|
Post by Grodin Tierce on Mar 25, 2024 7:40:26 GMT 1
A massasi templomot annyira benőtte a buja dzsungel, hogy más, lázadók, vagy éppenséggel jedik által korábban használt, hasonló struktúrákhoz képest ezt egyenesen hegynek nézhette az avatatatlan szemlélő, sőt, még fejlettebb érzékelők birtokában sem volt egyszerű mesterséges építményként azonosítani, annyi omlott be ugyanis a benti járatok közül és annyi föld rakódott rá a növényzet mellett - de leginkább alatt - a piramisszerű épületre, hogy még egy talajradarral felszerelt űrhajó pilótája is úgy vélhette első ránézésre, hogy természetes módon kialakult, járatlan barlangokat észlel a hegy gyomrában, melyekbe lehetetlen a bejutás. Ráadásul a többi templomhoz képest az erdőhold azon oldalán feküdt, amelyik a forgási amplitudónak hála gyakrabban mutatta magát sárgásvörös gázóriás-gazdája felé, ennek köszönhetően pedig az ég kékje állandó zavaró vörösesbarnában fürdött, mint folyamatosan hajnalodott volna.
Egyszóval, tökéletes rejtekhely volt olyanok számára, akik a Luke Skywalker-féle Jedi Akadémia régi feljegyzéseit ismerve tudták, hol kell megközelíteni azt a természetes vízfolyás mögötti barlangot, amelyen át a föld alatt akár egy űrhajó is elnavigálhatott a templom beszakadt alsó szintjéig, ahol egyetlen, minden oldalról falakkal borított kráterben, vagy inkább meddőben egyesült a természet és a kihalt, ősi civilizáció keze munkája… egyszersmind biztonságos leszállóhelyet kínálva Ben Skywalker és Carl Wenthar közösen használt hajója számára. Jahur Karand már nem volt velük, elhagyta a Hapan-Sith területeket és bevetette magát a galaktikus alvilágba, hogy valahogy közvetlen kapcsolatot tudjon teremteni Judicar mester jedimentő hálózatával, és aktívan segítsen, ahol tud - az ugyanis hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy akármennyire is igyekeztek volna Moskau Égi Marsallhoz rohanni a Korribanra, és akármennyire is az érkezésükhöz kötötte Moskau, hogy aktívan fellépjen Jacen Solo trónigényével kapcsolatban, vagyis ellene, addig Carlnak más tervei voltak.
“ Trónörökösként kellene bevonulnom oda, mint Darth Caedus kihívója, úgy, hogy azt sem tudom, mit jelent számomra a Palpatine név, melyet viselnem kéne. A deizmus nem mentett meg engem, sem Adumart, és a Hapest sem mentette meg, bárhogy imádkoztam az Atyához. A Sötét Oldal nem hozta vissza apám szellemét, hogy bosszút álljon nővérem haláláért, bárhogy könyörögtem neki” - közölte Bennel és Karanddal kialvatlan, táskás szemekkel, remegő kézzel az ifjú Carl, mikor a Mandalore aszteroidaövének térségében átslisszoltak a Hapan-Sith határon. - “ Nem akarok Moskau elé állni, amíg nem tudom, ki is vagyok valójában. Naberrie szenátort talán már úgysem menthetjük meg, magukkal vitték a Birodalmiak. Az EGB-be nem mehetünk utánuk…”
Bennek pedig bármennyire is száraz volt a torka a gondolattól, egyet kellett értenie a ténnyel. Noel jeladója elhagyta a Hapest, mire átértek a határon, s miközben a helyi holocsatornák a Birodalom Halálcsillaga és Folett Főadmirális felbukkanásával, majd Caedus nagyúr visszatérésével és Charis királynő trón- és fejfosztásával voltak elfoglalva a Hapes vonatkozásában, no meg az egész államot megrengető korribani katasztrófával, addigra Naberrie kódja már az EGB területéről sugárzott, Kelan pedig többet nem hívta sem Bent, sem Carlt. Ben pedig akármennyire is próbált a Jedha pusztulása óta elérhetetlen Anakinnal mentális, vagy éppen valós kommunikációs kapcsolatot létesíteni, hogy érdeklődjön hol- és hogyléte felől, a komvonal süket maradt, az Erőn át pedig Anakin jégkék tekintete helyett minden egyes próbálkozás alkalmával Jacen sárgás, kárörvendő szemi nevettek Ben Skywalker arcába, aki viszont így inkább felhagyott a próbálkozással, mielőtt Caedus beháromszögeli őket, hiszen végtére is a szó szorosabbik értelmében az orra előtt rejtőzködtek.
Carl ugyanis végig akarta látogatni múltja és ősei fontosabb helyszíneit, hátha talál valamit. Belopakodtak a Dromund Kaas Ben számára fájdalmasan ismerős barlangjaiba, de csak viszonylag friss jem’hadar és NDK-s kommandós hullákat találtak, meg Allana és Uljana ismerős lenyomatát, amit Ben nem tudott mire vélni, de nyomozás helyett Carlt mindez nem érdekelte, régi ESB-s dokumentumok holodiszkjei után kutatva a porban. Beosontak a Vjunra, ahol a caedusisták és a moskauisták maradványerői a mai napig élet-halál harcot vívtak az ősi Sith és renegátista templomok föld alatti járataiban, de Carl nem akart segíteni egyik félnek sem, hanem nagybátyjának, Sordisnak tulajdonított tiltott feljegyzések hololemez-töredékeit kurkászta a kazamatákban és aztán órákat, sőt, heteket töltött el azzal a yavini rejtekhelyükre visszatérve, hogy valamit megpróbáljon belőlük kinyerni… és mindeközben néhanapján többszörösen kódolt, titkos csatornákon, melyeket még nevelőapja, Grimes tábornok használt Wenthar szolgálatában, hitegette Moskau Égi Marsallt, hogy most már hamarosan készen áll, most már mindjárt csatlakozik hozzá a Korribanon, csak még ehhez, vagy ahhoz a felvételhez engedjen neki hozzáférést másik nevelőapja és Moskau rangelődje, Dorja Égi Marsall feljegyzéseiből, amelyekhez a nő természetesen hozzáfért. Még arra is kapacitálta Bent, hogy próbáljanak meg betörni a Roche központi katonai parancsnokságára, az aktív holoállományon kívüli feljegyzések megszerzése érdekében, amelyeket még az Égi Marsall, vagy akár az első Grodin Tierce Főkormányzó rögzíthetett Wenthar szolgálatában, de Ben ezt már túlontúl kockázatosnak tartotta és elvetette, mivel nem voltak egyértelmű információi arról, hogy melyik fél tartja az aszteroidabázist, és nem akart caedusisták karjaiba futni egy katonai létesítmény kellős közepén.
Karand vezérezredes pedig egy idő után megunta az egészet, és elköszönt tőlük, a Saleucami és a háborúban elpusztult nordgardi területek felé véve az irányt, remélve, hogy a Fekete Napon, vagy a hutt kartelleken belüli ismerősei segítségével átjuthat a határon.
Carl pedig Dorja feljegyzéseinek függőjévé vált, különösen az utolsó másolati rekordoké. A Sithek Elveszett törzsének történetét kutatta, Kesh és a Halálbolygó sorsát, és minduntalan arra igyekezett kapcsolatot találni, hogy apja, Wenthar pontosan milyen viszonyban is volt egy bizonyos Waranous nevvű nagyúrral. Felhagyta a sordisista emlékek, a hagymázas Renegát-holopamflet töredéke olvasását, és minduntalan arra próbálta rávenni Bent, hogy még valahogy az Ossus lebombázott, zombiktól hemzsegő romos felszínére kellene valahogy lejutniuk, de erre Ben már igen csak nem tudta rávenni magát, és egyre inkább aggodalommal figyelte, ahogyan barátja a deista és Sith örökségén lamentálva, mindkettőtöl elfordulva egyre furcsább lesz, egy összefüggéstelenebbül beszél arról, hogy álmaiban egy kisfiú figyeli, aki azt kiabálja felé, hogy ő az igazi örökös, Carl pedig egy senki fattyú…
Ahogyan a Yavinon éppen csak, hogy befogható “Szabad Hapes” holocsatorna szokásos korribani adását nézte a hajójuk pilótafülkéjében Ben, amelyik egyetlenként tudósított a korribani helyzetről, ahová menni készültek, Ben Skywalker sokat gondolkozott ezen. A szakaszosan elérhető, zavaros adások által felrajzolt kép amúgy sem öntötte el túlzottan sok önbizalommal az ifjú Bent. Moskau Égi marsall korribani operációja, amelyet a hivatalos csatornákon még mindig mentőakciónak nevezett és a Hapesen székelő központi kormányzat, azaz Caedus nagyúr jóváhagyásával zajlónak aposztrofált, miközben mindenki tudta, hogy Hapes és Korriban között semmiféle kommunikáció nincs, valóban jobban hasonlított egy hatalmas, aszteroidák közé ágyazott menekülttáborra, mint egy, Caedus nagyúr hatalmát megdönteni készülő flottaformáció gyülekezésére. A láthatóan egyre inkább amortizálódó Égi Marsall-flottaformáció SiSD-inek árnyékában Ben a közvetítéseken nordgardi bárkákat, hutt yachtokat és ershani űrcsónakokat vélt felfedezni, mintha az Ershan terjeszkedése elől kétségbeesetten új otthonra leső menekültek lettek volna többségben, néha egy-egy konvoj pedig elindult a Desevro felé vezető hipertéri bójához, hogy aztán egy ugrás után rövid időn belül visszatérjen Korriban romjai köré, igazolva azt a más hírcsatornákon futó bejelentést, hogy a desevroi határ továbbra is zárva van és az ottani kormány nem kommunikál az égadta galaxisban senkivel.
Ben megcsóválta a fejét. Valaminek történnie kellett, mert bár hozzá volt szokva a hasonló helyzetekhez és tehetetlen düh helyett immár sztoikus nyugalommal és ismerős belenyugvással viselte, hogy újfent várakoznia kell a rábízott barátok, vagy épp barát allűrjei miatt, kezdte megint azt érezni, hogy menet közben elrohan mellettük a galaxis története, ők pedig nem tesznek semmit azért, hogy eredetileg és önként vállalt missziójukat beteljesítsék. Megpróbálkozott korábban azzal is, hogy belép a rossznyelvek szerint Caedus és köre által szponzorál új holografikus játékba, természetesen álnéven, hogy abból próbálja meg kitalálni, mire készülhet hirtelen visszatért nagybátyja, de határozottan gyerekesnek találta az az egészet, és amúgy is túl veszélyes lett volna.
Már épp fel akart pattanni, hogy most már végérvényesen a szomszéd kabinban meditáló Carl lelkére beszéljen, amikor felvillant a komja. Nem az az otromba szürke berendezés, amelyet a Hapan-Sith területeken történő kódolt hívásokhoz használt, hanem az adumari kadét - kom, ez a vékony, égszínkék szerkezet, amelyet Carl előző szobatársa, K’Spar G’Sil állítólag előszeretettel helyezett fel magának rezgőre állítva análisan - mármint a sajátját, nem Ben példányát.
- Vöröske, de rendetlenül nézel ki, még az átlagosnál is rondább vagy - jelent meg a kom másik oldalán Draay Rozess szokás szerint tökéletesen fésült, tökéletes szabású ruhát viselő alakja. - Mit akarsz, Draay? - vetette oda Ben, leplezni igyekezvén hirtelen zavarát afelett, hogy örömében majdnem virtuálisan a másik nyakába ugrott azután, hogy Carlon kívül az utóbbi néhány napban szinte senkivel nem beszélt, ővele meg ugyebár nem nagyon ment semmire, úgymond egyetlen értelemben sem. - Hiányoztam? - préselt ki magából egy csibészesnek szánt, de inkább alamuszi mosolyt még Ben Skywalker.
- No nézd már, ilyen rossz a szex Carl barátunkkal? - nevetett fel Draay. - Mondjuk tény, K’Spart treníroznom kellett egy jó ideig, hogy mindenét helyesen használja… de most nem ezért hívtalak, vöröske. Ott vagytok már Moskau néninél? - Miért kérdezed? - villant meg gyanakodva Ben tekintete. - Nyugi már, nem vagyok én csapda, te pedig nem vagy kalamári admirális - nevetett fel Draay Rozess, majd lehalkította a hangját. - Figyelj csak, vöröske. Át kellene adni Moskau asszonynak egy afféle titkos üzenetet, afféle diplomáciai csatornákon. Afféle deista békejobbot, ha érted, mire gondolok.
- Beszéld meg Carl-al - vonta meg a vállát Ben. - Vagy küldjetek nagykövetet a Korribanra. - Carl nem veszi fel nekem - csóválta meg a fejét az ifjabb Rozess. - És azt a te minimális eszeddel is beláthatod, vöröske, hogy a Hapes felbőszítése nélkül nem küldhetünk hivatalos parlamentert az Égi Marsall őnagyságához, márpedig amikor utoljára utánanéztem, még Hapes volt a Sith Egyház, mint hivatalos klerikális partnerféleségünk központja, legalább K’Spar ezt mondta nekem, amikor kivételesen épp nem volt tele a szája - vigyorgott Rozess.
Ben felsóhajtott. - Komolyan azt gondolod, hogy azok után, amiket a jedikkel műveltek otthon, segítek nektek? - Nem kell minden bulvárholohírt komolyan venni, az ellenzéki média hologunganjait - gesztikulált Rozess. - És ha észrevetted volna, vöröske, téged nem köröz senki. Tekintsd… szívességnek - kacsintott Draay. - Persze ez bármikor változhat, Benci… - Most azért hívtál, hogy segítséget kérj, vagy azért, hogy zsarolj?
- Manapság a kettő szinte egy és ugyanaz, hála a deizmusnak - kuncogott fel Draay Rozess. - Figyelj, vöröske, ez az ügy személyesen Mads Malreauxtól jön, ő akar üzenni Moskaunak. Gondolom, nem szeretnéd, hogy legközelebb ő hívjon személyesen, vagy az Opus Dei menjen látogatóba hozzátok, akárhol is bújkáltok? Ha viszont azzal megyek vissza hozzá, hogy nem vetted fel nekem a komot, vagy ne adja az Atya, nemet mondtál… - Az Erő óvjon attól, hogy miattam csorba essen a jó hírneveden, Draay Rozess - Ben majdhogynem kiköpött a terminál elé, de aztán inkább moderálta magát. - Legyen. Mit kell pontosan átadnom?
- Átküldöm a fájlokat és a kormányunk titkos ajánlatát Moskau Égi Marsall számára, ha sikeresen átadod és igent mond, kiterjesztjük rád és a kis barátodra is az amnesztiát, mert ugyebár az Atya és Rand kancellár kegyelme végtelen - kuncogott Rozess. - Szerintem amúgy egész jól állna neked a ministráns ruha, sőt, Mads tán még azt is megengedi, hogy újra felvedd a GAG-egyenruhádat, egy-egy deista kereszt ide, vagy oda, mit számít az? Tudod, az a pletyka, hogy sem Girdun, sem a többiek nem nagyon tetszenek neki a volt EE-s vezetés közül, azt pedig ugyebár nem vélelmezed tudni, gondolom, hogy hol van a mi jó Jahur Karand barátunk… - Nem vélelmezem tudni, és nincs velünk - Ben hálát adott az Erőnek, hogy legalább nem kell hazudnia ebben. - Hát persze, akkor se vennéd észre, hogy ott van, ha tényleg ott lenne. Akkor igyekezzetek, vöröske - csettintett Draay Rozess, majd kacsintott a fiúnak. - Még hívlak, szevasz!
Ben megcsóválta a fejét, kifújta a levegőt, majd átsétált Carl kabinjába, aki persze megint nyitva hagyta az ajtót és már megint a Dorja Égi Marsall feljegyzéseiben talált keshi Elveszett Sith jeleket rajzolgatta a padlóra. - Azarath, Metrion, Zinthos - kántálta a csuhát és köpönyeget viselő Carl véreres szemekkel. - Azarath, Metrion, Zinthos… - Elég! - bökte meg lassan megbolonduló barátját Ben. - Most már tényleg indulnunk kell Korribanra.
- Nem, nem elég! - tiltakozott Carl eszelősen és nekiállt visszaállítani a Ben által felborogatott gyertyákat. - Hát nem érted? Nem kellünk senkinek… Caedusnak sem, másnak sem… gyengének hisznek minket, Ben! Az a kölyök az álmaiban… nevet rajtam, gúnyolódik rajtam, azt mondja, hogy egy kis deista buzeráns vagyok… apám nem válaszol a hívásaimra az Erőn át, mintha nem is léteznék a számára az adumari látomásaim óta… csak a férfi, aki a koralltrónon ül, a Vongruhás férfi, ő válaszol nekem egyedül! Ha megidézem, akkor enyém lesz Waranous hatalma… és akkor... - Honnan tudod, hogy nem Nuur nagyúr, vagy Caedus szórakozik veled? Térj már észre, Carl! - rázta meg a másik fiút Ben. - Még a végén magát Abelothot hívod vissza ezzel a kántálással, aztán megnézhetjük magunkat!
- Nem, nem, ez biztonságos… - hörögte Carl. - Dorja feljegyzései egyértelműek... Azarath, Metrion, Zinthos…
Ben bármennyire is utálta magát miatta, kinyúlt az Erővel, és egy finom mentális pöccintéssel elaltatta Carl Wenthart.
Azzal a tudattal szállt fel yavini rejtekhelyéről és indította el a hajóját a korribani vektoron Lyrr Moskau Égi Marsall korábban megkapott engedélykódjait sugározva, hogy trónörökös helyett egy eszét vesztett bolondot visz magával… és egy olyan coruscanti kormány békeüzenetét, amellyel Ben valójában a maga részéről soha nem is akart volna kibékülni.
|
|