|
Mu
Nov 19, 2012 23:32:33 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 19, 2012 23:32:33 GMT 1
A Mu rendszer egy több gázóriás övezte hatalmas, lakatlan térség az Ismeretlen Vidék szívében, a Tau szektor felső csücskén..
|
|
|
Mu
Nov 19, 2012 23:42:31 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 19, 2012 23:42:31 GMT 1
Tierce őrnagy a sith különítmény zászlóshajójáról kémlelte a hatalmas gázóriásokkal teletűzdelt rendszert, amelynek két végében egy-egy gigantikus csillag gravitációja tartotta egyben az egész konstellációt.
A hatalom és a legyőzhetetlenség szimbóluma, mint a Sithek rendjéé.. gondolta az őrnagy.
A bőrönd, melyben Doriana kódjai voltak, ide vezette őket. Valahol ebben a szektorban kell lennie a Ramakaznak...
|
|
|
Mu
Nov 21, 2012 7:42:04 GMT 1
Post by Enz on Nov 21, 2012 7:42:04 GMT 1
Yokosuka admirális a 4. Császári Flotta zászlóshajójának, a Katorinak a hídjáról szemlélte a rendszert. Egy kihalt és élettelen rendszert, tele gázóriásokkal. A Nagai Császárság is az ismert Galaxis szélén bújt meg, de ez a hely még távolabbi volt nála és ráadásul teljesen elfeledett. Nem volt itt semmi olyan érték, ami miatt a chissek fontos bázist telepítettek volna ide, ez nem rájuk vallana. Egyre biztosabb volt benne, hogy a sithek elhallgatnak valamit igazi céljaikról és csak remélni tudta, hogy idõben felismeri mirõl is van szó. A szektor, ahová jöttek a galaktikus közös nyelven a Tau nevet kapta, míg a régen ide tévedõ nagai mélyûri felderítõk a Shang nevet adták neki. A kettõt összevonva kapta a szektor a Shang-Tau nevet, a rendszer pedig, ahol voltak, a Mu nevet kapta az egyik õsi nagai állam fõvárosáról. Bár rendelkeztek valamilyen minimális információval a környékrõl, ezek nagy része valószínûleg elavult volt és használhatatlan. - Tetoku! - lépett oda hozzá új segédtisztje, Oh Yamasaki fõhadnagy. - A flotta várja az utasításait. Az admirális csak csendben bólintott. A honi logisztikai bázis, Odewara túl messze volt, ráadásul egy hatalmas ellenséges terület túloldalán, így itt is szükség volt egy lerakatot létrehozni, fõleg ha egy egész szektort akarnak átfésülni. Kellemetlen lenne ha épp egy csata közepén fogynának ki az ellátmányból. - Küldjenek ki felderítõrobotokat a környezõ bolygókra és keressenek olyan helyet, ami alkalmas lehet ideiglenes bázis kialakítására! - osztotta pattogós hangon a parancsokat. A legénység példamutató módon kezdett dolgozni és szinte hallani lehetett, ahogy a kezeik sietve továbbítják az utasításokat a számítógépeken keresztül. - Kezdjék meg a rendszer feltérképezését és a szomszédos rendszerekbe is küldjenek felderítõket! Nagy óvatossággal járjanak el, mindenhol veszélyek leselkedhetnek ránk! És valaki kapcsolja nekem Tierce fõkormányzót, beszélni óhajtok vele a stratégiánkról.
|
|
|
Mu
Dec 12, 2012 19:45:07 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Dec 12, 2012 19:45:07 GMT 1
- Uram, a nagai flotta parancsnoka keresi! - lépett oda a hídon töprengő Tierce-hez egy adjután. Az idősebb, a Maradvány kiszolgált tisztjeinek fáradt arcvonásait viselő férfin most az új Sith Egyház tetoválásai sötétlettek - egy újabb azok közül, akikről nehéz eldönteni, hogy tényleges meggyőződésből, vagy csak az évtizedek alatt elsajátított simulékonyságból viselik a jelképeket - gondolta a kormányzó.
- Rendben, jelezzenek neki, hogy személyesen várom a hajón, és készítsenek elő egy siklót. - biccentett végül a férfi felé. Tierce időt akart nyerni, hogy gyorsan átgondolhassa a stratégiát, amit majd megoszthat nagai fegyvertársával.
Eközben a híd előtti fekete űr megtelt apró villogó pontokkal, ahogyan a felderítők szétrajzottak a rendszer minden irányába. A gázóriások körül keringő holdak megnehezítették a navigációt, nem lehetett tudni, nem rejtőzik-e valamelyik égitest árnyékában néhány meglepetés.
A kormányzó komor volt. A Polneye-on töltött évei alatt megtanult bízni az ottaniakban, de ennek Doriana manőverei és Daala színre lépése miatt vége szakadt. Távol a Nagyúrtól, akinek szolgálatára és őrzésére felesküdött, csak néhány régi fegyvetársra számíthatott, akik követték a titkos bázisról - és akiknek vele ellentétben nem adatott meg az ismételt testi fiatalság ajándéka.
Ennél azonban többre volt szüksége ahhoz, hogy sikerre vihesse a misszióját. Értékes, tettrekész, használható szövetségesekre, nem a Sith Egyház érdekből hajbókoló sorkatonáira.
Végül a kapitányhoz fordult. A tetovált zabrak éppen azzal volt elfoglalva, hogy a távérzékelők adatait értelmezze néhány hozzáértőbb technikus segítségével.
- Kapitány, van a hajón Sith különítmény? Úgy értem, erőérzékenyek?
A zabrak egy pillanatig zavartan pislogott.
- Nos... egy osztag asszaszin. Igen, uram. - Kitűnő. Amint végeztem a nagai admirálissal folytatott egyeztetéssel, beszélni akarok a parancsnokukkal.
|
|
|
Mu
Mar 20, 2013 6:39:45 GMT 1
Post by Enz on Mar 20, 2013 6:39:45 GMT 1
Yokosuka admirális és új segédje, Oh Yamasaka együtt indultak útnak a sith zászlóshajó felé. Az admirális tudta, hogy addig nem kell árulástól tartania, amíg a sitheknek szükségük van a hajóira, hogy átfésüljék a környéket, és megtalálják azt a valamit, amit keresnek. Hogy aztán mit hoz a sors, azt nehéz elõre kiszámítani, de ha az istenek kegyesek hozzá, olyan ajándékot nyújthat majd át a császárnak, ami a vezérkarba emeli õt, és halhatatlanságot szerez neki. A sikló megrázkódott, ahogy dokkoltak a sithek zászlóshajóján. Az admirális és adjutánsa nyugodt léptekkel indutak a hajó végéhez, ahol már kinyílt a hajótest páncélzata, és lassan emelkedett ki a padlóból egy vaslemez, átlósan az acélpadló felé, majd hangosan koppant. A két érkezõ nagai tiszt lesétált rajta, az admirális pedig tisztelgés után a fogadóbizottsághoz lépett. - Kérem vezessen Tierce Fõkormányzó elé!
|
|
|
Mu
Mar 25, 2013 23:05:19 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 25, 2013 23:05:19 GMT 1
- Fõkormányzó, a nagai admirális átszállt a hajónkra, és várja Önt. - jelent meg az eligazító ajtajában egy, a félelemtõl szinte reszketõ iktotchi tiszt, aki alig mert odapillantani a Tierce-el átellenben álló három csuklyás alakra, akik rajta kívül a Fõkormányzó egyetlen társaság jelentették a teremben.
- Nagyszerû, köszönöm. Közöljék vele, hogy hamarosan ott leszek. Addig meg adjanak neki valamit inni.. - biccentett Wenthar Nagyúr jobbkeze, majd útjára bocsátotta az idegen adjutánst. Ahogyan az ajtó bezárult, visszapillantott a sarokba, ahol a három csuklyás, árnyékba burkolózó idegen állt.
- Tehát tudják a feladatukat. Jussanak fel a nagai hajókra, kiváltképpen a zászlóshajóra, rejtõzzenek el, és várják a parancsot. Ha a nagaiok ellenünk fordulnak, gondoskodjanak arról, hogy ne jelenthessenek veszélyt ránk!
- Parancsa szerint lesz, Fõkormányzó. - hajtotta meg magát enyhén a hajóra rendelt asszaszinok vezetõje, egy szikár bith, akinek széles homlokát annyi tetoválás borította, hogy azzal Yuuzhan Vongnak is elmehetett volna.
Ahogyan az asszaszinok eltûntek az egyik, a tárgyalóba épített rejtekajtón keresztül, ami a Sith hadihajók sajátja volt, a Fõkormányzó nagyot kortyolt az asztal alá süllyesztett minibárban lévõ kesselis üvegbõl. A Polneyeon szolgálata utolsó tíz évében le kellett mondania errõl az örömrõl, hiszen elöregedett teste egyre kevésbé bírta a megerõltetés és a fûszeres italokat. De amióta Wenthar megfiatalította, ismét hódolhatott a szenvedélyének.
- Jelentést kérek a rendszer feltérképezésérõl. - nyitott végül csatornát a belsõ kommunikátoron keresztül a hídhoz. - A felderítõink egy üzemen kívüli bázis halvány jeleit érzékelték az egyik gázóriás külsõ légkörében. - hangzott a zabrak parancsnok jelentése. - Megkezdtük a megközelítést. - Rendben. Legyenek óvatosak. - nyugtázta a Fõkormányzó. Bizonyos volt benne, hogy ha nem is a végsõ célpont, de valami van ebben a rendszerben, ami hozzásegíti õket a következõ nyomhoz, a következõ lépéshez a láncban, amelynek a végén a hõn áhított Ramakaz található.
- Yokosuka admirális megérkezett, uram. - lépett be ismét az iktotchi adjustáns. - Vezesse be. - intett neki Tierce. - És készítsen elõ még egy üveg kesselit. Szeretném méltó fogadtatásban részesíteni az admirálist.
|
|
|
Mu
Mar 29, 2013 10:56:22 GMT 1
Post by Enz on Mar 29, 2013 10:56:22 GMT 1
Yokosuka határozottan nem szerette, ha megvárakoztatják, ezt azonban igyekezett leplezni, miközben egy - a körülményekhez képest - díszesen berendezett várószobában leültették a kísérõi, és itallal kínálták. - Köszönöm, nem kérek - hárította el az ajánlatot az admirális. Még élénken élt benne az ital emléke, amit a legutóbb kapott a Fõkormányzótól. Úgy nézett ki, mint egy fõtt rák, és alig mert az emberei elé kerülni. - Esetleg egy kis harapnivaló? - kérdezte alázatosan a tetovált arcú szolga. Az admirális nem tudta nem észrevenni a hajón uralkodó, félelemmel teli légkört. Bár rend volt, ez korántsem hasonlított a nagai hajókon lévõ precíz rendre. Itt nem a tisztelet és becsület, hanem a félelem és árulás légköre uralkodott. A sithek sem többek barbár kutyáknál, akik Õfelsége cipõjét fogják nyalni elõbb-utóbb. - Köszönöm, az jó lesz - fogadta el az ajánlatot, és elvett egy apró szendvicset a felé nyújtott tálcáról, majd kötelességtudóan megette, és kezével jelezte, hogy nem kér többet. Oh Yamasaka, kísérõje nem követte példáját. Volt valami gyanús a férfi napi rutinjában, hogy mindig más útvonalakon közlekedett, hogy alig észrevehetõen a háta mögé tekintgetett, és ahogy a sith hajót szinte feltérképezte belülrõl. Mielõtt tovább gondolhatta volna ezt, máris sietõsen odalépett kísérõjük. - A Fõkormányzó fogadja Önöket. - Köszönjük - állt fel az admirális, bár szívesebben mondta volna azt, hogy "épp ideje volt". A kísérõjük egy szomszédos ajtóhoz vezette õket, majd beengedte a két vendéget. Yokosuka lépkedett elõl, tõle balra hátrébb pedig Yamasaka. Egyszerre álltak meg a szoba közepén, és tisztelegtek. Tierce viszonozta azt, bár ezúttal is némileg lezserebben. Elvégre õ itt a fõnök. - Köszönjük, hogy fogadott, Fõkormányzó - hajtotta meg enyhén a fejét Yokosuka. - Ugyan, szövetségesek között ez természetes - villantott meg egy enyhe diplomatikus mosolyt Tierce. - Csakugyan - biccentett Yokosuka, majd helyet foglalt azon a széken, amire Tierce mutatott, hellyel kínálva. Yamasaka a háta mögött állva maradt. A Fõkormányzó még csak nem is foglalkozott az alacsony rendfokozatú férfival. Ehelyett szó nélkül töltött a két pohárba a kesselibõl. - A birodalmaink közötti szövetségre! - emelte poharát a magasba, és nem lévén más választása, az admirális is követte. - Császáraink egészségére! - csatlakozott õ is, és egyszerre fenékig kiitták a kesselit. Az admirális teste enyhén megborzongott, ahogy a fûszeres alkohol végighaladt a torkán, és érezte, hogy máris tûz kezdi mardosni belülrõl. - Tehát minek köszönhetem a látogatását? - tért rá a tárgyra Tierce. - Nos - köhintett egyet az admirális, hogy leplezze az alkoholos állapotból eredõ zavarát. - A... taktikánkat jöttem megbeszélni. Hogy pontosan mihez is... kezdjünk.
|
|
|
Mu
Apr 1, 2013 22:35:13 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Apr 1, 2013 22:35:13 GMT 1
- Ha meg tudjuk osztani az erõinket úgy, hogy egy nagai és egy sith hajó jut minden egyes szegmensre, - a Fõkormányzó kezének érintésére felvillant egy holotérkép a nagai fõtisztek szeme elõtt. - akkor kihasználhatnánk az eltérõ felszereltségünkbõl adódó elõnyöket. - Nos.. igen. - bólintott a nagai admirális. - De.. de tekintetbe véve, hogy önnek több hajója van, mint nekünk, néhány szegmensre nem jutna nagai egység. Talán jobb lenne, hogyha mindkét flotta megoszlana, és azon belül homogén formációk dolgoznának... mi jobban ismerjük a területet, gyorsabban, nagyobb ûrt tudunk átfésülni, ha önállóan dolgozunk. - Ez igaz, viszont fontos lenne, hogy az egységeink megtanuljanak szorosabban együttmûködni egymással. - nézett mélyen a nagaiok szemébe Tierce. - Számít olyan helyzetre, Fõkormányzó, ahol ez létfontosságú lehet? - ezt már nem az admirális kérdezte, hanem a háta mögött álló segédtiszt. - Nos, ha találkozunk egy nagyobb lázadó formációval, akkor természetesen... - a Fõkormányzó szavait az asztalán lévõ kommunikátor jelzése szakította félbe. - Elnézést kérek. Igyanak még addig egyet. - A Fõkormányzó lehalkította a hangját, amikor a komhoz fordult. - Mi történt? Mondtam, hogy csak vészhelyzet esetén zavarjanak!
- Uram, a felderítõk azonosították az üzemen kívüli bázist az egyik gázóriás légkörének felsõ határán. Mûködésképtelen és egyre lejjebb sodródik, de a létfenntartó rendszert aktiválni tudjuk annyira, hogy átszállhassunk.- a vonal másik végén ülõ jelentéstevõ tiszt láthatóan nem volt túlzottan tapasztalt a belsõ komcsatornák kérdésében, mert a Tierce által kért privát csatorna helyett a fogadószoba nyilvános egymás köztijének frekvenciáján válaszolt. - Milyen bázis? - pillantott fel a poharából némiképpen zavart tekintettel Yokosuka admirális. - Van itt egy bázis? - Majd jelentkezem. Várjanak. - kapcsolta ki ideges arcrándulással a komot Tierce, és a nagaiok felé fordult. - Nemrég jelezték a felderítõink. Most akartam önökkel közölni. - Természetesen. - jegyezte meg a segédtiszt. - A speciális behatoló egységünk most készül fel az átszállásra. - A Fõkormányzó hangja semleges volt. - Feltételezem, szeretnének csatlakozni...
|
|
|
Mu
Apr 2, 2013 8:48:42 GMT 1
Post by Enz on Apr 2, 2013 8:48:42 GMT 1
- Hát hogyne - próbált mosolyogni az admirális, aminek inkább vigyorgás lett az eredménye. Most a saját csapdájába ejtette a Fõkormányzót, örült magában. - Elvégre fontos, hogy megtanuljanak együttmûködni a katonáink, nemde? - Igen - mormolta Tierce az orra alatt, miközben magában átkozta az idiótákat, akikkel körül van véve. - A bázis nem ismeretlen a számunkra - jegyezte meg Oh Yamasaka, aki szótlanul a nála lévõ egyik adattáblát bújta. - A legutóbbi környékbeli expedíciónk is találkozott vele. - És mi történt? - Tierce egyszerre csak érdeklõdõbbnek tûnt. Valamiféle elõnye csak lesz az ügyetlen kommunikációs tisztnek, gondolta. - Nem szálltak át a bázisra, a megfelelõ felszerelés hiányában - zárta rövidre a témát Yamasaka szenvtelen hangon. Persze valójában... Yokosuka azonnal magához ragadta a szót, némileg ittas állapotban. - Fõkormányzó, úgy gondolom ki kéne alakítanunk egy saját bázist itt a rendszerben, és ezt megtenni központnak. A legközelebbi honi bázisunk, Odewara, de még a mélyûri központunk is túlságosan távol van. Ha egy nagyobb chiss kontingens állomásozik a környéken, hamar kifogyunk a készletekbõl. - Nem vonna el az túl sok kezet a kereséstõl? - nézett rá rosszallóan Tierce. - A chissek nem mennek el innen sehova - vonta meg a vállát Yokosuka. - Meg aztán mélyûri expedícióra készülve több elõre gyártott ûrbázispanelt hoztunk magunkkal. - Hm? - a Fõkormányzó meglepettnek tûnt. Vagy igen kicsi az a bázis, vagy a bolondját járatja vele az admirális. A pityókás admirális helyett most Yamasaka vette át a szót. - Nanotechnológia. Képesek vagyunk hatalmas méretû alkatrészeket be- és kicsomagolni ennek segítségével akár egy konténerbe is. - Érdekes - vakarta meg állát mutatóujjával Tierce. - Csak a megfelelõ pontot kell megtalálni, és a bázis rekord idõ alatt fehúzható. Csak a részeket kell összeállítani, és a belsõ levegõkeringetõ- és szûrõ rendszert beüzemelni.
|
|
|
Mu
May 12, 2013 17:54:50 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 12, 2013 17:54:50 GMT 1
- Nos, akkor azt javaslom, az azonosított régi objektum környékén alakítsuk ki az új modulokat is. - próbálta ismét irányítása alá vonni a helyzetet Tierce. Bár továbbra sem bízott egy szemernyivel jobban sem a nagaiokban, a felkészültségük ráébresztette arra, hogy együtt kell dolgoznia velük. Végtére is nem csak azért kísérték el ide, hogy aztán útban legyenek. Akkor meg sem kérte volna õket. - Kivéve persze, ha alá van aknázva, és felrobban, amint átszállunk.. - jegyezte meg továbbra is az adattáblára meredve Yamasaka. - Nos, ezt maguknak kell tudni, önök jártak itt korábban, nem mi ..- Tierce meg sem próbálta elnyomni a mosolyát. - A behatoló alakulatunk és a mûszakijaink felkészülnek.. - Yokosuka admirálisnak vagy kiváló érzéke volt ahhoz, hogy a megfelelõ pillanatban avatkozzon közbe, tompítandó a feszültséget, vagy csak nagyon szeretett volna már kimenni a mosdóba. - Javaslom, kormányzó úr, maradjunk... uhh... folyamatos kapcsolatban, hogy a jövõben mindketten rögtön értesüljünk azt efféle... fejleményekrõl.
- Hogyne, természetesen. - biccentett Tierce, majd hozzátette. - Akkor gondolom nem árt, ha tudják, hogy személyesen fogom vezetni az átszálló különítményt.
Yokosuka egy pillanatig csendben maradt, majd hátrapillantott Yamakasira. - Nos. Értem. A szárnysegédem elkíséri. - Efelõl nem volt kétségem. Admirális úr, parancsnok, köszönöm, hogy idefáradtak. - Tierce aktiválta az egyik, asztalába épített terminált, mire az ajtó kitárult és a díszõrség néhány tagja masírozott be. - Kérem, kísérjék vissza az admirálist és segédjét a hajójukhoz. - Értettem!- szalutált a sith tetoválásokat viselõ õr.
Amint a tisztek távoztak, a kormányzó a kabin szekrényéhez lépett, és kivette a bõröndöt, ami az egész küldetés alapja volt. Ahogyan kinyitotta, a bõröndre épített terminálon megjelent egy sok-sok sorból álló, elsõ látásra összevisszaságnak tûnõ kód, amelyben itt-ott fel lehetett ismerni egy galaktikus koordináta számsorait. A kormányzó néhány pillanatig szórakozottan piszkálta a szerkezetet. Mosh és csapata jó munkát végzett, de az utolsó szintjét nem tudták megfejteni a kódolásnak. Ehhez, azaz a Ramakaz irányához egy olyan terminálra volt szükség, amelyiket kifejezetten ehhez a bõröndhöz terveztek. Az információ maradéka a terminálban kellett legyen. Tierce remélte, hogy a felfedezett bázis számítógépe rejti ezt az információt.
- Rezhek kapitány. - nyúlt végül a kommunikátorához, hogy elsõ tisztjét és a flotta parancsnokát hívja. - Parancsára, Fõkormányzó úr! - a zabrak még mindig nem szokott le arról az idegesítõ szokásról, akárhányszor felettese bejelentkezett, meghajlással köszöntse, mintha valami Sith Nagyúr lett volna. - Kerítsék elõ Mosh gépész hadnagyot, és tartsák vissza a felfedezett bázisra induló átszálló kommandót. Csatlakozom hozzájuk én is, a gépész hadnagy is.. és egy nagai kommandó is. - Parancsa szerint lesz, uram. - Azt ajánlom is. Öt percen belül legyen kész minden, találkozunk a fõhangárban.
Kevesebb hajbókolás, több munka.. - gondolta a Fõkormányzó, miközben lehajtotta a Yokosukának szánt üveg maradékát egyetlen korttyal. Néha tényleg nem bánta volna, ha õ is rendelkezik az Erõvel. Úgy tûnt, a Sitheknél tényleg az az egyetlen módja a legénység gyorsabb munkára ösztönzésének, ha az ember fojtogatja õket...
|
|
|
Mu
May 16, 2013 9:32:36 GMT 1
Post by Enz on May 16, 2013 9:32:36 GMT 1
Yokosuka szótlanul lépkedett a folyosón, Yamasaka pedig némileg lemaradva követte. Utóbbi baljós gondolatokba temetkezett. Az még csak a kisebb rossz, hogy az admirális a nevében elígérkezett, hiszen a terepmunka mindig az erõssége volt. Igaz mostanában fõleg követként kellett fel-alá rohangálnia, de még mindig nem felejtette el, melyik végén kell megfogni a sugárvetõt. Ami inkább aggasztotta, hogy vajon az admirális tisztában van-e azzal, milyen veszélyes helyzetbe is kerültek most. Yokosuka nem bízott a sithekben, de kérdés volt, hogy idõben felismeri-e, ha készülnek valamire. Mindenesetre mielõtt elindul az akcióra, eldöntötte, hogy egy pár dolgot még sietve elintéz. Amint felemelkedett a siklójuk a sith vezérhajóról, Yokosuka is bõbeszédûbb lett. - Ezek a sithek hülyének néznek minket - jegyezte meg a fejét csóválva. - Valamit elhallgatnak elõlünk - értett egyet Oh Yamasaka, igyekezve úgy fogalmazni, hogy ne derüljön ki, hogy többet tud a kelleténél. - Mire gondol? - fordította a fejét az irányába. - Nem tudom. Csak megérzés - fújt visszavonulót sietve Yamasaka. - Hm - nyugtázta morogva az admirális. Arca némileg kipirosodott az italtól. - Mindenesetre velük megy, és a vezetõjükön tartja a szemét! Ért maga a harchoz? Yamasakát meglepte a kérdés. Persze nem vett részt semmilyen képzésben, a felkészülés során elmondták mire kell ügyelnie. Mindig ragaszkodni a történethez, ez az elsõ számú alapszabály. - Az Akadémia elõtt egy hónapos alapkiképzésben vettem részt - felelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. - Mint mindenki. - Tényleg - nevetett halkan az admirális, mintha csak elfelejtette volna. Yamasaka viszont tudta, hogy a másik éppen tesztelte. Valami arra indította, hogy megkérdõjelezze a felépített személyazonosságát.
- Yamasaka fõhadnagy - üdvözölte a hajó biztonsági parancsnoka, ahogy belépett az irodájába. Yokosuka fiatal katonákkal vetette magát körbe a legszívesebben, így a biztonsági parancsnok, aki egyidõs volt az admirálissal, a legidõsebb tisztjének számított. - Murai parancsnok - tisztelgett Yamasaka. - Minek köszönhetem a látogatását? - tért rögtön a tárgyra a parancsnok. Nem szerette a mellébeszélést. - Az admirális úr különleges biztonsági intézkedések elrendelését kéri Öntõl. - Akkor miért nem személyesen kér meg? - kettejük személyes viszonya nem volt a legjobb, de mivel Murai kompetens biztonsági parancsnok volt, így a megtartása mellett döntött. - Nehogy aláássa a szövetségesi bizalmat a sithekkel - válaszolta komoly képpel Yamasaka. - Továbbá azt is kéri, hogy ezek ne hivatalosan kerüljenek bevezetésre, hanem titokban, és nekem jelentsen. - Rendben - adta meg magát Murai, mivel logikusnak tûnt az, amit Yamasaka mondott. - És mirõl lenne szó? - Ellenõrizzenek minden hajót, ami a sithektõl jön hozzánk, érzékelõkkel! A fontosabb pontokon dupla õrség és õrjárat legyen, erõsítsék meg a gépház és a híd védelmét! Továbbá álljon készenlétben egy sikló az admirális számára! - sorolta Yamasaka. - Meglesz - bólintott Murai kimérten.
Sietnie kellett a rövid megbeszélés után, hogy elérje a kijelölt pontot, ahol találkozott azzal a behatoló kommandóval, ami el fogja kísérni. Õ hivatalosan csak megfigyelõ volt, de a gyakorlatban tudta, hogy a kommandósok a parancsaira is hallgatni fognak. Kissé nehézkesen mozgott a kommandós páncélban, amit sietve vett magára. Jobban megszokta már, hogy védelmi felszerelés nélkül kell harcolnia. - Fõhadnagy - lépett oda a hasonlóan beöltözött tucatnyi katona egyike, egy fiatal kommandós. - Kawasaki hadnagy vagyok, a csapat parancsnoka. Õk pedig itt a Hebi osztag! - Örülök - hajolt meg enyhén, szertartásosan Yamasaka. - Bízom a minél jobb közös munkában. - Mi is - hajoltak meg szintén az osztag tagjai. A kötelezõ udvariassági körök letudása után a közeli behatoló siklóra szálltak fel, hogy csatlakozzanak a sith egységekhez, és közösen szálljanak át a bázisra. Yamasaka megtapogatta az adattáblát, amit a lábánál rögzített. Még szükség lesz rá.
|
|
|
Mu
Jun 13, 2013 11:52:39 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 13, 2013 11:52:39 GMT 1
- Közeledünk a bázishoz, uram. - Tierce áthajolt a pilóta válla felett, és alaposabban szemügyre vette a gázóriás felsõ légkörében sodródó bázist. Letérhetett a pályájáról egy stabilizátor-meghibásodás következtében, mert kissé ferdén állt a vöröses-narancssárga felhõk között. - Ha nem tudjuk beüzemelni, akkor félõ, hogy hamarosan mélyebbre kerül, és a nyomás összeroppantja a struktúráját.- jegyezte meg a Fõkormányzó mellett álló öreg technikus, Mosh, akinek a kezében ott volt a remények szerint szabad bejutást jelentõ bõrönd. - Vonósugárral kihúzhatjuk? - pillantott Tierce a bázistól nem messze sörgölõdõ nagai szállítókra és vontatókra, amelyek az új, mobil elemekbõl álló bázis felhúzásával voltak elfoglalva. tényleg bámulatosan gyorsan haladtak, a vázszerkezet kétharmada már készen volt, és elkezdték a fedõ panelek helyükre illesztését is. - Csak akkor, ha az egyik csillagrombolók közelebb jön, de akkor ki lenne téve a légköri áramlatoknak.. szóval veszélyes. - összegezte a technikus. A bázis hangárját védõ erõtér mûködésképtelennek tûnt, a birodalmi rohamcsónak és a kíséretében haladó nagai sikló akadálytalanul landolt a hangár padlóján. - Légkör, gravitáció és védõpajzs inaktív.. - sorolta a pilóta. - Ugyaneddig jutottunk a csapatainkkal a legutóbb is. - jegyezte meg az egymásköztin a másik hajót parancsnokló Yamasaka. - De nem tudtuk aktiválni a bázis rendszereit.
A Fõkormányzõ körbepillantott a teljesen üres hangárban, amibõl az antigravitáció révén már régen kilebegett az összes nem rögzített tárgy, szemét, és egyéb maradvány. Egyetlen magányos, félkör alakú terminál árválkodott a hangár közepén, amelynek széles, sokgombos kezelõfelületeit mintha nem is ember, hanem legalább egy sokkarú Xexto számára tervezték volna. - Az a terminál lesz a kulcs. Öltözz be, és menj ki az osztaggal. - intett a technikusának.
A nagai és birodalmi sikló parancsnokai egyaránt lélegzet visszafojtva fiygelték, ahogyan az ûrruhás technikus a birodalmi siklóból egy méretes dobozt cipel ki a hangárba lévõ terminálhoz. Az idõs férfi kora ellenére kecsesen mozgott az antigrav ruhában, a manõverezõ hajtómûvekkel pontosan a terminál elõtt lefékezve - Feltételezem, ez valami új kódfejtõ berendezés. - jegyezte meg az egymásköztiben Yamasaka. - Igen, az. - biccentett a Fõkormányzó. - A specialistáink számos régi kóddal és algoritmussal rendelkeznek a régi birodalmi idõszakból. - Különösen, ha a specialistájuk egyidõs a kóddal.. - jegyezte meg Yamasaka fanyarul.
Mosh csatlakoztatta a dobozt a terminálhoz, és elfordított néhány kart, majd beütött néhány gombot.. és a bázis megrázkódott, ahogyan a hangárban pislákolva életre kelt a vészvilágítás vöröses fénye. A hangár elõtti erõtér villogva, sercegve, de mûködésbe lépett, a két sikló pedig a hirtelen helyreálló mesterséges gravitáció révén a padlóra döccent. - A bázis feltölti levegõlve a hangárszinten és még néhány folyosót.. - jelentette az érzékelõket olvasva a pilóta. - Nem érzékelünk sugárzást.
Odakint Mosh lecsatolta a fejérõl a szkafander sisakját, és intett a siklók felé. - Yamasaka hadnagy, megtisztelne, ha csatlakoznának hozzánk odakint. - biccentett a Fõkormányzó. Eddig jó, gondolta. Most már csak az a kérdés, van-e bármi a bázison, ami elvezet a Ramakazhoz..
|
|
|
Mu
Jun 21, 2013 4:06:32 GMT 1
Post by Enz on Jun 21, 2013 4:06:32 GMT 1
- Az enyém a megtiszteltetés, Fõkormányzó - felelte illendõ módon Yamasaka, de a korábbi jelentéseket ismerve nagyobb biztonságban érezte volna magát odabenn. Nem mintha ez sokat számított volna, már ha hinni lehet a leírtaknak. A nagai felderítõk akkurátusnak tûnõ jelentéseiben gyakran voltak apróbb túlzások. Elmormolt még egy káromkodást, majd kioldotta az ülés szíját. Miután kikászálódott a hajóból a kommandósokkal és a nagai technikusokkal, szétnézett a hangárban. Jó ideje nem járhatott erre senki sem. - Fõkormányzó - lépett oda Tiercehez, aki éppen a hajók körüli védelmet állította fel. Sajnos a légkör összetétele miatt a szenzoraikat nem tudták végigfuttatni a bázison, így bármilyen meglepetés érhette õket. - Fõhadnagy - biccentett Tierce. - Mit tudnak a felderítõik? Kezével félreérthetetlenül az oldalán lógó adattábla felé intett. Yamasaka nem akarta az összes aduját egyszerre felhasználni. Ki tudja, akkor a sithek egyszerûen lelõnék és megtartanák a titkot maguknak. - Bizonyos gázokról írnak - olvasott bele az adattábla tartalmát. - Valamiféle reaktorszivárgásnak gondolták, de komolyabb annál. Sûrû, vöröses gáz, nagyon veszélyes, a legapróbb résen is keresztüleszi magát és korrodálja a csatlakozásokat. Egy felderítõt úgy kellett kivágni az ûrpáncéljából. - Ahhoz képest, hogy0 állítólag át sem tudtak szállni, ez egész sok információ - Tierce hangjából és arckifejezésébõl nem lehetett kitalálni a valódi érzéseit. Yamasaka mosolyogva válaszolt. - Nos, valóban nem tudtak átszállni, ezért kellett nekik ûrpáncél. - Hm - bólintott Tierce, majd a kommjához nyúlt. - Ha vöröses felhõvel találkoznak, ne nyúljanak hozzá, hanem keressenek más utat! - A vöröses gáznak biztos szerepe volt benne, hogy ilyen jó állapotban megmaradt a bázis! - jegyezte meg mögöttük csodálkozva az egyik tudós, akit magukkal hoztak. Rajta legalább ugyanolyan idegenül állt a kommandós felszerelés, mint Yamasakán.
- Itt az egyes csapat - reccsent meg a komm a közös kommfrekvenciáról. - Egy vörös felhõt találtunk. A teljes N-7-es folyosót ellepte. - Kerüljék ki! - utasított Yamasaka. A kommból bizonytalan recsegés érkezett egy pillanatig, aztán hangos ordibálás. - Ez éget! Hogy jutott be a páncélom alá! Ééégeeet! A szemem, a szemem! - Bakayarou! - fakadt ki dühösen Yamasaka. - Azonnal tûnjetek el a kurva felhõtõl! Most! - Igenis! Yao közlegényt kihúztuk! Leküldöm, hogy ellátást kapjon! - jelentette vissza az osztag parancsnoka. - Úgy látszik ebben igazuk volt a felderítõiknek - szólalt meg tárgyilagosan Tierce. - A kérdés, hogy akad-e még más meglepetés errefelé. - Hm, igen, ez egy jó kérdés - felelte jobb híján a fõhadnagy. És félt attól, hogy tudja is rá a választ.
- Még egy vörös folyosó - jelentette a mellette elhaladó katona. Az alsóbb szintek tele voltak ezzel a vöröses gázzal. - Ez biztosan nem reaktorszivárgás. - Kiérünk a fel nem töltött szintekre - közölte gépiesen a velük hozott technikus. Yamasaka a sisakkommja gombjához nyúlt. - Önöknél is ez a helyzet, Fõkormányzó? - Mi már kiértünk a védõzónából - így nevezték el a helyet, ahol berendezkedtek. - A két folyosó a vázrajz szerint egy csarnokban fut össze. Találkozzunk ott. - A csarnokban, igen - bólintott Yamasaka. A csarnokban. Maga elé idézte a jelentést, és megborzongott. Ez a része csak nem lehet igaz a történetnek... - Hé te ott, állj! - emelte tüzelésre a fegyverét, de nem érkezett semmi válasz. Rövid feszült csend után a többiek röhögésben törtek ki. - Sagara, nehogy lelõdd a saját árnyékod! - mondta nevetve az egyikük. - Amúgy is gyorsabb tüzelõ nálad - tette hozzá a nevetéstõl fuldokolva egy másik kommandós. - Esküszöm, hogy volt ott valami! - felelte duzzogva a közlegény. - Szemeket nyitva, pofát laposan tartani! - szólt közbe a fõhadnagy. Még csak az hiányzott, hogy egy idióta miatt megbomoljon a fegyelem.
A csarnok elég nagynak volt mondható, legalább a hangár méreteivel vetekedett. A padlója üvegacélból készült, alatta fekete mélység terült el, amelybe aggasztóan vörös gázok vegyültek. Mikor odaértek, Tierce csapata már védekezõállásban várakozott, miközben a fõkormányzó és az egyik technikus egy terminállal küzdöttek. Yamasaka megparancsolta a többieknek, hogy csatlakozzanak a birodalmaikhoz, majd õ maga a védõgyûrû közepén lévõ fõkormányzóhoz ment. - Hamarosan újraindítjuk az áramellátást a környezõ szinteken - közölte, hátra sem fordulva. - Ha szerencsénk van, errõl a terminálról rá tudunk csatlakozni a központi gépekre. - Um, fõkormányzó... - kezdett bele Yamasaka, mintha nem tudta volna, hogyan fejezze ki magát. Vagy inkább, hogy mennyit osszon meg a tudásából. - Talán át kéne gondolnunk ezt az áramkérdést... Alig mondta ki, a fények egymás után keltek életre, akárcsak a környék ventilátorai, lassan kiszivattyúzva az oldalfolyosókból a vöröses színû gázt, egyenesen az alattuk lévõ tárolóba. Tierce a konzolhoz lépett, és lenyomott néhány gombot. - Érdekes, úgy tûnik ezt a gázt a bolygó légkörébõl nyerték ki valamilyen különleges eljárással - foglalta össze az olvasottakat. - De hogy minek kellett nekik ennyi belõle... A folytatásra azonban nem jutott idõ. A terem remek akusztikája miatt sok hang vált hallhatóvá, köztük a csoszogás is. Egyre több láb csoszogása, több irányból, a korábbi oldalfolyosók felõl. Tierce Yamasakára nézett, és felvonta a szemöldökét, a fõhadnagy ajka pedig megrándult. - Mikor szándékozott beavatni? - kérdezte Tierce, aki rögtön felfogta a helyzetet. - Úgy harminc másodperccel ezelõtt. - Nagyszerû. Mindenki készenlétbe! - szólt bele a kommba. - Ha láttok valamit, azonnal lõjetek! - A lelövésük nem használ - rázta meg a fejét a fõhadnagy. A következõ pillanatban groteszk látvány tárult a szemük elé. Egy egykor csatapáncélt viselõ lény, ami valaha talán ember volt, vonszolta be magát nehézkesen a terembe. Úgy tûnt, mintha még mindig lélegezne, de minden ki és belégzésnél vöröses gáz távozott a páncéljából. - U-ute! - kiáltotta el magát idegesen az egyik nagai, és ujjai önkéntelenül ráfonódtak a ravaszra. Vöröses nyalábok hagyták el a fegyvere csövét, és egy teljes sorozat találta el a páncélos valamit, mire az eldõlt. - Még több jön! A páncélosok lassan vánszorogtak be a terembe, miközben mindenki sietve célra tartotta a fegyverét. Az elsõ sorozatok több lényt is lekaszáltak, de mindenki legnagyobb megrökönyödésére nem sokkal késõbb feltámaszkodtak, mintha mi sem történt volna. - Valóban nem használ, ha lelõjük õket - mondta Tierce miután megbizonyosodott a dologról. Pedig azt hitte a zombivírus egyedi ötlet lesz, erre meg... - Esetleg ha fejbe lõjük õket? Yamasaka megrázta a fejét. De csak nem lehetnek ezek a valamik elpusztíthatatlanok. - Viszont van valami, ami használ - olvasta Yamasak az adattáblából. - Ha valamely végtagjukat leválasztják, egyszerûen megszûnnek tovább funkcionálni. - Funkcionálni? - Tierce nem teljesen értette a szóhasználatot. - Mármint az életfunkcióik? - Eleve nincsenek életfunkcióik - jegyezte meg a tudós, aki egyébként nagyon hõsiesen bekuporodott az egyik pult alá. - De megszûnnek mozogni és harcolni. - Mi a légzés, ha nem életfunkció? - vetett ellen a fõkormányzó. - Elvégre a vörös izét lélegzik ki és be. - Ez nem szükséges a túlélésükhöz - közölte a tudós. - Elvégre egészen eddig levegõ sem volt ezen a helyen. Inkább csak valami, ami elfelejtett leállni. - Akkor hát, elõ a bajonettekkel, fiúk! - kiáltotta Tierce. - És a gránátokkal! Az egyik lény, amely már eddigre jóval közelebb ért hozzájuk, hirtelen a korábbi lomhaságát meghazudtolva ugrott félre, az egyik lövedék elõl, majd a saját vibrokésébõl és egy acélrúdból eszkábált lándzsát elõretartva felugrott, és egy sikításra emlékeztetõ hang keretében vetõdött a katonák közé. Tierce átugrotta a kezelõpultot, elõkapta a sugárvetõjét, és fejbe lõtte a lényt, majd a lándzsáját felkapva, az illesztékek közé helyezte azt, és néhány mozdulattal leszelte a kezét. Sárgás folyadék csapott ki a csonkból, és a test tényleg nem mozdult újra. - Most pedig ugyanezt csinálja mindenki! Gyerünk!
Az ütközet jó fél órán át tombolt a csarnokban, ahogy a környék összes ilyen lénye rájuk támadt. Több tucat erodált páncélos test maradt az üvegacél padlón az összecsapás végére. Néhol fekete foltok éktelenkedtek, a gránátok becsapódási helyét jelezve. Szerencsére a padlót erõsebbre tervezték, mint hogy ennyi megárthatott volna neki, hiszen ha az a sok vörös gáz rájuk szabadul... A lények, amiknek nem a fejét szaggatták le, még mindig mintha lélegeztek volna, de nem mozdultak. Õk maguk is veszítettek több embert, és több sérülés is volt. Szerencsére a lények alacsonyan szervezettnek tûntek, így jóval könnyebb volt leszámolni velük. A tudósuk is végre elõmerészkedett a rejtekébõl, és hozzálátott, hogy megvizsgálja az egyik lényt. - Azt hiszem õ ember volt elõtte - közölte, ahogy lézernyitó segítségével lassan lefejtette róla a páncélja egy részét. A fémfelülethez néhol sárgás szövet tapadt. - Mintha a gáz rájuk olvasztotta volna a páncélt. - Yao közlegénynél nem figyeltünk meg ilyet. A vaksága is idõleges volt - jegyezte meg a csapat felcsere. - Yao közlegény csak pár másodpercet töltött a felhõben - felelte a tudós. - Ezek itt ki tudja hány évet... évtizedet. - A gáz tehát rájuk olvasztotta a páncélt, és a szerveztük részévé vált? - Olyasmi. Nem tudom ez hogy lehetséges, de ha gyûjtünk mintákat, egy laborba minden bizonnyal kitalálok valamit. - Ezt újra kell játszanunk minden nagyobb körzetben? - vetette oda neki Tierce a kérdést, miközben a terminálok tartalmát böngészte. - Egy lakókörzetben nem merném megkockáztatni ugyanezt. - Ha nem lenne ennyi titok elrejtve a bázison, azt mondanám, hogy robbantsuk fel. De így... - válaszolta Yamasaka némi szünet után. - Fõkormányzó - szólalt meg a technikus. - Úgy tûnik innen van közvetlen turbolift a központi irányítóterembe! - Hála a sitheknek. Akkor indulás! A fele csapat ittmaradt, és biztosítja a helyet!
Az irányítóteremben szerencsére egyetlen lénnyel sem akadtak össze. Helyette meghatározhatatlan maradványokat találtak a székekben ülve. Úgy látszik, hogy aki nem viselt semmilyen egész testet lefedõ védõfelszerelést az eset megtörténtekor, az sokkal rosszabbul járt. Vagy talán éppen jobban. Mindenesetre ez megerõsítette, hogy a bázis egykori kezelõi jártak pórul. Az irányítóterembõl volt egy kifelé vezetõ ajtó is, amit gyorsan elbarikádoztak, majd újraindították a szinteken az energiaellátást. Hogy miért kellett ezt blokkonként megismételni, az rejtély volt, de mindenesetre a bázis védelmi rendszerei például még nem indultak újra. Az idõs technikus csatlakoztatta a kódtörõ berendezést a terminál megfelelõ foglalatához, majd hozzálátott valamihez. - Autentikációs ellenõrzés futtatása... Gázszivárgás xxksdsfsg folyosón. Fõrendszerek zárolva. - Szóval ezért nem tudtunk más terminálról hozzáférni - jegyezte meg Yamasaka inkább csak magának. - Zárolás feloldása. Fõrendszerek aktiválása... kész - az idõs technikus diadalittasan nézett végig a feléledõ képernyõkön. Egy csillagtérkép is életre kelt, amin három vörös pont villogott. - És most mi lesz? - meredt a képre Yamasaka kérdõn. - Gigantikus vongpókok támadása? - Nem hiszem, hogy ilyen könnyedén megúsznánk - jegyezte meg Tierce fanyarul, miközben helyet foglalt a parancsnoki székben.
|
|
|
Mu
Jun 25, 2013 14:16:12 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jun 25, 2013 14:16:12 GMT 1
- Nos, van valami? - fordult a terminálnál magában ügyködő és morgolódó Mosh felé egy fél óra elteltével a Főkormányzó. A nagai technikusok és a sith kíséret tagjai jobbhíján össze-vissza őgyelegtek a berendezések között; néhányan megpróbálkoztak a szétolvadt tetemek eltávolításával (ezt előzőleg sorshúzással döntötték el, mivel nem akadt önként jelentkező), mások pedig azon tanakodtak, hogy melyik szinttel lenne a legérdemesebb elkezdeni a cseppet sem könnyűnek ígérkező zombi- és gázmentesítést. Yamasaka főhadnagy a Főkormányzó széke mögött konzolon tanulmányozott valamit látványosan elmélyülten. - A távolsági kommunikációs relék vagy besültek, vagy egy olyan szinten vannak, ahol még mindig szivárog a gáz.. - rázta a fejét az öreg technikus. - A rendszer működik, de az átjátszó nélkül a bázis nem tud rákapcsolódni a szektorszintű kommunikációs hálózatra.. anélkül pedig úgy tűnik, nincs jel. - Akkor átjátszót kell használnunk. - bólintott a Főkormányzó. Bár nem rendelkezett az Erő ajándékával (Wenthar Nagyúr a fiatalság mellett ezt nem osztotta meg vele, bár Grodinnak az volt az érzése, hogy akár meg is tehette volna, ha szándékában áll), anélkül is biztos volt benne, hogy az idő sürget. Csak még azt nem tudta, pontosan miért.. - A mi bázisunk már üzemképes, szívesen felajánljuk a kommunikációs rendszerét erre a célra.- kapcsolódott be az eddig csendben lévő Yamasaka a beszélgetésbe. - Köszönöm, főhadnagy, de erre nem lesz szükség. - Grodinnak a legkevésbé sem fűllött a foga hozzá, hogy ilyen érzékeny, talán a Ramakaz koordinátáihoz vezető adatforgalmat a nagaiok egyik hajóján keresztül bonyolítsón le.. no nem mintha a hajók közti reléátjátszással ne állt fenn volna eleve is a veszélye, hogy szövetségesei "belehallgathatnak" az adásba. A Főkormányzó végül egy vállrándítással túltette magát az ezzel kapcsolatos aggodalmakon és az övén függő kommunikátorral csatornát nyitott a parancsnoki hajójához. - Tierce hívja a Deception-t, ismétlem, Tierce hívja a Deception-t. - Nagyuram, szolgálatára állok! - jelentkezett be Rezhek kapitány, aki még így, komon keresztül, holokép nélkül is képes volt azt a hatást kelteni, mintha éppen most borult volna földig. - Csatlakozzanak rá a távolsági jeladójukkal a bázis fő kommunikációs frekvenciájára. - adta ki az utasítást Grodin. - Van egy jelcsomag, amit továbbítaniuk kell a bázis automatikája által megadott frekvencián. - Parancsára lesz, Nagyuram, máris felkészülünk!
- Lelkes legénysége van, Főkormányzó.. - Yamasaka nem tudta megállni, hogy ne engedjen el egy megjegyzést, látva a volt testőr fintorát. - Hát hogyne, Főhadnagy. - Grodin intett a terminál mellett térdeplő technikusnak. - Mosh, mehet! Küldd a jelet! - Jeltovábbítás folyamatban.. - nem sokára a parancsnoki szék előtti vetítőn a bázis helyét jelölő vörös pötty mellett felvillant egy háromszög alakú, majd a vörös átváltott rózsaszínbe és villogni kezdett. - Továbbítás sikeres! - húzódott elégedett vigyorra az öreg technikus szája. - Kommunikációs kapcsolat aktív.. szinkronizáció folyamatban.. jelkeresés folyamatban! - jelentette be a korábbról megismert géphang, immár erősebb hangon. - Megkérdezhetem, milyen jelkeresés? - hajolt át a Főkormányzó válla felett az egyre kíváncsibb Yamasaka. Grodin biccentett Moshnak, hogy mondja nyugodtan, mert neki sem volt több fogalma erről. - Ez egy automatikus protokoll. - magyarázta a technikus. - A Birodalom első éveiben, amikor az intergalaktikus Holonethálózat még nem volt kiépítve mindenhol, vagy megsérült a Klón Háborúk alatt, akkor ilyen helyi, szektorális hálózatokon biztosították a kommunikációt a külső területeken. A legtöbb reléállomás teljesen automata volt. - De akkor mit is csinál pontosan? - ismételte meg a kérdést a nagai tiszt. - Megpróbál kapcsolatba lépni a két másik bázissal, amelyek a térképen vannak. - mutatott a három pontra Mosh, amelyek most már mind rózsaszínben villogtak. - De ha azok is olyan állapotban vannak, mint emez volt, akkor nem fog neki sikerülni. - azzal a technikus visszafordult a terminálhoz. - De ha az adás pontos frekvenciáját azonosítani tudom, és az alapján meghatározni a másik két bázis pontos koordinátáit, akkor háromszögeléssel megállapíthatjuk..
Ebben a pillanatban a három pont kékre váltott. - Hmm.. - szaladt fel Mosh szemöldöke. - Nem egészen erre számítottam..
Még egy pillanattal később a kép megváltozott, és mindannyian hátrahőköltek.
|
|