|
Post by Haruhi on Oct 18, 2013 10:27:35 GMT 1
Valahol az Ismeretlen Régióban egy fiatal, mindössze néhány millió éves csillag és gyűrűje talán más különlegességet is tartogat, a rendszerek születését megfigyelő tudósok táptalaján kívül. A nap gyorsan forog tengelye körül, s az ebből ébredő vad mágneses hullámok szinte állandóan zavarják a legtöbb érzékelőt.
Mégsem érintetlen teljes mértékben, ugyanis ABY 4-ben kétszer is meglátogatták. Először egy birodalmi tudóscsoport fésülte át a rendszert, s az egyik gigantikus aszteroida mellett elhaladva mesterséges létesítményt fedezett fel, s nyomban hazatért informálni az Uralkodót, ki aztán egy inkvizítor vezette felderítőosztagot küldött a Sneaker csillagromboló fedélzetén. Az egyetlen "jelentés" egy a Második Halálcsillagra küldött segélykérő jel volt, melyet azonban amaz megsemmisülése miatt már nem tudott fogni, az elveszett expedíció pedig feledésbe merült. Vagy mégsem? Talán mégis befogta akkor valaki, vagy talán az első tudóscsapatból túlélte valaki a polgárháborút, s nem felejtette el a felfedezést?
Az idegen eredetű létesítményből kívülről szemlélve leginkább a hangár zsilipkapuja látható, azonban nem lehet tudni, hogy a kisbolygó méretű aszteroida felszíne alatt mekkora teret hálózhatnak be járatok és modulok. Mindenesetre az állomás még aktív, egy közeledő sikló vagy más leszállóegység közeledtére letapogatással válaszol, majd azt követően megnyitja a külső zsilipkaput, s beljebb lépve még további nyolcat, míg egy üresen tátongó, hatalmas hangárba lehet érkezni. Vagyis majdhogynem üres: egy égésnyomoktól tarka Lambda-osztályú sikló parkol, érintetlenül egy itt tomboló tűzharc után.
A bázist leszámítva egyetlen említésre méltó "tájékozódási pont" sodródik a közelben: az elhagyatott Sneaker, melyet az évek során már alaposan megrongáltak a kisebb-nagyobb hozzácsapódó kődarabok. Összevetve, mindkét objektum alanya lehet átfésülésnek.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 20, 2013 20:30:19 GMT 1
- Negyven... hat, igaz? - miközben a régiségszámba menõ fregatt minden egyes eresztéke megrázkódott, jelezve, hogy navigátora ezúttal sem törõdött a zökkenõmentes kilépéssel a hipertér kavargó örvényei közül, a fiatal nõ megkapaszkodott vadászgépe beszállólétrájában és kérdõ pillantást vetett átellenben, tõle öt méterre álló társára. Az apró termetû sullustai pilóta valamit cincogott saját nyelvén, majd kitûnõ egyensúlyérzékrõl tanúbizonyságot téve bevágta magát a még mindig remegõ fedélzeten a felszállásra elõkészített A-szárnyúba.
- Nem, igenis nem mindegy, és igenis tovább fogok strigulázni, Giap.. - mormolta maga elé Syal Antilles, majd amint alábbhagyott a remegés, õ is felmászott a gépébe, és osztaga (jobban mondva fél osztaga) másik öt tagjához hasonlóan elhelyezkedett a pilótafülkében. - Penge Egy az Anteres-Kilenc irányításnak, minden rendszer... - Syal nagyot vágott a húsz éves vadászgép mûszerfalára, hogy életre keltse a rakoncátlankodó állapotjelzõket. - Ismétlem, minden rendszer zöld, Penge-osztag bejelentkezik és felszállásra kész. - Nyugtázom, Penge-osztag, üdv ismét a semmi közepén. - harsant fel a komban a vadászirányító tiszt ismerõs hangja, miközben a fregatt hangárjának felnyíló ajtói elõtt megvillantak az Ismeretlen Vidék - meglepõ módon - ismeretlen csillagképei.
- Hajtómûvek.. kommunikációs rendszer... fegyverzet.. - mormolta maga elé a lány, miközben beizzította a nagy teljesítményû ionmeghajtókat és repulzorokat. Az A-szárnyú könnyed mozdulattal elemelkedett a hangárpadlótól. Syal mosolya egyszerre volt szomorkás és õszinte. Számos tehetséges fiatal, - vagy nem éppen fiatal - pilótához hasonlóan, akik saját, vagy családi múltjuk ezer szállal kötött a Lázadók Szövetségéhez, vagy az Új Köztársasághoz, Syal is maga mögött hagyta a Szövetségi Flottát, és jelentkezett a Fény Hadseregébe. Nem csak apja, a legendás Wedge Antilles miatt tette ezt, akit Kenth Hamner Mester, a jedi-tábornok már hosszú ideje gyõzködött arról, hogy térjen vissza a nyugdíjból, és álljon a Fény vadászerõinek élére, hanem a perspektívák miatt is.
Végtére is sokkal izgalmasabb dolognak tûnt a galaxis legszélén ismeretlen rendszereket felfedezni, és felvenni a harcot a jedik ellenségeivel, mint valahol egy Mon Cal csatacirkáló gyomrában porosodni évekig, arra várva, hogy a politikusok, élükön a birodalmi matróna Daalával, véletlenül rámondják az áment valamiféle bevetésre... egyszóval, jó ötletnek tûnt.
Syal azonban, sok pilótatársához hasonlóan két dologgal nem számolt. Egyrészt a Fény Hadseregében - részben hála a sok lelkes önkéntesnek - szinte több volt a veterán pilóta, mint a bevethetõ vadászgép, kiváltképp modern vadászgép. Akkor, amikor még a Galaktikus Szövetség élvonalbeli erõinek is csak lassan jutott ki az új típusokból, a jedik saját hadereje nagyrészt olyan másodvonalbeli, önkéntes felajánlásokra és adományokra korlátozódott, amelyek még legjobb esetben is a Yuuzhan Vong háború idejérõl származtak - leggyakrabban azonban sokkal régebbrõl. Másrészt pedig, mint az elég hamar kiderült számára, a galaxis ezen részen nagyságrendekkel több volt az ismereten, feltérképezésre váró rendszer, mint a jedikkel és új haderejükkel ujjat húzni kívánó ellenség. Így aztán Syal - megint csak számos társához hasonlóan - egy, a Lázadók Szövetségének idõszakából származó, kiszuperált, majd újra szolgálatban állított Nebulon-B fedélzetén találta magát, a Peremvidék alsó karájénak szektorait járva, lehetséges bázishelyszínek után kutatva, ahol a jedik tartalék állomásokat létesíthettek arra az esetre, ha valakinek mégis eszébe jutni ellátogatni hozzájuk a Kathl-Résbe.
És egyelõre semmi sem mutatott arra, hogy a negyvenhatodik ilyen bevetés bármivel is érdekesebb lesz, mint az elõzõ negyvenöt. - Penge-osztag, figyelem, Szõrmók-osztag indul elsõnek, ti fedezitek a vukikat. Szokásos eljárás, de legyetek éberek, mert két objektumot is látunk a távérzékelõkön. A mágneses zavarás miatt közelfelderítésre van szükségünk és azonosításra. - Ez már nem a vadászirányító, hanem a kapitány, az elegáns Lavinya D'ukal hangja volt, amire Syal meglepetten felkapta a fejét. A Mistryl árnykommandósok közül a Fény soraiba átigazolt nõ a Talon Karrde szervezetébe tartozó nagynénjéhez hasonlóan kipróbált harcos volt, és csak olyankor szólt bele alárendeltjei dolgába, ha jó oka volt.
- Penge-Egy vette, bázis. - kattintotta meg háromszor válaszképpen a komját Syal, és figyelmét ismét az ellenõrzõ listára fordította. Talán ez volt az A-szárnyú ezen sorozatának legnagyobb hátránya... ellentétben a hasonló méretû és mozgékonyságú szövetségi Éta-osztályú elfogókkal, amelyeket Syal a konföderációs krízis során repült, ezek a gépek nem vittek magukkal asztromechet, így minden feladat a pilótára hárult.
Az A-szárnyúak hatos alakzata mellett ekkor dübörgött ki a hangárból a fregatt vadász-különítményének másik fele, hat darab nehéz, háromágú, tömzsi karomra emlékeztetõ Owool-vadászgép. A nehézvadászok bombák és rakéták helyett érzékeny szenzorokkal voltak felszerelve, vuki pilótáik pedig a Fény legtapasztaltabb egységének számítottak, hiszen gyakorlatilag a Kashyyyk felett vívott, évekkel ezelõtti csata óta, melyben a jedik és a hapanok megvédték hazájukat a planetáris bombázásra készülõ Darth Caedustól, a jedik soraiban harcoltak - már azelõtt, hogy a Fény Hadserege hivatalosan megalakult volna. Syal komjában egy ismerõs mordulás jelezte, hogy a vuki-osztag jedi parancsnoka sikeres elszakadást jelent a hajótól. - Rendben Pengék, mehetünk, érjük utol a Szõrmókokat! - tolta elõre a gázkart Syal, és gépe kiröppent a Nebulon-B orrszekciójába épített szûkös hangárból. - Penge-Kettõ felzárkozik, kísérõ Pengék felzárkóznak... - jelent meg Syal kijelzõjén immár Basic fordításban kísérõje, a sullustai Giap jelentése.
Az A-szárnyúak kecsesen a vuki nehézvadászok fölé soroltak be, és Syal elõször pillantott körbe a rendszerben, ahová az elõre megjelölt felderítõ útvonal következõ állomásaként érkeztek. - Két tömeget érzékelünk a rendszer belsõ karéján... - érkezett az Owool-szakasz parancsnokának, a veterán jedi lovag Lowbaccának morgásaiból készült fordítás. Syalnak fogalma sem volt, hogy a vuki mit követett el, hogy egy ilyen Erõ-háta mögötti helyre osztották be jedi parancsnokai; bár már az is felmerült benne, hogy a két és fél méteres jedi ezt az egyetlen módját találta annak, hogy távol maradjon attól a sürgéstõl, bürokráciától és drilltõl, ami Kenth Hamner "szakértõ" igazgatása alatt a Fény Hadseregét jellemezte, és csak azzal foglalkozhasson, amit igazán szeret: az Erõvel és a gépekkel.
- Méghozzá igen jelentõs tömeget... - jelent meg ismét a fordítás, amitõl már Syal is felkapta a fejét. Tehát a fregatt elõzetes észlelései helyesnek bizonyultak, ellentétben az elõzõ üres rendszerekkel itt tényleg volt valami. - Szõrmók-Egy, legyetek olyan jók és küldjétek át nekünk a vizuális képet.. - szólt bele az egymásköztibe a nõ. Az A-szárnyú távolsági érzékelõi messze nem voltak olyan felbontásúak, mint a relékkel telezsúfolt vuki gépeké. Lowbacca egyetértõ vakkantással nyugtázta, majd kisvártatva Syal HUD-ján is megjelent a két azonosított tárgy képe...
Az egyik valamiféle aszteroidának tûnt, amely magányosan sodródott az ûrben. Közelebbrõl megnézve Syal építményekre utaló kiszögelléseket fedezett fel a felszínén... a másik tömeg semmi mással össze nem téveszthetõ ék alakját látva a lány keze azonban önkéntelenül is a pajzsok kapcsolója felé nyúlt. - Szõrmók-egy, jól látom, amit látok, az ott egy csillagromboló? - Méghozzá mûködésképtelen állapotban. - fordította a computer a vuki vezérgép pilótájának szavait. - Megnézzük közelebbrõl.
- Vettem. - Syal átkapcsolt saját osztagának a sávjára. - Figyelem Pengék, egy azonosítatlan, vélhetõen építményeket tartalmazó aszteroidát és egy csillagromboló roncsát látjuk a rendszer átellenes oldalán. A Szõrmókok bemennek, hogy közelebbrõl megnézzék. Váljatok szét géppárokba, Penge-Béta és Penge-Gamma géppárok szkenneljétek a szárnyakat a vukik útvonalán, Penge-Kettõ zárkózz fel, mi közvetlenül az Owool-ok mellett maradunk. Mindenki tartsa nyitva a szemét!
Öt kattintás jelezte, hogy az A-szárnyúak nyugtázták, és a Fény vadászai mélyebbre hatoltak a rendszerbe, hogy közelebbrõl is szemügyre vegyék a rejtélyes aszteroidát és a roncsot...
|
|
|
Post by Haruhi on Oct 27, 2013 7:43:59 GMT 1
A néma csillagromboló alakja lassan formálódott ki az aszteroidák és más, kisebb bolygóközi törmelék között. Ugyan valamennyi lepattant a még mindig kitartó páncélzatáról, néhol már akadtak olyan nyomok, melyek nagyobb találkozásokra utaltak. Aki körbehajózta csupán megerősíthette az eddigi sejtéseket: elhagyatott volt, a rendszerek tartalék szint alatt műküdhettek csak, melyről néhány még pislákoló navigációs fényszignál árulkodott. Élólénynek az űrből vizsgálva nem volt nyoma, s ki az Erő segítségével igekezett letapogatást végezni, az sem találhatott élőlényre utaló jelenlétet, vagy... talán mégis? Nem, egyszerűen nem lehetett megmondani, valami nagyban zavarta az érzékeket és bizonyára egy Erőérzékeny lénynek sem tartott sokáig, míg figyelme az aszteroida felé fordult. Az radiált egy ismerős, ám mégis nagy részben ismeretlen fenomémomtól: mélyen, s töményen járta át az Erős Sötét Oldala
/Elnézést, hogy ilyen rövid lett. Eredetileg az első leírásba ment volna, csak kifelejtettem, most talán megteszi/
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 27, 2013 21:14:31 GMT 1
- Nem érzékelünk életjeleket a csillagrombolón. Atmoszférát sem, és a rendszerek legnagyobb része teljesen mûködésképtelen. - A Fény vadászai széles ívben húztak el a roncs mellett, miközben Syal az A-szárnyú domború, jó kilátást nyújtó plexijén keresztül megfigyelte a roncsot. A külsõ borítás az alkalmi aszteroida-becsapódásoktól eltekintve épnek tûnt, sehol nem látszódott olyan találat nyoma, ami harcképtelenné kellett tegyen egy ekkora hajót. Márpedig egy csillagromboló esetén ennek tényleg nagy találatnak kellett lennie. - Vettem, Szõrmók, továbbra is mellettetek vagyunk. - reagált Syal, ahogyan a gépek az állomás felé fordultak.
- Szkenneljük a bázist.... - olvasta Syal Lowbacca legújabb szavait a monitorán, amikor az egymásköztiben szinte ugyanebben a pillanatban felharsant a vuki lefordíthatatlan, meglepett kiáltása.
Syal elõre pillantott, és most már szabad szemmel is meg tudta állapítani, hogy miért lepõdött meg annyira a vuki. A bázis feléjük esõ oldalán nyílni kezdett egy méretes hangárajtó. - Szõrmók egy és kettõ leszáll.. - olvasta most meglepett arckifejezéssel Lowbacca következõ üzenetét Syal és mindenki más is. Egy "hagyományos" elvek alapján mûködõ katonai szervezetben elképzelhetetlen lett volna, hogy a technikai felderítõ vadászok közül akármelyik is dokkoljon egy elhagyott, valószínûleg nem mûködõ, ki tudja, milyen veszélyeket rejtõ bázison. Ez a feladat legfeljebb a fregatt rohamcsapatára irányult volna, megfelelõ biztonsági intézkedések foganatosítása után. Azonban a Fény Hadseregében máshogy mentek a dolgok, és ha egy jedi azt mondta, hogy leszáll, akkor bizonyára jó oka volt rá. Ráadásul mivel a kísérõgépben is erõhasználó ült, így nem kellett félteni a parancsnokot. - Nyugtázom, Szõrmók-egy. - biccentett Syal, és megfordította a gépét. - Visszatérünk jeladó távolságba, és üzenünk az Antares Kilencnek, hogy küldjenek erõsítést.
Lowbacca gyors vakkantással nyugtázta, majd a hangár felé kormányozta géppárját. Valóban okosabbnak tûnt volna megvárni, amíg a fregatt rohamcsapata siklóra száll, és ideér, de az Erõn keresztül Lowbaccát megérintette valami.. valami sötét, és sürgõs. Valami volt azon a bázison, ha nem is feltétlen élõ.. inkább csak egy lenyomat. A vuki pilóta és kísérõje lassan, méterrõl méterre haladva lebegett be a hangárba, majd puhán padlót érintettek az Owool-okkal. Lowbacca elnyújtott üvöltést hallatott, majd kiterjesztette érzékeit az Erõn keresztül. De miután továbbra sem tudta pontosabban behatárolni a különös érzés forrását és mibenlétét - azon kívül, hogy valahonnan a bázisról kellett, hogy jöjjön - , nekilátott, hogy ellenõrizze a szkafandere rendszereit és felkészüljön a kiszállásra. A raj másik jedi pilótája, a kísérõgépet vezetõ ithori, Te'en Sul és így tett.
Pillanatokkal késõbb a pilótafülke plexije oldalra csúszott, és Lowbacca fején légzõmaszkban, kezében fénykardjával lelépett a hangár padlójára..
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Dec 27, 2013 21:43:00 GMT 1
Lowbacca és társa elindultak az egyik kijárat felé, ami a hangár szélén sötétlett, amikor a komjukban újra felhangzott D'ukal kapitány hangja. - Jedi Lovag, Penge-osztag, figyelem, új parancsot kaptunk, átirányítanak minket. Bevetést megszakítani, kérem, azonnal térjenek vissza a fedélzetre mindannyian. - Roawr- Segélyhívást kaptunk a Kathol-szektorhoz közeli Pergitor rendszer kormányától. - adta meg a választ Lowbacca fordítást nem igénylõ kérdésére a kapitány. - És mi lennénk a Fény egyetlen bevethetõ egysége? - ez már Syal hangja volt. - A parancsnokság csak annyit közölt, hogy sürgõs biztonsági okokból nem tudnak több hajót nélkülözni. Egy korvett útban van ide, hogy átvegye az állomás õrzését, de minket átirányítanak. Kérem, térjenek vissza mihamarabb. Lowbacca még néhány pillanatig az Erõn keresztül vizsgálgatta a közeli sötét jelenséget, majd felmordult, megvonta a vállát és visszasétált a gépéhez. Ha máshol van rájuk szükség, akkor máshol van rájuk szükség. És akármi is van itt, az nem fog innen elmenni egyhamar. A fregatt percekkel késõbb, miután minden vadászgép visszatért a hangárjába, felgyorsult és eltûnt a hipertérben.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 3, 2015 19:20:41 GMT 1
A hajó, amely az EGB Különleges Műveleti Erők új sorozatának vadonatúj egysége volt, csak nagyon távoli módon emlékeztetett arra a köztársasági Dreadnought-ra, amelynek kibelezésével - átalakításával lérehozták polneyei tervezői. Az extra pajszgenerátorokkal, érzékelőkkel és nagy energiájú kristály-fáziváltó ütegekkel felszerelt nehézcirkálót kifejezetten nagy távolságú, magányos mélyűri műveletekre alakították ki... pont olyanra, mint amelynek éppen a végére értek ezen az Erő háta mögötti koordinátán.
A Silent Hill ideiglenes parancsnoka, Cybil, aki az indulás óta számtalanszor elgondolkodott azon, hogy miféle klóntartály-beli villámtanításos frissítés kellhetett ahhoz, hogy mesterlövész-kommandósból műveletparancsnokká léptessék elő, félresimította szőke hajtincseit, miközben a Bendő-osztályú csatacirkáló megközelítette az állomást, amely mellett néhány hajóroncs keringett.
- Készüljenek az átszállásra! - utasította alárendeltjeit Cybil. A polneyei klónokból és fiatal cosrai kadétokból álló vegyes legénység azonnal engedelmeskedett. - Figyeljenek oda minden szokatlan jelzésre! - folytatta a parancsnok. - A korábban itt járó szövetségi és jedi vegyes különítmény rendkívül szokatlan jelenségeket tapasztalt! Mihamarabb biztosítanunk kell az állomást!
Egy a sok közül, gondolta a Cybil. Egy a sok koordináta közül, amelyek ahhoz kellettek, hogy az EGB az Ismeretlen Vidéken át a Ssi-ru és Chiss Főszektorok felé biztonságos hipertéri útvonalakat építsen ki. Egy azon kevesek közül, ahol a korábbi jelentések miatt nem egy egyszerű cosrai mélyűri felderítő, hanem a Különlegesek egyik egysége kellett, hogy elvégezze a biztosítást és az új átjátszó- és navigációs állomás létesítését.
- Átszállóegységek útban! - jelentette egy hirtelenszőke, cosrai fiú a legénységi árokból. Cybil egészen szimpatikusnak találta.
- Gyertek csak elő, szellemek - suttogta maga elé a bázis fekete tömegére pillanatva Cybil, szinte várva arra, hogy választ kapjon. -, épp itt az ideje előmásznotok, és átadni a helyetek az új tulajdonosnak... nekünk...
|
|