|
Post by sithlord on Jun 25, 2012 14:40:47 GMT 1
Wenthar Nagyúr őszintén elégedett volt, hogy Testőre átlátta a terveit. Valóban, ha egy lojális Sith Nagyúr segítségével be tudja magát biztosítani, onnantól kezdve már a fontosabb céljaira tud összpontosítani. Egy valami azonban mégsem hagyta nyugodni.
Nem tetszett neki, hogy Waranous vagy Krayt vagy hogy az ördögbe hívják csak úgy eltűnt szőrén-szálán. Ebből még gondok is adódhatnak. A Lord elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg fel nem kutatja és meg nem semmisíti azt az őrültet. Máris rengeteg kárt okozott azzal, hogy egyáltalán az ostoba manővereivel, felhívta a Sithekre a figyelmet. Mert a Sithek legnagyobb erénye és ereje a rejtőzködés.
Aztán ott van Sordis ügye is. Mérhetetlenül bosszantotta, hogy a „testvére” fellázadt ellene. Viszont sikerült foglyul ejtenie a tanítványát, és ez már félsiker. Még nem tudta biztosan mihez kezd a fogollyal, de majd erre is sort kerít. Mindenesetre tisztában volt vele, hogy ő és Sordis egyszer még össze fognak csapni, és akkor az egyikük végez a másikkal, mert ez a Sithek módszere. Ez a Sötét Oldal...
Hirtelen megérezte. Tisztán és világosan látta annak a valakinek a jelenlétét az Erőben, aki egy szakavatott Mesterre várt. Wenthar ajkain késpenge vékonyságú mosoly jelent meg. Tehát a leendő Sith is érez engem? Meglehet! Wenthar kinyúlt elméjével az Erő hullámaiba, és egyetlen üzenetet küldött az ismeretlen Sötét Oldalinak.
„Várakozz türelemmel, eljött a kiképzésed ideje...tanítvány!”
Ebben a pillanatban a hajó teste megremegett, miközben kiléptek a hipertérből.
-Megérkeztünk! -jelentette ki hűvösen Wenthar. -Készítse elő a kíséretemet Őrnagy! -parancsolta a Testőrnek.
|
|
|
Post by Enz on Jul 1, 2012 16:49:54 GMT 1
Naram'itch'ellor vagyis Mitchell tábornok lassan kezdett magához térni. Pislákolva nézett körbe a szokatlan helyen, amelyrõl hamarosan meg tudta állapítani, hogy egy tágas, díszes szobában van. Ami különösen furcsa volt annak fényében, hogy utolsó emlékképe az volt, hogy a lökéshullámtól használhatatlanná vált bombázójában hánykolódik, miközben a mûszerei jelzik, hogy egyre fogytán az oxigénje. Talán ez történt most is, hallotta már, hogy az oxigénhiány furcsa képzelõdéseket idéz elõ. Viszont ahogy a látása tisztult és az agya is egyre jobban fogni kezdett, ráébredt, hogy nem képzelõdött. Egy ûrhajón volt, valaki tehát összeszedte a csata után, aminek azonban nem tudta a végét. Lassan ülésbe tornázta magát, majd a lábát az ágyról a földre helyezte. Úgy tûnt, néhány karcolással megúszta az egészet. Végignézett magán és több furcsaságot is felfedezett: egyenruhája helyett egy számára ismeretlen ruhadarabban volt, kezén pedig két olyan karperec volt, amit azelõtt nem látott. Egy vékony kék csík húzódott körbe a közepén és sehol sem látta, hogyan lehet leszedni õket. Agya dolgozni kezdett, ám mielõtt még rájöhetett volna, hogy mi is történt, a szoba ajtaja halk szisszenéssel kinyílt.
Mitchell lassan emelte az ajtóra a tekintetét és legnagyobb meglepetésére nem társait látta az ajtóban, hanem egy díszes egyenruhát viselõ alakot, egy nagait látott maga elõtt. A húszas évei közepén járhatott, rövid fekete haja volt és a fizikuma nem katonáéra vallott. A tekintete meglepõen barátságosnak tûnt annak ellenére, hogy egy fogollyal nézett szembe, ami meglepte. A nagaiok általában nem kímélték a hadifoglyokat, ahogy hallotta. A díszes ruhájú alak mögött két tiszt és még nagyobb meglepetésére egy chiss sétált be. Mitchellnek eszébe jutottak azok a történetek, hogy a számûzöttek vagy a menekülõk gyakran a nagaioknál kerestek menedéket, de sose hitte volna, hogy bármelyikük is képes elárulni a népét. - Õfelsége, Puyí császár, a Napisten Fia üdvözli Önt, tábornok - fordította a tolmács a díszes ruhájú szavait, aki ezután meghajolt elõtte. Mitchell szinte ösztönösen cselkedve pattant fel az ágyról, hiszen itt volt a lehetõség, hogy mégis befejezze a küldetést és a többiek áldozatát utólag teljesítse be. Már lendítette volna a karját, hogy lesújtson, hiszen úgy becsülte, hogy puszta kézzel megöli a satnya császárt, amikor fájdalom nyilallt az oldalába, és a földre rogyott. A kezét oldalára rakva forróságot érzett: tehát mégis voltak komolyabb sebei. Eközben az egyik tiszt a császár elé ugrott, hogy a testével védje meg. A másik már kezét emelte volna, hogy megüsse a chisset, ám a császár közbelépett. - Õfelsége azt mondja, még sebesült és inkább akkor próbálkozzék a megölésével, amikor már jobban van - fordította szenvtelen hangon a tolmács. - Mondd - szûrte nehézkesen a szót a sérült tábornok. - Miért árulod el a fajtádat? - Hm? - lepõdött meg a tolmács. - Én nem árulok el senkit, az én hazám a Nagai Birodalom, uram a Császár. - Áruló vagy - közölte vele egyszerûen a tábornok. - Atyám is itt született, én is. Semmi sem köt a chissekhez. - Mit beszéltek? - kérdezte érdeklõdve Puyí a szóváltás hallatán. Miután a tolmács összefoglalta, Puyí csak bólintott. - Mondd meg neki, hogy nem várom, hogy õ elárulja az övéit. Arra viszont készüljön fel, hogy egy jó darabig a palotámban fog élni, mint a foglyom. - Hai, heika! - felelte a tolmács, majd miután elmondta mindezt a chissek nyelvén, a császár és kísérete elhagyták a szobát, magára hagyva a tábornokot. - Nem fél császárom, hogy ilyen közel engedi magához az ellenséget? - kérdezte az a tiszt, aki elé állt, hogy megvédje. - Nincs mitõl félnem, amíg ilyen jó szolgáim vannak - dicsérte meg a tisztet, mire az kihúzta magát. - És terveim is vannak vele...
- Kilépünk a hipertérbõl! - jelentette az egyik navigátor, majd a hajó hamarosan megrázkódott, ahogy visszatért a normáltérbe. - Bejövõ hívás! - érkezett a jelentés az egyik kommunikációs tiszttõl. Togo admirális intett, hogy fogadják. - Itt Nagi bolygó légi irányítása - jelentkezett be egy hivatalos hang. - Üdvözöljük a Yamatot és kíséretét. - A Tenshi* és kísérete épségben hazatért! - felelte ünnepélyesen Togo. - Éljen tízezer évig a Császár! - érkezett a válasz. Ez a rövid beszélgetés késõbb igen népszerû szállóigévé vált hazafias körökben.
//Folytatás a Nagi bolygón// ------ * Isten fia
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 10, 2020 20:29:21 GMT 1
A vostroyai fregatt a mellette gégecsővel rögzített apró csempészhajót leszámítva magányosan lebegett az Ismeretlen Vidék felső karéjának véletlenszerűen kijelölt találkozási pontján, leszámítva azt a rengeteg apróbb-nagyobb roncsot és törmeléket, amelyek létezéséről az ide érkezőknek nem volt előzetesen tudomásuk.
A közepes méretű, hosszúkás függőleges stabilizátorokkal ellátott Szlavnij-osztályú kísérőfregatt bozontos vostroyai kapitánya a foga között mormogva figyelte a láthatóan jó pár éves, de mindenképp nagyobb volumenű űrcsatára utaló, első ránézésre vegyes, leginkább nagai, chiss, birodalmi és Sith eredetű hajó- és vadászgép - maradványokat, de sokadik körbepillantásra sem talált olyasmit, ami kalózok csapdájára utalt volna. Ettől még a kapitányt a hideg rázta ki ettől a helytől, hiába volt csak egy sima roncstemető, talán valamiféle balul sikerült rajtaütés halott helyszíne… mielőbb vissza akart térni a flottájához, így türelmetlenül pillantott a két hajót összekötő, átlátszó zsilipben mozgó alakokra… az átadás már majdnem lezajlott... hogy kié-mié és miért és mennyiért, nos egy okos vostroyai flottatiszt ezeket a kérdéseket tulajdonképpen még gondolatban sem tette fel sosem, ha jót akart magának. Bizonyára politikai ügy volt, és kész.
A zsilipcsőben négyen voltak jelenleg, három felnőtt humanoid, a kisebbik hajóból érkező alak pedig egy eszméletlennek tűnő humán kislányt cipelt át éppen saját hajójából. A Sárkány a vostroyai hajó felőli zsilipvégnél állt, fénykardmarkolatán pihentetve egyik kezét, míg a másikat a vész esetén használatos szétkapcsoló és szigetelőmezőt generáló berendezés gombján tartotta. Már akkor sem tetszett neki ez az egész, amikor társa, G'Kar jelezte neki, hogy még egy kitérőt kell tenniük, mielőtt elválnak útjaik és a vostroyai flotta végrehajtja az utolsó ugrását immár az éles zónába, a harcokkal sújtott Maradvány - területekre. Amikor pedig meglátta G'Kar kontaktját, még kevésbé.
A jó két méter magas, kigyúrt, humanoid ragadozómadárra emlékeztető talortai fehér tollas csimbókokkal borított felsőtestéről átvetve az hatalmas övön két méretes, S-alakú, széles vibropenge lógott majdnem egészen a földig, a nagai trónkövetelő pedig tisztán érzékelte benne az Erő kontrollálatlan kavargását is. Ennek ellenére G'Kar teljes nyugalommal leparolázott vele, átvette a nála lévő, alélt kislányt, majd egy zsákhoz hasonlatos módon a vállára vetette, a másik, kesztyűs kezével pedig egy nagy csomag nagai és ESB váltót tartalmazó kredites zacskót nyújtott át a madárszerű lénynek.
- Köszönöm a gyors fuvart, Irai. Ugye sértetlen a kislány? - Sértetlen - csattintotta össze csőrét amaz. - Csak altatót kapott, hogy ne ficánkoljon útközben. Még jó öt-hat sztenderd óráig eltart majd. A tábornok pedig üdvözletét küldi, nagykövet úr. - Én nemkülönben - biccentett G'Kar. - Biztos vagyok benne, hogy a jövőben újra együtt dolgozunk majd.
A talortai csak vijjogott valami egyetértés félét sajátos, mélyen sipító torokhangján, majd sarkon fordult és visszasorjázott a hajójába, villámgyorsan lezárva saját hajóját és azonnali indulásra készülve, mint aki legalább annyira tart az esetleges csapdától, mint a Sárkány. A zsilip apró ablakán át meg bizalmatlan pillantást vetett a folyosó másik végén szobrozó nagaira, majd eltűnt a hajója mélyén.
A Sárkány felkísérte G'Kart és az alvó lányt a nekik kijelölt kabinba, majd mikor a hüllőszerű lény jelzésére a hajó kapitánya mozgásba hozta a fregattot, hogy visszatérjenek a flottához, letérdelt az ágyhoz, amelyen a kislány szuszogott egy térdig érő, vörös hálóingben, majd kezét a homlokára helyezve, szemeit lehunyva kinyúlt az Erővel.
- Erősen vibrál benne az Erő - mondta végül. - És... zavarba ejtő álmai vannak… szexuális töltetű álmai... látok egy vostroyai fejest, mindenféle plecsni, meg tányérsapka... apának hívja álmában és... fúj. - Rendben, ennyi bőven elég lesz. Ez minden kétséget kizáróan Uljana Vrosilov - veregette meg a nagai vállát G'Kar elégedetten. - Köszönöm, hogy elkísértél még erre az átadásra, és segítettél azonosítani a lányt. Így már tudom, hogy a tábornok nem vert át.
- Akkor felkészülök az indulásra - biccentett a Sárkány, majd egy pillanatra visszafordult a lány felé. - Nem lesz vele gond, amikor felébred? Ha nem ismer meg és megijed, ki tudja, mit csinál a kontrollálatlan, nyers erejével... - Nem tartom addig magam mellett - vonta meg a vállát a hüllőszerű lény. - Amint elértük a flottát, átviszem a zászlóshajóra és átadom Szolovcev tengernagynak. Őt ismeri és neki megvannak az eszközei is... a rakoncátlan jed'kák nyugton tartására.
- És biztonságos beavatni ebbe az admirálist? - kérdezte kételkedve a nagai. - Poklonskayától nem mindig hallottam jókat róla. - Poklonskaya minden férfiban erőszaktevő részegest lát, kivéve, akivel ő is szeretne közös erőszakot tenni - horkantott fel G'Kar. - Nem igaz, barátom? - kacsintott a nagaira.
A Sárkány felmordult. - Azért, mert ti tojásokkal szaporodtok, nekem még kijárhat egy kis szórakozás. - Az admirális megbízható - G'Kar láthatóan nem akarta erőltetni az előbbi témát, nehogy szükségtelen mértékben felbőszítse a hirtelen haragú trónörököst. - Vrosilov lekötelezettje évtizedek óta, ő csinált belőle rövid idő alatt egyszerű kapitányból flottaparancsnokot. Be sem kell avatnom, abban a pillanatban, hogy odaadom neki a gyereket, rögtön tudni fogja, hogy tartania kell a száját.
- Hát jó - biccentett a Sárkány. - Akkor tényleg nincs maradásom. Vár egy újabb bolygórendszer a Bitorlók letörése felé vezető utamon. - Hová indulsz most? - kérdezte csak úgy mellékesen G'Kar, palástolni próbálva, mennyire érdekli mindez valójában.
- Ugye zavar, hogy nem csak te bonyolítasz a kabinodba rejtőzve titkos hívásokat, barátom? - nevetett fel a nagai, megveregetve a gyíklény vállát. - De ám legyen, elmondom. Visszatérek a Manchura. Kicsit mozgattam a szálakat messziről, amíg együtt úton voltunk, és vagaari csatlósaim is segítettek.
- A legutóbbi hírek alapján, amiket onnan hallottam, nem túl biztonságos már arrafelé - morfondírozott G'Kar. - Egyre erősödnek a fanatikus követői ennek a Bo Xernek. Még jó, hogy nem korábban kezdődött ott a káosz, nem tudott volna átvonulni a flottánk. De úgy tűnik, elment az esze azoknak a fanatikusoknak. - Tudom - mosolyodott el a Sárkány. - Mindent tudok erről, ne aggódj. Ugyanis én magam vagyok Bo Xer.
- De hát hogyan? - vonta össze pikkelyes szemöldökét egy nagyon is humanoid gesztussal G'Kar. - Kivetítés az Erőn keresztül, hologramok, a vagaarijaim által becsempészett és terjesztett felvételek… - biccentett látható elégedettséggel a nagai. - Hamarosan minden készen áll majd egy nyílt lázadáshoz.
- És erről... tud Poklonskaya és a többi vostroyai? - hümmögött G'Kar. - Természetesen teljes mértekben nem - mosolyodott el gonoszul a Sárkány és hátrapillantott a válla felett. - Ahogy gondolom, a lányról sem. - Hát persze - villantott meg egy kényszeredett mosolyt G'Kar. - A diszkréciónk természetesen kölcsönös.
- Annak az állandóan nedves, hisztérika Poklonskayának csak annyit mondtam, hogy a frontizmus előretöréséhez ezekben a rendszerekben először le kell bontani a régi, feudális társadalmi struktúrát egy nagyobb kataklizmával, hogy utána a dolgozók felszabadítóként fogadják a frontista ideológiát - nevetett fel halkan, lekicsinylően a nagai. - A részleteket rám bízta, a helyi nagykövetség pedig nincs is beavatva. Ami pedig a végkifejletet illeti, nos, arra is megvannak a terveim. De először káoszt kell teremtenem ott.
- Káoszt... - morzsolgatta a szót hegyes fogai között a gyíkszerű lény. - Veszélyes kifejezés ez manapság, én mondom. Egy avatatlan még azt találná hinni, hogy a Renegát, Sordis műve az egész. - Az egy drogos idióta - köpött ki a fregatt folyosójára megvető arckifejezéssel a Sárkány. - Én céllal teremtek majd káoszt, nem a káosz puszta öröméért, hanem hogy újjászülessen belőle a dinasztiám.
- Ahhoz, hogy ez sikerüljön, közvetlenül Ming császárral kellene együtt dolgoznod - morfondírozott a lehetőségek realitásán G'Kar. - Akár már azóta, hogy legutóbb ott jártál a flotta ügyében. Eszerint mégis csak hűséget esküdött neked az öreg. - Ming egy idióta, alkalmatlan erre - mosolyodott el zordan a nagai. - Amikor tapogatózni próbáltam ezzel kapcsolatban a tábornokánál, hamar rájöttem, hogy nem ők lesznek az én embereim. Az uralkodó család egy… fogalmazzunk úgy, másik, jelenleg kevésbé befolyásos tagjával vagyok kapcsolatban, mint Bo Xer. Bízik bennem, hallgat a tanácsaimra, amiket látomás formájában suttogok az Erőn át a fülébe. És az Eriadui Konföderáció nagykövetségét is megvezettem, ők is együttműködnek titokban Bo Xerrel. Abban reménykednek, hogy ha kitör a fegyveres felkelés, a káosz végére Eriadu marad az egyetlen megtűrt és befolyásos külső hatalom a rendszerben, és ez által új piacokat és befolyási övezeteket szerezhetnek. Még azt is bemeséltem az ostobáknak, hogy akár azt is elérhetik, hogy Manchu hátat fordítson a nagaioknak és belépjen a szánalmas Konföderációjukba. De majd átejtem őket is - heherészett a Sárkány -, mert ez a Sötét Oldal útja.
- Meghiszem azt - hunyorított sokat tudóan G'Kar, mint aki már réges-régen megtanulta, hogy az efféle gonosz terveket szövögető, heherésző nagyuracskákkal minden körülmények között a legjobb alternatíva sűrű bólogatások közepette egyetérteni, legalábbis mielőtt az ember (vagy a hüllő) rátér a lehetséges komplikációkra. - Bár én úgy hallottam, tele van a bolygó orbitja nagai védelmi platformokkal. Amíg azok működnek, bajos lesz káoszt teremteni. Még ha el is érkeznek azok a híres-hírhedt napviharok, amikor hetekig el van zárva a rendszer az űrhajóforgalomtól és a holokommunikációs csatornáktól is, a nagai orbitális helyőrség még mindig porig bombázhatja fentről a lázadó városokat.
- Gondoltam ám erre is - hümmögött a Sárkány önelégült arckifejezéssel. - A vagaarijaim néhány éve a mélyűrben, nem messze egy elhagyott, Kesh nevű rendszertől találtak néhány tucat gazdátlan, pókszerű vadászhajót. Mintha Yuuzhan Vong korallhajók lettek volna, de mégsem. És egészen elképesztő tűzerejük van. Sikerült működőképessé tenniük őket, és a pilótákkal együtt becsempészni őket Manchura. Ha megkapják a jelet, miután megöltük a nagai helytartói képviselet vezetőit, felszállnak majd, és alulról, meglepetésszerű támadással semmisítik meg a platformokat.
- Akármi is lesz, ha súlyosbodik a helyzet, és letelik a napviharok okozta kommunikációs zár, a nagaiok erősítést fognak küldeni az elesettek helyére - G'Kar arca felderült a felismerésre. - A Karafutorol, igaz?
- Pontosan - biccentett elégedett arckifejezéssel a Sárkány. - A hozzám hű új családok vezetésével. És ha pár száz jedi, nagai és egyéb állam képviseletéhez tartozó hivatalnok és őr ott marad, nos, járulékos veszteségek… áldozatok a Sötét Oldal és a hatalomra jutásom oltárán. Manchu lesz a következő rendszer, amelyik újra kibontja a Sárkányok lobogóját. - És PuYi vörös krizantémját - tette hozzá csak mintegy emlékeztetésképpen G'Kar.
- Azt is - fintorodott el egy pillanatra a Sárkány, majd visszanézett G'Karra. - Miért nem jössz velem? Újra… nagykövet lehetnél, elintézhetném, hogy sürgősséggel kinevezzenek a vostroyai képviselet élére. Segíthetnél a többi nagykövetség szemmel tartásában, dezinformálásában, összezavarásában… az az érzésem, otthon éreznéd magad ott, nagykövet. - Nagyon megtisztelő, Sárkány uram, de nem tehetem - rázta meg a fejét udvarias mosoly kíséretében a hüllőszerű lény. - Először le kell szállítanom ezt a kis csomagot - intett a fejével az alvó Uljana felé -, utána pedig gondoskodnom kell arról, hogy a kapcsolódó fizetségek is mind elérik a rendeltetési helyüket. Utána pedig, ha te is életben maradsz és visszatérsz Manchuról, talán újra találkozunk. Nem felejtem el, amit ígértem neked, Sárkány nagyúr. Lesz mestered, gondoskodni fogok erről. Nem most találkoztunk utoljára.
- De igen, ha te meghalsz a Maradványban, nagykövet - ingatta a fejét G'Kar számára talán némiképp meglepő módon némi őszinte szomorúsággal a szemében a nagai férfi. - Az Erő azt súgja, én visszatérek. De a te jövőd ködbe vész. Egyáltalán felmerült bennetek, mi lesz, hogyha a ti győzedelmesnek hitt vostroyai flottátok, amelynek ide juttatásáért annyit szervezkedtünk, nem tudja majd legyőzni a fasiszti moffokat? - Ne aggódj emiatt - villantotta ki egy pillanat erejéig a fogait G'Kar. - Bevallom, néhány nappal ezelőttig még én is számoltam ezzel, és komoly alternatívaként szerepelt a terveim között, hogy inkább veled tartsak. De azóta sikerült új biztosítékokat szereznem. Győzni fogunk.
- Így legyen - rázott kezet keményen a gyíkkal a Sárkány. - A Sötét Oldal vezessen utadon, nagykövet. - Téged is, Sárkány uram - biccentett G'Kar, és arra gondolt, hogy ezt a megtört szerencsétlent még elárulni sem lenne érdemes, annyira különc alak. Ki tudja, gondolta a hüllőszerű konspiratőr - talán egyszer tényleg felnő a feladathoz, hogy valódi nagyúr és császár legyen.
|
|