Post by Grodin Tierce on Aug 1, 2019 16:49:58 GMT 1
Tizenhetedik Fejezet
Első Rész
Korriban II
Charis uth Mathar, vagy ahogyan másik álnévén ismerték, Charis Mar Sevrin, Raistlin unokahúga, egykedvűen tekintett ki a hatalmas panorámás kilátóablakon, amely a lakosztálya északi falát szinte teljesen betöltötte. A legfelsőbb szinten található luxus lakosztályából nézte az égen elsuhanó, tömött sorokban haladó járműveket és légisiklókat. A lakosztálya fényűző volt, maga a Császár szokott itt lakni. Az asztalon aranyozott tálcák voltak megrakva a legkülönfélébb finomságokkal és gyümölcsökkel. Egy-egy korsóban fűszeres taygetai óbor várakozott arra, hogy a csodaszép leányzó az ajkait hűsítse vele. Hosszú feketés barna haja egészen a derekáig borította előkelő lepelként kívánatos és formás testét.
Alig pár napja érkezett meg az egykori Commenorra, a Sith Birodalom főbolygójára, amely most a fenséges Korriban II nevet viselte. Charis nem igazán tudta értelmezni a Császár azon óhaját, hogy idejöjjön a harc és a csata helyett, amely a Peremvidéken várta volna. De engedelmeskedett; Wenthar az ura és parancsolója volt, és köteles volt engedelmeskednie a legfőbb Sith Hadúrnak.
A lakosztály ajtaja hangos sziszenéssel kinyílt és egy protokolldroid totyogott be rajta.
- Elnézést, Charis kisasszony, de a vendégünk készen áll arra hogy fogadja önt! - gagyogta szaggatottan a protokolldroid, mire a lány elmosolyodott. Már ideérkezése napján feltűnt neki a szomorú tekintetű, de ugyanakkor határozottságot sugárzó férfi, aki a lakosztálya szomszédságában lakott. Azonnal érdeklődni kezdett utána és kíváncsivá tette a férfi titokzatossága. Maga sem értette, miért ilyen kíváncsi rá...
Talán a Sith mágikus pecsét lehetett az oka, amelyet maga Raistlin rakott rá, Uralkodójának parancsa szerint. Erről azonban Charis nem tudott semmit... ideje hogy férjhez menjen a kislány, hogy dinasztiát alapítson!
Charis azonban még azt sem tudta, kinek a lánya is valójában. Nem is sejtette, hogy maga Lord Wenthar az apja, aki csupán hagymázas dinasztiaalapítási céljaira fogja felhasználni, akár egy tárgyat. Szerencséje volt, hogy erről nem kellett tudnia.
Egyelőre...
...
Darth Kaard, akit valaha Zekk néven ismertek, szokásos délutáni elfoglaltságával töltötte az időt. Vagy délelőttivel, tekintettel arra, hogy ugyanaz volt. Meditált. Az ajtó felpattanására csak éppen félig nyitotta ki az egyik szemét. Akár meg is lepődhetett volna. Ennyivel korábban hoznák a vacsorát.
Nem, láthatóan nem. Az ajtóban két marcona, markos őr állt, akik a Sith Egyház testőrgárdájának lilás-vöröses, Sith kultistákra emlékeztető ruháját viselték, valamint egy idős, fogatlan twi'lek mester.
- A vendéglátód már vár, fiam - húzta szét bűzös mosolyra az ajkait a twi'lek. - Igyekezz!
- Nem tudtam, hogy vendégségbe megyek. - Zekk az érdeklődés hiányát színlelve figyelte, ahogyan az őrök eltávolították a szobája oldalában tekergőző ysalamiriket. Egyszerre megérezte az öreg twi'lek visszataszító, mégis sötét jelenlétét az Erőben, és alig nem messze, néhány szobányira valami sokkal tisztább, fiatalabb, gyermeki jelenlétet, amelyben érintetlenül lángolt a kitörni készülő, de még visszatartott Sötét Oldal.
A twi'lek intett, mire Zekk érezte, hogy a lábai elemelkedenek a földről. Az alak, amilyen öregnek és betegesnek tűnt, akkora hatalma volt az Erőben.
- Mondtam, hogy ne késlekedj. Ideje indulnunk.
Coruscant
A városbolygó erős védelem alatt állt. Birodalmi osztályú csillagrombolók és különféle hadi cirkálók takarták el szürke, néhol narancsvörös, lávaszínű barázdákkal tarkított felszínét.
Ekkor hirtelen betolakodó zavarta meg Coruscant sűrű forgalmát. Az ébenfekete csillagromboló nem hasonlított a bolygót védő egységekre. Egyedül ék alakú formája tette felismerhetővé. Eltérő külseje a nyúlánkságában nyilvánult meg.
A Szövetség vadászai azonnal elindultak a bejelentetlen és jelöletlen monstrum irányába, ami ráadásul gyanúsan közel lépett elő a semmiből.
A Szövetség központi planétája felett keringő flottacsoportból - amelynek hajói gondosan távol maradtak az egyenlítő körül húzódó civil forgalmi sávoktól, hogy ne zavarják az egyre sűrűbb forgalmat - elvált egy méretes, Mediator-osztályú mon cal csillagcirkáló, melynek öt kilométeres törzse mellett szinte eltörpült a kíséretét alkotó két Nebula-osztályú szövetségi csillagromboló.
Egy idegen, azonosítatlan csatahajó megjelenése mindig aggodalmat váltott ki Coruscant lakóiban, de az illetékes ügyeletes flottaparancsnok nem találta indokoltnak, hogy a bolygó védelméért felelős fő flottacsoportot, benne a Szövetség zászlóshajóját, a közeli Hesperidium hold mögött lebegő Viscount szuper-osztályú mon cal csatahajót is mozgósítsa. Végtére is csak egyetlen behatolóról volt szó...
- Azonosítatlan csatahajó, itt Makin admirális - jelentkezett be a szövetségi hajóraj parancsnoka, egy veterán mon calamari - a Transparency fedélzetéről. Felhívom figyelmét, hogy a Coruscanti Egyezmény és a Galaktikus Egyesítő Konferencia alapokmányának 6. cikkelye értelmében a Szövetségi Flotta egységein kívül felfegyverzett katonai űrhajók nem tartózkodhatnak Coruscant belső orbitális biztonsági zónáján belül! Váltson irányt, és készüljön fel az azonosításra!
A Mirelis mozdulatlanul lebegett a fenyegetően közelítő csillagrombolók előtt.
A parancsnoki hídon feszült, várakozásteli csend honolt. A kapitány nyitott egy sávot a szövetségi egységek felé, majd ellépett a vezérlőpulttól. Lord Brodrig a kommunikátorhoz lépett.
- Nem jelentünk fenyegetést - szögezte le nyomban szilárd hanghordozással. - Mindössze arról van szó, hogy Korver kapitány kényszeresen áthág minden szabályt, nem beszélve a létfontosságú hadászati rendelkezésekről - villantotta szigorú pillantását a tiszt felé.
Hulius Korver bosszús tekintettel meredt vissza rá. Brodrig a kezdetek kezdetétől gyűlölte őt, s a tiszt képtelen volt kitalálni, miért.
- Ez itt a Harmadik Birodalom zászlóshaj… Az én zászlóshajóm. Az említett állam vezetője vagyok, s ismét hangsúlyoznom kell, hogy halálos tévedést követett el az első tisztem. Továbbá azt a tényt is megemlítem, miszerint én nem voltam jelen a Konferencia záró szakaszában… Természetesen nem jegyezhetek meg minden jelentést. Engedjenek le a bolygóra, a Mirelis pedig nyomban elhagyja a körzetet, de még a rendszert is. Nem így van? - fordult Korverhez.
- De, uram - felelte olyan megvető hangsúllyal a férfi, amit egy Sith Lord is megirigyelt volna.
Korver rácsapott a panelre, és az azonosító adatok máris átszáguldottak a téren.
- Sürgős beszédem van a gazdájukkal - jelentette ki Brodrig, és karjait egymásba fonva a mellkasa előtt véletlenül a kapitányba botlott. Korver alig nyerte vissza az egyensúlyát, kis híján a padlón kötött ki. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, kiokoskodja, hogy mi a fene baja van ennek a féleszűnek.
- Vettem, Mirelis, köszönjük az azonosítást, kérem, várjon! - Makin admirális ide-oda forgatta hatalmas, gömbölyded szemeit, amitől nem lehetett eldönteni, hogy még mindig az Harmadik Birodalom tisztjének holoképmását nézi, vagy saját kommunikációs terminálját, esetleg mindkettőt...
Makin tudta, hogy két választása van. A Harmadik Birodalom egyfelől a galaxis egyik leginstabilabb szegletének számított, ahonnan rezsimváltások, puccsok és a civil lakossággal szembeni atrocitások hírei érkeztek nap mint nap... nem teljesen az az állam volt, amelyik a Szövetség humánusabb, vagy ha úgy tetszik, demokratább szenátorai szemében mintaképnek volt tekinthető...
Másrészt egyedüli államként állt a lábán már igen hosszú idő óta a Peremvidéken és a Corporate-szektor területein, ott, ahol a térség összes többi szektorában már a folyamatosan terjeszkedő Sithek voltak az urak. Egyszer még kiderülhet róluk, hogy értékes szövetségesnek bizonyulnak, ha másként nem, akkor az "ellenségem ellensége a barátom" elv alapján...
Makin ennyire már nem értett a politikához, hogy ezt mélyebben elemezhette volna, de nem is volt szüksége rá, mert személyi, a Flottán belüli kommunikációra használt adattáblájára megérkezett a válasz... a kettő közül az, amelyikre jobban várt. Jelzett a kommunikációs tisztnek, egy apró, szürke bőrű chadra-fannak, hogy ismét aktiválhatja a csatornát a látogató felé.
- Lord Brodrig, itt ismét Makin admirális - folytatta a mon cal immár hivatalos hanghordozással - a Szenátus Külügyi Bizottsága jelenleg nem ülésezik, így az államelnök asszony képviseletében Cha Niathal admirális, különmegbízott fogadja Önt a Szenátusi Palotában. Kérem, siklójával a következő koordinátákat kövesse...
Cosra
A felszín alatti parancsnoki bunker
A rendszer admirálisai és politikusai egy szűk, kelletlen arcvonásokkal tarkított körben figyelték, ahogyan Daala és kísérete - melyben több volt a Szövetségi Biztonsági Szolgálat fekete páncélos kommandósa, mint a tiszt és egyéb funkcionárius - bevonul a terembe.
Harc tulajdonképpen nem is volt. Miután Daala Elnöki Flottájának nyomában a Bwua'tu admirális kíséretét alkotó Harmadik Flotta calamari cirkálói és Nebula-osztályú csillagrombolói is kiléptek a hipertérből, a cosraiak hirtelen négyszeres túlerővel szemben találták magukat... már csak arra volt szükség, hogy az Emperor, és a mellette eltörpülő elegáns Bloodfin a rendszer széle felé induljon, figyelmen kívül hagyva a felszínről érkező hívásokat...
Daala nem kért, és nem is kapott kapitulációt. Egyszerűen csak bejelentette, hogy a felszínen találkozni óhajt a vezetőkkel.
Amikor a bunker ajtói becsukódtak az érkezők mögött, Daala elégedetten látta, hogy a cosraiak arckifejezése azért nem ennyire nyugodt... mindannyian ismerték azokat a történeteket, hogy járt el Daala még a birodalmi éveiben a renitens, vagy csak éppen neki nem tetsző moffokkal.
- Maguk teljesen hülyének néznek engem?? - csapott a nő egy halom adatkártyát Cortez elé... a legfrissebb holohírek kivonatait, amelyek a Konföderáció érdekeltségei elleni támadásokról szóltak.
- Elnök asszony, higgye el, fogalmam sincs...
Bwua'tu mordulása belefojtotta a szót Cortezbe, aki egyszerre rádöbbent, miért ilyen lángoló Daala tekintete. Az admirális nem volt hülye, így elnyomott magában egy mosolyt. Ha sokat nem is értek el, de sikerült éket verni a bothan és Daala közé... a Szövetség flottatisztjei most már nem fognak megbízni a volt admirálisban, miután rájöttek, mit rejteget itt... ezzel csak az a gond, gondolta tovább Cortez, hogy bennünk se. A még nagyobb gond pedig az, hogy ismerik a koordinátáinkat...
- Mostantól a Szövetségi Flotta közvetlenül gyakorolja a biztonság ellenőrzését a rendszerben, uraim - jelentette be szinte ünnepélyesen a bothan, körbenézve a teremben. - Elkerülendő a jövőbeni hasonló... félreértéseket.
Cortez Bwua'tu-ról Daalára, majd a többiekre nézett. De az Elnök nem szólt semmit, csak egyetlen ép szemével bámult valahová az asztal közepére - láthatóan halálosan idegesen.
- Nos... ahogy kívánják - biccentett végül Cortez. Rohadt szőrgombóc, gondolta, ennek még nincs vége.
- A segédtisztjeim egyeztetik magukkal a részleteket... - fordult sarkon Bwua'tu, majd várakozóan Daalára pillantott.
- A Szövetségnek okozott diplomáciai károkkal kapcsolatban pedig még egyeztetjük a számlát... - mosolyodott el a nő.
- Ezt hogy képzeli! Független tagállam vagyunk! - pattant fel idegesen Ulrich Ivor, a cosrai gazdasági komplexum vezetője.
- Hogyne, majd elfelejtettem... - Daala intett az egyik adjutánsának, aki egy ezüstösen csillogó adatmegjelenítőt helyezett az asztalra. - Ezt legyenek olyan jók, és írják alá.
- Mi ez? - szemlélte bizalmatlanul a dokumentumot Cortez.
- Segítségnyújtási kérelem és katonai együttműködési megállapodás a Cosra és a Szövetség kormányzata között. - folytatta Daala. - Ez alapozza meg a határaikon belül létesítendő flottabázis létjogosultságát... és rendezi természetesen a költségekkel kapcsolatos kérdéseket is.
Bwua'tu kivillantotta a fogait a társaságra.
- A segédtisztjeim megmutatják, hol kell aláírni...
...
A rendszer külső területein Lecersen és Kresh az Emperor hangárjában néztek farkasszemet egymással. Körülöttük a Szövetség jelvényeivel ellátott transzportok vették fel a cosrai legénységet, hogy visszaszállítsák őket a bolygóra. Más transzportok újabb technikusokat hoztak Bwua'tu és Daala flottáiból.
- Tulajdonképpen egész ügyes volt... - méregette néhány lépés távolságból Kresh Lecersent és rohamosztagosait. Daala saját kommandósai parancsnokuk mögül néztek farkasszemet a maradványbeliekkel. Összességében nem egészen úgy nézett ki a helyzet, mint szövetségesek ismételt örömteli találkozása.
- Gratulálhat, ha akar - vont vállat Lecersen. - Megmentettem a hajót, és hozzáteszem, az Ön és a legénysége bőrét is, nemde? A cosrai rombolók szitává lőtték volna a hajóját, mire kettőt pislant...
- Maga pedig besöpörte volna a roncsokat, hátha egyszer jól jönnek még... - húzta el a száját Kresh.
- Nos, életszerűtlen lett volna azzal félrevonni magát, hogy a cosraiak készülnek valamire, és lépjen le, amíg tud? - mosolyodott el Lecersen.
- Hogyne... - biccentett Kresh. - Viszont, moff úr, érdekelne, hogy milyen titkok rejtőznek még abban az adatbázisban, ahonnan a Bendő - különítmény titkos kommunikációs kódjait előhúzták...
Lecersen bólintott. A helyzet világos volt számára. Sem Daala, sem a fogdmegjei nem fogják beérni annyival, hogy elég gyorsan hátat fordított a cosraiaknak, és egyúttal megmentette az amúgy továbbra sem harcképes szuper-csillagrombolót. Többre volt szükségük ahhoz, hogy ne zsuppolják be egy mentőkabinba, és ne indítsák útnak a Bastion felé - egyenesen a bosszúszomjas Sithek kezei közé.
- Nos, rendben... őrnagy! - fordult a háta mögött álló, páncélján tiszti csíkozást viselő rohamosztagoshoz. - Kérem hozzák ide, amit Hänsel kapitánytól... kaptunk.
Az egyik páncélos katona előlépett és egy apró adattáblát nyújtott át Kreshnek. A kommodore szürke tekintete megvillant, amint elolvasta a megjelenítőn villogó egyetlen szót.
- Lehetséges?
- Lehetséges - biccentett Lecersen. - Nagyon úgy tűnik, a cosraiaknak elég tűrhető ötleteik voltak arra nézve, hogy hol is van az a bizonyos... Ramakaz.
Zonama Sekot
- Kegyelem, ne tegyék ezt velünk... könyörgööökk... eöerrrrggghhhh...
Nas Choka elégedetlenül elhúzta a száját. A szánalmasan nyivákoló ferroaival tulajdonképpen jót tett a fiatal harcos, aki amphii-botjával elmetszette a nyakát... gyors és kényelmes halállal ajándékozta meg türelmetlen ölési vágyában, amivel megbecstelenítette az áldozatot, melyet az isteneknek, s mind közül a leghatalmasabbnak, Yun Yammkának szántak.
A Hadmester intésére két tagbaszakadt Yuuzhan Vong harcos a saját testőrségéből előlépett, és megragadták a fiatal, tapasztalatlan harcost. Amaz egy pillanatig saját fegyvere felé kapott, mintha az ellenállás szentségtörő gondolata fordult volna meg a fejében, majd, mikor Nas Choka egy pillanatra ráemelte tekintetét, engedelmesen lehajtotta fejét és hagyta, hogy a Hadmester testőrei belökdössék az áldozatra szánt Megszégyenítettek és ferroaiak sorába.
A legtöbbjük némán, megadóan tűrte a procedúrát, ahogyan a fegyveresek a hatalmas, lekerekített aljú gödörbe terelték, majd ahogyan a gödör kezdett megtelni, már szinte dobálták őket.
Felhangzottak a dobok, pontosabban azok a hatalmas, hártyás lények, amelyeket a Papi Kaszt ceremóniamesterei két kezükben tartottak.
- Tchurokk Yun’tchilat! Lássátok az istenek akaratát!
A vallási jeladásra a dobok egyre hangosabban dübögtek, miközben a gödör szélén álló soklábú szörnyetegek szájából egyszerre savtenger ömlött a gödörben vonagló, legyengített áldozatokra.
A visítás, a sav cuppogása és a papok kántálása végre mosolyt csalt Nas Choka arcára. Az égnek emelte a kezét, és Yun-Yammkát dicsőítő kiáltásokkal emelte az áldozat fényét. Végül megragadta bal kezének mutatóujját, és átszellemült arccal letépte saját kezéről, hogy saját testrészével is csatlakozzon az áldozathoz.
Számos harcos ugyanígy tett vezérük cselekedetét látva, miközben a Hadmester megfordult, és sárgán vérző ujjával szent jeleket rajzolt arra a hatalmas ínkötegre, ami száz méter magasan nyúlt fel az égbe, számos másikkal együtt, majdnem ezer méter hosszan.
- Tchurokk Mid Ro’ik!!
Az áldozat befejezõdött, a tekintetek pedig ismét az égre emelkedtek, ahol a szétoszló viharfelhők között jól ki lehetett venni azt a hatalmas tömeget, amelyik az ínkocsányokon lebegett, hatalmas dovin basal-okkal dacolva a Sekot generálta gravitációval.
A Yuuzhan Vong első új űrcirkálója készen állt a hosszú útra...
A Hadmester elégedetten bólintott. Remélte, az isteneket kiengesztelték ezzel az apró, alig néhány száz fős véráldozattal is, miközben a gödörben a visszahúzódó savtenger alól előtűntek az áldozatok hófehér csontjai.
Tudta, hogy az istenek haragszanak népére, amiért hagyták, hogy több klekket-tel ezelőtt a jeedai hordák feldúlják új szent otthonukat... szükség volt tehát az engesztelő áldozatokra. De áldozatból egyre kevesebb és kevesebb volt.
A Hadmester végignézett a tájon, amely egyre inkább emlékeztette ősi világhajóik felszínére. Sekot átalakult, lassan, de biztosan. Egyre több ismerős, vagy továbbfejlődött Yuuzhan Vong életforma ütötte fel a fejét a felszínen, ahogyan a Formálók egyre inkább megismerték a bolygó tulajdonságait, és rájöttek, hogyan használhatják fel anyagait, vegyületeit és életformáit saját élőlényeik létrehozására. A bolygó áruló, a jeedai által megmérgezett akarata többé nem állt ellen nekik, nem dacolhatott a megtestesült Isten, Yun-Yammka nagyúr akaratával...
De a Yuuzhan Vong nem helyhez kötött nép volt... a Pusztítás Istene mindig is vándorlást, dúlást és szent missziót várt el gyermekeitől, hogy az univerzum minél több pontjára elvigyék a szent hitet, és minél több áldozatot mutassanak be az isteneknek, akik testrészeiket adták gyermekeik teremtéséért.
És az áldozatok egyre fogytak... egyre kevesebb hitetlen ferroait lehetett összefogdosni az elszáradt erdők mélyéről, és egyre kevesebb Megszégyenített kerülhetett melléjük... szükség volt a munkájukra. A Hadmester tudta, hogy a Yuuzhan Vongnak vissza kell térnie az űrbe, hogy újfent megmutassa a galaxisnak, milyen ár jár a hitetlenségükért és a bűneikért.
Nas Choka megérezte, hogy a Mester első papnője közeleg.
- Üdvözlégy, Kiválasztott, üdvözlégy, Riina Kwaad! Rendelkezz az életemmel, akár vedd el ebben a pillanatban!
- Túl nagy örömet okozna neked... – húzta el a száját Tahiri. Az elmúlt hónapok alatt megerősödött, de egy fikarcnyi sem veszített szépségéből. A Nagyúr, aki magára vette a Yuuzhan Vong pusztító istenének szerepét, olyan dolgokkal ismertette meg, amikről álmodni sem mert volna... többek között azzal, hogyan használhatja fel a Sötét Oldalt saját fizikumának építésére anélkül, hogy az elemésztené, és ráncos, undorító öregasszonnyá tenné, mint annyi más Úrnővel történt a múltban. És ahogyan Tahiri egyre erősebbé vált, annál inkább megvetette ezeket a csúszó-mászó, vérben fürdő harcosokat. Épp itt volt az ideje, hogy valami hasznosat is csináljanak...
- Látom, végeztetek - pillantott fel a hatalmas korallhajóra.
- Igen, Kiválasztott! - hajtotta meg magát a földig ismét Nas Choka. - Készen állunk, hogy új hajónkon elinduljunk, és felkutassuk az Elveszett Hordát!
- Akkor ne késlekedjetek... induljatok! - intett Tahiri. - Legjobb harcosaid fele kísérjen el! És a Papok is!
- Ahogy... kívánod, Kiválasztott! - hátrált el a földet bámulva a Hadmester, de Tahiri világosan érezte vongérzékén keresztül a harcosból áradó ellenszenvet. Hát persze, ki nem állhatta a Papokat, akik még régi elődeiknél, Shimmrra Legfőbb Nagyúr szolgálóinál is vérszomjasabbak és fanatikusabbak voltak, és fenntartás nélkül szolgálták az új Nagyurakat – azaz őt és mesterét.
Tahirinak szemernyi kétsége sem volt afelõl, hogy Nas Choka abban a pillanatban, hogy hajója elhagyta az átformált Zonama Sekot gravitációs terét, elkezdi főzni saját terveit, hogy ő maga állhasson a Yuuzhan Vong újjáéledés élére… és ez így volt helyes, ez volt a Sithek útja. Az öreg Hadmester talán még hasznosnak bizonyulhat…...
Tahiri elnézte a korallcirkálót, ahogyan leoldotta magáról a kötőrostokat, amelyek Sekothoz rögzítették, és emelkedni kezdett. Meg kell hagyni, kemény és fáradságos munkát végeztek a Formálók, hogy a rendelkezésükre álló anyagokból és életformákból létrehozzanak Sekot felszínén egy csatahajót, melyhez hasonlóból annak idején száz és száz volt a vándorló Yuuzhan Vong flottájában.
Először összeszedték az összes mechanikus gépezetet, droidot, alkatrészt, amelyek Sekot istenkáromló hiperhajtóművét és vadászgépeinek gyártósorát alkották, és kezelőikkel együtt kilőtték egy közeli csillagba, hogy nyoma se maradjon az élő bolygó felszínét borító istenkáromlásoknak. Majd széles keltetőket hozták létre, hogy elkezdhessék növeszteni a villip-eket, dovin basal-okat és yorrick korallokat, amelyek a Yuuzhan Vong hadviselő flóra és fauna legalapvetőbb lényei voltak... utána pedig lépésről lépésre, DNS-ről DNS-re felépítették az űrhajót...
De mindez, Nas Choka ostoba tervével együtt nem volt más Tahiri szerint, csak haszontalanság, hogy legyen mivel foglalkoztatni az egyetlen bolygón összezárt Yuuzhan Vongokat, nehogy egymásnak essenek. Még egy mégoly hatalmas flotta sem fogja elhozni a győzelmet, mint amiről Nas Choka beszélt...
Nem. Tahiri elmosolyodott, megvillantva gondosan, Yuuzhan Vong módra kihegyezett elülső fogait, amelyek azonban tökéletesen fehérek és tiszták voltak... már nem is emlékezett, mikor evett utoljára. A Sötét Oldal táplálta.
Ahogyan leereszkedett az emelkedőn, amely az áldozati magaslathoz vezetett, láthatóvá váltak a saját klánjához, a Kwaad domain-hez tartozó szigorúan őrzött hatalmas élőlények, a damutekek, melyek lakásként és laborként funkcionáltak a Formálók számára.
Ahogyan átlépett az őrség vonalán, a harcosok leeresztették fejüket. Egyiküket megérintette, mire a fiatal harcos összerázkódott.
Tahiri elmosolyodott. Hátul, a damutek legbelső helységében szinte teljesen sötét volt, csak néhány világító bogár zöldes fénye vonta be a helyiséget. Két hatalmas, tízujjú kézzel rendelkező Formáló állt egy széles kád mellett, amiben egy humanoid alak mozgott, alig lélegezve.
Tahiri az egyik kezében lévő apró, hegyes obszidián kővel megvágta tenyerét, majd hagyta, hogy vére egy kézfej méretű bogárra csöppenjen, amelyik azonnal elindult a humanoidot körbefogó folyadék irányába.
- Talán most sikerül... – suttogta átszellemülten az egyik Formáló.
A folyadékban lebegő alak öntudatlanul kinyúlt, elkapta a felé úszó bogarat, majd beleharapott, kettéroppantva a kemény kitinpáncélt... az egyik pillanatban csak csámcsogás és ropogás hallatszott... aztán...
A Formálók hátrahőköltek, ahogyan az alak felüvöltött, torkából zöldes vér folyt, majd rángatózva visszasüllyedt a folyadékba.
- Nem sikerült... - suttogta a másik Formáló.
- Várj! - emelte fel a kezét Tahiri, mire a Formáló mozdulatlanná dermedt, tízujjú kezén az arcától alig fél centire csillogott az a mérgezett tű, amellyel rituális öngyilkosságot akart elkövetni a kudarc miatt.
A folyadék folyamatosan bugyborékolt, Tahiri pedig kiterjesztette érzékeit, ám ezúttal nem a Yuuzhan Vong által használt telepatikus módon, hanem az Erőben... és mintha egy gát szakadt volna, megérezte.
Szintre hátratántorodott, ahogyan a holtnak hitt humanoid - egy hatalmas, két méternél is magasabb Yuuzhan Vong harcos, teljesen meztelenül - kiemelkedett a kádból, és velőtrázó, erőteljes üvöltést hallatott.
Miközben lénye szinte lángolt az Erőben.
- Sikerült... sikerült! - nevetett fel Tahiri, és nemsokára a két Formáló is csatlakozott hozzá, majd kisegítették a harcost a kádból.
- „Nézz rám” – súgta ez Erőn keresztül Tahiri, mire a harcos csodálkozva rábámult, majd kinyitotta vörösesen csillogó szemeit... csak úgy áthatotta az Erő, és a Sötét Oldal.
Tahiri újból felnevetett, gonoszul, elégedetten. Annyi balul sikerült kísérlet és halott után végre sikerült neki. Létrehozott egy mutáns Yuuzhan Vong harcost, amelyik nincs elvágva az Erőtől, sőt, mi több, használni tudja azt.
A Yuuzhan Vong új generációját, a Sötét Oldal új bajnokát, a Berzerkerek Kasztjának első képviselőjét...
Nirauan
A Kéz legfelső, ideiglenes haditanácsa ülésezett.
- Érdekesnek tűnik... - vizsgálgatta a Reige által hozott adatokat az idősödő Báró, Soontir Fel. - Furcsállom, hogy sosem volt a mi kezünkben ez a... terminál.
- Thrawn személyes holmijai között volt, úgymond, a műemlékei és szobrai között... - magyarázta Reige. - Nem akarta kiadni a kezei közül, valószínűleg...
- Így amikor meghalt, egyenesen Pellaeon kezeibe került a Chimerán, és nem jutott el ide - biccentett Jagged. - Eddig érthető... már csak azt furcsállom, ha tudott ennek a bázisnak a létezéséről, miért fektetett annyi energiát a sokkal kisebb harcértéket képviselő Katana-flottába?
- Talán mert arról a Lázadók, akarom mondani az Új Köztársaság is tudott... meg akarta akadályozni, hogy hozzáférjenek. Erről a bázisról viszont nem tudtak... - jegyezte meg Shawnkyr.
- Vagy talán a Katana csak az első lépés lett volna.. egy teszt, egy ugródeszka a hadihajók - klón legénység kombinációhoz... - morfondírozott Soontir - De már sosem fogjuk megtudni.
- Csak az számít, hogy minél hamarabb el kell jutnunk ehhez a bázishoz... még a Sithek előtt - folytatta Jagged. - És mivel nincs elég hajónk, ezért... bátorkodtam segítséget kérni a jediktől.
Soontir rosszallóan megrázta a fejét.
- Ez az Uralkodó Családoknak nem fog tetszeni... és nem túl sok jó pontunk maradt a Csillán.
- Ami tetszeni fog nekik, az több tucat, vagy több száz hadihajó, amelyeket a Maradványból érkezett menekültek révén legénységgel is fel tudunk majd tölteni... - jegyezte meg Reige.
- Viszont sietnünk kell... - tette hozzá Shawnkyr - A kémeink jelentése szerint a Sithek mozgolódnak... Bastion hamarosan támadást indíthat ellenünk.
- Személyesen vezetem a keresést, Vitorral együtt... - pillantott Reige-re Jagged. - Addig Shawnkyr felel a Nirauan védelméért. A jediknek szóló segélykérésünket a Ramakaz felkutatásához pedig kiterjesztettem egy második üzenetben a Nirauan védelmére is. Talán megoldható, hogy mindkét célra küldjenek néhány lovagot.
- Én pedig gondoskodom róla, hogy a tofok hamarosan megkezdhessék saját harcukat… - tette hozzá Soontir.
- Így legyen - bólintott a fiatalabb Fel. - Sok szerencsét!
Nagi
Halk, pittyegő hang. Selymes, meleg érzés. Egy másik személy megnyugtatóan egyenletes lélegzése. Halk pittyegés. Erőteljes fejfájás és alkoholos szájíz. Gyenge, erőtlen mozdulatok. Ismét pittyegés. És ismét. Sosem hagyja már abba?
O'Yama - legalábbis leggyakrabban ezt a nevet használta - tétova mozdulatokkal próbálta magát a valóságba rángatni, miközben az a rohadt pittyegés csak nem akart abba maradni. Fáradt nyögés érkezett az ágy másik oldaláról és a nő az oldalára fordult. Vicces, még a nevét sem jegyezte meg, annyi rémlett csupán, hogy egy titkárnő volt az Iparvállalat könyvelési osztályán. Meg szakszervezeti tag - szerette a szakszervezeti tagokat, mindig tele voltak energiával, amit aztán megfelelően lehetett kamatoztatni. Persze ideje volt lassan megnéznie, ki zavarja ilyen lehetetlen időpontban. Félig nyitott szemmel végül sikerült elkapnia a kommunikátorát és lenyomnia a fogadás gombot.
- A bácsikája várja - közölte egy gépies hang, majd a hívás megszakadt. O'Yama pontosan tudta, hogy mit jelent ez.
- Ki volt az? - kérdezte álmosan a mellette fekvő, közepesen csinos nő.
- A főnök - hazudta könnyedén, miközben ülésbe tornázta magát. - Hirtelen munka akadt az osztályon, úgyhogy be kell mennem.
- De hát vezető vagy - nyújtotta hátra a kezét, hogy megkeresse merre van.
- Középvezető - javította ki. - Meg aztán a munka nemesít.
- Való igaz - adta meg magát az álmos nő. O'Yama munkájánál fogva nem igazán élvezhette a stabil párkapcsolatok örömét, így ehhez hasonló egyéjszakás kalandokkal kellett beérnie férfias vágyainak csillapítására. Hivatalosan a Nagai Iparvállalat középvezetője volt, és ez bizony a céges összejövetelekre is belépést jelentett, ahol mindig akadt egy-két könnyűvérű női munkatárs. - Ugye majd felhívsz?
- Feltétlenül - hazudott ismét O'Yama. Ahhoz előbb amúgy is tudnia kellett volna a nevét, de szakmai ártalomként megkímélte magát a nevek megjegyzésétől. Zúgó fejfájását egy tablettával igyekezett csillapítani, majd amikor végzett, búcsú nélkül távozott az apró lakásból.
...
Őfelsége, Puyi császár, miután elváltak vendégétől, a saját dolgozószobájába sietett. Már így is túl sokat tért el az udvari etikett merevségétől és nem akarta, hogy a lordpecsétőr és egyben egykori tanítómestere, a volt kancellár, Hondo-sensei megrója ezért. Elvégre egy jó uralkodó minden nap rászán pár órát az államügyekre és hosszabb elutazása okán már valószínűleg több törvény, rendelet, nyilatkozat és határozat várt már a császári szentesítésre és pecsétre, hogy az alattvalók jólétét szolgálhassa.
- Felség - hajoltak meg előtte a szobában tartózkodók, köztük az agg Hondo, akinek még nem adatott meg a teljes nyugdíjazás, amint belépett. A császár szertartásosan hajolt meg előbb nagyapja, majd apja festménye irányába, azután a szolgák felé. Ezután asztalához sétált, majd leült. Számos papír volt már kikészítve az asztalra, melyek már csak rá vártak. Elővette az elsőt és gondosan olvasni kezdte. Miután végigment rajta, gondosan elővette díszes tollát és kalligrafikus betűkkel elhelyezte rajta írását, majd az asztalra kikészített krizantémos császári pecsétet is ráütötte. Következő lap.
- Ezt visszaküldöm a törvényhozásnak - mondta, amint a végére ért, és pár megjegyzést írt a lapra, majd az egyik készségesen előálló szolga kezébe adta a lapot. Ezután a következő iratot vette maga elé. Legalább három óra lesz, mire ezen végigjut, gondolta lemondóan.
...
A Katsura-osztályú Kongo fedélzetén Yokosuka admirális érdeklődve vette kézhez a bolygóról érkező jelentést a Sith hajók legújabb rádióforgalmáról. Minden érzékelő árgus szemekkel figyelte a Sith hajókat, valamiféle cselvetéstől tartva.
- Egy titkos chiss bázis - olvasta fel a harmincas évei végén járó admirális két tisztjének hangosan. A flotta legfiatalabb admirálisa volt a maga 38 életévével és egyben a nagai történelem egyik legfiatalabb olyan tisztje, aki önálló flottát irányított, méghozzá a 4. sorszámút viselőt. Ehhez természetesen rengeteg ambíció is társult és a parancsnok már alig várta, hogy egy háború képében eljöjjön a lehetőség a gyors előlépésekre.
- Vajon mit tervezhetnek? - tette fel a nyilvánvaló kérdést az egyik tisztje.
- Talán keresnek valamit, ami a chisseké - vonta meg a vállát az admirális. - És ez igazából egyelőre lényegtelen is.
- Segíteni kíván nekik? - kérdezte ugyanaz a tiszt, majd bizalmatlan hangon hozzátette. - Ezek a Sithek alantas figurák. Ott van a Rumiya, aki annak idején a tofokat támogatta...
- Még ha azok is, a császáruk egyelőre nálunk vendégeskedik - vetette ellen a másik helyettese. - Meg aztán, ha valami aljasra vetemednének, majd eltakarítjuk őket is az útból.
- Igen - bólintott az admirális, miután meghallgatta mindkettőjüket. - Most csak nyerhetünk azzal, hogy segítünk nekik. Megtoroljuk az Őfelsége elleni orvtámadást és a háború első győzelmét aratjuk.
- A Haditanács egyelőre csak készültséget rendelt el és még nem üzentünk hadat - próbált ellenvetni a mérsékeltebb tiszt, de az admirális leintette. - Azóta már háborúban állunk, hogy megtámadták a Tenshit.
- Mit közöljünk a Flottaparancsnoksággal? - tért át gyakorlatiasabb kérdésekre a másik helyettes. A kérdés jogos volt, hiszen ha kiderül, miért is mennek a Sithekkel, akkor félő, hogy egy idősebb admirális elorozza ezt a jó kis feladatot.
- Jó kérdés... - gondolkozott el Yokosuka admirális. Pár pillanat múlva elégedetten szólalt meg. - Megvan! Mint határ menti flottának, éppen esedékes egy nagyszabású gyakorlatozás és kalózvadászat a határokon túl.
- A parancsnokság tehát azt fogja gondolni, hogy gyakorlatozunk, miközben mi a chiss bázist kutatjuk fel és odacsapunk nekik! - lelkesedett a radikálisabb helyettes. - Remek ötlet, teitoku!
- Akkor ezt te intézed, Azawa - bólintott a tiszt felé, majd a másikra nézett. - Kirishama, küldj üzenetet a flottának, hogy kezdjék meg a felkészülést az indulásra. Én pedig beszélek a Sithekkel. Személyesen.
- Hai! - nyugtázták a parancsokat egyszerre, az admirális pedig jelzett, hogy készítsék elő a siklóját.
...
- Érzem, jelzett nekem! - emelkedett fel a meditációból a Sárkány gonosz tekintettel. - Találkoznom kell vele. Magához hív!
- Ez nem ilyen egyszerű - próbált ellenkezni lágy hangon Marisa.
- Miért nem?! - kiabált rá a testvérére dühösen, miközben nyál fröcsögött a szájából, ő azonban gond nélkül állta ezt. Talán az egyetlen olyan lény volt, aki tudta hogyan kell vele bánni. Mármint Wentharon kívül, aki eddig könnyedén irányította.
- Az áruló talpnyalói a Mester minden léptét figyelik. Talán azt szeretnéd, hogy akasztófán végezd? - kérdezte gyengéden, miközben végigsimította testvére arcát. Az ő szemében nem csökkent a gyűlölet, de már korántsem volt olyan biztos magában.
- Ha nekem jönnek, levágom őket az utolsó szálig! - érintette meg a fénykardját dühtől remegő kézzel. - És lecsapom a trónust elbitorló krizantém fejét is. A családját pedig üstben főzetem meg...
- Úgy lesz - mosolygott Marisa. - Egy napon, ha elég erős leszel, elsöpröd őket, mint forgószél a papírházakat. Addig azonban várnod kell.
- De akkor hogyan találkozzak vele...? - kérdezte a Sárkány, beletörődve a testvére érvei által képviselt fölénybe.
- Már megtettem minden elõkészületet - mosolygott amaz. - Midori szolga árnyékharcos hamarosan találkozik a Sith Császárral és a titkos alagúton keresztül idevezeti.
- De hogyan? - kérdezte meglepődve a férfi. A nő titokzatosan mosolygott, tudva, hogy a másik az elméjéből is képes kiolvasni a választ.
- Szóval a fehérnépgárda - bólintott a másik. Ezek önkéntes nők voltak, akik listára iratkozva bizonyos időközönként önkéntes házimunkát végeztek a császári palotában szabadidejükben, ingyen. - És majd idehozza, a régi palota romjai közé.
A régi palota volt a lakhelyük, az évszázados romok, melyek egykoron a Sárkány-dinasztia erejét és fényét hirdették. Azonban előbb a tofok, majd aztán a Krizantém-dinasztia uralkodói rombolták le a helyet. Azzal azonban nem számoltak, hogy az ő palotájukba titkos alagutak futnak a föld alatt és hogy a palota alatt egy nagy titkos komplexum terül el, mely akár több száz harcosnak is helyt adhat. Egyelőre csak ők ketten és Midori árnyékharcos, hű szolgájuk lakták, azonban ez bármikor változhatott.
Ossus
Luke Skywalker a fejére húzott csuklyában és fekete köpenyben, amit a vállára borított, nem sokban emlékeztetett az átlag jedikre, sokkal inkább néhány szektorral arrébb szervezkedő ellenfeleikre. Az elmúlt hetekben egyre inkább gyűlt körülötte a sötétség, mintha csak az Ossust körbelengő gonosz erőket akarta volna magába gyűjteni, hogy azok ne érinthessék meg az Akadémia és a jedi bázis többi lakóját, akik még mindig a bolygón voltak, és nem távoztak el biztonságosabb bázisokra, melyek már a Fény Hadseregének védelme alatt álltak.
Végignézett az egybegyűlt mestereken.
- Üzenetet kaptunk a Nirauanról. Jagged Fel hivatalosan is a segítségünket kérte egy titkos birodalmi lerakat, a Rakamaz felkutatásában.
Néhányan bólogattak, páran azonban rosszallóan rázták a fejüket.
- Az Ismeretlen Vidéken szerzett tapasztalataik miatt a legalkalmasabb a különítményünk vezetésére Sebatyne mester... - pillantott Luke a barabelre, és mellette álló, zöld pikkelyes leszármazottjára... - És Sebatyne lovag.
Saba és Tesar hangosan felszisszentek.
- Esz örömmel veszeti a vadásszatot, Szkywalker Messzter... - pislogott Saba.
- Mivel a legutolsó jelentések szerint, melyeket éppen Sebatyne lovag hozott el nekünk... - biccentett Tesar felé Luke -, az Ismeretlen Vidéken a Sithek és a nagaiok aktivitása mellett esetleg Killik fészkekkel is számolni kell a kérdéses szektorban, ezért még valaki csatlakozik hozzátok...
A tekintetek most terem bejáratában feltűnő humanoid alakra tévedtek, akit a chadra-fan Tekli vezetett kézen fogva. A fehér bőrű, sápatag, középkorú férfi arcvonásai torzak, szinte folyékonyak voltak, mintha egy borzalmas baleset után valamiféle kocsánnyal öntötték volna le őket, hogy elfedjék sebeit.
Saba bizalmatlanul végigmérte a jövevényt, aki válaszul éles, kattogó torokhangot hallatott.
- Nem kell félnetek... tőlünk. Már nem jelentünk fenyegetést... a Jeedikre... szívesen elkísérünk Titeket... barátaim - ingatta a fejét Raynar Thul, egykori jedi, a Killik fészkek hajdani vezetője.
Coruscant
Lord Brodrig siklója pillanatok alatt a felszínen termett. A fogadására kirendelt hivatalnok már küldött neki egy csöpögős üdvözlő üzenetet. A Vezér nem szerette, ha különbnek tekintik az egyszerű halandóknál. Államfőnek lenni valójában nem más, mint a galaxis legnagyobb fejvadászprédájának lenni.
Brodrigot a landolást jelző huppanás zökkentette ki gondolatmenetéből. Nyomban talpon termett, és a komótosan leereszkedő rámpára lépett. Gyerünk már!
Mihelyst a szerkezet befejezte feladatát, a Vezér lesietett a napsütötte, nyílt platformra. A leszállóhelységet széles, vörös szőnyeggel leterített függőhíd kötötte a kormányzati épület bejáratához. Két fekete köpenyes testőr csatlakozott a szürke eminenciáshoz, aki az elé menesztett küldöttség elé lépett.
A Kodir-sikló pillanatok alatt felemelkedett, és maga mögött hagyta a Harmadik Birodalom és a Szövetség hivatalnok-őreivel telezsúfolt platformot. A hajó kapitánya a számára kijelölt hangárba viszi majd a hajót.
Cha Niathal admirális szenvtelen mosollyal köszöntötte a Vezért.
- Az Államfői Iroda megbízásából fogadja üdvözletemet Coruscanton, Lord Brodrig - hajtott fejet a szövetségi főtiszt. - Kérem, kövessen. Az Elnökasszony hamarosan fogadja önt.
- Köszönöm, admirális - indult meg a Vezér, oldalán Niathal gúnyos mosolyával. Nemigen látta a tisztet hasonlóképpen viselkedni, amikor legutóbb a bolygón járt. Ezután talán majd megismeri őt. - Hirtelen elhatározás született meg bennem - jelentette ki váratlanul. - Haladéktalanul tárgyalást kell kezdeményeznem Daala asszonnyal, és talán a szenátoraikkal is. Az ügy nem tűr halasztást.
- Akkor hát ezért hagyta figyelmen kívül a Konferencia, mi több - emelte fel hangját a mon cal -, a civilizált lény alapvető udvarias gesztusait, s érkezett meg mindenféle bejelentkezés nélkül.
- Ne morogjon, admirális - felelte szemrebbenés nélkül a Vezér. - A kellemetlen helyzetek kezelése mutatja meg igazi képességeinket. Á, itt is volnánk... - tette hozzá, amikor beértek az épület tágas előcsarnokába.
A kör alakú terembe még öt darab bejárati ajtó csatlakozott. A szemközti falon viszont csupán négy lift várakozott. Niathal admirális belépett az egyik fülkébe. Brodrig és két testőre követte példáját.
- Szabad megtudnom tehát, mi járatban van erre? - folytatta a megkezdett beszélgetést a főtiszt.
- Sajnálom, de személyesen csak az államelnökük elé tárhatom az ügyet. De ne aggódjon - tette hozzá sietve, amikor megcsapták a másik aszimpátiájának hullámai -, hamarosan az egész galaxis tudomást szerez róla.
- Remek - nyugtázta nem túl lelkesen az admirális.
A turbolift ajtaja felpattant, és a két államférfi (illetve egy államférfi és egy államnő) belépett az Elnöki Folyosóra.
A folyosón a szokásos kék egyenruhás díszőrségen, melynek tagjai a Régi Köztársaság szenátusi gárdájának páncéljához hasonló öltözéket viseltek, valamint a dekorációként szolgáló fákon kívül semmi sem volt... a folyosó végén lévő egyetlen ajtón túl jól ki lehetett venni az elnöki lakosztályt, benne a hatalmas, faragott íróasztallal, és a mögötte álló, láthatóan üres székkel.
Niathal érzékelte, ahogyan vendége zavara egyre növekszik. Az eddigi beszélgetés alapján már megtudta, amit tudni akart... ha nem is magát az ügyet, ami miatt Brodrig ilyen sietősen beállított Coruscantra, de azt a tényt, hogy a vendég államfõ meglehetősen idegesnek tűnt, és személyesen akarta Daala elé tárni a mondandóját... tehát láthatóan teljesen elégedett volt azzal a verzióval, hogy a Szenátus aktatologatóit és bizottságait hagyják ki ebből...
A mon cal intett az ajtó mögött várakozó protokolldroidnak, hogy hozzon frissítőket.
- Hát itt is volnánk, Lord Brodrig - fordult a humanoid alak felé.
- Hol van az államfő? - pillantott körbe amaz. - Hol van Daala?
- Jelenleg nem tartózkodik a bolygón... - mosolyodott el Niathal, majd kényelmes mozdulatokkal a székhez sétált, és beleült. Kocsányos calamari szemei barnásan csillogtak. - Amint azt már megpróbáltam elmagyarázni, Lord Brodrig, Daala elnökasszony különmegbízottjaként ilyenkor én vagyok kolléganőm szeme, füle, sőt, ha úgy tetszik, szája. Nyugodtan megbízhat bennem. Parancsol valamit inni?
A Vezér lebiggyesztette a száját. Nem számít. Végül is nem államtitokról van szó...
Helyet foglalt a kijelölt helyén, majd megrázta a fejét.
- Nem, admirális. Nos, talán egy pohár Whyren Bosszúját, ha kérhetem.
Niathal ismét intett az ajtóban strázsáló droidnak, aki néhány perc múlva két tele pohárral tért vissza a tálcáján.
Brodrig kortyolt az italából, majd a főtisztre függesztette tekintetét.
- Igen furcsa egy elme maga - jelentette ki halkan méregetve a mon cal vendéglátóját. - Honnan vegyek bizonyságot, hogy valóban megbízhatok magában? Hogy valóban egy hazaszerető, igaz szövetségi, és nem egy haszonleső áruló patkány?
Niathal szeme felvillant.
- Garantálhatom. Ha nem bízik bennem, itt van Daala Elnökasszony igazolása - lökött egy adattáblát a Vezér elé.
- Remek - Brodrig rá se pillantott a dokumentumra. - Akkor tehát kertelés nélkül beszélhetek.
- Természetesen - dőlt hátra a mon cal.
- A Világbirodalom azért omlott össze, s hoztam létre a Harmadik Birodalomat - fogott bele a Vezér -, mert beláttam a régi államaink gyengeségeit. Nemrégiben egy Sith Lord támadott rám, akivel valamikor régen békét kötöttem.
Niathal halkan hümmögött magában. Oldalra fordított fejjel hallgatta a beszámolót.
- Ez meggyőzött arról, hogy a galaxis veszélyben forog. Az SS jelentései szerint a jedik sem tudják, mivel állunk szemben, de egy bizonyos: fenygetés leselkedik ránk, és a galaxis összes államára egyben. Javaslom az államfő képviseletének és a Szenátusnak egyfajta titkos diplomácia bevezetését…. Azon rendelkezés engedélyezését, amelyet a Régi Köztársaság Jedi Tanácsa betiltott.
Niathal összeszűkülő szemekkel figyelte.
- Miért volna szükségünk titkos megállapodásokra? - vetette fel.
- Mert a Harmadik Birodalom önmagában gyenge. A Corporate-szektor viszont hasznos erőforrásokkal rendelkezik, s ezeket, mint olyat, a Galaktikus Szövetség megsegítésére bocsátjuk.
- Szövetségről vagy békéről beszél?
- Szövetségről. Egyesülésről, amiről a Sith birodalma nem szerezhet tudomást - de más sem. A csillagok mindenütt hallgatóznak. Egy esetleges támadás esetére...
Niathal igyekezett elnyomni egy mosolyt.
- Nos, ugye belátja... - vette elő "demokratikusabb" arckifejezését, ami nem egészen volt hiteles egy olyan államférfitól, pontosabban államhölgytől, aki annak idején a Sith nagyúrrá vált Jacen Soloval alkotott párosban kormányozta rendeleti úton az egész Szövetséget -, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről legalább a Szenátus prominens bizottsági tagjaival konzultálnunk kellene...
- Ugye belátja, hogy pontosan emiatt akartam magával Daala elnökasszonnyal beszélni - hunyorított Brodrig.
- Értem - ingatta a fejét a mon cal. - Nos, abban tökéletesen és fenntartások nélkül egyetértek magával, hogy a jedik nem alkalmasak arra, hogy ezt a helyzetet kezeljék... egyszerűen nem olyan a szervezetük, a döntéshozási rendszerük, és nincsenek meg a kellő forrásaik. Nem egy szekta ellen harcolnak, hanem egy nagyon alapos, politikailag felkészült diktatúra ellen, amelyik populizmusával kihasználja a Peremvidék sebezhető, sokat szenvedett népeit...
- Márhogy a Sith Birodalomra gondol... - mosolyodott el Brodrig. - Ugyebár.
- Természetesen - ingatta a fejét nem emberi kifejezéssel a mon cal. - És abban is egyetértünk, hogy tekintettel az önök államának belső politikai... struktúrájára, az együttműködésünket érdemes lesz minél inkább a színfalak mögött tartani... elkerülendő a félreértéseket a közvélemény szemében.
- Ezzel azt hiszem, a mi közvéleményünk is így van... tulajdonképpen - nézegette a pohár alját a Vezér.
- Viszont abban igaza van, hogy ebben egyedül nem dönthetek - folytatta Niathal, miközben magában roppant elégedett volt a találkozó fejleményeivel. - Ebben Daala elnöknek kell kimondania a végső szót. Haladéktalanul tájékoztatom erről. Amíg megérkezik tőle a válasz, kérem, élvezze a vendégszeretetünket, Brodrig úr.
És, gondolta magában Niathal, ha Daala rámondja az áment az együttműködésre, akkor kezemben lesz az az eszköz, amivel szükség esetén eldönthetem, hogy ki mellé állok... a volt birodalmi admirális mellé, aki lepaktált egy hasznos szövetségessel a Sithek hátában, vagy a szabadságpártiak mellé, a volt birodalmi admirális ellenében, aki lepaktált a peremvidéki diktatúrával. Márpedig Niathal nagyon is szerette a szabadságot. Különösen azt a fajtát, amikor saját maga szabadon dönthetett, kockázat nélkül...
- Ezzel csak egy bökkenő akad - vágta ki hirtelen a Vezér. - Nekem sürgősen a Nagira kell utaznom, és részt kell vennem a Sithek parádéján. A békés szándék védelmében, ugyebár… útközben pedig benézek a Serennora is, mivel küldötteim még most sem kezdték el kereskedelmi tárgyalásaikat azzal a kormánnyal. Egyszóval - fűzte hozzá - csupán pár órát maradhatok.
- Ez esetben - recsegte a mon cal - majd értesítjük önt az Elnökasszony hazatértéről.
- Jobb ötletem van. Hol van most Daala?
- Nos... - bámult ki az ablakon Niathal, amihez nem is kellett oldalra fordítania a fejét. - Ezt jelenleg én sem tudom megmondani. De biztos lehet benne, hogy átadom neki az üzenetét... egy dolgot még hadd kérdezzek meg.
- Éspedig? - Brodrigot láthatóan idegesítette, hogy nem tudja elérni az államfőt, de Niathal tapasztaltabb politikus volt annál, semhogy futni hagyja a legutolsó elszólása után. Legalábbis nem ilyen könnyen.
- Honnan tudjuk, hogy a Sithek parádéján nem teszi fel majd ugyanezeket a kérdéseket Wenthar Császárnak is? - bámult vizenyős szemeivel a férfira.
- Ha ennyire gyanakvó... - legyintett a Vezér - Menjen maga helyettem. Komolyan azt hiszi, hogy szívesen tátom a számat azok között a bestiák között ott az Ismeretlen Régiókban? Meghívtak arra az ünnepségre, és talán zokon veszik, ha nem fogadjuk el a meghívást. Késleltetnünk kell ezt a háborút, admirális. Nem állunk a helyzet magaslatán.
Töltött magának az italából, de nem ivott. Megkereste a kalamári tekintetét.
- Nem tudom, hogyan bizonyíthatnám önnek, hogy megbízhat bennem - mondta halkan, miközben hatalmas dörrenéssel kezdetét vette a kinti vihar. Az ablak nyomban megtelt esőcseppekkel.
Niathal nem válaszolt azonnal.
- Hmm... hát nos... - Niathal látszólag gondolkozott, miközben fél szemmel a kinti esőcseppeket bámulta. Valójában azonban elégedett volt a fejleményekkel, csak úgy, mint korábban. - Higgye el, Brodrig úr, én is szívesen jelen lennék személyesen a fenti rendezvényen... ha másért nem, legalább a nagai nép viselt dolgai iránti kíváncsiságból. Végtére is olyan keveset tudunk róluk...
- Hát nem is gondoltam, hogy a Sithek iránti rajongásból lenne ott... - bámult az asztal közepén elhelyezkedő láthatatlan pontra Brodrig.
- Ön viszont megteheti akármilyen indokkal... és ezt akár a javunkra is fordíthatjuk... - fordította most egyik szemét Brodrig felé Niathal. A mon calok arcberendezkedése könnyen zavarba hozhatott egy tapasztalt diplomatát is, ha még nem volt dolguk a fajjal. Nehéz volt eldönteni, hogy mikor néztek az ember szemébe... - Akár információszerzés céljából is.
- Úgy érti, kémkedjek a Szövetségnek? Ez a bizalmuk ára? - Brodrig nem tűnt annyira felháborodottnak, mint amennyire lehetett volna,
- Nevezzük inkább stratégiai tanácsadásnak... - ingatta a fejét Niathal. - Csak számoljon be arról, hogy milyenek a benyomásai a találkozót követően... és hogy hány hadihajót lát a bolygó körül. Ilyen apróságok. A Szövetség nem küldhet delegációt, mert a közvélemény nem helyeselné, de a maguk Birodalma igen...
A mon cal pár másodpercig hallgatott, majd folytatta:
- És én természetesen addig gondoskodni fogok arról, hogy a segítőkészségének híre eljusson az elnökasszonyhoz, Lord Brodrig. Nos, megegyeztünk?
A Vezér halkan töprengett magában néhány percig. Aztán megcsóválta a fejét.
- Nem fűlik a fogam az efféle hírszerzősdihez - jelentette ki mogorván. Niathal arca előtt egy árny suhant át. - De természetesen megteszem. - az admirális nyomban felderült.
- Remek. Akkor hát...
- De volna itt valami - emelte föl a kezét Brodrig. Kivárt, míg a szövetségi becsukja a száját, majd folytatta. - Véleményem szerint nem a nagaiokra kéne elsősorban figyelnünk. A történelem bebizonyította, hogy amit a Sith megkaparinthat, azt meg is szerzi magának. Ne tegyen úgy, mintha egy percig is elhitte ennek a kettőnek a szövetségét.
Niathal megköszörülte a torkát. A hörgő fejhangból legalábbis Brodrig ezt a következtetést vonta le. Az admirális nyugodtabbnak tűnt, mióta eleredt az eső. A Vezér is szerette a vihart, Coruscanton azonban egy igazi felhőszakadás sem lehetett.
- Mit akar ezzel mondani? - kérdezte a kalamári.
- Azt, hogy a Sithekre is ki kell terjesztenem a... nos, a megfigyelői képességeimet.
Niathal borúsan fordította oldalra halfejét.
- A Sithek előbb-utóbb elfoglalják a Nagai Császárságot - tette hozzá a Vezér.
- Természeten így két legyet üthetünk egy csapásra - szökkent talpra a mon cal. Brodrig is felállt, és kezébe vette poharát. Fél szemmel figyelte a másikból előkívánkozó lelkendezést, ami elmaradt. Kortyolt egyet, majd a széles ablak elé lépett. A városbolygón még most is félig sötét volt, amint a viharfelhők eltakarták a napot.
- Akkor a tárgyalásnak vége - mondta Brodrig, és felemelte a poharát. Niathal ugyanígy tett.
- Köszönöm az együttműködését - bólintott, próbálva utánozni eme emberi gesztust. Az egész úgy hatott, mintha leejtette vola a fejét a nyakáról. - Remélem, ez a megállapodás gyümölcsöző lesz.
A kommunikátor halk csilingelése félbeszakította Brodrig udvarias mosolyát. Niathal az asztalához lépett, és rátenyerelt a kapcsolóra.
- Igen?
- Admirális, egy fejvadász keresi önt - jelentette be egy női hang. - Azt mondja, létfontosságú prédát hozott.
- Sajnálom, de államfői látogatásom van - felelte a mon cal. - És sosem engednék be fejvadászokat az irodámba. Ha végeztem, kapcsolja a holohálózaton keresztül.
- De uram - könyörgött a nő -, nem hagy békén minket. Állandóan azzal fenyegetőzik, hogy lelövi az őröket.
Niathal felszisszent.
- Hát szóljon a biz... egy pillanat - egyenesedett fel, amikor Lord Brodrig maga mellé intette. A mon cal türelmetlenül intett.
- Mit akar? - szögezte neki.
- Engedje csak be - kérlelte a Vezér. - Ami maguknak fontos, az ezentúl nekem is. Ne féljen, meg tudom védeni holmi fejvadászoktól. Ami azt súgja - pillantott körbe a teremben -, szerintem nincs szüksége védelemre. - Brodrig látta a másikon, hogy annak valóban felkeltette érdeklődését a fejvadász.
- Hát, ha igazán nem zavarja - felelte Niathal, azzal megadta az engedélyt a bebocsáttatásra.
Az ajtó feltárult, és megjelent Frexis Denz, a 1313-as alsóvárosi szektor hírhedt fejvadásza, akinek a pletykák szerint Daala testőrségének mandalóriai tagjaihoz jó kapcsolatai voltak. Legalábbis azok kellett, hogy legyenek, gondolta Niathal, hogyha csak így besétálhatott a foglyával együtt az államfői körletbe... Előtte egy összekötött kezű, makulátlan állapotban lévő megtermett férfi lépkedett. A fejvadász beljebb lépett, és mindkét fogadójának biccentett.
- Elnézést a zavarásért - kezdte félszegen. Sosem tudott értelmes kedveskedéséket és udvariaskodásokat kihozni magából. - Ez a fickó információt lopott a Szenátus épületéből. Azt hiszem, megfeketedhet maga alatt a talaj, uram - bökött fejével Niathal felé, akinek ennek hallatán összeszűkültek a szemei. - A kapcsolatát nem füleltük le, az a maguk dolga. Én pedig ráakaszkodtam erre a csirkefogóra. Itt van, ni. Fogja. Büntesse meg.
Lord Brodrig észrevette, hogy Niathal nem szólal meg azonnal, így bátorkodott áttvenni a szót.
- És mit kér cserébe? - kérdezte a fejvadászt. - Gondolom, egy ilyen hírhedt vadász, mint Frexis Denz nem jótékonykodik.
- Nem hát - felelte Frexis. - Ez a fickó húszezret ér.
- Húszezret?! - hüledezett a mon cal.
- A tizenhárom-tizenháromból hoztam fel - makacskodott a fejvadász. - Oda a magukfajta be se teszi a lábát, de még nekem is forró az a talaj. Kell az információja, vagy nem? Nem aprópénzért kockáztattam az életemet.
Niathalnak hirtelen elege lett.
- Tudja mit? Várjon az irodámban addig, amíg elkísérem a Vezér urat a hajójához - mondta, majd odaszólt az ajtónál strázsáló őrnek. - Kérem, kísérjék ki az urakat. A folyosó is elég kényelmes.
...
Néhány perccel később Brodrig és a kalamári már a leszállóplatformon ácsorogtak. A szürke eminenciás fejére borította szürke csuklyáját, míg Niathal feje fölött is kámzsa ázott. A két tisztviselő kezet fogott, majd a Vezér besietett a hajójába.
Niathal hosszú percekig bámulta a távolodó hajót, majd sarkon fordult, és elindult vissza az irodája felé. Kellett neki ez a pár perc, hogy átgondolhassa Frexis Denz ügyét.
...
Az irodájába menet Niathal levetette a csuklyáját, amitől láthatóvá vált a füle mögött hordott kettős kommunikátor. A rendszer figyelte az agyalapi reakcióit, egyúttal közvetlen összeköttetést biztosított a mellékajtók mögött rejtőző gárdisták felé, akik a biztonságáról gondoskodtak... a rendszer egészen finom agyhullámok érzékelésére volt beállítva, amellyel egy jó szemű elemző ki tudta szűrni, ha viselőjének gondolataiban hirtelen változás következik be - például az Erővel végzett gondolatmanipuláció hatására.
Niathal nem tudhatta biztosan, hogy Brodrig kapcsolatban áll-e valamilyen erőhasználóval - az alapján, amit elmondott, ez sem volt kizárható -, de Jacen Solo óta semmit nem bízott a véletlenre. Megérintette a kommunikátor egyik fülét, mire felharsant a komban Belindi Kalenda hangja. A Szövetségi Hírszerzés főnöke a keményvonalas, szövetségpárti gárdához tartozott, akik Daalához hasonlóan egy katonailag erős Szövetséget képzeltek el, amelyik az egész galaxisban békét és rendet tart - éppen csak birodalmiak nélkül.
- Nem érzékeltünk gyanús aktivitást az alany felől, asszonyom.
- Remek. Lehet, hamarosan küldök magának még valakit, akin kísérletezhet az erősebb verzióval is.
- Értettem, admirális.
...
Denz még mindig az irodában várakozott. Niathal intett, majd Brodrig maradék italát Denz felé tolta.
- Igyon csak, Frex, elnézést az előbbi színjátékért, a vendégem miatt szükség volt rá. Természetesen a szokásos összeget fizetem - ahogyan Daalának, úgy Niathalnak is megvoltak a saját kapcsolatai, ami a fejvadászokat és egyéb, sötétben járó végrehajtókat illette.
- Elnézést, asszonyom, de ez esetben a húszezer az tényleg húszezer... - húzta a száját félmosolyra a fejvadász.
- Remek... - dőlt hátra a székben Niathal, ami még így is kényelmetlen volt a támla nélküli bútorokhoz szokott calamari hátának. - Akkor miért nem veri ki belőle itt és most, hogy pontosan mit lopott el tőlünk? Lehetőleg még mielőtt átadom a különleges ügyosztályunknak - mosolygott a fogolyra.
- Ennyi prémiumért csak megéri, nem?
--- Vége a XVII. Fejezet Első Részének ---