|
Lorrd
Oct 25, 2010 17:42:40 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 25, 2010 17:42:40 GMT 1
Lorrd a lorrdiaiak békés hazája. A lorrdiaiak a testbeszéd továbbfejlesztésével képesek lettek a kívülállók tudta nélkül kommunikálni egymással, így az újonnan alakult Világszövetség nehezen birkózott meg a bűnözőivel; nem tudván lefülelni őket. Ezért alakult a szervezettbűnözés megszüntetésére felesküdött kormányszervezet, akik számtalan sikert arattak a VSz egyéb területein is...
|
|
|
Lorrd
Jan 21, 2012 15:46:37 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 21, 2012 15:46:37 GMT 1
Seiter állított a Blazer navigációs számítógépén, amikor kiértek a hiperűrből. Az a tragacs szar megint leállt, mihelyt a kinti tér megváltozott. A csempész újra kellett hogy indítsa, ahhoz, hogy a gép ki tudja számítani a bolygót megközelítő útvonalat.
Utasai mindezidáig csendben megvoltak az utazófülkében. Rájuk bízta az információs droidját, hogy legyen mivel agyonüssék az időt. Igaz, az út nem volt annyira hosszú, főként a hipertéren keresztül. Nos, talán egy kicsit hosszabb a kelleténél. A Blazer kilenc évtizedes hajó volt már, igen öreg bárka. Ennek ellenére egész jól helyrepofozták, amikor Seiter tulajdonába került.
A csempész kénytelen volt minden félórában ellenőrizni a navigációs számítógépet. Az lesz az leső, ha leszáll, hogy kicsiréli. Ez a két úr egész jól fizetett. Talán egy minőségi darabra is futja, és a hajtómű állandó zakatolását is helyrehozathatja.
Seiter szinte biztos volt benne, hogy új barátai kémek. Az, hogy igen felkeltette érdeklődésüket a befolyásos személyekkel való találkozás, továbbá vastag pénztárcájuk nem engedett másra közvetkezetni.
A Lorrddal való kommunikáció gyorsan ment. Nem kellett évekig várni, hogy a repülésirányítás, a hangárparancsnokság meg a katonaság egyeztessék a helyzetet. A nonverbális kommunikációt tökélyre fejlesztő lorrdiaiak beszéd nélkül is kommunikáltak egymással.
A landolás is egész gyorsan ment, már amennyire egy roncs teknővel landolni lehet.
A zárt légikocsi sebesen száguldott velük a hideg téli levegőben. Seiter és utasai is a dokkoknál melegíthető ruhákat kaptak.
A csempész a közelgő épületeket figyelte, amikor váratlanul idegen járművek zúgását hallotta meg. Hátrapillantott, és két jelöletlen mattfekete légijetet pillantott meg, szorosan a nyomukban. Egyikük még egy figyelmeztető lövést is leadott.
- Uraim, elsődleges prioritású járművek - szólt hátra a pilóta. - Ez a titkosszolgálat lesz. Arra tisztásra ereszkedem le.
- Ne tedd, te szerencsétlen - förmedt rá Seiter.
- Hagyja - csillapította a csuklyás. - Ne keltsünk feltűnést. Nézzük meg, mit akarhatnak.
A pilóta letette a siklót a csupasz, fehér talajra. Üldözői előtte és mögöte zárták el az útját.
Az egyik jelöletlen siklóból két fekete egyenruhás katona lépett ki, oldalukon veszélyesnek látszó lézerpisztollyal.
Seiterék is elhagyták a járművüket.
- Bel Seiter - kiáltotta az egyik páncélos. - Ön csempész. Illegális fűszereket hordoz. Most pedig az is a számlájára került, hogy kémeket rejteget!
- Kémeket? - Seiter értetlen képet vágott. - De hiszen ez csak egy hajózási vállalkozó! A társa pedig...
- Ez így van. Én egy független...
- Tudomásunkra jutott, hogy kémek. Velünk jönnek. Ez nem a legalkalmasabb helyszín a csevelyre. Kérem, kövessenek. Ön pedig - fordult a taxivezető felé - , folytassa az útját.
Seiter és két társa megindult a katonák nyomában.
|
|
|
Lorrd
Jan 21, 2012 17:56:52 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jan 21, 2012 17:56:52 GMT 1
A sötét egyenruhás hirtelen megtorpant, megtapogatva a fülére helyezett adó-vevőt.
- Maguk ketten - mutatott az általa imént kémnek nevezett egyedekre. - Most kaptam a fülest. Önök szabadok. Nekem mindössze ezt a gazembert kell bevinnem. Sajnálatos tévedés történt.
Waxarn és gotal társa hátramaradtak hát. A taxivezető időben észlelte, hogy visszafelé igyekeznek, ezért bevárta őket.
Warden parancsnok, beültetve a foglyot, kezébe vette kommlinkjét.
- Lord Brodrig! Megvan a fogoly!
- Helyes - nyugtázta az arasznyi holoalak. - A kémeket szabadon bocsátották?
- Igen, uram. Biztos, hogy bölcs döntés volt?
- Feltehetőleg. Nem kívánok beleavatkozni a Galaktikus Szövetség, vagy egyéb frakció belpolitikájába. Az ügynökeik legalább majd megnyugtatják őket, hogy nem kell tartaniuk tőlünk. Az a kis ingyen információ, amit szerezhetnek, nem árthat nekünk.
- Igenis, uram. Hogyan tovább?
- Vigye ezt a szemetet a Halálkertbe. Magánzárkába vele. De vigyázzon rá! Beszélnem kell vele!
- Igen, nagyúr.
- Tegye a dolgát, Warden.
|
|
|
Lorrd
Jan 22, 2012 17:42:41 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 22, 2012 17:42:41 GMT 1
A gotal és Waxarn elgondolkozva meredtek egymásra, ahogyan a katonai sikló lassan eltávolodva beleveszett a Lorrd poros külvárosának felhõjébe. - Na jó.. ez nem jött be, azt hiszem..- nézett maga elé Waxarn idegesen. - Ennyi szórakozás után.. - Egyértelmûen lebuktunk. - jelentette be a Gotal. - Javaslom a misszió megszakítását, és a visszatérést Coruscantra. És legközelebb, ha nincs ellenedre, Jedi, én keresek kontaktokat. Tárgyakat reptethetsz, ha van kedved, azzal nem ártasz senkinek.. ha valaha is megyünk egyáltalán megint misszióra együtt. De remélem nem..- a gotal idegesen szörcsögve bámult Waxarnra, akirõl mintha lepergett volna a sok szitok.
- Ez a bolygó más.. - hunyta le a szemét a Jedi. - Itt sokkal erõsebb a Sötét oldal, mint a szektor kijjebb esõ részein.. szerintem maradjunk még egy kicsit.
|
|
|
Lorrd
Feb 5, 2012 12:53:11 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 5, 2012 12:53:11 GMT 1
Waxarn és hírszerzõ társa egy lepukkant - a helyi viszonyokhoz képest természetesen luxus - bár sarokasztalánál ülve figyelték a legfrissebb helyi híreket. Odakint újabb átfestett rendõrségi terepsikló húzott el, melynek tetején egy fegyverrel összekötött gramofon harsogta a rendkívüli állapot és a kijárási tilalom átmeneti elrendelését ebben a kerületben. - Puccs. Érdekes.- szörcsölt bele a Gotal abba a barnás valamibe, amiben kis fekete, bolhaszerû élõlények ugráltak. Waxarn megtanulta, hogy a galaxisban a sokféle kultúrához és fajhoz sokféle gasztronómiai szokás társul, de a rovarevõket valahogy nem tudta megszokni. - Én mondtam, hogy érdemes még maradni.. - hajtotta le az alderaani sör maradékát a Jedi. - Már csak az a kérdés, hogy mit tehetünk? - Maradunk, és figyelünk.. - Elõbb-utóbb jelentenünk kell.. neked is a szolgálatnak és nekem is a Tanácsnak. És amíg ennyi rendõr cirkál mindenhol, nehéz lesz kommunikációs eszközhöz, vagy hajóhoz jutnunk.. - gondolkozott el Waxarn. - Talán itt az ideje, barátom.. - pislogott rá szemüvege mögül a Gotal -, hogy végre te is megvillantsd a képességeidet.
|
|
|
Lorrd
May 28, 2012 14:19:48 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 28, 2012 14:19:48 GMT 1
A két tiszt óvatosan lépkedett az esőáztatta talajon. A zöldellő tisztással szemben havas hegylánc vonulata terpeszkedett. Mögöttük sűrű erdő pöffeszkedett méltóságteljesen. Alighogy beértek a fák közé, hátra kellett hagyniuk a siklójukat. Itt viszont hasznát vehették volna. Hát ez igazán remek. Kifejezetten élvezhetetlen gyaloglás következett a hegy lábáig.
- Mi a francért küldenek két tisztet egy elhagyatott palota felkutatására? – mormogta a szürke egyenruhát viselő férfi. – Mi lehet olyan különleges benne, hogy a két főtisztet…
- Hallgasson már el – fegyelmezte társa, a fekete egyenruhába öltözött, szigorú vonású férfi. Bal felkarján vörös alapú karszalag futott végig, amelyben fehér alapon két fekete villámjelet véstek, amelyek két S betűt formáztak. Az idősödő férfi bal vállától egészen a csizmájáig vörös csík húzódott, átszelve uniformisának minden darabját.
- Nem kérdeztem a maga véleményét, Rimmel – vágott vissza Veed admirális. A flottaparancsnok feszes zubbonyán, közvetlenül a nyaka alatt húzódott rangjelzése. A kopasz tiszt valamiféle átlátszatlan, fekete szemtávcsövet viselt, amely pótolta szemgolyóinak hiányát. – Magammal társalogtam. Ne legyen olyan naiv.
- Jobb, ha hallgat, különben megvádolom korrupcióval, és aztán élete hátralévő részében valamelyik munkatáborban kapálgathat ügyesen.
- Igen? És mit szólna ahhoz, ha árulónak nevezném? A Halálkert igen csodálatos kis sárgolyó. Olyan, mint a Kesseli bányák. Magának való hely.
- Ha megszabadulhatnék a maga felfuvalkodott képétől, hát akkor igaza van – Rimmel admirális hirtelen megtorpant.
Már-már elérték a palotához vezető ösvényt, amikor két fura alakot pillantottak meg egy lerobbant sikló mellett. Egyikük köpenyt viselt, a másik gotal volt. És van egy siklójuk. Ami nekik pontosan megfelelne.
- Foglalja le azt a siklót – parancsolta Veednek.
- Maga csak ne utasítgasson. Jé, egy sikló! Nem kéri el tőlük, Rimmel?
Megközelítették a két idegent. Egyikük feléjük fordult, és széles mosolyt terített szét morcos ábrázatán.
|
|
|
Lorrd
May 28, 2012 16:10:37 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 28, 2012 16:10:37 GMT 1
Waxarn és a hírszerzõ ügynök, aki az utóbbi hetekben olyan gyakran váltogatta álneveit, mint a szektor a kormányát, most éppen a Lorrd egyik kisebb városa mellett elterülõ síkságon próbáltak életet lehelni lerobbant siklójukba. - "A türelem a hangyászok egyik legnagyobb erénye... különösen, ha épp most omlott össze a termeszvár" - mondogatta mindig a Gotal, és végül nagy nehezen rávette Jedi partnerét, hogy a misszió félbeszakítása helyett hosszabb távra rendezkedjenek be a bolygón.
Az egyre hektikusabb puccsok és ellenpuccsok ugyanis nagyságrendileg hetente rázták meg a szektort, és ebben a káoszban nagyon nehéz volt nyomon követni, hogy pontosan ki hol is áll. Ezért a páros az alulról történõ megközelítés módszerét alkalmazva igyekezett elvegyülni a vidéki helyiek között, kérdezõsködni, lépésrõl-lépésre összerakni a szektor fõ politikai eseményeit és játékosait.. és mindezt lehetõleg feltûnés nélkül.
Waxarn persze leginkább azt élvezte, ha siklókat rakhat össze, mint például most ezt a félúton lerohadt darabot, amivel párologtató - alkatrészeket kellett volna elszállítaniuk egy közeli farmra, ahol a tulajdonos az elmúlt egy hétben munkát és ételt adott nekik... csak éppen válaszokat nem.
Azt remélték, hogy ha idõben végeznek ezzel az utolsó melóval, akkor tehetnek egy kis kitérõt a farmokon túli területre, ahol a helyi szóbeszéd szerint valami használaton kívüli, romos palota, bunker, vagy hasonló katonai létesítmény húzódott, a vidékiek képzeletében ilyenkor szokásos szörnyekkel, emberevõkkel, és mutáns, éjszaka támadó rohamosztagosokkal megspékelve.
Mindenesetre gyalogszerrel közlekedõ fõtisztekrõl nem szólt a fáma, ezért aztán a Gotal igencsak összehúzta szemüvege mögött összetett szemeit, amikor megpillantotta a sikló felé tartó két alakot. - Hé, nagyfiú.. - rugdosta meg a sikló egyik repulzor-meghajtója alatt fekvõ Waxarnt. - Társaságunk lesz, méghozzá elég díszes...
A Jedi kibújt a jármû alól, és letörölte arcáról a gépolajat. Az alakok nem tûntek túlságosan bizalomgerjesztõnek... de ha kifejezetten rájuk vadásztak volna, akkor hol van a több tucat fõs fegyveres kíséret? Érdekes. Amennyire tudta, a Jedi kiterjesztette elméjét a két férfi irányába, finoman letapogatva szándékaikat. Nem tûntek ellenségesnek, inkább.. amolyan.. frusztráltnak.
- Na, ezt most hadd intézzem el én.. - súgta oda a Gotalnak, majd válaszra sem várva a közeledõ páros felé indult.
- Jónapot nagyjóurak, jónapot! - köszöntötte õket a helyiek tájszólásában, amit az elmúlt hetekben egész tûrhetõen elsajátított. - Há' mibe lehetek a segíccségükre?
|
|
|
Lorrd
May 28, 2012 18:46:33 GMT 1
Post by Lord Brodrig on May 28, 2012 18:46:33 GMT 1
- Mi történt a siklójukkal? – kérdezte Rimmel.
A gotal közelebb lépett, és újra megszólalt. - Eeromlott. – magyarázta.
A fekete egyenruhás a társára pillanott. Veed átvette a szót. Kissé sérette a fülét a helyi akcentus, mivel ő és Rimmel a coruscantit beszélték, ami a Zioston is megszokottnak bizonyult.
- Mennyire sérült meg? Szükségünk lesz rá.
- A társam most csinájja – böffentette a gotal. Waxarn a háta mögött állt.
- Hát folytassa – morogta neki Rimmel admirális.
Waxarn újra kézbe vette a szerszámait.
|
|
|
Lorrd
Jul 6, 2012 16:16:31 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jul 6, 2012 16:16:31 GMT 1
Eltelt egy fél óra.. majd egy újabb fél óra..
- Naggyon ee van romoova.. - tárta szét karjait a gotal.
- Talán megnézhetnénk mi is.. - lépett közelebb az egyik tiszt.
- Asszem.. au.. megvan! - Waxarn előkászálódott a jármű alól, mielőtt a katona még közelebb jött volna, és ő is gyorsan felvette társa bugyuta arcképét. Ami egy humánnál sokkal könnyebben kivitelezhető volt, mint egy rovarevő gotalnál.
- No és osztán eevigyük-e az urakat egy darabon? - fordult a jedi tisztek felé. - Ócsóér! - tette hozzá a javítás közben összepiszkolódott markát nyújtva feléjük.
|
|
|
Lorrd
Jul 31, 2012 18:51:41 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Jul 31, 2012 18:51:41 GMT 1
Rimmel összenézett társával.
- Más választásunk úgysincsen – adott választ a kimondatlan kérdésre Veed admirális.
- Neem fizetnek az urak sokat – győzködte őket az egyik paraszt. – Meddig akarának taxizni? Az SS tiszt szó nélkül fellépett a tragacsra, és lezuppant a hátsó ülésre. Veed követte a példáját.
- A hegy felé van egy erdő. Nem tudják véletlenül, merre van a Hegyek Palotája?
A gotal Waxarnra függesztette tekintetét.
- Vééletlenül, mi? – szippogta.
- Tuggyuk mi azt – mondta a másik. – De csak egy darabon visz e ki odáig. Ninsc messze.
- Itt van ehelyt – tette hozzá a gotal.
Rimmel intett, hogy indulás. A két helyi munkás begyömöszölte egymást az első ülésekre, és nagy durranások közepette életre kelteték a sugárhajtású motort. A járgány nekirugaszkodott, és elkanyarodott a sziklák felé.
Rimmel admirális úgy határozott, ez a két falusi nem jelent veszélyt rájuk nézve, és beszélni kezdett.
- A vár a hegytetőn van.
- Tudom. De még mindig nem mondta el, mi a kénköves maalras-rágta gizkacombért kell nekünk ilyen utat megtennünk?
- Nem az én hibám, ha maga tájékozatlan. Azok ott a haditengerészenél nem tudják, mit csinál a bal kezük, amikor ők a jobb.
Veed arca elsötétült, és öklével nagyot vágott az első ülés támlájára. Waxarn felriadt, de aztán úgy döntött, nem fordul hátra.
- Nem károgná el végre, hova megyünk?! – kiáltott Veed.
- Emlékszik arra a Sith Nagyúrra, aki megtámadta Brodrigot?
- Mi van, maga szerint amnéziás vagyok?
- Szerintem nem csak az. De most nem erről van szó. Na, mint kiderítettük, ez volt az ő szállása. Sőt, még most is néha idejárogat.
- Biztos benne, hogy elhagyatott az a hely? Lehetnek barátai. – replikázott Veed.
- Aki ide feljár – kotyogott közbe a gotal - , annak nincsenek baráttyai. Hehehhehehe. Nem bírnák a sétát.
- Ne zavard az urakat! – formedt rá Waxarn.
- Tudom, mit kell csináni. Ezek a katonák mindig únnyák magukot. Há mé ne viditanám fő? Tényleg, miért nem? – fortyogott magában Rimmel admirális. Mikor szabadulunk meg ettől a két paraszttól?
- Tuggyák – folytatta az kegyetlenül - , a faluba mongyák, hogy oda egy igen titkos alak járogat. Hanemegyéb, valami fehérnépet intézget odafel. Aszongyák látták, hogy asszonyféle is van ott.
- Ezek szerint él ott valaki? – kérdezte Veed.
- Há má hogyne vóna – fordult hátra a gotal, aki – nem mellesleg – a járgányt vezette. – Olyan szép fehér a bőre, mint a tejfel. De ennyit tudunk. Mi sose láttuk.
- Nem biza – szólt Waxarn, és előrefordította barátja fejét. – Te pedig az utat figyeld, te murok, nem kéne megfürdessük az urakat – mutatott a pocsolyákra, amik az út közepét díszítették.
Nagyszerű – füstölgött magában az SS tiszt. Dühös pillantást vetett társára, majd háradöntötte a fejét. Pihenni akart. Ha ezek itt hagynák neki.
|
|
|
Lorrd
Aug 27, 2012 18:24:49 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Aug 27, 2012 18:24:49 GMT 1
- Tamtam tamtaram, parapp.. - Mostan meg te zavarod az uraságokat! - szörcsögte közbe a gotal.
- Ó hoppá, bocsánat.. - Waxarn magában dudorászott tovább, ahogy a sikló fájdalmas döccenésekkel haladt felfelé az emelkedőn, miközben túlterhelt repulzorai megküzdöttek minden egyes méternyi szintkülönbséggel.
A két egyenruhás férfi a hátsó ülésen átmenetileg elcsendesedett, de láthatóan izgatottnak tűntek. Ez Waxarnra is igaz volt. Hónapokat töltöttek el társával ezen a szépnek semmiképpen sem nevezhető, a sötét oldal kisugárzása által uralt sárgolyón, szinte teljesen beilleszkedve a helyiek meglehetősen eseménytelen földtúró életmódjába.. az Erő azonban azt súgta Waxarnnak, hogy megéri várniuk. Így aztán minden egyes alkalommal megtorpedózta a gotal javaslatát a küldetés félbeszakítására..
- No, innentől már mink bizony nem megyünk tovább... - pillantott a még mindig jó pár száz méterrel felettük tornyosuló várra a gotal, ahogyan nagy döccenéssel leállította a motort. - Innéttül azt mondják, balszerencse...
|
|
|
Lorrd
Sept 6, 2012 16:02:18 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 6, 2012 16:02:18 GMT 1
Veed és Rimmel admirálisok kipattanak a járműből. Az SS tiszt átnyújtott a két vidékinek egy maréknyi kreditet, majd intett társának, hogy kövesse.
Valahol a hegycsúcs közelében lehettek. A kaviccsal teleszórt ösvény itt valóban elkeskenyedett, de még bizonyosan tartott egy darabon. A főtisztek gyalogszerrel folytatták útjukat.
Egyetlen szó nélkül ballagtak felfelé.
Néhány perc múlva el is érték a kaptató tetejét. Előttük sűrű lomberdő magasodott, és az ösvény véget ért. A titokzatos kastély lakói bizonyára más útvonalon közelítették meg az épületet.
- Na most mihez kezdjünk? – morgolódott Veed. A flottatiszt arckifejezése egy rankor ábrázatára emlékeztetett, amit az üres szemüregeit takaró fekete szemüveg még vadabbá varázsolt.
- A kémeim jelentése szerint mindig egyenesen – felelte Rimmel. Az idősödő férfi nyomban útnak is eredt.
Nem kellett sokáig gyalogolniuk. Kisvártatva egy fekete kovácsoltvas kapu körvonalait pillantották meg a fák között.
Nyitva állt.
Nem várattak magukra. Átlépték a birtok határát, s a szemük elé tárult a sziklákból kivályt gyönyörűséges épületkolosszus. A gigantikus építmény úgy hatott, mint a hegytető meghosszabbítása. Csúcsos hegye a felhőkbe veszett.
Rimmelnek nem tűnt fel egészen mostanáig, hogy az idegenek milyen magasságokig elfuvarozták őket. Igen gyors járgányuk lehetett… Talán több kreditlapot érdemeltek volna. De így is majd kiesett a szemük az örömtől…
- Nem látok semmit – szólt Veed admirális, aki mindkét kezével a szemüvege szélein babrált. A szerkezet átlátott a legvastagabb falakon is.
- Ezek szerint jókor érkeztünk – jegyezte meg Rimmel.
- Nem, úgy értem… Nem látok át a falon.
Az SS tiszt dühös pillantást vetett rá.
- Elcseszte a szemüvegét? – förmedt társára. – Azok a parasztok nem vezettek valami simán. Jól megráztak minket.
- A szemem jó – mordult fel Veed. – A kastélyt bizonyára különös mágia védi.
- Hah – magát is megrészegítették a falusiak babonái? Méghogy mágia! Ébresztő! – kiáltotta hirtelen, két tenyerét összecsapva társa szeme előtt. – Még a maga csúcstechnikájú kütyüjét is kijátszhatták. Hiszen ez egy Sith portája lehet! Ő pedig olyan fejlesztéseket eszközölhet, amit mi a kormány adóiból sosem…
- Miből gondolja, hogy minden Sith gazdag? – vágott közbe Veed.
- Mit akar ezzel mondani?
- Ez a Sordis nevezetű illető nem tartozik a Sith Protektorátus alá. Ő a maga útjait járja.
- Maga tanulmányozta, nem én – felelte Rimmel. – Jobb, ha indulunk, mielőtt valaki más is kiváncsi lesz az épületre.
A két tiszt feltépte a záratlan kőajtót, és beléptek a palotába.
|
|
|
Lorrd
Sept 17, 2012 20:45:26 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Sept 17, 2012 20:45:26 GMT 1
- Nyitva van... - jegyezte meg az ajtó előtt hihetetlen helyzetfelismerési képességekről tanúbizonyságot téve a gotal. - Nu, há... azaz no, nem mondod... - Waxarn nehéznek találta, hogy annyi hónap után ismét Basic hagyományos, torzítás ls tájszólás nélküli nyelvjárásban beszéljen. Meglepő, gondolta, rövid idő alatt mennyire el tud butulni az ember, pláne, ha még rá is játszik.
Most azonban, ahogyan ott állt az erőd bejárata előtt, ahová a két tisztet követve eljutottak, az Erő egészen világosan látni engedte számára, hogy erre várt.. ezért töltött itt hónapokat ezen az unalmas sárgolyón. A küldetése itt ért véget, vagy ha úgy tetszik, itt kezdőtött.
- Bemegyünk? - nyújtogatta hosszú, rovarevő nyelvét a gotal nem túl sok lelkesedéssel.. ő végülis a beépülés, sompolygás, szerepjátszás és megtévesztés mestere volt, nem pedig a sötét helyekre történő fegyvertelen behatolásé.. legalábbis addig, amíg nem pár milliméter átmérőjű, termeszekkel és hangyákkal teli lyukakról volt szó.
- Hát, én igen.. - kattintotta a helyére Waxarn szétszerelt fénykardjának utolsó alkatrészét. - Te nem.
A gotal láthatóan megkönnyebbült.
- Ez innentől Jedi misszió, a szövetségi hírszerzési műveletnek vége van.. juttasd el ennek az épületnek a koordinátáit a szövetségiekhez és a jedikhez... mindkettőhöz.. - nézett mélyen a gotal üveges, összetett szemeibe.
- Meglesz. - pillantott az ellenkező irányba. Indulnom kell. Sok sikert.
Waxarn még egy ideig elnézte az ellenkező irányba elügető ügynököt. Nem igazán tudta kiolvasni gondolatait, nem csak a háta mögül, a járatból áradó kézzelfogható sötétség miatt, hanem azért is, mert a gotal szinte minden gondolatát beárnyékolta az, hogy minél hamarabb eltűnhessen innen... Waxarn úgy gondolta, talán fele-fele esélye van annak, hogy a jediknek is szól erről a helyről, vagy pedig megtartja az egészet a szövetségieknek... már persze, ha élve kijut a bolyógról.
De ennél sokkal többet számított az, hogy mit rejt ez az erődítmény. Waxarn félrehajtotta a bejáratot elfedő ágakat, felkattintotta fénykardját, és belépett a járatba..
Hosszú hónapok, sőt talán évek után ismét Jedinek érezte magát.
|
|
|
Lorrd
Sept 23, 2012 15:55:12 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Sept 23, 2012 15:55:12 GMT 1
Rimmel admirális és társa nem voltak lenyűgözve a látványtól. A hatalmas előcsarnokban egy szemernyi világítás sem volt. Veed admirális bekapcsolta a fényrudat, amit a belső zsebéből halászott elő. Rimmel megvetően méregette a tisztet.
Veed mit sem törődött vele. A fénykör megvilágította az előttük nyíló folyosót, nem álltak meg nézelődni.
Néhány óra alatt átfésülték a házat. Az egyetlen figyelemre érdemes dolog a trónteremben fogadta őket, amit természetesen utoljára hagytak. A trónemelvény alatt kóddal zárt fiókot véltek felfedezni. Rimmel megcsóválta a fejét. - Vajon mi lehet benne? – töprengett. - Maga az ármánykodók vezére, nyissa ki – vetette oda nyersen Veed. Rimmel küldött felé egy gyilkos pillantást, majd elővette zártörő szerszámait. Végül egy termáldetonátorral kellett kinyitania a rekeszt.
Egy adattárolót találtak benne.
A terem közepén található asztalhoz vitték, és az útmutatás alapján a kivetítőbe helyezték a mellette talált adatkártyát.
A pult fölött egy galaxistérkép jelent meg. - Úrvader, mi ez? – hördült fel Veed. Rimmel alaposabban szemügyre vette a térképet. Az ismeretlen régiók egyetlen pontjának koordinátáit ábrázolta, valamiféle rejtett bázis lehetett. No és meg volt jelölve a Mandalore, a Harmadik Birodalom, a Szövetség, a huttok és a Serennoi Köztársaság mint szövetséges államok,kékkel. Velük szemben ott állt az Egyesült Sith Birodalom és a Nagai Császárság, vörös színben.
A két tiszt váltott egy néma pillantást, azzal kikapcsolták a képet. - Ez… - kezdte Rimmel, de ekkor halk neszt vélt hallani az ajtóból. Zsebre végta az adatkártyát, az adattárolót pedig társának lökte, aki zubbonyába rejtette. Máris kezükben termett apró, de halálos lézerpisztolyuk.
|
|
|
Lorrd
Oct 5, 2012 14:23:59 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 5, 2012 14:23:59 GMT 1
Waxarn már azelőtt felfigyelt az idegen jelenlétére, mielőtt az magára vonta volna a főtisztek figyelmét. Tisztán érzékelte a váratlan vendég nemsőjében forrongó hatalmas erőket. Kétségtelenül átjárta az Erő. Ez azonban nem a Jedik számára ismert, megnyugtató érzéssel töltötte el Waxarn lelkét. Szinte biztosra vette, hogy maga a Tanács által annyira kutatott Sith Lord tartózkodik a kastélyban. Ettől a pillanattól kezdve tehát rejtve kellett maradnia – és életben, hogy megvihesse a hírt az Ossusra. A Jedi észrevétlenül visszalépett a sötétbe. A Harmadik Birodalom két admirálisa szemöldökráncolva fürkészte az ajtót. Egyikük gondosan lemásolta a térkép adatait. Apró, de annál halálosabb pisztolyaikat az ismeretlen zajforrásra irányították. Waxarn velük sem szeretett volna összetűzésbe keveredni. Rimmel admirális hírhedt harcos volt, a Corporate-szektorban legendák keringtek róla. Bizonyára megvannak a maga tartaléktervei egy Jedi váratlan felbukkanása esetén. Waxarn az oszlopa mögül kiterjesztette érzékeit. Tudván tudta, hogy ha valóban egy Sith Nagyúr az, akkor úgyis tisztában van a jelenlétével. A remény nem tartozott a Jedik kedvenc fegyverei közé, de most meg kellett vele próbálkoznia. Hozzá hasonlóan az idegen sem próbálta rejtegetni fenyegető valóját. Érzékelhetően az erőfölény biztos tudatában közeledett a sötétbe burkolt szoba felé. Meglepetésnek nyoma sem volt rajta. Waxarn elismerte magában a sötét lény hatalmát, ami szinte fejbe kólintotta őt. Azonban azt is biztosra vette, hogy az illető – ha csak egy fokkal is – gyengébb, kiegyensúlyozatlanabb, tapasztalatlanabb nála. Ebből kifolyólag nem ő a Nagyúr. Az Erő harmonikus képe felborzolódott egy pillanatra. A zavar szempillantás alatt elenyészett. Waxarn kezébe kapta fénykardjának markolatát. Az ajtórés nem volt üres többé. A csuklyás, már-már abnormálisan vékony idegen csípőre tett kézzel fürkészte a tiszteket. Fekete köpenye csak a bokájáig ért, feltárva fekete csizmájának talpát. A ruhadarab rásimult az alakjára, de a nemét így is lehetetlen volt megállapítani a sötétben. Kámzsája tökéletesen árnyékba vonta azt, ami alatta rejtőzött. Az idegen vetett egy pillantást Waxarn rejtekhelye felé, majd tekintete megállapodott a főtisztek tökéletesen higgadt duóján. - Azonosítsa magát – utasította Rimmel admirális. A főparancsnokot szemlátomást nem lepte meg a házigazda felbukkanása. Ő aztán valóban mindenre felkészült. Ez az esemény pedig benne volt a számításaikban. A jövevény azonban nyíltan közszemlére tette valódi termászetét – a vékony, hegyes karomban végződő fénykard az oldalán himbálózott. - Talán nem is sejtik – szólt szenvtelenül rideg hanghordozással a házigazda - kétségtelenül női hang volt - , hogy figyelik magukat. Azt tanácsolom, várjuk meg az árnyékban rejtőzők véleményét is, mielőtt tárgyalásokba kezdenénk az adatokról, amit elloptak tőlem. Waxarn még szorosabban markolta a fegyverét, amikor Veed admirális gyanakvó tekintettel pásztázni kezdte a kornyéket. Társa viszont szemrebbenés nélkül a nő csuklyája alá meresztette a szemét. A sötét alak nem nézett a Jedi felé, de Waxarn tisztán érezte, hogy tudja, hol lapul. Mégsem szerette volna kockáztatni az életét, legfőképpen a tisztek fürgesége esetén nem… Hárman talán képesek lennének legyőzni őt. - Ismétlem – dörmögte sötéten Rimmel –, azonosítsa magát. Különben kénytelen leszek lőni. Ön a Harmadik Birodalom fennhatósága alá tartozó bolygón telepedett meg, bejelentetlenül. Mint olyat, terroristának kell tekintenem. A nő hidegen felszisszent. - Azt hiszi, fenyegetőzhet? Sosem állhat egy Sz… - futó pillantást vetett Waxarn felé, aztán elharapta a szót. – Ez az én házam. Ha meg akar halni, kétségtelenül megtartja azt az infokártyát. – Miközben beszélt, egyre közelebb araszolt a tisztek felé. Mostmár Veed szeme is őt pásztázta. - Mi nem félünk az életünkkel fizetni a hazáért – felelte a tiszt. Fekete szemellenzője megvillant. - Maga beszél? – nevette el magát a házigazda. – Ha jól tudom, ön Morlish Veed admirális. Aki egy ízben már elárulta a hazáját. Jól mondom? – fordult Rimmelhez. - Nem tartozik magára – mormogta az SS tiszt. – Ezennel bűnösnek tekintem parancsmegtagadásban, amiért nem azonosította magát. Idegenként és iratok hiányában pedig terroristának nyilvánítom. A terrorizmus halállal büntetendő. Akar mondani valamit az utolsó szó jogán? - Rimmel! – hüledezett Veed. Ő korántsem szeretett volna összetűzésbe keveredni egy Jedivel vagy Sith-el. - Maga is meg akar halni? – förmedt rá Rimmel, aztán meghúzta az érintkezőt. A szeme előtt felpattanó vörös fénysugár eltérítette a lövedéket, s az a falnak csapódott. A nő tehát Sötét Jedi. A Sith villámgyorsat mozdult, s Veed admirális nekirepült a falnak. A vörös penge most Rimmel felé fordult… akinek hűlt helye volt. A nő temrészetesen nyomban megérezte a plafonról lógó férfit, aki ismét tüzelni kezdett. Csizmájának talpa a mennyezetre tapadt. A nő nem érhette el őt. Legalábbis egy darabig. A Jedikkel való tapasztalatai azt súgták neki, hogy korántsincs biztonságban. A Sith megindult felé. - Erőszakra semmi szükség – hallatszott egy új hang. Waxarn lépett elő a semmiből. Kezében lóbálta aktivált fénykardját. A Sith azonnal felé fordult. Waxarn most igazán Jedinek érezte magát. - Gyere csak, Jedi – emelte magasba fénykardját, mialatt csuklyája hátracsúszott a fején. A nő vékony volt, vékonyabb, mint hitte. Külső borítás nélküli fénykardja illett hosszú, csontvázszerű ujjaihoz. Sárga szemei félelmetessé tették a különböző Sith rúnákkal díszített arcát, aminek sima, bájos vonalainak érintéséért számos férfi halt. – Gyere, és fejezzük be ezt! – Azzal támadásra sújtotta halálos pengéjét.
|
|
|
Lorrd
Oct 5, 2012 14:39:42 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 5, 2012 14:39:42 GMT 1
- Maga meg mit csinál itt, meneküljön innét, paraszt! - kiáltotta le a plafon magasságából Rimmel, ahogyan Waxarn előlépett rejtekhelyéről.
- Megható az aggodalma, admirális, de szükségtelen. A Jedi Lovagrend tagja vagyok... - Waxarn kék pengéje megvillant, ahogyan találkozott a csontváz-szerű, mégis nagy erővel lesújtó ellenfele kardjával. A Jedi hátratáncolt, miközben apró, pontos mozdulatokkal hárította ellenfele csapásait. Az elején kissé darabosak voltak a mozdulatai, de hát hónapok óta maximum világításra használta a fénykardját a farmon, ha éppen nem, látta senki.
A hirtelen, fentről érkező veszélyforrás hatására a két ellenfél kétfelé ugrott, ahogyan Rimmel újabb lövedéke pontosan kettejük között csapódott a padlóba.
- Lekötelezne, admirális, ha ebből kimaradna.. - morogta Waxarn, miközben ellenfele újabb rohamra indult.
Szikrák pattogtak a sötétben, ahogy a kardok újra és újra egymásnak feszültek..
- Nem vagy egy szép látvány, Jedi.. - nevetett bele egy csapásváltás után Waxarn sebhelyes arcába ellenfele. - Már nem leszel sokkal csúnyább sem, mire megöllek, ez a szerencséd.
- Az a Yuuzhan Vong is ilyesmit mondott, amelyiknek a savköpője megsebesített - mosolyodott el Waxarn - mielőtt meghalt..
|
|
|
Lorrd
Oct 5, 2012 15:19:27 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 5, 2012 15:19:27 GMT 1
A Sith szemében villám villant, s hatalmas erővel csapott a Jedi kardjára. Itt az idő, hogy megmutassa valódi természetét. Ez a férfi semmit sem tudott róla. Waxarn a lába felé irányította pengéjét, de a nő ügyesen átugrotta azt, majd gyors ellentámadásba fordítva a mozdulatot, a Jedi nyaka felé suhintott. Ő a szempillantás törtésze alatt leguggolt, és védte a Sith háta felől érkező szúrást. Ismét szembekerültek egymással, és a két penge összeakaszkodott. Waxarn szerette az efféle pihenőket. A nő fürgesége kissé meg fogja izzasztani… - Ugyan mit gondolsz, ki vagy te? – köpte felé a lány. – És mondd, mit gondolsz – folytatta, miközben feloldotta az állóhelyzetet, és támadásba lendült. - , én ki vagyok? A Jedi szapora csapásokkal igyekezett kiverni kezéből a fegyverét, de a fiatalos Sith fürgén hárított, félrehajolt, ugrott, védett. Waxarn még most is biztos volt saját győzelmében. A nő korántsem mutatkozott olyan tapasztaltnak, mint ő. Fentről lefelé sújtott a pengéjével, de a Sith átugrott a férfi másik oldalára. Waxarn hárította a villámdöfést, majd a megpördülő lány felé döfött, aki szinte kiverte kezéből a fegyverét. A Jedi villámgyors csapásokkal hátráltatni kezdte őt. Sok kis csapással sikerült kibillentenie egyensúlyából a másikat. A Sith hirtelen kilépett oldalra, de a Jedi pengéje azonnal követte. A lány hátratántorodott, és a padlóra esett. Bősz tekintettel meredt fel a férfira. - Azt hiszem, mégis életben hagylak – töprengett Waxarn, ujjait jól megszokott mozdulattal álla alá helyezve. Baljában még ott fénylett a fegyvere. – A Jedi Tanács hasznodat veszi még. A nő ajkai megmozdultak, majd lassan gúnyos mosolyra húzódtak. Szemében magabiztos láng lobbant. - Azt hiszed, én is egy korribani növendék vagyok, mi? – szólt tettetett csodálkozással. – Ó, a kis Jedi tévedett. Azt hittem, ti tökéletesek vagytok. – színlelt mosolya vad vicsorgásba fordult. – De valóban így van? Komolyan Sötét Jedi vagyok? Sith tanítvány? - Hiába ijesztgetsz, kiscsaj – mondta leereszkedően Waxarn. – A bácsi sokkal több csatát látott, mint amennyit valaha te láthasz. Nem fogja megfélemlíteni egy taknyos kölyök – színlelt sajnálkozást a nő arcába bámulva. - A galaxisban igen keveseknek adatik meg a lehetőség – sziszegte a Sith - , hogy olyan hatalom várományosa legyen, mint én. Kíváncsi vagy a nevemre, igaz? Kínok közepette fogsz könyörögni, hogy áruljam el. - Ugyan! – horkant fel Waxarn. Érezte, hogy Rimmel admirális a háta mögött landolt, majd mellé lépett. - Fejezzük ezt be – javasolta a főtiszt. Ekkor mind a kettőjüket iszonyatos fájdalom árasztotta el, mialatt a levegőbe repültek. A kék villámok beburkolták testüket, és Waxarn fél szemmel látta, amint Rimmel a plafonnak csapódik, majd hatalmas reccsenés közepette a padlóra hull. Ő maga is földet ért. Teste tovább vonaglott a kövezeten. A Sith nő arcán nyoma sem volt bizonytalanságnak. Már talpon állt, és két kezéből folyamatosan idézte a villámokat. Waxarn felordított fájdalmában. Rimmel admirális nem mozdult többé. A vihar abbamaradt, s Waxarn kínlódva pillantott fel a fölé magasodó nőre. - Bolond voltál, hogy egy Sith Nagyúr útjába kerültél – suttogta a lány. – Én vagyok Darth Kallog. Múlt, jövő és a most zenéje. Mikor fogjátok föl már végre, hogy a Jedik ideje lejárt? Addig húzzátok ezt a háborút, amíg ki nem pusztultok magatoktól. Most a Sith Rend következik, Jedi. - A Jedi Rend sosem hal meg – köhintette Waxarn. Minden tagja sajgott. Nem gondolta volna, hogy a nő az ármánykodás ilyesfokú művelője. Tökéletesen megtévesztette őt. Azt hitte, csak egy tanítvány, egy Sötét Jedi. Egyszer hallott egy idős mesterről, aki rendkívül lassan mozgott. Padavanjait rendkívül idegesítette lomhasága, de a Jedi mester bebizonyította nekik, hogy a türelem győzelmet terem – senki sem számított fürgeségre, amikor ő közbelépett, megmentve az ügyet. Waxarn elnézte a fölé hajoló Sith Lord szemeit. Nem fűtött bennük rosszindulat. Mindössze hideg közöny, némi elégedettséggel telítve. Aztán Rimmel holtteste felé pillantott… - Gyáva! – kiáltotta hirtelen a Sith arcába. A főtiszt talpon volt, és az antigrav műszerének segítségével lebegett kifelé a teremből. – Nem mertél kiállni ellenem párbajban. Orvul támadni nem egy erélyes cselekedet. A nő arca meg sem rezdült. - Mikor érted meg, hogy a csillagod rég lehullt? – zengte tovább. – Érdekes csodabogarak vagytok ti. A Mester azt mondta nekem, senkit se engedjek a Kastélyba… élve. Azzal hátrált egy lépést. - Ne, kérlek… - Waxarn már nem félt a haláltól, de… ó, igen. Szája halovány mosolyra húzódott. Látta, amint a Sith Lord felé fordítja a kezeit. A halálos sugarú erővihar fogakként mart a bőrébe. A nő addig folytatta a gyilkosságot, amíg az összeaszott test fekete bőre szempillantás alatt leszáradt, és az égő hús szaga betöltötte a helyiséget. A Jedi csontjaira tapadt szenes maradványok láttán leeresztette a kezét. Felvette a fénykardját, majd a főtiszt felé pillantott. Akinek hűlt helyét találta. Felszisszent éktelen haragjában. Lehunyta a szemét, és összpontosított. Érezte, hogy még a kastély területén van. Ha kell felperzseli az egész bolygót utána – fogadkozott, miközben öklével darabokra zúzta az egykori Jedi fegyverét.
|
|
|
Lorrd
Oct 5, 2012 20:40:13 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 5, 2012 20:40:13 GMT 1
- "Hozz segítséget, tájékoztasd a szövetségieket" .. hogyne persze. Az Ezredes mindig vidám társaságnak találta a jediket, olyan jó ötleteik voltak néha. Bár a legutolsóval lehet, talán tényleg egy kicsit túl sok idõt töltött együtt...
A kastély melletti erdõ fái közül néhány egy pillanatra szétfolyni látszott, ahogyan törzsük elõtt lilás villanások közepette materializálódott egy kecses Ubrikkian-4900-as yacht ezüst színû törzse. A pilótafülkében Waxarn gotal kísérõje megigazította szemüvegét, melynek egyik szárán a Szövetségi Hírszerzés logoja, a másikon az Árny Osztag stilizált vadászgépeket ábrázoló emblémája díszelgett.
- Ezredes, a drónok kint vannak. - a gotal átnézett a jelentéstevõ pilóta, a magas, kopasz férfi válla felett, megpillantva a yachttól eltávolodó emberfejnyi lebegõ felderítõszondákat, amelyek célba vették a kastély bejáratát, amelyen keresztül nemrég a két katona és a jedi eltûntek. - Életjelek? - Keresés aktiválva... - Próbáljanak ráállni a jedi adóvevõjére.. - Igenis, ezredes.
Pár pillanat múlva megjelent a kastély stilizált alaprajza, ahogyan a drónok érzékelõsugarai bejutottak minden szegletbe.
- Két életjelet fogunk, de nagyon erõs a zavarás... az egyik humanoid férfi, gyenge jelekkel.. kifelé tart. Normál midi-chlorian érték a céltartományban. - Érdekes.. - a gotal hangosan szipákolt. - A másik? - Midi-chlorian érték valószínûleg természetellenes magas.. - pillantott a katona a kijelzõre, amely a szövetségi hírszerzés egyik újításának számító hullámhosszon közvetítette az életjelek speciális kisugárzását. A "Erõ-méternek", ahogyan hívták, csak néhány kísérleti példánya létezett. - Humanoid nõ, kétszáz méterre követheti a férfit.
Ebben a pillanatban megjelent kastélyba vezetõ résen egy egyenruhás férfi mozdulatlan, lebegõ teste. - Érdekes.. - ingatta a fejét a gotal - Ez az egyik SS tiszt... még él? - Nagyon gyengék a jelei. - Hmm.. és a jedi adóvevõje? - Még mindig az épület közepébõl sugároz. - Á értem.. kár. - A gotal meglepõdött volna, ha a jedi életben marad, miután bement oda.. ami viszont azt jelentette, hogy a másik humanoid, a nõ.. - Hozzátok be azt a katonát, aztán semmisítsétek meg a drónokat. Húsz másodpercetek van felszállásig. Egy-kettõ! - Igenis!
Két alak lerohant a hajó rámpáján, és megragadták Rimmel lebegõ, élettelen testét. - Vigyázzatok, valószínûleg be van drótozva.. - szólt az egymásköztibe a gotal - és szóljatok a doktornak is! Indíts!
Tíz másodperccel késõbb a hajó felemelkedett, aktiválta Stygium-alapú álcázógenerátorát, majd eltûnt a fák között abban a pillanatban, hogy a nyíláson kilépett a vörös fénykardos, vékony alak..
- Doktor? - Nem lélegzik, nincs pulzusa.. valamiféle automata rendszer van a ruhájában, ami kihozta. Repulzoros... és természetesen robbanóanyag is rá van kötve. - Arnjak doktor, bízom a képességeiben. Szedje le róla, aztán defibrillálja. Vagy hogy mondják. - Igen, ezredes.
Éles fájdalom hasított Rimmel mellkasába, ahogyan a magas feszültségû impulzus hatására, ami a különbözõ stimuláló szerekkel együtt átjárta a testét, visszatért a szívverése és a légzése. Egy pillanatig úgy érezte, hogy testének minden porcikája fel akar robbanni.. úgy döntött, mára már elég volt az elektromosságból. Körbepillantott. Egy modern, bár apró gyengélkedõben volt, egy orvosi ágyhoz szíjazva. Egy õsz hajú férfi és egy 2-1B orvosdroid hajoltak felé, a válluk fölött pedig egy kis ablakon megpillantotta a hipertér kékes villámait..
- Kik maguk? - hörögte. - Egyelõre ne nagyon beszéljen. - jelent meg a látóterében egy szõrös, szarvas alak, akiben felismerni vélte a jedi társát. Apropó, mi lett a jedivel? - Nyugalom. - folytatta a gotal, és megérintette a vállát. - Feküdjön vissza, admirális. Galett Glin ezredes vagyok a Szövetségi Hírszerzéstõl. Egy ideig a vendégszeretetünket fogja élvezni.
|
|
|
Lorrd
Oct 6, 2012 8:22:28 GMT 1
Post by Lord Brodrig on Oct 6, 2012 8:22:28 GMT 1
Darth Kallog mélyen megsértődött az idegenek lenéző modorától. Hogy képzelhetik azt, hogy csak így egyszerűen megléphetnek előle? Tán azt hitték, hogy a fák között már nem látja őket? Hát persze, hogy azt. Hiszen volt már dolguk Sordis tanítványaival, Mordeis és később Kaard viszont csak pár hónapja csatlakoztak a Nagyúrhoz, mit sem sejtve annak valódi hatalmáról. Sordisnak egy és csakis egy tanítványa volt, akit csecsemőkora óta képzett.
Magára terítette köpenyét és csuklyáját, majd a csuklójára erősíett panelhez nyúlt. Kesztyűs ujjaival írita be a hívókódot. Néhány pillantás múlva kétszemélyes terepsikló jelent meg a levegőben, és ereszkedett a lábai elé. A fürge jármű mattfekete volt. Két szürke, HK-sorozatú droid lépett elő belőle. Az őrök finom, áramvonalas vonásai képtelenek voltak eltüntetni fenyegető valójukat. Főleg a kezükben termő hatalmas karabélyok miatt. Őket még Darth Sidiousnak tervezte Raith Sienar egyik embere, mert a Sith Lord ráakadt egy ősi HK orvgyilkos droid terveire a Mustafar rendszerben. Palpatine végül elvetette a projektet, de Sordis Nagyúr megépíttette a droidokat. - Kérdés: mi a parancsa, Nagyúr? – recsegte egyikük. - Őrizd a kastélyt – utasította a lány. – Ha idegen lép be az ajtón, semmisítsd meg a központi terminált. Ha meglépnek a betolakodók, és én üres kézzel térek vissza, felrobbantjuk a kastélyt.
Ekkor a másik HK lépett Kallog elé. - Feltevés: Akkor én a Nagyúrral a menekülők nyomába eredek. - Nem, őket bízzátok rám. A ti felelősségetek a kastély. Lelépni! – azzal felugrott a siklóra, és elsüvített az épület mellől.
Tisztán érezte őket, amint elindultak a biztonságot nyújtó űr felé. Felfogta Rimmel agyhullámait, így majd könnyedén nyomon követheti őket. A tű alakú sikló komputere megérezte, hogy a Sith az ég felé kormányozza, ezért automatikusan lezárult az átlátszó tető. Kallog érezte, amint a hiperhajtóművek is lassan életre kelnek.
Elismeréssel adózott magában a rablóbandának. Bizonyára valamiféle álcázóberendezést használhattak, mert akármennyire is terjesztette ki a látását, szabad szemmel képtelen volt kivenni őket. Létezésük puszta ténye azonban elárulta őket. A sikló megugrott, és a Sith máris maga előtt érezte az élet szagát.
Nomban tüzet nyitott fedélzeti ütegeiből. A menekülők bizonyára számítottak rá, ezért a pajzsuk csúcsteljesíményen üzemelt, és elnyelte a sugarakat. Kallog elmosolyodott. Megvannak. Beütötte a kódot a karpaneljébe, és hamarosan két ugyanolyan vadász csatlakozott hozzá, mint amilyen az ővé volt. Távvezérléssel műközdtette őket. Beállította az elfogópályát, s folyamatosan tüzelni kezdett.
|
|
|
Lorrd
Oct 8, 2012 23:08:43 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Oct 8, 2012 23:08:43 GMT 1
- Ezredes? - Glin a betegágyon fekvõ Rimmel felõl a falon lévõ komterminál felé fordult. - Igen, D'gaur? - Folyamatosan tüzelnek ránk, három egység van rajtunk. - a pilóta hangja, mint mindig, professzionális és szenvtelen volt. Átélt már legénységével sokkal rosszabbat is ennél a Vong háború alatt, de azután is, amikor a Szövetségi Gárda megbízásából üldöztek csempészeket, vagy éppen koréliaiakat. - Vagy valami különleges berendezésük van, amivel átlátnak az álcázónkon, vagy van egy erõérzékeny a vadászokon... aknákat. - morogta a gotal. - És gyorsítsanak az ugrási pontig! - Vettem!
A semmibõl, pontosabban az ûr azon részébõl, ahol az üldözõ vezérének érzékei szerint a menekülõk hajója volt, hirtelen fényes, egy méter átmérõjû energiagömbök záporoztak ki, vagy egy tucat. - Vigyázz!! - kísérõi azonban nem versenyezhettek azokkal a reflexekkel, amely képessé tették Darth Kallog-ot arra, hogy könnyedén kikerülje a szonikus bombákat, amelyek széles lökéshullámokat generálva egymás után robbantak a vadászok körül. Az egyik üldözõ felrobbant.
- Koordináták betáplálva - hajolt a kezelõszervek fölé a másodpilóta a szövetségi yacht fedélzetén. - Rendben, küldj üzenetet az elsõ fogadási pontra, hogy esetleg követhetnek. - Pajzsok húsz százalékon! - Hajtómûvek készen. - Indíts!
A jármû hipersebességre kapcsolt, és felgyorsulva eltûnt - nem a Corporate szektoron átvezetõ, Mag felé nyúló Hydian útvonal, hanem a szektor külsõ határa, a külsõ Peremvidék mélye irányában..
|
|