|
Post by Grodin Tierce on Dec 2, 2012 23:48:32 GMT 1
- Vigyázz, egyre közelebb érnek!
Ben karja szinte égett a fájdalomtól és a megerõltetéstõl. Amióta nem hallotta a fejében a jellegzetes nõi suttogást, úgy érezte, mintha kicsit elszállt volna belõle az Erõ is.. vagy talán csak annyi történt, gondolta, miközben az egyre közeledõ zombikra meredt, hogy a két óra folyamatos küzdelem ennyi energiát követel..
- Gyere már! - Ben félrerántotta a karját a bith jedi elõl, aki fénykardjával hárította az ellenség egyre sûrûsödõ lövéseit. - El kell tûnnünk innen!
- Várj.. - Ben kiterjesztette az elméjét. A sötét energia, ami körbevette az élõhalottakat, egyre intenzívebb volt. Ben úgy érezte, mintha a Sötét oldal láncon rángatná a holttesteket, valahogy úgy, ahogyan az ember felemelt egy követ, vagy egy fát az Erõ segítségével. Viszont kint, az erdõben, aötét buborékon kívül Ben megérzett még valamit.
Elmosolyodott, és kardját leeresztve koncentrált.
- Gyertek - suttogta - Gyertek, segítsetek!
Kisvártatva az erdõ lombkoronái életre keltek, ahogyan száz és száz egy méteres, repülõ hüllõhöz hasonlító szárnyas teremtmény emelkedett ki fülsértõ, éles vijjogással, majd lecsaptak a bekerített csapat körül tántorgó zombikra. A szárnyas teremtmények fogaikat az élõhalottakba vájták, vagy csak folyamatos röpdösésükkel zavarták õket.
A megmaradt asszaszinok a vezetõjüknek tûnõ hatalmas, agyaras-lompos lény köré csoportosulva fénykardjaikkal lekaszabolták a közelükbe merészkedõ repdesõ lényeket, így azok nem is próbálkoztak sokáig.. inkább a zombikra koncentráltak.
Ben a mellé lépõ, tátott szájú Stev-re pillantott, majd ujjával az egyik leghatalmasabb szárnyasra mutatott, amelyik társai felett körözve mintegy felügyelte a mûveletet...
- Ezek itt Qom Jha-k.. és az a vezetõjük. - Igen, a helyi állatvilág... de ilyesmit még sosem csináltak, mi azt hittük, csak primitív szárnyas dögök.. - pillantott fel a katona. - Valójában nagyon is intelligensek. - Ben ismét lehunyta a szemét egy pillanatra. - Az ott felettünk a vezetõjük, Jedik Barátja. Az Erõn keresztül kommunikál velem. Azt mondja, emlékeznek.. a szüleimre. - Hát, akárhogy is, egyelõre kihúztak minket a csávából.. - ingatta a fejét a felderítõ.. - De nem teljesen.
Hatalmas hörgés szakította félbe a beszélgetés, ahogyan a zombik és a velük küzdõ szárnyas élõlények sorát egy tíz méteren Erõvillámok tizedelték meg. A keletkezett résen pedig a megmaradt támadó sith-harcosok és vezetõjük csatarendbe állva támadásra készült...
- Ezzel nem bírunk el.. - jegyezte meg gurgulázó hangot hallatva a bith. Ben ismét oldalra pillantott. - Talán nem is kell.. nézd!
Az erdõ másik oldalán kettévált a bozót, és két másik jedi kíséretében Saba Sebatyne lépett elõ.
A barabel hosszú, éles sziszegést hallatott, miközben aktiválta fénykardját, elõre örülve a rá váró vadászatnak.. a préda ezúttal minden kétséget kizáróan nagy kihívásnak fog bizonyulni. - Foglalkossszatok a ssszolgákkal.. - sziszegte társainak. - A Nagyfogú asssz enyém.. Odafent a sithek zászlóshajóján az ügyeletes parancsnok, aki nemrég vette át a posztot a Raistlin nagyúrnak jelentõ, balsorsra jutott társától, egyre aggodalmasabban figyelte a kijelzõket. - Uram, chiss kommandósok hatoltak be néhány hajónkra, harcban állnak a biztonsági egységeinkkel. A planetáris védelem tüze pontosabbá vált. - jelentette egy tetovált adjutáns.
- A Nagyúr harci meditációja nélkül nehezebb a helyzetünk.. - szívta a fogát a parancsnok. Más valami? - Igen.. Dorja admirális kér helyzetjelentést.
A tiszt aktivált a holovetítõ amin megjelent a bastioni parancsonk képe. - Nos,... hol van Raistlin Nagyúr? - A felszínen, admirális. Tsekko elsõ tiszt jelentkezik. - És hol van Durran kapitány? - Nos... õ átadta a parancsnokságot.
Dorja bólintott, mint akinek nem kell magyarázni. - Helyzetük? - Folyamatos tûzpárbajban vagyunk a védelmi flottájukkal, uram, a Nagyúr és harcosai odalent vannak.. - A Nagyúrnak személyesen kellett lemennie? A tiszt egy pillanatig habozott, majd válaszolt. A régi Maradvány katonájaként, aki a Sith Egyházba pusztán a gyorsabb elõmenetel miatt lépett be, tudta, hogy a feljebbvaló iránti õszinteség minden rendszerben ugyanolyan fontos.
- Igen, admirális. Nem várt gondokba ütköztünk a felszínen. A védõket egy jedi különítmény is támogatja. - Értem. - Dorja egy pillanatig elgondolkozott a vonal másik végén. Egyfelõl úgy vélte, egy kudarc esetén nagyot csökkenne a Sith Egyház harcosainak parancsnoki ázsiója a volt Maradvány-katonák körében, amivel a saját pozícióit is javíthatná.. másrészt viszont maga a terv a sajátja és Getellesé volt, és az Öreggel a háta mögött nem akarta megkockáztatni, hogy esetleg neki személyesen is feleni kelljen egy vereségért, akár ott volt a helyszínen, akár nem.
- Tartsák a pozíciójukat, és vonjanak blokádot a bolygó köré. Küldök maguknak valamit egy hadihajón arra az esetre, ha nem sikerülne megsemmisíteni a pajzsgenerátorokat.. - Értettem. - Dorja vége.
Bastion
Dorja, amint a nirauani flottaparancsnok bontotta a vonalat, átkapcsolt egy másik titkosított belsõ csatornára. - Itt Dorja Fõparancsnok beszél. Kapcsolják nekem azonnal a Bio- és Genetikai Fegyver Intézet vezetõjét..
|
|
|
Nirauan
Dec 17, 2012 20:22:05 GMT 1
Post by sithlord on Dec 17, 2012 20:22:05 GMT 1
Raistlin, aki immár a vérengző farkas volt, üvöltve rontott ki az erdőböl és egyenesen a fiúra, Benre vetette magát. Hatalmas álkapcsai között, vérengző agyarak várakoztak arra, hogy a fiú húsából nagy darabokat szakítson és tépjen ki. Ben szerencsére azonnal maga köré aktivált egy Erőpajzsot, amit azonban a szörnyeteg folyamatosan gyengített. Eközben zombik csépelték és harapták azokat, akiket elértek a birodalmi katonák közül. A borzalmas élőhalottak egyre csak törtettek előre, míg Ben kétségbeesett küzdelmet folytatott a farkassal.
Egészen addig, ameddig Saba Mester meg nem elégelte a dolgot. Eléggé agresszív módon egy Erőlökéssel eltaszította hátrébb Bent, majd aktiválta a fénykardját és megtámadta a szörnyet, akit Raistlinnek hívtak. Ádáz küzdelem vette kezdetét.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 2, 2013 15:37:38 GMT 1
Ben érezte, ahogyan az Erõ magasba emeli, majd a kelleténél kissé nagyobb lendülettel áthajítja a szörny felett, egyenesen Stev mellé, aki két megtermett asszaszin zombival birkózott. A fiú még esés közben újra aktiválta fénykardját, és két jól irányzott vágással lemetszette az Erõ által mozgatott élõhalottak fejeit - a fejetlen torzókat Sven sugárvetõje már könnyedén ízekre szedte.
- Köszönöm. - segített felállni a fiúnak a felderítõ, miközben az agyaras szörny felé pillantott, hátán a jedi köpenyt viselõ barabellel. - Ez érdekesnek ígérkezik..
- Az is.. - nyelt nagyot a közeledõ zombik felé mutatva Ben. A megmaradt élõhalottak láthatóan egyre kevésbé törõdtek a szárnyas qom qae-k és qom jha-k támadásaival, és a torzóikból kicsípett húsdarabokkal mit sem törõdve meneteltek tovább elõre.
Aztán egy tucat zombi eltûnt egy hatalmas robbanásban, a csapat felett pedig hangosan dübörögve elhúzott egy chiss légköri vadász.
- Az erõsítés.. - mosolyodott el Ben . - Narainnak sikerült.
Saba már a küzdelem elejétõl fogva érezte, hogy most végre méltó Prédával hozta össze az Erõ. Elégedett sziszegése hamarosan éles, rövid sipító hangokká mérséklõdött, ahogyan egyre mélyebbre merült az Erõben, igyekezvén kizárni az ellenfélbõl, ebbõl a karmos-mancsos szörnyetegbõl áradó Sötét oldalt, és energiát meríteni a Fénybõl.
Szorosan megkapaszkodott a szörnyeteg hátán, de fénykardjának csapásai minduntalan lepattantak az ide-oda ficánkoló vastag bõrû Préda hátáról. Végül kimeresztett barabel karmaival mart bele a szörnyeteg nyakába, amitõl az fájdalmas vonítást hallatott, és egy Erõ-lökéssel letépte magáról támadóját.
Saba hatalmas bukfencet vetve, a farkát egyensúlyként használva négykézlábra érkezett, és ösztöneitõl vezérelve ismét támadásba lendült - ezúttal már vadászó ragadozóként.
A szörnyeteget meglepte, hogy ellenfele is képes ilyesfajta váltásra. Összekapaszkodva bukfenceztek le a zombik között az imént támadt kráterbe, élõhalottak testrészeit sodorva magukkal. Mindkettõjüket hosszú karmolások borították.
Raistlin valóban nagy hatalmú sith volt, de a zombik irányítása, a vérfarkas-alak és ezzel a különös, nagy erejû jedivel folytatott küzdelem együttesen kezdte felemészteni az erejét. Végül úgy döntött, a három közül a legkevésbé hasznosat adja fel... egy jól irányzott rúgással a kráter másik végébe penderítette támadóját, majd megrázkódott.
Saba döbbenten figyelte, ahogyan az ellenfele elszürkül, majd furcsa hólyagok támadnak a bõrén, mintha szét akarna robbanni... végezetül néhány, csonttörõnek tûnõ átmeneti állapot után egy több, mint két méter magas, díszesen öltözött humanoid férfi állt vele szemben, aktivált vörös fénykarddal.
- Vívjunk meg a klasszikus módon is, Jedi.. - mosolyodott el Raistlin.
Saba is két lábra állt, és újra aktiválta arany színû pengéjét.
- Legyen... érdekesssz Préda lesszel. Ksszhhh...
A második összecsapás ugyanolyan gyors és szinte átláthatatlan volt, mint az elõzõ. Raistlin nagy erejû csapásokkal támadt Sabára, de a kecsesen, szinte kígyószerûen mozgó barabel kitért elõlük, kardja mellett olykor izmos farkával is csapásokat mérve a férfi feje irányába, aki dühödt ordítással lépett odébb újra és újra, kifinomult reflexekrõl tanúbizonyságot téve.
- Érzem benned az Ösztönt, Jedi! Engedd át a Sötét Oldalnak, és akkor olyan hatalmas lehetsz, mint én! Talán még le is gyõzhetsz, és Tied lehet a hatalom az élõk és holtak felett, az én hatalmam! - nevetett fel gonoszul Raistlin, és Erõ-villámokkal bombázta ellenfelét.
- Préda vagy, éssz asz issz maradsz... assz Élõ Erõ Prédája.. - sziszegte Saba, miközben kardjával hárította a villámokat. Már kint álltak a kráterbõl, így Raistlin eltérített villámai saját élõhalottjaiba csapódtak. A sötét nagyúr felüvöltött, ahogyan a fájdalmas visszacsatolás bábjain keresztül átjárta õt is.. és ebben a pillanatban még egy gátat fel kellett oldania az Erõben, hogy ismét ellenfelére koncentrálhasson.
Sven már a sokadik energiatárat helyezte el sugárvetõjében, miközben a mellette lövéseket hárító Ben egyszercsak lehunyta a szemét. Újra hallotta a hangot.
- Ben.. Ben... engedd be a Fényt! - Fedeznél egy kicsit? - motyogta Ben, mire társa odaintett néhány, a közelben újratöltõ, még ép rohamosztagosnak, hogy csatlakozzanak hozzájuk, és formáljanak védõkört a fiú körül. Az ifjú jedi tanonc lehunyta a szemét, és hagyta, hogy az ismeretlen-ismerõs nõi hangból áradó élet keresztülfolyjon rajta, mintha egy távoli világba nyitott volna csatornát..
Raistlin ismét felüvöltött, és Saba újabb csapását hárítva a mezõ másik fele felé pillantott, ahol észrevette a nagy erejû ifjú Jedi kéken fénylõ alakját. Érezte, ahogyan a sötét mágiát, amivel egyben tartotta élõhalott bábokból álló hadseregét, lassan elemészti egy örvényszerû világosság...
A csatatéren szanaszét tántorgó testek egyszer csak megmerevedtek, és visszaomlottak élettelen állapotukba. Néhány szabályosan szétesett, ahogyan a munkára ösztökélt halódó csontok és izmok már nem bírták a terhelést. Raistlin felüvöltött, és gyors léptekben szaladni kezdett Ben felé.
Ezúttal azonban Saba megelõzte. Egy szaltóval a sötét nagyúr elõtt termett, farkával pedig elõre lendített, hogy kigáncsolja ellenfelét. Raistlin azonban számított a támadásra, és oldalazva felugrott, hogy folytassa a fiú üldözését...
Egyenesen bele a barabel kitartott fénykardjába.
A sötét lord megtett néhány lépést, miközben döbbenten fogta az oldalát, ami jó negyven centis vágott seb éktelenkedett. Érezte, hogy belsõ szervei lassan elmozdulnak. Még annyi ereje volt, hogy lassan, egészen lassan megforduljon és döbbenten bámuljon ellenfelére.. az utolsó amit látott, hogy a jedi aranyló pengéje a nyaka felé tart..
Saba elégedett, sziszegõ hangot hallatott a fejetlen holttest felett, mire a mezõn lábadozó katonák éljenzésbe kezdtek.
...
Odafent a sith flottában kisebb mértékû fejetlenség uralkodott. Számos, a hajókon szolgálatot teljesítõ beavatott, egyháztag és funkcionárius megérezte mesterük halálát. A közös harci meditáció egyre gyengült, a hajók sortüzei egyre bizonytalanabbak lettek. A zászlóshajó hídjának legénysége zavartan nézett egymásra. Mintha kicserélték volna õket, hirtelen csak fáradtságot és motiválatlanságot éreztek..
Tsekko elsõ tiszt számba vette a lehetõségeit.. hazatérni vesztesen, sith fõparancsnok nélkül nem tûnt jó ötletnek... vitát kezdeményezni a többi SiSD még életben lévõ kapitányával, hogy most tulajdonképpen ki is a rangidõs, még kevésbé..
- Újabb flotta érkezik! - jelentette be az érzékelõket figyelõ tiszt. - Egy birodalmi formáció!
Tsekko nagyot nyelt. Mivel mindkét fél alkalmazott csillagrombolókat és birodalmi cirkálókat ebben a csatában, ez akár rosszat is jelenthetett, nagyon rosszat. Ilyen hamar visszaért volna Jagged Fel flottája? Talán feladták ismeretlen küldetésüket, hogy a Nirauan segítségére siessenek?
- Azonosítsák a vezérhajót! - Azonosítás pozitív, parancsnok! A Vezérhajó ESB transzponderrel van ellátva! Hívnak minket! Tsekko megkönnyebbült. - Csatornát.
- Itt a Relentless csillagromboló - jelent meg a képernyõn egy fehér fõadmirálisi egyenruhás, ráncos arcú tiszt. - Admirális? - Tsekko meggondolta magát, és mégsem könnyebbült meg. - Átveszem a parancsnokságot a mûvelet felett, elsõ tiszt. Köszönöm az eddigi együttmûködését. - jelentette be Dorja, miközben komtisztjei ügyeltek rá, hogy az adás kimenjen az ESB flotta összes hajójának. - Ez vonatkozik a sith formáció összes többi egységére is. - Nyugtázom.. - jelentette Tsekko. - Uram, jelentést kaptunk a felszínrõl, hogy Raistlin Nagyúr elesett. A felszíni kommandónk kudarcot vallott... természetesen vállalom a felelõsséget... - Már tudok róla, és erre nincs szükség. - biccentett Dorja. - Kezeljük a helyzetet. - Értettem.
A kapitányok sorban nyugtázták a jelzést. Dorja a Bastion-i technikai szolgálat fekete egyenruhás tisztjéhez és saját adjutánsához fordult. - Indítsák a Scimitarokat. Robbanófejeket élesíteni. Biztosítsanak fedezetet nekik a felszínig. Amint a bombavetõk felszálltak, az egész arcvonalon indítsanak lekötõ támadást az ellenfél ellen. Fedeznünk kell a bombázókat. Mi koordináljuk a tûzvezetést. A fõ célpont - mutatott saját egységének testvérhajójára a Kéz formációjának közepén - a Right to Rule. - Értettem! - Jelentsék, ha megindult a formáció.
Dorja visszavonult a hídról, hogy a minden csillagromboló alapfelszereltségének számító szomszédos eligazítóterembe lépve fáradtan leüljön az egyik székre. Már öreg volt a frontszolgálathoz. - Most már magán múlik, Admirális, hogy visszaállítja-e a Sith Birodalom becsületét ebben a szektorban... - hangzott fel egy reszelõs hang az asztal másik végébõl.
Dorja ijedten felpattant. amennyire fáradt ízületei engedték, és az oldalfegyveréért nyúlt. Úgy tudta, senki nincs rajta kívül a szobában.. döbbenten konstatálta, hogy a fegyvere be van ragadva a tokjába, mintha valami láthatatlan Erõ préselné oda. Ah, gondolta. Hát így állunk.
- Nagy reményeket fûzök magához, Admirális. - mosolyodott el az asztal másik végén ülõ Hegyi Öreg.
|
|
|
Nirauan
Jan 14, 2013 19:08:15 GMT 1
Post by sithlord on Jan 14, 2013 19:08:15 GMT 1
Randall Flagg a Sötét ember, a háttérből figyelte a csatát, amelyben egyik bábúja meghalt. Ő volt az a titokzatos Sötét, akivel mind Wenthar mind pedig Waranous találkozott. A Sötét Embert senki nem láthatta a harcoló felek közül, ahhoz Ő túl halvány volt, ez a legjobb szó rá. Ajkain gyilkos vicsorgáshoz hasonló mosoly jelent meg. Ujjain fekete karmok jelezték, hogy tulajdonosuk nem ember.
Elégedett volt a dolgok jelenlegi alakulásával. Egy ősi nép tisztelte őt istenként, pedig a valóságban nem volt az... de egy kicsit mégis az volt. Ő volt a sötétség amely kioltja a haldoklók szeméből a fényt, ő volt a lesújtó penge amely véget vet értékes életeknek. Ő maga volt a Sötétség...
Számtalan világgal állt kapcsolatban, ahol mind másnéven ismerték. Egy világban ő volt Flagg, aki egybekovácsolta a túlélő gonosz seregeket, egy másikban fekete mágusként ölte meg az ütődött királyt és juttatta börtönben ennek a fatyú fiát. Megint egy másik világban ő volt a Sötét Úr, aki rettenetes seregeknek parancsolt. Ebben a világban pedig ő volt Yammka a Gonosz Isten. Mégis legjobban az eredeti nevét szerette: Flagg.
Tömör és rövid, mégis erőteljes Név ez. Igazándiból már arra sem emlékezett mikor született. Valamikor az idők hajnalán születhetett, de már nem emlékezett rá, honnan jött. Most azonban itt volt, és hamarosan változások lesznek. Hogy jók e vagy rosszak azt nem tudta, de annyit tudott hogy az a kurva nem fogja elérni a célját. Minden zsigere azt súgta hogy a Fény küldötte, Jaina itt van a közelben. Ez pedig módfelett felbosszantotta. Most azonban, ahogy elkezdett szimatolni a csatában elhullott emberek és zombik hullájának kesernyés szagától nehézzé vált levegőben, valami mást is megérzett... Valamit ami nagyon kedvére való volt.
Egy újabb járvány készülődik, amit egy tehetetlen és kegyetlen szolgája fog szabadjára engedni. Dorja...igen ő talán megteszi amire rendeltetett. És elszabadít valami pusztítót! A Sötét ember elunta a csatát és úgy döntött távozik, de előtte itthagy egy kis meglepit. Kezét felemelte amelyben egy fiola jelent meg, természetesen a harcolók ezt nem vették észre, mivel mint említettem Flagg szinte láthatatlan volt, majd összeroppantotta. Szabadon engedve a tartalmát, amely egy igen kegyetlen vírustörzs volt. Amely kombinálódva a Dorja általl birtokolt másik vírussal, gyilkos elegyet alkot majd. Kedvére valót...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jan 19, 2013 0:20:13 GMT 1
Egy újabb szakasz Sith vadászgép húzott el közvetlenül a Right to Rule hídjának páncélozott plexije elõtt, és Wiegand ösztönösen lehúzta a fejét, várva a robbanást, ami végül nem következett be. A Sith Birodalom flottájának második támadása sokkal pontatlanabb tûzvezetéssel, de taktikusan, a védelem gyenge pontjaira koncentrálva zajlott.. az újonnan érkezett csillagrombolók, melyek közül nem egy néhány évvel ezelõtt még egy alakzatban harcolt Wiegand hajóival a szövetségi krízis idején, most az SiSD-kel összezárva kitartóan nyomultak elõre.
A védelmi vonal másik végén egy Golan platform és egy Dreadnought felrobbanása jelezte, hogy a támadó bombázók sikerrel jártak.
- Tábornok, ellenséges bombázók tartanak a felszín felé! - jelentette az ügyeletes tiszt.
- Értesítsék a Kéz erõdjét, hogy küldjenek ellenük vadászokat! Kitérõ manõver! - Wiegand figyelme ismét az ûrcsata felé fordult, ahogy néhány kisebb ellenséges ágyúnaszád megközelítette a zászlóshajóját.. a tábornok kezdett aggódni. Arra számított, hogy a Sith vezetés felszíni kudarca után, amelyrõl már jelentést kapott, az ellenséges flotta visszavonul. Az újabb Bastion-i erõsítés azonban meglepte.. Úgy tûnt, valaki tényleg le akarja zárni ezt a küzdelmet.
- Kezdjék meg az evakuációs transzportok indítását. - fordult végül a kommunikációs tiszthez. - Ha elhúzódó ostromra kell felkészülnünk, akkor itt az ideje, hogy elkezdjük a táborok kiürítését.
- De uram... Fel tábornok engedélye nélkül... - Nem érdekel a tábornok engedélye! - Csattant fel Wiegand. - Az a sok civil csak zavarja a mûveleteket a felszínen! Az sem érdekel, ha hetekig kell szobrozniuk a Chiss határon! Csinálják!
- Igen.. igenis, uram!
...
Amint Dorja ismét felpillantott az Öregre, meglepetten konstatálta, hogy már nem volt a teremben. Ismét egyedül meredt a hosszú tárgyalóasztalra. Végül megrázta a fejét és az asztal alatti egyik fiókból elõvett egy gyógyszeres fiolát. A serkentõtõl azonnal érezte, hogy energia árad szét a testében.
- A Scimitarok átjutottak, admirális! - jelentette a Relentless elsõ tisztje, amint az idõs parancsnok visszatért a hídra.
- Nagyszerû. - mosolyodott el Dorja, igyekezvén elfelejteni az elõbbi kis közjátékot az eligazítóban. - Akkor kezdjék meg a reagensek szétterítését!
...
Ben és jedi társai éppen az utolsó sebesült katonát segítettek felhelyezni a chiss felderítõk robogói mögé erõsített antigrav szánok egyikére, amikor a tudata sarkában kellemesen bizsergetõ hang ismét megszólalt... vagy inkább felsikított...
Ben a tarkójához kapott, aztán egy pillanatra elsötétült elõtte a világ.. amikor kinyitotta a szemét, Saba sárgás-pikkelyes hüllõszerû tekintete meredt rá aggódva. - Igenccszaak elfáradhattál, ifjú Sszkywalker... - helyezte karmos kezét a fiú homlokára a barabel. - Talán megpihenhetnél a vadássszat után... - Igen... azt hiszem... - Ben hosszan pislogott, majd felpattant. - Nem! Sietnünk kell! - Mi történt? - lépett a jedik mellé Stev. A távolban felhangzó vijjogásra azonban megperdült, és kezét a sisakba épített kommunikátorhoz érintette. - Ismételje... vettem..
Majd visszafordult Ben felé. - Bombázók tartanak felénk, ellenséges transzponderkód! A vadászaink rajtuk vannak, de el kell tûnnünk a nyílt tereprõl! - Sszóval mégisszcsszak megpróbálják megszemmiszíteni a generátort.. - sziszegett idegesen Saba. A sok halál, a vérontás, mintha egy pillanating hiábavalónak tûnt volna.. egy jó vadászat a semmiért. - Nem.. ez valami... rosszabb... sokkal rosszabb! Menekülnünk kell! - pillantott a többiekre sürgetõen Ben. - Azonnal!
A többiek meglepetten pillantottak a fiúra, aki nem is olyan régen váratlan, igazi Skywalkerhez méltó akciójával megmentette õket. - Talán ha együttes erõvel pajzsot vonnánk a generátorok köré.. - jegyezte meg az egyik fiatalabb jedi. - Nem értitek! - kiabált most már magán kívül Ben és a katonák felé integetett. - Azonnal mennetek kell!
- Még nem fejeztünk be a.. - lépett melléjük Narain a robogók mellõl, majd a fák koronája fölé pillantott... déli irányból három hengeres törzsû, csapott ikervezérsíkú TIE Scimitar tûnt elõ, oldalukon a Sith Birodalom jelvényével. A nyomukban száguldó két, a Kéz kék öklét viselõ chiss vadászgép sortüzei eltalálták a trió két szélsõ tagját, amelyet sûrû fekete füstcsíkot húzva fordultak ki a jedik és bajtársaik fölül.. a harmadik azonban elszáguldott felettük, majd nem törõdve a kézifegyverekkel vadul tüzelõ katonákkal, szürkésfekete, csillámló felhõt bocsátott ki magából, aztán eltûnt egy magaslat mögött. A két chiss vadász a nyomába eredt.
Ben szinte bénultan meredt a felhõre, majd kezét az ég felé fordítva, egész testében remegve felnyögött. - Nem megy... túl sokan....
És akkor végre Saba is megérezte. A felhõ, bár önmaga nem az Erõ kreálmánya volt, szinte ontotta magából a sötétséget. Veszély veszély veszély.... - Igasssza van! Fusszaatok! - kiáltott a katonák felé, de akkor már késõ volt.
A csillámló anyag, amint embert vagy jedit ért, szürkés, porszerû bevonattá alakult, ami lepergett a köpenyekrõl és a vérrel és mocsokkal borított, már csak nyomokban fehér rohamosztagos páncélokról. Amikor azonban a chiss katonák kezére és arcára ért, amit nem védett semmi, vöröses folyadékká változott, ami beszivárgott a kék bõrû humanoidok száján és szemein. A körülöttük repdesõ életben maradt qom qae-k és qom jha-k éles rikácsoló hangot hallattak, ahogyan õket is beborította a csillámló anyag, majd a földre zuhantak.
A Ben és társai mellett álló Narain, aki egy sérült, a robogóra kötött szánon fekvõ bajtársát próbálta védeni a testével, megtántorodott, ahogyan a csillámló anyag az õ nyakát és arcát is belepte. Velõtrázó üvöltést hallatott, majd kezeivel marni kezdte saját arcát és szemeit, mígnem vér serkent ki ujjaiból és szemgödreibõl. - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Aztán egy pillanatra csend lett. A jedik és a rohamosztagosok egymásra néztek. A chissek és az õshonos madárvilág lényei egymás után, tompa puffanásokkal a földre zuhantak.
Ben a köpenyén maradt porszerû anyagra pillantott. Megdöbbenten tapasztalta, hogy a harc közben szerzett sérülései révén az anyag beszivárgott a ruhája alá is... mégsem érzett sem fájdalmat, csak némi múló viszketést, ahogyan a por lepergett a kezérõl is.
Aztán hirtelen bevillant egy kép.. tisztán látta Jainát, amint egy föld alatti járatban áll, körös-körül halott, rovarszerû idegenekkel... visszaemlékezett unokanõvére elbeszélésére arról, amikor a Maradvány még Caedus csatlósaként megtámadta a Verpinek központi bázisát a Roche rendszerben...
- Biofegyver... genetikai kódolást használnak..- fordult a jedikhez. - Ha az egész légkörben szétterítik... - Nem.. van még másssz isssz.. - pillantott Saba a földön fekvõ élettelen Narainra.
A test megmozdult. És megint.
- Na jó. - döntötte el magában Ben a kérdést. Fájdalmas volt végignéznie, hogy mit mûvelt a Sithek - vagy talán bastioni csatlósaik - lelketlen fegyvere azzal, akit az elmúlt napokban barátjának, bajtárásnak ismert meg, de a Gárdában töltött évek alatt elsajátított drill megtette a hatását. - Mindenki a mûködõ gépekre! Azonnal visszatérünk a központba! Gyerünk!
- Meg... megerõsítem.. - nyögte a döbbenettõl félig megbénult Stev a katonák felé.
A jedik és rohamosztagosok felpattantak az erõsítéssel érkezett robogókra, és miközben hátrahagyták a véráztatta mezõt, egyre több és több élettelen chiss és qom jha teste kezdett mocorogni..
|
|
|
Nirauan
Jan 19, 2013 13:03:17 GMT 1
Post by sithlord on Jan 19, 2013 13:03:17 GMT 1
A Nirauani csata a Jedik vereségével végződött, azonban valaki számára nagyon is sikeresnek bizonyult. A Sötét Embere számára nagyon is jól alakultak a dolgok. Mert legyen bármennyire genetikusan kódolva is a reagens amit Dorja szórt szét a felszínen, a Sötét Ember mágikusan létrehozott vírusával kombinálódva, gyilkos elegyet hozott létre.
Miután a Jedik eltávoztak, a holttestek lassan mocorogni kezdtek. A már halott végtagok újból életre keltek, és tapogatózva kutattak valami után, ami ehető. A halott katonák lassan talpra kászálódtak, szemük értelem nélkül csillogott, hiszen a szó legteljesebb értelmében halottak voltak. A feltápászkodott élőhalottak hörögve-morogva indultak el az élők irányába, akik hamarosan majd csillapítják éhségüket...
A Nirauan orbitján...
Dorja hajójára, ahol a Hegyi Öreg is tartózkodott, megérkezett a túlélő Tie vadász, amely a gyilkos reagenst szétterítette. A pilóta nem is tudott róla, hogy a Sötét Ember jóvoltából gyilkos kór hordozója volt. A reagens és a mágikusan létrehozott vírus kombinálódott elegye gyilkos kórokozóvá álltak össze. És ami még ennél is szörnyűbb volt, ez a vírus mágikus úton létrehozott volt, így nem tudták kimutatni a különböző bioszkennerek, amivel a visszatérő pilótát ellenőrizték. Tak Skein életéből, mert így hívták a pilótát, már alig 48 óra maradt. Hamarosan azt fogja észrevenni, hogy az influenzához hasonló tünetek jelennek meg rajta, majd lassan, amikor a vírus eléri a központi idegrendszert, tébolyodott állattá változik, egy értelem nélküli gyilkos géppé, amely majd másokat is megfertőz.
Kézfején kicsiny seb volt, akkor sérült meg amikor a reagenst tartalmazó egyik kis tartály leesett a rögzítő kapcsokról még a kilövő hangárban, ahol a parancsra várakozott és darabokra tört.
Órákkal ezelőtt Tak éppen a kis vadászban várakozott a kilövési parancsra, amikor megtörtént a baleset. Maga sem értette hogyan, hiszen százszor, ezerszer is leellenőrzött mindent. A baj azonban megtörtént, amit sürgősen orvosolnia kellett és mivel nem kellett tartania attól hogy a reagens, amely szétszóródott a hangár padlóján, különösebb veszélyt jelent majd ránézve, kipattant a vadász fülkéjéből, majd gyorsan összetakarította a maradványokat. A Sith Birodalom nem tűri el az efféle baleseteket, még akár szabotázzsal is megvádolhatják! Az pedig az életébe is kerülhet.
Az egyik nagyobb darab törmelék azonban, amelyen némi reagenst tartalmazó por is volt, megsértette a kézfejét. Apró de kellemetlen karcolást ejtve rajta. Akkor nem törődött vele, pedig kellett volna, de úgy gondolta, hogy a kifejezetten genetikus kódra behangolt vírus, neki nem árt majd. Rosszul tette... A reagens máris bejutott a véráramba és várakozott. A halálos párjára aki a Nirauan felszínén várta egy jó kis vírusos boogiera!
Abban a hangárban ugyanis tartózkodott még valaki. Aki elintézte, hogy az a bizonyos tartály leessen és összetörjön. Csupán egyetlen aprócska mágiára volt szüksége Flaggnek ahhoz, hogy a tartály rögzítő kapcsát tönkretegye. Miközben kárörvendően nevetett magában, arra gondolt hogy a dolgok mennyire egyszerűbbé válnak, ha a katonai előírásokat kihasználja. És nem is csalódott! Az ostoba pilóta képes volt kiszállni, hogy eltüntesse a nyomokat, amik a balesetről árulkodtak. Hiába a félelem nagy úr, ezt ő Flagg mindenkinél jobban tudta.
Azt maga Tak Skein sem gondolta volna, hogy a két Chiss vadász, ami a nyomába eredt pont a pilóta fülke plexijét lövi darabokra. Ezen kívül más sérülést nem szenvedett el, gyorsan felvonta a pajzsot amelyet pont ilyen célra találtak ki majd elindult vissza az anyahajóra. A pajzs megvédte őt a kellemetlen űrbéli hidegtől de egyvalamitől nem. Attól a pár aprócska vírustól, amely azalatt a pár tizedmásodperc alatt kúszott be a pilótafülkébe, mialatt ő az üldözőitől menekült és felvonta a pajzsot, amit már a csata előtt meg kellett volna tennie. Maga sem értette miért nem tette már meg ezt az aprócska dolgot. A Sötét Ember vírusa, a levegő útján megtalálta azt amit keresett. Egy gazdatestet... Senki nem tudhatta, hogy ez a véletlenek összejátszása vagy más volt e. Egyvalaki azonban tudta az igazságot. Flagg...
Tak Skein így a nehéz csata után holtfáradtan és kimerülten rogyott le a szállásán lévő priccsre. Szervezetében pedig már dolgozott a halálosan gyilkos kórság, a Sötét Ember ördögi találmánya...
|
|
|
Nirauan
Jan 24, 2013 23:30:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 24, 2013 23:30:50 GMT 1
Ben az egyik élen haladó robogóról figyelte, ahogyan egy bizonytalan röptû, szinte szlalomozó qom jha elsuhan felettük, majd nekiütközik a Kéz jellegzetes alakú, öt tornyú erõdjének külsõ falát borító köveknek, szinte teljes sebességgel. A nyaktörõnek tûnõ ütközés után a madárszerû lény egy ideig kõként zuhant alá, majd eltûnt a bokrok között.. pár pillanat múlva azonban kiemelkedett a sövénybõl, majd fülsértõ kiáltást hallatva vonszolni kezdte magát...
Mindez pedig láthatóan nem izgatta a két, szinte mozdulatlan õrt, akik a Kéz erõdjébe vezetõ bejáratot õrizték...
Ben kiterjesztette az érzékeit, miközben a siklókból és robogókból álló konvoj, élükön Stev motorjával és a jedikkel lelassított, hogy besoroljon az erõdbe vezetõ, aknákkal és biztonsági hálóval védett útra. Az ifjú jedi sem a repülõ lényt, sem a chiss õröket nem érzékelte az Erõben.. mintha két holttest állt volna ott, vagy két...
Abban a pillanatban, hogy Ben felemelte a kezét, Saba is felszisszent. - Yuussszhan Vong? - pillantott kérdõen, sárgás tekintettel az õrökre. Ben összevonta a szemöldökét. Még meg sem született akkor, amikor az idegenek lerohanták a galaxist, de õ is hallott azokról az oglith maszkokat, ezeket az egész testre boruló fedõrétegeket viselõ Vong ügynökökrõl, akik így szivárogtak be a galaxis békés népei közé, hogy aztán az invázió elõtti pillanatban zavargásokat robbantsanak ki, vagy éppen szabotázzsal akadályozzák meg a civilek menekülését az inváziós erõk elõl. Csak egy módon lehetett felfedezni õket - egy jedi számára észlelhetetlenek voltak az Erõn keresztül...
Az õrök azonban, így jobban "belegondolva", nem csak, hogy nem voltak ott az Erõben, de mintha valami büdös lyuk támadt volna a helyükön, amibõl csakúgy áradt a halál. - Állj!! - kiabálta be végül Ben a komba. Elkéstünk, gondolta aggodalmasan. - Mi történt, Ben? - Stev hangja volt, a felderítõ éles kanyarral megkerülte a konvojt. - Nem mehetünk közelebb! A bioreagens elérte a központot is!
Ebben a pillanatban mintegy megerõsítésként velõtrázó sikoly hangzott fel a bejárat fölött magasodó ablakok egyikébõl, majd egy humán nõ repült ki az egyik ablakon. Saba kinyújtotta karmos kezét, hogy az Erõn keresztül elkapja, és gyengéden leeresztette eléjük a fûbe. A nõ zavartan pillantott körbe-körbe.
- Mindenütt ott vannak... élnek! - Adjanak neki egy nyugtatót!- rendelkezett Stev, majf visszapillantott Benre. A fiú ki tudta venni a borzadályt még a sisak plexije mögött is a férfi szemeiben. - Mi ez? - Javaslom, keressünk egy transzportot, és hagyjuk el ezt a bolygót, mielõtt kiderül... - De hát nem hagyhatjuk itt a többi menekültet! Ez a bázis a Kéz szíve, a Birodalom utolsó bástyája! - kiáltott fel valaki a konvojban ülõ sebesültek közül. - Ez a bástya elesett.. - hajtotta le a fejét Ben, és egyszerre olyan öregnek érezte magát, mint az apja. - Talán még nem látszik, már megtörtént. - Dehát ezért vagytok jedik, tegyetek valamit! - Tessszünk isssz... - sziszegte közbe Saba. - Kivisszünk téged innen.
...
Odafent az egyre intenzívebb támadás alatt álló Right to Rule fedélzetén Wiegand tábornok komjára végül befutott az a hívás, amit már vagy negyed órája várt. Amióta kiadta a parancsot az evakuációra, számított rá, hogy elõbb-utóbb valamelyik kékbõrûnél lent elpattan a cérna. - Shawnkyr tábornok parancsnoki központja jelentkezik, uram. - jelentette a kommunikációs tiszt. - Gondoltam. - bólintott Wiegand. - Kapcsolja..
Amint a legénységi árokban dolgozó ügyeletes kézjellel igazolta a kapcsolat létrejöttét, Wiegand a holovetítõ rács felé fordult. - Tábornok asszony, vártam a hívását. Tudnia kell, hogy a parancsot saját hatáskörben... - Vigyenek ki minket innnneeeeeeeeeeeen!!!
Wiegand döbbenten meredt a fiatal, kölyökképû, valószínûleg a Birodalmi Akadémia utolsó nem ESB-tetoválásos évfolyamából kikerült technikus hadnagyra, amint vérzõ fejjel meredt a vonal másik oldaláról a csillagromboló parancsnokára. - Mit jelentsen ez? Mi az azonosítási száma! Hol van Shawnkyr tábornok?? A holovetítõ képébe benyúló kék, begörbült ujjú kéz megadta a választ. A technikus kétségbeesetten feljajdult, ahogyan a nyakára fonódó marok megrántotta, majd véres húsdarabokat tépett ki a nyakából. Wiegand hátrahõkölt.
A képernyõn végre megjelent a bázis chiss parancsnoka, Jagged Fel bajtársa és helyettese. A nõ azonban nem hasonlított arra, akit Wiegand rövid Kéz-beli szolgálata alatt megismert. Haja csapzottan lógott, egyenruhája tépett volt, természetellenesen, darabosan mozgott, eredetileg vörös szeme pedig kékesszürkén, élettelenül csillogott. Rámeredt a birodalmi tisztre, mint aki még nem látott élõ egyenruhást, majd fülsértõen felvisított, és egyik karmos, véres kezével elõrelendült, mintha csak át akart volna nyúlni a hálózati kapcsolaton, hogy megragadja Wiegand torkát...
A vonal megszakadt.
A tábornok érezte, hogy kiveri a víz. A segédtisztjéhez fordult.
- Minden menekülõ hajót vonjanak karantén alá.. senki nem szállhat át a csatahajókra.. - És a hiperhajtómû nélküli egységek? - fehéredett el a tiszt. - Azokat sorsukra hagyjuk, nem érdekel! Gyorsítsák meg az evakuációt! - Wiegand egyre inkább úgy érezte, mintha a zsigerei súgták volna neki; akár elveszítik az ütközetet az ûrben, akár nem, el kell hagyniuk ezt a rendszert, minél elõbb...
...
Dorja admirális éppen a biofegyver szétterítését jelzõ grafikonokat figyelte, amikor hívás érkezett az egyik kísérõ SiSD-rõl, a Nihilus-ról. - Kezdjék meg a második hullám leküldését... hamarosan a generátorokat védõ összes katona harcképtelen lesz! .... Igen, itt Dorja. - Itt Trollus parancsnok beszél.. - jelentkezett be egy légzõkészüléket viselõ gand. - Elnézést a zavarásért uram, de van itt egy kis.. egészségügyi probléma...
|
|
|
Nirauan
Jan 31, 2013 17:09:20 GMT 1
Post by sithlord on Jan 31, 2013 17:09:20 GMT 1
A Nirauan orbitján, Dorja hajóján:
Tak Skein egyre rosszabbul érezte magát. Már órák óta kínozta a folyamatos fejfájás ami elég magas lázzal is járt. Jelenleg a gyengélkedőben feküdt, mialatt az orvosdroid különféle injekciókat adott be neki. Csupán két asszisztens tartózkodott a homályosan megvilágított gyengélkedőben, egy férfi és egy nő. Közönyösek voltak betegük bajait illetően, hiszen ez csak egy egyszerű Taygetai influenza lehet. Skein azonban sejtette, hogy annál azért kicsit komolyabb a baj...
Pulzusa hirtelen az egekig szökött és szinte alig kapott levegőt. Megszólalni sem tudott. Az asszisztensek most sem törődtek nagyon vele. Skein orra hirtelen vérezni kezdett majd a férfi megdermedt, mintha lefagyasztották volna. Ez azonban mindössze pár percig tartott. A férfi bőre, hirtelen észvesztő tempóban rohadni kezdett, felszínén elszíneződött foltok jelentek meg. A lény ami egykoron Tak Skein volt, most hirtelen életre kelt. Szemein homályos hártya jelent meg, majd őrülettől csillogva izzottak fel, miközben ajkait morgó torokhangok hagyták el, ahogy megérezte az élő prédát.
-Mi a faszom... -mondta az egyik asszisztens, jelen esetben a férfi, de csak ennyire tellett tőle. A zombivá alakult Skein ráugrott és máris mohón tépni kezdte a szerencsétlen nyaki ütőerét, majd amikor az immár halott férfi a földre esett, rávetve módszeresen belezni kezdte. Undorító hangok keretében fogyasztotta el az élő, vérvörös színű húst és beleket. A nő sokkot kapva húzódott a labor egyik sarkába, majd lekuporodott és sírdogálni kezdett. Nem tett semmit. Pedig megnyomhatta volna a riasztógombot, amely idecsődített volna vagy egy tucat rohamosztagost. Hogy miért nem tette meg, amit kellett volna, az már örök rejtély maradt.
A zombi rávetette magát a nőre és első körben leszakította a bársonyos melleket, amelyek annyi férfit boldoggá tettek, majd azok az iszonyatos karmok behatoltak a mellkasba és kitépték a szívét. A nő arcára odafagyott a rettenet, gusztustalan mementóként, és miközben immár halott fénytelen szemei egyre csak az egyik sarokba meredtek, a zombi táplálkozott, belőle...
Három órával később, a zombi megfertőzött legalább három embert a szektorban, majd amikor ezek zombivá alakultak, még legalább tíz embert. Katonák nem tartózkodtak ebben a szektorban, minek kellene ide katona, a gyengélkedőre? Valamilyen titokzatos módon a kommunikációs rendszerek meghibásodtak, így a többi szinteken nem tudott senki semmit arról, ami a C 34-45-ös szinten történik.
A nap végére, valamennyi szektorban tartózkodó ember zombivá változott, a számuk közel kétszáz volt... Amint említettük, itt nem tartózkodtak katonák, csak civilek és orvosok, valamint azok a karbantartók akik szerencsétlenségükre pont itt tartózkodtak...
A vírus, amely kiváltotta Skeinnél az átváltozást, a légszűrők miatt szétterjedt szinte az egész hajón. Pár órával később sokan fognak majd megfázáshoz hasonló tüneteket produkálni...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 1, 2013 22:42:20 GMT 1
Dorja éppen immár a harmadik csatahajó ügyeletes tisztjét hallgatta az interkom - holocsatornán.. egyre több hajó jelentett egészségügyi vészhelyzetet a gyengélkedõbõl, vagy a hangárból, és kiváltak a harcoló alakzatból, hogy a többi romboló védelme alatt, az ellenségtõl távol kezeljék a problémát. Az öreg admirálisnak egyre rosszabb érzése lett a dologgal kapcsolatban, amikor belépett a kommunikációs szobába a Relentless elsõ tisztje.
- Uram, elnézést.. - Igen? - Befejeztük az egészségügyi vészhelyzetet jelentett hajók taktikai adatainak kiértékelését.. - a férfi arca sápadt volt, szipogott. - És? - Mindegyik a fedélzetére vett néhányat a légköri bombázásból visszatérõ Scimitarokból, uram.
Dorja a tisztre, sápadt arcára, és az orrából folydogáló váladékra pillantott, majd keze óvatosan a sugárvetõjére csúszott az asztal alatt. - Parancsnok.. egy kérdés.. mi is vettünk a fedélzetre Scimitart? - Máris utánanézek uram. - lépett közelebb amaz bizonytalanul a terminálhoz. Dorja ösztönösen hátrált. - Igen... úgy tûnik, uram, egyet. Skein hadnagy gépét. A hadnagyot a gyengélkedõre... krrhh....
A férfi megtántorodott, és egy pillanat múlva a terminálra borult. A szája sarkából vér folyt. Amikor ismét felemelte a fejét, a tekintete szürkés, élettelen volt. Gurgulázó hangot hallatott, és kinyújtotta egyik karját Dorja felé...
Az admirális sugárvetõje egymás után több vörös, pulzáló sugarat küldött a tiszt arcába. Égett szag terjengett a szobában, a férfi teste pedig füstölögve a padlón rángatózott. Dorja a szoba másik végébõl beleeresztett még néhányat, majd leemelt a falon lévõ szekrénybõl egy arcra erõsíthetõ gázálarcot, amelyet tûz, vagy levegõszivárgás esetére készítettek oda a hajó legfontosabb tisztjeinek, és felcsatolta.
- Nem hiszem el.. - motyogta. - Megölöm azokat a barmokat a biorészlegnél... - végül remegõ kézzel aktiválta a komot, a csatornát a hajó rohamosztagos parancsnokának frekvenciájára állítva.
- Itt Straub ezredes. - szólt bele egy reszelõs hang. - Ezredes, itt Dorja. - Szolgálatára, kapitányom. - Straub majdnem egyidõs volt az admirálissal, az endori csata óta szolgáltak együtt ezen a hajón. Straub és rohamosztagos hadosztálya a végletekig lojális volt Dorjához, egyként és kérdés nélkül csatlakoztak az ESB-átálláskor is a kapitányukhoz hû emberekhez, hamar a Sith Egyház híveinek kezére juttatva a csillagrombolót Fel híveivel szemben.
- Rendeljen el általános vészhelyzetet az egész hajón! Elképzelhetõ, hogy a felszínen bevetett bioreagens a levegõbe került, vagy mutálódott... - sorolta száraz hangon Dorja. - És azonnal küldjön ide egy osztagot! Készítsék elõ a siklómat! - Hermetikus lezárás, értettem. - nyugtázta a parancsnok. - Készültségbe helyezem a csapatot. - És ezredes... - Uram? - Akin nem volt sisak a körletükben, azzal vigyázzanak. Veszélyes lehet. Rövid szünet után a tiszt nyugtázta.
- Értettem...
Dorja lezárta a kommunikációs körlet ajtaját, majd aktiválta a távolsági csatornát. - Parancsnoki híd! Melyik a legjobb állapotban lévõ rombolónk, amelyiknek nincsenek felszíni bombázói? - Az Arcturus nehézcirkáló, uram.. - jött nem sokára a válasz. - Azonnal hívják! Tájékoztassák, hogy áthelyezzük a zászlót! - Máris, uram... uram... várjon...
A komtiszt szavait valamiféle hörgés, szuszogás szakította félbe, majd a háttérben felüvöltött valaki, és felvisított egy sziréna.
Dorja kikapcsolta a komot, és rezignáltan meredt a zárt ajtóra, sugárvetõjével játszadozva. Az elsõ tiszt testét szinte szénné égették a lövedékek, így attól már nem kellett tartania.... de ha õbenne is terjedni kezdett mára reagens, akkor mi van?
Dorja elképzelni sem tudta, mi történhetett. A birodalmi biofegyverek a galaxis legjobb, legbiztonságosabb eszközei közé számítottak, a Yuuzhan Vong, vagy a chiss biotechnika kifinomultságával vetekedtek, amelyrõl a Szövetség ügynökei álmodni sem mertek volna.. Dorja kizártnak tartotta, hogy ekkorát hibázott volna valaki.. az asztal végére meredve azonban eszébe jutott a látomás. A csuklyás öreg képe, kezében valami tégelyszerû dologgal, majd ahogyan az alak nyomtalanul eltûnt.
Az admirális nagyot nyelt. Remélte, hogy a csata, ami a Sith Birodalom és vele együtt a Bastion új urainak legnagyobb gyõzelme kellett volna legyen, nem a katasztrófájuk, a vég kezdete lesz...
Valami dörömbölni kezdett az ajtón. Dorja most már azt is remélte, hogy a rohamosztagosok idõben érkeznek. Nagyon remélte...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 2, 2013 19:11:20 GMT 1
Egy újabb transzport emelkedett fel a levegõbe, kikerülve a Kéz erõdjének legszélsõ tornyát, amelybõl több helyen is füst szállt fel. Néha egy-egy, az átlagosnál hangosabb rémült kiáltás verte fel a dzsungelt, miközben a hevenyészett leszállóplatformon sérültek és menekültek tömegei próbáltak feljutni a siklókra és teherhajókra.
A platform szélén kettõs szögesdrót mögött, konténerekbõl felállított õrposztokon álltak a Kéz rohamosztagosai - legalábbis azok, akik nem a chissekhez, vagy valamelyik másik olyan fajhoz tartoztak, akiket megtámadott az ESB bombázóinak biovírusa. Õk ugyanis már az erõdben, vagy a környezõ fák között tántorogtak vérzõ arccal, egyre vadászva a még ép, a csapatoktól leszakadt katonákra és civilekre.
Ben tudta, hogy csak idõ kérdése, és le fogják rohanni ezt a platformot is.
Az ifjú jedi a menekültek és a sérültek csoportjai között járt-kelt, igyekezvén minél elõbb kiszûrni, hogy nincs-e közöttük furcsán viselkedõ. A többi jedi is szétszóródott, egyesek a védelmi vonalnál segédkeztek.
Saba egy idõsebb nõ fölé hajolt, aki hangosan tüsszögött egy hevenyészett priccsen. - Talán másssz betegsszégek is megtámadtak az erdõt, ifjú Sszkywalker... - fordította felé sárgás szemeit. - Az utolsó egységek is visszatértek a külsõ táborokból. - nézett végig a jobbára már csak emberekbõl és néhány, rezisztensnek tûnõ idegen faj képviselõibõl álló tömegen Ben. - Már nem sok maradt, amit, vagy akit meg lehetett volna menteni. - Fel kell gyorssszítanunk assz evakuássziót. - bólintott a barabel. - Essz a nõ issssz...
Ben egy pillanatig kérdõn meredt alkalmi mesterére. A kérdéses nõ nagyon is humán volt, elméletileg nem kellett volna, hogy hasson rá a biofegyver. Valamit azonban mégis...
- Vigyázz! - kiáltotta arrébb egy katona, majd az erdõ szélén felüvöltött az elsõ sugárvetõ. - Essz itt majd szegít nekik. - pattant fel ruganyosan a barabel.
Ben egy pillanatig egyedül maradt a nõvel. Kezét a homlokára tette. - Ne aggódjon.. kivi.. - kezdte volna, de meglepõdött, ahogyan hirtelen a nõ egyik keze elõrelendült és a karjára fonódott. Nem érzékelt semmit, csak..... A tarkójában érzett bizsergés döbbentette rá, hogy baj van. Az Erõnek köszönhetõen szinte lelassult körülötte az idõ. Jól látta, ahogyan a nõ tekintete egyik pillanatról a másikra felhõssé válik, szája kinyílik, majd megpróbál ráharapni Ben csuklójára. A fiú az Erõ révén lefejtette magáról a kezet, és hátrébb lökte a nõt.
Körülöttük kisebb zûrzavar támadt. A betegek és sérültek hátrébb húzódtak. - A jedi volt! A jedi megmérgezte! - kiáltotta valaki a tömegbõl. Ben rázta a fejét. Egyre inkább hatalmába kerítette az ijedtség... ott érezte a nõben a gonosz erõt, azt a halott valamit, ahogyan az itteni repülõ lényekben és Narainban is, mielõtt elhatalmasodott rajta a betegség, de valahogy mégis más volt. - Nem én voltam...
- Állítsátok meg! Ben tudta, hogy ha nem tesz valamit, hamarosan kitör a pánik. A nõ eközben feltápászkodott, és bizonytalan léptekkel, hörögve elindult a mellette fekvõ beteg felé. A rohamosztagos egyik karja helyén füstölgõ csonk helyezte, hogy az asszaszinokkal vívott harcban õ húzta a rövidebbet. Most kétségbeesetten próbálta feloldani az ágy rögzítõ energiakapcsait, hogy szabadulhasson. - Segítség!
Ben az Erõvel megpróbálta egy helyben tartani a nõt, de az hirtelen meglepõen erõsnek és gyorsnak bizonyult. Végül, mielõtt elérhette volna áldozatát, Ben döntött.
A fénykard villanása villámgyors volt, és az imént még betegen fekvõ nõ feje földre hullott. Szája szélén természetellenes színû, fekete folyadék szivárgott ki.
- Kö.. köszönöm! - hebegte a katona, de a távolabb állók között már nem aratott ilyen osztatlan sikert a fiatal jedi akciója.
- Megölte.. megölte.. a jedik ellenünk fordultak! - Én nem.. én.. - rázta a fejét Ben, miközben a szeme sarkából látta, hogy az eddig az erdõ szélét biztosító rohamosztagosok közül többen felé tartanak. Szinte harapni lehetett a belõlük áradó bizonytalanságot és félelmet.
A többi jedi is megérezhette, ugyanis egy pillanattal késõbb valami barnás, pikkelyes villant meg Ben mellett, és Saba landolt a holttest fejénél egy komplikált, villámgyors szaltót követõen. - A vírus... mutálódhatott. Õ is elkapta.. meg akart.. támadni valakit.. - Ben úgy érezte, az események immár második alkalommal is kicsúsznak az irányítása alól, amióta a bolygón tartózkodott. Voltak pillanatok, amikor erõsnek, határozottnak érezte magát, mint az apja.. és voltak, amikor gyengének, fáradtnak és tehetetlennek.
- Mosszt mindannyian elmeggyünk innen.. - sziszegte Saba, a közeledõ rohamosztagosokra pillantva. - Nem ártunk... sszenkinek.
- Nem ártanak senkinek. - közölte a rohamosztagosok vezetõje. - Most elmennek innen.
Ben rájött, hogy Saba és a többi jedi az Erõn keresztül manipulálja a katonák gondolatait. Itt már nem tehettek többet. Viszont ha nem mehetnek a transzportokkal..
- Visszamegyünk a gépeinkhesssz az erdõbe.. - folytatta Saba.
- Visszamennek a gépeikhez az erdõbe. - a katonák utat nyitottak az összeverõdött tömegben. Hihetetlen, gondolta Ben, mennyire erõs a bizalmatlanság a jedikkel szemben a mai napig.. inkább itt maradnak egy élõhalottaktól és vírusoktól hemzsegõ bolygón, minthogy..
- Csszak annak a Falkának szegíthetünk, aki hagyja isssz.. - szuttogta a fiú fülébe menet közben a barabel. - Sziessz!
- Ezekkel talán gyorsabban elérik a gépeket. - már a védelmi vonal külsõ részén jártak, amikor Ben megfordult az ismerõs hangja. Stev néhány robogó társaságában egy E-Web mellõl integetett a jediknek.
- Ha tényleg mutálódott a vírus, akkor már senki nincs biztonságban. Talán mindannyian megfertõzõdtünk. De ha valaki utána tud járni, hogy miféle fegyver ez, és van-e ellenszere, akkor nektek sikerül, Jedik. - nyújtott kezet a felderítõ a fiúnak. - Most siessetek!
Ben egy ideig bizonytalanul tekintgetett a többiekre, majd a katonára.
- Nem. - rázta meg a fejét Stev. - Én önszántamból csinálom. Sok szerencsét, jedi!
- Kösszönjük. - válaszolt Ben helyett Saba, majd a megmaradt jedik felpattantak a robogókra, és elporzottak a veszélyes, halódó dzsungel mélyén várakozó StealthX-eik felé...
|
|
|
Nirauan
Feb 13, 2013 18:05:14 GMT 1
Post by sithlord on Feb 13, 2013 18:05:14 GMT 1
-Nyissa ki parancsnok úr! -kiabált Dorja menedékének ajtaján túl egy ismerős hang. Carl Grimesnak hívták a hang forrását, aki a legendás Vong gyilkos Rick Grimes tábornok kamasz fia volt. A fiú egyáltalán nem tűnt rémültnek, ellenkezőleg. A hangja alapján nagyon is elevennek látszódott. Dorja hirtelen azt se tudta sírjon vagy nevessen a fordulattól. Egy tizenkét éves kölyök fogja megmenteni? Aki még csak most kezdett el járni a Sith Birodalmi Akadémiára? Mindenesetre azt nem akarta, hogy a fiú meghaljon, így feltápászkodott és kinyitotta az ajtót, amin beslisszolt meglepő fürgeséggel egy tizenhárom forma, barna hajú, izzóan kék szemű és korához képest eléggé izmosnak tűnő fiúcska. Tekintete egy negyvenes férfié volt, ezen Dorja jobban megdöbbent mint azon hogy egy kisfiú fogja talán megmenteni. A fiú Sith Birodalmi egyenruhát viselt, elárulva azt, miszerint viselője valószínűleg az Akadémia kiküldetésén vesz részt. Talán tanulmányi úton? Meglehet. Carl feszesen tisztelgett Dorja előtt és lassan leengedte a kibiztosított Seiser félautomata lézerpisztolyt. -Elnézést uram! -mentegetőzött a fegyver miatt a fiú. -Csak óvatosság! Ami ugye sohasem árt! -ezzel Dorja nagyon is egyet tudott érteni. -Mit keresel itt fiam? -érdeklődött Dorja kíváncsian, megfeledkezve pillanatnyi szorult helyzetéről. -El kell tűnnünk innen uram! Sürgősen! -Carl hangja hideg és tárgyilagos volt, nem éppen egy kisfiú hanem inkább egy fegyelmezett tiszt hangja. -El kell jutnunk a hangárokhoz és át kell szállnunk az apám hajójára! Az még tiszta a fertőzéstől! -Dorja kezdett kételkedni és talán egy picit megrémülni is. -No persze, törjünk át megannyi fertőzötten! Méghozzá egy kisfiú és egy öreg katona... -Carl azonban nem volt sértődékeny természet. -Sikerülni fog uram! Ismerek egy kivezető utat ebből a pokolból! Ráadásul az apám már vár bennünket! -Dorja elvigyorodott a kisfiú bátorságán. No lám! Ha ilyen kis fickók tanulnak az Akadémián, a Lázadók jobban teszik ha beszereznek egy pár darab pelust! Vagy jobb esetben elkotródnak a galaxisból! -Rendben fiam! Vezess ki minket ebből a pokolból! -azzal a két humán, az öreg katona és a kisfiú elindultak a biztos halál vagy a biztonságos menekülés felé.
Carl zegzugos folyosókon vezette át őket, Dorja nem is gondolta volna, hogy ennyi kijárat, bejárat, folyosó és mellékfolyosó létezhet egy csillagrombolón. Közben persze összeakadtak fertőzöttekkel is. És ekkor Dorja megláthatta Carl egyik hatékony oldalát is. A fiú tekintete összeszűkült majd a Seiser kelepelve adta ki a gyilkos lövedékeket. Pontosan célba találva, koponyák robbantak szilánkokra a gyilkos lövedékek megérkezése után. A zombiknak nagyon hörögni sem volt idejük, mert Carl akár egy gyilkos haláldroid, úgy szedte le valamennyit. Dorja sem volt rest, ő egy rohamosztagos gépfegyverrel irtotta az ellent. Így haladtak lassan de biztosan, céljuk felé. Amely a 12-B hangár nevet viselte és ahol egy átalakított Tie Vadász, Dorja személyes hajója várta őket... Miközben haladtak az egyik zombi túl közel került hozzájuk és kis híján megsebezte Dorját. -A redvás kurva anyádat te fasz! -üvöltötte Carl, miközben szilánkosra lőtte a zombi koponyáját, majd a többi lövedék darabokra szaggatta szét. Dorja látta a fiú szemében a gyűlöletet, és biztos volt benne hogy Carl elveszített valakit. Csak azok viselkedtek így harc közben. -A hangár már nincs messze! Igyekeznünk kell uram! -mondta a fiú Dorjának, aki készségesen követte „megmentőjét”...
|
|
|
Nirauan
Feb 17, 2013 22:28:36 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 17, 2013 22:28:36 GMT 1
- Straub, ezredes, ott van még? - próbálkozott meg a komjával alkalmanként Dorja, miközben fiatal társa újabb sorozatokkal tartotta távol a hangárban nyüzsgõ lényeket. De a kom továbbra is süket maradt, így Dorja kénytelen-kelletlen meg kellett barátkozzon a gondolattal, hogy sorsára hagyja hajóját, legénységét, olyan bajtársait, akikkel évtizedekig szolgált együtt - és mentse az életét.
Beütötte személyi kódját a TIE-bombázóból átalakított nagy teljesítményû személyes felderítõ, a Szövetségben is elterjedt TIE-Blur paneljébe. - Indulnunk kell.. - fordult a még mindig eszeveszetten tüzelõ fiúhoz. Elismeréssel adózott a kölyök képességeinek, amivel átvezette õket a lezárásokat is kikerülve a hajó olyan pontjain, ahol kevésbé nyüzsögtek a menekülõk.. és a rájuk vadászó zombik. - Apám még nincs itt! - kiabált vissza a fiú, és folytatta a tüzelést. - Vagy most megyünk, vagy itt maradunk, és azok ott elözönlenek minket. - mutatott a hangár másik felére Dorja, ahonnan újabb, több tucat élõhalott érkezett, legyûrve a hangár sarkát még tartó néhány rohamosztagost. Tudta, hogy Straubhoz és Grimeshez hasonlóan számos törzstiszt van a hajón az ESB magasabb vezérkarából is... már csak ezért is súlyos veszteségnek számított ez az eset.
A fiú azonban megmakacsolta magát. - Nem engedhetjük, hogy most kárba vesszen az, amit eddig elértünk, fiam.. - szorította meg a vállát Dorja. - Induljunk! Ez parancs! - azzal sarkon fordult és felsietett a rámpán. - Értem... értettem! - nyelte le a könnyeit Carl, és követte felettesét a kabinba. Dorja rutinos mozdulatokkal aktiválta a hajó rendszereit, és a felderítõ sípoló hajtómûvekkel felemelkedett. Néhány lövéssel megtisztította a hangár elülsõ részét a zombiktól, majd kilebegett. Egy mellette elhúzó sikló eltévesztette a kijárati nyílást, és felrobbant a szemben lévõ hangárfalon. Dorja kikerülte a törmeléket, miközben emlékeztette magát... az összes innen kijutó hajó ugyanolyan potenciális veszélyt jelent majd..
Végül, ahogy felgyorsított, és egyre messzebbre került a sith flotta alakzatától lemaradó hajótól, hogy célba vegye úticélját, a flottaék másik végén lebegõ nehézcirkálót, amely reményei szerint mentes volt mindenféle fertõzéstõl, még visszanézett. A Relentless fényei itt-ott kihunytak, máshol pedig vöröses felvillanások jelezték, hogy a törzsön belül több helyen tüzek égnek. Dorja idegesen nyelt egyet. Álmában sem gondolta volna, hogy a biofegyver ilyen mellékhatásokkal jár majd... így most a Nirauan elfoglalója helyett úgy fognak emlékezni rá, mint aki elszabadított valami kezelhetetlen vírust...
...
A bolygót védõ megmaradt Kéz-hadihajók formációjának közepén a Right to Rule hídján Wiegand megdöbbenve figyelte a Kéz Erõdjébõl sugárzott biztonsági kamera-felvételeket. Egyre több szintet kerítettek hatalmukba a megbetegedett, magukból kifordult chissek. Végül az egyik reaktorteremben bekövetkezhetett valamiféle technikai meghibásodás is, amit már nem volt, aki elhárítson... sûrû füstfelhõ szállt fel, ahogyan az egyik reaktor felrobbant, kisvártatva pedig a bolygó védelmi rendszerét ábrázoló holovetítõk jelei kékbõl vörösbe váltottak - a planetáris pajzs megszûnt.
- Készüljenek fel a visszavonulásra! - adta ki a parancsot Wiegand. A Niaruan elesett, és õ már nem tehetett semmit ellene. A sith flotta egyelõre nem mozdult, hogy elõnyére fordítsa a helyzetet, de ez Wiegandot már különösebben nem is érdekelte. Meg kellett mentenie annyit saját csapatai közül, amennyit csak lehet. - Vektor, uram? - fordult felé a navigációs tiszt bizonytalanul. A Kéz számos apróbb erõddel rendelkezett a szektorban, de egyik bolygó sem volt felkészülve egy több száz, esetleg fertõzött betegeket és sebesülteket szállító teherhajókból álló flotta fogadására - a nehéz csillaghajókról nem is beszélve. - Hívják elõ Fel parancsnok útvonalának koordinátáit az adatbankból - döntött végül Wiegand. - Megpróbálunk csatlakozni hozzájuk a konvojjal. A chissek amúgy sem engednék be õt és flottáját Fel jóváhagyása nélkül, gondolta. Így egyetlen esélye volt, hogy követi a Kéz vezetõjét, és jelenti neki a Nirauan elestét, hogy azután együtt megtervezhessék a következõ lépést. - A Sith flotta nem üldöz minket, uram. - jelentette a taktikai tiszt. - Legalább ebben szerencsénk van. - bólintott Wiegand. - jelezzenek minden ugrásra képes hajónak! Tovább a vezérhajó vektorán!
Kisvártatva a Kéz hajói elváltak a bolygó körüli orbitról, maguk mögött hagyva a káoszba fulladó bázist, ami hajdan a Kéz Birodalmának szíve volt, és vele együtt passzív szemlélõdésbe visszafordult egyesült sith flottát...
|
|
|
Nirauan
Feb 22, 2013 11:26:16 GMT 1
Post by sithlord on Feb 22, 2013 11:26:16 GMT 1
Carl magányosan tekintgetett ki a pilótafülkéből, mialatt Dorja csendesen beadta az azonosító kódjukat, a közelben várakozó nehézcirkálónak. A fiú teljesen egyedül érezte magát ebben a nagy végtelenségben. Apját elveszítette ahogyan nemrégen anyját is. Nem maradt számára immár senki sem. Dorja valószínűleg megérezhette mi mehet végbe a fiúban. Bíztatólag megszorította a karját megmentőjének. -Ne aggódj fiam! Nem maradsz magadra! -Carl visszafojtotta ismét a könnyeit miközben felettesére pillantott. -Csakugyan uram? -kérdezte a kelleténél kicsit cinikusabban. Dorja szája sarkában aprócska mosoly jelent meg. -Nos a szolgálat a mi anyánk és a hadsereg az apánk! Ismered ezt a mondást fiam? -Dorja elégedetten vette tudomásul hogy a fiú ismeri a mondását. -Igen uram!-válaszolt Carl. -De ki fog most gondot viselni rólam? Tudom hogy a sereg fizet majd mindent, de kihez fordulhatnék tanácsért vagy kinek számít majd az életem egyáltalán? _Dorja nagyon is tudta mire gondol Carl. De az az igazság hogy ő maga mindig is egy ilyen tökös legénykére vágyott, akit fiaként szerethet. Akinek átadhatja a tudását és a tapasztalatait. Merthogy Carlra bármelyik apa büszke lenne az biztos! Amilyen bátor, ebből a fiúból egykor még nagy hadvezér válhat. Persze egy kis megfelelő iránymutatással. -Nekem számít fiam! Megmentetted az életem, kishíján odavesztél miattam! Leköteleztél! -Carl csak pislogni tudott meglepetésében. -Azt akarja mondani uram hogy...? -Carl szemeibe most béke költözött és megnyugvás, amikor rájött hogy Dorja mire is célozgat. -Igen fiam, pontosan azt akarom mondani! Mostantól fogva én viselem gondodat, és az én „fiam” vagy, ha elfogadsz! Mellesleg nagyon megtisztelnél és büszkévé tennél vele fiam! -Carl elfordult majd tűnődni kezdett. -Enyém a megtiszteltetés uram! Ön egy legenda, szívesen veszem a pártfogását! -Dorja elégedetten elmosolyodott. Amit Carl nem tudhatott az egyetlen aprócska tény volt. Méghozzá az, hogy Dorjának is volt egykoron egy fia, aki sajnálatos módon meghalt még kicsi korában. Erről senki nem tudott, még legközelebbi barátai sem. Dorja családja egy lázadó rajtaütést követően halt meg, és a férfi azóta sem heverte ki a veszteséget. Carlban viszont tökéletes fiút kapott, és ha rajta múlik egyszer még ő lesz a Sith Birodalom haderejének egyik főparancsnoka. Egy tábornok, aki méltó lesz az apjához és a nevelőapjához is. Dorja csak áldani tudta az Erőt, hogy kárpótolta elveszett családjáért. No és persze Carlt is immár halott apjáért. -Megérkeztünk fiam! Készüljünk fel a dokkolásra!
|
|
|
Nirauan
Feb 24, 2013 22:01:55 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 24, 2013 22:01:55 GMT 1
- Most már minden rendben lesz.. - Dorja deaktiválta a sikló rendszereit, majd külsõ energiaellátásra kapcsolt, miközben a Sith Flotta nehézcirkálójának szûkös hangárjában a technikusok energiavezetékeket csatlakoztattak a hajóra. Az Arcturus egyike volt azoknak a számos löveggel felszerelt, Aurora-osztályú nehézcirkálóknak, amelyek mérete egy-egy korai birodalmi csillagrombolóéval vetélkedett, viszont csapatok és vadászok helyett belsejükben megerõsített, nagy teljesítményû reaktorokat hordoztak, hogy kiszolgálhassák azt a számtalan löveget, amelyek sûrû sorokban álltak ki mindenfelé a hosszúkás, szögletes testbõl.
Éppen ennek az alacsony vadászkapacitásnak köszönhette ez a hajó is, hogy csak ez ESB új sorozatú, saját gyártású sith vadászgépeit hordozta, így egyetlen egy sem jutott el rá a TIE Scimitar bombázókból, amelyeket Dorja a felszínre küldött.. így az admirális biztos lehetett benne, hogy a hajó és legénysége egyelõre mentes minden fertõzéstõl.
- Én nem lennék ebben olyan biztos.. - pillantott ki Carl aggodalmas arccal a sikló körül gyülekezõ sith katonákra, akiket egy tagbaszakadt, fél lekkujú twi'lek parancsnokolt. - Mostantól ez a zászlóshajó, és amíg én vagyok a flottaparancsnok, itt mindenki nekem engedelmeskedik, akár bastioni hajó, akár korribani! - vonta össze a szemöldökét Dorja. Carl nem szólt semmit, csak úgy helyezkedett, hogy szükség esetén megvédhesse új, fogadott nevelõjét és mesterét.
A rámpán lesétáló Dorja néhány lépésre megállt a csoporttól, és megdöbbenve tapasztalta, hogy azok tényleg nem engedik le fegyvereiket. Minden egyes katona légzõmaszkot viselt, és Dorja csak most vette észre, hogy a hangár ezen részét is erõtér védi.
- Állj! - harsogta a twi'lek parancsnok. - Egy lépést se tovább! - Mit jelentsen ez! Futtassanak rajtunk végig egy bioszkennt, láthatják, hogy semmi bajom sem nekem, sem a fiúnak! - tette csípõre a kezét Dorja. - Magát pedig akár ki is végeztethetem zendülésért és feljebbvaló akadályozásáért! - Ez az ezredes parancsa.. - kötötte a nek-et a karóhoz a twi'lek. - Maga és a fiú a hajónál maradnak, amíg nem végeztünk a vizsgálatokkkal! - Vágjuk át magunkat.. - sziszegte dühödten az admirális mögött Carl. -Ne.. várj. - Dorja felmérte a helyzetet, és bár korábban meggyõzõdött a fiú képességeirõl, most nem tántorgó élõhalottakkal álltak szemben, hanem saját táboruk két tucat jól képzett kommandósával. Márpedig elég kellemetlen lett volna, hogyha most itt éri a vég, miután sikeresen kivágta magát saját, zombiktól hemzsegõ zászlóshajójáról.. - Most nem kockáztathatunk.. még nem. - Rendben. - Carl keze lesiklott a sugárvetõ markolatáról, amit a Relentless elhagyása óta még mindig szorongatott. - De nem tetszik ez nekem.
Az Arcturus hídján a hajó parancsnoka, egy tagbaszakadt, a Sith Rend tetoválásait viselõ férfi, akit az ESB-egyenruhájában már csak, mint Hollerow ezredes ismertek, bár a pletykák szerint korábban teljesen más néven igen jövedelmezõ kalózbandája volt a Perlemian hipertéri útvonal mentén, most elégedetten figyelte a hangárból sugárzó biztonsági kamerák felvételeit.
- Ne engedjék ki õket a karanténból, és ne fogadjanak több hajót! - utasította az interkomon a biztonsági fõnökét, a Dorját a hajójánál sakkban tartó twi'leket. Hollerow elérkezettnek vélte a nagy lehetõséget... most, hogy a legközelebbi üzemképes hajóként megkapták a parancskódokat az irányíthatatlanná vált, sodródó Relentless-rõl, nem kellett mást tennie, mint feltartóztatnia Dorja admirálist, és gyakorlatilag õ lett az ESB harccsoport parancsnoka... és a Sith Rend tanításait követve esze ágában sem volt kiadni a kezébõl a hatalmat, amit a hirtelen lehetõségtõl vezérelve megragadott. Már csak az volt a dolga, hogy éljen vele..
- Az ellenséges flotta helyzete? - fordult a navigációs és radaros tiszthez Hollerow. - Folytatják a visszavonulást, uram. - jelentette a sebhelyes arcú togoriai. - A planetáris pajzs helyzete? - Az elõzõ jelentés óta egy újabb szegmens omlott össze... - Nagyszerû. - mosolyodott el az ezredes. Fogalma sem volt, hogy ugyanaz a kórság ütötte-e fel a fejét az ostromlott bolygó felszínén, mint a Sith hajókon, de nem is érdekelte. A lényeg, hogy láthatóan a Kéz erõi odalent összeomlottak, idefent pedig sorjában menekültek a hipertérbe.. lemondtak a bolygóról. Õ pedig azért volt itt, hogy beteljesítse a Sith Flotta küldetését..
- Akkor mire várnak! - üvöltött fel diadalittasan. - Minden ütegnek, vegyék célba a felszínt! Orbitális bombázást megindítani! Égessék fel azt a rohadt dzsungelt! Szignáljanak minden harcképes hajónknak! Tûz tûz tûûz!!!!
Az Arcturus turbolézerei életre keltek, a menekülõ Kéz-flotta helyett immár a Nirauan zöld gömbjét célozva.. egyre több, még harcképes Sith hajó csatlakozott a bombázáshoz, elsõsorban az eredeti kontingens megmaradt Aurora- és Judicator-osztályú csatacirkálói közül, amelyek nem fogadtak be bombázókat..
---
Odalent a dzsungelben Ben egy, immár sokadik szaltóval elkerülte a feje felé zuhanó, vörösen villogó szemû, megvadult qom jha csapását, majd fénykardjával leszelte az állat fejét. Minden egyes ilyen mozdulat fájt neki, mintha ártatlan életet kellett volna kioltania, és mégis minden egyes mozdulat után, amikor nem érezte az élet kioltásának jellegzetes szellõjét az Erõben, emlékeztetnie kellett magát, hogy ezek a lények már nem élnek - legalábbis a hagyományos értelemben biztosan nem.
A kard pengéje az Erõtõl vezérelve, ahogyan hagyta, hogy mozdulatait áthassa a mindent magába foglaló energia, továbbhaladt, és kettévágta az aljnövényzetbõl elõbukkanó chiss fejét, aki artikulátlan üvöltéssel vetette rá magát a fiúra - majd hullott azonmód kétfelé.
- Sszietnünk kell.. - pillantott a többi, láthatóan megfáradt jedire Saba. - Már nincccssz messze a leszállóhelyünk...
Ebben a pillanatban mindannyian egyszerre érezték meg a felülrõl érkezõ újabb fenyegetést.. - Feküdj! - üvöltötte Ben.
Zöldes és vöröses forró energiasugarak cikáztak le az égbõl, sistergõ villámokat húzva maga után. A becsapódásoktól a föld megremegett, majd hirtelen támadt erõs szél kezdte marcangolni a fákat... a találatok helyén lángoszlopok lövelltek az égbe, ahogyan az aljnövényzeten keresztül villámgyorsan átterjedt a tûz a fákra is..
Két jedi felsikoltott az Erõben, ahogyan az egyik vastag, zöldes sugár pontosan abba a fatuskóba csapódott be, amely mögött meghúzták magukat. Egy szemvillanás alatt eltûntek az Erõbõl és ebbõl a világból is, helyükön csak egy fekete füstölgõ kráter maradt. Az élõhalottak elleni harcban elesett két jedi mellett ezzel négyre nõtt a veszteségük... már csak Ben és Saba kísérõje, a formás alakú fiatal twi'lek, Suna maradtak életben abból a hatból, akik leszálltak a fiúért a felszínre.
- Orbitálissz bombázásssz... futásssz! - adta ki az újabb parancsot Saba, majd az Erõt használva felgyorsult, és cikázni kezdett az égõ növényzet és a becsapódó turbolézer lövedékek között.. ki kellett jutniuk innen, mielõtt egy szerencsés találat végez velük, vagy, ami még rosszabb, a menekülés egyetlen módját jelentõ vadászgépeikkel...
|
|
|
Nirauan
Feb 25, 2013 15:54:05 GMT 1
Post by sithlord on Feb 25, 2013 15:54:05 GMT 1
-Hollerow ezredes ha lehetne! -intett az ezredesnek egy sötét csuklyás alak, aki azonnal engedelmeskedett a Sith Egyház szent papjának, aki mellesleg az asszaszinok Rendjének tagja is volt egyben. -Mondja, miért tartóztatták fel Dorja admirálist és a fiút! -kérdezte sziszegve a pap, akárha egy kígyó lett volna a fekete csuklya mélyén. -Dorja admirális fertőzött lehet tisztelendő uram! -mondta fejét meghajtva a papnak Hollerow. Miközben a parancsnoki hídon nem szűnt meg a sürgölődés és folytatták a Nirauan bombázását, azalatt a Sith pap közönyösen szemlélődött, most azonban beszélnie kellett az ezredessel. Nagyon nem lenne jó, ha Dorját és a fiút feltartóztatnák akár a közönséges foglyokat.... -Nem fertőzöttek és ezt maga is nagyon jól tudja ezredes! Parancsolom, hogy azonnal...- a Sith pap hangja fenyegető élűvé vált, Hollerow azonban csak nevetett ezen. -Leszarom mit akar csuhás! Ez a hajó az enyém és... -eddig tudta elmondani amit akart, ugyanis a pap kinyujtotta a karját, egyenesen Hollerow nyakát célozva meg és egy apró, méreggel bekent minidárda hagyta el a kezét, amely egyenesen az ezredes nyakába fúródott. Amaz hörögve rogyott térdre, miközben kitépte az apró nyílhegyhez hasonló kis tüskét a torkából, amelyből bőségesen patakzani kezdett a vér. Iszonyatos fájdalom homályosította el a látását, miközben a szemei kigúvadtak, majd az ezredes hörögve elterült a földön, kettőt hármat még rángott aztán elernyedt. Halott volt. A méreg meglehetősen hatásosnak bizonyult -Sajnálom ezredes de most nincs időnk a kisded játékaira! -sziszegte megvetően a pap. Majd intett két segédtisztnek. -Takarítsák el és azonnal engedjék fel Dorja admirálist a hajóra a fiúval együtt! A Sith Egyház nevében! -a két rémült fiatal tiszt máris engedelmeskedett és csendben kivitték a hídról Hollerow tetemét. Közben a kommunikációs tiszt értesítette a biztonságiakat a „megváltozott” helyzetről. A pap visszahúzódott a sötétségbe, amit oly nagyon szeretett. Nem akart végezni az ezredessel de nem volt más választása. A fiúnak élnie kell! Dorja pedig kitűnő tanítómestere lesz az ESB jövendő Uralkodójának, Wenthar eltitkolt fiának...Vagyis Carl Grimesnak, akinek azonban volt egy neve amit Wentharon kívül nem tudott senki...
Mert Grimes tábornok soha nem volt Carl apja. Őt a Sith Egyház választotta ki arra a feladatra, hogy vigyázzon a fiúra. Wenthar fiára és Charis hercegnő öccsére. Egyedül Carl anyja volt a fiú vér szerinti szülője, azonban az apja nagyon is más volt. Wenthar, az egykori Sith Lord, aki mára az ESB Császára lett.
|
|
|
Nirauan
Feb 27, 2013 22:41:07 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 27, 2013 22:41:07 GMT 1
Carl keze ismét elkezdett az oldalfegyver felé vándorolni, aggodalmas pillantásokat kiváltva Dorjából. Az admirális végül jobb híján a twi'lek õrparancsnokhoz fordult. A hangárból szinte eltûntek a technikusok, miközben a hajó egyre rázkódott a folyamatosan tüzelõ lövegek rezonanciája miatt. Legalább lövünk valamire.. - gondolta Dorja - vagy rosszabb esetben ránk lõnek, tette hozzá magában.
- Megmondaná mikorra várhatjuk a medikus csoportot? - Csend legyen! - förmedt rá a twi'lek ingerülten Dorjára, újabb grimaszt kiváltva Carlból. - És te is kushadj, kölyök, mert veled kezdjük, ha sokat ugrálsz...
Dorja a fiú vállára tette a kezét, mielõbb abból kirobbant volna a düh. Úgy érezte, hogy pillanatokon belül véget ér a kötélhúzás - vagy így, vagy úgy.
- Parancsnok! - egy hadnagy közeledett a hangárból a hídra vezetõ turboliftek felõl, egy újabb biztonsági osztaggal. Már csak ez hiányzott, gondolta Dorja - erõsítés.. bár kérdés, kié? - Feldron hadnagy, magának a hídon lenne a helye.. - fordult sarkon villogó szemekkel a twi'lek. - Ha az ezredes ezt megtudja..
- Az ezredes le van váltva, Parancsnok, ahogyan Ön is. - közölte szenvtelenül a másik. - Mit jelentsen ez.. - fehéredett el a twi'lek. - Az Egyház utasítása. Személyesen a hajó fõpapjától.. - meredt komolyan a twi'lekre a hadnagy. - Az.. az kizárt.. - a többi biztonsági sorra elhátrált a twi'lektõl.
- Admirális úr, elnézést, amiért megvárakoztattuk. Máris átveheti a parancsnokságot. - fordult vissza a hadnagy Dorjához. - Kitûnõ, köszönöm.. azért a medikai ellenõrzéshez ragaszkodom. - biccentett Dorja. - És a testõrömhöz. - fordult Carl felé, aki egy pillanattal korábban még ott volt Dorja mellett...
Egy pillanattal késõbb pedig egy, majd egy második vöröses lézersugár pattant le sisteregve a padlóról, majd a twi'lek felnyögött és összerogyott, kezében egy apró, még füstölõ, bérgyilkosságokhoz használt sugárvetõvel. Carl mögötte állt és elégedetten masszírozta a könyökét.
- Takarítsátok el ezt az árulót. - intett a hadnagy a katonáinak.
- Kérem, addig hozzanak ide egy hordozható komterminált, hogy áttekinthessem a helyzetet. - Dorja agya magasabb fokozatba kapcsolt. Most, hogy a közvetlen veszély elmúlt, és újra jó esélye volt rá, hogy irányítása alá vonja a helyzetet, ki kellett találnia, hogy vágja ki magát a másik problémából... abból, amit a vírus idézett elõ.
A hadnagy mintha fel lett volna készülve erre a kérésre. Egy nagy teljesítményû holovetítõt húzott elõ az övén lévõ táskából. - Máris uram.. és van önnek egy sürgõs üzenetünk.
Dorja szöveges lejátszásra állította a lejátszót.. nagyon magasról jövõ üzenet volt. Egy pillanatig a vetítõre nézett, aztán Carl-ra, aki most, hogy már nem volt szükség harci tudására, szinte elveszett kisfiúként álldogált a hangárban.. aztán a hadnagyra, megint a fiúra, és megint a vetítõre. Végül nyelt egyet és bólintott. Nem tetszett neki minden, amit a parancsban olvasott, de meg volt gyõzõdve róla, hogy személy szerint ez az egyetlen esélye. És nem azért szolgált türelmesen a frontvonalban évekig, várva az elõléptetésre, ami Pellaeonnak megadatott, neki magának pedig soha, hogy most lemondjon a lehetõségrõl.
- Utasítsa az ügyeletes parancsnokot és a flotta többi hajóját, hogy vegyék tûz alá a bioreagenssel fertõzött hajóinkat. Egyetlen egység sem hagyhatja el a rendszert.. - közben gyorsan begépelt valamit a lejátszóba. - Ezt pedig küldje vissza a feladónak.
|
|
|
Post by sithlord on Mar 6, 2013 10:07:13 GMT 1
Carl elveszetten áldogált a hangárban, majd amikor Dorja intett neki hogy kövesse a fiú készségesen engedelmeskedett új mentorának. Most hogy véget ért az akció, volt ideje gondolkodni a veszteségein. Előbb az anyja és a betegsége, majd most az apja... mind a ketten itt hagyták egy sötét és gonosz világ kellős közepén. De itt volt Dorja. Nem tudta miért van ez, de vonzódott az idősebb férfihoz. Mindig is csodálta a régi vágású Birodalmi tiszteket, talán ezért volt ez a fokozott érdeklődés Dorja iránt.
A bioszkenneket hamar lefuttatták, és mind a ketten egészségesnek bizonyultak. Carl követte hűséges árnyékként Dorját a hídra, majd eleresztett egy ásítást. Dorja admirális ebből megértette, hogy bár rendkívüli képességű a fiú, mégiscsak egy gyerek, akinek ágyban a helye. -Itt az ideje, hogy pihenj egy keveset fiam! -mondta Dorja meglepő gyengédséggel a hangjában. Megszerette ezt a fiúcskát, különösen azóta hogy az eljövendő Császárt látta benne. -Itt maradok önnel parancsnok és... -Dorja azonban nem hagyta befejezni a fiú mondatát. -Menj és pihenj! Ez parancs...katona! -Carl kelletlenül engedelmeskedett és eloldalgott Dorja szállása irányába. A szomszédos, ízlésesen berendezett kabin immár az övé volt. Amikor rácsukódott az ajtó és belevetette magát az ágyba, azonnal elnyomta a mély pihentető álom. És igen különöseket álmodott...
Hatalmas seregek meneteltek, akiket egy idős, sebhelyes arcú ősz hajú katona vezetett. De nem az volt, egy Császár, egy valódi Katonacsászár volt a férfi akit látott. Hatalmas ütközeteket, villanó lézerektől megsemmisülő hadihajókat látott, amilyeneket még soha nem gyártottak le. Éljenző tömeg egy hatalmas, Coruscanthoz hasonló bolygón, díszfelvonulás, annyi katonával amit még életében nem látott. Lovagok, Birodalmi Lovagok fénykarddal, akik se nem Jedik se nem Sithek nem voltak. Ismét az ősz férfi egy hatalmas teremben, amint ezeket a Lovagokat utasítja valamire. Aztán meglátta Őt. Egy sötét lelkű, iszonyatos hidegséget és gonoszt árasztó lényt. Egy félig vong félig emberi lényt aki bolygókat igáz le egyetlen szavával. Megint az ősz férfit látja, egy hatalmas, minden eddiginél nagyobb Csillagromboló hídján, miközben egy fura és undorítóan idegen világot bombáznak. A bolygó felszínéből hatalmas darabokat lőnek ki a turbolézerek, majd maga a bolygó is megsemmisül... Megint a gonosz lény, fájdalmasan üvöltve a földön. Majd az ősz férfiú amint a Lovagokhoz beszél. „ Így kell lennie! A galaxis mindig is a Palpatineoké volt és az övék is marad!”
Majd egy hihetetlenül öreg és gonosz lény jelent meg és egyenesen mintha rámutatott volna csontos ujjaival. „Ez a sorsod és a rendeltetésed! Ilyenné válhatsz...általam!”
Carl, verejtékben fürödve ébredt fel, és semmit nem értett az álmából...
|
|
|
Post by sithlord on Mar 9, 2013 22:24:54 GMT 1
Hirtelen, egyik pillanatról a másikra, a Nirauan orbitjának közelében Sith hadihajók jelentek meg. Eléggé távol a fertőzött hajóktól, hogy ne tüzeljenek rájuk Dorja emberei.
A hirtelen jött vendégek bejelentkeztek Dorja zászlóshajójának, és az Admirális alaposan meglepődött, hogy ki tette ezt.
-Admirális itt a Császár, Darth Wenthar beszél! -mondta félreismerhetetlen hangon Wenthar. -Csatlakozunk magukhoz és a parancs továbbra is él! Minden fertőzött hajót megsemmisíteni! -Wenthar ellépett a vezérhajója kommunikációs panelétől és körülnézett. Alig egy órája tért vissza a „pokolból” és máris rengeteg dolga akadt. A kis komlinkje megvolt, azon pedig a részletes beszámoló a Nirauani baklövésről. Ő maga adta ki a parancsot a fertőzés felszámolására, most pedig ő maga nézheti végig amint hű emberei darabokra robbantják a nem kevés pénzbe kerülő hajóit. Még valamit meg kellett erősitenie Dorjának. -Gamma Omega Sidious 66! Megerősítő kód a Kobalt gamma bombához! Azonnali bevetést javaslok! Teljesítse a parancsot Admirális! -Wenthar arcán gonosz mosoly jelent meg. Úgy látszik élőben láthatja ennek a pusztító bombának a tesztjét...
Eközben egy magányos Carrack osztályú kis hajó, amely valahogyan elkerülte Dorja hajóinak lövedékeit, lassan távolodott a csata színhelyétől. Fedélzetén most még csak beteg emberek várták a menekülést vagy a halált. Dorját pedig annyira meglepte a Császár váratlan feltűnése, hogy nem is törődött a kis szökevénnyel. Annak kapitánya viszont nagyon is szívén viselte a kis hajó sorsát. Még szerencse, hogy beszerezte azt a kis álcázó kütyüt, amivel a hajót sikeresen elrejtette a kíváncsi szemek elől. Allon Fergus kapitány áldotta az eszét, hogy üzletet kötött azzal a Hutt gazemberrel. A kapitány nem sejthette, hogy egy nálánál sokkal hatalmasabb és gonoszabb Lény intézte úgy a hajósorsát hogy mindenképpen megmeneküljön.
Ahogy a fedélzetén levő tucatnyi haldokló sem sejthette, hogy sorsuk immár egy végtelen gonoszságú Lény kezében van. A zombihajó lassan távolodott végzetes rakományával, hogy valahol, valamikor a pusztulás hírnöke legyen...
|
|
|
Nirauan
Mar 17, 2013 23:17:21 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 17, 2013 23:17:21 GMT 1
Dorja új parancsnoki hajója hídjáról figyelte, ahogyan az ESB flotta Sith szárnyának lövegei tüzet nyitnak az ûrben tehetetlenül sodródó Maradvány-hajókra... minden egyes robbanás száz és száz, ezer és ezer olyan bajtárs halálát jelezte, akikkel Dorja évtizedeken keresztül közösen szolgálta a birodalmi ügyet..
Az áldozat - gondolta Dorja, és elõször, nyolcvan éves vén fejjel kezdte végre megérteni a Sithek gondolkodásmódját.. az egész vallásuk logikáját, ha úgy tetszik. A Sithek úgy tartják, gondolta, hogy csak igazi áldozat árán adhatja át magát valaki a Sötét oldalnak. Minden áldozat más és más, személyes... és õ, Dorja, már akkor elkezdte meghozni, amikor még nem is sejtette, hogy erre az útra veti a sors. Amikor feláldozta lányát, egyetlen gyermekét, a moffi karriert befutó Valát, hogy a Fel-ellenes összeesküvés egyik kulcsfigurájaként segédkezzen a Sitheknek, magának Wenthar Nagyúrnak a hatalom megszerzésében a Birodalom Maradványa felett..
És ahogyan figyelte volt bajtársainak halálát, majd tekintette a szorosan mellette álló fiúra esett, akit ki tudja, milyen megfontolásból Wenthar Császár saját oltalmára bízott, rá kellett jönnie, hogy az áldozata bevégeztetett. És, bár nem rendelkezett az Erõ ajándékával, már semmi nem állt az útjában ahhoz, hogy õ maga is a Sith Egyház tanítását követve minél nagyobb hatalomra törjön... arra, amire valójában egész életében várt. Nem félelembõl, nem megalkuvásból, hanem szent meggyõzõdésbõl.
Dorja öreg, bütykös, ráncos kezére nézett, miközben az egyik testet Sith csillagromboló átalakított dokkjából útjára indult egy hatalmas, korvett-méretû, pulzáló rakéta. A kobalt-gamma bomba robbanófeje hasonlatos volt a Császár Byss-i galaxis ágyújában használthoz, amelynek terveit Wenthar nagyúr személyesen hozta el az ESB fejlesztõinek. Megfelelõ energiaforrás és gyorsítók révén ugyan nem volt képes az egész bolygó megsemmisítésére, hasonlóan negyven évvel ezelõtti elõdjéhez, de a külsõ kéreg lakható, felsõ rétegét képes volt lebontani, kietlen, vulkánokkal tûzdelt, lassú halálra ítélt pusztasággá változtatva a felszínt, ahova becsapódik..
Három.. kettõ.. egy.. Dorja visszaszámolta a másodperceket a becsapódásig, és ahogyan a rakéta elérte a Nirauan felszínét, és hatalmas gombafelhõt képezve detonált, furcsa módon az admirálisnak Wenthar Császár jobbkeze, Tierce Fõkormányzó jutott eszébe. Azt rebesgették, hogy Tierce évtizedeket töltött a Polneye titkos bázisán, ám ránézésre nem tûnt idõsebbnek harminc-negyvennél..
- Üzenjenek Wenthar Császárnak, hogy teljesítettem a parancsát. - fordult a hajó kapitányához Dorja. - És továbbítsák a kérésemet személyes meghallgatásra a Nagyúrnál..
....
A Torwald egyike volt azoknak a felújított, Dreadnought-osztályú cirkálóknak, amelyek még annak idején Thrawn fõadmirális zsákmányaként, a volt Katana-flotta egységeként kerültek a Maradvány sorhajói közé, s amelyek azóta számos felújításon estek át. A másodtiszt, Rudens parancsnok számára azonban a hajó hídja és környéke sok mindenre hasonlított, csak éppen felújított állapotúra nem.. mindenhol széttépett testek és vérfoltok, olykor fél-, vagy negyed embernyi torzók jelezték a pusztítást. A híd legénységi árkait lövészároknak használva több tucat rohamosztagos és légzõkészüléket viselõ navigációs operátor várta az újabb rohamát a zombiknak.. ami már jó egy órája nem akart elérkezni.
- Elképzelhetõ, hogy elfogytak.. - fordult Rudenshez egy ijedt arcú nõ, a komrelék egyik túlélõ kezelõje. - Több közeli bastioni hajóval kapcsolatban vagyunk.. néhányan jelentik, hogy megfékezték a zombikat. Formációba állnak, hogy csatlakozhassunk a fõflottához, uram! - jelentette a külsõ kommunikációval megbízott ügyeletes. Rudens remélte, hogy ez a pillanat minél késõbb jön el. Most, hogy elsõ tisztje letépett fejjel hevert a híd másik végében, a zombivá vált kapitányt pedig fél órával ezelõtt szaggatták miszlikbe a legénység hõdetonátorai, már végérvényesen õ volt a rangidõs. - Készüljenek... - szavait dörgés szakította félbe, és a cirkáló törzse megremegett. - Jelentést! - Parancsnok, a korribani hajók tüzet nyitottak ránk! - az ESB-hez pártolt birodalmi erõknél ezt a jelzõt használták azokra a bizarr, új gyártású egységekre, amelyek már a Sith Birodalom új dokkjaiban készültek, és amelyek legénysége szinte kizárólag a Sith Egyház felesküdött tagjaiból állt, ellentétben a bastioniakkal, azaz a Maradvány azon erõivel, akik Dorja és az új rend támogatását választották a Kézzel, vagy a gyáván menekülõ Lecersennel és bandájával szemben. - Nem válaszolnak a kommunikációra!
Rudens arca eltorzult. - Nem fogom hagyni, hogy miután megöltünk ennyi zombit, és még mindig élünk, a korribaniak bedaráljanak minket... van tiltóhajó a rendszerben? - fordult a radarosához. - Negatív, egy Interdictor volt, de azzal is megszakadt a kapcsolat, uram! - Üzenet minden bastioni hajónak! Meneküljenek belátásuk szerint ! Tápláljanak be egy vektort, és gyorsuljunk hiperûr-sebességre! - Értettem! -Gépház, gépház, vette? - Vettük!
A cirkáló jobbján haladó korvettet felrobbantották a SiSD-k sorozatai, de a Torwald, és még néhány hajó, amelyiken - legalábbis a hídon és a gépházban - a legénység volt az úr a zombik helyett, és amelyek elkerülték a Sith hajók sortüzeit, nem sokára eltûntek a hipertérben....
...
- Maradjatok a menekülõ birodalmi hajók árnyékában... sszzzzhhh - sziszegte a felgyorsuló Dreadnought mögött észrevétlenül haladó három Jedi StealthX - bõl álló raj vezérgépében társainak Saba az Erõn keresztül. Ben és harmadik társuk nem sokára nyugtázták, majd az apró vadászok is fénysebességre gyorsultak, rejtve maradva a Sithek fürkészõ szemei elõl...
|
|
|
Nirauan
Mar 18, 2013 17:25:17 GMT 1
Post by sithlord on Mar 18, 2013 17:25:17 GMT 1
Wenthar Nagyúr elégedett volt. Miközben a robbanó hajókat majd a kobalt bomba hatását figyelte a vezérhajó kilátóernyőjén, szívében sötét öröm ragyogott fel. Mint minden Sith, ő maga is jól érzékelte a haldoklók esszenciáját és természetesen nem hagyta kárbaveszni. Az eszencia nagy részét magába szívta egy ősi Sith technika segítségével, és érezte ahogy bensejében fortyogni kezd az Erő. Körülötte sürögtek forogtak a technikusok, őt azonban nem zavarták. Akár egy kérlelhetetlen gyilkos szobor állt a kilátóernyőnél. Az külön gyönyör volt neki, amikor a kobalt bomba nyomán keletkező gombafelhőt szemlélte. Íme a Sithek hatalma, legyőzhetetlen!
És mindenkor az is lesz. Terve a megfelelő irányban haladt a megvalósulás felé. Látszólag az ESB nem gyártott sok hajót, látszólag. Az erőforrások most egy sokkal hatalmasabb műhez kellenek. Egy műhöz amire Wenthar apja is büszke lenne. Egy minden eddiginél nagyobb és halálosabb Halálcsillaghoz...Szerencsére ezidáig sikerült eltitkolni a létezését a projektnek. Végül Wenthar ahogy átgondolta a helyzetet rájött, hogy túl gyanús egyetlen helyre központosítani a nyersanyagokat így már üzent is a projekt vezetőjének hogy az ellátmányt minél több útvonalon és szétaprózva szállítsák a különféle útvonalakon keresztül a Halálbolygóhoz... A Sith reménykedett benne hogy a Szövetségieket át tudja verni. Bizonyára feltűnően gyanús az hogy kevés hajót gyártanak, így Wenthar rendelkezésbe adta hogy a hajók előállítására szánják a nyersanyagok 75 %-át. Végül is a Halálbolygó ha lassan is de biztosan elkészül és addig is a Sith Flotta gazdagabb lesz számos hajóval!
Aztán ott volt a fia Carl is. Szegény gyerek nem tudta azt hogy kinek a fia, ezt egyedül a beavatottak, Charis és Dorja, valamint ő maga tudta , no meg pár főpap a Sith Egyházból. Charis rajongott az öccséért, és a távolból figyelemmel kísérte a sorsát. Carlt egyelőre a lehető legjobb emberre, Dorjára bízta, hogy igazi katonát és hadvezért neveljen belőle. Aztán eljön az idő, amikor be avatja majd a Sötét Oldal titkaiba is, ahogy Charist is. Ez a két gyerek volt Wenthar mindene. Az anyjuk aki gyönyörű Jedi! asszony volt, sajnos már elveszítette, de itt maradtak szerelmük mementói, Charis és Carl. A kisfiút eddig rejtegetnie kellett, de most hogy ő lett az ESB Császára, hamarosan megtudhatja az igazságot hogy ki ő valójában. Wenthar örököse és a jövendő Császár!
Éppen ezen gondolkodott, amikor egy technikus szólította meg. -Elnézést Nagyuram! -kezdte mondandóját félénken. -Dorja Admirális óhajt önnel beszélni személyesen! -a tiszt félig meddig meghajolva várakozott a válaszra. A Sötét Nagyúr azonban egyelőre nem válaszolt, csak állt tovább. A tiszt nem tudta már mióta várakozott, amikor végre Wenthar megfordult. Nem baj, a Sötét Nagyúr közelében várakozni dícsőség. -Mondja meg Dorjának hogy jöhet! -mondta a Sith a tisztnek. -És hozza magával a fiút is! -a tiszt máris rohant hogy továbbítsa az üzenetet.
Nem sokkal később, egy kis Lambda osztályú sikló, fedélzetén Dorjával és Carllal, tartott a Sithek vezérhajója felé. Személyes kihallgatásra az Uralkodóhoz...
|
|