Post by Grodin Tierce on Jul 24, 2014 23:52:04 GMT 1
Zekk és Trista helyet foglaltak az apró, szerencsére kétüléses vadászgépben, melynek tetejét Zekk ujjának egy pattintásával a biztonság kedvéért még le is zárta. Valahol jól esett neki legalább egy pilótafülkényi távolságra lenni ettől a különös bolygótól.
- Nem kell rögtön felvágni, sith. - morogta a háta mögötti szűkebb második ülés felől a hapan ügynök, de Zekk már túljutott azon a ponton, amikor az efféle szurkálódás a legcsekélyebb mértékben is felizgatta, nemhogy megsértette volna.
- Kíváncsi vagyok, mi történt a tulajdonossal. - simított végig a pilótafülke igényes kidolgozású műszerein Zekk, amelyekből, no meg persze az Erőben hagyott "lenyomatból" arra következtetett, hogy első rangú ízléssel és jó adag sötét oldallal megáldott tulajdonosról lehet szó... nem mintha a közeljövőben szüksége lenne rá, zárta le a gondolatot, tekintettel arra, hogy Sordis óta egyetlen erőhasználót sem érzékelt a bolygón.
- A feltűnésmentes utazáshoz jobb lenne egy más gyártmányú hajó, de kezdetnek ez is megteszi. A klónoké túlságosan nagy lenne. - morfondírozott egyszerre más hangnemben Trista, mire Zekk hátrapillantott, szinte már kíváncsian.
- Talán, ha megosztanád velem a tervedet némiképp részletesebben is.. akkor tudnám, hogyan segítsek.
- Vagy, hogy mit akadályozz meg, sith. - vont vállat a hapan ügynök szomorú arccal.
- Ha ezért lennék rá kíváncsi, már rég kiolvashattam volna erőszakkal az elmédből. - köhintett Zekk. - Ha még tesztelni akarsz, akkor nyugodtan. Én ráérek. Valami azt súgja viszont, hogy neked sürgősebb.
- Vissza kell mennünk a Hapesre. - jelentette ki végül egy pillanatnyi csend után Trista. - De legalábbis a Csillagködbe. Szükségünk van ott valamire. Ha segítesz megszerezni, sith... akkor elképzelhető, hogy nem öllek meg. Talán egyszer még a részleteket is megismerheted.
- Valóban van terved. - Zekk ujjai máris Darth Kallog vadászgépének kezelőszervein táncoltak. - Gondolom a klón barátaidtól nem akarsz elbúcsúzni.
- Szerintem jól elvannak magukban is. - vont vállat Trista. - És mondtam már, hogy nem a barátaim.
- Akkor menjünk - biccentett leginkább maga elé Zekk, miközben felemelte a vadászgépet, egy pillanatra maga elé képzelve a leginkább ennyire nagyszájú ikertestvért... Tarynt, aki ha nem is az ő keze által, de egyértelműen a közreműködésével veszett oda. - Hosszú út lesz.
...
- Hamar összemelegedtek. - Cybilnek fel sem kellett pillantania, ahogyan a sziklaszirtek aljában lévő barlangszerű képződmény felé haladva a fejük felett elhaladt az az apró, sötét törzsű vadászgép, amelyet még leszállás előtt azonosítottak nem messze.
- A nyomkövető mindenesetre még sugároz. - ellenőrizte a karjába épített egyik apró kijelzőt Zavrik, miközben a másik kezében lévő kézi berendezéssel a barlang száját vizsgálta. - Ha bármilyen kifejezetten érdekes hely felé veszik az útjukat, Nagan tudni fogja.
- Apropó, leadhatnánk neki egy utolsó jelentést, mielőtt bemegyünk oda. - biccentett a járat felé Cybil. - Csak a biztonság kedvéért.
- ... ha nem jelentkezünk három standard óra múlva... - Zavrik a barlang bejáratánál állva enyhén emelt hangon próbálta túlkiabálni az egymásközti vonalba is szabályszerűen belesüvítő, egyre erősödő szelet. Mintha csak a bolygó elhatározta volna, gondolta Cybil, hogy akárki óhajt bemenni ide, elvágja a külvilágtól, és nem ereszti.
- Tudom, visszatérek a bázisra és riasztom a többieket, és így tovább. Mindig kihagytok a mókából. - hangzott valamivel élesebben a polneyei hajó pilótájának válasza. - És sok sikert!
- Erre. - biccentett Cybil a Zavriktól átvett műszer adatait leolvasta. - Ebben az irányban élettelen szerves anyagot és midi-chlorian maradványokat érzékelek.
- Persze, hogy ebben az irányban. - követte a nőt a rézsútosan lejtő folyosón Zavrik. - Mégis milyen irányban? Ez az egy folyosó van...
- Nem biztos az, Zav... - jegyezte meg a jó tíz méterrel társa előtt járó nő. - Van itt egy szűk oldaljárat.
- Szeretem a szűk járatokat. Imádom őket. - futtatta végig tekintetét egy nagy, a páncélba épített érzékelők szerint roppant büdös és roppant halott tömegen Zavrik, mielőtt követte volna társát a oldaljáratban.
- Csak egyszer, egyetlen egyszer kereshetnénk egy ép, fényes, esetleg pubnak álcázott sith templomot, és megnézhetnénk, hogy nincsenek-e ereklyék a kesselis üvegekben. A változatosság kedvéért. - mormogta tovább maga elé a férfi, miközben majdnem beleütközött a váratlanul megtorpanó Cybilbe.
- Ketten voltak. - jegyezte meg a nő és lefelé tekintett.
- Ezt a midi-chlorian szám alapján látod? - hajolt át társa válla felett Zavrik, amihez kissé ágaskodnia kellett, hogy jobban lássa a mobil besugárzó képernyőjét.
- Nem. - rázta meg a fejét a nő. - Csak simán a nyomokból. Úgy tűnik, beszakadt alattuk a padló.
- Holttestek?
- Semmi. De odalent a törmelékhalom alatt van egy második üreg, ha jól látom. - csavargatta tovább a kézi érzékelő gombjait a klón kommandós páros női tagja, hogy alaposabb felbontást kapjon.
- Hát jó nagyot estek, annyi szent. És ha a törmelék alatt voltak, akkor valószínűleg nem is tudtak feljönni.
- Érintetlennek tűnik. - meredt a jó száz, ha nem több méterre alattuk lévő tömbökre Cybil. - És sem élő, sem halott testeket nem érzékelek innen. Ki tudja... talán nem is akartak feljönni?
- Biztosan lenyűgözte őket a magas szintű ionizált részecskék sugárzása. - mutatott az egyik, meglehetősen a vörös zónában táncoló apró grafikonra Zavrik a képernyő sarkában. - Nagyon érdekes, olyan, mintha egy rosszul összetákolt hiperhajtómű lenne odalent. Lemegyünk?
- Le. De óvatosan. - lépett ki a tátongó mélység felé Cybil, és zuhanni kezdett..
.. hogy aztán a páncél hátsó részébe épített repulzor feldübörögjön, és finom lebegésbe lassítva a zuhanását. Zavrik követte.
- Gondolom most jön az, amikor kinyúlunk az Erővel, miután lelassítottuk a zuhanásunkat, és arrébb teszünk néhány követ.. - mormolta Zavrik, miközben plexije egy pillanatra automatikusan elsötétedett, ahogyan a Cybil páncéljának kar-részéből kilőtt rakéta villanásához alkalmazkodott.
- Hát hogyne. - böködte meg lábával a meglazult törmeléket Cybil, körbetekintve a járatban, mintha azt várta volna, leomlik-e még bármi az alattuk ütött lyuk mellett, fölött, alatt... bárhol. - Még egyszer mondom, csak óvatosan.
Úgy csusszantak át a repulzorok legalacsonyabb teljesítményén, félig - meddig szabadesésben a résen, mint egyszeri csempész a tatooine-i kupleráj kipróbáltak munkatársainak nemesebb szervein. Zavrik egyszerre csodálkozott saját fantáziáján, és egyszerre adózott elismeréssel az új taktikai páncélnak. A kompozitból készült, egész testet fedő bevetési ruha könnyű volt, mégis tiszteletet parancsoló és elegáns, nem valamiféle otromba rohamosztagos-felszerelés, és különösen nem a mandaloriaiak nehéz fémlemez gúnyája - mégis legalább annyi hasznos apróságot tartalmazott, mint azok.
- Tiszta. - hallotta odalent Cybil hangját, majd még valamit, ami leginkább egy meglepett füttyentésre, vagy sikoltásra emlékeztetett.
- Minden rendben? - lépett be a padlót érve a következő, szinten teljesen sötét helységbe Zavrik társa nyomában, a sisakján lévő reflektort egyenesen arra a tárgyra irányítva, amelyik előtt a klón nő állt lecövekelve.
- Azt hittem, csak viccelsz, amikor azt mondtad, hiperhajtómű. - ingatta a fejét Cybil a kerek, egyértelműen gépi eredetű, mégis furcsa kiszögellésekkel tűzdelt, gyűrűszerű valami pásztázva érzékelőivel. - De úgy tűnik, ez egyszer ráhibáztál, klón.
- Nos, sugározni sugárzik, az biztos, de egyelőre nem veszélyes szinten. - járta körbe a másik oldalról a valamit Zavrik. - De nem látok semilyen kezelőszervet, sem humanoidokra tervezett verziót, sem másmilyet. Kíváncsi vagyok, hogyan lehet aktiválni.
- Honnan tudod, hogy nem aktív már most?
- Nem építenék ide egy ekkora böszme izét csak azért, hogy keringtesse a levegőt. - kopogtatta meg a fémes hangot adó törzset Zavrik.
- Az anyaga emlékeztet arra, amit az Onderonon láttunk. De csak távlatokban. - próbálta sikertelenül felfeszíteni a gépezet egyik oldalán lévő, messziről panelnek tűnő lemezt Cybil. - De nem hiszem, hogy rakata technológia lenne.
- Lehet, nem is technológia. Lehet, valamiféle oltár, vagy díszlet, esetleg egy ősöreg bomlott elme másolata a titkos szerelméről. - próbálta Zavrik kisilabizálni az érzékelője monitorján megjelenő adatokat. - De valami köze van a hipertérhez, annyi szent.
- Nem tűnik mozgásra képesnek. - rázta a fejét a nő.
- Nem is kell feltétlen, hogy az legyen. - kopogtatta meg az eszközt még egyszer Zavrik, majd hirtelen elhatározással a páncélja derekán lévő tartóba nyúlt, és elővett egy másik, a letapogatóhoz hasonló, de kisebb eszközt.
- Induljunk ki abból, hogy ennek a berendezésnek itt köze van ahhoz azokhoz, amelyeket az Onderonon találtunk. - lépett közelebb a géphez Zavrik. - Akármi is ez, a két erőhasználó aki előttünk jár, eljutott idáig. Most pedig nincsenek itt.
- Gondolom nem kell mondanom, hányféleképpen lehet eltüntetni, megsemmisíteni, kiiktatni valakit anélkül, hogy bármiféle maradványt hagyjon maga után, amit be tudunk fogni. - lépett egy lépést hátra Cybil. - Engem még nem győztél meg, Zav, hogy jó ötlet lenne ezzel szórakoznunk. Lehet, az a két erőhasználó, akik előttünk járnak, pontosabban jártak... nos, szimplán balszerencsés volt.
- Minek utaztasson ide bárki is erőhasználókat több szektoron keresztül, hogy egyszerre csak az út végén valami halálos csapdába csalja őket? - ingatta a fejét Zavrik.
- Nem te mondtad, Zav, hogy ez az izé nem mozdítható? - fordult sarkon Cybil. - És pont ettől igazán jó csapda.
- Nem hiszem, hogy van választásunk, Cybil. - jelentette ki Zavrik. - Amíg nem tudjuk, hogyan hozzuk működésbe ezt a berendezést, addig arra sem fogunk rájönni, hogy mi célt szolgál, és hogyan működik.
- Sokra megyünk vele holtan.
- Akkor mondjuk úgy, van egy megérzésem. - tárta szét a karjait a klón férfi, majd a nő öve felé biccentett. - ZsebVader. Kérlek.
- Ám legyen. - sóhajtott fel a nő, és ő maga is elővette a kézi alkalmazásra méretezett, hengerszerű, felső részében egy stimulálható, klónozott erőérzékeny szövettel feltöltött berendezését, amelyet a kommandósok már az Onderon holdjának kriptáiban is sikerrel használtak arra, hogy apró, "ellentétes töltésű" Erő-lökéseket imitáljanak vele.
- Ugyanaz a konfiguráció, mint amit a kriptában használtunk. - állította be a saját eszközét Zavrik, és a gyűrű egyik pontjához érintette... leginkább találomra, bár Zavrik meg mert volna esküdni rá, hogy valamiféle megérzés vezette a kezét.
- Egy sötét, egy világos. - aktiválta saját eszközét Cybil.
Egy pillanattal később mindketten döbbenten léptek hátra, ahogyan a gyűrű üres közepén felvillant, majd megjelent egy áttetsző, membrán-szerű felület.
- Lenyűgöző. - suttogta maga elé Zavrik. - Egy hipertéri járat... egy stabil, benne lévő anyag nélkül is fenntartható hipertéri járat...
- Azért ne kiabáljuk el. - lépett hátrébb Cybil. - A sugárzás mértéke most vagy százszor erősebb. Ha sokáig itt állunk, és nézzük, akkor még a páncélon keresztül is hamar kihullik.. nos, mindenünk.
- Igazad van. - indult meg előre a másik klón.
- Zav... mit csinálsz?
- Van még egy... megérzésem. - mosolyodott el a plexi alatt Zavrik, majd Cybil meglepetésére csuklón ragadta és maga után rántotta a nőt. Egyenesen a fodrozódó membrán közepe felé.
- Gyere!
Pár pillanat múlva a membrán felvillant és eltűnt, és a gyűrűszerű képződmény újra sötétségbe burkolódzott föld alatti termében - immár a polneyei kommandósok nélkül.
- Nem kell rögtön felvágni, sith. - morogta a háta mögötti szűkebb második ülés felől a hapan ügynök, de Zekk már túljutott azon a ponton, amikor az efféle szurkálódás a legcsekélyebb mértékben is felizgatta, nemhogy megsértette volna.
- Kíváncsi vagyok, mi történt a tulajdonossal. - simított végig a pilótafülke igényes kidolgozású műszerein Zekk, amelyekből, no meg persze az Erőben hagyott "lenyomatból" arra következtetett, hogy első rangú ízléssel és jó adag sötét oldallal megáldott tulajdonosról lehet szó... nem mintha a közeljövőben szüksége lenne rá, zárta le a gondolatot, tekintettel arra, hogy Sordis óta egyetlen erőhasználót sem érzékelt a bolygón.
- A feltűnésmentes utazáshoz jobb lenne egy más gyártmányú hajó, de kezdetnek ez is megteszi. A klónoké túlságosan nagy lenne. - morfondírozott egyszerre más hangnemben Trista, mire Zekk hátrapillantott, szinte már kíváncsian.
- Talán, ha megosztanád velem a tervedet némiképp részletesebben is.. akkor tudnám, hogyan segítsek.
- Vagy, hogy mit akadályozz meg, sith. - vont vállat a hapan ügynök szomorú arccal.
- Ha ezért lennék rá kíváncsi, már rég kiolvashattam volna erőszakkal az elmédből. - köhintett Zekk. - Ha még tesztelni akarsz, akkor nyugodtan. Én ráérek. Valami azt súgja viszont, hogy neked sürgősebb.
- Vissza kell mennünk a Hapesre. - jelentette ki végül egy pillanatnyi csend után Trista. - De legalábbis a Csillagködbe. Szükségünk van ott valamire. Ha segítesz megszerezni, sith... akkor elképzelhető, hogy nem öllek meg. Talán egyszer még a részleteket is megismerheted.
- Valóban van terved. - Zekk ujjai máris Darth Kallog vadászgépének kezelőszervein táncoltak. - Gondolom a klón barátaidtól nem akarsz elbúcsúzni.
- Szerintem jól elvannak magukban is. - vont vállat Trista. - És mondtam már, hogy nem a barátaim.
- Akkor menjünk - biccentett leginkább maga elé Zekk, miközben felemelte a vadászgépet, egy pillanatra maga elé képzelve a leginkább ennyire nagyszájú ikertestvért... Tarynt, aki ha nem is az ő keze által, de egyértelműen a közreműködésével veszett oda. - Hosszú út lesz.
...
- Hamar összemelegedtek. - Cybilnek fel sem kellett pillantania, ahogyan a sziklaszirtek aljában lévő barlangszerű képződmény felé haladva a fejük felett elhaladt az az apró, sötét törzsű vadászgép, amelyet még leszállás előtt azonosítottak nem messze.
- A nyomkövető mindenesetre még sugároz. - ellenőrizte a karjába épített egyik apró kijelzőt Zavrik, miközben a másik kezében lévő kézi berendezéssel a barlang száját vizsgálta. - Ha bármilyen kifejezetten érdekes hely felé veszik az útjukat, Nagan tudni fogja.
- Apropó, leadhatnánk neki egy utolsó jelentést, mielőtt bemegyünk oda. - biccentett a járat felé Cybil. - Csak a biztonság kedvéért.
- ... ha nem jelentkezünk három standard óra múlva... - Zavrik a barlang bejáratánál állva enyhén emelt hangon próbálta túlkiabálni az egymásközti vonalba is szabályszerűen belesüvítő, egyre erősödő szelet. Mintha csak a bolygó elhatározta volna, gondolta Cybil, hogy akárki óhajt bemenni ide, elvágja a külvilágtól, és nem ereszti.
- Tudom, visszatérek a bázisra és riasztom a többieket, és így tovább. Mindig kihagytok a mókából. - hangzott valamivel élesebben a polneyei hajó pilótájának válasza. - És sok sikert!
- Erre. - biccentett Cybil a Zavriktól átvett műszer adatait leolvasta. - Ebben az irányban élettelen szerves anyagot és midi-chlorian maradványokat érzékelek.
- Persze, hogy ebben az irányban. - követte a nőt a rézsútosan lejtő folyosón Zavrik. - Mégis milyen irányban? Ez az egy folyosó van...
- Nem biztos az, Zav... - jegyezte meg a jó tíz méterrel társa előtt járó nő. - Van itt egy szűk oldaljárat.
- Szeretem a szűk járatokat. Imádom őket. - futtatta végig tekintetét egy nagy, a páncélba épített érzékelők szerint roppant büdös és roppant halott tömegen Zavrik, mielőtt követte volna társát a oldaljáratban.
- Csak egyszer, egyetlen egyszer kereshetnénk egy ép, fényes, esetleg pubnak álcázott sith templomot, és megnézhetnénk, hogy nincsenek-e ereklyék a kesselis üvegekben. A változatosság kedvéért. - mormogta tovább maga elé a férfi, miközben majdnem beleütközött a váratlanul megtorpanó Cybilbe.
- Ketten voltak. - jegyezte meg a nő és lefelé tekintett.
- Ezt a midi-chlorian szám alapján látod? - hajolt át társa válla felett Zavrik, amihez kissé ágaskodnia kellett, hogy jobban lássa a mobil besugárzó képernyőjét.
- Nem. - rázta meg a fejét a nő. - Csak simán a nyomokból. Úgy tűnik, beszakadt alattuk a padló.
- Holttestek?
- Semmi. De odalent a törmelékhalom alatt van egy második üreg, ha jól látom. - csavargatta tovább a kézi érzékelő gombjait a klón kommandós páros női tagja, hogy alaposabb felbontást kapjon.
- Hát jó nagyot estek, annyi szent. És ha a törmelék alatt voltak, akkor valószínűleg nem is tudtak feljönni.
- Érintetlennek tűnik. - meredt a jó száz, ha nem több méterre alattuk lévő tömbökre Cybil. - És sem élő, sem halott testeket nem érzékelek innen. Ki tudja... talán nem is akartak feljönni?
- Biztosan lenyűgözte őket a magas szintű ionizált részecskék sugárzása. - mutatott az egyik, meglehetősen a vörös zónában táncoló apró grafikonra Zavrik a képernyő sarkában. - Nagyon érdekes, olyan, mintha egy rosszul összetákolt hiperhajtómű lenne odalent. Lemegyünk?
- Le. De óvatosan. - lépett ki a tátongó mélység felé Cybil, és zuhanni kezdett..
.. hogy aztán a páncél hátsó részébe épített repulzor feldübörögjön, és finom lebegésbe lassítva a zuhanását. Zavrik követte.
- Gondolom most jön az, amikor kinyúlunk az Erővel, miután lelassítottuk a zuhanásunkat, és arrébb teszünk néhány követ.. - mormolta Zavrik, miközben plexije egy pillanatra automatikusan elsötétedett, ahogyan a Cybil páncéljának kar-részéből kilőtt rakéta villanásához alkalmazkodott.
- Hát hogyne. - böködte meg lábával a meglazult törmeléket Cybil, körbetekintve a járatban, mintha azt várta volna, leomlik-e még bármi az alattuk ütött lyuk mellett, fölött, alatt... bárhol. - Még egyszer mondom, csak óvatosan.
Úgy csusszantak át a repulzorok legalacsonyabb teljesítményén, félig - meddig szabadesésben a résen, mint egyszeri csempész a tatooine-i kupleráj kipróbáltak munkatársainak nemesebb szervein. Zavrik egyszerre csodálkozott saját fantáziáján, és egyszerre adózott elismeréssel az új taktikai páncélnak. A kompozitból készült, egész testet fedő bevetési ruha könnyű volt, mégis tiszteletet parancsoló és elegáns, nem valamiféle otromba rohamosztagos-felszerelés, és különösen nem a mandaloriaiak nehéz fémlemez gúnyája - mégis legalább annyi hasznos apróságot tartalmazott, mint azok.
- Tiszta. - hallotta odalent Cybil hangját, majd még valamit, ami leginkább egy meglepett füttyentésre, vagy sikoltásra emlékeztetett.
- Minden rendben? - lépett be a padlót érve a következő, szinten teljesen sötét helységbe Zavrik társa nyomában, a sisakján lévő reflektort egyenesen arra a tárgyra irányítva, amelyik előtt a klón nő állt lecövekelve.
- Azt hittem, csak viccelsz, amikor azt mondtad, hiperhajtómű. - ingatta a fejét Cybil a kerek, egyértelműen gépi eredetű, mégis furcsa kiszögellésekkel tűzdelt, gyűrűszerű valami pásztázva érzékelőivel. - De úgy tűnik, ez egyszer ráhibáztál, klón.
- Nos, sugározni sugárzik, az biztos, de egyelőre nem veszélyes szinten. - járta körbe a másik oldalról a valamit Zavrik. - De nem látok semilyen kezelőszervet, sem humanoidokra tervezett verziót, sem másmilyet. Kíváncsi vagyok, hogyan lehet aktiválni.
- Honnan tudod, hogy nem aktív már most?
- Nem építenék ide egy ekkora böszme izét csak azért, hogy keringtesse a levegőt. - kopogtatta meg a fémes hangot adó törzset Zavrik.
- Az anyaga emlékeztet arra, amit az Onderonon láttunk. De csak távlatokban. - próbálta sikertelenül felfeszíteni a gépezet egyik oldalán lévő, messziről panelnek tűnő lemezt Cybil. - De nem hiszem, hogy rakata technológia lenne.
- Lehet, nem is technológia. Lehet, valamiféle oltár, vagy díszlet, esetleg egy ősöreg bomlott elme másolata a titkos szerelméről. - próbálta Zavrik kisilabizálni az érzékelője monitorján megjelenő adatokat. - De valami köze van a hipertérhez, annyi szent.
- Nem tűnik mozgásra képesnek. - rázta a fejét a nő.
- Nem is kell feltétlen, hogy az legyen. - kopogtatta meg az eszközt még egyszer Zavrik, majd hirtelen elhatározással a páncélja derekán lévő tartóba nyúlt, és elővett egy másik, a letapogatóhoz hasonló, de kisebb eszközt.
- Induljunk ki abból, hogy ennek a berendezésnek itt köze van ahhoz azokhoz, amelyeket az Onderonon találtunk. - lépett közelebb a géphez Zavrik. - Akármi is ez, a két erőhasználó aki előttünk jár, eljutott idáig. Most pedig nincsenek itt.
- Gondolom nem kell mondanom, hányféleképpen lehet eltüntetni, megsemmisíteni, kiiktatni valakit anélkül, hogy bármiféle maradványt hagyjon maga után, amit be tudunk fogni. - lépett egy lépést hátra Cybil. - Engem még nem győztél meg, Zav, hogy jó ötlet lenne ezzel szórakoznunk. Lehet, az a két erőhasználó, akik előttünk járnak, pontosabban jártak... nos, szimplán balszerencsés volt.
- Minek utaztasson ide bárki is erőhasználókat több szektoron keresztül, hogy egyszerre csak az út végén valami halálos csapdába csalja őket? - ingatta a fejét Zavrik.
- Nem te mondtad, Zav, hogy ez az izé nem mozdítható? - fordult sarkon Cybil. - És pont ettől igazán jó csapda.
- Nem hiszem, hogy van választásunk, Cybil. - jelentette ki Zavrik. - Amíg nem tudjuk, hogyan hozzuk működésbe ezt a berendezést, addig arra sem fogunk rájönni, hogy mi célt szolgál, és hogyan működik.
- Sokra megyünk vele holtan.
- Akkor mondjuk úgy, van egy megérzésem. - tárta szét a karjait a klón férfi, majd a nő öve felé biccentett. - ZsebVader. Kérlek.
- Ám legyen. - sóhajtott fel a nő, és ő maga is elővette a kézi alkalmazásra méretezett, hengerszerű, felső részében egy stimulálható, klónozott erőérzékeny szövettel feltöltött berendezését, amelyet a kommandósok már az Onderon holdjának kriptáiban is sikerrel használtak arra, hogy apró, "ellentétes töltésű" Erő-lökéseket imitáljanak vele.
- Ugyanaz a konfiguráció, mint amit a kriptában használtunk. - állította be a saját eszközét Zavrik, és a gyűrű egyik pontjához érintette... leginkább találomra, bár Zavrik meg mert volna esküdni rá, hogy valamiféle megérzés vezette a kezét.
- Egy sötét, egy világos. - aktiválta saját eszközét Cybil.
Egy pillanattal később mindketten döbbenten léptek hátra, ahogyan a gyűrű üres közepén felvillant, majd megjelent egy áttetsző, membrán-szerű felület.
- Lenyűgöző. - suttogta maga elé Zavrik. - Egy hipertéri járat... egy stabil, benne lévő anyag nélkül is fenntartható hipertéri járat...
- Azért ne kiabáljuk el. - lépett hátrébb Cybil. - A sugárzás mértéke most vagy százszor erősebb. Ha sokáig itt állunk, és nézzük, akkor még a páncélon keresztül is hamar kihullik.. nos, mindenünk.
- Igazad van. - indult meg előre a másik klón.
- Zav... mit csinálsz?
- Van még egy... megérzésem. - mosolyodott el a plexi alatt Zavrik, majd Cybil meglepetésére csuklón ragadta és maga után rántotta a nőt. Egyenesen a fodrozódó membrán közepe felé.
- Gyere!
Pár pillanat múlva a membrán felvillant és eltűnt, és a gyűrűszerű képződmény újra sötétségbe burkolódzott föld alatti termében - immár a polneyei kommandósok nélkül.