|
Post by eorlax on May 10, 2010 15:59:41 GMT 1
A Geonosis rendszer egyetlen lakott bolygója a Monarchia központja.
|
|
|
Post by eorlax on May 11, 2010 12:15:52 GMT 1
Új nap virradt a Geonosis kopár vidékén....
Eorlax a Monarchia új vezetője készen áll arra, hogy birodalmát egy új korszakba vezesse...
"Túl sokáig hallgattunk, túl sokáig álltunk tétlenül...de ennek vége a galaxis újra tudomást fog szerezni rólunk.." - Gondolta magában Eorlax.
Ekkor egy idegen lépett mellé a teraszra, ahonnan mindent belátott a palotában, nem volt idegen hiszen ismerte a legjobb és leghűségesebb alattvalója volt a Katona kaszt egyik leghírhedtebb vezetője Lysslo Generális állt mellette. Eorlax egy ideig még gyönyörködött a napfelkeltében majd a Generálishoz fordult. - Lysslo, hogy halad a Pride of the Core felkészítése? -Egyetlen, problémába ütköztünk, a hajó új fegyverzetét nem bírja el a reaktor! - mondta Lysslo, kicsit félve a Vezető dühétől. Eorlax igen higgadtan fogadta a hírt. -Rendben, akkor szóljon, a diplomáciai kapcsolatokért felelős alattvalómnak, hogy lépjen kapcsolatban a Szövetséggel, nem tűrök el semmilyen fennakadást a hajót illetően! -Igenis Egyetlen, azonnal intézkedem! - Lysslo sarkon fordult és öles léptekkel az ajtó felé igyekezett mielőtt az Egyetlen esetleg meggondolná magát a büntetését illetően.
Eorlax még gyönyörködött egy kicsit a naplementében, majd ő is a elhagyta a teraszt, hogy saját szemével nézze meg a hajóját mely biztosítani fogja a Geonosis érinthetetlenségét az elkövetkező időkben.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 25, 2010 22:52:30 GMT 1
A Geonosis külső védelmi zónájában egy diplomáciai kódot viselő szövetségi jelzésű csillagromboló lépett ki a hipertérből kíséretével.
- Itt Seymour kommodore a Szövetségi Flottától - jelentkezett be a hajóraj kopasz balmorrai parancsnoka - Utasításunk van, hogy a Geonosis nemes küldöttségének díszkíséretet biztosítsunk az Egyesítő Konferencia helyszínére.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 12, 2013 15:21:40 GMT 1
Az apró, jelzések nélküli rohamcsónak a bolygó egyik kráterében landolt, amit még a Klón Háborúk kezdetén robbantottak a földbe a Köztársaság bombái. Fent az égbolton látni lehetett a szövetségi hadihajót, amelyik még az Egyesítő Konferencia kapcsán érkezett a bolygóra, és azóta sem akaródzott távoznia onnan.
De úgy tűnt, ez a föld alatti járatokban repdeső genosisiakat nem zavarta.
A két alak, akiknek arcát sokszögletű ubese sisakok fedték, egyre mélyebbre hatolt a járatokba, mígnem valamelyik, kezében vaskos hangpuskát tartó őrnek eszébe jutott megkérdezni tőlük, hogy mégis mi járatban vannak.
- A királyotokkal van beszédünk. - húzta fel előreugró sisakrostélyát az egyik páncélos alak, és alóla elővillant egy bothan szőrös pofája. - Egy ajánlatunk van, ami megszabadít titeket a szövetségiektől odafent, és újra méltó helyet biztosít számotokra a galaxisban..
|
|
|
Post by Enz on Jun 29, 2013 1:39:49 GMT 1
Az õr mellé több más geonosisi is odarepült, ahogy észrevették, hogy valami probléma van. Õk hangosan kezdték el megvitatni a helyzetet, furcsa kattogó nyelvükön, amit fordítógép nélkül érteni lehetetlenség volt. Rövid vita után az egyikük röviden vakkantott neki, majd intett, hogy mehetnek. Amit nem tudott, hogy a vendégek fel vannak szerelve a szükséges berendezésekkel, így tökéletesen értették a beszélgetést.
Eorlax monarcha a nagyteremben tartózkodott, amit még a Klónháborúk elõtt alakítottak ki, és ahol a Konföderációs tanács elõször ült össze, mielõtt menekülniük kellett a bolygóról. Fõ tanácsadója, Lysslo tábornok és több más magas rangú geonosisi nemes is jelen volt, és éppen valamilyen állami megbeszélést tarthattak, amikor a két vendégek eléjük vitték. A monarcha érdeklõdve nézett végig a két vendégen, akik közül az egyik bothan volt, míg a másik továbbra is eltakarta az arcát. A teremben tucatnyi hangpuskás õr volt, így nem kellett két jöttmenttõl tartaniuk. - (Minek köszönhetem a látogatásukat?) - tért rögtön a tárgyra Eorlax. - Fogalmazzunk úgy excellenciás uram, hogy barátok hoztak egy baráti ajánlatot - húzta ki magát a bothan, sörényét borzolva. - (A Geonosisi Nagytanács hallgatja magukat!)
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 22, 2014 17:10:14 GMT 1
A féregszerű építmény nem volt zsúfoltnak mondható, ennek ellenére bármikor becsaphatott a káosz, ha a falban szunnyadó harcosok felébrednek. Minderre azonban jó sok évtizede nem volt szükség, hiszen a parányi, peremvidéki Geonosis nem keltette fel senkinek a figyelmét sem. Az Egyetlen épp a nagyterembe vezető folyosón bandukolt, hátratett kezekkel, társaság nélkül. Szeme sarkából látta, amint a harcos kaszt egyik tagja megmoccan - a rendellenesség nem tartott sokáig, de így is aggasztó gondolatokat szült Eorlax fejében.
Mert ha a harcosok mozgolódtak, az nem jelentett jót. Az elmúlt napok folyamán többször is észrevette, amint a transzban alvó társai fel-felébrednek egy pillanatra, s ereiben meghűlt a vér, ha arra gondolt, hogy a Geonosist ilyen nagy veszély fenyegetné - pont most, amikor majdnem elkészült a szuperhajó, és a szeparatisták hátrahagyott droidarmadáját is sikerült felújítnaiuk, amiket még a klónháborúk idejében állomásoztattak a bolygón. Nem beszélve az épülő droidgyárakról, amelyek annyi utánpótlást fognak termelni, hogy a monarchia szép csendben elfoglalhatja a környezetét, elterjesztheti férgeit a galaxisban, s mindenki az Anyakirálynő akaratát fogja szentnek tekinteni. Akkor pedig nem állhat az útjukba semmi...
A terem - legnagyobb meglepetésére -, nem volt üres. Leghűségesebb fajtársa a szemközti falnál állt, s az előtte vörösen villódzó holoalakkal tárgyalt. Mihelyt meghallotta, hogy Eorlax monarcha a terembe lépett, megszüntette az adást, és gazdája felé fordult.
(A férfiak nem véletlenül mozognak) - kezdte minden bevezető nélkül sajátos, kattogó nyelvén a harcosok kasztját vezető tábornok. - (Veszély leselkedik ránk, Egyetlen.)
(Miféle veszély?) - kapta fel a fejét Eorlax, közben szárnyai idegesen megrezzentek a hátán.
(Néhány bolygófordultával ezelőtt kis csoportosulásban idegen létformákat észleltünk a felszínen. Ezek elvándoroltak a bolygó minden területére, szétszóródva egymástól. Ma reggel pedig az aszteroidamezőben levő megfigyelődroidok erős koncentrálású ionsugarakat észleltek. Azt hiszem, hajók közelednek. Nagy hajók.)
Eorlax a térképasztalra csapott mérgében. Hogy merészelnek holmi idegenek betévedni az ők területeikre, kémkedni, aztán hadihajókkal megjelenni a felségterületükön? Ezt az Anya nem fogja büntetlenül hagyni. Az Egyetlen nyomban hátat fordított Lysslo tábornoknak, és a lefelé, a bolygó magjába vezető járatokhoz iramodott. Azonnal szólnia kell az Anyának, hogy keltse életre a holtak seregét, hogy velük védhessék a külső határaikat, azután pedig fel kell ébreszteni a harcosokat - ha pedig minden kötél szakad, kipróbálásra találnak a régen aktivált rohamdroidok.
Eorlax tudta, hogy az elkövetkező néhány napja igen mozgalmas lesz, mert elő kell készítenie a védelmet még a minden bizonnyal bekövetkező támadással szemben - ez utóbbiban biztos volt, hiszen a harcosok nem mozognak csak úgy.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 21, 2016 14:03:44 GMT 1
Eorlax hátratett végtagokkal és szárnyakkal lépkedett a hosszú, elhagyatott folyosón. A két oldalt levő bemélyedések csak úgy kongtak az ürességtől. Hajdani lakóik, a harcos kaszt tagjai mind kivándoroltak, hogy szembenézzenek az idegen támadókkal. Pont, mint fél évszázaddal ezelőtt, a Klónháborúk kezdetén. Most is ugyanolyan támadók jöttek. Fényes páncéllal, T-rostélyos sisakkal.
És a harcosok mind halottak. Beleértve a föld alatti élőhalott sereget, már csak hamu voltak, amikor a mandalóriaiak elégették a legkisebb darabot is belőlük. Persze néhányat elhurcoltak, hogy kisérletezhessenek velük.
Mikor is történt ez? Fél éve?
Eorlax fejében elhomályosodtak a gondolatok. Amikor a szürke egyenpáncélos harcosok leszálltak, mindent letaroltak maguk körül. És bár Eorlax és hű tábornoka bevetették ellenük a szeparatisták által ittfelejtett gépharcosokat, esélyük sem volt a túlerővel szemben. Nagy csata volt, és a geonosisiak a végsőkig harcoltak. Piros és kék lövedékek szántották fel a Geonosist.
Azóta mindenütt a páncélosok uralkodtak. És bár a haderejük nagyrésze eltávozott, mégis elegen maradtak itt ahhoz, hogy igényt formálhassanak a bolygóra. Egy tudós vezette őket, aki szeretett kisérletezni. Ez a mandalóriai irtotta ki Eorlax egész népét. Még a nem harcos kaszt tagjait is.
Eorlax emlékezett arra a napra.
Parancsba adták, hogy minden geonosisi jelenjen meg a nagy arénában. Ők pedig kényszeredetten engedelmeskedtek. Nem volt mit tenniük. Amikor beléptek az arénába, levágták a szárnyaikat, hogy nehogy elmenekülhessenek. Aki mégis megpróbálta, könyörtelenül lemászárolták a családjával együtt. Az aréna tetejét pedig energiapajzzsal lezárták, és a bent rekedt geonosisiakat mind egy szálig elégették.
Ott halt meg Eorlax leghűbb bajtársa, Lysslo Generális.
Talán ő, a Monarcha maradt meg népe egyedüli késviselőjeként - gondolta, miközben elhaladt a páncélos őrség mellett, és belépett a kerek, régebben az ő saját hadiállásaként szolgáló helyiségbe. Ma már kisérleti központ volt.
A bent tartózkodó egyetlen mandalóriai kikerülte az orvosi asztalait, meg a körülöttük agonizáló tetemeket, és fürgén Eorlax elé sietett.
- Most kiszedem belőled annak a félig elkészült cirkálónak a működési elveit - recsegte a mandalóriai tudós, Magnon.
(Én nem mondom el, amit tudni akarsz, mert nem tudom) - felelte Eorlax a saját nyelvén.
- Akkor pedig nem vagy többé a hasznunkra - vont vállat Magnon. - De mielőtt darabjaidra szedlek, valamit ki szeretnék próbálni. Foglalj helyet!
Miután a kisérleti labor ajtaja lezárult, a kint strázsáló őrök órákig hallgatták a néhai uralkodó sikolyait. Amikor végül kihozták a pácienst, még mindig magánál volt. Feketére perzselődött testén mély ráncok jelentek meg, és nem emlékezett a saját nevére sem.
- Dobjátok ki a napra - utasitotta őket Magnon. - Lassan fog meghalni.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Apr 3, 2016 12:14:39 GMT 1
A bolygó legnagyobb, a mandalóriai hódítók által modern technikával újjáépített arénájában páncélosok ezrei várakoztak. Egész pontosan hét sorba rendeződve várakoztak, szembeállva a magasban levő kiugró erkéllyel. Mindegyik csoport előtt ott lobogott a klánzászlaja, elöl állt a klánvezér, és mindannyian az erkélyre függesztették tekintetüket. A klánvezérek, mint az ilyenkor szokásos volt, nem viselték a sisakjaikat. Egyetlen klán állt vezér nélkül, mégpedig a Kryze-klán. Az ő vezérük ott állt fent az új Mand'alor mellett.
Venn Kryze végigtekintett nemes népének társaságán. Fegyelmezett, csatába nevelt harcosokat látott. Remek fiúk és lányok voltak ők. Bár különböző klánokhoz és rendszerekhez tartoztak, mégis egyek voltak. Kryptolos Non, a Sith Mandalore halálhíre futótűzként terjedt el, és a klánok azonnal harcba kezdtek volna egymással, ha nem lett volna ott a Nagy Mandalória összeesküvés. Most viszont újraegyesülhettek az új Mandalore vezetése alatt.
Venn remélte, hogy Rad Vizsla hosszabb életű uralkodást tud majd maga mögött, mint az elődei.
Az új Mandalore klánja, a Vizslák valaha a mandalóriaiak ellenségeinek számítottak. Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy Vizsla Mandalore uralkodjon a harcos nemzet fölött. Ez a konfliktus messze-mélyre nyúlt a múltba, amikor még a Vizslák a Halálőrség tagjai voltak. A Halálőrség még a Mandalore jogos örököseit is ki akarták pusztítani, a Protektorokat, vagyis az egyesült Mandalore klánokat. A terrorszervezet azonban már nem létezett – a Halálőrség ma már néhány elitharcos volt, akik a Mandalore rendszereket szolgálták. A Vizslák ismét jogos tagjai lettek a harcos nép társadalmának.
A bal szélen levő Vizslák mellett álltak a Kryze-klán képviselői, vagyis Venn saját klánja. A Kryze és a Vizsla csoportok alkották a Nagy Mandalória összeesküvést, aminek az lett volna a feladata, hogy eliminálja a Sith Mandalore-t, és átvegye a hatalmat. Ez utóbbi került csak megvalósításra, miután Lord Nont a sajátjai intézték el.
A Beviin-klán következett. A jelenlegi klánvezér, Dinua Jeban mellett ott álltak az elődei és szülei, Goran Beviin és férje, Medrit Vasur. A Beviin-klán mindig támogatta Boba Fettet, és a jelenlegi Mandalore szintén nagy tisztelettel beszélt a hajdani nagy vezetőről. Goran Beviin és Rad Vizsla félretettek minden ellenségeskedést, amikor a Beviin-klán új vezére, Dinua Jeban hűséget esküdött az új Mandalore-nak.
A Fett-klán az ősidőkig visszavezethető családfával rendelkezett. Olyan méltán híres tagjai voltak, mint Cassus Fett és Boba Fett. Jelenleg Boba lányát, Mirta Gevet illette volna a klánvezéri poszt, de mivel a Büntető seregei elűzték a lányt, ezért a legerősebb klántársa, Nella Fett vette át a pozíciót.
A Cadera-klán is visszavezethető a Nagy Galaktikus Háborúig. Jelenleg Merc Cadera vezette őket, és a Fett klánhoz hasonlatosan nagy múltú Cadera-ház mindig a Mandalore-ok rendelkezésére állt.
A Lok és Gedyc klánok álltak a másik szélen – a Skiraták, Sanagarok és társaik egytől egyig eltűntek, amikor a Sith Mandalore végigjárta a Mandalore szektor rendszereit, hogy lemészárolhassa őket. Az Ordo-klán szintén fel lett számolva, mert elárulták a Sithet. Venn sejtette, hogy Ordoék, az örök túlélők, még mindig élnek valahol, talán éppen a Dxunon. Emlékezetébe véste, hogy majd egyeztetnie kell Mandalore-al a felkutatásukról – vagy legalábbis hogy biztosan megtudják, kipusztultak-e.
Aliit ori’shya din – gondolta Venn Kryze. – A család több, mint a vér.
- Ke’sush’! – kiáltotta el magát, és összeszorított öklét a szíve fölé helyezte. A következő pillanatban az arénában sorakozó harcosok ugyanígy tettek, kifejezve egységüket. Ekkor Venn hátrébb lépett, és engedte, hogy az új Mandalore, Rad Vizsla előreléphessen. – Mand’alor!
Miközben Mandalore megmutatta magát a népének, Venn észrevette a túloldalán álló Magnont. A fehér, kopott páncélba öltözött, magas, fajtársaival ellentétben igen vékony tudós észrevette, hogy bámulják. A sisakja lassan Venn felé fordult, aki rosszallóan bámult bele a doktor számítóan kegyetlen maszkjába. Magnon máris nagy hírnevet harcolt ki magának embertelen kísérleteivel. Ő volt a felelős a Geonosis őslakosainak a teljes kiirtásáért, valamint ki tudja még milyen és mennyi mészárlásért. Venn nem kedvelte túlságosan a hallgatag alakot, akinek még valamirevaló katonai rangja sem volt.
No persze – mosolyodott el magában a Kryze klán vezére -, a leggyengébb mandalóriai is jobban értett a harchoz, mint a legjobban képzett köztársasági kommandós.
-... nem fogunk terjeszkedni, amíg nem engedhetjük meg magunknak! – hatolt be a figyelmébe Mandalore hangja. – Az elsődleges feladatunk, hogy megvédjük a határainkat, megerősítsük a területeink védelmét. De van még valami. Vansyn moffnak bűnhődnie kell!
Miután az egyetemes helyeslés elhalt, folytatta.
- De vigyáznunk kell! Mandalóriai páncélunk jellegzetességei miatt túlságosan felismerhetőek vagyunk. Nem rohanunk esztelenül harcba. A Concord Dawn-i mészárlást előbb utóbb meg fogjuk torolni... Vansynt pedig a derék Magnon kolléga vendégszeretére bízzuk majd!
Magnon komoran bólintott. Biztos kitervelte már, hogy mit fog tenni a birodalmival. A lent strázsáló harcosok hangosan éljenezték őt.
- Mindezek előtt azonban a határvédelemre összpontosítunk – folytatta Rad Vizsla, azaz Mandalore. – Gondoskodjatok róla, hogy klánjaitok űrflottái folyamatosan gyarapodjanak, és megsokszorozott határvédelmet lássanak el! Még egy Sith Nagyúr is kétszer meggondolja, hogy áttörjön-e ekkora blokádon!
- Eljön az idő, amikor visszavesszük, ami a miénk. Sokan azt hangoztatták, hogy a Concord Dawn rendszert azért veszítettük el, mert elfoglaltuk a szomszédos szektort, és a természet megbüntetett minket érte. Én azt mondom ez vak téveszme! Az erős elveszi, ami az övé. Előbb vagy utóbb, de a Concord Dawn a miénk lesz ismét!
- Ami pedig a szövetségeket illeti... Mandalore független nép. Az volt, és az is marad mindörökre. Amelyik klán le mer paktálni akármelyik állammal, azt a klánt a legutolsó gyermekig ki fogom irtani! De ezt mondanom sem kell.
- Növekedő haderőnket el kell rejtenünk a külső szemlélők elől. A klánvezérek dolgozzanak azon, hogy a MandalMotors hová költözhessen a Mandalore-ról. A kint tévelygő társaink pedig... haza kell őket csábítani. Ha nem sikerül ezt elérni, akkor örökre kitiltatnak a felségterületünkről. Nem fogják a titkainkat a galaxis elé vinni.
- Mától a Geonosis lesz a hadiiparunk titkos központja! Ide telepítjük a legfontosabb gyárainkat, és néhány kiképzőközpontot. Harci bázisokat létesítünk az arénák körül. Ez itt, ahol most állok, úgy neveztetik: Bralov.
- Birodalmunk új megnevezése, ami fennmarad tízezer és ezer éven át, mától legyen Mandalória! Ezentúl a hazánkat szolgáljuk, nem mások érdekeit és a pénzt. Dicsőség, becsület, harc – ezek a mi prioritásaink. A mi harcunk!
Mandalore befejezte a szereplést, és közölte a tábornokaival, hogy az általa nagyvonalakban felvázolt ügyeket osszák el egymás között, és fogjanak neki intézkedni. Miközben levetette nehéz palástját, levette a Mandalore Maszkot, és elgondolkodva meredt a tükörbe.
- Hozzák elém a cosrai kémet – rendelkezett, mire a körülötte sündörgő szolgák egyike elsietett.
Ahogy egyre jobban megvizsgálta a galaxis jelenlegi helyzetét, nem tudott dönteni, hogy ki a nagyobb ellenség. Az EGB, az ESB, vagy a Köztársaság? Esetleg mindhárom egyszerre? Ráadásul még ott voltak a remek harcosok hírében álló nagaiok. Ezek közül a sithekkel már meg is gyűlt a bajuk.
Egy őrharcos bevezette Oleget. Mandalore intett neki, hogy helyezze magát kényelembe. Ő maga is letelepedett egy apró geonosisi székre.
- Szeretném, ha mindent elmondanál, amit az EGB belső működéséről tudsz – kezdte, és frissítőt hozatott. – Igyál meg valamit. Sokáig fogunk beszélgetni.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on May 1, 2016 17:51:10 GMT 1
Oleg alaposan megvizsgálta az italt, és megvárta, amíg a Mandalore iszik elsőnek, mielőtt felhajtotta volna saját pohara tartalmát. Alapesetben nem feltételezte volna, hogy egy ilyen ősi harcos kultúra vezetője ennyire alantas módszerekhez folyamodik, de a Geonosisra érkeztekor látta, mi történt az őshonos lakossággal, és már nem tudta, mire számíthat ettől az új vezetőtől.
Megigazította fekete páncélját, amelyre vörössel különböző, az őt befogadó klánra emlékeztető szimbólumokat festett, és egy pillanatig jobb kezére bámult, ahol két ujjának felső perce hiányzott.. az előző Mandalore, a sith nő kínzása során elszenvedett sérülések közül az a kettő, amelyiknek nem hagyta a kibernetikus, vagy biológiai úton történő helyreállítását. Eddig akárhányszor a csonkokra pillantott, eszébe jutott a fogadalom, hogy bosszút áll a megaláztatásért, és végez a sith boszorkánnyal, aki a harcosok vezetőjének kiáltotta ki magát egy időre.. ez éltette egészen pontosan addig a pillanatig, amíg nem szembesült a Hapan Csillagködből érkező hírekkel; a ténnyel, hogy kiválasztott ősellensége egy összeesküvés áldozatává vált.
Most pedig, egyelőre újabb küldetés híján itt ül a Vizsla - klán egyik tagjával szemben, aki az előző életéről kérdezi.
- Nos? - emelte fel fejét a Mandalore kíváncsian. - Azt mondják, a klánod asztalánál közlékenyebb vagy.
Oleg megrázta magát.
- Apám, aki befogadott, úgy tanítja, mindent magunk mögött hagyunk, amikor a Mandalore nép tagjává válunk. Miért fontos az, hogy hol szolgáltam?
- Mindent magunk mögött hagyunk, igen... - biccentett az új hadúr. - Kivéve a testvéreink számára is fontos stratégiai információkat. A tudásod ugyanúgy, ha nem jobban szolgálhat minket, mint a két kezed és a fegyvered, fiam.
- Hm.. - nyugtázta Oleg. Ezzel végül is nehéz volt vitatkozni. Nem érezte úgy, hogy árulást követne el előző bajtársaival szemben. Nem tartozott nekik semmivel.. az Onderon óta.
- Négy, vagy öt nagy frakció tartja össze az EGB-t. - folytatta végül. - Az én népem, a polneyeiak a végletekig technokraták, még az Erőt is meg akarják mérni, szabályozni. Abban hisznek, hogy a genetikai kondicionálásuk révén egyetlen céljuk a Birodalom eszméjének szolgálata. Valójában azonban sokkal inkább egy kultuszra hasonlítanak... minden sorozat első, vagy ha ő elesik, a soron következő tagja egy-egy szavazattal bír a Klón Tanácsban. A Tanács döntéseinek minden polneyei engedelmeskedik, de erről keveset beszélnek, mert aláásnák a róluk kialakult képet, a Birodalomhoz végletekig hű fanatikus harcosokét.
- Milyen gyakorlatias. - jegyezte meg a Mandalore. - És a többiek?
- A másik, éppenséggel a legnagyobb hatalmi központ a Cosra és a Knot. - folytatta Oleg. - A cosraiak hajdanvolt birodalmuk dicsőségét akarják helyreállítani, sokan vannak köztük, akik számára a Galaktikus Birodalom és Palpatine eszméje csak egy eszköz ehhez. Fanatikusan gyűlölik a Köztársaságot és a jediket, valamint ősi ellenségüket, Vostroyát. A harmadik frakció a Daala és a köréhez tartozók társasága, ők a klasszikus értelemben vett birodalmi idealisták, akik mindenféle kondicionálás nélkül úgy gondolják, hogy a birodalmi rend az, amire a galaxisnak szüksége van.
- Erről mostanában mindenkinek van valami véleménye. - vonta meg a vállát a Mandalore. - És ők milyen erősek?
- Az egyik legkevésbé befolyásos frakció. - jegyezte meg Oleg. - Inkább szimbolikus, mint valódi hatalommal bíró szereplők tartoznak közéjük... Daala hatalma, azt hiszem inkább névleges, a kultuszának köszönhetően ülhet a Vezérkarban, mint valamiféle történelmi személyiség. A negyedik frakció pedig a Lecersenhez hasonlóké.. opportunisták és dörzsölt politikusok, akik bármikor hátbaszúrják ellenségeiket és szövetségeseiket egyaránt.
- A legszebb moffi hagyományok. - nevetett fel a Mandalore fenyegetően. - És milyen a viszonyuk a sithekkel?
- A legtöbb EGB-s ugyanannyira a háta közepére kívánja a sitheket, mint a jediket. - meredt a távolba Oleg. - Bármit is mondanak, sosem lesznek szoros szövetségesek... de az is biztos, hogy valami készül a háttérben. Az az érzésem, a mostani háborújuk a Corporate - szektorban csak álca.
- Hm... - erre már nem mondott semmi konkrétat a Mandalore, csak újratöltötte a poharakat.
- Mit akar még tudni? - szegezte neki a kérdést Oleg.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 28, 2016 12:23:54 GMT 1
- Nos, ahogy látom, valóban igazi mandalóriai lettél – biccentett Mandalore. – Olyan volumenű információkat adtál át, hogy talán elnyerted a bizalmamat. A klánod vezére nagy megbecsüléssel beszél rólad. Összebarátkoztál vele és a családjával, ők eddig befogadtak téged. De jól jegyezd meg, hogy verd ori’shya beskar’gam. Ahogy a Jediknek a fénykard, úgy nekünk a páncélunk jelzi a hovatartozásunkat. De a harc számunkra nem kötelesség vagy célszerű. A harc az önépítés dicsfénye. De ezt te már nagyon jól érted, ner’vod. Áldásomat adom rá, hogy a klánok teljes jogú tagja legyél. Gra’tuyc, aki bosszút áll a barátain.
- Vor’e, Mand’alor – hajtotta le a fejét Oleg. – Ez számomra nagy megtiszteltetés. Miben lehetek a szolgálatodra?
Mandalore nyitotta a száját, de ebben a pillanatban az ajtó is kinyílt, és egy fehér páncélt viselő mandalóriai sietett be a helyiségbe. A hírhedt sisakot Oleg azonnal felismerte, bár személyesen még nem volt szerencséje közelebbről is megfigyelni. A teljesen fehér maszk rostélya egy négyágú, vörös orvosi kereszt volt.
- Mit akarsz, Magnon? – kérdezte Mandalore, és szemügyre vette a vékony, többek között a geonosisi nép teljes kiirtásáért felelős tudóst.
- Jó híreim vannak, Mandalore – recsegte Magnon. – Imseretlen katonák különleges szállítmányt juttattak el hozzánk. Az évekkel ezelőtt eltűnt elitharcosaink hazatértek... többé kevésbé épségben.
- Hát ez nagyszerű hír! – emelkedett fel Mandalore. – Annak a nőnek a halála bizonyára rádöbbentette ezt a Sordis nevű Sithet, hogy nincs értelme tovább erőszakoskodnia velünk. Helyes! Gondolom azért jelentettél te magad, mert minél hamarább el akarod látni őket.
- Volt ebben némi számítás, igen – felelte a mandalóriai.
- Szedd rendbe őket, azután vezesd a színem elé!
- Mandalore, megjegyezhetek valamit? – billentette oldalra a fejét Magnon, miközben várakozóan összedörzsölte a tenyerét.
- Ki vele! – intették neki.
- Ha figyelembe vesszük, hogy ezek a kiképzőtisztek több évnyi távolmaradást követően, ilyen jó állapotban visszaérkeztek közénk, az felvet némi gyanakvást.
- Mire gondolsz, racin?
- Nyilvánvaló, hogy a harci tudásuk kellett Sordisnak, aki hadsereget képeztetett velük. Ha így van, akkor miért engedte el őket ahelyett, hogy megszabadult volna tőlük. Ráadásul annyira jó állapotban vannak, hogy elgondolkodtam rajta, vajon mit kellett tenniük érte, hogy ne bántsák őket?
- Árulással vádolod az elrabolt, megbecstelenített harcostárainkat? – szűkült össze Mandalore szeme.
- Dehogyis – legyintett nemes egyszerűséggel Magnon. – Én arról beszélek, hogy ildomos lenne alaposabban megvizsgálni az elméjüket. Jó lenne tudni, hogy kiket tanítottak meg a harcmodorunkra, vagy esetleg egyébre... Én majd alaposan utánajárok, hogy mi történt velük.
- Jó, de akkor a kezeléseid előtt beszélek velük – jelentette ki Mandalore. – Azután a tiéd a terep, sápadt.
Magnon tisztelgett, aztán halk nevetgéléssel kivonult a teremből.
- Miért akarsz kiszolgáltatott állapotukban kérdezni tőlük? – szegezte neki Oleg, miután az ajtók becsukódtak Magnon mögött. Valamiért úgy érezte, nem állhatja ezt az alakot. – Sérülten mindenre igent fognak mondani, csakhogy lepihenhessenek végre.
- Azért, fiam, mert aki Magnon barátunk keze alá kerül, az a gyógyítás után nem lesz olyan állapotban, hogy beszélni lehessen vele. Mindenesetre hasznos lehet, ha kiszed valamit belőlük – azt nem tette szóvá, hogy Magnon volt a leghangosabb támogatója Oleg befogadásának, mert az öreg tudós így akarta rávenni a klónt, hogy önként elárulja az EGB titkait. – Még lenne valami, amit tudnom kell, mielőtt kinevezlek a haderőm földi marsalljává. Mit tudsz azokról a barátaidról, akik a Dxunon jártak? Mit kerestek?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jun 29, 2016 15:48:28 GMT 1
Oleg biccentett.
- Skywalker és egy másik jedi mester nyomát, még Daala megbízásából. Csak annyit tudtunk, hogy a jedik az ősi korszakok, különösen a Rakata Birodalom relikviáit keresik a galaxisban. Daala is meg akarta szerezni ezeket a relikviákat, mert úgy gondolta, ezek segítségével univerzális fegyvereket alkothat, amelyek Jedik és Sithek ellen egyaránt használhatóak... bármilyen Erőhasználó ellen. A parancsnokom úgy gondolta, az a legjobb megoldás, hogyha kiadjuk magunkat a Sithek Főkormányzójának és kíséretének...
- És találtatok valamit végül? - kérdezte a Mandalore.
Oleg megrázta a fejét. - Nem tudom, én addigra már fogságba estem. Csak annyit hallottunk, hogy a két jedi bementek a templomba, de nem tértek vissza. Viszont azóta a jelentésekben olvastam, hogy Skywalker is megjelent később, és a többi polneyei is életben van, bár klónoknál ugye sosem lehet tudni, hogy ők-e azok, vagy egy új verzió... nem tudok többet.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jan 17, 2017 2:10:49 GMT 1
A narancssárgára szívott sivatagbolygó új urai hetek óta elhagyták a Geonosist, hogy visszatérjenek a Mandalore Szektorba. Mivel a bolygó lakatlannak és érdektelennek számított, nem látták el orbitális védelemmel. A harci egységek azokat a régi, átalakított szeparatista katonai komplexumokat foglalták el, amelyeket Eorlax Monarcha és az emberei is használtak.
A legmagasabb hegységek csúcsaiba nagy hatótávolságú lövegek voltak telepítve, a bolygó fölött pedig megfigyelődrónok és felderítődroidok vegyültek a bolygógyűrű aszteroidái közé. A nagyobb darabokra nagy hatótávolságú, a kommunikációt szolgáló hiperrelék lettek telepítve, és néhány ködarabon behatolásjelző szenzorok ültek.
Bár nem sok mandalóriai maradt a bolygón, a Geonosis mégis fontos bázisnak számított Mandalore számára. Magnon, a tudós ugyanis ide telepítette a kutatóbázisát. A vékony, fehér páncélos férfi nagyon fontosnak tartotta folytatni azokat a kísérleteket, amik a gépek és a szerves lények közötti átmenetet tanulmányozták.
Az egykori parancsnoki üregben különböző szerkezetek között orvosi asztalok sorakoztak. A falakon kimutatásokkal teli képernyők futottak végig, a mennyezetről és a falakról nagy erősségű reflektorok világították be a helyiséget.
Magnon egyedül állt a teremben, lábánál kis méretű, humán formájú droid csipogott. A gépezet karjai hiányoztak, helyettük sárgás, szerves lénytől származó végtagok voltak az oldalába erősítve. Az egyik kar csatlakozásánál Magnon egy kis szerkezetet tartott, próbálva összeilleszteni a gépi szerkezetet a hús-vér alkatrésszel.
Az egyik műtőasztalon ott feküdt az a megcsonkított geonosisi teremtmény, akitől a végtagok származtak. A tetem mellkasába fúródott droidkar arról tanúskodott, hogy Magnon megunta a kísérletezést, és rendhagyóbb módszereket választott az összeillesztésre. A seb körül száradt, besűrűsödött vérdarabkák csillogtak.
Magnon megfordult, amikor meglátta a belépő, kopottas bordó páncélos mandalóriait. Az őrmester megállt a bejárat mellett, miközben Magnon egy elektromos szerkezettel megtisztította a páncélkesztyűjét a rászáradt maradványoktól.
- Mandalore utasítására feladatot kapsz, őrmester – sercegte a tudós, miközben fél szemmel az alkotását nézegette.
Hát persze – gondolta a bordó páncélos harcos, Tholon. A Fekete Mandalore, ahogy a köznyelv nevezte a mandalóri nép éppen aktuális vezetőjét, Magnon egyik legfőbb bizalmasának számított. Magnon hófehér megjelenésétől élesen eltérve Mandalore tetőtől talpig fekete páncélzatot viselt, Mandalore Maszkját pedig csak ünnepi alkalmakra tartogatta. Bizarr megjelenésével és félelmetes harci tudásával rászolgált a becenevére.
- Hallgatlak – mondta Tholon.
- Mielőtt mi idejöttünk, a helyi vezetők egy fegyveren dolgoztak, amit ugye meg is találtunk – foglalta össze Magnon. – Csakhogy a csatahajó nincs befejezve. A tervrajzokat pedig, nos, akik ismerték... – pillantott a műtőasztalon heverő hullára, de a hangjából nem érződött semmiféle sajnálkozás.
- A tervek nélkül nem tudjuk befejezni – bólintott Tholon.
- A felderítőink rátaláltak egy adatbázisra, amiben talán nem csak ennek a hajónak a tervei lehetnek – tette hátra a kezeit elégedetten a tudós. – Csakhogy ez az adattár odalent van.
- Azt hittem, kifüstöltük a lenti népséget – sétált a műtőasztal mellé Tholon, és vetett egy pillantást a megkínzott hullára. – Én is ott voltam a katakombákban, amikor begyújtottuk az egész átkozott labirintust.
- Adattárolót mégse találtatok. Van ott egy kisebb üreg, amit nem értek el a lángok, és úgy tűnik, egyikünk sem óhajtott több időt eltölteni azon a helyen, mint amennyit feltétlenül muszáj volt.
- A szakaszom tagjai őrjáraton vannak, de berendelem őket.
- Vigyél akit csak akarsz. Hozzátok fel, ha találtok valamit. Aztán személyesen viheted az eredményt Mandalore-nak.
Tholon kétkedve figyelte a szadista tudóst.
- Személyesen? – kérdezte.
- Igen – felelte egyszerűen Magnon, és visszafordult a munkájához.
Tholon soha életében nem részesült még ekkora dicsőségben. A Mandalore-al való személyes találkozó nem csak felemelő lehetett, annál sokkal többet jelentett. Ha valakit egy efféle feladattal bíztak meg, nem csak előléptetésre és magasabb fizetésre, de magasabb szintű megbecsülésre és bizalomra számíthatott.
A harcosok harcosával való jó kapcsolat pedig a legnagyobb harcosok közé emelhette őt.
Tholon megfordult, és miközben kiment a laboratóriumból, beütötte a felderítőparancsnok hívókódját, aztán riasztotta az embereit.
|
|
|
Post by Enz on Feb 14, 2017 13:43:20 GMT 1
A bolygót körülvevő aszteroidamezejétől néhány klikkre, tizenöt holdja közül az egyik kisebb mögött hajók léptek ki a hiperűrből. Először csak néhány fregatt és korvett érkezett meg, majd fokozatosan újabb és újabb hajók követték őket, és a flotta néhány percen belül igencsak erőteljes csapásmérő erővé vált, amelynek gerincét tucatnyi masszív, eddig a Galaxis kevés szegletében látott csatahajó alkotta. Az egyik ilyen, állig felfegyverzett monstrum parancsnoki állásán pedig ott figyelt maga a flotta parancsnoka is, a harmincas évei közepén járó Qasim as-Sa'id emír is, aki egyik kezével támasztotta alá másik keze könyökét, miközben végigfutta annak ujjait sűrű, ugyanakkor rövidre vágott és ápolt, ébenfekete szakállán. Geonosis - vagy ahogy ők ismerték, Khurush - jól ismert volt a számára, hiszen évezredekkel ezelőtt az itt élő népet meghódoltatták az egyetlen igaz hit előtt, és egyúttal felszámolták az őslakók által követett olyan pogány szokásokat, mint például a rabszolgatartást. Persze a helyzet sokban változott azóta, például erősen kételkedett benne, hogy ezúttal több hónapos hadjárattal kell számolnia. Az emír flottája alig két hete kelt útra Ershanról, hogy a magasságos khilaf nevében visszaállítsa az igaz hívők uralmát a Moh'amad'ahn Birodalom egykori bolygóin, a Próféta dicsőségére. Eddig már több hasonlóan elfeledett állomást is útba ejtett, de a legtöbb esetben a flotta puszta megjelenése is elég volt ahhoz, hogy a vezetők behódoljanak. Ha pedig nem, elég volt egy rendszerben példát statuálni, hogy a környéken mindenki mást meggyőzzenek. Amelyik elit behódolt a Khosrau-ház uralmának, megtarthatta a hatalmát, amelyik ellenállt, elpusztult. A végeredmény ugyanaz volt. - Magasságos emír - lépett be a kényelmes parancsnoki állásra az egyik tiszt, majd azonnal mélyen meghajolt. Mellette a két legyezővel álló szolga igen mulatságosnak tartotta a jelenetet. - Várjuk az utasításait. - Az egyes különítmények vadászfedezet mellett vonják az ellenőrzésük alá a közlekedési vektorokat. A fő csapásmérő erő, az Arslan-t követve induljon meg a bolygó felé! - rendelkezett parancsoláshoz szokott hangon. Ősei még a Khosrau Jihad idején emelkedtek fel az udvari körökbe, így hát nem véletlen, hogy családja minden generációja a padishahok támogatását élvezte. Qasim pedig örömmel vállalta a feladatot, hogy meghódoltasson pár rendszert. Eddig még nem is nagyon kellett bevetnie a hajókon várakozó, mindenre elszánt devris harcosokat, de mégis megnyugvással töltötte el őt a jelenlétük. - Adjuk meg nekik a lehetőséget a békés behódolásra. - Igenis, magasságos emír - hajlongott újra a tiszt, majd kihátrált a szobából, a vezető pedig magához vett pár szem szárított gyümölcsöt a mellette várakozó szolga tálcájáról, és majszolni kezdte, miközben a hajók kirajzottak, és felvonták az ostromgyűrűt Geonosis köré. Az Arslan parancsnoka eközben hozzlátott, hogy a hold mögül előkerülő hajók játszani kezdjék a megadásra felszólítő üzenetet. Hitetlenek, a Próféta nevében ez itt a Moh'amad'ahn Birodalom flottája, és az Ő üzenetét hozzuk számotokra, a megtisztulás reményét. Vessétek alá magatokat az akartának, fogadjátok el tanítását, áldjátok nevét és a béke és igazságosság üzenete lesz az övé. Álljatok ellen, ragaszkodjatok tovább tévútjaitokhoz, ócsárolva a nevét, és háború és pusztulás köszönt rátok. Káfirok! Térjetek az igaz hit útjára, és az Ő végtelen kegyelméből megmenekültök, s virágzó birodalmunk részévé lehettek! Mire flottánk lőtávolságba ér, hozzátok meg döntésetek!
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Mar 9, 2017 15:53:30 GMT 1
A hátirakéta tüze úgy repítette ki a földalatti katakombákból, mintha ott se lett volna. A kopott, bordó páncélt és sisakot viselő mandalóriai leereszkedett a Geonosis narancsszínű homokkal tarkított felszínére. Bevárta az embereit, és kiadta a parancsot a még épen maradt barlangcsarnok elpusztítására.
Két harcos beizzította a lángszóróját, és hosszú tűzcsóvát lövelltek a földalatti üregbe. Az odalent hagyott robbanószerek hatására a talaj megremegett, majd itt-ott kirobbant a felszínből.
Tholon őrmester levette bordó sisakját, hogy lefuttasson egy szenzoros ellenőrzést. Miután a műszereken látta, hogy a csarnok végérvényesen beomlott, visszatette a sisakját, és intett, hogy ideje visszaindulni a bázisra.
Csakhogy ekkor ő maga is megpillantott a távolban felrobbanó parancsnokságot.
- Hoppá – jegyezte meg az egyik harcos.
- Jobb, ha sietünk, fiúk! – kiáltotta Tholon, és felpattant a robogójára. Csúcssebességgel száguldottak a levegőbe repült bázis irányába.
Tholon meglepetésére az egész terület lángokban állt, és a lángokat maguk a mandalóriaiak szórták a saját létesítményeikre és barakkjaikra. A romoktól biztonságos távolságban ott álltak azok a hajók, amikkel annak idején erre a világra érkeztek. Mindössze egyetlenegy jobb napokat látott, de harcképes cirkáló volt közöttük, a többi mind kisebbfajta nehézvadász, naszád vagy csapatszállító volt.
A magasabb rangú harcosok körében pedig ott állt a fehér páncélos tudós, Magnon.
Tholon egyenesen hozzá repült, és miközben leszökött a robogójáról, értetlenül bámulta, ahogy a társai felégetik a kutatóintézetnek kinevezett építményt is.
- Mi folyik itt, uram? – kérdezte, mielőtt még meggondolta volna.
- Megtámadtak minket – felelte Magnon pattogósan.
- De minek kell felégetni a nyomainkat? – értetlenkedett az őrmester. Aztán észbe kapott, és megrázta a fejét. – Nem. Nem, nem fogunk elmenni! Harcolni fogunk! Mi mandalóriaiak vagyunk, Magnon! Még te sem lehetsz ennyire gyáva!
A tudós meglendítette az öklét, és akkorát vágott Tholon sisakjába, hogy az gazdagodott egy újabb repedéssel. Mielőtt az őrmester reagálhatott volna, fegyverkattogást hallott. A társai lövésre készen álltak.
- Elég, fegyvert le! – parancsolta türelmetlenül Magnon. – Maga az Alor rendelt haza minket, te féleszű! Örülj, hogy nem neked kellett öngyilkosságot elkövetned ezért a fiaskóért! Bár azért megnézném, mi lapul a bőröd alatt...
Tholont olyan undor töltötte el, hogy legszívesebben akkor is megölte volna a tudóst, ha ezzel aláírta volna a saját halálos ítéletét. Ugyanakkor tisztában volt vele, hogy Magnon munkája nagyban hozzájárul a népük fejlődéséhez, és nem hagyhatta, hogy a személyes ellenszenv az útjukba álljon.
- Felvilágosítanál? – kérdezte, de a hangjából még érződött az ingerültség.
- Egy vallási szekta ütött rajtunk – magyarázta Magnon. – Nagyobb a haderejük, mint a miénk, otthonról pedig nem kapunk segítséget, mert hazarendeltek minket. Nem számít. Elvégeztem a feladatomat. Te elvégezted a tiédet, őrmester?
Tholon elővette a felszín alatti katakombákban talált, idegen technikával készült adattáblát, és átnyújtotta a tudósnak. Magnon tanulmányozta egy darabig, majd átadta az egyik harcosnak.
- Mandalore új hadjáratot tervez – sütötte el a jó hírt Magnon. – Ha hazaértünk, beavatnak minket is.
- Ez nagyszerű – felelte Tholon. – Jót tesz a harcosaink moráljának, ha van céljuk, és ha harcolhatnak.
- Kuss legyen, elég a beszédből – unta meg Magnon. – Indulás!
Mire mindent összeszedtek és bepakoltak, eltelt egy újabb óra. Az inváziós flotta már megindult a bolygó ellen, mire a mandalóriai hajók felszálltak, és a Geonosis átellenes végén kiléptek az űrbe.
Mert akármekkora is lehetett az ellenség flottája, egy egész bolygót lehetetlenség volt lefogni vele. Magnon erői nem ütköztek ellenállásba, bizonyára a fanatikusok észrevették, hogy harc nélkül megkaphatják a rendszert.
Tholon, aki Magnon gépét vezette, aktiválta a hiperhajtóművet, és a csillagok kusza fényjátékká alakultak.
|
|
|
Post by Enz on Mar 14, 2017 6:32:42 GMT 1
As-Sa'id emír ujjait végigfuttatta szakállán, ahogy beérkeztek az első képek a menekülő ellenségről. Egy cirkáló meg néhány szedett-vedett transzport indult menekülésnek a bolygóról. Talán csempészek lehettek vagy kalózok, morfondírozott magában, de még ha nem csak egyszerű törvényenkívüliekről is van szó, egyszerűen túl jelentéktelen erőt jelentettek, hogy foglalkozzon velük. Egy kraytsárkány nem vadászik buckapatkányokra, emlékeztette magát. - Hagyják futni őket és vegyék birtokba a bolygót - adta ki az utasítást az ajtóban várakozó tisztnek, aki apró meghajlással jelezte, hogy értette a parancsot, és kihátrált a szobából, majd elsietett a híd irányába. Az emír elgondolkodva figyelte az előttük lévő bolygót, ami szokatlanul kihaltnak tűnt. Millió és millió élőlénynek kéne odalent élnie, mégis, semmiféle felszíni adatforgalomról nem érkezett hír. Bármi is történt, egy halott bolygó képe tárult a szemei elé, és talán azok a felelősek érte, akik most menekülőre fogták. Mud Al-Dibh haragja lesújt majd rájuk, intézte el ennyivel a dolgot. Persze hadműveleti bázisnak így is tökéletes megfelelő hely lesz, könyvelte el magában pár pillanat múlva. Stratégiai fontosságú volt Khurusht irányítaniuk, hogy meg tudják védeni Jakkut a Ryloth felől érkező esetleges támadásoktól. Ennek megfelelően a flottával érkezett katonák és dervisek egy jelentős részét hátrahagyják majd, hogy a felszíni erődítéseket megépítsék, az űrben pedig egy fontos katonai űrállomást fognak építeni. Khurush lesz a Próféta bástyája! - Magasságos emír - jelentkezett be a kapitány. - Úgy tűnik a káfirok megsemmisítettek valamit a felszínen. - Hadd lássam! - rendelkezett, és a következő pillanatban a főkijelzőn egy égő mélyedésbejárat volt látható. As-Sa'id haloványan elmosolyodott, volt ebben valami igencsak költői. - A gyuarok a gyehenna tüzét hagyták hátra a kedvünkért. Várják meg, amíg kialszik a tűz és nézzenek körül! Hátha kiderül mivel foglalkoztak. - Parancsa szerint, magasságos emír - nyugtázta a kapitány, majd bontotta a kommvonalat. Qasim összefonta maga előtt a kezeit, ahogy újra a bolygó felé fordult.
|
|