|
Nirauan
Mar 19, 2013 23:54:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 19, 2013 23:54:02 GMT 1
- Õfelsége, Wenthar Császár várja önöket. - a fekete-lila köpönyegbe öltözött Sith asszaszin testõrök elléptek a kabin vaskos automata ajtaja elõl, amely Wenthar Császár zászlóshajóján ideiglenes fogadóteremként szolgált. Dorja és az oltalmára bízott fiú megilletõdve léptek be a Sith jelképekkel és szobrokkal díszített terembe, amelyben - várakozásaikkal ellentétben - egyetlen tanácsadó, trónszék, vagy hasonló sem volt.
Darth Wenthar, az Egyesült Sith Birodalom Nagyura és Császára háttal állt a bejáratnak, robusztus, izmos alakját egy széles köpeny alá rejtve.
- Hát itt vagy, hû szolgám. És elhoztad ezt az igen ígéretes ifjút is. Követni fogom a pályafutását, azt hiszem. - reccsent meg a hangja.
- Nagyuram, parancsa szerint cselekedtem. - Dorja ügyelt rá, hogy meg se rebbenjen a hangja, hogy leküzdje a félelmet, ami a hatalmába kerítette most, hogy ilyen közel került ehhez a hatalmas és sötét jelenéshez. - És bizonyítékaim is vannak, hogy ki a felelõs az akció során szenvedett veszteségeinkért... az áruló szektorkormányzó, Tol Getelles!
- Igen, olvastuk a jelentését, majd intézkedni fogunk. - Wenthar egy kézlegyintéssel érezte, hogy a legkevésbé sem érdeklik Dorja apró-cseprõ politikai machinációi. Amikor megfordult, tekintete olyan mély és vörös volt, hogy Carl és az admirális hátrahõköltek. Dorja a félelemtõl, Carl pedig leginkább.. a meglepetéstõl. A tekintet ismerõsnek tûnt, mintha régi álmaiban kísértette volna.. - Mielõtt rátérnénk a te dolgodra, fiú.. - pillantott egy szemvillanásnyi idõre Carl-ra a Császár. - Elõbb hallgassuk meg az én szolgám igazi kérését.. amit az admirális valójában szeretne.
Dorja térdre hullott. Eljött az idõ, gondolta. Most bizonyíthatja, hogy valóban érdemes a Sithek bizalmára, hogy valóban olyan simulékony, ravasz, hízelgõ és nagyratörõ tud lenni, mint õk... vagy azt, gondolta, hogy õ is kiválóan tud levegõért kapkodni, mint annyi másik fiatal és lelkes tiszttársa annak idején, még Vader alatt..
- Nagyuram! Bízz rám bármilyen feladatot, végrehajtom, hogy méltón szolgáljam a Sith Egyházat és a Te Birodalmadat! De nézz rám.. öreg vagyok és megtört, évtizedeket töltöttem el a Galaktikus Birodalom szolgálatában, hosszú évtizedeket! Neked hatalmadban áll visszaadni a test fiatalságát! könyörülj meg rajtam, add vissza ifjúkori erõmet, hogy még hûségesebben szolgálhassalak!
|
|
|
Nirauan
Mar 21, 2013 19:53:24 GMT 1
Post by sithlord on Mar 21, 2013 19:53:24 GMT 1
Wenthar elmosolyodott, amikor az öreg katona letérdelt elé. Szóval ezt akarja? Fiatalítást? Nos ehhez először bizonyítania kell a hűségét... -Tudom mire vágysz szolga, és megkaphatod! -mondta Wenthar suttogva. -De előbb, öld meg a fiút! -mutatott egyenesen az egyre rémültebbé váló fiúra. Dorja pislogni sem tudott megdöbbenésében, lélegzete elakadt, miközben Carlra pillantott. Annak egyre szánalomra méltóbb arca lett, miközben lassan hátrálni kezdett volna a két férfitól, de a Testőrök visszatartották majd lefogták. -Mylord...minden tiszteletem az öné de...én ezt nem teszem meg! -mondta sűrűn nyeldekelve Dorja miközben meglepő akaraterőről tett tanúbizonyságot. -Nem bántom a fiút, inkább akkor haljak meg a szolgálatodban...Nagyuram! -Dorja továbbra is térdelő helyzetben várta Wenthar reakcióját. -Szóval nem? -mondta a Sith Nagyúr gúnyosan. -Lássuk akkor a fiút! -intett a Testőröknek, mire azok a közelbe hozták vissza a rémült Carlt. Wenthar egy fénykardot dobott a padlóra, egyenesen Carl lábai elé. -Nos fiam! Öld meg a vén árulót! -Dorja reszketve várta Carl döntését. Nem pont erre számított. -Császárom! -kezdte remegő hangon Carl. -Én...én...nem teszem meg! Inkább ölj meg! De nem bántom az admirálist! -azzal a fiú letérdelt Dorja mellé, aki le volt nyűgözve ettől a bátor hűségtől, nemkülönben Wenthar, aki most látta meg, mekkora erő lakozik a fiában. Elöntötte a büszkeség. -Nagyon jó! -mondta a Nagyúr őszinte örömmel. -Keljetek fel! A mai napon bebizonyítottátok hűségeteket! -a két meggyötört lélek, a fiú és pártfogója, megkönnyebbült szívvel álltak fel. Carl felsegítette Dorját. Wenthar folytatta. -Ön Admirális ezzel az egyik legmegbízhatóbb emberem lett! Még az én kifejezett parancsomra és a saját érdekében sem ölte meg azt a fiút aki a Császár védence! Te pedig fiam, bemutattad a hűségedet a pártfogóid iránt! Bebizonyítottad, hogy sose emelnél kezet az „apádra”! Most menj fiam, pihenj és érezd jól magad! -Wenthar nagylelkűen intett Carlnak hogy elmehet. Két Testőr máris mellé állt, hogy a szállására vezessék. -Később hívatlak! -Carl meghajolt majd távozott a testőrökkel. Wenthar Dorja mellé állt majd a vállára tette a kezeit. -Öreg barátom! A fiamnak pontosan ilyen hűséges szolgákra an szüksége mint te is! Térdelj le hogy megkapd jutalmadat! -azzal Dorja ismét letérdelt, Wenthar pedig a fejére rakta a jobbját. -Megáldalak téged Sithek szolgája! -azzal Wenthar ujjait vöröses fénypászmák hagyták el, majd bevonták Dorja egész testét valami természetellenes bíbor izzással. Az öreg üvöltött amikor megkapta az áldást.
A folyamat végeztével egy fiatal, életerős húszas évei végén járó fiatal férfi állt fel. Egy szó szerint új Dorja. -És most mond el barátom a véleményed!Szerinted elmondjuk Carlnak az igazságot? Hogy ki is ő valójában? -Wenthar érdeklődve várta Dorja, a fiatal Dorja válaszát.
|
|
|
Nirauan
Mar 23, 2013 11:03:36 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 23, 2013 11:03:36 GMT 1
Dorja megropogtatta az ízületeit. Hihetetlen és egyszerre csodálatos érzés volt ismét a fiatalság adta erõt érezni a tagjaiban... újra úgy érezte magát, mint mikor évtizedekkel ezelõtt a Birodalom régi jelvénye alatt vezette csatába a Relentless-t a Lázadók és a Birodalom más ellenségei ellen. Most újra eljöhet ez az idõ, egy új hajóval, sõt, egy egész flottával, egy új Birodalom zászlaja alatt.. Dorja emlékezett rá, hogy annak idején, sok pletyka és szóbeszéd kapott szárnyra a birodalmi tisztikarban arról, hogy az Uralkodó az Erõt használja valamilyen módon - részben saját testének megõrzésére is. Ezek a pletykák, amelyeket persze a legmerészebb tiszt sem mert volna felhozni Õcsászári Felsége jelenlétében, csak még erõsebbek lettek, amikor az Uralkodó öt évvel Endor után visszatért a biztosnak tûnt halálból. És most, évtizedekkel késõbb, amikor Dorja elõször hallott arról, hogy a Commenor és a Sithek új nagyura megfiatalította leghûségesebb vén testõrét, sõt õ maga is megváltozott, a kezdetekben ugyanúgy alaptalan pletykának minõsítette ezt, mint a régi szóbeszédeket..
Egészen mostanáig. Most, hogy a szóbeszéd valósággá vált, és Dorja megkapta azt a fiatalságot, amire titokban talán õ maga sem számított, most itt volt elõtte egy új lehetõség.
Egy lehetõség, gondolta, amit ugyanolyan könnyen elvehetnek tõlem, amilyen könnyen megkaptam. Mindez egy pillanat alatt futott át az elméjén, majd rádöbbent, hogy Nagyura válaszra vár - már egy másik kérdésben.
- Nos, Nagyuram, - biccentett az admirális - amint tudod, volt egy lányom, Vala. Mindig is úgy neveltem, hogy tisztában legyen helyzetével, hogy tudja, õ a Birodalom Maradványában az egyik legbefolyásosabb és legrégebb óta szolgáló csillagromboló-parancsnok egyetlen gyermeke. Céltudatos volt és határozott, élvezte és használta a társadalmi pozíciójával járó... lehetõségeket. De végül ez lett a veszte is, túlságosan elbizakodottá vált, túlságosan nyíltan és túlságosan korán támogatta az áruló Fel-klán elleni szervezkedést.. és végül ez lett a veszte. Fel pribékjei elkapták és kivégezték még a gyõzelmünk elõtt.
Wenthar hümmögött.
- Arra akarok kilyukadni Nagyuram.. - folytatta Dorja, aki csak most, beszéd közben gondolt bele abba, hogy mekkora megtiszteltetés részese azzal, hogy egy Nagyúr csak így kikéri a véleményét -, hogy a fiúnak talán jobb, ha saját erejébõl nõ fel oda, ahová szánod majd. Pártfogolt, tehetséges árvaként, semmi többként.
|
|
|
Nirauan
Mar 23, 2013 16:25:08 GMT 1
Post by sithlord on Mar 23, 2013 16:25:08 GMT 1
-Magam is így gondoltam Admirális! -mondta elégedett hangon a Nagyúr. -Viszont szeretném ha a fiam mindent megkaphatna amit csak kíván! Ön fogja továbbítani a kéréseit és az álmait! -Dorja bólintott. Máris tudott egy dologról. -Nagyuram! Lenne máris valami! -kezdte Dorja, kicsit félve attól hogy a Nagyúr kijön a sodrából. -Carl egy saját Flottára vágyik az oldalamon! Hogy könnyedén kiiktathassuk az ellenségeidet! -Wenthar bólintott, bár nem egészen erre a válaszra várt. Ő azt hitte, a fiút az Erő érdekli majd de nem. Úgy tűnik Carl inkább katona akar lenni. -Ebben segíthetek! -mondta az Uralkodó derűsen. -Megkapjátok az egyik fő Flotta vezetését, méghozzá az egyik SSD-vel ami nemrég épült! A másik az én vezérhajóm lesz!
Dorja arca felragyogott az örömtől. Egy SSD, az hatalmas lehetőségeket tartogathat. Valaha Vader Nagyúrnak is volt egy SSD-je, Dorja nem tudta nem észrevenni a párhuzamokat. -Carl úrfi igazán örülni fog! -hajolt meg Dorja. -Örülök, most pedig távozz! -mondta a Nagyúr immár hátat fordítva a fiatal Admirálisnak. Dorja engedelmeskedett, így Wenthar magára maradt a gondolataival.
Tehát így legyen! Ne árulja el Carlnak a származását? Nos meglehet Dorjának igaza van. És természetesen a Flottát sem csak úgy odaadja, mint valami játékszert. Tervei voltak vele. Amint visszatérnek a Bastionra, ahol leszámol az áruló Getellessel valamint a Hegyi Öreggel is, a fiú megkapja a Hapan Expedicíós Flottát. A vezérhajó, az SSD Darth Vader már a Bastion dokkjainál várakozott orbiton, akár a kísérő hajók is, hogy végrehajtsák küldetésüket, a Hapanok leigázását. Ugyanis egyelőre nem kapott híreket Charisről és Zekkről, érezte, hogy neki magának kell beavatkoznia, megkockáztatva akár egy háborút is. Eddig engedett az ösztöneinek és ez most sem lesz másképp...
A Sith Flotta hamarosan magára hagyta az immár kiégett Nirauant és elindult vissza a Bastionra.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 1, 2016 21:06:40 GMT 1
Ovat kardassi hajóraja félúton az Astorias és az ESB között, a zombiktól hemzsegő felszíni Nirauan, a hajdani maradványbeli menekültek és Jagged Felhez hű birodalmi lázadók bázisa felett lépett ki a hipertérből.
- Itt várunk egy ideig a kalózokra. - adta ki a parancsot Ovat. - Addig küldjenek át mindent a személyes terminálomra, amit erről a Szindikátusról tudunk.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Aug 1, 2016 22:52:44 GMT 1
Az astoriasi események ugyan mindenkit arra sarkalltak, hogy kételyek között örlődve éljék meg a mostani órákat, de valakinek immár jobb dolga is volt mindennél. Valaki, aki magasan a többi kalóz felett állt, immár lehetőséget látott arra, hogy valami érdemmesebbel üsse el az idejét, névszerint a nem is olyan rég érkezett üzenettel, ami ígéretes lehetőségnek tűnt ahhoz hogy Zulla kegyeibe férkőzzön.
Iago Rasimov, a Kalózköztársaság egyik legismertebb és legmegosztóbb hadura olyan ember, aki mellett egy alvilági figura se megy el szó nélkül. Tudvalévő hogy származását tekintve az apai nagyapja valamiféle vestroyai eredetű tiszt lehetett, talán százados, vagy alacsonyabb, aki rövidesen kivándorolt és életét a Galaktikus Birodalom porgáraként élte le, majd későbbi leszármazottjai a birodalmat és maradványállamait alacson tisztségben szolgálva támogatták a hatalom felé vezető hsszú úton. Iago pedig történetesen a Sith birodalom egyik hajdani tizedeseként került kalózok fogságába és onnan közdütte fel magát a mostani pozíciójába. ebből pedig ki is derülhetetett, hogy Iago amolxan lassan jár, tovább él típus. Nem kapkod el semmit és hatalmát is úgy alapozta meg, hogy mindig meglepte Zullát valami apró, de érdekes információval, aki végül meghozva gyümölcsét és élete megkímélése mellett, egyre magasabb rangokat ért el és többszörös férj és apaként, elérhette a neki lenginkább tetsző posztot. persze vannak még tervei, de ő nem fog semmi erőszakosat és níltet cselekedni. Ő annál okosabb. Most is hogy biztosítsa helyét a hadurak között, maga is önálló akcióba kezd és utána néz ennek a Vaskakasnak.
Átszállva egy Nebulon B fregattra, pár kísérőajóval, maga kerekedett fel, hogy felkeresse az ajánlat végett újdonsült forrását.
A hajó pár percen belül, egy süvítő hangrobbanással ér ki a hipertérből, melynek oldalán a jól ismert zsürke koponya díszelgett, ám Zulla pink-türkiz színei helyett a vörös és fekete szín dominált a koponyán, Iago pedig elégedetten pillantott ki az űrbe, szemrevételezve a várakozó ESB hajót és a bolygót, ami a háttérben keringett. Iago jól tudta miféle bolygó is az és biztosra vette hogy Zullának is tetszene a találka helyének frappáns megnezevése. Persze, nem katasztrófatúristáskodni jött, így hát hajóra szállva, szépen átdokkolt a várakozókhoz, a megfelelő kísérettel egyetemben.
Átérve elismerően körbepillantott a hangárban.
-Ti sem változtattatok semmit a bevett stílusból.-
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 9, 2016 15:36:22 GMT 1
A kardassi hajó hangárjában a forma kedvéért posztolt néhány tucat fegyveres gárdista, valamint itt-ott fent lebegett a Sith Birodalom szimbólumának holografikus mássolata, zömmel azonban dolgukra siető kardassiakat lehetett látni.
A fogadóbizottság egyetlen, magányos kardassi tisztből állt, aki mellett két, más fajhoz tartozó nonhumán, csontos képű kommandós posztolt.
- Üdvözlöm a Bak Nar fedélzetén, hadúr. - köszöntötte a kalóz parancsnokot a kardassi. - Ovat parancsnok vagyok, az Obszidián rend praetora, a Renegát ügyében nyomozó különleges alakulat vezetője.
- Tök jó. A nevem Iago. - biccentett a vendég, majd a biztonság kedvéért még egyszer körbepillantott. - Semmi "Legyőzhetetlen", meg "Elpusztíthatatlan", meg "Barominagyhajó 2000"? Csak simán bakterház? És nem látok sem fénykardokat lóbáló nagyurakat, sem rohamosztagosokat, akik sosem találnak el semmit... miféle birodalmiak, vagy miféle sithek vagytok ti? Az én időmben még nem voltatok benne a pixisben, nem biz'a...
Ovat megrázta a fejét. - Kardassiak vagyunk, és büszkék a saját kultúránkra. Nem másoljuk senki másét. És emellett a Birodalom hű szolgái, bár tény, később csatlakoztunk Wenthar Császár zászlajához. Ha úgy tetszik, az ügyeletes titkosszolgálati felelősök ott, ahová a sith nagyurak keze, vagy értelmi szintje már nem ér el. Erre tessék.
- Hehe. - kommentálta az elhangzottakat Iago, majd követte vendéglátóját az efféle üzelmekhez, bizalmas beszélgetésekhez és foglyok megrontásához elengedhetetlenül minden hadihajó hídja mellett rendelkezésre álló parancsnoki kabinba.
- Szóval, mi kéne? - tette fel az asztalra a lábát a férfi, amikor Ovat helyet foglalt a kabinban az alkalmatosság ellentétes oldalán.
A kardassi válaszul előhúzott egy holomappát a fiókjából, és vizsgálgatni kezdte a tartalmát.
- Iago Rasimov, született Vostroyán valószínűleg harminckilenc, vagy negyven évvel ezelőtt. Alig pár évvel fiatalabb az Új Köztársaságnak nevezett torzszülöttnél, gratulálok... lássuk csak. Elég hamar elhagyta szülőföldjét, igen... biztos benne, hogy otthon nem keresik emiatt? Aztán... néhány év képzés Caridán, aztán szolgálat a Thrawn alá eső flottában, vagy Pellaeon alatt, végül Dorja moff flottájában rohamosztagos őrmesterként, utána pedig az ESB kötelékében... meglepően rövid ideig. A második bevetését követően eltűnt a leszállóegységgel együtt, amit magára bíztak. Dezertálás, állami tulajdon ellopása...
- Kalóz vagyok, tulajdon ellopásából élek, a rosseb... - káromkodott közelebb hajolva Iago. - Ugye nem azért hívtál ide, hogy ilyenekkel fenyegess?
- Most kalóz, de nem volt mindig az.. - biccentett Ovat. - Az említetteket még birodalmi szolgálatban követte el, de úgy látom, azóta a pozíciója és az önbizalma is felfelé mozdult el, amihez gratulálok...
- Tárgyalni jöttem, te pojáca... - sziszegte Iago a fegyveréért nyúlva. - Így kell fogadni a vendéget, -e?
- Szükségtelen. - mosolyodott el Ovat, de azért megérintett egy gombot az asztal alján. A plafonon félrehúzódott két nyílás, és jobb - balról egy-egy- impulzusfegyver csöve csusszant elő. - Csak illusztrálni akartam, hogy viszonylag jól informáltak vagyunk. - Azzal átnyújtotta az aktát a férfinak. - Érdekes adataink vannak a családjáról.
- Izgatja a banthát. - vonta meg a vállát Iago, félresöpörve az aktát. - A twi'lek gyereklányok sokkal finomabbak, mint otthon az asszony. Térj a lényegre.
- Van egy ugyanilyen aktánk Damask úrról, arról a muunról, akivel a főnököd tárgyalt. - Ovat úgy döntött, hogy él a kalóz által kérdés nélkül is felajánlott tegeződéssel. - Csak sajnos még nem elég vastag. És van egy másik aktánk a Renegát nevű alakról, akit üldözünk, az viszont sokkalta vastagabb. Tudom, hogy Damask valamit eltitkol előlünk azzal kapcsolatban, hogy mi történt az astoriasi csatában, de nincsenek ellene bizonyítékaim. Talán ti, kalózok láttatok ezt - azt, ami megmagyarázhatja, hogy miért rendelt ide Damask ennyi sith hadihajót, miféle fenyegetés ellen. Az egyik gyanúm, hogy magának akarja a rendszert, és a Renegát - történetet csak kitalálta, de akkor nem értem, minek hívott be benneteket is. A másik gyanúm, hogy összedolgoznak a Renegáttal valami módon, de hogy miért, nem értem... a harmadik lehetőség pedig az, hogy bármi is volt a terve, hiba csúszott bele, akár a Renegát miatt, akár tőle teljesen függetlenül. Ha segítetek nekem... Te, Iago hadúr, vagy a Főnököd, ezt rád bízom, döntsd el, akkor a Sith Birodalom nem lesz hálátlan.
- Jaj de soká jutottunk el a lényeghez. - ásított Iago. - És mit kóstálna ez nektek?
- Ha bizonyítékokat szállítotok nekem, amit felhasználhatok Damask ellen, akkor fegyvereket és hajókat kaptok, csúcstechnológiát. - hunyorított Ovat. - Nem csak drabális hadihajókat, mint amikkel Damask próbálja lekenyerezni a főnököd, hanem álcázható, gyors, elegáns vadászgépeket, cirkálókat és kommunikációs eszközöket, amikkel nagyságrendekkel hatékonyabbá válhatnak a rajtaütéseitek. Ha pedig a Renegát elleni bizonyítékokat és hasznos információkat is kapok, akkor megnyitjuk előttetek a Sith Birodalom rabszolgapiacát. Bár nem közismert, de nálunk államilag szabályozott keretek között engedélyezett a rabszolgakereskedelem. A Peremvidék leggazdagabb bandája lehettek, és infrastruktúrát is kaptok hozzá. Nem itt, a semmi szélén, hanem megfelelő helyeken, közel a fő hipertéri útvonalakhoz. Ez az ajánlatom, Iago.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Aug 9, 2016 17:44:58 GMT 1
Minden elhangzott szó olyan volt Iago számára, mintha hájjal kenegetnék. Megtehetné, hogy ezúttal a maga hasznára fordítja a jelenlegi helyzetet és ESB-s háttérrel szépen átveszi a Szürke koponyát, de neki ennél finomabb módszerei vannak. Túl sok volt a nyílt lázadás és mind elég csúnyán ért végett és a legtöbbjük koponyája Zulla kollekciójában figyel. Ő inkább a csendes megoldások híve, és mivel már egyesek összeboronálták Zullával, így megvolt a terv is amivel el akar járni. No de, mindegy is. Az ajánlat, amivel a kardassi kecsegtette, nem volt rossz. El is gondolkodott, hogy miként segíthetne. Egy jó szövetség alapja, a megfelelő információcsere. -Igazság szerint, én nem sokat tudok.- Pillantott a tárgyalópartnerére, elkezdve megvakarni az orrát. -Az viszont biztos, hogy nem volt szó ESB-s együttműlködésről. Ez eredetileg magányos akció lett volna, de Demask összetűzött a királlyal és később lépett szövetségre Zullával.- Nyilatkozott a számára rendelkezésre álló infók alapján, bár tudna többet mondani. Az csak őt erősítené, ha Zullát meglephetné ezzel-azzal. -Az viszont biztos, hogy Zulla többet tudna mondani. Volt is valami eset egy bombázórajjal, vagy micsoda. Nem tetszett neki a dolog.- Magyarázta nagyvonalakban a nemrég hallott pletykát az egyik bevetett portyázóegység emberétől. Szerencsére sok dolog terjed szájról szájra a kalózok között, de vannak olyasmik, amik nem épp egészségesek. Igazság szerint még maga Iago se tudott semmit az efféle nyomozásokról az EGB-nél és az, hogy annyira hajtják ezt a Renegátot, azt jelentette, hogy több múlik ezen mint egy sima lázadó felkutatásán. -Bárhogy is lesz, én szólok Zullának erről az egészről. Ha meghallja hogy hajlandóak vagytok pénzelni, számíthattok rá.- Biztosította az együttműködésről Iago Ovatot.
|
|
|
Nirauan
Aug 20, 2016 18:09:06 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 20, 2016 18:09:06 GMT 1
- Rendben. - biccentett Ovat. - Bár az igazat megvallva, Iago hadúr, én úgy gondoltam, az új pozíciójában Ön valamivel... önállóbb.
- Zulla okos csatlósai hadurak lesznek, az önállók pedig meghalnak.. - vonta meg a vállát Iago. - Átadom az üzenetét, parancsnok, legyen ennyi elég.
- Minél előbb, annál jobb. - biccentett Ovat. - A korábban használt frekvencián elérnek. Jelezzék, ha aktuális. Élmény volt üzletelni, Iago hadúr.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Nirauan
Aug 23, 2016 17:28:21 GMT 1
Post by Deleted on Aug 23, 2016 17:28:21 GMT 1
-Önálló? Lehet. Viszont aki élni akar, nem ténykedik Zulla háta mögött.- Vakarta meg mocskos arcát Iago, levéve a lábát a szépen megalkotott bútorzatról, mivel már kissé kényelmetlenül érezte magát az egész helyzettől. Tény és való, az ESB alaposan megtanulta a házi feladatot a hírszerzés terén, de egyes dolgokkal még nem egészen vannak tisztában a kalózokat illetően, főképp a Kalózköztársaság tekintetében. -Kettőnk között szólva, Zulla jó vezér, csak hát, tudja milyenek a nők. Ha nem tudni milyen bugyi van épp rajtuk, akkor az ember megjárhatja ha velük való balhét. Pláne ha az a nő nem egészen épelméjű. Érti? Na meg, tudnék mesélni arról, milyen kegyetlen azokkal, akiket árulással vádolja. Volt annó egy toronylakás robbantás Corusanton, ahol ez a nőstényördög még az apját is kinyírta, amikor az egy másik tanítványt vett maga mel... Óóó... Az ördögbe!- Kapott a homlokához a hadúr, amint leesett neki, hogy kicsit többet beszélt a kelleténél Zulláról, mint kellett volna. No, nem mintha direkt lett volna, van hogy az emberre rájön a spontán szájmenés és csak pofázik és pofázik, majd elejt pár szót olyan dolgokról, amikről nem kéne. No, nem mintha ez mindig előfordulna, de egy stresszes munkakörben dolgozóval néha megesik hogy pár apróságról szót ejt, mintegy, pillanatra megfeledkezve annak fontosságáról. -Mindegy. A lényeg hogy nem árt ha beszámolok neki mindenről, legyen ennyi elég.- Zárta rövidre a mondandóját Iago, tulajdonképp megfegyelmezte magát, hogy ne fecsegjen többet Zulláról. Nem lenne jó ha visszahallaná hogy a fél galaxis tudja hogy a főnöke egy ex-sith. Zulla még a végén az ő koponyáját is hozzácsapná a gyűjteményéhez.
|
|
|
Nirauan
Aug 24, 2016 14:42:14 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 24, 2016 14:42:14 GMT 1
Ovat intézkedett, hogy Iago visszataláljon a siklójához és ne kóboroljon el mindenfelé a titkos kardassi hírszerzési felszerelésekkel telezsúfolt hajón, majd visszatért a hídra. - Irány... - morfondírozott, miközben a bejövő üzeneteit olvasta. Foglyok érkeztek Kardassra, a coruscanti sejt valamiféle krízist jelentett, bár ez külső hírszerzési ügy volt, nem Ovat területe, de azért érdekesnek találta... és jött egy jelentés egy Figyelőtől a Dantooine-ról.
- Kormány, Iago elhagyta a hajót? - kérdezte Ovat. - Megerősítve. - biccentett az első tiszt. - Akkor irány a Dantooine-rendszer!
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Nirauan
Sept 19, 2016 17:56:44 GMT 1
Post by Deleted on Sept 19, 2016 17:56:44 GMT 1
Nem volt valami kellemes gondolat Iago számára, hogy végig fegyvert szegeztek rá, akárcsak az, hogy elkotyogta Zulla háttértörténetét, hiszen ebből még gondja lehet, habár, nem törik csontja, ha erről szépen hallgat. Most amúgy is fontosabb dolga akadt, történetesen az, hogy szépen visszamenjen és előadja a dolgokat Zullának erről az egész Renegátos dologról. HA esetleg tud valamit, talán azzal mindenki jól jár és esetleg Zullát is közelebb édesgetheti magához. Na meg, ha ESB-s hajók is csapódnak a flottához, az lesz csak az igazi móka. Viszont kell valami, amivel lekötheti Zulla figyelmét, hogy ne rajta töltse a dühét, és talán tudta is a választ, mire lehet szüksége egy efféle eszelős nőnek, hogy ne a körülötte lévőket használja dühe levezetésére. Ahogy a hadihajó elhagyta a rendszert, Iago, a szállítójáról a halott Nirauan felszínére pillantott. Tudott róla hogy miféle szörnyű fegyvert vetettek be annak idején a bolygó ellen. Amin egykor élet volt, mostanra torz élőholtak, gigászi kriptájává vált. Ugyan szerencséje volt, hogy nem kellett ezt a rettenetet magának is tapasztalnia, ő mégis kíváncsi volt, miféle kárt okozhat egy efféle vírus az élőkben. -Mondjátok. Zulla rakott droidokat a Nebulonra?- Sandított az őrséget képző embereire. -Igen. Pár B2-es és azok a testőrdroidok is ott porosodnak az egyik raktérben.- Válaszolta az egyik mit sem sejtő kalóz, akinek talán a szőr is felállt volna a hátán ha tudja min jár a hadura esze. -Kiváló.- Bólogatott elismerősen. Zulla örülni fog egy ilyen szörnyetegnek. -Szóljatok be, hogy készítsék be a droidokat és készítsenek be egy zsilipszobát is egy vegyi fegyver fogadására.- Adta utasításba, mire kissé borsódzani kezdett a kalózok háta. egy mezei fosztogató nem szereti ha a főnök sejtelmeskedik.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Nirauan
Dec 31, 2016 15:31:56 GMT 1
Post by Deleted on Dec 31, 2016 15:31:56 GMT 1
Az ötlet, amit Iago eszelt ki, egyenesen megközelítette Zulla eszelősségét. Egy ép, fertőzött egyed hajón való elszállásolása nem is kicsit őrült dolog, főleg úgy, hogy azt a fenevadat engesztelésül kívánják adni egy tébolyult nőnek, akinek ráadásul semmi felelősségérzete sincs és nem hogy élő állata nem volt egész életében, még kiskorában elég durva módszerekkel nevelték a sith út járására, nem kevés kisállat pechére. Szóval lényegében ha erről a legtöbb kalóz tudott volna, inkább lelépett volna azon minutumban. A hajó egyik rakterében, valahol a Nebulon B fedélzetén, lényegtelen hol, egy-két lámpa pislogó fénye alatt, valaki serényen dolgozott pár droidon, amik, mint a bábmester pihenő bábjai, ernyedten lógtak a kábeleken, amik állva tartották azokat. A szerelő, mert hogy polgári foglalkozása az volt a nőnek, aki csuklóig matatott az öreg konstrukciókban, hogy az előzőleg gondosan szétszedett modelleket újra beüzemelje. Sajna van egyeseknek az a rossz szokása, hogy ellopnak mindent ami mozdítható, így az addig nyolcvan egységből álló droid kiegészítőcsapatok, mára tíz egységre redukálódtak, amiket innen-onnan előszedett alkatrészekből állítottak össze, hogy egy teljesen ép alakulatot küldjenek a bolygó felszínére. Mialatt ezen droidok összerakása fáradságos munkával lassan véget ért, a hangárban, egy régi, birodalmi szállítót készítettek fel a küldetésre, valamiféle speciális lámpa beszerelésével, a létfenntartó átalakításával és egy tartály fertőtlenítő behelyezésével. Igaz, gőzük nem volt a szerelőknek mit csinálnak, csupán a felcsereik innen-onnan összeszedett tapasztalataira és az orvosi droidok tanácsaira hagyatkozva láthattak neki egy sterilizáló rendszer bekötésének. Tény és való, egy nagy adag fertőtlenítő a levegőbe juttatva csak elérheti a célját, de hogy egy lámpa hogy tehet bármit is, az nem fért a kalózkodók fejébe, hiszen, nem tudhatták, mire is képes az UV fény, de amikor egy társuk, egy létfenntartóval felszerelt konténert tolt elő az egyik műhelyből, erősen gyanússá vált hogy valami olyasmit kell a hajóra hozniuk, ami nem arról híres, hogy kicsattanó egészségi állapotot okozna. Mikor végre a hajót felkészítették, az első droid is sikeresen reaktiválódott, a hosszú idők óta. Az köztudott volt, hogy a klónháborúk után a feketepiac kereset cikkévé váltak ezek a halálgépek, de csak kevesen juthattak hozzá, az pedig, hogy Zulla ilyen szép mennyiséget birtokolt belőlük, csak azt bizonyította, hogy voltak akik gondosan felpakoltak belőlük az utóbbi pár évben, mielőtt Zulla elvette a gépezeteket tőlük. A droidok sikeresen üzemeltek be sorra egymás után. Ugyan, egyik-másiknak csak fél szeme volt, vagy hiányzott egy ujja, de működtek és ez volt a fő. A droidok, mint a jól képzett katonák, amint érzékelték egymás aktivitását és jelenlétét, szépen sorba álltak, várva a parancsot, ami ugye jelenleg rejtély volt számukra. Hamarosan Iago is feltűnt és nagy sietve rontott be a helyégbe. -Na? Egyben vannak? A hajó lassan indulásra kész.- -Hogyne. A bádogok már menetkészek. Megtettem amit tudtam.- Jelentette ki merészen a szerelő, olajos kezével megtörölve a homlokát. -Habár, ha megosztottál volna velem infókat a feladatról, akkor valószínűleg többet is megtettem volna.- Erre Iago arcán végül gyanakvás jelei mutatkoztak, de végül elgondolkodott. Helyes-e titkolóznia ennyire az emberei előtt. Volt rá példa hogy emiatt ütötte meg kapitány a bokáját, akárcsak arra, hogy valaki túl sokat fecsegett. -Legyen.- Sóhajtott egyet, majd folytatta. -A bolygót egy biológiai fegyverrel támadták meg és a nyomai most is egyértelműen jelen vannak. Ha viszünk némi mintát ebből a fertőzésből, Zulla nem talál majd kivetnivalót a távollétünkön. Pipa?- Vázolta a történések okát, mire a szerelő felvont szemöldökkel pillantott rá. Nem értett sokat az elhangzottakból, csak azt hogy fertőző és halálos dolgot akar Iago Zulla számára vinni, hogy a hajó legénysége ne járjon pórul a dezertálásért. -Végül is... ez... Érthető.- Tudta le a további töprengést, majd oda ment a kezelőpanelhez és elkezdte a programozás folyamatát. -Kell öt perc mire a bevitt paramétereket letöltik a droidok és újrabootol az agyuk. Utána a felszínre érve tudunk nekik parancsokat adni és látni fogjuk amiket ők látnak.- Ismertette a működtetést a szerelő, majd leütötte a beviteli gombot, mire a gépek és a droidok processzsorai kórusban búgni kezdtek. -Helyes. Akkor tíz perc és indul a művelet.- Fordult sarkon Iago, otthagyva a droidokat.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Post by Deleted on Mar 5, 2017 18:53:09 GMT 1
A droidok szorgalmasan pittyegtek, miközben a centis kábelek, amik belőlük lógtak, egy régi, köztársasági masinába volt kötve, amik a parancsokat töltötték a droidokra. A Letöltés már majdnem a végéhez ért, miközben Iago türelmetlenül járkált fel az irányítóközpontban. Az ő helyzetében érthető ez a fajta aggodalom, elvégre tulajdonképp ott hagyta a harcot, egy majdnem egészséges fregattal, ami persze egyértelműen bökheti Zulla csőrét. Rengeteg előkészület előzte meg az ütközetet, de ő, hadúr létére szépen ott hagyta a flottát és ment a maga dolgára, titkos tárgyalást folytatott és most meg eltököl egy nyomorult vírus miatt, ami egy rosszul záródó szelep vagy retesz miatt akár az egész hajót valami vírus inkubátorává változtathatja. Nem is tudja már hogy megérné-e az egész eddigi sikereket kockáztatni. Értékes infókat szerzett, de mi van ha Zulla többre vágyik engesztelésképp? -A konzervek készek. Már elindultak a dokkba.- Szól be az ajtón a technikus, már épp akkor, mikor Iago majdnem meggondolta magát. Alap esetben megpróbálná lenyűgözni Zullát, mint mindig, de egy baki, még az életét követelheti. Most csak azt kívánja, bár csak Zullával Sabaccozhatna a Chaoson. Úgy még egész kellemes társaságban lehetne, nem pedig a körmét rágná tövig aggodalmában. -Helyes. Amint a komp kirepült, zárjátok le hermetikusan a hangárt és készítsétek elő a konténert, amibe a zsákmány kerül. Nem akarok senkit és semmit ott látni, ami nem oda való!- Szögezi le a Iago, leülve az egyik székbe, nem állva a szakértő technikusok útjába. -A madárka kiszállt! Ellenőrzés!- Szólal meg az egyik gépnél ülő, bekapcsolva a holovetítőt, ami villódzó, sárgás-zöldes holoképként vetítette ki a bolygót, Iago Nebulonját és a kompot helyettesítő, apró pöttyöt, ami fürgén haladt a bolygó stilizált felszíne felé. -Hordár egy és kettő online. A kép tiszta.- -Hordár három és négy online. Mindent látok.- Jelentették a technikusok, fürgén püfölve a billentyűzeteket. A hordárok jelenleg egyszerű B-1-esek voltak. Derekasan rendbe szedett, bár több B-1 szériából származó alkatrészekkel felszereltek. -Kíséret egytől nyolcig online.- Szólt be egy másik ember, hátulról. Szerencsére akadnak katonai tapasztalatokkal rendelkező, hajdani tisztek is az agyasok között, így az egyik szerencsésnek érezhette magát, mikor egy droid alakulatot irányíthat. Az alakulatban Droideekák és Magma testőrök is voltak, így szükség esetén hamar utat vághatnak. A komp, mikor lassan belépett a légkörbe, a rendszer ráfókuszált és immár a körvonala is kivehetővé vált, ahogy a komp landolt egy erdő peremén. -Lent vannak.- Szusszant egyet Iago, majd nemsokkal ezután a kompból a hordárok, és a kíséret fele távozott, majd bementek az erdőbe. A program szerint keresni kell egy fertőzött egyedet, és józan paraszti ész alapján épp megfelelő hely egy árnyékos erdő, pár vérmes fenevadnak. A droidok menetelve az erdőben, szorgalmasan pásztázták a környezetüket, különféle nyomokat kutatva. Hatalmas volt a csend, mintha megszűnt volna az élet. Hihetetlen. Csak a fák ágai zörögtek a szélben, de se madarak, sem apróbb állatok nem voltak sehol sem. A csend szó szerint síri volt. -Nem érzékelünk semmilyen életformát.- Morogta az egyik Magmatestőr, ezzel jelezve a hajónak. -Az nem lehet.- Válaszolt Iago, majd felállt. -Teljes szkennelést kérek. Hőképet, geográfiai és hidrológiai térképet.- Hangzottak el az utasítások, mire perceken belül ismét hangos csipogás töltötte be a helységet, mire végül kivetítették a kért rétegeket a meglévő holoképre. -Ennél részletesebb képet nem tudunk.- Jelentette be az egyik technikus. Az immár kiegészült térképen pár föld alatt futó barlang és vízzel teli ér jelent meg, pár furcsán derengő, sárgás felszíni folttal. -A picsába.- Szitkozódott Iago, szemügyre véve a látottakat. Ez semmi. Hacsak a préda nem tanult meg fúrni, nem kerülhetett a barlangok közelébe, hiszemn a legközelebbi lejárat több egységnyire volt, a vízfolyás pedig nem sodorhatta oda egyiket sem. Maradtak tehát a gyanús foltok. -Irány a hőnyomok felé.- Utasította a droidokat, akik hamarosan meg is kapták a koordinátákat. -Vettem vettem.- Válaszolt a droid, majd a különítmény elindult a megadott irányba.
|
|
Deleted
Deleted Member
Posts: 0
|
Nirauan
Mar 30, 2017 21:00:30 GMT 1
Post by Deleted on Mar 30, 2017 21:00:30 GMT 1
A droidok monoton menete lassan, a környezetet pásztázva haladt előre a szinte síri csendbe burkolózott bolygó felszínén, keresve jelét bárminek ami megfelelt a betáplált paramétereknek, de a kutatás hosszú órákon át eredménytelen volt. Egyáltalán nem erre számított senki sem, de leginkább Iago képzelte kicsit máshogy a helyzetet. Képzeletében a bolygó és az azon bujdosó fertőzött, elvadult népek hömpölygő, dögszagú áradatára és a halál monoton jelenlétével számolt, de ehhez képest alig volt ott bármi is, ami erre utalhatott volna, legalábbis az élőholtak vad légióinak ismeretlen helyzete erős hiányérzetet keltett benne, de valahogy nem akar Zulla elé kerülni egy nagy adag semmivel. Zulla legalábbis annak aposztrofálná azt ha csak érdemleges infókkal szolgálna a Sithek apró-cseprő elfoglaltságainak egyikéről.
A Droidok optikai rendszerei folyamatosan sugározták a képeket és Iago egyre inkább érezte reménytelennek a helyzetet. Azt hitte hogy egy ilyen bolygón a fertőzöttek csak úgy ott vannak és néha megesznek pár arra tévedő szerencsétlent. Az is felmerült már benne, hogy valami csalit kéne alkalmaznia, de utólag az is ostobaságnak tűnt számára.
Mikor aztán a keresés már sokadik órája folyt eredménytelenül, a droidok elérték a célterületet, ahhol is, egy lezuhant vadászgép és a körülötte leégett növényzetre lettek figyelmesek. ez viszont már igencsak érdekes volt. Valami ostoba túl gyorsan lépett a légtérbe, és a korménylapok nem reagáltak megfelelően. Öreg hiba ez azoknál akik botor módon nem ismerik ki a gépeiket megfelelően.
-Életjeleket érzékelünk.- Búgta az egyik Magma-droid, letérdelve egy sor vérfolttal tarkított lábnyom mellé. -Feltehetőleg alig fél napos.- Jegyezte meg a droid, némi gondolkodást követően.
-Utána! Épp ez kell nekünk!- Tört ki végül lelkesen Iago. Épp erre volt szükségük. Egy vérző csali pont alkalmas pár szörnyeteg előcsalogatására, és mint kiderült, Iagonak olyan ördöge volt, amit bármeny szerencsejátékos megirigyelne. Nagyobb eséllyel jön ki a bolond sor a kártyaasztalnál, mint hogy ez megessen.
A droidok ütemes trappolással eredtek a nyomok után és vagy negyed órányi futás után rátaláltak egy tábor közepén fekvő, félig szétmarcangolt holttestre. A nyomorult teljes hasi részét, valamint az arcát is teljesen lerágta valami, de a rémület továbbra is kivehető a tetem testtartásából. Mikor a droidok megközelítik a tetemet, az megrándul, mintha épp életre akarna kelni.
-Óvatosan! Élve kell!- Kiált bele a kommunikátorba, mire a droidok kábító lövés leadására készülnek elő. Ezalatt a Magma-droidok óvatosan megközelítik a tetemet, finoman megbökve azt, mire egy sárgás szem villan meg a kirágott mellkasüreg sötétjében és ugrik neki a testőrdroid lábának és kezdi ei azt rágcsálni, mint aki nem evett volna egy jó ideje, persze ezzel szemben olyannak festett, mintha tele lenne. Emellett még a külleme is viseltes volt. Rozsdavörös szőre helyenként hiányzott, az egyik szeme kocsányon lógva fityegett a pofájáról, a marán pedig egy sebsebhely éktelenkedett. Ezek láttára egyesek finnyásan felszólaltak, mások pedig hurrogni kezdtek, de Iago boldog volt.
-Ez az! Fogjátok meg és be vele a tárolóba, aztán nyomás!- Örült meg boldogan, nyogodtan hátradőlve a székében. Nem volt hiába a kutakodás.
Az egyik B1-es egység megfogta a ronda fenevadat és betette a konténerbe, de a macska mániákusan tovább próbálkozott a fogvaejtőjét megharapni vagy megkarmolni, ezzel akaratlanul is megfertőzni, de ez lehetetlen. Amint viszont a ládába akarták tenni, a jószág meggondolta magát és úgy kapaszkodott a doidba, mintha egy lavor vízbe akarnál dobni.
-Ne szerencsétlenkedj már!- Jegyezte meg az egyik B1-es.
-De nem akar elereszteni.- Rázta meg a karját a droid, de a fenevad csak makacsabbul ragaszkodott. Válasszal végül csak az egyik Droideka szolgált, mikor mély hangon elkezdett binálisan kommunikálni, mire a negyedik, egy szinte megvilágosodott hangon, elégedettel sütötte el a kábító lövést, mire az élőholt elernyedt és puffanva a ládában landolt.
-Idióták.- Jegyezte meg a halgatagbbik testőr droid, majd mikor a rekeszt lezárták, a droidok visszaindultak a kompra. Ekkor Iago elégedetten felállt.
-Szép munka. Azonnal értesítsenek mikor a hajó befutott.-Adta a parancsot, majd elhagyta a helységet. Innia kell valamit erre az izgalomra.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 28, 2018 18:19:06 GMT 1
A hörgő zombi valaha talán a Maradvány rohamosztagosa lehetett, a száradt vértől bűző, alaktalan torzó, ami valaha a teste volt legalábbis, néhol fehér kevlárpáncélok töredékeit is magán viselte – persze az sem lehetetlen, hogy valamelyik áldozata páncéldarabkái ragadtak rajta. Mindenesetre négykézlábon közeledett és hörgött, amíg Skorzeny rohampuskájának lövedéke szét nem loccsantotta a fejét.
- Schneller Leute! Igyekezzenek emberek! – kiáltott hátra a cosrai rohamkommandós parancsnok csapata másik két tagjának, akik a dzsungelből nyíló barlang lejárata mélyén nyíló folyosót lezáró rozsdás, áthatolhatatlanul vastag, de szemlátomást még mindig aktív zárszerkezettel rendelkező páncélajtó feltörésével – felrobbantásával próbálkoztak már egy jó ideje.
A hajdani sith támadás zárásaként leszórt zombivírus által hörgő élőhalottakká változtatott volt maradványbeli menekültek, Kéz – katonák és azóta idelátogató, időközben megfertőződött szerencselovagok és roncsvadászok közésségének immár véglegesen halott tagjai mellett a helyi fauna agresszív képviselői, a barlangjukat körmük – vagy éppen fejük – szakadtáig védő qom qae-k és qom jha-k holttestei borították a barlang padlóját. Skorzeny cosrai rohamosztagosai a zöldesszürke rohampáncél felett vastag, ólombevonatú kevlarköpenyt és kiegészítő bioszűrős sisakot viseltek, a páncél karján pedig a könnyebb azonosítás végett vörös karszalagot fehér alapon fekete EGB-sassal, ami hasonlatossá tette őket a Cosra több ezer évvel ezelőtti háborújának Sonderkommando egységeihez. Skorzeny azonban nem bánta ezt. Az EGB katonái voltak, és oda mentek, ahová a Főkormányzó küldte őket – jelen esetben ebbe a zombiktól hemzsegő dzsungelbe, nem messze előző, sikertelen bevetésük helyszínétől, az Adumartól - , de elsősorban azért még mindig cosraiak voltak… büszkék származásukra, elit kiképzésükre... és feldühödöttek legutóbbi kudarcuk miatt.
Skorzeny megtehette volna, hogy a sérült U-841-et, amelyet felkészületlenül ért az Adumar külső rendszerhatárán az orra előtt előbukkanó maradványbeli csillagromboló támadása és ezzel elszalasztotta az áruló Jagged Felt és kompániáját, visszavigye egy jól felszerelt EGB – bázisra a Ramakaz szektorban, javítások és a zsilipeken és robbanások nyomán támadt nyílásokon kizuhant halott legénységi tagok pótlása céljából. De a Főkormányzó újabb üzenete sürgős volt, Skorzeny pedig szégyellt volna dolgavégezetlenül, vagy akár indokolatlanul későn visszatérni a Birodalomba pusztán azért, mert a lopakodója itt-ott lyukas volt, a rohamosztaga pedig ennek köszönhetően itt-ott hiányos. Ehelyett helyszíni javításokat és az álcázóberendezés újra működőképessé tételét követően azonnal parancsot adott a Nirauanhoz való ugrásra, arra számítva, hogy az alkalmi kalózok és a zombik mintái, vagy egyéb hátrahagyott birodalmi és chiss kincsek után vadászó fosztogatók hajói elől rejtve tud maradni az U-hajó – és osztaga is, amely a felszínre érve azonnal bevetette magát a hajdani Thrawn Keze erődítmény romjai alatt húzódó barlangokba.
A Főkormányzótól kapott fájlok meglepően részletes instrukciókat tartalmaztak arról, hogyan lehet a barlangokon keresztül megközelíteni a hajdani klóntermet. A biztonsági rendszer nagy része megsemmisült, amikor jó húsz évvel korábban Luke Skywalker és Mara Jade ugyanezen az útvonalon hatoltak be ide, a maradék pedig akkor vált használhatatlanná, amikor Jade távozásukat elősegítendő az erőd hangárjába vezette távirányítású űrjachtját. Akik azóta használták az erődöt – jellemzően a Kéz később ideérkező erői és mentőegységei, vagy annak idején a Yuuzhan Vong elől menekülő birodalmiak Bastion felől -, lezárták és nem használták a komplexum ezen részét, amely aztán a Maradvány menekültjei nyomában járó sith erők támadása eredményeképpen vált teljesen megközelíthetetlenné felülről.
A sithek azonban eltűntek, csak a zombik maradtak – és a barlangokon átvezető útvonal, amelyhez valami különös oknál fogva a Főkormányzó hozzájutott.
- Megvan! – kiáltott fel az egyik kommandós, mire a rozsdás nyílásszáróból szikrák röppentek ki, majd a fémajtó megadta magát, kissé félrecsúszott, majd saját súlyától vezetve, immár srabilizáló mágneses terek nélkül hangos döndüléssel a fémpadlóra zuhant.
Skorzeny lelőtt még egy, a mögöttük lévő barlangjáratban felbukkanó zombit, majd kézjelekkel utasította az osztaga megmaradt tagjait, hogy hatoljanak be az erődítmény alagsorába. A teremben, amelyet sikeresen feltörtek, moha, fémtörmelék, a plafonról leomlott kövek és mindenféle szerves – szervetlen hulladék keveréke, valami érzékelőik alapján áporodott bűz és nehéz, belélegezhetetlenül mérgező levegő jelezte, hogy itt bizony jó ideje nem járt senki, egyúttal az utolsó jókora felfordulást hagyott maga után.
Skorzeny a fegyvere végén lévő nagy erejű reflektorral belevilágított a poros, szürke sötétségbe… a fénypászma végigsimította véres – olajos falakon, az egyik sarokan egy klóntartály maradványain, majd tovább, egészen addig, amíg meg nem állapodott egy összetört terminálon. A kommandósparancsnok elégedetten nyugtázta, hogy ezt keresték. Intésére két embere odalépett a terminálhoz, és elkezdte feszegetni vibropengével a meggörbült, évtizedek óta érintetlen fémlemezeket.
Egy zombi zuhant be a beomlott plafonon lévő hatalmas lukon, egyenesen az egyik kommandós fejére. Chiss lehetett eredetileg, mert szeme vörösen világított, ahogyan letépte a férfi fejéről a védősisakot és azonnal a cosrai nyakába harapott. Vér- és agyvelődarabok repültek szét, ahogyan a zászlós felordított, és megpróbálta lerázni magáról az élőhalottat.
- Hans, bring ’ze Flammenwerfer! – ordított a bejáratot fedező katonájának Skorzeny, mire az megfordult, és lángszórójából kékesvörös lánggal borította be a zombit és szerencsétlen társát. Addig sütögette őket, amíg mindkettőből csak fekete, alaktalan torzó maradt a földön. Skorzeny nyelt egyet. A bajtársa még így is jobban járt, mint a vírus szétáradt volna a testében.
- Wir brauchen die Karte, Herr Oberst! – intett neki a terminálnál foglalatoskodó egyik kommandós, akinek végre sikerült a nála lévő mobil generátort csatlakoztatni a terminálra. Skorzeny odalépett, és a Főkormányzótól kapott azonosítóval ellátott kódkártyát behelyezte a terminál felé adatokat továbbító, imént csatlakoztatott külső interfészbe.
A terminál csak egyet villant, majd az alsó részén kinyílt egy apró ajtó. Skorzeny lehajolt, és némi erőlködés után elfordította a mögötte lévő kart.
A terminál mellett lévő kőfal csikorogni kezdett, majd lassan félrehúzódott. Hűvös levegő simogatta végig a cosrai kommandósok maszkját – akik persze ebből mit sem éreztek -, a levegő minőségét pásztázó, eddig vörösben lévő érzékelők kijelzői a páncélkesztyűjükön most hirtelen vörösből kékbe váltottak, jelezve, hogy az újonnan elérhetővé vált titkos helység létfenntartási rendszere az eltelt évtizedek alatt is működőképes maradt, valamiféle független tápról üzemelhetett.
Skorzeny fegyverét előreszegezve belépett a fémborítású, rozsdától mentes folyosóra.
- Ah, Panikzimmer. – konstatálta elégedetten. A terminál valamiféle tartalék lehetett, ugyanazokkal – és a Főkormányzótól kapott instrukciók alapján mégsem teljesen ugyanazokkal – az információkkal és berendezésekkel felszerelve, mint a kinti teremben réges rég elpusztult megfelelője, amelyet eredetileg a klóntartály hajdani lakója számára építettek.
Ez más volt, ez a klónt felügyelő személyzet utolsó menekülési lehetősége volt. Holttest nem volt a szobában, így Skorzeny nem tudhatta, hogy a szoba tulajdonosa elporladt-e teljesen, vagy csak szimplán senki sem használta éppen, amikor az Erődöt annak idején több körben is támadások érték – és elfelejtődött.
A berendezés viszont sértetlen volt. Skorzeny az előbb használt kódkártya másolatát beillesztette a számítógép megfelelő interfészébe – standard, nagyon régi birodalmi konfiguráció volt, a galaxisszerte elterjedt Aurebesh helyett egyedül a Birodalmi Flottában használt alternatív, fonetikus Basic ábécé furcsa, pontok és vonalak nélküli, egyetlen kacskaringós, vagy épp szögletes vonallal meghúzott karaktereivel, amely a cosraiak szerint természetesen a Hochcosrauer Spräche, az eredeti cosrai nyelv betűinek egyszerűsített változata volt -, majd némi vizsgálódás után kiválasztotta a „holovideo lejátszása” opciót.
A kommandósok köré gyűltek, csak Hans, a lángszórós pásztázta a pánikszoba, avagy bunker bejáratát a nagyobbik, zombiktól fertőzött terem felől.
A holokép megelevenedett, az Erőd hangárját mutatta, még ép állapotban. Egy fekete ruhás, bajuszos, idősebb főtiszt lépdelt végig a turboliftig, ami a hangár másik végén volt, majd feszes vigyázzban megállt. - Uram – köszöntötte a képernyő látóteréből még kieső, valószínűleg a kérdéses turboliften érkezett elöljáróját. – Sikerült stabilizálnunk a hajóroncsban talált egyén állapotát. Biztosan... meg kívánja tekinteni? - Biztosan, kapitány. – lépett be a képbe a főadmirálisi egyenruhát viselő, magas, elegáns alak. – Egészen biztosan. Nagyon érdekes esetnek tűnik ez. Igazi rejtvény.
Azzal elsétált a fekete egyenruhás tiszt mellett, egészen a tiszt mögött felsorakozott rohamosztagosok gyűrűjében lebegő repulzoros intenzív szánig, amin egy súlyosan sérült humanoid feküdt. Skorzeny elkáromkodta magát.
A felvételen Thrawn Főadmirális elmélyülten vizsgálgatta a sebesültet.
Egy másik Thrawn Főadmirálist.
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 2, 2018 19:48:41 GMT 1
- Határozottan különös – jelentette ki végül Thrawn még mindig hűvös, kiegyensúlyozott hangon a felvételen. – Már csak az a kérdés, egyszerű imposztorral van dolgunk, vagy valami sokkal... szofisztikáltabbal. - Elvégeztünk egy genetikai gyorstesztet, uram – magyarázta a fekete egyenruhás tiszt. – A markerei megegyeznek az Önével, pontosabban az előzetes tesztek alapján biztosan állíthatjuk, hogy chiss. De a vérében olyan antitestek vannak, amelyeket egyelőre nem tudunk értelmezni... mintha... valamiféle tér-idő torzuláson keresztül érkezett volna. - Egy felrobbantott parancsnoki hídon közvetlenül a hipertér hatásának kitéve átutazni a galaxist önmagában is elegendő ok lehet erre – villant meg Thrawn tekintete. – Hogyan élhette túl?
- A hipertérbe lépés pillanat környékén aktiválódott egy biztonsági erőtér, legalábbis a bolygó körül keringő hajóroncsból ennyi információt tudtunk kinyerni. – magyarázta a tiszt – Ez életben tarthatta, de az elszenvedett sugárzástól így is kómában van. Nem is valószínű, hogy fel tudjuk ébreszteni. - Érdekes lenne pedig kihallgatni – morfondírozott Thrawn.- A hajóból kinyerték az azonosítókat? - Chimera néven volt bejegyezve. – jelentette a tiszt. - Különös – mondta Thrawn. – Én úgy tudtam annak a sorozatnak a tagjai még bőven gyártás alatt állnak. Vissza tudták fejteni az útirányt?
- Az Ismeretlen Vidék határán lévő hipertéri korlátozó zóna megnehezítette a dolgunkat, de a Peremvidék átellenes pontjára sikerült háromszögelnünk a térképet alapján – magyarázta a tiszt. – Csakhogy nincs ott semmi. - Mélyűri pozícióból is érkezhetett. – vizsgálgatta a repulzorhengerben fekvő alakot a Főadmirális. – Ne haragudjon, hogy ezt mondom, Parck kapitány, de a maga fajta humánok néha annyira felületesek tudnak lenni. Ez az imposztor jóval alacsonyabb, mint én, ráadásul kopaszodik.
- Önt elég kevesen ismerik személyesen, Főadmirális uram – reagált a Parck néven szólított öreg férfi. – A híre annál inkább megelőzi. - Igen. – biccentett Thrawn és a közelben lévő terminálhoz lépett. – Talán így kideríthetjük, mi történt. Idejönne, kapitány?
Parck és Thrawn közelebb léptek a terminálhoz, a holofelvétel készítője – valószínűleg repulzoros droid lehetett, mert a kamera inkább közelebb repült, mintsem zoomolt, vagy „lépett” – pedig követte őket, így a rohamosztagosok és a sztázistároló kikerültek a képből. A főadmirális és alárendeltje egy ideig együtt bámulták a felbukkanó híreket.
- Itt is van – Thrawn hangjában némi meglepettség tükröződött. – Eszerint a titkos jelentés szerint hetekkel ezelőtt egy Lázadó sejt elpusztítására és egy vadászgépfejlesztési projekt felügyeletére küldtek a Peremvidék Lothal nevű rendszerébe. A csatolt koordináták ugyanabba a szektorba esnek, mint amit a vektor és a hajóroncs energiacelláinak állapota alapján becsült távolságnak megfelelően meghatároztak. Igazán érdekes. A Defender Zaarin Főadmirális projektje, sosem volt dolgom vele. Meglep, hogy senkinek nem szúrt szemet...
- Már elnézést, uram, néhány vetélytársának még imponálhatott is, hogy egy efféle… csendőri… feladatra nevezték ki. – tette hozzá finoman Parck. - Az éleslátása dícséretre méltó – biccentett Thrawn. – Mégis, úgy látom, valami nem stimmel. A mi térképeinken továbbra sem szerepel ez a Lothal – rendszer. - Talán törölték az adatbázisból – jegyezte meg Parck. – Volt már erre példa.
- Volt – biccentett elgondolkozva a chiss főtiszt. – Vagy odahelyezték... utólag. Egy nem létező imposztor egy nem létező hajóval egy nem létező rendszerben... lássuk, mit írnak itt még. Ez a Biztonsági Hivatal ellenjegyzése... és úgy látom, az imposztor mérsékelt sikereket ért el a helyi Lázadó sejt ellen, figyelemre méltó, ha strukturálatlan is... jó lenne látni minden helyszíni jelentést a teljesítményéről. - Intézkedem, uram – biccentett Parck.
- Volt még valaki a hajóroncsban? – kérdezte most Thrawn. - Nos, uram, ez is nagyon különös – ráncolta a homlokát Parck kapitány. – A hajó egyetlen hipertéri ugrással eljutott ide a Nirauanra, mégis, a legénység egyetlen tagját sem találtuk meg a fedélzeten. Teljesen üres volt. Még csak szerves maradványokat sem találtunk. Egyetlem további humanoid nyomait találtuk meg a hídon, de csak néhány hátrahagyott szövetdarabot. A vizsgálat alapján egy fiatal humán férfi egyed. De nem leltük további nyomait. - És a radarokon észlelt szerves lények? - Amint a vadászgépeink elindultak feléjük, amikor a hajóroncs megjelent a rendszer szélén, eltűntek. – magyarázta a főadmirális kérdésre Parck. – Még folyamatban van az összevetésük az adatázisban szereplő, űrbeli mozgásra is alkalmas szerves lényekkel.
- Igazán érdekes – morfondírozott Thrawn. – Minden elérhető információra szükségem van. Ezt az egyedet pedig – mutatott hátra a sztáziskamra felé – helyezzék el egy Spaarti-tartályban, hátha az életben tartja, hogy tovább tudjuk vizsgálni. Az üggyel kapcsolatos információkat zárolják. - A legénység körében előbb – utóbb biztosan felmerülnek kérdések. – jegyezte meg Parck. - Érthető – biccentett Thrawn. – Ne keltsünk felesleges... pánikot. Terjessze el, hogy a klónom, arra az esetre, ha velem történne valami.
- Természetesen, Főadmirális – biccentett Parck. – Csak nehogy valós ómennek bizonyuljon... - Nyilvánvalóan nem fog – pillantott lángoló, vörös szemeivel a humán tisztre a chiss főparancsnok. Arckifejezéséből és hanghordozásából sem lehetett igazán kiolvasni, hogy ezzel viccelni próbált-e, vagy sem. – Még egy dolog... szerepelt még bármilyen név a hajóronccsal kapcsolatos jelentésekben, vagy a Chimera megnevezéssel kapcsolatban?
- Az egyik, ebből a rejtélyes Lothal – rendszerből származó jelentés szerint a hajó kapitánya egy bizonyos Pellaeon volt – jelentette Parck még néhány billentyű leütése után a terminál mellől. – De az adatbázisban csak egy ilyen nevű tisztet találtam, Gilan Pellaeon parancsnokot, jelenleg első tiszti beosztásra várva az egyik újonnan elkészülő hajón Kuatnál. Még nem került kirendelésre. - Bizonyosan nincsenek véletlenek... - mormolta maga elé Thrawn. – Szerezze meg nekem ennek a Pellaeon parancsnoknak az aktáját. Majd áttanulmányozom. És köszönöm a segítségét, kapitány. - Bármikor, uram.
Parck és a rohamosztagosok elvonultak a kómában lévő másik Thrawnnal a liftek felé. A Főadmirális intett a kezével a kamera irányába, mintha azt akarná jelezni, hogy a felvétel folytatódhat, majd egy újabb kódot ütött be a terminálon. Ezúttal néhány percet várnia kellett a válaszra – végül pedig, nyurga, elegáns alakjától és tartásától teljesen idegen módon Thrawn térdre ereszkedett.
A terminál képernyőmodulja előtt életre kelt a holoképet vetítő berendezés, majd némi kékes villódzás után egy félreismerhetetlen, sötétszürke kámzsát viselő, ráncos, sárgás tekintetű alak feje jelent meg háromszros nagyításban.
- Az én legtehetségesebb titkos Főadmirálisom az Ismeretlenből – A Galaktikus Birodalom minden csillagrendszerének teljhatalmú Uralkodója reszelős hangon köszöntötte Thrawnt. – Miért vetted fel velem a kapcsolatot a sürgősségi vonalon? - Anomáliát észleltünk, Felséges Uram, amely a személyemet is érinti – felelte tisztelettudóan a chiss. – Az anomália középpontja a Peremvidék Lothal – rendszerre, messze innen. A paraméterek... részben megegyeznek azokkal, amelyekre korábban Felséged felhívta a figyelmem, hogy különös figyelmet fordítsak rá itteni feladataim során.
- Ó igen – Palpatine szája keskeny, vészjósló mosolyba kanyarodott. – Tehát a lothali hírek eljutottak hozzád is, Főadmirálisom. Kíváncsi vagyok, hogyan. - Az... imposztorom és hajója a Nirauan mellett jelent meg a hipertérből. – felelte Thrawn, majd megvillant a tekintete, felpillantott az Uralkodó alakjára, és hozzátette: - Ön végig tudta, Felség? - Hát hogyne, admirálisom – nevetett fel az Uralkodó. – Tudtam, de nem terveztem, hogy végül hozzád is eljut ez az ügy. Ehehehe... bizonyára nincsenek véletlenek, nem igaz?
Thrawn szótlanul térdepelt, csak vörös szemével vizsgálta urát és parancsolóját. - Ne bámulj ilyen sértődötten – horkant fel végül Palpatine. – A céljaimnak pontosan megfelelt az a nevedet és rangodat bitorló pojáca odaát, és közelebb hozott annak az erőnek a felderítéséhez is, amelyet már régóta keresünk. - Én korábban úgy értettem Felséged, hogy az Anyahajó felbukkanásának várható helye itt van, az Ismeretlen Vidéken – folytatta Thrawn.
- Anya, Hajó, Anyahajó... ehehehe... - horkant fel az Uralkodó. – Sok néven és sok formában ismerik ezt az entitást, Főadmirálisom… majdnem rátettem a kezem arra a... arra a kapura, amelynek a segítségével időn és téren át kapcsolatba léphettem volna vele, de végül nem sikerült. Az a kölyök keresztülhúzta a számításaimat, az a nyomorult kis korcs, meg a fehér kurva, a togruta... Vadernek végeznie kellett volna vele... már régen...
Thrawn szótlanul hallgatta az eszmefuttatást. Palpatine végül némi csend után folytatta: - Nem változtatunk a terven, Főadmirálisom. Folytatnod kell a Kéz Birodalmának építését odaát, felkészülve arra, hogyha a Káoszanya, vagy a követői megérkeznek. Az Erő sötétjében egymásba burkolóznak a lehetséges jövők. Ne feledd, Ti vagytok a Tartaléktervem, ha ez a pillanat végül nem az én életemben jön el. Ti, és a többi alvó sejt.
- Felséged egészsége... - nyelt egyet Thrawn, majd inkább nem firtatta ezt a kérdést. – Parancsod szerint lesz, Felség. - Van még valami, nem igaz? – mosolyodott el gonoszul Palpatine. - Kinman Doriana a segítségemre lehetne. – folytatta Thrawn – Tehetséges politikusnak ismertem meg. - Ha előkerül, egyenesen hozzád küldöm – horkant fel Palpatine. – Legyél különös figyelemmel azokra a jelenségekre, amelyek kapcsán instrukciókat kaptál! Az Élő Bolygót se feledd!
- Nem feledem, Felségem. – biccentett Thrawn. – Javasolnám továbbá a biztonság kedvéért egy megtorló és megsemmisítő akció végrehajtását ez ellen a Lothal – rendszer ellen... - Már nincs jelentősége – legyintett a császár. – Pondrók gyülekezete, akik az események után minden bizonnyal megpróbálnak eltűnni a galaxis és az én szemeim elől. Azt is kétlem, hogy még ott van egyáltalán az a bolygó a korábbi koordinátáin. A Káoszanya csak akkor mutatja meg magát, ha akarja. Akkor... és amikor... ehehehe... nem gondoltam, hogy az öreg nagyfülűnek igaza volt ezzel kapcsolatban. További intézkedésekre lesz szükség...
- Felkészültünk a hajók fogadására – jegyezte meg Thrawn. – Ramakaz bázisa üzemképes. - Igen... helyes... igen... - biccentett Palpatine. – Ez jó, de még nem elég. További intézkedéseket is tenni fogok, igen. Te csak tedd tovább a dolgod odaát, Hűséges Főadmirálisom. És ne feledd.
- Nem feledem, Felséged – húzta ki magát Thrawn. – Mi vagyunk a Tartalékterv. És ha ez az entitás, a Káoszanya paramétereinek megfelelő lény felbukkan... - Elém hozzátok – adta ki a parancsot Palpatine. – Nem harcoltok vele. Erősebb a hatalma mindannyiótoknál. Ő rejti a választ megannyi kérdésre... igen...
Azzal a Császár még egyszer ismét felheherészett, majd a holokép eltűnt. Thrawn felállt, majd a holokamera irányába pillantott, és intett a kezével.
...
A felvétel véget ért. Skorzeny nagyot nyelt, és kivette a felvételt rejtő kazettát a terminálból, majd a mellényzsebébe csúsztatta. - Keine Wörter davon. Erről egy szót se senkinek – fordult a kommandója tagjai felé. – Ezt azonnal elvisszük a Főkormányzónak és a Főadmirálisnak. Hagyjuk itt ezt a kriptát, Kameraden... Los, los.. Schneller!
Néhány órával később a Skorzenyt és csapatát szállító sikló dokkolt az orbiton keringő U-hajó hangárjában, majd a lopakodó megkezdte útját a Galaxismag felé...
|
|