|
Lorrd
Oct 9, 2012 19:41:39 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 9, 2012 19:41:39 GMT 1
Kallog leadott még egy sorozatot a hirtelen eltűnő hajó felé, mielőtt felkacagott volna. Ezek komolyan azt hiszik, elmenekülhetnek előle. A Sith Lord azonban érezte őket. Bárhol. A hiperűr korántsem a legbiztonságosabb búvóhely. Visszafordította hajóját. Épen maradt társának meglepetésében követni sem volt ideje. A lány karcolta a hajót, majd ismét megpördült a fürge elfogójával, és tüzelni kezdett. A robot vezérelte gép darabokra szakadt.
A Sith figyelmét nem kerülte el a műszerfal sipító jelzése, hogy megvannak a hipervektor koordinátái. Volt annyira büszke, hogy – tisztában lévén saját képességeivel – saját maga kockáztatta meg a bemérést. Lehunyta a szemét. Néhány pillanat múlva a sötét oldal ráakaszkodott a nyomra, ahol az imént eltűnt az idegen hajó. Remek. Kallog bekötötte magát, és az Erőre hagyatkozva,, a navikomputer segítsége nélkül a hiperűrbe ugrott.
- Pusztítsd el a kastélyt - parancsolta a komm felett lebegő droid holoképének. Az bólintott, majd megszakította az adást.
Kétségtelenül érdekesebb volna, ha képes lenne utolérni őket idebenn. Az abszurd gondolat hatására széles vigyor jelent meg az ajkain. Hátradőlt, lehunyta a szemét, és pihentető transzba esett.
|
|
|
Lorrd
Oct 22, 2012 15:33:28 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 22, 2012 15:33:28 GMT 1
- Beléptünk a hiperûrbe.. - jelentette a pilóta. - Még nem biztos, hogy végeztünk velük.. az üldözõk vezetõje tapasztalt pilótának tûnt, valószínûleg erõérzékeny.. - jegyezte meg a társa. - Elõreszólok a hiperhullámú sávon, hogy készítsenek fogadóbizottságot. - Rendben.
A pilóta bekalibrálta a speciális hiperhullámú adóvevõt, amivel a hipertéren keresztül is üzenhettek úticéljuk, a Szövetség peremvidéki erõssége felé.
- Dac-28 Dac-28, vétel...
Azzal tovább száguldottak a hipertéri folyosón, egyenesen a Mon Calamarit rejtõ Dac rendszer irányába, a Szövetség területére..
|
|
|
Lorrd
Jul 15, 2013 22:31:21 GMT 1
Post by Enz on Jul 15, 2013 22:31:21 GMT 1
Kitsune, a Jingu nevet viselõ Chiyome-osztályú lopakodó cirkáló hídjáról figyelte a bolygót. A hajó a titkosszolgálat alkalmazásában állt, õ maga pedig a közvetlenül Tong igazgató alá tartozó ügynökök egyike volt. Arcát kevesen láthatták, mivel egy szellemrókát ábrázoló fehér nagai maszkot viselt mindig. Akik részesültek a kegyben, azok vagy életük legszebb vagy legrosszabb pillanataiban estek át rajta. Az elõbbiek jóval kevesebben voltak. És persze voltak olyanok, akik az elsõben kezdték, de legszívesebben a másodikba helyezte volna õket: például az a rohadék O'Yama, aki nem átallott más nõket is az ágyába vinni, mi több állandóan sértegette. - Kapitány a hídon! - jelentette az elsõ tiszt. Kitsune megfordult. Szeme világát még gyerekként elvesztette, a bionikus mûszemek pedig sokkal jobban funkcionáltak az eredetinél, így a halvány fényben is jól ki tudta venni a kapitányt, aki a flotta kötelekébe tartozott. Kodai Mamoru volt az. Testvére, Susumu egy cirkáló elsõtisztje volt, valahol jó messzire innen. - Utasítások érkeztek a központból - közölte. Kodai nem volt az a hátsón ülõ fajta, a hajó galaktikus tesztrepülését a leggondosabban megtervezte és koordinálta. - Úgy néz ki egy harci tesztet is beiktatunk majd a programba. - Remélem nem hallgatták le - jegyezte meg Kitsune, aki maga is tisztában volt, miféle bonyodalmakkal járna ez. - Ó, hát ez sem lenne olyan komoly probléma - felelte a kapitány gondtalanul vigyorogva. - Hiszen éppen nekik fogunk segíteni. Kitsune a közelben lévõ védõhajókra pillantott, amik komótos lustasággal úszta a bolygót körülvevõ ûrben. Az új nanotechnológiás álcázópajzsok remekül vizsgáztak: nemcsak a hajó látványát, de az elektronikus rendszerek mûködését is elrejtették és elnyelték a radarsugarakat is. Se a sithek, se Serenno, se a Harmadik Birodalom nem fedezte eddig õket fel, igaz csak rövid idõszakokra repültek be mások felségterületére, elsõsorban a független területeken utaztak. - Talán szólni kéne nekik is - jelentette ki Kitsune. - Maga a teljhatalmú megbízott a hajón, nem én - vonta meg a vállát a kapitány. Érdekes, esténként a hálószoba magányában korántsem volt ennyire szemtelen. Ha O'Yama megteheti, én is - jutott eszébe, és önkéntelenül is elmosolyodott, szerencsére a maszk alatt. - Köszönöm az emlékeztetést - este megfizetsz érte, tette hozzá magában. - Álcázókat lekapcsolni, vonalat nyitni a bolygó felé.
Ahogy a semmibõl megjelent a hajó, valószínûleg sokan dörzsölték hitetlenül a szemüket vagy kaptak sietve a vészjelzõ felé. Pillanatokon belül megugrott az információforgalom a bolygó körül. Egy sietve felkapkodott egyenruhás tiszt jelent meg a híd fõképernyõjén. - Öm - igazította meg sietve egyenruháját. - Ismeretlen hajó, önök a Harmadik Birodalom területén... - Tudjuk-tudjuk - felelte Kitsune. - Itt a Nagai Császári Hírszerzés Chiyome-osztályú cirkálójának, a Jingu-nak a parancsnoka beszél. Vezetõink közötti egyezség eredményeképp érkeztünk segítõ jobbot nyújtani a vong fenyegetés ellen.
|
|
|
Lorrd
Jul 16, 2013 11:51:58 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 16, 2013 11:51:58 GMT 1
A Harmadik Birodalom fennhatósága alá tartozó csillagromboló kapitánya elfordította tekintetét a nagai flotta parancsnokának arasznyi holoképétől, és biccentett szárnysegédjének. A hadnagy néhány pillanat múlva meg is érkezett.
- Ellenőriztük, uram - jelentette. - Lord Brodrig valóban jelzett, hogy a Császárság hajókat küld a vong elleni harchoz.
Zend kapitány bólintott, és a nagai flottatiszt várakozó képmásához címezte szavait. - Rendben van. Ez esetben elfogadom a kooperációt. Kérem, tudassa, hogy mik a további szándékai, s én elirányítom önöket a Trian mellett dúló harchoz.
|
|
|
Lorrd
Jul 21, 2013 0:13:33 GMT 1
Post by Enz on Jul 21, 2013 0:13:33 GMT 1
Kitsune hálát adott a maszknak az arcán, mert nem látszott tõle furcsálló arckifejezése. Azt mondja, tudassa a további szándékait... Segíteni jöttek, mi más szándékuk lenne? Mondjuk szándékában állt részt venii az odahaza közelgõ tavaszi fesztiválok egyikén valamelyik bolygón: megivott volna egy kevés saké-t, nézelõdött volna a kirakodó árusoknál, áldoz egy füstölõt az isteneknek, és végignézte volna a tûzijátékot. Ehelyett holmi wono'gu-kal kellett szórakoznia egy ismeretlen rendszerben... - Szándékunkban áll harcolni - jelentette ki komoly képpel Kodai kapitány. megtörve a hallgatást. - Méghozzá minél hamarabb. - Átküldjük a koordinátákat - mondta Zend kapitány, és intett az embereinek, hogy tegyenek így. - Néhány kísérõhajót is adunk magunk mellé. - Csak ne legyenek útban - közölte Kitsune szárazon. A Jingu és még néhány helyi hajó alakzatba álltak, majd megindultak a Trian rendszer felé.
|
|
|
Lorrd
Mar 5, 2015 20:12:07 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Mar 5, 2015 20:12:07 GMT 1
A xi charri szlúp, amit a Jedik kölcsönöztek, meglepően tágas belső térrel rendelkezett. Külső ránézésre inkább hasonlított egy jól megtermett zuccalégyhez, mint három személynek helyet adó csillaghajóra. A középső modulban helyezkedett el a pilótafülke és az utastér többi része, afféle lapos, sima dárdahegyként, amiből két vízszintes vezérsík nyúlt bal és jobb irányba. Clighal nem volt nagy szakértője az űrutazásnak, de abban igazat adott a mellette pilótáskodó Smordre mesternek, hogy ha választani kell a sebesség és a feltűnésmentesség között, jelen esetben inkább az előbbire kellett támaszkodniuk. A szlúp pedig tökéletesen megfelelt a céljaiknak.
A mon calamari Jedi meditációs pózban várakozott, és igyekezett megmerítkezni az előttük zöldellő, egyre közeledő bolygó felől áramló természeti energiákban. Egyszerű köpenyének hagyományos sárgásbarna színe élesebbé vált, amint megtelt elektromos töltettel, amikor a gyógyító véletlenül az egyik panelhez érintette a csuklóját. Akaratlanul is átadta az életerejét – rendszerint élőlényeknek -, és ez volt az ő valódi képessége.
Clighal szemében megvillant Smordre mester sziluettje, amint a Jedi moccant egyet. Smordre szokásos tejfehér köpenye a fél vállán átvetve nyugodott, és láthatóvá vált a ruházat belső felébe erősített sétapálcája – Clighal tudta, hogy a mester a bot markolatában rejtegeti a fénykardját. Kiváló elmére vallott – így a Jedinek nem kellett elrejtenie a fegyverét, ha inkognitóban utazott, ráadásul senki sem leplezte le első látásra, hogy a Rend tagja – a Jediket nem mindenki szerette, így Smordre titokban tarthatta az identitását.
Az arca legalább olyan fehér volt, mint a köpenye, és Clighal tudta, hogy nem ez a Jedi mester bőrének természetes színe. Smordre gyarkan használt sminket, talán hogy elfedje arcának ráncait, vagy talán valamiféle lorrdi rituális szokás szerint. Messziről nézve talán egy fehér hollónak tűnt, habár Clighal nem tudta, mit akar kifejezni ezzel mestertársa. Dehát ahogy a mondás tartja, ahány faj, annyi szokás.
- Megfordítottam a szárnyakat – szólalt meg Rikki Sen. A fiatal padawan a fülke hátsó terminálja mellett tevékenykedett. A szlúp vezérsíklapjai függőleges helyzetbe fordultak, hogy az atmoszférába való belépéskor lassítsák a meredek szögben zuhanó hajót, aminek a navikomputere szentül meg volt győződve, hogy a halálos iramban való landolás a legtökéletesebb megoldás. Clighal elgondolkozott rajta, hogy a vízszintes egyensúlyozás ezáltal elveszik, így a szlúp feláldozza a manőverezhetőségét a gyors megérkezés érdekében. Ekkor az is eszébe jutott, hogy a xi charrik talán szó szerint értik a villámgyors sebességet.
- Ne aggódj, mester – szólt derűsen Smordre, megérezve társa hirtelen támadt kételyeit. – Ezer méteres magasságban a szárnyak automatikusan visszaállnak az eredeti állpotukba. Amikor kormányozni kell, lesz kormányzás.
- Utaztál már ezzel a típussal? – kérdezte Clighal.
- Ismerem a xi charri gépészetet – vont vállat Smordre. – A Régi Köztársaság idején a mesteremnek akadt egy kis dolga vele. Ó!
- Mi az, mester? - kapta fel a fejét Rikki.
- Ilyen hatékonyságra még én sem számítottam - mutatott Smordre az előttük elterülő leszállótelepre. A szlúp megállt a levegőben, és kereste a számára kijelölt állást. Az űrkikötő úgy nézett ki, mint valami hatalmas tányérlap, aminek a teteje tele van lyukakkal - ezek voltak a dokkolóhangárok, ahonnan az utasok eljuthattak a városközpontban elhelyezkedő, kör alakú kikötő bármelyik kijáratához.
New Shallos afféle művészbirodalom volt - de nem a nabooi Moenia jutott róla az ember eszébe. A lakók is különböztek a Naboo arisztokratikus és finomkodó polgáraitól. New Shallos maga volt a galaxisszéli dekadencia eleven megtestesülése. Minden kicsit is szabadabbelvű művész ide járt levezetni zűrös élete feszültségeit. Az itteni Vörös Szektor népszerűbb volt, mint a Nar Shaddaa-i, művészkörökben kiváltképp.
Hogy vajon miért akart pont itt találkozót szervezni a Harmadik Birodalom vezetősége, az nem volt rejtély Smordre előtt. Természetesen itt lehetett a legjobban elvegyülni két Jedinek, hiszen Szent Fa Szektor népei betöltötték a várost, és mindenki kirívónak számított. A Szent Fa stúdióiban készültek a galaxis legismertebb holofilmjei, s bár a város elzárkózott a bolygó többi tagjától, tartotta a kapcsolatát a galaxis legbefolyásosabb világaival. New Shallos valójában nem tartozott a Harmadik Birodalom fennhatósága alá, köztulajdon-státusa miatt. Itt aztán valóban nem tűnhetett fel két-három Jedi megjelenése... ahogy néhány elitkatonáé sem.
A szlúp kissé védtelennek látszott, amikor Smordre visszapillantott a jármű felé. Aztán előre fordította a fejét, és elakadt a lélegzete. Háta mögül hallotta társai aktiválódó fénykardjának jellegzetes zümmögését.
A kapualjban tucatnyi jelöletlen páncélos alak strázsált, előre szegezet fegyverekkel. Előttük ott térdeltek a Jedik kapcsolatai a Birodalommal - három halottsápadt, alsóruhára vetkőztetett férfi. A két szélső bizonyára a középső testőre volt, legalábbis Smordre úgy sejtette, hogy egy tiszttel kell találkozniuk. Illetve kellett volna, pontosította a gondolatot magában.
Ekkor a sorfal szétnyílt, és a katonák mögött egy szürke egyenruhás férfi jelent meg. Arca kemény vonásokat hordozott, és szürkülő hajjal is jóképű volt. Bal vállától egyenes, vörös csík futott végig egyenruhájának minden darabján, egészen a csizmájáig, ami Sordis emlékezete szerint még a Birodalmi Maradványban volt a tudós-tisztek megkülönböztető jelzése. Ezek a tisztek pedig a legveszélyesebbek közé tartoztak.
- Á, a tárgyalópartnerek - mosolyodott el a férfi. - Tudom, hogy nem rám számítottak üdvözlésképpen. Galak Fyyar, Egyesült Galaktikus Birodalom. Önök pedig - folytatta, mielőtt Sordis megszólalhatott volna -, bizonyára Jedik.
Sordis nem értette a gúnyos félmosolyt a másik arcán. Aztán rádöbbent, hogy a férfi nem hozzá, hanem a társaihoz beszélt. Most pedig egyenesen őt bámulta.
- Ön pedig, Smordre mester, nem az, akinek mutatja magát - mondta végül Fyyar. - Van itt valaki a Sith Birodalomból, aki szivesen vetre önre egy pillantást - azzal félreállt az útból, láthatóvá téve a mögötte álló közepes termetű, köpenyes, fekete csuklyás alakot. - Sora Nagyúr örömmel egyezett bele, hogy segít nekünk elpusztítani önt.
Sordis emlékezett a nőre még a korribani akadémiáról. Bizonyára megtetszett neki a fejére kitűzött vérdíj, vagy a Sordis kivégzéséért várt dicsőségre hajtott. Wenthar bizonyára bőven megjutalmazta volna őt...
A Sith olyan hirtelen mozdult, hogy Sordisnak nem volt ideje megszólalni sem. Vele egyidőben Fyyar katonái tüzet nyitottak a Jedikre, akik elszántan védték a feléjük záporozó lövedékeket. A lézerfegyverek azonban elkerülték Sordist, egy-egy felé tévedt lövedéket pedig a puszta kezével is vissza tudott verni.
Ekkor érkezett a nő lökése, amit ő blokkolt, aztán Sora kezeit kék villámok hagyták el. Sordis a saját markába gyűjtötte őket, és a mennyezetbe irányította. Érezte a háta mögül Clighal meglepetését, de hát Smordre mesternek voltak tapasztalatai. Sora Nagyúr hátralépett, és sóhajtott egyet. Ujjai végén bíborszínű energia játszadozott, aztán kardként előredöfte mindkét karját, hogy halálos sötét oldali sugaraival porrá zúzza Sordist. Mire a kisülések elérték volna őt, Sordis napszínű pengéje aktiválódott, és a férfi egy kétségbeesettnek tűnő taszítócsapással visszaverte az energiákat, de nem Sorára, hanem lendületből, és ezzel egyidőben a mögötte harcoló két Jedi tehetetlen zsákként hullott a padlóra.
- Ehehehehe... - örvendezett a Sith nő. - Milyen könnyű volt megölni a barátaidat. Egy egyszerű nőnek sem tudtok ellenállni... Most te következel, sith-jedi.
- Miből gondolod, hogy te voltál? - vakkantotta Sordis, és ezzel egyidőben kikapcsolta a fénykardját.
Ahogy a bíbor villámok hozzáértek a testéhez, őrjöngő energiahullám száguldott végig az erein. Sora Nagyúr vicsorgó fogakkal folyamatosan támadta őt a sötét oldal energiáival, ő pedig fokozatosan az Erő hatalmának manifesztációjává válozott. A katonák csak annyit láttak, hogy Sordis helyén csak egy nagy, fényes, rózsaszín valami pörög, és mindenki ösztönösen hátrébb húzódott. Sordis váratlanul kitört, s irtózatos erejű energia száguldott végig a helyiségen.
Sordis felnyitotta a szemét, és annyit látott, hogy a xi charri szlúp szétolvadt, a hangár pedig romokban hevert körülötte. Sora Nagyúr több darabban hevert a helyiségben. Fyyarnak és az embereinek azonban haja szála sem görbült.
Sordis feléjük fordult, és hirtelen azt tapasztalta, hogy nem érzékeli az Erőt. Nem sokat teketóriázott, nekirontott a katonáknak, akik oly kétségbeesetten igyekeztek végezni vele. Mostmár csak önmagából táplálkozhatott, és ezt a veszélyt egyik ysalamirivel futkorászó hőscincér sem fogta fel. Bár nem érezte az Erőt, tapasztalt harcos volt, és puszta kézzel roppantotta össze a hozzá legközelebb állók légcsövét. Eszeveszett rohamában arcokat tépett le, nyakcsigolyákat tört, és akkora erejű ütéseket osztogatott, hogy átütötte a katonák páncéljait, eltörte az arccsontjaikat, vagy éppen összekuszálta a belső szerveiket.
De azok csak nem fogytak. Sőt, Sordis úgy érezte, egyre többen veszik körbe őt. Hirtelen elkezdte érdekelni, hogy mit akarnak ennyire tőle. De csak egy kicsit, így nem szándékozott se elmenekülni, se feladni magát.
Tovább csonkította és gyilkolta az ellenfeleit, de közben belátta, hogy ez így mehetne a végtelenségig. Elhatározta, hogy lenyűgözi őket. Hirtelen a levegőbe szökkent, és hagyta, hogy néhány utána tévedő lézerlövedék a hátába csapódjon. Aztán ismét a földre érkezett, és elöl is bekapott néhány találatot. Mintha mi sem történt volna, átvezette az energiákat a testén, és a karjain keresztül a kezébe összpontosította őket. Az ujjait elhagyó kék villámok igencsak meglepték a támadóit, ő pedig a zavarodottságukat kihasználva kiugrott az egyik őrizetlenül maradt oldalajtón.
Ahol két mandalori fejvadász állta el az útját. Sordis lehunyta a szemét, ép kezének ujjaival bonyolult mintázatokat rajzolt a két harcos szeme elé, akik a sisakjukhoz kaptak, és agonizálva a földre zuhantak. Életben voltak, azonban a látomásaik életük végéig kísérteni fogják őket.
Sordis megfordult, és ekkor hat kábítólövedék csapódott a hátába. Visszafordult, hogy megszabaduljon új ellenségeitől, ám ekkor valaki úgy tarkón teremtette, hogy megtántorodott. A második ütéstől elszédült, a harmadik után pedig éles kiáltás szökött elő belőle, aztán minden elsötétült.
|
|
|
Lorrd
Aug 5, 2015 15:54:48 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 5, 2015 15:54:48 GMT 1
Kedves Naplóm!
Ma új helyőrség érkezett a városba. Remélem, kedvesebbek lesznek, mint az SS fekete egyenruhásai. Nevelőapa azt mondja, hogy valószínűleg nem, de hát nevelőapa mindig olyan pesszmi... pesszpi.. na, hogy mondják, szóval olyan borúlátó.
Este meglátogattam Seiter bácsit. Szokás szerint a hátsó ablakon szöktem ki, és kitámasztottam a fedelet a hátizsákommal. Seiter bácsi történetei sokkal izgalmasabbak, mint a házi feladat. Mindig a Fuvarosok utcájában, a Lerobbant Csatasárkány hátsó udvarán üldögél, és mesél azokról az időkről amikor a nagyurakat szolgálta csempészként és pilótaként. Nevelőapa szerint Seiter bácsit nem kell komolyan venni, mert megrögzött hazudozó, de szerintem mindez megtörtént vele.
Nevelőapa azt is mondta, hogy állítólag a Köztársaság békét köt a Yuuzhan Vonggal. Remélem, ha így lesz, akkor a Yuuzhan Vong megengedi, hogy papa, mama, és a testvéreim hazajöhessenek. Jó itt nevelőapánál, de nem szeretem a Lorrdot. Túlságosan esős és meleg, legalább is itt, Rakkar-városban, ahol mi élünk. Hiányoznak a testvéreim, és hiányzik a Triaan is. Nevelőapa azt mondja, próbáljam meg elfelejteni, és játsszak inkább a többi gyerekkel a városban, de én nem szeretem őket. Különösen azt nem szeretem, amikor csíkosbundásnak, vagy togoriainak csúfolnak. Hiába mondom, hogy én triaani vagyok, nem értik. És akkor mérges leszek, és akkor rájuk borul az asztal mindig az iskolában. Véletlenül. De utána is csúfolnak tovább.
Seiter bácsit bezzeg szeretem. Ő nem csúfol, csak mindig mondja nekem, hogy ne borítsam fel az italát, amikor izgalmas részhez ér a meséjében. Pedig én nem is csinálok semmit.
Remélem, holnap láthatom az újonnan érkezett katona bácsikat, és kedvesek lesznek velem. Talán még abban is segítenek, hogy egyszer elutazhassak innen, a Lorrdról?
Most befejezem, jó éjszakát, kedves naplóm.
Aláírás:
Anef Rank
A triaani menekült kislány, akit – hasonlóan sok ezer és ezer, a Yuuzhan Vong határvidéki rajtaütései során elárvult kisgyerekhez – a Corporate-szektor belső rendszereiben telepítettek le nevelőszülőknél, rátenyerelt a holopad „mentés” gombjára, és magára húzta a takarót. Szerette ezt a naplót, mindent elmesélhetett neki... különösen a végén a másnapra vonatkozó kívánságot. Néha az volt az érzése, hogy bármit kíván ilyenkor, másnap valóra válik.
...
Rakkar-várostól jó pár órányi suhanó-útra, Lorrd központi űrkikötőjében egy hatalmas, robosztus, EGB-jelzésű csapatszállító landolt, amelyikből azonnal megkezdték a kirakodást. A Bonadan és az Etti mellett a Ziost egyes alacsonyabb rendű és rangú hivatalai az Ammuudra és a Lorrdra költöztek. A szállítóból kiáramló tehersiklók hosszú sorát két páncélozott Chariot követte… az egyik a kormányzósági palota és az SS központja felé kanyarodott, nyomában egy rohamosztagos transzporttal, a másik azonban levált a konvojtól, és a kikötőt övező hegyek felé vette az irányt.
- Micsoda koszfészek. – fintorodott el az SS-palota felé haladó Chariot hátsó ülésén Vul Isen.
- Annak idején fontos Sith központ volt itt. – jegyezte meg a mellette ülő Eichmann, aki maga is finom porszűrő kendőt tartott az arca elé, dacára annak, hogy a Chariot ablakai zárva voltak. – Itt nagyszerűen tesztelhetjük a hipotézist, hogy a történelmi időszakokra visszanyúló Erőhasználó szekták jelenlétének mekkora hatása van az általános populációra.
- A húsz százalékos érték szerintem akkor is nagyon bátor becslés. – játszadozott az adattábláján Vul Isen, miközben üreges szemével kibámult az ablakon. – Akkor nagyon sok transzportra lenne szükségünk.
- A ziosti költözést és az első utánpótlási csomagokat szállító bárkák gyakorlatilag üresen mennének vissza, amíg nincsenek meg a kereskedelmi megállapodások a nagyvállalatokkal. – vont vállat a chiss igazgató. – Nyilván nem lesz módunk első osztályon utaztatni senki sem…
- De nem hiszem, hogy ez bárkit is zavarna. – mosolygott Vul Isen vérszomjasan. – Vissza kell tartanunk a megfelelő transzportokat. Minél gyorsabban tudjuk lebonyolítani a transzfert, annál egyszerűbb lesz a hátramaradó lakosság tájékoztatása.
- Ó igen, kedves kolléga... - biccentett Eichmann - El kell kerülnünk a félreértéseket, igen, igen.
...
A másik Chariot egy tucat fekete páncélos felderítő robogós kíséretében folytatta az útját a hegyek között, amíg el nem értek a hajdani sith kastély hatalmas építményéhez. A lefékező páncélozott siklóból egy rohampáncélos nő lépett elő, vállán a polneyeiak jelvényével, akit egy kék egyenruhás, a Különleges Műveleti Erők spectech szárnyának váll-lapjait viselő férfi követett. A harmadik utas különös látványt nyújtott – fejét és végtagjait bőrből és fémből készült gömbök fedték, amelyek lilásan vibráltak, nőies vonalú teste pedig egy fekete, gumis ruhába volt bújtatva, amelyet át- meg átszőttek azok az erekhez hasonló vékony gumicsövek, amelyekben valamiféle sárgás folyadék kavargott. Az ysalamiri-ruhát, ahogyan a polneyeiak nevezték, kifejezetten Erőérzékenyek tartós, Erő előli blokkolására fejlesztették ki, az apró, sárga hüllőkből kinyert genetikai anyag, és az erőhasználók fogva tartására tradicionálisan használt elektromos bilincsek kombinálásával.
A fogoly kísérője, egy hatalmas, kék pikkelyes Ssi-ru nagyot lódított a nőn, miközben felpattintotta a fejét fedő páncélozott, a kilátást akadályozó sisak arcrostélyát.
- Megöllek... megöllek titeket... mindannyiótokat... - suttogta véreres, zavaros szemekkel Darth Kallog, ahogyan hunyorogni kezdett. Már hosszú napok óta nem látott fényt, amióta a Magban lévő EGB létesítményben lehámozták a Ssi-ru beágyazó-berendezésről, ami folyamatosan szívta az életerejét, és ráerőltették ezt a rettenetes szkafandert, amitől süket és vak lett, nem csak az Erőben, de hagyományosan is. Dezorientált volt, szédült, és újabban elkezdett össze-vissza beszélni.
A koncentráció javítása érdekében a fekete páncélos Cybil puskatussal arcba vágta. Kallog vér- és fogdarabokat köpdösött a földre.
- Nem látom be, ettől miért lesz együttműködőbb. – vonta meg a vállát Aranji elfintorodva, akinek kevésbé volt ínyére az ilyesfajta bánásmód. Legalábbis testközelből, vér- és hangszigetelt plexi páncélüveg nélkül mindenképpen.
- Azért, mert ha nem működik együtt, akkor Fwell’shar doktor visszaviszi őt a beágyazó-kamrába, és ott rohadhat évszázadokig, vagy ameddig a midi-chlorianjai bírják. – nevetett fel a polneyei kommandós nő. – A többi meg mondjuk úgy, szükséges velejáró.
- Az lesz a szükséges velejáró, amikor elvágom a torkod, te klón ribanc... - sziszegte Kallog, de a ruha által generált erőtér a törzséhez szorította végtagjait, így nem mozdulhatott. A mellette álló Ssi-ru pedig távirányítójával gondoskodott arról, hogy olykor-olykor egy-egy elektromos lökést futtasson végig Kallog testén, elvéve a kedvét az egyéb jellegű próbálkozásoktól.
- Hisztizz csak, te sith kurva. – mosolyodott el Cybil. – Öröm nézni.
- Haladjunk. – lépett előre Aranji a sith kastély beomlott bejáratára pillantva, majd Kalloghoz fordult. – Az együttműködésedre van szükségünk, hogy bejussunk a kastélyba. Úgy tudjuk, jártál már odabent. Segíts nekünk, és enyhítünk a szenvedéseden.
|
|
|
Lorrd
Aug 20, 2015 11:45:25 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Aug 20, 2015 11:45:25 GMT 1
- Ne próbálgass engem, kutya – köpte a szavakat Kallog, mire újabb elektromos löketet, valamint egy ütést kapott a puskatussal. Amikor a szája megtisztult a vértől, újra összecsukta azt.
- Együtt fogsz működni, megértetted? – emelte fel a fegyverét megint Cybil, de Aranji elhúzta a nő karját.
- Ha félig agyonveri, nem fog emlékezni arra, amit tud – figyelmeztette a klónt. – Szerintem...
- Az Erő megadhatja neked mindazt, amire csak vágysz – szólt hirtelen Kallog félig öntudatlan állapotban. Hiába, még a legtapasztaltabb mesterek alatt tanult Sith lovagokat is nehezen érintette, ha nem érezhették az Erőt. – A becsület egy olyan gyengeség, ami meggátol a célod elérésében. Soha nem szabad közelharcba bocsátkozni egy nálad nagyobb termetű lénnyel. A Dun Möch egyik lényege, hogy összezavard az ellenfeledet.
Cybil megütődve bámult rá.
- Látja? – lépett közelebb a Sithhez Aranji. – Az agyi neuronok kezdik beszüntetni a kommunikációt egymással. Nem sokáig marad még értelmes. Aligha van már pár napnál több időnk...
- Van valami rejtett csapda, vagy efféle? – hajolt Kallog füléhez Cybil, miközben a Sith nő mindvégig fújta a mondanivalóját. Ha nem jön helyre azonnal, a klón megfontolta, hogy talán leüti. Tierce úgyis ellátta őket a kastélyba való bejutás módszereivel...
- Jobb ötletem van – tolta félre Aranji a nőt. – Ki kell használnunk, amíg ilyen állapotban van.
Közelebb intette a Ssi-ru kísérőt, és közvetlenül Kallog mellé állította, és még gyámoltalanabbá tette a nőt egykét áramütéssel. Erre amaz elhallgatott.
- Kallog Nagyúr – hajolt végül a Sith füléhez. – Sordis Nagyúr odabent várja. Kérem, ne várakoztassuk meg... Nem lenne bölcs.
- Nem vagy... te nem vagy a szolgánk – nyögte Kallog, mire kapott egy újabb adag elektromosságot.
Aranji letérdelt elé, úgy rimánkodott.
- Kérem, Nagyúr, jöjjön már. Ha nem engedelmeskedik neki, az az én halálomat is jelentheti! Kérem!
Kallog először nem reagált, aztán zavarodottan lépett egyet előre. Aranji biztatta, mire a Sith elindult, és beütötte a belépőkódot. Amikor a titkos bejárat feltárult, úgy tűnt teljesen magánál van. Aranji persze látta a kijelzőin, hogy ez korántsincs így.
- Jöjjön, Hulas parancsnok – mondta Kallog a meglepődött Ssi-runak. – Amíg csak maga és én vagyunk, a mesterem nem fog bántani.
Aranji pedig küldött egy "na mit mondtam" pillantást Cybil felé, miközben elindultak befelé.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Aug 26, 2015 16:13:01 GMT 1
Kedves Naplóm!
Ma nagyon sok-sok doktor néni és bácsi érkezett az iskolába, amelyet nekünk, menekült gyerekeknek tartanak fent. Nevelőapa azt mondja, azért kell külön iskolába járnunk, mint a többi lorrdi gyereknek, mert mi sokfelől jöttünk, és nem tudunk integrálni... vagy integetni? Mármint együtt játszani a többi lorrdi gyerekkel, úgy értem.
Pedig a lorrdi gyerekek rendesek. Van például szemben egy nagy szemű kubaz kisfiú, aki mindig nézeget és integet, ha kimegyek nevelőapa lakásából az udvarra. Szerintem legalábbis kisfiú, bár állítólag ezt a kubazoknál sosem lehet tudni. Megkérdeztem erről Seiter bácsit is, de ő meg azt mondta, hogy ne bízzak a kubazokban, mert csak mindig mindenbe beleütik azt a hosszú orrukat.
Én nem hiszek neki, bár néha tényleg az az érzésem, mintha én lennék a kubaz kisfiú, aki figyelni szokott. Olyan kíváncsinak érzem magam olyankor...
Szóval visszatérve a doktor nénikre és bácsikra, Kedves Naplóm, nagyon furcsák voltak ám. Nem az SS fekete ruháját viselték, hanem égszínkéket, és egy kör alakú jelvényen ülő sas volt a vállukon... vagy hogy is hívták azt a madarat ott? Mindenhol megmértek és megvizsgáltak engem és az osztálytársaimat is, aztán az utolsó asztalnál volt egy magas, szőke bácsi, aki egy nagy, kézi számítógéppel hadonászott előttem, ami össze-vissza villogott. Nagyon büszke voltam magamra, mert a többieknek nem villogott ám így, biztosan azért villog így, mert én egészséges vagyok, hiszen minden reggel dupla adag palli-gyümölcsöt eszem! Seiter bácsi azt mondja, egészségesek..
De utána nagyon megijedtem, mert engem, meg három másik egészséges fiút és lányt más osztályokból elvittek bemutatni egy ijesztő bácsinak... kedves hangja volt, de olyan feje, mint egy koponya, és nem volt szeme sem, csak lyukak a szemei helyén... még most is őt látom, ha becsukom a szemem. Megérintette a vállamat, és azt mondta, hogy különleges vagyok, de így is féltem tőle. Azt hiszem, Izen doktor bácsinak hívták, vagy ilyesmi. Megkérdezte, hol lakom, és vannak-e barátaim, nekem mégis rossz érzésem volt. Vajon miért? Talán el kellene mesélnem Seiter bácsinak ezt is...
És van még valami, Kedves Naplóm, amit alig merek leírni. A tegnap esti hírekben azt mondták, hogy a Yuuzhan Vong békét kötött a Köztársasággal, és mindenki, akit elvittek, hazajöhet! Nagyon megörültem... de aztán azt is mondták a híradóban, hogy ez nem igaz, és csak így akarnak kémeket küldeni hozzánk a jedik. Nevelőapa azt mondta, hogy az egész hülyeség, de én azért remélem, hogy mégis hazajöhetnek a szüleim és a testvéreim... ki tudja, talán én is hazamehetek a Triaanra?
De jó lenne... azt hiszem, ma este ezt fogom kívánni. Hogy végre elutazhassak, igazából. Eddig minden kívánságom teljesült, csak türelmesnek kellett lenni, nem igaz, Kedves Naplóm?
Jó éjszakát!
Aláírás:
Anef Rank
Aranji határozott léptekkel haladt előre a járatban, amelybe beléptek, bár gondja volt rá, hogy a mellette érkező Ssi-ru mindig egy lépéssel előbb terelje előtte Kallogot. A sith nő most láthatóan összefüggően magyarázott valamit saját magának arról, hogy a mestert nem lehet megvárakoztatni, de ettől még nem lett több értelme az egésznek. Cybil néhány lépés távolságban lemaradva biztosította a hátukat, és rögzítette a kezében lévő érzékelő adatait. Az Erő-mérő berendezés egyértelműen a sötét oldali energiák erősödését jelezte, Cybil pedig idegesen állítgatta sajt páncéljának védőmechanizmusait. Bizonyos mennyiségű ysalamiri-kivonatot a saját páncélja is tartalmazott, de messze nem annyit és nem olyan erőset, mint Kallogé.
Kallog végül megállt egy lezárt ajtó előtt.
- Sordis nagyúr odabent vár minket. – jelentette ki. – Szolgák, ti itt maradtok! Csak én és a parancsnok járulhatunk a Nagyúr elé!
- Ahogy parancsolod, úrnőm! – hajtotta meg magát ismét a játék kedvéért Aranji, hátrébb húzódva. A Ssi-ru finoman meglökte Kallogot, mire az egyik kezét a lezárt ajtó felé irányította... és természetesen nem történt semmi, hiszen Kallog képességeit blokkolta az ysalamiri-szkafander.
A Ssi-ru leolvasta a szkafander jeleit, és pikkelyes kezével Aranji felé mutatta az adatokat, aki beütötte azokat saját ZsebVaderébe, az apró Erő-lökések generálására alkalmas berendezésbe.
Kallog arcán izzadtságcseppek jelentek meg, miközben továbbra is az ajtó kinyitásával próbálkozott.
- Nem... nem megy...
Aranji megnyomta a ZsebVader aktiváló gombját, a Kallogéval egyező sötét löketet küldve az ajtó megfelelő pontjára, ami megcsikordult, és feltárult.
- Látja, Hulas parancsnok? – fordult a Ssi-ruhoz Kallog elmosolyodva, mintegy magát nyugtatva. – Semmi gond.
A Ssi-ru füttyentett, és belökdöste Kallogot a terembe, miközben Aranji feljegyezte magának, hogy utána kell néznie ennek a Hulas parancsnoknak.
- Na mi lesz, tényleg a pikkelyesre hagyjuk az egészet? – lépett mellé Cybil várakozóan a járat felé intve.
- Dehogy is. – rázta meg a fejét Aranji. – Csak maradjunk le egy kicsit. És tartsd a fegyvered a nőn.
Kisvártatva követték Kallogot és a Hulas parancsnokká átminősült Fwell’shart a terembe...
|
|
|
Lorrd
Sept 23, 2015 8:52:35 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 23, 2015 8:52:35 GMT 1
...ahol két fekete csuklyás alak várta őket. Az Erőmérő egyértelműen a sötét oldalt jelezte, de mutatója nem állapodott meg egyetlen ponton. Fwell’shar azonnal a két alakra szegezte a fegyverét, Cybil szintúgy. Az eddig a polneye-i mellett baktató Aranji doktor pedig a falnak lapulva figyelte a kibontakozó jelenetet. Darth Kallog pedig, nos, ő továbbra is magabiztosan haladt a kerek szoba közepe felé. - Kallog Nagyúr – hajolt meg a két csuklyás szinte egyszerre. - Fent van? – förmedt rájuk barátságtalanul a Sith nő. - Igen – bólintott az alacsonyabbik férfi. – Nagyúr, amennyiben nem gond, bemutatja a vendégeinket...? - Sordis Nagyúr személyes megbízottjai vagyunk – vágott közbe Cybil, mielőtt még Kallog Hulas parancsnokként mutatta volna be a Ssi-ru barátjukat. Remélte, hogy a nőnél alacsonyabb rangú alakokkal állnak szemben, akik inkább voltak az alattvalói, mint nem az alattvalói. – Különleges küldetésben járunk – folytatta pattogósan. – El fogjátok felejteni, hogy láttatok minket, különben a Nagyúr bosszúja utolér. Jól tudjátok, mi vár rátok, ha keresztezitek az útját! Ráadásul nem várakoztathatjuk meg Lord Sordist, nem szeret várni.... igaz, Kallog? - Nem szeret várni, bizony nem – bólogatott beletörődve a Sith nő. Cybil nagyon remélte, hogy nem tér hirtelen magához. Ha elektrosokk terápiában kellene részesítenie, az azonnal lebuktatná őket, és neki nem volt kedve Sith őrökhöz, vagy Sith csapdákhoz. Erre nem kerülhetett sor. A hely kitakarítása nem ennek az egységnek a feladata volt... – Maga nagyon kíváncsi természetű, Szolga Egy – szidta Kallog az alacsonyabbik csuklyást. - Sajnálom, asszonyom, uraim – hajolt mélyen a föld felé amaz. – Kérem, fáradjanak a felső toronyba! Természetesen nem állunk az útjukba. Ott megtalálják Hu... - Sordist – vágott közbe Cybil ismét. Kallog nem zökkenhetett ki a téveszméiből. – Akarom mondani, Sordis Nagyúr vár majd minket a küldetésünkkel, ezért sietünk. Mozgás! - Folytassák csak a Sötét Nagyúr által önökre bízott feladatot – biztatta őket Szolga Kettő, és félrehúzódott az útból. Társa követte a példáját. Cybil, Fwell’shar, Aranji és Kallog pedig átléptek a következő helyiségbe vezető összekötő folyosóra. - Milyen szép az új ruhája, Lord Kallog. Szolga Kettő hangja szólt utánuk, de mire bármelyikük is válaszolhatott volna, az ajtó behúzódott mögöttük. Aranji újból beszédbe elegyedett a Sith nővel, aki rövidesen elkezdte gyűlölettel méregetni őt, és következetesen Mordeisnek szólítani. Hulas parancsnok, azaz Fwell’shar jobbnak látta közbelépni, ezért ő állt a menet élére Kallog mellé, aki továbbra is gyanakodva figyelte Aranji doktor minden mozdulatát. Szolga Egy megvakarta az állát, és a távozó jövevények után pillantott. - Valami rendellenességet érzékelek az Erőben – mormolta maga elé. - Te is felfigyeltél rá? – kérdezte a társa. - Felfigyelni? Mire? Nem volt semmi, amire felfigyelhettünk volna. Nem volt semmi érzékelnivaló. - És épp ez a probléma, kolléga – Szolga Kettő megvakarta az orrát. – Darth Kallog nagy hatalmú tanítvány volt valaha. Egyszer már megtámadták ezt a helyet, ő pedig üldözőbe vette a támadókat. De akkor még volt benne valami. A sötét oldal! Vajon hová lett? Szolga Egy ökölbe szorította a kezét. - Ysalamirik! De... egyet sem láttam náluk. - A ruhaa – fejtette ki komótosan elnyújtva Szolga Kettő. - Küldjünk utánuk néhány HK egységet? - Ne. Van egy jobb ötletem. Előbb derítsük ki, hogy mi folyik itt! Aranji és Cybil, valamint az előttük haladó Sith nő és Fwell’shar keresztülhaladtak egy festményekkel telezsúfolt galérián. A földön szétszaggatott, vagy félig használatba vett, vagy teljesen használatlan vásznak és átlátszó üvegek sorakoztak. Ezekben a különös formájú tartókban a legkülönfélébb festékanyagok és a legfurcsább színek voltak, amiket Cybil élete során valaha is látott. Aranji doktor engedett tudósi kíváncsiságának, és megvizsgálta az egyik üvegtégely tartalmát. A polneye-i kommandós még nem látott olyan apró és finom mérőműszereket, amiket Aranji mindenhová magával cipelt. Most pedig használatba vette őket. Végül az összes tartót alaposabban megvizsgálva felállt, és a társaihoz fordult. - Vér – állapította meg. – Méghozzá értelmes teremtmények vére. - Sordis Nagyúr nagy festő – jelentette ki Kallog, hátrapillantva a válla fölött. A következő ajtó ugyanis szintén nem nyílt ki a puszta akaratától. – A vért nem lehet sokáig tartósítani, de megvannak erre is a módszerek. Abban az edényben például egy Glee vére van... nagyon nehéz volt beszerezni... fene ebbe az ajtóba! Hulas parancsnok, mondja, mi a probléma? A zár... a kilincs... nem értem... A ZsebVader megismételt műveletének hatására Kallog örömmel konstatálta, hogy az előbb bizonyára csak technikai üzemzavar léphetett fel. „Hulas”pedig utána lépett a szűkös, felfelé vezető járatba. Ahogy tovább haladtak, egyre meredekebb lett a kaptató, és a folyosó fémes falai is formátlanabbá váltak. Egy idő után elérték azt a helyet, ahol a mesterséges építmény egybeért a szikla belső anyagával, és a járat egyre inkább barlanggá változott, ahogy még feljebb haladtak benne. Végül egy, a lentihez hasonlatos palotában találták magukat. Annyi volt a különbség, hogy itt nem volt se fém, se műanyag, csupán a szikla lehető legegyenesebbre csiszolt falai, és az azokba vájt, elzáratlan bejáratok a különböző helyiségekbe. - Mintha egyre éberebb lenne – súgta Cybil a doktornak, amikor a barlangrendszer világítása is megszűnt, és fáklyákat kellett kiemelniük az oldalfal mélyedéseiből, hogy megvilágíthassák az utat. – Nem gondolja, hogy célszerű lenne ismét fegyelmezni? - Megláthatnak – fojtotta le a hangját Aranji is, és az egyik sötétbe vesző sarok mögé mutatott. Aminek a felső végében meg-megcsillant valami. Egy megfigyelőkamera volt az. – Úgysem tudná használni a hatalmát, legfeljebb elküldene minket a pokolba. Félek, hogy egy következő áramütés esetén meg is halhat ebben az állapotában. - Hmpf – adott hangot véleményének a polneye-i nő. És a következő pillanatban eltűnt a lábuk alól a padló. No nem szakadt be, vagy ilyesmi, csupán egy álcázott ajtó húzódott el, mire a társaság egy jobban megvilágított szobába érkezett. A plafon összezárult, és a zsilip kattanásával egyidejűleg a helyiség bejárata is felnyílt. Cybil és a Ssi-ru azonnal a belépőkre irányozták a fegyvereiket. Aranji is előkapta sugárpisztolyát, de azért Kallog mögé bújt, és a Sith mellett előrecélozva tartotta a fegyverét. - Elnézést – tárta szét a karjait a belépő Szolga Egy. – De errefelé így bánunk a birtokháborítókkal. - Mi Sordis Nagyúr becses vendégei vagyunk – vágott vissza Cybil. – Ezért pedig meg fogtok bűnhődni! - Mit képzelsz, Szolga Egy? – förmedt rá Kallog is, felemelve a két karját, hogy villámokat zúdítson a férfira. Ujjai végéből azonban semmi sem tört elő. – Én... nem értem... az erőm... MOCSKOS FÉRGEK! – kiáltotta, amikor hirtelenjében magához tért. Azonban nem jelenthetett ártalmat senkire sem. - Ezt keresi? – emelt fel egy apró tárgyat Szolga Egy, mire Cybil idegesen pillantotta meg a kezében a saját elekro-távirányítóját. - Felszólítom, hogy távozzon – mondta a férfinak. – Különben én és jól megtermett barátom kénytelenek leszünk kellemetlenségeket okozni. Fwell’shar helyeslően felmordult. Szolga Egy most előretartotta a kezeit, és lilás energiák kezdtek játszadozni az ujjai körül. - Nem, hölgyem – mondta. – Most önök fognak mindenestől... elpárologni. Éles sistergés, és egy nagy, olvadt lyuk jelent meg a mellkasán. Szolga Egy meglepődött tekintettel olvadt apró masszává a paldón. Feje fölött egy beépített, füstölgő végű löveggel. A plafonágyú ezután Cybilék felé fordult. - Kérem, nézzék el ezt a kis kellemetlenséget – hallatszott egy idegen hang valamelyik hangszóróból. – Biztosíthatom, ezentúl nem zavarja meg semmi önöket. A turbolifteket két szinttel feljebb találják, jöjjenek a legfelsőbb toronyba! Az útjuk ezúttal nyugodalmas lesz. Így tettek, és egy újabb, ám ezúttal valamivel vastagabb ajtó előtt találták magukat. Itt már minden mesterségesen volt kiépítve, csakúgy, ahogy az alsóbb szinteken. Ahogy beléptek, egy kisebb méretű, ablaktalan parancsnoki központban találták magukat. A falak feketék voltak, és egy test összeaszott maradványai hevertek az egyik oszlop mellett a sarokban. Középen széles lapú, kerek vezérlőasztal terült el. - Ronda volt az a Jedi – nevette el magát az újból kelekótyává vált Kallog, a tetem maradványaira mutatva. – Könnyedén elbántam vele. - Akárcsak veled tették ezek a nagyszerű teremtések, Sith – lépett be a szemközti átjáróból egy őszülő hajú, de fiatalos arcú, középkorú férfi. Fekete tiszti egyenruhája fölé terített ballonkabátja a bokáját verdeste, és rangjelzésekkel ellátott ujjai üresen lógtak. A férfi keresztbe tett karral állt. - Hulas parancsnok? – kérdezte Aranji doktor. - Tábornok – helyesbített Hulas. – Az Első Rend egyik katonai vezetője vagyok. Jelen esetben ennek a helynek a parancsnoka, igen. Üdvözlöm önöket, valamennyiüket. Az egyik titkos bázisunkon tartózkodnak. - Egy Sordis nevű Sith Nagyúr, illetve Jedi mester adta át a hely koordinátáit – mondta neki az élre lépve Cybil. – A belépőkódjaink is tőle származnak, és az engedélyünk, hogy átvegyük a bázist. - Az udvariasságot hol hagyták, kedvesem? – mosolyodott el sokat tudón Hulas. - Az Egyesült Galaktikus Birodalom felderítői vagyunk – tisztázta gyorsan Aranji doktor. – Ahogy azt ön bizonyára már tudja, a kint leselkedő kamerák és őrök alapján ítélve... Alighogy ezt kimondta, fehér páncélos rohamosztagosok léptek a helyiségbe. Kísértetiesen emlékeztettek a régi Birodalom katonáira, csupán az volt a különbség, hogy valamivel hozzáértőbbnek tűntek, és a páncéljuk dizájnjában feltűnt némi változás. - Természetesen tudom, hogy kik önök, és honnan jöttek, Aranji doktor – komolyodott el Hulas tábornok. – Sordis Nagyúr mindenről tájékoztatott. Az előbbi kis malőr azért fordulhatott elő, mert én magam is most érkeztem vissza a bázisra. Azért jöttem ide, hogy átadjam önöknek a komplexumot, és figyelmeztessem önöket a hely csapdáira. Továbbá, hogy bemutatkozzam, mint a Lord Sordis és az EGB közötti új kapcsolattartójuk.
|
|
|
Lorrd
Sept 30, 2015 16:58:04 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 30, 2015 16:58:04 GMT 1
Kedves Naplóm!
Fázom, álmos vagyok, és félek, mégsem merek aludni. Az elmúlt napok nagyin ijesztőek voltak, nem is volt időm írni…
Ott kezdődött, hogy Stirlitz bácsi eltűnt. Amikor utoljára kerestem, csak azok a kék egyenruhás katonák voltak a megszokott helyén, ahol üldögélni szokott. Az egyik rám mutatott, és futni kezdtek felém, de nagyon megijedtem, úgyhogy elszaladtam. Nem tudom, miért akartak elkapni, hiszen én nem csináltam semmi rosszat. Gyorsan futottam, és arra gondoltam, bárcsak elesnének egy taligában a piacon. És képzeld, kedves naplóm, így is lett! Tényleg elestek. Utólag belegondolva nagyon furcsa volt, de akkor ez nem jutott eszembe, csak szaladtam tovább... utána nem kergettek tovább.
Aznap este nevelőapa nagyon mérges volt először, amikor elmeséltem neki, mi történt, de utána felhívta a tanár nénit az iskolában, és aggodalmas lett az arca. Azt mondta, hogy sokan betegek az iskolában, és a kék egyenruhás bácsik összegyűjtik őket, hogy valami kórházba vigyék őket. Lehet, hogy én is beteg vagyok, azt mondta, és azt is, hogy nem fogja hagyni, hogy engem is kórházba vigyenek az EGB-s bácsik. Ezt nem teljesen értettem, hiszen nem éreztem magamat betegnek... ha pedig mégis, akkor miért ne mehetnék kórházba? A szüleim mindig azt mondták, hogy ha beteg vagyok, maradjak otthon, vagy menjek orvoshoz... de hogy éppen orvoshoz menni nem szabad? Nem értettem nevelőapát... talán a doktor bácsi is megbetegedett?
Másnap nevelőapa azt is mondta, hogy egy időre vidékre megyünk, a régi nyaralójába. Egész nap otthon játszhattam és este indulhattunk csak el egy terepsiklóban, amelyiket nevelőapa egyik barátjától kért kölcsön. Még sosem mentünk ilyen gyorsan, nagyon izgalmas volt! Egyszer még versenyeztünk is fehér páncélos bácsikkal, akik robogón ültek, de mi nyertünk. Ujjongtam és tapsoltam, mert nevelőapa nagyon ügyesen vezetett, annak ellenére, hogy ember, már pedig az emberekről közismert, hogy nincsenek olyan jó reflexeik, mint nekünk, sőt, mint nekem. Megkérdeztem nevelőapát, hogy én is vezethetek-e, de nem engedte meg. Csak annyit mondott, hogy nem fogja megengedni, hogy engem is kórházba vigyenek, mint az osztálytársaimat...
Most itt ülök a nyaralóban. Nagyon ijesztő, mert nevelőapa bement a városba még néhány dologért, engem pedig itt hagyott bezárva. A távolban még így, éjszaka is játszanak a régi sith templom fényei... olyan rossz érzésem van, ha ránézek, nem merek ránézni...
Nevelőapa már nagyon régen nem jött vissza. Megpróbáltam aludni, becsuktam a szememet, de csak egy nagyon gonosz, kopasz nénit láttam egy furcsa ruhában, és egy bácsit, akinek nem voltak karjai... nagyon megijedtem, azóta nem is merem lehunyni a szememet... remélem, nevelőapa hamarosan visszajön, és akkor nem leszek olyan egyedül.
Jó éjszakát, Kedves Naplóm. Aludni nem fogok, csak nézni a csillagokat az ablakon át. Olyan jó lenne elutazni közéjük, de nem így, nem egyedül... nevelőapával, vagy Seiter bácsival, vagy valakivel, aki megért...
Aláírás: Anef Rank
...
- A Sordis Nagyúrtól kapott instrukciókban nem volt szó arról, hogy fogadóbizottság is lesz. – pillantott Szolga Egy füstölgő maradványaira Aranji. – Mindazonáltal köszönjük a segítségét, tábornok.
- Csak természetes. – biccentett a tiszt.
Fwell’shar egyik lábáról a másikra állt, miközben éles füttyögés közepette vette tudomásul, hogy most már hivatalosan sem ő Hulas parancsnok, pont, amikor kezdte volna magát beleélni a szerepbe.
- Az Első Rendről sem tett említést a Nagyúr. – puhatolózott tovább Aranji, végignézve a rohamosztagosokon. – Önök a Corporate-szektor egyik speciális egysége, úgy, mint az SS?
- Nem egészen. – rázta a fejét Hulas. – Mi, ha úgy tetszik, független speciális egység vagyunk, Sordis Nagyúrnak jelentünk, közvetlenül.
- Igazán érdekes. – járt tovább Aranji tekintete körbe-körbe a teremben. – De ha jól veszem ki a szavaiból, szövetségesek vagyunk, nem pedig a foglyaik, igaz?
- Természetesen. – biccentett a tábornok.
- Kitűnő. – jegyezte meg Cybil, majd az ismét egyik lábáról a másikra álló Kallog felé pillantott ellenségesen. – Remélem nem baj, hogy kicsit... lekorlátoztuk a barátnőjét. Visszaadjuk?
- Nem a barátnőm. – mosolyodott el Hulas. – És bár eredetileg semmi szükségünk nem lett volna rá, a jelenlegi állapota igencsak... érdekes. Mondjuk úgy, jóval érdekesebb, mint az eredeti.
- Szívesen megmutatom a specifikációkat. – mosolyodott el Cybil.
Szuper, gondolta Aranji, alig futunk bele valami nagy fejes megmentőbe, a kislány máris flörtölni kezd vele. De közbe szólni nem akart emiatt, mert a klón nő Tierce ezredes legbelső köréhez, legszorosabb bajtársaihoz tartozott.
- Majd ha végeztünk a belépőkódokkal. – zárta végül rövidre a bájcsevejt Aranji. – Tábornok, vethetnénk néhány pillantást az... ereklyékre?
- És miért gondolja, hogy vannak itt ereklyék, barátom? – mosolyodott el Hulas.
- Szívesen megnézünk bármi mást is. – bökte oldalba Aranjit Cybil. – Vezessen körbe minket a bázison, tábornok, ha kérhetem. – azzal könnyed lépéssel Hulas mellé siklott, még egy utolsót rúgva Kallogba. – Szívesen megismernénk a maguk Első Rendjét... közelebbről.
Aranji közel állt ahhoz, hogy arcát a kezeibe temesse és feljajduljon, de be kellett látnia, hogy Cybil módszere talán jelen körülmények között a legjobb. Ősi ereklyék helyett egy nagyon is modern biztonsági rendszerre, erőhasználó és nem erőhasználó katonákra, sőt, egy egész szervezetre bukkantak itt, amelyről korábban Sordis említést sem tett a parancsnokuknak. Adta magát, hogy minél többet megpróbáljanak megtudni erről az Első Rendről...
|
|
|
Lorrd
Oct 21, 2015 12:32:57 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 21, 2015 12:32:57 GMT 1
Hulas tábornok biccentett, és egy széles folyosóra invitálta a csapatot. Miközben az Első Rend bázisparancsnoka szótlanul haladt mellette, Cybil figyelmét nem kerülte el, hogy kisérők zárták a menetet. A négy vörösosztagos katona ugyanúgy festett vörös páncélban és sisakban, mint a régi Palpatine-féle rohamosztagosok újabb változatai. Fegyvereik azonban úgy festettek, mint valami diszkellék. A hagyományos karabélyokkal ellentétben hosszúak és vékonyak voltak, és a vörösosztagosok a hónuk alá csapva hordták őket, mint valami vibrolándzsát - bár Cybil tapasztalt szeme látta, hogy ezek bizony sugárvetők.
Cybil azon is elgondolkodott, hogy ha az Első Rend hatékony felszereltséggel rendelkezik, az EGB-nek meg kell kérdeznie magától, hogy miért nem vett észre egy ilyen jól szervezett földalatti csoportot.
Aranji pedig azt firtatta magában, hogy ez a Hulas nevezetű illettő barátságossága ellenére miért ilyen szótlan. A férfi továbbra is csendben haladt mellettük, megfelelt a kérdéseikre, bár nem árult el túl sok mindent. Mindössze csak annyit tudtak, hogy Sordis Nagyúr évekkel korábban létrehivta a szervezetet, a saját terveinek támogatása érdekében. Azonban jól látható volt, hogy az Első Rend jelentős hadianyaggal rendelkezik, ami egyre inkább aggasztotta őt. Gyanakvása a tetőfokára hágott, amikor a következő helyiségbe értek.
A széles járat végében apró erkélyféleség nyilt, ahonnan be lehetett látni az alant, több méter mélyen elterülő hatalmas csarnokot. A tökéletesen simára csiszolt sziklafalú teremben több szakasznyi vörös páncélos harcos gyakorlatozott. Több négyzetbe osztódva álltak, és teljes összhangba rendezett, egyforma mozdulatokkal mutatták be a különböző beállásokat és tisztelgésformákat. Hosszú fegyvereiket hol a hónuk alá csapták, hol pedig berogyasztott térddel célzásra emelték őket társaik vállai fölött. A szinte tapintható fegyelem láttán még Fwell’shar is kerekebbre nyitotta a szemeit.
- Látom, épp gyakorlatozás folyik - dünnyögte Aranji kissé idegesen.
- Ez a század egy különleges bevetésre készül - mosolyodott el elégedetten Hulas. - Természetesen az összes Lorrdon levő gyalogost itt készitjük fel.
- Pontosan mire készülnek ezek itt lent, ha szabad tudni? - kérdezte Cybil.
- Egy hadművelet végrehajtására. Tudja, Sordis Nagyúr nem bizza rá magát az önök kegyére. Az Első Rend biztostja az ő számára, hogy meg tudja védeni magát, ha a Tisztogatás után önök végül felmondanak neki... A hadművelet célja egy főbázis létesitése, egy bolygó megszerzése, ha úgy tetszik. A lorrdihoz hasonló támasztpontjaink vannak az Artus Prime-on, az Iridonián, és jelenleg is folyik a Dromund Kaas rendszer megszállása. Mi pedig, kedves barátaim, hamarosan elindulunk fővárost keresni... Mit gondolnak, a Commenor megfelelő lenne? Ebben megegyezhetünk, ha óhajtják. Vagy esetleg más helyszinre szavaznak? Halljam az ötleteket!
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Oct 22, 2015 16:31:10 GMT 1
Kedves Naplóm!
Napokig nem mertem írni... csak most, hogy mindenki elaludt a barakkban, és a ruhácskám zsebéből végre kihalászhatlak... csak most merek írni.
Nevelőapa nem jött vissza... a kék egyenruhás katona bácsik jöttek, betörték az ajtót, és a szemembe világítottak. Napokig nem mertem erről beszélni, nemhogy írni, úgy megijedtem. Becsuktam a szemem, és a szekrény a szobában rájuk dőlt, de aztán ez egyik valami olyasmit kiabált, hogy pozitív vagyok, és akkor... és akkor villant valami, és amikor legközelebb felébredtem, már itt voltam ebben a táborban.
Nem tudom, hol vagyunk, de szagok, az időjárás alapján szerintem még mindig a Lorrdon. A katona bácsik azóta sem mondták meg, hogy miért kellett idejönnöm. Olyan furcsa... félek is, de egyszerre kíváncsi is vagyok. Láttam ma egy furcsa idegent, nagy volt, pikkelyes, kék pikkelyei voltak, és egy nagy-nagy számítógéppel hadonászott, és mellé fütyülő hangokat adott ki.
Seiter bácsi azt mondta, hogy ne higgyek a kékeknek, se a pikkelyeseknek, se az egyenruhásoknak... azt mondták neki, hogy meg fogják gyógyítani, de nem hiszi el nekik...
Mert képzeld, kedves naplóm, találkoztam Seiter bácsival. Sokan vannak itt olyanok, mint ő, de vannak olyanok is, mint én. Azóta Seiter bácsi mellett alszom a barakkban, és nem félek... azt mondta, majd ő megvéd, és hamarosan minden jobb lesz, hazamehetünk nevelőapához...
De mikor? A táborban azt beszélik, hogy hamarosan elutazunk máshová... kicsit félek, mert mindig is el akartam jutni a csillagok közé, de nem ezekkel a katona bácsikkal... olyan csúnyák a sárga gyíkjaik. Ott vannak mindenhol, a hátukon, a barakkok tetején, és amióta idejöttünk, már megérzéseim sincsenek… lehunyom a szemem, és nem történik semmi. Kicsit ijesztő, de Seiter bácsi azt mondja, ne aggódjak, ez csak a sárga gyíkok miatt van, bár én nem értem, mi közük hozzá...
Még szerencse, hogy Téged nem vettek el tőlem, Kedves Naplóm. Mindenki tarthat magánál néhány apróságot. A kékek azt mondták, magunkkal is vihetjük a dolgainkat, de azt nem mondták, mikor és hová megyünk… kíváncsi vagyok és félek is. De Seiter bácsi majd megvéd... fáradt vagyok... sokan azt mondják, hogy nem szabadna inni abból a tápból, amit a kékek adnak, de ha egyszer nincs más, és én mindig olyan szomjas leszek, ha nem iszom meg...
Legalább meleg van... jó éjszakát, Kedves Naplóm...
Aláírás: Anef Rank
...
Nagyszerű, politika, gondolta Aranji, miközben átpörgette a fejében Hulas szavait. Hiába volt az ő kedvenc szakterülete a modern technológiák és a természetfeletti kapcsolatának keresése, ettől még pontosan értette a tábornok szavainak lényegét, amikor kendőzetlenül utalt arra, hogy szövetségesük, Sordis nagyúr bizalma az EGB-ben és vezetőiben egyáltalán nem feltétlen.
- Nos, mit gondolnak? – ismételte meg még egyszer a kérdést Hulas, miután nem kapott választ. – A Commenor jó választás lenne?
- A Commenor az ESB egyik legfontosabb katonai, és ipari központja. – mentette ki Aranjit némiképp szorult helyzetéből Cybil, a tábornok felé fordulva, továbbra is rendületlenül mosolyogva, bár úgy tűnt, ennek nincs különösebb hatása Hulasra továbbra sem. – Bár kétségtelenül kompetensnek tűnnek a katonái, tábornok, félek, az Első Rend számára még így is túl nagy falat lenne az OCP magánbirodalma.
- Stratégiai szempontból talán jobban megfelelne egy független rendszer valahol a Peremvidék alsó karéja és a jelenlegi pozíciónk között félúton, mint például a Ruusan, vagy a huttok területein túl a Kegan, vagy a Tund. – próbálta galaktikus térképészeti ismereteit felidézve felvenni Cybil gondolatának fonalát Aranji is.
- Hmm... megfontoljuk. – biccentett Hulas.
- Elnézést, tábornok. – szólt közbe Cybil, a lent gyakorlatozó harcosok felé biccentve. – Megengedné, hogy lemenjek? Szeretném kipróbálni magam.
Hulas néma bólintással nyugtázta a nő kérését, és Cybil elindult az erkélyről oldalt levezető lépcsőn.
- Figyelemre méltó nő. – jegyezte meg teljesen váratlanul Hulas, amikor egyedül maradtak Aranjival.
- Figyelemre méltó klón, és hűséges, megbízható bajtárs. – biccentett amaz. – Az egyik legjobban sikerült sorozat első példánya... közelharcban, mesterlövészként, általános kommandósként egyaránt megállja a helyét. Azt pletykálják, hogy a Lehonon párbajt vívott magával Jaina Soloval, az egyik leghatalmasabb jedivel, és döntetlen lett...
- Érdekfeszítő. – biccentett Hulas, majd hirtelen témát váltott. – Mondja csak, parancsnok, mi a véleménye a telepatákról? Tudományos szempontból.
- Telepátia, hmm... - erőltette meg az emlékezetét és a klóntartályban összegyűjtött tudása releváns szeletét Aranji. – Megmondom őszintén Önnek, tábornok, nem találkoztam még egyetlen egy telepatával sem élőben.
- De elhiszi, hogy léteznek?
- Természetesen.
- Azt tudja, miben különböznek az Erőhasználóktól? – fonta össze karjait kabátja alatt Hulas, miközben Cybilt figyelte. A nő odament az egyik kommandós négyszöghöz, tisztelgésképp homlokához emelte az egyik kezét, majd néhány szót váltott az alakzat parancsnokával. Nem sokára egyikük odadobta Cybilnek hosszú, vékony fegyverét, hárman pedig kiváltak a csapatból, és körözni kezdtek a nő körül.
- Még nem volt alkalmam egyetlen telepatát sem megvizsgálni… - ráncolta a homlokát Aranji. – De valami olyasmi lehet a különbség, hogy amíg az Erőhasználók a mindenhol jelenlévő Erőre csatlakoznak rá, mintegy meglovagolják, befolyásolják az amúgy is létező hullámokat, addig a telepaták agyhullámaikat saját maguk generálják… megfelelő kontroll mellett a hullámok mintázata hasonló lehet, sőt, közösségi kommunikációra is használhatóak egy faj egyedei között, mint ahogyan például a Yuuzhan Vong teszi, de az egyedi telepátia nagyon-nagyon ritka.
- Pontosan. – biccentett Hulas.
- Miért kérdezi, tábornok?
- Csak úgy. – vonta meg a vállát Hulas, és figyelmét ismét Cybilre összpontosította, odalent, a gyakorlótéren. A három kommandós pontos összhangban, egyszerre sújtottak felé fegyveriekkel, Cybil viszont komplex, villámgyors mozdulatokkal kitért, a kezében lévő fegyver megvillant, és először egy, majd még egy kommandós elveszítette a fegyverét. A harmadik hátralépett, megforgatva fegyverét, Cybil viszont választ sem várva előrelendült, és ledöntötte a lábáról a férfit.
A következő körben már hatan mentek rá. Fegyverek villantak, puskatus csattant páncélon, majd néhány villámgyors mozdulattal később Cybil és négy másik kommandós a földön feküdt lefegyverezve, az állva maradt kettő pedig a nő nyakának szegezte a fegyvert.
Cybil felnevetett, és elfogadva az egyik kommandós felajánlott kezét, felhúzta magát, majd vállon veregette az alakot. Azok viszonozták a gesztust, majd a nő gyors léptekkel leküzdötte az erkélyre vezető lépcsőfokokat.
- Mint már a parancsnoknak is mondtam, figyelemre méltó. – mérte végig Cybilt Hulas. A nő alig lihegett.
- Engedelmével, tábornok... - hajtotta meg magát Cybil. – Aranji parancsnoknak és Fwell’shar doktornak hamarosan távozniuk kell, de én szívesen maradnék még az Első Renddel. Ha engedélyezi, szeretnék csatlakozni az akciójukhoz. A katonáik és a felszerelésük lenyűgöző, megtiszteltetés lenne az Önök oldalán harcolni... és így fenntarthatnánk a folyamatos kapcsolatot is Önök és a Polneye között.
Hulas egy pillanatig a homlokát ráncolta, Aranji pedig magában elismeréssel adózott Cybil politikai készségeinek... a nő gyakorlatilag túszként ajánlkozott, és szavaiban talán nem is az volt a legfontosabb, hogy Cybil maradni szeretne, hanem az, hogy ő és a Ssi-ru hamarosan távoznak... ami valóban létfontosságú volt annak fényében, amit itt hallottak. Az Első Rendről megtudott információknak csak akkor volt értékük, ha tovább tudják adni őket parancsnokaiknak.
- Új névre lesz szüksége. – jelentette ki végül Hulas. – Amikor belépünk az Első Rendbe, magunk mögött hagyjuk korábbi személyiségünket.
- Ezt önre bízom, tábornok. – hunyorított játékosan Cybil. – Felőlem akár Plazma, vagy Fézer kapitánynak is nevezhet, ha akar, mindaddig, amíg kapok egyet a dekoratív rohampáncéljaik közül...
Miután Hulas erre nem válaszolt, Cybil még hozzátette:
- Aranji parancsnoknak és Fwell’shar doktornak azonban minél hamarabb el kellene jutniuk Amuudra. Számíthatnak a segítségére?
|
|
|
Lorrd
Oct 23, 2015 16:54:15 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 23, 2015 16:54:15 GMT 1
- Phasma - motyogta Hulas, aztán fennhangon is megismételte. - Phasma kapitány. Illik önre... Biztos vagyok benne, hogy kifejezetten előnyös úgy az EGB, mint az Első Rend számára ez a fajta együttműködés. Hajlandó átvenni az új egységek parancsnokságát?
- Megtisztelő, tábornok - hajtott fejet Cybil.
- A szárazföldi csapataink nem nélkülözhetnek egy megfelelően képzett rohamparancsnokot. Ugyanakkor a hatáskörébe csupán a hadsereg felszini koordinálása tartozik, ami azt jelenti, hogy néha... osztozkodnia kell a vezetői szerepen bizonyos... kellemetlen alakokkal. Legalábbis az ön számára szerintem kellemetlen társak ők.
- Olyanokra gondol, mint ők? - mutatott Szolga Egy maradványaira Cybil, azaz Phasma. - Erőhasználókra?
- Az Első Renden belül létezik egy szervezet - magyarázta Hulas -, amit mi Rin Lovagrendnek nevezünk. Ők Sordis személyes felügyelete alatt állnak, a vezetőjük egy Deadlife kódnevű illető, aki az Első Rend afféle régensének számit. Ezek a Rinek Erőhasználók, és néha felülirhatják a mi parancsnokságunkat. Erre számitania kell.
- Volna egy kérdésem - szúrta közbe Aranji, mielőtt Cybil válaszolhatott volna. - Én úgy értesültem, hogy az önök Sordis Nagyura nem túlságosan kedveli az Erőt. Ha a vezetőjük mind a Jedik, mind a Sithek elpusztitására törekszik, akkor minek kell neki egy ilyen szürke szervezet?
Hulas a férfihoz fordult, de néma maradt.
-Bizonyára érthető, hogy ezt furának találjuk - szólt Cybil. - Esetleg felmerülhet egy olyan gyanú a mi kedves Aranji doktorunk fejében, hogy Sordis arra használja az EGB-t, hogy kiirtsa a vetélytársait. Hogy a Tisztogatás után ő maga vegye át a helyüket.
- A történelemben, ha megfigyeljük - kezdett bele a magyarázatba Hulas -, minden nagy csata és konfliktus az Erőben zajlott le. A Jedik és a Sithek határozták meg a galaxis sorsát, mindig is ők és a vallásuk... Ennek kell véget vetni, és ezt önök is igy gondolják. De ma még nem lehet háborút nyerni puszta katonákkal, barátaim. Még nem, most lehetetlen, amikor több száz Sith és Jedi bolyong a galaxisban. Még szükségünk van a Deadlife irányitotta szektára, ha végső győzelmet akarunk aratni. Kérdezem én, hogy ki lenne megfelelőbb egy Erőhasználó kiirtására, mint egy másik Erőérzékeny?
- Mindenesetre, amit ma itt megtudtunk, közölnünk kell a feletteseinkkel - emlékeztette a költői kérdés után Aranji.
Hulas intett, mire egy vörösosztagos lépett hozzájuk.
- Vigye a vendégeinket a tetőplatformra, őrmester - utasitotta a tábornok. - Készitsenek elő egy siklót megfelelő kisérettel. Juttassák el Aranji doktort és Fwell’shar barátját az Ammuudra! Diszkréten.
Az őrmester bólintott, és Aranji és pikkelyes társa mellé szegődött.
- Kérem, kövessenek!
A vörösosztagos szótlanul vezette őket a komplexum különböző folyosóin. Új útvonalat követtek, a Ssi-ru és Aranji rájöttek, hogy jövet nem erre érkeztek meg a parancsnoki szárnyba. A kinti kastély látványához képest egy sokkal nagyobb bázist találtak itt, mint amire számitottak. Vezetőjük nem volt beszédes, biztos, hogy nem diplomatának nevelték. A hajó azonban, amihez vezette őket, akár egy békeköveté is lehetett volna.
A sikló a konzulhajók szokásos semleges, kopott-vörös szineiben pompázott. Aranji és Fwell’shar beléptek az utastérbe, amikor kisérőjük intett nekik, hogy mostmár övék a pálya. Éppen ezért lepődtek meg, amikor egy fekete pilótaruhás fickót találtak a vezérmű előtt. A férfi nem akarta megengedni nekik, hogy a vezetőülésekbe telepedjenek, ezért kénytelenek voltak az utastérben elhelyezett magastámlájú forgószékekbe ülni.
- Úriasan utazunk - morogta Aranji, miközben letelepedett a helyére. Nem szeretett idegenek vezetése alatt utazni, főleg, ha ez az idegen nem az ő honfitársa volt... Ki tudja, akár ki is dobhatja őket az űrbe. Társa elég magabiztosan szijazta be magát, amikor a hajtóművek feldübörögtek. Aranji követte a példáját.
A sikló felemelkedett, nyomában két vörös-fehér TIE-vadásszal. A diplomáciai konvojnak kinéző hajók nemsokára maguk mögött hagyták az atmoszférát.
|
|
|
Lorrd
Dec 6, 2015 18:46:33 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Dec 6, 2015 18:46:33 GMT 1
Phasma, miután visszaérkezett a csapatoknak tartott eligazitóról, megtalálta a kabinjában az igért egyenruhát. Mivel rohamparancsnoki rangot kapott, nem viselhette ugyanazt a páncélt, mint a vörösosztagos gyalogság. Hulas tábornok a lelkére kötötte, hogy öltözetének különböznie kell, igy Phasma nem lepődött meg, amikor egy fémesen csillogó, fehér páncélt talált a szobájában.
Volt azonban benne valami, ami nem tetszett neki. Nem volt elég.. karakteres. Phasma sorra vette a páncél különböző darabjait, és rövid tanulmányozás után észrevette, hogy a szine valójában nem eredeti. Elővett egy apró tőrt, és megpróbálta lepattogtatni a még frissnek tűnő, lekophatatlan festéket. A penge nyomán felszakadozó száradt fehér darabocskák nyomában felvillant a páncél eredeti szine.
Phasma következetes munkával lekaparta a mellvért fényezését, majd sorra vette a többi darabot is. Miután megvolt, még mindig nem volt elégedett. A páncélzat szürke volt ugyan, de eredeti festése nélkül kopottnak hatott. Phasma a páncéltissztitó szerek között talált egy vegyületet, amit egy rongydarabbal alaposan végigkent az uniformison. A hatás elnyerte a tetszését. A fémszinű, fényesre suvickolt elitegyenruha mostmár jellegzetessé vált.
Cybil felöltötte a ruháját, és kényelmesnek találta. Az Első Rend rohamparancsokaitól eltérően az ő páncélzatán volt egy fekete, vékony vörös vonallal szegélyezett köpeny, ami a csizmájának felső részéig ért.
Az ajtó felé pördült, amikor az felpattant. Hulas lépett be, és egy pillanatra megtorpant, amikor meglátta a nő átalakitott megjelenését. Elismerően biccentett, majd Phasma elé sétált. Az Első Renden belül, ahogy arra Phasma már korábban is rájött, dijazták az eredetiséget. Valószinűleg az általuk annyira dicsőitett Sordis művészi hajlamai miatt.
- Impozáns - ismerte el a bázisparancsnok. - Phasma kapitány, készen áll, hogy csatába vezesse a csapatait?
- Csak mutassa meg, merre kell menni, tábornok - felelte a kommandós.
- Nos, szerelkezzen fel az indulásra. Aztán jöjjön velem. Útközben felvilágositom a feladatairól.
Kicsivel később egy fekete kompon hagyták el a lorrdi bázist. Phasma a pilótafülkében telepedett le. Meg akarta figyelni, hogy merre mennek. A sikló pilótái továbbra sem váltottak irányt a külső légtér irányába. Phasma sejtette, hogy nem utaznak messze, valószinűleg egy másik bázisra, ami a Lorrdon kapott helyet. Két bázis, amiről a helyi hatóságok nem tudnak? Impressziv.
Elrepültek a Lorrd egyik legnagyobb települése, New Shallos mellett, amit a galaxisban a művészek alvilágának neveztek. Több órás utazás után megérkeztek a bolygó átellenes végébe, ahol egy alacsony fémkomplexum emelkedett a felszin főlé. Phasma észrevette, hogy a gigantikus katonai felépitmény körül mély árok feszül. Mintha a bázis a föld alól nyúlt volna ki, és szüksége lett volna mozgástérre, hogy akármikor leereszkedhessen a vizsgáló szemek elől. Végülis logikusnak tűnt, hogy ha a helyiek tudta nélkül akartak működni, az Első Rendnek el kellett rejtenie a központjait.
A sikló landolt egy széles, a régi csillagrombolók divatjához hasonlatos hangárban. Hulas tábornok, oldalán Phasmával elhagyta a kompot, és egy osztagnyi vörösosztagossal a nyomukban a parancsnoki központba siettek. Ami, Phasma meglepetésére, nem a legmagasabb szinten volt, hanem jóval alatta.
Egy tágas terembe értek. A téglalap alakú, keskeny, hosszú helyiség két oldalán legénységi árkok mélyedtek a padlóba, ahol több fekete egyenruhás emberi lény dolgozott, szoros összhangban. A bejárat mellett felvonók kaptak helyet, szemben pedig egy hatalmas kilátó nyilt. Phasma furcsának találta ezt a fajta berendezkedést. A szemközti ablakon ugyanis nem lehetett semmit sem látni, fekete volt, mint egy képernyő, mégis látszott, hogy nem kijelző, hanem plasztacél, esetleg transzparacél kilátó-üveg.
Előtte pedig egy még irregulárisabb alak állt.
A tetőtöl talpig durva, fekete köpenybe burkolt teremtmény öltözékét széles öv fogta össze, aminek hatására az illető megjelenése hasonlitott egy homokóráéhoz. Az öv összeszoritotta a csipőjét, elválasztva a köpeny alsó és felső darabját. Az alsó rész teljesem elfedte a sötét alak lábait, afféle különös szoknyarészként, mig a felsőn, az alak mellkasán széles körben, S alakban felvarrt kigyó tekergett. Az öltözék karjai hajlitható könnyűpáncélzatból voltak. Csuklyája elfedte a fejét, de emellé még jellegzetes alakú maszkkal takarta el az arcát.
- Phasma kapitány - szólt Hulas, amikor odaértek a széles vállú, keskeny derekú, rejtélyes alakhoz. A különös illető egy szobor nyugalmával álldogált, fekete kesztyűs kezeit az övén pihentetve. Különös aura sugárzott belőle, szinte szemmel látható energiák feszültek Phasma mellkasának, ahogy megközelitette.
- Hadd mutassam be az akció megbizott vezetőjét, Sleen prior-t - közölte Hulas.
Phasma meglepődött. Ő azt hitte, hogy a sith-jedik szürke köpenyt viselnek. Ha használták az Erő mindkét oldalát, akkor szürke Jedik voltak. Azok pedig a történelem folyamán mindig a semleges megjelenésre törekedtek.. ezzel szemben ez a férfi a fekete és a barna egyetlen árnyalatában pompázott, mégpedig a legsötétebben.
- Phasma kapitány vagyok, a Delta Hét kommandó parancsnoka - mutatkozott be végül a polneyei. Az alá rendelt egységek neve Delta Hét Elit Csapásmérő Egység volt, de Phasma észrevette, hogy az Első Rend tisztjei is mindig röviditenek.
- Biztos vagyok benne, hogy izgalmas lesz együttműködnünk - szólalt meg kellemes férfihangon a sötét alak. A maszk éppen csak annyira torzitotta a hangját, hogy annak valódi szinezete felismerhetetlen legyen. A jellegét azonban nem vette el. - A csapatai már itt vannak.
- Én viszont visszatérnék a bázisra - jelentette ki Hulas. - Sleen prior, kérem, világositsa fel Phasma kapitányt, hogy mi is az az Első Rend. Szeretném, ha tudná, kiket szolgál, mielőtt csatába vezényli a seregeit.
Hulas fejet hajtott, aztán távozott.
A Rin intett, mire Phasma mellé sétált a vetitőpulthoz. Sleen beirt egy számkombinációt, mire a kör alakú asztal fölött egy bolygó holoképe jelent meg. Az égitest mellett lebegve különböző kódolt nyelvezetű stratégiák és leirások villogtak.
- Ime, az Első Rend - mondta a férfi. - Kezdjük az elején. Bizonyára hallott már Sordis Nagyúrról?
- Ó, igen - felelte Phasma. - Hulas tábornok igen nagyra tartja őt.
- Nem véletlenül - bólintott Sleen, aki megvakarta elkeskenyitett emberi arcot formázó, kifejezéstelen maszkját, aminek vizorjait átláthatatlan, egybefüggő fekete vonal alkotta. - A Galaktikus Birodalom bukása előtt Darth Sordis és Darth Wenthar Palpatine császár személyes jobbkezei voltak - kezdett bele a prior. - Nem olyan értelemben, mint Lord Vader, tudja. Sordis és Wenthar jelenléte titkos volt a galaxisban. Őróluk nem volt semmiféle feljegyzett információ, semmi megjelenése forma, csupán az Uralkodó szava. De lássuk Sordis Nagyurat. Ő már akkor megjósolta, hogy Palpatine tervei a Lázadók tőrbe csalásához nem lesz sikeres, bár véleményét nem közölte a császárral, amikor megkezdték a második Halálcsillag épitését. Sidious személyes kémhálózatának vezetőjeként Sordis rengeteg információval rendelkezett.
- Úgy tudtam, a Birodalmi Hirszerzést nem egy Sith vezette - ráncolta a homlokát Phasma.
- Nem a Birodalmi Hirszerzésről beszélek, hanem a császár saját kémhálózatáról. Sordis sejtette, hogy az általa ismert Birodalom el fog veszni egy napon. Sidious túlságosan bizott Vaderben, és túlságosan el volt foglalva Luke Skywalker átállitásával. Elbizta magát. Sordis ezért kezdett el létrehozni egy kisebb szervezetet, a Birodalom eszméivel, kiegészitve Sordis személyes preferenciáival. Hogy fenntarthassa a mester Birodalmát, ha esetleg az Uralkodó elbukna.
- Szóval az Első Rend már a Birodalom idején létrejött?
- Nem, kapitány - mosolyodott el Sleen prior. - Csupán egy kis része. Darth Sordis titkos hajógyárat telepitett a Peremvidék egyik általa létrehozott kólóniáján. Minden erőforrását egyetlen pontba gyűjtötte össze. Ekkoriban egyre kevesebbszer jelent meg a vezetősége előtt. A tényleges parancsok Karo Distint régens lett, Sordis alig mutatkozott az Új Köztársaság idején. Thrawn előtt tért vissza, de hozott magával néhány új teremtményt.. köztük engem is. Sordis ekkor már nem volt Sith, nem egészen. Az Első Renden belül létrehozott egy Erő-kultuszt, a Rin Lovagrendet. Ez a csoport megvetette úgy a Jedi, mint a Sith Kódexet. Azt hiszem, nem tudom szavakban elmagyarázni a Rin elveket egy laikusnak.
- Próbálja meg, uram - biccentett Phasma. - Tudnom kell, kiket szolgálok, ahogy azt Hulas tábornok is emlitette. Kommandósként természetesen unalmasnak találom a hasonló meséket.. többnyire. De amit most hallok, igazán érdekes.
- Sietnünk kell, kapitány. hamarosan bevetésre indulunk. Ám amig az előkészületek tartanak.. Nem bánom. Szóval az Első Rend kiegészült a Rinekkel, a régi császári kémszolgálat pedig még befolyásosabbá nőtt a galaxisban. A Sötét Nagyúr ezen keresztül értesült róla, hogy az Uralkodó néhány Sötét Jedi tanitványa még életben van. A Sötét Nagyúr gondoskodni akart róla, hogy ne maradjanak vetélytársai. Ez egy régi inkvizitor csoport volt, egy Jerec nevű illető vezetésével. Létezett egy ember, Morgan Katarn, aki fontos információknak volt a birtokában. Sordis megtudta, hogy a férfi fia, Kyle Katarn szintén tudja a Jedik Völgyének a koordinátáit. Ezért eljuttatta Jerechez az információkat, akinek felkeltette az érdeklődését a Völgy, és megölte Kyle apját. A Sötét Nagyúr megszabadult egy veszélyes ellenféltől Jerec személyében, de Katarn ügyesen játszott. Amikor megölte Jerecet, és véget ért a konfliktus, a Völgy helye továbbra is titokban maradt. Katarn pedig kilépett a Jediktől, igy a Sötét Nagyúr nem vehette hasznát neki sem. Ezért vissza kellett csábitania őt a Jedi Rendbe.. Sordis titkon összebarátkozott a Jedi Akadémia egyik igéretes növendékével. A félelmetes erejű lénynek nem kellett sok, hogy átessen a sötét oldalra, Sordis pedig neki is megsúgta a Jedik Völgyének fontosságát. Desann néhány év alatt elérte, hogy Katarn visszatérjen a Jedikhez, és általa tudta meg Sordis is, hogy a Jedik Völgye hol található. Ide megyünk most, kapitány. A Völgy lesz a Rin központ.
- De miért csak most? Hiszen ha jól tudom, Katarn jóval Thrawn ideje előtt lett hős Desann és Jerec megfékezésével.
- Sordis Nagyúr arra is felhasználta Desannt, hogy tesztelje a Völgy erejét. Desannak voltak Erőhasználó katonái és tanitványai. Közülük a legerősebb, Tavion Axmis átvette a Sötét Jedi szervezetét. Sordis számitott erre a melléktermékre, és Tavion tudomására hozta, hogy létezett egy ősi Sith Lord, akit feltámasztani érdemes. Tavion hamar kultusszá alakitotta át Desann maradék szövetségeseinek csoportját. Sordis azt akarta, hogy Katarnék figyelme elterelődjön a Völgyről. Tavion ámokfutása miatt elmaradt a Ruusan biztonságának megszigoritása. Sem Luke Skywalker, sem Katarn nem tértek vissza a témára a Tavion-fenyegetés vége után.
- Miért olyan fontos ez a Jedik Völgye? - kérdezte Phasma.
- Az ősi Jedik erejéből táplálkozó energiaforrás - felelte Sleen. - A Sötét Nagyúr az ellenőrzése alá akarja vonni, hogy biztonságosan semmisithesse meg. Ezért kell nekünk őriznünk. Ez bizonyára az ön EGB-s barátainak is tetszene.
Phasma nem tudott semmit leolvasni a férfi kifejezéstelen maszkjáról. De szerencsére az sem az övéről.
- Most pedig kérem, menjen le a legénységi körletekbe, és készitse fel a csapatait! A komputerén megtalálja az utasitásait.
- Értettem, uram.
Phasma elindult, Sleen pedig a parancsoki árokhoz fordult. Azt nem tette hozzá, hogy nem Desann volt az első Jedi, akit Sordis a történelem folyamán manipulált. Phasma nem tudta, hogy a Thrawn-krizis idején a Solo ikrek sem kerülték el a Nagyúr közvetett befolyását. Jacen Solonak volt egy mentora, akihez néha elment leckéket venni. Clio mester tehetséges tanitónak bizonyult. De senki sem sejtette, hogy valójában ő Darth Trayus, Sordis régi tanitványa. Darth Sordis pedig gondosokodott róla, hogy Lumiya tervezgetni kezdjen. Trayusnak köszönhetően Jacenben tudat alatt megvolt a hajlandóság a sötét oldal befogadására, mire találkozott Lumiyával. Igy lett született Darth Caedus. Ha mindezt elmondta volna Phasmának, a polneyei rájött volna, hogy Darth Sordis szándékosan intézte igy a galaxis sorsát - leszámitva a vong inváziót és Thrawn-t, meg néhány egyáb kiszámithatatlan tényezőt és egyént - a történelmet egy olyan irányba terelte, hogy a maihoz hasonló állapotokat hozhasson létre. De még mindig nem volt a helyén a kirakós minden darabja.
- Jelentést! - szólt Sleen, amikor az időmérőre pillantott.
- A hajtóművek készen állnak!
- Hiperhajtómű rendben!
- Lövegek készenlétben!
- Kisérőflotta orbiton!
- Felszállás öt perc múlva - rendelkezett Sleen. - Készüljenek visszaszámlálásra!
A Lorrd fölött megjelenő, SS-jelzést viselő ISD-k zárt alakzatba formálódtak. Sleen most egy másik képernyőre pillantott, ahol a saját hajójának a helyzetét mutatták. Rajta kivül három Rint osztottak be erre a küldetésre, és ő mindhármukkal közeli munkaviszonyt ápolt. Egyikük a fenti kisérőflottát kormányozta, a másik arra figyelt, hogy a helyiek közül kikeveredő tanúk ne érjék meg a holnapot, valamint, hogy minden nyomuk eltűnjön, az utolsó pedig néhány szinttel lejjebb gyakorlatozott. Sleen elégedetten fordult a hozzá lépő első tiszthez.
- Megkaptuk a felszállási engedélyt, prior lovag - jelentette Praji parancsnok.
- Navigáció! Kezdődik a visszaszámlálás! - rendelkezett fennhangon Sleen.
Ő és a fiatal tiszt is érezték, ahogy a padló enyhén megremeg alattuk. Mindketten a helyiség túlsó végében levő felonókhoz siettek. Beléptek, és már ott is voltak a parancsnoki hid hátuljában. Ezt a titkos, lenti megfigyelőtermet, ahol eddig tartózkodtak, Sordis parancsára épitették a több tiz éves hajóba. A hid viszont teljesen úgy nézett ki, mint a régi birodalmi csillagrombolók idejében. Ám az ablakokon túl nem az orr-rész, hanem a Lorrd zöldes felszine látszott.
- Felszállás harminc másoderc múlva - jelentette a navigációs tiszt.
Az előttük elterülő, hatalmas sikság megremegett, aztán középen hosszú, egyenes nyilás jelent meg. Az aljnövényzet betűrődött a szétnyiló fémlapok csatlakozásaiba, de a mesterséges fémlap erősebbnek bizonyult, mint a természet.
- Készüljenek fel a pajzsok aktiválására - szólt le Sleen.
A nyilás egyre szélesebbre terült el, mignem láthatóvá vált egy kisebbfajta város. A több kilométerre előre nyúló hasadékból nagy tömegű hajótest emelkedett ki. Lassan és precizen nyomakodott fölfelé. Praji parancsnok elbűvölten figyelte, amint a talaj fölé kerülő csillagromboló szélein több kisebb egység tartja a robosztus testet. Ezek a kisegitő-emelők vonszolták elő a cirkálót a föld alól. Egy ekkora hajó, mint a Trejoliye, nem rendelkezett a légkörben való manőverezéshez szükséges hajtóművekkel. Ezért az emelőgépek taszitották és vonszolták feltelé, méghozzá egyre gyorsabban.
- Magasság? - szólt Sleen, miközben az egyre lazábban kapaszkodó csillagromboló éles nyikordulásokat hallatott.
- Száz méter... kétszáz... ötszáz... ezer...kétezer...négyezer...
Sleen elképzelte a bolygó fölött állomásozó EGB-járőröket, ahogy elképedve figyelték a szuper-csillagromboló felemelkedését a bolygófelszinről. Természetesen mindenről tudomásuk volt, de arról nem, hogy hol fog átutazni az SSD. Az Első Rendtől kapott első jelentésükben csupán annyi szerepelt, hogy biztositsák a szabad utat a csillagrombolónak, ami át fog suhanni a Lorrd felett. Az SS-nek álcázott kisérőhajók pedig azért kellettek, hogy a külvilág számára a kisebb hadművelet EGB-akciónak tűnjön. Az SS hajókról sem tettek emlitést ugyanebben a jelentésben.
- Leválás!
A Trejoliye már messze maga mögött hagyta a légkört, ezért begyújthatták a hajtóműveit. A nyolc kilométeres, elegáns vonalú monstrum fehér felszinén elfolytak a közeli nap éles fényei. A fekete Prosecutor-osztályú kisérőrombolók, amik az SS jelzést viselték az oldalukon, felzárkóztak a szuper-csillagromboló mellé. Az alakzat lassan kúszva hagyta maga mögött a bolyó gravitációs mezejét.
A kiséret bejelentkezett, csakúgy, mint a Lorrdon maradt helyőrség parancsnoka. Végül Hulas tábornok jelentkezett az Enigma Star bázisról, és megadta az indulási engedélyt.
- Poziciót felvenni, vektort egyeztetni - rendelkezett Praji. A társ-cirkálók nyugtázták a parancsot.
- Menjünk, parancsnok - Sleen felemelte csuklyás-maszkos fejét, és előre biccentett. - Nincs sok időnk! A Ruusan vár. Meg akarok mártózni a Jedik Völgyében!
A Trejoliye hatalmas teste egy pillanatra megnyúlt, aztán, kisérőivel egyetemben eltűnt a valóságós térből.
|
|