|
Rutan
Sept 20, 2013 6:51:23 GMT 1
Post by Enz on Sept 20, 2013 6:51:23 GMT 1
Rutan és holdja, a Senali a Hydian-hiperûrútvonal mentén, a Külsõ gyûrûben fekszik. Lakói, a rutaniak meghódították a bolygó holdját, ahol a senaliak néven külön nép lett a lakosokból. Egy véres polgárháború után nyerte el Senali a függetlenségét, és azóta is feszült a viszony a két nép között. Ezt a két monarchia közötti kapcsolatok ápolásával próbálják meg áthidalni: az uralkodók legidõsebb gyereke mindig a másik népnél tartózkodik, mintegy túszként. A bolygót fõleg kalózok fenyegetik, de Yavin után 4-ben a nagaiok is megszállták egy idõre, és késõbb a Yuuzhan Vong is szemet vetett a gazdag élõvilágú bolygóra és holdjára.
|
|
|
Rutan
Sept 20, 2013 12:18:42 GMT 1
Post by Enz on Sept 20, 2013 12:18:42 GMT 1
A terepszínûre festett, sötétített ablakú sikló alig pár centiméterrel a felszín felett haladt az egysíkú kinézetû épületek mellett. Egy friss kráter szélén lévõ úton haladtak végig, aminek mentén egykedvû rutani és más fajú munkások sétáltak, szerszámmal az oldalukon. Mintha csak egy friss aszteroidabecsapódást tárnának fel, morfondírozott az õrnagy a látképen. Két egyszemélyes járõrplatform húzott el mellettük: a helyi biztonságiak cirkáltak éppen. Még nem volt teljesen tisztában a hely kialakításával, de úgy látta, idefent kaptak helyet a raktárak, leszállóplatformok és katonai létesítmények, míg a kráterbe levezetõ úton végig hevenyészett viskókban éltek a munkások. Odalent pedig az új finomítón felépítésén dolgoztak, ami kritikusnak számított a Császárság számára. Õ maga nem tudta felmérni ennek az új energiaforrásnak a jelentõségét, de odahaza nagyon támogatták a projektet. Az õrnagy éppen másik irányba fordult, amikor a sikló hirtelen lefékezett, és megállt. A jármûvet vezetõ tisztiszolgája dühösen csapott a dudára. - Félre az útból! Bakayarou! - kiabálta dühösen, de a bányászok ügyet sem vetettek rájuk, csak egyikük, aki egy pillanatra megállt, végigmérte a szokatlan kinézetû jármûvet, majd tovább indult. - Nyugalom, hadnagy. A bánya megvár minket - közölte vele az õrnagy nyugodt hangon. A Császári Akadémiáról frissen kikerült fiú nem tartozott az asmerui csata túlélõi közé, hanem a létszámfeltöltés részeként küldték ide. Ennek megfelelõen még ideges és arrogáns volt - majd kinövi mindkettõt. - Igenis, õrnagy úr! - felelte feszülten, és mintha ültében is kihúzta volna magát. Uetsuna elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, õ is pont ugyanilyen volt zöldfülû friss tisztként. - Ha jól sejtem, az a fõhadiszállás - mutatott az egyik pajzsgenerátoros toronyépület felé, amit két oldalról légvédelmi lövegek szegélyeztek. Bár felszereltségében a bázis emlékeztetett az asmeruira, mégsem olyan nagy dics egy bányásztelepet igazgatni, mint egy katonait. Ez a büntetése, amiért kudarcot vallott, emlékeztette magát. Keze még mindig sajgott, ha nagyobb súlyt akart emelni, de elutasította a bakta kezelést, hogy minél hamarabb újra szolgálatba állhasson. A hadnagy rövidesen felgyorsíthatott, és az épülethez érve leparkolta a siklót, majd kipattant, hogy kinyithassa neki az ajtót. Odakint több tiszt várakozott a bejárat elõtt. Az õrnagy kilépett, és egyikük máris köszöntötte. - Üdvözlöm az új állomáshelyén, õrnagy úr - tisztelgett a fogadására érkezett nagydarab százados, akinek az arcát több sebhely is borította, bizonyítva, hogy õ nem egy bunkerben bujkált a csata alatt. - Köszönöm, százados - tisztelgett Uetsuna is, majd végignézett a többi tiszten is. Úgy látszik, õk már az otthoni utánpótlásból kerültek ki. Ha csak fele annyira utálják az új munkahelyüket, mint õ, akkor jól együtt tudnak majd dolgozni. Az épület egészén, és különösen legfelsõ szintjén hatalmas káosz uralkodott. A rohamléptekben kialakított bányatelep utolsó munkálatai még folytak, nem is beszélve az új technológiájú finomító üzemrõl, és a védelmi berendezésekrõl. Ahogy az õrnagy látta, Rutanon már nem bízták a véletlenre a dolgokat: legalább harmincezer katonát állomásoztattak itt különbözõ, dzsungelben elrejtett bázisokon. - Az egyes finomítógépsor már mûködõképes - szûrõdött ki a hang az irodájából. - Vigyáznunk kell! A szakuradit... - Tisztában vagyok, mit csinál a szakuradit. Elvégre velem együtt fedezted fel. - Inkább te velem. - Nem... A vitát félbeszakította a kisebb csapat érkezése, Uetsunával az élen. Irodája valahogy Asmerura emlékeztette, és már csak pár kráter hiányzott, hogy hitelesebbé tegye a képet: szétdobált iratok, ételmaradékok, eldobált ruhák. Úgy látszik távollétében pazarlásnak tûnt nem kihasználni a helyet. - Uraim, Utetsuna õrnagy, Teikokugun - mutatkozott be, majd meghajolt. A két tudós összepillantott, majd õk is közölték a nevüket. A Kutatási és Innovációs Hivatal tagjai voltak, és meglepõen fura figurák: hamarosan azon kezdtek vitatkozni, hogy melyikük is volt korábban az ideiglenes parancsnok. Fáradtan pillantott a századosra, és arckifejezésébõl megértette, mit is élhetett át az elmúlt pár héten. - Nos, mindenesetre az irodámat szeretném megkapni - szólt közbe néhány perc várakozás után. A két tudós összenézett, majd szó nélkül pakolni kezdtek. - Amíg dolgoznak, szívesen hallanék arról, mit is fogunk itt csinálni. - Nos - egyikük megigazította a szemüvegét, elejtve a kezében lévõ dolgokat, és elmélyülten beszélni kezdett. - Egy új ércet találtunk Rutanon, az itt végzett kutatásaink során. Vette...Vettük a bátorságot, és a szakuradit nevet adtuk neki. Rózsaszínes, durva formában lelhetõ fel, ezért is kapta ezt a nevet. Úgy gondoljuk, hogy a fúziós generátoroknál sokkal jobb energiaforrás lehet a megfelelõ finomítási technikák elvégzése után. Ugyanis természetes formájában a szakuradit igen instabil, és könnyedén felrobbanhat, például két érc összeérintésével is. - Finomítva azonban - vette át a másik tudós a szót. - remek szupravezetõi és radioaktív képességekkel bír, így igazán ígéretes energiaforrás, ha kidolgoznak hozzá egy generátort. Egyetlen aprócska finomított érc hatalmas energia kinyerésére alkalmas. - Érdekes - simogatta az állát Uetsuna, aki a felét nem értette az egésznek. - És akkor mire is kell majd vigyázni? - Ne tapsoljon, ha mindkét tenyerében szakuradit van - fordította le köznapi nyelvre a dolgokat az elsõ tudós. Csak tudnak õk is érthetõen beszélni, ha akarnak.
|
|
|
Rutan
Nov 9, 2014 17:34:02 GMT 1
Post by Enz on Nov 9, 2014 17:34:02 GMT 1
Uetsuna őrnagy az elmúlt hónapokban egy bányakomplexumból lassacskán egy kisebb méretű város parancsnoka lett. Ahogy egyre nőttek a felszíni bányák és a feldolgozóüzemek előbukkantak a semmiből, úgy váltak egyre terjedelmesebbé az üzem körül növekvő sátortáborok, ahol a higiénia hiánya miatt kialakuló járványok állandó munkaerőhiányt jelentettek. Végül, a termelés optimalizálása érdekében felhúzták a helyi bányaigazgatóság és helyőrség hatalmas épületét, mellé a munkásbarakkokat, illetve bizonyos szórakoztató létesítményeket, méghozzá archaizáló nagai stílusban. Bár határozottan egyre jobb körülmények uralkodtak itt, mit sem változtatott a tényen, hogy gyakorlatilag Asmeru túlélőit ide száműzték azért, mert kudarcot vallottak korábban, vele, mint a bázis parancsnokával együtt. Azon csodálkozott, hogy Yasuji ezredes hová is tűnt, azonban valószínűleg valamiféle különleges feladatot látott el, valahol itt, a déli végek területén. - Felemelő látvány, nemde, őrnagy? - lépett mellé egy másik tiszt, és Uetsuna szeme sarkából mérte fel. A katonai rendészet és hírszerzés, a Kempeitai összekötője volt. - Igazán nélkülözni tudnám - felelte az őrnagy szárazon. Semmi kedve nem volt a bájcsevegéshez. - Nos, ez talán hamarabb megtörténhet, mint gondolja - mosolygott sejtelmesen a hírszerzőtiszt, és ezzel igencsak felkeltette a figyelmét. Mikor jelezte, hogy figyel, a tiszt ráérősen belekezdett. - A Konföderáció polgárháborús helyzetét tekintve meggyengült a szövetségesi bázisunk a térségben. Ezen kívül furcsa mozgolódásról is érkeznek hírek. Valami a levegőben van, érezni lehet - magyarázta, és Uetsuna kezdte úgy érezni, a hírszerzőtiszt szórakozik vele. Nem az aktuális galaktikus nagypolitikai fejleményekre volt kíváncsi, hanem… - Ígérem őrnagy, mindjárt a lényegre térek - mondta, és Uetsuna szívesen felpofozta volna, hiszen egy katonájának ez lett volna a büntetése, ha ilyen szemtelenül viselkedik. - Amennyiben ellenségeskedés üti fel a fejét a szektorban, vajon mekkora erőt tudnánk a saját érdekeink védelmében mozgósítani? - Úgy tudom a déli különleges műveleti parancsnokság néhány cirkáló és pár ezer katona felett rendelkezik - közölte Uetsuna, aki igencsak remélte, hogy megéri megvárnia a mondandó végét. - Ami kettőnk között szólva nem épp egy potens csapásmérő erő. Bár ez még nem hivatalos, a parancsnokság afelé hajlik, hogy az egész kitermelést az Iparvállalat alá kell rendelni. - Akkor pedig az Iparőrség átveszi a teendőket - bólintott Uetsuna. Ők pedig egyszerű cégként tárgyalhatnak az éppen aktuális hatalommal, ami valószínűleg örülni fog egy nagyméretű tőkebefektetésnek egy ilyen mindentől távol eső álmos kis bolygón. - Ugyanakkor ez csak később fog megvalósulni. Elképzelhető, hogy a kezdeti időszakban mi fogjuk biztosítani a feladatok ellátását. Egyenruha nélkül. - Hogy vessem le az egyenruhát, amit őseim generációi büszkén viseltek évekig? Bujkáljak, mint egy bűnöző?! - csattant fel Uetsuna. - Ezt nem gondolhatják komolyan! - Őrnagy, ez csak ideiglenes megoldás lenne. Az átadás megszervezése komolyabb előkészületeket igényel. Persze ez csak akkor igaz, ha feltűnik a közelben egy jelentősebb erőt képviselő hatalom. - Akkor sem fűlik hozzá a fogam - mondta kelletlenül. - De ha ez lesz az utasítás végrehajtom. - Nos, azt hiszem, mennem kell. Vége a cigi szünetnek. Uram - biccentett felé, majd elindult vissza az irodájába. Uetsuna előhúzta a zsebéből a cigarettatálcáját és elővett egy szállal. Végre felcsillant a remény, hogy itt hagyja ezt a Császár háta mögötti bányatelepet, és valami katonához méltó feladatot kapjon.
|
|
|
Rutan
May 31, 2015 8:35:40 GMT 1
Post by Haruhi on May 31, 2015 8:35:40 GMT 1
- ... mindkét égitest a két nemzet nevét viseli, a Rutan bolygó és holdja, a Senali - próbálta összefoglalni Rani a projectoron olvasottakat rövidebbre, igyekezve a kifejezéseket is lemásolni, ahogy a másodpilóta székében ült, mögötte a többiekkel - Az előbbin kifejlődve... vagy legalábbis megerősödve, a rutaniak benépesítették bolygójukat majd átléptek a holdra, s néhány ezer év után már valószínűleg két külön nemzetről beszélhetünk, akik mindig valamilyen formájú konfliktusban álltak egymással. Tulajdonképpen egy faj a két nép, eredetük azonban vitatott köszönhetően meglepő genetikai hasonlóságukkal a rioriakhoz. A nemzetek történelmében egy pusztító háborúból végül Senali került ki győztesen, de kénytelen volt egyezményt kötni mivel veszteségeik akkorák voltak, hogy anyabolygón élő fajtársaik hamarabb szedhették volna össze magukat, s vághattak volna vissza. Mivel ők ezt ekkor még nem tudták, a senali által ajánlott szerződést megkötötték, miszerint a két égitest felett uralkodó királyok elsőszülötteiket azok világra jövetelekor kezesként a másik monarchia udvarába küldték, míg be nem töltötték a 16-odik életévüket. Ha valamelyik fél megszegte volna a békeszerződést, számíthatott arra hogy a másik törvényesen kivégezheti a túszukat. Ezt követően sok ezer évig a nézeteltérések csak néhány nagyobb politikai kicsapongásra és erőfitogtatásra korlátozódtak az apró ügyek sokaságában, mígnem az egyik rutani koronaherceg Leed a kérdéses tizenhatodik születésnapján úgy nem döntött, hogy Senalin szeretne maradni, apja Frane király ezt úgy értelmezte hogy fia agymnosás áldozata lett és felkészült hogy a senali Menon király ellen háborút robbant ki fia ügye felett. Azonban két Jedi lovag megakadályozta az események elharapózását, az uralkodó örökösévé Taroon herceget, Leed öccsét téve meg. A két égitest a Birodalom évei alatt nem tartozott a lázadókat támogatók világai közé, az oszdd meg és uralkodj elve egyébként is kiszolgálta a Birodalmat, mely így a helyiek problémáival nem foglalkozva koncentrálhattak a Hyydiai vonal ezen régiójának megtisztítására a kalózoktól. A Nagai-Tof háború idején a Nagai sikeresen szállta meg a bolygórendszert, de a Szabad Bolygók Szövetségének ellentámadása elől már kiürítették csapataikat további harcok nélkül, s nagyjából béke honolt a Yuuzhan Vong eljöveteléig, kik mindent megtettek azért hogy a két nemzetet ismét egymás torkának ugrasszák és így könnyedén bevonulhassanak. Erre azonban sosem került végül sor, fontosabb világok és nagyobb fenyegetések túlságosan is lefoglalták őket, míg végül vereséget nem szenvedtek, megmentve a bolygót és holdját az ólálkodó fenyegetéstől. A háború után a Selani kissé elhatárolódott a külkapcsolatai ápolásától, míg velük szemben a Rutan inkább megnyitotta kapuit, bányászati koncessziókat árusítva külső érdekeltségeknek, mint például a Nagai Császárságnak, melyet a selani egy cseppet sem nézett jó szemmel, többek között azzal is érvelve hogy így a Rutan külső szövetségeseket szerez hogy így végül lerohanhassák és szolgasorba taszítsák őket. Persze próbálnak valószínűleg ők is külső segítséget találni, de ennek sikerességéről egyelőre még nincsenek információk, a lényeg az hogy a veszély okán Selani jelenlegi királya nem hajlandó elsőszülöttjét a Rutanon tudni, ellenben túszát a tizenegy éves rutani koronaherceget magánál tartja, egyértelműen biztosíték gyanánt. Már történtek próbálkozások a kiszabadítására, melyek annyira felforralták a helyzetet, hogy ha a herceget sikerül valakinek megszöktetnie, a háború egészen biztosan kitör. A jelenlegi állás azonban tarthatatlan és megoldás szükséges
|
|
|
Rutan
Jun 2, 2015 20:25:56 GMT 1
Post by Enz on Jun 2, 2015 20:25:56 GMT 1
- Köszönjük az összefoglalót, Rani padawan - mondta Tano mester, aki jelenleg éppen a navigátori székben foglalt helyet. A pilóta ülésében ezúttal Leru lovag volt, de mivel hiperűrben voltak, a robotpilóta tudta a dolgát, így a műszerek helyett ő is a beszámolót figyelhette. Tano mester érdeklődéssel követte figyelemmel a fiatal lovagot, aki sokszor már most egy mesterhez illő bölcsességgel és törődéssel viszonyult a dolgokhoz, sokszor talán jóval érettebben, mint ő maga. Kíváncsi volt rá, éles helyzetekben hogyan is viselkedik. Olyan nehezen érthető módon, mint K'Kruhk mester, aki képes volt kegyetlen whipid harcossá válni, míg egyébként kenyérre lehetett volna kenni? De persze ez az alkalom elsősorban a padawanokról szólt, ezért is hagyta őket dolgozni, hiszen a saját munka árán megszerzett információk értéke mindig nagyobb volt, mint a készen kapott. Rani padawan néha igencsak szószátyár tudott lenni, ha lehetőséget talált rá, míg egyéb esetekben olyan csendben volt, hogy avatatlan szemek akár berendezési tárgynak is hihették hatalmas kristályfarkával. - Minden részletre kiterjedő, és igen alapos munka volt - tette még hozzá. Talán túlságosan is, de ez a dagályosság már csak jellemező volt a diplomáciai kapcsolatokra, és persze minden mindennel összefüggött. Most azonban ideje volt folytatni a megbeszélést, hogy mindannyian megismerjék az ügy minden körülményét. A következő feladat Cadené volt, és hozzá képest ez igencsak nehéz volt: itt nem voltak elegek a természetes adottságok, a jó képességek, hanem kemény munkával kellett kinyernie az adatokat terjengős diplomáciai nyelvű szövegekből.
- Caden padawan, oszd meg velünk, mire jutottál! - Igenis, mester! - mondta azonnal készségesen. - A konfliktust az robbantotta ki, hogy Senali kormánya több hónapos kölcsönös rossz viszony után egy 21 pontos követelést nyújtott be Rutan királyának. Ebben többek között részesedést követeltek a békeszerződés legutóbbi megerősítése után nyújtott bányászati koncessziókból, a vámok feletti nagyfokú ellenőrzésre, nagy hatótávolságú rakéták leszerelésére, a békeszerződés rendelkezéseinek be nem tartása miatt kártérítés címén pedig jelentős összegekre formálva igényt. Ezt öt jegyzékváltás követte, de Rutan elutasított minden engedményt, Senali pedig nem volt hajlandó engedni követeléseiből. - Mit tudni a jelenlegi konferenciáról? - kérdezte Tano mester, hogy vezesse a beszélgetés fonalát, nehogy itt is sok felesleges információval terheljék egymást a padawanok. - Igen, a konferencia - lapozott gyorsan a dokumentumok között Caden. - Rutan királyának kezdeményezésére a Galaktikus Konföderáció itteni maradékának egy diplomáciai képviselője vállalt jószolgálati megbízást, és hozta tető alá az egészet. Mr. Ke'thrag megfigyelőként lesz jelen a megbeszéléseken. Mivel közvetítést nem vállalt, Rutan a Jedi Rendet kereste meg. És hát, így kerültünk képbe. A lezárás kevéssé volt tényszerű és szakmai, de egészen tetszett Tano mesternek. Akár ő is megfogalmazhatta volna. - Amit furcsának tartok, az Senali passzivitása a diplomáciai fronton - folytatta Caden, bár a mester nem kérdezte a saját véleményét. Az majd a legvégén következik. Mindenesetre nem szakította félbe. - Ha tényleg tartanak tőle, hogy megtámadják őket, akkor sietve szövetségesek után kéne nézniük. - Ezt mindenképp megvitatjuk a legvégén - közölte vele, rövidre zárva a témát. Caden láthatóan nem félt keményen dolgozni, ha a helyzet úgy kívánta, de itt megint kiütközött mérhetetlen egója: már megint csak saját maga, a saját véleménye érdekelte. Ami egyébként egyáltalán nem volt hülye megállapítás.
- Végül Siala padawan következik - fordult a fiatal lány felé, aki görcsösen kapaszkodott az datapadjához. Neki már csak születése alapján is szó szerint a vérében csörgedezett a diplomácia, de magába zárkózó mivoltja miatt nehezen tudott megnyílni, és így ezeket a gondolatokat is megosztani. Ő nem kapott konkrét feldolgozandó anyagot, talán ezért is lehetett most zavarban. - Padwan, eddigi olvasmányaid alapján mi a véleményed a kialakult helyzetről és a közelgő konferenciáról? - szegezte neki a kérdést. Caden erre sötét tekintettel pillantott Sialára. Míg őt úgy tűnik állandóan mellőzte mestere, az már igencsak egyértelművé vált, hogy ki az igazi kedvence, aki mindig a legegyszerűbb feladatokat kapja, és a legtöbb dicséretet rá. Kezét összefonta mellkasa előtt, és így figyelte, mit mond a másik padawan.
|
|
|
Rutan
Jun 2, 2015 22:48:00 GMT 1
Post by Revan on Jun 2, 2015 22:48:00 GMT 1
Az utat kihasználandó, Tano mester adott egy kis munkát Raninak és Cadennek, amit szorgalmasan el is végeztek. Siala kissé meglepődött azon, hogy neki nem jut semmi ilyesmi, hisz talán épp most jönne jól az a sok tudás, amit eddig összeszedett. De úgy döntött magában, hogy a mester nyilván tudja, hogy mit csinál. Semmi sem történik ok nélkül. Belemerült félig-meddig a saját olvasmányába. Bár jobbára inkább a beszámolót hallgatta, amit Rani adott elő a projektorról olvasva. Ugyan túl részletesen nem ismerte a Rutan történelmét, azért olvasott róla valamennyit. Rani után Caden következett, aki szintén jó munkát végzett. Ezúttal az aktuális helyzetről halhattak egy rövid, de lényegre törő beszámolót. Ez már több újat tartogatott, mint a történelmi tudnivalók. Mihelyst Caden befejezte a beszédet, Siala teljesen a saját olvasmányába mélyedt újra, de csak addig, míg Tano mester az ő nevét nem mondta. Zavartan felnézett. Az arcára volt írva, hogy nem tudja, miért kell neki bármit is mondani, hisz nem kapott feladatot. Azt gondolta, talán neki nem jutott. Meg egyébként is máson töprengett. Előbb Tano mesterre nézett, majd Leru lovagra. -Csak bátran.-biztatta egy kedves mosollyal a lovag, ez kissé felbátorította őt. De Cadenre pillantva sötét, megvető pillantást vélt felfedezni. De csak azért is válaszolt a kérdésre. -N-nos..Én...egyet...egyetértek Cadennel abban, hogy különös a Senali passzivitása. Már önmagában az is érdekes, hogy tudván azt, hogy a Rutannak van egy erős szövetségese, benyújtanak egy a békét komolyan veszélybe sodró követelést. Megkockáztatva egy újabb háborút. Lehetséges, hogy a Senali azért zárkózott el a diplomáciától, mert szert tett titokban egy erős szövetségesre, akivel az oldalán kellő nyomást gyakorolhat a Rutanra. Ha a Rutan nem enged, azzal még inkább ellenségévé teszi a Selanit. Azonban, ha végül mégis enged, azzal viszont gyenge pontot mutathat nekik. Vagyis a későbbiekben újabb követelések érkezhetnek, ami további konfliktusokat szülhet a jövőben. Mindvégig a datapadját szorongatta és igyekezett kerülni Caden tekintetét. Sőt, igazából mindenkiét. Érdekesebb volt a padló. Rossz érzés fogta el. Olyan rossz, mint otthon, amikor megvetően néztek rá az adottsága miatt. Ez pedig nem esett jól neki. Azt remélte, hogy itt barátságosak lesznek vele a társai.
|
|
|
Rutan
Jun 3, 2015 16:32:03 GMT 1
Post by Haruhi on Jun 3, 2015 16:32:03 GMT 1
Komoly szóváltás folyt körülötte, így hát hamar a csapatuk perifériáján találta magát, kilátás nélkül arra hogy valami érdemleges dolgot szólhatna hozzá. Ennek ellenére végig azon törte fejét hogy mivel egészithetné ki ha majd a végére érnek, olvasni nem jelentett problémát, de összeszedni hogy végtére is miről volt szó az már egy teljesen más dolog volt. Siala elhallgatott, a többiek a szavait mérlegelhették éppen, vagy hogy is kell ezt ilyenkor mondani... neki mindenesetr kapnia kellett egy lehetőségen, s gyorsan rákapaszkodott hogy legyen indoka megszólalni - De de de miért furcsa ha valaki passzív? Ha vannak barátaik akkor ott mint a csatában a meglepetés ereje a pazaak tartaléklap! Ha meg nincsenek, humm... aki nagyon erős az egyedül harcol!
|
|
|
Rutan
Jun 4, 2015 19:58:39 GMT 1
Post by Enz on Jun 4, 2015 19:58:39 GMT 1
Caden körbeforgatta a szemét, ahogy a mester kedvence kijelentette, hogy egyetért vele. Persze, annyira egyetértett, hogy sajátjaként rögtön tálalta is az ő véleményét, amit nehéz munka eredményeként szerzett meg. Most biztos ő fogja kapni a jutalmazást, mert ügyesen ellopta az ötletét. Szúrós szemmel figyelte tovább a lányt, és nem tudta elképzelni, mivel is érdemelte ki ezt a kivételezett pozíciót. Ő egész életében keményen dolgozott, hogy elérjen a jelenlegi szintjére, és ezt láthatóan könnyedén vette mindenki semmibe. Aztán persze Rani is közbeszólt, és Caden szerint jobban járt volna, ha csendben marad. Ha nem beszél, akkor legalább csak passzívan akadályozza a csapatot, gondolta epésen magában. - Ha olyan erősek, miért foglalkoznának tárgyalásokkal? - kérdezte Ranitól kissé ingerülten, mivel úgy érezte, hogy ezzel a megszólalással egyúttal őt is kritika éri. - Ráadásul csak a koncessziók ügyében! Különben is...- Elég a vitából! - lépett közbe erélyesen Tano mester, mielőtt Caden belelendült volna, és a fiú rögtön elhallgatott. - Mindhármótok következtetésében van ráció. Caden és Siala jól mutattak rá, hogy valami nem stimmel az egész ügyben, Rani padawan pedig arra, hogy nem feltétlenül kell minden mögött összeesküvést sejtenünk. Amíg nincs bizonyítékunk, nem szabad feltételezésekbe bocsátkoznunk.- De mester, hogy keressünk bizonyítékot olyasmire, aminek a létezését nem fogadjuk el? - jegyezte meg türelmetlenül Caden, aki eldöntötte, hogy ha a mestere így bánik vele, ő sem lesz kezesbárány, hanem kiáll az igazáért. - Nem valamihez kell bizonyítékokat keresni, hanem a bizonyítékok alapján kell következtetni a tényekre - közölte mestere higgadtan. - Most pedig pihenjetek le, még sok van háta az útból.Caden elsőként pattant fel, és kiviharzott a pilótafülkéből. Nem elég, hogy a mester semmibe nézi, de még ez a Siala is többnek képzeli magát nála. Bevágódott szobája ajtaján, és magára zárta, majd lekuporodott elé, térdeit maga alá húzva. Soha senki nem értette meg, nem ismerte el... Ahogy a másik két padawan is távozott, Tano mester felsóhajtott. - Azt hiszem a padawanokkal legalább annyi gond lesz, mint a diplomatákkal - jegyezte meg, homlokát masszírozva. Órákkal később már közel értük céljukhoz, és a padawanok is ismét a pilótafülkébe jöttek. Siala és Rani szokás szerint a maga kis világába húzódott vissza, de nagy meglepetésére Caden is, aki most borús tekintettel meredt előre. Talán jó lesz, ha Leru elbeszélget vele kicsit. - Ismeretlen diplomáciai hajó, vétel - szólt egy hang, mire Tano azonnal képernyőre kapcsolta a hívót. - Ke'thrag nagykövet vagyok, a Konföderáció Diplomáciai Testületéből. Ha jól sejtem, Önök a jedi közvetítők.- Fhtagn! Jól sejti, nagykövet úr. Ashere Tano mester vagyok, a küldöttség vezetője - közölte a képernyőn lévő alakkal, akit saját nyelvén üdvözölt. Meg kell mondani, kissé meglepődött azon, pontosan kit is küldtek ide jószolgálatot teljesíteni. Belnar ugyanis sosem csatlakozott a Konföderációhoz, így az ott élő khilek is a Köztársaság, vagyis akkoriban még Galaktikus Szövetség mellett foglaltak állást. Persze tudta, hogy mindig akadnak olyanok, akik valami ok miatt más utat választanak a többségével szemben. A Konföderáció már rég nem az a fenyegető ellenfél volt, mint a második galaktikus polgárháború alatt. Területének egy része visszaintegrálódott a Köztársaságba, más területet a sithek vagy a cosraiak szereztek meg, de a maradék területen nem volt általánosan elismert központi autoritás, és az Adumarról érkező utasításokat sem teljesítette már senki, mióta egyértelművé vált, hogy az ottani kormányzat mennyire nagai befolyás alatt működik. - Fhtagn, mester - köszöntötte, bár alázatnak nyoma sem volt. A khilek híresek voltak arról, hogy mindig a legmagasabb pozíciók betöltésére törekedtek, kemény munkával, ami nem alázatossá, hanem éppenséggel arrogánssá tette őket. - Kövessék a megadott vektorokat, a tárgyalás helyére vezetjük Önöket.
|
|
|
Rutan
Jun 4, 2015 21:38:51 GMT 1
Post by Revan on Jun 4, 2015 21:38:51 GMT 1
A szúrós tekintet miatt Siala egyre inkább úgy érezte, hogy Caden utálja őt. Mégis mivel érdemelte ki ezt a rosszindulatot? Nem tett semmi rosszat ellene. Inkább kifele pillantott az ablakon. A csillagokat figyelte, miközben egyre inkább kezdett feszültté válni a légkör a pilótafülkében. Rani is hozzászólt egy kérdéssel, mire Caden kifakadt, mintha csak kritizálta volna bárki. Végül Tano mester rakott rendet és összegezte a hallottakat. Leru nem szólt hozzá, Tano mester tökéletesen összefoglalta a lényeget. Ő inkább a padawanokat figyelte csendben. Tano mester a társalgás végén pihenőre küldte a fiatalokat. Caden kiviharzott, majd a másik kettő is követte. A két lovag pedig kettesben maradt a pilótafülkében. -Nem kétséges, mester. De nézd el nekik. Ők még gyerekek, bármennyire is próbálnak érettnek tűnni. Elkezdte a műszereket nyomkodni. Átnézett mindent, csak a biztonság kedvéért, rutinból. Pótcselekvés, lehetne mondani. De jobb, mint az ujjait tördelni. -Rani talán a leginkább gyerek hármuk közül. Sokat kérdez és sok figyelmet igényel. De még ő a legkevésbé problémás szerintem. Inkább a feszültség aggaszt, ami Caden és Siala közt van. Tartok tőle, hogy ebből gondok lesznek, ha nem teszünk ellene időben. Ha megérkeztünk és lesz rá idő, beszélgetek kicsit Ranival és Cadennel is, ha már úgy véled, jobban ad az én szavamra. Sialát viszont szerintem neked kellene kezelésbe venned, úgy vettem észre, hogy már most fel néz rád...Na de, még sok van hátra. Ha úgy érzed, kérlek pihenj le egy kicsit te is, mester. Elboldogulok itt egyedül. Onnantól Tanora hagyta a dolgot, ha elmegy pihenni, elmegy, ha nem, akkor nem.
Siala a kabinba érve bezárta az ajtót, majd háttal nekidőlt és végül ülő helyzetbe csúszott. Egy percig csak nézet maga elé. Majd ahogy felidézte az imént érzett félelmet, könnyek csordultak le az arcán és végül nem bírta visszatartani. De nem is akarta, inkább kisírta magát, szépen, csendben. Végül összeszedte magát és elballagott az ágyig, hogy lefeküdjön rá. Szeretett volna olvasni egy kicsit, de képtelen volt koncentrálni, újra és újra eszébe jutott az az utálat, amit Caden szemeiben látott. Ugyanaz volt, mint odahaza, amikor a kortársai és nem ritkán a szüleik tettek rá megvető megjegyzéseket. Volt, aki fel lökte, volt, aki leköpte. Nem volt egy szép emlék és Cadennek ezt sikerült benne jó erősen felidézni. Az olvasásból végül nem lett semmi, szép lassan álomba sírta magát.
Órák teltek el, mire a padawanok visszamentek a pilótafülkébe. Siala érkezett utoljára és szó nélkül helyet foglalt a korábbi helyén. A datapad nála volt, de csak az ölében pihent, ő pedig az ablakon bámult kifele. Valahol egészen máshol járt. -Remélem jót pihentetek, srácok. Hamarosan megérkezünk. Alig fejezte be, hívás érkezett. Tano mester beszélt a nagykövettel. Leru lovag közben ráállt a megadott vektorok követésére, immáron kézi vezérléssel. Egyébként szeretett vezetni. Ha nem jedi lenne, akkor biztosan pilóta, valami kisebb hajón.
|
|
|
Rutan
Jun 4, 2015 22:04:55 GMT 1
Post by Haruhi on Jun 4, 2015 22:04:55 GMT 1
Gyorsan visszahúzódott az árnyak közé, közbeszólása nem hogy fényt derített volna a beszélgetés számára érthetetlen részeire, hanem inkább mélyebbre tuszkolta a kibogozhatatlan mélységekbe. A Caden hamar összekapott a dolgok felett tanítójával, s míg így a többiek figyelme nem rá szegeződött, kicsusszant a székből és kisétált onnan. Ha nem tudott segíteni, a legjobb volt valami más tennivalót találnia és hagyni másokat dolgozni amíg rá szükség nem lesz. Ezért hát az útjuk hátramaradó részében ücsörgött és a falakat bámulta, próbálva pihenni és lehetőleg nem gondolni semmire - ami természetesen nem mindig sikerült, ahhoz túl sok minden volt a fejében
|
|
|
Rutan
Jun 12, 2015 14:10:56 GMT 1
Post by Enz on Jun 12, 2015 14:10:56 GMT 1
- Gyerekek egy fontos küldetésen - tette hozzá Tano mester. Továbbra is felelőtlenségnek érezte, hogy a padawanokat szükségtelenül veszélynek tegyék ki a tanulás érdekében azzal, hogy felkészületlenül küldik ki őket küldetésekre. Ez számos plusz terhet rótt azokra a mesterekre is, akik az ő képzésüket kapták feladatul, egyúttal pedig a küldetések sikeres teljesítését is veszélybe sodorták. - Azt hiszem a konferencia idejéig lesz lehetőségünk némileg rendbe tenni a dolgokat - felelte Leru lovag felvetésére. Igazat kellett adnia ennek szükségességében, de egyúttal úgy érezte, a lelki terápia a küldetés sikerétől veszi el az értékes időt. Egy kisebb jelentőségű küldetésnél igazán nem bánta volna a dolgot, de itt két nép sorsáról és egy veszélyes konfliktus elkerüléséről volt szó. - Köszönöm, lovag, egy kis meditáció elegendő lesz. Tano mester kényelmesen elhelyezkedett a székében, majd lassan félresöpörte összes gondolatát. Ideje volt teljesen az Erőre bíznia magát, és érezte, ahogy a teste lassan szinte súlytalanná válik.
- Igen, lovag - felelte Caden, hangjában szokásos lelkesedésének bármiféle nyoma nélkül, inkább mintha csak kötelességszerűen válaszolna. Pedig ő volt a legizgatottabb az új küldetés miatt. Talán legbelül mégsem az az eminens diák, futott át a mester agyán, hanem nagyon is lázadó jellem, aki azonban ezt igyekszik titkolni. - Ahogy nézem a közelítési vektorok oda mutatnak - jelezte a dolgot akkor, amikor szabad szemmel is jól kivehetővé vált. Egy űrállomás képe rajzolódott ki előttük, amit jól láthatóan nagyobb számú látogató befogadására terveztek. - Itt a Qui-Gon Jinn Békeközpont, dokkolhatnak - jelentkezett be Tano mester hívására a repülésirányítás. Leru lovag ügyesen odakormányozta a hajót a kijelölt hangárhoz, ahol az út utolsó részét a sztenderdeknek megfelelően vonósugár által vezetve tették meg. - Ezt a helyet egy régen élt jedi mesterről. Qui-Gon Jinnről nevezték el, aki békét hozott Rutan és Senali megújult szembenállása idején - jegyezte meg a mester a padawanoknak, amíg a dokkolás befejezésére vártak. Caden unottan pillantott ki az ablakon keresztül a lent sürgölődő rutani és senali legénységre. Testük igencsak vékonynak és törékenynek tűnt, és meg kellett vallania, kicsit komikus látványt keltettek hatalmas zöld füleikkel.
A rámpa halk szisszenéssel nyílt le, és a végén ott állt a küldöttség, élén Tano mesterrel. Velük szemben néhány helyi polgári alkalmazott és a khil nagykövet, Ke'thrag álltak. Nem túl impozáns fogadóbizottság, de a tárgyalófelek bizonyára magára a fő eseményre tartogatták magukat, így külön-külön is tudtak velük foglalkozni. - Üdvözlöm személyesen is, Tano mester - hajolt meg enyhén a khil, ahogy leértek. Hangjában a szokásos arroganciát lehetett felfedezni, és Tano mester nem tudta nem azt érezni, valami furcsa van ebben a diplomatában. Talán ő maga akarta megoldani az ügyet? - Politikai nézetkülönbségeink ellenére örülök, hogy elvállalták a feladatot. - Nem tudom miről beszél, nagykövet úr - tett a mester kísérletet arra, hogy valamiféle diplomatikus mosolyt erőltessen magára. - A Konföderáció legitim vezetése Antilles főparancsnok alatt visszatért a Köztársaságba. - Megismételhetném a maga első mondatát, de az igazán kicsinyes lenne - közölte erre válaszul a khil. - Örülök, hogy ilyen hamar közös nevezőre jutottunk - felelte Tano mester, és megindult előre. A civil alkalmazottak azonban nem mozdultak az útjából. - Attól tartok, le kell adniuk a fegyvereiket - jelentette ki Ke'thrag. - A Békeközpontban senki nem viselhet fegyvert. Tano mester előbb szúrósan nézett a khilre, majd a polgári alkalmazottakra pillantott. Semmi kedve nem volt megválnia a fegyverétől, de tudta, hogy a fénykard csak egy eszköz. Egy jedi fénykard nélkül is fel tud lépni, ha a szükség úgy hozza, és megtámadják a konferenciát. - Ám legyen - jelentette végül be, és lecsatolta a fegyverét, majd az elé nyújtott biztonsági dobozba helyezte. - Egyébként se terveztem használni. - Csodás dolog az egyetértés, ugyebár?
|
|
|
Rutan
Jun 12, 2015 15:15:35 GMT 1
Post by Revan on Jun 12, 2015 15:15:35 GMT 1
Siala a szokottnál is jobban magába zárkózott. Térdeit felhúzva ült a széken, átkarolva a lábait és a fejét a térdeire hajtva bámult kifele az ablakon. Legszívesebben maradt volna a kabinjában, míg meg nem érkeznek. De annak az lett volna a vége, hogy Tano mester úgy rángatja ki onnan, vagy ami még rosszabb, mondjuk Cadent küldi érte. Hamarosan már látható volt a bolygó felszín és a leszállóhely is. Ám Siala ezt nem látta, mivel egészen másfele nézett. -Ő volt Obi-Wan Kenobi mestere, aki pedig Anakin Skywalkert, későbbi nevén Darth Vadert tanította. Valamint Luke Skywalkert is ő kezdte tanítani Yoda előtt...A Naboon halt meg, úgy tíz évvel a Klón háború előtt, egy sithel vívott küzdelemben.-adott Leru lovag egy kis ízelítőt abból, hogy ő is tud ezt-azt.
Végül a hajó földet ért, a rámpa pedig lenyílt. Odalent egy szerényebb fogadóbizottság várta őket. A nagykövet csak Tano mestert üdvözölte, mintha a többiek ott sem lettek volna. Persze többesszámban beszélt róluk, de a többieket szóra sem méltatta, még egy biccentés sem jutott neki. Siala nem is hiányolta. Jobb szerette, ha nem veszik észre és békén hagyják. Leru pedig ügyet sem vetett az ilyesmire. Ha kell, úgyis bemutat a mester mindenkit. A rövid kis üdvözlés után a mester elindult volna, de az útját elállták. A követ megkérte őket, hogy adják át a fegyvereiket. Rövid gondolkodás után után Tano mester lecsatolta fegyverét és az elé tartott dobozba tette azt. -Ez csak természetes.-mondta Leru, mikor ő került sorra és leadta a fegyverét, mintha csak azt akarta volna sugallni, hogy csak dísznek hordja. Siala szándékosan a sor végén állt. Még csak magán sem akarta érezni Caden tekintetét. Jobb volt neki ott hátul. Szépen, csendben. Aztán hozzá is elért a doboz, így ő is átadta szó nélkül a fénykardját.
|
|
|
Rutan
Jun 12, 2015 16:09:06 GMT 1
Post by Haruhi on Jun 12, 2015 16:09:06 GMT 1
És aztán sem szólt semmit. Nem volt kedvére amikor senki sem foglalkozott vele, márpedig az úton mind a másik két padawan, mind a többé-kevésbé mesterek inkább egymás vagy éppen maguk társaságát keresték az övé helyett, ő pedig már próbálkozott addig eleget hogy egy ideig ne tegye. Várt hát, várt míg útjuk elérkezett a végéhez és el kellett készülnie összeszedni a dolgait, hogy csatlakozzon társaihoz az űrállomás hangárjába. Egy kissé el is feledkezett talán az időről, talán őróla is, de már a rámpa alján voltak amikor ő előbukkant az űrhajóból - igaz, nem loholva, mert hát ki tudja mi mindent borított volna fel siettében? Ott azonban a sokféle tekintetek mellett egy dobozt szorongató idegen szólította meg először - Kérem, a fegyverét! - rázta meg a tárolót, de ő csak kérdően bámulta, mire az egyébként türelmes fickó körbenézett és éppen mondott volna valamit, de a nagykövet megelőzte - A fénykardról beszélt - pontosított és mutatott volna oldalára, ám ott nem függött semmi. Nem értette az általános zavarral elegyedő rosszallást, mely utóbbi biztos a mesterektől érhette arcát - De de... nincs nálam! - tett pontot a sejtelmek végére, majd öklével a kezébe csapott, s lelkes komolysággal magyarázni kezdett, hevesen vgesztikuláló extra végtagjai útjából pedig gyorsan kikerült mindenki - E-egy diplomáciai ügyhöz nem kellenek fegyverek, a harcot itt szavakkal vívják nem fénykardokkal! Nekem azt mondták, itt békéltető konferzia lesz... és egyébként sem adhatnám oda ha nálam is lenne, a fénykard a jedi legnemesebb fegyvere, a rend jelképe és nem hagyhatom más kezében akármilyen becsületesnek is vallja magát! Most biztos helyen van...! E-egyébként is, a Farani lovag azt mondta nekem egyszer, hogy az igaz jedi ereje nem a fénylkardjában van, hanem... AZ ÖKLÉBEN! És valóban, mozfulatai hathatósan járultak hozzá szavai alátámasztásához, bár az is igaz hogy ez nem az ökle megmutatásának volt köszönhető
|
|
|
Rutan
Jun 12, 2015 16:45:08 GMT 1
Post by Enz on Jun 12, 2015 16:45:08 GMT 1
Caden a felszólításnak eleget téve akasztotta le oldaláról a fegyvert, és a doboz felé helyezte tenyerével, majd óvatosan becsúsztatta. Nem szívesen adta át fénykardját bárki másnak, de nem látta értelmét ellenkezni a mesterrel. Neki úgysem adna igazat, bármit is mondjon, az idegenek előtt pedig egyébként sem lett volna illendő dolog. Viszont csak a fénykardját kérték el, jutott eszébe, és kezével megállt oldalán, mintha csak csípőre akarta volna rakni. Félreállt Siala útjából, és ügyelt rá, hogy ne találkozzon a tekintetük. Nem akart neki mulatságra okot adni, hogy lássa, milyen rosszul is esett neki ötlete ellopása. Ebben a pillanatban toppant be Rani - érdekes, mindig akkor csinálta ezt, amikor a hiánya már-már kezdett megszokottá válni -, és úgy tűnik ő vette a bátorságot, hogy kiálljon az igazukért. Caden egy pillanatra még általános világfájdalmát is elfelejtette, és felbátorodva figyelte Rani önérzetes kiállását. Ahogy körbepillantott, Tano mester arcán némi egyetértést vélt felfedezni, amit most nem teljesen tudott értelmezni - elvégre zokszó nélkül odaadta a saját fegyverét! -, de még az arrogáns nagykövet is kissé megszeppent. Egészen az utolsó pillanatig, amikor felmutatta az öklét, mint egy B kategóriás verekedős holofilmben. Pillanatokon belül halk kuncogás tört ki az alkalmazottak között, és a nagykövet is kissé megkönnyebbülve mosolyodott el. - Hát persze, ifjú jedi - mondta olyan hanglejtésben, ahogy az idősebbek beszélnek az éretlen gyerekekkel. - Feltétlenül vigyázni fogunk a félelmetes öklöddel. Caden arcát a kezébe temette. Hát az ökleivel tényleg lehet, hogy jobban kell vigyázni, mint a szavaival, amivel állítólag harcot akar vívni. Ez utóbbi esetben ugyanis csak abban reménykedhetett, hogy az ellenfél fegyvertelenekre nem lő vissza. - Amíg a hajónkon van, korántsem okozhat problémát egyetlen fegyver - állt ki mindenesetre Rani mellett Tano mester. - Ez így igaz - bólintott a civil alkalmazott, és a nagykövet sem látszott további akadályokat gördíteni az útjukba. - Azt hiszem visszatérek irodámba. Eredményes közvetítést, mester - engedett még meg magának egy nehezen értelmezhető arckifejezést a khil, ami könnyen lehetett biztatás vagy gúnyolódás is. - Gyertek - szólt a többieknek Tano mester, majd elindult előre, és ezúttal gond nélkül átengedték az itteni alkalmazottak. Ahogy kellő távolságra értek azonban rögtön lelassított. - A szállásokat csak később foglaljuk el - jelentette ki, mert valami nem hagyta nyugodni. - Leru lovag, vidd magaddal Caden és Rani padawanokat, beszéljetek az állomás személyzetével és a rutani delegációval. Siala padawan, te velem jössz a senali küldöttséghez. Este díszvacsorát adnak, azon újra találkozunk. Tartástok nyitva a szemeteket, ez már háborús övezet. Az Erő legyen veletek.
|
|
|
Rutan
Jun 12, 2015 19:28:39 GMT 1
Post by Revan on Jun 12, 2015 19:28:39 GMT 1
Valahogy az várható volt, hogy Rani nem hagyja annyiban a dolgot. Szépen kiállt magáért, ami azt illeti. Még Siala is megengedett magának egy pillanatra való félmosolyt. De Rani kis előadása nem tudta feledtetni vele a rossz dolgokat. Caden láthatóan kerülte a tekintetét, ami talán jobb is. Nem szívesen nézett volna azokba a gyűlölködő szemekbe. Ki tudja, talán még odáig fajul a dolog, hogy mond is neki valami nagyon bántót. Vagy kezet is emel rá. Kicsit úgy érezte, szegény Ranit nem veszik komolyan. Ki tudja, talán neki kellene barátkozni vele. Ha már lányok, tartsanak össze. Jó lenne neki egy barát. Talán Raninak is jól esne egy kis barátságos közeledés. Még ha kissé más is a felfogása. Talán később megpróbál beszélgetni vele. Ha túl lesz azon a rossz élményen, amit Caden okozott neki. Így is nehéz neki, ő meg még rátett egy lapáttal. Szinte érzi magán ugyanazt a tekintetet, akárhányszor nem felé néz. Akárki akármit mond, ő a brigád fekete báránya, így inkább csendben marad és figyel. Azonban az tetszett neki, hogy Tano mester kiállt Rani mellett. Úgy tűnik, neki nincsenek előítéletei. Ezért is néz fel rá. A kis közjáték után tovább indulhattak végre. De nem mentek messzire, Tano mester máris lassított, hogy közölje a továbbiakat. A csapat külön válik. Leru viszi Ranit és Cadent. Siala pedig Tano mesterrel megy. Kissé megkönnyebbült, hogy nem neki kell Cadennel menni. Miután megvolt a felosztás, elindultak két külön irányba. Siala csendben követte mesterét.
A csapatfelosztásból Leru tudta, hogy most jött el az ideje, hogy kicsit pátyolgassa a padawanokat. Noha Caden nem ő hozzá van beosztva, neki kell elcsevegni vele, ha már érezhetően ad a szavára. Egy ideig szótlanul meneteltek. Végighaladtak pár folyosón, ahol nem igazán volt mit nézni, legfeljebb a szembejövőket. Végül az állomás személyzeti étkezőjében kötöttek ki. Nem sokuknak volt épp ebédszünete, de a semminél több. Remek alkalom, hogy kicsit megdolgoztassa a padawanokat. -Jól van. Caden, szeretném, ha tennél egy kört és érdeklődnél, hogy minden rendben zajlik-e az előkészületekkel, esetleg történt-e valami szokatlan. Fontos, hogy figyeld a reakciójukat, mikor válaszolnak. Sokat elárulhat. Na menj, mi itt megvárunk. Amint a fiú kellé távolságba ért, Leru Ranihoz fordult. -Szép volt, ahogy kiálltál az igazadért. Büszke vagyok rád. Teljesen ledöbbent a küldöttség.-mondta kedvesen a lánynak, tényleg élvezte a látványt.-Viszont jegyezd meg, hogy bárhol is vagy vendég, be kell tartanod a helyiek törvényeit. Ha csak nem feltétlenül szükséges a megszegésük. Néha át kell hágni pár szabályt a jó ügy érdekében. Érted, ugye? Hagyott egy kis időt a lánynak emészteni a szavait és reagálni, ha úgy érzi, hogy muszáj neki. Mármint biztos volt benne, hogy muszáj lesz válaszolnia. -Úgy veszem észre, hogy sok mindent nehezen tudsz elfogadni. Mit miért kell tenni. Sokat kérdezel. Ez nem baj. Úgy tanul az ember, hogy kérdez, ha nem tud vagy ért valamit. De valójában mi az oka, hogy ennyire érdeklődő vagy? Tényleg nehezen értelmezel bizonyos dolgokat, vagy csak szereted, ha figyelnek rád? Ne félj, nincs baj, csak beszélgetünk. Szóval?
Míg Ranival beszélgetett, figyelte Caden előrehaladását. Igyekezett mindenkivel szóba elegyedni egy kicsit. Úgy tűnt, mintha valaki még a magánéleti gondjait is próbálta volna rázúdítani, annyira beszédes volt, így bőven volt ideje a padawanjára, hogy egy kicsit jobban megismerje. Amint Caden visszaért, tovább mentek. Egy kis társalgó-szerű helyiségbe érkeztek, ahol a rutani delegáció néhány tagja lazított és beszélgetett. -Most te jössz, Rani. Szeretném, ha beszélnél, akivel csak tudsz. Érdeklődj, hogy érzik magukat. Mire számítanak a tárgyalással kapcsolatban. Számítanak-e bármilyen komolyabb konfliktusra. Ne félj, itt leszünk, ha baj lenne. Ezúttal Cadent vette kezelésbe kicsit, amint a másik padawan elment, hogy elvégezze a feladatot, amit kapott. -Igazán bájos lány, nem gondolod? Kicsit a kishúgomra emlékeztet. Ő is szeret sokat beszélni. Kicsit nevetett magában. Valóban. Rani kiköpött olyan bizonyos dolgokban, mint a húga, aki otthon van. Mindig örül, ha haza látogat. A bátyja a mindene. Na de most Cadennel kell foglalkozzon. -Na de veled mi a helyzet? Látom, hogy nagyon bánt valami. Na és mi ez a feszültség közted és Siala között? Úgy veszem észre, hogy nem kedveled. Megbántott valamivel? Nekem elmondhatod. Vagy...pont hogy kedveled? Tetszik?
|
|
|
Rutan
Jun 14, 2015 8:12:22 GMT 1
Post by Haruhi on Jun 14, 2015 8:12:22 GMT 1
Mi volt annyira vicces? Ő nem mondott vicceset senkinek, miért tűnt úgy mintha egy olyan holokomédiás előadó lett volna aki csak zagyvaságokat hordott össze mindig? Mindenesetre, nem küldték vissza megkeresni a fénykardját, így sikerült némi időt megspórolnia a dologgal ha mást nem is... Felkapta fejét, mert hirtelenjében egyedül találta magát néhány idegen társaságában, akik nem foglalkoztak vele. Aztán megpillantotta a többieket néhány még több helyi között távolodni, így hát gyorsan felzárkózott és ott rótta a földet mögöttük, de nem sokáig. Remek, eddig is eleget pihent már és ideje volt elkezdeni a dolgukat amiért idejöttek, ketté válva ugyan, de így talán több mindent lehet észrevenni ami nem ide való? Bár nem konkrétan nyomozásról beszélt, ő azért kiegészítette a rájuk bízott feladatkört magában, egy Jedinek mindig tudnia kell rögtönözni - Igenis, Jedi Mester! - reagált szóban is utasítására, mivel egyikük se tette meg, s már szedte is lábát saját mestere után. De vajon a Caden miért velük jött? Eseménytelennek indult kitérőjük, nem is szólt semmit hacsak ők nem szóltak hozzá, ennek hála hosszadalmasabbnak tűnt az eltelt idő amíg végre megálltak és ezúttal mestere osztotta szét még jobban a csapatát. Miért? - Há? Há? - hőkölt hátra a dícséretroham hallatán, teljesen nem az érkezésük eseményein járt az esze, össze kellett szednie magát hogy ráharapjon arra mit is mondott a mester. Egyik ollójával a fejét vakargatta, nem értette miért a hirtelen és késleltetett dolog - De én csak azt mondtam amit tanultam, és nem a házigazda szokja a vendégek szokásait figyelembe venni...?
Mindenesetre, hamarosan máris más téma függött közöttük, ő pedig végképp nem értette a váltogatást, nem volt könnyű kizárni az előző dolgokat a mostaniakból ha ennyire gyakran váltották egymást. A mostani kérdések ráadásul könnyűnek sem voltak mondhatóak, szeretett is beszélni meg nem is értett sokmindent, de biztos nem valamilyen fogós kérdés akart lenni? - Ha valamit nem tudok akkor kérdeznem kell, nem így van? Ez a legkézenfekvőbb dolog ha valamit nem ért valaki, így kell tanulni! Ő, de azt nem tudtam hogy az ember hogy tanul, én nem egy ember vagyok...
Nemsokára ismét a feladatukra visszaterelve maradt magára, végképp nem értette miért kellett ilyen rövid időközönként ilyen sok más dologról beszélni és gondolkodni, csak ő lehetett itt aki nem sietett ennyire mindenben? Hogy csinálnak úgy alapos munkát? Most pedig ott volt újabb idegenek mellett és kényelmetlenül ácsorgott, igyekezve kitalálni hogy is vágjon bele a kérdezősködésbe. Körbepillantva egy szobrot látott meg - Háh, az mi?
|
|
|
Rutan
Jun 17, 2015 0:57:47 GMT 1
Post by Enz on Jun 17, 2015 0:57:47 GMT 1
Caden örült neki, hogy végre nem a női csapatba osztják be, ahol csak csicskásnak tekintik és semmibe nézik őt, hanem a mindig kedves és figyelmes Leru lovaghoz. Még ha ez azzal is járt, hogy hosszabb időre el kellett viselnie Ranit, a lány ritka szófosásaitól eltekintve ez elég könnyű feltételnek tűnt azért, hogy egy kis időt eltöltsön a miriali jedi társaságában. Kissé felvidította ez a felállás, így önmagát némileg visszanyerve indult meg a népesebb csapattal, hogy eleget tegyen a mester szabta feladatnak. Hamarosan tényleges munka is akadt számára, ahogy beértek az étkezőbe. - Megteszek minden tőlem telhetőt, lovag - fogadkozott, és kissé sietősebb léptekkel eltávolodott kettejüktől. Először egy csapat alkalmazotthoz ment, akik éppen egy adag ételt ettek. Mindannyian senaliak voltak, a jellegtelen munkaruhájukon lévő felvarró tanulsága szerint. - Bocsánat a zavarásért, csak az állomásról szeretnék érdeklődni - szólalt meg Caden, mivel tudta, hogy direkt módon nem kérdezhet rá semmire. Az egyik zöld senali felé fordult. - A Békeközpontról? - kérdezett vissza. - Igen. Az egyik követség tagja vagyok, és érdekelne, hogyan működtetik az állomást. Nincsenek összekapásaik a rutani személyzettel? - kérdezte csevegő stílusban. - Általában nincsenek. Mi, akik itt dolgozunk, komoly célnak tekintjük a béke megőrzését - felelte a senali nyugodtan, és Caden semmi gyanúsat nem érzett az Erőn keresztül vele kapcsolatban. Tehát nem próbált meg hazudni, de igazából mi oka is lett volna rá? - Ugyanakkor mostanság a bizalmatlanság a jellemző. Mindkét oldal titkosügynökei itt tevékenykednek. - Freen, ne traktáld már a paranoiáddal szegény embert! - szólalt meg valaki az asztaltársaságból, mire általános derültség lett úrrá az ott ülőkön. A vele beszélgető senali sértetten pillantott oldalra, majd vissza Cadenre. - Én vigyáznék a helyedben. Itt sokan nem szeretik a kérdéseket, és semmi nem az, aminek látszik - figyelmeztette. Caden egyetértően bólintott, mivel ez alátámasztotta korábbi elméletét. Ki tudja, talán a végén megmutatja Tano mesternek is, hogy mi mindenre képes. - Köszönöm a csevegést, de most mennem kell - jelentette ki, és otthagyta a kis csapatot, aki folytatták az evést. Ahogy tovább haladt az étkezőben, és néhány asztalnál megállt, nem igazán tudott már sok értelmes információt kicsikarni a helyiekből. Valaki arra panaszkodott, hogy egy ideje nem kapnak rendesen fizetést, mert a két kormány közösen tartja fent a létesítményt, és gyakoriak a pénzügyi viták. Valaki rátromfolt azzal a sérelmével, hogy néha még a legapróbb fejlesztési vagy beszerzési ügyek is heves vitákat vonnak maguk után. Amit még érdekesnek talált, az az volt, hogy a terem egyik felén csakis rutaniak, a másik felén pedig senalik ültek, és ezek egyáltalán nem mertek keveredni vagy akárcsak beszédbe elegyedni. Mintha féltek volna, hogy kompromittálódnak a konfliktus során.
- Visszatértem, lovag - tért vissza a kis körútról. Ahogy látta, Rani és a lovag beszélgettek amíg ő távol volt, el nem tudta képzelni miről, és miért is nem akarják, hogy ő ott legyen. Kissé rosszul esett neki a dolog, de igyekezett palástolni ezt a lovag előtt. - A személyzet tisztában van azzal, milyen is a jelenlegi helyzet. Ahogy látom mindenki tart attól, hogy bármivel magára haragítsa saját kormányát, így inkább tartja a távolságot. Egyikük, egy Freen nevű titkosszolgálatok kezét említette az egészben, és nekem hihetőnek tűnt - számolt be felfedezéseiről Lerunak elégedetten, miközben folytatták útjukat. Egy társalgószerű helyiségbe érve azonban ezúttal Ranit küldte el azzal a feladattal, hogy beszélgessen másokkal. Caden számított rá, hogy ezúttal vele fog Leru elbeszélgetni, és ez meg is történt. - Szörnyen bájos - felelte Caden szűkszavúan, minden meggyőződés nélkül. Persze, kishúgnak biztos tökéletes lenne, de kishúgok nem vesznek részt milliók életét eldöntő békekonferenciákon. - Furcsa, hogy csak akkor beszél sokat, ha mások beszélnek hozzá. Mintha nem tudna kezdeményezni. Tette hozzá mindenesetre saját véleményét, bár sejtette, hogy nem Raniról fognak végig beszélgetni. És igaza is lett, ugyanis a lovag egy igen kényes témát hozott fel. Cadent még a feltételezés is sértette, hogy neki tetszene Siala! Dermedten állt meg, kerülve a lovag tekintetét, és nehezére esett megszólalni. - Úgy érzem, Tano mester nem akarja elismerni a képességeimet - bökte ki végül, nagy nehezen. - Sialának viszont minden szavára ugrik. Fent a hajón, a megbeszéléskor... olyan dolog miatt ismerte el őt, ami az én ötletem volt! Hangjából kiérződött a mellőzöttség és a sértődés. Nem szívesen beszélt erről, de úgy érezte, Leru lovagnak elmondhatja azt, ami a szívét nyomja. - És nem tetszik. Jobban szeretem az érettebb... - férfiakat mondta ki majdnem, de nem akarta elárulni magát. - ...személyiségeket. Olyat, aki kedves és figyelmes, és nem csak kuksol egész nap.
Rani csodálkozva állt a szobor előtt, ami egy köpenyes alakot ábrázolt, miután hangosan feltette kérdését. Nem is számított talán rá, hogy választ kap erre a felvetésére. - Qui-gon Jinnt, vagy ahogy itt ismerik, a Békehozót ábrázolja - szólalt meg egy fiatalos férfihang mögötte. Ahogy hátrapillantott, egy diplomataegyenruhát viselő ember férfit látott, aki a harmincas évei elején járhatott, simára borotvált arcú, kifogástalan megjelenésű volt. Arca némileg szögletes és katonásan erőteljes volt, tekintete pedig némi hűvősséget árasztott. Mellkasán a Galaktikus Konföderáció Diplomáciai Szolgálatának jelvényét viselte. - Te a jed'kák egyike vagy, igaz? - kérdezte barátságon hangon, majd bemutatkozott. - Én Sendre tanácsos vagyok. Eltévedtél vagy keresel valakit? Szívesen segítek mindkét esetben.
Nem sokkal azt követően, hogy elváltak útjaik, Tano mester végre Sialára összpontosíthatott. Tudta, hogy a lánynak erős iránymutatásra van szüksége, hogy kimerészkedjen a saját maga köré emelt falak közül, és rájöjjön, micsoda képességekkel is van megáldva. Nem akarta, hogy a csapaton belül súrlódások miatt még jobban elbizonytalanodjon, és még kevésbé bízzon magában. Ahogy elég távol kerültek a másik csapattól, az egyik folyosó közepén hirtelen megállt, és szembefordult padawanjával. - Minden rendben van, Siala? Egy szót sem szóltál a hajón tartott megbeszélés óta. A vita az oka? - kérdezett rá egyértelműen a dolgokra Tano mester, mivel nem volt a hátulról jövő támadások és köntörfalazás híve. - Akárhogy is történt, nem a te hibád a dolog, Siala. Mindig tartsd észben, hogy ha valakivel vitád van, és annak az oka olyan eset, amikor a legjobb tudásod szerint jártál el, azért, hogy másokon segíts, akkor nem neked, hanem neki kell átgondolnia a dolgokat.
|
|
|
Rutan
Jun 17, 2015 14:51:43 GMT 1
Post by Revan on Jun 17, 2015 14:51:43 GMT 1
Leru maximális figyelmet szentelt Raninak. Tisztában volt vele, hogy türelmesnek kell lennie hozzá. Míg Caden el volt, szerencsére semmi másra nem kellett figyeljen, így megfigyelhette a lány viselkedését. Úgy tűnt, kissé nehezen zárkózik fel egy-egy témához, szóval lassított a beszélgetés ütemén, hogy ne zavarja össze őt. -Nos, ez valójában mindkét irányba működik. A vendéglátónak figyelembe kell vennie a te igényeidet, de ugyanakkor neked is illik az ő szabályait betartanod. Ismered a mondást, hogy az "Én házam, az én váram."? Pontosan erre utal. Ha azt mondják, hogy fehér ruhában kell érkezni valahova, akkor kimondottan megsérted a vendéglátót azzal, ha nem így teszel. Kezdte megérteni, hogy Rani egyszerűen csak kíváncsi és érdeklődik a sok új dolog iránt, amit tapasztal. -Az ember is úgy tanul, hogy kérdez. Ez szerintem minden fajra igaz. Senki sem születik nagy tudással. Mindenki tanul és tapasztal. Arra a megállapításra jutott, hogy talán az lenne a legjobb, ha kicsit tanulmányozná Rani fajának a kultúráját. Persze most nincs ideje leülni és olvasgatni mindenfélét. Két padawannal kell törődjön. -Mesélnél nekem magadról egy kicsit? Na meg az otthonod is érdekel. Milyen hely? Gyakran láttok ott más fajból valóakat? Mik a szokásaitok? Ilyesmik érdekelnek. Ne félj, van időnk, nyugodtan mesélj el mindent, amit érdekesnek gondolsz.
Caden tett egy rövidke jelentést, miszerint senki sem meri nyíltan vállalni a véleményét és inkább elzárkóznak minden elől, mintsem kihívják maguk ellen a sorsot. Na meg az a titkosszolgálat is érdekesen hangzik, amit az a Freen nevű alak említett. -Szép munka. Ennek a titkosszolgálatnak mindenképp utána fogunk érdeklődni. Talán később, ha egyedül lesz, felkeressük ezt a Freent, hátha tud még mondani pár érdekes dolgot. Elküldte hát Ranit. Látta Cadenen, hogy tudja, mi folyik itt. Egy kis négyszemközti csevegés, hogy mindenkinek kellően pátyolgatva legyen a lelke. Rájuk fért. Mindenkire más miatt. Nehéz együtt dolgozni, ha feszültség van a csapatban. -Igen, el van a kis világában, aztán ha hozzászólnak, akkor nem fél a beszédpartnerre zúdítani a gondolatait. A kis felvezetés megvolt. Rákérdezett hát végül arra, hogy konkrétan mi nyomja a lelkét szegény fiúnak. Annyira magabiztosnak mutatja magát, mégis sebezhető. Persze érthető a dolog. -Tano mester nagyon is tudja, mire vagy képes. Látja a tehetséged. De nem akarja, hogy elszállj magadtól. Az arrogancia nagyon veszélyes. Ha valakit állandóan dicsérnek, roppant magabiztos lesz, aztán pedig beképzelt. Tehetséges vagy, jók az eredményeid. Idővel nagy hatalmú jedi leszel. De csak akkor, ha megmaradsz a helyes úton. Van egy mondás: "A nagy hatalom nagy felelősséggel jár.". A hatalom megrészegítheti az embereket. Lásd például a korrupt politikusokat. Ugyanígy a jedikre is rossz hatással van a hatalom, ha nem tudják kellő alázattal kezelni. Tudod, ha valamiben jobb vagy valakinél, akkor nem szabad lenézni. Ellenkezőleg, segítened kell neki. Példát mutatni, mint egy amolyan idősebb testvérnek. Tartott egy rövidke szünetet, hagyva Cadennek időt, hogy emészthesse a szavait, aztán folytatta. -Siala a másik véglet. Tehetséges, de az önbizalma a bantha feneke alatt helyezkedik el. Azért ugrik Tano mester minden szavára, hogy ezzel biztassa. Ne féljen megszólalni, elmondani a véleményét. Az ötleted pedig nem lopta el. Egyszerűen csak eljutott a hallottak alapján ugyanarra a következtetésre. Magam is így vagyok, de a kutatómunka a tietek volt, így nem szóltam hozzá. Kicsit nevetett, mikor Caden komolyan vette a kérdést. Bár ki tudja, lehet legvégül igaza van, csak Caden sem jött még rá. -Á, értem. Ez esetben tudnám ajánlani Jessa Joruic mestert, elég érett a korához képest. Lassan tölti a harmincat, hm, vagy nemrég töltötte?-próbálta egy kis humorral jobb kedvre deríteni a fiút, még a kezét is a vállára tette, hogy éreztesse, nincs egyedül.
Siala nem igazán örült ennek a csapatfelosztásnak. Így bármit is kell elvégezni, Tano mester ő vele fogja biztosan megcsinálni. Vagy ha olyanja van, rázúdítja a haragját. Mert bár jedi, azért ő sem tökéletes nyilván. Kicsit mindenki szokott haragos lenni. De a legnagyobb baj az volt, hogy nem igazán tette még túl magát azon, ami a hajón történt. Ilyenkor inkább bezárkózik a szobájába és olvas valamit. Általában valami regényt. Ha lélekben máshol járhat, az jót tesz a hangulatának. De most nem volt lehetőség ilyesmire. Kis híján neki ment Tano mesternek, ahogy az hirtelen megállt és szembefordult vele. Neki szegezte a kérdését. Sehol senki, kénytelen lesz válaszolni. Talán Tano mestert tényleg érdekli. Felnézett a nő szemébe, aztán vissza a földre. -Nem...Nem csak az. Kezdettől fogva azt érzem, hogy Caden lenéz, megvet engem. A hajón meg egyenesen úgy nézett rám, mint aki legszívesebben kardot emelne rám...Utál engem. Pedig nem tettem ellene semmi rosszat...Pantoran is így viselkedtek velem az emberek, miután kiderült, hogy Erő-érzékeny vagyok. Amerre a családom lakik, sokan pártolnák még mindig szívesebben a Birodalmat. Ők úgy gondolkodnak, hogy a jedik rosszak. Ezt pedig tovább adják. Emiatt nincsenek barátaim. Mindenki megvetett, még azok is, akik korábban barátságosak voltak. Ott bántottak, ahol és ahogy tudtak...Nekik sem ártottam soha...Azt reméltem, hogy hasonló adottságú emberek között jobb lesz...De nem... Végig a padlót bámulta és a kezeivel babrált. Nem szerette volna, ha Tano mester sírni látja, bár a padlóra hullott könnyek miatt nyilván feltűnt neki.
|
|
|
Rutan
Jun 17, 2015 17:49:43 GMT 1
Post by Haruhi on Jun 17, 2015 17:49:43 GMT 1
Hallgatta, nem tűnt eleinte úgy hogy neki bármit is hozzá kellene fűznie ahhoz szóban, amit mestere mondott neki. Nem először hallotta amit mondott, de nem tudta könnyen összevetni a jó házigazda és az illedelmes vendég szerepeinek fontosságát, idejét és helyét. De hát, nem először jött valószínűleg szóba ez a dolog, lessz alkalma még rá átrágnia magát rajta többször is, tanítói mindig is igyekeztek rávilágítani hogy nem lehet mindent azonnal megoldani, még ha ezzel nem mindig tudott egyetérteni. Végül úgyis mindig rájuk hallgatott, ők idősebbek voltak, szóval mindent jobban tudtak, biztos hogy ha ez másképpen látszott, vele kellett hogy baj legyen. Mégis, okoztak néha öregebbek meglepetéseket, mint például most is. Kérdőn kapta fel fejét mestere furcsa kérdésére róla és otthonáról, ezt olyan dolognak hitte amiről neki talán már tudnia kellene. Mondjuk, nem tudta hogyan folyt kiválasztásuk mestereikhez, lehetséges hogy alig néhány perccel azelőtt döntöttek felőle, hogy a végeredményt közölték vele és két társával. Ez... nem volt buta gondolat éppenséggel! Még ha meg nem is értette a helyzetet, s hajában kezdett túrni értetlenül, mielőtt egy hosszú pillanattal később megszólalt végre - Hát, azt azért tudja mester hogy egy jedi növendék vagyok, igazából... én ez vagyok, nagyon egyszerű! A tanulmányokat is ismeri, meg köztünk sokféle élőlény van mert hát nincs két ugyanolyan jedi, ugye? A jedi hitvallást is tudom, elmondjam? Ez is egy próba akar lenni?*** Tűnődve pillantott vissza a szoborra, miközben az ember róla beszélt. Tehát akkor így nézett ki az a bizonyos jedi mester aki egyszer megakadályozta az egyik itteni háborút? Végülis, mellesleg, úgy tűnik talált valakit akivel lehetett talán beszélni, ráadásul ő kérdezett először, ez így sokkal könnyebbnek tűnt! - Áhá, de szerintem jedit akart mondani! - vágott bele gyorsan - És igazából nem tévedtem el vagy keresgélek már, kérdeznem kellene dolgokat! Például hogy hogy érzi magát, mire számít a tárgyalásokkal kapcsolatban, valami komoly konfliktusra? De ha már... - egy pillanatra nem volt biztos a dolgában, de aztán megfordult és jól megnézte megint a szobrot - Ő miért a Békehozó hogy ha nem is hozott igazából békét? Azaz hát háború nem lett, de béke se és így nem értem a dolgot. Miért nem hívják Háborúkergetőnek vagy Tárgyalómesternek? Vagy a Nagy Döntetlenhozó?
|
|
|
Rutan
Jun 19, 2015 15:18:46 GMT 1
Post by Enz on Jun 19, 2015 15:18:46 GMT 1
- Örülök, hogy segíthettem, lovag - vidult fel egy pillanatra Caden még a komoly és nyomasztó téma felvetése előtt. Jól esett neki, hogy legalább Leru rendesen bánik vele, ha már más nem vette a fáradtságot. Hiába próbálta mindig a legtöbbet nyújtani, ez néhányaknak láthatóan túl kevés volt. Ezért is érezte magát még inkább kellemetlenül, mikor a lovag olyan szálakat kezdett pedzegetni, hogy talán jól és okkal teszik mindezt. Ő látta már, hogy a mester megmagyarázhatatlanul tagadja meg tőle az elismerést. Kissé zavartan állt egyhelyben, mintha nem akart volna válaszolni, de végül a bátorítóan a vállára tett kéz megerősítette, és pár pillanatnyi csend után erőt vett magán. - De lovag - kezdett bele kissé indulatosabb hangon. - Hogyan tudnék példát mutatni másoknak, ha nem hagyja Tano mester? Bármit mondok vagy teszek, abba beleköt! És amibe bele lehet kötni, az nem jó, nem tekinthető követendő példának. Én nem dicsőséget akarok, hanem megvédeni másokat, ahogy egy jedinek kell! Ott voltam... Itt egy pillanatra elakadt a hangja. Eszébe jutottak azok a képek, amiket menekülés közben látott. Sithek, kommandósok és vongok a Hapan Csillagködben lévő állomáson. Ahogy egymás után mészárolják le a fiatalokat. Ahogy menekülés közben látják az egyre becsapódó lövedékeket az állomásba, és az otthonukat látják elpusztulni. Kissé kiszáradt torokkal, jóval sötétebb hangon folytatta át. - Ott voltam Sheddu Maadon. Láttam, mi történt azokkal, akik nem voltak elég erősek. Magamat sem tudtam volna megvédeni, nem hogy másokat. Kudarcot vallottam. Arcát a kezébe temette. Nem akarta, hogy a lovag gyengének lássa, de nem tudta már magában tartani ezt a bűnét. Nem telt el olyan nap, hogy ne gondolt volna arra, mit is tehetett volna. Ha kell, fél kézzel szembeszállna az egész Sith Birodalommal.
- Mifelénk jed'ká-nak mondják - engedett meg a Sendre nevű férfi egy halovány mosolyt magának Rani kiigazítására. - És azt hiszem azért Békehozó a neve, mert bár a háborút sikerült elkerülni, békeidőben is lehet békétlenség. Az én népem évezredek óta békétlenkedik egy másikkal, annak ellenére, hogy az utolsó háborúra tízezer évnél régebben került sor. Beszédessége és magabiztossága ellenére valami furcsát érzett Rani vele kapcsolatban, mintha nem mondana el dolgokat, vagy legalábbis nem mindent ezzel kapcsolatban. A férfi hátratett kézzel, diplomapózban állt meg előtte. - Hogy a másik kérdésre is válaszoljak, az ételen kívül egészen kellemes itt minden. A koszt terén azonban nehezen találják el a más fajú delegátusok ízlését - jegyezte meg, mintha ez lenne a legkomolyabb problémája. - A tárgyalásoknak nem sok jót jósolok, tekintve a két fél hozzáállását. Belegondolva, ha nekünk kéne az említett ellenségünkkel kibékülnünk, már az egy asztalhoz ülésnél gondok lennének. Szerencsére Senali királyát sikerült végül meggyőznünk a tárgyalás szükségességéről, de semmi nem kényszeríti arra, hogy engedményeket tegyen.
Tano mester csendben és figyelmesen hallgatta Siala szavait, aki nem mert ránézni. Sajnálta szegény lányt, akinek egész életében a megvetés és bánat jutott osztályrészül, pusztán azért, mert erősebb a kapcsolata az Erővel, mint a legtöbb élőlénynek. Caden pedig rátett erre egy lapáttal, habár bizonyos volt benne, hogy nem ez volt a fiú célja, hanem inkább sértettségből cselekedett. De a kárt valahogy jóvá kellett tenni, mert Sialának nagyon fájtak a történtek. Mikor a végére ért, rá kellett jönnie, hogy a lány sír, ezért nem meri mutatni neki az arcát. Egy lépéssel odaállt elé, majd gyengéden magához vonta a lányt, ügyelve arra, hogy az arcát ne emelje fel közben, és átölelte. - Tudom, hogy fáj az érzés, Siala, és már sok fájdalmat kaptál az élettől. De erősebbnek kell lenned náluk, és nem hagyni, hogy maguk alá temessenek, hiszen akkor azok, akik bántanak, elérik a céljukat - magyarázta neki határozottan, mégis gyengéden. - Félsz attól, amit mások mondanak rólad. Yoda mester mindig azt mondta, hogy a félelem a Sötét Oldal kapuja. Hiszen Caden felé máris haragot érzel amiatt, amit mondott neked. A harag pedig gyűlöletet szül. Úgy mutathatod meg igazán a saját bátorságod és erőd ha meg tudsz bocsátani neki ezután. Hidd el, el fogja magát szégyellni, ha rájön, hogyan is viselkedett veled.
|
|