Post by Grodin Tierce on May 23, 2016 19:51:56 GMT 1
A jégbolygó gömbje úgy villogott a ritkásan pettyezett, galaxisszéli feketeség előtt, mintha nem lenne még több százezer hozzá hasonló valamivel beljebb, ott, ahol a galaktikus karok megvastagodó törzsei összeérnek, hanem egyes egyedül hordozná az élet minimális, jéghideg magvát az univerzumban, és ez nem kis önteltséggel töltené el minden egyes fordulat közepette.
Aztán a parancsnoki tárgyaló látóterébe, a bolygó elé beúszott az első csillagromboló hosszúkás, kékesszürke, cosrai sassal díszített törzse.. majd még egy, és még egy, kisebb cirkálóktól és felderítőktől körülvéve.
Egy TIE – Defender osztag egészen közel, dísz-alakzatban suhant el a plexi előtt, meg is billegtették szárnyaikat a polneyei vezérhajó tiszteletére, kicsivel arrébb pedig háromszögletes vezérsíkokkal ellátott rohamsiklók indultak a felszín irányába.
Egy újabb csillagromboló – alakzat következett, ahogyan lustán felvették kétsoros, ék alakú formációjukat a következő ugrás előtt, körülöttük szerelőegységek és szállítóhajók suhantak ide-oda.
Aztán a bolygóra egy minden eddiginél nagyobb, fekete árnyék vetült, kitakarva a vaskos, hóval teli légköri felhők egy jelentős hányadát, ahogyan a Bellicose mellé úszott a galaxisba visszatérő EGB-flotta zászlóshajója, az éjfekete Eclipse-osztályú szuper-csillagromboló, immáron Diestl Főmarsall személyes parancsnoki hajója és büszkesége, az Emperor. A jó húsz kilométer hosszú robosztus törzs mellett eltörpültek a Bendő-flotta és a cosraiak rombolói, vagy éppen a fondori korvettek és klón rohamfregattok.
Folett még néhány pillanatig elnézte a felvonulást, majd elégedett, magabiztos mosollyal az arcán visszafordult Tierce ezredeshez.
- Ilyenkor mindig a Birodalom indulóját dúdolgatom magamban. Pam – pam – pamparamm, pamparammm..
- Semmi cosrai marsch? – kérdezte a klón.
- Nein, Mein Kamerad. – biccentett Folett – Az olyanok, mint a Főmarsall azt hiszik, hogy Cosra az új Birodalom, pedig valójában épp ellenkezőleg; a Birodalom az új Cosra. Még Diestler sem tudott soha ennyi hadihajót felvonultatni, mint mi itt, nem is beszélve arról, hogyan hoztuk őket át ide. Cosra és a cosrai kultúra persze nagyon fontos, de valójában nem Cosra dicsőségét állítjuk vissza, klón barátom, ó nem, nem.
- Tudom. – biccentett Tierce. – Palpatine Császár Őfelsége Új Rendjét.
Néhány pillanatig hallgattak.
- Még mindig nem értem teljesen, miért nem ugorhattunk visszafelé is úgy, mint kifelé. – pillantott le ismét a bolygóra Folett. – Nem tűnik túlságosan vendégmarasztaló helynek, annyi biztos… de ott az egész Hutt űr, a környező rendszerek... akárhol visszatérhettünk volna, nem ugrált volna senki.
- Én sem tudom a pontos technikai magyarázatát. – vonta meg a vállát a klón. – Ha Aranji ideér, megkérdezheted. A spectechek értik, az agykapacitásuk háromnegyede ilyesmivel van tele attól a pillanattól kezdve, hogy kimásznak a tartályukból. Azt hiszem, úgy magyarázta legutóbb Zavrik, amikor megkérdeztem indulás előtt, hogy a gravitációs torzulások és a navigáció közti összefüggéshez van köze. A galaxisból kifelé ugorva a navikomputer viszonylag könnyen ki tudja számítani a hipertéri pályát, csak a kezdőlöketet kell megadni például úgy, ahogyan a Sumpnál csináltuk, hogy a hajóművek kibírják a szokványostól eltérő gravitációs irányú lökéseket. Visszafelé azonban a navikomputer csak egy hatalmas rakás, egymással is átlapolt csillagot lát, hiszen kvázi kívülről nézi a galaxist. Egyszerűen nem tud olyan pályát számolni, ami kellőképpen biztonságos. Itt a galaxis szélén azonban a planetáris testek sűrűsége csökken, az ellipszis ellaposodik, sokkal könnyebb a navigáció. Innen pedig a galaktikus síkban haladunk már tovább.
- Ahh... ha. – nyúlt az asztalon álló, félig teli kesselis üvegért Folett. Keringtek pletykák arról, hogy a klón ezredes eredetije, az ESB Főkormányzója nem vetette meg az italt, Folett pedig a hosszú út során döbbent rá, hogy a klónja is így van ezzel, csak eddig, amikor tehette, visszavonult a bázisára, hogy ennek a szenvedélynek hódoljon. – Jelezte a parancsnok, hogy milyen ügyben lopakszik át utánunk a köztársasági űrön?
- Annyit jelzett, hogy csak személyesen mondhatja el. – bámult ki az ablakon Tierce. – Hamarosan megtudjuk. Jelentkeztek már a felszíni felderítők?
- Még nem. – húzott nagy kortyot a poharából Folett. – Meglepődnék, ha nagy halom hó mellett mást is találnának. A vén szenilis Hänsel odáig lenne örömében. Újabb csontok és ősi bizsuk az Ahnenerbe gyűjteményébe, heh.
- Attól, hogy ez az onderoni rakata adatbázis szerint az utolsó, legkülső bolygó, ahová a Végtelen Birodalmuk keze elért, még nincs semmi biztosíték rá, hogy humán romokat találunk. – jegyezte meg Tierce. – Éppúgy lehetnek wampák, talzok, vagy jégbe fagyott gamorraiak is.
- Vagy éppen száműzött Vostroyaiak. – kuncogott fel Folett. – Az öreg Marsall összecsinálná magát félelmében, és szétlövetné ezt a kócerájt.. akkor aztán mindenki tudná, hogy itt vagyunk.
- Mit csinál az öreglány? – váltott témát Tierce.
- Szervezkedik. – mosolyodott el a cosrai ezredes. – Tiebolt rajta van. Azt hiszi, hogy azért, mert egyszer-kétszer kacérkodott a politikával, már mindent tud az összeesküvésekről. Nagyban fűzögeti a klón parancsnokaidat. Semmi konkrét, csak ismételgeti nekik, hogy ugye milyen szép és jó volt, amikor még együtt szolgáltak a Szövetségben, pontosabban alatta, és hogy mennyire megbízhatnak benne, satöbbi – satöbbi. Szerencsére minden szavát elhitte Phennirnek arról, hogy a cosrai hadtest a fondori tisztek miatt valójában úgy ugrál, ahogyan ő fütyül, így őket nem piszkálja... ahogyan a Knot egységeit sem. Azokat nem meri...
- Jó. – biccentett Tierce. – A fiúk tudják, mit kell tenniük ilyen megkeresések esetén. Minden a helyén van. Szerinted a köztársaságiak is hisznek majd Phennirnek?
- Szerintem valaki odafent azt akarja, hogy szerencsésen alakuljon a sorunk. – nevetett fel Folett. – Amióta megérkeztek a Hírszerzés beszámolói az Organa Soloval történtekről, már nem aggódom. Azzal, hogy ő kiesett, a kommunistische schweine-bandát támogató militaristáknak elég többségük lesz ahhoz, hogy befolyásolják a többieket. Ők pedig hinni akarnak majd Phennirnek… hiszen tulajdonképpen azt ígéri, hogy két ellenségüket fejezi le, ráadásul katonai győzelemmel megtetézve, ami számukra az elképzelhető legjobb szcenárió. Az olyanok, mint Niathal, vagy akár Bwua’tu, nem mondanak erre nemet, elhiheted.
- Tudod, néha elgondolkozom azon, hogy mi van... - morfondírozott a klón. – Ha valaki odafent, vagy valahogy tényleg ezt akarja? Ha tényleg nem véletlenül ment el a vén jedi ribanc maradék józan esze is?
- Ha papi a szeme láttára vetette magát le a mélybe, akkor mami szimplán meg is buggyanhatott anélkül, hogy bárki turkált volna az agyában… - gondolkozott Folett, de valami megvillant a tekintetében. – Gondolod, hogy az a Sordis volt? A sith – jedi?
- Nem tudom. – vakarta meg az állát a klón. – Lehet, igen, lehet, nem, lehet, baleset volt szimplán. De belegondoltál már abba, hogy mi van akkor, ha ez a Sordis nem egyedi jelenség? Ha vannak mások is? Erősebbek?
- Mint a szörnyeteg hajó, amelyik fenéken billentette Lecersen flottáját a Yaga Minornál? Vagy a kardassiaktól kapott szűkszavú jelentések arról, hogy hová tűnt el a Halálcsillaguk és vele együtt Dorja flottája, ilyesmire gondolsz, polneyei? – bámult vissza a bolygóra Folett. – Nem tudom. Én ezekről hajlamos vagyok azt gondolni, hogy csak egymással versengő okkult nagyurak illúziói. Túlzások. Gyűlölöm az okkult szarságokat.
- Okkult szarság, vagy sem, már láttunk rá bizonyítékot máshol is. – töltött magának most Tierce is némi kesselit. – Láttuk a Lehonon, amikor az a jedi, Jaina Solo a semmiből tűnt elő, pedig hosszú ideig mindenki azt hitte, halott. Zavrik látta Zonama Sekot felett, ahol összeszedte Hänselék nagai játékszerét, aki azóta sem mondta el részletesen, hogy miféle urat is szolgált előtte. Láttuk a Bendőből érkező utolsó jelentéseken, amikor az Erőben mért kitörések kisütötték az érzékelőinket. Én úgy sejtem, hogyha sikerrel járunk, és újra naggyá tesszük a Birodalmat, akkor előbb – utóbb valamelyik okkult szarság be fog sétálni valamelyikünk ajtaján, és bejelenti a trónigényét.
- Majd sóbányába küldjük a trónigényével. – nevetett fel Folett. – Feltéve, hogy ti okos klónok még sok – sok színes szagos Erőmérőt tesztek le az asztalra, amivel már azelőtt befogjuk ezeket az okkult szarságokat, hogy átlépnék a Birodalom határát.
- Rajta vagyunk. – biccentett a klón, majd a következő pillanatban felpityegett a kommunikátora.
- Ezredes urak, Aranji parancsnok hajója dokkolt. – jelentkezett be Aban.
- Köszönjük, kapitány, az eligazítóban várjuk. – nyúlt a szekrénybe az újabb adag kesseliért Tierce.
...
Alig fél órával később, miután Aranji személyesen is beszámolt arról, amit a kardassi főpraetor osztott meg velük a Byss fogadóállomásán, a két ezredes pedig újabb adag kesselit gurított le a torkán, hogy fel tudják dolgozni az új híreket, Folett krákogva megszólalt.
- Többet nem mondok semmit arról, hogy valaki a javunkat akarja odafent. Ez már – már gyanúsan túl szép.
- Az öreg egy perverz idióta volt, ezt minden forrásunk megerősítette, és az én személyes benyomásom is ez volt, amikor kiebrudaltam Polneyeról a zászlóshajó segítségével. – idézte fel a jobblétre szenderült Wentharral kapcsolatos tapasztalatait Tierce. – Ha Sordis előkerül, majd megkérdezzük, hogy benne volt-e a keze ebben, de ugyanolyan eséllyel lehet, hogy az öreg simán csak belefeküdt a saját fénykardjába a sok hapan gyereklány között.
- Hehe. – jelentette ki Folett. – Ezek szerint inkább a lehetőséget látod benne?
- Abszolút. – biccentett a klón. – Ha az öreg testőr, az eredetim el is játssza sikeresen, hogy Wenthar még életben van, ahogyan a kardassiak állítják, akkor könnyebben befolyásolható lesz. Könnyebben beugrathatjuk egy összecsapásba úgy, hogy el sem kell mennünk Serennoig, vagy a Corporate szektorig, vagy bármeddig arrafelé. Talán még arra is rávehetjük, hogy a Köztársaság területére hatoljon be. Ráadásul nem kell számolnunk Wentharral, mint bizonytalansági tényezővel. Lehet, hogy lesznek nagyurak, akik megpróbálnak szeleteket kihasítani a tortából, ha megérezték az öreg halálát az Erőben, de az eredetim még annyira nem vén hülye, hogy ne tudná összetartani a Birodalmát. Az ESB arra fog szaladni, amerre ő személyesen.
- Ez jelentősen megkönnyítené a dolgunkat, hiszen nem kellene kiugrasztanunk a Lázadókat a bokorból. – értett egyet Folett. – Mi magunk mennénk be a többiek után.
- Igaz. – értett egyet Tierce. – De közvetlen agresszióra még így sem lenne hajlandó. Serenno verzióját ezért elvethetjük, ahogyan a Mon Calt és a Dac szektort is.
- Kár. – szomorkodott Folett. – Olyan jó móka lett volna halat sütni. Akkor mit javasolsz, mivel ugrasszuk ki?
- Valahogyan... - morfondírozott a klón. – Valami oly módon, hogy a Köztársaság is azonnal ugorjon az eseményekre, de az eredetimnek is sürgős legyen a beavatkozás. Valami olyan módszerrel, ami kellőképpen aláásná a tekintélyét és a légvárat, amit arra épít, hogy Wenthar él és virul, és rajta keresztül kormányoz.
- Mindig is rajta keresztül kormányzott. – vont vállat Folett. – Szóval egy ESB – belviszályra van szükségünk, ami a Köztársaság érdekeit is kellőképpen érinti ahhoz, hogy akár fegyveresen is hajlandóak legyenek felvonulni?
- Ez az egyetlen mód, hogy eljussunk az Ütközethez. – biccentett a klón. Maguk között csak így hívták Folettel a tervük csúcspontját.
- Hmm... - a cosrai ezredes egy gombnyomással előhívta az ESB térképét. – Ezek nehéz feltételek. A Korriban, a Vjun és a Bastion rögtön ki is esik miattuk, hiszen hiába lenne meg a bázisa a felkelésnek, a Köztársaságot nem érintené, tétlenül néznék végig. Még ha be is avatkozunk, a Köztársaság erői érintetlenül maradnak, és fel kellene prédálnunk a területet, amelyre pályázunk. A Junction – korridorért lépnének, de azon a környéken viszont nincs számottevő hatalom, amelyik megkérdőjelezné a Főkormányzó primátusát, nincs mire alapozni.
- Igaz. – biccentett a klón és egy gombnyomással a Galaxismag irányába forgatta a térképet, a Koréliától nem messze húzódó sith sávhoz. – Csak egy lehetőségünk marad, a Commenor. Túl közel van a Maghoz, hogy a Köztársaság ne keveredjen bele, különösen, ha a corellik az új politikai vezetésben nagyobb szerephez jutnak. Még mindig piszkálja a csőrüket, hogy a Konföderációjuk felszalámizása nem Phennirrel és a Cosrával, hanem a Commenorral és a sithekkel kezdődött.
- Lu’uthor alig látszik ki a jem’hadar és a vorták alól. – gondolkozott Folett. – De érdekes lehetőség. Egyedül talán még akkor sem merne lépni, ha kiszivárogtatnánk neki Wenthar halálhírét... de ha olyanok a commenori elitből, akik most nem csücsülnek vele együtt az OCP igazgató tanácsában, viszont a mai napig nagy a befolyásuk ott, mellé állnának, akkor talán már megmozdulna.
- Jelzek a kardassiaknak, hogy valahogy szivárogtassák ki Lu’uthornak a Wenthar – ügyet. - biccentett Tierce. – Ezen kívül megpróbálkozhatunk Rodannal.
- Az egy kétkulacsos idióta. – jegyezte meg Folett. – Mit mondtak a kardassiak, ki van még ott az ESB – elitből?
- A gyík a Hapesről, G’Kar.
- Aham... - Folett néhány pillanatig a Hírszerzés személyi fájljai között kutakodott. – Érdekes, alig van profilunk róla. A kardassiak szerint épp Coruscantra kellene mennie Rodanhoz. Szivárogtassunk neki is?
- Meg lehet próbálni. – értett egyet a klón. – De kell egy hitelesebb szereplő is. Valaki, aki a Köztársaság felé hihetően tudja képviselni a sithektől szabadulni kívánó Commenor ügyét. Ez nem lehet sem Lu’uthor egyedül, sem pedig valamelyik üzlettársa, Rodan pedig túlságosan bizonytalan tényező nekem ehhez. Phennirnek pedig nincsenek kapcsolatai Lu’uthorhoz.
- Lu’uthorhoz nincsenek, ez igaz. – mosolyodott el Folett. – De valakihez igen, aki teljesen megfelelne erre a feladatra. Elintézem, hogy kapjon egy baráti üzenetet Phennirtől, a többit rábízhatjuk.
- Rendben. – nyugtázta a klón, némiképp sajnálkozó pillantást vetve az asztalon álló két, üres kesselis üvegre. – Elszaladt az idő.
- El. – biccentett Folett és kezet rázott a polneyeival. – Vissza kell térnem a vezérhajóra. Az első flották hamarosan megkezdik az ugrásokat a találkozási pont felé.
- Reméljük, a huttok tényleg olyan gyávák, mint gondoljuk. – jegyezte meg Tierce.
- Csak súroljuk majd a befolyási övezetüket, és ennyi csillagromboló láttán örülnek majd, ha szépen békében elhaladunk mellettük, egyetlen lövés nélkül. – válaszolt a cosrai.
- Ettől még felnyomhatnak minket a Köztársaságnak, a Jediknek, vagy akárkinek. – tette hozzá a klón.
- Tiebolt majd gondoskodik róla, hogy legalább annyi hutt rendszerúr és klánvezér állítsa azt, hogy soha egyetlen cosrai csillagrombolót sem látott, mint ahányan az ellenkezőjét. – vonta meg a vállát Folett.
Tierce tisztelgett.
- Rendben, cosrai. Sok szerencsét. Tiszteltetem a Főmarsallt.
- Hamarosan, klón barátom. – jegyezte meg távozóban Folett, miközben odakint az első csillagrombolók eltűntek a hipertérben. – Hamarosan!
Aztán a parancsnoki tárgyaló látóterébe, a bolygó elé beúszott az első csillagromboló hosszúkás, kékesszürke, cosrai sassal díszített törzse.. majd még egy, és még egy, kisebb cirkálóktól és felderítőktől körülvéve.
Egy TIE – Defender osztag egészen közel, dísz-alakzatban suhant el a plexi előtt, meg is billegtették szárnyaikat a polneyei vezérhajó tiszteletére, kicsivel arrébb pedig háromszögletes vezérsíkokkal ellátott rohamsiklók indultak a felszín irányába.
Egy újabb csillagromboló – alakzat következett, ahogyan lustán felvették kétsoros, ék alakú formációjukat a következő ugrás előtt, körülöttük szerelőegységek és szállítóhajók suhantak ide-oda.
Aztán a bolygóra egy minden eddiginél nagyobb, fekete árnyék vetült, kitakarva a vaskos, hóval teli légköri felhők egy jelentős hányadát, ahogyan a Bellicose mellé úszott a galaxisba visszatérő EGB-flotta zászlóshajója, az éjfekete Eclipse-osztályú szuper-csillagromboló, immáron Diestl Főmarsall személyes parancsnoki hajója és büszkesége, az Emperor. A jó húsz kilométer hosszú robosztus törzs mellett eltörpültek a Bendő-flotta és a cosraiak rombolói, vagy éppen a fondori korvettek és klón rohamfregattok.
Folett még néhány pillanatig elnézte a felvonulást, majd elégedett, magabiztos mosollyal az arcán visszafordult Tierce ezredeshez.
- Ilyenkor mindig a Birodalom indulóját dúdolgatom magamban. Pam – pam – pamparamm, pamparammm..
- Semmi cosrai marsch? – kérdezte a klón.
- Nein, Mein Kamerad. – biccentett Folett – Az olyanok, mint a Főmarsall azt hiszik, hogy Cosra az új Birodalom, pedig valójában épp ellenkezőleg; a Birodalom az új Cosra. Még Diestler sem tudott soha ennyi hadihajót felvonultatni, mint mi itt, nem is beszélve arról, hogyan hoztuk őket át ide. Cosra és a cosrai kultúra persze nagyon fontos, de valójában nem Cosra dicsőségét állítjuk vissza, klón barátom, ó nem, nem.
- Tudom. – biccentett Tierce. – Palpatine Császár Őfelsége Új Rendjét.
Néhány pillanatig hallgattak.
- Még mindig nem értem teljesen, miért nem ugorhattunk visszafelé is úgy, mint kifelé. – pillantott le ismét a bolygóra Folett. – Nem tűnik túlságosan vendégmarasztaló helynek, annyi biztos… de ott az egész Hutt űr, a környező rendszerek... akárhol visszatérhettünk volna, nem ugrált volna senki.
- Én sem tudom a pontos technikai magyarázatát. – vonta meg a vállát a klón. – Ha Aranji ideér, megkérdezheted. A spectechek értik, az agykapacitásuk háromnegyede ilyesmivel van tele attól a pillanattól kezdve, hogy kimásznak a tartályukból. Azt hiszem, úgy magyarázta legutóbb Zavrik, amikor megkérdeztem indulás előtt, hogy a gravitációs torzulások és a navigáció közti összefüggéshez van köze. A galaxisból kifelé ugorva a navikomputer viszonylag könnyen ki tudja számítani a hipertéri pályát, csak a kezdőlöketet kell megadni például úgy, ahogyan a Sumpnál csináltuk, hogy a hajóművek kibírják a szokványostól eltérő gravitációs irányú lökéseket. Visszafelé azonban a navikomputer csak egy hatalmas rakás, egymással is átlapolt csillagot lát, hiszen kvázi kívülről nézi a galaxist. Egyszerűen nem tud olyan pályát számolni, ami kellőképpen biztonságos. Itt a galaxis szélén azonban a planetáris testek sűrűsége csökken, az ellipszis ellaposodik, sokkal könnyebb a navigáció. Innen pedig a galaktikus síkban haladunk már tovább.
- Ahh... ha. – nyúlt az asztalon álló, félig teli kesselis üvegért Folett. Keringtek pletykák arról, hogy a klón ezredes eredetije, az ESB Főkormányzója nem vetette meg az italt, Folett pedig a hosszú út során döbbent rá, hogy a klónja is így van ezzel, csak eddig, amikor tehette, visszavonult a bázisára, hogy ennek a szenvedélynek hódoljon. – Jelezte a parancsnok, hogy milyen ügyben lopakszik át utánunk a köztársasági űrön?
- Annyit jelzett, hogy csak személyesen mondhatja el. – bámult ki az ablakon Tierce. – Hamarosan megtudjuk. Jelentkeztek már a felszíni felderítők?
- Még nem. – húzott nagy kortyot a poharából Folett. – Meglepődnék, ha nagy halom hó mellett mást is találnának. A vén szenilis Hänsel odáig lenne örömében. Újabb csontok és ősi bizsuk az Ahnenerbe gyűjteményébe, heh.
- Attól, hogy ez az onderoni rakata adatbázis szerint az utolsó, legkülső bolygó, ahová a Végtelen Birodalmuk keze elért, még nincs semmi biztosíték rá, hogy humán romokat találunk. – jegyezte meg Tierce. – Éppúgy lehetnek wampák, talzok, vagy jégbe fagyott gamorraiak is.
- Vagy éppen száműzött Vostroyaiak. – kuncogott fel Folett. – Az öreg Marsall összecsinálná magát félelmében, és szétlövetné ezt a kócerájt.. akkor aztán mindenki tudná, hogy itt vagyunk.
- Mit csinál az öreglány? – váltott témát Tierce.
- Szervezkedik. – mosolyodott el a cosrai ezredes. – Tiebolt rajta van. Azt hiszi, hogy azért, mert egyszer-kétszer kacérkodott a politikával, már mindent tud az összeesküvésekről. Nagyban fűzögeti a klón parancsnokaidat. Semmi konkrét, csak ismételgeti nekik, hogy ugye milyen szép és jó volt, amikor még együtt szolgáltak a Szövetségben, pontosabban alatta, és hogy mennyire megbízhatnak benne, satöbbi – satöbbi. Szerencsére minden szavát elhitte Phennirnek arról, hogy a cosrai hadtest a fondori tisztek miatt valójában úgy ugrál, ahogyan ő fütyül, így őket nem piszkálja... ahogyan a Knot egységeit sem. Azokat nem meri...
- Jó. – biccentett Tierce. – A fiúk tudják, mit kell tenniük ilyen megkeresések esetén. Minden a helyén van. Szerinted a köztársaságiak is hisznek majd Phennirnek?
- Szerintem valaki odafent azt akarja, hogy szerencsésen alakuljon a sorunk. – nevetett fel Folett. – Amióta megérkeztek a Hírszerzés beszámolói az Organa Soloval történtekről, már nem aggódom. Azzal, hogy ő kiesett, a kommunistische schweine-bandát támogató militaristáknak elég többségük lesz ahhoz, hogy befolyásolják a többieket. Ők pedig hinni akarnak majd Phennirnek… hiszen tulajdonképpen azt ígéri, hogy két ellenségüket fejezi le, ráadásul katonai győzelemmel megtetézve, ami számukra az elképzelhető legjobb szcenárió. Az olyanok, mint Niathal, vagy akár Bwua’tu, nem mondanak erre nemet, elhiheted.
- Tudod, néha elgondolkozom azon, hogy mi van... - morfondírozott a klón. – Ha valaki odafent, vagy valahogy tényleg ezt akarja? Ha tényleg nem véletlenül ment el a vén jedi ribanc maradék józan esze is?
- Ha papi a szeme láttára vetette magát le a mélybe, akkor mami szimplán meg is buggyanhatott anélkül, hogy bárki turkált volna az agyában… - gondolkozott Folett, de valami megvillant a tekintetében. – Gondolod, hogy az a Sordis volt? A sith – jedi?
- Nem tudom. – vakarta meg az állát a klón. – Lehet, igen, lehet, nem, lehet, baleset volt szimplán. De belegondoltál már abba, hogy mi van akkor, ha ez a Sordis nem egyedi jelenség? Ha vannak mások is? Erősebbek?
- Mint a szörnyeteg hajó, amelyik fenéken billentette Lecersen flottáját a Yaga Minornál? Vagy a kardassiaktól kapott szűkszavú jelentések arról, hogy hová tűnt el a Halálcsillaguk és vele együtt Dorja flottája, ilyesmire gondolsz, polneyei? – bámult vissza a bolygóra Folett. – Nem tudom. Én ezekről hajlamos vagyok azt gondolni, hogy csak egymással versengő okkult nagyurak illúziói. Túlzások. Gyűlölöm az okkult szarságokat.
- Okkult szarság, vagy sem, már láttunk rá bizonyítékot máshol is. – töltött magának most Tierce is némi kesselit. – Láttuk a Lehonon, amikor az a jedi, Jaina Solo a semmiből tűnt elő, pedig hosszú ideig mindenki azt hitte, halott. Zavrik látta Zonama Sekot felett, ahol összeszedte Hänselék nagai játékszerét, aki azóta sem mondta el részletesen, hogy miféle urat is szolgált előtte. Láttuk a Bendőből érkező utolsó jelentéseken, amikor az Erőben mért kitörések kisütötték az érzékelőinket. Én úgy sejtem, hogyha sikerrel járunk, és újra naggyá tesszük a Birodalmat, akkor előbb – utóbb valamelyik okkult szarság be fog sétálni valamelyikünk ajtaján, és bejelenti a trónigényét.
- Majd sóbányába küldjük a trónigényével. – nevetett fel Folett. – Feltéve, hogy ti okos klónok még sok – sok színes szagos Erőmérőt tesztek le az asztalra, amivel már azelőtt befogjuk ezeket az okkult szarságokat, hogy átlépnék a Birodalom határát.
- Rajta vagyunk. – biccentett a klón, majd a következő pillanatban felpityegett a kommunikátora.
- Ezredes urak, Aranji parancsnok hajója dokkolt. – jelentkezett be Aban.
- Köszönjük, kapitány, az eligazítóban várjuk. – nyúlt a szekrénybe az újabb adag kesseliért Tierce.
...
Alig fél órával később, miután Aranji személyesen is beszámolt arról, amit a kardassi főpraetor osztott meg velük a Byss fogadóállomásán, a két ezredes pedig újabb adag kesselit gurított le a torkán, hogy fel tudják dolgozni az új híreket, Folett krákogva megszólalt.
- Többet nem mondok semmit arról, hogy valaki a javunkat akarja odafent. Ez már – már gyanúsan túl szép.
- Az öreg egy perverz idióta volt, ezt minden forrásunk megerősítette, és az én személyes benyomásom is ez volt, amikor kiebrudaltam Polneyeról a zászlóshajó segítségével. – idézte fel a jobblétre szenderült Wentharral kapcsolatos tapasztalatait Tierce. – Ha Sordis előkerül, majd megkérdezzük, hogy benne volt-e a keze ebben, de ugyanolyan eséllyel lehet, hogy az öreg simán csak belefeküdt a saját fénykardjába a sok hapan gyereklány között.
- Hehe. – jelentette ki Folett. – Ezek szerint inkább a lehetőséget látod benne?
- Abszolút. – biccentett a klón. – Ha az öreg testőr, az eredetim el is játssza sikeresen, hogy Wenthar még életben van, ahogyan a kardassiak állítják, akkor könnyebben befolyásolható lesz. Könnyebben beugrathatjuk egy összecsapásba úgy, hogy el sem kell mennünk Serennoig, vagy a Corporate szektorig, vagy bármeddig arrafelé. Talán még arra is rávehetjük, hogy a Köztársaság területére hatoljon be. Ráadásul nem kell számolnunk Wentharral, mint bizonytalansági tényezővel. Lehet, hogy lesznek nagyurak, akik megpróbálnak szeleteket kihasítani a tortából, ha megérezték az öreg halálát az Erőben, de az eredetim még annyira nem vén hülye, hogy ne tudná összetartani a Birodalmát. Az ESB arra fog szaladni, amerre ő személyesen.
- Ez jelentősen megkönnyítené a dolgunkat, hiszen nem kellene kiugrasztanunk a Lázadókat a bokorból. – értett egyet Folett. – Mi magunk mennénk be a többiek után.
- Igaz. – értett egyet Tierce. – De közvetlen agresszióra még így sem lenne hajlandó. Serenno verzióját ezért elvethetjük, ahogyan a Mon Calt és a Dac szektort is.
- Kár. – szomorkodott Folett. – Olyan jó móka lett volna halat sütni. Akkor mit javasolsz, mivel ugrasszuk ki?
- Valahogyan... - morfondírozott a klón. – Valami oly módon, hogy a Köztársaság is azonnal ugorjon az eseményekre, de az eredetimnek is sürgős legyen a beavatkozás. Valami olyan módszerrel, ami kellőképpen aláásná a tekintélyét és a légvárat, amit arra épít, hogy Wenthar él és virul, és rajta keresztül kormányoz.
- Mindig is rajta keresztül kormányzott. – vont vállat Folett. – Szóval egy ESB – belviszályra van szükségünk, ami a Köztársaság érdekeit is kellőképpen érinti ahhoz, hogy akár fegyveresen is hajlandóak legyenek felvonulni?
- Ez az egyetlen mód, hogy eljussunk az Ütközethez. – biccentett a klón. Maguk között csak így hívták Folettel a tervük csúcspontját.
- Hmm... - a cosrai ezredes egy gombnyomással előhívta az ESB térképét. – Ezek nehéz feltételek. A Korriban, a Vjun és a Bastion rögtön ki is esik miattuk, hiszen hiába lenne meg a bázisa a felkelésnek, a Köztársaságot nem érintené, tétlenül néznék végig. Még ha be is avatkozunk, a Köztársaság erői érintetlenül maradnak, és fel kellene prédálnunk a területet, amelyre pályázunk. A Junction – korridorért lépnének, de azon a környéken viszont nincs számottevő hatalom, amelyik megkérdőjelezné a Főkormányzó primátusát, nincs mire alapozni.
- Igaz. – biccentett a klón és egy gombnyomással a Galaxismag irányába forgatta a térképet, a Koréliától nem messze húzódó sith sávhoz. – Csak egy lehetőségünk marad, a Commenor. Túl közel van a Maghoz, hogy a Köztársaság ne keveredjen bele, különösen, ha a corellik az új politikai vezetésben nagyobb szerephez jutnak. Még mindig piszkálja a csőrüket, hogy a Konföderációjuk felszalámizása nem Phennirrel és a Cosrával, hanem a Commenorral és a sithekkel kezdődött.
- Lu’uthor alig látszik ki a jem’hadar és a vorták alól. – gondolkozott Folett. – De érdekes lehetőség. Egyedül talán még akkor sem merne lépni, ha kiszivárogtatnánk neki Wenthar halálhírét... de ha olyanok a commenori elitből, akik most nem csücsülnek vele együtt az OCP igazgató tanácsában, viszont a mai napig nagy a befolyásuk ott, mellé állnának, akkor talán már megmozdulna.
- Jelzek a kardassiaknak, hogy valahogy szivárogtassák ki Lu’uthornak a Wenthar – ügyet. - biccentett Tierce. – Ezen kívül megpróbálkozhatunk Rodannal.
- Az egy kétkulacsos idióta. – jegyezte meg Folett. – Mit mondtak a kardassiak, ki van még ott az ESB – elitből?
- A gyík a Hapesről, G’Kar.
- Aham... - Folett néhány pillanatig a Hírszerzés személyi fájljai között kutakodott. – Érdekes, alig van profilunk róla. A kardassiak szerint épp Coruscantra kellene mennie Rodanhoz. Szivárogtassunk neki is?
- Meg lehet próbálni. – értett egyet a klón. – De kell egy hitelesebb szereplő is. Valaki, aki a Köztársaság felé hihetően tudja képviselni a sithektől szabadulni kívánó Commenor ügyét. Ez nem lehet sem Lu’uthor egyedül, sem pedig valamelyik üzlettársa, Rodan pedig túlságosan bizonytalan tényező nekem ehhez. Phennirnek pedig nincsenek kapcsolatai Lu’uthorhoz.
- Lu’uthorhoz nincsenek, ez igaz. – mosolyodott el Folett. – De valakihez igen, aki teljesen megfelelne erre a feladatra. Elintézem, hogy kapjon egy baráti üzenetet Phennirtől, a többit rábízhatjuk.
- Rendben. – nyugtázta a klón, némiképp sajnálkozó pillantást vetve az asztalon álló két, üres kesselis üvegre. – Elszaladt az idő.
- El. – biccentett Folett és kezet rázott a polneyeival. – Vissza kell térnem a vezérhajóra. Az első flották hamarosan megkezdik az ugrásokat a találkozási pont felé.
- Reméljük, a huttok tényleg olyan gyávák, mint gondoljuk. – jegyezte meg Tierce.
- Csak súroljuk majd a befolyási övezetüket, és ennyi csillagromboló láttán örülnek majd, ha szépen békében elhaladunk mellettük, egyetlen lövés nélkül. – válaszolt a cosrai.
- Ettől még felnyomhatnak minket a Köztársaságnak, a Jediknek, vagy akárkinek. – tette hozzá a klón.
- Tiebolt majd gondoskodik róla, hogy legalább annyi hutt rendszerúr és klánvezér állítsa azt, hogy soha egyetlen cosrai csillagrombolót sem látott, mint ahányan az ellenkezőjét. – vonta meg a vállát Folett.
Tierce tisztelgett.
- Rendben, cosrai. Sok szerencsét. Tiszteltetem a Főmarsallt.
- Hamarosan, klón barátom. – jegyezte meg távozóban Folett, miközben odakint az első csillagrombolók eltűntek a hipertérben. – Hamarosan!