|
Rutan
Jun 19, 2015 17:06:17 GMT 1
Post by Revan on Jun 19, 2015 17:06:17 GMT 1
Leru figyelmesen hallgatta a lány minden szavát, megfigyelte a reakcióit és az Erőn keresztül az érzéseit is szemmel tartotta. Meg akarta ismerni, amennyire lehet. Néha félre sandított, hogy lássa, Caden hogy halad, de egyébként Ranira összpontosított, amennyire csak tudott. -Nem, ez nem próba. Csak beszélgetünk. Még csak az sem fontos, hogy én lovag vagyok, te pedig padawan. Két személy beszélget, ennyi. Szeretnélek jobban megismerni, hogy a lehető legjobban tudjalak tanítani, míg el nem jutsz a következő mérföldkőig. Rani mintha nem teljesen értette volna, amit mondott. Mármint ő nem a jedi rendre gondolt, mennyire sokfélék is a ott lévők. -De mesélj akkor kicsit saját magadról. A népedről, a bolygóról, ahonnan származol. A szokásaitokról. Ilyesmik is érdekelnek. Tudod, mintha csak egy barátodnak mesélnél.
Tudta jól, hogy Caden számára nem könnyű a helyzet. Jelenlegi helyzetben ő tekinthető a padawanok közül a legjobbnak, de nem szabad hagyni, hogy ez a fejébe szálljon. De valahogy érezte azt is, hogy mélyebbre kell ásni, hogy fény derüljön az igazságra, ami itt meghúzódik. -Sose felejtsd el, hogy mindig van hová fejlődni. A tanulás akkor ér véget, mikor eggyé válsz az Erővel. Tano mesternek megvan a maga stílusa. Ezért az építő jellegű kritikája szimpla kritizálásnak tűnik nem ritkán. Ezt a renden belül mindenki tudja. Nagyon is próbál példamutatásra sarkallni. Felhívja a figyelmed a hibákra, amiket vétesz, azért, hogy a jövőben elkerülhesd őket. Ezzel együtt a társaid is tudják, hogy az hiba, tehát végül is irányt mutattál nekik. De nem csak téged ért kritika, emlékezz csak vissza, amikor a mester tette próbára Sialát, aztán neki is elmondta, mi volt a tévedése. A mentorok dolga az, hogy kritizáljanak, pont azért, hogy ezzel a fejlődésre ösztönözzenek. Nem vagy egyedül az érzéseiddel, sokan átmentek ezen. Még én is... Amikor az arcát a kezeibe temetta, Leru megértette végre, mi is bántja a fiút. Oda hajolt a fiúhoz és gyengéden magához karolta, fejét az övére hajtva. -Van egy mondás, amit egy könyvben olvastam, szerintem idevág. Úgy hangzik: 'Élj ma, harcolj holnap!'. Nem kell szégyenkezned, amiért akkor tehetetlen voltál. Bárki az lehetett volna. Ha megpróbálsz szembeszállni velük, akkor a te utad is ott ér véget. Azzal vághatsz vissza nekik, hogy megfelelően felkészülsz és megteszel mindent azért, hogy ne legyen újabb Sheddu Maad a jövőben. Ha kell, legközelebb szállj szembe velük, de akkor se egyedül. Nem oldhatsz meg mindent magadban. Sosem szégyen segítséget kérni...Ja és magunk között nyugodtan szólíts Lerunak, nem kell lovagozni, mindenki azt teszi. Pedig alig pár évvel vagyok csak idősebb egy padawannál. Remélte, hogy ki tudja űzni a fiúból a bűntudatot. Meg valahogy megértetni vele, hogy Tano mester a javát akarja, nem a vesztét.
Siala teljesen megszégyenülve állt Tano mester előtt. Eddig sem gondolta, hogy sokra tartja őt, de most még annyira sem. Arra számított, hogy megdorgálja, hogy milyen dolog már így viselkedni. De nem. A mester oda lépett hozzá és átölelte őt, úgy ahogy volt. Nem próbálta ráerőltetni a tekintetét, csak kimutatta az együttérzését. Amióta eljött otthonról, most először viselkedett vele valaki ennyire gyengéden. A szülei megértőek voltak, de nem igen tehettek az otthoni viszonyok ellen. Bár nem szívesen engedték el, mégis ők döntöttek úgy, hogy Siala sorsa akkor lesz jobb, ha a jedik veszik gondjaikba. A hozzá hasonlók között talán békére lel a lelke. Siala végül átkarolta a mestert a derekánál, próbálta nem rá zúdítani minden bánatát és alaposan kisírni magát. Csak csendben szipogva hallgatta Tano mester szavait, amik a határozottság mellett jólesően gyengédek voltak. -Én...Én nem haragszom rá. Nem is mondott semmit, csak kiolvastam a szemeiből, amit gondol...megvet, de nem értem miért. Más fajúak vagyunk, de mindketten padawanok. Barátoknak kellene lennünk...Vagy legalább nem ellenségnek... Szép lassan abbahagyta a pityergést és már csak a szipogásából tűnt fel, hogy nemrég még a padlót itatta. Tano mester bátorító szavai segítettek neki megnyugodni. Rájött, hogy benne nem csak egy mentort, hanem egy barátot is kapott. Még ha ez egy mester-tanítvány kapcsolat is. -Rendben. Megpróbálom...Nem, meg fogom mutatni neki. Megbocsájtok neki és...és talán barátok leszünk...Köszönöm, Ashoka. Szemei hirtelen felpattantak, amikor rádöbbent, hogy mit is mondott. Egy ilyen kedves segítségnyújtás után így elszólni magát. Felpillantott percek óta most először a mester arcára. -Mármint Ashere...Vagyis...Tano mester. Elnézést... Kissé szégyenkezve lehajtotta a fejét. Tano mester jó volt hozzá, ő meg tiszteletlenséggel hálálta meg. Talán nem volt veszve a dolog. Eddig sem eresztette el, de most megint hozzábújt egy kicsit. -Bocsánat, nem akartam tiszteletlen lenni.-mondta végül, de csak a földet nézte oldalra fordított fejjel. De már nem sírt. Szomorúságát felváltotta az a kis zavar, amit egy tévesen kimondott névvel okozott saját magának.
|
|
|
Rutan
Jun 20, 2015 13:15:00 GMT 1
Post by Haruhi on Jun 20, 2015 13:15:00 GMT 1
- De én meséltem! - erősködött, de legalább egy kicsit érthetőbben fogalmazott a mester - Úgy azért nem tudom hogy kell barátnak is mesélni, meg én csak a jedi szokásokat ismerem, olyan vagyok mint bármilyen jedi! Meg hát csak az Ossust meg ilyen bolygókat ismerek, bár az most éppen nem tudom milyen a Sithek után... amúgy is, egy bolygóról nem nagyon lehet beszélni, mert vannak sokkal fontosabb dolgok mint például mások bolygói, azért is mert a jedinek tudnia kell jedinek lennie! Igen, a tanulás fontos! Kényelmetlenül toporgott a padlón, nehéz volt úgy beszélgetni hogy ismételnie kellett magát
***
Tízezer év hosszú idő volt, bár nagyon úgy tűnt hogy valami nagyon nagy történet lehetett a dolog mögött, elvégre annyi mindent mondott és ez jó is volt így, csak hát arról a dologról nem nagyon. Kíváncsi volt, de egyelőre meg volt neki adva hogy mit csináljon és a feladatai azért mindig is a prioritás voltak ugye! Mindenesetre... - Áhá, úgy tényleg nehéz leülni az asztalhoz ha olyan ételt hoznak ami nagyon nem jó senkinek, ez akár a fő oka is lehet annak hogy ennyire rosszban vannak egymással is? Ha rossz egy házigazda akkor a vendégek is rosszak!
|
|
|
Rutan
Jun 20, 2015 16:25:35 GMT 1
Post by Enz on Jun 20, 2015 16:25:35 GMT 1
Caden egyre inkább úgy érezte, hogy szétfeszíti a fájdalom, amit érzett abban a pillanatban. Úgy érezte, senki sem tudja megérteni őt, és senki sem kíváncsi az ő gondolataira. Még Leru lovag is a mestere pártját fogta, de ő minden észérv ellenére sem tudott egyetérteni vele. Itt kettejükkel kivételeztek, egyikükkel pozitív, vele pedig negatív módon. Azonban mindezek a negatív gondolatok egy pillanat alatt elillantak, ahogy a miriali odalépett hozzá és átölelte. Teste melege, erős karjainak érzése maga körül jóleső biztonságérzettel töltötte el. Szótlanul hallgatta végig a lovag hozzá intézett szavait. Ahhoz nem volt elég, hogy megszabaduljon a bűnösség érzésétől, de ahhoz igen, hogy lecsitítsa a benne forrongó bűntudatot. - Köszönöm, lovag... Leru - javította ki magát. Szokatlan volt, hogy valakit ne a címe szerint nevezzen meg, de remélte, hogy hamar hozzászokik. Pár pillanatnyi csend után folytatta a beszédet, két oldalról a lovag vállába kapaszkodva kezével. - Azt hiszem igazad van. Ha aznap meg is halok, akkor sem tudtuk volna megállítani a sith flottát. De... De én nem szeretek másoktól segítséget kérni. Ha valamit nem tudok elintézni magam, úgy érzem kudarcot vallottam. Nem akarok más kényének kitéve lenni, vagy épp olyanokat dolgoztatni, akik fontosak nekem. Főleg, ha ezzel veszélybe sodrom őket. Egyre jobban ki mert tárulkozni a lovagnak, de legbelül egész végig attól tartott, hogy az kineveti. Mikor először a Rendbe került, elkényeztetett ficsúr volt, aki toporzékolva sírt, ha valami bántotta, és ezért sokan gúnyolták ki. Akkor határozta el először, hogy erős lesz, Sheddu Maad pedig megerősítette ebben.
Sendre rezzenéstelen arccal hallgatta végig Ranit, és most először tűnt úgy, hogy valaki komolyan veszi a szavait. Egyik kezével végigsimított arcán, mintha gondolkozna valamin, majd bólintott. - Meg van a magadhoz való bölcsességed, padawan - mondta, és ez még dicséretnek is beillett. - A kulturális különbségek miatt van olyan sok konfliktus a Galaxisban. A vagyoni különbségek miatt pedig egy-egy társadalomban. Senali és Rutan, bár közel vannak egymáshoz, kultúrájuk jelentős pontokon eltér. Talán nem lesz addig sosem béke, amíg valaki közbe nem lép.
Siala ölelésére válaszul átkarolta derekánál a mestert, és Ashere hallotta, ahogy tovább sír. Fájt a szíve a fiatal padawan miatt, hiszen pontosan tisztában volt azzal, min is ment keresztül. Támogatásra volt szüksége és iránymutatásra, hogy a gyengeségét leküzdje, és abból erőt kovácsoljon. Nagyon jól tudta ezt, hiszen egyszer már ő maga is végigjárta ezt az utat. Gyengéden megcirógatta fejét a halántékánál, és hallgatta a válaszát, mindenféle megszakítás nélkül. Mikor a végén a lány megemlítette azt a bizonyos nevet, arcára aprócska mosoly ült. - Nem voltál tiszteletlen, Siala - felelte a lánynak, hangjában pedig egy kis öröm bújkált. - Sokan és sokszor hasonlítottak már Ahsokához, és ez mindig örömmel tölt el. A Lázadás egyik vezetője, nagyszerű jedi... és a világ legcsodálatosabb anyja volt. Óvatosan elengedte Sialát, mivel sírása már elállt, és lassan úgy tűnt, hogy megnyugodott. Ashere azonban kicsit füllenteni kényszerült: valójában mindig is zavarta az összehasonlítás. Úgy érezte, sosem tudja azt elérni, amit anyjának sikerült. - Caden most keresi önmagát és a helyét a világban. Eddig mindig úgy viselkedett, ahogy elvárták tőle, ezért nem tanult meg önmaga lenni. A legtöbbet akkor teheted kettőtök barátságáért, ha türelmes és megértő vagy vele - tanácsolta a mester mosolyogva. - Mindketten jószándékúak vagytok. Sokkal veszedelmesebb az, aki barátodnak mutatja magát, de közben az ellenséged.
|
|
|
Rutan
Jun 20, 2015 17:57:31 GMT 1
Post by Revan on Jun 20, 2015 17:57:31 GMT 1
-Egy barátnak mesélni ugyanúgy kell, mint másnak. Csak elmeséled az érdekes dolgokat. Azokat, amiket te úgy gondolsz, hogy érdekesek lehetnek mások számára. Kivéve persze a titkokat, azokat ugye nem mindegy, kinek meséled el. Kényelmesen nekidőlt a falnak és Caden után nézett. Szorgalmasan végezte a rábízott feladatot. De közben Ranira sem felejtett el figyelni. -Bizony, a tanulás nagyon fontos. Még a sithek is tanulnak. Bár ők nagyon türelmetlenek. Mindent azonnal akarnak. Na jó, nem a sithekről akart csevegni. Igazából csak beszélgetni a lánnyal. Megismerni és éreztetni vele, hogy ő sem kap kevesebb figyelmet, mint a többiek. -Mondd csak, jól kijöttél a többi növendékkel? Találtál közöttük barátokat?
Leru teljesen megértette Cadent. Sajnos nem volt ritkaság az ilyesmi. A háborúk sok özvegyet és árvát csinálnak. Vajon ki a szerencsésebb, aki sosem ismerte a szüleit, vagy aki igen, de idő előtt elveszítette őket? Nehéz megmondani. Valószínűleg ha megkérdezne egy-egy ilyen személyt, a másikra voksolnának. Nem eresztette el a fiút, hagyta, hogy megnyugodjon. -Elhiszem. Meg akarsz óvni mindenkit és magadat áldoznád fel inkább, mintsem másokat küldj a halálba. De néha sajnos muszáj. Még a legnagyobb jedi vagy sith sem képes egymaga mindenre. Ráadásul azzal, hogy másokat folyton óvni próbálsz, el veszed tőlük a lehetőséget, hogy tegyenek a saját sorsukért. Gondolj csak bele, mivel segítesz igazából valakinek? Ha megvéded egyszer egy haramiától, hogy később ugyanaz vagy egy másik megint megtámadja, vagy megtanítod, hogyan védje meg magát? Szerintem könnyű kitalálni. A jedi dolga, hogy óvja azokat, akiknek szükségük van rá és őrizze a békét. Most sem azért vagyunk itt, hogy a Senali és Rutan helyett tárgyaljunk. Megegyezni nekik kell, mi csak segítünk, hogy a lehető legsimábban menjen véghez a dolog. Lehetőleg vérontás nélkül.
Kellemes érzés volt, ahogy Tano mester megcirógatta a halántékát. Kicsit olyan volt, mint mikor egy anya a lányát öleli. Jól esett neki, le sem tagadhatta volna. Amióta elhagyta otthonát, nem igazán volt része ilyesmiben. Legfeljebb kézfogást kapott, de ölelést és ilyen kedves szavakat nem. Kicsit azt kívánta, hogy ne múljon el a pillanat. Tano mester nem haragudott meg rá, mi több, a hangjából úgy érződött, hogy jól esett neki az összehasonlítás. -Sok szépet hallottam róla, a nagymamám jól ismerte. Barátok voltak. Ashere végül elengedte őt, ő pedig letörölte a ruhájával a könnyeit. Sokkal felszabadultabbnak érezte magát. Felnézett a mesterre és egy félénk, de őszinte mosolyt mutatott felé. Szerette volna megmutatni, hogy hálás az előbbiért. -Igen, tudom, hogy milyen, amikor nem találja a helyét. Neki sem lehetett könnyű sorsa...Türelmes leszek vele, ígérem, akkor is, ha nem lesz könnyű.
|
|
|
Rutan
Jun 27, 2015 19:43:00 GMT 1
Post by Haruhi on Jun 27, 2015 19:43:00 GMT 1
- Hát... eeh, biztos, de ezért vagyunk mi itt!Kissé bizonytalanul mondta, de a végére már maga is elhitte saját szavait, ami jó volt. Nem tudta mi mást mondjon neki, már minden kérdést feltett amit fel kellett tennie a mestere utasítását követve, így gyorsan körbepillantott, s nem is kellett soká keresni hogy megpillantson két új figurát. Emberek voltak szintén, de egyáltalán nem olyan ruhában mint az a kevés akikkel itt találkozott eddig, mondjuk úgy szürkébbek voltak és hát igen, biztos nem a többiekkel voltak. Gyors elnézést dobva eddigi beszélgetőpartnerének a páros felé indult, éppen mögöttük állapodva, nem is kimondottan messzire tőlük, lévén most már feltűnően halkan duruzsoltak egymás között - (...) hogy én örülök hogy nem kell mellette dolgoznom, Gasse szűkszavúbb de nem barátságtalan - mondta éppen az egyik, bár az elejéről lemaradhatott - Megértem, idegesítő és állandóan csak locsog össze-vissza, főleg arról hogy ki mit csinál rosszul ésatöbbi...- Nem értesz te meg semmit - rázta meg a fejét - ha csak az lenne. Ő furcsa, nem egészen idegesítő, hanem fenyegetőző és el tudom hinni, hogy ha tudja éppen be is váltja amit ígér- Ó, tele a gatyád egy hiperaktív kis szukától? - nevetett halkan a másik, láthatóan nem vette komolyan - Hrr... én ugyan nem, vagyis, inkább kerülöm. Egyszer amikor az egyik kutatóállomá hangárjában strázsáltam Hufftalék mellett, egy hajó rámpáján jött ő meg még pár másik fejes lefele a rámpán. De... meg mernék esküdni, hogy pillanatra mintha láttam volna egy elmosódott alakot, csak előrebbent a semmiből és aztán el is tűnt. Még sosem láttam ilyet... mondom, nincs minden rendben vele - Ja ja, te és a láthatatlan barátaid, ha nem őket látnád mindenhol akkor... áh, csitt!Nem folytatta, hanem felkapta fejét és egy harmadik, náluk jóval idősebb és kicsit magasabb férfi felé biccentett, társa pedig szintén észrevéve köszöntötte. Rani felkapta fejét gondolataiból, amik az elhangzottakat próbálták éppen megfejteni, az új jövevény sokkal érdekesebb volt, pláne hogy nem háttal volt neki és az arcát is jól megnézhette. Egy igencsak valóban öregedő ember volt, csak a tartásán nem látszott a kor, olyan fitt féle volt - A tárgyalófél vár minket, uraim. Mehetünk - jelentette ki nekik, tényleg egészen szimpatikus hangon, mire azok bólintottak és felé fordulva elindultak az egyik kijárathoz. Éppen elhaladtak mellette amikor az idősebb férfi megállt és egyenesen lenézett rá, s a szemeiben rögtön mintha valamiféle érdeklődés csillant volna fel Egymásra meredtek, Rani kérdő tekintete azonban nem váltott ki különösebb reakciót, a kicsit furcsa és zord, de egyébként nem fenyegető öreg aztán csak bólintott neki és sapkáját megérintve tovább indult kísérőivel, beveszve a tömeg közé. Vajon kik lehettek ezek az emberek?
|
|
|
Rutan
Dec 28, 2015 16:00:10 GMT 1
Post by Enz on Dec 28, 2015 16:00:10 GMT 1
Caden csendben, nagyon koncentrálva hallgatta végig Leru szavait, és magában nem győzte dicsérni a lovag bölcsességét. Nagy igazság volt abban, amit mondott neki, de valahogy legbelül mégis kétségek gyötörték azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit neki meg kell tennie, hogy megvédjen másokat. Hiszen egy jedi feladata ez volt, ő pedig nagyon szeretett volna jó jedivé válni, és mások hasznára válni. Igazságot szolgáltatni, a gyengéket megvédeni az erősebbektől. A mesterek soha nem azt tanították neki, hogy ne lépjen közben, mert elveszi valakitől a döntés lehetőségét, hanem éppen az ellenkezőjét, Caden pedig nehezen tudta ezt az ellentmondást feldolgozni magában. Úgy érezte, megbízhat annyira a lovagban, hogy ebben kikérje a véleményét, mert szerette volna jobban megérteni a jedik filozófiáját. - De Leru, ha nem védünk meg másokat, és ők meghalnak, azzal nem ugyanúgy elvesszük tőlük a szabad választás lehetőségét? - fogalmazta meg Caden. - A régi jedik azért fogtak fegyvert, hogy a Galaxis többi lakosának ne kelljen. Ha mindenkit megtanítunk harcolni, akkor nem fenyeget az a veszély, hogy több agresszió születik, mint amennyit mi megszüntetünk ezzel? Mert hát azt a tudást, amit kapnak nem csak önvédelemre használhatják fel. Őszintén kíváncsi volt rá, hogy Leru mit gondol ezzel kapcsolatban.
Sendre követte tekintetével a tőle elsiető Ranit, és észrevette a kis társaság közepén feltűnő egyenruhás Gassét. Ahogy meggyőződött róla, hogy senki sem figyeli, diplomatikus mosolya egy pillanat alatt eltűnt, és joviális arckifejezése helyén agresszív, gyanakvó tekintet ült. - Bljáty - szűrte a fogai között a szavakat. Nem szerette a cosrai arcokat látni ilyen közel magukhoz. Óvatosan kihátrált a folyosóról, és az állomás egyik kis bemélyedésénél elővette kommunikátorát. Átfutotta a friss információkat, és homlokát ráncolva akadt meg a szeme az egyiken. Úgy látszik a gondok egyre csak sűrűsödtek az elmúlt időben. Sietve hívást indított. - Ke'thrag, itt Sendre. Sürgősen el kell utaznom pár napra. Addig tartsa szóval a delegátusokat. - Gondom lesz rá - felelte a khil nagykövet. - Ugyanakkor tájékoztatnom kell, hogy üzenetben visszahívtak a kiküldetésből. - Éppen ezért kell elutaznom - válaszolta sötét hangon a férfi.
- Tudom - mondta Tano mester csendesen azzal az állítással kapcsolatban, hogy Siala nagyanyja és az ő anyja jóbarátok voltak. Meglepte, hogy éppen őt kapta padawanjául, de örült a helyzetnek. Talán az Erőnek volt betudható az egész, de talán lehet, hogy csak egy vicces kedvű idős mesternek Exocronon. Mikor Siala eléggé összeszedte magát, és megfogadta, hogy próbál kedves lenni Cadenhez, Ashere rámosolygott. Örült neki, hogy sikerült a lány lelkére beszélnie, és ő hajlandó változtatni magán a körülmények miatt. A régi rend bukása pontosan a dogmatizmusuk és begyöpösödöttségük miatt történt meg. - Ezt örömmel hallom, Siala. Talán nehéz lesz elsőre, de te erős vagy, és meg tudod csinálni - mondta neki bátorításképpen.
|
|
|
Rutan
Dec 28, 2015 17:23:33 GMT 1
Post by Revan on Dec 28, 2015 17:23:33 GMT 1
Leru próbálta a tudását a tőle telhető legjobb módon átadni Cadennek. Persze ez most leginkább filozófiai beszélgetés volt. Mit kellene és mit nem kellene tenni. Nehéz eldönteni. Még nehezebb sokszor megcselekedni. Caden sem értette igazán, hogy mire is gondol. Talán kicsit túllépte a hatáskörét ezekkel a gondolatokkal. Elvégre még nem mester, csak lovag. Pontosabban leendő mester. Még ő rá is sok tanulnivaló vár. -Valóban, a tudás magában hordozza a veszélyét annak, hogy rosszra használják. Ez a megfogalmazás, hogy megvédeni másokat, szerintem nem teljesen helyénvaló. Inkább illik ide mások segítése. Az pedig, hogy miként segítesz egy egyénnek, a helyzettől függ. Szétválasztani két verekedő gyereket talán többet árt, mint használ. Sokszor jobb hagyni, hogy egymás közt intézzék el. Ugyanez bolygó méretekben már más felállás, hisz míg a verekedés esetében legfeljebb néhány monokli a végeredmény, addig egy háborúnak tengernyi áldozata lehet. Ugyanakkor ott már a politika is jelen van. Ha van két bolygó, akik a Köztársasághoz tartoznak, de egymással szemben állnak, nem ugorhatsz be csak úgy az egyik oldalán harcolni a sereg élére. De ugyanígy akkor sem, ha nem tagjai a Köztársaságnak, mert ez megint nagyon konfliktust szülhet, mint amit megold. Arra kell törekedned, hogy segíts, ahol tudsz, de mindig fel kell mérni előbb, hogy miként ésszerű cselekedni. Ha egy koldusnak pénzt adsz, örülni fog, te is jobban érzed magad, mert segítettél. De ő holnap is éhes lesz, meg az után is. Az pedig nem biztos, hogy máskor is szerencséje lesz. Lehet, hogy egy hétig nem szánja meg senki. Viszont, ha segítesz neki keresni egy helyet, ahol kap szállást, meg valami munkát, amivel a napi betevőt megszerezheti. Máris többet tettél érte, mint a pár kredittel, amit adtál neki. Így érthetőbb? Nézd el nekem, hogy nem vagyok túl tapasztalt tanár, még én is csak lovag vagyok.
Ranival kapcsolatban arra jutott, hogy egy kissé sajátos a felfogása a világot illetően. Lehet, hogy csak ő nem elég rutinos, hogy jól szót értsen vele. Mindenesetre az nyilvánvalóvá vált számára, hogy külön figyelmet kell szenteljen a lánynak. Most annyit tehetett, hogy hagyta kicsit kibontakozni. Próbálta felmérni a képességeit. Az biztos, hogy hosszú út áll mindkettejük előtt. -Nos, mire jutottál eddig? Láttál gyanúsnak tűnő személyeket?-érdeklődött kedvesen. Persze ő is figyelt, amennyire tudott. De egy fiatal lányt, még ha nem sűrűn látott fajból való is, kevésbé éreznek zavarónak, mintha egy jedi lovag kérdezősködne.
Siala úgy érezte, hogy nem csak egy mentort, hanem barátot is kapott Tano mester személyében. Ráadásul az elődeiknek közös múltjuk is van, ez kihatott valamelyest az ő sorsukra is. A sors fintora, mondják egyes helyeken, máshol az Erő akarata. Mindenki úgy értelmezi, ahogyan neki tetszik. Valahogy legbelül tudta, hogy pont egy ilyen támogatóra van szüksége, mint a mestere. Aki elég türelmes őt noszogatni. -Meg fogom csinálni.-helyeselt. Jót tett az önbizalmának, ahogy az is, hogy Tano mester is igyekezett bátorságot önteni belé. Na persze az, hogy mennyire is bátor, majd akkor dől el, ha tényleg meg kell tennie, amit megígért. De hogyan lehetne belőle jó jedi, ha egy ilyen kis kihívás is kifog rajta? Végül ennyiben maradtak. Nem volt igazán értelme ezt tovább fokozni. Megígérte, hogy kedves lesz Cadennel, mi több, összebarátkozik vele, ha tud. Neki is jó lenne egy barát, ahogy a fiúnak is láthatóan hasznára válna. Továbbindultak végül, de egy idő után Siala próbált kezdeményezni. Figyelt arra, hogy senki se legyen hallótávolságon belül. -Mester...Szeretnék kérdezni valamit. Meg is állt, jelezve, hogy nem csak csevegni akar, hanem valami fontos téma. -Szóval...ezt már régóta meg akartam kérdezni, de nem találtam rá igazán megfelelő alkalmat. Meg azt sem nagyon akartam, hogy azt gondolják, rosszban sántikálok... Kissé szétszórt volt és zavarban is. De leginkább azért, mert ő kezdeményezett. Nem szokott kezdeményezni. Igazából beszélni sem sűrűn. -A Sötét Oldallal kapcsolatban...Van valami, amit nem értek teljesen...-kezdett bele, remélve, hogy nem rosszalló pillantás, vagy leteremtés lesz az eredménye, de most már belekezdett, végig kell mondania.-Ugye nem győzik elégszer hangsúlyozni, mennyire veszélyes. Nem telt el úgy nap, hogy ne ismételte volna el legalább egy valaki...Na de, amit nem értek az az, hogy azt mondják, ha valaki elindul a Sötét Oldalon, az többé nem tér vissza. De ez ellentmondás, hiszen én úgy tudom, hogy Darth Vader is visszatért a Világos Oldalra még a halála előtt. De még a jelenlegi tanácstagok közt is van olyan, aki megjárta a sötétséget...Értem a célját, hogy óvni próbálnak ezzel, de alapjaiban nem igaz, hiszen ha valaki át tud térni a Sötét Oldalra, akkor ugyanez visszafelé is lehetséges. Nem igaz?
|
|
|
Rutan
Dec 28, 2015 18:23:49 GMT 1
Post by Enz on Dec 28, 2015 18:23:49 GMT 1
Caden elgondolkodott Leru válaszán, és úgy tűnt érteni kezdi a mögötte meghúzódó logikát. Kissé boldog volt, hogy erre sikerült rájönnie, és nem annyira választ várva, sokkal inkább ezzel eldicsekedve szólalt meg. Hangjában érződött az afeletti izgalom, hogy megfejtette a lovag mondanivalóját, méghozzá teljesen egyedül. - Szóval azt mondod Leru, hogy a triviális segítséggel lehet nem változik meg semmi. A probléma okát kell megszüntetni, hogy jobbá váljon a Galaxis. Viszont megpróbált elgondolkozni ennek az igazi értelmén, és nem volt benne biztos, hogy a lovag pontosan ugyanarra gondolt végkimenetelként, mint ő. Caden kíváncsi volt arra, hogy a továbbgondolásban is annyira jeleskedett-e, mint az általános mondanivaló megfejtésében. Pár pillanatnyi tétovázás után kicsit megköszörülte a torkát, jelezve, hogy folytatni szeretné a beszélgetést, a közös gondolkodást. Picit feszült volt azzal kapcsolatban, hogy a lovag miként fogadja mindazt, amit mondanivalójából kikövetkezetett. Nem szeretett volna előtte olyannak mutatkozni, mint aki hülyeségeket beszél. - Szóval Leru, ha látok egy éhezőt, és adok neki enni, akkor nem biztos, hogy megoldom a problémát. De ha megkérdezem miért nincs ennie, és rájövök, hogy azért, mert a Köztársaság romlott és korrupt, akkor azt kéne megváltoztatnom? - kérdezte, úgy döntve, hogy nem kerülgeti a forró kását. Kissé radikálisnak érezte mindazt, amit mondott, és nem akarta, hogy a lovag félreértse a szándékát. - Mármint ha ezt kimondom nyíltan, akkor lehet forradalmárnak bélyegeznek, még ha ez a változtatás a jedik módszerével történik is, nem? - pontosított. Olyasmikbe már bele sem mert gondolni, hogy mi a helyzet akkor, ha valami rossz a Tanács döntése miatt történik. Meg kéne tagadnia akkor a Jedi Rendet a nagyobb jó érdekében? Vagy inkább ragaszkodnia kéne hozzá a hibák ellenére is?
Tano mester örült, hogy Sialát kicsit magabiztosabban láthatta, de valahol legbelül azért gyötrődött amiatt, nehogy hamisan keltsen a lányban túlzott magabiztosságot. Továbbhaladtak a folyosón, és az út elkövetkező része csendben telt, így Ashere is el tudott gondolkodni ezzel kapcsolatban. Tudta, hogy egy törés elég ahhoz, hogy a mostani munkája visszafelé süljön el, ezért eldöntötte, hogy figyelni fog arra, hogyan halad a kapcsolatuk Cadennel. A fiú szintén igen nehéz eset volt, és kíváncsi volt rá, Leru lovag mennyire tud rá hatni. Viszont Sialát sem akarta túlságosan óvni, hiszen tudta, hogy a lánynak magának kell felépíteni az önbecsülését. - Mondd csak - mosolygott rá bátorítólag Sialára, amikor a lány mondta, hogy van még kérdése. Siala persze elég nagy kerülővel kezdett bele tényleges mondanivalójába, de a kérdést hallva Tano mester tökéletesen megértette a lány miért érzi magát olyan kínosan. A Sötét Oldal komoly veszélyt jelentett minden Erőhasználóra, és a Jedi Rend sokszor jutott már a pusztulás szélére valaki árulása miatt. - Nehéz kérdés ez - felelte Ashere, röviddel azután, hogy a lány befejezte mondandóját. Ő is sok olyanról hallott már, akik megjárták a Sötét Olalt, mégis visszatértek, például a régi időben Revan is ilyen volt. Úgy tűnt ez az út mindannyiuk számára próbatétel: a padawanoknak személyiségüket illetően, Lerunak a jövőjét illetően, míg neki mesterként kellett bizonyítania. Mindezek fényében a kitörésre váró háború egészen aprócska problémának, monthatni zavaró tényezőnek tűnt. - Azt hiszem a mestereknek igazuk van a maguk módján. Aki a Sötét Oldal útjára lép, annak felemészti a lelkét a hatalomvágy, és végső soron elpusztítja mindazt, amiben hisz, akiket szeret. Vajon Darth Vader visszatérésével ugyanaz tért vissza, aki a Sötét Oldal útjára lépett? Az aki visszatért egy testileg-lelkileg megtört lény volt, aki elpusztította a régi Jedi Rendet és mindent elveszített, ami valaha fontos volt számára. Ugyanaz már soha nem fog visszatérni, aki átállt.
|
|
|
Rutan
Dec 28, 2015 19:42:53 GMT 1
Post by Revan on Dec 28, 2015 19:42:53 GMT 1
Látta már a lovag, hogy a padawan kezdi kapisgálni, mire is próbál kilyukadni a mondandójával. Ez megnyugtatta legbelül, hogy nem annyira csapnivaló tanár, mint gondolta. Noha Caden Tano mesterhez lett beosztva, attól még neki is kötelessége megosztania vele a tudását, hisz így tanul és fejlődik. -Így van. Kis esetekben még egyszerű is lehet, de nagyobb dolgoknál talán radikális lépéseket kell tenni. Felmerült benne, vajon Tano mester is ilyen jól halad-e Sialával. Nem egyszerű eset, de meg kellett bíznia a mesterben, már csak azért is, mert ő tanácsolta, hogy vele neki kellene elbeszélgetnie. Valahogy úgy érezte, jobban megértheti a lány helyzetét, mint ő. -Nos, azért ez így elég durva megállapítás elsőre, de nem rossz meglátás. Azonban az is lehet, hogy más oka van. Talán rossz a híre, vagy csak épp ő nem akar dolgozni, mert lusta hozzá. Valamennyire minden eset egyedi. Caden okos kölyök, gondolta magában. Sokra viheti, ha a megfelelő utat követi. Persze minden út nehéz. Az övé már a kezdeténél az volt. De manapság kié nem? Igazából nem is tudja, mekkora előnyben van a társaihoz képest. Hisz ő látott már csatát. Ami ott vár az emberre, arra nem készít fel semmilyen kiképzés. -Olyan nem igazán van, hogy a jedik módszerével változtatnak. Mi nem vagyunk miniszterek vagy kormányzók. A mi dolgunk, hogy vigyázzunk a békére és segítsünk, akin lehet. Véleménye persze mindenkinek van és kell is legyen. Ne hagyd, hogy mások véleménye befolyásoljon az ilyesmiben. De tulajdonképpen...végül is rajtad áll, miként szeretnél tenni másokért. Az utad magad választod.
Végül miután mindkét padawant megfuttatta és beszélgetett kicsit velük, Leru úgy látta jónak, ha tovább haladnak. Ideje volt lassan megérkezni a fogadásra. Ott is nyilván lesz kivel elbeszélgetni. A padawanok pedig talán kicsit lazíthatnak a sok edzés és tanulás után.
Nehezen, de előadta végül azt, ami foglalkoztatta. A korábbi tanárainak nem merte feltenni ezt a kérdést. Egyik-másik kissé gyanakvó alkat volt. Nem szerette volna, ha elterjed róla, hogy a Sötét Oldalról kérdezősködik. Tartott tőle, hogy ront a megítélésén. Egyébként is bizonytalan volt sokszor. Nem akart rontani saját magának az egész helyzeten. Viszont Tano mesterben úgy érezte, hogy megbízhat. Ami most elhangzik közöttük, azt vélhetőleg nem fogja továbbadni senkinek. -Értem. Tehát lényegében lehetséges, de nyomot hagy a lélekben. De nyilván nem egyformán. Hisz Vader évtizedekig volt sith nagyúr, míg voltak, akik eltévelyedtek, de rövid idő múlva sikerült őket a helyes útra téríteni. Ő bennük nyilván nem hagyott akkora nyomot...Köszönöm, mester.-mondta végül mosolyogva. Ezzel végül is lezárta egyelőre a beszélgetést. Nem volt most újabb kérdése. Jól esett, hogy végre meg tudta ezt kérdezni valakitől. Így már világosabban látta a dolgot.
|
|
|
Rutan
Dec 28, 2015 21:46:17 GMT 1
Post by Enz on Dec 28, 2015 21:46:17 GMT 1
- Tehát minden lehetőséget meg kell fontolni. Értem Leru, és köszönöm a leckét - hajtott meg komoly arccal a fiú a fejét, jelezve, hogy megőrzi magában a gondolatokat. Most már Rani is visszatért hozzájuk, így egyébként sem igazán szerette volna folytatni a beszélgetést. Nem mintha nem bízott volna meg a kissé ügyetlen padawanban, de az ilyen kérdéseket jobb volt négyszemközt megvitatni. Végül körbeértek a hosszú félkörös kialakítású folyosón, és a túloldalon meglátták Tano mestert és Sialát, akik úgy látszik hamarabb végeztek a feladattal és rájuk vártak. Siala éppen egy, a két bolygó közötti béke történetét bemutató holovetítést figyelt, míg Ashere a hátát a falnak vetve figyelt. Mikor közelebb értek, a togruta egy apró bólintással jelezte, hogy látja őket, és Leru jól láthatóan vette az üzenetet. - Sikerült valamit találnotok? - kérdezte, ahogy odaértek melléjük. Caden tudta, hogy a kérdés Lerunak szólt, így nem is különösebben érdekelte a válasz. Ehelyett inkább lopva Sialára pillantott. Talán odamehetne mellé, futott át rajta a gondolat. De vajon mégis mit mondhatna ilyenkor, morfondírozott, de egyetlen épkézláb ötlet sem jutott eszébe. Ha pedig csak úgy odaállít a korábbiak fényében, az talán túl gyanús lett volna. Így hát inkább ő is elmerült az egyik monitor tartalmában, amit, mint az összes többi elektronikát pár méteres körben, láthatóan az idegen látogatóknak szántak. Elég unalmas szöveg volt, de még így is ezerszer kevésbé kínos elfoglaltság, mintha Sialával kellett volna beszélgetnie. - Néhány gyanakvó tekintetet leszámítva teljes nyugalom uralkodik az állomáson - számolt be Leru, és láthatóan Tano is ezt tapasztalta. - Talán túlságosan is nagy. Tartsuk nyitva a szemünket - felelte, ösztönösen lehalkítva a hangját. Majd kissé hangosabban folytatta. - Azt hiszem ideje elfoglalni a szállásokat. Az esti fogadásig lepihenhetünk kicsit. - Többet már úgysem derítünk ki addig - értett egyet Leru. Így aztán megindultak a szállásaik felé. Caden néha a majdnem mellette haladó Sialára pillantott, és mindig sietve elkapta a tekintetét, mikor úgy tűnt, hogy a lánnyal találkozik a tekintetük. Mikor aztán megérkeztek a szobákhoz, két részre oszlottak: külön lakrészt kapott Leru és Caden, valamint Tano mester, Siala és Rani. Egy lakrészben külön-külön, elválasztva voltak a szobák, így aztán a padawan se került olyan közel a miriali lovaghoz, mint az első pillanatban remélte. Jobb híján aztán ledőlt az ágyra, azon morfondírozva, mit is mondhatna Sialának az első beszélgetésük alkalmával. Semmire sem jutott azonban, mire elnyomta az álom.
A megoldáshoz akkor sem ért közelebb, mikor megérkeztek a díszcsarnokban tartott fogadásra. Az eredeti békeszerződést ebben a helyiségben őrizték az állomás elkészülte óta, jól védett vitrinbe zárva. Caden nem annyira szerette ezeket a nagy felhajtással járó eseményeket, és alighogy ők is beléptek a terembe, hirtelen úgy érezte, hogy mindenki a csapatukat bámulja. Odabent az állófogadáshoz helyet szolgáltató magas asztalok sorakoztak igencsak szellősen, és a jól elrejtett hangszórókból kellemes muzsika szólt. - A két delegáció is itt van - súgta hátra Tano mester a többieknek, és fejével előbb a terem egyik, majd másik végébe mutatott. A terem két sarkában valóban ott várakoztak a ruháikon hazájuk címerét viselő rutaniak és senalik, gyanakvó pillantásokat vetve a jedikre. - Messzebb már csak akkor ülhetnének, ha kibontják a falat. - A nagykövet is eljött, mester - szólalt meg Caden, megmutatva remek megfigyelőképességét. Ashere bólintott, mikor észrevette a titkára és néhány diplomata munkatárs gyűrűjében álló, csápos fejú khilt. - Rossz kredit nem vész el, ugyebár - sóhajtott fel a mester. Végül megállt az egyik asztalnál, és a többiek is odaálltak mellé. Pár másodpercen belül az egyik kiszolgáló máris megjelent egy tálca frissítővel, és az asztalokra helyezte őket. Ez volt a legjobb része a fontos diplomáciai eseményeknek. Cadennek rémlett, hogy a tioni háborúkat lezáró békekonferencián annyit szórakoztak a győztes résztvevők, hogy hónapokba telt, mire a béke véget testet öltött. Remélte erre most nem került sor. - Mivel az időnk véges, és mindent ki kell puhatolnunk, meg kell osztanunk az erőinket - szólalt meg Tano mester, miután udvariasságból belekortyolt a kékszínű italába. - Leru, kérlek tartsd szóval a Konföderációs barátunkat egy ideig. Addig Siala és Caden, menjetek körbe, és hallgatózzatok. Csináljatok közben úgy, mint aki élvezi az estélyt. De ne túlságosan, kínos lenne, ha fel kéne bárkit mosni a padlóról. Én és Rani közben beszélünk mindkét tárgyaló delegációval. Kérdés?
|
|
|
Rutan
Dec 28, 2015 23:09:15 GMT 1
Post by Revan on Dec 28, 2015 23:09:15 GMT 1
A fiatal jedi lovag egy biccentéssel nyugtázta, hogy Caden megértette, amit mondani szeretett volna neki. Ez után intett a két padawannak, hogy induljanak tovább. Leru kis csapata végül körbeért a folyosón, ahol megtalálták a többieket is. Ők láthatóan hamarabb végeztek. Tano mesternek csak egy padawannal kellett foglalkoznia, így érthető. Leru remélte, hogy legalább annyira sikeres volt a kis beszélgetés, mint Caden esetében. Gyorsan váltott pár szót a mesterrel. Úgy tűnik, egyelőre senki sem viselkedik túlzottan gyanúsan. Így mivel más dolguk már nem volt a fogadásig, visszavonultak a szállásaikra, hogy pihenjenek egy kicsit. Siala sokszor úgy érezte, mintha Caden figyelné őt, de amint oda nézett, teljesen közömbösen viselkedett, oda se pillantott. Talán jobb is így. Szeretett volna minél előbb szót váltani vele. De jobb volna négyszemközt. Végül a szállásra érve elfoglalta az egyik szobát és ledőlt egy kicsit. Lazítani akart, aztán olvasni, de végül elnyomta az álom.
Később együtt mentek el a csarnokba, ahol a fogadást tartották. Ahogy beléptek, mintha minden tekintet rájuk szegeződött volna. Volt aki örült, volt aki kevésbé örült, hogy itt vannak. Látható volt egy vitrin, Siala úgy hallotta, hogy abban tartják az eredeti békeszerződést. Szívesen megnézte volna. Ha lesz rá lehetőség, akkor megteszi. A két delegáció olyan távol ült egymástól, amennyire ez fizikailag lehetséges volt. Tano mesternek igaza volt a falakat illetően. De nem lett volna illendő nevetni egy ilyen helyen. Legalábbis úgy érezte, hogy nem kellene. A mestert követve odamentek az egyik asztalhoz, ahol rövidesen meg is jelent egy kiszolgáló és ellátta őket frissítővel. Siala kissé bátortalanul kortyolt bele. Nem nagyon ivott még ilyesmit. Mármint arra számított, hogy alkohol is van benne. Volt is, amennyire érezte, de csak egy kevés. Megkönnyebbült, hogy ettől nem lesz baja. Tano mester kiosztotta a feladatokat. Leru szóval tartja a nagykövetet, a mester Rani társaságában beszél a delegációkkal. Neki meg Cadennel kell körbe járni a termet. Itt kezdett ideges lenni. De nem mondhat ellent, hisz Tano mester gyakorlatilag az ölébe dobta a lehetőséget. Hát élni kell vele. Megígérte. -Rendben. Elszórakoztatom egy kicsit.-felelte Leru, majd Caden felé lopva felmutatta az öklét, hüvelyk ujjal felfelé mutatva, majd el is indult a nagykövet felé, útközben lekapva egy koktélt az egyik kiszolgáló tálcájáról. Végül megállt a férfival szemben.-Nagykövet úr. Örülök, hogy látom. Jól telik az estéje?-kérdezte udvariasan egy kézrázást követően. -Nem, nincs.-felelte Siala, majd Cadenre pillantott, ha kérdése van, akkor most tegye fel.
A csapat szétvált, Siala pedig kettesben marad Cadennel. Nem igazán tudta, mit is mondhatna. Vagyis tudta, hogy mit kellene. De hogyan kezdjen hozzá? Végül úgy döntött, hogy majd lesz valahogy, először induljanak el. Egy hirtelen ötlettől vezérelve belekarolt a fiú karjába. Már ha hagyta. Ez után elindultak körbe. Egy kis ideig csendben volt. Úgy érezte, hogy Caden is vár valamire. -M-megkóstolunk valamit?-kérdezte menet közben, közel érve az egyik asztalhoz. Mivel együtt kell maradniuk, Caden nyilván nem fogja ott hagyni, még ha nem is akar enni semmit. Ő mindenesetre szeretett volna enni pár falatot. Nem túl sokat, csak annyit, hogy éhesnek ne érezze magát. Míg az asztalnál álltak és válogatott, fülelt, hátha elhangzik valami olyan, amire érdemes figyelni. De egyelőre semmi. Csak hétköznapi dolgokról beszélgettek a közelben állók. Talán ez a megfelelő pillanat arra, hogy mondjon valamit a fiúnak. Valami kedveset. Vagy legalább valamit. Kicsit közelebb lépett Cadenhez és az ujjaival babrált, miközben az asztalra lerakott tányérját nézte. -Én...én csak azt szeretném mondani, hogy...Nos izé...Nem akartam learatni a babérjaidat. Csupán ugyanarra a következtetésre jutottam, mint te...Szóval kérlek ne utálj, jó? Nem akartam rosszat. Túl volt rajta. Kicsit hadart, kicsit halk volt. Épp elég volt ezt Cadennek elmondani. Nem akarta, hogy mindenki fültanúja legyen. Közben bízott abban, hogy Caden nem hagyja ott, vagy löki fel, vagy kezd el kiabálni. Vagy bármi, ami kínos helyzetbe hozhatná őket. Míg a fiú válaszát várta, az egyik kezével az étellel játszott idegességében. Meg szerette volna kóstolni. De illetlenség lett volna teli szájjal beszélnie, ha végre elindul valami társalgás kettejük között.
|
|
|
Rutan
Dec 29, 2015 0:36:21 GMT 1
Post by Enz on Dec 29, 2015 0:36:21 GMT 1
A khil nagykövet elég hamar kiszúrta a felé közeledő miriali jedit, és intett a társainak, akik illendő távolságra arrébb álltak. A Konföderációs küldöttség elég komolyan vette saját megfigyelői státuszát, ugyanis jól láthatóan távol maradtak mindenféle politikai beszélgetéstől. Mikor Leru odaért, előre nyújtotta a kezét, és jó erősen megszorongatta a jedi mester kézfejét, mintha csak az erejét akarná tesztelni. Közben a másik szemébe is nézett, de tekintetéből nehéz lett volna bármit kiolvasni. - Fhtagn, lovag - köszöntette a diplomata belnari nyelven, egészen szívélyes hangon. Persze ez a diplomatáknál semmit sem jelentett, és Leru jól érezhette, hogy a küldöttség többi tagja mennyire bizalmatlan vele szemben. - Én pedig legalább annyira örülök magának, mint fordítva - tette hozzá, és Leru érezte az alig észrevehető döfést a szavaiban. A nagykövet legalább annyira tudta, hogy nem a társasága volt az elsődleges oka, hogy idejött. - A szokott fogadások sorában is meglepően unalmas ez a mostani. Sehol egy robbantás, terrorista támadás vagy efféle. Hacsak maguk nem tudnak valamiről, ami felpezsdítené ezt az estét. - Nem többet, mint önök, de nyitva tartjuk a szemünket - válaszolt Leru, úgy téve, mintha észre sem venné a gyanúsítgatást a nagykövet szavai mögött. A második galaktikus polgárháborúban a Konföderáció és a Köztársaság esküdt ellenségek voltak, és a jedik sokáig Darth Caedus kormányát támogatták, ezt pedig sokan nehezen bocsátották meg nekik. A régi sebek lassan gyógyulnak. - És odahaza mi újság? - Belnaron vagy a Konföderációban? - kérdezett vissza a nagykövet. - Amelyiket inkább az otthonának érzi - felelte Leru, aki némi hunyorítás után sem tudta kitalálni, melyikről beszélgetne szívesebben a másik. Ke'thrag csápjai enyhén megremegtek a válasznak, és valami azt súgta a miriali lovagnak, hogy ez a diszkrét nevetés megfelelője a khileknél. - A Konföderáció az utolsókat rúgja, mióta Phennir eladott minket a cosraiaknak, Antilles a Köztársaságnak, Vaiken pedig a nagaioknak. Ami maradt, afelett pedig keselyűk köröznek, várva, hogy mikor múlunk ki - mondta, ám hangjából egyáltalán nem úgy jött le, hogy bánkódna emiatt, sőt egészen kedélyesnek tűnt. - Maguk jedik kezdettől fogva erre vágytak, hát megkapták. Nekünk pedig, akik sem Erőérzékenyek, sem olcsó árulók nem vagyunk, maradt az az opció, amit mindig is követtünk: biztosítani a jövőnket.
Caden igazán meglepődött azon, hogy Siala mellé osztották be, és valahogy sejtette, hogy ez egyáltalán nem véletlen volt a mester részéről. Ígéretet tett Lerunak, hogy példát mutat a társainak, ahelyett, hogy eléjük próbálna furakodni, és bár eddig halogathatta a beszélgetést a lánnyal, most rá kellett magát szánnia. De még mindig nem igazán talált ki semmi értelmeset, ahogy ezt az egész beszélgetést elkezdhetné. Alighogy elindultak, Siala hirtelen belé karolt, Caden pedig kissé elpirulva, szótlanul folytatta tovább az útját. Meglepően barátságos volt vele, annak ellenére, hogy minden oka megvolt rá, hogy megvesse. Némi körbesétálás után aztán Siala szólalt meg először, és Cadennek rögtön megtetszett az ötlet. - Jó ötlet - bólintott szűkszavú válasza mellé, bár úgy érezte, valamit még mondania kéne, hogy oldja a feszültséget. - Azt hiszem egy rancort is meg tudnék enni. Hasa ebben a pillanatban korogni kezdett, mintha csak egyetértene a szavaival, ő pedig zavartan elmosolyodott. Így hát együtt mentek az egyik étkezőasztal felé, és a felhozatalt látva a padawan igencsak elégedett volt. Úgy tűnt, körültekintő figyelemmel volt az állomás személyzete a külhoni vendégekre, így számos, a magvilágok étkezőiben felkapott étel visszaköszönt a tálcákon. Caden persze nem akart úgy bemutatkozni a lány előtt, mint egy falánk, így csak módjával szedett a saját tányérjába. Aztán mikor rápillantott arra az adagra, amit Siala szedett magának, úgy érezte, még így is szégyenben maradt. A lány ugyanis komolyan gondolta azt, hogy "kóstolni". Mindenesetre visszapakolni már illetlenség lett volna, így mindketten falatozni kezdtek, hallgatva azokat, akik odajöttek szedni. Szinte semmi fontos nem hangzott el. Caden tovább evett, amikor a lány már befejezte, és közben figyelte a beszélgetőket. Talán most lenne ideje kezdeményezni, döntötte el, és a lány felé fordult. - Tudod én... - kezdett volna egyszercsak bele, de éppen egyszerre szólaltak meg Sialával. Caden gyorsan kapcsolt, és megköszörülte a torkát, majd rámosolygott. - Mondd csak. Amíg Siala beszélt, volt ideje válaszon gondolkozni. Meglepte, hogy a lány nem utálja tiszta szívből azért, amit tett, sőt még bocsánatot is kért tőle. Pedig látta akkor a tekintetét, így nehezen tudta elképzelni, mi is okozhatta a változást. De ha Siala adott neki egy esélyt, akkor neki is ezt kellett tennie. - Sajnálom, ami akkor történt. Nem akartalak megbántani, csak mire higgadtan végiggondolhattam volna a dolgot, már rég megtörtént. Elragadtak az érzelmeim. Nem a te hibád volt - mondta, bár nehezen találta a szavakat, és ahogy kimondta, kicsit sutának is érezte az egészet. De teljesen komolyan gondolta, és remélte ez a hangján is érződik. Most viszont pár pillanatig kínos csend állt be. Most mit mondhatna? - Szóval, umm, nincs harag?
|
|
|
Rutan
Dec 29, 2015 1:20:23 GMT 1
Post by Revan on Dec 29, 2015 1:20:23 GMT 1
Leru látta a nagyköveten, hogy pont annyira élvezi ezt a társalgást, mint ahogyan ő. De addig is, míg vele szócsatázik, kevésbé tud másra figyelni. Nem kedvelte az efféle alakokat. Jobb szeretett barátságosan elcsevegni azzal, akivel ő akart. De a megbízás része, hogy most itt kell mosolyogva társalogjon ezzel az alakkal. Szerencsére koktélból volt utánpótlás. -Ó, ön megsért engem nagykövet úr. Mi senki kimúlását nem kívánjuk. A jedik egyébként sem politizálnak, mi a békét igyekszünk védeni. Ez tényleg így van, de a nagykövetnek ez most nyilván csak üres fecsegés, amivel próbál terelni. Bár igazából nincs is képben a helyzettel kapcsolatban. Szóval csak próbálkozik. -Biztosítani a jövőjüket? Mik az elképzeléseik?-érdeklődött udvariasan.
Belekezdett a mondókájába éppen akkor, amikor Caden is akart. A fiú udvarias volt és megadta neki az elsőbbséget. Kicsit megszeppent, de végül erőt vett magán és befejezte. Utána pedig Caden is elmondta a maga részét. Ő is éppen elnézést akart tőle kérni. Siala kicsit elcsendesedett. Végül a társa zökkentette ki a bámészkodásból. -H-hogy? Jaj! Nem, dehogy. Nincs harag.-felelte kedvesen. Nem volt szükség tovább bolygatni ezt a dolgot. Ha most elmondaná, mi esett rosszul neki, csak újabb heves bocsánatkérés áradat lenne belőle. Na meg feleslegesen ébresztene bűntudatot a fiúban. Inkább csak lezárja és túllép rajta. Egyébként sem történt semmi helyrehozhatatlan. Körülnézett az asztalon, van-e még olyan, amit nem kóstolt. Hirtelen ötlettől vezérelve elvett egy koktélt és gondolkodás nélkül beleivott. Jobban mondva, pár nekifutásból megitta. Gondolván segít kicsit ellazulnia. -Öhm...Tovább kellene menni, nem? V-vagy mondjuk...táncoljunk?-kérdezte félénken. Célja persze volt, hisz a táncparketten is lehet hallgatózni. De mégis zavarban volt, hogy őt felkérjék táncolni. Jobban megnézve Caden egész kellemes társaság volt. Neki meg még a kék bőrén is látszott a pír. Eléggé ahhoz, hogy ne leplezhesse a zavarát.
|
|
|
Rutan
Dec 30, 2015 19:40:57 GMT 1
Post by Enz on Dec 30, 2015 19:40:57 GMT 1
Rövid csend állt be a beszélgetésben, és a khil nagykövet fürkészőn pillantott Lerura, mintha csak próbálná kitalálni, mi járhat a másik fejében. Hogy némi időt nyerjen magának a válasz megfogalmazására, felemelte frissítős poharát, és az arcán lévő csápok mögött található szájához helyezte, majd komótosan kortyolt belőle párat, de közben sem vette le a tekintetét a mirialiról. Pár pillanat múlva aztán visszahúzta a poharat a szájától, és enyhén megköszörülte a torkát, ami arra utalt, hogy igencsak óvatosan igyekszik válaszolni. Nem tudta, hogy udvariasságból-e vagy pedig azért, mert rejteget valamit. - Ne értsen félre lovag, nem szándékom megsérteni magát, sem a jediket. A Galaxis politikai élete mindig is igencsak... vad és kiszámíthatatlan volt - mondta, és tényleg nem látszódott rajta neheztelés jele. - A jövőnket gondos helyezkedéssel tudjuk biztosítani. Új szövetségesekkel. - Mint például Rutan és Senali? - kérdezett ismét Leru, még ha nem is teljesen állt össze számára a kép. Ha a Konföderáció meg akarja ezeket az államokat nyerni magának, akkor semmi értelme annak, hogy a jediket hívták közvetíteni. Hacsak nem arra játszanak, hogy kudarcot vallanak. - Mondjuk - felelte a nagykövet, és valamiért úgy tűnt, nem teljesen őszintén felelt a kérdésre. Most, hogy a kissé elkent válaszadással kimerítette a miriali lovagot, úgy tűnt idejét látta annak, hogy maga kezdeményezzen. - Na és mondja lovag, sikerült már a delegációkkal szót váltaniuk? Valami azt súgta a mirialinak, hogy ez diszkrét célzás volt arra, miszerint a nagykövet pontosan sejti miért is jött oda hozzá beszélgetni, de nem tűnt különösebben zavartnak a felismerés miatt.
Tano mester nem különösebben élvezte a diplomatákkal és hivatalnokokkal való smúzolást, és világosan látta a mostani beszélgetésből, hogy ez a véleménye nem most fog megváltozni. Az egyedüli vigasza az volt, hogy beszélgetőtársai ugyanúgy feszengtek a helyükön, és látszott, hogy zavarban vannak egy jedi mester közelségétől. Tano mester biztos volt benne, hogy a régi rend mesterei előtt kevésbé feszengtek a felek, sokkal természetesebb volt egy jedi közbenjárását kérni, mint napjainkban. A Birodalom rémuralma ennek terén is törést hozott, mint megannyi területén az életnek. A mester csak remélhette, hogy előbb-utóbb ismét mindennapi lesz egy jedi látványa, és nem valami csodabogarakként fognak rájuk tekinteni, mint azt sok peremvidéki helyen tették. - Nézze arisztokrata, én megértem a kételyeiket - felelte nyugodtan egy előbbi felvetésre a mester. - De nem hiszem, hogy Senali kormánya mindenáron háborút szeretne. - Az, hogy mit hisz nem releváns - válaszolta élesen a rutani küldöttség vezetője, egy gyors nyelvjárású arisztokrata, aki a király közeli bizalmasa, már amennyire emlékezett az iratokból. - Megvannak a magunk információforrásai, és a tárgyalásokon prezentáljuk is azt, amit találtak. - Bár a senali küldöttséggel nem beszéltem - kezdett bele, és az arisztokrata szkeptikus arccal meredt rá. - Úgy tűnik a fő aggodalmuk az új bányakoncessziók miatt van. Rutan új bevételi forrásai gazdaságilag erősebbé teszik. - Azt hittem a Galaxis állami szabadon dönthetnek a saját gazdaságpolitikájukról, és nem holmi jedi hókuszpókuszok szerint. Értesítsen, ha ez változott - hadarta dühösen a követ, és bár Tano mester ezt a feszültségnek tudta be, azért még kedve lett volna felképelni. Egy aktivált fénykarddal. - És ahogy szabadon dönthettek arról is, hogy leülnek-e a tárgyalóasztalhoz - jegyezte meg hűvösen, mire az arisztokrata kicsit visszakozni látszott korábbi kirohanásából. - Nézze én nem úgy értettem... - Biztos számtalan értelmezése létezik az ön csodás gondolatainak, arisztokrata - kezdett bele, és meg sem próbálta saját gúnyát leplezni. - Én pedig azért vagyok itt, nehogy nekem egy életek tízezreit követelő háborút robbantsanak ki, mert egy kötőszót másképp értelmeztek. Ehhez viszont ismernem kell az álláspontjaikat. Remélem tudta követni a gondolatmenetem. - Te-természetesen - bólogatott sűrűn a zöldesbőrű arisztokrata. - Nagyszerű. Akkor tegyünk úgy, mintha most kezdenénk - vitte tovább a beszélgetést Tano, időt sem adva a fickónak arra, hogy rendszerezze a gondolatait. Jól tudta, hogy az ilyen fontoskodó mitugrászokkal hogyan kellett bánni. Ha szabadon engedte volna folytatni, akkor csak annyit ér el, hogy az este végére olyan lyukat beszélnek a hasába, hogy abban vígan elférne a harmadik Halálcsillag is.
Caden látta, hogy Siala legalább annyira zavarban van most, mint amennyire ő, így legalább máris nem érezte olyan kínosan magát. A lány egy kicsit maga elé is meredt, amiből csak akkor eszmélt fel, mikor feltette kérdését a haragot illetően. Szerencsére úgy tűnt, hogy nem nehetel rá, aminek mindenképp örült, hiszen nehéz lett volna megfelelnie a Lerunak tett ígéretnek, ha a lány a pokolba kívánja. Úgy tűnik teljesen lezártnak vette a másik a dolgot, ugyanis visszatért az asztalhoz, hogy szedjen még magának valamit, majd egyik pillanatban hirtelen felkapott egy koktélt, és szinte húzóra megitta. Caden nem akart hinni a szemének, és csak pislogott a lány iszákosságát látva. Sosem hitte volna, hogy a szende, csendes Sialának ilyen oldala is létezhet. - Abban nem víz van, csak óvatosan - mutatott rá a nyilvánvalóra. Számára elég egyértelműek voltak Tano mester utasításai a részegséggel kapcsolatosan. Ugyanakkor azt is mondta a mester, hogy érezzék jól magukat. Hirtelen ötlettől vezérelve ő is elvett egyet az alkoholosabb italok közül, és a lány példáját követve megitta. Érezte, ahogy melegség árad szét a testében, miután végzett az itallal. Siala ekkor enyhén kipirulva kérdezte meg, hogy nem táncolnak-e, és Caden konstatálta magában, hogy máris látszanak a lányon az elfogyasztott alkohol nyomai. - Nos, miért is ne - vágta rá kapásból. Talán még valami fontosat is elkotyog valaki a táncparketten. Ezután úgy tett, ahogy a filmekben látta, és enyhén meghajolt, kezét a lány felé nyújtva. - Megtisztelnél egy tánccal, Siala kisasszony?
|
|
|
Rutan
Dec 30, 2015 20:55:08 GMT 1
Post by Revan on Dec 30, 2015 20:55:08 GMT 1
A nagykövet egy kicsit elhallgatott. Leru tudta, hogy épp most fontolja meg, mit is feleljen a kérdésére. Elmosolyodott, mikor elnézést kért. Na persze nem gondolta komolyan, hogy megsértik. Kapott már ettől jóval csúnyább sértéseket is másoktól. Ahogy az ilyen alakoktól várható volt, igyekezett kitérő válaszokat adni. -Nos, még nem. Kicsit érdeklődtünk az ittlévőktől, ki mit remél, de mindenki nagyon távolságtartó. Feszült a helyzet. De ez persze nem meglepő a közös múltjukat tekintve. Kortyolt még egy kicsit az italából, adva esélyt a követnek a reagálásra, ha szeretne. -Na és Ön? Mire számít? Sikerrel zárulnak a tárgyalások? Az előzetes jelentések szerint egyik fél sem igazán hajlik arra, hogy engedjen a követeléseiből, vagy többet kínáljon.
Siala kicsit túl bátor volt azzal az itallal. Nem szállt nagyon a fejébe, de érezte, hogy megtette a hatását. Ha pár ilyet meginna, akkor abból asztalon táncolás lenne, az bizonyos. Abból pedig botrány, itt is, meg a rendben is. Ami senkinek sem használna, legfeljebb a jedi ellenes személyeknek. El is döntötte, hogy ez volt az egyetlen ital, amit megivott. Legalábbis alkoholos. De legalább kevésbé érezte nyomasztónak az egész helyet. A táncos gondolatára Caden a filmekből ismert stílusban kérte fel őt táncolni. Így igyekezett ő is illedelmesen viselkedni. Megfogta a fiú kezét és enyhén berogyasztotta a térdeit egy pillanatra. -Örömmel, Caden úrfi.-felelte kedvesen. Hagyta magát bevezetni a táncparkettre, majd hagyta a férfit vezetni a táncban. Remélte, hogy Caden tud valamennyire táncolni és nem fogja letaposni a lábait. Ha szükséges, akkor persze átveszi a vezetést. Ő tanult táncolni még évekkel ezelőtt. Csak az első pár pillanatban figyelt a táncra, utána fülelni kezdett inkább, hátha hall valamit. Valamint néhányszor az Erővel is kinyúlt a teremben lévőket vizsgálva, érez-e ellenséges szándékot vagy bármit, amire érdemes felfigyelnie.
|
|
|
Rutan
Dec 31, 2015 10:34:50 GMT 1
Post by Enz on Dec 31, 2015 10:34:50 GMT 1
Ke'thrag apró bólintással jelezte, hogy figyel, miközben Leru az eddigi eredményeikről számolt be. Arca alapján úgy tűnt, nem tartja különösebb előrehaladásnak azt, ami elhangzott, de egyúttal nyugodtnak is tűnt a feszült politikai helyzet ellenére. Leru szavaira azonban nem kívánt reagálni, így a lovag feltehette neki kérdését. A khil nagykövet elgondolkozva pillantott oldalra, majd tekintét ismét a lovagra emelte egy pillanatnyi szünetet követően. - Nos, talán a két felet az egymás iránti bizalmatlanság fogja közös platformra hozni - mondta igencsak rejtélyesen. - Ön tud valamit esetleg, amit mi nem? - szegezte neki a kérdést Leru, miközben egyik szemöldöke megemelkedett. - Sok minden olyat tudok, amit maguk nem. Régóta benne vagyok már a diplomácia világában - a mondat végét kihangsúlyozta, és a miriali lovagnak kissé csalódnia kellett a válasz izgalmasságában. Persze egy közepesen ügyes konspirátortól már elvárható volt, hogy ne fecsegjen össze-vissza. Már csak arra kellett volna rájönnie, hogy a nagykövet pontosan kinek az oldalán áll. A lovag arra mert volna tippelni, hogy csakis a saját érdekeit nézi. Persze ez inkább csak egy megérzés volt, hiszen a khil ügyesen tért ki a kérdései elől, és válaszaiban nehezen lehetett volna kivetnivalót találni. De talán ha tovább tapogatózik, csak tud valami használhatót kicsikarni a nagykövetből.
Caden felkérését Siala hasonló stílusban fogadta el, és ahogy kezét az övébe illesztette, felegyenesedett, és csatlakozott a táncolókhoz az erre a célra szabadon hagyott részen, az asztalok mellett. Nem voltak ismeretlenek számára a tánclépések, hiszen több kapcsolódó holomusicalt látott már, és mikor senki sem látta, szívesen gyakorolt is rájuk. Igaz, hogy társaságban túlságosan is félénk volt, hogy ezt a titkos hobbiját bárkinek megmutassa, most valahogy felszabadultabbnak érezte magát. Ráadásul a lány hozakodott elő az egész tánc dologgal, így aztán magyarázkodnia sem kellett. Mivel Siala ráhagyta a vezetést, így nyugodtan szabadjára engedhette a lábait, és kipróbálhatta mindazt, amit eddig csak egyedül gyakorolt. Bár valamennyire elengedte magát, azért emlékezett rá, hogy konkrét feladatuk is van, így hegyezte a fülét, hátha meghall valamit. Az egyik asztalnál két nyúlánk végtagú, szürkés bőrű humanoid ült, akik kifogástalan öltönyöket viseltek. - ...a rutani kormány kérésnek megfelelően mi is jelen leszünk - magyarázta közülük az egyik. - Nem veszélyes ez, őrnagy? - kérdezte a másikuk, mire az első irritált fejet vágott. - Hányszor mondjam még, hogy nem őrnagy, hanem Uetsuna igazgató! - tette helyre a másikat, és ezt felettébb érdekesnek gondolta. Caden hegyezte a fülét, hiszen ez felettébb érdekesnek tűnt. Amennyire tudta, az őrnagy egy rendfokozat volt, ami tehát egy fegyveres erő tagjára utalt, de mégse így hívatta magát. Valami bűzlik Rutanon, az biztos. Közben folytatták a táncot, és Caden ügyelt rá, hogy azelőtt táncoljanak arrébb, hogy feltűnő lenne a jelenlétük az asztalnál. - Nagyon jól táncolsz, Siala - dicsérte meg a táncpartnerét. El sem bírta volna képzelni, hogy a társastánc ennyire szórakoztató tevékenység.
|
|
|
Rutan
Dec 31, 2015 11:17:07 GMT 1
Post by Revan on Dec 31, 2015 11:17:07 GMT 1
Hallott nem kevés érdekes választ a nagykövettől, azonban Leru jól tudta, hogy csak a felszínt kapargatja. Beszélgető partnere sokkal többet tud, mint amennyit elárul. Csak természetesen nem fog semmit szükségtelenül az orrára kötni. Megfordult a fejében, hogy az Erő segítségével talán kicsit többet is kiszedhetne belőle. Azonban kockázatos lett volna. Mégsem egy üresfejű rohamosztagossal beszélt, hanem egy nagykövettel. Kicsi az esélye, hogy működne. Még le is bukhatna, abból pedig egy kellemetlen ügy kerekedhetne. Maradt a szavak ereje. -Abban biztos vagyok, nagykövet úr. Igen jól bánik a szavakkal. Tény, semmi olyat nem fecsegett ki, amit Leru szeretett volna, ha kifecseg. Amit tehetett, hogy figyelte a reakcióit és az érzelmeit, nem csak a szemeivel, az Erővel is. Nem könnyítette meg a dolgát, ez tény. De ez nem ok arra, hogy feladja. -Szóval arra számít, hogy két felet sikerülhet egyesíteni, ha feltűnne egy harmadik fél a színen?-kérdezett rá, remélve, hogy kap még pár rejtélyes választ, amit boncolgathat magában.
Siala megnyugodott, mikor megtapasztalta, hogy Caden egész jól táncol. Mindenképp megtette volna, de könnyebb volt kicsit belemerülni úgy, hogy nem tapossa le a lábait. Na persze egy jedi ügyesen kell mozogjon, ha talpon akar maradni egy harcban. A tánc sem volt különb. Kellett hozzá érzék és ügyesség. Ez megvolt a fiúban. Nem felejtett el persze fülelni sem. Elkapott pár szót, de egyelőre semmi érdekes. Hacsak nem számít annak az egyik jelenlévő nemesasszony afférja az egyik szolgálójával. A tárgyaláshoz nyilván semmi köze. Többet nem hallott, mert Caden tovább vezette. -Köszönöm, te is ügyesen csinálod.-felelte kedvesen, még mindig egy kevés pírrel az arcán. Remélte, hogy Caden többre jutott. De most nem volt alkalmas megvitatni. Mozogtak tovább a táncparketten és próbált odafigyelni és kiszűrni valami használhatót. Párszor lopva Tano mester felé is nézett. Kíváncsi volt, hogy figyel-e.
|
|
|
Rutan
Jan 31, 2016 21:47:32 GMT 1
Post by Enz on Jan 31, 2016 21:47:32 GMT 1
Leru meglepetésére utolsó kérdésével mintha sikerült volna kizökkentenie a nagykövetet eddigi nyugodt szerepéből, és óvatosan pillantott körbe, majd rá bámult, mintha csak azt latolgatná, tud-e valamiről. Ke'thrag ösztönösen lehalkította a hangját, mintha csak attól tartana, hogy bárki figyeli azt a választ, amit erre a kérdésre ad, ami még gyanúsabbá tette a viselkedését. - Talán ez a helyzet - mondta egészen halkan, már-már suttogva, így a hely zajától és a zenétől még Leru is alig értette. - Talán egy harmadik erő megjelenése rendet hozhat. És ennek kiléte ismert a jedik előtt. - A Köztársaságra céloz? Aligha van idejük ilyen problémákra - halkította le Leru is a hangját, és már-már bizalmaskodóan közel hajolt a belnarihoz, abban a reményben, hogy azt hiszi róla, ő is be van avatva ebbe a titokba. Azonban ha igaz, amit állít, és itt valami titkos akció készülődik, amiről a jediknek csak egy része tud... Nos, az nem sok jót jelenthet a Rend egységét és jövőjét nézve. - A Köztársaságot mindig is csak a Magvilágok érdekelték - legyintett a nagykövet. A Köztársaság mindig is csak ezekre a területekre támaszkodott, ha egy nagy konfliktusba került egy másik galaktikus nagyhatalommal. - Korrupt politikus oligarchiája, akiket ritkán érdekelt más a saját hatalmukon kívül. - Ez esetben a cosraiak támadására gondol? - kérdezgetett tovább Leru, mire Ke'thrag nevetni kezdett. - Egyre távolodik a megoldástól, lovag! Ha a birodalmiak megjelennek itt, akkor napok alatt letarolnak mindent és a legnagyobb kupac hulla tetejére kitűzik a birodalmi lobogót - mondta, és úgy tűnt egészen szórakoztatónak tartja a képet. Mielőtt azonban folytathatták volna a beszélgetést, Ke'thrag hirtelen hátrahúzódott, mint aki rájött, hogy Leru nem tartozik a beavatottak közé. Felemelte a poharát Leru felé. - Nos, egy szebb holnapra, lovag. Javaslom ezt a beszélgetést folytassuk máskor. És tartsa nyitva a szemét.
Caden meglepően élvezte a Sialával töltött perceket. Eddig senkivel sem volt szerencséje ennyit táncolni, persze nem is nagyon jelezte ebbéli igényeit, hiszen tartott tőle, hogy kinevetik, amiért ilyen közönséges dolgokkal szórakoztatja magát. Lépéseik remek összhangban történtek meg, és egészen úgy érezte, mintha egy testként mozognának ők ketten. Talán az Erő ajándéka volt az, aminek köszönhetően ennyire jól össze tudták hangolni lépteiket. Úgy tűnt számára, mintha évek összeszokott csapatmunkája érződne ki a mozgásukból. Lassan a következő számra kezdett rá a zenekar, majd az azt követőre, és amikor a negyedik szám következett, Caden kezdett kissé fáradni. Óvatosan jelezte ezt táncpartnerének is, aki vette a lapot, és a táncparkett széléig táncoltak, majd megálltak. - Siala, igyunk egy frissítőt - mondta, és a választ meg sem várva elvett két poharat, majd az egyiket a lánynak adta. Látta, hogy Siala elbizonytalanodik az egész miatt, ezért sietett meggyőzni. - Ugyan, egy kis alkohol csak nem árt meg! Ezekben alig van! Hogy szavait megerősítse, le is gurította az ital felét, majd rávigyorgott a lányra, jelezve, hogy minden rendben. Siala hezitált még néhány pillanatig, aztán követte a példáját. Mikor végeztek, újra visszatértek a táncparkettre, és folytatták a közös táncot. Az elkövetkező órákban a táncok ideje egyre csökkent, és egyre gyakrabban kötöttek ki a frissítős pult mellett. Egészen addig a pillanatig, míg Caden kezdte úgy érezni, hogy a szeme előtt összefolyik a világ. - Ugh, az utolsó kettőt talán nem kellett volna - támaszkodott neki az egyik falnak. Pedig alig fél tucat frissítőt ivott csak, illetve hat frissítőt az első pohár pezsgőt követően. Siala néhány alkalommal valószínűleg az alkoholmentes tartalmú poharakból vehetett, mert nem voltak orientációs problémái. Mielőtt összeszedhette volna magát, azonban megjelent Tano mester. - Siala, szedd össze Cadent, és vidd fel a szobájába, aztán pihenj le te is! Holnap reggeli előtt megbeszélést tartunk - mondta, és még azelőtt eltűnt, hogy Caden bizonygatni tudta volna józanságát.
|
|
|
Rutan
Jan 31, 2016 22:57:54 GMT 1
Post by Revan on Jan 31, 2016 22:57:54 GMT 1
Most már teljesen biztos lehetett abban, hogy a követ bizony tud valamit. De eszében sincs az orrára kötni. Azonban mielőtt tovább puhatolózott volna, a nagykövet úgy döntött, hogy eleget csevegett vele és megkérte, hogy valamikor máskor folytassák ezt a beszélgetést. -Hát persze, nagykövet úr. További kellemes estét.-felelte Leru, majd egy apró biccentéssel elköszönt és ott hagyta őt. Szépen visszaballagott Tano mesterhez. Közben a szemével megkereste a padawanokat is. Nem tudott nem mosolyogni a táncoló párocskán, akik egészen belefeledkeztek a dologba. Azért remélte, hogy nem felejtették el azt, hogy van feladatuk is. -Nos, tanulságos beszélgetést folytattam a nagykövettel. Nyilvánvaló, hogy számít valamire.-kezdte, amint a mester mellé ért, majd halkabbra vette a dolgot.-Arra utalt elég jelentősen, hogy egy harmadik fél ellen a legesélyesebb egyesülnie a két félnek. De nem sikerült kiszednem belőle, kire is gondol. Dörzsölt fickó.-ismerte be, érezhetően tisztelve az illetőt.
Siala nem akarta elrontani Caden szórakozását. Mert hogy egy idő után már alig-alig figyeltek a feladatukra. Caden több italt is megivott, majd mentek vissza táncolni. Egyre jobban meglátszott rajta, hogy bizony a fejébe szállt az ital. Ő óvatosabban választotta a frissítőket. A fiú kedvéért megivott ugyan valamennyit, de inkább az alkoholmentest részesítette előnyben. Végül a fiú is észrevette magán, hogy többet ivott a kelleténél. -Azt hiszem, igazad van. Gyere, üljünk le. Mielőtt bármit is tehettek volna, megjelent Tano mester és megkérte Sialát, hogy vigye Cadent a szobájába. -Igenis, mester! Gyere, Caden. Felkarolta a fiút és elindultak vissza a lakosztályok felé. Próbálta csak finoman támogatni, ne lássa senki, hogy kicsit túlzásba esett. Rövid időbe telt csak feljutni a szállásukhoz. Siala kinyitotta az ajtót és bekísérte a fiút, majd az ágyra fektette. -Szükséged van valamire? Egy pohár víz esetleg jólesne?-kérdezte kedvesen, leülve az ágy szélére.
|
|
|
Rutan
Jan 31, 2016 23:56:05 GMT 1
Post by Enz on Jan 31, 2016 23:56:05 GMT 1
Caden szégyellte magát, amiért ennyire elvesztette a mértéket az ivásban, és valami azt súgta neki, hogy holnap csúnyán átmossa Tano mester a fejét. Maga is úgy érezte helyesnek, ha egy ilyen eset után megbüntetik, de teljesen biztos volt benne, hogy a mester még élvezni is fogja a dolgot. Elfogadta Siala segítségét, és szép lassan csoszogtak végig a folyosókon. Szerencsére pár karbantartódroidon kívül senki sem vetődött az útjukban, bizonyára mindenki a fogadást élvezte. A csend viszont nagyon zavarni kezdte, ahogy haladtak, és valamilyen módon el akarta űzni a holnapi biztos megszégyenülés igencsak kellemetlen gondolatát a fejéből. Mivel jobb nem jutott eszébe, hát beszélni kezdett. Nyelve igencsak rakoncátlanul pörgött, máskor pedig furcsán összeakadt, de ilyen apróságok már nem állhatták az útját. - T-tudod, Siala... Nagyon örültem, hogy táncolhattunk együtt! Tudod, imádok táncolni. Vagyis gondolom nem tudtad, de most már tudod. Csak eddig féltem, hogy kinevetnek mások. Hogy... nem elmélkedek, mint egy jedinek kéne meg ilyenek. Szóval izé, köszönöm. Az estét. A táncokat - mondta, ahogy összeszedte gondolatait, és észrevette, hogy eddigre már meg is érkeztek a szobájukhoz. Vajon ennyire kicsi volt mindig is ez az űrállomás? Siala betámogatta a szobába, majd gyengéden az ágyra fektette. - Igen, a víz jó lesz - mondta, mivel hirtelen rájött, mennyire kiszáradt a torka. Amíg Siala a frissítőket adagoló géphez lépett, Caden felbámult a dúracél plafonra. - Tudod, Siala, én nem akartalak bántani. Csak úgy éreztem, hogy Tano mester nem kedvel. Tulajdonképpen most is úgy érzem. És nem tudom miért. Mindent úgy tettem, ahogy elvárták tőlem eddig. Semmivel nem szolgáltam rá erre az ellenséges hangnemre tőle. Szóval... sajnálom még egyszer, hogy ezt rajtad töltöttem ki. Ronda dolog volt.
|
|