hercegnõre pillantott, látta szemében és mozdulataiban érzéseit a fiatal parancsnok iránt.
A parancsnok az emelvényhez lépett, meghajolt az idõs király elõtt, majd fejet hajtott a hercegnõnek is. Aztán a serennói tisztek felé fordult, és tisztelgett.
- Gratulálok a sikeres küldetéshez, parancsnok! - dicsérte Zaine, bár sejtette, hogy ezzel nem sok jó pontot szerez nála.
- Köszönöm - felelte érzelemmentes hangon a másik, majd . - Axxilia küldöttei is hamarosan csatlakoznak a szerzõdéshez.
- Akárcsak Nez Peron tette nemrég - bólintott Knight, és Zaine ezúttal örült a hangzavarnak, ugyanis nem kellett külön felkeresnie a tisztet, akivel négyszemközt igencsak kínosan érezte magát mindig.
- Hamarosan összeül körzetek tanácsa Serennón - közölte még gyorsan, mielõtt feltûnt volna, hogy túl sokat beszél velük. - Mi holoformában leszünk jelen.
- Értettem! - felelte, majd újra tisztelgett, és visszatért a királyhoz, és a hercegnõhöz, akik szinte családtagként fogadták. Hiába, szerencsésnek születni kell, gondolta keserûen Zaine.