Post by Grodin Tierce on Apr 17, 2019 9:09:09 GMT 1
Ziost
A Világbirodalmi Város, mint mindig, most is lenyűgöző látványt nyújtott. Természetesen hasonló kilátást nem minden építmény kínálhatott. Lord Brodrig elfordult az ablaktól, és a belépő férfira fordította tekintetét. A fekete egyenruhás SS parancsnok feszes vigyázzban állapodott meg a Prefektus emelvénye előtt.
- Mit óhajt, Rimmel admirális? - kérdezte Brodrig.
- Sordis Nagyúr hamarosan megérkezik, uram - felelte az idősödő katonatiszt. - Bátorkodtam fekete riadót fújni.
- Helyesen tette, admirális. - A Prefektus halovány mosolyra húzta pengevékony ajkait. – Meg kell akadályozniuk a hatalomátvételt. Az SS az egyetlen reménységem.
- Megteszek mindent, uram. A Sötét Nagyúrnak nem szabad sejtenie semmit, amikor megérkezik. Meglepetésszerűen csapunk le rá.
- El akarja fogni? - kérdezte Brodrig.
- Nem, uram.
- Mielőtt azonban bármit is tesz, Sordis Nagyúrnak el kell intéznie nekem valamit. Az árulóinkról van szó. Ha ez megtörtént, azt tesz, amit akar. Megkapja a haditerv teljes irányítási jogait.
- Köszönöm, uram.
- Elmehet.
Lord Brodrig ismét a Város felé fordult. Ő érte el, hogy megépülhessen. Ő volt az, kinek sugallatára létrejött a Világok Szövetsége. Ő volt az, aki három kormányon keresztül ténylegesen gyakorolta a hatalmat. És most engedje, hogy egy vallási szekta vezetője átvegye tőle munkájának kibontakozó gyümölcsét?
Rimmel admirálison függött minden. A vaslogikájú tiszt minden bizonnyal észrevette már, hogy minden szál az ő kezében összpontosul. Ha a Sithet választja, jól jár, azonban ha a Világbirodalmat, akkor még jobban. A Prefektus gondoskodott erről.
De természetesen a kudarcra ugyanígy felkészült.
...
A galaxis leghatalmasabb lényének jelenléte nem maradt észrevétlen. A természetellenesen magas férfi bokáját éjfekete köpeny verdeste, míg kézfejét ujjatlan bőrkesztyűk borították. Vállapjai kihangsúlyozták testének körvonalait, és a két hatásvadász kiegészítő kiemelte a férfi magasságát. Sápadt arcán különböző festések éktelenkedtek, amelyek még visszataszítóbbá tették a Sith Lord megjelenését, aki mindent bevetett a szépség fasizmusa elleni harcának a megnyeréséért.
Fűzős térdcsizmái hangtalanul kopogtak a fehér kőpadlón.
Darth Sordis csupán egy művészien kifaragott markolatú, fekete sétapálcára támaszkodott, miközben rendíthetetlenül rótta a Kastély főfolyosóját.
A Világbirodalom palotaőrei úgy hullottak el mellőle, anélkül, hogy megérintette volna őket, mintha egyszerű krillvirágok lettek volna, melyeknek mezejét mérges vegyszer szele sújtotta, aminek hatására sorra elszáradtak.
A Sötét Nagyúr táplálkozott belőlük, hogy megnövelje saját erejét.
Mingyárt el is ért a trónterem felé tartó, enyhén felfelé ívelő rámpa aljához. Az emelvény éppen egy gyalogos osztagot szállított felé.
Sordis rálépett a liftre, és megfordította annak menetét. A palotaőrök így képtelenek voltak elérni őt, mi több, meghátrálni kényszerültek. A Sith Nagyúr azonban nem állt meg a rámpán, hanem döngő léptekkel iramodott el felfelé, egyenesen a nyolc elitkommandós irányába.
A harcosok kérdésének végleges megoldása érdekében Sordis Nagyúr egyszerűen agyonütötte őket mesterséges fémkezével, szépen egymás után, mint a krek bogarakat szokás.
Lord Brodrig magányosan figyelte a városbolygó legfenségesebb épülete által kínált kilátást. A Prefektus különösnek találta annak nyugalmát, amikor a fő kormányzati központot egy Sith Nagyúr támadja, aki hamarosan elérkezik a trónterembe is. Már a főfolyosón járt, ami nem kis teljesítmény ahhoz mérve, hogy egyedül van, és a palotaőrség minden egysége a megakadályozásán tevékenykedik.
A szürke eminenciás szürke palástot viselt, amelyet egy aranyveretből alkotott, súlytalan mellvért szögezett az alsó öltözékéhez. A férfi maga előtt tartotta ébenfekete sétapálcáját, hogy felkészülhessen vele az önvédelemre. Most fogja csak igazán hasznát venni vívótudásának, habár őt csak az Erő alapfokú használatára képezték ki. Menteni, ami menthető - gondolta - , legfőképpen az életére célozva.
Éppen csak észlelte, amint a trónterem ajtaja halkan feltárul. Tudta, hogy eljött az idő. Ha csak halványan is, de megérezte a rosszindulatból és céltudatosságból gyúrt sötét foltot az Erőben, amely most felé közelített.
- Üdvözletem, Sordis Nagyúr - mondta tovább tanulmányozván a fővárost.
Darth Sordis mögé szökkent, és csatlakozott hozzá.
- Lord Brodrig! - szólt. - Elérkezett a pillanat. Jöttem, hogy átvegyem a Világbirodalom irányítását.
- Azt hiszem, ez nem történhet meg! - vágott vissza Brodrig. - Harc nélkül, legalábbis.
A szürke eminenciás magasba lendítette sétapálcáját, a Sith Nagyúr fegyverével egyidőben. Darth Sordist nem lepte meg az ügyes védekezés. Már régen tudta, hogy hajdanán Bordrig jedinek készült, azonban kiábrándult belőük.
- Egy tanítvány nem győzedelmeskedhet a Sith-rend Sötét Nagyura ellen!
- Mit gondolsz, mivel ütöttem el a szabadidőmet? - kérdezte a szürke eminenciás. - Nem vagyok az a tehetetlen kis politikus, akinek te gondolsz. Választhatsz: hagyod, hogy kivégezzelek itt helyben, vagy épp most akartál öngyilkosságot elkövetni?
Sordis egyetlen bődüléssel nekirontott a férfinak. Lord Brodrig szemrebbenés nélkül állta a sarat, hiszen érezte ellenfele minden mozdulatának következményeit. Ekkor azonban a Sith Nagyúr egyetlen pontos ütéssel kiverte kezéből a fegyverét.
Pontosan akkor, amikor a terembe egy szakasznyi fekete páncélos SS katona viharzott be, élükön Rimmel admirálissal.
- Elkél a segítség? - kérdezte a tiszt mosolyogva.
- Igen! - kiáltotta Brodrig.
- Nem! - visszhangozta Sordis.
A szürke eminenciás kérlelően nézett főtisztjére.
- Sajnálom, uram - mondta neki Rimmel. - Sordis Nagyúr és én számtalan kalandon mentünk már keresztül. Ő a barátom. Egyszóval le van tartóztatva hazaárulásért!
Lord Bordrig megérintette a bal csuklóját.
- Legyen hát - mondta kifürkészhetetlen arccal.
Pillanatokkal később hatalmas robaj rázta meg a Kastély tróntermét. Az ablak betört, és a teremben tartózkodók a földre vetették magukat, amikor megpillantották az érkező űrhajót.
A szürke eminenciás bemászott a Dögkeselyű zsilipjén.
Mielőtt Sordis észbe kaphatott volna, Lord Brodrig már vigyorogva integetett neki a távolodó hajó bejáratából.
...
Mialatt Sordis a sebeit nyalogatta, hirtelen jeges fuvallat csapta meg. A levegő hirtelen hűlt le körülötte, méghozzá mínuszokra. Sordis nem értette mi történhetett. Segítségül hívta az Erőt és azonnal egy Erőpajzsot aktivált. Ki tudja ki akarja megtámadni?
Ekkor egy különös jelenség jelent meg előtte. Az entitás - mert abban Sordis biztos volt hogy nem ember - vörös köpönyeget viselt. Az arcát nem lehetett látni mert eltakarta a csuklyarész. A különös idegen csontvázkezével Sordis felé mutatott.
- LORD SORDIS! - mennydörögte mély hangján az idegen. - BORULJ LE ÉS HÓDOLJ A PUSZTÍTÁS URA ELŐTT! - Sordis egy kicsit habozni látszott, de aztán engedelmeskedett a különös jövevénynek.
- JÓL DÖNTÖTTÉL, NAGYÚR! ÉS MOST HALLD MIÉRT JÖTTEM! - azzal Sordis mellé lépett és megérintette a homlokát. A Nagyúr testét hihetetlen, pusztító fájdalom járta át, ahogy azok a csontos ujjak megsimogatták a homlokát. Az Erő által egyre inkább gyűlt benne a kitörni készülő harag.
- ERŐS VAGY ÉS HATALMAS LORD SORDIS! DE ELBÍZTAD MAGAD! - kezdte el mondandóját a Sötét Úr. - FELLÁZADTÁL A TESTVÉRED ELLEN... ÉS JÓL DÖNTÖTTÉL! MEGMUTATTAD MIRE VAGY KÉPES, AZONBAN A BOSSZÚDIG VÁRNOD KELL! - Hirtelen Sordis példátlan arcátlanságra vetemedett. Megszólította a Sötét Urat.
- És mit tehetek érted? - A Fekete Ember vigyorogni látszott a csuklya alatt, amikor meghallotta Sordis kérdését.
- SZÖVETKEZZ A HÍRNÖKÖMMEL, KRAYTTAL AZ ELLENSÉGED ELLEN! SZÖVETKEZZ WENTHAR ELLEN! ÉS CSERÉBE MEGKAPOD ÁLDÁSOMAT! MI A VÁLASZOD NAGYÚR? - a Fekete Ember kíváncsian várta Sordis válaszát.
Darth Sordis felemelkedett. Nagy nehézségek árán, de érezte, hogy kilépett az idő megszokott formájából, és valami igazán különleges történt vele. És természetesen azonnal megutálta az egészet. Tisztában volt vele, hogy a másik lény egyetlen kézmodulattal véget vethet életének, azonban nem árulhatta el az eszméit, és nem árulhatta el saját magát.
- Sajnálom - felelte rezzenéstelenül. - Nem tehetek ilyet. Hiszen te is tudod, hogy önmagamat pusztítanám el ezzel. Igen, növekedhetnék. Halott virággá.
A jelenés nem mutatott érzelmeket. Pár percnyi síri csendet követően ismét szólásra emelkedett, ezúttal halkabban.
- Jól van hát. Elismerem, igazad van. De te itt nem győzhetsz. Darth Krayt talán magával Wentharral köt majd szövetséget.
- Nem érdekelnek Wenthar játékai - felelte Sordis.
- A vakságod a vesztedbe visz. Hacsak nem rejtőzöl el a sötétség győzelme után... - a jelenés úgy, ahogy érkezett, elenyészett.
- Éppen azt fogom tenni - mormogta a Sith-rend Sötét Nagyura, miközben ismét maga körül érezte a valóságot.
Ki nem állhatta az Erő ilyesféle megnyilvánulásait, mint ez a szerencsétlen szörnyeteg, aki a galaxisra szabadította Kraytot. De miért is? Ez tökéletesen ellentmond a Sith és a jedi tanoknak egyaránt. A sárba tiporja a két rend elveit, amikért ezrek ontották vérüket! Hogy lehet valaki ilyen vak? Sordis megszokta már, hogy néha olyan jelenségeket tapasztal, amiket képtelen megmagyarázni. Végülis az Erő útjai kifürkészhetetlenek...
- Nagyúr!
- Igen, admirális? - fordult Rimmel felé.
- Tal Crisis eltűnt.
- Hogyan? - hökkent meg a Sith Lord. - De hiszen az ő kezében vannak Brodrig titkos dokumentumai, no meg a vezér kódjai! Még mindig megkaphat üzeneteket… és ami még rosszabb, segítséget hívhat! Hogy baszta el, admirális?
- Sajnálom, Nagyúr. Mielőtt ön megérkezett volna, a Kertész felszökött arra a hajóra, amin a Prefektus elmenekült.
Darth Sordis éktelen haragra gerjedt. Szerencsétlen bagázs! Hogy a szent Erő faszába nem tudták elkapni azt a mocskot?
De türelem! - figyelmeztette magát. Nem ez a legnagyobb gond. Viszont példát kell statuálni újdonsült tisztjei előtt.
- Rimmel admirális!
- Nagyúr?
- A hibát nem tolerálom. Viszlát.
A tiszt nem szólt semmit, mialatt testét Sith villámok árasztották el. A halálos energia végigkorbácsolta a rángatózó férfi minden porcikáját.
...
A Dögkeselyű lassan közelítette meg a palotát. A gigantikus méretű teherhajó felszíne ugyanolyan sima maradt, mint újkorában. Nem lógtak belőle ágyúcsövek, és nem borították égés vagy horzsolásnyomok. Lord Brodrig a parancsnoki híd fölé benyúló emelvényről szemlélte a szemközti falat helyettesítő ablakon keresztül a Világbirodalmi Kastély monumentális épületét.
A szürke eminenciás tökéletesen elégedett volt. A terve a Sith Nagyúrral teljes sikerrel zárul majd. A Kertész nélkül Sordis természetesen könnyedén megtalálhatta a módját, hogy hivatalosan is a Világbirodalom új ura legyen. De Brodignak más elképzelései voltak a dologgal kapcsolatban.
- Készen áll az Aurek-szakasz? - kiáltott le a hídra.
- Igen, uram - felelte a pilóta mögött figyelő fejvadász. Kuordis Kwest jól láthatóan égett a vágytól, hogy mielőbb kipróbálhassa új csapatának képességeit.
- Kezdjék meg az akciót! Visszaszámlálás: öt...
A hajó vezetői lázasan tevékenykedni kezdtek a vezérművön.
- Négy...
A fejvadász hátrakulcsolt kézzel figyelte a Kastély közeledő körvonalait.
- Három...
A ténykedés leállt. A tűzvezérlő központ parancsnoka szótlanul nyitotta fel a bomba aktiváló kapcsolójának a védőpöckét. Ujját a gombra helyezte, és várt.
- Kettő...
A Dögkeselyű tisztes távolságban lebegett az épületkolosszustól.
- Egy... tűz!
A Világbirodalmi Kastély felső szintje hatalmas dörrenés közepette szilánkjaira robbant szét. A detonációt egy újabb, majd egy harmadik követette, aminek hatására az építmény egész felső szintje semmivé foszlott. A teherhajó egyetlen lövést sem adott le, azonban a falakba telepített bombák megtették a magukét. A pusztítás szemet gyönyörködtető volt.
Hogy a fenébe ne lett volna az, hiszen a Sith Nagyúr, és bandája pontosan azon az emeleten tartózkodtak, ami az imént megsemmisült.
Lord Brodrig természetesen tisztában volt vele, hogy ezzel nem tehetett kárt a Sordisban, de elfoghatja, vagy elüldözheti őt a Világbirodalomból, miután megfosztotta a támogatóitól.
- Nagyszerű! - mondta. - Készüljenek a landolásra! Átvizsgáljuk a terepet!
A Dögkeselyű lefékezett a romhalmazzá omlott trónterem fölött. Kwest emberei lemásztak a törmelékre, és megkezdték a kutatást. A szürke eminenciás hamarosan tűzoltó szirénákat vélt hallani. Helyes. Minden a terv szerint.
Fél perccel a robbanás után ott állt előtte épen és egészségesen leghűségesebb tisztje, Rimmel admirális.
- Sajnálom, hogy megkínozta magát - mondta neki Brodrig.
- Azt nem hiszem - vágott vissza az idősödő tiszt. - Kissé elfajultak a dolgok. De szerencsére pontosan időzített, és idejében kimentett tőle.
- A Sith haragja nem volt a tervemben - mondta Brodrig. - Ez az incidens viszont kellő ürügy az államalkotmány újjászervezésére! Kertész!
- Igen, uram? - lépett mellé Tal Crisis.
- Beszéljen a sajtóval! Hozzon össze rendkívüli tanácsülést!
- Igenis!
- Itt az idő egy biztonságosabb állam létrejöttéhez! A Harmadik Birodalom korszaka elkezdődött.
MX-8756
Egy mélyűri koordináta, valahol az Ismeretlen Vidéken, félúton a Bastion és a Nagai űr között.
- Kapitány, a gravitációs érzékelők szerint flotta közeledik!
Yaga kapitány, a Kéz csapásmérő flottájának parancsnoka végignézett a fekete semmiben úszó chiss hordozókon és saját hajóin. Nem voltak sokan, de elegendő erővel rendelkeztek, hogy meglepjék a nagai császár hajóját.
- Aktiválják a tiltógenerátorokat és a zavarókat! Amint kirántottuk őket, induljanak a bombázók!
A nő elégedett mosollyal szemlélte a fekete semmit. Mindjárt... mindjárt...
...
A két császár éppen a fõtiszti társalgóban játszott 3D-s holosakkot, ami a három tábla és az azokról bevihetõ speciális lépések miatt volt közkedvelt játék és stratégiai lehetõségek tucatjait biztosította, akárcsak egy igazi csatatér.
- Romboló a középső E4-re - szólalt meg a császár rövid morfondírozás után, mire a fehér színû hajó az adott mezőre lebegett, megsemmisítve egy fekete fregattot.
- Sakk - mosolyodott el a császár, az asztalt körbeálló tisztek pedig elragadtatva nézték a hadmozdulatot. Wenthar éppen megindította volna az ellencsapást, amikor a hajó megrázkódott és kilépett a hiperűrből. A hirtelen rándulás hatására az álló tisztek közül többen elestek, kisebb emberhegyet alkotva az asztal mellett.
- Mi volt ez? - kérdezte a császár, igyekezve megõrizni a higgadtságát. - Azonnal kapcsolják Togo admirálist!
A kivetítőn megjelent az admirális képe, aki éppen serényen osztotta a parancsokat. A császár képnek megjelenésre tisztelgett.
- Mi folyik itt, admirális?
- Heika, úgy tûnik bárkik is küldték a kémet, most kelepcét állítottak nekünk! - közölte az admirális. - Jól felkészültek, de a tűzerőnkkel nem versenyezhetnek!
- Remek. Azonnal a hídra megyek! - vágta rá a császár, majd Wentharhoz fordult. - Ön nem jön, nagyúr?
Togo azonnal parancsot adott a vadászegységeknek a felszállásra. A következő Urio egysége lett volna, ám a kísérőhajókat alig rántották ki a hiperűrből, máris módosították a pozíciójukat és az ilyenkor megfelelő manőverekbe kezdtek. Ennek az Urionak aztán van lélekjelenléte, pedig egy pillanatra még ő, Togo admirális is meglepődött az ellenség húzásán.
- Ellenséges bombázók! - jelentette az érzékelőket figyelő tiszt.
- Elfogóvadászokat felküldeni! - rendelkezett az admirális. A csatának az első fele lesz különösen nehéz, amíg felfejlődnek. Ha az ellenség addig nem tud elbánni velük, akkor bizony ócskavassá redukálja őket. - Elhárítóütegek készenlétbe!
...
Wenthar majd felrobbant a méregtől, amikor meghalotta a fejleményeket. Hát ezek az akárkicsodák végleg nem nyugszanak? Nem elég a kém, most még meg is támadják őket?
Fejedelmi fogadtatásban volt részük Grodinnal, és nagyon meg volt elégedve a nagai katonák fegyelmezettségével. Grodin hamarosan felszívódott, ő pedig a lakosztályába vonult vissza. Ezután nem sokkal hallotta, hogy Grodin barátja leleplezett egy mocskos kémet. Bár Tierce csizmája különös ételtől, valami shushitól vagy mitől volt bemocskolódva, Wenthar gratulált barátjának.
Rövidesen Puyi magánlakosztályában találta magát, egy élvezetes holosakkjátszma közepében. Már majdnem sikerült kiokoskodnia, hogy, hogy győzhetné le Puyit, amikor megzavarták őket ezek az átkozott barmok, akik nem álltalkodtak megtámadni őket. Puyi udvarias kérdésére, hogy vele tart-e, természetesen pozitív választ adott.
- Önnel tartok, Császár! - mondta Wenthar haragosan, miközben a szemei résnyire szűkültek össze a gyűlölettől, amit ismeretlen és meglehetősen szemtelen ellenségei iránt érzett. - És mondhatom, keservesen megbánják azt, hogy megszülettek! - fejezte be Wenthar hidegen. Majd elővette a kis kommunikátorát és Klopek parancsnokot hívta, aki a két kísérő SiSD admirálisa volt.
- Teljes tűzkészültség, parancsnok! - utasította Wenthar az admirálist. - Meg akarom semmisíteni ezeket a férgeket! - Wenthar haragos és gyűlölködő arcát látva Puyi magában hálát adott, hogy nem ellenségek. A két császár a híd felé vette az irányt.
...
Airen Yage a fekete semmiben lebegő Dominatrix csillagromboló parancsnoki hídján figyelte, amint a hajótörzsön finom remegés fut át, ahogyan az ék alakú törzsből kiemelkedő négy gömbölyû tiltógenerátor gravitációs mezeje egy pillanatra maximumra ugrott, hogy vonóerejével kirántsa a hipertérből a nagai császárt szállító csatahajót...
A legénység, amely mind a Maradvány és Kéz legkipróbáltabb, a Fel-klánhoz hű emberekből és idegenekből állt, lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogyan a semmiből egy hatalmas villanással előtűnt a tagolt testű, tornyos csatahajó...
... és két legalább akkora, lapított testű kísérete. Nem beszélve a mögöttük haladó, kisebb cirkálókból álló formációról.
- Ez csapda, kapitány! - kiáltott fel idegesen Asher parancsnok, egy pikkelyes, halszemű idegen, aki a Kéz távoli bázisairól érkezett technikusok vezetője volt.
- Az utolsó két jelentést nem kaptuk meg az ügynöktől... - az őszülő, barna hajó nő, a bevetés parancsnoka ideges szájrándulással, de fegyelmezetten vette tudomásul, hogy a rajtaütés sokkal nehezebb lesz, mint várták... saját flottája a zászlóshajón kívül ugyanis két, extra vadászhangárokkal teletûzdelt chiss csillagrombolóból, és vagy fél tucat, fele részben chiss, fele részben birodalmi cirkálókból állt. Ez elegendő lett volna ahhoz, hogy lecsapjanak egyetlen csatahajóra és a kíséretére, de itt egy háromszor akkora flottával álltak szemben...
- Utasítsa Naram'itch'ellor parancsnokot, hogy indítsa a vadászait! - zárta le a gondolatot Yage. - A tiltógenerátorokat üzemeltessék maximális hatásfokon!
Néhány tiszt, köztük Asher egy pillanatnyi félelemmel a szemében pillantott kapitányukra, de a nő megőrizte a határozottságát. Függetlenül attól, hogy háromszoros túlerővel álltak szemben, a parancs az parancs maradt... egy valami azonban nem hagyta nyugodni a kapitányt. Mire fel ez a láthatóan nem nagai kíséret?
- Szedjenek össze minden adatot a kísérőhajókról!
A chiss csatahajók megnövelt méretű hangárjaiból százszámra húztak elő a chissek vadászgépei - A csuklyás vadászgépként is ismert Nssis-osztályú, csapott vezérsíkkal és TIE-kabinnal rendelkező elfogó vadászok, illetve nagyobb testvéreik, a protontorpedókat és rakétákat hordozó Syca-osztályú bombázók, amelyek úgy néztek ki, mintha egy chiss elfogó vezérsíkjait fordítva tették volna fel a kör alakú kabinra.
- Szórják szét a flottát... koncentrálják a tüzet a nagai vezérhajóra! - Yage remegő kézzel markolta a híd korlátját. Tudta, hogy nagyon gyorsan el fog dőlni, van-e bármi esélye arra, hogy sikeresen teljesítse a feladatát... az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg túl is éli az ütközetet.
...
- Uram, az ellenség ránk koncentrálja a tüzét! - jelentette az egyik kezelő a hídon Togo admirálisnak. Ő rezzenéstelen arccal figyelte tovább az előtte lévő taktikai holoasztalt. Ez mindenesetre bizonyította azt, hogy ők voltak az eredeti célpont. Valószínűleg Wenthar és a sithek csak véletlenül kerültek a képbe. Az pedig, hogy a vezérhajóra céloztak minden erejükkel, azt jelentette, hogy mindenáron végezni akartak a császárral, még ha meg is halnak közben.
- Admirális, befejeződött az ellenséges hajók azonosítása! - érkezett egy másik tiszt jelentése. - Úgy tűnik, chiss és birodalmi hajók állnak velünk szemben.
- Szóval chissek - mondta maga elé. Sejtette, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik ez. Testvér a testvér ellen, legalábbis sokan tartották rokon eredetűnek a két népet, köztük ő is.
A következő pillanatban kinyílt a híd ajtaja és tisztek gyűrűjében a két császár lépett a hídra. Togo elgondolkozott: ha tényleg ők a célpont, akkor a legtöbbet azzal tehetik, hogy kimenekítik őket, így az egész rajtaütés értelmét veszíti. Tisztelgett a két uralkodónak, majd Puyi császár felé fordult.
- Felség, kérem hagyja el a csatát - kezdett bele a mondandójába, mire a császár érdeklődve fordult felé, a híd személyzetével együtt. - Úgy tűnik, Felséged a fő célpontja a rajtaütésnek. Az űryachtja indulásra készen áll és egy századnyi Sakura mélyűri gép fedezete alatt gond nélkül elhagyhatja a csatát.
- Nem! - felelte a császár rövid megfontolás után magabiztosan.
- De Felség...
- Nem - rázta meg a fejét Puyi. - Hogyan is várhatnám el a katonáktól, hogy életüket adják, ha én gyáván megfutamodom? Erről szó sem lehet. Ha meg kell halni, hát büszkén halok hősi halált a hűséges katonáimmal! Ha az istenek úgy akarják, hogy a mai napon csatlakozzak hozzájuk, akkor én nem futok el a végzet elől!
- Heika... - szólalt meg az admirális láthatóan meghatódva. A híd legénységét is megérintette a jelenet és egyszerre tisztelegtek a császárnak. Ő a pár pillanatnyi mozdulatlanság után elindult a parancsnoki szék felé, a legénység pedig visszatért a feladataihoz. Wenthar pedig levonhatta magában a tanulságot, hogy a nagaiok a legváratlanabb pillanatokban képesek teljesen szentimentálissá válni, míg máskor semmilyen érzelmet mutatnak.
- Felség - beszélt útközben Togo a császárnak. - Úgy tűnik, az ellenségeink chiss hajókat használnak.
A császár az admirálisra tekintett és szemében szomorúság tükröződött. Szavak nélkül is tökéletesen megértette Togo, hogyan érez Puyi.
- Akkor mindenképp dicsőséges halált kell biztosítanunk nekik - felelte végül a császár.
- Felség, ha megengedi - szólt közbe az egyik tiszt. - Talán előnyösebb lenne, ha a vezetőjüket foglyul ejtenénk. Sok mindent megtudhatnánk tőle.
- Legyen. Ha nem választja az önkéntes halált, akkor fogjuk el.
A kis csoport teljesen körbeállta a taktikai holoasztalt, amin kis zöld és vörös színű háromszögek jelezték a baráti és ellenséges hajókat.
- Szétszórják a flottájukat - jegyezte meg az egyik tiszt.
- Az ellenséges kommunikáció alapján úgy gondoljuk, ez lehet az ellenséges vezérhajó - szólalt meg egy másik tiszt, majd lenyomott egy gombot és az egyik hajó sziluettje vörösebb színűre változott.
- Wenthar császár - fordult oda Togo az ESB urához. - Ha Ön is úgy gondolja, lenne egy ötletem a Sith hajókat illetően.
Wenthar csupán bólintott, mivel kíváncsi volt, mire képesek a nagaiok. Azontúl egy közös ütközet igencsak jó hatással lesz a friss szövetségre, ahol fegyvertársakká válhat a két nép.
- Mivel az ellenség minket céloz, csapdába csalhatjuk őket - kezdett bele PuYi, majd elkezdte nyomogatni a kivetítő gombjait, hogy szemléltesse a tervet. - A Yamato lassan hátrálni kezd, miközben a Sith hajók két irányba távolodást színlelnek. Mivel az ellenség úgy fogja gondolni, a Yamato menekül és Önök magunkra hagytak minket, így a flottánk után vetik magukat. A Sith flotta ekkor visszafordul és befejezi az átkarolást, teljesen körbekerítjük az ellenséget, ami így nem menekülhet. Mi a véleménye, felség?
Wenthar arcán vadállatias, gonosz kifejezés jelent meg. Akik látták ezt, azoknak megfagyott ereikben a vér. A Sith Császár vérre szomjazó krayt sárkányra emlékeztette őket.
- Jobb ötletem van, admirális! - fordult Wenthar Togo felé, hangjában a tömény gyűlölet esszenciája volt érzékelhető. - A Bastionon van még a maradék flottám, azokat iderendelem, miközben mi csapdába csaljuk az ellenséget! - Togo bólintott. Tetszett neki az ötlet. Mégis aggodalmai támadtak.
- Azt ugye tudja, Felség... - kezdte mondandóját tisztelettel az admirális. -, hogy ez a lépés a Sitheket akár egy háborúba is sodorhatja! - Wenthar azonban csak vigyorgott, azzal az ördögien gonosz mosolyával.
- Nem érdekel! - suttogta jéghidegen. - Leszarom, hogy azok a kibaszott szarháziak mit reagálnak! Meg fogják tanulni, hogy a Sithekkel nem lehet baszakodni! - azzal elővett egy kis kommunikátort, és üzent a Sith Flottának a teljes készültség elrendeléséről. Közben mindenkinek feltűnt, hogy a Sith Uralkodó mostanság elég sokat káromkodik.
Hamarosan a terveknek megfelelően a Yamato menekülést színlelve hátrálni kezdett az ellenség elől, míg a két SiSD látszólag magára hagyta a nagai zászlóshajót.
...
Gol Duu'ran, a Bastion körül állomásozó kisebb Sith Flotta parancsnoka percekkel később megkapta ura üzenetét. Így aztán Judicatorok, Aurorák és Sith Starfighterek indultak csatába, megtámogatva még három SiSD-vel is a Sith haderőt. A Bastion felszínén pedig gyalogos Sith egységek, valamint a bolygó planetáris védelmi ágyúi aktiválódtak, nehogy védtelen maradjon a bolygó egy esetleges váratlan támadás esetén.
Wenthar elégedetten szemlélte a taktikai holovetítőn, hogy az összes egysége lassan elindult a megadott poziciókba, ahogy a Lord megparancsolta a két SiSD parancsnokának. Szétszóródási alakzatba rendeződve várakoztak a parancsra, amely majd megállítja őket a visszavonulásban. Közben Wenthar visszajelzést kapott a bastioni flottától, hogy úton vannak. Wenthar reménykedett benne hogy nem csesznek el semmit, és amikor eljön az ideje és csapdába ejtik ellenségüket... lecsapnak a férgekre, akik megsértették őt és Császári barátját. A csata véresnek ígérkezett...
...
- Kapitány, az ellenséges hajók kommunikációs kapacitása meghaladja a mi rendszereinkét, nem tudjuk minden csatornájukat zavarni! - a hüllőszemű Asher parancsnok lilás tekintete jelezte, hogy az idegen, akinek Yage azóta sem tudta megállapítani faját, valószínűleg ideges.
- Koncentrálják a zavarást a célpontra! - Yage-nek be kellett látnia, hogy ha meg is tudja akadályozni az ellenséget a visszavonulásban, előbb-utóbb áttörik a zavarást, és erősítést fognak hívni... bár, tette hozzá magában, és egy pillanatra felvillant egy gondolat az elméjében.... minek is akarnának visszavonulni ilyen túlerőben?
- Megvannak már az információk a kísérőhajókról? - fordult sürgetően a bal legénységi árok szélén dolgozó adatelemző részleg szolgálatos katonáihoz, miközben egyik kezével meg kellett kapaszkodnia a korlátban. A sajátjánál jóval termetesebb csatahajók lőtávolságba értek, és tüzet nyitottak a Dominatrix-ra.
- Az adataink szerint azok ott a Sith Birodalom csatahajói, asszonyom... - pillantott fel egy ijesztően fiatal, barna hajú zászlós sisakja alól.
Yaga hagyta, hogy a híd legénysége egy pillanatig eméssze az információt. Az egész helyzet, az egész küldetés pillanatok alatt még sokkal sürgetőbbé vált. Intett, hogy kapcsolják rá a hajó közvetlen belső kommunikációs csatornájára.
- Legénység, itt Airen Yage kapitány. Azt hiszem, mindannyian tudják, miért vagyunk itt - A kom néha bezörgött, ahogyan a hajót érő első találatok nyomán itt-ott megszakadt az összeköttetés néhány harmadlagos rendszerrel. Yage ügyelt rá, hogy annyira nyugodt maradjon, amennyire csak lehet.
- Azonban, katonák - folytatta -, amint bizonyára látjátok, nem ment minden simán. Nem csak a nagai zászlóshajóba futottunk bele, hanem a Sith Birodalom hajóiba is. Egy konvojban. Ha itt és most nem állítjuk meg őket, akkor népeink hamarosan olyan szövetséggel találhatják szembe magukat, ami letarolja otthonainkat, és utána az egész galaxist! Ezért, a Birodalomra és a Chiss Unióra tett eskünk értelmében megtesszük, amit meg kell tennünk...
Újabb intésére a komtiszt megszakította a kapcsolatot az összes szinttel, és Yage újra magára maradt a legénység vezénylő tagjaival.
- Utasítsák a Tsui-t és a Mariss-t, hogy vegyenek fel védelmező pozíciót a két oldalunkon! - a két, immár üres hangárokkal, de erős pajzsokkal rendelkezõ chiss romboló besorolt a csillagromboló két oldalára, törzsükkel felfogva a Sith csatahajók oldalról érkező lövéseit. Yage a küldetés elején remélte, hogy a két másik hajó legénysége esetleg túlélheti a rajtaütést, de nem volt más választása. A chiss kapitányok pedig büszkén vállalták a sorsukat.
- Most pedig jelezzenek a Chirokko-nak és a Nzett-nek, hogy távolodjanak el az ellenségtől, és a jelemre pörgessék 200%-ra a tiltógenerátoraikat! - mutatott Yage a formáció két legszélén álló chiss mélyűri fregattra, amelyek a zászlóshajójához hasonlóan egy-egy, bár jóval kisebb teljesítményû tiltóreaktorral rendelkeztek.
- De kapitány... 200%-on... - kezdte Asher, de Yage belefojtotta a szót.
- És amint jelzek, parancsnok, kapcsolja a mienket túlterhelésre, és irányítsa át az energiát a hajtóművekbe és az elülső pajzsokba...
Az idegen szemében megvillant valamit, de bólintott.
- Értettem, kapitány...
...
Ahogyan az elfogók és bombázók rajai egyre közelebb értek a Sith vadászok közeledõ hullámához, a formáció kétkabinos, páncélozott vezérgépében ülő parancsnoka, Naram'itchel'lor, azaz Mitchell tábornok villódzó vörös tekintetét a célkijelzőn tornyosuló óriásra szegezte, amelynek sziluettje alatt ott villogott az ellenséget jelzõ "NSS Yamato" felirat. A vezérhajótól érkező taktikai információk révén immár pontosan tudta, hogy mivel állnak szemben.
- Minden rajnak... a vadászok váljanak le, és tartsák távol tőlünk a Sith vadászokat!
- Opál értette!
- Zefír értette!
- Diamant értette!
A kecses, a TIE-okat is meghazudtoló mozgékonysággal megáldott Nsiss-ek lefordultak, hogy feltartóztassák a Sithek vadászgépeit. Közben az egyre gyorsuló csillagrombolóról elindult az erősítés.
- Gamma és Kappa felzárkózik, Smaragd Vezér. - Mitchell kijelzőjén felvillantak a baráti vörös pontok, Yage kapitány TIE Defenderei és TIE Hunter-ei. Tudta, még rájuk is szükség lesz.
- Fokozzák a sebességet! Cél a Yamato hajtóműrendszere!
...
Miközben a nagai csatahajó irányítójában mindkét birodalmi elit a nagy kiterjedésű térképen szemlélte a hadmozdulatokat, Tierce őrnagy a plexinél állva figyelte, ahogyan a támadó ék most egyetlen, masszív alakzatba állva nagyobb sebességre kapcsol.
- Indítjuk a vadászokat!
- Hai! - hangzott valahonnan az irányítóból a visszaigazolás, ahogyan a nagaiok saját gépei is elődübörögtek a hangárokból, hogy felvegyék a harcot a Sithek felhőit megelőző támadógépekkel.
Tierce-nek nem volt szüksége arra, hogy a térképre pillantson. Világéletében inkább taktikus volt, mint stratéga... és amit látott, nem tetszett neki... pont azért, mert roppant egyszerű formációnak tűnt.
Lopva a kormánymű és a hiperhajtómű vezérlőrendszere felé pillantott, a terem másik sarkába, ahol két unott, a normál térben néhány műszer bámulására korlátozott nagai technikus figyelte az eseményeket...
...
Togo admirális elégedetten szemlélte a taktikai térképen az ellenség mozdulatait. Számára úgy tűnt, hogy a stratégiája bevált, ahogy az ellenség egyre jobban és jobban támadó alakzatba rendeződött.
- Úgy tűnik, egyetlen támadással akarnak minket elpusztítani - jegyezte meg az admirális. Mindent egy lapra tesznek fel, ez tetszett neki.
- Azt meg kell hagyni, hogy bátran harcolnak - értett egyet Puyi császár. - Viszont aggaszt, hogy hogyan kerülnek ide birodalmi hajók. Azt hittem mindannyian az ESB szolgálatába álltak.
- A gyáva Jagged Fel, az a féreg elmenekült - szűrte gyilkosan a szót Wenthar, aki láthatóan örült volna neki, ha sikerül a majdnem császárt megölnie. Így Fel a későbbiekben még trónkövetelőként léphet fel és bizonyára a kényszerűségből hűséget esküdők között is akadnak hozzá hűségesek.
- Szóval Fel... Viszont ha a birodalmiak és a chissek egy oldalon harcolnak, az csak egyet jelenthet...
- A Kéz megint működésben van - tette hozzá Togo admirális azok számára, akiknek nem voltak egyértelműek a császár szavai.
- Tehát a chissek most már komolyan gondolják a háborút - sóhajtott fel a császár, akit láthatóan zavart a helyzet.
- Ezen még ráérünk töprengeni, uraim - szólt közbe Ishida tábornok. - Egyelőre egy csatát kell megnyernünk.
- Valóban - értett egyet vele a császár. - A diplomáciának is megvan a maga helye és a harcnak is.
- Az ellenség túltölti a gravitációs generátorait! - jelentette az egyik nagai zászlós izgatottan. Togo admirális tanácstalanul nézett oda. Mivel járatlanok voltak ebben a technológiában, így nem igazán tudhatta egyikük sem, ezzel pontosan mit akarnak elérni.
- Jobb lesz erősíteni az elülsõ pajzsokat! - adta ki az utasítást Togo, mire lázasan dolgozni kezdtek a hídon lévők. - Valamint utasítsák Urio ellentengernagyot, hogy vegyen fel védelmi alakzatot a Yamato körül!
Urio négy cirkálója még jelentős segítséget jelenthetett a chissek elleni harcban. Bár nem voltak olyan erős hajók, mint a csillagrombolók, 1200 méteres méretükkel mégis volt esélyük velük szemben. A Himekishi, Urio zászlóshajója és testvérhajója, a Fukkireta hátrébb és egymástól távolabb álltak fel, míg a Mirai és a Kusaka előrébb, közvetlenül a vezérhajó előtt álltak fel. Pontjaikat összekötve egy trapézhoz hasonló alakzatot lehetett volna kapni. Togo őszintén remélte, hogy bármire is készülnek, ez a tűzerő már elég lesz a megállításukhoz.
- Hogy állnak a Zerok? - érdeklődött az admirális, áttérve más dolgokra.
- Öt szárny felszállt, folyamatosan indulnak az újabbak, kakka! - jelentette katonásan az egyik monitor mögött ülő nagai.
- Mindenképp védjék meg a hajtóművet! - parancsolta Togo pattogós hangon. Nem akarta, hogy a csata után napokig itt vesztegeljenek hiperhajtómű nélkül. Akkor az ellenség olyan flottát küldhet rájuk, amilyet csak akar.
- Folytassák az ellenség megtévesztését! - jött a következő parancs, ezúttal a kommunikációs monitoroknál ülők felé. - Küldjenek kódolatlan üzenetet a Sith hajóknak, hogy miért nem segítenek.
- Hai!
A minél kisebb méretűre tervezett Zero vadászgépek egymás után rajzottak ki a Yamato testéből. Mivel a hajónak nem voltak nyitott vadászgéphangárjai, egyfajta katapultrendszer lőtte ki őket az űrbe a hajó oldalán lévő nyitható nyílásokból. A gyors és fordulékony Zero-k egymás után álltak alakzatba és mivel az előttük lévő űrben már elég Sith vadászgép volt, a hajtóművek felé indultak. Az egységet Shimazaki ezredes, a Yamato vadászgépeinek parancsnoka vezette személyesen.
- Ellenséges gépek kilenc óránál! - jelentették a komban.
- Elfogó alakzatba! - parancsolta az ezredes. - Sárkány szárny velem tart! Inugami és Takuni szárny szintén!
- Vettem - érkezett a visszaigazolás a szárnyak vezetőitől. Shimazaki érezte, ahogy az adrenalin szétárad a testében. Először próbálják ki az új Zero vadászgépeiket a chissek ellen. Hamarosan el fog dőlni, melyikük is a jobb.
...
Wenthar, miközben a taktikai kijelzőt nézte, végül elérkezettnek látta az időt a Sithek beavatkozására. Elővette a kommunikátorát és határozott parancsokat adott a támadásra. A gépezet beindult!
A két hatalmas Sith csatahajó, vagyis kódnevükön SiSD-k hirtelen tüzet nyitottak az odonit fézereikkel. Hatalmas, bíbor-lilás energianyalábok vágódtak a chiss hadihajó oldalához, de hihetetlen módon a pajzsok kitartottak. Ezen a Sith mérnökök minden bizonnyal elcsodálkoztak volna, hiszen az odonit fézerek elvileg bármin áthatolhattak. Ezzel egy időben a két SiSD folyamatosan tüzelve körül akarta venni a csapdába esett chiss hadihajót. Ezzel szintén egy időben nyíltak a zsilipek és megannyi dühös darázsként további Sith Starfighterek indultak el a csata irányába. A fézereknek sajnos csak két lövésre volt erejük, mivel az irtózatos energiáktól a kristályok egyszerűen porrá váltak. Hatalmas robbanás kísérte ezt a folyamatot mind a két SiSD belsejében, tucatnyi Sith tüzér halálát okozva. A hadihajók parancsnokai azonnal védőpajzsot eresztettek a sérült fedélzetek köré, így nem okoztak a robbanások nagyobb kárt a hajó testekben. A fézerek helyét a turbolézerek vették át. Vörös energianyalábok cikáztak ide-oda, keresve a halálosabb pontokat a chiss hadihajón. A Sith Starfighterek pedig csatlakoztak a nagai vadászgépekhez.
- Igazán remek hajói vannak! - dícsérte meg Puyi a Sith csatahajók képességeit. - Érdekelnének a technológiai tervek! - tette hozzá ravaszul, csak úgy mellékesen a nagai uralkodó.
- Mindennek eljön az ideje, Felség! - dörmögte Wenthar távolságtartóan.
- Úgy legyen! - válaszolta Puyi titokzatosan. - Úgy legyen!
...
- Kapitány, a Tsui lelassul, több találat érte a Sith csatahajókról! - jelentette izgatott hangon a baráti hajók állapotát figyelő zászlós Yage-nek.
- Utasítsák a cirkálóinkat, hogy zárkózzanak fel mellénk, és töltsék be a rést a védelmünkön, a két tiltóhajót kivéve! Kívánjanak sok szerencsét Na'weth kapitánynak!
A hátvédet alkotó régi, de megbízható, erős páncélzattal rendelkező Strike-cirkálók felgyorsultak, hogy átvegyék az alakzatból kieső chiss csillagromboló helyét a Dominatrix mellett, amely továbbra is a nagai főerő felé tartott. A chissek vadászai ott húztak el a híd páncélvédett plexiablaka előtt, nyomukban olykor két-háromszor annyi sokszögletű, fürge, droidszerû Sith vadásszal. Két ellenséges gép nyaktörő fordulóval irányt váltott az ék alakú törzs felett végrehajtott hurok közepén, hogy eszelős sebességgel a hidat vegyék célba, de a gyorstüzelő lézerütegek leszedték őket.
Yage szája széle megrándult, ahogyan észrevette, hogy Asher, és még néhányan a Kéz távoli bázisairól érkezett katonák közül ijedten összehúzzák magukat, ahogyan a roncsok ártalmatlanul lepattantak a hidat övező pajzsokról. Mégsem olyan kemények ezek a galaxisszéli fiúk...
- Kapitány, mi legyen a cirkálókkal? - intett előre a nő szárnysegédje, a nagaiok zászlóshajója előtt gyülekező ellenséges támogató hajók felé pillantva.
- Állítsák rájuk a Mariss ütegeit!
Ezúttal az alakzatban maradt chiss csillagromboló lövegei villantak meg. A hatalmas, kékes mézer-lövedékek, a chiss fegyverzet magját alkotó energiafegyverek nagy hatásfokú plazmasugarai kékes villámokat festettek az ellenséges hajók pajzsaira.
- Ha a pajzsuk lent van, hagyják őket! Koncentráljanak a zászlóshajóra! - Yage utolsó szavait elnyomta egy robbanás, ami kiszakított néhány méter vezetéket a feje felett lévő plafonszerelvényből.
- Csak még egy kicsit tarts ki, kislány... - suttogta maga elé idegesen.
Mitchell tábornok a szeme elé húzta a sötétkék plexijű, rovátkázott célzórendszert. Gépei folyamatosan rázkódtak, de kitartottak a rájuk zúduló nagai vadászok tüzében. Itt is, ott is feltűnt egy egy TIE-Defender, vagy TIE-Hunter, amelyeket kétszer annyi idegen vadászgép kergetett. A számbeli hátrányukat erősebb pajzsaikkal ellensúlyozták.
- Újabb szakasz előttünk, uram! - kiáltott fel kísérője, Nehb'ria'nel, az egyik határvidéki gárda veterán pilótanője.
- Csináljunk utat a rakétákkal! - gépenként több tucat robbanófejes rakéta hagyta el a Syca-k bombatárát, hogy a feléjük haladó vadászraj felé forduljon. Meglepetésükre azonban a nagai gépek nem tértek ki. Az első hullám belerohant a rakétákba, a második pedig átverekedte magát a robbanófejek és bajtársaik égő roncsaiból álló tűzfüggönyön, és azonnal a bombázókra vetette magát.
- Hátsó szakasz, fedezzenek minket! Hajó elleni torpedókat élesíteni!
Miközben a bombázók fedélzeti lézerütegei össztüzet zúdítottak a támadókra, Mitchell vizorján felvillant a visszaszámláló. A bombázók fő töltetei, az iontöltetű nehézrakéták célzórendszere ráállt a Yamato hajtóműveire.
- Amint célnál vagyunk, tűz! - Mitchell ösztönösen arrébb rántotta a gépét, amint kísérőjének nekirepült egy nagai vadász, és eltűntek az újabb plazmafelhőben. - Maradjanak a vektoron!
...
- Uram, Urio ellentengernagy a vonalban! - nézett fel az egyik nagai kezelő Togo admirálisra.
- Kapcsolja a képernyőre - rendelkezett Togo, mire a következő pillanatban megjelent az egyik nagy kijelzőn az ellentengernagy képe. Az tisztelgett, amit az admirális viszonzott. A hajó látható rázkódása ellenére Urio teljesen egyenesen állt és látszott, hogy egyáltalán nem fél feláldozni az életét.
- Uram, az egyik chiss csillagromboló erősen tűz alá vett minket! - jelentette. Togo szárazon válaszolt.
- Tudom. Remélem, nem csak ezt kívánta közölni.
- Nem, uram - folytatta Urio ugyanolyan hivatalos hangon. - Engedélyt kérek az új nanopajzs rakéták bevetésére!
- Hmm - gondolkozott el az admirális, majd a taktikai holotérképre pillantott. Pillanatnyilag jó lenne nem visszavonni az előre küldött hajókat, különben a teljes össztüzet a Yamato kapja. Az admirális Puyi császárra pillantott, aki szintén hasonló véleményen lehetett és bólintott.
- Rendben, az engedélyt megadom! Tartsanak ki, amíg lehet! Viszont nem akarok egy cirkálót sem veszíteni! - adta ki az utasítást Togo. Urio egyszerűen bólintott, majd tisztelgés után bontotta a vonalat.
- Ezt figyelje, Wenthar császár - mosolyodott el büszkén Puyi és most egy pillanatig olyannak tűnt, mint az új játékának örülő kisgyerek. - A nagai mérnökök legújabb találmánya!
A híd egyik monitora a Himekishi cirkálót mutatta, amelynek testét rakéták hagyták el, majd a hajótól kellő távolságra egyszerűen szétestek. Wenthar először nem értette, mi is akar ez lenni és már éppen elkönyvelte, hogy a nagai mérnökök is valószínűleg órabérben dolgoznak, amikor nagyméretű, hatszög alakú pajzsok jöttek létre a cirkálók előtt. A kisebb hatszögek együtt egy nagyobb méretűt alkottak. Még a nagaioknak is tátva maradt a szájuk a hídon. Wenthar csak hümmögött egyet, Puyi pedig kéretlenül is magyarázni kezdte:
- Magam sem értem teljesen a működési elvét, de a rakétában lévő nanorobotok hozzák ezt létre az abban szállított energiával. Persze még nem tökéletes, de kezdetnek megteszi.
- Meglepő, mi mindenre képesek, Felség - nyilatkozta Wenthar kurtán, hangjában keverve az elismerést a gúnnyal. Puyi nem akarta tovább forszírozni a témát, így inkább ismét a holoasztalra szegezte a tekintetét. Urio most nyert egy kis időt, amíg a most felhúzott pajzsot el nem pusztítják a chissek.
- Parancs minden hajónak! - vette át ismét a szót Togo, jól ismert pattogós stílusában. - Hagyják figyelmen kívül a chiss csillagrombolót és koncentráljanak az ellenséges zászlóshajóra!
- Hai!
Eközben Shimazaki ezredes azon igyekezett, hogy minden lehetséges eszközzel távol tartsa a chisseket a hajtóműtől. Szerencsére emberei halált megvetõ bátorsággal küzdöttek és nem féltek feláldozni magukat, ha úgy érezték, ez a helyes. Egyszerű és őszinte hazafiak, a szentséges Nagai Birodalom ősei. Persze a költői pátosz még ráért a győzelmi ünnepségig, egyelőre végleg ki kellett volna iktatni a chisseket.
- Ne hagyjátok, hogy elérjék a hajtóművet! - szólt bele a rádiójába határozott hangon. A vadászerőit úgy helyezte el, hogy egy szárnyat az ellenség és a hajtóművek közé állított, egyet az üldözésükre küldött, egyet pedig oldalt tartott. Ez a szám csak nőtt, ahogy egyre több és több vadászgépet lőttek ki az űrbe.
- Itt Takuni vezér! - csendült fel egy hang a komban, ami a sok harci üvöltés és halálsikoly után egész üdítő változatosságot kínált. - Elértük az ellenséges bombázókat!
- Helyes, egy sem juthat át! - rendelkezett az ezredes. - Ha kell, repüljenek beléjük!
- Hai! Teikoku banzai! - üvöltötték egyszerre a szárny tagjai. Tízezer évig éljen a birodalom.
- Minden egységnek! Teljes sebességre! Ne törődjenek az ellenséges vadászokkal, a fő cél a bombázók leszedése... bármi áron! - utolsó szavait gyilkos indulattal mondta ki, majd mindenre elszánva maga is az üldözők közé vegyült. Ő azonban nem nyitott tüzet egy célpontra sem, annál fontosabbat keresett - az ellenséges vezérgépet.
...
Ostobák, gondolta magában Wenthar bosszúsan. Mégis mit akarnak elérni ezzel az idióta mutatvánnyal? Eljött az ideje, hogy megmutassa az Erő igazi hatalmát!
Nem a nagaiokra haragudott, hanem a chissekre és a saját hajóinak a parancsnokaira. Máris ellőtték az adut jelentő odonit fézereiket. A két SiSD így csupán egyszerű hadihajóvá avanzsálódik. A Nagyúr mérhetetlenül bosszús volt. Ha ennek az ütközetnek vége, természetesen kivégezteti azokat az ostoba parancsnokokat. És talán nagai harcosokkal pótolja őket!
Hirtelen összpontosítani kezdett, Puyi nem is nagyon értette, hogy mit akar ezzel elérni császári kollégája. Wenthar azonban nem törődött vele. Elméjével kinyúlt az Erőbe, és engedte, hogy a csata fájdalmai, a haldoklók elszálló életereje és szenvedése által a negatív energiák csordultig töltsék fel. Puyi egy kissé visszahőkölt, amikor Wenthar szemei befordultak és izmai görcsbe rándultak. A Sith Nagyúrnak csak a szeme fehérje látszott. Homlokán nehéz izzadtságcseppek jelentek meg, ahogy a nehéz erőfeszítéssel járó Sith mágiát végrehajtotta...
A hajók, amelyek eddig magabiztosan támadtak, hirtelen össze-vissza haladtak, ahogy a parancsnokaik üvöltve kiabáltak a legénységükkel, miután a Sith mágia elementáris erővel elszabadult és előbb az egyik hajó hullott atomjaira, míg a másik ügyesen elmanőverezett a pusztító energiagömbök elől. Hatalmas tűzgömbök kísérték a hangtalan robbanásokat, ahogy a Sithek pusztító örvénye eltalálta a szerencsétlen hajót. Hatalmas bíborvörös lángokkal égő tűzgömbök jelentek meg az űrben, felperzselve mindent. A Sith Starfighterek és a nagai vadászok egyaránt eltűntek, mintha ott sem lettek volna, ahogy az ellenséges vadászok is. Majd ezek a bíbor gömbök, hangtalanul bomlottak fel.... mintha ott sem lettek volna.
...
Amint a gömbölyû, lángoló izék elõtûntek a semmibõl, mintha csak valami hipertéri boszorkány kezdett volna el játszadozni a magasabb elemekkel, Yage kapitány azonnal kiadta a parancsot.
- Változtassák meg a polaritást a gravitációs mezőn!
A sérült, villódzó pajzsú Dominatrix megrázkódott, ahogyan a túlterhelt reaktorok felpörögtek, és a tiltógenerátorok mezeje egy pillanatig ellentétes pólusú mezőt generált a hajó köré. A tűzgolyókban lehetett valami szilárd, vagy bármilyen halmazállapotú, amire hat a gravitáció, mert a nagy részük elszáguldott a hajó mellett, és egyenesen belecsapódtak a csillagromboló bal oldalán haladó Mariss törzsébe. A meggyengült pajzsú chiss csillaghajó kettétört, egyik fele belecsapódott a nagai flottaék vele szemben álló cirkálójába, a másik letarolta a Kéz zászlóshajóját védő Strike cirkálókat, amelyeknek a tűzgolyók maradéka jutott.
Yage idegesen nyelt egyet, és kipillantott a repedező plexin át a még mindig zavaróan távol lévő ellenséges célpontra. A Yamato lassan tálvodott, miközben körülötte kisebb villanások jelezték a tűzgolyók és a megmaradt vadászgépek útját. El kell érniük... valahogy...
A jobb oldalon a kíséret egyetlen megmaradt Strike-cirkálója belerohant a nagai elővéd által felhúzott mobil pajzs-képződménybe, szilánkosra törve saját orrát és a rácsot is, amelyet nem éppen 600 méter és több százezer tonna kinetikus energia elnyelésére terveztek.
Az út megnyílt, de még mindig volt előttük egy cirkáló...
- Parancs a megmaradt Syca-osztagoknak, új célpont! A Chirokko és a Nzett kapcsolják ki a reaktorokat! - Yage fixált pillantással meredt a távolban lebegő Yamato-ra.
- Készüljenek fel mikrougrásra!
- De merre, kapitány, visszavonulunk? - Asher hüllőarcán egy barnás-zöldes vérpatak és két kidülledő szem jelezte a csodálkozást.
- Egy fenét... - villant meg Yage tekintete. - Előre!!
...
Mitchell gépe megrázkódott, ahogyan körülötte egyszerre tűzgömbök kezdtek el zuhogni saját bombázóira és az üldözőkre egyaránt.
- Kitérni, kitérni!
Az ezredes az utolsó pillanatban rántotta fel a kormányt, a bombázó pajzsai felsivítottak, majd leváltak, ahogyan az egyik tűzgolyó pontosan ott húzott el, ahol egy pillanattal előbb a gépe helyezkedett el, és becsapódott az őt üldöző nagai vadászgépbe.
Rövid pillantást vetett a helyzetjelzőjére, és csalódottan konstalálta, hogy az alakzatban repülő bombázók többségével végzett az ismeretlen fegyver... de a védők sem jártak rosszabbul... de a célpont még mindig nagyon távolinak tűnt... újabb elkerülõ manőverbe kezdett, hogy kikerülje az oldalról érkező elhárító turbolézertüzet, miközben komképernyőjén a célpontot jelző vörös négyszög egyszer csak arrébb kúszott... egészen közelre, a célpontot előlről fedező Kusaka csatacirkálóra kúszott.
- Új célpont, mindenki... indítás! - kiabálta bele az egymásköztibe, majd egy éles bal fordulóval egyenesen ráált a gépe mellett tornyosuló cirkáló reaktorkamrájára, és útjára engedte a méretes iontöltetet.
Még négy rakéta vált le a még harcképes bombázókról, és hosszú, fekete szivarokként száguldottak a cirkáló felé. Kettőt leszedtek a gyorstüzelő lövegek, egynek az útjába került egy nagai vadászgép, de Mitchell és valamelyik rajparancsnok rakétája becsapódott... a protontöltet átégette a hajó páncélját, a felszabaduló ionok energiája pedig egy planetáris ionlöveg erejével ért fel. A nagai nehézcirkálón kékes-vöröses villámok futottak végig, majd minden fény kihunyt rajta, és sodródni kezdett.
- Találat, találat... áááááá! - üvöltötte hisztérikusan Mitchell osztagának egyik tagja, ahogyan egy ütközőpályára állt nagai vadász becsapódott a kabinjába...
Ebben a pillanatban a Dominatrix szürkés törzse felvillant egy pillanatra, és eltűnt...
...
Tierce őrnagy a Yamato hídján aggodalmasan figyelte, ahogyan a nagai medikusok kezelésbe vették a majdhogynem öntudatlanul a padlóra térdeplő Sith Nagyurat... Lord Wenthart láthatóan nagyon kimerítette a Sötét Oldal ekkora energiáinak felszabadítása, amivel nem csak eldöntötte az ütközet kimenetelét, de a nagaiok hitetlenkedő pillantásait is kivívta... de még nem volt vége.
- Megszűnt a tiltómező! - kiáltott fel az egyik technikus, mire az őrnagy egy fél pillantást vetett a kijelzőkre. Már szinte egészen ott állt a hipertéri meghajtó terminálja mellett. Ugyan nem kapott ilyen jellegű kiképzést a Testőrségnél annak idején, de az alatt a negyven év alatt, amíg fő munkája az volt, hogy a Polneye mélyén lévő bázist elrejtse a különböző fajok figyelő szemeitől, érzékelőitől, dovin basaljaitól, és így tovább, azért tanult egyet s mást...
- A megmaradt ellenséges hajó tovább gyorsul... élesítik a hajtóművüket! - jelentette szenvtelen hangon az egyik technikus.
- Menekülnek a gyávák... dicsőség a Császárnak! - üvöltötte vissza a taktikai asztaltól az egyik tábornok.
Az őrnagy előtt azonban ott villogtak a lehetséges vektorok, amelyeket a Yamato taktikai érzékelői továbbítottak a hídra...
- Azonnal hajtsanak végre mikrougrást! - ragadta meg a terminálnál ülő nagai nő vállát.
- Micsoda? Mit szól bele, a parancs az...!! - a nő alól eltűnt a szék, ahogyan az őrnagy ellentmondást nem tűrően kirúgta alóla, majd a másik technikus karját tőből kicsavarva a kezelőfelülethez lépett, villámgyorsan beütött néhány koordinátát, és...
Felszisszent, ahogyan az első nagai kábítólövedék becsapódott a testébe. A hídon teljes káosz volt kialakulóban, de az őrnagyban volt annyi lelkierő, hogy rátenyereljen a "vészindító" gombjára, és csak azután guruljon be a terminál alá, elkerülve a következő lövedékeket.
Néhány nagai tiszt felkiáltott, ahogyan a csillagok egy pillanatra megnyúltak, majd a kékes vonalak helyett ismét pontok jelentek meg a képernyőn, és égett szag terjengett a levegőben, ahogyan a vészhelyzeti ugrás kiégette a Yamato vezetékeit...
- Mi a... - Togo admirális döbbenten bámult ki a plexin a csatára, ami most apró, aszteroida méretűre zsugorodó pontok között zajlott. Alatt elterült egy nagyobb kődarab, ami valaha egy felrobbant bolygó maradványa lehetett, és aminek a gravimezeje elegendő volt ahhoz, hogy a csatahajót visszarántsa... a zászlóshajó hűlt helyén, a nagai formáció közepén, ahol az előző pillanatban még tartózkodott, most pedig megjelent a támadók ék alakú, gömbölyded reaktorokkal tűzdelt hajója...
...
- Hol van??? - kiáltotta rekedtes hangon Yage. Értetlen tekintettel meredt a semmire, ami egy pillanattal előbb még a célpontot tartalmazta, és ahová egy gondosan kiszámított mikrougrással átléptek.... ehelyett azonban üresség, kergetőző vadászok, és a két hátvéd nagai cirkáló kereszttüze fogadta őket.
- A reaktorok nem bírják! - kiáltott fel Asher.
- Tudom... - Yage arca sápadt volt és beesett... nem sikerült.
Még akkor is erre gondolt, amikor a túlterhelt tiltógenerátorok mélyéről előtörő lökéshullám kettétörte a csillagrombolót, letarolta a megmaradt két nagai csatacirkálót, és egyetlen szürkés felhőben elnyelte a hajó hídját is, vele együtt.
...
Urio ellentengernagy teljes nyugalommal figyelte, ahogy a csata egyre bizarrabb módon alakul: mágia, ha! Mindenesetre az tény volt, hogy egy ellenséges hajó kettétörve az övékbe zuhant.
- Mit talált el? - kérdezte Urio higgadtan.
- A Mirai, uram!
- Károk? - újabb kérdés ugyanolyan hangon. A legénység megszokhatta már, hogy Urio ritkán veszti el a hidegvérét, ám ettől függetlenül még mindig nagyon furcsa és idegen volt számukra. Egy igencsak izgatott hang felelt.
- Nagyon súlyosak. A hajó meg fog semmisülni.
- Evakuáljanak - parancsolta. - Kawari kapitány?
- Halott, uram! - mondta ugyanaz a zászlós. Urio csupán csendesen bólintott. Kawari jó embere volt és személyes barátja. Ezért még megfizet ez a chiss bagázs. Viszont egyúttal szerencsés is volt: dicsőséges halált halhatott a Császárért.
Pillanatokkal később az ellenség áttörte a nanopajzsukat. Urio csupán objektíven megjegyezte magának:
- Erre szerintem nem is gondoltak a fejlesztők - miután ezt konstatálta, megrázta a fejét. Primitív, de egyszerű húzás. Ez a legénységet különösen azért lepte meg, mert semmit nem reagált arra, hogy hirtelen valami mágikus fegyver elsült és a vadászgépeik fele gyakorlatilag megszűnt létezni. Mindenesetre a pajzs áttörésével új módot kellett találni, hogy a pozíciójukat tartani tudják.
- Fokozzák a tűzerőt! - utasította a legénységet az ellentengernagy.
- De uram, akkor a pajzsunk...! - kiáltott fel egy technikus.
- Leszarom a pajzsokat! - válaszolta az egyébként nyugodt admirális ellentmondást nem tűrően. - Végrehajtani!
- Hai, kakka! - zengett egyként a híd legénységének a hangja. A pajzsból minden energiát a fegyverekbe csoportosítottak és a még működőképes hajók is követték a példát. Nem telt bele sok idő, és a helyzet még rosszabbra fordult a kísérőhajók számára.
- Uram, a Kusaka iontöltet találatot kapott, a létfenntartó rendszereken kívül semmi más nem üzemel!
- Küldjék a Mirai túlélőit oda! - ez volt az egyetlen válasza az új helyzetre. Úgy sejtette, nem fognak egy harcképtelen hajóval különösebben foglalkozni, így a legjobban így védi meg az embereit. A következő pillanatokban még kaotikusabbá vált a helyzet: a Yamato és a chiss flotta egyszerűen helyet cserélt.
- Mi a... - Urionak megdöbbenni sem volt ideje, az ellenséges hajó teste megrázkódott és egy szürkés gömbben eltûnt, a két működőképes cirkálót pedig elsodorta a lökéshullám. A műszerek visítottak és a hajó holoképén valami félelmetes gyorsasággal szaladtak végig a hibát jelző vörös pontok. Urio hiába próbált megkapaszkodni, egyszerűen hátraesett és már csupán annyit látott, hogy a fémplafon egy darabja zuhan felé.
...
Puyi döbbenten szemlélte a Wenthar ereje által véghezvitt pusztítást. Egyszerűen elképesztő volt, micsoda hatalma volt az Erőnek és Puyi tudta, hogy ezt meg kell szereznie. Az Erő segítségével a nagai haderő előtt nem lehetnek akadályok. Azonban úgy tűnt, a nagy energiakifejtés elszívta a másik császár minden erejét és az térdre esett. De nem sok ideig volt idejük ezt a képet szemlélni, félelmetes gyorsasággal zajlottak az események. Puyi szinte fel sem eszmélt, egészen addig, amíg Tierce hozzá nem látott a magánakciója végrehajtásához. A hídon lévő főtisztek persze azonnal pisztolyt ragadtak és néhány lövés is eldördült.
- Tüzet szüntess, idióták! - üvöltötte túl a kavarodás zaját Togo. - Aki szétlő valamit, azért nem állok jót!
Ez elég volt a további lövöldözés megfékezésére, de a hajó a következő pillanatban pozíciót változtatott. Puyi a képernyőkön keresztül szemlélhette, ahogy maradék két cirkálójukat elsodorja a gravitációs robbanás.
A császár nem tűnt túl nyugodtnak, ellenben Togo felismerte, hogy ezzel lényegében véget ért az ütközet.
- Helyzetjelentést minden hajóról! Mérjék fel a Yamatoban keletkezett károkat! - adta ki a parancsot, miközben kifújta a levegőt. - És valaki segítse ki Tierce főkormányzót a pultok alól.
- De a csata... - lepődött meg Puyi az utasításokon.
- Mint látja heika, a sith és nagai erők legyőzték az ellenséges fenyegetést - jelentette az admirális büszkén.
- Oh... - lepődött meg Puyi. - Az határozottan jó.
- Ami a maradék hajókat illeti... - mutatott Togo a taktikai holotérképen elvétve fellelhető vörös pontokra várakozóan.
- Nyisson csatornát feléjük - rendelkezett a megdöbbenésén felülkerekedő Puyi. Úgy sejtette, hogy jobb lesz ezt az ügyet elintézni addig, amíg Wenthar nincs magánál: elvégre bizonyosan ellenvetése lenne.
- Kész, heika - jelentette egy technikus, mire Puyi beszélni kezdett.
- Minden túlélő ellenséges egységnek. Itt Puyi császár beszél. Adják meg magukat és megfelelő elbánásban lesz részük! Mindenkit, aki leteszi a fegyvert, személyes védelmem alá helyezem!
Elvette a komot a szájától, majd várt. Rövidesen egy chiss arc jelent meg a kivetítőn, az utolsó jelentős ellenséges hajó, a Tsui parancsnoka volt. Arcán fáradtság látszott, és egyik kezét az oldalán tartott, valószínűleg megsérült.
- Igazán megtisztelő az ajánlatuk - kezdett bele, de hogy ne ébresszen hiú ábrándokat, igen rövid szünet után folytatta. - De nem fogadjuk el.
- Értem - biccentett a császár. - Akkor hát haljanak meg dicsőséggel!
Szabályosan tisztelegtek egymásnak, Puyi pedig kiadta a parancsot:
- Elpusztítani az ellenséges hajókat! - az időközben megfordult Yamato ütegei könnyedén kiiktatták a Tsui maradék védelmét és rövid harc után a hajó darabjaira szakadt. A kisebb hajóknak még ennyi esélyük sem volt és csupán néhány korvett tudott elmenekülni. Mindössze az ellenséges vadászok maradtak hátra a csatában, velük elbírni pedig már nem volt nehéz feladat.
- Mi a helyzet Urio ellentengernaggyal? - kérdezte Togo, miután csatornát nyitott a Himekishi-re. A félig kiégett hídon csak néhány tiszt tartózkodott.
- Megsérült, admirális úr! - felelte egy feszült főhadnagy, miközben idegesen próbált a karónál is egyenesebb lenni.
- Megmarad? - tette fel az újabb kérdést Togo, ezúttal már lágyabb hangon.
- Az orvosok szerint igen, uram!
- Hála az isteneknek - sóhajtott fel Togo. Még sosem vesztett el magas rangú beosztottat ütközetben és nem most akarta elkezdeni.
- Kezdjék meg a sebesültek mentését! - jött ezúttal az utasítás Puyitól. - Úgy értem, minden sebesültét.
- Hai!
...
- Úgy tűnik, az utolsó ellenséges vadász is megsemmisült - jelentették Togónak, aki végre kifújhatta magát, Nem volt olcsó a győzelem: a Mirai megsemmisült, a Fukkireta súlyosan megsérült, a Himekishi úgyszintén, a Kusaka pedig egy időre harcképtelenné vált. Több tucat vadászgépet vesztettek és persze több kisebb hajó is megsemmisült. Ezen kívül a Yamato hiperhajtóműve megsérült. Urio ellentengernagy most egy ideig képtelen lesz az aktív szolgálatra, Kawari kapitány meghalt.
- Uram! - lépett oda az egyik tiszt. - Shimazaki ezredes értékes prédát hozott be.
- Mi az?
- Inkább ki, uram - javította ki a tiszt. - Elfogtunk egy ellenséges generálist, bizonyos Mitchellt. Eszméletlenül hánykolódott egy bombázóban.
- Legalább történik valami jó is a mai nap. Gondoskodjanak a megfelelõ elszállásolásról! És figyeljék állandóan! Nehogy nekem kárt tegyen magában.
Puyi eközben az űrben sodródó roncsokat nézte. Nem szerette az értelmetlen vérontást, azonban tudta kezdettől fogva, hogy ha a népe el akarja érni a célját, akkor ennél sokkal több halottra lesz szükség. Ez csak egy elkerülhetetlen nagy háború nyitánya volt, egy kis csetepaté a hivatalos hadüzenet előtt. Ezúttal nyertek, de ki tudja mi lesz legközelebb?
- Normálűrben haladva a következő pontig megyünk - mutatta Togo a csillagtérképen. - Itt bevárjuk a mieinket és elvégezzük a hazaúthoz szükséges javításokat.
- Miközben elhaladunk az ellenséges roncsok mellett, adjuk meg a kellő tiszteletet! - rendelkezett Puyi az ablakból visszafordulva. Szokatlan volt tőle ez a parancsoló hang, ám amúgy sem mert volna senki sem ellentmondani neki.
- Minden egységnek! A roncsok mellett elhaladva adjuk meg a végső tisztelgést a bátor halottaknak! Ez Őfelsége utasítása!
Így történt, hogy a nagaiok magukat kihúzva, tisztelegve figyelték ahogy a hajóik átvágnak a roncsokon és az űrben úszó hullákon, majd szépen lassan hátramaradnak a csata nyomai.
Korriban II
Zekk vagy más néven Kaard, fejedelmi kiszolgálásban részesült. Bár a kabinjában valahol legalább két ysalamiri volt elrejtve, a fiú nem idegeskedett. Furcsa módon valahogy békességet és nyugalmat érzett. Átadta magát a sorsnak és a Végzetnek. Nem tudta, mi a szándéka a Sith Uralkodónak vele, de sejtette. Két dolog lehetséges: vagy megpróbálja tanítványává tenni, vagy pedig ha az nem sikerül, megöli. Egyik lehetőség sem volt valami biztató.
Sordis járt a gondolataiban. Vajon tényleg áruló lenne? Vajon tényleg csak arra kellettem neki, hogy a segítségemmel megölje Wenthar Nagyurat? Kaard alaposan elgondolkodott a lehetőségen.
Az Erőben sajnos nem tudott elmerülni, pedig hát most nagy szüksége lett volna rá. Jobb híján falatozgatott az asztalán heverő, gyümölcsökkel és más finomságokkal, ízletes húsokkal megrakott tálcáról. Hirtelen éles fájdalom hasított a fejébe. Összegörnyedt a kíntól, és kezéből kihullott az ízletes yakkman comb, amit éppen fogyasztott.
„Zekk, ne aggódj! Hamarosan megérted a sorsodat! Nemsokára találkozunk!”
Hihetetlen módon, a hang, amely ezt a borzalmas fájdalmat okozta, megegyezett egy ismerős és szeretett hanggal. De az nem lehetséges...
Vagy talán mégis? Talán egykori szerelme, Jaina Solo szólt hozzá? Kaard most már teljesen összezavarodott.
Éppen tápászkodott fel, amikor kopogást hallott. Kisvártatva Sith rohamosztagosok léptek be a kabin ajtaján, majd mögöttük feltűnt Kandor Nagyúr magas alakja. Az ősz hajú Sith arcán kegyetlen, hideg kifejezés jelent meg, amikor a fiúra pillantott.
- Szedd össze magad, Lord Kaard! - mondta gúnyosan Kandor. - Megérkeztünk a Korriban II-re! - azzal intett két Sith rohamosztagosának, hogy ragadják meg a fiút. Kisvártatva energiabilincsek kerültek Kaard csuklójára, majd megalázó módon egy hátizsák és kis ketrec ötvözésére emlékeztető alkalmatosságot helyeztek a vállaira. Gondosan becsatolták ezt a valamit, hogy még véletlenül se legyen laza kötésben a vállaival. Kaard hamarosan rájött, hogy mi is ez a valami. Éles sipítást hallott, amikor az ysalamiri, amely a ketrecben pihent, felébredt. Kaardon hirtelen rosszullét és hányinger fogta el. A teste elgyengült és majdnem elesett. Kandor még idejében ragadta meg a vállát.
- Ne legyél ennyire gyenge fiam! - Kaard meglepődve észlelte a szánalommal vegyes sajnálatot Kandor szemeiben. Ez az egész azonban csak egy pillanatig tartott, aztán visszatért a fagyos és kegyetlen tekintet.
Hamarosan egy kis Lambda-osztályú komp hagyta el az SiSD Holokron hangárját, majd orbitra állt a Korriban II körül. Miután megkapta a leszállási engedélyt, a kis komp, Kandorral és Kaarddal a fedélzetén belépett a bolygó légkörébe, hogy új otthonába szállítsa a fiút, egykori nevén Zekket.
Mandalore
- Éljen az új Mandal’ore! Éljen Olenn Sanagar!
A Sanagar-klán feje kipillantott a tanácsterem erkélyéről az utcán éljenző kis létszámú tömegre. A mandalóriai kultúrában amúgy sem volt divat az új vezér ilyetén módon történő éltetése, hiszen a legtöbb esetben a harctéren, vérrel-vassal született meg az új vezető...
Ez alapjában véve most sem volt másként, de meg kellett adni a módját... csak a nyílt szín helyett sikátorokban, bérgyilkosok és kommandós rajtaütések révén dőlt el, hogy ki lépjen a Fett-klán helyére... és így aztán a képhez hozzátartozott egy alacsony profilú, de a szponzorok kedvéért mégis kötelező szimpátiatüntetés is.
Ez persze nem jelentette azt, hogy Olenn Sanagarnak, mint minden rendes mandalóriai harcosnak, ne lett volna hányingere ettől az egésztől.
- Meddig kell ezt még csinálni? - fordult a klántársai körében álló jól fésült, középkorú férfihez, Wynn Dorvanhoz, aki normális esetben a Galaktikus Szövetség államfőjének személyi titkáraként tevékenykedett...
- Csak amíg a riportercsoportok befejezik a rögzítést... meg kell mutatnunk a Szövetség számára, hogy vannak még államok, akik a mi oldalunkon állnak...
- Úgy érti, a főnöke és a szponzoraik számára... - recsegett Sanagar hangja a sisak alatt.
Dorvant mindig meglepte, mennyivel feljebb húzták páncélsisakos orrukat ezek az orgyilkosok, amint valamelyikük megkapta a legnagyobb vronskr a szemétdombon címet...
- Ahogy tetszik, Sanagar úr, ahogy tetszik - mosolyodott el udvariasan. - Engedelmével, még el kell rendeznem néhány dolgot, mielőtt visszaindulok Coruscantra.
- Hogyne persze, menjen csak... - rántotta meg a vállát Olen Sanagar. Bürokrata...
Ziost
A Szövetségi Tanácsterem színültig telt. A világbirodalmi sajtó különböző nagykutyái is helyet kaptak a gigantikus csarnokban. A morajlásuk azonnal elhalkult, mihelyt kiemelkedett a Prefektus emelvénye.
Lord Brodrig ugyanolyan szürke volt, mint mindig. Nem teketóriázott sokat, azonnal szólásra emelkedett.
- Tisztelt kormányzó társaim! Sajnálatos események történtek a közelmúltban. Jogaimmal élve szeretnék megalakítani egy biztonságosabb államot!
- Elárulja nekünk, uram - szólt közbe egy riporter - , hogy mi váltotta ki a Világbirodalmi Kastély robbanását?
A szürke eminenciás bólintott.
- Természetesen. Amint említettem, sajnálatos eseményeknek lehettünk tanúi. A minap merényletet követtek el ellenem, az életemre törtek. Hű SS katonáimnak köszönhetően azonban eme ördögi terv meghiúsult. A mai nap folyamán fény derítettünk a merénylő kilétére, illetve annak az embernek az ármánykodásaira, aki a mi Lorrd bolygónkról származik. A terv kieszelője egy bizonyos Darth Sordis nevezetű Sith Nagyúr volt, akinek sajnos a detonáció után sikerült elhagynia a Világbirodalmat.
A teremben hangzavar keletkezett. Felháborodott tanácsosok lengették ökleiket, és kezdtek dühös párbeszédbe társaikkal.
A politikus droid mesterségesen felerősített hangja azonban hamar rendet teremtett.
- Uraim! Csendet kérek! Mérsékeljék magukat!
Mikor a zsivaj elhalt, a szürke eminenciás folytatta.
- Én megküzdöttem a Sith mesterrel, és sikerült elüldöznöm őt.
A fel-feltörekvő tapsviharban ismét el kellett hallgatnia. Miután megelégelte, tovább folytatta.
- A Nagyúr azonban belső segítséget kapott. Régóta gyanítom, hogy hazánkban eluralkodott a korrupció, legfőképpen a gazdasági tevékenységeink berkeiben. Az SS-t azért hoztuk létre, hogy likvidálja a korrupt politikusokat és a szinte elérhetetlen magasságokban tevékenykedő közgazdászokat.
- Sikerült kideríteniük a tettes kilétét a Kastélyban történt merénylet ügyében? - faggatózott a riporter.
- Igen - felelte Brodrig. - Az egész gazdasági elit részt vett a gyilkossági kísérletben. Őket azonnali hatállyal kivégeztetjük. Ezek az urak pedig: Rigir Trierris, a Corporate Csereforgalmi Vállalat vezére, Werlis, a Werlis Szórakoztató Ipartestület vezére, és a kereskedelmi helytartónk, Lord Ennius. A bírósági tárgyalás azonban nem most lesz, tehát eltértünk a tárgytól, amit ma be szerettem volna jelenteni.
A teremben eluralkodott a síri csend.
- A Világbirodalom, mint tapasztalhattuk, nem elég erős ahhoz, hogy megvédje magát. Mit ér az ilyen állam, ha még önmagától is bajba keveredik? Mindenható jogaimmal élve már nekikezdtem egy olyan hadsereg szervezésének, amely felülmúlja az eddigit. Elfogadtam a MandalMotors és a KGD ajánlatait, továbbá hamarosan követet menesztek a Serennora, újabb tárgyalások céljából.
- A Világbirodalom tehát nem méltó létezni. Az Alkotmányt eltörlöm, és az államot új alapokra helyezem. Mostantól nem Világbirodalom, hanem Harmadik Birodalom vagyunk. Közvetett jogutódja a galaxis első legnagyobb birodalmának, a Galaktikus Köztársaságnak, és jogutódja az azt követő, második nagybirodalomnak, az Első Galaktikus Birodalomnak! Itt az idő, hogy átvegyük a nekünk járó helyet a történelemben!
Hatalmas üdvrivalgás keletkezett a csarnokban. A tanácsosok egyből elfelejtették dühkitöréseiket, mihelyt meghallották a Prefektus terveit.
- Mostantól a Birodalmat egy Vezér kormányozza. Az SS feladatköre továbbra is a felforgató elemek likvidációja marad. Az SS vezetője Tal Crisis flottatábornagy. Az SS fény derített egy újabb, államunk elleni ármánykodás szervezőinek a kilétére! Bizonyos idegen fajok veszélyeztetik a Harmadik Birodalom egységét! Ez az ügy azonban még nem teljesen tiszta, így a kérdés végleges megoldását elhalasztom. Az ülést berekesztem.
A szürke eminenciás kivonult a pódiumról. Orra alatt csupán ennyit suttogott:
- Örökre.
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna közlemények]
Bizalmas diplomáciai üzenet - diplomáciai futárral
Címzettek: Őfelsége Wenthar császár, Egyesült Sith Birodalom ;
Lord Brodrig, Világbirodalom
Tárgy: háromoldalú diplomáciai tárgyalások
Tisztelt felek!
Hazánk, a Serennoi Köztársaság nevében szeretnék háromoldalú tárgyalásokat kezdeményezni államaikkal, a térség békéjének és gazdasági felvirágzásának érdekében. Helyszínként saját bolygónkat, a Serennot javasoljuk, miniszteri (vagy annak megfelelő) szintű részvétellel. Javaslataink között szerepel egy szabadkereskedelmi egyezmény megkötése, illetve egy a térség ügyeivel foglalkozó nemzetközi diplomáciai tanácskozó testület létrehozása.
Tisztelettel,
Sam Goodner ideiglenes államminiszter
...
Nyílt kódolású üzenet:
Címzett: Serrenno Köztársasága
Küldő: Az Egyesült Sith Birodalom Külügyi Osztályának Főhatósága
Tisztelt Uram!
A Sith Birodalom egyelőre a különböző gazdasági és egyéb ügyek miatt nem kíván együttműködni önökkel, így a meghívást Uralkodónk parancsa értelmében sajnálattal vissza kell utasítanunk. Biztosíthatjuk azonban, hogy határaikat természetesen szentnek és sérthetetlennek tartjuk. Azonban meg kell érteniük, hogy Császárunk egyelőre Birodalmunk építésével van elfoglalva. Amennyiben a helyzet változik, természetesen értesítjük önöket és meghívjuk az államuk vezetőit a Korriban II-re.
Tisztelettel: G'Kar a Hadban Harmadik, Őfelsége személyes diplomáciai megbízottja.
...
Diplomáciai üzenet - bizalmas, futárral
Címzett: G'Kar, a Hadban Harmadik, Egyesült Sith Birodalom
Küldő: Sam Goodner ideiglenes államminiszter
Tisztelt G'Kar úr!
Szomorúan vesszük tudomásul Őfelsége elutasító álláspontját a meghívásunkkal kapcsolatban, főleg a nem is olyan régen tett kölcsönös védelmi megállapodás által sugallt jószomszédi kapcsolatok fényében. Félő, hogy ez az elzárkózó magatartásuk komolyan hátráltathatja az egyezmény véglegesítését és ratifikációját, így arra kérem Önt, továbbítsa Őfelsége felé az újrafontolás iránti kérelmünket. Bizonyára Őfelsége is tisztában kell legyen azzal ténnyel, hogy egy állam belső békéjét könnyebb létrehozni, ha a külső béke már megvan, ezt biztosítanánk a térségben a három legnagyobb hatalom közös tárgyalásával és egyezségre jutásával.
Tisztelettel,
Sam Goodner ideiglenes államminiszter
Corporate Hivatalos Közlöny és Hírverő
[Nyilvános Holonet csatorna híradás]
Sürgős Közlemény!
A Világbirodalom népeinek!
Államunk rendhagyó átalakuláson ment keresztül.
A galaxis első nagybirodalma a Galaktikus Köztársaság volt. A galaxis második nagybirodalma az Első Galaktikus Birodalom volt.
Úgy érezzük, készen állunk rá, hogy megtegyük a kezdő lépéseket államunk méltó átszervezésére, hogy betölthessük a történelemben megillető helyünket!
A galaxis harmadik nagybirodalma a Harmadik Birodalom lesz, ami a gyenge Világbirodalom jogutódjaként született meg a korrupt állam poraiból. Nagy nap ez a mai, polgártársaim! Megtettük az első lépést egy biztonságos, igazságos és békés jövő felé!
Újonnan létrejött hadi alakulatunk, az SS, vagyis Scum Scorch alakulat feladata a korrupt, felforgató elemek felkutatása és megszüntetése. Ez a belső rendőrség fölötte áll bármilyen hatóságoknak.
A Harmadik Birodalom új vezetője mostantól Lord Ammel Brodrig Vezér!
A Harmadik Birodalom Külügyi megbízottja mostantól Erhart Bemmerson sk.
A Harmadik Birodalom a jövőt jelenti. A biztonság, a béke és az igazság társadalma végre létrejött, és megkezdheti terjeszkedését a galaxisban.
A VEZÉR
...
Közlemény!
A Harmadik Birodalom belső rendőrségének sikerült nyomára bukkanniuk a tegnap történt robbanást okozó egyéneknek, akik nem mellesleg a Birodalom gazdasági nagyhatalmai voltak!
Rigir Trierris, Werlis, Ramia Sernton, Ruch Karilda – a főbűnösök.
A korrupt elemek kivégzése holnap 9:00 órától lesz a Wall-Dorn torony tetején, amit a HoloNet harmadik csatornáján élőben közvetítünk!
"Nem engedhetjük, hogy ezek a felforgató, pusztító elemek megbontsák a Harmadik Birodalom egységét" - nyilatkozta Tal Crisis, az SS vezére.
"Teljességgel megérdemlik a sorsukat" - fejtette ki véleményét egy magát meg nem nevező polgár.
Az eseményre a "D" jelzésű utcai butikokban lehet jegyet vásárolni!
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna közlemények]
RENDKÍVÜLI KÖZLEMÉNY!
A galaxis népeinek tudomására:
A Corporate-szektort és környékét magába foglaló Világbirodalom megszűnt létezni.
Helyét a hatalmas és erős Harmadik Birodalom vette át, amely kiszélesíti a határait a Tingel-kar környéke felé.
Bővebb információkért hívja a Napi Hírmondó HoloNet egységünket!
A VEZÉR
...
Titkos diplomáciai üzenet – futárral, aki dolga végeztével öngyilkosságra ítéltetik
Címzett: Sam Goodner államminiszter
Tisztelt államminiszter úr!
Örömmel értesültünk a felhívásukról. Természetesen elfogadom a meghívást. Azonnali követet menesztek a Serennoi Köztársaságba, hogy megbeszélhessék a tárgyalásokat. Lehetségesnek tartom, hogy én magam megyek el az önök államába, viszont ezt holnap reggelig nem ígérhetem biztosra.
Tisztelettel:
Lord Brodrig, a Harmadik Birodalom Vezére
...
Szigorúan titkosított, kódolt üzenet - 33-szoros Sith Exar Bíbor kódolással
A Nagai és az ESB Uralkodóinak, saját kézbe!
Uralkodók!
Aggodalommal tölt el az a tény, miszerint az egykor Világbirodalomként ismert állam megszűnt létezni, és átnevezte magát Harmadik Birodalommá. Darth Sordis egyes jelentések szerint nem tudta átvenni a hatalmat a fent nevezett államban. Továbbá aggodalomra ad okot az a tény is, miszerint szövetséget akarnak kötni a Serennoi Köztársasággal. Ha ez a szövetség megvalósul, az ESB határainál két ütőképes állam veszélyezteti pozicíóinkat! Véleményem szerint ezt a szövetséget minél hamarabb meg kell akadályozni. Az Obszidián Rend ért a különféle szabotázsakciók, illetve merényletek előkészítéséhez és végrehajtásához. Őfelsége engedélyére várva, maradok tisztelettel:
Kandor, az Obszidián Rend és az ESB titkosszolgálatának vezetője és minisztere
...
Konzuli közlemény
A Galaktikus Szövetség Külügyi Hivatalának konzuli osztálya átmenetileg nem javasolja az állampolgárok számára a következő galaktikus területek látogatását a politikai instabilitás és a GSZ-állampolgárokkal szembeni atrocitások lehetősége miatt:
- Egyesült Sith Birodalom
- Harmadik Birodalom (volt Világbirodalom)
- Hutt űr
- Galaktikus Konföderáció
Amennyiben a kérdéses államok területén tartózkodó GSZ-állampolgároknak segítségre van szüksége a hazajutásban, vegyék fel a kapcsolatot az illetékes GSZ-külképviseletekkel, vagy kereskedelmi irodákkal. Minden állampolgárunkat hazajuttatjuk.
A képviseletek a felsorolt államok területén az eddigi rendnek megfelelően üzemelnek.
A beutazásra nem javasolt államok és területek listáját polgáraink biztonsága érdekében a továbbiakban folyamatosan frissítjük.
Galaktikus Szövetség Külügyi Hivatal, Konzuli Osztály
Ellenjegyezte: Lettice Thul tanácsos
MX-8756
A nagai uralkodó személyes hajójának fedélzetén
Wenthar lassan eszmélt fel a számára elkülönített kabinban. Hirtelen azt sem tudta, igazán hol is van. Aztán eszébe jutott minden.
A nagai császár hajóján volt és elveszítette az eszméletét - azután a hatalmas erőkifejtés után, amit az ellenségeivel szemben alkalmazott. A művelet ezek szerint sikeres volt. Hiszen nem az űrben lebeg, szétlőtt torzóként!
Lassan feltápászkodott, majd talpra állt és kinyújtóztatta a tagjait. Élvezte, ahogy az inak és a csontok megreccsennek. Úgy döntött meditál egy keveset, és újra feltölti tagjait az Erő áramlatainak segítségével. Wenthar elmélyülten lubickolt az Erő Sötét Oldalának energiáiban. Élvezte, ahogy a sötét hullámok átjárják minden porcikáját és behatolnak minden sejtjébe. Ekkor hirtelen látomása támadt...
Egy kopasz, fekete köpenyes férfi és egy nagyon csinos szőke nő párbajozott. A fénykardok között szikrák járták halálos táncukat, midőn a két roppant akarat összemérte tudását.
- Nem győzhetsz, Zannah! - vetette oda sziszegve a kopasz férfi a fiatal nőnek. - Még mindig én vagyok a mester! - a férfi majdnem kettészelte a lányt, de az macskafürgeséggel ugrott el a csapás elől, miközben hátraszaltót vetve talpára érkezett, máris támadásba lendült.
- A te időd lejárt, mester! -mondta a lány dühösen, és közben egy alattomos döfést vitt be, ami eltalálta mestere karját, megsebezve azt.
- Meghalsz! Semmi esélyed! - a kopasz férfi egyre több helyen szenvedett el sérülést a lány fénykardjától. A küzdelem egyre hevesebbé vált, majd a férfi lassan térdre rogyott. Úgy tűnt, a lány győzött. Hirtelen a fiatal lány megmerevedett, mintha kígyó bűvölte volna meg, majd a férfi teste egy vörös villanás kíséretében egyszerűen porrá hullott. Testének megmaradt porszemei, lassan kavarogtak a levegőben. A lány tekintete merev és üres volt...
Hirtelen Wenthar magához tért. Talán a már percek óta hallatszó kopogás zökkentette ki a meditatív állapotból. Grodin Tierce ugyanis már percek óta hiába várt arra, hogy bebocsátást nyerjen a Nagyúr lakosztályába. Wentharnak erősen sajgott a feje, miközben lassan összeszedte a gondolatait és talpra állt.
- Jöjjön be! - utasította vendégét. Tudta jól, hogy egyedül csakis Grodin merészeli őt megzavarni.
- Nagyuram! - Grodin belépett, és letérdelt a Mester előtt. Megkönnyebbüléssel hallotta, hogy a Lord felébredt ájulásából, és hogy nem szenvedett láthatóan semmiféle károsodást a hatalmas energiakifejtés ellenére sem. Viszont az őrnagyot nem hagyta nyugodni a Sith hajók teljesítménye a csata során, ezért vette a bátorságot, hogy amíg a nagaiok a zászlóshajó javításán dolgoztak, elővegye az egyik parancsnokot.
- Nos, úgy hallom megnyertük a csatát, barátom - emelkedett fel ültéből Wenthar, aki két méteres valójában fenyegetőbbnek tûnt, mint valaha. - De sajnálatos, hogy nekem kellett személyesen beavatkoznom!
- Az árulókat és kémeket a Nagai Titkosszolgálat közremûködésével elfogtuk és likvidáltuk... - folytatta az őrnagy, hogy mihamarabb a tárgyra térhessen. - De engedelmével, Nagyuram, intézkednünk kell arról, hogy az új Sith hajók parancsnoki hídjára a megfelelő emberek kerüljenek... talán a Maradvány hozzánk hű tisztjei közül.
- A hajóraj parancsnoka egy ostoba alak! - szorult össze Wenthar ökle. - Túlságosan eltávolodott tőlünk, és a fegyverzetre sem vigyázott... meg kell lakolnia!
Grodin bólintott, majd intett a szoba előtt várakozó két nagai biztonságinak, akik behurcolták az egyik Sith Dreadnought kapitányát, egy tetovált, a Sith Egyház alacsonyabb rangú papjának medalionját viselő zabrakot. A férfi fején ütésnyomok jelezték, hogy vagy ő sem úszta meg sértetlenül a hajóját ért robbanásokat, vagy átszállása óta már volt egy "beszélgetése"...
- Engedelmével, Nagyúr - villantott meg egy gonosz félmosolyt Grodin. Úgy gondolta, érdemes gondoskodni a Nagyúr megfelelő hangulatáról, mielőtt rátérnek a lényegi dolgokra... -, Zaa'hr kapitány személyesen kért Öntől kihallgatást, hogy jelentést tegyen a csatáról és bocsánatot kérjen a hibájáért...
Wenthar rápillantott a tehetetlen és rettegő parancsnokra, majd megérintette a homlokát. A férfi rángatózni kezdett, arcán kövér izzadtságcseppek jelentek meg, majd velőtrázó üvöltésben tört ki. Aztán hirtelen egyszerűen széthullott a teste atomjaira, csak valami vöröses felhő maradt meg belőle, amely a Lord testét vette körül. A Sith arcán jeges kifejezés jelent meg, majd miután a parancsnok maradványai eltűntek, Grodin felé pillantott.
- Nincs bocsánat! - sziszegte megvetően. Grodin meghajolt a nagyúr előtt, és reménykedett benne, hogy ő soha nem fog elkövetni semmit, amivel ezt a sorsot érdemelné ki. Nagyon vigyázni fog.
- Ahogy óhajtod Nagyuram! - mondta kicsit behízelgően Tierce.
- Térj a lényegre, Testőr! - utasította immár türelmetlenül Wenthar. - Gondolom nem csak ezzel a féreggel akartál zavarni! Nemde?
- Nem, Nagyuram, nem csak ezért jöttem... - biccentett Grodin, miközben elnyomott magában egy elégedett mosolyt, hiszen ő maga is jól szórakozott a kapitány pusztulásán... de legalábbis megérdemeltnek érezte.
- Közeledünk a nagai főbolygóhoz, a kapitány tájékoztatása szerint hamarosan kilépünk a hipertérből... - folytatta az őrnagy némiképp habozva.
- Aggodalmasnak tűnsz, Testőröm - biccentett Wenthar.
- Igen, Nagyúr - folytatta az őrnagy. - Még ha ezek a nagaiok hasznos szövetségesnek is bizonyulnak, nagy kockázatot vállalt azzal, Mesterem, hogy személyesen utazik el hozzájuk... nem csak az áruló Fel fogdmegjei leselkednek ránk ezen a vidéken, akikkel elbánhatunk, de a volt mestere és a Yuuzhan Vong bolygó is itt lehet valahol... óvatosnak kell lennünk, Nagyúr!
Wenthar Nagyúr nem sértődött meg Tierce szavaitól. Pedig külső szemlélőnek talán úgy tűnhetett, hogy Grodin ki akarja oktatni Mesterét. Ez azonban korántsem így volt. Wenthar megértette: Grodin a kiharcolt, nagy vérveszteségek árán létrehozott Sith Birodalmat félti! Máris mélyen lojális lett ehhez az államhoz. A Sith Lord pedig egy valamit nagyra értékelt. A hűséget...
- Nem kell aggódnod, Testőr! - jelentette ki megnyugtatólag Wenthar. - Hidd el, mindent a kezemben tartok! - Wenthar arcán ravaszkás kifejezés jelent meg, amely vérfagyasztóvá varázsolta a Sith külsejét.
- Ön megbízik ezekben a shusshi zabálókban? - kérdezte némi gúnyos éllel a hangjában Grodin.
- Ne aggódjon, ha bármivel is próbálkoznának, akkor eltiporjuk őket! - válaszolt ridegen a Sith. - Bár szerintem ez a Puyi nevű uralkodó hamarosan eltűnik a színről! - tette hozzá titokzatosan a Sith.
- Ezt hogy érti, Mylord? - kérdezte félszegen Grodin. A Sith ajkain hideg, gonosz mosoly jelent meg.
- Hívhatja előérzetnek, vagy bárminek, de így lesz! - a Lord magabiztos válasza azt sugallta, hogy tudhat valamiről, amit talán még a nagaiok sem sejtenek. - Érzek valakit az Erőben! Egy határozott, erős valakit, aki egyelőre csak a háttérben bújik meg. Valakit, aki ismeri az Erő Sötét Oldalát! - a Lord szavai meglehetősen titokzatosak voltak. Grodin nem is értette igazán, mire céloz.
- Esetleg valakit a hajón? - kérdezte a Testőr.
- Nem... nem a hajón! - mondta elrévedve a Lord. - Talán a nagai főbolygón rejtőzködik, mindenesetre nagyon átjárja a Sötét Oldal! És tudja kedves Grodinom, egy valamiben biztos lehet! Ha egy Sith az illető, akkor az hatalmat akar! Méghozzá a teljes Nagai Birodalom felett!
Grodin elégedetten bólintott. Most már értette nagyura terveit.
- Tehát ha megtaláljuk ezt a megfelelő személyt, Nagyúr, akkor kezünkben lesz az első lépés ahhoz, hogy lojális csatlósokat faragjunk ezekből a nagaiokból?
- Egy Sith sosem köt örök szövetséget, kedves Grodinom - mosolyodott el gonoszan Wenthar. - Csak épp addig, amíg az érdekeinket szolgálja... ha megszerezzük magunknak ezt a harcias népet egy lojális Sith irányítása alatt...
- Akkor biztosítva lesznek a birodalmi területek az Ismeretlen Vidék felől, és utána biztonsággal rátérhetünk a valódi célpontokra... - biccentett egyetértõen Grodin - Lenyűgöző az előrelátása, Mesterem!
Wenthar sötéten bólogatott, majd egy pillanatra lehunyta a szemét és gondolkozni kezdett.
A Nagyúr őszintén elégedett volt, hogy Testőre átlátta a terveit. Valóban, ha egy lojális Sith Nagyúr segítségével be tudja magát biztosítani, onnantól kezdve már a fontosabb céljaira tud összpontosítani. Egy valami azonban mégsem hagyta nyugodni.
Nem tetszett neki, hogy Waranous, vagy Krayt, vagy hogy az ördögbe hívják, csak úgy eltűnt szőrén-szálán. Ebből még gondok is adódhatnak. A Lord elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg fel nem kutatja és meg nem semmisíti azt az őrültet. Máris rengeteg kárt okozott azzal, hogy egyáltalán az ostoba manővereivel felhívta a Sithekre a figyelmet. Mert a Sithek legnagyobb erénye és ereje a rejtőzködés.
Aztán ott van Sordis ügye is. Mérhetetlenül bosszantotta, hogy a „testvére” fellázadt ellene. Viszont sikerült foglyul ejtenie a tanítványát, és ez már félsiker. Még nem tudta biztosan mihez kezd a fogollyal, de majd erre is sort kerít. Mindenesetre tisztában volt vele, hogy ő és Sordis egyszer még össze fognak csapni, és akkor az egyikük végez a másikkal, mert ez a Sithek módszere. Ez a Sötét Oldal...
Hirtelen megérezte. Tisztán és világosan látta annak a valakinek a jelenlétét az Erőben, aki egy szakavatott mesterre várt. Wenthar ajkain késpenge vékonyságú mosoly jelent meg. Tehát a leendő Sith is érez engem? Meglehet! Wenthar kinyúlt elméjével az Erő hullámaiba, és egyetlen üzenetet küldött az ismeretlen Sötét Oldalinak.
„Várakozz türelemmel, eljött a kiképzésed ideje... tanítvány!”
Ebben a pillanatban a hajó teste megremegett, miközben kiléptek a hipertérből.
- Megérkeztünk! - jelentette ki hűvösen Wenthar. - Készítse elő a kíséretemet, őrnagy! - parancsolta a Testőrnek.
...
Naram'itch'ellor, vagyis Mitchell tábornok lassan kezdett magához térni. Pislákolva nézett körbe a szokatlan helyen, amelyről hamarosan meg tudta állapítani, hogy egy tágas, díszes szobában van. Ami különösen furcsa volt annak fényében, hogy utolsó emlékképe az volt, hogy a lökéshullámtól használhatatlanná vált bombázójában hánykolódik, miközben a műszerei jelzik, hogy egyre fogytán az oxigénje. Talán ez történt most is, hallotta már, hogy az oxigénhiány furcsa képzelődéseket idéz elő. Viszont ahogy a látása tisztult és az agya is egyre jobban fogni kezdett, ráébredt, hogy nem képzelődött. Egy űrhajón volt, valaki tehát összeszedte a csata után, aminek azonban nem tudta a végét. Lassan ülésbe tornázta magát, majd a lábát az ágyról a földre helyezte. Úgy tűnt, néhány karcolással megúszta az egészet. Végignézett magán és több furcsaságot is felfedezett: egyenruhája helyett egy számára ismeretlen ruhadarabban volt, kezén pedig két olyan karperec volt, amit azelőtt nem látott. Egy vékony kék csík húzódott körbe a közepén és sehol sem látta, hogyan lehet leszedni őket. Agya dolgozni kezdett, ám mielőtt még rájöhetett volna, hogy mi is történt, a szoba ajtaja halk szisszenéssel kinyílt.
Mitchell lassan emelte az ajtóra a tekintetét és legnagyobb meglepetésére nem társait látta az ajtóban, hanem egy díszes egyenruhát viselő alakot, egy nagait látott maga előtt. A húszas évei közepén járhatott, rövid fekete haja volt és a fizikuma nem katonáéra vallott. A tekintete meglepõen barátságosnak tűnt annak ellenére, hogy egy fogollyal nézett szembe, ami meglepte. A nagaiok általában nem kímélték a hadifoglyokat, ahogy hallotta. A díszes ruhájú alak mögött két tiszt és még nagyobb meglepetésére egy chiss sétált be. Mitchellnek eszébe jutottak azok a történetek, hogy a száműzöttek vagy a menekülők gyakran a nagaioknál kerestek menedéket, de sose hitte volna, hogy bármelyikük is képes elárulni a népét.
- Őfelsége, Puyi császár, a Napisten Fia üdvözli Önt, tábornok - fordította a tolmács a díszes ruhájú szavait, aki ezután meghajolt előtte. Mitchell szinte ösztönösen cselkedve pattant fel az ágyról, hiszen itt volt a lehetőség, hogy mégis befejezze a küldetést és a többiek áldozatát utólag teljesítse be. Már lendítette volna a karját, hogy lesújtson, hiszen úgy becsülte, hogy puszta kézzel megöli a satnya császárt, amikor fájdalom nyilallt az oldalába, és a földre rogyott. A kezét oldalára rakva forróságot érzett: tehát mégis voltak komolyabb sebei. Eközben az egyik tiszt a császár elé ugrott, hogy a testével védje meg. A másik már kezét emelte volna, hogy megüsse a chisst, ám a császár közbelépett.
- Őfelsége azt mondja, még sebesült és inkább akkor próbálkozzék a megölésével, amikor már jobban van - fordította szenvtelen hangon a tolmács.
- Mondd - szűrte nehézkesen a szót a sérült tábornok. - Miért árulod el a fajtádat?
- Hm? - lepődött meg a tolmács. - Én nem árulok el senkit, az én hazám a Nagai Birodalom, uram a Császár.
- Áruló vagy - közölte vele egyszerûen a tábornok.
- Atyám is itt született, én is. Semmi sem köt a chissekhez.
- Mit beszéltek? - kérdezte érdeklődve Puyi a szóváltás hallatán. Miután a tolmács összefoglalta, Puyi csak bólintott.
- Mondd meg neki, hogy nem várom, hogy ő elárulja az övéit. Arra viszont készüljön fel, hogy egy jó darabig a palotámban fog élni, mint a foglyom.
- Hai, heika! - felelte a tolmács, majd miután elmondta mindezt a chissek nyelvén, a császár és kísérete elhagyták a szobát, magára hagyva a tábornokot.
- Nem fél, császárom, hogy ilyen közel engedi magához az ellenséget? - kérdezte az a tiszt, aki elé állt, hogy megvédje.
- Nincs mitől félnem, amíg ilyen jó szolgáim vannak - dicsérte meg a tisztet, mire az kihúzta magát. - És terveim is vannak vele...
- Kilépünk a hipertérből! - jelentette az egyik navigátor, majd a hajó hamarosan megrázkódott, ahogy visszatért a normáltérbe.
- Bejövő hívás! - érkezett a jelentés az egyik kommunikációs tiszttől. Togo admirális intett, hogy fogadják.
- Itt a Nagi bolygó légi irányítása - jelentkezett be egy hivatalos hang. - Üdvözöljük a Yamatot és kíséretét.
- A Tenshi és kísérete épségben hazatért! - felelte ünnepélyesen Togo.
- Éljen tízezer évig a Császár! - érkezett a válasz. Ez a rövid beszélgetés később igen népszerű szállóigévé vált hazafias körökben.
--- Vége a XIV. Fejezetnek ---