Post by Grodin Tierce on Sept 25, 2019 6:11:44 GMT 1
Tizenkilencedik Fejezet
Első Rész
Nirauan
A Nirauan közelében...
A Hegyek Öregének leghűségesebb tanítványa az átalakított, vezérhajóként szolgáló VSD egyik meditációs kamrájában meditált. A kamra valamikor egy régóta halott Sith Nagyúré volt, egy nagyúré, aki maga volt a dermesztő félelem. Darth Vader nevére még manapság is összeszorultak a torkok.
Nem hiába ez volt az asszaszinok vezérhajója. A VSD fedélzetén máig megmaradt negatív energia felfokozta érzékeiket a Sötét Oldal számára. Lépések zaját hallotta, majd halk kopogást.
- Jöjj be! - szólt az odakint várakozó segédjének Raistlin.
Egy fiatal, alig tizenhét éves fiú lépett be a kamra ajtaján. Negrin nemrég csatlakozott a Rendhez, és Raistlin azonnal pártfogásába vette. A fiú tehetséges volt. Egymaga győzött le az egyik harci veremben tizenkét kiéheztetett kannibál kutyát. Ígéretes tehetség lehet belőle egykoron.
- Raistlin mester! - kezdte el a fiú. - Megérkeztünk a Nirauan körzetébe! - Raistlin arca elkomorodott.
- Készüljetek! Hamarosan indulunk! - mondta a férfi szigorú és hideg hangon. A fiú elsietett, Raistlin pedig készült a harcra.
A Sithek flottája kilépett a hiperűrből, az Aurorák, Judicatorok és a tíz SiSD a VSD vezetésével készült az érdekesnek ígérkező küzdelemre. A kicsiny vadászgépek, TIE vadászok és Sith Starfighterek megvadult bogarakként rajzottak a hajótörzsek körül, mint a yavini dögbogarak a bantha tetemek fölött.
...
- Értsék meg, a tábornok nem adta meg a távozási vektorát, nem tudok segíteni maguknak! Egyszerűen későn értek ide!
Saba a jedik StealthX - osztagát szállító teherhajó, egy régimódi, már a Lázadás idején is kivénhedtnek számító sullustai szállító, a Far Star fedélzetén kialakított kommunikációs központban próbálta kifürkészni, hogy a vonal másik végén lévő chiss nő igazat mond-e.
- Ennek világossz, tábornok assszony - a barabel meg sem próbálta kiejteni Shawnkyr nevét - De meg kell értenie annak issz, hogy Jagged Fel szajját maga hívta szegítsszégül a Rendet... essz és hordája assz engedélyével van itt.
- Tisztában vagyok vele, ahogy azzal is, hogy önök elkéstek - mind a nő arcvonásai, mind a gondolatai nehezen áthatolhatóak voltak még egy olyan tapasztalt jedi számára is, mint Saba Sebatyne. - Csak egy hozzávetőleges vektort tudunk adni.
- Ha a mélyűr azon részére ment, ahol a testvéreink vannak, akkor megfelelő távolságból talán érzékelni tudjuk... ha a Fészkek felderítői is találkoztak már vele - néhány jedi kelletlen pillantást vetett a bejárat mellett álló, szó szerint sikamlós arckifejezésű Raynar Thulra, aki az Ismeretlen Vidékre való visszatérésük pillanatában szinte újra felvette a Killik fészkekben elsajátított jellegzetes, többes számú beszédmódot... és általánosságban láthatóan sokkal jobban érezte magát.
- Át kell gondolnia esszeknek, hogy milyen lehetősszégeik... - Saba hirtelen lehunyta a szemét, majd ökölbe szorította a kezét, miközben oldaláról a fénykardja a kezébe ugrott.
- Vesszély!
Ugyanebben a pillanatban a többi jedi is érzékelte a gonoszság és sötétség hullámát, ami feléjük robbant a hipertéren át, egyúttal megszólaltak a szállítóhajó közelségi riasztói.
- Ellenszégessz flotta a hipertérbõl! Több tusszat... Sszith hadihajó! - olvasta le a kijelzőket a navigációs pultnál ülő Tesar Sabatyne.
- Azonnal biztonságos távolságba kell manővereznünk! - sipította az egymásköztibe K'iell kapitány, a hajó apró termetű sullustai parancsnoka.
- Lovagok, gépre! Ksssszh! - Saba szinte vidám szisszenést hallatott, amint megérezte a Sötét Oldalt. Végre lehetősége lesz összemérnie erejét a gonosszal, méghozzá egy igazán méltó prédával...
- Essz úgy gondolja, assz nem vesszi a sszívére, tábornok, ha esszek sszegítenek... - fordult vissza a chiss parancsnok felé, aki egy halvány árnyalattal sápadtabbnak tűnt, miközben az ő háta mögött is megszólaltak a szirénák.
- Számítottunk erre - húzta ki magát végül a chiss nő. - Gondolom bármit mondok, úgy is itt maradnak kontárkodni... legyenek olyan jók, és szedjék össze a jedi fiút az erdőből útközben.
Saba bólintott. Igaz is, gondolta... Ben Skywalker.
...
Ben és társai épp egy magas sziklafalon haladtak felfelé, kirándulásuk sokadik napján, különböző irányokból próbálkozva azzal, hogy behatoljanak a Kéz régi erődje melletti sziklák barlangjaiba, eddig sikertelenül - amikor egy pillanatra minden elhomályosult a fiú előtt, ahogyan a sötétség megérintette. Egészen közelről.
- Sietnünk kell - pillantott végül a két felderítőre. - Megtámadták a bolygót...
...
A Nirauan felett a Kéz maradék flottája, amelyik nem indult el a Ramakaz keresésére, felkészült a harcra. Csillagrombolók és chiss korvettek fejlődtek fel csatarendbe, hogy felvegyék a harcot a túlerőben lévő ellenséggel, miközben a felszínről menekülteket szállító hajók emelkedtek fel, hogy az Ismeretlen Vidék belseje felé vegyék az irányt.
Thrawn Kezének erődje felett aktiválódott egy nagy erejű védőpajzs, ami beborította a komplexumot és a környékén lévő menekült-városokat. A turbolézer-tornyok az ég felé fordultak, várva az elkerülhetetlen támadást.
A jedik szállítója a bolygó alsó pólusához manőverezett, kiengedve a StealthX - osztagot.
- Sszárkány egyessz raj, figyelem - üzente társainak az Erőn keresztül Saba. - Induljatok a chisssz tábornok által megadott irányba, kutasszátok fel a tábornokot, és szegítszetek neki! Esszek itt maradnak! Szárkány kettessz raj, essz után, cél az ellenszégessz flotta! Szárkány hármassz raj, cél a felsszín! Szegítszetek a menekülteknek, ész keresszétek meg az ifjú Szkywalkert!
- Vettem - jelentkezett be a kíséret.
- Vettem, vettük - jelzett vissza az első raj, amelyben Tesar és Raynar foglaltak helyet két másik fiatal jedi társaságában. A négy StealthX elvált a maradék két rajtól, és eltűnt a hipertérben, mielőtt a Sith flotta lőtávolságba kerülhetett volna. Négy másik gép a felszín felé fordult, Saba raja pedig pedig megindult, hogy a chiss vadászokhoz csatlakozva felvegye a harcot a betolakodókkal...
...
A Sith flotta alakzatba rendeződött, majd elkezdődött a harc. A Hegyi Öreg flottája teljes támadásba lendült. Az SiSD-kből szinte egyszerre záporoztak a lövedékek az ellenséges flotta irányába. A vadászgépek pedig megkezdték halálos párbajukat az ellenséges vadászokkal. Odonit halálsugarak cikáztak turbolézerekkel vegyítve egyenesen az ellenséges flotta felé, össztűz alá véve azt. A Sithek gyorsan le akarták gyalulni az ellenséges haderőt. Aztán Raistlin másképpen döntött. Ez így túl gyors lenne és akkor nem jut idő a különleges kommandó észrevétlen lejuttatásához. Így parancsot adott a tűzerő mérséklésére, mintha csak kifogytak volna a szuszból. A Sith flotta lassan, nagyon lassan visszavonulást színlelt, miközben apró transzporter kompok haladtak észrevétlenül a bolygó felszíne felé. Az igazi haderő ezeken a kompokon volt.
Raistlin elmélyült meditációjában a VSD már említett kamrájában. A még mindig jelenlévő sötét energiák körülölelték és segítették a harci meditációban. Ekkor a kamra megremegett, amikor az ellenséges flotta turbolézer lövedékei eltalálták a hajót, de az asszaszint ez sem zökkentette ki.
Az ellenség számára érthetetlen módon az SiSD-k nem tüzeltek tovább, persze azért sem, mert az odonit kristályok által generált energianyalábok hamar kimerítették a kristálygenerátorokat. A turbolézer ütegek viszont továbbra is megcélozták az egyre inkább közeledő ellenséges hajókat. Ekkor váratlanul az egyik, majd a másik SiSD is darabokra robbant. Rögtön Aurorák és Judicatorok töltötték fel üresen maradt helyüket.
Raistlin feláldozott két hajót, és a taktikája sikeresnek bizonyult. Az ellenség érzelmeiben örömöt és diadalt érzékelt. Ostobák! Nem tudják, hogy a harc még csak most kezdődik igazán!
...
A Nirauan orbitján megjelentek az álcázott transzporter kompok, fedélzetükön mindenre elszánt gyilkosokkal, asszaszin sötét jedikkel. A kompok lassan leereszkedtek a bolygó felszínére, és az odonit-kvarc festékkel beborított hajókat semmi nem érzékelhette. Utasai alaposan elrejtették magukat az Erőben, így az esetleges jedik sem fedezhették fel őket, köszönhetően az asszaszin sötét jedik egy különleges technikájának. Maximum valami sötét rezgést érezhettek a közelükben tartózkodó jedik, többet nem. A kompok a komplexumtól kb. 300 mérföldnyire értek felszínt, sajnos az egyik komp egy véletlen ellenséges találat révén megsemmisült. Alighogy leszálltak a kompok, máris felnyíltak az ajtók, hogy sötétkék köpönyegbe burkolózó, arcukat burnusszal elfedő, gyilkos tekintetű harcosok siessenek elő. Az asszaszinok megérkeztek a Nirauanra.
- Sietnünk kell! - parancsolta meg embereinek a csapatokat vezető asszaszin harcos. - Használjunk Erőgyorsítást, hogy időben odaérjünk! Igyekezzetek!
A több tucatnyi gyilkos harcos hihetetlen gyorsasággal igyekezett a Nirauan központja felé...
...
Wiegand tábornok a Nirauan védelmi flottájának zászlóshajójáról, az ősrégi, többször felújított és többszörösen kitüntetett legénységű Right to Rule hídjáról figyelte, ahogyan a Sith támadó alakulat első hulláma visszavonul, és csatlakozik a planéta körül egyre szorosabbra záruló gyűrűhöz. Ez megkönnyítette a létszámhátrányban lévő Kéz-flotta dolgát, azonban megnehezítette a menekülőkét. A kisebb, gyengébb pajzsokkal felszerelt civil hajók, amelyek nem merték megkockáztatni az áttörést a támadók gyűrűjén, most a védelmi flotta maradéka mögé húzódva várták a fejleményeket - és egyúttal zavarták a planetáris tábornok manővereit.
Wiegand elégedetlen arccal szemlélte a legénységi árokban dolgozók munkáját, akiken jól érzékelhető volt az idegesség. Nem csak a Sithek jelenléte keltette, szinte tapintható félelem miatt, hanem azért is, mert a Nirauan védelmére jószerivel a Kéz leggyengébb különítménye volt kijelölve... elsősorban a Maradványból először a moffok puccsa, majd a Sithek hatalomátvétele elől menekülő hajók, élükön Wiegand saját különítményével, amelyik Amadiro moff mellé szegődött a Pellaeon-, és ezen keresztül Fel-párti erőkkel szemben, hogy aztán ugyanezekkel egy helyre, ide az ismeretlen mélyűr szélére szorulva kelljen végignéznie a Sithek támadását - ráadásul igencsak kényelmetlen testközelből.
Feláldoznak minket, gondolta Wiegand keserűen, amíg Fel elvitte a legjobb hajókat, hogy erősítést szerezzen, ki tudja, valójában milyen célokra.
Végül felsóhajtott és a holovetítő platformján álló két alak, a védelmet lentről irányító chiss nő, Shawnkyr tábornok, Jag Fel volt pilótatársa, és Gerlund ezredes, a bázis eredeti parancsnoka felé fordult, aki jelenleg a planetáris ütegeket irányította.
- Elismerésem, ezredes, két akkora monstrumot leszedni a felszíni ágyúkkal... bár nem tudom, sokra megyünk-e vele a végén.
- Nem mi voltunk, Wiegand - rázta a fejét a kövér, bajuszos férfi. - A felszíni érzékelők szerint nem érték találatok őket.
- Az a sejtésünk, hogy a Sith hadihajók új fegyverei kissé még instabilak - vette át a szót Shawnkyr. - A generátoraik belülről robbanhattak fel.
- Esetleg felrobbanhattak volna azelőtt, hogy leradírozták az űrből a fregattjaim teljes balszárnyát - rázta az öklét Wiegand. - Nem tudnak több vadászt felküldeni a felszínről?
- Számos ellenséges egység átjutott a védelmi vonalainkon, az a gyanúnk, hogy csapatokat tettek le az erdőben a bázis körül... - jegyezte meg Wiegand. - A legtöbb légköri egységünk és több vadászraj most őket keresi. Veszélyesek lehetnek.
- Tartson ki tábornok, amíg tud! - összegezte a chiss főparancsnok. - Hamarosan újabb támadás várható...
- Hogyne, nem mondja... - Wiegand lemondóan legyintett, és bontotta a vonalat. Tartson ki, de meddig, és minek??
...
Saba és a maradék két StealthX, amelyek nem szálltak le a felszínre - egy rodiai pilótát, N'urr Negew-et már a harc kezdetén elveszítették, amikor egy Sith vadászgép öngyilkos módon becsapódott a jedi gépébe, miközben az a sokszoros túlerőben lévő támadókat próbálta kerülgetni -, most a védelmi flotta alkotta sarló egyik külső csúcspontján köröztek, feltöltve pajzsaikat, alakzatba rendeződve egy fél szakasznyi TIE Starhunter mellett.
- Essz már megmondta annak, hogy kapcssszolja a paransssznokát! - próbálkozott újra Saba. A Sithek első támadása a kelleténél jobban összezavarta a Kéz flottáját, és a barabel meg volt győződve róla, hogy tudja az okát.
- Maguk hivatalosan nem a Kéz szövetségesei, jedi lovag - hangzott a birodalmi pilóta szenvtelen hangja. - Csak azért nem nyitunk tüzet magukra, mert jól láthatóan közös ellenségünk van jelenleg...
- Magának humanoidhoz képessszt egésszen jó humora van - szisszent fel Saba. - Mosszt akkor kapsszolja, vagy sszem?
Némi statikus zörej után a legközelebbi cirkáló, egy peremvidéki szemmel is kivénhedt Dreadnought parancsnoka jelentkezett be.
- Jedi vadászgép, itt a Rupture kísérőcirkáló, Arnhim parancsnok beszél. A pilótáim szerint nagyon beszélhetnékje van...
- A Sszithek harsszi meditássziót hassználnak, hogy demotiválják a maguk katonáit! - sziszegte Saba. - A két társssza ennek jól isszmeri esszt a technikát éssz ellenszúlyozni isz tudják! Engedje őket átsszálni, és javulni fog ssszzzh... katonái motiváltsszága!
- Jedi vadászgép, a mi katonáink motiváltak...
- Látta, mit műveltek a másszik ssszárnnyal! - öltötte ki a nyelvét türelmetlenségében Saba, miközben megjegyezte magában, hogy az üdítő kivételtől eltekintve a birodalmiak ugyanúgy lassú gondolkozásúak és általában idegesítően fent hordják az orrukat, mint régen.
- Nos... - a férfi hangja határozatlanabbnak tűnt. - Talán megkérdezhetem a feletteseimet...
- Talán megkérdesszheti, igen... - sziszegte Saba, némiképp rásegítve az Erővel. Ha másért nem, gondolta, legalább azért, hogy demonstrálja a sebezhetőségüket...
- Jedi vadászgép, várjon...
...
Ben és két társa, a sebhelyes chiss Narain és a birodalmi felderítő, Stev egy magasba nyúló sziklacsoport tetejére küzdötték fel magukat, amikor Ben hirtelen összehúzta magát, ahogyan rátört a Sötét oldal egy újabb láthatatlan hulláma. Kisvártatva elhúzott felettük egy sötét sziluett, ugyanabba az irányba, amerre nemrég a jedi vadászokat látták távozni.
- Csapatokat tesznek le... - pillantott a távolodó sikló irányába Ben.
- Abban az irányban vannak a bázis tartalék generátorai... - olvasta le a kezében lévő mobil kijelzőről az irányt Narain.
- Ezen a terepen nem tudjuk átvinni a siklókat - pillantott körbe a sziklákon Stev. - Gyalog kell mennünk, ha üldözőbe akarjuk venni őket...
Ben végigmérte a férfit.
- Ezt komolyan gondolod?
- Nem számít, hogy gondolom, vagy hogy nem gondolom, jedi - vont vállat a katona. - Attól még, hogy téged kísérgetünk, ugyanúgy a Maradvány és a Kéz katonái vagyunk. Tehát meg kell védenünk ezt a bázist...
- Akkor... erre - mutatott egy liánokkal fedett járat felé az egyik sziklában Ben, majd egy pillanatra lehunyta a szemét. - Ezeken a járatokon gyorsabban odaérünk...
A trió motorjait hátrahagyva, felszereléseit és fegyvereit magához véve ütemes, minden katona által ismert - és sokszor elátkozott - futólépésbe kezdett a barlang bejárata felé.
...
A csata tombolt, a vadászokból kihulló egykori pilóták maradványai tehetetlenül sodródtak a végtelen űr sötét vákuumában. Raistlin pedig elméjével irányította a hadmozdulatokat. Hirtelen megérezte... egy hatalmas jedi mester van a felszínen! Méghozzá akkora erővel bír, hogy könnyedén legyűrheti akármelyik Sithet, no persze Wenthar Nagyúr kivételével. Ahogy jobban vizsgálta az Erő szövedékét, rájött még valamire. Az illető nincs is tudatában az erejének. Raistlin ajkain gonosz mosoly jelent meg.
„Annál jobb, legalább nem okozol nekünk gondot, jedi mester!”
Raistlin tovább irányította a csatát.
...
A gyilkos csapat, vagyis az asszaszinok csapata egy ösvényt fedezett fel, amely egy barlang irányába vezetett. A csapat vezére ösztönösen sejtette, hogy arra kell haladniuk. Már alig várta, hogy vért ízleljen, lehetőleg jedi vért! Aztán hirtelen egy tisztáson találták magukat és velük szemben csőre töltött fegyverekkel a Kéz katonái várakoztak, akiket egy fiatal fiú, egy gyerek vezetett. Az asszaszinok nem töprengtek sokáig, aktiválták fénykardjaikat és megkezdődött a harc. Két asszaszin halt meg rögtön az első percben, ahogy a fiú, arcán különös révülettel szecskákra aprította fel őket. A fiú láthatólag nem volt magánál, ösztönösen cselekedett. Kemény harc, kemény ellenfeleknek!
Ben karjai úgy jártak fel és alá, mint egy cséphadaró. Egyik kezében fénykardjával, másikban pedig egy kevésbé elegáns, de nagyon hatásos fegyverrel, az anyjától utolsó ajándékként kapott vibrotőrrel harcolva terítette le a különös, fekete ruhába öltözött harcosokat, amelyekből csak úgy sugárzott a sötét oldal - és Ben fellépése után immár a félelem és a bizonytalanság is.
A suttogó hang, ami pedig attól a pillanattól fogva hatalmába kerítette, amikor meglátta a támadókat, és amitől szinte úgy érezte, mintha álmodna, nem akart szűnni...
- "Meríts energiát az élő Erőből, Ben, ne engedd, hogy ezek a gonosztevők elpusztítsák a védteleneket! Védd meg az életet, Ben, védd meg az életet..." - suttogta a fülébe folyamatosan az ismerősnek tűnő női hang.
A fiatal jedi mellett küzdő birodalmi és chiss kommandósok, akik a generátort védték félkört alkotva, pontos sorozatokkal tüzeltek a támadókra, de egyre többen és többen estek a fénykardokról visszavert lövedékektől.
- Nem bírunk velük! - kiáltotta egy rohamosztagos a csoportot vezető Stev-nek.
- Lőjetek a fákra, gyújtsuk fel körülöttük az erdőt! - adta ki a parancsot amaz, majd chiss társa felé fordult.
- A kölyök nagyon ügyes, te előbb-utóbb lenyom minket a túlerő! Erősítést kell kérnünk!
- Van robogójuk? A mienk a hegy másik oldalán maradt - fordult az osztag őrmestere felé Narain.
- Nos... egy van a reaktorvezérlő mellett... - válaszolta az öreg, szakállas technikus, miközben kicserélte a lemerült energiacellát a sugárvetőjében.
- Hozok segítséget! Mutassák meg, merre! - azzal Narain futólépésben, egy rohamosztagostól kísérve elindult a jármű felé. Tudta, hogy meg kell találnia a dzsungelben bolyongó többi egységet, amelyeket a behatolókat keresték. A rádiókommunikációt a kezdetek óta zavarták a támadók leszállóegységei, így csak saját gyorsaságában, vagy talán még az előbb látott négy jedi vadászgépben bízhatott...
...
A Saba vezette jedi alakulat gépei leparkoltak a birodalmi csatacirkáló főhangárjában. Kisvártatva néhány rohamosztagos kíséretében a Rupture hídján jelentkeztek a szögletes arcélű, az évtizedekkel ezelőtti tipikus birodalmi tiszt mintáját - és jó eséllyel génjeit - hordozó Arnhim parancsnoknál.
- Ha nem lennénk ilyen nehéz helyzetben, fel sem engedem magukat ide, Jedik - mérte végig a négy idegent a férfi. - De amint látják - mutatott a hajó taktikai kijelzőire -, a flottánk egyik szárnya szinte teljesen megsemmisült a Sith csatahajók nagy lőtávolságú, új lövegeinek tüzében. Nagyon pontos célzórendszereik lehetnek.
- Egy Sszitth meszterr irányítja a tűszvesszetésszt, paranssznok - hajtotta meg magát enyhén Saba. - Ennek a társszai szintén iszmerik a harszi meditásziót, éssz szegíthetnek maguknak, hogy ugyanilyen pontosszan lőhesszenek vissza - biccentett fejével a mellette álló jedik közül kettőre, egy idősebb anx nőre és egy fiatal kel dor-ra.
- Nem hiszem, hogy a katonáim örömmel vennék, hogyha a fejükben vájkálnának... - vonta össze a szemöldökét Arnhim.
- Persze annak idején a Császártól még rendben volt, ugye? - jegyezte meg a jedik negyedik tagja, egy fiatal twi'lek nő.
- Sszuna nem úgy gondolta... - villant meg idegesen Saba tekintete. Nem lett volna jó ötlet máris magukra haragítani potenciális szövetségeseiket.
- Természetesen... elnézést--- - hajtotta le a fejét dacosan a lány.
- Talán nem kellene bevonni a maguk katonáit - jegyezte meg az eddig csendes anx, a harci meditációban évtizedes jártassággal bíró Maddurin. - Talán ellensúlyozhatjuk a Sith mester akaratát enélkül is... két ugyanakkora erő kioltja egymást. Kiegyenlítenénk a viszonyokat, legalább.
- Nos... ennek nincs akadálya - biccentett a parancsnok. - Mire van szükségük?
- Csak egy kis csendre - mosolyodott el az anx, majd intett társának, és mindketten helyet foglaltak a híd padlóján, meditációs pózban. Maddurin kiterjesztette az érzékeit, az Erőn keresztül egyre nagyobb és nagyobb körben átfogva először a birodalmi, majd a Sith flottát, végül az egész bolygót. Érzékelte a harag és gyűlölet táplálta céltudatot, ami nagyobb bátorságra ösztökélte az ellenséges legénységet... érzékelte a központját... lassan elkezdte lebontani... majd zavartan megrázta a fejét.
- Nagyon nagy hatalmú Sith mester, a meditáció mestere lehet - pillantott végül Sabára. - Én és Daul csak egy ideig tudjuk feltartóztatni az akaratát... de a végsőkig nem.
- Akkor esszeknek meg kell szabadulniuk tőle - mosolyodott el Saba, előre is örömét lelve a közelgő vadászatban. - Melyik hajón van?
Az anx ismét lehunyta a szemét, majd kisvártatva az egyik hatalmas Sith csillagrombolóra mutatott az ellenséges formáció kellős közepén.
- Azon.
Saba a parancsnokhoz fordult.
- Ennek a két társsza itt marad, hogy szegítszenek maguknak, amíg lehet... esszek pedig - biccentett a fiatal twi'leknek - kezelésszbe vesszik ezt a Sszith mesztert.
- Utánanézek, hogy tudunk-e valami segítséget nyújtani maguknak. Kérem várjanak egy percet - Arnhim egy komhoz lépett, majd kisvártatva Saba megérezte, ahogyan a híd felől az Erő mintha... eltűnt volna.
A többi jedi is zavartan nézett egymásra, mígnem belépett egy díszes válla-lapot és hátizsákot viselő chiss kommandós.
- Vigye innen asszt assz... iszét... - Saba hosszú, villás nyelve előrelendült a torkából, mire a katona vállán kuporgó ysalamiri ijedt sipítással húzódott vissza a hordozó zsák aljára.
- Ez az izé nagy segítséget jelent majd ott, ahová megyünk, jedi - a chiss férfi végigmérte a jediket. - A nevem Arains'tent'arthi, családom generációk óta áll a Nuruodo-klán szolgálatában. A Phalanxom elkíséri magukat.
- Bizonyára nem egyetlen egy Sith mester van azon a hajón, Sebatyne Mester - jegyezte meg Maddurin. - Elkelhet a segítség.
- Nosssz legyen hát - hunyorított Saba. - Esszek együtt mennek Szithre vadásszni! Jó vadásszat lessz!
...
A Sith flotta zászlóshajóján Raistlin nagyurat egy adjutáns zavarta meg meditáció közben.
- Mit akarsz, ostoba? Nem látod, hogy épp el vagyok foglalva? - förmedt rá a nagyúr.
- Nagyuram, megkaptuk az első jelentést a felszínről... - dadogta a tiszt, aki mint rendesen, sorshúzással kerül kiválasztásra a hídon ügyeletesek közül.
- És?
- Az első kommandó jelentős veszteségeket szenvedett... úgy tűnik, jedik is vannak a felszínen! Erősítésre van szükségük, Nagyuram, különben... különben nem tudják megsemmisíteni a generátort!
Szóval mocskos jedik is vannak ezen az átkozott bolygón?! Raistlin magán kívül volt, amikor meghallotta a segédtiszt jelentését. Azok a sötét jedik a legjobb emberei voltak, és most halottak! Indulatainak nem tudott parancsolni és torkon ragadta az Erő segítségével a szerencsétlen tisztet. Csontok reccsenése, majd egy gurgulázó hang kíséretében a tiszt távozott oda, ahova egyszer minden halandó eljut...
„Magamnak kell hát a kezembe venni ezt az ügyet is! Ráadásul így a harci meditációnak lőttek, viszont érdekelne az, hogy ki képes elpusztítani a válogatott osztagomat!” Raistlin döntött. Az űrben elboldogulnak az emberei, hiszen most már nincs miért visszatartaniuk a tűzerejüket. Minél előbb véget akart vetni ennek a felesleges és ostoba csatának!
- Minden harci vadásznak és SiSD-nek! Teljes tűz! - adta ki a parancsot a komlinkjén keresztül Raistlin. - Álljatok bosszút testvéreinkért! Egy asszaszinért ezren fizessenek! Harcra fel! - ordította magán kívül a haragtól Raistlin.
A parancsnak megfelelően a Sith hadihajók most már nem tartották vissza a tűzerejüket, és ennek nyomán irtózatos energiasugarak villantak és haladtak célra. A Sith vadászok pedig mohó piócaként tapadtak rá az ellenséges vadászgépekre, kilőve mindent, ami az útjukba került. Egyes vadászok kamikazeként egyenesen az ellenséges hadihajók felé vették gyorsulva az irányt, hogy felrobbanva sérüléseket okozzanak és minél többet a hajóknak.
Miközben dúlt az embertelen csata, egy kis átalakított Marauder típusú vadász a felszín felé vette az irányt. Bemérte a leszállási vektorokat majd landolt. Raistlin Nagyúr megérkezett a Nirauanra, és módfelett mérges volt. Egyenesen a generátorok felé vette az irányt...
...
- Tábornok, a Sith flotta teljes erővel tüzet nyitott! A pajzsok nem bírják sokáig!
Wiegand a Right to Rule elsőtisztjére pillantott. Érdekes módon sokkal motiváltabbnak érezte magát, mint órákkal ezelőtt. Ki tudja, talán még nem veszett el minden, lehetséges lenne?
- Hátráljunk a planetáris pajzsok védelmi zónáján belülre - adta ki a parancsot. - De lassan, folyamatosan tüzelve, mintha menekülnénk... próbáljuk meg közelebbre csalni őket... - Wiegand arra számított, hogy a győzelem lehetőségétől megittasuló Sith flotta is közelebb nyomul a bolygóhoz, egyenesen a felszíni planetáris ionágyúk hatósugarába...
Saba és twi'lek társa egy rajnyi, a Kéz jelvényét viselő rohamsikló és a fedezetként szolgáló TIE Defenderek kötelékében tartott a Sith vezérhajó felé, amikor a barabel mester egyszer csak zavart észlelt az Erőben... reflexszerűen oldalra billentette StealthX vadászgépét, és a felszín felé fordult.
- A prédánk megváltossztatta posszíszióját... le kell ssszálnnunk... - sziszegte az egymásköztibe.
- Negatív, jedi, a célpontunk ugyanaz! - hangzott fel a komban a chiss parancsnok irritált hangja.
- Arra ssszáll, amerre akar... mi vadásszunk - mosolyodott el Saba, azzal felgyorsított, vadászgépével a bolygó zöldeskék gömbje felé véve az irányt... tudta, hogy minél gyorsabban utol kell érnie a prédát... lehetőleg előbb, mielőtt amaz megtalálná saját prédáját. Az ifjú Bent...
...
Odalent Ben fénykardjával tovább aprította az ellenséget, amikor egyszer csak a fülébe suttogó sejtelmes hang felsikoltott, mintha oldalba szúrták volna, és elhallgatott...
Pillanatok múlva egy újabb szakaszra való ellenséges kommandós rohant ki az erdőből, nyomukban két jedivel, akik nemrég szállhattak le vadászgépeikkel. A távolban egy robogó motorjának üvöltése jelezte, hogy Narain segítségért indult.
- Skywalker tanonc, vissza kell térnie a bázisra! - kiabálta az egyik jedi, egy nyúlánk, domború homlokú bith.
- Itt kell maradnunk... - Ben egy pillanatra lehunyta a szemét, az Erőben útmutatást keresve arról, hogy mi okozta a hang eltűnését, miközben szinte félálomban hárította egy újabb rárontó ellenséges erőhasználó csapását, villámgyors mozdulatával lemetszve a csuklyás alak vörös fénykardot markoló kezét.
- De miért?
- Mert sokkal nagyobb fenyegetés közeledik!
...
Raistlin mester egyre közelebb érezte magához a prédáját. Szinte kitapintható volt az Erő szövedékében. Ekkor hirtelen egy másik jelenlétet is megérzett, amely megtorpanásra kényszerítette. Egy undorítóan, émelyítően jóságos jelenlétet. Egy nőt, akiről azt hitte mindenki hogy halott... ám ez nem így van! Raistlin arcvonásai eltorzultak a gyűlölettől, majd koncentrált és elűzte ezt a valakit! Örömmel tapasztalta, hogy a gondolati úton küldött jeges gonoszság, elérte a célját. A nő sikolyát élvezettel hallgatta az elméjében! Ekkor megértette. Ha le akarja győzni azt a fiút, akkor ideje, hogy előjöjjön a Farkas! Raistlin meditatív pozíciót vett föl, majd egy sokak számára ismeretlen, rég kihalt nyelven kántálni kezdett. Mindezt a generátorhoz közel lévő erdő egy kis tisztásán tette meg, a távolból már lehetett hallani a halálsikolyokat és a lézer lövedékek surrogását. Sietnie kell...
Izmai dagadni kezdtek, arca iszonyatosan eltorzult, majd jellegzetes farkaspofát vett fel, miközben testéről rongyokban szakadt le a köpeny és szőr lepte el az egész testét. Kezei hatalmas mancsokká alakultak, amelyekből veszedelmes karmok, hústépésre és gyilkolásra teremtett karmok meredtek elő. A Farkas hatalmas üvöltést eresztett meg és felgyorsulva az áldozat, a préda irányába kezdett el loholni. Szájából hatalmas nyálcseppek csöppentek le a földre miközben inaszakadtából rohant. Semmi másra nem vágyott, csakis ölésre.
Két lézerkarabélyos rohamosztagos balszerencséjére összeakadt a Farkassal. A hatalmas termetű, borjú nagyságú berzerker először az egyik torkát harapta át, miközben a másik a rémülettől még tüzelni is elfelejtett. Azok a hatalmas, késpenge nagyságú karmok belemélyedtek áldozata mellkasába, majd undorító loccsanás és reccsenés közepette egyszerűen kettészakították a szerencsétlen katonát. Társa sem volt szerencsésebb. A Farkas teljes erejéből rávetette magát, majd azok az iszonyatos agyarak összecsattantak a kemény rohamosztagos sisak felett, összeroppantva azzal együtt a katona fejét is. A test élettelenül zuhant el. A Farkas tovább haladt.
Ben legnagyobb rémületére, amiben társai is osztoztak, az elhullott asszaszin harcosok lassan feltápászkodtak a csata színhelyén. Az élőhalott, zombi Sitheket szintén egy ősi mágia keltette életre, akár a Farkast. Az élőhalottak lassan, komótosan indultak előre. A katonák pedig hátrálva célba vették és a legtöbbjüket igyekeztek véglegesen „megölni”. Azonban mintha parancsra tennék, a halott rohamosztagosok is kezdtek feltápászkodni. Ezek pedig csatlakoztak az asszaszin zombikhoz.
- Visszavonulás! Igyekezzenek! - adta ki az utasítást a védelmezők csapatának vezetője, egy sebhelyes arcú tiszt. - A rohadékok feltámadnak! Visszavonulás!
Ben reménykedett benne, hogy hamarosan jön a felmentő sereg. A zombik agyarait szinte már a torkán érezte...
- Vigyázz, egyre közelebb érnek!
Ben karja szinte égett a fájdalomtól és a megerőltetéstől. Amióta nem hallotta a fejében a jellegzetes női suttogást, úgy érezte, mintha kicsit elszállt volna belőle az Erő is... vagy talán csak annyi történt, gondolta, miközben az egyre közeledő zombikra meredt, hogy a két óra folyamatos küzdelem ennyi energiát követel...
- Gyere már! - Ben félrerántotta a karját a bith jedi elől, aki fénykardjával hárította az ellenség egyre sűrűsödő lövéseit. - El kell tűnnünk innen!
- Várj... - Ben kiterjesztette az elméjét. A sötét energia, ami körbevette az élőhalottakat, egyre intenzívebb volt. Ben úgy érezte, mintha a Sötét Oldal láncon rángatná a holttesteket, valahogy úgy, ahogyan az ember felemelt egy követ, vagy egy fát az Erő segítségével. Viszont kint, az erdőben, a sötét buborékon kívül Ben megérzett még valamit.
Elmosolyodott, és kardját leeresztve koncentrált.
- Gyertek - suttogta - Gyertek, segítsetek!
Kisvártatva az erdő lombkoronái életre keltek, ahogyan száz és száz egy méteres, repülő hüllőhöz hasonlító szárnyas teremtmény emelkedett ki fülsértő, éles vijjogással, majd lecsaptak a bekerített csapat körül tántorgó zombikra. A szárnyas teremtmények fogaikat az élőhalottakba vájták, vagy csak folyamatos röpdösésükkel zavarták őket.
A megmaradt asszaszinok a vezetőjüknek tűnő hatalmas, agyaras-lompos lény köré csoportosulva fénykardjaikkal lekaszabolták a közelükbe merészkedő repdeső lényeket, így azok nem is próbálkoztak sokáig... inkább a zombikra koncentráltak.
Ben a mellé lépő, tátott szájú Stevre pillantott, majd ujjával az egyik leghatalmasabb szárnyasra mutatott, amelyik társai felett körözve mintegy felügyelte a műveletet...
- Ezek itt qom jha-k. És az a vezetőjük.
- Igen, a helyi állatvilág... de ilyesmit még sosem csináltak, mi azt hittük, csak primitív szárnyas dögök... - pillantott fel a katona.
- Valójában nagyon is intelligensek - Ben ismét lehunyta a szemét egy pillanatra. - Az ott felettünk a vezetőjük, Jedik Barátja. Az Erőn keresztül kommunikál velem. Azt mondja, emlékeznek... a szüleimre.
- Hát, akárhogy is, egyelőre kihúztak minket a csávából... - ingatta a fejét a felderítő... - De nem teljesen.
Hatalmas hörgés szakította félbe a beszélgetést, ahogyan a zombik és a velük küzdő szárnyas élőlények sorát egy tíz méteren Erővillámok tizedelték meg. A keletkezett résen pedig a megmaradt támadó Sith-harcosok és vezetőjük csatarendbe állva támadásra készült...
- Ezzel nem bírunk el... - jegyezte meg gurgulázó hangot hallatva a bith.
Ben ismét oldalra pillantott.
- Talán nem is kell... nézd!
Az erdő másik oldalán kettévált a bozót, és két másik jedi kíséretében Saba Sebatyne lépett elő.
A barabel hosszú, éles sziszegést hallatott, miközben aktiválta fénykardját, előre örülve a rá váró vadászatnak... a préda ezúttal minden kétséget kizáróan nagy kihívásnak fog bizonyulni.
- Foglalkossszatok a ssszolgákkal... - sziszegte társainak. - A Nagyfogú esszé lesz...
...
Odafent a Sithek zászlóshajóján az ügyeletes parancsnok, aki nemrég vette át a posztot a Raistlin nagyúrnak jelentő, balsorsra jutott társától, egyre aggodalmasabban figyelte a kijelzőket.
- Uram, chiss kommandósok hatoltak be néhány hajónkra, harcban állnak a biztonsági egységeinkkel. A planetáris védelem tüze pontosabbá vált - jelentette egy tetovált adjutáns.
- A Nagyúr harci meditációja nélkül nehezebb a helyzetünk... - szívta a fogát a parancsnok. - Más valami?
- Igen... Dorja admirális kér helyzetjelentést.
A tiszt aktivált a holovetítõt, amin megjelent a bastioni parancsnok képe.
- Nos... hol van Raistlin Nagyúr?
- A felszínen, admirális. Tsekko első tiszt jelentkezik.
- És hol van Durran kapitány?
- Nos... ő átadta a parancsnokságot.
Dorja bólintott, mint akinek nem kell magyarázni.
- Helyzetük?
- Folyamatos tűzpárbajban vagyunk a védelmi flottájukkal, uram, a Nagyúr és harcosai odalent vannak...
- A Nagyúrnak személyesen kellett lemennie?
A tiszt egy pillanatig habozott, majd válaszolt. A régi Maradvány katonájaként, aki a Sith Egyházba pusztán a gyorsabb előmenetel miatt lépett be, tudta, hogy a feljebbvaló iránti őszinteség minden rendszerben ugyanolyan fontos.
- Igen, admirális. Nem várt gondokba ütköztünk a felszínen. A védőket egy jedi különítmény is támogatja.
- Értem - Dorja egy pillanatig elgondolkozott a vonal másik végén. Egyfelől úgy vélte, egy kudarc esetén nagyot csökkenne a Sith Egyház harcosainak parancsnoki ázsiója a volt Maradvány-katonák körében, amivel a saját pozícióit is javíthatná... másrészt viszont maga a terv a sajátja és Getellesé volt, és az Öreggel a háta mögött nem akarta megkockáztatni, hogy esetleg neki személyesen is felelni kelljen egy vereségért, akár ott volt a helyszínen, akár nem.
- Tartsák a pozíciójukat, és vonjanak blokádot a bolygó köré. Küldök maguknak valamit egy hadihajón arra az esetre, ha nem sikerülne megsemmisíteni a pajzsgenerátorokat...
- Értettem.
- Dorja vége.
Bastion
Dorja, amint a nirauani flottaparancsnok bontotta a vonalat, átkapcsolt egy másik, titkosított, belsõ csatornára.
- Itt Dorja főparancsnok beszél. Kapcsolják nekem azonnal a Bio- és Genetikai Fegyver Intézet vezetőjét. És készüljenek fel az indulásra, azonnal.
Nirauan
Raistlin, aki immár a vérengző farkas volt, üvöltve rontott ki az erdőből és egyenesen a fiúra, Benre vetette magát. Hatalmas állkapcsai között vérengző agyarak várakoztak arra, hogy a fiú húsából nagy darabokat szakítsanak és tépjenek ki. Ben szerencsére azonnal maga köré aktivált egy Erőpajzsot, amit azonban a szörnyeteg folyamatosan gyengített. Eközben zombik csépelték és harapták azokat, akiket elértek a birodalmi katonák közül. A borzalmas élőhalottak egyre csak törtettek előre, míg Ben kétségbeesett küzdelmet folytatott a farkassal.
Egészen addig, ameddig Saba mester meg nem elégelte a dolgot. Eléggé agresszív módon egy Erőlökéssel eltaszította hátrébb Bent, majd aktiválta a fénykardját és megtámadta a szörnyet, akit Raistlinnek hívtak. Ádáz küzdelem vette kezdetét.
Ben érezte, ahogyan az Erő magasba emeli, majd a kelleténél kissé nagyobb lendülettel áthajítja a szörny felett, egyenesen Stev mellé, aki két megtermett asszaszin zombival birkózott. A fiú még esés közben újra aktiválta fénykardját és két jól irányzott vágással lemetszette az Erő által mozgatott élőhalottak fejeit - a fejetlen torzókat Sven sugárvetője már könnyedén ízekre szedte.
- Köszönöm - segített felállni a fiúnak a felderítő, miközben az agyaras szörny felé pillantott, hátán a jedi köpenyt viselő barabellel. - Ez érdekesnek ígérkezik...
- Az is... - nyelt nagyot a közeledő zombik felé mutatva Ben. A megmaradt élőhalottak láthatóan egyre kevésbé törődtek a szárnyas qom qae-k és qom jha-k támadásaival, és a torzóikból kicsípett húsdarabokkal mit sem törődve meneteltek tovább előre.
Aztán egy tucat zombi eltűnt egy hatalmas robbanásban, a csapat felett pedig hangosan dübörögve elhúzott egy chiss légköri vadász.
- Az erősítés... - mosolyodott el Ben. - Narainnak sikerült.
Saba már a küzdelem elejétől fogva érezte, hogy most végre méltó Prédával hozta össze az Erő. Elégedett sziszegése hamarosan éles, rövid sipító hangokká mérséklődött, ahogyan egyre mélyebbre merült az Erőben, igyekezvén kizárni az ellenfélből, ebből a karmos-mancsos szörnyetegből áradó Sötét Oldalt, és energiát meríteni a Fényből.
Szorosan megkapaszkodott a szörnyeteg hátán, de fénykardjának csapásai minduntalan lepattantak az ide-oda ficánkoló vastag bőrű Préda hátáról. Végül kimeresztett barabel karmaival mart bele a szörnyeteg nyakába, amitől az fájdalmas vonítást hallatott, és egy Erőlökéssel letépte magáról támadóját.
Saba hatalmas bukfencet vetve, a farkát egyensúlyként használva négykézlábra érkezett, és ösztöneitől vezérelve ismét támadásba lendült - ezúttal már vadászó ragadozóként.
A szörnyeteget meglepte, hogy ellenfele is képes ilyesfajta váltásra. Összekapaszkodva bukfenceztek le a zombik között az imént támadt kráterbe, élőhalottak testrészeit sodorva magukkal. Mindkettőjüket hosszú karmolások borították.
Raistlin valóban nagy hatalmú Sith volt, de a zombik irányítása, a vérfarkas-alak és ezzel a különös, nagy erejű jedivel folytatott küzdelem együttesen kezdte felemészteni az erejét. Végül úgy döntött, a három közül a legkevésbé hasznosat adja fel... egy jól irányzott rúgással a kráter másik végébe penderítette támadóját, majd megrázkódott.
Saba döbbenten figyelte, ahogyan az ellenfele elszürkül, majd furcsa hólyagok támadnak a bőrén, mintha szét akarna robbanni... végezetül néhány, csonttörőnek tűnő átmeneti állapot után egy több, mint két méter magas, díszesen öltözött humanoid férfi állt vele szemben, aktivált vörös fénykarddal.
- Vívjunk meg a klasszikus módon is, jedi... - mosolyodott el Raistlin.
Saba is két lábra állt, és újra aktiválta arany színű pengéjét.
- Legyen... érdekesssz Préda lesszel. Ksszhhh...
A második összecsapás ugyanolyan gyors és szinte átláthatatlan volt, mint az előző. Raistlin nagy erejű csapásokkal támadt Sabára, de a kecsesen, szinte kígyószerűen mozgó barabel kitért előlük, kardja mellett olykor izmos farkával is csapásokat mérve a férfi feje irányába, aki dühödt ordítással lépett odébb újra és újra, kifinomult reflexekről tanúbizonyságot téve.
- Érzem benned az Ösztönt, jedi! Engedd át a Sötét Oldalnak, és akkor olyan hatalmas lehetsz, mint én! Talán még le is győzhetsz, és tied lehet a hatalom az élők és holtak felett, az én hatalmam! - nevetett fel gonoszul Raistlin, és Erővillámokkal bombázta ellenfelét.
- Préda vagy, éssz asz issz maradsz... assz Élő Erő Prédája... - sziszegte Saba, miközben kardjával hárította a villámokat. Már kint álltak a kráterből, így Raistlin eltérített villámai saját élőhalottjaiba csapódtak. A sötét nagyúr felüvöltött, ahogyan a fájdalmas visszacsatolás bábjain keresztül átjárta őt is... és ebben a pillanatban még egy gátat fel kellett oldania az Erőben, hogy ismét ellenfelére koncentrálhasson.
Sven már a sokadik energiatárat helyezte el sugárvetőjében, miközben a mellette lövéseket hárító Ben egyszer csak lehunyta a szemét. Újra hallotta a hangot.
- Ben... Ben... engedd be a Fényt!
- Fedeznél egy kicsit? - motyogta Ben, mire társa odaintett néhány, a közelben újratöltő, még ép rohamosztagosnak, hogy csatlakozzanak hozzájuk, és formáljanak védőkört a fiú körül.
Az ifjú jedi tanonc lehunyta a szemét, és hagyta, hogy az ismeretlen-ismerős női hangból áradó élet keresztülfolyjon rajta, mintha egy távoli világba nyitott volna csatornát...
Raistlin ismét felüvöltött, és Saba újabb csapását hárítva a mező másik fele felé pillantott, ahol észrevette a nagy erejű ifjú jedi kéken fénylő alakját. Érezte, ahogyan a sötét mágiát, amivel egyben tartotta élőhalott bábokból álló hadseregét, lassan elemészti egy örvényszerű világosság...
A csatatéren szanaszét tántorgó testek egyszer csak megmerevedtek, és visszaomlottak élettelen állapotukba. Néhány szabályosan szétesett, ahogyan a munkára ösztökélt halódó csontok és izmok már nem bírták a terhelést.
Raistlin felüvöltött, és gyors léptekben szaladni kezdett Ben felé.
Ezúttal azonban Saba megelőzte. Egy szaltóval a sötét nagyúr előtt termett, farkával pedig előre lendített, hogy kigáncsolja ellenfelét. Raistlin azonban számított a támadásra, és oldalazva felugrott, hogy folytassa a fiú üldözését...
Egyenesen bele a barabel kitartott fénykardjába.
A sötét lord megtett néhány lépést, miközben döbbenten fogta az oldalát, ami jó negyven centis vágott seb éktelenkedett. Érezte, hogy belső szervei lassan elmozdulnak. Még annyi ereje volt, hogy lassan, egészen lassan megforduljon és döbbenten bámuljon ellenfelére... az utolsó amit látott, hogy a jedi aranyló pengéje a nyaka felé tart...
Saba elégedett, sziszegő hangot hallatott a fejetlen holttest felett, mire a mezőn lábadozó katonák éljenzésbe kezdtek.
...
Odafent a Sith flottában kisebb mértékű fejetlenség uralkodott. Számos, a hajókon szolgálatot teljesítő beavatott, egyháztag és funkcionárius megérezte mesterük halálát. A közös harci meditáció egyre gyengült, a hajók sortüzei egyre bizonytalanabbak lettek. A zászlóshajó hídjának legénysége zavartan nézett egymásra. Mintha kicserélték volna őket, hirtelen csak fáradtságot és motiválatlanságot éreztek...
Tsekko első tiszt számba vette a lehetőségeit... hazatérni vesztesen, Sith főparancsnok nélkül nem tűnt jó ötletnek... vitát kezdeményezni a többi SiSD még életben lévő kapitányával, hogy most tulajdonképpen ki is a rangidős, még kevésbé...
- Újabb flotta érkezik! - jelentette be az érzékelőket figyelő tiszt. - Egy birodalmi formáció!
Tsekko nagyot nyelt. Mivel mindkét fél alkalmazott csillagrombolókat és birodalmi cirkálókat ebben a csatában, ez akár rosszat is jelenthetett, nagyon rosszat. Ilyen hamar visszaért volna Jagged Fel flottája? Talán feladták ismeretlen küldetésüket, hogy a Nirauan segítségére siessenek?
- Azonosítsák a vezérhajót!
- Azonosítás pozitív, parancsnok! A vezérhajó ESB transzponderrel van ellátva! Hívnak minket!
Tsekko megkönnyebbült.
- Csatornát.
- Itt a Relentless csillagromboló - jelent meg a képernyőn egy fehér főadmirálisi egyenruhás, ráncos arcú tiszt.
- Admirális? - Tsekko meggondolta magát, és mégsem könnyebbült meg.
- Átveszem a parancsnokságot a művelet felett, első tiszt. Köszönöm az eddigi együttműködését - jelentette be Dorja, miközben komtisztjei ügyeltek rá, hogy az adás kimenjen az ESB flotta összes hajójának. - Ez vonatkozik a Sith formáció összes többi egységére is.
- Nyugtázom... - jelentette Tsekko. - Uram, jelentést kaptunk a felszínről, hogy Raistlin Nagyúr elesett. A felszíni kommandónk kudarcot vallott... természetesen vállalom a felelősséget...
- Már tudok róla, és erre nincs szükség - biccentett Dorja. - Kezeljük a helyzetet.
- Értettem.
A kapitányok sorban nyugtázták a jelzést. Dorja a bastioni technikai szolgálat fekete egyenruhás tisztjéhez és saját adjutánsához fordult.
- Indítsák a Scimitarokat. Robbanófejeket élesíteni. Biztosítsanak fedezetet nekik a felszínig. Amint a bombavetők felszálltak, az egész arcvonalon indítsanak lekötő támadást az ellenfél ellen. Fedeznünk kell a bombázókat. Mi koordináljuk a tűzvezetést. A fő célpont - mutatott saját egységének testvérhajójára a Kéz formációjának közepén - a Right to Rule.
- Értettem!
- Jelentsék, ha megindult a formáció.
Dorja visszavonult a hídról, hogy a minden csillagromboló alapfelszereltségének számító szomszédos eligazítóterembe lépve fáradtan leüljön az egyik székre. Már öreg volt a frontszolgálathoz.
- Most már magán múlik, admirális, hogy visszaállítja-e a Sith Birodalom becsületét ebben a szektorban... - hangzott fel egy reszelős hang az asztal másik végéből.
Dorja ijedten felpattant, amennyire fáradt ízületei engedték, és az oldalfegyveréért nyúlt. Úgy tudta, senki nincs rajta kívül a szobában... döbbenten konstatálta, hogy a fegyvere be van ragadva a tokjába, mintha valami láthatatlan Erő préselné oda. Ah, gondolta. Hát így állunk.
- Nagy reményeket fűzök magához, admirális. - mosolyodott el az asztal másik végén ülő Hegyi Öreg.
...
A Sötét Ember a háttérből figyelte a csatát, amelyben egyik bábuja meghalt. Ő volt az a titokzatos sötét entitás akivel mind Wenthar, mind pedig Waranous találkozott. A Sötét Embert senki nem láthatta a harcoló felek közül, ahhoz Ő túl halvány volt, ez a legjobb szó rá. Ajkain gyilkos vicsorgáshoz hasonló mosoly jelent meg. Ujjain fekete karmok jelezték, hogy tulajdonosuk nem ember.
Elégedett volt a dolgok jelenlegi alakulásával. Egy ősi nép tisztelte őt istenként, pedig a valóságban nem volt az... de egy kicsit mégis az volt. Ő volt a sötétség, amely kioltja a haldoklók szeméből a fényt, ő volt a lesújtó penge amely véget vet értékes életeknek. Ő maga volt a Sötétség...
Számtalan világgal állt kapcsolatban, ahol mind más néven ismerték. Egy világban ő volt Flagg, aki egybekovácsolta a túlélő gonosz seregeket, egy másikban fekete mágusként ölte meg az ütődött királyt és juttatta börtönben ennek a fattyú fiát. Megint egy másik világban ő volt a Sötét Úr, aki rettenetes seregeknek parancsolt. Ebben a világban pedig ő volt Yun-Yammka, a Gonosz Isten. Mégis legjobban az egyik, ellenlábasai által ráragasztott nevét szerette: Időrabló.
Tömör és rövid, mégis erőteljes név ez. Igazándiból már arra sem emlékezett, mikor született. Valamikor az idők hajnalán születhetett, de már nem emlékezett rá, honnan jött. Most azonban itt volt, és hamarosan változások lesznek. Hogy jók-e vagy rosszak, azt nem tudta, de annyit tudott, hogy az a kurva nem fogja elérni a célját. Minden zsigere azt súgta, hogy a Fény Küldötte, Jaina itt van a közelben. Ez pedig módfelett felbosszantotta. Most azonban, ahogy elkezdett szimatolni a csatában elhullott emberek és zombik hullájának kesernyés szagától nehézzé vált levegőben, valami mást is megérzett... Valamit ami nagyon kedvére való volt.
Egy újabb járvány készülődik, amit egy tehetetlen és kegyetlen szolgája fog szabadjára engedni. Dorja... igen, ő talán megteszi amire rendeltetett. És elszabadít valami pusztítót! A Sötét Ember elunta a csatát és úgy döntött, távozik, de előtte itt hagy egy kis meglepit. Kezét felemelte, amelyben egy fiola jelent meg. Természetesen a harcolók ezt nem vették észre, mivel Flagg szinte láthatatlan volt, majd összeroppantotta - szabadon engedve a tartalmát, amely egy igen kegyetlen vírustörzs volt. Amely kombinálódva a Dorja által birtokolt másik vírussal, gyilkos elegyet alkot majd. Kedvére valót...
...
Egy újabb szakasz Sith vadászgép húzott el közvetlenül a Right to Rule hídjának páncélozott plexije előtt, és Wiegand ösztönösen lehúzta a fejét, várva a robbanást, ami végül nem következett be. A Sith Birodalom flottájának második támadása sokkal pontatlanabb tűzvezetéssel, de taktikusan, a védelem gyenge pontjaira koncentrálva zajlott... az újonnan érkezett csillagrombolók, melyek közül nem egy néhány évvel ezelőtt még egy alakzatban harcolt Wiegand hajóival a szövetségi krízis idején, most az SiSD-kel összezárva kitartóan nyomultak előre.
A védelmi vonal másik végén egy Golan platform és egy Dreadnought felrobbanása jelezte, hogy a támadó bombázók sikerrel jártak.
- Tábornok, ellenséges bombázók tartanak a felszín felé! - jelentette az ügyeletes tiszt.
- Értesítsék a Kéz erődjét, hogy küldjenek ellenük vadászokat! Kitérő manőver! - Wiegand figyelme ismét az űrcsata felé fordult, ahogy néhány kisebb ellenséges ágyúnaszád megközelítette a zászlóshajóját... a tábornok kezdett aggódni. Arra számított, hogy a Sith vezetés felszíni kudarca után, amelyről már jelentést kapott, az ellenséges flotta visszavonul. Az újabb bastioni erősítés azonban meglepte... Úgy tűnt, valaki tényleg le akarja zárni ezt a küzdelmet.
- Kezdjék meg az evakuációs transzportok indítását - fordult végül a kommunikációs tiszthez. - Ha elhúzódó ostromra kell felkészülnünk, akkor itt az ideje, hogy elkezdjük a táborok kiürítését.
- De uram... Fel tábornok engedélye nélkül...
- Nem érdekel a tábornok engedélye! - Csattant fel Wiegand. - Az a sok civil csak zavarja a műveleteket a felszínen! Az sem érdekel, ha hetekig kell szobrozniuk a chiss határon! Csinálják!
- Igen... igenis, uram!
...
Amint Dorja ismét felpillantott az Öregre, meglepetten konstatálta, hogy már nem volt a teremben. Ismét egyedül meredt a hosszú tárgyalóasztalra. Végül megrázta a fejét és az asztal alatti egyik fiókból elővett egy gyógyszeres fiolát. A serkentőtől azonnal érezte, hogy energia árad szét a testében.
- A Scimitarok átjutottak, admirális! - jelentette a Relentless első tisztje, amint az idős parancsnok visszatért a hídra.
- Nagyszerű - mosolyodott el Dorja, igyekezvén elfelejteni az előbbi kis közjátékot az eligazítóban. - Akkor kezdjék meg a reagensek szétterítését!
...
Ben és jedi társai éppen az utolsó sebesült katonát segítettek felhelyezni a chiss felderítők robogói mögé erősített antigrav szánok egyikére, amikor a tudata sarkában kellemesen bizsergető hang ismét megszólalt... vagy inkább felsikított...
Ben a tarkójához kapott, aztán egy pillanatra elsötétült előtte a világ... amikor kinyitotta a szemét, Saba sárgás-pikkelyes hüllőszerű tekintete meredt rá aggódva.
- Igenccszaak elfáradhatott, ifjú Sszkywalker... - helyezte karmos kezét a fiú homlokára a barabel. - Talán az megpihenhetne a vadássszat után...
- Igen... azt hiszem... - Ben hosszan pislogott, majd felpattant. - Nem! Sietnünk kell!
- Mi történt? - lépett a jedik mellé Stev. A távolban felhangzó vijjogásra azonban megperdült, és kezét a sisakba épített kommunikátorhoz érintette. - Ismételje... vettem...
Majd visszafordult Ben felé.
- Bombázók tartanak felénk, ellenséges transzponderkód! A vadászaink rajtuk vannak, de el kell tűnnünk a nyílt terepről!
- Sszóval mégisszcsszak megpróbálják megszemmiszíteni a generátort... - sziszegett idegesen Saba. A sok halál, a vérontás, mintha egy pillanatig hiábavalónak tűnt volna... egy jó vadászat a semmiért.
- Nem... ez valami... rosszabb... sokkal rosszabb! Menekülnünk kell! - pillantott a többiekre sürgetően Ben. - Azonnal!
A többiek meglepetten pillantottak a fiúra, aki nem is olyan régen váratlan, igazi Skywalkerhez méltó akciójával megmentette őket.
- Talán ha együttes erővel pajzsot vonnánk a generátorok köré... - jegyezte meg az egyik fiatalabb jedi.
- Nem értitek! - kiabált most már magán kívül Ben és a katonák felé integetett. - Azonnal mennetek kell!
- Még nem fejeztünk be a... - lépett melléjük Narain a robogók mellől, majd a fák koronája fölé pillantott... déli irányból három hengeres törzsű, csapott ikervezérsíkú TIE Scimitar tűnt elő, oldalukon a Sith Birodalom jelvényével. A nyomukban száguldó két, a Kéz kék öklét viselő chiss vadászgép sortüzei eltalálták a trió két szélső tagját, amelyet sűrű fekete füstcsíkot húzva fordultak ki a jedik és bajtársaik fölül... a harmadik azonban elszáguldott felettük, majd nem törődve a kézifegyverekkel vadul tüzelő katonákkal, szürkésfekete, csillámló felhőt bocsátott ki magából, aztán eltűnt egy magaslat mögött. A két chiss vadász a nyomába eredt.
Ben szinte bénultan meredt a felhőre, majd kezét az ég felé fordítva, egész testében remegve felnyögött.
- Nem megy... túl sokan...
És akkor végre Saba is megérezte. A felhő, bár önmaga nem az Erő kreálmánya volt, szinte ontotta magából a sötétséget. Veszély veszély veszély...
- Igasssza van! Fusszaatok! - kiáltott a katonák felé, de akkor már késő volt.
A csillámló anyag, amint embert vagy jedit ért, szürkés, porszerű bevonattá alakult, ami lepergett a köpenyekről és a vérrel és mocsokkal borított, már csak nyomokban fehér rohamosztagos páncélokról. Amikor azonban a chiss katonák kezére és arcára ért, amit nem védett semmi, vöröses folyadékká változott, ami beszivárgott a kék bőrű humanoidok száján és szemein. A körülöttük repdeső életben maradt qom qae-k és qom jha-k éles rikácsoló hangot hallattak, ahogyan Őket is beborította a csillámló anyag, majd a földre zuhantak.
A Ben és társai mellett álló Narain, aki egy sérült, a robogóra kötött szánon fekvő bajtársát próbálta védeni a testével, megtántorodott, ahogyan a csillámló anyag az ő nyakát és arcát is belepte. Velőtrázó üvöltést hallatott, majd kezeivel marni kezdte saját arcát és szemeit, mígnem vér serkent ki ujjaiból és szemgödreiből.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Aztán egy pillanatra csend lett. A jedik és a rohamosztagosok egymásra néztek. A chissek és az őshonos madárvilág lényei egymás után, tompa puffanásokkal a földre zuhantak.
Ben a köpenyén maradt porszerű anyagra pillantott. Megdöbbenten tapasztalta, hogy a harc közben szerzett sérülései révén az anyag beszivárgott a ruhája alá is... mégsem érzett sem fájdalmat, csak némi múló viszketést, ahogyan a por lepergett a kezéről is.
Aztán hirtelen bevillant egy kép... tisztán látta Jainát, amint egy földalatti járatban áll, körös-körül halott, rovarszerű idegenekkel... visszaemlékezett unokanővére elbeszélésére arról, amikor a Maradvány még Caedus csatlósaként megtámadta a verpinek központi bázisát a Roche rendszerben...
- Biofegyver... genetikai kódolást használnak… - fordult a jedikhez. - Ha az egész légkörben szétterítik...
- Nem... van még másssz isssz... - pillantott Saba a földön fekvő, élettelen Narainra.
A test megmozdult. És megint.
- Na jó - döntötte el magában Ben a kérdést. Fájdalmas volt végignéznie, hogy mit művelt a Sithek - vagy talán bastioni csatlósaik - lelketlen fegyvere azzal, akit az elmúlt napokban barátjának, bajtárásnak ismert meg, de a Gárdában töltött évek alatt elsajátított drill megtette a hatását. - Mindenki a működő gépekre! Azonnal visszatérünk a központba! Gyerünk!
- Meg... megerősítem... - nyögte a döbbenettől félig megbénult Stev a katonák felé.
A jedik és rohamosztagosok felpattantak az erősítéssel érkezett robogókra, és miközben hátrahagyták a véráztatta mezőt, egyre több és több élettelen chiss és qom jha teste kezdett mocorogni...
...
A nirauani csata a jedik vereségével végződött, azonban valaki számára nagyon is sikeresnek bizonyult. A Sötét Ember számára nagyon is jól alakultak a dolgok. Mert legyen bármennyire genetikusan kódolva is a reagens, amit Dorja szórt szét a felszínen, a Sötét Ember mágikusan létrehozott vírusával kombinálódva gyilkos elegyet hozott létre.
Miután a jedik eltávoztak, a holttestek lassan mocorogni kezdtek. A már halott végtagok újból életre keltek, és tapogatózva kutattak valami után, ami ehető. A halott katonák lassan talpra kászálódtak, szemük értelem nélkül csillogott, hiszen a szó legteljesebb értelmében halottak voltak. A feltápászkodott élőhalottak hörögve-morogva indultak el az élők irányába, akik hamarosan majd csillapítják éhségüket...
A Nirauan orbitján
Dorja hajójára, ahol a Hegyi Öreg is tartózkodott, megérkezett a túlélő TIE vadász, amely a gyilkos reagenst szétterítette. A pilóta nem is tudott róla, hogy a Sötét Ember jóvoltából gyilkos kór hordozója volt. A reagens és a mágikusan létrehozott vírus kombinálódott elegye gyilkos kórokozóvá álltak össze. És ami még ennél is szörnyűbb volt, ez a vírus mágikus úton létrehozott volt, így nem tudták kimutatni a különböző bioszkennerek, amivel a visszatérő pilótát ellenőrizték. Tak Skein életéből, mert így hívták a pilótát, már alig 48 óra maradt. Hamarosan azt fogja észrevenni, hogy az influenzához hasonló tünetek jelennek meg rajta, majd lassan, amikor a vírus eléri a központi idegrendszert, tébolyodott állattá változik, egy értelem nélküli gyilkos géppé, amely majd másokat is megfertőz.
Kézfején kicsiny seb volt, akkor sérült meg, amikor a reagenst tartalmazó egyik kis tartály leesett a rögzítő kapcsokról még a kilövő hangárban, ahol a parancsra várakozott és darabokra tört.
Órákkal ezelőtt Tak éppen a kis vadászban várakozott a kilövési parancsra, amikor megtörtént a baleset. Maga sem értette hogyan, hiszen százszor, ezerszer is leellenőrzött mindent. A baj azonban megtörtént, amit sürgősen orvosolnia kellett és mivel nem kellett tartania attól, hogy a reagens, amely szétszóródott a hangár padlóján, különösebb veszélyt jelent majd rá nézve, kipattant a vadász fülkéjéből, majd gyorsan összetakarította a maradványokat. A Sith Birodalom nem tűri el az efféle baleseteket, még akár szabotázzsal is megvádolhatják! Az pedig az életébe is kerülhet.
Az egyik nagyobb darab törmelék azonban, amelyen némi reagenst tartalmazó por is volt, megsértette a kézfejét. Apró, de kellemetlen karcolást ejtve rajta. Akkor nem törődött vele, pedig kellett volna, de úgy gondolta, hogy a kifejezetten genetikus kódra behangolt vírus neki nem árt majd. Rosszul tette... A reagens máris bejutott a véráramba és várakozott. A halálos párjára, aki a Nirauan felszínén várta egy jó kis vírusos bugira!
Abban a hangárban ugyanis tartózkodott még valaki. Aki elintézte, hogy az a bizonyos tartály leessen és összetörjön. Csupán egyetlen aprócska mágiára volt szüksége a Sötét Embernek ahhoz, hogy a tartály rögzítő kapcsát tönkretegye. Miközben kárörvendően nevetett magában, arra gondolt hogy a dolgok mennyire egyszerűbbé válnak, ha a katonai előírásokat kihasználja. És nem is csalódott! Az ostoba pilóta képes volt kiszállni, hogy eltüntesse a nyomokat, amik a balesetről árulkodtak. Hiába a félelem nagy úr, ezt ő mindenkinél jobban tudta.
Azt maga Tak Skein sem gondolta volna, hogy a két chiss vadász, ami a nyomába eredt, pont a pilótafülke plexijét lövi darabokra. Ezen kívül más sérülést nem szenvedett el, gyorsan felvonta a pajzsot, amelyet pont ilyen célra találtak ki, majd elindult vissza az anyahajóra. A pajzs megvédte őt a kellemetlen űrbéli hidegtől, de egy valamitől nem. Attól a pár aprócska vírustól, amely azalatt a pár tizedmásodperc alatt kúszott be a pilótafülkébe, mialatt ő az üldözőitől menekült és felvonta a pajzsot, amit már a csata előtt meg kellett volna tennie. Maga sem értette, miért nem tette már meg ezt az aprócska dolgot. A Sötét Ember vírusa a levegő útján megtalálta azt, amit keresett. Egy gazdatestet... Senki nem tudhatta, hogy ez a véletlenek összejátszása vagy más volt e. Egyvalaki azonban tudta az igazságot. Az Időrabló...
Tak Skein így a nehéz csata után holtfáradtan és kimerülten rogyott le a szállásán lévő priccsre. Szervezetében pedig már dolgozott a halálosan gyilkos kórság, a Sötét Ember ördögi találmánya...
...
Ben az egyik élen haladó robogóról figyelte, ahogyan egy bizonytalan röptű, szinte szlalomozó qom jha elsuhan felettük, majd nekiütközik a Kéz jellegzetes alakú, öt tornyú erődjének külső falát borító köveknek, szinte teljes sebességgel. A nyaktörőnek tűnő ütközés után a madárszerű lény egy ideig kőként zuhant alá, majd eltűnt a bokrok között... pár pillanat múlva azonban kiemelkedett a sövényből, majd fülsértő kiáltást hallatva vonszolni kezdte magát...
Mindez pedig láthatóan nem izgatta a két, szinte mozdulatlan őrt, akik a Kéz erődjébe vezető bejáratot őrizték...
Ben kiterjesztette az érzékeit, miközben a siklókból és robogókból álló konvoj, élükön Stev motorjával és a jedikkel lelassított, hogy besoroljon az erődbe vezető, aknákkal és biztonsági hálóval védett útra. Az ifjú jedi sem a repülő lényt, sem a chiss őröket nem érzékelte az Erőben... mintha két holttest állt volna ott, vagy két...
Abban a pillanatban, hogy Ben felemelte a kezét, Saba is felszisszent.
- Yuussszhan Vong? - pillantott kérdően, sárgás tekintettel az őrökre.
Ben összevonta a szemöldökét. Még meg sem született akkor, amikor az idegenek lerohanták a galaxist, de ő is hallott azokról az oglith maszkokat, ezeket az egész testre boruló fedőrétegeket viselő Yuuzhan Vong ügynökökről, akik így szivárogtak be a galaxis békés népei közé, hogy aztán az invázió előtti pillanatban zavargásokat robbantsanak ki, vagy éppen szabotázzsal akadályozzák meg a civilek menekülését az inváziós erők elől. Csak egy módon lehetett felfedezni őket - egy jedi számára észlelhetetlenek voltak az Erőn keresztül...
Az őrök azonban, így jobban "belegondolva", nem csak, hogy nem voltak ott az Erőben, de mintha valami büdös lyuk támadt volna a helyükön, amiből csak úgy áradt a halál.
- Állj!! - kiabálta be végül Ben a komba. Elkéstünk, gondolta aggodalmasan.
- Mi történt, Ben? - Stev hangja volt, a felderítő éles kanyarral megkerülte a konvojt.
- Nem mehetünk közelebb! A bioreagens elérte a központot is!
Ebben a pillanatban mintegy megerősítésként velőtrázó sikoly hangzott fel a bejárat fölött magasodó ablakok egyikéből, majd egy humán nő repült ki az egyik ablakon. Saba kinyújtotta karmos kezét, hogy az Erőn keresztül elkapja, és gyengéden leeresztette eléjük a fűbe. A nő zavartan pillantott körbe-körbe.
- Mindenütt ott vannak... élnek!
- Adjanak neki egy nyugtatót! - rendelkezett Stev, majd visszapillantott Benre. A fiú ki tudta venni a borzadályt még a sisak plexije mögött is a férfi szemeiben.
- Mi ez?
- Javaslom, keressünk egy transzportot, és hagyjuk el ezt a bolygót, mielőtt kiderül...
- De hát nem hagyhatjuk itt a többi menekültet! Ez a bázis a Kéz szíve, a Birodalom utolsó bástyája! - kiáltott fel valaki a konvojban ülő sebesültek közül.
- Ez a bástya elesett... - hajtotta le a fejét Ben, és egyszerre olyan öregnek érezte magát, mint az apja. - Talán még nem látszik, már megtörtént.
- De hát ezért vagytok jedik, tegyetek valamit!
- Tessszünk isssz... - sziszegte közbe Saba. - Kivisszünk téged innen.
...
Odafent az egyre intenzívebb támadás alatt álló Right to Rule fedélzetén Wiegand tábornok komjára végül befutott az a hívás, amit már vagy negyed órája várt. Amióta kiadta a parancsot az evakuációra, számított rá, hogy előbb-utóbb valamelyik kékbőrűnél lent elpattan a cérna.
- Shawnkyr tábornok parancsnoki központja jelentkezik, uram - jelentette a kommunikációs tiszt.
- Gondoltam - bólintott Wiegand. - Kapcsolja...
Amint a legénységi árokban dolgozó ügyeletes kézjellel igazolta a kapcsolat létrejöttét, Wiegand a holovetítő rács felé fordult.
- Tábornok asszony, vártam a hívását. Tudnia kell, hogy a parancsot saját hatáskörben...
- Vigyenek ki minket innnneeeeeeeeeeeen!!!
Wiegand döbbenten meredt a fiatal, kölyökképű, valószínűleg a Birodalmi Akadémia utolsó nem ESB-tetoválásos évfolyamából kikerült technikus hadnagyra, amint vérző fejjel meredt a vonal másik oldaláról a csillagromboló parancsnokára.
- Mit jelentsen ez? Mi az azonosítási száma! Hol van Shawnkyr tábornok??
A holovetítő képébe benyúló kék, begörbült ujjú kéz megadta a választ. A technikus kétségbeesetten feljajdult, ahogyan a nyakára fonódó marok megrántotta, majd véres húsdarabokat tépett ki a nyakából. Wiegand hátrahőkölt.
A képernyő végre megjelent a bázis chiss parancsnoka, Jagged Fel bajtársa és helyettese. A nő azonban nem hasonlított arra, akit Wiegand rövid Kéz-beli szolgálata alatt megismert. Haja csapzottan lógott, egyenruhája tépett volt, természetellenesen, darabosan mozgott, eredetileg vörös szeme pedig kékesszürkén, élettelenül csillogott. Rámeredt a birodalmi tisztre, mint aki még nem látott élő egyenruhást, majd fülsértően felvisított, és egyik karmos, véres kezével előrelendült, mintha csak át akart volna nyúlni a hálózati kapcsolaton, hogy megragadja Wiegand torkát...
A vonal megszakadt.
A tábornok érezte, hogy kiveri a víz. A segédtisztjéhez fordult.
- Minden menekülõ hajót vonjanak karantén alá... senki nem szállhat át a csatahajókra...
- És a hiperhajtómű nélküli egységek? - fehéredett el a tiszt.
- Azokat sorsukra hagyjuk, nem érdekel! Gyorsítsák meg az evakuációt! - Wiegand egyre inkább úgy érezte, mintha a zsigerei súgták volna neki; akár elveszítik az ütközetet az űrben, akár nem, el kell hagyniuk ezt a rendszert, minél előbb...
...
Dorja admirális éppen a biofegyver szétterítését jelző grafikonokat figyelte, amikor hívás érkezett az egyik kísérő SiSD-ről, a Nihilusról.
- Kezdjék meg a második hullám leküldését... hamarosan a generátorokat védő összes katona harcképtelen lesz! .... Igen, itt Dorja.
- Itt Trollus parancsnok beszél... - jelentkezett be egy légzőkészüléket viselő gand. - Elnézést a zavarásért uram, de van itt egy kis... egészségügyi probléma...
...
A Nirauan orbitján, Dorja hajóján
Tak Skein egyre rosszabbul érezte magát. Már órák óta kínozta a folyamatos fejfájás, ami elég magas lázzal is járt. Jelenleg a gyengélkedőben feküdt, mialatt az orvosdroid különféle injekciókat adott be neki. Csupán két asszisztens tartózkodott a homályosan megvilágított gyengélkedőben, egy férfi és egy nő. Közönyösek voltak betegük bajait illetően, hiszen ez csak egy egyszerű taygetai influenza lehet. Skein azonban sejtette, hogy annál azért kicsit komolyabb a baj...
Pulzusa hirtelen az egekig szökött és szinte alig kapott levegőt. Megszólalni sem tudott. Az asszisztensek most sem törődtek nagyon vele. Skein orra hirtelen vérezni kezdett, majd a férfi megdermedt, mintha lefagyasztották volna. Ez azonban mindössze pár percig tartott. A férfi bőre hirtelen észvesztő tempóban rohadni kezdett, felszínén elszíneződött foltok jelentek meg. A lény, ami egykoron Tak Skein volt, most hirtelen életre kelt. Szemein homályos hártya jelent meg, majd őrülettől csillogva izzottak fel, miközben ajkait morgó torokhangok hagyták el, ahogy megérezte az élő prédát.
- Mi a faszom... - mondta az egyik asszisztens, jelen esetben a férfi, de csak ennyire tellett tőle. A zombivá alakult Skein ráugrott és máris mohón tépni kezdte a szerencsétlen nyaki ütőerét, majd amikor az immár halott férfi a földre esett, rávetve módszeresen belezni kezdte. Undorító hangok keretében fogyasztotta el az élő, vérvörös színű húst és beleket. A nő sokkot kapva húzódott a labor egyik sarkába, majd lekuporodott és sírdogálni kezdett. Nem tett semmit. Pedig megnyomhatta volna a riasztógombot, amely idecsődített volna vagy egy tucat rohamosztagost. Hogy miért nem tette meg, amit kellett volna, az már örök rejtély maradt.
A zombi rávetette magát a nőre és első körben leszakította a bársonyos melleket, amelyek annyi férfit boldoggá tettek, majd azok az iszonyatos karmok behatoltak a mellkasba és kitépték a szívét. A nő arcára odafagyott a rettenet, gusztustalan mementóként, és miközben immár halott fénytelen szemei egyre csak az egyik sarokba meredtek, a zombi táplálkozott belőle...
Három órával később a zombi megfertőzött legalább három embert a szektorban, majd amikor ezek zombivá alakultak, még legalább tíz embert. Katonák nem tartózkodtak ebben a szektorban, minek kellene ide katona, a gyengélkedőre? Valamilyen titokzatos módon a kommunikációs rendszerek meghibásodtak, így a többi szinteken nem tudott senki semmit arról, ami a C 34-45-ös szinten történik.
A nap végére valamennyi szektorban tartózkodó ember zombivá változott, a számuk közel kétszáz volt... itt nem tartózkodtak katonák, csak civilek és orvosok, valamint azok a karbantartók akik szerencsétlenségükre pont itt tartózkodtak...
A vírus, amely kiváltotta Skeinnél az átváltozást, a légszűrők miatt szétterjedt szinte az egész hajón. Pár órával később sokan fognak majd megfázáshoz hasonló tüneteket produkálni...
...
Dorja éppen immár a harmadik csatahajó ügyeletes tisztjét hallgatta az interkom - holocsatornán... egyre több hajó jelentett egészségügyi vészhelyzetet a gyengélkedőből, vagy a hangárból, és kiváltak a harcoló alakzatból, hogy a többi romboló védelme alatt, az ellenségtől távol kezeljék a problémát. Az öreg admirálisnak egyre rosszabb érzése lett a dologgal kapcsolatban, amikor belépett a kommunikációs szobába a Relentless első tisztje.
- Uram, elnézést...
- Igen?
- Befejeztük az egészségügyi vészhelyzetet jelentett hajók taktikai adatainak kiértékelését... - a férfi arca sápadt volt, szipogott.
- És?
- Mindegyik a fedélzetére vett néhányat a légköri bombázásból visszatérő Scimitarokból, uram.
Dorja a tisztre, sápadt arcára, és az orrából folydogáló váladékra pillantott, majd keze óvatosan a sugárvetőjére csúszott az asztal alatt.
- Parancsnok... egy kérdés... mi is vettünk a fedélzetre Scimitart?
- Máris utánanézek uram - lépett közelebb amaz bizonytalanul a terminálhoz. Dorja ösztönösen hátrált. - Igen... úgy tűnik, uram, egyet. Skein hadnagy gépét. A hadnagyot a gyengélkedőre... krrhh...
A férfi megtántorodott, és egy pillanat múlva a terminálra borult. A szája sarkából vér folyt. Amikor ismét felemelte a fejét, a tekintete szürkés, élettelen volt. Gurgulázó hangot hallatott, és kinyújtotta egyik karját Dorja felé...
Az admirális sugárvetője egymás után több vörös, pulzáló sugarat küldött a tiszt arcába. Égett szag terjengett a szobában, a férfi teste pedig füstölögve a padlón rángatózott. Dorja a szoba másik végéből beleeresztett még néhányat, majd leemelt a falon lévő szekrényből egy arcra erősíthető gázálarcot, amelyet tűz, vagy levegőszivárgás esetére készítettek oda a hajó legfontosabb tisztjeinek, és felcsatolta.
- Nem hiszem el... - motyogta. - Megölöm azokat a barmokat a biorészlegnél... - végül remegő kézzel aktiválta a komot, a csatornát a hajó rohamosztagos parancsnokának frekvenciájára állítva.
- Itt Straub ezredes - szólt bele egy reszelős hang.
- Ezredes, itt Dorja.
- Szolgálatára, kapitányom - Straub majdnem egyidős volt az admirálissal, az endori csata óta szolgáltak együtt ezen a hajón. Straub és rohamosztagos hadosztálya a végletekig lojális volt Dorjához, egyként és kérdés nélkül csatlakoztak az ESB-átálláskor is a kapitányukhoz hű emberekhez, hamar a Sith Egyház híveinek kezére juttatva a csillagrombolót Fel híveivel szemben.
- Rendeljen el általános vészhelyzetet az egész hajón! Elképzelhető, hogy a felszínen bevetett bioreagens a levegőbe került, vagy mutálódott... - sorolta száraz hangon Dorja. - És azonnal küldjön ide egy osztagot! Készítsék elő a siklómat!
- Hermetikus lezárás, értettem - nyugtázta a parancsnok. - Készültségbe helyezem a csapatot.
- És ezredes...
- Uram?
- Akin nem volt sisak a körletükben, azzal vigyázzanak. Veszélyes lehet.
Rövid szünet után a tiszt nyugtázta.
- Értettem...
Dorja lezárta a kommunikációs körlet ajtaját, majd aktiválta a távolsági csatornát.
- Parancsnoki híd! Melyik a legjobb állapotban lévő rombolónk, amelyiknek nincsenek felszíni bombázói?
- Az Arcturus nehézcirkáló, uram... - jött nemsokára a válasz.
- Azonnal hívják! Tájékoztassák, hogy áthelyezzük a zászlót!
- Máris, uram... uram... várjon...
A komtiszt szavait valamiféle hörgés, szuszogás szakította félbe, majd a háttérben felüvöltött valaki, és felvisított egy sziréna.
Dorja kikapcsolta a komot, és rezignáltan meredt a zárt ajtóra, sugárvetőjével játszadozva. Az első tiszt testét szinte szénné égették a lövedékek, így attól már nem kellett tartania.... de ha őbenne is terjedni kezdett mára reagens, akkor mi van?
Dorja elképzelni sem tudta, mi történhetett. A birodalmi biofegyverek a galaxis legjobb, legbiztonságosabb eszközei közé számítottak, a Yuuzhan Vong, vagy a chiss biotechnika kifinomultságával vetekedtek, amelyről a Szövetség ügynökei álmodni sem mertek volna... Dorja kizártnak tartotta, hogy ekkorát hibázott volna valaki... az asztal végére meredve azonban eszébe jutott a látomás. A csuklyás öreg képe, kezében valami tégelyszerű dologgal, majd ahogyan az alak nyomtalanul eltűnt. Talán mégsem a Hegyi Öreg volt, ahogyan ő képzelte?
Az admirális nagyot nyelt. Remélte, hogy a csata, ami a Sith Birodalom és vele együtt a Bastion új urainak legnagyobb győzelme kellett volna legyen, nem a katasztrófájuk, a vég kezdete lesz...
Valami dörömbölni kezdett az ajtón. Dorja most már azt is remélte, hogy a rohamosztagosok időben érkeznek. Nagyon remélte...
--- Vége a XIX. Fejezet Első Részének ---