|
Kaiyou
Oct 27, 2013 12:06:57 GMT 1
Post by Haruhi on Oct 27, 2013 12:06:57 GMT 1
A Galaxis egy elszigetelt külső régiójában található Kaiyou bolygó hosszú, zavaros és részben elfeledett történelemre tekinthet vissza. Egykoron a Nagai anyabolygó, melyet a Tervezők vontattak jelenlegi helyére valahonnan máshonnan, talán éppen a Középpont Állomás (?=Centerpoint Station) segítségével. Később a benevolens Kwa faj látogatta meg és segítette a fejletlen népet, ám hamar az őket üldöző Rakata Végtelen Birodalom kezébe került, mely demográfiailag örökre megváltoztatta a bolygó életét. Mára több faj és még több államalakulat uralkodik a területek felett, melyek nem rendelkeznek űrutazó technológiával, s majdhogynem állandó konfliktusokat folytatva egymással szemben vagy éppen vállvetve. Klíma és felszín tekintetében változatos, s főleg kontinensek borítják a tengerek és óceán ellenében, melyek 30%-át teszik ki a planétának. Mindezek ellenére a szárazföldek vízrajza gazdag és nincsenek sivatagos foltok.
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 12:29:54 GMT 1
Post by Enz on Oct 27, 2013 12:29:54 GMT 1
A feje folyamatosan zakatolt, olyannyira, hogy kedve lett volna szétmarcangolni tulajdon arcát vagy egy éles kõhöz párszor odacsapni magát, csak hagyjon alább a kínzó fájdalom. Hideget érzett maga körül, és bár dideregnie kellett volna, érezte, hogy erõsen izzad, és homlokát belepték a lefelé gördülõ cseppek. Egy fa törzsének vetette a hátát, ép jobb kezével vérzõ bal felkarját szorongatva, és tudta, hogy ruhájának az ujja már elázott a forró, édeskés ízû folyadékban, amibõl kicsit a szájában is érzett. Nem belsõ sérülés, nyugtatta magát, ahogy nyelvével megérintette az ajkán lévõ sebet. - A kiképzés.... emlékezz a kiképzésre - nyöszörögte maga elé, mert úgy érezte, hogy ha nem foglalja le az elméjét, menten elájul. Valami, ha lenne valami, amit ismételgetni tudna, amíg összeszedi magát... - Toudou Kyoushiro hadnagy, szolgálati szám 12-41-98-27-33-2, szolgálati hely az... expedíció kutatóhajója. Toudou Kyoushiro... Nem, egyszerûen túlságosa nehéz volt még erre is koncentrálnia, és sok volt a fehér folt, amire nem igazán emlékezett. A másodpilota... nem, õ halott volt, tisztán emlékezett rá. Az expedíció... miféle expedíció? Kazua. A név és az arc rémlett neki az expedíció kapcsán, de nehezen tudott volna hozzá bármit is kapcsolni. Mást kell keresni. Volt ott egy zöldhajú fiatal lány, aki lebegett, és úgy érezte, hogy valamiért szoros kötelék volt közöttük. - Ha... Ha...? - csak ennyi jutott eszébe a nevébõl. Lassan kinyitotta a szemét és a keze alatt lassan gyûlõ vértócsára pillantott. Nem ért artériát a sérülés, különben már halott lenne. Mennyi ideje is vonszolta magát ebben a havas kietlenségben? Neki óráknak tûnt, és hiába akart saját órájára nézni, ép kezét sem tudta elmozdítani. - Hogy egy ilyen bolygón végezzem be - nyögte maga elé. Ha a sebei nem is voltak halálosak, a hideg képes volt bevégezni a dolgot. A kiképzés! ordította egy hang a fejében, és felismerte: saját húga volt az. Az egyetlen lény, akirõl pontos emlékei voltak. - Nem... adhatom fel - préselte ki magából, majd összeszorította a fogait, és elvette ép kezét a sebrõl. Legszívesebben ordítani akart volna, de nem tette: ki tudja mit vonzana ide a hang. Ügyetlenül kioldotta övét, majd kihúzta nadrágjából, és egy ilyen célra kifejlesztett autotapaszt vett elõ: a pilótaruha még mindig nagyobb védelem, mint a sérült pilótaruha. Az övét ráillesztette kezére, majd szorosan meghúzta, bár közben csillagokat látott, és néhány kisebb hangfoszlány is kicsúszott a száján. Aztán egy szövetdarab következett, amit a sebre applikált, és végül ráillesztette az autotapaszt a ruhájára, ami befedte a sérülést. Az ûrben ezzel harminc percig élném túl. Idelent vajon mennyi idõm van hátra? - találgatta. Elõhúzta sugárvetõjét, hogy annak súlya ne a kezén nyugodjon - hamarabb is eszébe juthatott volna! - majd, ép kezébe vette és ügyetlenül feltápászkodott. - Tovább kell menned - unszolta magát. - Toudou Kyoushiro nem adhatja fel!
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 13:36:51 GMT 1
Post by Haruhi on Oct 27, 2013 13:36:51 GMT 1
Nem bizonyult egyszerűnek az előrehaladás, az egyébként is sűrűn hulló hópelyheket erős szélvihar hordta az arcába. A látási viszonyok változóak voltak: egy sziklás hegygerincen volt, körös körül a semmiből pedig néhány hófedte csúcs derengő alakja látszott, kétoldalt a meredek, sziklás hegyoldalak alant ködös semmibe vesztek bele. Visszatekintve még látta azt az oszlopszerű sziklát, melyet kábulatában imént fának érzett, kopár vidék volt. Hogy aztán mennyit baktatott, nem lehetett megállapítani, a megszokottnál közelibbnek tűnő felhők szürke mennyezete eltakarta az eget. Felszerelése kevés védelmet nyújtott a közel sem engedékeny hideg ellen, mely lassan elnehezítette mozgását és érzékeire is fagyos hófelhőként telepedett rá. Talán joggal hihette volna azt is, hogy az egész világ jégbe fagyott. Nem volt elég néhány pillanat, hogy idejében reagáljon a természet ellenvéleményére: egy hatalmas hókupacról, mely megmozdult és pillanatok alatt mellette termett. Nem volt az, aminek először látszott: egy hófehér bundás emlősállatnak bizonyult (farkasszerű), mely egy fülsüketítő vonítással felöklelte. Toudou métereket repült, sugárvetője tovapörgött és a vastag hóréteg híján talán keményebbre is eshetett volna, mint mondjuk sziklás talajra. Felkelni talán így sem maradt volna ideje, fülét akkoz azonban ismét kellemetlen, ámbár másmilyen zaj ütötte meg, mely leginkább dörrenésnek volt nevezhető. Szinte azonnal egy másik követte, majd több újabb és újabb, a ragadozó üvöltése pedig egy sebesült lény szívéből tört ki a hegyek közé, majd újabb dörrenéseket követően elhalt, Toudou csak hóban landoló teste puffanását hallotta. Teste sajgott és tiltakozott mindenféle mozdulat ellen, mintegy a váratlan támadás és a repülést követő földhöz csapódás sokkja utóhatásaként. A másodpercek lassan teltek, hallotta saját szívverését, aztán mintha kiáltásokat törtek volna fel a közelből, fiatal férfi és női hangok egyaránt - To, to! To kaliwa xefi! - hangzott egy különös nyelven, s aztán mintha vaskos lábbelik alatt ropogott volna a hó, közeledtek - Xavi kaba, xavi! - szólt majdhogynem felette egy a női - Nolerzeli a stibae, shtom!- Shinegi, Ktipan! - érkezett a katonás válasz A következő pillanatban már jól láthatta a fölébe magasodó humán alakot és a kezében szorongatott szuronyos fegyvert, melyet éppen rászegezett. Megnézte, aztán mind tekintetét mind töltényvetőjét elfordította, s ahogy Toudou látása néhány pillanatra tisztább lett, más fegyvereseket is megpillantott, sokkal inkább fürkészvén a látóhatárt, mint őt. - Yge yayeshi - mondta társainak, vagy talán inkább katonáinak - Shee a stibae...?- Negi!- Egeveez ik!Egy újabb dörrenés, kifejezetten közelről, majd egy nyikkanás. Toudou talán megpróbált végre némi erőt összeszedni, a nő azonban rögtön észrevette - En dzyomul! - kiáltott keményen Toudoura, ismét ráfogva fegyverét, ám aztán a világ lassan elmosódott és minden alak, illetve hang elenyészett
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 14:10:19 GMT 1
Post by Enz on Oct 27, 2013 14:10:19 GMT 1
Minden elsötétedett elõtte, majd hirtelen hófehérré vált, akárcsak a táj. Itt azonban nem gyötörte hideg, fájdalom vagy más érzés, bár emlékeihez nem került közelebb. ~Élet és halál között lennék?~ gondolatai megtöltötték az üres teret. Talán már csak önmaga lelke volt jelen és elszakadt a testétõl, ezért ez a kopár üresség? Talán csak a képzelete játszott vele és még mindig élt - annyi kínlódás után csaknem halhatott meg, hófehér lények ide vagy oda. ~Hol vagyok~ kérdezte meg gondolatai útján, de maga sem számított rá, hogy választ kap rá. Egy sejtelmesen hangzó, mély hang azonban váratlan felelt kérdéseire. ~A mindent átható semmi határán, Toudou~ közölte bölcsen. ~Még élsz, és életben kell maradnom, a Galaxis jövõjéért.~ ~Nekem, egyszerû hadnagynak?~ hangja õszinte meglepetést árasztott: nem számított rá, hogy hirtelen galaktikus küldetést kap. ~Megmutatom mi vár ránk~ közölte válasz gyanánt a hang, és a semmiség szertefoszlott, helyét a szenvedésnek és halálsikolyok hangjának adta át, és Toudou úgy érezte, mindjárt megsemmisül a sok szenvedés hangjától. Lángoló hajóroncsok és planéták, hegyekben fekvõ holttestek, felperzselt otthonok és összedõlt városok. Közöttük halott jedaiok tetemei egy-egy kráter mellett. A távolban egy lobogót lengetett a szél, rajta olyan szimbólummal, amit nem ismert, de ami a gonoszság egyértelmû jele volt, ez tudta. A jelenet egy szempillantás volt csak, de a retinájába égett, és most egy trónteremben volt: a trónon egy beesett, gyûlölettõl vöröslõ szemû lény ült, ölében egy vöröslõ pengével, amibõl a sötétség és a tömény gonoszság áradt. A trón mellett egy ismerõs férfi állt, de most hirtelen nem tudta felidézni õt, lábánál pedig katonák és legyõzöttek térdeltek vegyesen. A trón felett egy másik magasodott, amin egy csuklyával eltakart arcú ember ült. Az egész jelenetbõl a félelem áradt számára, majd véget ért a jelenés. ~Mit tehetnék én ilyen erõk ellen?~ kérdezte Toudou döbbenten. ~Csak mindig azt, ami a helyes. A fény még nem vesztette el a háborút~ közölte vele a hang, majd a fehérség lassan halványodni kezdett. ~Térj vissza Toudou Kyoushiro és emlékezz erre: ez csak egy a lehetséges jövõk közül.~ ~Csak egy...~ - Csak egy - nyögte ki halkan a száján, és ahogy lassan visszatért a tudata, rájött, hogy álmodott. Csak egy álom volt, gondolta rögtön, de valami legbelül azt súgta, hogy ez korántsem igaz... - Az nem lehet - préselte ki magából a szavakat, majd kinyitotta a szemét: a plafon egy puritán faszerkezetbõl állt, azonban jól karbantartott volt. Érezte, hogy megtalálói betakarták és egy ágyban fekszik: akkor tehát ezért nem fázott. Lassan jobbra fordította a fejét, és látta, hogy nem sokkal ágya felett egy bereteszelt ablak van, amin kopog a kinti hóvihar. - Z yayeshi efbedlert! - szólalt meg egy hang balra, és Toudou lassan arrafelé fordította a fejét. Utolsó emlékképként a rá fegyvert szegezõ nõre emlékezett, és most itt állt a kabinban, igaz már télikabát nélkül. Hárman voltak összesen: egyikük egy kis asztalnál írt valamit kézzel, a másikuk éppen valami ételt készített a tûznél, a nõ pedig éppen felszerelésüket ellenõrizte. Tehát hadifogoly vagyok, gondolta rögtön Toudou, már ha az itteniek elismerik annak, és nem csak arra várnak, hogy mikor lõhetik agyon. - Toudou Kyoushiro hadnagy, szolgálati szám 12-41-98-27-33-2, szolgálati hely a Nagai Császári Honkutató Expedíció kutatóhajója - közölte velük nehézkesen mindazokat az információkat, amiket egy hadifogolytól kérdezni lehetett a galaktikus egyezmények alapján.
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 15:25:50 GMT 1
Post by Haruhi on Oct 27, 2013 15:25:50 GMT 1
A három tekintet egyszerre rá szegeződött, s amint Toudou a szavai végére ért, a lények megmoccantak. Az asztalnál ülő - egy hosszú, fekete hajú fiatal nő - felugrott, s a falhoz támasztott töltényvetőjéért nyúlt, ám célra már nem tartotta. Hasonlóképp tett a rövid, fekete hajú férfi is, aki eddig a kályha tetején melegített fazék tartalmával volt elfoglalva. A tiszt kezében azonban mindössze egy szuronyt forgatott meg, ahogy a két közkatona megállapodott egy-egy oldalán. Valamiféle humanoidok lehettek, de például nem emberek: fülük kerek ugyan, de felfelé álló és végükön kissé hegyes, ajkaik között pedig afféle fogsor bukkant ki néha, melyre az "elpuhányodott ragadozó" jellemzés illett volna leginkább: fogaik élesek, tépésre és marcangolásra alkalmasak voltak - kiváltképpen szemfogaik - állkapcsuk formája azonban nem volt kifejezetten szélesre tárható szerkezetű. Néhány pillanatig mindössze újfent figyelték a nagai férfit, aztán pillantásokat váltottak egymással és lejjebb eresztették fegyvereiket, beleértve a világos hajú nőt is, ki helyére csúsztatta a szuronyt és háta mögött összefonva karjait tett egy lépést Toudou felé, mindössze enyhén hajolva közelebb. Tekintete vizslató és határozott volt, s talán... passzívan átható? - Nem eertem egeexen - mondta erősen törten, mintha a nyakon ütöttek volna egy nagait, aki aztán erős basiccel kombinált halandzsára váltott volna, ám volt benne bőven saját nyelvük akcentusából is - Hadnaga Kyouushiro, mexe a legkoezelebi tengera inen. Politikai dixidensa vaga tengereex dezertoera? Mindketoe? Tehát valamennyit megértett a szavaiból, ugyanakkor nehezére esett a megfelelő kiejtés, habár korábbról haloványak voltak emlékei, mindeddig hacsak nem k, l, m, vagy n mássalhangzóval végződtek a lények szavai, kényszerű módon becsúszott végükre egy a hang is, s például a gy hangot megint csak nem voltak képesek kiejteni, míg a dupla mássalhangzókat szintén kerülték. - Mondya honan joeta? - tette hozzá a férfi, árnyalatban parancsolón, úgy tűnik nem értették tisztán hovatartozását - Boeven ha leheta!
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 15:57:59 GMT 1
Post by Enz on Oct 27, 2013 15:57:59 GMT 1
Toudou készen állt rá, hogy akár most azonnal lelõhetik, és ahogy fegyvereikért nyúltak, gondolatban felkészült a halálra. Jól tudta, hogy egyezmények ide vagy oda, mi a direktíva az õ hadseregükben az értéktelen foglyokra, és hogy ezt máshol is kiadhatják utasításba. Ez azonban elmaradt, ehelyett nehezen érthetõ, de a nagaira nyomokban hasonlító nyelvükön tettek fel kérdéseket neki, és Toudou csak értetlenkedõ bámulással tudott nekik válaszolni. Mi az, hogy messze vagy a legközelebbi tenger? Meg a politikai disszidens dolgot sem értette, de betudta a helyi kultúra valamely sajátságos kasztjának. Mielõtt azonban válaszolt volna, eszébe jutott kézsérülése, és óvatos mozdulattal, hogy fogva tartói ne értékeljék agresszivitásként, enyhén felemelte és másik kezével lejjebb húzta a takarót. Kezét alaposan bekötözték és tûrhetõen ellátták, de nyoma sem volt a nagai orvostudományra jellemzõ modern megoldásoknak: standard eljárás szerint ilyenkor kézi baktatartályt kellett volna felhelyezni, hogy a szövetek regenerálódni tudjanak. Miután errõl meggyõzõdött, döbbent rá, hogy tulajdonképpen felsõteste meztelen, így sietve visszatakarózott szégyenlõsen, miközben bocsánatfélét motyogott. - Köszönöm, hogy elláttak - mondta nekik, majd megbizonyosodva arról, hogy nem tekintik ellenségnek, és így nem kell a hadifoglyokra vonatkozó szabályokat betartania, válaszolni igyekezett. Szándékosan lassan beszélt, hogy fel tudják fogni a szavai értelmét. - Nem idevalósi vagyok, mármint nem a bolygóra. Egy távoli országból érkeztem a Galaxis másik végébõl, a Nagai Császárságból. Küldetésem - a gond csak az volt, hogy fogalma sem volt róla, mi is pontosan a küldetése. - a küldetésem... a béke biztosítása. Itt kifújta magát, és egy pillanatra elhallgatott, hogy összeszedje a gondolatait, hiszen a férfi kérdésére is meg akart felelni. - A Nagai Császárság galaktikus nagyhatalom, a nagai faj állama, a császár békéjének letéteményese - hirtelen csak ennyit tudott kipréselni magából, és ez is csak rossz brossúraszövegnek hangzott. Most azonban fontosabb dolga is akadt. - Maguk kik pontosan?
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 18:01:20 GMT 1
Post by Haruhi on Oct 27, 2013 18:01:20 GMT 1
- Gatiza xeleeba - mondta a fekete hajú közkatona, s a másik kettő egyetértőn biccentett. - Igazata monda - próbált a tiszt ismét Toudou nyelvén beszélni, érdekes meggyőződéssel, majd felegyenesedett és saját homlokára mutatott - De nem eertuenyuek eleegee... azta mondta, hoga galaxisha eesh galaktikusha. Soshem halotunk eroel a Nagai Tshaaxarool sem, A feyeda megsheeruelta, talaan emleekezetkiesheesheda van, azeerta bexeelxa iyeshmita. Ita nintsha beeke, tshaka haaboruu Tekintetét félre fordította, majd intett, mire a katonák visszatették fegyvereiket a helyükre, s a férfi visszatért a most már fortyogó fazékhoz. A nő méregette Toudout, talán éppen azon tűnődve, hogy miféle választ adjon, amit adhat is és a férfi meg is ért. A "szakács" valamiféle levest öntött bögrékbe, s egyiket felettese kezébe adta, aki most megint előre lépett. - Eza ita Lhek Koeztaarshashaaga eesh a Wylsan Kiraayshaga hataarvideeke - rápillantott a kezében tartott bögrére, majd határozottan Toudounak nyújtotta - Egen. A Maadodik Hegyivadaxa Ezreda katonaai vagunk a Tizenharmadik Hataaroera Hadsheregaboel. Een Nagal Ezredesha vagoka, a haago parantshnoka. Hakaarmita mondanak Kalataban vaga a Xoevetsheegben, mi nem loeyuk le a menekuelteketa. A férfi egy újabb bögrét adott felettesének, a másik kettőt magának és az asztalnál író társának osztotta ki.
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 19:19:28 GMT 1
Post by Enz on Oct 27, 2013 19:19:28 GMT 1
- Nem, teljesen rendben vagyok! - tiltakozott Toudou a felvetés ellen, de láthatóan nem nagyon vette komolyan a magát Nagal ezredesnek nevezõ nõ. Igencsak meglepõ volt, hogy ezredes létére nincs többje, mint három ember, hacsak nem szétszórva voltak a környéken. Amilyen primitív technológiájuk volt a helyieknek, valószínû, hogy nem rendelkeznek olyan szenzoros technológiával, hogy könnyedén kiszûrjék az erre áthaladókat és a disszidenseknek nevezetteket. Eléggé ineffektív módszer lehetett mindent szemmel és távcsõvel megfigyelni, fõleg, mert itt a személyi mulasztások esélye jóval nagyobb lehetett és a következményük is durvább. Magában összegezte a hallottakat: egy primitív technológiájú bolygón rekedt, egy másik faj hadseregénél - mely vagy a Lhek Köztársaság vagy a Wylsan Királyság - és még legalább két másik kisebb államról szó esett. Hogy a Nagai Császárságról nem hallottak, az meglepte, de derengett neki valami arról, hogy ez az elsõ expedíció errefelé. Meg persze a zöld hajú lány szavaiból is rémlett neki ez-az az itt élõ lényekrõl. A hazajutásra a legjobb lehetõsége az lett volna, hogy visszatér a hajóroncshoz, amit tizennyolc óra múlva keresni kezdenek, de fogalma sem volt róla hol zuhant le, mennyi idõ telt el azóta és nem adták-e fel közben a keresést. Ezt a lehetõséget tehát rögtön ki is zárhatta. Fegyverét elveszítette, a kommunikátorát emlékei szerint nem tudta kimenteni a hajóból. Egyetlen esélye az volt, ha eljut valamelyik nagyobb városba, és ott valahogy kapcsolatba lép az övéivel. Most azonban ahogy az ebédjüket - ami ugyanúgy lehetett a reggeli vagy vacsora - kikanalazó katonákra nézett, kezdte érezni, hogy milyen hihetetlenül éhes, és ezt gyomra hangos korgása is jelezte. Pilótaruhájában kellett lennie azokból az energiarudakból, amiket vészhelyzet esetére kötelezõen magukkal kellett vinniük, de fogalma sem volt róla, hol találhatná meg. - Bocsánat - kereste tekintetével a parancsnokot, és igencsak kínosnak érezte a dolgot. - Kérhetnék valamit enni?
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 20:33:33 GMT 1
Post by Haruhi on Oct 27, 2013 20:33:33 GMT 1
- Dsheki...? - pislogott a fekete hajú nő, s bajtársával együtt kérdőn néztek az ezredesre, ki azonban csak szeme sarkából pillantott rájuk. - Nem talaaltunk aza ueresha ruhaain kiiveul shemi maashta, miutaan aatkutatuk... remeelem megeerti - mondta, nem sietve saját adagjával - a hooban baarmi eltuunheta, sha aztaan nem koennyue raalelni a xagaara shem. A koetelesheega aza elshoe, nem volta alkalmunk ara, hoga talaalgashunk mita vexteta ela ega kuelhoni eesha hol. Nem tartozik elshoedlegesh feladataink koeze hoga hatarsheertoeketa huuzunk ki a hoobool, legkheveeshbe a hurtxolta dolgaita Szeme villanásából ítélve nem volt ínyére, amit kimondott, de ha csak kicsit is hasonlított e primitív faj katonasága a nagaihoz, a szavak lényegre térítése alkalmanként feljogosíthatta az efajta érvelésre - Nem keerdoeyeleztuek mega a xavahihetoesegeeta, Hadnaga Kyouushiro - mondta - mindoexe nem eertyuek minden xavaata. Nem igazaan bexelyuek a niyelveeta, de van ega eerzeshem, hoga oen shem. Yawashlom pihenyen, shebeshuelta, koezeleg az eeysaka eesh a faytaya egeebkenta isha shokata alxik Egy utolsó korty, s láthatóan az ő fejadagjának sem maradt nyoma a bögre alján. Ha átadta, az ővét is elvette, majd mindkettőt egy talán vízzel teli fadézsába tette, s egyik ablakhoz lépvén kitekintett volna rajta, ám azt ellepték már a jégvirágok. - Enm xiktet a giutan leex - mondta anyanyelvén
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 20:46:21 GMT 1
Post by Enz on Oct 27, 2013 20:46:21 GMT 1
Szóval átkutatták, sejthette volna. Persze a rejtett zsebeket direkt úgy tervezték, hogy pár hasznos apróságot elrejtsen a viselõjén, amit aztán használni tud egy fogságba esés alatt. Sajnos inkább kisebb apróságról, energiarudakról, multifunkciós mûanyagbicskáról és hasonlókról volt szó, hogy egy fémdetektoros keresés ne mutathassa ki õket. Mindenesetre nem akarta errõl a tényrõl tájékoztatni a megtalálóit, így úgy tett, mint aki beletörõdik, hogy végleg oda lett minden felszerelése. De vajon hova tették a dzsekijét? Csak nem gondolták komolyan, hogy egész nap félmeztelenül fog járkálni, ráadásul ennyi nõ között. - Értem és köszönöm, ezredes. Minden eddigi segítséget - hajtotta meg enyhén a fejét, majd félülésbõl visszatornázta magát fekvõ pozícióba. A sérült keze enyhén zsibbadt és fájt, és igencsak fáradtnak érezte magát. Minden további szó nélkül úgy tett, ahogy Nagal ezredes tanácsolta, és pihenni próbált. Rövid ideig figyelte a csendben ücsörgõ katonákat, majd amikor megunta, a fal felé fordult, hallgatta a pattogó parazsak kellemes hangját, és pár percen belül elnyomta az álom. Ezúttal szerencsére nem látott az elõzõhöz hasonló álmot, hanem homályos emlékképek tûntek fel a szeme elõtt családjáról és a zöld hajú lányról.
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 21:18:29 GMT 1
Post by Haruhi on Oct 27, 2013 21:18:29 GMT 1
Toudou számára nem jelentett problémát elaludni, vendéglátói ugyanis hallgattak aztán egymás között, mint a sír. Néhány perccel később lépteket hallott és ajtónyílást, nem is beszélve a néhány pillanatig odabent is tomboló viharról, aztán ismét csend lett. Ha megnézte, az ezredes volt az aki távozott és a két közkatona a vaskandalló köré telepedett, bár inkább mintha az újra meg újra felszított tüzet nézték volna, mint melegedtek, a hőmérséklettel egyébként sem volt probléma az elmaradott konstrukciójú, de ugyanakkor remekül szigetelő fakunyhóban. Érdekességként még meg lehet jegyezni, hogy mindössze egyetlen ágy volt odabent.
Az álomvilágból egyszer csak kisiklott, ugyan halkan és békésen, mintha csak fordulni akart volna egyet, mielőtt nyomban visszaalszik. Fülét azonban a katonák egymás közötti pusmogása ütötte meg, hangtónusuk alapján pedig érezhető volt a feszültség és a kétely. Az ablakok fafedelei nyitva voltak, s látni lehetett a kint sűrűn szállingózó havat, melyet most nem hordott semmiféle hegyi vihar. Ezúttal négyen voltak odabent, s a fekete hajú nő egy az ezredeshez hasonló sapkát viselt, noha egyszerű rangjelzéssel. Ha belegondolt, mikor odakint rátaláltak, távolabb volt tőle és nem vehette ki túl jól. Ez igaz volt egy kékes hajú férfira is, szintén fajtabeli, kiről most meg lehetett állapítani, hogy szintén közklegény volt. Nem véletlen, mind a négyen teljes menetfelszerelést viseltek, igaz, a hátitáska hiánya talán kíváncsivá tette Toudout, persze elég volt betenni a fajok közti külömbségekkel. Azonban éjszaka volt, a katonák talpon és megbeszélésük hangvétele baljóslatú, ha nem is értette. - Gemoeretimshe a Ktipan tezeeshtelefeeta![/color][/b] - mondta a kékhajú - Nueshoekoel... enm xiktet... naw tnik kaliwa... gava maliwa - Ztobisha neben? - kérdezte a fekete hajú nő, ám nem kapott megerősítő választ
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 22:02:58 GMT 1
Post by Enz on Oct 27, 2013 22:02:58 GMT 1
Nem teljesen értette, hogy mirõl folyhat a diskurzus, csak egy-két szófoszlány bírt számára értelemmel beszédükbõl, most valószínûleg saját nyelvükön társalogtak, és menetkészen voltak. Toudou nem igazén tudta, hogy jelezze feléjük, hogy ébren van, és megpróbáljon a bizalmukba férkõzni, vagy pedig megvárja, amíg elmennek, és közben csendesen eltûnjön. Utóbbi jobb lehetõségnek tûnt, még ha fogalma sem volt róla, hogy most éppen merrefelé van és hova kéne tovább indulnia. Viszont egyúttal jóval veszélyesebb is volt, hiszen ebben az esetben kémnek is hihetik, ha pedig rossz felé indul el, sosem fog hazajutni és tényleg itt fog meghalni. Maradt hát a másik lehetõség: megköszörülte a torkát: - Valaki megmondaná, mi folyik itt éppen? - kérdezte tõlük halkan saját nyelvén, remélve, hogy megint akad valaki, aki megérti. - Kérem. Talán tudok segíteni.
|
|
|
Kaiyou
Oct 27, 2013 23:02:20 GMT 1
Post by Haruhi on Oct 27, 2013 23:02:20 GMT 1
A hadnagy szavaira végeszakadt a beszélgetésnek, s néhány pillanatig valamennyi szem rámeredt, majd pedig az ezredesre. A nő végignézett katonáin, mintha azt találgatta volna, hogy mi foroghatott éppen a fejükben, végül biccentett. Egyikük - a fekete hajú férfi - fegyverrel a kézben kilépett az ajtón, majd becsukta maga után, míg a másik kettő a most már csupán parázsló kandalló mellé húzódott. A parancsnok jött közelebb egyedül, fegyverét a falnál hagyva most is, kezeit háta mögött tartva, s az ágy mellett megállapodva lenézett a férfira. - Talaan vaalaxra neehaniye keerdeeshre. - mondta határozottan, majd közelebb hajolt - Ueldoezte valaki ide? Kik aza oen elenshégei, Hadnaga? - Nem üldözött senki - igyekezte az leszögezni a választ. - És nem tudok róla, hogy ezen a bolygón egy ellenségem is lenne. A nő némát fürkészte egy pillanatig, majd halkan megszólalt - Hadnaga, ezen a foeldoen keetlem, hoga nem lenenek elensheegei, akaara ishmeri oeketa akaara nem. - mondta keményen, de nyomban enyhébb hangnemre váltott - Aam ha nem oenta koevete valaki, akora nem vagunk okoshabak a fegvereinkneel. Felemelte fejét és kitekintett az ablakon, mely Toudou ágya felett volt, kint változatlanul esett a hó. - Neehana ooraya hangokata hozota a xeel, uuga tuenta nekem teevedtem. - szólalt meg ismét - A xeel maara elaalta, de katonaam nem oyan reegen vixateerve azta yelentete, pushmogaashta veelta halani nagon mexiroel. Een nem vagok aza a fayta tixta, ki egetlen egbeseesta isha niyomban leleginta. Hadnaga, mondya miyen mexe laat eeyel hooeseesben?
|
|
|
Kaiyou
Nov 9, 2013 14:50:30 GMT 1
Post by Enz on Nov 9, 2013 14:50:30 GMT 1
- Elég messzire ellátok, ha van kint holdfény - válaszolta Toudou rövid gondolkodás után, majd magyarázatképp hozzátette. - A fény visszatükrözõdik a hóról, így jó látási viszonyok lesznek. Emlékezett rá, hogy kiképzése idején többször elõfordult, hogy havas környezetben kellett helytállniuk, igaz odahaza korántsem voltak olyan zord idõjárási viszonyok, mint itt, már amennyire vissza tudott emlékezni. Volt azonban más probléma is a felderítéssel: ahogy látta, a helyiek nem lézerfegyvereket használtak, hanem valamilyen szilárd lövedékes fegyverzetet, amit õ aztán végképp nem tudott volna kezelni. - Szívesen segítek, de kérem valaki kísérjen el - mondta az ezredesnek. Nem akart gyávának tûnni, de ha nappal olyan lények futkároztak itt, mint amelyik majdnem megölte, el nem tudta képzelni, este mik mászhatnak elõ. - Nekem ugyanis nincs fegyverem. Elvesztettem. Akárcsak a pilótadzsekimet. Anélkül nem szívesen mennék ki a hidegbe. És nem szívesen járkálnék félmeztelenül az ezredes és a többi nõ elõtt, tette hozzá magában, és a gondolatra enyhén zavarba jött, érezve, hogy enyhén elpirul.
|
|
|
Kaiyou
Nov 9, 2013 16:35:44 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 9, 2013 16:35:44 GMT 1
- Holdfeen? - ütött kíváncsi-szöget az ezredes fejében, félszemes hunyorítása legalábbis erről látszott árulkodni, végül kitárt karokkal vállat vont - Ezek xerinta uuga eerthetem, hoga eepen anira laata, minta ha shuuruun eshne a hoo eesha felhoek takarnaak aza eeyxakai eegboltota. Akaarcsak moshta... Nem volt lenyűgözve a végeredmény által, ám az is lehet, hogy Toudou figyelmetlensége csalta arcára a fáradt kifejezést - A fuele inkaaba leheta hashonlooan yoo, baara nem ishmerem igazaan a maga faytaayaata. Neem meleshlega, exem aagaban shem volta egeduel hagni vaga uutyara kueldeni... Végül megrázta fejét és az egyik ágyhoz sétált, majd alóla egy meglehetősen nagy ládát húzott elő, melyben úgy bizonyult, ruhák voltak. Egyenruhák, hasonlatosak az övükéhez, csak kissé rosszabb állapotban voltak, a kiválasztott kabátról például több gomb is hiányzott, s itt-ott lövedék ütötte lyukak voltak megfigyelhetőek rajta. Az ezredes az ágyra hányta őket, köztük a kabáton kívül volt csizma, egy kissé kényelmetlen nadrág és ing, valamint valamiféle alsónemű, bár a lábai inkább az ő fajukéhoz voltak szabva, így hajlításkor kicsit jobban bele kellett adni. - Oldya mega aza oeltoezkoedeeshta - mondta kifelé menet, s intett a kékhajú közkatonának, ki vele tartott - mi odakinta vaaryuk. OOha... - állt végül mégis meg, majd valamit előhúzván kabátja alól, felé dobta - Eeza volta aza egetlen dologa, amita magaanaaval egueta talaaltunk. Mikor Toudou megnézte, saját elektrolátcsövét vélte abban felismerni. Szóval mégsem akadtak rá üres zsebbel?
|
|
|
Kaiyou
Nov 20, 2013 13:46:35 GMT 1
Post by Enz on Nov 20, 2013 13:46:35 GMT 1
- Kezdhette volna ezzel - motyogta maga elé Toudou, ahogy végigtapogatta elektrolátcsövét, és nem tûnt sérültnek. A villámteszt is azt mutatta, hogy a készülék teljesen mûködõképes. Most pedig, hogy szabadon mutatkozhatott az ágyon kívül, hozzálátott, hogy felöltözködjön ebbõl az igen szegényes és kevéssé a stílusára szabott ruhatárból. A felsõk közül kiválasztotta azt, amelyik a legkevésbé volt kilyuggatva és más módon elnyûve (csak két gomb hiányzott róla), majd kezdésként felvette a fehér inget, azután nagy nehezen magára erõltette a nem éppen nagaiokra szabott nadrágot, felhúzta a csizmát és utolsóként maga köré terítette a kiválasztott kabátot, és a nyakába akasztotta elektrolátcsövét, reménykedve benne, hogy az éjjellátó funkciója még mûködik majd. Ahogy végigpillantott magán, kezdett örülni, hogy nincs egyetlen tükör sem a kis fakunyhóban, és megkímélheti magát attól a látványtól, ahogy az elméretezett egyenruhákban mutathat. Még egyszer gyorsan megpróbálta megigazítani õket, de mintha csak kényelmetlenebbé váltak volna, így úgy döntött, csatlakozik az ezredeshez, hátha mozgás közben nem fog annyira feltûnni. Nehézkesen lépkedve kiment az ajtón, és vigyázzba vágta magát. - Szolgálatra jelentkezem!
|
|
|
Kaiyou
Nov 23, 2013 21:40:53 GMT 1
Post by Haruhi on Nov 23, 2013 21:40:53 GMT 1
Kissé bamba tekintetek fogadták odakint a viselkedését,. de az ezredes gyorsan magához tért és vállba lökte nála kicsivel jobban eltompult katonáját, aki egy pillanatig mentegetőzve gesztikulált, majd visszavette közömbös arkifejezését, s nyomatékosításképp hogy felfogta, megigazgatta egyenruháját. Az ezredes végigmérte Toudou megújult fizimiskáját és bólintott, mintha annyit közölt volna rövid mozdulatával hogy "megteszi". Eztán ellenőrizte fegyverét, majd pedig a vállára véve elindult, mindössze egy intéssel közölve a másik kettővel, hogy kövessék. A közkatona természetesen nem habozott, s fél szemét Toudoun tartva felettese után indult. Úgy látszott, hogy a két idegen a sűrű hóesésben is jól tudta, hogy merre haladtak, s Nagal először csak hosszú percekkel később állt meg, hogy - úgy tűnt - körbenézzen és a levegőbe szippantson, talán szagokat is kutatva. Némán intett, hogy maradjanak csendben és irányt változtatva tovább trappolt a korábbi szélviharnak köszönhetően most még csupán valamivel Toudou bokája fölé érő hóban, mely alatt érezhetően köves volt a fagyott talaj. Az elektrotávcső egyenlőre a havas, kopár hegyvidéki tájat mutatta még éjjellátó funkcióval is, mindezek mellett az Ezredes is mereven bámult bele maga előtt a havas éjszakába, mely indikálta hogy valóban kiváló lehetett a látása. Nem sokkal később már egy sziklás hegygerincen trappoltak, süvítő és havat hordó hegyi szélben, lábuk ennek ellenére viszonylag könnyen vitte őket előre, Toudout is beleértve. Nagal néha meg-megállt, fülelt, s mindannyiszor rosszalló tekintettel indult tovább, néha irányt változtatva, néha nem. Végül leereszkedtek egy nem túl meredek, szélvédett hegyoldalon, bele a sötétségbe, melynek fala előttük nyílt meg és mögöttük zárult be, már ha a hadnagy nem használta éppen látcsövét. Természetesen így egyenesen bele kellett gázolniuk a majdnem térdig érő hóba, s a kettőhöz képest neki ez nem feltétlenül ment olyan könnyen. Végül aztán ismét emelkedő következett, szél és persze alacsonyabb hó, majd egy hegynyeregre értek ki. Az ezredes körbenézett, ám katonája volt ki előbb mutatott egy irányba, pedig nem látszott arra semmi. - Tot! - mondta halkan, mire mindketten gyorsított léptekkel megindultak, de nem mentek messze. Mikor megálltak, a páros maguk elé meredt a hóba, s nyomban ki is derült, mit néztek annyira: előttük több pár csizmás lábnyom haladt el majd' derékszögben az eddigi haladási irányukban. Nagal féltérdre ereszkedett és tüszetesebben is szemügyre vette, katonája pedig körbe kezdte kapkodni tekintetét - Vixonlaga frisha laabnomoknak tuenek... - állapította meg, valószínűsített irányukba tekintve, majd felegyenesedett - meega nem lepte be oeketa a hoo egeexen...
|
|
|
Kaiyou
Jan 5, 2014 1:20:47 GMT 1
Post by Enz on Jan 5, 2014 1:20:47 GMT 1
Volt még egy kis bizonytalanság az indulás elõtt, talán furcsának vették, hogy valaki betartja a katonai protokollt vagy éppen errefelé nem voltak ilyenek. Nehéz volt úgy az élet, hogy sok minden nem jutott eszébe, és hiába erõlködött, csak emlékfoszlányok, vagy még annyi se, hanem egyszerû érzések tûntek elõ az agyából. Menet közben az ezekre való koncentrációval próbálta lekötni a saját figyelmét, ami ugyan nem volt túl okos dolog egy bevetés alkalmával, de olyan üresnek érezte a fejét a zuhanás óta, hogy ennél jobban nem tudott kitalálni. Ahogy látta, egyébként is biztos volt benne, hogy nem saját korlátozott képességein múlik túlélésük, Nagal és katonái szimatolása és állandó lankadatlan figyelme révén. A hó bokája fölé ért, õ pedig engedelmesen, igaz némi nehézséggel követte az ezredest és csapatát, annak legvégén kullogva. Menet közben a zöld hajú lányt idézte maga elé, aki valamiért nagyon fontos volt. Alacsony volt és nem igazán hasonlított saját fajtájára. L-lányom? Ennyi jutott hirtelen az eszébe. Tehát õ a lánya lenne? Nem, ez valószínûtlennek tûnt. Akkor biztosan örökbe fogadta. De miért tett volna ilyet? Mikor? Hol? Több volt az új kérdés, amit ezzel elért, mint amit megoldott magában. Miközben a hegygerincen vágtak keresztül, Toudou szórakozottan tapogatta a makrotávcsövét. Nem volt rá jellemzõ ez a fajta viselkedés, érezte, de nem igazán tudta hogyan lenne hasznára a csapatnak, és azt sem, hogy hazajut-e valaha vagy megtalálják az övéi. Már biztosan halottnak hitték, hiszen megtalálták gépe roncsait, még ha õt magát nem is. A szél elõl fázósan húzta össze magát, és megkönnyebbült kissé, amikor a hegyoldalon lefelé, szélvédetten vágtak át. Újra maga elé idézte a zöld hajú lányt, de ismét csak körvonalait látta. Ha... Ha... hapci, tüsszentett a hidegben, de igyekezett a lehetõ legjobban elnyomni a hangot, és úgy tûnt, ebben sikerrel is járt. A térdig érõ hó nem épp kellemes ár volt a szélvédettségért cserébe, de Toudou engedelmesen lépdelt tovább, egészen addig, amíg meg nem lelték a lábnyomokat. - Én azt hiszem tudok segíteni - ajánlkozott halkan Toudou, elõrébb verekedve magát a hóba. Kezébe vette makrotávcsövét, hogy megmutassa a többieknek. - Van benne hõlátás funkció is! Miután megbizonyosodott felõle, hogy mindenki látja, a szeméhez emelte és arrafelé pásztázott vele, amerre a lábnyomok folytatódtak. Éjszaka lévén a távcsõ automatikusan éjjellátó funkcióban volt, de így sem látott semmit, így átkapcsolt hõlátás funkcióra, várva az eredményt.
|
|
|
Kaiyou
Jan 5, 2014 2:03:38 GMT 1
Post by Haruhi on Jan 5, 2014 2:03:38 GMT 1
- Legena a vendeegem - fürkészte a havas éjszakát a nő, még mindig ugyanabba az irányba tekintve, de úgy tűnt, nem látott semmit onnan. Szél támadt, s a hó is sűrűbben kezdett hullani, de különösebb problémát szerencsére nem okozott, nem volt túl nagy ereje. A másik katona apró lőszertáskáját és annak tartalmát ellenőrizte, mindent összevetve, kissé feszültnek tűntek az eddigiekhez képest. A távcső pedig egyenlőre nem tűnt segítőkésznek, így amint ezt az ezredessel is közölte, indulást parancsolt a lábnyomok haladási iránya mentén. Hamarosan kiderült, mi okozhatott gondot az eszköznek: a nyereg véget ért mellettük meredek sziklás hegyoldal, a másik oldalon pedig egy meredély bukott alá, mindkettő járhatatlan, kivétel a nyomok járta ösvényt, mely előbbi alján haladt, így elfordult kissé balra. Az ezredes előrement, Toudout maga mögé parancsolta leghátul ment a katona. Néha megálltak, hogy ismét használva a távcsövet, körbenézhessen hátha, de semmi. Mindent összevetve nem haladtak sokáig, a keskenyedő párkány pedig szélvédettnek bizonyult. Aztán ismét kiszélesedett a terep, a hegyoldal tompábbá vált és balra hólepte, apró tűlevelű fák bukkantak fel, persze gyéren. - Laashuk moshta teenlega toebeta laata - állt meg Nagal, s vaktában körbenézett, mert a látási viszonyok nem javultak meg, illetve a lábnyomokat is kezdte belepni a sűrűn hulló hó. Mikor Toudou a távcsövet a szeméhez emelte, először nem látott semmit, s csak alapos körbejáratás után tűnt fel néhány igen halovány, apró remegő folt, mely karakterisztika mozgásra utalt. Ha minden igaz, talán egy kilóméterre lehetett előttük, mely arra utalt hogy nem volt köztük objektum, mely akadályozta volna az észrevételt, s így talán a megközelítést sem. - A hataarvonal menteena haladunk - mondta a nő, s gyors léptekkel indult el - de eza a mi oldalunk meeg boeven
|
|
|
Kaiyou
Jan 5, 2014 2:27:53 GMT 1
Post by Enz on Jan 5, 2014 2:27:53 GMT 1
Kezdte azt hinni, hogy távcsöve tönkrement a zuhanás közben, mivel még mindig nem látszottak semerre élet nyomai, hiába jártak be mind hosszabb és hosszabb útvonalat a lábnyomokat követve. De mivel egyébként megkapta a szükséges jeleket a környezet hõkibocsátásáról, kénytelen volt elkönyvelni, hogy bárkiket is üldöznek, elég gyorsan haladhatnak vagy valahol elbújtak. Esetleg egyenesen egy rajtaütés közepébe trappolnak, ami szintén nem volt túl jó kilátás a túlélési esélyeik szempontjából. Végül aztán sikerült meglátnia a kívánt jeleket, és a távcsõ adatai alapján mintegy egy kilométerre lehettek elõttük. - Tudomásul véve - közölte katonás rövidséggel, fõleg miután nem különösebben volt fontos információ. A határvonal itt igen puhának tûnt a szomszédos országgal - bárki kis legyenek - így talán kilométerekre is behatolhattak volna, ha úgy adódik az üldözés. Toudou egy lépést tett elõre, hogy jobban szemügyre vehesse a dolgokat, ám elvétette a lépést, megcsúszott és elõre esve látta közeledni a sziklás hegyoldalt és a biztos halált. Szemei tágra nyíltak a látványtól, ám a következõ pillanatban egy erõs rántást érzett magán, és teste visszatért a talajra. Sietve szedte össze magát és fordult a megmentõje felé, aki nem más volt, mint az ezredes. - Köszönöm, uram... hölgyem - javította ki magát sietve, majd fejmosását megvárni nem akarva újra nekiindult, hogy jobban szemügyre vehesse a jelet, de az egyre gyengébbnek tûnt. - Gyorsan haladnak - közölte a tényt, mire az ezredes kezével erõltetett menetet vezényelt. - Akor mi isha - mondta neki és saját nyelvén is kiadott néhány utasítást. Miután elindultak, Toudou nagyon hamar kezdte megbánni, hogy önként jelentkezett erre az akcióra. A mély hóban nehéz volt a haladás és Nagal olyan tempót diktált, amit még az õ méretére szabott egyenruhákban is nehéz lett volna tartani. Ahogy kimelegedett, sebei is sajogni kezdtek, a lába pedig minden egyes lépéssel egyre jobban fáradt. Nem értette a helyiek hogy bírják ilyen körülmények között tartani az iramot, de õ is beleadott mindent, hogy ne maradjon le nagyon mögöttük. A kis sziluettek egyre közeledtek, és végül már mintegy fél kilométerre megközelítették õket, ám eddigre elérték azt a pozíciót, ahol nemrég õket látta. Itt egy kisebb ereszkedõ után egy másfél kilométeres szélességû sík vidék következett, és a távcsövén keresztül már jól kivehetõek voltak a hõképek. Ebben a pillanatban az ezredes meglepetésszerûen megálljt parancsolt. - Ezredes? - fordult meglepõdve felé Toudou, de nyíltan nem akart neki ellent mondani.
|
|