Post by Grodin Tierce on May 16, 2019 18:44:33 GMT 1
Tizenötödik Fejezet
Első Rész
Cosra
Hónapok teltek el azóta, hogy utoljára a taktikai kijelzőre nézett. Kellemes kesseli illata és szivar füstje lengte be a gyéren megvilágított szobát. Az íróasztala mögül a szemben lévő falon függő holotérképet nézte. Ha a Konföderáció nem árulja el őket... bár ironikus: Cosra árulta volna el őket hamarabb, aztán mégse.
Közben a rendszer függetlensége és álcája is eltűnt... minden, amiért éveken keresztül küzdöttek, elveszettnek látszott. A kom fénye lágyan pislákolt, lenyomta a gombot és az ajtón belépett a vendége.
A vendég vigyázzba vágta magát és tisztelgett.
- Folett parancsnok.
Folett legyintett, vagy éppen a kesselijért nyúlt - nem volt egyértelmű az ajtón belépőnek.
- Ez gondoltam érdekes lesz az Ön számára.
- Egy újabb összefoglaló a lassan árulóvá váló Cortezről? - kérdezte, miközben lehúzta a pohara tartalmát, és újra töltött.
- Annál érdekesebb, uram.
Az eddig a térképet ábrázoló kijelző két bolygót jelenített meg.
- Megtaláltuk, parancsnok - a belépő férfi az egyik bolygóra ráközelített - A Ramakaz. Korábban kapcsolatban álltunk velük, és közvetlenül a mi parancsnokságunk alá tartozott, de a koordinátákat az Uralkodó parancsa értelmében nem adták át.
- Akkor mégis hogyan...?
- Talán itt lenne az ideje, hogy ezt félretegye - az üveget Tiebolt egy laza mozdulattal az asztal mellett lévő kukába dobta, mellé pedig a hamutartó tartalmát. - Még maga adott parancsot, közel 5 évvel ezelőtt, hogy kerítsük elő a bolygót. Akkor az indok az volt, hogy az Emperor reaktor-technológiája és kristályai nem megfelelően kerültek kialakításra... és kellettek a felelősök. Viszont picit utánanéztem a dolgoknak... - egy hajó képei jelentek meg a bolygó helyén - Nagy mennyiségű csatahajó legyártására adott ki parancsot... Heavy Artillery Destroyer, ahogy a dokumentációkban megtaláltam. Közel 120 km-es távolságra képesek tüzelni 90%-os pontossággal, és 5%-os energiaveszteséggel. Ez a legnagyobb dobás a Halálcsillag óta, parancsnok, maga meg itt rombolja magát Cosra alagsoraiban. És ez nem minden - egy másik bolygó jelent meg. - Megvan a Knot is. És érdekes módon itt is nagy arányú romboló gyártást irányzott elő a terv... egy teljesen új típust: Heavy Star Destroyer.
Folett elégedett mosolyra húzta a száját. Hirtelen kisimultak a vonásai, és a kémfőnök szeme láttára fiatalodott meg.
- Indítsák a klón programot...
- Uram - köhintett Tiebolt - Az erőviszonyok odafent megváltoztak. Daala személyes fennhatósága alá kerültünk, elvesztettük a konföderációs „barátainkat” és a Sithek is szervezkednek. Apró porszem vagyunk, viszont mindenki ránk feni a fogát... ha hirtelen elkezdünk millió számra klónokat gyártani, csak egy utolsó lökés kell, hogy szerencsétlen Cortezt eltávolítsák.
- Hívja ide Cortezt, Hänselt, Ulrichot és az egyik klónját. Kerítse elő nekem azt a klón Tierce-t, vagy szerezzen hozzá összeköttetést. Készítse elő a különjáratomat és szervezze meg, hogy észrevétlenül kijussak a Cosráról.
- Ramakaz?
- Igen, ezredes. Hívja össze a tanácsot, nincs sok időnk hátra. És izolálják a Szövetség embereit. Természetesen óvatosan...
Schesa
A rendszer központjában lévő bolygó és a planetáris állomások körül ma jól kivehetően kevesebb hajó keringett, mint néhány héttel ezelőtt... és nem csak azért, mert a Kéz egységei immár egyre inkább szétszóródtak az Ismeretlen Vidék ellenőrzés alá vont területein...
A bázis központjában Jag Fel és Shawnkyr gondterhelt arckifejezéssel figyelték a felkötött karú, láthatóan friss bacta-kezelésen átesett középkorú, ezüstös hajú chiss kapitányt, a Yamato elleni bevetésről egyetlenként visszatérő Chirokko korvett parancsnokát, amint az akció során rögzített felvételeket mutatta be. A tiszt hangja, annak ellenére, hogy számos bajtársát elveszítette, szenvtelen és professzionális volt. Nem ez volt az első ilyen eset, amióta az Expanziós Védelmi Erők, vagy a Kéz alakulataiban szolgált az elmúlt évtizedekben...
- Azok ott egyértelműen Sith csatahajók és vadászgépek. Azonosították, hogy miért voltak jelen anélkül, hogy tudtunk volna róla?
- A hírszerzés dolgozik rajta... - pillantott a kérdést feltevő Jaggedre Shawnkyr. - De még nincsenek pontos információink...
- Akárhogy is... - kapcsolódott be a beszélgetésbe a holoadáson keresztül jelenlévő Soontir Fel. - Sokáig nem halogathatjuk a nyílt konfliktust. Nemcsak, hogy egy esetleges sith-nagai szövetség felbátoríthatja a császárt, de a mi kormányzó családjaink is fel lesznek háborodva...
- Kik a kudarc miatt, kik meg azért, mert nem sikerült... - jegyezte meg epésen Jagged.
- Nem hihetik, hogy ha megvonják tőlünk a támogatást, akkor majd békén hagyják őket... vagy együtt vívjuk meg ezt a háborút az Expanziós Védelmi Erő csapatai mellett, vagy sehogy... - ingatta a fejét Shawnkyr.
- Meglátom, mit tehetek a Tanácsban - bólintott az idősebbik Fel. - De lehet, nem lesz elég...
- Többet nem hibázhatunk... - pillantott maga elé feszülten Jag. - További szövetségeseket kell keresnünk, bármi áron. Már eljuttattam egy üzenetet a Jedi Tanácshoz, most viszont személyesen fogom őket megkeresni az új hírekkel. Önnek pedig köszönjük, kapitány - pillantott a túlélő chiss tisztre. - Ennyi volt mára.
Nagi
A hírek meglepetésként értek mindenkit a fővárosban, már persze akiket értesítettek róla. Elvégre nem mindennap kísérelnek meg ilyen kaliberű merényletet a császár ellen, nem történnek ilyen diplomáciai incidensek a chissekkel és lehetne még sorolni. Persze az már előfordult, hogy kisebb egységek néha összetalálkoztak a két állam közötti senki földjén, de sosem fajultak el idáig a dolgok. Doihara kancellár nem örült a dolgok alakulásának, hiszen így a beígért reformok végrehajtása beláthatatlan ideig eltolódott. Ráadásul egy olyan országgal háborúba menni, amiben éppen hatalmi harc folyik - méghozzá háromoldalú - nem volt túl bölcs dolog.
- Nos, mit szólsz az eseményekhez? - fordult a díszes köpenyt viselő Doihara érdeklődve az egyenruhás Kazua felé, aki éppen az irodájában tartózkodott a hír továbbításakor. Amaz megvonta a vállát.
- Erre számítani lehetett. Két nagyhatalom ritkán fér meg egymás mellett.
- Érthető - morfondírozott Doihara, aki szintén számított hasonlóra, csak éppen... - De túl korai még. Nem vagyunk elég erősek.
- Egyedül valóban nem - értett egyet Kazua, akitől szokatlan volt, hogy másra támaszkodjon. Legalábbis az elmúlt tizenöt évben, mióta ismerte, még sosem tett ilyet. - De a Sithekkel igen.
- Megbízol a Sithekben, Teiichi? - tette fel a kérdést Doihara, ami már régóta aggasztotta.
- Nem. De nem is kell - mosolyodott el halványan amaz. - A nagai nép mindig is mesterien értett a manipulációhoz.
- A Sitheken ez nem működik - rázta meg a fejét Doihara lemondóan, ám Kazua továbbra is mosolygott.
- Nem is őket kell manipulálni, hanem az egész galaxist, akik majd féken tartják az ambícióikat. Rájuk irányítjuk a világ figyelmét és addig mi csendben elintézhetjük a dolgunkat a chissekkel.
- Hmmm - Doihara egy pillanatig nem tudta mit válaszoljon. Kazua mindig is egy ügyes intrikus volt és a hivatalos pozíciójánál lényegesebb nagyobb hatalommal és befolyással rendelkezett. Viszont nem számítja el magát ezúttal túlságosan? - Adják az istenek, hogy igazad legyen.
- Nincs szükségem istenekre - vetett ellen hűvösen Kazua. - Az ember a képességeiben bízzon, ne holmi istenekben.
Doihara felsóhajtott. Mindig előkerült ez a téma a beszélgetéseik során és sosem örült neki. Teiichi igazán viselkedhetett volna gyakrabban úgy, ahogy egy báróhoz illik. Mivel nem igazán kívánt filozofálni, inkább más témára terelte a beszélgetést.
- Hallom, a nanorakéták jól teljesítettek.
- Valójában nem. Senki sem gondolt arra, hogy a másik oldalon is van olyan őrült, aki képes nekivezetni az egyik hajóját.
- Nem véletlenül a rokonaink a chissek - tárta szét a karjait Doihara. - Szerencsére Őfelségének nem esett baja.
- Hm, igen - felelte gépiesen. Igazából az sem lett volna gond, ha esetleg történik valami a császárral. Hiszen a császári palota alatti laboratóriumban már elkészültek a... - Sajnos lassan mennem kell. A jelentésben benne van minden, ami Hattoriban történt.
- Rendben. Sayonara, Teiichi.
- Sayonara - mindketten meghajoltak, majd Kazua nyugodt tempóban elhagyta a kancellári irodát. Doihara a jelentésre nézett: A Hattori incidens. Határozottan érdekes olvasmánynak ígérkezik.
Cosra
A Cosra rendszer szélén két modern csillagromboló kísérte a Szövetség új, átépítés alatt álló zászlóshajóját, az Emperort. Kresh kommodore, akit Daala saját személyes flottája éléről irányított át a rendszerbe, hogy a Cosra erőforrásait a megfelelő ügy - értsd, a szövetségi vezetés - érdekében mozgósítsa, most aggódva figyelte a rendszer holoképét mutató kijelzőket.
- Megélénkült a forgalom, Főnök. Az elmúlt egy órában több cosrai csatahajó is elhagyta a rendszert, ismeretlen irányban. - a képernyőn az egyik kísérő hajó, a Daala személyes flottájába, a Bendő Irregulárisba tartozó csillagromboló, Kresh személyes hajója, a Persecutor új parancsnoka, Kresh másodtisztje jelentett éppen.
- Azonosították a vektort? - Kresh végignézett a hídon ügyködő legénységen. Néhány polneyei klón, a Szövetség különböző bázisairól érkezett technikusok, és... és egyre kevesebb fiatal cosrai kadét. A másodtiszt jelentése szerint az elmúlt héten több váltást is visszavontak a bolygóra. Vajon miért?
- Csak annyi bizonyos, hogy a Mag felé távozott a hajó. A Kolóniák irányába.
- Köszönöm, Malloc parancsnok, folytassák a figyelést - ahogyan Kresh tisztelgett, és a devaron tiszt bontotta a vonalat, a férfi köhintést hallott a háta mögül.
- Ó, maga az...
- Lenyűgöző, micsoda inkompetens társaság a mai napig a maguké, már elnézést... - a másik kíséretet adó hajó legprominensebb utasa, Drikl Lecersen, a Birodalmi Maradvány utolsó életben maradt moffja, aki nem állt a Sith Egyház szolgálatába, egy fejjel alacsonyabb volt Kresh-nél, szikár, fenyegető alakja miatt azonban mégis elkerülték a legtöbben a hídon, éles pillantásokkal meredve a két rohamosztagosra, akik egy percre sem tágítottak mögüle.
- Mire gondol egészen pontosan, nagymoff úr?
- Hát hogy ezek a huszadrangú... önjelölt kis haduracskák... - biccentett Lecersen a bolygó felé - úgy és akkor szaladgálnak össze-vissza, ahogyan kedvük tartja. A mi időnkben már régen blokád alá vontuk volna a bolygót, elmozdítottuk volna a vezetőket, és most nem kellene innen a rendszer széléről kukkolnia, hogy mit csinálnak...
- Nos, Lecersen úr, ez ma már nem így működik... - ingatta a fejét Kresh, bár nem lehetett kiolvasni a hangjából, hogy nem ért-e alapvetően egyet az ötlettel. - A Cosra független szövetségi tagállam, ugyanazok a jogok és kötelességek illetik meg, mint bármelyik másik szenátori képviselettel rendelkező államot. Nem kötelesek beszámolni arról, hogy mikor és hová küldik a saját hatáskörükbe tartozó védelmi erejüket, amíg ez nem ellenkezik a Szövetségi Flotta kifejezett utasításával, és amíg betartják a törvényeket...
- Igen, a törvényeket, ugyebár... - köhintett Lecersen.
- És ne feledje, amíg a kezünkben van ez a hajó, nem tehetnek semmit - tette hozzá Kresh.
- Ez a hajó működésképtelen, és ezt ők is tudják... - Lecersen elégedetlenül ingatta a fejét. Kresh parancsnok ravasz és lojális alak volt, amennyire meg tudta ítélni, aki kiválóan alkalmas volt arra, hogy Daala magánhadseregét egyben tartsa, és az öreglány számára kényes katonai feladatokat megoldja... de amikor nagypolitikára került sor, híján volt a megfelelő rutinnak. Lecersen már pedig nem azért menekült a Bastionról idáig, hogy most innen is kipaterolják.
- Kommodore, meg tudná nekem tenni, hogy felhívja ezt a Cortez admirálist? Meginnék vele egy pohár kesseli bort...
Ossus
Az ápolónő felnyitotta a szemét. Mióta is ült a Sith elkülönített kórtermében? Nem lehetett olyan rég. Kissé elbóbiskolt.
Vetett egy pillantást a szobában található egyetlen ágyon fekvő férfira. Mordeis két napja lekerült a baktáról, de még mindig nem tért magához. De várjunk csak! Mintha mozogna az arca! A fehér köpenyes nő közelebb lépett a sármos pácienséhez.
Darth Mordeis szemei hirtelen felpattantak. A Sith arcára azonnal visszatért a nyugodt felismerés, mihelyt eszébe jutott, hol is van tulajdonképpen.
- Jól van? - érdeklődött a mellette álló gebe nő.
Mordeis felé fordította tekintetét, és szó nélkül bólintott. Nem akart beszélni. Először fordult elő vele eddigi életében, hogy cél nélkül maradt. Nem voltak eszméi, és elvesztette a hitét. Pedig milyen hatalmas lehetett volna a sötét oldalon! Csakhogy mestere elárulta őt. Sordis.
A Sith felpattant az ágyról, és ökölbe szorította a kezét.
- Nyugalom! - szökött hátra ijedten az ápolója.
Mordeis engedte, hogy a gyűlölet a Sötét Nagyúr iránt teljesen betöltse fekete lelkét. Pusztítani akart. Kivégezhette volna ezt a szerencsétlen kis nőt. Úgysem ért semmit szánalmas kis élete az Erő nélkül. Ekkor azonban eszébe jutott, hogy őrültség lenne gyilkosságot elkövetnie a jedik főhadiszállásának falain belül. Méghozzá ok nélkül. A Sithek sem szerettek ok nélkül mészárolni... Viszont mi is ő tulajdonképpen? Sith nem, az bizonyos. Ennek ellenére továbbra is a sötét oldal energiái működtek benne. Hogyan lehetséges ez? Az Erő elárulta őt! Mindenki elárulja őt!
Felpillantott a félénken figyelő nőre. Bolondnak tartotta magát az előbbi belső kirohanásáért. Találni fog majd egy utat. Akármilyet. Hiszen már hozzá is látott: a Cato Neimoidián jedi trükkökkel sikerült életben maradnia… A jedik viszont gyengék és vakok... De miért ne lehetne ő a legerősebb közülük? Aki visszavezeti a Rendet az Erő ösvényére?
- Azonnal értesítem Katarn mestert -mondta az ápoló, és szavainak hatására Mordeis elfelejtette a megváltásról szőtt gondolatait.
Az a jedi megmentette az életét. Akárhogy is, de hálával tartozik neki. És úgy tűnik, aggódik érte. Talán megkérhetné őt, hogy magyarázza el neki a Jedik Kódexét... és képezze, hogy aztán méltó bosszút állhasson Sordison! Abban biztos volt, hogy a jedik nem árulják el őt egykönnyen. De hirtelen mitől lettek ilyen szimpatikusak a számára ősi ellenségei? Összezavarodott. Talán mindeddig a rossz oldalon állt? Az nem lehet. Lehetetlen, hogy ilyen vak lett volna. Talán van erre más magyarázat.
A feltáruló ajtó ismét kizavarta gondolatmenetéből. A belépő férfi széles mosolyt terített szét szakállas arcán, miközben a volt Sith tanítványhoz sietett.
- Nos, megéheztél? - faggatta Kyle. - Hozatok friss gorog-szeletet. Az íze jó, habár kissé rágós nekem. De te talán megbirkózol vele.
- Most kell nevetnem? - kérdezett vissza Mordeis. Életében sosem volt része baráti ugratásokban, vagy hasonló családias viselkedésformákban, de tetszett neki a jedi stílusa. Szüksége van rá, jobban, mint valaha Sordisra volt.
- Nem feltétlenül - válaszolt Kyle Katarn. - Az a bestia alaposan elintézett.
- Jól vagyok. Nincs szükségem több orvosi kezelésre.
- Szóval folytatod a jedi módszereket?
- Az öngyógyításra gondolsz? Nincs más választásom.
- Clighal mesternek köszönheted, hogy rendbe jöttél.
Mordeis nem tudta, erre mit feleljen. Nem szokott megköszönni semmit. Pláne egy jedinek nem.
- Én... hálás vagyok - bökte ki végül.
Kyle barátságosan intett neki, hogy kövesse.
- Hová megyünk? - érdeklődött Mordeis.
- A Jedi Tanács látni kíván - felelte a jedi. - Smordre mester is ezekben a pillanatokban landol az épületben, mert részt akar venni a kihallgatásodon.
- Smordre? Hm. Ismerős név.
- Persze, hogy az. Ő az a mester, aki a Talaseán talált rád csecsemő korodban. Csakhogy útközben elrabolt a Sith Nagyúr.
Mordeis nem szólt semmit. Szó nélkül követte a jedit.
...
A jedi mester vállára terítette legsötétebb köpenyét, és kezébe vette sétapálcáját. Jelentést kellett tennie a Jedi Tanácsnak a Zonama Sekoton történtekről, no meg a társairól, akik őt szavazták meg hírnöküknek. Sirryn Smordre sajnos igen ingoványos úton jutott el végül az Ossusra. A lopott hajóját lelőtték - ez magyarázta a homlokán keletkezett heget. Utána kénytelen volt egy olyan utasszállítóra felosonni, amely a Ziost felé tartott. Ott aztán sikerült kibérelnie egy hajót.
Hála az Erőnek, a robbanás előtt sikerült kereket oldania a Kastélyból. Brodrig alaposan átverte őt. Azonban pont ezért játszott kettős játékot. Ha az egyik nem jön be...
Lord Brodrig nem tudhatta, hogy a Sith tagja a galaxis leghatalmasabb és legdicsőbb szervezetének is, így most bizonyára örvend a kudarcának. Smordre ezt nem tartotta vereségnek. Ő most jedi. Egy a legbölcsebbek közül, aki csak második felkérésre lépett be a Tanácsba. Nem számítottak neki a rangok. Nem a társadalmi státusz határozza meg az embert, hanem a tettei és a képességei. Igazi jedi felfogás, amiben sok igazság rejlik.
A mester kilépett a folyosóra. Éppen sikerült megpillantania a Tanácsterembe vezető turboliftbe igyekvő Katarn mestert, aki a Sith fogollyal a nyomában lépkedett.
Smordre felgyorsított, hogy utolérje őket.
- Katarn mester! - szólt - Örülök, hogy épen látlak!
- Hát igen - felelte Kyle. - Nem volt egy nyugalmas nyaralás. De nélküle nem sikerült volna - bökött a mellette menő Sithre.
Smordre alaposan megvizsgálta a teremtményt. A fiú egyszerű jedi öltözéket viselt, és fénykardja hiányzott az övéről.
- Ó, igen - mondta. - A Tanácsnak ma két fontos ügyről is tárgyalnia kell.
Mordeis felpillantott a fekete köpenyt és ujjatlan kesztyűt viselő jedi mesterre. Sohasem látta őt ezelőtt. Legalábbis nem emlékezett rá, hiszen még csak csecsemő volt, amikor először találkoztak.
- Üdvözletem - mondta, miközben furcsa, nosztalgiázó érzés fogta el, ami valahogyan örömmel töltötte el őt.
- Régen találkoztunk - bólintott Smordre mester. - Nem voltam elég képzett ahhoz, hogy megvédjelek.
- Ugyan - legyintett Kyle. - Ha te nem lettél volna, nem élte volna túl.
Smordre bólintott, miközben mindhárman beléptek a fülkébe.
Érdekes. Mordeis lelkében vívódást és zavartságot érzett. A Tanács vagy Katarn így könnyebben rendet tehet a fejében. A Darth Sordisról szóló emlékei azonban módosultak. A külsejét illetően... Minő érdekesség...
...
Kyle elnézte magában, ahogyan a Smordre mester és az ifjú Mordeis közti találkozás lezajlott. Volt valami furcsán... rezervált a tekintetükben, ahogyan egymás felé fordultak. Kyle nem tudta pontosan, hogy annak idején a nagy tudású, öreg mester mennyit foglalkozott ezzel a fiúval, mielőtt az átállt volna a Sötét Oldalra, de valahogy nem érezte köztük a bensőséges mester-tanítvány kapcsolat lenyomatát.. no nem mintha én kifejezetten bensőségesen gondolkoznék mondjuk Jadenről, ha átállna a sötétekhez, jutott rögtön a férfi eszébe, és elvetette a gondolatot.
Apropó, Jaden... hallomásból Kyle úgy tudta, hogy volt tanítványa utána ment a Cato Neimoidiára, de mire odaért, addigra ő már távol járt... Kyle remélte, hogy a lovag talál magának értelmesebb elfoglaltságot is annál a pöcegödörnél.
- Talán kezdhetnénk is... - Luke Skywalker arca fáradtnak tűnt. A Sithek térnyerése és a Coruscanton a GSZ vezetőkkel folytatott sikertelen tárgyalása után most haza kellett térnie, hogy újabb rossz hírekről értesüljön a Tanácstól. - Az ülésünk napirendjén elsőként szerepel a Zonama sekoti helyzet értékelése - biccentett Smordre mester felé.
- Valamint a korribani mozgalom erősödése, és ennek kapcsán... - intett most Kyle és Mordeis irányába, miközben a lovag érezte, hogy a Tanács tagjai elméjükkel kíváncsian, visszafogottan, vagy éppen félve nyúlnak ki Mordeis felé... - Új vendégünkkel kapcsolatban is döntenünk kell. Más pontok?
- Szeretnék jelentést tenni a Fény Hadseregének készültségi fokáról, és szívesen hallanánk az Ön beszámolóját is az államfővel folytatott megbeszélésről, Nagymester... - Kenth Hamner holoja, amelyet a galaxis másik végéből sugároztak, még a nagy sebességû erősítők ellenére is folyamatosan villogott. - És lenne még egy dolog...
- Hallgatjuk, Hamner mester...
- Tesar Sebatyne jelentést tett nekem a nagai területen végzett nyomozásáról - folytatta színtelen hangon a volt stratéga.
- Ugyebár tanítványod, Kiimi Anaro eltűnése kapcsán - jegyezte meg Tionne Solusar együttérzően.
- Igen - biccentett Kenth. - Tesar jelentése szerint Kiimi eltűnt, de őt magát egy távoli nagai bolygón átmenetileg a hatalmába kerítette egy killik fészek királynője, vagy valami hasonló...
A Tanács több tagja idegesen egymásra pillantott. Luke arcvonásai tovább keményedtek.
- Ha a Nagai összejátszik a killik fészkekkel, és sötét oldali erőhasználók is vannak a dologban, akkor a jelenlegi események fényében ez egy nagyon komoly fenyegetés... köszönjük az információt, Hamner Mester. Kiderült, mi történt a tanítvánnyal?
- Sajnos nem - ingatta a fejét Kenth - De félek, elragadta őt a Sötétség... már nem érzem a régi énjét az Erőben...
- Ez sajnos mostanság előfordul... - hajtotta le a fejét egy pillanatra Luke, majd Mordeisre sandított. - De reméljük, lesznek ellenpéldák is. Addig is hallgassuk meg Smordre Mestert! - biccentett az elegáns jedi felé.
Smordre felegyenesett, és kezeit sétapálcáján nyugtatva biccentett.
- Nem köntörfalazom - kezdte. - Jobb szeretném azonnal a lényeget mondani.
- Parancsolj, mester - felelte Skywalker.
Smordre ajkaihoz emelte az ujjait. A már megszokott mozdulattal végigsimította a száját, mintha gondolkodóba esett volna. Végül sikerült megfogalmaznia azt, ami a fejében örvénylett.
- Sajnálatos tényekkel szembesültünk a Zonama Sekoton - dörmögte. - Az odarendelt Yuuzhan Vongok mozgolódása valóban kapcsolatba hozható az új Sith fenyegetéssel. Meggyőződésem azonban, hogy nem ez az egyetlen dolog, amitől félnünk kellene.
A Tanács mesterei szótlanul figyelték a jedit. Nem kommunikáltak egymással, és nem kommentálták a beszámolót, mindössze saját magukban hányták-vetették meg a dolgot. Ennek ellenére egyesek rosszalló pillantással bámultak maguk elé.
- A galaxisra új fenyegetés szabadult - folytatta Smordre. - Egy pusztító, sötét oldali erő, ami azonban nem áll kapcsolatban a Sith-el. Sem a nemrégiben megalakult Sith Birodalommal.
- Miféle fenyegetésről beszélsz? - faggatózott Skywalker.
- Szembenéztem az alak tanítványával. Miután sikeresen legyőztük őt, egyszerűen eltűnt, és egy magas férfi materializálódott előttem. Sosem láttam és éreztem ilyet azelőtt. Egy fekete, gyűlöletből és szenvedélyből összetett lyuk volt, és úgy áramlott át rajta az Erő, mint ahogy fénykard vágja a gyenge fémet. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne sodorjon el ez az őrjítően borzongató heves jelenés. Duplapengés vörös fénykarddal vívott, és úgy szórta átkait a Sithekre, mint a jedikre. Az egyetlen hasznos információ, amit elkotyogott, az a Sith Birodalom vezérének neve. Bizonyos Wenthar Nagyúr.
- És mi történt ezzel a lénnyel?
- Nevezhetjük ezután Kraytnak. Így hívták a Yuuzhan Vong harcosok, akik ránk támadtak. Egyértelműen szövetségre léptek vele. Nem tudtam volna győzelmet aratni, és meg akartam menteni a csapatomat is, ezért elmenekültünk a felszínről. Ezek után a Zonama Sekot egyszerűen eltűnt.
- De hogyan lehetséges ez? - vágott közbe Katarn mester. - Nem így egyeztünk a Yuuzhan Vongokkal.
- Szerintem ez nem az ő művük volt - fejtette ki véleményét Smordre mester.
- Még nem tértünk rá egy igen fontos tényezőre - szólt Skywalker. - A társaid. Életben vannak. Ezt mindannyian érezzük.
- Természetesen. Miután a Sekot fogta magát, és elszökött, egy chiss flotta jelent meg a rendszerben, akik igen kíváncsiak voltak, hogy miért háborgatjuk a területeiket. A parancsnokaik udvariasnak bizonyultak, habár mindannyian felismertük, hogy jelentenünk kéne a sekoti akciót a Tanácsnak, mielőtt késő lenne. Ezért szöktem el onnan, és a már leírt jelentésem tartalma szerint megérkeztem az Ossusra.
- Nehéz idők elé nézünk - jegyezte meg Luke egy sóhajtás kíséretében. A jedi mester kissé szomorkásnak látszott, hiszen a fia most a chissek fogságában sínylődik.
- Lehetségesnek tartom - folytatta Smordre -, hogy a zonama Sekot eltűnése és a chissek hirtelen megjelenése összefügg.
- Várjanak - recsegte egy új hang. Smordre hátrapillantott, és szót adott Mordeisnek.
- Mondd, fiatal barátom.
- Ez a Wenthar... nem az én mesterem volt! - a volt Sith szemei élénken csillantak. - Ez nem lehet! Az én mesterem nem tartozott a Sith Birodalomhoz! Ebben egészen biztos vagyok.
- Nem tudsz erről a Krayt nevű illetőről valamit? - faggatta őt Skywalker.
- Nem ő volt. Az emlékeim... elhalványultak. Mindörökre.
- Ezek szerint van még egy szabadon garázdálkodó Sith Nagyurunk - fűzte hozzá Kyle. Ezek úgy szaporodnak, mint a gizkák!
- Ez felettébb... aggasztó - mondta Smordre mester. A jedi összeráncolta a szemöldökét. - Ezek szerint három ellenség lépett a galaxis színterére, s méghozzá valamennyien az Erő sötét oldalának szövetségesei. A béke ideje lejárt.
Luke ismét felsóhajtott. Smordre mester jelentését hallgatva rá kellett döbbennie, hogy az elmúlt húsz... mit húsz, nem is húsz, negyven évben a galaxisban folyamatosan növekedett a sötétség, nemhogy csökkent volna. A jedik kudarca, az ő személyes kudarca talán pont az volt, hogy a Yuuzhan Vong háború után, amikor egy pillanatra az egész galaxis az egység reményében, vállvetve, egymás mellett küzdve vívta ki a szabadságot az idegenek ellen, nem sikerült visszatérniük a fény és béke útjára... talán több figyelmet kellett volna fordítani az elesettekre, a menekültekre, a hazájukat elveszítettekre, gondolta Luke, akkor nem kerültek volna már ennyien, ennyire nyíltan a sötét oldalt fanatizálók közé... de nem tehettek mást, gondolta tovább. Ők pénzt, élelmet, reményt adtak a nyomorgóknak, azt, ami sem nekünk, sem a Szövetségnek nem sikerült... talán mi sem tehettünk volna mást, gondolta szomorúan.
- Nagymester, az első egységek hamarosan készen állnak arra, hogy biztosítsák az Akadémiát és a rendszert, de a Sithek egyre közelebb vannak, és egyre több hajóval rendelkeznek... - folytatta Kenth Hamner, látva Luke pillanatnyi habozását.
- Amennyiben a Szövetség nem támogat minket, akkor nem tudjuk megvédeni az Ossust... még a teljes haderővel sem. A Sithek mögött most már ott áll a Maradvány flottája is... és túl közel vagyunk hozzájuk... - tette hozzá a chandrilai Octa Ramis, aki újabban Kenth helyettesévé avanzsált a Fény Hadseregének szervezésében.
- Ha viszont nyíltan saját csapatokat vonultatunk fel az Ossus védelmére, akkor ezzel sokak ellenszenvét kivívjuk a Szövetségben... talán pont ezzel indokolja majd Daala, hogy megvonjon tőlünk minden támogatást, és nevetve hátradőljön, végignézve, ahogy a Sithek lerohannak minket... - a még mindig holografikusan bejelentkező, szakállas Corran Horn hangja szenvtelen volt és halk. A volt CorSec ügynök a Sith állam megalakulása óta a korribaniak területén folyó hírszerzést szervezte, így pontos képe volt az ellenfél kapacitásairól.
- Nem... Daala önfejû, határozott, sőt akaratos, de nem gyűlöl minket sem jobban, mint a sötét oldal képviselőit. - zárta le a vitát Luke. - Ha nem is áll ki mellettünk, az nem azért lesz, mert a Korribannal szimpatizálna. Ő is tudja, hogy előbb-utóbb a saját hatalmát, és egyúttal a Szövetséget is veszélyeztetni fogják.
- Akkor sem tarthatjuk magunkat hosszú távon... - jegyezte meg Kam Solusar. - Vagy segítségre van szükségünk, vagy fel kell készülnünk az Akadémia áttelepítésére máshová. Akár a Fény Hadseregének bázisaira.
- Ez tény - bólintott Luke. - Készítsétek el a megfelelő terveket, Kam. Ami a fiút illeti... - Luke ezúttal Mordeisre pillantott. - Katarn Mester, vállalod, hogy kitanítod, és megismerteted vele az Erőt úgy, ahogy mi, jedik látjuk?
- Ha ő is így akarja, igen - biccentett Kyle.
- Akkor vedd magad mellé - bólintott Luke. - Másvalami?
- Szükség van valakire, aki megfelelően ki tudja értékelni Tesar Sebatyne lovag jelentését a nagai űrben történtekről... - jegyezte meg Kenth Hamner.
- És igen, meg kell találnunk Anaro lovagot is - biccentett Luke ismét. Úgy látszik, gondolta, egyre hosszabb lesz a listánk... - De erre megvan a jelöltem...
A Nagymester végignézett az egybegyűlteken, majd megállapodott Smordrén.
- Smordre Mester, neked van még mondanivalód nekünk? - kérdezte.
- Nincs - biccentett mereven a mester. - Mindent elmondtam, ami lényeges,
- Akkor tartsunk szünetet - biccentett Luke. - Meditáljunk, és pihenjünk. Hamarosan folytatjuk.
Nirauan
A Zonama Sekotra küldött jedi misszió többi tagja a Nirauan körüli bázison, a Kéz előretolt bástyáján várta, egészen a Sith területek szomszédságában, hogy hajójuk, amelyet a Kéz erői bocsátottak a rendelkezésükre, elindulhasson a galaxis ismert területei felé, miután a chiss felderítők megtisztították az útvonalakat, és biztosították, hogy sehol se fussanak bele valami Sith csapdába, amíg elérik a Szövetség területét...
Ben a bolygó felett keringő platformról elgondolkozva bámulta az erdős holdat, amelyen valahol ott volt a híres-hírhedt, ég felé nyúló kezet formáló építmény, a Kéz Erődje, melyben annak idején, már több, mint húsz éve apja és anyja a mítosznak hitt Thrawn-hagyaték után kutatva egymásra találtak...
Saba lépett be az apró kilátóterembe, és a fiú vállára tette a kezét.
- Furcsa, érzem őket... valahogy, mindkettejüket. Apát is, és anyát is...
Ben hangja álmatag volt, ahogyan próbálta feldolgozni az elmúlt hónapok igen hektikus eseményeit.
- Hamarossszan indulunk tovább az isszmerrt galaxisszba. Még várnunk kell, mert a Szötét Oldal moszgolódik... asszt mondják, Jagged Fel személyesszen jön utánunk, éssz együtt utazunk tovább... - folytatta a barabel.
- Éreztem egy sötét... hullámot tegnap... egészen közel... arra - pillantott a galaxis széle felé néző irányba Ben, de látszott rajta, hogy gondolatai még mindig az erőd körül járnak. - Nagyon... erős volt, és gonosz.
- Esz issz éreszte - biccentett Saba. - Talán Jagged Feltől megtudjuk, mi történt még... de essz úgy gondolja, tanítvány, hogy mindesszt megtehetjük nélküled issz...
- Hogy érted, Mester? - pillantott fel a fiú.
- Esz beszélt a helyi paransznokkal... - sziszegte Saba. - Aki beleegyeszett, hogy... afféle jedi ügyben kutatásszt folytathassz a bolygón felsszínén...
Ben arca felderült.
- Tényleg Mester, lemehetek?
- Nagyobb sszükszéged van mossztt erre, mint hogy visszagyere velünk - biccentett Saba. - Esz érszi, hogy a kívánciszág oda vonz... Menj, éssz kereszd meg, amire sszükszéged van, ifjú Szkywalker!
Egy birodalmi egyenruhás zászlós lépett be a szobába.
- Jedi mester, khm...
Saba felvonta pikkelyes szemöldökét. Személy szerint semmi kifogása nem volt a birodalmiak ellen, bár annak idején a barabelekkel sem bántak kesztyűs kézzel... de ez még mindig semmi volt ahhoz képest, amit a Yuuzhan Vong tett hazájával, akik ellen vállvetve küzdöttek számos misszió során a birodalmiakkal. Mégis viccesnek találta, mennyire feszélyezte őket néha, ha jedikkel kellett tárgyalniuk... vagy épp akár vendégül látniuk őket.
- Esz hallgatja, zászlóssz...
- A Fel parancsnokot szállító cirkáló megérkezett. Kéri, hogy szálljanak át a fedélzetre.
- Gondosszkodtak arról, hogy az ifjú Sszkywalker lemehesszen a bolygóra?
- Igen, kijelöltük a megfelelő kísérőket - biccentett a tiszt.
- Akkor minden rendben... - öltötte ki elégedetten villás nyelvét Saba, amitől a tiszt érzékelhetően összerezzent. - Ne késszlekedjünk hát!
...
A Bent szállító űrsikló elegánsan landolt a Nirauan dzsungelében rejtőző, klasszikus, két oszlopon álló leszállóplatformon. A kilépő fiút elvakította a napsütés, ahogyan a platform szélén várakozó alakok felé indult. Kíváncsi volt, milyen kísérőket rendeltek mellé a Kéz emberei...
A két alak a birodalmi felderítők fehér páncélját viselte.
- Öhm, elnézés... - biccentett Ben.
- Erre tessék, jedi úr... - a katona hangja meglepően kedvetlen és nem hivatalos volt. - A parancsnok utasítására elkísérjük önt...
- Hová is? - pillantott körbe az erdőn Ben.
- Nos... - tette hozzá sisakos fejét ingatva a katona. - Tulajdonképpen ahová szeretné...
Nagi
Tierce őrnagy a Wenthar nagyúr kíséretét alkotó nagai díszőrség előtt lépdelt, ahogyan az űrkitőtől a vendégek számára kijelölt szálláshely, egy csúcsos tornyú palota felé haladtak. Az út két oldalán hófehérre sminkelt, lenge ruházatot viselő nagai lányok szórtak valamiféle virágszerű anyagot a menet útjába. A Nagyurat láthatóan nem zavarta, hogy a szirmokon taposva fekete vasalt csizmás lábával enyhén komikus látványt nyújt, hanem elégedett pillantásokkal méregette a nőket. Grodinnak nem volt kétsége afelől, hogy lesz belőlük pár a szálláshelyen is...
- Felettébb érdekes hely... - jegyezte meg csak úgy magának.
...
Néhány utcával arrébb Mitchell tábornokot sokkal kevesebb díszítés mellett, egy jelöletlen, fekete terepsiklóban szállították jövőbeli tartózkodási helyére... a tábornok megkötött kézzel ült a legénységi térben és égő vörös szemeivel maga elé meredt... a chissek nem favorizálták különösebben a dicsőséges halált harc közben, ellenkezőleg, törekedtek arra, hogy értékes legénységükből minél több életet megóvjanak... a chiss életmentő rendszerek, harctéri medikai készletek és kutató-mentő egységek galaxisszerte elismertnek számítottak... azonban a legjobb bacta-készlet, vagy evakuációs kommandó sem menthette volna meg attól, ami vesztes küldetés fogságba esett parancsnokaként rá várt: saját és családja becsületének elvesztésétől...
Mitchell tudta, hogy amint a nagai fővárosban működő chiss kémek értesülnek róla, hogy fogságba esett, rokonai azonnal az utcán, vagy büntetőtáborban találják magukat valamelyik félreeső, galaxisszéli kolónián... ő pedig számíthat egy látogatásra a titkosszolgálat beépített ügynökeitől, hogy befejezzék azt, ami esetleg nagai őreinek nem sikerül majd... a tábornok tudta, hogy csak egy lehetősége van. Be kell fejeznie a küldetését... módot kell találnia arra, hogy valahogy megölje a császárt...
...
A tömeg apró nagai és Sith zászlókat lengetve üdvözölte a két császárt, és nem volt olyan szeglete az útnak, amit ne fedett volna le az NHK állami holotévé-társaság valamelyik kamerája. Most már úgyis felesleges volt a titkolózás, hiszen az eseményen bizonyára jelen volt minden nagyobb állam kémje, akik azonnal küldték is haza a jelentést. Viszont Puyi császár nem bánta, hogy idejekorán kiderült a szövetségkötésük ténye: hallott már arról, hogy a Sithek nem éppen a szövetségesi hűség mintaképei, így egy feltételezhető szakadásig ki akarta használni az egyezség minden politikai és akár katonai előnyét. Ráadásul közel volt az állam alapításának 500. évfordulója, amit sokkal rangosabbá tett az, hogy két császár is jelen lesz rajta. Valamint a hazai pálya teljesen nekik kedvezett és bizonyos volt, hogy amíg itt vannak, addig sem próbálkoznak meg semmivel a Sithek. Erről majd a titkosszolgálat és a diplomáciai protokoll részeként állandóan mellettük lévő népes kíséret fog tenni.
A császár őszintén sajnálta, hogy nem tudta igénybe venni az ilyen célokra kialakított siklóját, de mivel a vendégek a gyaloglást választották, ő sem mehetett járművel. Így aztán a vendégek mellé állt be két császári testőr kíséretében. A tömeg mindenhol megujjongta és ünnepelte őket, az öröm túláradó volt. Ez részben a hazaszeretetnek, más részben annak volt köszönhető, hogy a média igyekezett minél nagyobb propagandát csapni az orvtámadás és a támadók legyőzése körül, azt azonban eltitkolták, hogy kik is voltak a támadók. Így hát aztán Puyi most a győztes hadvezéreknek kijáró dicsfényben tündökölhetett, még ha tisztában is volt azzal, hogy a jelenlétén kívül semmi mással nem járult hozzá a győzelemhez. Éppen ezért közvetlenül maga mögé rakta be a menetbe Togo admirálist és a bekötözött kezű és fejű Urio tengernagyot, akit díszes körülmények között, az 500. évi ünnepségeken tervezett kitüntetni és előléptetni. Az ő bátor helytállása nélkül lehet, hogy máshogy alakulnak a dolgok.
A tömegben, az ünneplők között lassan furakodott előre egy tradicionális ruhát viselő, kissé elhanyagolt hajú, harmincas éveiben járó nagai férfi, egészen addig, amíg nem látta meg saját szemével a kíséret élén haladó két császárt. Először Puyit nézte és a tekintete megtelt gyűlölettel: ez a piperkőc kölyök nem méltó arra, hogy a Császárságot irányítsa, puszta létezésével megcsúfolja a császári címet. A Nagy Ősök szomorúan fordítják félre a tekintetüket róla. Az egész Északi-dinasztia ilyen selejtekből áll össze... Méltatlanok az uralkodásra és utolsó szálig pusztulniuk kell! Pontosan úgy, ahogy ők tették ezt a Déli-dinasztiával.
Annál jobban megörült viszont a másik császárnak, a Wenthar nevűnek. Teljesen biztos volt benne, hogy az üzenetet nem is olyan régen tőle kapta. „Várakozz türelemmel, eljött a kiképzésed ideje... tanítvány!” Végre megkaphatja, amit mások nem tudtak megadni neki, a hatalmat, hogy visszaszerezze ősei jogos tulajdonát, hogy beteljesítse a saját hivatását és félelmetes harcosai élén a galaxis ura legyen. Igen, Wenthar megadhatja neki azt a tudást, amire vágyik, amivel mindent elérhet. Ha ehhez feltételeket szab, vagy kicsinyes játékokban kell részt vennie, ám legyen. Azt viszont sejtette, hogy Puyi nem fogja csak olyan egyszerűen hagyni, hogy találkozzanak, így ki kellett valamit okoskodnia, hogy ez sikerüljön...
...
Wenthar Nagyúr meglehetősen élvezte a csinnadrattával járó ünnepséget. Különösen a törékeny virágszál nagai nők tetszettek neki, főképpen az egyik. Hosszú barna haja és kedves, de mégis kéjsóvár tekintete felperzselte a Sith Nagyúr vérét. Nagyon jól tudta, hogy a lány este a szobájában lesz, hogy bizonyos vágyait kielégítse.
Azt azonban nem is sejtette, hogy a leány már előbb kiszúrta magának a dicsőséges harcos hírében álló császárt. Családja dicsőségének helyreállítóját látta benne, azt aki majd végez az áruló Puyival.
Wenthar egyszerre két erős akarat jelenlétét is érezte. Az egyikről meg mert volna esküdni, hogy az az udvarhölgy volt, akivel már percek óta szemezett. A másik pedig... a hatalmas ünnepségben szinte fel sem tűnt egy jelentéktelennek tűnő alak. Wentharnak azonban nagyon is feltűnő jelenség volt. Az elhanyagolt külsejű férfi aurája sötét foltként ragyogott az Erőben. Wenthar ebből pontosan sejtette, hogy azzal az illetővel van dolga, akinek üzent az Erő segítségével. Nocsak! Érdekes találkozásnak ígérkezett a dolog!
Elméjével kinyúlt az Erőbe és megérintette mind a gésa, mind pedig a különös idegen elméjét.
„Nyugalom, hamarosan eljön a ti időtök” - sugallta Wenthar nekik az Erőben. Pontosan tudta már kik ők. Testvérek, akik bosszúra szomjaznak, a nő pedig… kéjre és gyönyörre. És egy férfira vágyott, aki helyreállítja a családja becsületét...
...
Puyi élvezte a népe felé áradó végtelen szeretetét és feltétlen odaadását. Persze a tömeg hangulata érthető volt, hiszen egy élő isten került most hozzájuk elérhető közelségbe, akit ezúttal alaposan megszemlélhettek, hiszen gyalog érkezett, nem járművel.
- Tennoheika banzai! Teikoku banzai! - emelte hirtelen kezeit magasba egy üvöltő csoport a jobb oldalon. Nagai zászlók, a fej köré csavart, vörös napot jelképező kendők - valamilyen hazafias egyesület vonult ki testületileg a két császárt megszemlélni.
- Ezek kicsodák? - súgta oda Puyi menet közben az egyik testőrének. Ő készségesen válaszolt.
- A Dai Nagai Teikoku Társaság. Mostanában igen nagy népszerűségre tettek szert - válaszolta a testőr. Puyi elégedetten bólintott. Ha ki akar kerülni a militaristák és az oligarchák által vívott politikai harcok szűk mozgásteréből, a saját embereivel kell feltöltenie a Képviselőházat. Ehhez viszont szükség lesz egy saját pártra is, ami majd végrehajtja neki az alkotmányos puccsot.
- Nagyszerű - felelte végül a császár és integetni kezdett a több száz fős csoportnak, akik erre még hangosabban éljeneztek. - A vezetőjüket majd fogadni szeretném audienciára. Nagyon meghatott az odaadásuk.
- Hai, heika - bólintott a testõr és hátrasúgta az információkat. Puyit azonban aggasztotta valami: Wenthar császár. Elég régóta volt már a politikában ahhoz, hogy tudja, nem bízhat benne. Megpróbálja majd valamilyen úton átvenni tőle a hatalmat. Aggasztó volt az is, hogy percekig bámult egy nőt a tömegben, aki szinte már nyíltan viszonozta a tekintetét. Utolsó cafka, aki elárulná a hazáját egy jó szexért. Fejével intett a másik testőrének, majd a nő felé fordult egy pillanatra, alig észrevehetően. A testőr halvány bólintással jelezte, hogy érti a parancsot. Egyelőre csak megfigyelni, majd ha parancsot kapnak rá, akkor csendben likvidálni. Puyi nem szerette, ha politikai okokból kellett másoktól megszabadulni, de ha szükséges volt, akkor minden további nélkül élt ezzel az eszközzel. Eközben szótlanul folytatta az útját, és lassan elhagyták a tömegben álló nőt, akinek gyűlölködő tekintetét még sokáig a hátán érezte. Alapvetően nem szeretett másokat megöletni, de ennek a züllött nőnek a halálhíre fel fogja villanyozni.
A tömegben rejtőző férfi most érezte a Sith legújabb üzenetét, amit felé küldött. Igen, hamarosan eljön az ő idejük, hogy félresöpörjék ezt a korrupt, avítt rendszert uraival együtt és egy erős Birodalmat hozzanak létre, amely majd képes lesz a galaxis meghódítására. Igyekezett minél előrébb furakodni, miközben válaszolt neki az Erőn keresztül: "Várni foglak, Mesterem!" A tömeg legszélére jutott, ám innen egy erős kar lökte vissza.
- Hátrább, csőcselék! - kiáltotta felé az út mellé kiállított rendőr. Még hogy csőcselék?! Ő, aki a legősibb és legnemesebb vérvonal tulajdonosa, a Császárság jogos birtokosa?! Dühösen emelte fel kezét, hogy megüsse az arcátlan patkányt, ám hátulról egy megnyugtató tapintást érzett a kezén.
- Gyere, menjünk - súgta oda neki halkan egy kellemes hang. A testvére volt az, Marisa. Neki azonban továbbra is remegett a keze, hogy megüsse a rendőrt, hiszen az halálosan megsértette.
- Ha most elfognak, minden oda. Csak egy kicsit légy még türelemmel, sárkányom - súgta neki a nő. Ez hatott. Lassan leengedte a kezét, hátra lépett és eltűnt a tömegben. Igen, már csak egy kicsit kell várni, mielőtt a trón újra az övé, újra a Sárkányoké lesz a Krizantémok helyett. Már nem sok...
Üzenetek és közlemények
[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]
A Sith Birodalom Császára részére
Titkosított, futárral
Mélyen Tisztelt I. Wenthar Császár!
Bár államaink korábban szerencsétlen módon egymással ellentétes oldalon helyezkedtek el, most úgy érzem, hogy eljött az idő kapcsolataink felújításához.
Megtisztelne, ha személyesen fogadna, és rendezhetnénk ezt a kellemetlen félreértést.
Tisztelettel,
Folett főparancsnok, Cosra rendszerek
...
Szigorúan titkosított üzenet
Folett főparancsnok részére!
Tisztelt Folett Nagyúr!
Mélyen megtisztelve érezzük magunkat, amiért fel akarja venni velünk a kapcsolatokat. Sajnos az Ön államában a beépült selejtes, lázadó erők majdhogynem tönkretették azt az eszmét, amiért Ön dolgozott. Természetesen fogadjuk Önt az ESB főbolygóján, amelyet egykoron Commenornak hívtak, most a Korriban II nevet viseli. Tudjuk jól, hogy a Commenor egykoron az Ön államának része volt, most viszont hiszem, hogy a Palpatine-i Birodalom eszméjét továbbvivő állam, az ESB része.
Reméljük meg tudunk egyezni az Önök rendszerével a gyümölcsözőnek ígérkező együttműködésről, és a Commenor-szektor kiválása miatti ellenséges indulatokat is rendezni tudjuk.
Mély tisztelettel: I. Wenthar Császár, az ESB Uralkodója!
Nagi
Az ünnepség igencsak hosszúra nyúlt. A különböző nagai családok, klánok, és a valószínűleg mindkettőt egyaránt tömörítő vállalkozások képviselői sorban járultak a két császár, Puyi és Wenthar részére felállított emelvény elé, hogy leróják tiszteletüket és dagályos beszédekben gratuláljanak őfelségességük szerencsés megmenekülése alkalmából. A belső politikai viszonyokat jól tükrözte, hogy az adott család képviselője egyszersmind felhívta-e a nagai népet a chissek elleni könyörtelen vérbosszúra, vagy éppen hosszú életet és szabadságot kívánt a Birodalomnak - ugyebár magát a Császárt nem lehetett név szerint említeni ilyenkor.
Wentharnak láthatóan még arra is volt ideje, hogy privát komján üzeneteket küldözgessen az emelvényről.
Tierce őrnagyot mindenesetre nem igazán érdekelte a politika, így mikor felberregett a mellényzsebében az az apró kom, amelyet különleges hívások fogadására tartogatott, vette a bátorságot, hogy kioldalazzon a Nagyúr mögül. Tudta, hogy a Nagyúr legalább annyira a ceremóniát, és bízott benne, hogy tudja - jó oka van a távozásra.
- Biztosítsanak nekem egy leárnyékolt távolsági vonalat intergalaktikus híváshoz - intett az emelvény hátsó kijáratánál posztoló nagai őrmesternek.
- Hai... - a katona valamit beszélt a gallérjában lévő komba. - Van engedélye?
- Személyesen Wenthar Császárnak vagy esetleg az ön uralkodójának szeretné elmagyarázni talán, hogy miért nem tudok lebonyolítani egy létfontosságú hívást a központunkkal? - vonta fel a szemöldökét Tierce.
- Hogyne... máris intézkedem, elnézést... - hajtotta meg magát katona.
Tierce-nek persze nem volt kétsége afelől, hogy az összes elérhető nagai titkosszolgálati ügynök az ő vonalán fog csüngeni...
Végül bevezették egy terembe, ami jó néhány szinttel az ünnepség lebonyolítására kijelölt tér alatt, egy föld alatti bunkerrendszerben volt. Adnak a biztonságra, gondolta az őrnagy. Megvárta, amíg a nagai katona magára hagyja a robosztus, villogó terminállal, és amíg a képernyőn felvillanó, az őrnagy számára olvashatatlan nagai piktogramok helyét átveszi a Holonet megszokott kapcsolási képernyője... tényleg eltart egy ideig, gondolta az őrnagy. Végül beütötte azt a négyjegyű kódot, amelyet a kommunikátora kijelzett, és a képernyőn megjelent egy hatvanas egyenruhás férfi, aki a vonal jelzése alapján a Commenorról jelentkezett be.
- Mosh, üdvözlet... - biccentett az őrnagy. A technikus egyike volt azon keveseknek, akik hozzá hasonlóan szinte a kezdetek óta szolgáltak a polneyei bázison, és akik követték őt és Wenthar Nagyurat a Commenorra.
- Parancsnok... - az idős férfi igyekezett megtartani a szolgálati hangnemet, de a szeme villanásából jól ki lehetett venni az irigységet, felettese megfiatalodott arcát nézve. - Jó színben van, uram.
- Hogyne, köszönöm... - biccentett Grodin. Én is ennyi idős lennék, sőt, tulajdonképpen ennyi is vagyok, gondolta. - Van jelenteni valója?
- Éppenséggel van... - az öreg férfi arcára visszaköltözött a siker adta öröm. - Megvan... visszafejtettük a koordinátákat!
Grodin nyelt egyet. Sikerült volna? Mielőtt távozott volna a Bastionról, azzal bízta meg Mosht és csapatát, akik a Polneye legjobb informatikusai voltak, hogy törjék fel a megboldogult - pontosabban atomizálódott - Kinman Doriana szenátor személyes fájljait, amelyek, legalábbis az őrnagy reményei szerint a Polneye és a Cosra egyik legnagyobb közös titkát rejtették...
- A pontos koordinátákat? - halkította le a hangját.
- Nem teljesen... - rázta a fejét Mosh. - Csak a hozzávetőleges szektort. Még így is nagy területet kell átkutatni majd... a Ra...
- Ezt ne komon keresztül - emelte fel a kezét Grodin. Nem akarta idő előtt megadni ezt a luxust a nagaioknak. - Azonnal hozd el hozzám egy futárhajóval. Tájékoztatom a vendéglátóinkat az érkezésedről. Csak nekem adhatod át a fájlt, érted?
- Értettem, parancsnok - biccentett Mosh. - Azonnal indulok.
- Köszönöm. Tierce vége.
Az őrnagy elégedetten dőlt hátra. Ha sikeresen megkapta Doriana visszafejtett anyagát, akkor nagy ajándékkal lepheti meg Wenthar nagyurat. A szektor koordinátáival, valahol itt az Ismeretlen Vidéken, ahol a cosraiaik legnagyobb titkát, a Ramakaz flottabázist kell keresni...
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]
Meghívó a galaxis minden állami vezetőjének részére - közlemény
Hamarosan nagyszabású ünnepségre kerül sor a Nagai Császárság kikiáltásának 500. évfordulója alkalmából Nagi bolygóján. Tisztelettel meghívjuk a galaxis összes államának a vezetőit, legyenek bár kis, vagy nagy államok élén, viseltessenek irántunk barátian vagy ellenségesen. A megjelenő államfők a legjobb fogadtatásban részesülnek és tiszteletükre Puyi császár az edói császári palotában díszvacsorát fog adni a legnagyobb pompa mellett. A legfontosabb államok vezetői kézhez kapják meghívójukat.
Arvis Arekson,
A Külügyek Császári Hivatalának vezetõje
...
Közlemény, titkosított csatornán
A Konföderáció bolygóközi közgyűlésének tanácsa tisztelettel fogadja a Nagai Császárság meghívását. Előzetes terveink szerint Thur Phennir államelnök személyesen vesz részt az eseményen. A részletekkel kapcsolatos tájékoztatást bizalmas csatornán a Konföderációs Bolygóközi Közgyűlés külkapcsolati hivatala várja.
Darell Nootka, külkapcsolati megbízott, Galaktikus Konföderáció
Szenátor, Duro rendszer
--- Vége a XV. Fejezet Első részének ---