|
Post by Lord Brodrig on Nov 6, 2013 21:16:23 GMT 1
A bolygót Jaden Korr Jedi lovag fedezte fel, miközben kényszerleszállást kellett végrehajtania a felszínen. A sivataggal körbeölelt, száraz Blenjeel a legveszélyesebbek között van nyilvántartva az adatbázisban, s szigorúan tilos az ide való leszállás. A bolygó halálos fenyegetése az őshonos homokféreg, amely a felszín alatt közlekedik, s előbukkan a földből, ha prédát szimatol.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Nov 6, 2013 21:17:53 GMT 1
A sivatag pusztasága nyugalmatlanul mocorgott. Az Erő világosan megmutatta a halálos ragadozók életjeleit, messze a homokréteg alatt. Ezek a lények úgy kúsztak a talajban, mint ahogy a mon calamarik úsznak a vízben. Féregtestük mindössze egyetlen hatalmas szájban végződött, amleynek falait teljes egészében apró, tüskés fogak határolták. Néha a homok megremegett, s hirtelen feltúrt egy homokfaló, hogy hatalmasra tátott pofájával az ég felé kapjon. S miután semmi fogára való nem mozgott a közelében, egyetlen hatalmas zuhanással belefúrta magát a földbe, hogy tovább kúszhasson a felszín alatt.
A napot hirtelen egy árnyék takarta el. Egy hajó! Reménytelen zuhanásban, az atmoszférától és a csillogó homok által visszavert atmoszféra izzó hőjében egyenesen a felszín felé tartott. Olee Starstone nem adott hangot meglepetésének. Egyből rájött, hogy a hajó messze az ő biztonságot nyújtó roncsától a lehető legtávolabb fog becsapódni, hogy még csak véletlenül se gondolhasson menekvésre. Hirtelen nem tudta, mit kell tennie, ezért az Erőhöz fordult útmutatásért.
Engedte, hogy a hatalmas energiamező átáramoljon a testén és betöltse az elméjét. Néhány perc múlva már tudta, mit kell tennie. A Darth Vaderrel folyatott emlékezetes párbaj után nem sokkal került erre az elátkozott helyre. Itt - jó könyvtároshoz híven -, bőven volt ideje fejleszteni magát. Tudta, hogy új feladata nem haladta meg a képességeit, így örömmel hunyta le a kezét, hogy meditáljon.
Lelki szemeivel látta maga előtt az űrhajót. Érezte, hogy az Erő ő, és ő maga az Erő. PIllanatok alatt kiszámolta, hová fog érkezni a hajo, milyen távolságra tőle, és hány fokkal kell megváltoztatnia a pályáját. Először azt hitte, nem sikerült, aztán a zuhanó jármű lassan elkanyarodott. Oleenak erősen kellett koncentrálnia, hogy tervét véghez vihesse. Néhány másodperc elteltével sikerrel járt.
Felpattantak a szemei, s tökéletesen éberen állt fel a transzból. Hirtelen hullafáradtnak érezte magát a megerőltetéstől, de megvoltak a technikái, hogyan csillapítsa kimerültségét. Kisvártatva hallotta a saját roncsai közelében becsapódó hajótest zajait. Úgy ítélte meg, nem érdemes várakoznia. Jobb markába kapta fénykardját, s kikémlelt búvóhelyéről. Odakint tisztán érzékelte, hogy a homokfalók közelednek az új préda felé. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy nem táplálkoznak élettelen tárgyakkal, viszont figyelmeztetnie kellett a katasztrófa túlélőit.
Egyetlen szökkenéssel átszelte a távolságot, s az Erő segítségével lenyitotta a lejárórámpát. Látszólag nem volt komoly sérülése a hajónak. Kisebbfajta, de legalább két emeletes, elegáns kialakítású konzulhajónak tűnt. A belseje patyolattiszta volt, bár Olee nem értette, miért vannak égésnyomok és lézerlövedék ütötte horpadások a falon. Mielőtt egyáltalán beléphetett volna a raktérbe, egy fémes, humanoid formájú droid állta az útját.
- Ki maga, behatoló? - kérdezte fémes hangon. Olee nem vélt felfedezni fegyvert, de tisztában volt vele, hogy esetleg beépített sugárvetői, lángszórói és még az Erő tudja miféle szerkentyűi lehetnek. Ha bárki egy kicsit is értett hozzá, a legártalmalanabb droidból is tökéletes gyilkológépet varázsolhatott.
Olee nem tudhatta, a droid hallott-e már Jedikről korábban. Még azt sem tudta, mi történt a Birodalom bukása után. Reménykedett benne, hogy esetleges előrangjai megvédik őt, ha baj van. Legalábbis ellenfelei megpróbálnak egyezkedni vele, mielőtt harcra kerülne sor.
- Öhm... - köhintett, miközben szorosabbra fogta szorítását fénykardjának markolatán. - Jedi vagyok. Évekkel ezelőtt itt ragadtam ezen a bolygón és figyelmeztenélek, hogy kétszer is gondold meg, mielőtt kimerészkedsz oda - mutatott kifelé, a puszta irányába. - Azt pedig jobb, ha bezárjuk - tenyerelt rá a lejáró zárógombjára. És ekkor a szeme sarkából észlelte az egyik oldaljárat benyílásában álló alakot.
A férfi hanyagul nekitámaszkodott a falnak. Rankorbőr dzsekit és fekete, Olee számára ismeretlen bőrből készült nadrágot, továbbá sötét csizmát és kesztyűt viselt. Arckifejezése kíváncsiságot, mi több, meglepetést tükrözött. Vetett egy pillantást Olee fénykardjára, majd amikor észrevette, hogy a lány is őt figyeli, odalépett hozzá.
- Akkor tehát el akarsz tűnni innen - szólt bársonyos hangon. - Akárcsak én.
- Közösek az érdekeink - bólintott Olee.
- Jó lenne, de van egy olyan érzésem, hogy nem megyünk sehová - vont vállat a férfi.
- Milyen állapotban van a hajó? - Olee tudta, hogy ha kell, képes újat építeni, csakhogy végre eltűnhessen innen.
- Az energia-elosztó megdöglött - felelte a kapitány. - Itt fogunk dekkolni, amíg valaki ránk nem akad. A kommunikációs csatornák nem léteznek errefelé. Dehát hol is a modorom, hadd mutatkozzam be, Verek-Od, szolgálatodra.
- Olee Starstone. Azt hiszem, mégiscsak itthagyhatjuk ezt a lyukat.
- Hogyan? - vonta föl a szemöldökét Verek-Od, s látszott rajta, hogy a Jedinek egy szavát sem hiszi el.
- A másik roncsban megtalálsz mindent, amire szükségünk van - magyarázta Olee.
A kapitány szemei elkerekedtek, s sietve a droidhoz fordult. - K6! Te ittmaradsz, és vigyázol a hajóra, amíg én és a Jedi... sétálunk egyet. - Olee örömmel mutatta az utat.
|
|