|
Estosh
May 29, 2013 9:29:29 GMT 1
Post by Enz on May 29, 2013 9:29:29 GMT 1
Az Estosh a teljesen nomád berendezkedésû Vagaari Birodalom központját jelentõ zászlóshajó. A hajón tartózkodik a birodalom vezetõje, aki a Miskara címet használja, illetve a vagaari erõk fõparancsnoka is, aki az uralkodó után a legfontosabb személy. A hajó egy korábbi fõparancsnok nevét viseli, aki 22 évvel Yavin után, a Kirajzás roncsai között vívott ütközetben halt meg. Az akkor súlyosan meggyengült nomád birodalom késõbb a Vonggal kötött szövetséget, és a zûrzavart kihasználva tovább növelte területeit.
|
|
|
Estosh
Aug 1, 2013 20:52:11 GMT 1
Post by Enz on Aug 1, 2013 20:52:11 GMT 1
A vagariik éppen egy újabb bolygót vetettek oda a tûznek martalékul. Az ûrben a védelmi flotta szánalmas maradványai úsztak, a bolygó légkörében üres és teli rabszolgahajók manõvereztek a lehetõ legnagyobb sebességgel: elõbbiek leszállni és újabb szállítmányt felvenni, utóbbiak pedig a rabszolgákat leszállítani. A hatalmas maszkot viselõ Miskara elégedetten nézte, ahogy tovább gyarapítják rabszolgái számát és vagyona mértékét. Egy-egy bolygóról mindig csak annyi lényt hoztak el, hogy a többiek újrakezdhessék az építését, és õk pár év múlva visszatérhessenek egy újabb adag szolgáért. Néhány rendszer felismerte ezt, és inkább adót fizettek - pénzben és szolgákban - a vagaariknak, de inkább az ellenállás volt a jellemzõ. Ezt már jobban szerette, hiszen sokkal izgalmasabb volt, és mindig megmutatta népük nagyságát. - Miskara - hajolt meg mélyen egyik szolgája mögötte. - Híreket kaptunk a Dicsõ Mesterekrõl. A vagaari uralkodó megpördült a tengelye körül, és érdeklõdve pillantott a küldöttre, jelezve neki, hogy folytassa. Annak idején Birodalmuk erõs ellenfele volt a chisseknek és a nagaioknak is akár, de az utolsó háború súlyos veszteségeket mért rájuk, és népe elvesztette ereje jelentõs részét. A Dicsõ Mesterek évtizedekkel ezelõtt segítettek nekik, új szolgálókat adtak, és a tudást, hogy elõállítsák õket. Megsimogatta a válla köré tekeredett génmódosított wolvkill állát. Azért keltették fel az õ érdeklõdésüket, mert maguk is használtak ilyen fegyvereket. A chissek ellen akarták felhasználni õket, de túl hamar elvesztették a háborút. - A Dicsõ Mesterek otthagyták a börtönt - folytatta a szolga. - Lecsaptak a Galaxis hitetlenjeire. - Az istenek dicsõségére! - a Miskara nem különösebben emlékezett már a nevükre, a gondos tanítások ellenére sem. Õk amúgy sem voltak soha a vagaarik istenei. - Menesszetek küldötteket hozzájuk! A vagaarik még mindig készek szolgálni a Dicsõ Mestereket. Elfordult, és maszkja alatt mindkét szája mosolyra állt. Visszaállítják majd a vagaarik dicsõségét, legyõzik a chisseket majd a nagaiokat, és övék lesz a végtelen ûrsztyeppe, ahol kedvükre költözhetnek és fosztogathatnak majd.
- Bejövõ hajók! - kiáltott fel a navigátor a hídon. Az Estosh kapitánya, egyben a vagaari erõk fõparancsnoka azonnal az új veszély felé fordította a tekintetét. Az ellenséges hajók közelebb robbantak ki a hiperûrbõl, mint remélte. Precíziós ugrás volt, egyenesen az orruk elé. A néhány cirkálóból álló erõ teketória nélkül megindult elõre, szétzilálva az addig is szedett-vedett alakzataikat. Az idegenek azonnal leadtak egy sorozatot, amibõl az egyik õket érte el. A pajzsok állták a próbát, de az egész hajó megrázkódott. - Mi folyik ott, fõparancsnok? - a Miskara holoképe igencsak dühösnek tûnt. És persze felelõsségre vonónak. - Megtámadtak minket! - közölte a kevéssé jónak számító hírt. Most azonban nem volt ideje bájcsevejre. - Kitérõ manõver! Vadászgépeknek támadás! Az ellenség valamilyen okból még egyetlen vadászgépet sem küldött fel az ûrbe, így ilyen téren elõnyre tehettek szert. Egyelõre azonosítani sem tudta õket, és õk nem kommunikáltak egymással, amit igen furcsának tartott. A háromszáz méteres gömb vagaari könnyûcirkálók elkezdték a kitérõ manõvert. Újabb sorozat csapódott be a hajók pajzsába. Úgy tûnt az idegeneket nem zavarja, hogy rabszolgákkal még egy élõ pajzsot is vontak maguk köré. A vadászgépek egy osztaga elsüvített a híd mellett, egyenesen az ellenség felé. Rakéták és lézerlövedékek indultak útjukra, de mindegyik ártalmatlanul halt el az ellenséges pajzsokon. A következõ pillanatban hatalmas sebességgel fura fémtárgyak robbantak ki a támadó hajók törzsébõl, és legnagyobb meglepetésére tüzet nyitottak a gépeikre, majd szárnyat bontva repültek át a robbanások gázfelhõin. Ilyet se látott még. Hajóik végre viszonozták a tüzet, de nem úgy tûnt, hogy ellenséges hajókon különösebb kárt okoztak volna. Ráadásul elég rendezetlen összevisszaságban lõttek, szemben az ellenség precíz lövéseivel. - Újabb sorozat! - jelentette a tûzmester. - Közvetlen találat! - harsogta rettegve a pajzskezelõ. A hajó minden eddiginél jobban megrázkódott, és robbanások hangját lehetett hallani. A plafonból szikrázva pattantak ki a vezetékek, és a híd egy pillanatra elsötétült. A flotta egy másik hajóját robbanások rázták meg, és éppen megsemmisülõfélben volt. - Bejövõ hívás - a kommunikátoruk legalább valamelyest megõrizte a hidegvérét. - Kapcsolják - tápászkodott fel a fõparancsnok, majd leporolta magát. Egy bekötözött kezû, egyenruhás tiszt jelent meg. Kékesszürke bõr, fekete egyenruha. Ez csak azt jelentheti, hogy... - Itt Urio ellentengernagy, a Nagai Császári Haditengerészet 1. Különleges Csapásmérõ Flottájának parancsnoka, a Himekishi cirkáló kapitánya. - Itt Norash, a Vagaari Birodalom fõparancsnoka - sajnos neki korántsem voltak olyan jól hangzó címei, mint ellenségének. - Nos, ha nem lõnének tovább, akkor... megkíméljük az életüket! Jobb nem igazán jutott eszébe, a bekötött kezû nagai parancsnok arcára pedig gúnyos mosoly ült ki. - Vesztésre állnak - mondta, miközben egy újabb sorozat hagyta el a támadóhajókat. - Javaslom, tegyék le a fegyvert! - A Vagaari Birodalom sosem kapitulál! - jelentette ki kötelességtudóan. Mi mindenkinél hatalmasabb vagyunk. Igazi óriások. - Nem, kifejezetten nem szeretném, ha a Birodalma megadná magát - ez meglepte Norasht. Mármint mi mást akarhatnak a nagaiok? Eddig többször megtámadták áthaladó hajóikat. - Egyességet ajánlok. - Fura módját választottad az üzenet átadásának - jegyezte meg epésen. Egy hajóját már el is veszítette. Mindenesetre nyerõ pozícióban volt az alkuasztalnál. - Kapcsolom a Miskarát... - ajánlkozott, mikor a másik oldalról csend fogadta felvetését. Az Urio nevû fickó megrázta a fejét. - Személyesen járulok elé! - a holoalak intett, mire csáklyázáshoz való rögzítõköteleket lõttek a hajóra. És nemcsak erre. A fegyverek mindkét oldalon elhallgattak. Most fegyvert tart a fejükhöz, remek. - Örömmel fogadjuk, ellentengernagy - közölte a vagaari, és maszkja ellenére rohadtul kicsinek érezte magát. És persze vesztesnek.
|
|