|
Post by Grodin Tierce on Sept 22, 2013 22:36:37 GMT 1
A hajdani Yuuzhan Vong invázió egyik elsõ áldozata, egy rendszer, ahol a támadók elõször vetették be dovin basaljaikat, akkora mennyiségben, hogy a gravitációs torzulások hatására a bolygó és holdja pályája keresztezze egymást...
Egy halott rendszer a sok közül a Peremvidék külsõ karéján, amelyek a Yuuzhan Vong invázió csúcspontján az idegenek új univerzumának átformált központjai voltak... ahol korallképzõdmények és hatalmas hajóbölcsõk telítették be a bolygók felszínét és a felettük lévõ ûrt, ahol a csillagok energiája az új élet hírnökeit táplálta formáló munkájukban...
És amelyek aztán üres, élettelen semmivé lettek, miután a Szövetség katonai ereje az inváziót követõen megtisztította õket a Yuuzhan Vongtól, képzõdményeiket, elpusztítva, dolgozóikat és harcosaikat deportálva Zonama Sekotra.
Egy halott rendszer a sok közül, ahová nemhogy az Újjáépítési Hatóság hajói, de még a törvény elõl menekülõ csempészek és bûnözõk sem értek el... ahová az õslakos civilizáció néhány ezer, szerencsésebb esetben néhány tízezer életben maradt tagja, a hajdani milliók, vagy milliárdok satnya maradékai nem akartak, vagy nem tudtak visszatérni. Egy halott rendszer a sok közül, amelyik az élet nélküliség feketeségében lebegett...
..egészen mostanáig. Egy aszteroidára emlékeztetõ képzõdmény jelent meg a rendszer szélén, szinte a semmibõl elõlépve. Aztán még egy... és még egy. Fedélzetükön harcosok és formálók sokaságával, a Yuuzhan Vong felderítõhajók eltûntek a bolygó és holdjának maradványai által közösen alkotott aszteroidafelhõben, hogy felkutassák a hajdani bázisuk maradványait.. és újra élettel töltsék meg azt.
A Yuuzhan Vong visszatért Sernpidalra.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 20, 2014 17:20:40 GMT 1
A hajdani hatalmas Hajóméh ugyan csak árnyéka volt önmagának, annak az óriási, majdnem hold-méretű korallképződménynek, amely félgömb alakú teknőként lebegett a darabjaira szakadt, pályájáról lesodródó Sernpidal bolygó maradványai között, ahol a Yuuzhan Vong inváziós erők először demonstrálták egyik legfélelmetesebb taktikájukat, amikor a bolygó holdját egy óriási dovin basal segítségével a planétába, egyenesen lakosaik fejére hajították egy miniatűr kataklizmában. Az eredeti Hajóméhet formálói és gazdái maguk mögött hagyták, amikor népük a Zonama Sekotra költözött az invázió végén - s bár a Szövetség megpróbálkozott a hatalmas korallképződmény felrobbantásával, a fegyverek nélküli, félig kifejlett, a formálás folyamatában félbehagyott és elpusztult hadihajók széthulló héjait tartalmazó óriási teknő láthatóan nem érte meg az erőfeszítéseket. Így magára hagyták, igyekezvén megfeledkezni arról a pusztításról, amelyet a Sernpidal képviselt. Egy bolygó vongformálását vissza lehetett fordítani, a menekültek elpusztított otthonait újjá lehetett építeni, de a Sernpidalt és holdját még a legfejlettebb technológia sem hozhatta vissza.
A Hajóméh legnagyobb épen maradt darabja így aztán szinte épen, tárt korallkarokkal várta Nas Choka felderítőosztagát, amely után újabbak és újabbak érkeztek a rendszerbe. A Formálók hatalmas karokkal felszerelt kiszolgáló hajói ott tüsténkedtek a Hajóméhben növekvő új Uro'ik cirkálók körül, melyek törzse több tucat árnyalatban játszott, azt a hatást keltve, mintha az aszteroidák között lebegő koralldarabok és hajótörmelékek legépebb darabjait hasznosították volna összeállításukhoz - ami így is volt.
Ez a látvány tárult a Halálbolygó parancsnoki központjában és egyúttal fő megfigyelőtermében tartózkodó konstrukciós csapat vezetőire, amikor a hatalmas űrállomás a rendszer szélén kilépett a hipertérből.
- A hiperhajtómű tekercsei hibahatáron belüli teljesítményfluktuációt mutatnak. - jelentette a meghajtásért felelős legénységi árok tisztjei mellől Agunow doktor. - Kitűnő. - Lex Lu'uthor úgy feszített a hatalmas létesítmény hídján, mintha ő maga lenne a Császár. Végtére is olyan tűzerő volt a kezében, amit több, mint negyven éve nem látott a galaxis. És most készen állt arra, hogy bevessék végre-valahára azok ellen, akik miatt sokak szerint birodalmi elődeit is valójában tervezték; a Yuuzhan Vong ellen. - Végezzünk pályakorrekciót és hajtsunk végre egy félfordulatot, hogy a szuperlézer célra állhasson. Tapogassák le a rendszert és mérjék be a legnagyobb korallstruktúrát! - Hármas, hatos, négyes hajtóművek, növeljék a teljesítményt. - olvasta fel az előtte lévő vaskos, egyszerre több képernyőn futó kézikönyvből a művelet végrehajtásához szükséges feladatokat az Agunow és gárdája mellett álló Mercer. - A lőelemképző rendszer kereső üzemmódon. - jelentette be a célok azonosításáért felelős tiszt, Gronius szárnysegédje. - Érzem a félelmüket. - tette hozzá a Lu'uthor egyik oldalán álldogáló Silas nagyúr, de a másik, magasabb chagriai oldalba lökte. - Ostoba. A Yuuzhan Vong láthatatlan az Erőben. - Oh.. hmmm. - mormogott maga elé Silas, kilogikázva, hogy ha nem a Vong, akkor mégis kiknek a félelmét érzékelte. - A kíséret egységei elfoglalták a pozíciókat. Három Yuuzhan Vong hajót azonosítottak, cirkáló osztály. Felénk tartanak. - tette hozzá eltökélt hangon Gronius. - Lényegtelen. Mire ideérnek, már rég végeztünk. - vont vállat Lu'uthor. - Cél befogva! - jelentette be az adjutáns, miközben a kivetítő széles, ívelt képernyőjén felvillant az aszteroidák között lebegő hatalmas korallstruktúra, ami körül csak úgy rajzottak a kisebb Vong járművek és lények.
- Azt ott kicsit jobbra... azt pedig ott állítsa hatvan százalékra. - hajolt a szuperlézer generátorait figyelő zászlós válla fölött át a mutatókat figyelő Arisaka. Jól tudta, hogy a meghajtáshoz és az egyéb alaprendszerekhez képest a fegyver éles helyzetben való használata jóval veszélyesebb... úgymond, hiperhajtóművet és ionmeghajtót mindenki tudott építeni, csak a megfelelő elvezetésről és energiaforrásról kellett gondoskodni, ami lehetővé tette egy ekkora tömeg mozgatását. A szuperlézer már egy kicsit más történet volt. - Most pedig uraim. - emelte fel a hangját Lu'uthor, bár a teremben amúgy is feszült csend uralkodott. - Szemléljük meg együtt, mire képes a Sith Birodalom ékköve, ez a tökéletesen harcképes, bevethető űrállomás! Admirális, tüzeljen! - Tüzelés! - adta tovább a parancsot dagadó mellkassal Gronius. Arisaka ujjai végigzongoráztak a kezében lévő adatrögzítőn, ahogyan a kezelők továbbították az utasításait a reaktortermekben ülő kezelőknek. - Gyújtószerkezetet bekapcsolni!
Az állomáson finom remegések sorozata futott végig, ahogyan mindannyian mereven a képernyőre meredtek. Nem sokára, egy minden eddiginél erősebb rezgés után láthatóvá váltak az állomás gömbjén lévő mélyedés szélén lévő plazmasugarak, amelyek a fókuszpontban egyesülve immár egyetlen halálos, zöld energiahullámként száguldottak az aszteroidaövezet felé.
A Yuuzhan Vong hajóméh előtt lévő aszteroidák és kisebb korallegységek elpárologtak, majd ahogyan a sugár becsapódott a képződménybe, a teknő helyén hatalmas tűzgömb jelent meg, ami elnyelte a környező kisebb hajókat, a Sernpidal és holdja mellettük lebegő darabjait, és általában minden egyebet.
A teremben néhány másodperc múlva kitört a tapsvihar. - Generátorok tartalékra, energiaelvezetőket bekapcsolni, felesleges töltés levezetése folyamatban, adatok értékelése folyamatban. - sorolta Agunow. Lu'uthor elégedetten bólintott. - Látják, mondtam én, hogy nem lesz semmi probléma. Rögzítsék a sikeres teszt felvételeit, és ellenőrizzék a rendszereket. - Az Uralkodó hatalmas fegyverre tett szert ezzel. - jegyezte meg Uma Nagyúr, és csak ő maga tudta, hogy valójában kire gondolt. - Tájékoztassuk a parancsnokságot? - érdeklődött Gronius, aki bizonyára szeretett volna elhencegni vele, hogy ő adta ki hosszú évtizedek óta az első tűzparancsot egy ekkora állomásnak. - Nem. - rázta meg a fejét Lu'uthor. - Majd személyesen én jelentek az Uralkodónak.
Azzal a sithekkel a sarkában kivonult a hídról.
- Nem tetszik ez nekem. - jegyezte meg félig magának a létfenntartó és egyéb másodlagos rendszerek állapotjelzőit figyelő Brews. Arisaka nem szólt egy szót sem, csak feljegyzett még néhány dolgot a kézikomjába. Határozottan érdekesnek találta a helyzetet.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 20, 2018 20:14:20 GMT 1
A hajdani hatalmas Yuuzhan Vong hajóméh kétszer épült fel szinte a semmiből, az idegenek érkezése előtt prosperáló és gazdag, élettel teli planéta és holdja anyagából, amelyeket az extragalaktikus harcosok egymásnak ütköztettek, és kétszer semmisült meg utána e galaxis lakóinak koordinált támadása és technológiai szörnyszülötteinek bevetése eredményeként.
Extragalaktikus Yuuzhan Vong és e galaxisbéli Birodalmak szuperfegyvereinek összecsapási, avagy éppenséggel tesztzónája volt ez, ahol különösen élénken volt kitapintható a káosz energiája, ahol a rengeteg halál olyan erős rést ütött a valóságokat egymástól elválasztó, egyre vékonyodó szöveten, hogy azon nem hogy egy-egy személy, de egész népek, fajok, flották léphettek volna át.
Abeloth, az Alapító jem'hadar flottája ide vonult vissza a Korribantól, még éppen csak átslisszolva az egyre nehezebben járhatóvá váló Crioptera - résen és a Bimmiel felé megkerülve a serennoi területeket. A mèg verten és menekülve is jelentős, több, mint egy élvonalbeli flottányi erőt képviselő elit hajóhadnak egyetlen sith milícia sem tudott volna, és ennek megfelelően nem is próbálta útját állni.
A Csillagok Királynője elgondolkozva bámulta a felrobbantott bolygó, majd a törmelékéből épített és utána szintén lerombolt Hajóméh romjait. Újra és újra megállapította magában, mennyire tökéletes gyermeke volt a Káosznak a Yuuzhan Vong, amíg a megfelelő isteneket szolgálta. De épp ez a tökéletesség lett a veszte, ahogyan annak a bolond öreg Waranousnak, az Időrablónak is - és mindennek amibe belekezdett.
E galaxis pondrói túlsagosan büszkék voltak saját esendőségükre, halandóságukra ahhoz, hogy elfogadják a Káoszt. Ha teljes, színtelen, könyörtelen valójában állt eléjük, mint a Yuuzhan Vong, vagy Waranous, összefogtak ellene, és együtt erősebbek voltak.
A jem'hadar és a vorta megtérítése azonban új perspektívát adott Abeloth számára. Rájött, hogy ahogyan korábban e galaxis illegalitásba kényszerült, üldözött sithjei, úgy most a Káosz követői is először rejtőzködve érhetnek el nagy célokat.
A vorta és a jem'hadar bármennyire is genetikailag kondicionáltak voltak, hűségüket és erejüket a nagyurak iránti, rajongásig felerősített lojalitás adta - amit Abeloth az Alapítók valóságának megteremtésével könnyedén konvertálhatott olyasféle vak ragaszkodássá és szeretetté, amit a gyámoltalan kisgyermek érez anyja iránt.
Neki pedig éppen erre volt szüksége.
A Dominium egyszerre nem csak átmeneti, ideiglenes megoldásnak, hanem valós lehetőségnek tűnt céljai megvalósításához. Ehhez viszont új bázisterületre volt szükség. Korriban és környéke immár a hamis Próféta híveinek bűvkörébe került, ezt Abeloth világosan érezte. Máshová kellett áttennie a bázisát, és szövetségeseket kellett találnia a Domínium számára.
A megoldás pedig ésszerűbb és egyszerűbb volt, mint elsőre gondolta volna.
Taktikát kellett változtatnia, erre Sordis hozzá került emlékeit kutatva hamar rádöbbent. Azok, akik megtagadták az élet és az Erő minden formáját, Sordis emlékei alapján igenis át tudtak lépni ezen az árnyékon és ha úgy vélték, az érdekükben áll, gyakorlatilag bárkivel szövetkeztek.
Abeloth így elvetette az ESB maradványait, mint lehetséges opciót a Domínium szállásterületének. A győzelem kulcsa odaát várta, a galaxis átellenes oldalán, a Káosz eredeti szülőhelyén, amit ma e galaxis lakói Ismeretlen Vidéknek neveztek. Ahol hamarosan az Erőt Megtagadók flottái lepnek el majd mindent, életteret keresve az Ismeretlenben, nem tudván és nem értvén, miért oly kihalt az a vidék.
Ahogyan a Káosz első követőit, a rakaták Végtelen Birodalmát is húzta valami arrafelé, úgy az új letéteményesek, az EGB fiai is ott keresik majd a választ.
A Dominium pedig ott lesz és baráti jobbot nyújt majd...
Ehhez persze néhány változtatásra volt szükség a terveiben. A közelben ténykedő csontos képű tudósok azon voltak, hogy mesterséges kaput nyissanak Abeloth valósága és e közőtt az univerzum között. A Csillagok Királynője márpedig ezt a hatalmat nem szándékozott átengedni senki másnak.
Sordis átvett emlékeiben kutatva Abeloth azt is tudni vélte, kit akarnak felhasználni erre a Kardass nevű planéta hitetlenjei.
Meg kellett akadályoznia, de új terve miatt a jem'hadart nem használhatta erre. Ahogyan a másik avatarját sem, aki éppen Lothal titkának megfejtésén ügyködött - idő előt és feleslegesen fedte volna fel magát. Egyszerűbb megoldás kellett.
Weyoun szótlanul lépett be a kabinba, amelynek keresztül Abeloth az összeomlott rendszert szemlélte, megérezve teremtője és gondviselője mentális hívását.
- Mi a parancsa, Alapító? - Vidd a flottát a Kesh nevű rendszerbe, az Ismeretlen Vidèk átellenes oldalára - parancsolta Abeloth, majd átnyújtott a vortának egy adatkristályt, amelyen egy sor koordináta szerepelt, amelyeket még a bolond öreg Hilts fejéből olvasott ki a Korribanon, miközben kifacsarta és átrendezte az elméjét. - Ezeken a koordinátákon Kesh népe által használt lerakatokat és figyelőposztokat találtok majd. Maga a központi rendszer egy aszteroidamező, mint ez is. Ott berendezhetitek az első új hajógyárakat és keltető üzemeket.
Weyoun lelkesen bólogatott, mint aki szerint ez a legnagyszerűbb terv, mint amit valaha hallott. Abeloth mèg egy kristályt adott át neki. - Az ezen szereplő telepatikus sávon pedig eléred a másik szolgámat, Xenorthot. Mondd meg neki, hogy a Tython megtalálásánál sürgősebb feladatom van a számára. Szüneteltesse, amit csinál, és jöjjön ide a hajóval együtt. Szükségem van a Dracoon-ra.
|
|