A
Coronet-osztályú luxusyacht háborítatlanul szelte keresztül a hiperűrt. A toronyformájú űrhajó három hónapja kezdte meg az egész Köztársaságon átívelő, kalandos turnéját, csakúgy, mint a
Colliders Casino finanszírozásában álló, rajta utazó holosztárok. A több állomást érintő koncertsorozat fénypontjai a coruscanti zenészlegendák voltak, bár nem mindegyikük vett rész az eseménysorozaton. Miku Hakune, a fiatalok körében elsöprő népszerűségű nagai énekesnő például már a turné megkezdésekor kijelentette, hogy ő inkább a magánfellépéseket preferálja, ahol ő szabhatja meg a szabályokat, és ahol nem kell más, Hakune nagai szokásaitól annyira eltérő sztárokkal együttműködni, de főleg együtt élni nem. Ebben a tekintetben rossz emlékei voltak.
Javul Charn, a galaxis leghíresebb énekesnője azonban nem osztozott ebben a felfogásban. Sokan csodálkoztak, hogy a kora ellenére hogyan maradhatott olyan fiatal, mire ő mindig azt mondta, hogy mert a plasztikai sebésze egy zseni. Azonban más titkai is lehettek, egyetlen klónsebész vagy luxusbakta-kezelés sem képes így szinten tartani a nők korát, gondolta a férfi, akit Javul Charn védelmére béreltek föl.
Arj Centura társával együtt elhaladt a
Coronet-egyenruhás biztonságszolgálatosok mellett, miközben még szorosabban markolt rá a pisztolytáskájára. A férfi redős nadrágjában, sötét felsőjében és a vállán átvetett, húsz milliméteres átmérőjű robbanótöltetekkel teletűzdelt töltényövével élesen kitűnt a hajón – sem elegáns, elkényeztetett holopiperkőc nem volt, sem nyalt képű utaskísérő.
Becsületes foglalkozását tekintve becsületes bűnöző volt, az a fajta jófickó, aki a fűszercsempészet mellett néha a fogdmegek munkáját is bevállalta. A krédók jól jöttek, de mégis zavarta, hogy ilyen kifent masinán kell járkálnia, süppedős, vastag szőnyegeken, amelyek ugyan eltompították a léptek hangját, de ez ugyanúgy előnyös volt a védők, mint az esetleges támadók számára. Afelől pedig, hogy lesznek-e támadók, már percek óta rossz előérzete volt.
És még csak ki sem köphet a szőnyegre, különben olyan gyorsan kirúgják, hogy a nar shaddaai hasfelmetszők sem szabadítanák meg olyan gyorsan a veséitől.
– Úgy szorítod azt a fegyvert, mintha meg akarnád fojtani – szólt rá a társa, amikor befordultak egy újabb fehéren lumineszkáló luxusfolyosóra. – Lazíts, pajtás! Eddig is minden rendben ment. Kit érdekelnek holmi énekesek? Ezeknek a nyámnyila artistáknak még komolyan vehető ellenségeik sincsenek.
– Te csak ne pajtásozz engem, cimbora! – vágott vissza Arj. – Inkább jobb lenne, ha te is elővennéd azt a mordályt! Valami nagyon rosszul fog elsülni a nagyon közeli jövőben, minket pedig a harcra fizetnek!
– Mitől vagy így felforrva? – morogta karattyoló nyelvén a sullusti, de azért elővette a vastag csövű plazmaszórót. – Ti emberek mindig ilyen robbanékonyak vagytok?
– Hiába magyarázol nekem, Jett! Egyszerűen csak tudom, hogy baj lesz és kész. Hamarosan megtanulod, hogy bízz az ilyen hirtelen megérzéseimben. Mordiemorttól egy fityinget se kapunk, ha hagyjuk kipurcanni őfényességességét.
– Az is lehet, hogy saját magát nyírja ki – vont vállat a sullusti. – Ezek a holosztárok még álmukban is szipuznak. Ha túladagolja magát akkor is lőttek a fizetésünknek. Különben neked nem tűnt fel?
– Micsoda?
– Mordiemort. Amikor megkötöttük a boltot. Megesküdnék rá, hogy szinte hajszálpontosan olyan volt az ábrázata, mint...
– A Renegátnak – fejezte be Jett helyett Arj. – Igen, én is láttam. De lehet, hogy a hologram rázkódott, vagy valamilyen fénytörés érte.
Jett vállat vont.
– Nem vagy éhes? Nincs messze a konyha.
– Igazad van, némi táplálék kell a testbe – paskolta meg a hasát Centura. Aztán a sugárvetőjét is megpaskolta, már a biztonság kedvéért. – Gyerünk, harapjunk valamit, amíg még megtehetjük!
Jett lebernyeges fejét rosszallóan csóválva követte a barátját.
...
Marchion Ro hangosan szedte a levegőt az egész arcát eltakaró, vörös optikai szenzoros sisakja szűrőjén. A
Nihil Szeme, eme csúf, viharvert cirkáló izgatottan várakozott a hipertérsáv közelében. Marchion Ro megérintette a mellette emelkedő, fénytelen terminált, hogy érezze a hajója lélegzetvételeit, szinkronban a sajátjával. Karjain izgatott remegés futott végig, ahogy a csatagép, amit a barbárok amúgy űrhajónak neveztek, alig érezhető hőemelkedéssel válaszolt.
Hamarosan eljő az idő, kicsinyem, nyugtatgatta Marchion Ro ezt a bonyolult, duracélból és permabetonból álló fémtömeget, ezt az élettelen bestiát, ami végigszánt majd ezen a galaxison, hogy terjessze az önfenntartás, a szabadság felvilágosult elveit. Mert a barbárok egyáltalán nem értették ezt. Azt hitték, a nihilek egyszerű kalózok, akik a nagy bűnszervezeteknek dolgoznak. Ez így is volt. Csakhogy a Nihil sokkal több volt, mint egy nép – a Nihil egy eszme, az eszméket pedig nem lehet elpusztítani. S bár még a barbároknak dolgoztak, de eljő majd az idő, amikor szétvernek minden államot, minden kormányt, a bolygók pedig önmagukat fogják kormányozni kereskedelem nélkül, önfenntartva, kapcsolat nélkül – békében.
Addig azonban toborozni kell, s azokat a barbárokat, akik nem állnak be a nihilekhez, fel kell darabolni és kilőni a napba.
Erre a gondolatra nyomta meg a gombot, ami belerepítette a
Nihil Szemét a hiperűrben száguldozó, elegáns yachtba. A
Coronet ugyan nem robbant fel – a pajzsai elég erősek voltak, hogy feltartsák a kisebb méretű nihil cirkálót –, de az egyik oldala felhasadt, s szárazra fagyott hullák tucatjai repültek ki az űrbe.
Néhány roncsdarabot pedig beszippantott a hipertér, hogy szilárd objektumok felé haladva még nagyobb kárt okozhassanak és halált.
...
Arj Centura káromkodva rúgta le magáról a ráborult asztalt, aztán pedig a sullusti társát, hogy feltápászkodhasson. Az étkező plexije felrepedt, szökött a levegő. A csempész azonnal a szája és az orra elé tette a kezét, és figyelmeztetni akarta a körülöttük zsúfolódó tömeget is, de nem volt rá szükség – a rynavírus miatt a többség maszkot viselt, ezek közül pedig szinte mindegyik rendelkezett olyan biztonsági szűrővel, ami nem hagyta a viselőjét azonnal megfulladni.
– Arj! Arj! – kiáltozott pattogó nyelvén Jett. A sullusti nem messze Arjtól éppen magára illesztette az egyik utas maszkját. Mire az utas reklamálhatott volna, Jett egy balhoroggal kiütötte.
– Mit művelsz?! – sietett felé Arj.
A sullusti megfordult, és megkönnyebbülten bólintott.
– Neki már nincs rá szüksége, de azoknak odafent ránk igen! – bökött a mennyezet felé. Azzal nagycsövű plazmavetőjével tarkón teremtette a mellette elhaladó zeltront, mire az kifordult szemekkel a padlóra csattant. Jett lehajolt és letépte róla a maszkot, hogy aztán Arj felé nyújthassa. – Jaj ne kényeskedj már, Centura! – förmedt a férfira, mert az csak bámulta a maszkot a kezében. – Gyerünk már!!
Arj elvette és felszíjazta a maszkot, és éppen időben. Az új levegőtől visszatolult a vér a fejébe. Újra képes volt gondolkodni, reagálni, ölni.
– Gyerünk! – intett, és már a kezében is volt a sugárvetője. A sikoltozás közepette a turbóliftek felé iramodtak. – Lássuk, kik ezek!
– Hinnem kellett volna neked – jegyezte meg Jett.
Arj hitetlenkedő pillantással jutalmazta, majd elindította a felvonót. Egy ideig emelkedtek az aknában. Aztán az ajtó feltárult, és...
...négy állig felfegyverzett, nagydarab idegennel találták szembe magukat.
Arj rögtön keresztüllőtte az elsőt – és mivel nyomban megsejtette, hogy az ellenfeleik primitív, de hatásos páncélzatát nem fogja a lézer, de legalábbis nagy esély van rá, hogy lepattan róla, a robbanótöltetek egyikét illesztette villámgyorsan a sugárvetője második csövébe. A nihil egy hatalmas lyukkal a mellkasán eldőlt.
Eközben Jett mordálya kiluggatott egy másik idegent. Arj odafordult, de a legközelebbi nihil hadonászó ütése kiverte a sugárvetőt a kezéből. A csempész azonnal mozdult – lehajolt, és fejjel előre belenyomult a harcos hasába, és a lendület földre vitte mindkettejüket.
Arj érezte, hogy bivalyerős kezek ragadják meg. Hiába vergődött, nem tudott kiszabadulni. A nálánál jóval nagyobb, harcra edzett nihil a teljes erejével szegezte őt a padlóra. Arj ekkor döntött úgy, hogy térdvédőjét az anarchista kalóz ágyékába vágja. A megfelelő mozdulattal úgy állította a fémet, hogy abból előbukjon az éles rugópenge. A nihil szeme elkerekedett, és Arj segédletével lefordult a másik irányba.
A csempész máris talpon volt, a fegyvere után ugrott. Sugárvetővel a kezében visszafordult, a fetrengve szenvedő, ágyékát markolászó nihilhez lépett, és habozás nélkül beledurrantott. A teremtmény olvadt fejjel csendesedett el.
Arj megpördült, hogy segíthessen Jettnek. A sullusti a saját nihilje nyakában ült, és vaskos fegyverét a kalóz nyakához szorítva fojtogatta a nagydarab ellenfelet. Arj ott termett a nihil előtt, fegyverével annak arcába sújtott, aztán megismételte a kocsmai manővert. A teremtény feje lekókadt, Jett pedig elengedhette a fegyverét. Amint lecsúszott a nihil hátáról, az kábultan eldőlt – de mielőtt még elérhette volna a padlószőnyeget, Jett csontszilánkokra lőtte a koponyáját.
– Kösz, pajtás – pillantott Arj arcára. A csempész elkapta a tekintetét, és a kezével letörölte a vért a homlokáról. Aztán biccentett, és szinte tökéletes összhangban már meg is iramodtak a főterem felé.
...
A repedezett plexi ellenére még így is csodálatos kilátás nyílt a világűrre – a társalgót úgy tervezték, hogy a vendégek nyugalmát még egy katasztrófa se zavarhassa meg. A lámpák világítottak, a droidok tálcán hordozták az italokat, a galeri pedig asztalok, székek és kanapék mögé bújva várta az elkerülhetetlent.
Hirtelen felharsant a belső hírközlő.
–
Semmi ok a pánikra! Mindenki maradjon nyugodt! – jött a kapitány jól felismerhető baritonja. –
Kalóztámadás alatt állunk, de kérek mindenkit, hogy maradjon nyugton! A biztonsági szolgálat és az extra őrszemek urai a helyzetnek! Ismétlem, uraiáááááárrrghhhh-Javul Charn érezte, hogy rálépnek a lábára. A kísérete egyik tagja, egy pantorai asszisztens remegő kézzel apró sugárvetőt markolászott, szemeit idegesen az egyelőre még zárt bejáratra meresztve.
– Azzal csak magadat találod el – figyelmeztette Javul. – Add csak ide!
– De főnök...
Javul egyszerűen elvette tőle. A pantorai látszólag nem értette, hogy a galaxis leghíresebb énekesnője hogyan képes megőrizni a nyugalmát egy ilyen katasztrofális helyzetben.
Javul tudta ezt. Soha, semmilyen körülmények között senki sem számította bele a korát, mert a teste legalább harminc évvel fiatalabb volt az elméjénél – ezt a transzformációt is ugyanannak az embernek köszönhette, aki még a Coruscanton ismerkedett meg vele, méghozzá a Galaktikus Opera egyik páholyában.
Az ajtó nagy dörejjel berobbant. A darabjai csattanva landoltak szerteszét. A nihilek pedig azon nyomban elárasztották a társalgót. Amikor rájöttek, hogy célhoz értek, leeresztették a fegyvereiket, és diadalmasan néztek fegyvertelen áldozataikra.
Az ajtónállók félreléptek egy másik, sisakos nihil útjából. Marchion Ro belépett, körülnézett, majd egyenesen Javul Charnra muatott.
– Te!
– Fel akarlak bérelni! – vágta rá azonnal Javul. Ha nagyobb kredithalmot ígér ezeknek a kalózoknak, mint az eredeti megbízójuk...
Marchion Ro atonban csak fémesen felnevetett. Sisakjának központi vizora bíborvörösen felizzott.
– Nekünk te nem adsz munkát, Charn barbár – mondta olyan hangon, mintha megreszelné a szavait. – Elviszünk a vődnek, a barbár barátaidat pedig integráljuk vagy feldaraboljuk.
Javul nyelt egyet. Tudta, hogy soha sem fog kilépni a múltja árnyékából. Egykor beleszeretett egy férfiba, és ezzel elkövette élete legnagyobb hibáját. A férfi ugyanis a Fekete Nap alvezére volt. Amikor Javul el akarta hagyni, a férfi fejvadászokat bérelt fel az elfogására. Egyszer régen majdnem oda is veszett, ha az a csempész, Dash Rendar nem menti meg... Az egykori hős csempész gondolatára melegség öntötte el a szívét.
Csakhogy a Fekete Nap alvezére meg lett alázva. Ezt pedig nem tűrhette a hírneve, de még a leszármazottai vagy a barátai hírneve sem. Ezért voltak hát itt ezek az útonálló nihilek – a furcsa, gyilkos népség egyre gyakrabban bukkant fel a Hutt Űr területén. A bűnszervezetek egyelőre kordában tartották őket, de Javul abból, amit ma itt látott sejthette, hogy előbb vagy utóbb rászabadulnak a galaxisra.
Figyelmeztetnie kell őt, hogy irtsa ki őket.
– Befolyásos barátom van – mondta a legvérmesebbnek tűnő nihilnek. – Olyasvalaki, aki egyetlen gondolatával eltöröl titeket.
– Már hogyan törölné el a te csodálatos barátod azt, ami nem is létezik? – tárta szét a karjait Marchion Ro. – Hiszen sosem jártunk itt. Senki sem fog semmire rájönni. Te viszont el fogsz tűnni, Javul Charn barbár. Üssétek le és húzzátok át a
Szemre!
– Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam! – kiáltotta Arj Centura, majd sullusti barájával együtt leugrott a feltépett tetőnyíláson. Mögöttük ugyanolyan függesztőkábeleken a
Coronet biztonsági egységei.
Javul azonnal intett a többieknek, hogy bukjanak le, és a következő pillanatban ózonszag töltötte meg a levegőt, ahogy sugárnyalábok süvöltöttek föl minden irányban. Javul előreszegezte az elkobzott fegyverét, hogy legalább megbénítsa a vezető nihilt. Csakhogy Marchion Ro olyan fürgeséggel vetődött ki az ajtón, hogy nem volt az a lézernyaláb, ami utolérhette volna.
Arj nem véletlenül kapta meg a Nal Hutta pisztolyhőse címet. Úgy lövöldözött látszólag összevissza, hogy minden egyes robbanótöltete célba talált. Fél kézzel töltött és lőtt, töltött és lőtt, a patronok pedig gyorsan fogyatkoztak a töltényövéről – ahogy a számbeli hátrányban levő nihilek is.
Jett eközben sorozatokat adott le a kalózokra, akik felszaggatott bőrrel hulltak, mint valami rosszul összetákolt, groteszk madárijesztők.
A biztonsági egységek és az a néhány csempész, akit extra tűzerőnek béreltek, hamarosan az összes nihilt elintézték, aki elég ostoba volt a maradáshoz. A többiek elmenekültek – a plexin át jól látszott, hogy a hajójuk máris távolodik a
Coronettől.
...
A társalgó alig néhány óra alatt visszanyerte eredeti formáját. A vér és húscafatok eltűntek, a hullákat kidobták az űrbe, akárcsak a még élő, hátrahagyott nihileket. Javul Charn egy dalt adott elő a nagyérdemű lenyugtatására. A hajó a Taanab egyik szárazdokkjában várakozott a szerelésre, Charn stábja pedig egy új hajóra.
Arj éppen ezt a pillanatot választotta, hogy belépjen. A hálálkodó tömeg azonnal körbe vette őt. Jett eltűnt néhány máris vetkőző zeltron forgatagában. Arj barátja példáját követve engedte, hogy ott helyben levetkőztessék, intim szféráit feltúrják és a magukévá tegyék, ahogy ő maga is feltúrta és a magáévá tette az övékét. Már meg sem tudta számolni, hányan vagy milyen fajúak, szőrösek vagy csupaszok, aprók vagy gigantikusak vannak a testén, csakis a gyönyör mámora létezett.
Javul Charn volt az egyetlen, aki nem vett részt az orgiában. Otthagyta a társalgót – a zenét a kísérőbanda kellő módon fenntartja –, és a legközelebbi privát terembe sietett. Ellenőrizte, hogy ne hallgathassák le – mivel évtizedeken át üldözött vadként járta a galaxist, hozzászokott az efféle elővigyázatossághoz. Igazából azt is csodának tartotta, hogy a Fekete Nap valamelyik orgyilkosa még nem lőtte szét a fejét valamelyik nyílt téri koncertjén.
A végtelenségig nem apellálhatott arra, hogy a bűnszervezetek csendesen szeretik intézni az efféle ügyeket. Részben ezért is kereste fel a férfit, akinek a holoképe most megjelent előtte.
– A bérelt csempészeid megmentették az életemet – fejezte be a beszámolóját a nihilekről. – Előre láttad.
– Ne aggódj, drágám – mondta a férfi. – Már elküldtem a magam vadászát a Hutt Űrbe. Soha senki nem fog többé zaklatni abból az irányból.
Javul elmosolyodott.
– Igazi jó barát vagy, Sirryn – mondta. – De azt hiszem, mindketten többet akarunk puszta barátságnál.
– Lehetséges – somolygott a Renegát. – Mindazonáltal egy ideig nem tudunk találkozni. Éppen egy... transzformáció küszöbén állok. Időbe fog telni az átalakulás, addig viszont...
– Nem engedheted, hogy eltereljem a figyelmed – fejezte be helyette Javul. – Amikor megfiatalítottál, az a transzformáció csak néhány másodpercig tartott.
– Ez most más – vont vállat Sordis. – Különben mindketten megfiatalodtunk. Ha rajtam múlik, egy ránc se lesz a bőrünkön – azzal elővett egy henger alakú tubust, és kattintott vele, mire vörös pirula hullott a tenyerébe.
Javul erre elővette a saját kapszuláját, és ő is lenyelt egy ugyanilyet.
– Ha végeztél a dolgoddal – hagyta hátra a férfinak –, keress fel.
Miután bontotta a vonalat, kinézett a Taanab iparsárga gömbjére.
Kezd veszélyessé válni a turnézás. Rynavírus, nihilek... Talán abba kéne hagynom.
Csakhogy Javul Charnt nem a japor, hanem a wroshyr fájából faragták. Az pedig örök időkig növekedik.