|
Post by Grodin Tierce on Apr 16, 2012 21:46:29 GMT 1
Ez az apró mezõgazdasági világ, amely szerencséjére, vagy éppen szerencsétlenségére a Mandalore szektor és a forgalmai Perlemian kereskedelmi útvonal határán fekszik, számos csata helyszíne volt már a múltban. És valószínûleg lesz még a jövõben is..A szürkésfeketére festett, alapvetõen teljesen átlagosnak kinézõ YT-1300-as az aprócska rendszert és a tõle nem messze fekvõ hipertéri útvonal egyik sûrûn járt navigációs pontját egymástól elválasztó aszteroidaövben lebegett. Csempészek, fejvadászok, és az életet megunt köznapi alakok találkozóhelye volt ez. - Lehet, hogy én vagyok öreg, de nem tetszik ez nekem... tele van fejvadászokkal..- mormolta az öreg teherhajó kormányánál ülõ õsz hajú férfi. - Azért, mert öreg is vagy, Solo kapitány. Épp elég öreg ahhoz, hogy már egyiknek se kelljen a skalpod.. - vigyorodott el a másodpilóta székében ülõ bozontos hajú, vaskos bajszú, fülbevaló humanoid, aki izmos farkát a szék lába köré tekerte fel, hogy elférjen a fülkében. - Ahhoz viszont még nem vagyok elég öreg, hogy ne tépjelek meg.. - morogta a hajdani csempész és háborús hõs. - Akkor sem tetszik ez nekem.. - Márpedig a hívókód érvényes volt, és akár tetszik, akár nem, eljöttünk... örülhetsz, hogy nem egyedül. Eltévednél ebben a forgalomban.. - pillantott ki az ablakon a Ryn. Han még egy szikrázó pillantást vetett társára, Dromára, de magában hálát adott az Erõnek, vagy a jó szerencsének, és persze elsõ sorban Leiának, aki ragaszkodott hozzá, hogy a Corellián maradjon a kislánnyal, hogy megtalálta és elhozhatta magával másodpilótának ezt az éles nyelvû idegent, akinek népét galaxisszerte megvetés és üldöztetés övezte. Tolvajoknak, kuruzslóknak és csalóknak tartották a Ryn-eket, ami nem is állt messze az igazságtól.. mióta Han a Vong invázió elején kimentette Dromát az Ord Mantellrõl, majd segített neki megkeresni az invázió elõli menekülésben szétszóródott klánját, a Ryn vezetésével népe hamarosan az egész galaxist átfogó, szájról-szájra hírekre épülõ hírszerzési hálózatot épített ki és tartott fent, ami egyaránt jól jött annak idején, amikor a Vong átmenetileg kiiktatta az intergalaktikus holonet-kommunikációt, és ugyanúgy a mai napig. Droma mindig akkor bukkant fel, ha óhatatlanul szükség volt rá. Han a hosszú út közben, melynek során megkerülték a fél Peremvidéket, és a Hutt ûr határai mentén elsurranva, a Szövetség és a Sithek területeit kikerülve jutottak el ide, néha eltûnõdött rajta, hogy most pontosan miért is lesz majd égetõ szükség átmeneti társára.. azon kívül, hogy talán most végre sikeresen halálra idegesítik egymást, természetesen. Valami felvillant a Falcon távolsági érzékelõihez kapcsolt képernyõjén. Az aszteroidaövben sodródó, vagy éppen a példának okáért sodródást imitáló hajók egyike feléjük tartott... Han aktiválta az aktív érzékelõket. - Na nem... tényleg öreg vagyok már ehhez.. - morzsolt el egy szitkot a fogai között. - Már megint õ?? - Ki.. jaaa.. - Droma bajsza idegesen megrezzent. A feléjük suhanó Firespray-osztályú õrhajó jellegzetes csapott alakját nem lehetett összetéveszteni semmi mással. - Ti még a halálotok után is egymást fogjátok kergetni? Vagy a repulzoros tolószéknél abbahagyjátok végre?? - Remélem, az elõbbi.. élesítem a pajzsokat - Han keze korát megszégyenítõ sebességgel kattintotta fel a teherhajó kapcsolóit a megfelelõ sorrendben, élete során ki tudja, hányadik alkalommal. - Hívnak minket.. - jegyezte meg sztoikusan a Ryn. - Gondolom, Tied a dicsõség, Solo.. - Fett, én is nagyon örülök neked, öreg haver, mint mindig, de ezúttal.. - azonban Han szavait félbeszakította egy messzirõl ismerõsnek tûnõ hang. - Sajnos nagyapa nincs itt, Solo - a nõ hangja elnyomott fájdalomtól csengett. - A segítségüket kérjük. Ki kell jutnunk a Mandalore-i területrõl, egy biztonságos helyre. Én küldtem a kódot. Han döbbenten meredt a kijelzõre. - Öhm.. persze.. ellenõrizzük.. gyerünk már, szõrpamacs! - bökte meg régi beidegzõdéssel Dromát. - Igen, az azonosítójuk egyezik.. szép csapda.. - jegyezte meg sztoikusan a Ryn, miközben keze a Falcon Arakyd rakétáinak indítógombjára csúszott. - Csak egy kis csomag... mindjárt.. - Solo, ne szórakozzatok, itt Mirta Gev. - folytatta egyre hangosabban amaz. - Nagyapa meghalt, nem érti - Ezt már hallottuk párszor.. - dünnyögte Droma, de Han felemelte a kezét. Mirtára messzirõl emlékezett, arról a misszióról, amikor annak idején Fett segített neki eltenni láb alól roppant idegesítõ unokatestvérét, a Corelli diktátor Thrackan-t. - Folytasd. - A Bastionon volt.. meghalt a robbanásban. Egy rivális klán pedig lemészárolta az embereinket.. - Alig tudtam kihozni.. - a fiatal férfihang minden valószínûség szerint Ghes Orade volt, Mirta férje. - Kap'tány... - bökte meg Han vállát a társa. - Sok lesz a bájcsevej.. más is szeretne velünk megismerkedni.. Han tekintete az aszteroidaöv szélétõl feléjük tartó két vadászgépre tévedt. - Oké... rendben Slave I, ha eddig nem lõttetek le, akkor innentõl tulajdonképpen már mindegy. Kövessetek! A két hajó pilótáik és saját korukat megszégyenítõ fürgeséggel bevágott az aszteroidamezõ közepébe, hogy aztán üldözõiket lerázva a másik oldalon kibukkanjanak és eltûnjenek a hipertérben egy közeli rendszer irányában..
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 7, 2012 11:43:33 GMT 1
A böhöm tömegszállító sikló hatalmas füstöt eresztve a levegőbe emelkedett. A pilóta bekapcsolta a hajtóműveket, s a gépezet mozgásba lendült. Irányba állt, s máris a megjelölt vektoron száguldott.
Mandalore tömegközlekedése nem lett maradéktalanul leállítva a kapkodásban. A megszálló harcosoknak fontosabb volt a Sanagar klán levadászása, mint a menekülő civilek, vagy az éppen a bolygóra érkező kémek/újságírók hadának feltartóztatása.
Az utasfülkében szögletes arcú, búskomor mandalóriaiak ültek. Ők nem voltak harcosok, és nem óhajtottak egy újabb harcos társadalommá degradálódni, mint régebben. Családi történeteikben még előfordultak említések a dicsőnek kereszelt Mandalore-ok háborgó birodalmairól, de a demokrácia már réges rég elfeledtette velük nehéz sorsukat. Természetesen nem óhajtottak egy hadúr háttérbirodalma lenni.
A legfiatalabb menekülő egy négy év körüli kislány lehetett. A pöttöm emberke megigézve és nyíltan bámulta a vele szemben letelepedő fekete hajú férfit, aki feltűnően erős sminket viselt, és földig érő, bő fekete talárban feszített. A mandalore nép egyformaságához viszonyítva sem volt túl felkavaró látvány, hiszen ők is nap mint nap találkozhattak különleges figurákkal – végtére is nem voltak egy népszerűtlen turistalátványosság.
Halk sípszó villant, majd a pilóta izgatott hangja jelent meg a levegőben. - Kérjük utasainkat, kössék be magukat. Hamarosan megkezdjük a landolást a Concord Dawn felszínére. Kérem, figyeljenek a biztonsági előírásokra, ez nem egy luxusfregatt – tette hozzá kissé morogva, jelezve a hajóval kapcsolatos személyes érzelmeinek hangulatát.
Az utasok engedelmesen átkötötték felsőtestüket a biztonsági övvel. A fekete hajú férfi azonban felállt, és kilépett a két sorban elhelyezett ülések közé.
- Jobb lesz, ha beköti magát – figyelmeztette az egyik utas. – Higgyen nekem, tapasztalatból beszélek – bökött a bal szeme alatt éktelenkedő mély hegre.
Sordis megpördült, és egyenesen a másik férfi szemébe meredt. Pupillái sárgát villantak.
A főpilóta morcosan figyelte a bolygót elhagyó harci egységek áradatát. Nagyon szeretett volna már túl lenni a mai nap fáradalmain. Ráadásul még le kellene bonyolítania két fuvart. A…
Váratlanul kicsapódott a pilótafülke ajtaja. A kapitány hátrafordult, és egy fekete hajú, erősen sminkelt férfival találta szembe magát. Emlékezett rá, ő adta el neki a jegyet, mikor felszállt.
- Mi a fenét keres itt? – förmedt rá durván.
Sordis válaszra se méltatva nyomban kérdezett. - Van a hajónak önvédelmi rendszere?
A kapitány előkapta oldalához erősített pisztolyát. Semmi kedve nem volt a hasonló paranoiás utasokkal kedveskedni.
- Most azonnal térjen vissza a helyére, és kösse be magát! – kiáltotta meglóbálva fegyverét.
Az utas azonban szemrebbenés nélkül bámult az arcába. Aztán körbehordozta tekintetét a műszerfalon, és vörös ajkai elégedett mosolyt teremtettek sápadt arcába.
A kapitány végképp felháborodva a férfi homlokának szegezte a sugárpisztolyt, ujjait gondosan az érinkezőnek nyomva.
Sordis karja villámgyorsan mozdult. A kapitánny törött koponyával zuhant a pilótafülke falának. A Sith Nagyúr egyetlen intéssel szakította meg a két pilóta élethez kötött fonalát.
Koncentrált. A Concord Dawn még csak most kezdte el az erősítés koordinálását. Remek.
Sordis az Erő közbenjárásával beizzította jobb oldali lézerágyút. A célzóképernyő viszonylag jó állapotban volt. A Sith keresztjébe vette a legközelebbi felszálló csapatszállítót, és egyetlen pontos mozulattal elsütötte a fegyvert.
A mandalóriai hajó nem tudott kitérni a halálos lövedék útjából, és a Sangar-párti erősítés darabokra robbant. Sordis egy szusz nélkül még kettőt küldött utána a sírba.
Ujjai végigszántottak a vezérlőpanelen, és a tömegszállító egyenesen a legnagyobb hajó felé iramodott. Az egybeeső pályákat leellenőrizvén a Sith előkapta fénykardját, és ajtóméretű lyukat vágott a fülke falába. A vákuum kiszippantotta a hajóból.
Képes volt rá, hogy az Erő segítségével lélegzethez jusson az űrben, legalábbis egy bizonyos korlátozott ideig.
Ekkor megpillantotta a bolygóról felé közelítő Chariot siklót. A hajó szempillantás alatt elérte őt. Sordis megragadta láthatatlan kezeivel, és mágnesként akaszkodott rá. Odaröppent a jármű tetejére, és berobbantotta a kijáratot. Tucatnyi kaona közé huppant.
A széles terem fémfalai hámlani kezdtek. Sordis addig vékonyította őket, amíg még biztosnágosnak ítélte, aztán a hosszú fémlapok a mandalore harcosok köré tekeredtek. A Sith Nagyúr addig szorította őket, amíg egyikük sem maradt életben.
Nem tántorította el szándékától a fejére érkező ütés sem. A puskatussal verekedő pilóták szempillantás alatt élettelenül terültek el a padlón. Sordis átlépte a vértócsákat, és a pilótafülkébe lépett.
Szeme sarkából meglátta a tömegszállítót. Éppen abban a pillanatban csapódott a Sanagar-pártiak vezérhajójába, és hatalmas tűzgolyóvá fúvódott. A lökéshullám megingatta Sordis Chariotját, de a Sith Nagyúr az Erőre támaszkodott, és sikerült egy helyben tartania a hajót.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 16, 2012 17:45:44 GMT 1
A Concord Dawn nem bővelkedett sziklákban. Egyik ilyen képződmény oldalában barlangszerű hangár ásítozott. Bejáratát halványkéken izzó energiafal zárta el. Bumm. A hangár belseje hatalmasat robbant. A nagy sebességgel száguldó tűzorkán semmissé tette a pajzs energiáját, s az előbb villogni kezdett, majd teljesen megszűnt. A szívbemarkoló halálsikollyal egyetemben egy ősrégi A-szárnyú vadászgép robbant elő a járatból, s fordította orrát az ég felé. Sordis betáplálta a hiperűrkoordinátákat, majd a kijelzőre pillantott. Ha jól számított, sikerült megsemmisítenie a Sanagar-párti hadsereg összes felszállóegységét, beleértve a kisebb vadászokat is. Nem tellett többe az egész művelet öt szabvány óránál. A kijutott erősítéssel pedig az új Mandalore majd csak megbirkózott valahogy. Úgyszintén a Costa Concordia által menesztett egységekkel, amik nem voltak többek egyszerű kalózfenyegetésnél. A Sith Lord elégedetten pillantott körül a holdat átkaroló hajódarabkákon. Itt az idő a cselekvésre, s a galaxis megvívhatja a maga háborúját. Darth Sordis garantálja ezt. Bármi áron. Meghúzta a kapcsolót, s a vadász eltűnt a hiperűrben.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Feb 13, 2015 18:23:49 GMT 1
Concord Dawn... a mandaloriak távoli, honi szektoruktól messze eső ékköve és stratégiai fontosságú közlekedési csomópontjai a Perlemian hipertéri kereskedelmi útvonal mentén...
És egyúttal az Egyesült Sith Birodalom Császári Testőrflottájának egyik célpontja, gondolta Lennart sorhajókapitány, miközben SiSD csillagrombolókból és Aurorákból álló flottája lassan a rendszer közepe felé kúszott.
- Egyelőre nem észlelük ellentevékenységet a holdak felől. - jelentette a másodtiszt. - Ne aggódjon, hadnagy, lesz majd, lesz részünk benne bőven. - biccentett Lennart. - A mandaloriak ravaszak, minden meglepetésre fel kell készülnünk. Kezdjék meg a rendszer körbezárását és a tiltóhajók és fedezőegységek telepítését az ugrási pontokon! A blokádnak teljesnek kell lennie néhány órán belül, mielőtt erősítést hívatnak a központi szektorukból! - Parancs! - sietett el a tiszt. Lennart összehúzott szemmel vizsgálta a csillagokat, amelyek mezejében egyre fényeseben világított maga a bolygó, célpontjuk. - Most megfizettek a Roche-ért. - suttogta maga elé. Bár személyesen nem vett részt az ütközetben, amikor a verpinek ellen vonuló Dorja Égi Marsall flottáját hátba kapta egy mandaloriai harccsoport, de sok bajtársa harcolt ott a Bastion Birodalmi Akadémiájáról, és jó néhányan el is estek. Most értük, az emlékükért és a szolgálatukért is megfogadta, hogy mandaloriakat emlékezteti arra, nem játszadozhatnak büntetlenül a Birodalom erőivel...
- Amint befejezték a blokád felvonását, nyissanak csatornát a Concord Dawn felé. - Rendelkezett Lennart. - Közöljék velük, hogy nem megyünk el addig, és egyetlen hajót sem engedünk se ki, se be, amíg a Mandalore nem adja ki a Roche-nál bevetett flottája tisztjeit. Élve, vagy halva, természetesen teljesen mindegy.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Feb 14, 2015 9:33:17 GMT 1
- Hogy mondta, nagyjóuram? Mándálór flóttá? Miféle flótá? – kérdezte egy sunyi hangszínű illető, miután a birodalmiak bejelentkeztek a hold vezetőségéhez. – Jáj, értem! Maguknak válámi egyéb kell… Szóval nemitt ádják a kettes állampolgárságot!
- Ne szórakozz velünk, scug - recsegte a sith kommunikációs tiszt. – Azonnal beszélni akarok a mandaloriai erők helyi főparancsnokával.
- Miféle erők… - a kenetteljes hang egyre inkább a sith tiszt idegeire ment. Ezt a kommunikációs sáv másik végén álló zsoldos pontosan tudta. – Mielőtt szólna, jut eszembe, van séprűnk! Electro-seprű! Ócsóér, ráadásul adunk finom lynszőnyeget, pontosan csillágrombolóra váló!
Merc folytatta a mellébeszélést, miközben a másik képernyőre pillantott. A Mandalore helyőrségi flottájának utolsó hajója épp az imént osont ki a rendszerből. Természetesen néhány tiltóhajó kivételével, amik immár kikapcsolt álcázóernyővel közeledtek a sith csillagrombolók hátához, a rendszer minden irányából. Ami azt jelenti, hogy abbahagyhatja a színészkedést.
- Utoljára mondom… - kiáltotta a birodalmi.
- Vágy ésétleg finom ányágú lízerkárdmárkolát-selyem nem írdekli? Vagy esetleg megvásárolhatják az utolsó szó jogát, amennyiben hajlandóak végrendeletet megfogalmazni a haláluk előtt – váltott át hirtelen a saját akcentusára. Aztán kikapcsolta a kommunikátort, és aktiválta a zavarást. Azután pedig kiadta a parancsot a hátrahagyott egységeknek a felszállásra.
A néhány zászlóaljnyi ősrégi, felújított droidvadász és Lucrehulk-hordozó nem hordozott semmiféle élőlényt a fedélzetén, ami a sitheket alapos meglepetésben részesítette. A trivadászok rajai szélsebesen közeledtek az inváziós flotta irányába.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 1, 2015 21:04:55 GMT 1
- Droidvadászok és klón háború korabeli hordozók, kapitány. - fonta össze elgondolkodva karmos kezeit Lennart zabrak másodtisztje, aki fajtársainak az ESB-ben szolgáló többségéhez képest nem sith nagyúr volt, hanem a Bastioni Birodalmi Akadémia néhány évvel ezelőtti egyik évfolyamának kitüntetéssel végzett elsője.
- Meglepően primitív eljárás, nem gondolja, hadnagy? Különösen a mandaloriakhoz képest. - vakarta meg az állát Lennart. - Ennél biztosan több mindenük van. Csak az a kérdés, odabent - mutatott a rendszer felé - ,vagy idekint?
- Az első vadászhullám felvette a harcot az ellenségek droidokkal. Mérsékelt, leküzdhető ellenállást jelentenek. - olvasta le a vadászok jelentését az egyik kisebb taktikai képernyőről a másodtiszt.
- Szálljon fel a tartalék is. A második hullám vadászai pedig képezzenek védőernyőt mögüttünk. - adta ki az újabb utasítást Lennart. Bármely más birodalmi kapitány ilyen ősrégi ellenállást látva azonnal berohant volna a rendszerbe, minden bizonnyal a készen várakozó orbitális lövegplatformok és felszani telepítésű lövegek tüzébe, amelyre egy esetleges hátulról érkező mandaloriai flottának már csak rá kellett volna csapnia az ajtót. Lennart azonban mindig is megfontoltságáról volt híres, és nem szándékozott bekapni a csalit.
- Tartjuk a pozíciót, a pajzsokat elöl és hátul tartsák azonos szinten, és sugározzák az eddigi üzenetet. Ne feledjék, egyelőre nem azért jöttünk, hogy lerohanjuk őket, csak blokkoljuk a ki- és bemenő forgalmat. Nem megyünk beljebb, amíg nem szükséges feltétlenül. És figyeljenek minden irányba.
A birodalmi hadihajók széles függönyt vontak a blokádot alkotó gyűrűjük köré saját vadászaikból. Míg a rendszer közepe felé haladó maradványbeli TIE-Hunterek és Preybirdök a védelem múzeális értékű relikviáival harcoltak, a sith vadászgépek biztosították a hátvédet.
- Meglátjuk, ki unja meg előbb, fejvadász fiúk... - morogta maga elé Lennart a fekete űrre meredve. - Én türelmes típus vagyok, mindenesetre.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on May 31, 2015 12:09:33 GMT 1
Merc Cadera három nap múlva unta meg a várakozást. A droidok és a sithek napok óta tessék-lássék összecsapásokat folytattak, miközben az invázió a türelem próbájává vált. Egyetlen mandalóriai egység sem került a támadó flotta közelébe. Merc azonban sejtette azt, amit a sithek épphogy nem sejtettek. A mandalóriaiak évezredek óta a galaxisnak ebben a szegletében éltek, így mindenkinél jobban ismerték az itteni hiperutakat. Még a térképészeknél is jobban.
A mandalóriai flotta épp egy ilyen ismeretlen hiperűrsávból ugrott elő, mindenféle ravaszság vagy óvatosság nélkül. A MandalMotors gyáraiból kigördült hajók klasszikus formájúak voltak, és a sithek háta mögé érkeztek.
Merc elhúzta a függönyt a parányi fülkében, ami csak az övé volt, hogy a lézerlövedékek villanásai ne zavarják a taktikai képernyő fényét. A mandalóriak vadászai és Baziliszkusz droidjai szúnyogok módjára lepték el a sithek hajóit, és mindkét flotta első vadászrajai egymásnak estek.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 3, 2015 20:03:09 GMT 1
- Megérkeztek, uram. Lennart nyelt egy finomat, amikor felmérte a mandalori erősítés létszámát és becsült erejét a radarokon, amelyik a várakozásoknak megfelelően hátba támadta a sithek csillagromboló-flottáját. - Védekező pozíció, tartsanak ki. Minden terv szerint halad. - biccentett, majd a Főkormányzótól kapott kódhengert, amelyet a három megbízott testőr-kapitány közül egyedül ő vehetett át, behelyezte a megfelelő kommunikációs foglalatba.
A képernyőn létrejövő kapcsolat másik oldalán egy fehér bőrű, hosszú fülű alakot pillantott meg.
- Itt Gelnon vorta. Miben állhat a Birodalom szolgálatára a Vjun-i Jem'hadar Tartalék Hadosztály? - Csatlakozzanak hozzánk a Concord Dawn felett. Mandaloriai barátaink megérkeztek a buliba. - engedett meg magának egy fanyar mosolyt Lennart. A Mandaloriak önként mentek bele egy olyan ütközetbe, amelyről előre lehetett tudni, hogy az erőforrások kölcsönös kivéreztetése lesz a célja, amelyben az dönt, hogy ki rendelkezik több tartalékkal...
És ebben az Egyesült Sith Birodalom a többfrontos háború ellenére is bőven lekörözte Mandaloret. Milyen egyszerű és elegáns, gondolta Lennart. - Úton vagyunk! - nyugtázta a vorta. - Aki engedelmes, az győz! - És a győzelem az élet. - idézte fel magában Lennart az eligazításon hallott jem'hadar és vorta jelszót.
A csillagrombolók egymást fedező szögbe manővereztek, igyekezvén minél tovább feltartani a mandaloriaiakat... egészen addig, amíg meglepőből nem váltanak át meglepettbe, és a jem'hadar tartalék második hulláma meg nem érkezik az ő hátukba...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Jul 7, 2015 16:18:23 GMT 1
Ahogy a csata igazán elkezdődött, a Mandalore flottáját írányító zsoldos körülnézett a legénységén. Már amennyire legénységnek lehet nevezni néhány bénázó lövészdroidot és géppilótát. Merc jól érezte magát, habár a rábízott hajókkal szemben levő Sith flotta nem volt bizalomgerjesztő látvány. Talán egy kicsit korán szólt az erősítésnek, de hát ennyi hajóval szemben a legnagyobb mandalóriai is megremegne a gatyájában. Szerencsére ő csak felbérelt munkaerő volt, ezért megtehette büntetés nélkül, hogy kimutatja félelmét.
A mandalóriai hajók mögött hirtelen megtelt a tér. Több tucatnyi nagy méretű csatahajó robbant elő a hiperűrből. Klón-háborúkat idéző ősi fregattok és a Régi Köztársaság Dreadnaughtjai, Venator-osztályú csillagrombolók, valamint a flotta gerinceként funkcionáló fekete ISD-k alkották. De a legnagyobb meglepetés az élen haladó, kissé visszamaradottan klasszikusnak ható SSD volt. Világosszürke felszínén vakítóan csillogtak a közeli nap fényei.
Az Executor-féle SSD Mortensia hídján tevékenykedő legénység olívazöld egyenruhákban feszített. Néhány sötétvörös-csíkos klónpáncélos katona látta el a biztonság szerepét. A társaság bár szedett-vedettnek látszott, de valójában évtizedek óta együtt dolgoztak, és nem voltak már zöldfülűek, ahogy a Mortensia is a Birodalom fénykorából bukkant elő. Kevesen tudták, hogy az Executor és többi hajótársa mellett ő is létezett Palpatine idejében, méghozzá a legtitkosabb tanítványának zászlóshajójaként. A Mortensia megépítését annak idején hasonló titoktartás övezte, mint a Halálcsillagot.
És bár valós gazdája nem volt jelen, de annak képviselői még nála is jobban ismerték ezt a haderőt.
- Itt a Delta Hét formáció – jelentette be a kommunikációs tiszt a Sithek frekvenciáján. – Felszólítjuk önöket a távozásra, amennyiben nem... Nem, nincs felismerhető azonosítónk! De ha akadékoskodnak, egy Sith Nagyúrral gyűlik meg a bajuk. Az ESB nem örülne egy polgárháborúnak... Ismétlem...
Eközben a hídon Chrey admirális azon morfondírozott, hogy minek kell ekkora blöffel előállni, de amúgy nem merte volna kimondani a véleményét. Már azért sem, mert a mellette nézelődő, szürke hajú, nemesnek is beillő alak nem nézte volna jó szemmel. A mesternek minden tanítványa az indokoltnál kegyetlenebb volt az embereihez. Főleg ez a rangidősebbik fickó.
- Mit gondol, miért húzom az időt, admirális? – olvasta el a gondolatait a Sith Nagyúr.
- Én meglepetésként érkeztem volna – mondta végül Chrey. – Amúgy meg hogyan vesszük rá azt a zsoldost, hogy megfelelő mandalóriai legénység nélkül elirányítsa azt a flottát?
- Mindent a maga idejében, admirális. Most viszont vége a csevegésnek. Töröljön el a láthatárról annyi hajót, amennyit csak tud. Most ez a feladata – mutatott rá Darth Trayus, azzal lebegő köpennyel lesétált a hídról.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Jul 8, 2015 13:37:12 GMT 1
- Egy második erősítés is érkezett, uram! - fordult ijedt képpel Lennart felé a radaros altiszt.
- Nocsak... - Lennart megigazította a sapkáját és elkáromkodta magát. Régi típusú birodalmi hajóknak tűntek... nagy méretű, régi típuú birodalmi hajóknak. - Vesszük az üzenetüket... - kapcsolta be a magát sith nagyúrnak kiadó ellenséges parancsnok szavait a hídra a komtiszt. - Alakzatba állnak a mandaloriaikkal!
- Erősítsék meg, hogy a hajók azonosítói nem ESB-sek. - hajolt közelebb a képerőkhöz Lennart. Érezte, hogy a testében szétárad az adrenalin. Egy egyszerű rutinbevetésnek induló zsoldos-kifüstölésből valami olyasmivé kezdett fajulni az ütközet, ami akár a történelemkönyvek hololapjaira is felkerülhet... de az esti kis színes hírblokkba a Galaktikus Hírmondóban legalábbis biztosan. - Megerősítve!
- A jem'hadar erősítés? - Úton van! Érkezésig T-3! Nagyszerű, legalább ez a helyén van, gondolta Lennart. A jem'hadar így is az ellenség hátába fog érkezni, csak az ellenség háta kétszer akkora lesz, mint amire Gelnon számít. De ez már legyen a vorta problémája, legalábbis egy ideig.
- Üzenjenek a Főparancsnokságnak! - adta ki az utasítást Lennart. Az volt az érzése, hogy ha egy imposztor parancsnok sith nagyúrnak adja ki magát ezen a környéken, akkor hamarosan jóval több ESB-s hajó lesz itt némi jem'hadar erősítésnél.
Nem kellett mást tennie, mint kontrollálnia a csatát addig a pillanatig... hogy jó esélyekkel indulhasson utána is.
- Pajzsokat koncentrálják a hátsó szekciókra! Az orbitális védelmet bízzák a vadászokra! Kössük le őket, amíg megérkezik az erősítés! Körkörös elhárító tűz két koncentrikus körben, a lemerült pajzsú hajók folyamatosan váltsák egymást a hátul lévőkkel és vissza, amint újratöltődtek az elhárító rendszerek!
Az ESB különítménye szoros védőkörbe rendeződött, elhárító tüzét a hátulról közeledőkre koncentrálva... úgy tűnt, a támadó védekezésre kényszerült, és immár Lennart flottáját fenyegette a bekerítés... legalábbis átmenetileg.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Aug 5, 2015 10:52:38 GMT 1
Darth Trayus a Mortensia meditációs kamrájában a földön pihenve suhant alá az Erő áramlataiba. A sötét oldal érzékeire hagyatkozva érezte maga körül a csatát, és mindkét fél feszültségéből merített a saját maga hasznára. Sordis parancsai alapján neki magának arról kellett gondoskodnia, hogy a mandaloriaiak visszaverjék a Sithek támadását, hogy megmutathassák az erejüket. Még akkor is, ha erőforrások tekintetében messze elmaradtak az ESB mögött. A Mandalóriai Háború óta ez a nép csak úgy volt, létezett sorstalanul, mint valami lélegzetét szegett bestia, aki visszarettent a vadászattól. A vezetőik évtizedek óta megtagadták a néptől annak valódi természetét, és a mandalóriaiak végül lemondtak a felfogásukról – miszerint a konfliktus az, ami megmutatja egy nemzet igazi valóját, a háború a leghatékonyabb kommunikációs eszköz, a vérontás az a teszt, ami által meglátszik egy harcos kitartása és ereje.
Sordis valószínűleg vissza akarta terelni a Mandalore népét az ősi utakhoz, ehhez pedig ez az első, létfontosságú csata adja majd meg a kezdőlökést. Trayus arra számított, hogy miután a Sith flotta Nagyurai belátják, hogy vissza kell vonulniuk, a mandalóriaiak elindulhatnak újabb területeket szerezni egyre erősödő birodalmukhoz. Érezte, hogy mások érkeztek meg az ellenfeleik megsegítésére, és érzett valami egyebet is... Mégpedig egy újabb erősítést, valahonnan a távolból, a mélységből. Elvonta a figyelmét a csatáról, és jobban kiterjesztette érzékeit a külső űr felé. A visszhangok nem hazudtak – egy sereg közeledett a Concord Dawn felé!
De volt bennük valami... ismeretlen.
Trayus kinyitotta a szemét, de még hagyta, hogy az Erő végigfusson a csatán. A hold körül fellelhető aszteroidadarabok és a korábbi csaták roncsmaradványai észrevehetetlenül rendeződtek nem szabályos alakzatokba, és araszolva vették körbe a Sith flottát. A verpinek valóban ügyes munkát végeztek, de nem sejtették, mi következik. Trayus felállt, és a turbolifthez sietett.
Amikor belépett a hídra, egy fokkal sötétebb lett a levegő. Az oldalsó irányítópultokhoz lépdelt, ahol Nasst hadnagy koordinált valamit. Amikor a fiatal férfi megpillantotta a mellé lépő Sith Nagyurat, nyelt egy nagyot, és fejet hajtott.
- Még várjanak – rendelkezett Trayus. – A verpin egységek ne menjenek tovább, maradjanak ott, ahol vannak. Úgy érzem, erősítés érkezhet. Álljanak úgy, hogy az új hajók is férjenek bele a körbe.
- Értettem – Nasst továbbította a parancsokat, miközben állított valamit az egyik képernyőn. A képen stratégiai pontok mozogtak különböző színekkel, jól láthatóan hurok formációban, hogy körbevehessék a Sithek flottáját.
- Még valami, hadnagy. Kezdje előre küldeni a különleges ISD-ket! A harcosok lerakását már most is... megkezdhetjük.
Azzal Trayus az elülső megfigyelőfedélzetre sétált, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a csatára. Egy mando vadászgép száguldott el az ablak előtt, vészesen pörögve a saját tengelye körül. Egy ideig a Mortensia fölött próbálkozott, aztán belecsapódott a hatalmas hajótest egyik turbólézerütegébe, és szikrákat hányva felrobbant a pajzson. Trayus pedig az Erő segítégével megragadta az üldözőjét, ami a csillagromboló parancsnoki tornya felé repült éppen, és lehasította a vadászgép egyik oldalfalát. A pilóta kapálózva szívódott ki a biztos halálba.
A mandalóriai flotta pedig egyre vegyesebb kavalkádot alkotott Trayus erőivel. A hatalmas SiSD-eknek köszönhetően rengeteg Crusader és Devastator cirkáló szakadt darabjaira, aztán néhány kisebb csillagromboló sem bírt ellenállni az ellenséges tűznek. Ezek a roncsdarabkák pedig egyenesen a Sith flotta irányába fordultak, fedélzetükön mandalóriai harcosokkal telezsúfolva, akik csak arra vártak, hogy becsapódjanak valahová, kinyissák a rejtett zsilipet, és eláraszthassák az ellenséges flotta hajóit.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 17, 2015 16:56:54 GMT 1
Lennart dacolt az elemekkel, de a védelem makacsul rájuk rontó korvettjei és vadászai egyre közelebb robbantak fel vezérhajója hídjához. Kezdett kifogyni azokból a hajókból, amelyeket pajzsaik kimerülése miatt hátraküldhetett a flotta bolygó felőli oldalára, ahonnan még mindig csak muzeális értékű haditechnikával támadták őket – most már alig félig feltöltött pajzsokkal rendelkező, sérülésekkel tarkított egységeket kellett visszahívnia az első vonalba, hogy felváltsák a még rosszabb állapotban lévő hajókat. A mandaloriak csatahajói lenyűgöző tűzerővel rendelkeztek, az erősítésként érkezett csillagrombolók pedig makacsul tüzeltek minden egyes pozíció váltó hajójára.
- Uram, a törmelék mennyisége növekszik az ellenséges oldalon! Nehezíti a célzást!
Lennart összehúzott tekintettel figyelte a flotta körül egyre sűrűsödő roncsokat és a hold körüli aszteroidákat. Hirtelen rossz érzése támadt.
- Tartsanak készenlétben vonósugár – állásokat! – adta ki végül a következő parancsát. – Nem hagyjuk, hogy meglepjenek minket!
- Erősítés érkezik! – kiáltott fel a radarkezelő tiszt, Lennart pedig megtörölte a homlokát és kifújta a levegőt. Végre. Már itt volt az ideje.
- Létszám?
- Két beérkező flottát látok, két különböző irányból... - kiáltott fel a radaros parancsnok. – Egy jem’hadar flotta és egy SiSD és Aurora-különítmény, valamint csillagrombolók, bastioni és muunilinsti azonosítóval! Nocsak, engedett meg egy finom mosolyt magának Lennart. Maradvány-hajókra nem számított, úgy látszik, a parancsnokság időben értesült arról, hogy a védők is erősítés kaptak. Így már kiegyenlítettebbek voltak az erőviszonyok, és jobb esélyek voltak arra, hogy időben felmentik őket.
- Csatornát mindkét vezérhajó felé! – rendelkezett Lennart. – Lássuk, ki a rangidős...
...
Az újonnan érkezett Maradvány-hajóraj vezérhajóján, az Indestructible nevet viselő Allegience-osztályú nehéz csillagrombolón, mely még így is feleakkora volt, mint a körülötte védőkört alkotó SiSD-k, Porrak Vansyn moff, a Hapan Expedíciós Hadtest kinevezett parancsnoka végisimított az arca felét szinte elborító Sith tetováláson.
Vansyn mindig is annak a híve volt, hogy hősködés helyett mindig a legjobb időben a legjobb helyen kell lenni, és megtalálni azt, akinek a kezében a hatalom összpontosul. Megtalálni, és mögé állni, abban az időpontban, amikor a legjobbat lehet belőle kihozni. Ezért csatlakozott Dorja Égi Marsall köréhez a Bastionon lezajlott harcok után, amikor Wenthar Császárrá kiáltatta ki magát, ezért nem követte korábbi mentorát és példaképét, a vesztes Drikl Lecersent száműzetésbe, hanem ellenkezőleg, a Sith Egyház hűséges hívének vallotta magát, és nem egy vétkes, vagy épp vétlen kollégáját árulta be a nagyuraknak a Moffok Tanácsában és az admiralitásban, hogy bizonyítsa hűségét.
Ezért vállalta el a Hapan Expedíciós Hadtest vezetését, amikor a Császár erősítést küldött leányának, aki a hapan trónra ült, és ezért tartotta távol magát és katonáit a velük párhuzamosan működő kiképző misszió katonáitól, akik mindenféle, a Hapesen természetesnek számító belpolitikai intrikába és egyéb ügyekbe keveredtek. Ezért gondoskodott arról, hogy minden, Dorjához fűződő kapcsolati szálát időben elvágja, amikor az Égi Marsall elkezdett kudarcot kudarcra halmozni, mint utólag kiderült, nagyon is hasznosan, hiszen így Vanysnt senki sem tartotta árulónak, amikor Dorja és flottája eltűnt... ellenkezőleg, a Shedu Maadnál hagyott egységek ávételével, majd Dorja nyomán haladva a Roche megszállásával Vansyn személyes befolyása a flottában még tovább nőtt.
Most pedig elérkezett az alkalom, hogy éles helyzetben bizonyítsa rátermettségét a nagyuraknak. Vanysn remélte, hogy minél később jön el ez a pillanat, de amikor megkapta a vonulási parancsot a Concord Dawn ellen, tudta, tovább nem késlekedhet – ezúttal hallgatás és háttérben maradás helyett eredményeket kellett szállítania.
- Kapcsolat a Testőr-különítmény vezérhajójáról és a jem’hadar cirkálóról, uram. – jelentette a kommunikációs tiszt.
- Kapcsolja őket külön, először a jem’hadar parancsnokot. A másikat várakoztassa addig. – intett Vanysn. – Sugározzanak azonosító kódot. – Flottaparancsnokként Vanysn, bár megtartotta eredeti moffi rendfokozatát, tulajdonképpen admirálisnak számított az ESB katonai hierarchiájában.
- Parancs, uram.
A képernyőn megjelenő vorta először meglepett arcot vágott.
- Nem maguk kérték a segítséget.
- Nem, a bent lévő különítmény kérte. – biccentett a bolygó körül védekező, gyűrűbe zárt hajók irányába Vansyn. – De ez magát ne érdekelje. Inkább mutatkozzon be aggodalmaskodás helyett, vorta! Hány hajója van?
- Gelnon, a Vjunhoz rendelt Jem’hadar tartalék hadtest első vortája, szolgálatára. – vágott fancsali képet a klónozott parancsnok. - Tizenkét nehéz- és húsz közepes jem’hadar cirkáló, kétszáz vadászhajó, uram.
- Nagyszerű. – biccentett Vanysn és kijelölte az ellenség zászlóshajóját a taktikai térképen. A hatalmas SSD messziről kitűnt a régebbi rombolók gyűrűjében, biztonságosan elhelyezkedve az mandaloriai és nem mandaloriai hajók gyűrűjében. – Látja azt az ellenséges szuper-csillagrombolót?
- Igen, uram.
- Kitűnő, ügyes vorta maga. – mosolyodott el lenézően Vanysn. Nem sokra tartotta ezeket a klónozott, vágóhídra való katonákat, de az aktuális céljának pont megfeleltek. – Foglalja el nekem. Nem érdekel, hány jem’hadarba kerül, felőlem feláldozhatja az összeset. Válassza le a védőitől, küldje át rá a harcosait, és hozza el nekem a hídon tartózkodók fejét. Vigyázzon, mert lehet, van köztük egy hamis sith is, vagy mifene.
- Én... engedelmeskedem! A Győzelem az Élet! – nyelt egyet a vorta, akinek láthatóan nem nyerte el a tetszését az öngyilkos feladat, de nem vitatkozhatott a magasabb rangú tiszttel.
- Úgy ám, győzelem, élet. – biccentett Vanysn, majd a komtiszt felé fordult. – Most kapcsolja a másikat.
A képernyőn megjelenő tiszt szintén bastioninak tűnt, bár Vanysnnak így is meg kellett erőltetnie a memóriáját, hogy emlékezzen rá.
- Lennart sorhajókapitány, igaz? – fogadta végül az alacsonyabb rendfokozatú férfi tisztelgését, miután néhány pillanatig csendben váratta. A férfi holoképe néha megvillant, jelezve, hogy a kapcsolat instabil, a hajója pedig erős tűz alatt áll.
- Vanysn moff... jelentkezem. – Vanysn elégedetten konstatálta, hogy a sorhajókapitány némiképp meglepett arcot vág. Bizonyára arra számított, hogy ő lesz a rangidős. – Uram, köszönöm, hogy ilyen gyorsan ideértek... a jem’hadar erősítés...
- Nem kell aggódnia az erősítés miatt, sorhajókapitány, majd én koordinálom az erőfeszítéseinket innentől. A művelet parancsnokságát átveszem. – jelentette ki hideg nyugalommal Vanysn.
- Uram, ez a Császári Testőrflotta művelete, személyesen Tierce Főkormányzó...
- Lennart, ne szórakozzon itt velem. – legyintett Vanysn. – Segítséget kért, itt az erősítés, mit akar még? Hajlandó teljesíteni a rangidős tiszt parancsait, vagy kezdésképp küldjek át magához egy kivégzőosztagot?
- Én... parancsára, uram. – fehéredett el Lennart. – Uram... azonnali segítségre van szükségünk! Az ellenséges erősítés nagyobb, mint vártuk, viszont ha Önök és a jem’hadar egység egyszerre indulnak meg, ollóba foghatjuk őket... engedelmével átküldöm a művelet kiszámított vektorait…
- Őrizze meg a nyugalmát, sorhajókapitány! – emelte fel a kezét továbbra is nyugodt hangon Lennart. – Nem kell kioktatnia engem a hadviselés művészetéről. Tisztában vagyok a taktikai helyzettel. A parancsom egyszerű: ossza meg kettő-egy arányban a hajóit, a nagyobb rajt küldje a bekerítést vezető mandaloriaiak ellen, a kisebbet a bolygó védelme ellen!
- De uram... - Lennart arca ha lehet, még fehérebbé vált. – Már így is védőkörbe kényszerültünk, ha most erőltetjük a kitörést egy ekkora túlerő ellen, ráadásul megosztva, akkor felmorzsolódunk...
- Melyik részét nem értette a parancsomnak, Lennart?! – csattant fel dühöt színlelve Vanysn, aki valójában rendkívül jól szórakozott. – Azt mondtam... KI-TÖ-RÉS!!
- Uram, a Testőrflotta...
- Nem érdekel, hogy milyen színű a jelvénye, Lennart. – Vanysn kézjellel intett a komtisztjének, hogy zavarja Lennart hajóinak távolsági kommunikációját, abban az esetben, ha a bekerítő erők saját zavarása nem lenne elég. – Teljesítse a parancsot. Kitörés a Császár dicsőségére! Kitörés és planetáris bombázás!
- Igen... igen uram. – nyelt még egyet Lennart. – A Császár dicsőségére...
- Helyes!! Adás vége! – Vanysn az első tisztjéhez fordult, egy kövér, jól táplált alakhoz, aki korábban Getelles moff mindeneseként tüntette ki magát, mielőtt parancsnoka az árulók és a fejetlenek sorába került. – Radwyr kapitány, legyen kedves, állítson össze tizenkét rohamcsónaknyi gárdistát, és kérje meg a fedélzeten tartózkodó nagyurakat, hogy álljanak az élükre. Azt akarom, hogy vágjanak át a gyűrűn, és dokkoljanak Lennart sorhajókapitány hajóján. Ne tegyenek semmit, de legyenek kéznél arra az esetre, hogyha Testőrtiszt barátunk nem átallna megtagadni a parancsot.
- Igenis. – tisztelgett a ravasz képű, kövér tiszt, akiről az a hír járta, hogy a foglyok kínzásánál csak a foglyok családtagjainak kínzását élvezi jobban. – Próbálkozni fog, ugye, moff úr?
- Biztos vagyok benne. – legyintett Vanysn. – De csak akkor, amikor már nem lát más kiutat. A kitörést megpróbálja, és elegendő káoszt fog csinálni ezzel.
- A további parancsai, uram? – villant meg vérszomjasan az adjutáns tekintete.
- A flotta zárkózzon fel az ellenség mögé, de csak fedezőtüzet kérek, biztonságos távolságból. – biccentett Vanysn. – A vadászokat és bombavetőket fegyverezzék át, és amint Lennart hajói és a jem’hadar közelharcba kerülnek, a kavarodást kihasználva induljanak meg szétszórtan, hatos-tizenkettes hullámokban a bolygó ellen.
- Értettem. – tisztelgett Radwyr. – Az átfegyverzést, uram, mivel hajtsuk végre?
Vansyn gonoszul elmosolyodott. Ott volt évekkel ezelőtt a Mandalore felett, amikor a Moffok Tanácsa speciális reagenst juttatott a légkörbe, bosszúból azért, mert Boba Fett és harcosai a Moffok és Caedus Nagyúr ellen fordultak a Rochénál. Tudta, hogy a mandaloriai söpredék számára nem a drágalátos vasuk, a beshkar a legfontosabb, hanem a harcosaik és családtagjaik élete.
A Concord Dawn pedig csak addig bír értékkel a Mandalore számára, és addig szálka a Császár szemében... amíg van rajta élet.
- Természetesen a zombi-vírusreagenssel, mi mással? – adta meg gonosz arckifejezéssel a választ kapitánya kérdésére. Hamarosan Concord Dawn is az Ossus és Nirauan sorsára jut, gondolta magában. Porrak Vansyn pedig az ESB győztes hadvezére lesz, és ki tudja, talán az új Égi Marsall... azon a poszton úgyis hiány volt mostanában.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 16, 2015 10:18:35 GMT 1
A Sith erősítés hatására a mandalóriaiak bekerítő flottája kissé tágabbra szóródott szét, hogy befoghassák a legutóbb érkezett flottát, illetve hogy bezárhassák a kört. Legalábbis a Sith parancsnok ezt gondolta – mosolyodott el magában Darth Trayus.
- Altassa el a gyanakvásukat, adja meg magát – utasította a jobb kezében tartott arasznyi hologram. Kryptolos Non ugyanolyan nyugodtnak és alaposnak tűnt, mint bármikor. – Nyissanak egy vonalat a parancsnoki hajó felé, és ajánlja fel, hogy átadja a Rochenál zajlott csata felelősét!
- Így elfogy az ürügyük a támadásra? – vonta fel a szemöldökét Trayus. – Nem hinném. Ezután az a hivatkozás következik, hogy amúgy is meg kell büntetniük a mandalóriaiakat. Ennek a Kaster Sparnak az átadása...
- Előkészítettem a Roche-i csata összes parancsnokát egy rohamcsónakban – intette le Kryptolos. – Természetesen nem az igazi felelősök vannak benne, hanem egy halálkommandó. Át kell adnia őket a Sitheknek, Trayus! Rá kell játszani az elégtételért való hiúságukra. Utána pedig maga és a hajói beszüntetik a tüzelést.
- Megadjuk magunkat?
- Adjon ki egy visszavonulási parancsot, de ne vigye el az erőit a Sith flottától, épphogy kikerüljenek a tűzvonalból.
Trayus a taktikai képernyőre pillantott. Az ESB flottáját a mando és az ő erői félkörbe fogták, a Sith erősítés pedig a karéj nyílt végénél közeledett. A csillagrombolók lassan beértek a csapdába, és kétharmad részük elindult leküzdeni a bekerítő hajókat. Trayus várt még, hogy az ellenséges erősítés jócskán belelendüljön a karéjt alkotó hajókkal való küzdelembe, és a Mortensia első tisztjéhez fordult.
- A verpineknek: tűz!
Az aszteroidák, amik valahogy egyre többen lettek nem csak a csata szélein, minden előjel nélkül felrobbantak, és apró, hegyes formájú vadászgépek százait eresztették rá az ostromló flottára. Az aszteroidákon láthatóvá vált műanyagból és beskharból felépített ágyúcsövek, amiket a Sithek szenzorai nem érzékelhettek eddig, ion-lövedékeket indítottak az ESB flotta parancsnoki hajói felé.
Mindeközben pedig Vansyn moff észrevette, hogy a hatalmas védőflotta számához és erejéhez képest túl sok cirkálójuk szakad darabjaira, méghozzá robbanás nélkül a Sith hajók keressztüzében. Mintha azok a rombolók szét AKARTAK volna esni...
A roncsok pedig minden esetben egy-egy Sith hajó testébe csapódtak, belefúrva magukat a burkolatba, egészen addig, amíg egy folyosót vagy egyéb belső helyiséget értek. Ahol aztán felnyílt rajtuk egy ajtó, és mandalóriai rohamosztagok ugrottak elő belőle, és szóródtak szét a Sith flotta hajóinak belsejében.
- Nagyúr, egy tucatnyi rohamcsónak tört át a blokádon, a hold felé tartanak! – jelentette a szenzortiszt.
Trayus szemügyre vette a vetítőt, és rossz érzés kerítette hatalmába. Bizonyára készülnek valamire, mégpedig valami szörnyűre... De hát a civilek néha meghalnak a háborúkban, vírusok ellen pedig előbb utóbb ellenszert találnak ki az illetékesek...
- Küldjön utánuk kompokat és vadászokat – utasította Trayus végül. – Semmisítsék meg őket!
- Szóljon néhány Lucrehulk hordozónak a hold felszínén – egészítette ki a parancsot Kryptolos Non holoképe. – Ne engedjék őket bejutni a légkörbe, ha alulról támadják őket, két oldalról szorítják meg őket, és nem jutnak le – fordult immár Trayus felé.
Váratlanul egy Sith tiszt képe jelent meg a nagyképernyőn.
- Ezért megfizetnek... – sziszegte, miközben oldalra kapta a fejét, és mondott valakinek valamit a holovetítő hatósugarán túl.
- Itt Darth Trayus, a mandalóriai flotta parancsnoka – mutatkozott be Trayus egy apró, gúnyos meghajlás kíséretében. – Egy kicsit megszorongattam magát, uram! De visszavonom az erőimet, amennyiben hajlandóak elvinni a Roche-nál szolgálatot teljesítő tisztjeinket, ahogy azt eredetileg is akarták... cserébe pedig kivonulni a mandalóriai területekről. Kaster Spar flottaparancsnok és a kollégái egy kompon közelednek önök felé – és átküldte a hajó azonosítóját a férfinak, miközben vetett egy oldalpillantást a saját képernyőjére, ahol látszott, hogy a komp valóban elindult a Sith zászlóshajó felé - két vadász kíséretében, hogy ne sérüljön meg a csatában. – A kiadás értelmében utasítom, hogy szüntessék be a támadást!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 22, 2015 19:39:18 GMT 1
- Igazán érdekes ajánlat, Trayus nagyúr. - méricskélte Vanysn a holoképernyő másik végén lévő alakot, aki sithnek mondta magát, bár Vanysn a legjutolsó jelentések kezdte megfontolni azt az opciót is, hogy valóban az. Több hajó jelentett mindeféle találat nélküli károkat, és bár nem lehetett kizárni annak a lehetőségét, hogy álcázott egységektől kaptak találatokat, Vansyn egyre inkább bánta, hogy olyan gondosan megtisztította flottáját a sith nagyuraktól, elkerülendő az esetleges, háta mögött áskálódásokat, szurkálódásokat, miegymást. Az ESB flottái nem használtak ysalamiriket, mint a nagaiok, vagy az EGB, nagyurak hiányában Vansyn pedig csak saját katonái tehetségére és technológiai mnegoldásaira támaszkodhatott az Erőhasználók elleni harcban... még olyan kísérleti stádiumban lévő berendezésekkel sem rendelkezett, amelyekkel egyes pletykák szerint a kardassiak különleges egységei blokkolni tudták az Erőt... bár Vanysn meglehetősen hihetetlennek tartotta az efféle eszközöket. Hihetetlennek és idegesítőnek, pontosan úgy, mint az Erőt magát. Ha azonban az ellenfele valóban valamiféle lázadó nagyúr, akkor egy pillanatra sem mutathat gyengeséget, gondolta.
- Mi a válasza? Nem érek rá egész nap! - pattogott Trayus hangja, miközben az általa kiküldött csónakok Lennart zászlóshajója felé tartottak. Vanysn gondos zavarásának és a beérkezett erősítések tagoltságának köszönhetően mintha lett volna némi zavar a védők körében azzal kapcsolatban, hogy ki is, illetve hol is tartózkodik pontosan a sith erők rangidőse.
- A bombázók célra álltak? - kérdezte Vansyn az adás hatókörén kívül.
- A legtöbb nem jutott át az ellenség védelmén, uram. - nyelt egyet idegesen az adjutánsa. - Három szakasz kisebb csapatokban, illetve a rohamosztagos különítményünk legtöbb csónakját is kilőtték.
- Értem. - szívta a fogát Vansyn. - Utasítsa a maradékot, hogy amelyik nem tud eljutni a bolygóra, vegye célba a legközelebbi ellenséges hajót! Minden mandalore behatoló kommandóért vírusokkal akarok elárasztani egy - egy védő hajót!
- Parancs!
- Nem kérdezem még egyszer a válaszát, parancsnok. - dörögte Trayus holoképe láthatóan megelégelve, hogy mellőzik. - Elfogadja a feltételeimet, vagy sem?
- Nem szükséges átküldenie hozzánk a Roche parancsnokait. - biccentett Vanysn, és intett a tüzértisztjének.
A vezérhajóként szolgáló SiSD fő odonit ütege eldördült, kékeslila, pulzáló lövedéke végigszáguldott a bekerítő flottán és a védők erején, és eltalálta a Lennart hajója felé igyekvő mandalore csónakot, ami darabokra robbant.
- Igazságot szolgáltattunk, Trayus nagyúr. - biccentett Vanysn. - Most pedig folytatjuk magával, és a bolygóval! Éljen a Birodalom!
A moff jelzésére a kommunikációs tiszt bontotta a vonalat, miközben újra feldörögtek a csillagrombolók fegyverei.
- Parancs a jem'hadarnak - fordult Radwyr kapitányhoz a moff. - Fél órájuk van, hogy lángba borítsák annak a szuper-csillagrombolónak a hídját. Gyerünk már!
- Értettem!
- És kapcsolják Lennartot. - fordult vissza a komképernyőhöz Vanysn.
- Verpinek szorongatnak minket az aszteroidákról! - Lennart arca bal felén hosszú, véres sebhely húzódott. Úgy tűnt, a hídja súlyos találatot kapott. A háttérben lángok lobogtak. - Nem tudunk kitörni kifelé, uram!
- Minket is szorongatnak a verpinek, kapitány. - próbálta megjátszani a magabiztos parancsnokot Vanysn, bár el kellett ismernie, hogy az ellenféle okozott neki néhány meglepetést. - Használjanak vonósugarat, vezessék egymásnak a verpinek köveit. Ha pedig kifelé nem tud kitörni, akkor vegye célba a bolygót! Szóródjanak szét a légkörben, és lőjenek odalent mindenre, ami mozog, és arra is, ami nem mozog!
- Értettem. - biccentett a testőrkapitány, bár arckifejezése nem derült fel. A teljességgel reménytelen öngyilkos akciónál egy fokkal kevésbé reménytelen, de még mindig katasztrofális túlélési esélyekkel felvértezett feladatot kapott; a légkör mentén, az orbitális és földi telepítésű védelmi ütegek tüzének kitéve, a bolygó másik oldala felé haladva kellett kikerülnie a kutyaszorítóból.
- Hajtsa végre. Vanysn kilép. - a moff visszafordult Radwyr kapitányhoz. - Utasítsa a megmaradt vírushordozó bombázókat, hogy Lennart vadászai közé vegyülve, egyesével vegyék célba a bolygót. Elég, ha néhány gócpontot eltalálunk, a vírus utána megteszi a magáét. - Mozogjon!
Miközben Lennart hajói újra megfordultak, és a bekerített, eredeti inváziós flotta csillagrombolói nekiestek a bolygó körül keringő Lucrehulk hordozóknak, elhaladva mellettük, egyenesen a légkör felső karéja felé, a külső oldalon Vanysn SiSD-i és Aurorái a verpinek aszteroidáit vették célba vonósugaraikkal, megragadva, és egymásnak lökve, vagy turbolézereikkel kisebb szegmensekre robbantva őket, a jem'hadar vadászok pedig egyetlen hatalmas, öngyilkos éket alkotva a szuper-csillagromboló különböző zsilipjei és fedélzetei felé kezdtek száguldani...
- Morzsoljuk szét őket az Uralkodó nevében, és utána keressünk valami bordélyházat, uram. - vigyorodott el malacképével Radwyr.
- Maradéktalanul egyetértek, kapitány. - húzta ki magát Vanysn moff. El volt szánva rá, hogy megnyeri ezt az ütközetet, és néhány verpin, meg mandaloriai kommandós nem fogja megakadályozni ebben.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 25, 2015 18:52:43 GMT 1
A Mortensia megremegett, ahogy az ellenséges vadászok egyre többen lettek a környékén.
- Valami nem stimmel itt – dünnyögte Ubel hadnagy. – Tizenkettes formáció, mi történik? – szólt a kommba. – A feladatuk a Mortensia megvédése! Miért engedik át a vadászokat?!
- Uram, komplikációk léptek fel – jelentette az egyik kísérőromboló parancsnoka. – Egyre többen jönnek az irányunkba, és nem tudunk mindenkit feltartóztatni! Több hajót kellene vezényelnie a...
- A többi hajónk mind elfoglalt! – torkolta le Ubel. Való igaz, hogy a félelem még határozottabbá teszi az embert... vagy kétségbeesettebbé. A híd elején álldogáló Trayus Nagyúr felé pillantott, és nagyot nyelve folytatta. – Alkossanak zárt vonalat a Mortensia előtt, és ne engedjenek át még többet! Ami túljutott, azt elintézzük.
- Nem tartja egy kissé anomalikusnak, hadnagy, a kialakult helyzetet? – kérdezte egy hűvös hang a háta mögül.
- Trayus Nagyúr.. hogy kerül ide.. – hebegte Ubel. – Azazhogy az imént még...
- Nem ez a legfontosabb kérdés, amit a jelen helyzetben fel kell tenni, hadnagy uram – nézett a hajó orra felé a Sith. A szuper-csillagromboló hosszú, elegáns orra fel-felvillant, amikor az ellenség egységei nekiütköztek a pajzsának. – Figyelje csak meg, Ubel úr. Pár perccel ezelőtt egy pár rohamcsónakot indítottak a hold irányába, és miután nem jutottak át, a kisebb egységeik továbbra is abba az irányba közlekednek. Még akkor is, ha több, mint kilencven százalékuk elpusztul, ha le akar jutni a felszínre. Figyelje csak meg, hogy az erősítésük beérkezte után mennyivel megváltozott a Sithek taktikája! Úgy sejtem, ez a rangidős tiszt, aki az imént oly hősiesen helyt állt, tapasztalt harcos, és ismeri a helyi történelmet... egy régi moff!
- Bizonyára az.. – motyogta Ubel.
- Mondja, hallott már a Fett klán ellen elkövetett atrocitásokról? – kérdezte Trayus.
- Természetesen, Nagyúr. A Mandalore légkörébe juttatott vírus meggátolta a Fettek részére a... meggátolta a... – Ubel hirtelen észbe kapott. – Nagyúr, csak nem arra céloz, hogy meg akarják fertőzni a Concord Dawnt?
- A kérdés az, hogy hogyan – bökte ki Trayus. – Fogadjunk, hadnagy. Hamarosan.. hívásunk érkezik.
- Hogyan állítsuk meg, Nagyúr?
- Talán egy kisebb fregattot akarnak ellátni a reagenseikkel, hogy elterjessze a kórt. A hold körüli egységekre kell odafigyelnünk.
- Uram, az egyik védő hív minket – kiáltotta a kommunikációs tiszt.
Trayus arca felvillant az elégedettségtől.
- Kapcsolja azonnal! – utasította Ubel.
- Itt Jux Cadera tábornok! – jelentkezett be a mandaloriai páncélt viselő parancsnok. – Azonnal különítsenek el minden orbitális pályán levő hajót! Beszivárgó egységek törtek ránk, és nagy a gyanúnk, hogy vegyi hadviseléssel akarnak itt győzni...
- Miből gondolja ezt? – kérdezte Trayus.
- Hát abból, hogy mind nyomástartó öltözetben és oxigénpalackkal vannak.. – morogta nyersen a mandaloriai. – Ja, és néhány emberem furcsa tünetekre panaszkodik, és gyengül a koncentrálókészségük!
- Nem lehetséges, tábornok úr, hogy az emberei pusztán csak.. kimerültek? – vont vállat Trayus.
- Egy mandaloriai sosem merül ki csatában! – felelte nyersen Jux Cadera. – A legénységem ezelőtt nem tapasztalt módon viselkedik! A felcser szerint igenis szó lehet fertőzésről...
Ubel a Sithet fürkészte, miközben az gondolataiba merült. Tudta, hogy a Concord Dawn elveszett, és ezt leolvasta a mando tábornok képéről is. Egyikük sem számított rá, hogy Trayust érdekli a hold lakóinak sorsa, főleg, ha meg lehet állítani a terjedést úgy, hogy blokád alá vonják az égitestet.
- Verjenek vissza minden a felszín felé közelítő egységet – parancsolta végül Trayus. – Egyelőre ez a feladatuk! Maga pedig, hadnagy uram, szóljon a felszíni hadtestnek. A jelentések alapján odalent igen csodálatraméltó készletük van ősrégi droidokból elterelésnek, no meg a híres nevezetes háborús háziállataikból...
- Igen, uram – bólintott Merc Cadera. A mandaloriai volt az Első Rend és a Mandalore erőinek az összekötője. – A Baziliszkuszok hatékonysága a felszínen az igazi, idefent csak figyelemelterelésnek jók.
- Akkor csalja le a vírusokat, és küzdjenek meg az életükért! – utasította a Sith.
- Trayus a tűzvezérlő központnak – zendült a Nagyúr hangja nem sokkal később. – Vegyék célba, és pusztítsák el a felszínt védő Kettes, Hármas, és Kilences mellékflottát!
- Micsoda? – visszhangozta egyszerre Ubel és Merc.
- A fertőzötteknek el kell pusztulniuk. Vigyék a Mortensiát egyenesen a felszín közelébe, és ne engedjenek át semmit!
A hatalmas SSD meglódult, és kitört a köréje font védelmi gyűrűből. A kísérőhajók követték az ormótlan hajótestet, ami nemsokára stacionárius pályára állt, és minden mandaloriai fregattot felrobbantott, ami a közelében volt.
A verpin aszteroidák továbbra is tüzeltek, és el is találtak néhány nagyméretű rombolót, de még mindig kevesen voltak az ellenség erősítése ellen.
- A vadászom készen áll? – kérdezte Trayus Ubelt.
- Igen, Nagyúr!
- Helyes. Vegye át a hidat, hadnagy uraság. Küldjön mellém egy rohamsiklónyi Mandalore testőr-őrharcost, és eressze ki az első három vadász-századot, hogy megtisztítsák az utat előttem az ellenség parancsnoki rombolója felé – azzal elviharzott a hangárok felé. - Addig húzzuk ezt a harcot, amíg valamelyikünk halálosan meg nem unja..
A Concord Dawn felszíne
- Látod-e, milyen könnyű – paskolta meg a nehézpáncélos férfi a nála valamivel alacsonyabb, szintén beskharba öltözött fiatalember vállát. – Egy Basilisk kezelése tökéletesen egyszerű egy mandaloriai harcosnak! Csak arra figyelj, hogy szimbiózisban legyél a droidoddal!
- Eddig minden szörnyem elpusztult – jegyezte meg a fiú, de szemeiben nem bánat, hanem az elkövetkező csata izgató bekövetkezése iránt érzett öröm fénylett. – De ez most nem fog előfordulni, papa.
- Hát persze, hogy nem, fiam – lépett arrébb az öregebb mandaloriai. Xerdrus volt a Concord Dawn felszíni erőinek a parancsnoka, amióta az eszét tudta, a harcmezőn töltötte az életét. Akárcsak a gyerekei, és majd az ők gyerekeik, persze csak ha nem rombolják porrá őket ebben a mostani csatában, amikor nem ők voltak a hódítók.. De erről szó sem lehet, amíg ő itt van!
- Tábornok – lépett hozzá egy az övénél valamivel egyszerűbb páncélt viselő harcos. – Parancsot kaptunk, hogy küldjük fel a Baziliszkusz és a rakétavető egységeinket!
- Helyes, fiam! – vakarta meg darabos arcát Xerdrus. – Gyorsan állítsd fel a csapatot, mi kész vagyunk! Senki sem juthat le ide. Amelyikőtök valakit is leenged, nem fogom megvárni, amíg öngyilkos lesz! Mert én fogom kitépni a beleit! Érthető?
- Igen, tábornok. Harcra fel!
- Harcra fel – intett a fiának az öreg, mire amaz felszállt a négy lábát leeresztő gépszörnyre, és becsatlakozott a háborús droid nyergébe. Végül beállt a sorba a többiek mellé – ez a sor pedig mindkét végéről nézve végtelen hosszúságúnak tűnt. – Katonák! Mandalore harcos fiai! Hallottátok, mit mondtam! Harcra fel!!
A több száz Basilisk szinte egyszerre ugrott a magasba, hogy aztán iszonyú sebességbe kapcsolva, mintha puskából lőnék ki őket, hogy elszáguldjanak a csatamező irányába, halálos lövedékekkel megtisztítva az utat maguk előtt.
Xerdrus pedig beült a rakétavető csapatszállítójába, és utánuk eredt. Alig várta már, hogy az ellenséges fregattokra és vadászokra ugorhasson a magasból, és puszta kézzel törhesse ki a falaikat, és a benne ülők nyakát!
Fent
Trayus és TIE-Defender osztaga sebesen szelték a lövedékekkel, roncsokkal és hullákkal tarkított űrt. A Sith Nagyúr precíz pontossággal tért ki a halál elől minden pillanatban. Szétlőtt néhány kisebb szállítóhajót és rohamcsónakot, amik a Concord Dawn felé tartottak, és irányba állt a csillagromboló felé, ahonnan az ellenség rangidős tisztjének legutóbbi üzenete érkezett.
Az egyik Sith vadász üldözőbe vette őt. Trayus megpörgette a saját gépét, de a dugóhúzó nem zavarta össze az ellenfelét. A saját társai messze előbbre jártak nála, és a kért rohamsiklóra is figyelnie kellett. De úgy döntött, egyedül is megbirkózik ezzel.
A dugóhúzót folytatva hirtelen több irányba kezdett el pörögni, addig-addig, amíg szembe nem találta magát az üldözőjével. A Sith vadász kékes-tüzes felhővé robbant. Trayus állított a hajója röppályáján, és hirtelenjében a csata legsűrűjében találta magát. Egy csillagromboló fölött haladt el, nyomában nyolc ellenséggel. Hátsó torpedókat indított, ami szétszórta az ellenfeleit, de egyikük sem pusztult el. Trayus lehunyta a szemét, hogy ne zavarja a látása, és az Erőn keresztül nézte, amit néznie kellett. Hirtelen visszavett a sebességéből, majdhogynem megállt, de ellenfelei nem vették idejében észre a szándékát. Mind a nyolcan elhúztak mellette, ő pedig azonnal eltalálta a hátsó kettőt. A többi azonban éles fordulatot tett, és immár szembekerültek vele.
Trayus két hajóroncsot irányított nekik az Erővel, és ezzel végük is volt.
Már majdnem megközelítette a zászlóshajót, amikor egy Aurora fregatt állt be mögé, és halálos sorozattűzzel árasztotta el Trayus Defenderét. A Sith éles kanyarokkal és kilengésekkel kerülgette az energianyalábokat. A pilótafülkéje belsejét a mellette elhúzó fények világították be. A kommunikátorához nyúlt, hogy szólítsa az egységét, amikor hatalmas robaj kíséretében az Aurora eleje lerobbant. A fregatt teljesen megbénult, és Trayus kereket oldott, megmentője, a régi típusú, de álcázott Lambda-sikló felzárkózott mellé.
- Ne lőjenek – parancsolta a társainak, amikor a hatalmas csillagromboló hangárja elé értek. – Nem akarom felrobbantani a dokkolási lehetőségünket. Zúgjanak be a nyíláson, és azonnal induljanak a hajtóművek felé.
Alighogy landolt a fémpadlón, kiszökkent a vadászból, és aktiválta vörösen izzó fénykardjait. Elhajította a fegyvert, mire három rohamosztagos feje hullott le a helyéről. Nemsokára felsorakozott mögé az őrharcos gárdája, és módszeresen berobbantották az egyik ajtót.
Trayus pedig elindult a parancsnoki híd irányába, lekaszabolva mindenkit, aki az útjába került...
Mindeközben újabb roncsok csapódtak az ESB legnagyobb rombolóiba, amikből mandaloriai harcosok rohantak elő, hogy elárasszák a hajók belsejét.
|
|
|
Post by sithlord on Sept 27, 2015 19:25:09 GMT 1
Hirtelen szinte a semmiből több száz SiSD, Auora és Judicator lépett ki a hipertérből. Az ESB erői által leadott vészjelzés sikeresen utolérte az egyik nemrég hadrendbe állított Flottát. Ezek friss kipihent egységek voltak és egyetlen céljuk volt...Megtörni az ellenség erejét Concord Dawnnál.
A több tucatnyi SiSD szinte egyszerre nyitott tüzet és Odonit fézereikkel a szupercsillagrombolót, Trayus hajóját kezdték el lőni. Judicatorok száltak szembe az ellenséges Flotta maradék hajóival és zárótűz alá vették az egységeket.
A mandalore harcosok behatoltak az ESB nagy hajóiba de vesztükre. Asszaszin és Jem'Hadarok várták őket szeretettel . Egyre több mandi hatolt be a hajókra aztán váratlanul előbb az egyik majd a másik alakult tűzgolyóvá...Most hogy megérkezett az erősítés, a lényegtelenebb Flottaegységek módszeresen semmisítették meg magukat, több száz mandi harcos halálát okozva, arról nem is beszélve hogy az ellenséges Flotta hajói is megsemmisültek…
-Itt Darth Tralex beszél, az ESB 13. Flottájának parancsnoka! -szólalt meg egy hang Trayus parancsnoki hídján. -Adják meg magukat és megkíméljük szánalmas életüket!
A parancsnok szavait megerősítendő, újabb és újabb SiSD-k léptek ki a hiperűrből, amelyek zárótűz alá vették az ellenséges formációkat. Nem kíméltek senkit, minden hajót megsemmisítettek…
A Sith megérkezett Concorde Dawnra.
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Sept 27, 2015 21:36:30 GMT 1
Trayus kivont fénykarddal iramodott végig a következő folyosón, amikor zavart érzett az Erőben. A következő pillanatban a csillagromboló megrázkódott, és Trayus azonnal érezte, hogy baj van. Új elméket érzett... túlságosan sokat.
A fülébe helyezte távkommunikátorát, és halkra állította, nehogy a sistergés káros hatással legyen a dobhártyáira.
- Itt Darth Tralex... 13. Flotta... szánalmas életüket! – hallatszott erős recsegés közepette. Trayus lekaszabolta a jem’hadar harcosokat, akik az útjába kerültek, és éktelen haraggal ugrott be az egyik ajtón. Ahol több rohamosztagos és asszasszin várt rá.
A Sith Lord meglendítette a pengéjét, és egyetlen ugrással az ellenségei közepében termett. A vörös energianyaláb nyomában fejek hullottak és testek hasadtak ketté, alig pár másodperc elteltével ismét egyedül találta magát. Egy mandaloriai őrharcosa lépett be, és Trayus időben észbe kapott, hogy éktelen haragjában nehogy lefejezze. Kikapcsolta a fénykardját, és az övére akasztotta, miközben a harcos mellé zárkózva kivonult a már megtakarított helyiségekbe.
- Add ki a parancsot, mindenki vissza a hajójára! – utasította az őrharcosok őrmesterét, mire visszaértek a hangárba. – Kétnegyed arányban osszátok fel az egységet, és egyik része maradjon itt, és folytassa a hajtóvadászatot, a többi velem jön!
Belepattant a Defenderébe, és beizzította a hajtóműveket. A saját szemével akarta látni, hogy hány ESB féreg érkezett. Ezen kívül arra a bizonyos Darthra is kíváncsi volt... micsoda becstelenség, hogy azok a pózer bitorlók is használják és bemocskolják ezt a címet..
A TIE Defender felszállt, és mandaloriai kísérői szintén követték őt azzal, amivel csak tudták. Trayus úgy lövellt ki a hangárból, mint a puskagolyó, de nem távolodott el a hajótól.
- Induljatok a Mortensia védelmére – utasította őket, miközben orsóba vitte a gépét, és ráfordult a moff rombolójának az orrára. Erősen rázkódva és lengedezve, mindenféle trükk nélkül kerülgette a turbolézer-ütegek lövedékeit, amiknek villanásai fénnyel árasztották el a pilótafülkét. – Ubel hadnagy, jelentést!
- Több száz hajó, Nagyúr... SiSD méretűek! – hallatszott immár valamivel tisztábban.
- Hagyjon itt mindent, és mentse ki a Mortensiát! Sordis Nagyúr kegyetlenül megbünteti, ha elfecséreljük a kedvenc hajóját! Amire indulásra kész lesz, hadnagy úr, magam is csatlakozom.
Időközben elérte a csillagromboló parancsnoki tornyát, és a célzókijelzőt átállította az elsődleges monitorra. Átkapcsolta a fegyvervezérlőt torpedó-vetőre is, így összekapcsolva a két tűzerőt, hogy egyetlen mozdulattal oldhassa ki mindkét fajta lövedéket. Áthaladt a torony teteje fölött, és a turbolézer ágyúk komótosan utána fordultak. Most a híd felőli oldalra érkezett, és menekülőre fogta annak védelmi lövegei elől, a csillagromboló orra felé. Ekkor felfelé és oldalra rántotta a botkormányt, ezzel egyidőben fékezett, hátramenetbe kapcsolt, gyorsított, majd ismét előre iramodott, és a parancsnoki híd így pontosan vele szembe került.
A célzár vörösre váltott, és Trayus tüzelt. Az ugyanarra a pontra kilőtt torpedók és lézernyalábok első sorozata szétoszlott az elhárítópajzson, a következő adag hatására fehér fénnyel villant fel az energiamező. Mielőtt a pajzsok még újratölthettek volna, Trayus kinyúlt az Erővel, megragadott két ellenséges vadászgépet, és a csillagromboló parancsnoki hídja felé fordította őket. Azok tehetetlenül száguldottak bele a toronyba, és Trayus a biztonság kedvéért beléjük eresztett egy sorozatot, hogy biztosan belerobbanjanak Vansyn képébe...
- Találtak terminált, őrmester? – kapcsolt át a rombolón maradt egysége frekvenciájára.
- Igen, Nagyúr. Mik a további parancsai?
- Irja felül a biztonsági zárat a következő kóddal: Exar-Sith-Kappa-Oba-435600 – Trayus kitért a Defenderrel a romboló útjából, és megpillantotta a Mortensia hátat fordított monumentális testét a távolban. A hatalmas SSD kísérőrombolói hősiesen próbálták segíteni a zászlóshajót, hogy elérje a kilépési pontot.
- Hozzáférés tiszta – recsegte a mandaloriai.
- Adjon meg önmegsemmisítő protokollt a mentőkabinokra. A 23/3/5 szériakóddal vegye rá a hangárbeli lövegeket, hogy semmisítsenek meg minden parkoló egységet! Vansyn moffot... nem tudom érezni, de nem biztos, hogy meghalt, az a másik Sith leárnyékolja az érzékeimet.
- Értettem, Nagyúr. Vége.
Trayus már eltávolodott a moff hajójától, aminek az oldalain és az alján robbanássorozatok futottak végig, és lehunyt szemmel tekergőzött és vonaglott a vadászával az ellenséges flotta tüzében. Az erősítés valóban hatalmas volt, a helyi flotta nem is remélhetett győzelmet. Az Erő segítségével ráakadt az idegen sötét oldali gócpontjára – ennek a Tralexnek a hatalma csak úgy sütött, nem úgy, mint azé a pár Nagyúré, aki egy másik csillagrombolón lábatlankodott. Trayus hamar felfedezte a fő ESB zászlóshajót, és előretolta a botkormányt, teljes sebességgel száguldva felé.
Az egyik kijelző jelezte, hogy a zavarás enyhült, ezért Trayus egy különleges kódot pötyögött be.
- Erősítés érkezett – állapította meg Sordis hangja, és a képe csak ezután jelent meg Trayus előtt. Aki jeges irtózással vette tudomásul, hogy mennyire elmarad a hatalma a Sötét Nagyúréval szemben, aki a galaxis túlsó végéről is megérezte, hogy mi történt. Vagy csupán csak arról van szó, hogy Sordis remek kémekkel rendelkezik? Trayus tudta, hogy hamarosan ki kell próbálnia a mester hatalmát. Elvégre ez a Sithek útja, és ő hűen követte a Sith Kódex tanait.
- Igen, Nagyúr – bólintott. – Aránytalanul nagy erősítés. Kiadjam a visszavonulási parancsot?
Sordis képe felvillant, és egy pillanatra eltűnt. De aztán újból megjelent, ezúttal valamivel stabilabban.
- Most léptem ki a hiperűrből – magyarázta Sordis a jelenséget. – De egyelőre nincs időm a Concord Dawn-nal foglalkozni. Ez a te feladatod lett volna, Trayus Nagyúr. Még Kryptolos Non is segítséget nyújtott neked, barátom, te pedig képtelen voltál megérezni, hogy mire képes egy elborult elme, mint amilyen ezeké a szánalmas ál-sitheké.
- Sajnálom, Nagyúr.. Kudarcot vallottam.
Trayus hirtelen elengedte a kormányt, amikor a légútjai elszorultak. Azután újból megragadta azokat, és próbálta megfeszíteni a nyakát, miközben elsuhant egy szembejövő ellenséges vadász mellett. A gép pilótája azonnal utána fordult, és tüzelni kezdett. Trayus nem kapott levegőt, és ösztönösen felfelé fordította a fejét, mintha víz alól próbálna lélegzethez jutni. Eközben kerülgetnie kellett a lézernyalábokat is, amik egyre közelebb és közelebb suhantak el a Defender oldalai mellett. Már úgy érezte, meg kell szakítania a koncentrációt, amikor egy vörös lövedék eltalálta, és a vadász odébb ütődött. A torkában levő nyomás megszűnt, és Sordis holoképe ismét zavarosan villogni kezdett.
Trayus örömmel konstatálta, hogy még életben van. A lövedék azonban felsértette az egyik vezérsíkjának csatlakozófalát. Emiatt a gép kezdte elveszíteni az egyensúlyát, és félő volt, hogy az oldallap leszakad, és a gép hamarosan eszeveszett forgásba kezd... Trayus aktiválta a pót-stabilizátorokat, mire a Defender remegése alábbhagyott. A Sith belsejében úgy tombolt a gyűlölet, miközben rájött, hogy immár nem tehet semmit ez ellen a Tralex ellen, mint egy fekete örvény. Az egyik oldalsó monitor lámpája villogni kezdett, amikor a kabin belső hőérzékelője veszélyes értéket mutatott. Trayus dühe azonban nem csillapodott, és ököllel szétverte a berendezést. A jelzés ekkor természetesen más monitorra vonult át, de a Sith a másodperc törtrésze alatt elsöpörte az idegességét, és csak kavargó dühe maradt.. amit Sordis ellen fog felhasználni. Hamarosan.
Ha a Nagyúrnak csak ennyire fontosak a tanítványai, mint az a Kallog nevű nő, vagy Mordeis.. egy eszköz, amit eldob, ha már nem kell. Trayus azt hitte, a maga hatvan plusz évével eleget tanult már, és Sordis jobban számba veszi a többieknél. De ezekszerint csalódnia kellett.
Egyenesen berepült egy kisebb Dreadnaught kiálló és lángoló alkatrésze alá, üldözője pedig felül kerülte ki az akadályt, pont ahogy azt Trayus kiszámította. Ahogy kiért a fémdarab alól, hirtelen a felső részén fordult vissza, szembetalálva magát az ellenfelével, illetve annak roncsaival, miután darabjaira robbantotta...
Sordis meg fog lakolni.. minél előbb. Persze Trayus segíteni akart neki az új birodalma felépítésében, hogy aztán kivégezhesse azt a mocskot.. és átvehesse a helyét.
Csavart egyet az adást vezérlő kapcsolón, mire a hologram kitisztult, és a sáv ismét tisztává vált.
- Itt vagyok, mester – sziszegte.
- Ne vond vissza az erőidet, Trayus – utasította Sordis türelmetlenül. – Foglalják le az ESB flottáját, amíg én elvégzem a saját feladatomat, és meg nem érkezem a helyszínre. Mindent hagyj ott, ahol van. Addig harcoljanak, amíg csak kell. Te viszont kotródj onnét...
- Nem értem, mester – Trayus időközben egyre kinnebb ért a harci zónából. A Mortensia úgy tűnt, hogy megsérült, azonban már nem fenyegette közvetlen veszély, mert távolabb ért a legkeményebb vonalaktól. Trayus utána fordította a saját hajóját. Úgy döntött, az SSD nem marad, és bárhová is küldi Sordis, ő azzal megy majd tovább. Szélsebesen közeledett a szuper-csillagromboló felé.
- Mivel kudarcot vallottál a Concord Dawn-nál – villant fel a Sötét Nagyúr szeme -, új feladatot kapsz. Olyat, ami nem haladja meg a képességeidet.
Trayus ereit színtiszta harag árasztotta el, aminek hatására két szövetséges vadászgép, ami közvetlenül mellette haladt el, enyhén megolvadt, pilótáik legnagyobb döbbenetére.
- Van egy világ, ahol a Jedik először kifejlődtek – folytatta Sordis. – Egészen közel a galaxismaghoz. Maga Darth Bane is járt ott.
- Tython?
- A Tython. Belia Darzu egyik erődje még a mai napig ott van, érintetlenül. Wenthar nem foglalkozott vele, ahogy eddig én sem, mert nincsenek hiperutak arrafelé. Amit felfedeznek, hamar összeomlik, ezért rendkívül óvatosnak kell lenned. Főleg, mert a legfőbb feladatod egy biztonságos útvonal feltérképezése, amin nagyobb egységek és átmehetnek veszélytelenül. A Tython épp megfelelő egy rejtett bázis kiépítéséhez. Ahová bármikor vissza lehet vonulni, és ahová nem követhetnek... Ráadásul ez egy tökéletes helyszín szuperfegyverek kifejlesztésére. Remélem, megértetted a Tython fontosságának a mértékét, Darth Trayus.
- Értettem, nagyuram. Nem vesztegetek időt, azonnal indulok.
- Ha most hibázol, Trayus, még akkor is, ha meghalsz a hiperűrben, ígérem neked, öreg tanítványom, hogy feltámasztalak, és elintézem, hogy életben maradj az idők végezetéig, miközben a legszörnyűbb kínokat éled át, miközben a galaxis felrepedezik és darabokra hullik melletted... – kinyújtotta a kezét, és ökölbe szorította, mire Trayus öklendezni kezdett, és fekete vércseppeket köpött a fülke ablakára. Mire felnézett, Sordis már eltűnt, és pillanatnyi rosszulléte is nyom nélkül elpárolgott.
Trayus úgy érezte, mindenestől szétrobban, ezért kiélvezte a dühét. Már majdnem megközelítette az elszakadni készülő Mortensiát, és az SSD-t üldöző hatalmas SiSD felé vette az irányt. Azonnal alábukott, és legnagyobb szerencséjére a csillagromboló aljából éppen egy Sith vadászraj indult útnak... így akadálytalanul bele tudott lőni a vonósugárállomásokba és a tiltógenerátor energiagömbjébe, aminek hatására a SiSD alján sorozatos robbanások cikáztak végig...
...és a Sith vadászraj egyenesen Trayussal szembe fordult meg.
Két protontorpedót menesztett a rajba, mire azok kénytelenek voltak felbontani zárt alakzatukat, így Trayus nyert annyi időt, hogy épen átsuhanjon közöttük. Nyilván nem könnyítette meg a dolgát, hogy három helyett csak két vezérsíkkal rendelkezett. Gyorsmerülésbe vitte a gépét, mire a zárt alakzatot felvevő Sitheknek lassulniuk kellett, nehogy egymásnak ütközzenek, ha követni akarták őt. Előretolta a tolóerő-szabályozót, és teljes sebességgel, éles fordulatokkal és hajmeresztő tűkanyarokkal próbálta összezavarni a támadóit. Ők azonban könyörtelenül rátapadtak, és az egyik eltalálta a Defender egyik hajtóművét, mire Trayus megdobódott... az a rohadt Sordis, gondolta..
Alig tudott lebukni egy elé repülő, hatalmas roncs elől. Üldözői belementek, de többségük elégséges pilóta volt hozzá, hogy kisebb sérülésekkel túlélje az ütközést. Fél hajtóművel a Defender féloldalasan totyogott, és egyre lassult. Trayus vetett egy oldalpillantást a külső szkennerre, ami jelezte, hogy a gép meggyúlt, és a tűz kezdett átterjedni a maradék hajtóműre is. Minden józan ész ellenére a Sith bekapcsolta a kirobbant fúvókát is, ami így levegőt fújt, s vele a tüzet, lángba borítva két üldözőjét, akik rövid pörgés után egy harmadik társuknak csapódtak, és tűzgomolyaként robbantak el. A füstfelhőben újabb vadász csattant neki a roncsoknak, mire elektromos tüzet húzott maga után, és egyszerűen darabokra vetődött szét.
Trayus gépe pedig végérvényesen lassulni kezdett, és a Sith attól kezdett tartani, hogy hamarosan megáll, és belezuhan az alant elterülő SiSD lövegtornyaiba. Próbálta kikerülni a lövedékeket, de a Defender egyre jobban ellenállt az irányításának, míg végül nekicsapódott egy rosszul célzott ionlövedék, és minden műszer kisült. Trayus lehunyta a szemét, és felkészült rá, hogy az űr vákuumában kell lélegeznie. Érezte az ellenséges pilóta céltudatosságát, amint az ujjai a ravaszra fonódtak... ahogy a monitora kijelzőjén vörösre vált a célzár, és ahogy bősz elégedettséggel lenyomja az érintkezőt..
Kékes robbanás, éles villanás, Trayus a szeme elé kapta a kezét. De nem ő robbant fel, és megint rájött, hogy még él. A támadóit azonban már nem érezte.
Egy Crusader fregatt húzott el mellette, és egy zárt tetejű Basilisk Háborús Droid. A monstrum vontatókábelt lövellt Trayus gépének, ami rácsatlakozott a TIE központi moduljára, és vonszolni kezdte a fregatt hangárja felé. Trayus leakasztotta az övéről a komlinkjét, és utasította Ubel hadnagyot, hogy ne lövesse ki ezt a mandaloriai egységet. Legyen fertőzött, vagy sem, Trayus épp elég időt töltött a stabil talaj nélkülözésében... az ilyesmi pedig nem egy öreg Sith szokása kellene hogy legyen. Karba tette a kezét, és végignézte, ahogy bevontatják a Crusader szögletes hangárainak egyikébe.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Sept 28, 2015 19:44:07 GMT 1
Vanysn elnézte a páncélozott rohamsikló pilótafülkéjéből az egyre terebélyesedő ütközetet, és nem tudta eldönteni, hogy káromkodjon-e, vagy nevessen, esetleg mindkettőt. Aztán mégis úgy döntött, hogy egyelőre marad a káromkodásnál.
Pedig úgy tűnt, minden terv szerint halad. Amikor a zászlóshajó hídján felharsant a behatolási riadó, Vanysn tudta, hogy sikerült lépre csalnia sith ellenfelét. Megtehette volna, hogy ysalamirikkel, vagy sith asszaszinok százaival várja a behatoló, magát Nagyúrnak nevező ellenséget, de ennél sokkal konzervatívabb megoldást választott.
- Zárják le a hangárokat és a zsilipeket! - adta ki a parancsot a belső biztonsági vezetőjének. - Radwyr, utánam!
Kapitányával együtt a moffi eligazítóba lépve Vanysn lezárta az ajtót, majd beütötte személyes kódját a külső parancsnoki székhez kötött terminálba, és intett Radwyrnak, hogy kövesse a példáját. A kettős megerősítés után a moff beütött még egy paranccsort, amit már csak a belső terminál igazolt vissza, a hídon lévő szék nem.
- Riadójelzés deaktiválva... önmegsemmisítés aktiválva... - recsegte fémes hangon a computer, Vanysn pedig Radwyr kezébe nyomott egy ötven nevet tartalmazó listát.
- Ezeket a parancsnokokat értesítse privát üzenetben arról, hogy hagyják el a hajót, amilyen gyorsan csak tudják, de ne szóljanak senkinek! Gyerünk, két perce van!
A malacképű adjutáns először döbbenten az önmegsemmisítő visszaszámlálójára meredt, majd virsliujjai méretüket megszégyenítő sebességgel kopogni kezdtek az adattáblán.
- Ha végez, megvárom. - mosolyodott el Vanysn, és intett a szoba előtt posztoló két rohamosztagosnak, hogy kövessék. No nem mintha túlságosan sokat értek volna egy erőhasználó támadó ellen, Vansynnak inkább azért volt szüksége rájuk, hogy helyet csináljanak neki a torony alsó szekciójában lapuló mentőkabinhoz, amelyet az SiSD-k parancsnokai számára tartottak fent. Egy hangár túlságosan vonzó célpont lett volna az ellenséges behatoló kommandóknak ilyen közel a hídhoz, vagy az öngyilkos vadászgépeknek, ezért a kabin, amely valójában egy rohamcsónak volt, megerősített páncélzattal és fegyverzettel, tökéletesen a struktúrába tagozódva, egy kabinzsilipben várta magas rangú utasát.
Radwyr az utolsó pillanatban rohant át a zsilipen, mielőtt Vanysn pilótája elkormányozta volna a csónakot a hajótörzstől, a moff pedig biccentett adjutánsának, majd magában folytatta a visszaszámlálást. Láttam, hogy itt és ott is néhány mentőkabin válik le a hajóról, a tiszteké, akik megkapták az értesítést, és időben el tudták hagyni a sith-el a fedélzetén pusztulásra ítélt hajót - Vanysn gondosan ügyelt rá, hogy a listába hozzá hű, és a sithekhez húzó tiszteket is beleírjon, így elkerülhette a részrehajlás vádját, ugyanakkor lekötelezhette a túlélőket - már pedig néhány tucat tehetséges, Vanysnnak az életével tartozó jövőbeli hajóskapitány sokszor többet ért, mint az a néhány ezer, tízezer katona, akik a felrobbanó SiSD-n lelik majd a halálukat... Vanysn pedig a maga módján megszabadult ettől a sith fertőtől.
...
Robbanás helyett azonban megérkezett Tralex nagyúr, ez a tenyeres-talpas, humanoid sith, aki ellopta a csata és a győzelem dicsőségét, egyúttal menekülésre késztette Vanysn merénylőjét.
- Radwyr, jelezzen a zászlóshajó főszámítógépének. - szívta a fogát Vanysn, miközben a vadászparancsnokok megerősítették, hogy a sith behatoló elhagyta a hajót és menekülőre fogta. Nagy volt a kísértés, hogy még így felrobbantsa az inkompetensekből álló bandát, akik még egy sithet sem voltak képesek megfelelő ideig a hajón tartóztatni, de nem akarta magára vonni a figyelmet. - Önmegsemmisítési parancs visszavonva, helyezzük át a zászlót a legközelebbi Judicatorra.
- Értettem. - biccentett hasonlóan savanyú arckifejezéssel Radwyr, aki szintén tisztában volt vele, hogy így moffja és felettese nem "Vanysn, a sithgyilkos", hanem "Vansyn, aki elmenekült a sértetlen zászlóshajójáról az első behatolás hírére" néven vonul be a csata krónikáiba, legalábbis ha nem fizetik le, vagy gyilkolják le időben az összes jól informált krónikást.
Dokkoltak a Judicator fedélzetén, miközben odakint egyre több egység próbált kitörni az újonnan érkezettek sűrűjéből.
- Éljen a Birodalom! - köszöntötte őket lelkesen a Judicator tetovált, zabrak parancsnoka. - Majdnem akkora győzelem, mintha császárunk Erőviharral csapott volna le az ellenségre!
- Hogyne, Urrhos kapitány, majdnem akkora. - szívta a fogát Vanysn. Mindig is utálta a Judicatorokat, amelyekre az Egyház legfanatikusabb híveit helyezték. Óriási odonit lövegeikkel szinte célozni sem kellett, csak az ellenség irányába állítani a csatacirkálót, és vaktában elsütni előrefelé. Mondjuk Vanysn nem is feltételezte, hogy a legénység ennél szofisztikáltabb műveletre egyáltalán képes lenne ezeken a hajókon. Tényleg jól jött volna egy kis Erővihar, ami elsöpri Tralexet, Lennartot, meg ezeket a fanatikusokat, gondolta magában savanyúan.
- Mit tudunk Tralexről? - kérdezte végül Radwyrt, amikor Urrhos kis időre faképnél hagyta őket, hogy csatlakozzon éljenző, a sitheket és a sötét oldalt dicsőítő legénységéhez, mikor egy SiSD közvetlen találata nyomán újabb ellenséges csillagromboló tört ketté, reaktorfolyadékot, a legénység fagyott hulláit is szikrákat okáva magából törzse kettévált nyílásain át.
- A 13. flottának Yavinnál kellene gyülekeznie négy másikkal együtt, Lyrr Moskau parancsnoksága alatt. - pillantott fel elmaradhatatlan adattábláiból az adjutáns. - Tralex nagyúr hajóraj-parancsnok volt a Shedu Maadnál és az Ossusnál is.
- Hát, úgy tűnik, a tehetségesebbek közé tartozik... - állapította meg Vanysn. - Moskau pedig még akkor sem tudna féken tartani egy sithet, ha elé láncolnák. Ostoba, fantáziátlan kis ribanc... és Lennart?
- A... - mélyedt el ismét a jelentésekben Radwyr. - A bolygó másik oldaláról küldött üzenet szerint súlyos sérülésekkel, de a zászlóshajója egyben van, a flottája egyharmadával együtt. A veszteségei felét a bekerítésben, a felét a légkörben szenvedte el, uram, de kijutottak.
- Ó, nagyszerű, igazán nagyszerű. - mordult fel Vanysn. A jem'hadar státusza felől már kérdezni sem akart, hiszen biztosra vette, hogy a simulékony vortának első dolga volt valami talpnyaló üzenetet küldeni Tralex zászlóshajójára. - Gondolom, Tralex nagyúr látni kívánja a parancsnokokat.
- Igen, uram. - villant meg Radwyr tekintete, ami Vanysnnak nem tetszett. Mintha egy pillanatig azon gondolkozott volna a nagydarab, ápolatlan férfi, hogy Vanysn látogatása a nagyúrnál esetleg előléptetést jelent-e a számára abban az esetben, ha moffja és előljárója esetleg kifogyna a ... levegőből. - Kimentsem, uram?
- Nem szükséges. - legyintett Vanysn, miközben a szeme sarkából látta, hogy az ellenséges SSD átvág Tralex erőin, és eltűnik a hipertérben. Ostoba sith, gondolta. Tralex flottája vonal-alakzatban, az ellenséges frontvonalat minél szélesebb módon lefedendő állt fel a hipertérből kilépés után, így viszont kitakarták egymást, és nem tudták mindannyian célba venni a soraikon áttörő ellenséges zászlóshajót, sőt, talán több, a szuper-csillagromboló körül rajzó jem'hadart találtak el, mint ellenséges hajót. - Tájékoztasson, ha a nagyúr hajója felkészült a fogadásunkra.
Vanysn idegesen maga mögött hagyta a hidat, és magára zárta a Judicator idegen, lilás-feketés eligazítójának ajtaját. A hideg kirázta ezektől a hajóktól, néha az volt az érzése, mintha valamiféle Yuuzhan Vong förmedvényen tartózkodott volna. Lesöpörte a sith bálványokat a tárgyalóasztalról, és felhelyezte csizmás lábát az asztal szélére. Gondolkoznia kellett...
Néhány pillanatig lehunyt szemmel bámulta saját szemhéjait, amikor megremegett az egyik, kommal egybeépített kódhengere. Az, amit hosszú-hosszú ideje nem használt. Meglepetten konfirmálta a régi titkosítási kódot, és az asztalra helyezte a hengert, aminek egyik végén apró, kékesen villódzó holoalak jelent meg.
- Rég beszéltünk, öreg barátom... - mosolyodott el Drikl Lecersen.
- Nincs sok időm. - halkította le a hangját Vansyn. - Mit akar...
- Ó, ne aggódjon... - viszonozta halk hangon volt moff kollégája az üdvözlést. - Pár perc elég lesz...
|
|
|
Post by Lord Brodrig on Oct 21, 2015 13:15:24 GMT 1
Amikor Darth Trayus a Mortensia fedélzetére lépett, rá kellett jönnie, hogy a még mindig hevesen rázkódó fenséges hajó siralmas állapotban van. Ahogy a parancsnoki hid felé igyekezett, elhaladt néhány légmentesen lezárt helyiség mellett, és a túlsó oldalon nem érzékelt életjeleket. A környéket megfagyott hullák keretezték mindenhol. A csillagromboló parancsnoki tornya azonban sértetlennek tűnt, és itt már a szokásos zsúfolt embertömeggel találkozott. Belépett a hidra, és mielőtt az elülső fedélzetre sietett volna, vetett egy pillantást a munkaállomásokban levő kárfelmérő tiszt képernyőjére.
A Mortensia állapota valóban súlyos volt, de nem végzetes. Az SSD bal hátsó oldala hiányzott, és fel-fellobbanó lángcsóvák csaptak elő a megfekektedett fémötvözetekből. A sérült részen droidok dolgoztak, és igyekeztek eloltani a tüzet.
Egy ekkora hajó azonban nem pusztulhatott el egy ennyitől.
- Hipersebesség! - orditotta Trayus a parancsnokainak, mire a hidon levő legénységnek megfagyott a vére félelmében. Egyikük sem merte megkérdőjelezni a parancsot annak ellenére, hogy az ilyenkor szokásos eljárás előbb a hajó stabilizálása volt. Főleg, hogy már kiértek az ellenség lőtávolságából.
A hajó ismét megrázkódott, amikor a lángok belecsaptak egy tartalékgenerátorba. Egy fiatal tiszt sietett Trayus elé a kárjelentéssel, mire a Sith Nagyúr kitörte a férfi nyakát, aki holtan esett a padlóra. Egyszeribenn siri csend lett.
- A galaxismag irányába indulunk - rendelkezett, mert tudta, hogy senki sem meri megkérdezni, merre menjenek. - Addig válogassák össze a legképzettebb navigátorainkat, és számitsanak ki egy biztonságos útvonalat a Tythonra!
Hátratette a kezét, és kibámult az összemosódó csillagokra. A Mortensia a hiperűrbe ugrott.
A mandaloriai hadmester elviharzott néhány alacsonyabb rangú társa mellett, és csattogó léptekkel szelte át a Devastator-osztályú nehézcirkáló parancsnoki termét. A hajót Conquerornak hivták, és a hátsó fele épp az imént robbant le.
- Mi van? - recsegte a hadvezér, amikor a kommunikációs részleghez érkezett.
- Mandalore van vonalban - jelentette az egyik alattvaló. Hardol Lok meghökkent, de hamar helyrejött, és elhessegtette az embereit. Felkapta az apró kommlinket, és bejelentkezett.
- Hardol - szólalt meg Kryptolos Non édeskés, lassú hangja. - Folytasd a csatát, bármibe is kerüljön! Próbáld meg addig húzni, amig csak lehetséges! Én elküldtem a Mandalore flottáját egy másik bevetésre... Ez a parancs.
Hardol Lok eldobta a kommlinket, és elkáromkodta magát. Aztán nekilátott intézkedni.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 22, 2015 15:21:06 GMT 1
Vansyn nyugtalanul fészkelődött a hatalmas SiSD hídján, miközben odarendelt társaival együtt a képernyőre kivetített felvételeket figyelte...
Concord Dawn felszínén vörös és lilás foltok kezdtek terjedni a taktikai térképen, ahogyan az ESB-erősítés elől visszavonuló „sith flotta”egységei hiányában rés nyílt a védelmen, és a sithek bombázói és hajói megközelíthették az égitestet. A mandaloriak védelme bátran küzdött, de a nyers túlerő ellen már nem sokat tehettek. A hold eredeti védelmi erejét képező Lucrehulk hordozók roncsai darabokra törve sodródtak az űrben, vadászaik maradéka között vírusfegyverekkel felszerelt sith bombázók húztak a felszín felé... minden egyes lila folt egy-egy vírusfertőzött várost, vagy falut jelzett.
Tralex nagyúr erői azonban nem álltak meg itt. Az SiSD-k nagy hatótávolságú ütegei felgyújtották a légkört és a felszínt a bolygó azon pontjain, ahová nem értek el a vírusfegyverek. Egész kontinensnyi területek váltottak vörösben a hold alsó karéján, jelezve, hogy a szisztematikus bombázás egyre nagyobb területeket érint. Tralex láthatóan nem akart félmunkát végezni, a vörös és lila foltok egyre több helyen egymást is átfedték; azaz a planetáris bombázást túlélő civileknek a zombivírus szörnyűségeivel kellett szembenéziük, amint előmásznak óvóhelyeikről.
A verpin aszteroidák ellen Tralex erői meglehetősen konzervatív, de annál hatásosabb megoldást választottak; elkezdték szisztematikusan szétlőni az összes nagyobb méretű követ a rendszerben.
Vanysnt azonban ennél is jobban érdekelte maga Tralex. A kopasz, tetovált fejű humanoid hibrid férfinek a twi’lekekhez hasonló kidudorodásai voltak a fején, de lekkut nem viselt. Tetoválásai beborították arcát, le egészen a nyakáig, mintha magát Wenthar császárt akarná utánozni megjelenésével. A rangidős nagyúr szótlanul járkált fel és alá a zászlóshajója hídján felsorakozott parancsnokok előtt, majd lassan, dörmögve megszólalt.
- Maguk egytől egyig inkompetens barmok... elbaltázták ezt az egészet... mit tudsz felhozni a mentségedre, vorta?
Gelnon hunyorgott, de nem lépett hátrább.
- Nagyúr... a jem’hadar bátran harcolt. Több szakaszunk is behatolt az ellenséges szuper-csillagrombolóra... a hajó megbénításához nem volt elég vadászhajóm, a parancs pedig úgy szólt, hogy el kell foglalnunk, nem pedig megsemmisítenünk a zászlóshajót...
- Nyomorult klón... - sziszegte Tralex. – Nem teljesen mindegy, mit hordasz itt össze? Elmenekült az a szuper-csillagromboló, vagy sem?
- El... Nagyuram... - biccentett kötelességtudóan Gelnon. – Ugyanakkor...
- Ne feleselj itt nekem, pondró! – Tralex vörös fénykardja megvillant, a hidat pedig égett hús szaga töltötte be. Gelnon két kék szeme döbbenten meredt jobbra és balra, ahogyan a vorta teste hosszában szétnyílt, a két fél pedig füstcsíkot húzva a padlóra dőlt.
- Ezekből ilyenkor csinálnak másikat, igaz? – pillantott kapitányára, egy vékonydongájú quarrenre Tralex.
- I... igen, Nagyúr. – cincogta a quarren csáprágói mögül.
- Így nincs is benne semmi szórakoztató... - köpött ki a vorta maradványaira Tralex, majd Vanysonhoz és Lennarthoz fordult.
- Maguk sem érdemelnének jobbat. Hogy sétálhattak bele egy ilyen primitív csapdába?
- Számoltunk erősítésekkel, nagyúr, de nem ilyen mértékben... ráadásul a kitörési parancs... - Lennart arcán továbbra is ott virítottak a harcban szerzett friss sebhelyek, ennek ellenére nem úgy tűnt, mint aki meg akarná húzni magát.
- Nem érdekelnek a kifogásaik. – emelte fel a kezét Tralex, majd Vanysnre pillantott. – Nos, moff úr, maga volt itt a rangidős parancsnok... maga is kifogásokat óhajt keresni?
- Kontroll alatt tartottuk az ütközetet, nagyúr. – rándult meg Vanysn arcizma. – Jelentős veszteségek mellett, de megnyertük volna az...
Tralex keze összeszorult. Vansyn és Lennart egyszerre emelkedtek a levegőbe, torkukhoz kapva.
- Nyomorult, szerencsétlen szolgák... - sziszegte a sith nagyúr. – Azt hiszitek, kíváncsi vagyok a nyivákolásotokra?
- Én... a Főkormányzó személyes... - hörögte Lennart.
- Ezt... nem teheti... - krákogta nagy nehezen Vanysn.
- Dehogynem tehetem, idióták! – szorult össze még jobban Tralex keze, amitől a két parancsnok elhallgatott, apró, fulladozó, köhögő hangokat hallatva kapkodtak levegő után, miközben lábuk a padló felett néhány centivel rúgkapált. – Szarok én a Főkormányzóra is! Az a dolgotok, hogy szolgáljátok a nagyurakat, ennyi és nem több!
A két tiszt tovább rúgkapált. Vanysn érezte, hogy egyre inkább elfelhősödik a tudata... nem lesz ez így jó, futott át az agyán...
Tralex mosolyogva figyelte az agóniájukat.
- Tudjátok mit, pondrók? – mosolyodott el. – Döntsön a vakszerencse...
A sith nagyúr másik kezének apró mozdulatával egy kreditchipet varázsolt elő a tunikájából, és feldobta.
- Lássuk, fej, vagy írás...
Vanysn szerette volna megkérdezni, hogy ugyan bizony melyikük a fej és melyikük az írás, mert enélkül eléggé esetleges volt a dolog, de mivel nem jutott szóhoz, így tovább krákogott.
- Ah... - pillantott Tralex a padlóra hullott kreditchipre. – Hát, az ellenkezője szórakoztatóbb lett volna. De így is jó.
Vanysn lehunyta a szemét, és egy jól hallható reccsenést hallott.
...
Amikor ismét kinyitotta, a híd fémpadlóján feküdt, és zihálva szedte a levegőt, miközben két rohamosztagos felnyalábolta a Testőrflotta kommodoréjának holttestét.
- Nem haragszom Önre, Lennart kapitány. – biccentett a hulla felé Tralex, majd Vansynhoz fordult.
- Vissza kell térnem a főerővel a Birodalomba, Vanysn moff. Itt hagyok némi erősítést a biztonság kedvéért. Remélem, szerény képességei ellenére képes lesz elvégezni... legalább a takarítási feladatokat.
- Parancs, értettem, Nagyúr. – krákogta Vanysn, miközben nagy nehezen felállt és leporolta magát.
- Kötve hiszem, hogy bármit is ért. – mosolyodott el vészjóslóan Tralex. – Adja át üdvözletem a Főkormányzónak, vagy akinek köpködni óhajt majd.
- Én... - hebegte Vanysn.
- Persze, mindannyian az Uralkodót szolgáljuk. – villant meg Tralex fogsora mosolyában. Vanysn észrevette, hogy fogai hegyesre vannak köszörülve. – Kifelé!
...
Radwyr a különítmény zászlóshajója fedélzetén várta Vanysnt. A hangár tele volt a kiürítési parancs visszavonása után visszatérő tisztek hajóival. Vanysn szó nélkül elsétált mellettük, és maga után intve adjutánsát beszállt a privát turboliftbe.
- Hogy ment, uram? – kérdezte a malacképű tiszt.
- Elegem van a sithekből, egy életre... - sziszegte vöröslő arccal Vanysn, aki immár szabad utat engedhetett megszégyenülése miatti dühének. – Gondoskodj arról, hogy élőlény ne maradjon azon a bolygón, engem pedig ne zavarjon senki.
- Ahogy óhajtja, Moff úr.
Vanysn privát parancsnoki kabinjába zárkózva újra aktiválta azt a vonalat, amelyen nemrég felvette a kapcsolatot Lecersennel.
- Ilyen gyorsan átgondolta az ajánlatomat, moff úr? – kérdezte Lecersen.
- Mondhatjuk. – rándult meg Vanysn arca. – Számíthat rám, Drikl.
- Nagy öröm ezt hallani egy öreg baráttól, Porrack. - mosolyodott el Lecersen. – Figyeljen jól, elmondom a részleteket...
|
|