|
Post by Lord Brodrig on Nov 11, 2015 14:47:55 GMT 1
Vellion Ulsar Ordo gépével együtt a földbe csapódott, de mielőtt még tovább csúszott volna a felsebzett talajon, kibukfencezett a gépéből. A guruló hajótest nemsokára belemerült a közeli, lángoló erdőbe, és eltűnt. Vellion feltápászkodott, és hagyta, hogy hű őrharcosai eltámogassák a vezérek még épségben álló barakkjához. A sebtiben felállitott parancsnoki központ körül megpörkölődött, ideges mandalóriaiak álltak.
- Vellion - lépett hozzá a civil települések kormányzója, akit a testőrei mentettek ki a porrá omlasztott, megfertőzött szülőfalujából. Gerdan arca bevérzett, a lábát vonszolta maga útán, de az őrei sem voltak jobb álapotban. Az égen a sithek vadászai és takaritóegységei röpködtek, megsemmisitve mindent, ami a felszini sortüzek után még épen maradt.
- Azonnal.. azonnal ide minden Basiliskot! - rendelkezett köhögve Vellion. Ő volt a Concord Dawn fővezére, és lám, kudarcot vallott. De vajon ha nem egy Sith lenne a Mandalore, akkor igy lett volna?
- A civilek... mind halottak.. vagy zombik - kesergett Gerdan.
- Ezt a csatát elvesztettük, öregember - mondta nyersen az őrharcosok parancsnoka, Borddan Lok. - De nem hagyjuk, hogy a birodalmunk lássa kárát. Mi meghalunk, hogy a többiek élhessenek.
- Igazad van, Borddan - nézett vissza rá Vellion. - Mindenkit meg kell ölnünk, aki a bolygón van. Nem tudom, miféle virussal fertőztek meg minket, de nem akarom, hogy kikerüljön innen. Üzenet minden harci bázisnak: szálljanak fel, mindennel, amijük van, és mindent lőjenek szét. Minket is...
- De hát ez öngyilkosság.. - dünnyögte a kormányzó. - Legalább.. legalább harcosokhoz méltó módón haljunk meg! Fel akarok szállni, hogy lássam, ahogy elvégezzük a feladatot.
- Nem hiszem, hogy van erre időnk... - egyenesedett ki a gárdakapitány.
- Igaza van Gerdannak - intette le Vellion. - Továbbitsd az üzenetet. Aztán mindegyikőtök szálljon be a vadászába, a Basiliskusába, vagy amije van. Ez parancs.
- Igenis, uram! De akkor nekem is engedd, hogy felszálljak!
Egy megviseltnek tűnő, de műszakilag rendben lévő Aka’jor sikló ereszkedett le a közelben. A hajó szárnyai elfordultak, amikor a sikló landolt, és a rámpán két, egymást támogató alak vánszorgott ki.
- Mi történt itt, katona? - sietett elébük Vellion és a testőrei. - Azonositsd magad!
- Főővezééér... főővezéér... - suttogta erőltetetten az egyik mandalóriai. - Meghallsz...hrr - azzal ledobta a sisakját, és eltorzult, aszott képét harapásra nyitotta.
Társával együtt több darabban végezte, méghozzá szempillantás alatt, és Vellionnak még csak meg sem kellett mozdulnia.
- Fel a hajóra! - kiáltotta. - Nézzetek körül, van-e rajta valami használható!
Az őrharcosok felmasiroztak a siklóra, mig Vellion és a kormányzó a gárdakapitány kiséretében a pilótafülkébbe menetelt. Gerdan végigfuttatott egy gyors rendszerellenőrzést, és miután mindent rendben talált, elfoglalta a pilótaszéket, és felszállt. Vellion a belépő őrharcosokhoz fordult.
- Semmit nem találtunk, üres! - jelentette az egyikük.
- Jól van, Arren. Mindenki keressen magának egy manuális löveget!
- A siklónak jó fegyverzete van - állapitotta meg Borddan. - Működik a kommunikátor, átállitottam a mi sávunkra.
- Mondd meg az összes elérhető egységnek, hogy amennyiben nem tudnak bombázókat szerezni, oltsák ki a saját életüket! Mondd nekik, hogy Mandalore népének érdekében nem kockáztathatunk. Ráadásul, inkább haljanak meg önkéz által, minthogy a sithek fogságába essenek, vagy hogy ők végezzenek velük!
A sikló előtt egy felégetett település rajzolódott ki, fölötte pedig tüzelő vadászgépek cikáztak. De nem a sithek hajói, hanem a Concord Dawn saját védelmi egységeié. Vellion megszakadt szivvel nézte, ahogy kényszerűen egymás ellen fordult bajtársaik testvérgyilkosságot követnek el. Elővette a kommlinkjét, és tudatta Hardollal, a fenti csata koordinálásáért felelől mandalóriai parancsnokkal, hogy mi történik.
- Többet egy szót se! Ne akard, hogy megkeressem ezt a Wenthar császárt, és kitépjem a szivét személyesen! - hőbörgött Hardol, amikor meghallotta, hogy mi történt odalent. - Igérem neked, testvér, hogy az a rohadt Sith Birodalom meg fog fizetni ezért..
- Ezt mind a Sith Mandalore-nak köszönhetjük - szoritotta ökölbe a kezét Vellion. - Őmiattuk mentünk el a Roche-ra!
- És a flottája el sem jött oda, pedig vártuk - bólintott Hardol. - Logikus. Barátom! Megigérem, hogy meg fog fizetni ezért az a nő! Nem adod hiába az életedet, sem a harcostársaidét. Concord Dawn elpusztitásáért az egész galaxis égni fog!
A vonal megszűnt, amikor a sikló beért a település fölé. Vellion utasitotta az embereit, hogy szórják ki a bombáikat. Kicsivel később egy fentről érkezett sugár találta el őket, és a hajó, utasaival együtt, darabjaira robbant.
Odafent Hardol Lok rendithetetlenül állt rángatózó cirkálójának fedélzetén. A sithek megsemmisitették a nehézromboló kisérőhajóit, igy a találatok már közvetlenül a Concquerort érték. A Hadparancsnok begépelt egy kódot az előtte magasodó panelbe, mire egy páncélos társa holoképe jelent meg előtte.
- Azt hittem, elpusztultál, barátom! - jelentkezett be az Ordo-klán újonnan választott klánvezére. - Csak nem azt akarod mondani, hogy megmenekültél? Azért hivsz? Azonnal küldök valakit a felszedésedre!
- Sajnos nem ez a helyzet - ingatta a fejét Hardol. - Elpusztulunk, mindannyian. Viszont a sithek megbánják, hogy nem öltek meg addig, amig megtehették volna. Mert nekem még volt időm, hogy eszembe jusson valami. Ezt a vereséget az előnyünkre fogjuk forditani!
- Máris úgy gondokozol, mint a Sith Mandalore?
- Ennyi haszna mindenképpen van a jelenlétének. De ha a klántársaink megtudják, ki irányitott minket a Roche-ra, ami miatt a sithek visszajöttek bosszút állni... akit mindezért okolhatunk.
- A Büntető? Magunk mellé állithatjuk a többi klánt, bevezethetünk egy központositott ellenhatalmat ellene, de kár, hogy halott. - bólintott Olestes Ordo. - Vagy a Mandalore-ra célzol? Ez mind kimeriti az árulás fogalmát.
Hardol felháborodva hajolt közelebb a hologramhoz.
- Mit beszélsz, idióta! Lord Non maga az áruló! Hát nem érted? Darth Sordis volt az, aki megparancsolta, hogy vegyünk részt a Roche mellett.
- Micsoda? Honnan ered ez az információ?
- Vellion évek óta kutatja a Büntető eredetét. Kiderült, hogy minden, amit csinált, Sordis parancsolta neki! Az ellenállása csak látszólagos volt. Átvertek minket! A hazugság ára pedig nálunk a halál.
- Ne aggódj, Hardol - válaszolta némi töprengés után Olestes. - Megigérem, hogy ez az utolsó információd nem marad kihasználatlanul! Még a halálodban is minket szolgáltál, ezért a neved nem marad elfel...
Hardol kikapcsolta a kommot, hogy farkasszemet nézhessen a hajója felé közelitő hatalmas SiSD lövegtornyaival. Elérkezett a végső menet.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 26, 2016 19:09:05 GMT 1
A Főkormányzó érdeklődő arccal fordult a börtönblokk utolsó lakója, a barnás, rozsdás páncélba és valaha fehéres rongyokba burkolt öregember felé, akit energiabilincsek tartottak a helyükön. Ki tudja, ha így folytatódik a degeneráció, pár hónap, talán pár év, és én is ismét ilyen leszek... futott végig a Testőr hátán a fagyos hideg... de csak egy pillanatig hagyta a gondolatot megülni az elméjében, aztán megacélozta és kihúzta magát, és hidegen vendéglátója felé fordult.
- Ez az alak egy őskövület, múzeumban lenne a helyen, moff úr. Mégis, miért mutogatja itt?
- Már akkor is megbecsült fejvadász volt, amikor mi még a birodalmi óvodába jártunk.. – Vansynnak eszébe juthatott, hogy valójában hány éves a Főkormányzó. – Mármint elnézést, uram, én legalábbis biztosan. Egy szó, mint száz, személyesen rám vadászott, a felszínen próbált meg elkapni, amikor megnéztem a romokat és a lemészárolt mandaloriak hulláit. A személyes testőrségem kapcsolta le, azóta itt van.
- Furcsa ízlése van, Moff úr. – mormogta a Főkormányzó. – De hát kinek mi, ha Önnek a halott mandaloriak okoznak örömet, ám legyen. – Azzal a volt Testőr a férfihez lépett, és felemelte az elesett, félig eszméletlen, fáradt öregember állát.
- Dengar.- suttogta végül. - Maga meg az Erő utolsó sötét fattya, gondolom..- köpött némi vért a matuzsálem. - Mi vitte rá erre? – kérdezte a Főkormányzó. – A maga korában én... mármint... szóval már rég visszavonultam volna.
Dengar résnyire nyitotta a szemét. - Maga... maga az, akiről pletykálnak. Wenthar Testőre, igaz? - Én vagyok. – nyelt egyet szárazon a Főkormányzó.
- Akkor tudja, hogy a Munka és a Szolgálat holtig tart, nem? – vigyorodott el az öreg, láttatni engedve kivert fogainak maradékát és a szájában lévő elfertőződött csúnya sebeket. Úgy tűnt, Vanysn testőrei nem bántak kesztyűs kézzel vele. – Csak így menthettem meg a Céh becsületét... ami maradt belőle... nem hagytak más választást.
- Kicsodák? – kérdezte a Főkormányzó. – Ki bérelte fel erre? - Mit érdekli az magát, nem teljesen mindegy? – hördült fel Dengar. – Én csak becsülettel akartam meghalni.. nem így, megrohadni ebben a lyukban... - Igaza van. – biccentett a Főkormányzó és az egyik vörös páncélos Testőrnek intett, akik újabban mindenhová elkísérték. – Valóban mindegy, ki bérelte fel magát, és valóban nem ezt érdemli. Stav, add ide a pengéd.
Vanysn tiltakozni akart, de a vörös páncélos testőr finom mozdulattal arrébb tolta, és átnyújtotta a fényes vibropengét a Főkormányzónak. - Vegyék le az energiabilincseket, hadd álljon a saját lábán, ha akar. Ha pedig valakinek nem bírja a gyomra – biccentett Vanysn felé - , akkor még kimehet.
Vanysn nyelt egyet, és mereven bámulta a falat, miközben a csendet egy suhintás vágta ketté, majd Dengar feje a padlón landolt. - Intézkedj, hogy tisztességes búcsúztatást kapjon. – biccentett a Testőrnek Tierce, majd a Moff felé fordult. - Erről jut eszembe, Moff úr, gondolom Tralex nagyúr hasonlóan járt el Lennart kommodore földi maradványaival. – a Főkormányzó szemében visszafojtott düh izott.
Vanysn egy pillanatig nem tudta, mit reagálon… tudta, hogy a sith flottaparancsnok a mozdulattal, amivel kivégezte Lennartot, valójában legalább annyira megalázta Tierce-t, ahogyan ő tette azzal, hogy reménytelen helyzetbe hozta a Testőrflotta parancsnokát a csatában. A sith nagyúr azonban jobban tisztában volt az ESB politikai egyensúlyával, semhogy megvárta volna személyesen a Hapesen lezajlott államfői találkozó után ide látogató Főkormányzót. Nem sokkal azután, hogy a sokszoros túlerő tüzében a mandaloriak utolsó ellenálló magva és hajója is megsemmisült, Tralex Judicatorai és SiSD-i megfordultak, és visszatértek a régi határ túloldalára, az ESB szívébe, a Vjun köré. A három hullámban bedobott sith erősítés legnagyobbikának parancsnoka megelégedett annyival, hogy kivégezte Tierce kinevezett tisztjét, és egyúttal megszégyenítette magát Vanysnt is, elorozva tőle a győzelmet jelentő dicsőséget. Vanysn azonban éppen emiatt végül arra jutott, hogy ebben a leosztásban ő és Tierce valójában egy oldalon állnak.
- Nagy volt a kavarodás akkor, uram, de megígérem, utánanézek. Gondoskodni fogunk Lennart sorhajókapitány családjáról, hithű bastioni polgár volt és az ESB jó katonája. - Ezt el is várom. – biccentett Tierce, és ezzel maga részéről lezártnak tekintette az ügyet. – Készüljön fel a rendszerrel kapcsolatos tudnivalók átadására Moskau admirálisnak és a visszatérésre Bastionra. El kell varrnunk néhány szálat a Maradványban, többek között szeretném, ha alaposabban figyelemmel kísérné a Muunilinst üzleti köreinek tevékenységét, különös tekintettel Damask Consigliore-ra.
- Értettem. Engedelmével.. összegyűjtöm a megfelelő adatcsomagot az admirálisnak. – tisztelgett Vanysn és kihátrált a cellából. Minél előbb maga mögött akarta hagyni a fejvadász bűzlő holttestét, mindig felkavarodott a gyomra az ilyesmitől.
- Amint eligazítottam Moskau admirálist, Önhöz küldöm. – biccentett a távozóban lévő Moff hátának a testőrparancsnok. Kígyó, gondolta, a leggusztustalanabb a moffok sikamlós fajtájából, olyasfajta, akit egy Daala-kaliberú admirális azonnal kivégeztetne, de jelenleg szükség van rá, más jelölt pedig nincs a Maradvány kézben tartására. A Főkormányzó megtörölte a pengét, melyen még mindig rajta volt a kivégzett Dengar vére, aztán egyenesen a zászlóshajóként szolgáló SiSD parancsnoki eligazítójába ment, amelyet immár az elfoglalt Roche – Concord Dawn – Anzat háromszög helyőrsége, valamint a velük összevont Hapan Expedíciós Erők új operatív parancsnoka foglalt el.
...
Lyrr Moskau felpillantott a rengeteg adattáblából, amelyet maga elé sorolt, majd megpróbált úgy felpattanni, hogy egyet se verjen le az asztalról, amikor Tierce belépett.
- Pihenj, admirális asszony. – Tierce egy pillanatig otthagyta a tekintetét a nő formás alakján, és elgondolkozott azon, mi lenne, ha ő lenne az új Sith Birodalom Tarkinja, és ez a nő lenne Daala.. kezdhetnék a Moffok eltakarításával.. aztán a nagyurakéval... végtére is, Bastion mindig is az önálló, független birodalmi erők központja volt, ha egy Ardus Kaine meg tudta csinálni...
Tierce megremegett, és legszívesebben ott helyben beleverte volna a fejét a falba, hogy elűzze a rémesen eretnek gondolatot. Egyáltalán hogyan fordulhatott meg a fejében bármi ilyesmi? Ezt érdemli a császára? Ezt érdemli az Uralkodó? Az Uralkodó, aki...
- Elnézést, jól.. jól van, Főkormányzó? – lépett közelebb a nő.
Tierce lerázta magáról Moskau karját. - Persze. Csak elgondolkoztam. Berendezkedett, admirális?
- Igen, uram. Éppen végeztem a harctéri jelentések és a veszteséglista összesítésével. Azt kell mondjam, uram, nehézségeink lehetnek majd, ha egyszer háborúba indulunk Mandalore ellen. Nagyon jól harcolt a helyi véderő, csak a tömeges túlerő miatt nem szenvedtünk nagyobb veszteségeket.
- Magam is így látom. – biccentett a Főkormányzó. – Hármukat neveztem ki a Testőrgárda jelvénnyel ellátott flották élére, de maga került a legmagasabb pozícióba. A Hapesnél is bizonyított, amikor a Renegát áruló hajói elleni műveleteket kellett koordinálni a Hapan és Nagai csapatokkal. Kinevezném Égi Marsallá, de az Uralkodó nem szeretné, hogy valaki a közeljövőben olyannyira elbízza magát, mint Dorja tette.
- Nagy veszteség volt az árulása az egész Birodalom számára. – biccentett Moskau. – Mit vár tőlem, uram? - Tartsa szemmel a környező szektorokat. – sétált át az asztal másik oldalára Tierce. – Bármi történik a huttokkal, a Hapan-térségben, a Tion-halmazban, vagy az EGB gyülekezpő flottájával, amely a jelentések szerint a Ruusannál várakozik, magának kell majd először reagálnia, amíg a nagyurak összeszedik a korribani és vjuni hajóhadat. Bastionra nem számíthat, a Maradvány-szektor többi erejét leköti a Junction melletti területek biztosítása a serennoi – köztársasági nyomás ellenében, az új jem’hadar csapataink pedig nagyrészt le vannak kötve a Corporate-fronton.
- Számít egy EGB – támadásra a Ruusan felől? – kérdezte Moskau. – Ha a teljes EGB flotta megtámad minket, hosszan elnyúló anyagháborúra számíthatunk, és mindkét oldal erői felmorzsolódnak. - Ezt a Főmarsall is tudja, ezért nem fog ilyet kockáztatni. – biccentett Tierce. – Ne aggódjon, admirális, az EGB nem fog váratlan komplikációkat okozni... inkább azt mondja meg nekem, mire jutott Nalgollal kapcsolatban? Hová lett a harmadik testőrkapitányom?
- Nehéz ügy, uram. – mutatott egy hosszú sornyi adattáblára az asztala szélén Moskau. – Az utolsó jelentések szerint az Anzat után továbbhaladt a Tion – szektor felé, bár erre vonatkozó utasításai nem voltak. Az utolsó navigációs jelentések szerint Desevro megtámadására készült, de azóta nem hallottunk róla.
- Nem tűnhet el csak úgy egy egész flotta! – szitkozódott a Főkormányzó. – Nalgol egy ambíciózus, féltékeny alak, akit csak az Ismeretlen Vidék frontján bemutatott teljesítménye alapján neveztem ki, hogy befogjam a nagyurak száját... erre nyoma vész mindenestül! Ez az Ön legfontosabb kiegészítő feladata, admirális. Derítse ki, hová tűnt Nalgol és a flottája! Ha Desevroig kell utaznia érte, ám legyen!
- Értem, uram. – biccentett Moskau. – Megteszek, amit lehet, de szükségem van egy intelligens parlamenterre. Olyasvalakire, mint Trenton Makin, a hapesi kirendelt attasénk, vagy Ranulph Steffensen, az almaniai jem’hadar flotta mellett szolgáló összekötő. - Mindkettő igen fontos kulcspozíció, de meglátom, melyiket lehet nélkülözni. – biccentett Grodin. - Ugyanakkor be kell tömnünk a nagyurak száját is. Üzenni fogok az Egyháznak Vjunra, hogy az Emeritus jelöljön ki egy Nagyurat, aki elkíséri a parlamenterünket Desevrora. Vagy ahová kell.
- Értettem. – nyugtázta Moskau faarccal. - Én sem szeretek mindig együtt dolgozni azokkal a nagyurakkal a Templomból, admirális. – halkította le a hangját Grodin. – De Ön is jól tudja, hogy a Korribani Akadémia tele volt a Renegát követőivel. Hilts és Stark nagyurak beavatkozása után egyedül a Vjuni Katedrális maradt, mint a Sith Birodalom uitolsó sötét oldali bástyája. Nem követjük az Uralkodó akaratát, ha nem vonjuk be a Nagyurakat.
- Értem uram. – biccentett ismét a nő, nem mutatva jelét annak, hogy a Főkormányzó szavait túl soknak, vagy túl kevésnek értékelte volna. – Megteszek minden tőlem telhetőta Birodalomért. - Köszönöm. – Grodin végül vette a bátorságot, hogy finoman megszorítsa a nő vállát, aki összerezzent a mozdulatra. Ennyi épp elég is, kényszerítette magát a volt Testőr. – Maga hűséges katonája az Uralkodónak, Lyrr, maradjon életben.. ha bármi történne. - U.. uram. – hunyorított értetlenkedve Moskau. – Úgy lesz, uram.
A Főkormányzó kifelé menet felsóhajtott, majd az SiSD gyakorlóterme felé vette az irányt. Minden nap több órát kellett edzenie, hogy legalább szinten tartsa folyamatosan gyengülő izmait… talán, gondolta, talán elmehetne a Vjunra. Talán közölhetné a Nagyurakkal, mi történt, és megkérhetné őket, hogy állítsák vissza az erejét. Vagy talán megtehetné ugyanezt a Korribanon, Hiltsnél... de nem, nem tudhatják meg, a viszály azonnal szétszakítaná az ESB-t... akkor mit tegyen? Menjen a Hapesre, az Uralkodó lányához, vagy a Nagira ahhoz a sápadt szörnyeteg Enzhez? Tőlük kérje az ajándékot újra, amit Wenthartól kapott?
No nem, gondolta a Testőr. Azt már nem. Nem adja meg nekik ezt az örömet, hogy a lábuk előtt csúszva könyörögjön a fiatalságért. Talán, ha az Uralkodó örököse trónra lépne.. talán, ha ő méltónak találná, akkor... igen, akkor tőle elfogadná.
De az még messze van, szívta a fogát. Reméljük, nem túl messze... addig pedig marad az edzés.
...
Az SiSD főtiszteknek fenntartott hangárjában Vansyn és vörös, gamorraira hasonlító fizimiskájú adjutánsa, Radwyr az éppen landol Lamda-osztályú siklót figyelték, amelyre a Vansyn – Flotta jelvényeit festették.. kissé elnagyoltan ugyan, de viszonylag hitelesen.
- Nem szeretem ezt... - sziszegte Vanysn adjutánsának, miközben a hajó rámpája leereszkedett. – Itt ez a sok magas rangú vendég, erre ezeknek is most kell megérkezniük. Lecersen igazán figyelhetne jobban a részletekre. - Il-Raz kormányzótól kaptam az üzenetet. – szabadkozott Radwyr. – Annyit mondott, hogy a csomagnak sürgősen tovább kell haladnia Bastionra, mielőtt túlságosan mozgásba lendülnek az események.
- Persze, tudom. – morgott Vansysn. – De akkor is, a Főkormányzó orra előtt... - A Főkormányzó orra jelenleg szerintem Moskau admirális lába között van. – nevetett fel enhye röfögő hangok kíséretében a kövér férfi.
- Így is hánynom kell tőle, akárhányszor meglátom, most már még jobban, köszönöm. – köpött volna ki Vansyn a hangár padlójára, ha nem lett volna az efféle gesztus rendkívül rangon aluli a szemében. - Mármint melyiktől, uram? – röhögött tovább Radwyr. - Az öregtől és a kurvától egyaránt, együtt a legjobb. – Vanysn diplomatikus arckifejezést varázsolt az arcára, miközben a vendégek lesétáltak a sikló rámpáján.
- Öhm, ez a csomag? – vakarta meg az állát Radwyr a kislány láttán, aki durcásan nézelődö9tt körbe – körbe. - Sterling tábornok, ezer éve nem láttam magát. – biccentett Vanysn a Lecersenhez hű erők katonai parancsnoka felé. - Moff úr. – biccentett Sterling. – Lecersen nagymoff üdvözletét hozom, és a csomagot, amelyet el kell juttatnia a rendeltetési helyére, Bastionra.
- Kiváló. – mérte végig a kislányt Vansysn. – És mi ebben a pláne? Fel fog robbanni? Vagy Il-Raz valamelyik hasonszőrű haverjának küldik a határ másik oldalára? Ne higgye, hogy én nem járok nyitott fülekkel, tábornok, és előre szólok, ebben egyezik az ízlésünk Lecersennel, én ilyesmiben nem veszek részt.. - Semmi ilyesmiről nincs szó. – rázta meg a fejét Sterling. – A lányt személyesen Kaine moffhoz kell eljuttatnia, ő tudni fogja, hogy kicsoda, és nem lesz hálátlan. - Kaine egy álmodozó szerencsétlen. – rázta meg a fejét Vanysn. – Nem érti a realitásokat.
- Ezt már Lecersen nagymoffal kell megbeszélnie, uram. – biccentett Sterling. – Én csak leszállítottam a kis hölgyet, vissza kell térnem a Corporate – szektorba. - Rendben. – Vanysn Radwyrra pillantott. – Na, mit bámulsz, gyerünk, csípkedd magad, és gondoskodj a vendégünk elhelyezéséről! - Öhm... - vakarta meg a fejét Radwyr. – Igen, persze, máris, moff úr.
Ahogyan Radwyr elkísérte a kíváncsian nézelődő fiatal lányt a turboliftekhez, Vanysn még magához intette Sterlinget.
- Kézzelfoghatóbb biztosítékokra lesz szükségem ahhoz, amit a Nagymoffja akar tőlem, mint néhány gyereklány, mert mézes-mázos szavak. Ezt megmondhatja a Nagymoffnak. - Apropó, valóban. – Sterling egy adatkártyát nyújtott át Vanysnnak. – Lecersen Nagymoff üdvözletét küldi, és még ezt is. Csak akor nézze meg a felvételt, ha egyedül van. Viszlát, Moff úr.
...
Vanysn órákkal később, miután eligazította Moskaut, majd SiSD-je fedélzetén a hipertérben utazott a Bastion felé, aktiválta a kabinájba zárkózva a felvételt, ami azt adatkártyán volt...
Ugyanazt a felvételt, amelyet fél galaxissal arrébb G’Kar kapott a hapesi ügynökétől. A felvételt a szigeten lévő erőd belsejéből, az egymásnak feszülő Renegátról és ellenfeleiről.. majd a holtan fekvő Wentharról.
A moff gonosz mosollyal kapcsolta ki a berendezést, miközben önmagában elismerte, hogy Lecersen mégsem volt olyan rossz választás a részéről.
- Szegény Főkormányzó, nehéz napjaid lehetnek. – nevetett fel magában. – Mégsem lennék a helyedben, öregem, nagyon nem lennék..
Azzal a Moff nekilátott, hogy megfogalmazza privát üzeneteit Kaine moff és társai számára, amelyeket majd a Trachta-klán egyetlen életben lévő örökösével együtt eljuttat hozzájuk.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 3, 2016 14:34:08 GMT 1
A Kobra Szeme ott lebegett a Concord Dawn körül még mindig őrült tempóban grasszáló sith hadihajók körében, amelyek közül néhányan a csata maradványainak összeszedésével voltak elfoglalva, mások még mindig keresték pontos helyüket a Vanysn - flotta távozásra, vagy a Moskau - flotta maradásra kijelölt formációiban, néhányról pedig az avatatlan szemlélő úgy gondolhatta, hogy csak összevissza röpködnek, közelebbről szemlélve azonban hamar rájöhetett, hogy ezek kardassi őrnaszádok, amelyek a mandalori roncsok között a Renegát esetleges követőit keresik.. és ha valaki ilyen távolságra került egy kardassi hajótól, akkor jobban járt, ha volt nála valami írásos igazolás arról, hogy nem a Renegát híve, ellenkező esetben könnyen a felszínen sebtiben felállított internáló táborban találta magát.
Steffensen néhány adatkártyával megrakva kíváncsian lépett le a SiSd főhangárjában leszállt sikló rámpájáról, és az új kapcsolattartóját kereste. Nála volt az összes tudnivaló Moskau admirális személyes eligazítását követően a tioini küldetéssel kapcsolatban, ezt kellett megbeszélnie a kirendelt nagyúrral.
Nagyurat azonban egyet sem látott, hacsak valamelyik nem álcázta magát dokkmunkásnak, vagy rohamosztagosnak, esetleg műszaki specialistának, vagy rakodódroidnak... néhány kopott páncélzatú, a szokásosnál jóval nagyobb fegyvereket viselő rohamosztagos gyűrűjében egy rossz arcú, tiszti egyenruhás férfi volt az egy fős fogadóbizottság.
- Steffensen kapitány vagyok. - mutatkozott be a bastioni tiszt, legyőzve a rátörni készülő undort. Csak nem hagyja, hogy néhány nagyúr néhány láncos kutyája megijessze, azok után, amit a vorták és a jem'hadar mellett látott.. - Varkoonescu nagyúrral kell találkoznom. - Milyen kár, hogy nem az admirális asszony jött, megnéztem volna magamnak.. bár nem mai csirke már, nem igaz? Ráadásul nő, hmm hm... Ön sem fiatal már, kapitány úr. - röhögött fel barátságosan a vendéglátója, majd összeszedte magát. -Amúgy Slordis kapitány vagyok, azonnal a nagyúrhoz vezetem, jöjjön.
|
|
|
Post by sithlord on Oct 5, 2016 18:26:27 GMT 1
Slordis egy nagyon puritán kabinba vezette Steffensent. A kabinban semmi nem volt még ágy sem, csupán a padlóra leterített, különleges Sith jelképekkel díszített szőnyeg. Felette lebegett alig pár centire, meditatív pózban a Nagyúr, akihez a Bastioni tiszt jött.
Varkoneescu aránylag jó benyomást tett Steffensenre, hiszen a nagyúr egyetlen ágyékkötőben, meditált csupán, így izmos testén lehetett látni a forradásokat és hegeket, amik mind-mind háborús sérülések voltak. Jó sok csatában részt vehettél, gondolta elismerően Steffensen, aki pont azért nem becsülte semmire a Nagyurakat, mert amazok szinte egyetlen csatában sem vettek részt úgy, hogy mondjuk az embereik élén mentek volna a csata sűrűjébe, vállalva az esetleges hősi halált. Ez a Nagyúr azonban nem gyáva féreg volt, Steffensen jól ismerte ezeket a hegeket maga is, volt neki is bőven belőlük…
Slordis közben eltűnt, magára hagyva a két férfit. Jobb dolga is akadt annál, minthogy túl sokat időzzön itt. Máris arra a zsenge testű fiúra gondolt, aki a kabinjában várta, lehetőleg finom selymes és szűk, nagyon szűk segglyukkal.
A meditáció véget ért, a Nagyúr pedig két lábára ereszkedve, Steffensentől pár centire ért földet. A semmiből hirtelen egy fekete köpönyeg jelent meg, majd gyengéden beburkolta a Nagyúr testét.
-Üdvözlöm Nagyúr! -köszöntötte Steffensen Varkoneescut, majd kezet nyújtott neki. Varkoneescunak tetszett a férfi bátorsága és büszkesége. Elfogadta a kinyújtott kezet. -Részemről a szerencse! -válaszolt a Nagyúr. -Szóval miben is kell pontosan a segítségem? Elmondaná?
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 6, 2016 18:28:20 GMT 1
Steffensen biccentett, ám ezúttal eltekintett attól, hogy adatkártyák és kódhengerek tömegét pakolja ki az asztalra. Egyrészt, mert Varkoneescu nagyúr nem olyasfélének tűnt, mint akit a lényegen kívül bármiféle bürokratikus részlet is érdekel, másrészt, mert a helységben nem volt asztal.
- A flottakötelékünk parancsnoka, amelyik eltűnt a Tion-halmazban, Tyrann Nalgol kommodore volt, nagyúr. - magyarázta Steffensen. - Nalgol egyike annak a három testőrgárdista-kapitánynak, akiket Tierce Főkormányzó nevezett ki a testőrflották élére, és a Birodalom terjeszkedésének koordinálását adta nekik parancsba innen egésze a Köztársaság által felügyelt mon calamari űr, a Dac-szektor határáig.
- Akkor miért nem a Főkormányztó jár utána az elveszett tisztjének személyesen? - tette fel a kérdést megropogtatva az izmait Varkoneescu.
- Nalgol afféle politikai kinevezett volt, aki kitüntette magát az Ismeretlen Vidéken vívott harcokban, bizonyos régi maradványbeli körök körében pedig népszerű volt, ahogyan az Egyház nagyurai körében is... azon kevés nem erőérzékeny tiszt egyike volt, nagyúr, akik önszántukból léptek a Sith Egyház hitének útjára.
- Ez mind nagyon érdekes.. - biccentett Varkoneescu. - De még mindig nem magyarázza, miért kell ezzel nekünk együtt foglalkozni. Mit követett el ez a Nalgol?
- Pontosan erről van szó, nagyúr. - biccentett Steffensen. - Nalgol kommodore flottájának a Jabiim környékét kellett volna ellenőrzésünk alá vonnia. Áttekintettem a flotta utolsó jelentéseit. Nalgol először orbitról progi bombáztatta a Jabiim településeit, utána pedig a Nirauanon és az Ossuson is használt vírusreagens szétterjesztésére adott parancsot a légkörben. Hátrahagyott három hadihajót, akik felügyelték az utasítás végrehajtását, de ezek nem tudták utána felvenni a kapcsolatot a flottával és a kommodoréval, és végül visszatértek ide. Innen értesültünk arról, hogy a kommodore eltűnt.
- És mégis hová mehetett? - vakarta meg az állát Varkoneescu. - Egy ilyen ambíciózus flottaparancsnok, aki láthatóan mindennél jobban szeretné bizonytani, hogy az Egyház és a nagyurak sorába való, holott nem rendelkezik az Erő ajándékával, hmm hmm?
- Pontosan, nagyúr. - biccentett Steffensen. - A vektorok és a hátrahagyott hajók jelentései alapján következtettük ki, hogy Nalgol a Tion-halmaz, azon belül is Desevro felé indult. A profilja alapján én azonban úgy vélem, hogy ennek oka nem navigációs hiba, vagy valamiféle tévedés volt, ellenkezőleg, Nalgol meg akarta hódítani a szektort.
- Anélkül, hogy parancsot kapott volna rá a Főkormányzótól? - villant meg nagyúr szeme. - Érdekes. És utána?
- Nos, éppen ezért van szükségünk a segítségére, nagyúr. - magyarázta Steffensen. - Nalgol kommodore flottájának fő erejét nagy harcértékű Judicator-osztályú csatahajók alkották. Én két lehetőséget látok.. vagy elfogták és megsemmisítették Nalgol flottáját a Tioniak, vagy pedig a kommodore még jobb ajánlatot kapott Desevro uraitól, mint amilyen előléptetésre a Főkormányzótól számított a szektor elfoglalása esetén.
- Tehát Nalgol vagy áruló, aki egy flottányi Judicatort juttatott egy idegen állam vezetői kezére, vagy ugyanezen idegen állam, bár alig szektornyi méretű, rendelkezik valamivel, amivel képes megsemmisíteni, sőt mi több, nyomtalanul eltűntetni egy flottányi Judicatort. - összegezte a ki nem mondott következtetést Varkoneescu.
- Igen, nagyúr. - hajtotta meg magát Steffensen. - Ezért kell fokozott óvatossággal eljárnunk, és ezért van szükség az Önök segítségére.
|
|