|
Tronos
Jun 8, 2013 22:37:23 GMT 1
Post by Enz on Jun 8, 2013 22:37:23 GMT 1
Egy jelentéktelen bolygó a Peremvidéken, amelyet alig pár száz éve kezdtek el benépesíteni telepesek. A cudar körülmények ellenére az itt található ásványkincsek vonzották a telepeseket. A bolygó nem volt tagja sem a Birodalomnak, sem az Új Köztársaságnak, a Vong invázió is elkerülte. A Galaktikus Szövetséghez a különbözõ pénzügyi támogatások reményében csatlakozott a kormányzat, ami a különbözõ bányászkolóniák által választott Bányakapitányság.
Tronoson több nagy cég is rendelkezik érdekeltségekkel, akik bányatelepeiken több százezer rabszolgát dolgoztatnak. Mivel a bolygó lakossága is profitál ebbõl, így egyike a rabszolgaságot támogató számtalan rendszernek.
|
|
|
Tronos
Jun 12, 2013 9:03:39 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 12, 2013 9:03:39 GMT 1
- Itt Tronos irányító központ, leszállási engedély megadva az Újjáépítési Hatóság Fingertip teherhajója számára.. - recsegett a kom, miközben az ősrési koréliai teherhajó alatt feltűntek a bányászat által szétszabdalt kanyonok.
A pilótaülésben Ulan Bataar, egy alacsony, sárgás bőrű férfi, akinek zubbonyán az Egységes Galaktika pártszervezetének jelvénye díszelgett, megveregette navigátora, egy bozontos Ryn vállát.
- Rendben, Joschi, akkor világos, mi a program?
- Mint a nap, haver.. - horkantott fel a Ryn, és nagyot szívott a szájából kilógó pipából. Ulan már egészen megszokta navigátora füstölését, orra lassan érzéketlenné vált az adumari dohány maró, sűrű füstjére. - Leszállunk, leadjuk a segélycsomagokat a Galaktika helyi pártirodájában, mondasz egy beszédet a kocsma előtt, és jöhet a következő putri a semmi közepén..
- Ha van egy kis időnk, akkor megmutatom neket Gordo, a togóriai bordélyát a kocsma mögött.. - vigyorodott el a pártszervezeti vezető, majd visszakapcsolta a külső komot.
- Tronos irányítás, itt a Fingertip kapitánya. Köszönjük, az engedélyt, érkezés nulla-egész-egy-három-hét múlva. - Vettem, Fingertip, üdvözöljük Tronoson.
|
|
|
Tronos
Jul 2, 2013 12:52:54 GMT 1
Post by Enz on Jul 2, 2013 12:52:54 GMT 1
Az Amnesty Galaxy két aktivistája és egy szövetségi vizsgálóbiztos sétált a szûk, ablaktalan folyosón. Elõttük a cég egyik helyi vezetõje sietett, folyamatosan az arcát törölgetve. A hõmérséklet elképzelhetetlenül magas volt a felszín alatt ilyen mélységben, szinte már annyira, hogy az ember azt kívánta, bár csak fent lehetne a felszíni sivatag homokfúvásos hûvösében. - Nocsak, elromlott a légkondicionáló - kommentálta kínosan nyögve a kövérkés céges fickó. Az egyik aktivista gúnyosan szögezte neki a kérdést: - Mondja csak, itt padló-légkondicionáló van? Egyetlen szellõzõnyílást sem láttunk eddig - a másik elégedetten bólintott, és felírt valamit. - Hát a folyosón nincs is - próbálta menteni a helyzetet, miközben a közönyös tekintetû vizsgálóbiztosra nézett - a cellákban van... - Cellák? - csapott le az eddig szótlan nõ. A cégvezetõ szájának széle megremegett. - Ez csak afféle szleng - magyarázta kevéssé meggyõzõen. - Természetesen lakosztályokról van szó. - Szívesen betekintenénk egybe - jegyezte meg a vizsgálóbiztos, aki eddig nem volt túl szószátyár. De a nemrég Helorra szökött rabszolga beszámolói alapján a Szövetség sem maradhatott ki az ügybõl, mivel az élet és testi épség volt veszélyben. Ott kellett hagynia a kényelmes íróasztalt Coruscanton, és ide jönnie, ebbe az elfeledett pokolba. - P-persze. Már mutatom is az utat - bólogatott a céges fickó. A vizsgálóbiztos felvonta a szemöldökét. - Majd abba a "cellába" megyünk be, amit két kísérõm kiválaszt - jelentette ki határozottan, majd jelentõségteljesen rájuk tekintett. A cégvezetõ arca falfehérre váltott. - P-persze, csak nyugodtan - erõltetett mosolyt az arcára. A két aktivista elégedetten pillantott össze. A nõ az egyik ajtóra bökött a folyosón, mire a cégvezetõ intett, és két fegyveres sietett oda beütni a kódot. Az ajtó halk szisszenéssel feltárult, és émelyítõ bûz csapta meg a kint állók orrát. Az ellenõrzõbizottság nõi tagja rosszul lett, és émelyegve kapta a kezét a szája elé, nehogy elhányja magát. A szövetségi hivatalnok ruháját tartotta oda. - Itt tárolják a banthatrágyát? – kérdezte méltatlankodva, majd hozzátette. – Remélem is, hogy azt tartanak itt, mert ha nem… Az eléjük küldött céges vezetõ gondolatban már láthatólag a súlyos milliókat számolta, amit bírságként ki fognak szabi rájuk. A két jobb gyomorral rendelkezõ közben az ajtóhoz sétált, és körbenézett. Siralmas állapotok uralkodtak odabenn, tucatnyi rabszolga osztozott egy apró szobán, ami egyetlen WC-nek szánt lyukon kívül híján volt mindenféle higiéniának, és persze szellõztetésnek. - Lakosztály, mi? - kérdezte hûvösen a vizsgálóbiztos. Hát legalább nem kell visszafognia magát a bírságolásnál. Ez az idióta fogadójuk meg úgy gondolta, hogy megvesztegethetõ... - Fõnök - lépett oda munkaadójukhoz az egyik zsoldos, és valamit a fülébe súgott. Bár a vizsgálóbiztos csak fél szemmel látta, sietve tudatosította ezt a tényt. - Nem illik sugdolózni társaságban. - Semmi lényeges nem történt - tiltakozott a vállalati tisztviselõ, de a vizsgálóbiztos ugyanolyan hûvösen viselkedett. - Nos, valószínûleg ezért közölte Önnel suttogva - mutatott rá a nyilvánvaló tényre. - Az együttmûködés hiánya különleges jogosítványokat helyez a kezembe. - É-értem - nyelt nagyot a másik. Le kellett volna lõnie a rohadék ûrhajóját, amikor lehetõsége adódott rá. Azt hitte ez a vizsgálóbiztos is ugyanúgy megvesztegethetõ, mint a többi. - Akadt egy kis probléma... A probléma mértékét mutatta, hogy a következõ pillanatban megszólalt a riasztó a létesítmény egész területén. A vizsgálóbiztos hûvösen nézett a másikra. Hazudik újra és újra.
- Rakov, biztos vagy ebben? - suttogta a fülébe a társa. Hamarosan véget ért a mûszakuk, és gyorsan kellett dönteni. Mivel az õrök most jóval kevesebben voltak a szokásosnál, a többiek sietve köré gyûltek. - Meg kell tennünk. Ez nem élet, ez pokol - felelte a Rakov nevû férfi, és többen helyeslõen morogtak. - Tudjátok a tervet? - kérdezte a többiektõl, mire azok egyszerre bólintottak. Hónapok munkája volt a terv, és nem vallhatott kudarcot. Az õrzést ellátó zsoldosok napról napra egyre hanyagabbak voltak. És most ráadásul itt volt ez a vizsgálóbiztos is... - Na jól van semmirekellõk, véget ért a munkaidõ - sétált feléjük két fegyveres kíséretében félelmetes elektromos ostorával a felügyelõ, aki csak a Sebes Vornskr nevet kapta. Bár nem volt túl találó, egy vornskr hozzá képest túl szépnek számított volna. Arca a felismerhetetlenségig torzult a különbözõ vágott és égett sebhelyektõl. Ostorával csapott egyet a levegõbe, és röhögve ment tovább, ahogy mindenki összerándult. Rakov azonban mozdulatlanul bámult utána, majd intett a fejével a többieknek. Õk lesznek a felkelés elsõ áldozatai.
A szirénák vörösen villogtak, és fegyveresek siettek mindenfelõl. Rakov és csapata egy része egy csille mögött húzódott meg. Körülöttük lézerlövedékek csapódtak be a földbe. A bányából kivezetõ járatok egy hatalmas kör alakú udvarban futottak össze, aminek a közepén egy õrtorony állt, iker nehéz sugárvetõvel felszerelve. Úgy gondolták ez elég, ha valaki le tudja gyûrni a bányajáratokban lévõ õröket. Nem volt különösebben nehéz elkapni õket, tízen jutottak minden elektrobotos õrre, ráadásul sugárvetõiket és elszedték. Most mindenhol lázongás dúlt, ahogy a megbeszélteknek megfelelõen egymás után lázadtak fel a blokkok. Már ahol nem voltak bezárva a szobájukba. Ezért is kellett most kiiktatni az azt kezelõ központot - a tornyon túl. Egy erõs wookie rabszolga sietett oda hozzájuk. - Nagyon jó - jegyezte meg Rakov - Örülök, hogy látlak, Rwarr! A wookie üvöltéssel válaszolt. - Told meg a csillét! - utasította. Eredetileg árammal mûködtették ezeket, de a rendszert sietõsen lekapcsolták, ahogy látták, miként használják ezt fedezékként. A wookie egyetértõen morgott, majd nekifeszült a nagy szerkezetnek, ami pár pillanatig úgy tûnt kifog rajta. Aztán hirtelen megindult elõre egy kicsit, majd még egy kicsit és egyre gyorsabban haladt. Rakov és néhány embere igyekeztek lépést tartani. Egyetlen lõfegyver volt náluk, az övé. Az érccel teli vasszerkezeten kopogtak a nehézlézervetõ fegyverei, de nem okoztak benne kárt. Néhány fegyveres õr sietett feléjük, akiket a csille takarásából könnyedén le tudott szedni Rakov. Egymás után dõltek össze. Egyik embere az elejtett sugárvetõk egyike után kapott, de egy lövés a nehézfegyverbõl egyszerûen kettészelte. - Mindenki maradjon takarásban! - üvöltötte túl Rakov a zajt. - Elég közel vagyunk? - ordította egyik embere. Rakov kipillantott egyetlen pillanatra a csille mögül. Alig tíz méterre lehetett már a torony. - Igen! Az embere meggyújtotta a titokban készített robbanószert, elõlépett a fedezékbõl, és egyenesen a torony teteje felé hajította a fegyvert, ami pont a kezelõk arca elõtt robbant, egy nagy darabot kiszakítva az építménybõl. A nehézfegyver búgó lövései egyszerûen megszûntek. Szinte csend támadt egy pillanatra. - Hurrá! - hallotta maga mögül a kiáltást. Újabb hullámnyi rabszolga rontott elé börtönébõl a felszínre. A velük szemben álló zsoldosok tétován hátraléptek egyet. - Elõre! A szabadságért! - üvöltötte Rakov, mire több tucatnyi torok tört ki vérfagyasztó, artikulálatlan harci kiáltásban.
A szövetségi vizsgálóbiztost, a két aktivistát és a komplexum vezetõjét sugárvetõk tucatjai vették körbe az irányítóteremben. A fegyverek mögött egykori zsoldosok és rabszolgák álltak, saját katonáiknak meg elment a kedvük, amikor közölték, hogy nem esik bántódásuk. - Lõjük agyon õket! - mondta az egyik, fogak terén hiánnyal küszködõ rabszolga. - Idióta, a fõnök megtiltotta - felelte egy másik. - Ráadásul ezt a hármat még nem is láttam itt. - Jó seggû - jegyezte meg mellékesen egy harmadik, erõs testszagú, mosdatlan rabszolga, aki leplezetlenül nézte a kis csapat egyetlen nõi tagját. - Kanos vagyok - értett egyet egy másik - Olyan messze voltak mindig a nõi barakkok. - Öhm, mi az Amnesty Galaxy aktivistái vagyunk... - próbálta menteni a helyzetet a férfi, aki úgy érezte veszélyben vannak. - Kuss, pofád lapos, ki kérdezett? - mordult rá az egyik lázadók, és közelebb tolta a sugárvetõt. - Várjá', seggfej - szólt közbe egy másik. - Asszongya amnesztiások. Elfelejtettek mindent vagy mi a tököm? - Hát amit én tennék a kicskivél, azt nem felejtené el - felelte egy másik, megpaskolva a nadrágját az ágyékánál. Többen harsányan röhögtek. Egészen addig, amíg a Rakov nevû fickó be nem sétált. - Mi folyik itt, vadbarmok? - förmedt rájuk. A legnagyobb szájúak is összehúzták magukat. A négy fogolyra nézett. - Igazgató - vigyorodott el. - Most a'sszem maga van a fegyver rossz végén. - Ehe, változnak az idõk - nevetett kínosan a fickó, aki most az arcát sem merte megtörölni. - És a másik három ki? - fordult hozzájuk. - Zhares, a Szövetség vizsgálóbiztosa - szólalt meg a megaláztatásokat eddig csendben tûrõ bürokrata - és két aktivista a helyi Galaxy Amnestybõl. - Segíteni jöttünk - jegyezte meg a nõ csendesen, törékeny hangon. Láthatóan rosszabbul bírta a dolgokat, és egyik szeme sarkában egy apró könnycsepp gyûlt össze. - Az már szükségtelen. Mindenesetre mától a vendégszeretetünket élvezik majd - bólintott feléjük, majd az egyik emberére nézett. - Szétküldted az üzeneteket? - Ja - bólintott kurtán. Költségcsökkentés céljából több társával együtt elektronikus rendszerek kezelésére tanították be, hogy ne kelljen túl nagy technikai személyzetet foglalkoztatni. - Az egész bolygó forrong. Több kisebb telepet már fel is szabadítottak. - Remek. Küldd szét az egész szektorban! Mindenhová, amíg csak tudod. Tovább nem leszünk állatok módjára tartva! - Minket miért szándékozik itt tartani? - vágott közbe a szövetségi hivatalnok. - Arra az esetre, ha a Szövetség rossz oldalra állna ebben a konfliktusban - közölte baljóslatúan, majd elhagyta a termet. A fogva tartóik gúnyolódása ezúttal elmaradt.
|
|
|
Tronos
Jul 9, 2013 9:03:52 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 9, 2013 9:03:52 GMT 1
- Hopp, egy automata segélyhívó jelzés.. - pillantott a Fingertip egyik rozsdás kijelzőjére Ulan, ahogyan a teherhajó a láthatóan kihalt leszállóplatform felé közeledett. - Honnan jön? - pödörte meg a bajszát másodpilótája, miközben vágyakozó tekintettel nézte a platform melletti szétdobált konténereket. Biztosan csomó értékes kacat lehet itt, gondolta. - Hát a szomszédos telepről, ha jól látom.. - vont vállat az apró, sárga emberke. - Humanitárius küldetésben vagyunk, ledobjuk a cuccot, elmondod a dolgokat, aztán lelépünk, nem ez volt a terv? - húzta el a száját a Ryn. - Humanitárius küldetésben vagyunk, tehát válaszolnunk kell a segélyhívásra. - Ulant alaposan kiokították az Egységes Galaktika szektorbeli pártgyűlésén, és nem egyszer elhangzott, hogy a szavazatszerzésre az egyik legjobb mód, ha az ember "véletlenül" megment néhányt ártatlan gyermeket egy sarlacc torkából, vagy valami hasonló. És bár a Tronos Erő háta mögötti elhelyezkedésére való tekintettel a marketingesek elvileg ide nem terveztek ilyen véletlen akciót, Ulan sosem tudhatta, hogy nem ő siklott-e át egy üzeneten, miközben ugrás közben hedvenc erotikus holofilmjeivel volt elfoglalva.
- Tronos irányítás, itt a Fingertip teherhajó, válaszolunk egy automatikus segélyhívásra a kijelölt leszállóhelytől 4-7-8 irányban, három clickre. - Ulan bedöntötte a teherhajót, majd kikapcsolta a komot, esélyt sem hagyva az irányításnak, hogy esetleg tiltakozzon. Bár nem úgy tűnt, mintha az itteni iránítást bármi is érdekelné.. - Azért tartsd magadnál a fegyvered.. - pillantott a társára, ahogyan a plexi túloldalán a horizonton fetűnt a segélyhívás forrása.. egy egyszerű bányatelepnek tűnő állomás, amelynek közepén egy szürreálisan modern, páncélozott lövegtoronyból füst szállt fel.
- Ha kiderül, ha kalózok, akkor bizony én ki nem szállok. - rázta meg a vállait kedvetlenül Joschi. - Talán csak meghibásodott a hűtőrendszer. - vizsgálgatta a telepet Ulan, leszállóhelyet keresve. - Nézzük meg, tudunk-e szerezni néhány csomag kötszerért néhány csomag szavazatot..
A teherhajó a bázis előtt landolt, hatalmas port felverve. - Furcsa, nincs mozgás a kapunál. - kukucskált ki az ablakon a Ryn. - Gyerünk. - pattant fel az ülésből Ulan. - Nézzük meg!
|
|
|
Tronos
Jul 14, 2013 0:03:54 GMT 1
Post by Enz on Jul 14, 2013 0:03:54 GMT 1
Szokatlanul kihaltnak tûnt az egész komplexum, még egy peremvidéki rabszolgatelephez képest is. Az egészre pedig a füstölgõ lövegtorony tette rá a koronát. Sõt, mintha a kapu is nyitva lett volna annyira, hogy egy ember oldalazva kiférjen rajta. - Ulan, nem tetszik ez nekem - próbált meg még egyszer ellenkezni a ryn. - Ha ilyen finnyás vagy, nem a peremvidéken kéne lenned! - csattant fel a másik. - Legközelebb majd egy bordélyban fogsz problémázni? - Jelentkeztem én a Magba is... - motyogta Ryn halkan. - Persze nem vettek fel, mert nem vagy senki kis kedvence, és apád csak egy szabadúszó mechanikus volt - Ulan dühösnek tûnt. - Tudom-tudom, már ötvenszer elmondtad! - Jóvanna... - a ryn csak ennyit tudott mondani megsemmisülve, és követte Ulant a bejárathoz. - Kalózok - állapította meg Joschi a kapunál nagy szakértelemmel. - Erõvel nyitották ki ezt a kaput. - Méghozzá belülrõl - fûzte hozzá Ulan. - Lám-lám, szegény kalózok biztos beszorultak odabenn. Na pofa be és befelé! - Hé, kinek képzeled magad, a fõnöknek? - elégedetlenkedett Joschi ismét. - Helyettes segédelõadó vagyok a propagandaosztálynál - húzta ki magát Ulan, mire ugyanolyan sárga fénnyel villant meg mellkasán az Egységes Galaktika jelvénye, amilyen õ maga volt. - Én meg csak szaros párttag - felelte a ryn újra szomorúan, és megindult elõre.
Az elsõ gyanús jel az volt, amikor megpillantották a szanaszét fekvõ halottakat és a még mindig égõ tüzeket egyes õrépületnek tûnõ részeken. - Biztos, hogy nem kéne ezt a biztonságiakra hagyni? - vetette fel megint Joschi, és ezúttal Ulan is bizonytalannak tûnt. De nem tudhatta, nem kerül-e egy figyelmetlenség a segédelõadóságról dédelgetett álmaiba, így erõt vett magán, és folytatta az utat. Valakik szabályos ütközetet vívtak a szûk udvaron, és a kapu környékén a biztonságiak már erõsen vesztésre álltak a holttestek számának változásából ítélve. Lassan a füstölgõ toronyhoz értek, ahol a füsttõl megfeketedett részek jelezték, hogy ez a tûz nem is olyan régen még nagyobban égett. - Nézd! - mutatott a ryn egy helyre. Ulan odakapta a fejét, és majdnem elhányta magát. Az égõ toronyról egy vibroostorral odakötözve lógott az egyik õr. Arca helyén egy szétzúzott pépes massza volt, belei pedig a földön hevertek, felvágott gyomra pedig tárva. - Hát ezek tuti nem a pr-esek - jegyezte meg. - Hát nem ám, pajtikám - hallatszott egy hang mögülük. Ulan pördülés közben kapta elõ lézerfegyverét, ám elég hamar rá kellett jönnie, hogy nincs túl sok esélyük. Tucatnyi nagyobb kaliber szegezõdött rájuk, mint az õ önvédelmi sugárvetõje. - Ööö, a gázszámlát jöttünk beszedni - próbálta kivágni magát Ulan, aki úgy érezte, már csak szakmájánál fogva sokkal jobban ért a hazudozáshoz, mint a lövöldözéshez. - Nagyon vicces, pajtikám - felelte a másik, aki egy frissen zsákmányolt zsoldoszubbonyt viselt. - Mi legyen velük, fiúk? - Erõszakoljuk meg õket - jelentette be bamba vigyorral az egyik nagydarab ember a társaságból. A vendégek és a rabszolgák is undorodva pillantottak össze egymás között. - Pajtikám, ez gusztustalan volt még hozzád képest is - jegyezte meg a be nem mutatkozott fegyveresek feltehetõ fõnöke elfintorodva. - Igaz, neked az a lényeg, hogy lyuk legyen rajta. - Õ még az öreg vukit is elkapta egy körre - röhögött fel valaki, és a többiek csatlakoztak. A bamba képû nem tûnt túl vidámnak az emlék felemlegetése miatt. - Kanos voltam, jóvan?! - Szóval akkor ezek az LMGP pr-esei? - súgta oda halkan a ryn. Ulan idegesen intett neki, hogy maradjon csendben. - Szóval öö... Mr. Pajtikám... Mi azt hiszem távoznánk is - igyekezett mosolyt erõltetni az arcára. - Legfeljebb a túlvilágra... pajtikám - emelték célzásra mind a fegyvereiket. Jochi lemondóan bámulta a földet, és valami olyasmit morgott, hogy õ megmondta, Ulan meg kezdte érezni, hogy hólyagja mindjárt cserben hagyja. - Fegyvert le, idióták! - harsant egy kiáltás a távolból. A fegyveresek azonnal engedelmeskedtek. Egy magas, szikár férfi érkezett az irányító felõl, mögötte egy vukival és egy mirialival. - Nem látjátok, hogy õk nem fegyveresek? - Az egyiknél volt egy sugárvetõ - felelte Pajtikám. Ulan nem tudta nem észrevenni, hogy itt lemaradt a jellegzetes megszólítás. - És hazudtak nekünk. - Persze, hogy hazudtak - magyarázta a férfi úgy, mintha egy hibbanthoz beszélne. - Nézd meg milyen jelvény van a mellkasukon. Mégis mit mondhattak volna, "helló, a kopogtatócédulákért jöttünk?". Pajtikám teljesen közel sétált Ulanhoz - aki alig bírta megállni, hogy össze nem pisálja magát az elõbb, és még mindig feszült volt - és közel hajolt hozzá. - Egységes Galaktika? - olvasta el az írást. - Daala ölebei, pajtikám? - Hát, így is mondhatjuk... - Rakov vagyok - mutatkozott be a férfi. - A Tronosi Forradalmi Köztársaság elsõ konzulja. Abban a megtiszteltetésben részesülhetnek, hogy elsõként ismerhetik ezt el. Ulan körbepillantott a fegyvereseken, és végül Pajtikámra emelte a tekintetét, aki éppen egy vibrokéssel tisztogatta a fogát. - Gondolom az nem mûködik, hogy azt mondom, nincs rá hatásköröm... - próbálkozott erõtlenül. Rakov tekintete mindent elmondott a véleményérõl.
|
|
|
Tronos
Jan 10, 2014 16:05:51 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 10, 2014 16:05:51 GMT 1
Ulant és Joschit a szimpatikus munkások betuszkolták egy apró, szerszámosraktárnak is beillő helységbe, majd rájuk zárták az ajtót.
- Nem értem, miért mondta azt a koszos kopasz,hogy mind a hárman jól meg fogjuk szívni... - pillantott a nagyot dörrenő ajtóra a ryn másodpilóta. - Talán nem tud számolni.. vagy talán rá gondolt. - pillantott a sarokban heverő, a félhomályban alig kivehető, valószínűleg a korábbi őrség egyenruháját viselő hullára Ulan. - De azt is mondta, hogy ha aláírjuk a kiáltványt, elmehetünk... - Persze csak akkor, ha van köztük bárki, aki tud írni.. mármint kiáltványt. - pödörte meg vastag bajszát a ryn. - Igazad van. Lehet, csak simán fogják a hajónkat és meglógnak vele. - sóhajtott fel az alacsony férfi. - Így, vagy úgy, a pártközpont nem fog örülni..
-----
Odafent a bolygó orbitjához közel újabb hajó lépett ki a hipertérből. A teljes rádiócsendben közeledő, sűrű fekete füstöt okádó Carrack cirkáló nem válaszolt az irányítás egyetlen jelzésére sem, csak végigszáguldott a légköri örvényeken, majd hosszú árkot húzva a földbe csapódott és megállt, nem messze a rabszolgateleptől.
|
|
|
Tronos
May 3, 2014 6:19:45 GMT 1
Post by Enz on May 3, 2014 6:19:45 GMT 1
Rakov, a saját maga által prokramált Crimaneri Forradalmi Köztársaság vezetője a kormányzói palota egyik tágas szobájában figyelte a berendezést. Sokkal szebb volt, mint amihez eddigi egész életében hozzászokott, és még úgy is pompás látványt nyújtott, hogy a palotába betörő erők jócskán rekviráltak innen szuveníreket. A nagyterem falán még mindig ott lógott a régi állam néhány megtépázott zászlaja, most már a történelem egy részlete csupán. Három hónap, ennyire volt csupán szükség, az utolsó egy hónapban pedig csak a fővárost, Nourrit ostromolták. Viszont nem tudta mihez fog kezdeni az újonnan kivívott függetlenséggel: semmilyen vezetési tapasztalata nem volt, egy államot pedig nem lehet úgy vezetni, mint egy forradalmat. Sőt, még utóbbi is inkább önvezérlő volt, mint az ő irányítása alatt álló. Mindenki tette a dolgát, hogy elűzzék a rabszolgatartókat és bérenceiket. Ráadásul sok felkelőnek egy életre elege volt a bányászatból, a bolygón azonban csak ebből lehetett megélni. Aztán ott volt még ez az új járvány, amely felütötte fejét a rabszolgatelepek közelében és egyre többen estek neki áldozatul. Egyes menekültek szerint egyenesen a holtak keletek életre, bár ezt nem tartotta valószínűnek. Mindenesetre valamit ki kellett találnia, hogy meggyőződjön erről. - Itt vannak, főn... elnök - lépett be a terembe a legmegbízhatóbbakból szervezett Bányászőrség egyik tagja, a helyiektől elszedett egyenruhában. Kissé megtépázott és egyéni kiegészítőkkel teli egyenruhában. - Hozzátok be őket - intett, mire az őr kilépett és nemsokára elkezdtek befelé szivárogni fegyveresek kíséretében. Egykori rabszolgatartók, zsoldosok, a helyi kormányzat emberei, mind-mind a forradalom ellenségei. Szeme megakadt kettő foglyon: a sárgásbőrű fickó, valamilyen Ulan és társa, egy ryn. Emlékezett arra, miként estek fogságba. De ott volt az Amnesty Galaxy két tagja és a coruscanti tisztségviselő is. Intett az egyik őrnek, hogy az utóbbi hármat emeljék ki és vigyék a szállások egyikére. Még fontosak lehettek később túszként. Miután a három embert elvezették, Rakov a felsorakoztatott foglyok felé fordult. - Ti itt mind a forradalom ellenségei vagytok - közölte velük az egyértelmű tényt. - A nép sanyargatói és megnyomorítói. Ennek ellenére én egy lehetőséget ajánlok fel nektek: ha hasznossá teszitek magatokat az egykori rabszolgák számára, megkímélünk titeket. Talán nem tértek vissza mind a küldetésről, de aki igen, annak elfelejtjük bűneit. - Hahó, főnök! - nyújtogatta a kezét Ulan, mire az egyik őr odalépett, és puskatussal rácsapott. A sárgás bőrű fickó a földre esett, de továbbra is nyújtózkodott. Az őr ismét csapni akart, de Rakov rászólt. - Hadd mondja! - Köszönöm - tápászkodott fel nehézkesen. - Szóval, mi csak egyszerű pártemberek vagyunk. Aznap már el kellett volna mennünk a bolygóról. - Sokan itt egyszerű rabszolgakereskedők, akik szintén nem akartak tovább maradni - mutatott rá a tagbaszakadt elnök. - Jó, de mi semmit sem csináltunk! - szólalt meg most már a ryn is. - Állást lehet foglalni azzal is, hogy ki milyen politikát követ - mondta Rakov komoly arccal. - A bukott Daala támogatta a rabszolgaságot, így minden követője a mi ellenségünk. Még valami? Remek. Aki nem vállalja a kockázatot, az álljon oda - mutatott a mellettük lévő részre. - De számoljon a következményekkel. Meglepő módon senki sem élt ezzel a lehetőséggel. Rakov elégedetten bólintott. - Készüljetek fel az elszállításukra! - mondta a Bányászőrség parancsnokának, majd sarkon fordult és elsétált. Két problémától egyszerre megszabadulni nem is volt rossz ötlet.
|
|