Siala épp a hangár széléről figyelte a bolygó felszínét, ahova hamarosan továbbindulnak az űrállomásról. Bár sok dolgot nem lehetett látni ilyen távolságból. Mégis a legtöbb bolygót szép látványnak találta. Még Coruscant is szép volt egy űrhajóról figyelve. Lépteket hallott, de nem fordult oda, csak amikor a vállára tette valaki a kezét. Thora állt mellette.
- Galaxis Sialának! Itt vagy? - kérdezte kedvesen.
- Itt, persze. Csak elmerültem a látványban.
- Nos, a komp indulásra kész. Szóval hacsak nem akarod azt is megnézni, ahogy elindul a bolygó felé, ideje felszállni rá.
- Jövök.
Mire odaértek, a komp előtt már csak Tamara várakozott, a többiek felszálltak rá. Amint végre mindenki ott volt. Záródott az ajtó és a komp felszállt. Ott volt velük Helga és Siv, valamint Eirikr is. A jediket Niera és Caden képviselte hivatalosan, de Thorán kívül még Syna is eljött, hogy együtt töltsön egy kis időt Cadennel.
- Szóval, mi is a neve a bolygónak? - kérdezte Syna, mivel neki még mindig nem volt könnyű dolga a nordgardi nevekkel.
- Továbbra is Jörmungandr - válaszolta türelmesen Helga.
- Jör...muganen. Nem. Jörg...mundi....Jäger...meister.
- Az egy ital - vágta rá Siv.
- Ezt legalább ki tudom mondani - felelte Syna büszkén.
- Legalább inni úgy tudsz, mint egy nordgardi - ismerte el Helga.
- Azt nem mondanám. Sosem voltam nagy ivó.
- Még fiatal vagy. Sose késő elkezdeni. Ha-ha! - szólt közbe Eirikr.
Időközben a komp már a bolygó légkörébe lépett és ereszkedni kezdett. Az ablakokon kinézve egészen csodálatos látvány fogadta azokat, akik nem tengerpartban reménykedtek. Magas, hófödte hegycsúcsok közt manőverezett a jármű, miközben egyre csak közeledett a talajhoz. Végül egyenesbe manőverezte a pilóta és egyenletesen folytatták az ereszkedést.
- Szóval mitől olyan érdekes ez a bolygó? Szép hegyei vannak, azt látom. De azt mondtátok, érdemes eljönni. Pedig hegyet láttam már eleget - érdeklődött Syna, aki kezdte úgy érezni, hogy Caden az egyetlen ok, amiért volt értelme jönnie.
- Hamarosan megtudod - mondta Helga.
- Itt él az édesanyád, igaz?
- Így van. De hidd el, te is érdekesnek fogod találni.
Syna csak remélte, hogy nem az agyát húzza ezzel a nordgardi nő. Az ablakon kinézve továbbra sem látott semmi szokatlant. Szóval csak csendben odaült Caden mellé és megfogta a kezét. Már rég töltötte vele az idejét. Alig várta, hogy kicsit kettesben legyenek. Még néhány perc és a komp földet ért. A díszes társaság pedig levonult a rámpán és majdnem azonnal hasra is vetődtek, amint valami hatalmas állat elsuhant felettük. Aztán ahogy leírt pár tiszteletkört a komp felett, látták, hogy nem magában repül a lény, hanem valaki ül rajta.
- Ez micsoda? - kérdezte Syna hangosan.
- Egy sárkány - felelt Thora a legnagyobb természetességgel.
- Igen, ez Jörmungandr, vagy ahogy még emlegetik, a sárkánybolygó - mondta Eirikr büszkén - Ironikus, hogy a feleségem itt él, nem igaz? Ha-ha!
Néhány tovább kör leírása után a sárkány egy meglehetősen kemény landolással ért földet egy üres leszállóhelyen, majd az utasa leugrott róla és feléjük indult.
- Örülök, hogy végre itt vagytok. Már nagyon vártunk titeket - köszöntötte őket a vörös hajú fiatal lány.
- Engedjétek meg, hogy bemutassam unokahúgunkat, ő itt Alfhildr Lindholm - jelentette be Tamara.
- Alfhildr! - kiáltotta el magát vidáman Eirikr, mielőtt bárki megszólalhatott volna.
- Apa, épp bemutatkozás van - sóhajtott fel Helga láthatóan irritáltan, de az idős harcos nem zavartatta magát, és megindult a lány felé, aki azonnal vette a lapot, és ő is megindult a másik felé, majd ahogy összetalálkoztak, ugrott egyet, és egy csattanással összecsapódtak mellkasaik.
- Ha-ha, sokat nőttél! Mindenhol - kacagott Eirikr, mire a lány megboszkolta a vállát.
- Látom, te is erőd teljében vagy, kedvenc viccmesélő nagybácsim - mondta neki vidáman.
- Kicsit idegennek érzem magam - jegyezte meg halkan Syna.
- Szóval, Alfhildr, szerintem Helga barátnőjét még nem ismered - folytatta Tamara a legnagyobb természetességgel. - Ő itt Siv Hjelmstad.
- Szevasz - intett a kezével lazán a lány, kissé bizalmatlanul méregetve Alfhildrt. - Örülök, hogy már én vagyok "a barátnő".
Helga csak némán az arcába temette a kezét.
- Itt van még Thora, aki most már nemcsak pajzsszűz, de mint láthatod, a jedik rendjét is erősíti - folytatta Tamara, mire Thora barátságosan biccentett, és Alfhildr hasonló stílusban megismételte a gesztust.
- Nordgard legcsinosabb fenekét is ismered már - mosolyodott el huncutul Tamara. - Ő pedig a padawanja, Caden Sacha.
- Padawan? - kérdezte Alfhildr kíváncsian, miközben a fiút méregette.
- Tanítvány a jediknél - felelte Tamara.
- Szóval inas - fordította le a maga nyelvére a helyi nő.
- És foglalt - fonta össze maga előtt a kezeit a mellette álló lány.
- Á, igen, ez a méregzsák pedig Syna Shan, ügyeletes bajkeverő - folytatta Tamara, mire a zöldhajú lány gyilkos pillantást engedett meg felé, amit ő pimasz mosollyal nyugtázott.
- Ó, és majdnem észre sem vettem. A félénk kékbőrű lány, aki Thora háta mögül bámulja a sárkányod, az Siala Chuchi, egy másik padawan és afféle jedi tudós - fejezte be a bemutatkozások sorát Tamara. A neve említésére Siala felkapta a fejét, majd megilletődötten bólintott Alfhildr felé, aztán zavartan hátrébb lépett.
- Érdekes egy csapat - jegyezte meg a sárkánylovas lány, de inkább kedélyesen. - Amikor a királynő közölte, hogy külvilági küldöttség jön, hivatalosabbra számítottam. Kellemes csalódás.
- Na igen - mosolygott Tamara. - Meg aztán ez nem hivatalos látogatás. Csak jöttünk meglátogatni anyát, ők pedig csatlakoztak hozzánk egy kis szabadidőre.
- Jörmungandrnál keresve sem találhattak volna jobb célpontot - kuncogott Alfhildr.
- B-bocsánat, hogy közbeszólok - szólalt meg félénken Siala. - De... az tényleg egy valódi sárkány?
- Legutóbb, amikor néztem, még az volt - felelte viccelődve a sárkánylovas. - Bár mi drakinak hívjuk őket. Ő itt már kiskorom óta társam, Asmund.
- Meg...érinthetem? - kérdezte a lány félénken.
- Sőt, akár rá is ülhetsz majd - közölte Alfhildr vidáman, majd a lány tekintetét látva sietve hozzátette. - Ne aggódj, én is ott leszek. Hidd el, Asmund legalább olyan kíváncsi, mint ti, ugye?
A sárkány enyhén felemelte a fejét, amire többen elcsodálkoztak.
- Szóval ők értelmes lények? - kérdezte Caden.
- Abszolút. Persze nem úgy, mint mi, de értelmes és gondolkodó lények - felelte Alfhildr türelmesen. - A legtöbb draki gyerekkorában összekerül egy leendő lovassal, együtt nőnek fel, így aztán erős kötelék alakul ki közöttük. Ha a lovas vagy a drakija meghal, a másik már soha többé nem repül mással.
- Ez olyan... megható - jegyezte meg Siala, mire Alfhildr rámosolygott.
- Mielőtt folytatnánk, javaslom, hogy menjünk be a városba - szólalt most meg Tamara. - Az egyetlen hely a bolygón, ahol modern technológiát használnak, a külvilággal való kapcsolattartásra. Ennek falain kívül a drakiké a bolygó.
- Legalább találkoztok a másik ilyen... inassal. Ő is nemrég érkezett, bár nem ilyen kellemes társaság, mint ti - kuncogott Alfhildr.
- Szóval a városon kívül vagy sétálsz, vagy repülsz egy ilyen drakival? - kérdezte Caden.
- Nem egészen. Régebbi eszközök azért vannak. Egy modern helyhez képest primitívnek tűnhet. De hidd el, hogy megvan a varázsa. Persze nekünk ez természetes - magyarázta a nő, miközben elindultak Tamara nyomában a város felé.
- Te mindig itt éltél? - érdeklődött Siala.
- Igen. És mielőtt megkérdezed, igen, azért jártam más bolygókon. Tudom kezelni a modern technológiákat és hasonló. Ezeket mindig megkérdezik, amikor meglátják a ruházatomat.
- Ó, gondolom fárasztó lehet - sajnálkozott kicsit a jedi, amiért ő is ebbe a hibába esett.
- Annyira nem - rázta meg a fejét a lány. - Sokan inkább irigykednek, hogy mi így élünk. Ennyire harmóniában a természettel. De néha orvvadászok is felbukkannak. Megpróbálnak elkapni pár drakit, hogy eladják őket.
- Akkor gondolom nagyon odafigyeltek, kik járnak erre - állapította meg Siala.
- Nos, aki hátsó szándék nélkül érkezik, itt száll le. Akik meg a vadonban teszik le a hajójukat, sokszor nem szállnak fel többet. A legtöbb hajót szétkapják a vadabb drakik. Ha meg túlélik a durva leszállást, általában nagy eséllyel végzik vacsoraként. Haha. Meg is érdemli, aki kezet emel ezekre a csodás lényekre - vette át a szót Eirikr, aki láthatóan maga is igen képben volt. Persze egykori uralkodóként ez talán nem olyan meglepő.
- Ezzel egyetértek - fordult oda Syna, aki csak csendben hallgatta eddig a beszélgetést.
Beléptek a város kapuján, ami egyébként legalább annyira modern volt, mint a galaxis bármely átlagos települése. A helyiek öltözéke mégis inkább olyasmi volt, mint amit Alfhildr viselt.
- Úgy látom, itt nincsenek tipikus városiak. Legalábbis ránézésre nem nagyon - mondta Syna, miközben körbepillantott.
- Vannak, de ők is a tradícionális viseletet szokták inkább hordani. A városi, puccos göncök csak akkor kényelmesek, ha puhány városi vagy és ki sem teszed a lábad.
- Nem csipázod a helyieket, igaz? - kérdezte Syna.
- Semmi bajom velük. Elég gyakran járok én is itt. De jobban érzem magam a szabad ég alatt. Vadászni a vacsorára és megsütni egy tábortűz felett - magyarázta a fiatal nő nagy átéléssel.
- És azzal vadászol? - mutatott a lány hátán lévő íjra Syna.
- Még szép. Van kedved kipróbálni? Persze ehhez kicsit több tudás kell, mint a sugárvetővel lövöldözéshez - felelte Alfhildre magabiztosan.
- Ami azt illeti, Syna igen jó mesterlövész - vetette közbe Helga.
- Nahát. Akkor majd megmutathatod, mit tudsz - lelkesedett fel Alfhildr, - De ha te jedi inas vagy, akkor nem fénykardot kellene forgatnod? Amúgy nálad miért nincs?
- Mert én csak nemrég kezdtem a képzést. Uncsi alapozás, tudod - magyarázta, mire Caden csak zavartan mosolygott mellette.
- Értem… Á, nézzétek, ott a másik inas, aki nemrég érkezett - mutatott a szőke jedi lányra, aki egy másik nordgardi lánnyal evett egy kis kifőzde előtt.
- Szia Clena! - lépett oda Siala.
- Siala? Szia. Jöttél te is megnézni a sárkányokat? - kérdezte Clena.
- Mondhatni. Ő pedig? - pillantott a másik lányra.
- Bocsánat. Ő itt a féltestvérem, Astrid.
- Hahó! - köszöntötte vidáman Astrid a jövevényeket.
- Féltestvér? Nem is tudtam, hogy nordgardi vagy.
- Én is csak nemrég tudtam meg. Teljesen ledöbbentem. Hirtelen lett családom. Mármint a jediken kívül. Furcsa érzés.
- Ez megmagyarázza, miért vagy olyan kis méregzsák - jegyezte meg Caden.
- Most maradok inkább jedi, ezért nem mondok semmi csúnyát, Caden - felelte hűvösen a lány. De végül mind csak nevettek a dolgon.
Az étel látványára Siv hasa mordult egyet, mire többen rápillantottak, ő meg zavartan nevetett fel.
- Ezek az izmokat valamiből fent kell tartani, nem? - kérdezte. - Különben Helga nem szeretne annyira.
- Siv - sóhajtotta zavarában a lány, mire Eirikr nagyon felnevetett.
- Hát jó, akkor együnk - javasolta Tamara, majd az egyik nagyobb asztalhoz leülték Clenáék szomszédságában. Egy apró, alig másfél méteres lila bőrű idegen lény sietett ki hozzájuk. Arany szabással díszített vörös ruhát viselt, a fején pedig egy nagy csúcsos vörös süveg pihent.
- Helyiek? - kérdezte meglepetten Siala.
- A yordle fajból - bólintott Alfhildr. - Ők a bolygó őslakosai. Dolgos fajták, bár néha kicsit lököttek.
- Lulu vagyok - mosolygott rájuk a fiatal yordle lány, miután majdnem elesett az asztaluk előtt. - Mit hozhatok?
- Egy étlapot, kezdésnek - dobolt az asztalon az ujjaival Helga, mire a Lulu nevű lány hirtelen észbe kapott, és visszasietett bentre, majdnem újra felesve a saját lábában.
- Meglep, hogy a yordle negyedben választottatok étkezdét - fordult Clenáék felé Tamara.
- Untam már a nordgardi kosztot - mosolyodott el szélesen Astrid, aki láthatóan jóllakott az asztalon pihenő üres tányérból ítélve. - Senki se csinál finomabb gombapörköltet, mint a yordlik.
- Ugye nem ezeket a csodás lényeket főzik meg? - ijedt meg hirtelen Siala, de Alfhildr megnyugtatta.
- A drakik húsevők, így a húsuk igen savas és kellemetlen ízű mások számára - felelte. - Vannak más helyi állatok is, elvégre a drakik akkor mire vadásznának?
Ebben a pillanatban visszatért Lulu, kezében az étlapokkal és szétosztogatta nekik, majd széles mosollyal várta, mint választanak. A csapat nem nordgardi tagjai számára meglehetősen furcsa és értelmezhetetlen ételekkel volt tele az étlap, így aztán arra vártak, hogy mit választanak a nordgardiak.
- Azt hiszem én egy kétszemélyes hústálat kérek - pillantott végül fel a böngészésből Tamara.
- Ugye valakivel közösen? - tört ki Synából, mire Tamara kihúzta magát.
- Talán eljön az a nap, amikor egy kétszemélyes tálat nem bírok egyedül elfogyasztani, ám ez nem az a nap - közölte, mire Eirikr vidáman rikkantott.
- Az én lányom, ahahaha! - nevettek együtt öblösen, mire Syna az arcába temette a kezét.
- És milyen egyébként a képzés? - kérdezte tőle Caden, hogy kicsit elterelje a figyelmét.
- Hát, ott van az a lökött Ores mester, meg a lökött lánya... meg a lökött nordgardiak, akik teljesen kiakasztanak. De vannak rendes arcok is, például Thora vagy ez az Amil nevű lány - felelte, és a mondandó második felénél kis megkönnyebbülést érzett. - Összességében még nem érzem annyira a helyem, de ez remélem változni fog.
- Mindig nehéz az elején - próbálta bátorítani Caden.
- Tudom, csak úgy érzem sokszor, hogy... túl jók az ottaniak. Nem illek közéjük - hajtott le kicsit a fejét.
- B-bocsánat - tolakodott oda hozzájuk Lulu. - A rendeléseik.
- Egy kétszemélyes tál jó lesz, meg két helyi sör. Kettőnknek - tette hozzá Caden, mire Siv Helgára pillantott.
- Mi külön rendeltünk - jegyezte meg szemrehányóan, de Helga inkább eltakarta az arcát.
- Hát nem csodás a szerelem? Én is megosztottam az ételem annak idején a feleségemmel. Nincs is romantikusabb dolog, haha - nevetett fel Eirikr. - Kislányom, te mikor osztozkodsz már a táladon valakivel?
- Ha én barátnőt választok, ahhoz már négyszemélyes tál fog kelleni - nevetett Tamara, mire Syna felsóhajtott.
- Ki hitte volna, hogy a nordgardiak számára a legromantikusabb dolog a kaja? - kérdezte megadóan. Lulu feljegyezte a rendeléseket, bár a nála lévő papírtömb tele volt kaparásokkal, amik azt jelezték, hogy több rendelést rosszul írt fel elsőre. A lány elégedetten szemlélte a munkát, majd besietett.
- Ami azt illeti, az étkezés valóban fontos szerepet tölt be a nordgardi kapcsolatokban - jegyezte meg Thora. - Például ugyanazt az ivószarvat használni fontos jelzés, hogy ketten együtt vannak. Sőt, a párosoknál gyakori, hogy egyikőjük a másik ölébe ül. Persze itt is vannak tradicionális dolgok, mint a csók, meg az ajándékok, virágok, figyelmesség.
- Azt a részt elfelejted, hogy ha a kérő túl lassan lépett előre az udvarlásban, a család tagjai sértésnek érezhetik és vérbosszút vehetnek - kuncogott Tamara.
- És ha túl gyorsan? - kérdezte Siala ártatlanul.
- Nos, akkor is - felelte vigyorogva.
- Ezeket a szokásokat hosszú évszázadok óta nem gyakorolják - mondta bosszúsan Thora, aki láthatóan tényleg komolyan akart a témáról beszélni.
- Ti nem hallotok valami felfordulást? - kérdezte a másik asztaltól Astrid, aki eddig csendben volt, és valóban úgy hallatszott, most hogy felfigyeltek rá, hogy tényleg valami felfordulás van. Egy kisebb tömeg gyülekezett a legközelebbi saroknál. Lulu ekkor lépett ki kintre, kezében pár pohár frissítővel, de a tálca a földön landolt.
- Veigar! - tört ki belőle meglepetten. A humánok és yordlik által vegyesen körbevett részen egy faláda tetején állt a Luluhoz hasonlóan csúcsos kalapot viselő yordle, akinek azonban csak szemei látszottak ki a szándékosan bő hacukájából.
- Figyeljetek rám, halandó férgek! Én vagyok Veigar, a bolygó új gonosz ura! - kiabálta meglehetősen vékony hangon. Többen felkeltek a helyükről, míg a többiek, mint Eirikr, Siv vagy Clena, úgy döntötték, innen is bőven elég élvezni a műsort.
- Ez valami komoly dolog? - pillantott Alfhildr felé Thora, de ő csak megvonta a vállát, így aztán közelebb húzódtak inkább.
- Hamarosan megtudjátok majd mi az a fájdalom! - folytatta, de a körülötte lévők inkább csak szórakoztatónak tartották a megjelenését.
- Hé te, mit zavarod itt a helyiek nyugalmát? - szólt rá a tömegből elsőként Caden.
- Ó, máris van egy öngyilkos jelentkezőnk! - élénkült fel Veigar. - Jöjjön egy találós kérdés: mi az, fekete és kék és mindjárt megmutatja nektek mi az a fájdalom?!
- Azt hiszem ez lesz az - húzta elő a fénykardját. - Fekete a markolata és lila a pengéje. És nagyon fájni fog.
- A Sötétség ereje legyőz! - kántálta tovább nagy beleéléssel. Ebben a pillanatban befutottak a helyi rendvédelmi erők. Nagy meglepetésre külsőre úgy festettek, mint a nordgardi harcosok, csak ezek másfél méteres yordlik voltak, az élükön egy nővel.
- Elég lesz, Veigar! - szólt rá a rosszalkodó yordle-re. - Vagy el akarsz tölteni néhány napot még a fogdában?
A tömeg, ami eddig se nagyon vette komolyan a dolgot, most már nyíltan nevetett az önjelölt gonosztevőn, aki azonban láthatóan nem adta fel.
- Mit nevettek? Gonosz vagyok! - jelentette ki csökönyösen, majd észrevette a tömegben Lulut. - Ó, szia!
- Szia, Veigar! - integetett vissza vidáman, mire a csapatot vezető yordle nő megrázta a fejét.
- Most már tűnés, elérted a célod, nem? - kérdezte, mire Veigar sietve lekapaszkodott a ládáról, majd előhúzott valamit az övéből.
- Visszatérek még! Veigaré lesz egyszer itt minden! - jelentette ki, majd a földhöz csapta az eszközt, mire nagy füst tört elő belőle, ő pedig elsietett az egyik mellékutca felé.
- Kövessük? - kérdezte a parancsnoktól az egyik harcos, de ő megrázta a fejét.
- Van jobb dolgunk is - közölte, majd észrevette a sorból igencsak kitűnő idegeneket, és rögtön rájuk förmedt. - Hé ti, ott, ugye nem a cinkosai vagytok?
- Úgy nézünk ki? - kérdezte fáradtan Syna, akiben már ahhoz se volt elég erő, hogy rendesen felháborodjon.
- Alfhildr? - pillantotta meg a mellettük álló nőt, mire ő elmosolyodott.
- Raelle - biccentett barátságosan, majd a többiekre pillantott. - Ő itt a helyi biztonsági erők egyik hadnagya.
- Ritkán jársz a városban - állapította meg a yordle nő barátságosabb stílusban. - Mit keresel most itt?
- A családom jött látogatóba - intette maga mögé, mire Raelle szeme elkerekedett.
- Az ott Eirikr király és Tamara pajzsszűz? - kérdezte meglepetten, mire Alfhildr bólintott, ő pedig levette a sisakját, és dühösen túrt bele a hajába. - És látniuk kellett ezt a... komédiát. Szégyent hoz rám az a flúgos fiú. Lulu, valamit igazán kezdhetnél már vele! Ez a negyedik alkalom a hónapban.
- Tudom, de... olyan édeeeees, amikor gonoszt játszik - pillantott az utcára, ahol Veigar nemrég eltűnt szerelmes tekintettel.
- És akik velük jöttek? - fordult újra Alfhildr felé, mivel rájött, Lulura feleslegesen vesztegeti az idejét.
- Jedi barátaink. Afféle inasok - tette hozzá jól informáltan a sárkánylovas nordgardi.
- De ha ilyen fontos követség jár erre, miért nem lettünk tájékoztatva? - folytatta a kérdezősködést.
- Hát azért, mert ez egy magánlátogatás - közölte Alfhildr. - Olgához érkeztek.
- A volt királynéhoz - bólintott a yordle.
- Mi ez a nagy tömeg? - hallatszott egy hang nem túl távolról.
- Csak a szokásos Veigar performansz... - érkezett a válasz az egyik ott bámészkodótól.
(balról jobbra: Lulu, Rayla és Raelle)
- Nini, megjött Rayla! - kiáltott fel Lulu és rohant üdvözölni kedvenc barátját, akivel rögtön össze is ölelkeztek, a Rayla nevű nő pedig az igencsak tartózkodó Raelle hadnagyot is elkapta.
Ahogy felé pillantottak a többiek, még egy fiatal yordle lányt pillantottak meg, aki egy fából és fémből vegyesen összetákolt szekérrel érkezett, egy draki által húzva. A szekér pedig meg volt pakolva igen méretes tojásokkal. Nagyobbak voltak, mint egy emberi fej.
- Kitalálom: az étterem beszállítója? - kérdezte Syna.
- Nem egészen. A vadon élő drakik nehezen szelídíthetőek. Sokkal könnyebben barátkoznak velünk, ha egész pici koruk óta a közelünkben élnek - magyarázta Alfhildr.
- Az is fontos tényező - lépett oda Rayla, akinek láthatóan felkeltette a kíváncsiságát a kis vendégsereg - hogy a drakik fogságban nem szaporodnak, így a vadon élő példányoktól kell begyűjteni a tojásokat. Ezért is hagytuk meg a bolygó nagyobb részét érintetlennek, hogy a lehető legzavartalanabbul élhessenek ezek a csodás teremtmények. Rayla vagyok. Látom, a nővérkém máris idejött fontoskodni - biccentett Raelle felé, mire az csak bosszúsan sóhajtott egyet.
Tamara sorra bemutatta a jelenlevőket, akiket még a yordle nem ismert. Tamara családját persze régebbről már ismerte, de jedit még soha nem látott, sem pedig pantorait, így Sialát jól megnézte magának.
- Most, hogy megvolt a közjáték és az ismerkedés, ideje falni valamit. Aztán ebéd után mi megyünk, meglátogatjuk a mamát - közölte Tamara.
- És velünk mi lesz? - kérdezte Caden meglepetten.
- Majd mi körbe vezetünk titeket - közölte Raelle. - Mint a helyi biztonsági erők hadnagyának, kötelességem gondoskodni vendégeinkről. Rayla, velünk tartasz?
- Kicsit később csatlakozom. Szeretném, ha a tojások azelőtt célba érnének, mielőtt kikelnek. Sok itt az éghető dolog. De ha nordgardi lakoma lesz, akkor lehet visszaérek, mielőtt elindultok, haha.
- Rendben - vette tudomásul Raelle, majd a vendégekhez fordult. - Akkor jó étvágyat. Nemsoká visszajövök.
A csapat leült a helyére, Lulu pedig feltakarított az elejtett poharak helyén lévő törmeléket, majd hamarosan kihozta italaikat, aztán pedig az ételeket. Az evéssel nagy elánnal kezdtek neki a vendégek, főleg, hogy sokan igencsak éhesnek érezték magukat. Tamara ígéretéhez hűen egymaga elpusztította a kétszemélyes tálat, de azért a többiek se maradtak szégyenben. Hamarosan csak üres tányérok hegye maradt az asztalon, Eirikr pedig egy nem túl udvarias, de elégedett böffenéssel jelezte, hogy ízlett neki a koszt. Syna csak megadóan verte bele a fejét az asztalba.
- Javaslom induljunk - közölte Tamara, az órájára pillantva. - Anya már vár minket.
- Haha, Olga az egyetlen személy a Galaxisban, akitől még én is félek - nevetett az idős harcos.
- Akkor itt elválnak az útjaink - fordult a jedik felé Tamara. - Jó szórakozást nektek.
- Hasonlóképp - felelte udvariasan Caden. Thora, Siala, Syna, Clena és Astrid alkotta az ő csapatukat Raelle és két yordle beosztottja társaságában, míg Siv, Helga, Tamara, Eirikr és Alfhildr a másikat. A két csapat elvált és elindult a maga útjára.
***
Tamaráék a város szélén terpeszkedő magaslat felé indultak, amelyen egy hatalmas csarnok húzódott. Ez volt a sárkánylovasok központja, a vadon és a civilizáció határán. A tágas magaslaton élték mindennapjaikat a sárkányok és lovasaik, itt edzettek és laktak, már ha épp nem voltak őrjáraton. A bolygón az orvvadászok miatt rendszeres jelenlétet kellett fenntartaniuk, elvégre a drakikért nagy pénzekért adtak, a mindenféle söpredékeket pedig vonzotta a pénzszerzés lehetősége. Most is több tucatnyi sárkány repül a hatalmas komplexum körül, és bizonyára még több volt odabent elszállásolva.
- Ejha, ez majdnem akkora, mint a jomsborgi erőd - jegyezte meg Siv elismerően. A szóban forgó erőd a jomsnordok központja volt évszázadok óta.
- A légvédelmi ágyúk nélkül - mutatott rá Helga. Rövidesen kiértek a városból és elérték a magaslat talpát. A hegyre felfelé egy meredek ösvény vezetett. Helga elsápadt, míg Tamara és Eirikr máris jókedvvel akarta volna belevetni magát a mászásba. Ám ebben a pillanatban árnyék jelent meg fölöttük, majd pillanatokkal később landolt mellettük Alfhildr sárkánya, Asmund.
- Felviszlek titeket - ajánlotta fel. Senki sem ellenkezett, Alfhildr pedig pár forduló után mindannyiukat kipakolta fent a fennsíkon. Odafentről apró játékházikónak látszottak a város épületei.
- Beleszédülök ebbe a csarnokba - pillantott a központi épületre Siv, ami mellett aprónak érezhette magát.
- Az a drakik lakhelye - magyarázta Alfhildr készségesen, majd a csarnok fölé magasodó toronnyal rendelkező épületre mutatott. - Az pedig ott a parancsnokság. Olga ott vár ránk.
- Szóval, huh, Olga - fújta ki a levegőt Siv. Az alapján, amit hallott, örülhet, ha élve kijut, miután kiderül a kapcsolata Helgával. Az említett lány azonban belekarolt, és jelezte neki, hogy semmi oka az aggodalomra. Siv gyomorgörcse azért nem enyhült. Akkor se volt ennyire feszélyezve, amikor Hadrával és az élőhalott légiójával szemben kellett kiállnia egy látszólag menekülőút nélküli helyen.
Számos, dolgára siető harcos és itteni dolgozó között vágtak át, majd a központi épületben a széles torony közepén lévő liftbe szálltak be, amely elindította őket felfelé.
- Nem úgy volt, hogy itt tilos a technológia? - kérdezte Siv kíváncsian Alfhildrtől.
- Ha zavar, ott a lépcső - közölte vele, majd halkat kuncogott Helga sápadt arcát meglátva. - Csak viccelek. Ez mechanikus lift, drakik húzzák fel és engedik le. Igencsak praktikus.
- Hála legyen az isteneknek - sóhajtott Helga.
- Látod, húgi, edzeni kéne, mint nekem - vigyorgott rá Tamara.
- Nővérkém, neked már az agysejtjeidből is izom lett a sok edzéstől - felelte epésen, de nem úgy tűnt, mintha Tamara ezt rossz dolognak tartaná. Pár perc alatt fel is értek, és ahogy kiléptek, rögtön eléjük tárult egy hatalmas, kétajtós fakapu, amely most nyitva volt, előtte pedig két fegyveres állt őrt. A vendégeket meglátva kihúzta magukat, ők pedig besétáltak. Bent egy tágas helyiség várta őket, kandallóval, kényelmes ülőalkalmatosságokkal és a falakon győzelmi trófeákkal. Kiemelkedett közülük egy három méteres koponya, ami az egyik sarkot teljesen elfoglalta. Sivet teljesen lenyűgözte a hely: szemben a jomsborgi erőddel, itt nyoma sem volt dúracélnak és betonnak, minden természetesen alapanyagokból épült, hosszú évszázadok alatt. A koponya pedig elképesztő volt.
- Ez Fafnir, a legendás draki szörnyeteg koponyája - közölte velük egy hang, és az egyik könyvespolc mögül előlépett Tamara és Helga anyja. Fiatalabbnak tűnt, mint egykori férje, Eirikr, vörösesbarna hajában sehol se volt ősz tincs. Szikár testű, kemény nőnek tűnt, akit megedzettek az évek. - Örülök, hogy érdeklődsz a kultúránk iránt, jomsnord. Sajnos sok társad csak a pénzt látja ebben a helyben.
- Anya - sóhajtott fel Helga. Siv olyan képet vágott, mint aki épp Fafnirral találta szembe magát. A nő erre elmosolyodott.
- Látom hallottál már történeteket rólam - közölte vele, némileg barátságosabban. - Olga Lindholm vagyok, a sárkánylovasok klánjának jelenlegi vezetője.
- Siv Hjelmstad - nyögte ki a jomsnord harcos. - H-hatalmas megtiszteltetés.
- Meghiszem azt - mosolyodott el, majd a többiek felé fordult. - Helga, Tamara, gyertek ide egy ölelésre!
A két lány engedelmeskedett, bár Helga kissé vonakodva, Olga pedig átkarolta őket, erőteljesen megszorongatva mindkettejüket. Tekintette Eirikr-en állt meg, aki előtte cövekelt le.
- Eirikr - biccentett felé kimérten és udvariasan.
- Szívem csücske - vigyorgott rá az öreg harcos, ölelésre tárva a kezét, de Olga nem kért a dologból.
- Szóval melyikőtök barátnője ez a helyes jomsnord lány? - pillantott a két lányára, Siv pedig enyhén elvörösödött ettől a nyílt kérdéstől.
- Hát nem az enyém, az biztos! - tette büszkén csípőre kezeit Tamara - Kövérmancs nem tudna lépést tartani velem. Haha.
- Kövér...mancs? - pillantott Siv kezeire a nő, de nem látta, honnan ered ez a név.
- Most épp a műhelyben pihen a fegyverem, egyszer szívesen megmutatom - kapott az alkalmon Siv, hogy ne a kapcsolatukon rugózzon az egész társaság.
- Nem sűrűn járok Nordgardon. Jobban kedvelem az itteni légkört.
- Meg tudom érteni. Néha én is szívesen eltávolodnék attól a helytől. Minden sarkon azok a bosszantó pajzsszüzek.
- Hallok ám - szólt oda szúrós tekintettel Tamara, de senki sem vette komolyan. - Na és milyen lakomával vártál minket?
- Ha így folytatod, nem fogsz beleférni a páncélodba - dörmögte az orra alatt Siv.
- Jaj, lányok. Menjetek szobára! - tette rendbe őket végül Olga, mert nem akart verekedést az otthonában.
- Hallottad, húgocskám? Iszkiri a szobába! - viccelődött ezúttal Helgával a pajzsszűz.
- Elég lesz a csipkelődésből, Tamara - ragadta fülön idősebbik lányát a házigazda, majd az leültette a sarokba, mint egy rossz gyereket, arccal a falnak.
- Ugyan már, anya. Jól tudod, ahogy ők is, hogy csak szórakozom.
- Tudom, Tamara. Az egyetlen baj, hogy nem veszed észre, mikor volt elég - parancsolt rá a nő, majd a többiekhez fordult - Ti is foglaljatok helyet, kérlek. Meséljetek, hogy vagytok.
- Ó, remekül vagyok. Csúcsformában, ha szabad ilyet mondanom - szólalt meg rögtön Eirikr, miközben leült egy székre.
- Az remek - felelte Olga, alig rápillantva, majd Helgához és Sivhez fordult - Na és ti? Lefogadom, hogy rengeteg kalandban van részetek jomsnordként.
- Fogjuk rá - felelt Siv, azt se tudva, hol kezdje el igazán. - Biztos eljutott a híre annak, hogy Nordgard új kolóniát alapított Odessenen és jedik is megtelepedtek mellettük.
- Hallottam kósza pletykákat. Ezek szerint annyira nem is voltak azok. Érdekes, Sigrid bátrabb, mint hittem. Gondolom nem aratott osztatlan sikert a dolog.
- Tudod milyenek a vének. Nehezen veszi be a gyomruk a változást - vette át a szót Eirikr. - Sigrid pedig fiatal és más világnézettel rendelkezik. Majd az idő eldönti, igaza volt-e vagy sem.
A sztorizgatás még eltartott néhány órát. Közben iszogattak és egyre jobban megismerték egymást. Még Tamara is visszavett, nyilván az anyja hatására. Siv és Helga pedig egyre kevésbé feszengtek, amikor kettejük került szóba. Bár igyekeztek másfelé terelni a témát. Közben Olga főzőcskézett, hisz készült a vacsora. Szó esett a sithekről és a támadásról Nordgard ellen és más egyéb eseményekről, amik ezeket követték. Végül aztán úgy tűnt, hogy mindenki kezd nyitott lenni a vacsora gondolatára, így Olga felszolgálta az időközben elkészült étkeket. Tamara ismét alaposan megtömte a hasát. Tényleg félő volt, hogy idővel új páncélra lesz szüksége, ami inkább lesz gömb, mint páncél, ha így folytatja. Végül ő állt fel az asztaltól elsőként.
- Köszönöm a vacsorát, anyám. A Valhallában sem főznek ilyen jókat.
- Egyelőre még ne akard megtudni, hogyan főznek ott - intette le kedvesen lányát Olga.
- Akárhogy is, nekem van egy kis hivatalos ügyem, aminek utána kell nézzek. Ti maradjatok nyugodtan. Hamarosan visszatérek.
- Hogyhogy ilyen elfoglalt ez a lány? - kérdezte Olga, amint az idősebb lánya távozott.
- Tamara lett a pajzsszüzek között a rangidős Nordgardon, Sigrid megbízásából - felelte Helga.
- Na azért nekem is oda kellett hatnom - jegyezte meg vidáman Eirikr. - A vének kóstolgatták a lányaink, képzeld el Olga! Mindenféle hülyeséget a fejükhöz vágtak. Én meg azt mondtam nekik, hogy ha komolyan gondolják, leveszem a páncélom, aztán védjék meg ők Nordgardot! Rögtön tele is lett a gatyájuk, haha!
- És az olyan szörnyű lett volna? - kérdezte halkan, már-már szomorúan Olga. - Ha végre otthagyod a katonásdit? Megöregedtél, Eirikr. Mindketten megöregedtünk. Ez már a fiatalok világa.
- Jajj, szívem csücske, ne kezd megint - ült közelebb hozzá. Olga arcán fájdalom látszott, bármilyen erősnek is próbált mutatkozni, Eirikr pedig gyengéden átkarolta. A nő nem tiltakozott.
- Mi azt hiszem magatokra hagyunk titeket - jelentette ki Helga, majd megragadta a kicsit lassabban reagáló Sivet, és maga után hurcolta a szomszéd szobába, aztán pedig bezárta mögötte az ajtót. Egyszerű, de kényelmes lakóhely volt, itt aludt Olga.
- Mi volt ez az egész? - kérdezte Siv meglepetten.
- Tudod, anya pajzsszűz volt régen, az egyik legjobb. Amikor a birodalmi flotta megtámadta Nordgardot, mindketten ott harcoltak. Apa még nem volt király, de az egyik legjobb ifjú harcosnak számított. Rögtön egymásban szerettek - magyarázta Helga a régi családi sztorit. - Anya aztán visszavonult a harcos élettől, megszült és nevelt minket. De apa nem volt hajlandó lemondani a harcról, még azután se, hogy letette a koronát és átadta a helyét Sigridnek. Anya választás elé állította: vagy a kaland és a harc vagy ő. Szerintem kitalálod, melyiket választotta.
- Szomorú - bólintott Siv. Bár minden családban voltak gondok, ő pedig félig-meddig idegen volt itt, Helgán keresztül azért ez mégiscsak rá is tartozott. - Nincs rá mód, hogy kibéküljenek?
- Szörnyen makacs mindkettő - sóhajtott fel Helga. - Anya sértetten a törvényszólók elé vitte apám és kimondta a válást. Aztán hazaköltözött, itt a sárkánylovasok nagy örömmel fogadták be.
- De ha nem akar már harcolni, miért lett a vezetőjük? - kérdezte Siv kissé értetlenül.
- A vezetőség amolyan tiszteletbeli dolog. Nem harcos vagy tábornok itt, inkább amolyan megbecsült veterán - felelte Helga. - Képviseli őket, intézi az ügyes-bajos dolgokat, hasonló.
- Talán tehetnénk valamit az ügy érdekében - morfondírozott Siv. - Talán még van esély a kihűlt parazsat felhevíteni.
- Így is több időt töltök a családommal, mint szeretném - pillantott félre Helga, mire Siv megragadta a derekát, és közelebb hajolt.
- Igen, pontosan ezért szeretnék segíteni megoldani a problémáid. Nem normális, hogy menekülsz előlük - jelentette ki. - Szükséged van rájuk, ahogy nekik is rád.
- Jajj, Siv - tört ki a lányból a meglepettség. - Nagyon édes vagy, de... nekem csak rád van szükségem.
A np közelebb hajolt, és az ajkuk összeért. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, Olga állt ott. Pár pillanatig figyelte őket, és Sivben egy pillanatra az ütőér is megállt. De az iődsebb nő csak egy aprócska kuncogással visszazárta az ajtót.
- Mindjárt csatlakoznak hozzánk a lányok - mondta a kint ülő Eirikr-nek az ajtón túl. - Alfhildr is rövidesen visszatér a sörrel. Addig melegítek süteményt.
- Félreismertem az anyukád, egy tündér - kuncogott kicsit megkönnyebbülten Siv is.
***
Tamara a tornyot elhagyva az egyik sárkánylovastól kért segítséget és rövidesen újra a magaslat lábánál találta magát. Nem kellett sokat várnia a megbeszélt helyen, hogy megálljon mellette egy sikló, és kinyíljon az ajtó. A sofőr hosszú vörös haját két oldalt copfba fogta, világoskék szemei állandó pimaszságról árulkodtak.
- Ragnahild, rég találkoztunk - üdvözölte a nőt, ahogy beszállt mellé az ülésre.
- Remélem jól megy a családi találka - jegyezte meg a nő, majd a hasára pillantott. - Úgy látom arra ott mindig jut időd.
- Az evés a legjobb dolog a szex után. És ami azt illeti... - vigyorodott el Tamara, de a másik nő leintette.
- Ylva már vár minket, te állandóan tüzelő szexgép - vigyorgott úgy, mint akinek egyébként sincs túl sok gondja ezzel.
- Mindig ez a sok felelősség - sóhajtott Tamara. A jármű megindult előre, majd ahogy véget ért a megtisztított rész, egy ösvényen folytatta az erdőben, ami igencsak kijárt és jól karbantartott volt. Sokan és sokat használhatták. Az erdő hirtelen véget ért és a közeli hatalmas tó közepe felé vették az irányt. Hamarosan áthaladtak egy álcázómezőn, és a szeme előtt feltűnt egy addig rejtett sziklás sziget, a sziklában pedig jól láthatóak voltak az emberi kéz beavatkozásai: a kőhalmok között fém bunkerek terpeszkedtek, a szikla oldalán pedig egy széles hangár volt. Tamara szakavatott szeme rögtön észrevette a rejtett lövegállásokat. Ez egy igazi erődítmény volt. És persze gyakorlatozó nordgardi hadi gépekkel. Mivel ez a hely egyébként is eléggé elzárt volt, úgy döntöttek, ide telepítik az ország egyik legfontosabb katonai projektjét. Tamara előrehajolt az ülésben, ahogy a harcoló gépeket nézte.
- Látványos, mi? - kérdezte a sofőr büszkén.
- Még sosem láttam ilyen gépeket, Hilda - jegyezte meg elképedve, a másikat ezúttal becenevén hívva. - Tudtam, hogy valami fontos titok van itt, na de ez...
- Hehe, a királynőről senki se sejtené, hogy ilyesmiket rejteget, igaz? - vigyorgott pimaszul a vörös hajú nő.
- Reméljük, azért használni nem kell majd őket - dünnyögte maga elé, majd végig figyelte a szeme elé táruló látványt, míg csak az egyik oldalsó barlangban el nem tűntek. Odabent fémcsövek hálózata futott végig. Rövidesen egy fém hangárba érkeztek, ahol a nő leparkolt, majd kipattant a siklóból, Tamara pedig követte a példáját.
- Üdv az Arzenálban - közölte vele Hilda. Odabent számára ismeretlen egyenruhákat viselők igyekeztek a dolgukra, Ragnahild pedig megindult előre, hogy mutassa az utat. Rövidesen egy tágasabb helyiségbe értek, ahol a kintihez hasonló nagy hadigépekre nyílt rálátás az irányítóteremből. A hatalmas plexi előtt ott állt Ylva: szőke rövid hajú nő volt rubintvörös színű szemekkel és a többiek hasonló fehér-vörös egyenruhát viselt. Volt a megjelenésében valami fenséges, és fiatal kora ellenére igazi vezetésre született egyéniség volt.
- Megjöttünk, Ylva - közölte vele a nyilvánvalót Ragnahild. - Az élelmiszerkészleteket nem kell rejtegetni, szerencsére a vendégünk alaposan megpakolta a gyomrát.
Ylva és Ragnahild
Ylva megfordult és gyengében végigsimított a vörös hajú nő arcán, mire ő elvörösödött.
- Tamara, örülök, hogy ideértél - bólintott a vendég felé. Régről ismerték egymást, nem volt sok szükség a formalitásokra.
- Ylva, rég láttalak - viszonozta a gesztust Tamara. - És azt kell mondjam, le vagyok nyűgözve. De egy valamit nem értek...
- Meglep, hogy csak egyet nem - pimaszkodott kicsit tovább Ragnahild, de Tamara nem bánta.
- Azt hittem a drakik nem szeretik a modern technológiát. Hogyhogy nem támadják meg ezt a helyet?
- Akárcsak a város körül, ide is telepítettünk egy olyan energiamezőt, ami taszítja őket - közölte vele a nő. - Meg aztán egyébként is ritkán repülnek be ennyire a tó fölé. Nem szeretik a nagy nyílt vizeket
- Érdekes kihívás lehet ezt a helyet naponta működtetni - jegyezte meg Tamara. - De ha valaki, te biztos képes vagy rá.
- Köszönöm a bizalmat - mosolygott Ylva, majd Hildára pillantott. - Főleg, hogy néha az itteniekkel is meg kell birkóznom.
- Szóval te így hívod? Megbirkózásnak? - kuncogott Tamara. - Na és mik ezek a gépek? Sosem láttam még hasonlót.
- Hogy mik? Ez itt a jövő harcigépe, a Ragnamail. A legújabb fejlesztésünk - mesélte büszkén Ylva, amint az egyik hangárbeli gépre mutatott. Elég magasan lehettek, mégis velük szemben volt a gép feje. Hatalmas volt.
- Na és miben más, mint a korábbi harci gépeink?
- Elsősorban abban, hogy ez egyszerre vadászgép és harci öltözet - mutatta a mellettük lévő kijelzőn a gépezet harci módjait.
- Elég szellős a vadászgép-mód - állapította meg Tamara.
- Persze, kelleni fog hozzá egy speciális űrruha, ami szintén új fejlesztés, kimondottan ehhez a géphez, de úgy véljük a hagyományos vadászgépek pilótái is hasznát veszik majd. Továbbá biztosítva van a létfenntartás űrruha nélkül is. Az csak amolyan biztonsági dolog, ha ez meghibásodna.
- Na és mi hajtja? A hajtóművei egészen szokatlannak tűnnek - kérdezte, mire Ylva elcsendesedett és lehunyta a szemeit.
- Mi baj, valami rosszat mondtam?
- Ami hajtja, az a végtelen kő...Ami ugye már nincs meg.
- Ó, hát innen fúj a szél! Tehát azt mondod, hogy itt vannak ezek az új gépek és nem fogjuk tudni használni? Egyébként is, hogy hajthatta volna a kő egyszerre mindet?
- Ylva, ne húzd már az agyát - kuncogott Ragnahild.
- Valójában a végtelen kő energiája, nem maga a kő. Sikerült szintetizálnunk az összetételét, de a kő nélkül képtelenek vagyunk tökéletesíteni. Szóval azzal kell beérni, ami most van.
- Az is valami, nem igaz?
- Igaz, de ezek a gépek így lettek megtervezve. Hagyományos hajtóművel nem képesek működni. Ez már a sokadik változat, amit összeraktunk. Próbálkoztunk hibrid-meghajtással is, de a kő ereje alapján előállított formula nem igazán fér meg a hagyományos üzemanyaggal. De még dolgozunk rajta. Ha keverve nem megy, legalább felváltva.
- Akkor is elképesztő. Esetleg megnézhetném mozgás közben is? - kérdezte Tamara lelkesen.
- Kiképzés nélkül senkit sem engedek rá - szögezte le szigorúan Ylva.
- Jó nekem az utastér is - vont vállat Tamara, mire a másik két nő felkacagott.
- Ebbe nem nagyon férnek bele ketten. A vadász módban még csak elférnél valamelyikünk mögött, de a páncél módban igen szűkös lenne.
- Nincs igazság - sóhajtott fel Tamara látványosan.
- Főleg, hogy ha ennyit eszel, előbb-utóbb egyedül se fog beférni - jegyezte meg Ragnahild.
- Nyugi, minden egyes kalóriát ledolgozok... így vagy úgy - vigyorgott Tamara, majd némileg komolyabban Ylva felé fordult. - Szóval ha jól értem a gépek használhatók csak vannak bizonyos hibáik?
- Igen - bólintott a szőke hajú nő. - Főleg rövid távú akciókban vesszük hasznát, az energiaprobléma miatt hosszabb, akár önálló alkalmazása egyelőre nem lehetséges. Mindenképp a hordozó közelében kell maradnia, hogy pihentetni lehessen, amíg az energiaellátás helyre nem áll.
- És mennyi van nekünk ebből jelenleg? - hozakodott elő a következő kérdéssel a pajzsszűz.
- Harminc működőképes darab - felelte Ylva. - Egyelőre két osztagba szervezve. További harminc darab áll a gyártás különböző szintjén.
- Nem túl sok - dünnyögte Tamara.
- A Ragnamail technológiánál nem a mennyiség a lényeg - felelte Ylva határozottan. - Fejlettebb szinte bárminél, amit az ellenségeink fel tudnak vonultatni ellenünk. Akár a sitheknél is. Egy megfelelő elit alakult kezében akár csatákat fordíthat meg.
- Én inkább bízom az izmaimban - jegyezte meg a pajzsszűz.
***
Siala a tájban gyönyörködött. Egy szép kis völgy terült el alattuk. Festményre illő volt. El is töprengett rajta, hogy talán egyszer megpróbálkozik egy ilyen hobbival. A hozzá épp odalépő Thora zökkentette ki ismét, mint korábban az űrállomáson.
- Készen állsz?
- Nem is tudom. Kicsit izgulok...Te csináltad már?
- Többször is. Ne aggódj, imádni fogod.
- Biztosan. Csak kicsit váratlan az ötlet. Azt hittem, hogy kirándulni fogunk.
- Fogunk is. De ez a főattrakció - hajolt hozzá oda Thora, egészen közel, majd megfogta a lány kezeit és felemelte őket, hogy vízszintesen tartsa a karját - Most valld be, de őszintén. Nem az volt az első gondolatod, hogy meg akarsz ülni te is egy drakit, mint a helyiek? Egészen más úgy repülni, mint egy siklóval.
- Elismerem, izgalmas gondolat. Csak kicsit félek attól, hogy valami váratlan történik.
- Ne aggódj, egy képzett draki-lovas fog minket elvinni. Nekünk nincs más dolgunk, mint élvezni az utazást.
- Ez azért megnyugtat valamelyest.
- Miért? Bennem nem bízol meg annyira, hogy beülj mögém?
- De igen. Csak neked mindig olyan...huncut dolgok járnak a fejedben.
- Csak ha a közeledben vagyok - kuncogott Thora.
- No lám, ti azóta itt turbékoltok? - jött a kérdés a hátuk mögül és Siala kihasználta az alkalmat, hogy szabaduljon és Syna felé fordult, aki mögött épp befutott Caden is. Valamint rövid lemaradással Astrid és Clena.
- Csak néztük a tájat, míg ideértetek - magyarázta.
- Igen, láttam - felelte a lány, majd ő is megcsodálta a kilátást, mire Caden is csatlakozott végre hozzá.
- Nem semmi kilátás.
Jó pár perce várakoztak, mire a drakik jellegzetes üvöltése jelezte, hogy húzódjanak félre az érkező szárnyasoknak helyet adva. Három draki érkezett, egy-egy nordgardival a hátán és rögtön le is ugrottak.
- Elnézést, hogy megvárattunk benneteket. Mindenki kész? - tért rögtön a lényegre a fiatal nordgardi férfi.
- Kész vagyunk - húzta ki magát Thora, átkarolva Sialát.
- Amint látom, mindenkinek megvan a párja. Akkor ne is vesztegessük az időt. Tökéletes az idő a repüléshez.
Thorát és Sialát invitálta a drakijához. Először ő ült fel az állat hátára, majd mögé pattant fel Thora, aki felsegítette a még mindig bizonytalan pantorai lányt. A draki hátán lévő nyereg egész kényelmes volt. Siala legnagyobb örömére pedig volt hozzáerősített derékszíj, hogy lehetőleg senki se essen le.
- És mibe fognunk kapaszkodni? - kérdezte.
- Egymásba! - válaszolt a fiú, majd a további kérdéseket megelőzve már jelzett is az állatnak, ami elrugaszkodott a földtől és villámgyorsan a levegőben termettek. Siala úgy kapaszkodott Thorába, mintha az élete múlna rajta.
Siala idegesen kapaszkodott az előtte lévő Thorából, miközben a draki folyamatosan emelkedett a felszíntől. Az idegessége csak néhány pillanat múlva enyhült kicsit, amikor a hátasuk egyenletes repülésre váltott, és a szárnyaival vitorlázott az égen. Siala oldalra pillantott: Clena láthatóan élvezte a dolgot, de végtére is ő vadászpilóta is volt, míg Astrid vidáman kurjongatott. A másik oldalon Caden és Syna szorosan összeölelkeztek. Még mindig nehezére esett így látni őket, de már megtanulta kezelni a helyzetet. Végül előre pillantott, ahol Thora ült. A nordgardi lány mintha megérezte volna, oldalra fordította a fejét és hátrapillantott.
- Megnyugodtál? - kérdezte tőle gyengéden.
- I-igen, azt hiszem - fújta ki a levegőt. Most már tudott arra is figyelni, hogy a szél az arcába fúj, és élvezni azt, ahogy szabadon repülnek az égen. Csodálatos érzés volt.
- Ennek örülök - mosolygott Thora. - Most már esetleg lejjebb veheted a kezed.
Siala hirtelen meglepetten mozgatta meg a kezeit, és érezte, hogy valami igen feszes és kemény domborulatokat markol velük. Néhány pillanatba beletelt, hogy eljusson hozzá a felismerés és a feje tetejéig teljesen elvörösödött, majd hirtelen lejjebb kapta a kezeit.
- Nem mintha bántam volna - jegyezte meg a nordgardi harcos kissé pajzánul. - De ez szokatlanul gyors volt tőled.
- Én, khmm, izé - motyogta a pantoriai padawan az orra alatt. Thora láthatóan élvezte, hogy ugrathatja kicsit, és ettől zavarba jön a lány. Apró kuncogással fordult előre, ahogy tovább repültek az égen.
- Milyen gyorsan repülünk? - fordult inkább Siala a sárkánylovashoz, hogy elterelje a figyelmét az előbbi kis bakiról. A fiatal férfi hátra sem pillantva válaszolt.
- Ha arra vagy kíváncsi, hogy számszerűleg, akkor sajnos elfelejtettem felszerelni a sebességmérőt - felelte, majd jót nevetett a saját viccén. - De a viccet félretéve, ez az átlagos repülősebesség. Ha úgy van, meg tudom hajtani, hogy ennek többszörösét érje el, szűk fordulókkal és nyaktörő manőverekkel. De olyankor rá kell simulnom a hátára, nehogy lekapjon a légáramlás. Utasokkal inkább nem próbálnám ki.
- Nem lenne jó innen leesni - értett egyet Thora. Ahogy a nagy tó felett tettek egy kört és a kiterjedt erdőség felé fordultak, hirtelen feltűnt felettük egy újabb draki. Ahogy közelebb ereszkedett hozzájuk, feltűnt, hogy Alfhildr ül a hátán.
- Kiszöktél a családi találkáról? - kérdezte tőlük a sárkánylovasuk vidáman.
- Csak egy kicsit - ismerte be a nő. - De az itteni vendégekkel is törődnöm kell.
Alfhildr az élre állt és a többi lovas követte őt. Emelkedni kezdtek, majd amikor már igazán magasan repültek, egymás után zuhanórepülésbe kezdtek, aminek következtében Siala ismét jó szorosan belekapaszkodott az előtte ülő nordgardi nőbe, miközben próbált nem sikoltozni. Más jedikhez hasonlóan ő is képes volt magasabb helyekről épségben földet érni, de ilyen magasságból azért nem akarta kipróbálni. Szerencsére nem feszítették a végsőkig a húrt és még jóval a talaj felett egyenesbe rántották a drakikat, hogy az utasok kifújhassák magukat.
- Na, hogy tetszett? - fordult hátra Thora.
- Kicsit hirtelen jött. De egészen feldobott.
- Az adrenalin már csak ilyen - szólt hozzá a fiatal férfi is legelölről.
Thora pár pillanatig némán figyelte a pantorai lányt a szeme sarkából, majd előrefordult és közelebb hajolt a fiúhoz, hogy mondjon neki valamit, mire az határozottan bólintott.
- Mit mondtál neki? - érdeklődött Siala.
- Hogy tartsa egyenesen a drakit, mert helyet cserélünk.
- Nem kellene előbb leszállni? Elég magasan vagyunk...
- Bízz bennem!
- Oké...
- Figyelj, csak annyi lesz a dolgod, hogy előrébb csússz a nyergen, én pedig mögéd ülök.
Siala bólintott, majd felkészült. Thora pedig óvatosan felkelt a helyéről és egyik kezét felé nyújtotta, amit meg is fogott, a másik kezével pedig a kioldott derékszíjat szorította, majd a fejével biccentett, hogy másszon előrébb, mire a padawan eleget tett a kérésének és amint kellően előre mászott, egyszerűen leugrott mögé ülő helyzetbe.
- De miért akartál cserélni? - fordult hátra ezúttal Siala.
- Gondoltam...így nagyobb biztonságban érzed magad, mint a legkevésbé tapasztalt utas - magyarázta Thora, majd gyengéden átkarolta őt. Siala pedig érezte, hogy elpirul.
A többiek türelmesen kivárták a dolgot, majd ismét kicsit merészebb manőverek következtek. Újabb zuhanórepülés, hogy átrepüljenek egy méretes üregen, ami egy hegy oldalában volt. Az üregen belül seregnyi vad draki tanyázott, de nem zavartatták magukat. Még egy darabig együtt repültek, majd Alfildr intett nekik és levált a csapat éléről, a másik három draki pedig külön irányba ment tovább. Lassan emelkedni kezdtek ismét. Thora pedig közelebb hajolt Sialához.
- Hunyd be a szemed.
- Tessék?
- Csak csináld. Hunyd be a szemed.
A lány nem vitázott, csak belement a dologba. Aztán összerezzent, ahogy érezte Thora kezeit a csuklóin, lassan oldalra húzta a kezeit, mint a hegyoldalon. Bár szilárd talaj nélkül kissé nehezebben engedte a dolgot, mert becsukott szemmel fogalma sem volt, hogy mikor jön valami manőver, amihez jó lenne kapaszkodni. Aztán váratlanul a draki megint zuhanórepülésbe kezdett, amit így Siala képtelen volt sikítás nélkül elviselni. Thora erősen tartotta a karjait oldalt, így csak a derékszíj tartotta őket a helyükön, nagyjából. Amikor végre vége lett, a nordgardi eleresztette, mire ő azonnal kapaszkodót keresett.
- Igazán aranyosan sikítasz - jegyezte meg Thora.
- Ez aljas volt - felelte Siala, de egyáltalán nem dühösen. Azért legbelül élvezte a dolgot.
A drakik ereszkedtek, de ezúttal lassan. Csak annyira maradtak magasan, hogy a fák lombjait ne érjék. A völgy felett repültek, amit a hegyoldalról megcsodáltak. Siala máris jobban érezte magát, mert innen még talpra is tudott volna érkezni az Erő segítségével. De azt nem tudta elkerülni, hogy észrevegye, ahogy Caden és Syna csókolóznak a szomszéd drakin. Astrid és Clena pedig a legelöl haladó drakin beszélgettek, miközben mutogattak a látnivalókra. Mindenki jól érezte magát. Jobb híján inkább az ellenkező irányba próbált nézni, de ott épp nem volt mit látni. De inkább nézte a semmit, mint a többieket.
- Hunyd be megint a szemed - hallotta a háta mögül.
- Ilyen alacsonyan nem lenne olyan vicces - felelte Siala kissé morcosan.
- Ne kéresd magad...És ne less,
Siala fáradtan sóhajtott. Most valahogy elment a kedve a játékoktól. De végül megint belement. Legalább nem kellett másokat néznie. Thora egészen szorosan átkarolta és mögé húzta magát. A pantorai pedig már rutinosan oldalra készítette a kezeit, de nem történt semmi, csak a nordgardi lány halk nevetését hallotta. Nem tudta mire vélni. Egészen addig, míg Thora gyengéden meg nem fogta az állát és oldalra fordította a fejét. Aztán váratlanul találkozott az ajkuk, Siala pedig egy pillanatra mégis csak lesett, mert igencsak meglepődött. De aztán lehunyta a szemeit és élvezte a pillanatot.
Sialában kavarogtak az érzések, és ahogy az ajkaik elváltak egymástól, némileg zavart is volt. Mióta megismerte, mindig is különleges volt számára Thora, de sosem hitte volna, hogy a lányokhoz is vonzódik. Vagy nem úgy általában a lányokhoz, hanem csak Thorához? Tano mestert is nagyon szerette, de ezt eddig betudta annak, hogy gondolatban az anyjához, Ahsokához társította a nőt. Most viszont nehéz lett volna mit mondania. Az odesseni csókjukhoz hasonlóan ez is olyan természetesnek tűnt, mégis nehezen szabadult a gondolataitól. Ő, aki mindig megérteni akarta a világot, ami körülveszi és a könyveket bújta, most egyetlen hasznos gondolatot sem tudott volna felidézni, hogy a lelkében található káoszban valamiféle rendet láthasson. Elveszett volt.
- Gondolkozol valamin, Siala? - kérdezte tőle a másik nő gyengéden.
- Én izé, csak... nos... n-nem tudom szavakba önteni - ismerte el végül, kissé frusztráltan.
- Vannak olyan pillanatok, amikor az ész cserbenhagy - súgta oda neki Thora, miközben átölelte. - Amikor a tudásnak nem veszed hasznát. Akkor kell a szívedre hallgatnod.
- Azt hiszem, igazad lehet - bólintott. Nehéz volt megbirkózni a gondolattal, hogy ne az eszére hallgasson, de a meditációs technikái segítségével gyorsan kisöpört minden kételyt a fejéből. Ráér majd ezeken gondolkozni, ha eljött az ideje. Ami most számított, hogy épp repülnek, egy olyan lánnyal összeölelkezve, aki nagyon kedves a számára. Thora biztosan sosem akart volna rosszat neki. Talán épp ez az, amire gondolt? Hogy bízzon meg az iránta érzett érzelmeiben? Egy próbát megérhet.
- Na hogy van a gerlepár? - húzódott melléjük Alfhildr, mire Siala elvörösödött.
- Szegény drakim nem tudom bírni fogja-e ezt a felhevült levegőt - nevetett fel jóízűen a lovasuk. Siala szeme sarkából meglátta Cadenéket, és tekintetük összetalálkozott. A fiú bátorítóan mosolygott rá, ami valami furcsa módon magabiztosabbá tette.
- Na elég a mókából, nincs jobb dolgotok? - emelte fel a fejét Thora, állát a lány vállára téve.
- Nem kell ilyen ijesztő arcot vágni - jegyezte meg Alfhildr, majd előre vezette a drakiját, hogy mutassa az irányt. Elkanyarodtak a hegyek felett és beljebb indultak az erdőrengetegbe. Repültek már egy ideje ebbe az irányba, amikor Alfhildr hirtelen hátrébb rántotta Asmundot.
- Valami baj van, Alfhildr? - kérdezte Sialáék lovasa.
- Nem tetszik ez nekem, Halvdan - felelte Alfhildr. - Egy hajót látok ott a távolban a fák között.
A lovas előrehajolt és néhány pillanatnyi szemlélődés után ő is bólogatni kezdett.
- Az istenekre, tényleg ott van - felelte. - Te aztán tényleg Odin szemét örökölted.
- Nem várt vendégek - tette hozzá a másik lovas. - De nincs időnk visszavinni az utasokat. Ha mi látjuk őket, ők is minket.
- Vagyis bottal üthetjük a nyomukat - bólintott Alfhildr.
- Hadd ajánljam fel a segítségünket - szólalt most meg Caden. - Jedik vagyunk végtére is, a konfliktusok a specialitásunk.
- Nem is tudom - felelte Alfildr néhány pillanat múlva tétován. - Nem szükséges beleártanotok magatokat. A bolygó és a drakik védelme a mi dolgunk lenne.
- Clena a testvérem, és jedi is. Nem lesz gond - szólt közbe Astrid tiltakozóan.
- A népeink szövetségesek - tette hozzá Thora is.
- Nekem is rendes fickóknak tűnnek - szólalt meg most Halvdan is, majd megpaskolta a hátasa nyakát. - Gunnar is kedveli őket.
- Ám legyen - adta meg magát Alfhildr. - Reméljük nem bánom meg.
Azzal a négy draki irányt változtatott és egyenesen megindultak a fák között rejtőző hajó irányába.
Folyt. köv.