|
Telos
Aug 18, 2014 16:18:29 GMT 1
Post by Enz on Aug 18, 2014 16:18:29 GMT 1
Mamorunak tetszett a terv, amit Kre'fey sietve eszkábált, leszámítva az éppen létrejövő fekete lyukat, ami ha nem vigyáznak, nem csak a bolygót, de őket is elnyelheti. Márpedig egy ilyenbe bekerülni korántsem számított előnyösnek valaki egészségére nézni. Most pedig, hogy a vongot visszafogták, mind ők - a tiltóhajók miatt - mind a vong csapdába esett. Talán meg is érdemeltük egymást, morfondírozott a nagai flottatiszt. - Nem szeretem ha egy nap kétszer próbálnak megölni - méltatlankodott Kitsune. - Kötve hiszem, hogy akad olyan, aki kifejezetten rajongana érte - jegyezte meg Mamoru mosolyogva, és most sajnálhatta, hogy nem látja a nő arcát a maszk mögött. - Márpedig épp ezért teszünk róla, hogy ne sikerüljön. Kapcsolják a tudományos részleget. A csatát mutató, panorámaablakként felszerelt képernyőkön hirtelen megjelent egy új ablak. Ugyan egyenruhások voltak a vonal túlsó végén, még így is sokkal inkább tűntek tudósoknak gyűrött egyenruhájukban. Tisztelegtek, amit Kodai kapitány viszonzott. - Mit tudunk a won'ogu fekete lyukakról? - tért rögtön a tárgyra. - A gravitációs tér torzításával képesek létrehozni - mondta a középső. - De ekkora méretben még felvételeken se láttam. - És alaphelyzetben mi kell egy fekete lyuk létrejöttéhez? - tette fel a következő kérdést Mamoru, akin látszott, van már valamiféle elképzelése milyen tervet használjanak. - Sok energia. Például ami egy csillag összeesésekor szabadul fel - vágta rá a középső, akit kicsit meglepett ez az egyszerű kérdés. - Jelen esetben pedig a dovin basalok jelentik a katalizátort, de az energia jelen van? - kérdezte elgondolkodva, mire a tudósok összenéztek. - Igen uram - felelte végül a középső ismét. - Ezeket mi csak hamis fekete lyukaknak nevezzük, mivel egy bizonyos pontig megállítható és visszacsinálható a folyamat. - Ez teszi effektív fegyverré - bólintott egyetértően. - Kísérleti nanorobotjaink pedig képesek az energiaáramlást befolyásolni, összezavarni. - Csak nem...? - döbbent meg a jobb oldalon álló, Mamoru pedig elégedetten bólintott. - De. Lehetséges, vagy sem? - tette fel az egyszerű kérdést. - Ötven százalék esélyt adok rá - felelte komoly képpel a középső, a részlegvezető. - Gyanítom mi lehet a másik ötven százalék - vigyorodott el, majd egyetlen mozdulattal bontotta a vonalat. - Parancs a tűzvezérlésnek: Tate rakétákat betölteni a vetőcsövekbe! A testet szereljék fel a kísérleti nanorobotokkal és egy sztenderd robbanófejjel. - Robbanófejjel, uram? - Így igaz. Kár lenne az elején lelőni a meglepetést, nemde? - felelte Mamoru, és magán érezte a hídon lévők döbbent tekinteteit. Most még Kitsune is elismeréssel adózott neki. - Ezt hol tanultad? - kérdezte halkan. Mamoru elmosolyodott. - Nem véletlenül kerültem ennek a tesztüzemnek az élére, drágám. Tucatnyi rakéta záporozott a dovin basalokra a Jinguról, amelyek némelyike felrobbantott egyet-egyet az organizmusok közül, de különösebb kárt nem tehetett a képződő fekete lyukban. A kiáramló nanobotok azonban már körbevették az élő organizmusok körül áramló hatalmas gravitációs energiát, és hozzáláttak annak manipulálásához. A fekete lyuk terjedésében anomáliák képződtek, néhol összébb húzódott, máshol kitágult, és azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy hamarabb elnyeli a vongot, minthogy akár még egy imát is rebeghetnének isteneiknek. Eddigre már Mamoruék kezében volt a részleges irányítás, és képesek voltak megfékezni a további terjedést, sőt lassan az egész képződmény összeomlását is elő tudták volna idézni. Alarcon csendben figyelte a kialakult eseményeket, és csak szemfüles néző vehette észre, hogy szája széle enyhén megrendült, amikor kiderült, mire is készült egészen eddig a vong. Zavar futott végig a tiszteken, akik bizonyosan nem akartak itt lenni, mikor ez a fekete lyuk elszabadul. Kivéve persze a telosiakat, akiknek a hazájuk volt veszélyben. - Uram, N'agh miniszterelnök van a vonalban - lépett hozzá kissé leizzadt homlokkal a kommtiszt, aki úgy remegett, mintha éppen egy szál vadászgépben küldték volna ki az egész sith flotta ellen. - Nem ér rá ez a csevegés máskor? - kérdezte még hozzá képest is szokatlanul durván. - A... Azt kérdezi, kezdjék-e meg az evakuációt - nyelt egyet a kommtiszt, ám Alarcon nem tudta, hogy ez neki szól-e vagy annak a feneketlen szörnyek odakint. - Mondja meg neki, hogy hasznosabb, ha utoljára még kufircol valakivel. Ez az izé perceken belül elszabadulhat - közölte baljóslatúan, a tiszt pedig botladozva hátralépett. - Lap, koncentráljuk a tűzerőnket azokra a dögökre! - parancsolta vicsorítva. - Meg fogok dolgozni azokért a kurva posztumusz csillagokért! - Igenis - bólintott, és úgy tűnt, ő az egyetlen, aki meg tudta őrizni a hidegvérét. - Schwarz Lanzenreiter két másodperccel jobbra, eggyel fentebb! Kwymari szövetséges flotta, öttel balra, kettővel lejjebb! Tüzérségi össztüzet fogunk rájuk zúdítani! A serennói és szövetséges hajók egyszerre nyitottak tüzet ott lőve a vongot, ahol érték. Mivel a front egy jelentős részét átengedték más államok flottáinak, csak a saját szektorukat kellett nyomás alatt tartani, így nem okozott különösebben gondot a hadművelet véghezvitele ennyi hajóval sem. A Központi Flotta sem mozdult tapodtat sem, annak ellenére, hogy mi várhatott rájuk. Ezt az egyet Tavira javára kellett írnia, és úgy tűnik nem csak Daala az egyetlen nősténykrayt, akiben még maradt valami a régi szuflából. A vong oldaltámadó flotta maradványainak ellenőrzésére az első különítmény indult, öt Hyperionnal és néhány kísérőhajóval felfegyverezve. Az idős parancsnok, Warren commodore nem akart kockáztatni, ezért homorú kör alakzatba állította hajóit, elég laza formációban, hogy egyszerre csak egy eshessen az ellenség támadásának áldozatul, és a többiek segíthessék. A Helios fedélzetén tapintani lehetett a feszültséget, de az idős tiszt kötelességének érezte, hogy minden nehézség ellenére végrehajthassa a feladatot. - A műszereink nem tudnak kimutatni semmit - jelentette a kezelőpultnál ülő egyik egyenruhás. - Küldjünk be vadászgépeket - utasította a commodore, de a mellette álló fiatal adjutánsa mellé hajolt, a fülébe súgva. - Uram, talán jobb, ha magunk is behatolunk a törmelék közé. A pajzsaink elbírnak vele, és ha valami van odabent, könnyen tovább bujkálhat egy-egy vadász leszedése után. - Hmmm - csinált úgy, mintha a torkát köszörülné. Adjutánsa, Malcom Wideborn az évfolyama legjobb diákja volt, és sokan az évtized legtehetségesebb tiszti iskolásának tartották. A véleményével mindenképpen illett számolni. - Tartsák a távolságot a gépektől, és hatoljanak be a mi hajóink is! Pajzsokat a maximumra!
|
|
|
Telos
Aug 18, 2014 23:42:55 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 18, 2014 23:42:55 GMT 1
- Shev'na kersh'sha... Yun Yammka korai'do... - váltott győzelmi kántálásból a halott harcosok eljövendő dicsőségét éltető szólamba Rau'Parang körül néhány harcos és pap, ahogyan a Yammka Ökle pillanatokkal azután, hogy megindult, vissza is vágódott a fekete térből.. ugyanabban a rendszerben, ahol a hitetlenek halálcsapdáját éppen bezárni kényszerült. A hátuk mögött a hatalmas anomáliával, amelyet a Chulak basalok generáltak.. előttük pedig a hitetlenek flottáinak legerősebb hajóival. - Ha kell... itt halunk meg! - csapott öklével az irányzócsuklyákat tartó korallpultba Rau'Parang. - Do'roik Vong pratt'e! Védjétek a basalokat halálig, amíg a emésztő mélység elég nagy nem lesz mindenkinek! Az egész rendszert ajánljuk Yun Yammkának a harcosaink lelkével együtt!
A Yuuzhan Vong hajók elszántan tüzelni kezdtek a szövetségi flotta hatalmas, az Uro'ik és Matalok cirkálókkal vetekedő méretű mon cal csatahajókra, amelyek erős pajzsai kékesen vibrálni kezdtek a találatok alatt. A Yuuzhan Vong láthatóan el volt szánva rá, hogy ha nem tud menekülni, akkor minél többet magával visz az egyre növekvő fekete lyukba a hátuk mögött a védők flottáiból... Lézer-, plazma-, ion- és protonlövedékek ezrei csapódtak a Vong hajókba, amelyek korallrakétákkal és vulkántöltetekkel válaszoltak. Néhány kisebb korallhajó megpróbálta felöklelni szövetségi ellenfeleit, amelyek éles manőverekkel igyekezték elkerülni az öngyilkos támadásokat.
És ebben a pillanatban a hatalmas dovin basalok vibrálni kezdtek, néhány közülük zsugorodni kezdett, mintha elveszítette volna saját mezejének koherenciáját.. a gyűrűjükben lévő egyre növekvő fekete lyuk vonzása pedig csökkent, ahogyan az anomália zsugorodni kezdett.
- Nem lehet... - suttogta maga elé Rau'Parang.
...
- Nem lehet! - csapott szőrös tenyerébe a Ralroost fedélzetén Kre'fey. - Mi történik? - A nagaiok voltak! - jelentette az érzékelős tiszt, aki a bothan csatacirkáló érzékeny szenzoros rendszereit kezelte. - Azt hiszem, admirális, valamiféle rakétát, vagy rakétákat lőttek az óriásbasalok felé... destabilizálódik a tömegvonzási mezejük, a fekete lyuk összeomlik! - Sha'wr - mordult fel elégedetlenül Kre'fey. Ő maga egy percig sem bánta volna, ha addig a tiltóhajók gyűrűjében tartják a Vong flottát, ameddig a saját maguk generálta fekete lyuk akkorára nem nő, hogy elnyelje őket, és csak utána szakadnak el, saját tiltóhajóik ellenhatását kihasználva. Az ark'kai szellemében Kre'feynek egy pillanatig sem okozott volna gondot feláldozni ezt a bolygót és a planetáris védelmi erőket egy egész, különösebb veszteségek nélkül megsemmisíthető korallzabáló flotta pusztulásáért. Még a lehetséges diplomáciai következményeket figyelembe véve sem. Így viszont elhúzódó harcra kellett készülniük, felmorzsoló küzdelemre, hacsak nem akarták elengedni a biofanatikus idegeneket. Márpedig Kre'feynek nem állt szándékában ilyesmi. - Üzenjenek minden hajónak, hogy koncentrálják a tüzet a külső Yuuzhan Vong védelmi vonalra! Vonalról vonalra, lépésről lépésre felmorzsoljuk őket, és egyetlen egyet sem engedünk ki! A tiltóhajók tartsák fent a mezőt! Néhány perc zavart szaladgálás következett a Ralroost hídján, miközben a bothan adjutánsok és kommunikációs tisztek igyekeztek az admirálisuk sebességével követni az eseményeket és továbbítani a javaslatokat a szövetséges flotta többi kontingense számára.
A taktikai megjelenítő alapján azonban nem úgy tűnt, mintha mindenki megszívlelné a Konföderáció admirálisának szavait. A többi flottához képest előrébb álló, karéj helyet egyenes, hegyes éket formáló szövetségi flotta továbbra is a Vong formáció közepe felé haladt. - Miért nem válaszol Niathal? - mordult Kre'fey a barna sörényű adjutánsa felé, akinek a Viscount-ot kellett volna hívnia.
Válasz helyett azonban az érzékelős tiszt kiáltott fel ismét. - A szövetségiek tüzet nyitottak... a megmaradt óriás basalokra! - Ilyen távolságból? - simított végig döbbenten arcszőrzetén a bothan admirális. Bár Niathal hajói már közel voltak a Vong flotta elővédjéhez, az összeomló fekete lyuk körüli, még ép dovin basalok így is a hagyományos turbolézerek szokásos hatósugarának kétszeresére voltak. - Üzenet a Viscount-tól, széles sávon, minden hajónak! - Kapcsolja át. - fordult a fő kivetítő felé Kre'fey. Rossz érzése támadt.
...
Niathal hatalmas, kerek tekintettel meredt az egyre zsugorodó fekete lyukra. Eredeti terve, hogy amennyire csak a gravitációs horizont engedi, a Vong flotta közelébe kerül, annyi kárt okoz, amennyit csak tud, majd azzal a biztos tudattal, hogy ő mindent megtett, és mindenki láthatta, visszavonul... nos, ez a Vong flotta óriási basaljának egyikével éppen most dőlt dugába. - Ez... - hebegte maga elé. - Csapda? - jegyezte meg szolgálatkészen a hajó első tisztje, egy sötétebb bőrű mon cal. - Legfeljebb meglepetés, kapitány. - biggyesztette alsó ajkát Niathal, ami mon calként elég szomorú megjelenést kölcsönzött neki, inkább, mint megvetőt. - Idegen behatás érte azt a basalt, bizonyára valamelyik szövetségesünk egy eddig ismeretlen fegyverrel lődöz. Tudták azonosítani? - Dolgozunk rajta, asszonyom, de még nem. A fekete lyuk ... az összeomlás közepén áll. - jelentette a távérzékelős pulttól cincogva egy, az átlagosnál is alacsonyabb sullusti kezelő. Niathalnak csak néhány pillanat kellett, hogy új tervet gyártson. Eredetileg nem alkalmazhatta volna ezt a taktikát, mert az ép fekete lyuk mezeje eltérítette volna a lövéseket. Azonban most a helyzet megváltozott, ráadásul, ha a saját hajói nem érzékelték, hogy pontosan milyen fegyvert használtak a basal ellen, akkor jó eséllyel a szövetséges hajók többsége sem. És Niathal egyetlen dolgot utált jobban a vereségnél - valaki másnak átengedni a győzelem dicsőségét.
- Üzenjenek az Anakin Solo-nak, a Crix Madine-nek és a Mon Mothma-nak! Nagy hatótávolságú turbolézereket aktiválni! Célozzák be a többi dovin basalt, tűz!! A szövetségi flotta hátvédjében álló két csillagromboló, valamint a nemrég érkezett, fiatalabb harmadik társuk, bár még jelentős távolságban voltak a Vong védelemtől, tüzet nyitottak. Az átlagos turbolézerek plazmalövedékeit meghaladó méretű, hosszú, zöldes nyalábok átsuhantak a kordont alkotó szövetséges hajók és az előrenyomuló mon cal cirkálók és vong ellenfeleik közti réseken, és becsapódtak a hadszíntér másik végén elhelyezkedő sérült, megzavart dovin basalokba. A meggyengült védelmi, a nagai nano-fegyverekre fókuszáló torzító lények nem voltak képesek újabb anomáliákat generálni, hogy elnyeljék a váratlan támadás hatását, és nem sokára lángba borultak. - Minden szövetséges hajó, teljes sebességgel előre! Tűz a hagyományos fegyverekkel! Cél az ellenséges Kor Chokk! - adta ki a parancsot Niathal. - A Vong külső védelmi vonalait hagyják az utánunk jövőkre! Nyilvános csatornát!
Miközben a robosztus mon cal csatacirkálók utat nyitottak a Yuuzhan Vong védelmi vonalban, beékelődve az ellenséges flotta formációjába, élükön az ellenséges zászlóshajó felé törő Viscount-tal, Niathal politikai beszédeken edződött, határozott hangja belengte a közös csatornákat. - Cha Niathal admirális a Telost védő flotta minden szövetséges egységének! Nagy hatótávolságú ütegeinkkel megsemmisítettük az anomáliát generáló Yuuzhan Vong dovin basalokat! Megkezdjük az inváziós ellenség megsemmisítését közvetlen irányzással! Kérjük, csatlakozzanak, és végezzünk velük!
...
- Mit csinálnak a szövetségiek... - bámult hosszúra nyúlt arccal a senkire és semmire nem hallgató, előrenyomuló mon cal formációra a Ralroost első tisztje. - Megmondom én, mit csinál az az öreg zátonylakó némber. - horkantott fel Kre'fey. - Learatja a babérokat, azt.
|
|
|
Telos
Aug 19, 2014 0:23:23 GMT 1
Post by Enz on Aug 19, 2014 0:23:23 GMT 1
- Megsemmisítették az anomáliát - mosolygott szórakozottan Mamoru a Szövetség üzenetének hatására, és minden oka megvolt rá, hogy így tegyen. Egy olyan taktikát alkalmazott sikerrel, ami egyébként igencsak kétséges eredménnyel kecsegtetett. Most még bekötözött keze sem fájt annyira, mint előtte. - Nos, addig jó, amíg nem kezdenek kutakodni. - A nanobotokkal mi lesz? - kérdezte érdeklődve az első tiszt. - Begyűjtünk párat távozás előtt. De attól félek a pezsgőbontásra nem maradunk itt - felelte nagy könnyedséggel a hangjában Mamoru. Maga sem volt teljesen biztos a sikerben, így igazán megkönnyebbülhetett. - A csata további részét hagyjuk a dicsőségvadászokra. Mi minden rendszert sikerrel teszteltünk. - A barbárok hamarosan megtudják, hogy míg a dicsőség mulandó, a fegyvereink ereje nem - mondta Kitsune, és szokásos stílusával szöges ellentétben most ő is egész elégedettnek tűnt. Nos, nem késhet már sokat az az ellentengernagyi kinevezés, gondolta elégedetten Mamoru, miközben figyelte az elhúzó hajókat.
Alarcon maga sem hitte el, hogy mi történik éppen: a fekete lyuk valami csoda folytán összeomlott, ám mielőtt elérte volna a vég, a Szövetség sietve pusztította el az anomáliát generáló, megzavarodott lények maradékát. A megkönnyebbülés végigfutott az egész legénységen, és az altengernagy is máris sokkal kényelmesebbnek érezte a székét. - Uram, a Szövetség benyomul az ellenség közé - jelentette Lap, és Alarcon biccentett. Ő teljesen elégedett volt saját felőrlőtaktikájával, ráadásul erői a harcok kezdete óta kimerültek, így kész volt arra, hogy a mon cal admirálisnak hagyja az ellenség végső megtörésének dicsőségét. - Folytassák, amit megkezdtek! Lap, azt hiszem innentől még maga sem ronthat el semmit - mondta a szokásosnál jóval barátságosabban adjutánsának, aki biccentett. - Még valami, uram? - Ne feledje átadni a gratulációmat Niathal admirálisnak. Mély, szívből jövő gratulációmat - pontosította magát, és még ő is meglepődött, hogy milyen szívélyes tud lenni néhanapján. De azért virágcsokorra ne számítson a vén diktátorpotentát. Elégedetten hagyta el a hidat, tudva, hogy a csata után megkapja a tengernagyi csillagjait. Akkor pedig a központi vezérkarba is bekerül. Ki tudja, idővel talán még Appletont is leválthatja majd a flotta élén. Aztán ki tudja, pár év múlva leszerel és megméretteti magát az elnökválasztáson. A választók szeretik a hősies katonákat.
Tavira elégedetten látta, hogy minden a tervének megfelelően alakult egyelőre. A Központi Flotta egyetlen vadászgépet sem veszített az ütközetben, ezután azonban mégis elmondhatta, hogy ő is részt vett a csatában, ahol a vongellenes koalíció első jelentős győzelmét aratta. Nem olyan grandiózus visszatérés volt a galaktikus politikába, mint Daala hirtelen államfővé válása, de attól mindenképpen tartósabbnak szánta. Serenno és különösen elnöke, a nagyravágyó Keller elég volt egyelőre a számára ahhoz, hogy újra a köztudatba kerüljön. Aztán ki tudja miféle lehetőségek adódnak: talán átveszi itt az uralmat vagy keres egy helyet, ahol érdemesebb ezt tenni. Nem volt ő semmivel rosszabb a vénlánynál, hogy akár egy demokrácia élére is kerülhessen. - Asszonyom, van valami utasítása? - érdeklődte meg tapintatosan a flotta parancsnoka, akinek posztját az út erejéig átvette. - Semmi - közölte hűvösen, és tovább figyelte a plexin keresztül az ütközetet. Daala és Niathal ügyes taktikusok voltak, ám ő mindig is inkább stratégának képzelte el magát. Egy flotta vagy akár egy rendszer megsemmisülése semmit se nyomott a latba, ha valaki hozzá hasonlóan átlátta a világméretű játszmát. Tavira halványan elmosolyodott.
|
|
|
Telos
Aug 19, 2014 16:44:04 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 19, 2014 16:44:04 GMT 1
- Hát nem viszik túlzásba. - pillantott a taktikai térképre Niathal, miközben a kivetítőt szinte teljesen elborította az a roppant koralltömeg, ami az ellenséges Kor Chokk törzsét jelentette. Ilyen távolságból a masszív Viscountot még csak az sem fenyegette, hogy az ellenséges szuper-osztályú vezérhajó öngyilkos akcióval próbálkozik. A hosszú, kerekded törzsű, méreteihez képest viszonylag mozgékony mon cal zászlóshajóhoz képest a Yuuzhan Vong csillagcirkáló sokkal inkább hasonlított egy hatalmas, ágas-bogas űrállomásra, amelynek különálló, önmagukban is nehézcirkáló-méretű darabjait (melyek valamikor önálló nehézcirkálók, például Matalok-ok lehettek, vagy arra tervezték őket, hogy a jövőben váljanak azzá) hosszú, masszív korallhidak és fogókarok kötötték össze. Éppen ezért egy ütközéssel maximum a mon cal vezérhajó egy-egy szekcióját tudta volna megrongálni, míg saját struktúrája darabjaira tört volna.
- A szövetségeseink sem. - jegyezte meg a másodtiszt, miközben odakint újabb Vong nehézcirkáló robbant fel, ahogyan a behatoló mon cal hajók sorozataira koncentráló dovin basalok védelmén átjutott néhány sorozat a hátvédet alkotó csillagrombolók nagy hatótávolságú lövegeiből.
Niathal egyetértően bólintott. Úgy tünt, a serennoi flottának megfelel a nézőtéri szerep, míg Kre'fey udvarias üzenetben tudtatta a szövetségi flottával, hogy a kapacitásaik határain járnak. Biztos megsértődött az öreg bothan, hogy nem ő az ünnepelt hős, mosolyodott el magában Niathal. A Harmadik Birodalom erői sem mozdultak egyelőre, bár eredetileg ők voltak a legközelebb az ellenséghez, és számottevő veszteségeket szenvedtek a korábbi szakaszban... a nagaiok pedig... nos, Niathal úgy volt vele, hogy minél tovább maradnak ki ebből, annál jobb.
- Folytatjuk az előrenyomulást, és amint átvágtunk a flottán, védelmi pozíciót veszünk fel orbiton a megmaradt planetáris védelmi flotta mellett. - adta ki az újabb parancsot. Egy behatoló ék-manőver is elegendő volt arra, hogy megfelelő mennyiségű felvételt raktározzanak el a holohíradok részére a Yuuzhan Vongot közvetlen közelről csépelő szövetségi hajókról, Niathalnak pedig elsősorban erre volt szüksége - a mártíthalálért már jóval kevésbé lelkesedett.
...
Tua Huzul a nyugalom, vagy pontosabban a még ki nem tört vulkán szigeteként állt a Matalok vezérlőkamrájában, miközben harcosai és kezelői közül jó néhányan őrült kiáltásokat hallatva rohangáltak fel s alá, csonkolták magukat, vagy kíséreltek meg rituális öngyilkosságot elkövetni, ahogyan a taktikai membránról egyre több, a Yuuzhan Vong főerőt jelző lila hátú bogár tért vissza az alul lévő gyűjtőhártyába, jelezve Rau'Parang flottájának lassú pusztulását. A vén parancsnok felsóhajtott. Vonzónak tűnt a perspektíva, hogy bent harcoló klántársaihoz hasonlóan ő is dicső halált haljon, elismerve, a hitetlenek ezúttal erősebbek voltak.. de valakinek vállalnia kellett a szégyent, hogy elviszi a híreket a Hadmesternek és az ő keze által veszik el. Tua Huzul pedig nem lett volna jó Yuuzhan Vong parancsnok, ha ezt bármelyik alárendeltjének is átengedi. - Parancsnok, ellenséges kötelék közeledik! Vadászok, mögöttük pedig hitetlen fémcirkálók! - jelentette az egyik irányzó, akit még nem kapott el a kétségbeesett vallásos áhítat. - Üzenjenek a Fájdalom ölelésének! Támadják meg az ellenséget, és tartsák fel addig, amíg elszakadunk! Irány Chulok'yuggar! A Fájdalom volt Tua Huzul flottájának utolsó megmaradt egysége a vezérhajón kívül. A korall-csatahajó parancsnoka engedelmes főhajtással vette tudomásul a villipen keresztül továbbított parancsot, majd amikor a közeledő serennoi cirkálók egyike elég közel ért hozzá, levált az aszteroidáról és minden vulkánágyújával tűz alá vette.
Amíg a serennoiak a korallhajó felé fordultak, Tua Huzul zászlóshajója lassan, a legkisebb árulkodó jelek és torzulások kibocsátásával kiosont az aszteroidamezőből, majd a Rau'Parang flottáját sakkban tartó tiltóhajók hatókörén kívül aktiválta dovin basaljait, és elhagyta a rendszert, hogy jelentést tegyen a hadmesternek a szégyenletes vereségről.
|
|
|
Telos
Aug 22, 2014 16:32:07 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 22, 2014 16:32:07 GMT 1
Brodrig tűndőve tanulmányozta a Screbin, és a valamivel hamarább érkezett Dorwin üzenetkapszuláját. A tény, miszerint egyik főnemes se részletezte a fenyegetés mibenlétét, csakis azt jelenthette, mint minden hasonló esetben, hogy nem állhat fenn a rejtjelezett üzenet megfejtésének kockázata, ezért csupán annyit hoztak a tudomására, hogy baj van. Annak mibenléte azonban titokban maradt előtte.
A Mirelis jóval távolabb állomásozott Gatash admirális flottájától, s Brodrig már megtette azt, amiért személyesen érkezett erre a helyre. Két perccel ezelőtt jelentették, hogy a bolygóra csempészett szállítmány akadálymentesen és észrevétlenül megérkezett. A vezér tehát teljesítette a saját kis küldetését, azonban még nem vonulhatott el a csatából - látnia kellett az újonnan érkező erősítés reakcióit, hogy annak függvényében megfelelőképpen utasíthassa Gatash admirálist a további teendőkről. A Ziostról érkező üzenetek azonban megváltoztatták a helyzetet. - Admirális! - szólt a térképasztalán tevékenykedő arasznyi holoalaknak. A nő felé fordult, s enyhén meghajtotta a fejét. - Visszatérek a Ziostra. Úgy hiszem, nincs már szüksége az én flottámra. - Mostmár boldogulunk, eminenciás uram. - Rendben van. A szövetségesek hatalmi és presztízsharcaitól távol, önnek a vongok megsemmisítése a feladata, ezt ne feledje! - Uram, engem nem érdekel a dicsőség - felelte sértődötten Gatash. - Tudom. Ezért hagyom itt lelkiismeretfurdalás nélkül. Megfejtették az elmenekült flotta útvonalát? - Igen, eminenciás uram. Kiszámítottuk a lehetséges érkezési útvonalakat. - Akkor győzze meg a társait, hogy miután itt végeztek, eredjenek a nyomukba. Az írmagjukat is ki kell irtanunk. Addig is küldje utánuk az SS-alakulatát felderítésképpen. Öné a parancsnokság, Gatash admirális! - Értettem - a nő bólintott, majd ismét hátat fordított Brodrignak, aki éppen látta, amint a szárnysegédjéhez fordul, miután megszakította a vonalat.
Brodrig és kísérőflottája már távolodott a csatától, amikor a vezér megpillantotta azt a fényvillanást, amit csak akkor láthatott, ha tudta, hova kell néznie. Mindössze eddig kellett várnia, immár kiadhatta az indulási parancsot. Giskard tehát fellőtte az űrbe, amit ő sikeresen lejuttatott hozzá, így az utolsó darab is a helyére került. Bár a dolognak nem volt semmi köze a csatához, Brodrig úgy érezte, mostmár végérvényesen győzedelmeskedtek. - Idulhatunk, kapitány! - szólt a kommunikátorába, s a harmadik birodalmi kiegészítő zászlósflotta a hiperűrbe ugrott.
|
|
|
Telos
Aug 27, 2014 18:13:57 GMT 1
Post by Enz on Aug 27, 2014 18:13:57 GMT 1
Lap széles mosollyal figyelte, ahogy a szövetségi hajók utat törnek maguknak a vongon keresztül, egymás után pusztítva el az útjukba kerülő hajókat. Kegyetlen ütközet folyt odakint, de a nehezén már túl voltak és sikerült minden nehézséget elhárítani, köztük a mindenkit elnyeléssel fenyegető fekete lyukat is. Alarcon minden bizonnyal megkapja majd az áhított csillagjait, ő maga pedig végre szintén egy önálló egység élére kerülhetett, ami plusz fizetést is jelent. Mivel nemsokára meg tervezett nősülni, minden egyes kreditre szüksége volt, hogy boldog családi életet teremthessen az ő Jeksijének. Alig kapott észre ezen álmodozásából, mikor a szövetségi flotta máris besorakozott melléjük, és a gyűrű még szorosabbá vált, nem mintha a vong jelét adta volna annak, hogy ki akar törni. - Bombázást koncentrálni a Kor Chokkra! - parancsolta, és a serennói és szövetséges hajók közül a lőtávolságban lévő egyszerre az óriási szörnyeteget kezdték lőni, és a hajónak egyszerűen nem volt annyi basalja, hogy minddel elbírjon. Egymás után csapódtak a testébe lövedékek, súlyos károkat okozva, gyakran hatalmas darabokat szakítva ki a képződményből. Mikor a hajó a Viscountról érkező lézerek hatására nagy robbanás keretében végleg elpusztult, a hídon hangos üdvrivalgás futott végig. Maradt még ugyan néhány kisebb vong hajó, de azokkal már nem volt sok probléma, és nemsokára már csak a takarítás volt hátra. Lap a szájához emelte a kommot. - Üzenet minden baráti hajónak. A Hydian-menti Szövetség köszöni minden állam önzetlen segítségét, és egyúttal gratulál a vong elleni győzelemhez. Különös tekintettel Niathal admirálisnak, aki nemcsak megvédett minket a fekete lyuk fenyegetésétől, de a Kor Chokkal is végzett. Legyen ez a nap a vong elleni közös háború első napja. Még egyszer: gratulálok mindenkinek.
Warren commodore-t nem érte váratlanul, mikor egy ellenséges hajó feltűnt az alakzat előtt és támadást indított. Ő maga is itt rejtette volna el a hajóját hasonló helyzetben. A vong cirkáló dühösen vetette rá magát a Pyrrhos cirkálóra, és vad közelharc bontakozott ki, ahol a maradék korallvadászok is bevetették magukat. Mivel a hajó a homorú kör egyik sarkán helyezkedett el, az alakzatban lévő többi hajó könnyedén ráfordulhatott, hogy tüzeljen rájuk. A Hyperionok egyesített tűzereje hamar kivégezte az utolsó vong hajó, ami egy robbanás közepette hullott apró koralldarabokra. - Uram, üzenet a flottától - lépett a commodore-hoz a kommunikációs tiszt. - Lap commodore tudni kívánja, vannak-e még ellenséges hajók erre. - Nincsenek - rázta meg a fejét adjutánsa, Wideborn határozottan. - Egy sem hagyta el a rendszert. - A Harmadik Birodalom flottaparancsnoka szerint igen - olvasta tovább az üzenet tartalmát a commodore. - Látok itt egy halovány energianyomot - szólalt meg az érzékelőműszereknél ülő kezelő. - A megsemmisített hajók maradványa - rázta meg a fejét Wideborn, mivel nem akarta megcáfolni saját korábbi szavait. Warren egyetértően biccentett. - Üzenje vissza, hogy nem hagyta el egy hajó sem a rendszert. Bizonyára tévedésről lehet csak szó.
|
|
|
Telos
Sept 24, 2014 13:57:08 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 24, 2014 13:57:08 GMT 1
- Amilyen nagyszabásúnak tűnt kívülről, olyan konzervatív a belső kialakítása... - pillantott körbe a parancsnoki hídról nyíló főtiszti tárgyalóban Kre'fey, miközben vendéglátója hellyel kínálta, annak a legkisebb jele nélkül, hogy a megjegyzést sértésnek venné. - A belső területet nagyobb arányban használjuk pajzsgenerátorok és reaktorok elhelyezésére, mint egy birodalmi típusú hajón. - pislogott Niathal, miközben helyet foglalt a Viscount mindenkori főtisztjének otthont adó terem másik végében. - Egy ekkora egységnél ez már jelentős extra pajzskapacitást jelent. - Vettem észre. - vakkantotta Kre'fey. - Egymaguk áttörték a Yuuzhan Vong védelmet és megmentették a galaxist, nemdebár? Niathal elértette a bothan hangjában leplezetlenül megbújó rosszallást. - Távol álljon tőlem, hogy kisebbítsem a csata során játszott szerepét, admirális. - pislogott amaz a Konföderáció főtisztjére. - De meg kell értenie, hogy ilyen helyzetekben a csatatéren kívüli fejleményekre is gondolnunk kell... örülök, hogy elfogadta a meghívásomat és nem neheztel.
- Nem, annál jobb dolgom is van. És szerencsére nekem nincsenek a csatatéren túlmenő ambícióim. - vicsorított a calamarira Kre'fey. - Gondoltam rá, hogy személyesen Bwua'tu sógorommal beszélgetek a továbbiakról, de ha már ilyen szívélyesen meghívott... - Biztos vagyok benne, hogy a Főparancsnok bevonása nélkül is meg tudjuk ezt beszélni. - remegtek meg a Niathal szája körüli apró csápok finoman. Kre'fey elégedetten konstatálta, hogy érzékeny pontra tapintott. - Tekintettel arra is, hogy a flottánk jelentősen kivette a részét a harc lezárásából. Több nagy értékű cirkálót veszítettünk a közelharcban. - Ez elvitathatatlan. - nyugtázta Kre'fey. El kellett ismernie, hogy Niathal ambíciózus hozzáállása egyúttal nagyobb veszteségeket is jelentett a Szövetségi Flottának, míg a tiltóhajók vonalában, tartalékként tevékenykedő konföderációs különítmény bothan hajói szinte veszteség nélkül fejezték be a telosi csatát. - Egy kérésem azonban lenne. - Érdeklődve hallgatom. - meredt a bothanra kifürkészhetetlen tekintettel Niathal.
- Az ar'kai nem ért véget ezzel a csatával. - folytatta Kre'fey. - Szeretném üldözni a Vongot a Peremvidéken túlra. Biztos vagyok benne, hogy vannak még szövetséges felek, akik szintén hajlandóak erre. A támogatását kérem az akcióhoz. Niathal elgondolkozott. Ő elérte, amit akart ezzel a hadjárattal, kétszeresen is. Egyrészt visszaállította a Jacen Solo-incidens óta igencsak megtépázott hírnevét a katonái körében, másrészt kimaradt a Daala személye körüli mizériából. A továbbiakban nem volt értelme a semmi közepén biohajókra vadásznia, és tudta jól, hogy ezzel a dörzsölt konföderációs főtiszt is tisztában van. - Mint bizonyára már értesült róla.. - mosolygott Kre'feyre - én a zászlóshajóval és a flotta törzskarával visszatérek Coruscantra. A kötelék itt maradó egységeit Makin admirális koordinálja. Biztos vagyok benne, hogy a segítségére lesz. Kre'fey bólintott. - Mindannyian elvégeztük a magunk feladatát, admirális asszony - biccentett. - Csak természetes, hogy most újakba fogunk. Ki-ki ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Adja át az üdvözletem a sógoromnak, ha találkozik vele, és köszönöm a segítségét. - Én nemkülönben. - tárta szét uszonyos karjait a mon cal.
- Opportunista matróna... - mormogta maga elé Kre'fey, ahogyan becsukódott mögötte a tárgyaló ajtaja, és elindult a zászlóshajó hangárja felé, hogy visszatérjen saját flottájához. - Eszelős vén szőrgombóc. - horkant fel Niathal, ahogyan a bothan távozott. Nem rajongott különösebben a régi dicsfényében sütkérező veteránért, de ezeknél a bothanoknál sosem lehetett tudni. Niathal pedig nem szerette volna, ha bármi olyasmi Bwua'tu fülébe jut sógorától, ami ártott volna a hírnevének. Itt volt az ideje, hogy visszatérjen Coruscantra, arra a csatatérre, ahol még jobban érezte magát, mint itt a semmi közepén. - Natasi, öreglány.. - fordult vissza az asztalhoz mintegy hangosan gondolkodva a mon cal, hogy újabb pillantást vessen az üzenetre, amelyet nemrég kapott Wynn Dorvantól. - Milyen kár, hogy neked nem jött össze. Most eljött az én időm.
|
|