Post by Grodin Tierce on Feb 7, 2019 18:05:27 GMT 1
Üzenetek és közlemények
[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]
12/3245-ös rendelet
A mai naptól kezdődően, méltón ahhoz, hogy egy új állam jött létre, a Commenor bolygót ezennel császári hatalmammal élve átnevezem Korriban II-re. A rendelet a mai naptól kezdve érvénybe lép! Az Egyesült Sith Birodalom, továbbiakban ESB központi főbolygója ezentúl a Commenor, vagyis új nevén a Korriban II.
Megbízom a Korriban II újonnan kinevezett nagymoffját, hogy tegyen előkészületeket egy eljövendő Császári Palota megépítésére. Fontos hogy Birodalmunk ügyeit innen irányítsuk.
A Nagymoff titulus a mai naptól kezdődően megszűnik, helyébe a Praetor titulus lép.
Ugyanígy a moff titulus megszűnik, helyére az Alpraetor titulus lép!
Utasítom a Bastion kinevezett Praetorát, hogy dolgozza ki a Sith Birodalmi Haderő bővítésének lehetőségét!
Felkérem az ESB területének határain állomásozó haderőket a teljes határzár létrehozására! Az ESB területére csak azok léphetnek be ezentúl, aki nem veszélyeztetik államunk biztonságát! Kötelesek tartózkodási engedélyt kérni mindazon egyének, akik az ESB területére be akarnak lépni! Az engedélyt az illetékes Határvédelmi Hatóság állítja ki! Mindazokat, akik ezen engedély ellenére lépnek az állam területére, azonnal megsemmisítjük!
A diplomáciai küldöttek kivételt képeznek! A nagyköveteknek és államok képviselőjének szabad bejárásuk van Birodalmunk területére, kivéve az alábbi államok, illetve Rendek képviselőit:
- Galaktikus Konföderáció
- Galaktikus Szövetség
- Jedi Rend
Felszólítjuk az állam területén tartózkodó jedi lovagokat, hogy azonnal hagyják el az ESB területét! Kivételt képeznek az engedéllyel rendelkező jedik, illetve azon erőhasználó jedik, akik tíz évnél régebben tartózkodnak az ESB területén! Amennyiben illetéktelenül az állam területén tartózkodó jediket találunk az ESB területén, azonnal megsemmisítjük őket!
Felkérem a Haderő vezetőit a Birodalmi Flotta összeszámolására és leírására! Az elkészült hajókat, amelyeket az Omni Consumer Products gyártott le, haladéktalanul hadrendbe kell állítani!
Ezen rendeletek a mai naptól kezdődően azonnal végrehajtandók!
I. Wenthar Császár, a Sith Sötét Nagyura sk.
Coruscant
- Nem kell elmagyaráznia nekem, mekkora veszélyt jelent államunka ez az új képződmény, Nagymester. Magam is tökéletesen tisztában vagyok vele...
Daala metsző, jéghideg fél tekintettel szemlélte az irodája elülső részét elfoglaló szőnyeg közepén álló, barna, tradicionális jedi köpenybe burkolózott jedi mestert. A Lovagrend vezetője, mindegyikük közül a legerősebb jedi lovag, Palpatine császár legyőzője most komor tekintettel és ráncos, öregedő arccal várta a Szövetség elnökének válaszát.
Nem mintha én jobban néznék ki, engedett meg magának egy ironikus mosolyt Daala. Hát ide jutottunk, Luke Skywalker, megpróbáltalak elpusztítani, ahogy te is engem, nem is egyszer, még akkor is, amikor valamelyikünk éppen nem vágyott másra, csak nyugalomra és némi nyugdíjra. Egyszer sem sikerült, most pedig azóta, hogy elfoglaltam ezt az irodát, életemben először a demokrácia nevetséges, és mégis, több tucat szuper csillagrombolónál hatékonyabb eszközével, azóta első alkalommal állunk itt egymással szemben, kettesben, tanácsadók és talpnyalók nélkül... leszámítva persze a fali fülkékben lapuló két mandalóriai testőrt, de ezt te is nagyon jól tudod, én meg nem vagyok hülye...
- Viszont köszönöm, hogy végre ide fáradt, hogy személyesen is beszélgessünk... sajnálom, hogy erre nem volt eddig alkalmunk - toldotta meg mondandóját a nő egy ragadozó mosoly kíséretében.
Luke-nak nem volt szüksége az Erőre, hogy nyugalmat erőltessen magára. Az élet, az évek és az efféle nagyképű, arrogáns birodalmiak fenékbe rugdosása megtette anélkül is. Nagy szerencséd van, öreglány, gondolta a jedi mester, hogy az utolsó vagy a fajtádból... már-már annyira relikviának számítasz, hogy a nép, amelyik nem is emlékszik rá, mennyi szenvedést okoztatok ti annak idején, nosztalgiából, vagy éppen az ismeretlenség iránti kíváncsiságból neked adta ezt a posztot... meg persze azért, mert nem volt jobb jelölt. Most majd kiderül, mekkora államférfi vagy, pontosabban államnő...
- Értékelem az őszinteségét, Elnökasszony - biccentett hasonló udvarias mosollyal Luke Skywalker. - És higgye el, nekem is nagy sajnálatomra szolgál, hogy korábban nem látogathattam meg személyesen... de mindannyiunkat lefoglalt a Konferencia lebonyolítása, és az új, sötét fenyegetések elleni küzdelem... azt azonban Ön is beláthatja, asszonyom, hogy külön-külön egyikünk sem járt sikerrel...
Daala finoman elmosolyodott. Az önkritika erény, és egy jeditől még nem tapasztalt ilyesmit.
- Éppen ezért szeretném megtörni a bizalmatlanság körét... - erõltetett magára némi őszinte mosolyt Luke. Nem volt könnyű, de muszáj volt. A másik alternatíva még sokkal rosszabbnak ígérkezett, ami a Sithek állami rangra emelkedett képződménye képviselt.
- Szeretném, ha új alapokra fektetnénk a Rend és a Szövetség együttműködését, bajtársi, baráti alapon, Elnökasszony. Mint független partnerek, akik tiszteletben tartják egymás ügyeit és együtt dolgoznak a közös célunkért, a galaktikus békéért.
- Ugyebár az új Sith állammal szemben, gondolom - biccentett Daala. - Tisztában vagyok a veszéllyel, ami jelentenek, jedi mester, ezt már az előbb is elmondtam... hiszek is benne, hogy meg kell őket fékeznünk... ellenben a maguk, jedik őszinteségében már kevésbé hiszek - Daala egy adatkártyát nyújtott át Luke-nak.
- Az alábbi adatokat... mondjuk úgy, saját szolgálataink bocsátották rendelkezésemre, Skywalker mester. A Kathol-szektorba irányuló szállításokról...
Luke-nak nem kellett leolvasóba tennie a kártyát, Daalán lehetett érezni, hogy igazat mond.
- Megmondaná tehát, mester, miért kéri a bizalmamat, amikor szövetségi forrásokat eltérítve és illegalitásban élő, szakadár területekre irányítva már most is önálló haderőt épít? A hátunk mögött, a mi pénzünkbõl?? - Daala hangja folyamatosan emelkedett, végül szinte kiabálásba torkollott.
- Ahogyan maguknak, Elnökasszony, úgy nekünk is meg kell védenünk magunkat - Luke szomorúan pillantott maga elé. Érezte, ez a tárgyalás nem lesz sikeres.
- De nem a mi pénzünkön! Nem a szövetségeseink, a tagjaink védelmi költségvetéséből! - csapott az asztalra ismét Daala. - Ugyanez vitte a széthúzás és a Lázadás oldalára Corelliát annak idején!
- Kíváncsi volnék, melyik időszakra gondol, Elnökasszony - engedett meg magának egy mosollyal egybekötött szúrást Luke -, és azt se feledje el, ugyanez vitte utána a galaxist abba a pusztulásba, amelyből együtt húztuk ki, maguk és mi, jedik, egy oldalon. Ugyanazt a pusztulást, amit a Sithek okoztak... és most sokkal többen vannak. Ez ellen össze kell fognunk!
- Amit egész pontosan a maga unokaöccse okozott, Skywalker... - szűrte meg a fogai között a szót Daala, ahogyan lassan leolvadt róla a diplomatikus álca. Nem fog itt vele hepciáskodni ez a... - Ha a bizalmunkat akarja, elég egyet tennie: leszereli a kis privát hadseregét, és visszaszolgáltat mindent, amit elloptak!
- Minden felszerelésünk adomány, Elnökasszony, és ezt maga is tudja... - húzta össze a szemölködét Luke, ahogyan megérezte, hogy a mandalóriai testőrök mozgolódnak a fal mögött. Ha valamiért egyértelműen nem jött ma ide, az a fegyveres küzdelem...
- Akkor vívják meg a keresztes hadjáratukat ezek ellen a peremvidéki sötét oldali fattyak ellen maguk, jedi... - sziszegte Daala. - Legalább mindketten elfogynak... remélhetőleg, most már egyszer és mindenkorra!
- Azt hiszem, épp elég őszinték voltunk ma egymáshoz, admirális - biccentett udvariasan, erőltetett nyugalommal Luke. Csak kihozták egymást a sodrukból az öreglánnyal... - Az Erő legyen magával, és a Szövetséggel... egyszer eljönnek magukért is.
- Várni fogjuk őket... ahogyan magukat is... - mosolyodott el ismét Daala, és az ajtó felé intett.
Ahogyan a Nagymester kisietett az irodából, az egyik falifülke rejtett ajtaja kinyílt, utat engedve az egyik mandalóriai páncélba öltözött katonának, aki belépve leemelte a sisakját, és a hóna alá csapta.
- Érdekes, öltözék, asszonyom... - pillantott a jedi mögött becsukódó ajtóra Tierce őrnagy. - Ez pedig egy érdekes beszélgetés volt...
Cato Neimoidia
Szemei hirtelen felpattantak. Elméje is felébredt. A Sith éberen vette tudomásul, hogy rossz helyen tartózkodik. Ezt most nagyon elcseszte.
- Lássuk, hová viszel - mormogta, miközben a navikomputerre csapott. A számítógép azonnal kidobta az adatokat, mintha attól tartott volna, hogy Mordeis tovább püföli.
A Sith kissé meredeknek tartotta azt, amit látott. A Bloody Vulture egyenesen a Cato Neimoidia felé repítette. Oda, ahol aztán végképp semmi keresnivalója sincsen. Ahol élete végéig várhat új hajóra, ha nem tud kapcsolatba lépni a Korribannal, vagy a Protektorátus valamely világával. Remélte, hogy kódjai még működnek. Miért is ne működnének? Valami rossz érzés kerítette hatalmába ezzel kapcsolatban. Ezekben az érzésekben pedig rendszerint vakon bízhatott...
A komputer felnyögött, és a hajó kilépett a normáltérbe. A távoli csillagokkal tarkított feketeség felét egy barnás bolygó foglalta el durván, amint Mordeis oldalra fordította a Vulture-t.
- Elragadó - jegyezte meg minden lelkesedés nélkül.
A műszerfal hirtelen felvisított. Az automatikus rendszerek egymás után fújtak riadót. Mordeis megragadta a botkormányt, de a hajó irányíthatatlanná vált. Minden rendszere bedöglött, vagy tökéletesen megzavarodott. A navikomputer is tropára ment, de a hajó rendületlenül folytatta útját a bolygó felé.
A Sith most vette csak észre, hogy a kábelevő paraziták még mindig a hajót marcangolják. A magával vonszolt roncsdarabnak azonban nyomát sem látta. Bizonyára elkeveredett a hiperűrben. Még jó, hogy ő maga nem.
Darth Mordeis lehunyta szemeit. Kudarcából fakadó dühéből erőt merített. Érezte, amint az Erő sötét oldala körülöleli. Tudta, hogy most nem álltathatja magát azzal, hogy ő Sith, és a jedik gyógyító technikájára is rákényszerül az irányítatlan becsapódás után.
Az Erő megmozdította az űrben száguldó, használhatatlan fémtömeget. Mordeis igyekezett felhúzni a Bloody Vulture orrát, és módosított pályáján, azonban a hajó ellenkezett. Belépett a légkörbe. Sebesen rohant egyenesen a puszta sziklák irányába. A sötét oldal egyenesbe hozta a hajót. A Vulture alja már súrolta a kőhalmot, és folyamatosan szakadozott darabjaira.
Mordeis úgy döntött, ideje kereket oldani. Elméjével aktiválta a katapultot, és egyenesen az ég felé lökte magát. Bele a Bloody Vulture pilótafülkéjének plafonjába, ami megmakacsolta magát, és a helyén maradt. A Sith lovag újfent ájulásba zuhant.
...
A krayt sárkány dübörögve felüvöltött. Visító magas hangjába beleremegett a gigantikus, város méretű aréna. Szemei kifordultak, és egy utolsó, döbbent pillantást vetettek legyőzőjére, akinek kék pengéjű fénykardja egyenesen koponyájának közepén fúródott át. A hatalmas szörnyeteg mellső, karmokban végződő vastag lábai összecsuklottak, a hátsók kifordultak a rájuk ereszkedő gyíkszerű test alól. A bestia egyetlen döngéssel a földre zuhant, és nem mozdult többet.
A fénykard kirepült a koponyájából, és egy barna kesztyűs emberi kézben állapodott meg. A jedi felnézett a homokszínű falak mentén és fölött sorakozó nézői páholyokra, és mindenütt eksztázisba esett lényeket, a küzdősportok szerelmeseit látta, akik hol vidáman, hol bosszúsan lengették ökleiket. A vegyes társaság őrjöngött az újabb fenevad elpusztítása után.
A páholyoknál valamivel magasabban, az aréna kör alakú szélén emelt egyik tartóoszlop-torony hatalmas kitekintőablaka mögött Biron helytartó magában füstölögve trónolt aranyveretes székén.
Élvezte a hosszúra nyúló küzdelmeket, habár a jedi már három kerek napja keményen állta a sarat. Az utóbbi volt az eddigi legnagyobb kihívása. Biron unni kezdte a dolgot. Szívesen megszabadult volna már a jeditől. Nem szerette volna, ha netán valahogy kiszabadul, és a társai flottájával térjen vissza megtorlásul.
A helytartó trónja mellett görnyedt, félelemtől reszkető neimoidi állt alázatosan. Miután a Sith Protektorátus bekebelezte ezt a rendszert is, a Cato Neimoidia őslakosai azonnal behódoltak az új államnak. Biron pedig minden kínálkozó alkalommal ki is használta őket.
A tömeg őrjöngött. A helytartó elmélázva figyelte a gigászi építmény nézői sorait. A monstrum jóformán külvilágiakból állt. Biron ugyanis nem engedte a nemoidiknak, hogy szórakozzanak. A turisták pénze viszont dagasztotta az államkasszát.
Maga mellé intette a mellette ólálkodó vöröses szemű hüllőt.
- Engedje ki a vornskr kutyákat – rendelkezett, amikor a neimoidi odahajolt.
A magas teremtmény azonnal kisietett a kilátóteremből. Ekkor azonban Biron egy másik hangját hallotta meg, közvetlenül a bal füle mellett.
- Nagyuram – kezdte tétován a neimoidi. – Egy azonosítatlan hajó zuhant le a várostól nem messze. Most fogták be a műszereink.
A helytartó elgondolkodni látszott. Mit kereshet errefelé egy idegen hajó, hiszen az aréna jegyei már régen elkeltek. Mi több, hogyan lehetséges, hogy a Sith hajók nem észlelték a betolakodót? Az ő parancsnoksága alá rendelt hajók?
- Jelentette a védelmi flotta? - kérdezte.
- Nem, Nagyúr. Vettem a bátorságot, és rákérdeztem. Nem észleltek semmiféle hajót, és a rendszerbe sem lépett be egy sem.
Biron összevonta sűrű szemöldökét.
- Hm. Lehet, hogy túl közel lépett ki a hiperűrből. Akkor nem észlelik, ha egyenesen az atmoszférában... De akkor halott.
- N-nem, uram - szabadkozott a hüllő. - A hajó totálkáros, de csak kényszerleszállást hajtott végre. V-vagyis inkább irányított becsapódást.
A helytartó a neimoidira függesztette tekintetét.
- Küldjön oda egy különítményt! Szedjék ki, ami megmaradt belőle! Ha valakit élve talál, hozza elém!
- Igenis, nagyuram - sietett el a parancsnok.
Biron helytartó kíváncsian figyelte, amint a négy megtermett vornskr belépett az arénába.
Kyle Katarn két marokra fogta összekarcolt fénykardját. A markolaton nagyobbnál nagyobb ragadozók karomnyomai torzították el az elegáns fegyvert.
A jedi koncentrált. Körülvette őt az Erő, már sokadszor az elmúlt három nap alatt. A küzdelmek óránként zajlottak, és mindegyik után kapott egy kis pihenőt, no meg az alap létfenntartásához szükséges kevéske ételt és vizet. Mesebeli cellát kapott. Alig fért el benne egyedül, és még a fénykardjának is helyet kellett szorítania, nem beszélve arról, hogy az ott töltött időt minden egyes alkalommal meditálással töltötte. Ez segített, hogy a kimerítő harcok után feltöltse energiáit.
Minden félelem nélkül nézett szembe a négy vékony, de annál izmosabb vadállattal. Óvatosan, szimatolva közelítettek felé. Egyikük szeme vak volt, mégis képes volt a jedi helyének pontos meghatározására. Kivicsorította fogait, és vad pofáját egyenesen a jedi felé lendítette, mintha a szemébe akart volna nézni a prédájának. Három társa szinte összehangolt lépésekkel mozgott.
Kyle-t ekkor érte el a belőlük érkező hullám. A vadállatok az Erőt használták, hogy ráleljenek prédájukra. Ez megmagyarázta a vak példány jólinformáltságát.
A jedi mester veszélyt érzett. A vornskrok hirtelen rámeresztették szemeiket. Kyle tudta, hogy hirtelen támadás fog következni. Eltartotta magától a fénykardját, és a magasba szökkent, a fenevadak támadásával egyidőben. Az állatokat megzavarta a trükk, de ugrás közben szinte azonnal a jedi lába felé kaptak. Az Erő nem tévesztette meg őket teljesen.
Kyle érezte, amint egy hirtelen energia visszarántja a földre. Még megpillantotta, amint a vadak a csizmájára tapadnak, és hasra esett. Fénykardja messze repült tőle.
Az Erő segítségével nagyot lökött támadóin, akik nem mutattak különösebb ellenállóképességet az energiamező csapásai ellen. Kyle talpra szökkent, és ezzel egyidőben a kék penge is a kezében termett. Most már felkészültebben várta az újabb támadást.
...
Darth Mordeisnek az Erőt kellett segítségül hívnia, hogy ki tudja magát támasztani az összeroncsolódott pilótafülkében. Éppen hogy maradt egy kis hely neki. Nem törődött izmos mellkasán vöröslő sebekkel, amikor a sötét oldalt uralma alá hajtva kirobbantotta a tetőszerkezetet. Összeszedte energiáit, és kiszökkent a hajóból.
Sima kőzetre érkezett. Egy völgyben volt, amit sivatagi sziklák szegélyeztek. A túlsó hegyek nem látszódtak a távolban. Mindössze egyetlen, igen fura épületegyüttest fedezett fel. Valamiféle település lehet.
A széles tetőhíd két magas csúcsra volt erősítve, összekötve a két sziklát. Az épületek a híd alól nyúltak lefelé. Mintha valami fordított Coruscant lett volna, csak itt több sávról meredeztek le a semmibe a városok. Mindegyik külön hídból nőtt, amelyek egymástól eléggé távol épültek. Az épületek a sziklák barnás-sárgás árnyalataiban pompáztak.
Hányingert keltő – állapította meg magában a Sith, miután szemügyre vette a tájat. Tehát eljutott épségben a Cato Neimoidiába. Élt és virult.
A Vulture-al ellentétben. A Sith lopakodó-vadász összeroncsolódott teste szinte belefúródott a sziklába, és elmozdíthatatlannak, sőt totálkárosnak látszott. Szereznie kell egy hajót.
Felfigyelt a legközelebbi város felől egyre nagyobbodó három pontra. Bizonyára kíváncsiak rá. Remek. Legalább eljuthat egy hangárig, ahonnan a Sith Rend tagjaként kölcsönvesz egy hajót. Habár még mindig ott motoszkált benne az a rossz érzés, miszerint ez az előjoga már nem létezik...
Váratlanul előregörnyedt a kíntól. Gerincébe elviselhetetlen fájdalom nyilallt. Ott helyben összerogyott, és úgy érezte, hamarosan egyesülni fog az Erővel. Nem! Elviselhetetlenül fájt... Ne...
Ösztönösen az Erő után kapott, és csillapította fájdalmát. Szégyellte magát, hogy a jedik módszereihez kellett folyamodnia, azonban nem maradt más választása. Szempillantás alatt felgyógyította a testét.
A három hajó közelebb ért. Mordeis jól látta már, hogy közönséges felszíni siklók, hiperhajtómű nélkül. Nincs más választása, be kell mennie a városba.
A legközelebbi sikló elsüvített előtte, majd a háta mögött a sziklára ereszkedett.
Mandalore
Mirta fáradtan kinyúlt a repulziós székből, amelyben még mindig félig béna teste feküdt. Az orvosoknak - több, a kaminoi klónozók adatbázisából szerzett adatot is felhasználva - sikerült újjáépíteniük az idegrendszere egy részét, de egyelőre csak a karjait tudta többé kevésbé mozgatni, a lábait még messze nem.
Felkattintotta a kommunikátora képernyőjét, de legnagyobb meglepetésére nem ba'buir, a nagyapja jelentkezett be a titkos számon, hanem a fáradtnak és döbbentnek tűnő Olenn Sanagar.
- Valami történt a bastioni misszióval, Gev... - a máskor arisztokratikus férfi hangja most ijedtnek tűnt. - Senkivel nem tudunk kapcsolatba lépni... azonnal találkoznunk kell!
Ziost
Lord Brodrig újonnan épített tróntermében tevékenykedett. Éppen a napi jelentéseket tanulmányozta. A Kastély munkálatai majdnem teljes egészében befejeződtek, a Világbirodalom flottája elfogadta a MandalMotors által nyújtott lehetőségeket, amit Brodrig aláírt, a bábcsászár pedig továbbra is végezte a dolgát.
- Mi van? - fordult a szürke eminenciás a háta mögé settenkedő Kertész felé.
- Excellenciás uram! Az SS kémjei jelentették nekem, hogy egy bizonyos FRIS terrorszervezet puccsot tervez ön ellen. Nyolc-nulla-nullakor fognak betörni a Kastélyba.
- FRIS? Csak nem Trierris? - vonta fel szemöldökét Brodrig.
- De, uram. Meg Werlis és Ennius és Serrith és Lamarti...
- Nincs időm ezekkel a fajankókkal foglalkozni - közölte a Prefektus. - Ha ideértek, hozza elém!
- Igenis! - pattogott a tiszt, majd elsietett.
...
Trierris kikukkantott a keresztfolyosóra. A Werlis droidjaitól zsákmányolt DC-17-es sugárkarabély még nem került bevetésre, de most két őrt pillantott meg a trónterem előtt. A droidok betörtek a kommunikációs központba, és tönkretették a riasztókat is. Eddig minden a terv szerint alakult.
- Én leszedem őket! - vállalkozott Ramia Sernton. A csinos társat Trierris igen értékelte.
A mesterkereskedő kiugrott az oszlop mögül, és leadott két halálosan pontos lövést az őrszemek irányába. A két fickó azonnal összerogyott.
- Remek volt! - ismerte el Trierris. Éppen megfordulni készült, hogy intsen a többieknek, amikor egy új alakot pillantott meg a folyosón. Az illető vörös karszalagot viselt, amelyben valamiféle szimbólum ékeskedett.
- Elismerésem - mondta Tal Crisis. A Kertész nem várt válaszra, emberei azonnal körülvették a kis csoportot. - Jöjjenek! A temetési tort, ami a kivégzésük után következne, most tartjuk meg. Élvezzék önök is!
Lord Brodrig sötét ábrázata nyomban felderült, mihelyt megpillantotta a trónterembe lépő foglyait.
- Á, Trierris! Rég nem láttalak.
A másik férfi szótlanul meredt maga elé.
- Itt az idő - folytatta Brodrig -, hogy megismerjék a lázadók sorsát a Világbirodalomban.
Mandalore
A Mirtát szállító sikló néhány swoop légirobogón haladó, a Gev-, Beviin- és Orade-klánokhoz tartozó harcosok kíséretében leparkolt a Tanács felszíni palotája előtt, amelyben a Sanagar-klán életben maradt tagjai várták a Mandal’ore leszármazottját a sürgős tárgyalásra...
A sikló ajtaja felcsapódott...
Majd ugyanabban a pillanatban bevágódott rajta egy rakéta, amit a Tanács régi, nagyablakos épületéből lőttek ki. És még egy. És még egy.
A mandalóriai kommandósok levetették magukat a robogókról, de minden oldalról tűz zúdult rájuk. Pár percen belül a csatazaj elült, és a téren mozdulatlan, színes páncélos alakok feküdtek...
A bolygót elhagyó Slave I-ről Ghes Orade, és a mellette ülő, magatehetetlen, biztonsági övekkel az ülésbe szíjazott felesége, a halott Mandal’ore unokája, Mirta Gev szinte szabad szemmel is ki tudta venni a felszínen vöröslő robbanásokat.
- Azok a rohadt Sanagarok... - Mirta arcán könnyek csorogtak. - Először a Sithek megölik Ba'buir-t... most meg ez...
- Ne sírj, Drága... - a szőke, szakállas férfi a kormányművekre koncentrált. Nem hitte volna, hogy valaha repülheti a legendás Boba Fett hajóját. Pláne nem ilyen körülmények között... - egyszer visszatérünk még haza... és ne feledd... mi is lehettünk volna ott lent... de előbb szerzünk neked egy orvost... egy rendes orvost, amelyik újra lábra állít, nem egy nyápic kaminoit...
- Tudom... - biccentett a lány. - Csak... annyi embert le akarok gyilkolni azért, amit nagyapával és a hazánkkal tettek... azt sem tudom, hol kezdjem...
- Mindent a maga idejében, szerelmem... - dünnyögte a férfi. - Mindent a maga idejében...
Azzal a Slave I-et elnyelte a hipertér.
Cato Neimoidia
Biron kormányzó hátára kanyarintotta páncélköpenyét, majd megigazította gyűrött Sith egyenruháját. A szoros uniformist kigombolva hordta és nyaka köré fém mellvértet helyezett. Kifejezetten jól érezte magát, habár az a jedi már több, mint öt napja állta a sarat. A Protektorátus ígéretet tett, hogy hamarosan küldenek valakit, aki majd megoldja a jedi kérdését, méghozzá véglegesen.
Az ütött-kopott csapatszállító, amelyet Lord Biron a közelben lezuhant vadászgép felkutatására küldött, zökkenőmentesen landolt a kör alakú légiplatformon. A Palota ajtaja alól kihúzódott a híd, ami összekapcsolódott a platformmal, mire a helytartó odaért. Sith rohamosztagosok sorakoztak a hajó előtt.
Biron legnagyobb meglepetésére azonban nem a felderítői léptek ki a szállítóhajó mélyéből, hanem egy kigyúrt vállú, vékony és ijesztő alak. A férfi vállait fekete haj verdeste. A helytartó figyelmét nem kerülte el, hogy a jövevény oldalán fénykard himbálózik, amelyet szándékosan nem takart el a földig érő kopott köpeny, amely valaha éjfekete lehetett.
- Hála az égnek, hogy megérkezett - köszöntötte Biron. - A Protektorátus nem jelentette, hogy ma érkezik.
- Nem kell mindent az orrára kötniük - mormogta a Sith. - Hol van a jedi?
Bironnak hirtelen minden gyanússá vált. A Sith Protektorátus valóban ilyen fontosnak tart egy jedit, hogy az egyik Nagyurát küldi ide?
- Ön bizonyára Sordis Nagyúr - jegyezte meg a helytartó. Wenthar biztosan nem, akkor pedig csak ő lehetett.
- Hol a jedi?
- Megtudhatnám a rendszer biztonsági kódjait? - szögezte neki Lord Biron, miközben a háta mögötti kezében apró sugárvető jelent meg. A Sith szótlanul meredt rá.
Biron előkapta fegyverét, és rohamosztagosai ugyanígy tettek. Egyszerre tizenegy fegyver fordult a jövevény felé.
- A biztonsági kódokat! - kiáltott rá Biron.
Darth Mordeis előkapta fénykardját, és aktiválta.
- Megölni - sziszegte a sith helytartó, és katonáival egyetemben tüzelni kezdett a betolakodóra. Míg a rohamosztagosok tüzét védte, Mordeis még látta, amint Biron az épület felé menekül, és az összekötőhíd hűen követi őt. Nem telt bele öt másodpercbe, és a tíz rohamosztagos holtan hevert a földön.
Mordeis elmerült az Erőben. Képzeletbeli kezeivel megragadta a hidat, és maga felé húzta. Egészen addig, amikor az a platformon csattant. A Sith ismét életre keltette egyetlen fegyverét, majd az épület felé iramodott. Alighogy beszökkent a szűk csarnokba, a maga mögött hagyott platform a levegőbe röpült, a híddal együtt.
Körülhordozta tekintetét a teremben. Az ablaktalan helyiség végében zárt ajtó magasodott. A Sith felemelte a szemközti fal mellett álló gömböt. Nem tudta, mi volt a rendeltetése, de neki tökéletesen megfelelt. Magához vonzotta, majd iszonyatos erővel az ajtó felé lökte a tárgyat. Először azt hitte, sikerrel járt, de a feljajduló behatolásjelző sziréna fülsértő lármája mellett rájött, hogy az ajtó egyszerűen csak behorpadt, míg a gömb darabjaira szakadt. Remek!
Maga sem tudta, mit keres ezen a világon, de elhatározta, hogy így vagy úgy, de megtudja, miért közösítették ki a Sithek. Megállíthatatlanul iramodott meg előre. Egyszerűen berúgta az ajtót, ami azonnal kifordult sarkaiból. A szemközti folyosó végén turboliftet pillantott meg. És meghallotta az egyre közeledő hajtóművek robaját. Az ablakon tisztán látszott, hogy valami nagy közeledik.
Mordeis olyan sebességgel kezdett el futni, amilyet csak az Erő biztosíthatott a számára. A közeledő hajó folyamatosan bombázta a folyosót, ami a Sith mögött darabjaira hullott. Belépett a liftbe. Egy utolsó robbanást hallott, és a szerkezet zuhanni kezdett lefelé.
A Sith ismét engedte átáramolni magán a sötét oldal energiáit. Megragadta a szerkezetet, és sikerült tompítania a zuhanást. Hatalmas zörejjel érkezett meg. Egy tágas, leginkább vadállatok ketrecére emlékeztető gödörben találta magát. Hiába tekintgetett fölfelé, nem látta az üreg tetejét.
Átlépett egy másik, fal nélküli liftre, ami azonnal megindult fölfelé. Mordeis most vette csak észre, hogy a helyiség közepén egy hatalmas lény csontváza függött, amin még húscafatok éktelenkedtek. A falakat alvadt vér borította. A Sith félrehajolt a fentről rázuhanó véres emberi végtag elől.
A lift megérkezett, és Darth Mordeis egy gigantikus méretű arénában találta magát. A nézői páholyok a kör alakú helyiségben színültig tele voltak. Az arénát a lelátókat megszakító négy torony tetejére telepített repulzoros generátorok tartották a levegőben.
Mordeisnek nem volt ínyére, hogy az aréna másik végében egy hatalmas rancor jelent meg a félhomályból. A fejéből pedig egy kék fénykardpenge röppent elő. A Sith kiterjesztette érzékeit, amelyek a sötét oldal segítségével sokkal élesebbek lettek, mint a közönséges halandóké. Egy barnás öltözetű jedi vívta haláltusáját a rancorral.
Mordeis fejében megfordult a gondolat, hogy segíteni fog. De aztán mégis úgy döntött, hogy ha a jedi bebizonyítja érdemességét a segítségére, akkor majd még gondolkodhat ezen.
Kyle Katarn egy utolsó csapással átszelte a rancor őrjöngő szemét, és azon keresztül az agyáig hatolt kéken villódzó pengéjével. A vadállat mélyről jövő mérges hörgéssel akarta rávetni magát, csak hogy hirtelen megmerevedett, és a véres padlóra zuhant.
Kyle nyomban megpördült, mert megérezte a felé közelítő alak belsejében munkálkodó sötét oldalt.
...
Biron helytartó bosszúsan figyelte a csatát a legmagasabb torony kilátóablakából. Könyökét trónjának karfáján nyugtatva, arcát piszkálva gondolkodott. A jedi könnyűszerrel legyőzte a rancort, és már az a Sith is megérkezett. Két legyet egy csapásra.
Maga mellé intette a neimoidit.
- Engedje ki a gorog bestiát!
- De nagyúr... - replikázott a hüllő. - Ne feledje, mit művelt az elődjével.
- Azóta fejlett eszközeink vannak ellene. Engedje ki. MOST!
- I-igenis, nagyuram - hajtott fejet a nemoidi, és elcsoszogott.
Lord Biron kíváncsian meredt a lenti arénára.
...
Kyle és a Sith farkasszemet nézek.
- Miért vagy itt? - szögezte neki a jedi, habár előre sejtette a választ.
- Azt én is szeretném tudni - felelte Mordeis. Kyle nem erre a válaszra számított.
- És te, jedi? Mi szél fújt erre a napsütötte helyre? Igazán kedves bánásmódra vall, hogy különböző különlegességekkel kínálnak téged. Az a helytartó fickó igazi gentleman.
- Látom, te sem tervezted a nyaralást - felelte Kyle. Tetszett neki a másik férfi modora. Vagy egyszerűen csak manipulálni akarja?
- Sosem terveztem, hogy a rendszer közelébe jövök. Viszont azt javaslom, lépjünk szövetségre.
Valakinek forró a talaj - gondolta a jedi.
- Miért?
- Azért - mutatott Mordeis az aréna végében megjelenő három újabb rancorra.
A fenevadak vad őrülettel kiáltoztak egymásnak.
- Egyetértek - mondta gyorsan Kyle. - Majd ha kiverekedtük innen magunkat, csak akkor viszlek a Jedi Tanács elé.
- Hát igen, ha a hullák mozogni tudnának...
- FIGYELEM! ELJÖTT A PILLANAT? AMIRE MINDANNYIAN VÁRTATOK - hallatszott a gépesített bemondóhang. - JÖJJÖN HÁT A VÉGSŐ KÜZDELEM!
Mordeis döbbenten figyelte, amint egy hatalmas kéz a mélybe rántja a rancorokat. Két megtermett mancs kapaszkodott az aréna szélébe, és a középen feltáruló nyílásból egy minden eddigi általa látott fenevadnál hatszor méretesebb, barna felsőtest bújt elő, amelynek nyakán hatalmas, véres szemekkel és agyaras pofával díszített fej éktelenkedett.
A bestia felkapta a rancorjait, és egyenként, élvezettel falatozni kezdte őket.
- Ez neki csak cukorka - nyugtatgatta Kyle az ájuldozó Mordeist. - Ez a lény csillagrombolókkal táplálkozik.
- Akkor ő hányta vissza azt, amit később mi Halálcsillagnak neveztünk?!
A gorog most feléjük fordította durva tekintetét. Láthatóan nem élvezte, ha kigúnyolják. Már ha értette egyáltalán.
- Mi a francot kezdjünk mi ezzel? - kiáltotta Mordeis, amikor a fenevad hatalmas keze megindult feléjük.
- Meneküljünk! Ott - mutatott Kyle az egyik alagútra, ahonnan a legelső rancor kilépett.
- Remek! Ott sok rancor van. Ezt nem hagyhatjuk ki.
- Persze, hogy nem. A rancorok különben is a specialitásaim - felelte Kyle, és mindketten egyszerre ugrottak a magasba a lecsapó bestia keze elől. Rövid ugrásokkal igyekeztek a barlanghoz.
A gorog dühösen üvöltött, és kitépte a nyakára tekert láncot.
Kyle és Mordeis azonban már a falmélyedésben jártak. Mordeis világító szemeket vélt felfedezni a sötétben.
- Menj, és keress egy hajót! - rivallt rá a jedire. - Addig lefoglalom őket. Innen csak egyikünk mehet tovább.
Kyle beugrott azon az ajtón, amit minden bizonnyal a bestiák gondozói használtak.
A jedinek nem kellett sokáig gyalogolnia, amíg elérte a legközelebbi hangárt. Az ajtó természetesen zárva volt. A folyosó jobb oldalán indult hát tovább. Hamarosan elérkezett a börtöncellákhoz. A falfülkékben raboskodó foglyokat erőtér zárta el. Kivéve egyet.
A megtévesztett energiamező már nem volt a helyén. A cellából három alak osont kifelé. A vezérük, egy ősz körszakállat viselő férfi megtorpant, és intett a társainak is. Egyenesen a jedi elé lépett.
- Talon Karrde! - üdvözölte Kyle. - Te meg mit keresel itt?
- Örülök, hogy látlak, Katarn mester - felelte az idősödő ex-csempész. - Ezek itt a társaim, Aves és Dissy. Nem önszántunkból jöttünk.
- Én sem. Egy hajót keresek.
- A Wild Karrde a helytartó irodája mögött van. Sietnünk kell, mielőtt az a nyomorult meglép vele.
- Még mindig megvan az a bárka?
A négy férfi eliramodott a szemben lévő turbólifthez. Kyle legnagyobb örömére a szerkezet kivételesen üzemelt.
- Úgy tudtam, visszavonultál - jegyezte meg a jedi.
- Mara Jade elvesztése után széthullott a szövetségem. Nekem is kell nyugdíj, ezért próbáltam újra megszervezni az egészet. De ez a Biron kitalálta, hogy kíváncsi lenne a híres Talon Karrde képességeire. Meg akart mérettetni, és vérdíjat tűzött a fejemre.
- Hálás lehetsz, hogy ez nem történt meg. - Kyle röviden elmesélte a Mordeissal és a goroggal való találkozását.
Fél óra múlva már a hangárban jártak. Karrde és az emberei azonnal a Wild Karrde ismerős alakja felé iramodtak, Kyle azonban dermedten állt a kitekintőablak előtt.
- Katarn! Nincs időnk álmodozni! - szólt vissza Karrde.
Kyle ismét lenézett az arénát romboló gorog bestiára, és a közelében, a rancorbarlang bejáratánál fekvő Sith lovagra.
- Nem hagyhatom itt a kölyköt - kiáltotta, és eliramodott a turbólift irányába - Hozzátok a hajót!
Karrde a pilótaülésbe vetette magát, és Aves mellé telepedett.
- Sietnünk kell.
Az ex-csempész a levegőbe emelte a hajót, és az aréna fölé vitte. A Wild Karrde kecsesen mozgott. Karrde megpillantotta Mordeis nyögdécselő teste mellett kuporgó jedi mestert. A gorog időközben a közönség bekebelezésére fordította a figyelmét. Nem sokkal később Kyle felnyalábolta a Sithet, és elvitte a barlang bejáratától. Ahonnan újabb szörnyetegek közeledtek feléjük.
...
Kyle letette a Sithet a mocskos padlóra. Mordeis bordái behajlottak, és az egyik lába eltört. A jedi visszafordult.
A gorog már eltüntette a közönséget. Folyamatos csapkodásaival sikerült romba döntenie az egyik oszlopot, amelynek tetején egy repulzorgenerátor állt. Az aréna megmozdult. Egyik oldala lefelé kezdett süllyedni, de olyan gyorsan, hogy Kyle-nak megkapaszkodni sem maradt ideje. A jedi a mélybe zuhant; A Sith védencét pedig a gorog markolta fel kapaszkodó gyanánt, de ezen terve kudarcba fulladt, ugyanis ő maga is zuhanni kezdett.
Kylenak valahogy sikerült elkapnia az immár eszméletlen Mordeist. Az Erő segítségével lebegtette maga mellett, miközben másik kezével a törmelékeket tisztította el az útjából. A gorog és az aréna fele a fejük felett közeledett.
Karrde nehezen manőverezett az égbe nyúló szikla mellett. Épp időben sikerült kirántania a hajóját a kettészakadó épületkomplexum fölül.
- Ott vannak - kiáltotta Dissy, és a zuhanó párosra mutatott.
- Lássuk csak, odaérünk-e időben - mormolta Aves, miközben kiszámította az új vektort, és Kyle lehetséges pályáját.
Karrde kitért a gorog feléjük zúduló keze elől, és a jedi felé kormányozta a hajóját.
- Aves! Vedd át a vezetést! Én kinyitom a felső zsilipet!
Kyle érezte, hogy közeledik a talaj, habár a sűrű ködfelhőtől szabad szemmel az orráig sem látott. Azonban neki ott volt az Erő. Teljes nyugalmat erőltetett magára, miközben a Sith testével is küszködnie kellett. Nem akarta, hogy ez a derék legény odavesszen a megmentése lehetősége nélkül. Ő pedig szentül elhatározta, hogy megváltja ezt a Mordeist. Neki annak idején két tanítványát is szinte végleg elnyelte a sötét oldal, de az Erőnek hála, mindketten idejében észhez tértek. Ha a Sith elárulja a valódi nevét, kiváló jedit farag belőle.
De erről ráér később gondolkodni, ha élve kikeverednek innen. Nagy nehézségek árán felpillantott a magasba. Kissé meghökkent, amint megpillantotta a feléjük zuhanó bestia rémült tekintetét.
- Csak... csak nem megsajnáltad? - mondta Mordeis gúnyosnak szánt hangsúllyal. Torka mélyéről azonban csak elhaló suttogás tört fel.
- Tarts ki, kölyök - szólt a jedi mester. - Ha túléljük, tartozni fogsz nekem.
- Nem leszek a csicskád...
Kyle hirtelen érzéstől vezérelve ösztönösen előre lendült, és a következő másodpercben egy síkban repült a Wild Karrde hosszú alakjával. A hajó tetején, közvetlenül alattuk, a zsilipkapun keresztül egy őszes hajú férfi integetett felé.
- Közelebb tudsz jönni? - kiáltotta Karrde.
Kyle nem válaszolt. Megfogta Mordeis testét, és az ex-csempésszel közösen a Wild Karrde belsejébe tuszkolták a Sithet. Kyle is megragadta a férfi kezét, és belépett a zsilipen. Karrde lezárta a bejáratot, és a jedi mester sürgetésére lemásztak a hajóba.
Karrde azonnal az orvosi részleg felé vette az irányt. A fülke nem volt túl tágas. Felszereltség dolgában azonban maga mögé utasította a Wild Karrdéhoz hasonló méretű hajókat. Mordeis testét az orvosdroidra bízta.
Aves megkönnyebbülten sóhajtott, amikor Karrde belépett a pilótafülkébe.
- Épp most ütött volna agyon ez a szörnyeteg, ha nem jösztök be - mutatott a gorog mellettük elsuhanó testére.
Karrde leült, de Kyle állva maradt. A jedi mester csak most konstatálta, hogy miken is ment ő keresztül tulajdonképpen az utóbbi napokban. Maga sem hitte, hogy életben van. És ráadásul kétszeresen jól alakultak a dolgok.
Ahogy kifújta magát, lábai megremegtek a fáradtságtól. Csak az Erő tartotta benne a lelket. A fenevadakkal való összecsapások során kisebb sérüléseket szenvedett csupán, de mérhetetlenül kimerült. De még nem pihenhet, hiszen Bironnak jelentős hadserege volt.
Alighogy kiértek a tiszta űrbe, TIE-vadászok tucatjai vették üldözőbe őket. A kis gépek folyamatosan tüzeltek. Láthatóan a megsemmisítésre törekedtek, mivel vezérüknek nem lenne ínyére a büntetés, amit a szökött jediért kapott volna. Ennyit arról, hogy életben maradnak, gondolta Kyle.
- Minden energiát a hátsó pajzsokra! - kiáltotta Karrde. - Dissy! Nyomás a lövegekhez! Zavard össze őket!
A jedi végül letelepedett egyik székre, és figyelte a kibontakozó csatát.
A Wild Karrde őrült manőverekkel száguldott távolabb a bolygó vonzásterétől. Biztonságos térbe kellett jutniuk, mielőtt hiperűr sebességre kapcsolnak.
Kyle már csak homályosan látta, amint a csillagok fényes csíkokká alakulnak. A kis lökést, ahogy a hajó fénysebességre ugrott, még megérezte, aztán mély álomba merült.
...
Amikor felébredt, még mindig a hiperűr kékségét látta maga előtt.
- Kyle! - hallotta Karrde hangját. A férfi a Dissy nevű segédjével a központi terminál előtt tevékenykedett. Aves a pilótaülésben terpeszkedett.
- Mi történt? - kérdezte a jedi mester. Kissé kábultnak érezte magát.
- Dissy letöltötte Biron számítógépének az adatait, amikor a Wild Karrde hangárját kerestük - felelte az ex-csempész. - Találtunk egy érdekes feljegyzést. Még a Régi Birodalom idején történt. Egy jedi lovag, név szerint Klossi Anno támadást intézett a Cato Neimoidia birodalmi helytartója ellen. Egyszemélyes hadseregként sikerült kiszabadítania fogva tartott társát, de a birodalmiaknak nem sikerült a nyomára akadniuk, miután megszökött.
- Klossi Anno... uhm... Nem ismerős. Ki volt a társa?
- Olee Starstone - felelte Dissy. - De nem ez a lényeg. Ez a két jedi a Régi Köztársaságban szolgált a Clone-háborúk idején! Micsoda őskövületek.
Kyle felkapta a fejét.
- És miből gondoljátok, hogy életben vannak?
- A stratégiájuk mindig ugyanaz. Ez a két jelenés igyekezett annyi kárt okozni a Birodalomnak, amennyit csak nem szégyelltek.
- Ez nem túl jó érv - fonta össze a kezét mellkasa előtt Kyle. - És a Tanács nem engedélyezne egy kutatóexpedíciót, ha azt sem tudjuk, hol vannak.
- De van, aki meg tudja találni - jelentette ki Karrde. Izgatottnak tűnt. - A vérdíjuk igen magas. Kuordis Kwest fejvadász urat ajánlom a melóra!
- Hallottam felőle. Furcsa figura.
- Csak az a gond, hogy ő most Lord Brodrig alkalmazásában van. Hogy úgy mondjam, Brodrig összelopkodott egy csomó profi harcost, köztük az én csempész barátomat, Seitert, és egy magánhadsereget alakított belőlük.
- Minek az neki?
- Nem tudom, vizsgáltasd ki a Tanáccsal.
- Ez roppant érdekes. Akárhogy nézem is, zavart érzek az Erőben, ami pedig Skywalker specialitása. Ha sikerül rávennünk a Büntetőt a feladatra...
- A Büntető?
- Ugyanarról a fejvadászról beszélek. A galaxis ezen szegletében így emlegették.
Karrde összevonta a szemöldökét.
- Seiteren keresztül megbeszélhetjük vele ezt a kis... ügyletet. Brodrig feladata közben megtalálhatják ezt a két elveszett jedit.
- Miért érdekel annyira? - kérdezte Kyle kíváncsian.
- Hallottam a Starstone nevű nőről. Nagyon régen volt. A Birodalom megalakulásakor. A hírekben láttam, amint beszámolnak a Darth Vader által elfoglalt Kashyyykról. Vader áldozatai között ennek a jedinek a neve is szerepelt. Klossi Anno pedig...
- Nos?
- Nos, vele már találkoztam, és nem szeretném, ha baja esett volna. Jövök neki eggyel.
- Jól van - Kyle mosolygott magában.
De egyre csak a Mordeis nevűn gondolkodott. A Sith megtörése nem lesz könnyű feladat... És mielőbb jelentenie kell a Tanácsnak! Arról nem is álmodott, hogy rávehetnék a neimoidi népet a Sithek elleni lázadásra, pedig a jedik ezt akarják majd tenni, ha meghallják az embertelen... neimoidiatlan körülményeket.
Coruscanti Híradó
[Nyilvános Holonet csatorna híradás]
Közönségi közlemény
Élő közvetítésünket a Bastion és a Commenor bolygókról átmenetileg technikai okok miatt szüneteltetjük.
A heti rendszerességgel jelentkezõ Sith Figyelő című politikai-kulturális magazinműsorunk helyett a továbbiakban a megfelelő holoműsor-sávban a "Lázadás tizenhét pillanata" címû alderaani történelmi holojátékfilm epizódjait sugározzuk, a főszerepben a közkedvelt Stirlitz Antillessel.
Coruscanti Holohíradó 1-es csatorna
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]
Nyilvános Szenátusi Közlemény
A galaxis békeszerető népeit egyesítõ Galaktikus Szövetség vezetői és képviselői aggodalommal értesültek az Egyesült Sith Birodalom megalakulását övező körülményekről, ideértve a Bastionon lezajlott eseményeket és az új állam vezetőjének személyes múltjával kapcsolatos bejelentéseket.
A Szövetség államfője, Daala Elnökasszony azonnali egyeztetésen fogadja a Galaktikus Szenátus fő képviselőit a megváltozott galaktikus biztonsági helyzettel kapcsolatban.
Az egyeztetéseket követõen a Szenátus egységes állásfoglalást bocsát majd ki.
Ellenjegyezte:
Releqi A'kla, Galaktikus Szövetség Szenátus, Külügyi Bizottság
...
[Titkos diplomáciai közlemény]
A Galaktikus Szövetség Szenátusa haladéktalanul diplomáciai egyeztetéseket kezdeményezne a legfelsőbb szinten, teljes diszkréció mellett a megváltozott galaktikus biztonsági helyzetről és ennek következményeiről a következő meghívott államok vezetőivel:
- Hapan Királyság
- Chiss Nemesi Családok Uniója
- Galaktikus Konföderáció
Kérjük a fent nevezett államok legfelsőbb képviselőit, hogy haladéktalanul vegyék fel a kapcsolatot a megfelelő csatornákon a szövetségi külügyi megbízottakkal.
Ellenjegyzi:
Cha Niathal, Biztonsági és Diplomáciai Különmegbízott, a Szövetségi Elnök felhatalmazásával
Mélyűr
Valahol az ESB területén
Miközben a Bloodfin a hiperűr hullámait hasította, Lecersen azon igyekezett, hogy helyreállítsa a titkosított kapcsolatot azzal, aki az utolsó reménye volt az életben maradásra, és arra, hogy valaha még ismert politikusként léphet vissza ezután a cseppet sem hízelgő vereség után a galaxis színpadára...
- Tudja, moff úr, magáról sosem sikerült kiderítenem, hogy végül is a listámra kell-e tennem Liegeus meggyilkolása és a szemem miatt... - a nő hangja a komban bár recsegett, de a szokásos hidegséget árasztotta magából.
- Ezen most már felesleges vitáznunk, admirális asszony - Lecersen nagyot húzott az asztalán árválkodó kesseliből. Mindent egybevetve azért ez nem volt egy kellemes időszak a számára... de az öreg moff pragmatikus volt, és megtanulta, hogy végtére is hogyan maradhat életben ebben az intrikáktól és erőhasználóktól hemzsegő galaxisban... ahogyan a vonal másik oldalán lévõ nő is. Remélte, ezt a hasonlóságot ő sem felejtette el...
- Ez tény... maga vagy valóban nagyon tehetséges, vagy nagyon is ártatlan... - folytatta a komban színtelen hangon Daala. - De azt gondolom belátja, hogy most mégsem jelenhet meg csak úgy Coruscanton, mindenki orra előtt... erre még messze nem érkezett el az idő.
- Bármilyen átmeneti helyszín megfelel, admirális asszony... - tette hozzá finoman Lecersen. Utált alul lenni ezekben a hatalmi játékokban.
- Hogyne, átmeneti... - Daala ragadozó mosolya a vonalon keresztül, arctalanul is kivehető volt. - Nos, van egy rendszer, ahol kellő ideig meghúzhatja magát.. nemrég csatlakoztak hozzánk. És természetesen biztosítjuk a védelmét is... küldöm a koordinátákat.
- Köszönöm, admirális asszony... a lekötelezettje vagyok - mivel Daala további megjegyzés nélkül bontotta a vonalat, Lecersen a kommunikációs szoba ajtajában posztoló Sterling felé fordult.
- Nos, tábornok, akkor vegyük az irányt effelé a... - leolvasta a Daalától kapott koordinátákat - Cosra nevű rendszer felé!
Nirauan
- Közeledünk a megadott koordinátákhoz!
Wiegand tábornok a Right to Rule hídján figyelte, ahogyan megmaradt flottájának egységei a Nirauan kékeszöld gömbje felett lépnek ki a hipertérből, pontosan ott, ahol a Yaga Minorról érkezett, Lecersen Nagymoff azonosítójával hitelesített parancs megadta...
.. és annál nagyobb elképedéssel vette tudomásul, hogy Lecersen saját egységei, vagy valamiféle erősítés helyett egy teljes értékű chiss hadiflotta néz vele farkasszemet, élükön egy, a sajátjához meglepően hasonlító csillagrombolóval... az ék alakú csatahajó eltörpült a hosszúkás, rakétavetőkkel és manőverező fúvókákkal teletűzdelt Phalanx-osztályú csatahajók és a birodalmiakénál keskenyebb, karcsúbb, de halálos fegyverzettel és erős pajzsokkal felszerelt chiss csillagrombolók mellett.
- A Chimera csillagrombolóról hívom az Amadiro-flottacsoportot... - hasított bele az éterbe Jagged Fel pattogó, mégis diplomatikus hangja. - Örülök, hogy megkapták a kis meghívónkat...
- Itt Wiegand tábornok, megbízott parancsnok... - jelentkezett be a másik tiszt. - Kik maguk és mit csinálnak itt??
- Kiterjesztjük a Kéz határait... - érkezett a válasz. - Önöket, pedig, tábornok, az a megtiszteltetés éri, hogy a részesei lehetnek ennek. Sajnálom, hogy bele kellett nyúlnunk a kommunikációs vonalukba, de csak így tudtuk elérni, hogy inkább minket tiszteljenek meg a jelenlétükkel...
Wiegand a képernyőkön gyorsan felmérte az erőviszonyokat. Az ő sérült, leharcolt flottája állt szemben egy majd kétszer akkora, harckész, maximális energián várakozó chiss haderővel, amelyik tiltóhajókkal is rendelkezett.
- Mit akarnak? - nyögte végül idegesen.
- Ne aggódjon, tábornok úr, semmi rosszat... - folytatta Jagged ugyanazon a barátságos hangon. - Csak egy lehetőséget adni a csapatainak és Önnek, hogy Sithek és árulók helyett továbbra is a Birodalom szolgálatában maradjanak, hűen az esküjükhöz. Egy helyet a Kéz flottájában, nem többet... elfogadják?
Wiegand enyhén lehorgasztotta a fejét. Nem arra esküdött fel, hogy elárulja a Birodalmat, de már ő maga sem tudta, ki a hű birodalmi és ki nem... és nem is arra esküdött fel, hogy értelmetlenül a halálba vezesse bátor katonáit. Már akik megmaradtak.
- Elfogadjuk - biccentett, és kiterjesztette a csatornát a teljes flottára. - Az Amadiro-különítmény mostantól a Kéz Birodalmát szolgálja.
- Legyenek üdvözölve, tábornok! - Jagged elégedetten bontotta a vonalat és a parancsnoki terem ajtajában várakozó chiss nőhöz fordult.
- Legalább ennyi meglepetést szereztünk az öreg Lecersennek, Shawnkyr...
- És nem utolsósorban egy ütőképes flottát az ügyünkhöz, parancsnok - tette hozzá elégedetten villogó vörös szemekkel a chiss parancsnok.
Concord Dawn
A szürkésfeketére festett, alapvetően teljesen átlagosnak kinéző YT-1300-as az aprócska rendszert és a tőle nem messze fekvő hipertéri útvonal egyik sűrűn járt navigációs pontját egymástól elválasztó aszteroidaövben lebegett. Csempészek, fejvadászok, és az életet megunt köznapi alakok találkozóhelye volt ez.
- Lehet, hogy én vagyok öreg, de nem tetszik ez nekem... tele van fejvadászokkal... - mormolta az öreg teherhajó kormányánál ülő ősz hajú férfi.
- Azért, mert öreg is vagy, Solo kapitány. Épp elég öreg ahhoz, hogy már egyiknek se kelljen a skalpod... - vigyorodott el a másodpilóta székében ülő bozontos hajú, vaskos bajszú, fülbevalós humanoid, aki izmos farkát a szék lába köré tekerte fel, hogy elférjen a fülkében.
- Ahhoz viszont még nem vagyok elég öreg, hogy ne tépjelek meg... - morogta a hajdani csempész és háborús hős. - Akkor sem tetszik ez nekem...
- Márpedig a hívókód érvényes volt, és akár tetszik, akár nem, eljöttünk... örülhetsz, hogy nem egyedül. Eltévednél ebben a forgalomban... - pillantott ki az ablakon a ryn.
Han még egy szikrázó pillantást vetett társára, Dromára, de magában hálát adott az Erőnek, vagy a jó szerencsének, és persze elsősorban Leiának, aki ragaszkodott hozzá, hogy a Corellián maradjon a kislánnyal, hogy megtalálta és elhozhatta magával másodpilótának ezt az éles nyelvű idegent, akinek népét galaxisszerte megvetés és üldöztetés övezte. Tolvajoknak, kuruzslóknak és csalóknak tartották a ryn-eket, ami nem is állt messze az igazságtól... mióta Han a Yuuzhan Vong invázió elején kimentette Dromát az Ord Mantellről, majd segített neki megkeresni az invázió előli menekülésben szétszóródott klánját, a ryn vezetésével népe hamarosan az egész galaxist átfogó, szájról-szájra hírekre épülő hírszerzési hálózatot épített ki és tartott fent, ami egyaránt jól jött annak idején, amikor a Yuuzhan Vong átmenetileg kiiktatta az intergalaktikus holonet-kommunikációt, és ugyanúgy a mai napig.
Droma mindig akkor bukkant fel, ha óhatatlanul szükség volt rá. Han a hosszú út közben, melynek során megkerülték a fél Peremvidéket, és a Hutt űr határai mentén elsurranva, a Szövetség és a Sithek területeit kikerülve jutottak el ide, néha eltűnődött rajta, hogy most pontosan miért is lesz majd égető szükség átmeneti társára... azon kívül, hogy talán most végre sikeresen halálra idegesítik egymást, természetesen.
Valami felvillant a Falcon távolsági érzékelőkhöz kapcsolt képernyőjén. Az aszteroidaövben sodródó, vagy éppen a példának okáért sodródást imitáló hajók egyike feléjük tartott... Han aktiválta az aktív érzékelőket.
- Na nem... tényleg öreg vagyok már ehhez... - morzsolt el egy szitkot a fogai között. - Már megint ő??
- Ki... jaaa... - Droma bajsza idegesen megrezzent. A feléjük suhanó Firespray-osztályú őrhajó jellegzetes csapott alakját nem lehetett összetéveszteni semmi mással. - Ti még a halálotok után is egymást fogjátok kergetni? Vagy a repulzoros tolószéknél abbahagyjátok végre??
- Remélem, az előbbi... élesítem a pajzsokat - Han keze korát megszégyenítő sebességgel kattintotta fel a teherhajó kapcsolóit a megfelelő sorrendben, élete során ki tudja, hányadik alkalommal.
- Hívnak minket... - jegyezte meg sztoikusan a ryn. - Gondolom, tied a dicsőség, Solo...
- Fett, én is nagyon örülök neked, öreg haver, mint mindig, de ezúttal... - azonban Han szavait félbeszakította egy messziről ismerősnek tűnő hang.
- Sajnos nagyapa nincs itt, Solo - a nő hangja elnyomott fájdalomtól csengett. - A segítségüket kérjük. Ki kell jutnunk a mandalóriai területről, egy biztonságos helyre. Én küldtem a kódot.
Han döbbenten meredt a kijelzőre.
- Öhm... persze... ellenõrizzük... gyerünk már, szőrpamacs! - bökte meg régi beidegződéssel Dromát.
- Igen, az azonosítójuk egyezik... szép csapda... - jegyezte meg sztoikusan a ryn, miközben keze a Falcon Arakyd-rakétáinak indítógombjára csúszott. - Csak egy kis csomag... mindjárt...
- Solo, ne szórakozzatok, itt Mirta Gev - folytatta egyre hangosabban amaz. - Nagyapa meghalt, nem érti...
- Ezt már hallottuk párszor... - dünnyögte Droma, de Han felemelte a kezét. Mirtára messziről emlékezett, arról a misszióról, amikor annak idején Fett segített neki eltenni láb alól roppant idegesítő unokatestvérét, a koréliai diktátor Thrackant.
- Folytasd.
- A Bastionon volt... meghalt a robbanásban. Egy rivális klán pedig lemészárolta az embereinket...
- Alig tudtam kihozni... - a fiatal férfihang minden valószínűség szerint Ghes Orade volt, Mirta férje.
- Kap'tány... - bökte meg Han vállát a társa. - Sok lesz a bájcsevej... más is szeretne velünk megismerkedni...
Han tekintete az aszteroidaöv szélétõl feléjük tartó két vadászgépre tévedt.
- Oké... rendben Slave I, ha eddig nem lőttetek le, akkor innentől tulajdonképpen már mindegy. Kövessetek!
A két hajó pilótáik és saját korukat megszégyenítő fürgeséggel bevágott az aszteroidamező közepébe, hogy aztán üldözőiket lerázva a másik oldalon kibukkanjanak és a hipertérben egy közeli rendszer irányában...
Bilbringi
- Apu apu apu, ez egyszer mind az enyém lesz?
Crev Bombaasa végigsimította húsos, négyujjú kezét a klán legfiatalabb tagja, és egyben vagyonának és hatalmának örököse, a nyolc éves Baudil Bombaasa pufók, válogatott galaktikus édességektől pirospozsgás arcán. Fene se gondolta volna, futott át az öreg csempész agyán, hogy az a hormonterápia sikeres lesz, és lesz erőm - és kellő mennyiségű megfelelő sejtem, tette hozzá a mögöttes gondolat mögött - összehozni egy ilyen stramm gyereket, hogy legyen, aki majd vénségemre átveszi az üzletet.
És ahogyan azt se gondolta volna a fene se, jegyezte meg mellékesen, hogy megörökli az anyja lekkuit, és ráadásul ennyit eszik majd.
A twi'lek - humán hibrid kövér fiúcska valóban nem nyújtott objektíve szép látványt, de Crev tudta, hogy a szépség amúgy is belülről, kiváltképp a pénztárca belsejéből fakadt.... tehát elsősorban pénzre volt szükség, ahhoz pedig sikeresen felfuttatott befektetésekre...
Mint például a Yuuzhan Vong háború óta, azaz majdnem húsz éve leromlott állapotban lévő, gazdátlan Bilbringi űrdokkok felújítása, utána pedig hajójavító- és építő szolgáltatás értékesítése bárki számára, aki hajlandó volt megfizetni.
Bombaasa áldotta a szerencséjét, hogy Karrde néhány hónappal ezelőtt egy rosszul sikerült üzlet után átmenetileg ott ragadt Neimoidián, a Tendrando, a Calrissian-házaspár vállalata pedig a galaxis egy másik szegletében volt elfoglalva, egyes pletykák szerint a jedik új hadseregének felfegyverzésével... így aztán ez a szektor az Ord Mantelltől a Reecee-aszteroidákig csak úgy kínálta a jobbnál jobb lehetőségeket.
- Igen, kölyök, egyszer... remélhetőleg minél később...
- Az kell hozzá, hogy elpatkolj, papa? - jegyezte meg két csámcsogás között az ifjú trónörökös.
Milyen érett gondolkodású gyerek... jegyezte meg magának Bombaasa. Ahogyan azt is, hogy mostantól zárja a magánlakosztályában lévő szekrényét, ahol vész esetére a sugárvetőjét és mérgezett pengéit tartotta.
- Van valami hír a huszonhat-nyolcas konvojról? - fordult a platform kilátótermében szöszmötölő testőréhez és titkárához - mert ugye a modern üzletemberek manapság a költségcsökkentés jegyében már univerzális munkaerõvel dolgoztak -, egy K'hei nevű togoriaihoz.
- Tihil utolsó jelentése szerint egy órás csúszásban vannak, főnök, de mindjárt itt kell lenniük... - recsegte a karmai között igen esetlen módon adattáblát tartó H'kei, amint megpróbált eligazodni a betűk és számok zavaró tengerében.
- Utálom azokat a kis rágcsálókat... - köpött ki Bombaasa, amit az ifjabb Bombaasa lelkesen utánzott. Már kezdett egy kis tócsa összegyűlni a platform padlóján, amelyet átmenetileg szállásként használtak. - Mindig csak egy kis csúszás, megint egy kis csúszás, mert már megint valamit vedelnek...
Bombaasa több klánra való squib-el, ezekkel az apró, kékes szőrzetû rágcsálókkal szerződött le arra, hogy a Fornax, és a többi környező aszteroida-rendszer területéről nyersanyagot és felszereléseket szállítsanak az űrdokkok építéséhez. A rágcsálók bármit megtaláltak - értsd: elloptak - az Ismeretlen Vidéken innen és túl, és relatíve olcsón is dolgoztak, cserébe viszont minden munka előtt, után és közben olykor-olykor megálltak egy kis egészségügyi szünetre, ami rendszerint nagy mértékű kesseli elfogyasztásával és a faj szaporaságát biztosító belterjes, izgatott makogással egybekötött párosodással járt. Fuj, gondolta Bombaasa.
A rendszer szélén felvillant néhány szürkés pont. Aztán még néhány... és még néhány...
- Na, csak hogy megérkeztek... H'kei, igazítsd el Tihilt és a bandáját a megfelelő dokkhoz, addig én elviszem a fiatalurat, megnézzük a krayt-ketrecet.
Bombaasa a levegőben hagyta a mondat végét, mert a togoriai még mindig zavartan bámulta az adattábláját.
- Mi van már te szőr- és karomcsomó! Megmondtam, hogy ha nem tudod elolvasni, szerezz be magad mellé egy protokolldroidot!
- Nem az a baj, Főnök... - sziszegte amaz - Az azonosítók... nem stimmelnek... ezek nem Tihil hajói...
- Add ide... képernyőre! - Bombaasa idegesen elmarta a testőrtől az adattáblát és beillesztette a fali terminálba. Talán Karrde mégiscsak arra jutott, hogy nem hagyja ki ezt az üzletet... de nem.
- Apu apu apu, most balhé lesz? - vigyorodott el az ifjabb Bombaasa, a két másik arckifejezését látva.
- Ő... jaa...
Válaszul egy reszelős, katonás hang töltötte be a platform hangszóróit, hasonlóan az összes egyéb kommunikációs eszközhöz a rendszerben.
- Itt Lannick tengernagy a Galaktikus Konföderáció Adumari Flottájának parancsnoka! A Bilbringi-rendszert minden, a rendszerben tartózkodó hajóval és egyéb műtárggyal együtt konföderációs felségterületnek nyilvánítom! Készüljenek fel az átadás-átvételre! Ellenkező esetben tüzet nyitunk!
- Apu apu apu, most élőben megnézhetünk egy űrcsatát? - ráncigálta Bombaasa köpenyének sarkát a kisebb Bombaasa.
Crev gyorsan felmérte az erőviszonyokat. Több tucat fregatt és korvett, egy koréliai nehéz csatahajó, és vagy fél tucat bothan rakétás cirkáló... ez nem egyszerű rajtaütés volt, a konföderációsok úgy döntöttek, itt becsukják a boltot. Az ő boltját, a fenébe is!
- Nem, kölyök, most élőben megnézheted, ahogyan elpucolunk innen... - ráncigálta maga után a fiút Bombaasa a személyes yachtjához vezető folyosón. Elhatározta, hogy legközelebb ott hagyja a kölyköt annál a ribancnál a Rylothon. Eddig nem vált be, mint kabala...
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]
Nyilvános közlemény a galaxis minden állama részére
Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy az Egyesítő Konferencia előkészítő tárgyalásainak részeként született GSZ - Konföderáció Iota 1/3568/X azonosítójú diplomáciai jegyzékben foglaltakkal összhangban a Galaktikus Konföderáció megkezdte határainak kiterjesztését az Adumar - Bilbringi - Vortex háromszögben.
Az intézkedés a kereskedelmi útvonalak hatékonyabb ellenőrzését, valamint a kérdéses szektorokban tapasztalható illegális tevékenységek, nevezetesen rabszolgakereskedelem, csempészet, és tiltott termékek forgalmazásának megszüntetését szolgálja.
Az intézkedésben érintett rendszerek polgári lakossága további tájékoztatást kaphat az intézkedéssel járó közigazgatási változásokról az adumari bolygókormányzóságon, illetve a műveletben részt vevő zászlóshajók fedélzetén az illetékes tiszttőll.
Hitelesíti és ellenjegyzi:
Turr Phennir, legfőbb parancsnok,
Konföderációs Főparancsnokság, Corellia
Cosra
- Azonosítatlan csillagromboló... itt a Galaktikus Szövetség Cosra rendszerének védelmi központja... illetéktelenül tartózkodik a rendszerben...
- Itt a Bloodfin csillagromboló... továbbítjuk a megfelelõ engedélykódokat. Elnöki prioritásunk van, Cosra irányítás...
A bolygó körül keringő Emperor hídján Kresh kommodore és Cortez admirális a közelítő, fekete, áramvonalas hajót nézték...
- Ez az, akire gondolok? - Cortez jóllehet még idegesebbnek tűnt, mint amikor Daala járt itt.
- Az, akire gondol, admirális úr - biccentett az adjutáns szerepet láthatóan élvező Kresh - Lecersen moff úr, a Maradvány utolsó életben maradt politikai tisztviselője személyesen...
Mon Calamari
A bolygó, ami megannyi inváziót, birodalmi, Yuuzhan Vong és egyéb csapást túlélt már, állhatatosan rótta köreit a galaxisszéli Dac-rendszerben, rajta azzal a sok milliárd vízi életformával, ami híressé, körülötte pedig a hajóépítő dokkokkal és cirkálók sokaságával, ami hírhedté, de legalábbis tiszteletre méltóvá tette a Mon Calamarit és népeit a galaxis lakóinak szemében.
Az egyik hatalmas, a végtelen óceánból kiemelkedõ úszó város kupolás kilátótermében, amely jelenleg a Szövetség helyi képviseletének dísztárgyalójaként funkcionált, három alak nézett farkasszemet egymással a legnagyobb diszkréció mellett.
- Megtiszteltetés, hogy a rendelkezésünkre bocsátotta ezt a termet, tanácsadó asszony - hunyorított fekete szemeivel Releqi A'kla a vele szemben, egy tipikus, hosszú lábú, öblös mon cal székben helyet foglaló Cha Niathal felé.
- A diszkréciót sokkal nehezebb volt elintézni, mint ezt... - pillantott körbe a volt államfő, majd a társaság harmadik tagjára, a szövetségi főparancsnoknak kijáró rangjelzést és hófehér egyenruhát viselő bothanra pillantott.
- Már így is aggódtam a nagy számú kísérete miatt, admirális...
- A rendszerben zajló hadgyakorlatok miatt bármikor bárhol megjelenhetek akármekkora kísérettel, kedves Niathal, ezt most vegyük szerencsének… - villantotta ki a fogait Nek Bwua'tu, a Szövetség haderejének főparancsnoka, majd a caamasihoz fordult.
- Azt gondolom, hogy önök ketten szeretnek beszélgetni, de mire kellek én?
- Arra gondoltam, mielőtt végérvényesen egymásnak esünk a belpolitika porondján, adjunk magunknak egy utolsó esélyt… - pillantott a másik kettőre a caamasi. - Tudják nagyon jól, hogy egyre erősödik az ellenzék, és hamarosan új államfőválasztást fog követelni a Szenátus. Az Egyesítő Konferencia kudarcát sokan Daala személyes kudarcának tudják be...
- Az Egyesítő Konferencia kudarcát a Sithek és a hozzájuk hasonlók mesterkedésének kellene inkább betudni! - csattant fel Niathal. - És ha már megint erről lesz szó, akkor miért is nem hívtuk meg magát az államfőt?
- Ez egy informális beszélgetés... - hunyorított A'kla. - Ezért van helyette ön itt, Niathal asszony...
- Meglepne, ha Cha birodalmiakkal kokettálna... - mormolta maga elé Bwua'tu.
- Nem kokettálok senkivel jelenleg... - rázta a fejét Niathal, majd visszaszúrt a caamasinak. - Maga meg gondolom nem mert egyenesen valamelyik cosraihoz fordulni... mintha én lennék a Daala-ügy szószólója...
- Amíg nem fordult ennyire... konzervatívra a politikai légkör, addig az is volt.. - hunyorított Releqi A'kla. - De még megállíthatjuk ezt...
- A Sitheket kell megállítani! - rázta meg az uszonyát Niathal, és Bwua'tu-ra nézett. - Maga talán nem így gondolja, Nek? Tegyük félre az ellentéteket, és lássunk munkához... az igazi ellenség ellen!
- Én úgy gondolom, hölgyeim... - vicsorította ki a fogait a bothan -, hogy maguk mindketten szórakoznak velem... sőt nem csak szórakoznak, hanem elvonják az erőforrásokat a Szövetség védelmi erőitől... a maga jedi barátai is - pillantott a caamasira -, és az államfő új projektjei is... - hunyorított ezúttal Niathal felé. - A katonaság, amíg én vagyok a főparancsnok, nem foglal állást ebben a konfliktusban...
- De állást kell foglalnia... - ismételte Releqi - a Sithek egyre erõsebbek lesznek, Daala pedig melléjük fog állni!
- Ezt kötve hiszem... - rázta a fejét Niathal. - Hacsak nem azért, mert a magához hasonló politikusok ismét megakasztják és tehetetlenségbe döntik az államot, amint az már egyszer megtörtént a Yuuzhan Vong invázió idején...
- Elég! - csapott az asztalra bozontos mancsával Bwua'tu. - Őszintén szólva, hölgyeim, nem vagyok kíváncsi magukra... ha csak azért hívtak, hogy kölcsönösen megkörnyékezzenek, akkor nem jó úton járnak... ha pedig azért, hogy igazságot tegyek a vitájukban, inkább menjenek a bíróságra...
- Ugye tudja, Nek, hogy ha maga előállna, akkor nem csak köztünk, de a konföderációs rendszerek között is igazságot tudna tenni... - fogta halkabbra A'kla szenátor. - Gondolja át!
- Ezen nincs mit átgondolni - rázta meg a sörényét Bwua'tu. - Egy dologra esküdtem fel, a Szövetség és a galaktikus béke védelmére. Ehhez nem kell politizálni... megmondtam a választás előestéjén is, és megmondom most is.
- És ha kiderül az államfőről, hogy államellenes összeesküvést szervez? - dobta fel A'kla, mire Niathal idegesen összerezzent, de a bothan főtiszt felemelte a kezét.
- Akkor vigyék a Szenátus elé a dolgot, és rendezzék le. Nem visznek be erre a játszótérre, hölgyeim. Most pedig bocsássanak meg, de a flottáim várják a következő gyakorló manővereket...
Niathal megvárta, amíg az admirális mögött becsukódik az ajtó.
- Találkozni fogunk még, A'kla szenátor... - mosolyodott el halhoz képest egészen ragadozó arckifejezéssel a caamasi felé.
- Maga sem biztos abban, hogy hol áll, Cha. Ne higgye, hogy nem látom - mosolyodott el amaz. - Még nem késő meggondolnia magát... ne tartson ki Daala mellett, ha nem akarja, hogy magával rántsa!
- Azt majd meglátjuk, Szenátor, azt majd meglátjuk... - ingatta a fejét a mon cal, és ő is elhagyta a termet.
Releqi felsóhajtott. Ő megpróbálta. De attól félt, hogy immár sokadszorra, a demokrácia és a szabadság lesz az első, amelyik áldozatul esik a belső hatalmi harcok és a galaktikus krízis oltárán... bárcsak lenne egy karizmatikus alternatívánk Daala helyére, gondolta...
Schesa
A Sebatyne mestert és jedi társait szállító chiss mélyűri korvett az Ismeretlen Vidéket átszelő egyik legfontosabb helyi hipertéri útvonal gócpontján, a chiss törzsterület határvonalát képező rendszerben lépett ki a hipertérből. A kabin, amelyben a jedik számára szállást biztosítottak, nem rendelkezett ablakkal, vagy kivetítővel, Saba azonban az Erőn keresztül így is nagyon jól érzékelte, hogy milyen forgalmas helyre érkeztek.
- A chisszek nagy flottát gyûjtöttek össze itt... fesszültszéget érzek mindenütt... - sziszegte a földön törökülésben meditáló barabel.
Ben a kabin ajtajára meredt, amelyen keresztül ebben a pillanatban belépett az igencsak feldúltnak tűnő Raitell parancsnok.
- Melyikük segített a jedi férfinak megszökni??
Ben lehunyta a szemét egy pillanatra, és hálát adott az Erőnek. Eszerint Smordre mesternek sikerült. A mestert azóta nem érezték, amióta elhagyta a termet. Valószínűleg nem mert próbálkozni az erős akaratú chiss legénység gondolatainak befolyásolásával, sokkal inkább elrejtette jelenlétét az Erőben és a kívülállók szeme elől egyaránt, és az egyik közbenső ugrásnál így juthatott fel valami kisebb járműre, ami aztán elhagyta a korvettet... Ben csodálta az öreg mester rejtőzködési képességeit, hiszen ő maga is sok mindent megtanult ezen a téren... csodálta, és egyszersmind félt is tőlük. Csak egy valakit ismert Smordrén kívül, aki annak idején ilyen mesterien el tudott rejtőzni az Erőben... a volt tanítóját, egyszersmind az anyja gyilkosát, Jacent...
De ez még nem jelentette azt, hogy Smordre mester a sötét oldallal cimborál, hiszen apja elbeszélései szerint ezt már az öreg Ben Kenobi is meg tudta tenni az első Halálcsillagon. Akit aztán sok mindennek el lehetett mondani, nyugtatta meg magát Ben, csak sötét oldalinak nem.
- Nem szegítettünk neki... szaját akaratából döntött úgy, hogy távoszikk... - sziszegte sárgán fénylő szemekkel Saba, és közben valami olyasmit lehetett kiolvasni a tekintetéből, hogy "ész tulajdonképpen mi issz bármikor vele mehettünk volna, khszzz".
- Az egyetlen szerencséjük, hogy át kell adnom önöket a feljebbvalómnak... - sziszegte lángoló vörös szemekkel a chiss parancsnok. - Különben...
- Már csak asssz a kérdéssz, melyiknek... - vágott közbe hunyorogva Saba.
- Mit... hogy érti... - Raitell egyetlen pillanatig zavartnak tűnt. - Rono'i'sabosen arisztokrata...
Ebben a pillanatban egy adjutáns lépett be a posztoló őrök között a kabinba, és Raitell fülébe súgott valamit.
A chiss parancsnok még néhány pillanatig pislogott, majd egy ideges rándítással Sabáram pillantott.
- Épp elég lesz a maguk trükkjeiből az én hajómon, jedi! Remélem, többet nem találkozunk!
- Essszt úgy vesszem, új parancsot kapott, paransznokk... - sziszegte Saba, miközben elégedetten konstatálta, hogy megérzése helyes volt.
- Átkísérik magukat egy másik hajóra! - azzal Raitell sarkon fordult, és az előírtnál valamivel gyorsabban és hangosabban, de azért még a megengedett tűréshatáron belüli dérrel-dúrral magára hagyta "vendégeit".
...
Ez a sikló már normál utastérrel és plexivel rendelkezett. Ben elnézte a rendszerben lustán, szoros formációkban keringő hajókat, a bolygó feletti bázisokat. A báziskomplexum egyik oldalán egy teljesen chiss hajókból álló flotta lebegett, több kísérőhajó fogott közre egy hatalmas, sok hajtóműves, vén csatahajót, amilyenhez foghatót Ben még nem látott, míg a másik oldalon egy valamivel kisebb, változatosabb összetételű flotta közepén egy ismerősnek tűnő csillagromboló lebegett. Az utóbbi felé tartottak.
- Valami azt súgja, a chisseknél nem mindenki ért egyet azzal kapcsolatban, hogy mit kell velünk kezdeni... - fordult Ben a mellette ülő barabel mesterhez.
- Nagyon helyessz meglátássz, ifjú Szkywalker... - jegyezte meg amaz. - Csak a parancsnok érkeszése után éresztem meg a mászik flotta jelenlétét... egy iszmerősz vár minket ott, de kevéssz híja van, hogy nem készett el...
...
A romboló hangárjában a chiss szállítóból kiszálló jediket egy sebhelyes arcú fiatalember, egy ezüstös hajú, katonás tartású nő és néhány, a hagyományos díszőrség elengedhetetlen kellékét képező rohamosztagos várta.
- Jag bácsi! - feledkezett meg egy pillanatra magáról Ben, és odaszaladt Jaggedhez. - Mi történt? Mit kerestek ilyen távol a Birodalomtól?
Jag egy pillanatig értetlenül méregette a jediket, aztán összeállt benne a kép. Valószínűleg hosszú misszión vettek részt, legalábbis hónapokig el lehettek vágva az információktól...
- Gyertek, barátaim. Gyorsan elmondok mindent... ez itt - mutatott a mellette álló egyenruhás nőre.
- Yage kapitány, szinténn jó barát - sziszegte elismerően Saba a nő felé, akire emlékezett a Yuuzhan Vong háborúból, amikor Luke csapatával együtt keresték Zonama Sekotot. - Öröm látni, hogy életben van.
- Kérlek, gyertek velem - folytatta Jag -, sok megbeszélnivalónk van.
Bastion
A Bastion bolygót körülvevő külső űr csendjét nem sokban zavarta a semmiből megjelenő fehér Lambda-sikló fenséges alakja. A Sith komp a régi birodalmi modell továbbfejlesztett változatához tartozott. Útját négy feketére festett TIE-Defender biztosította. Az egyszemélyes védelmezőket a komp pilótája maga mellé utasította.
A pilótafülkében csupán két alak ült. A pilóta azonosító jelzéseket küldött a bastioni űrforgalmi hatóságoknak.
- Bastion, itt az ST-120025-ös. Azonosító kód: Sith-88Ex-001125462. Engedélyezzék a leszállást!
A mellette ülő férfi sötét köpenyt viselt, amelynek hiányzott a csuklyája. A Sithek Sötét Nagyura frappáns, elegáns vonalú ünnepi öltözékére terítette a ruhadarabot, miközben a Bastion körül sürgölődő Sith flottát tanulmányozta.
- Screbin! - mennydörögte, mire pilótának szegődött szolgálója felé fordult.
- Igen, nagyúr?
- Magyarázza meg nekik, ki is vagyok tulajdonképpen.
Screbin fejből ismerte a Sötét Nagyúr összes személyi kódját, így nem kellett megerőltetnie magát, amikor bemondta a hatóságoknak az új azonosítót.
- ST egység! - hallatszott az interkomból. - Megkapták az engedélyt! A koordináták ismertetése megkezdődött! Kérem, ne térjen le a pályáról!
- Jobban teszem, ha hátramegyek - mondta maga elé Sordis. - Ezek még pilótának hisznek, ha az anyósülésen maradok.
A Sith Nagyúr mindössze a négy vadászpilótát, és a nemrég idomított hat fehér páncélos, halálfejű testőrét hozta magával. No meg a színtelen és jelentéktelen, szinte alig észrevehető Screbint, akire néha mindegyiküknél jobban szüksége volt.
...
Bastion, Főkormányzósági épület
Wenthar Nagyúr, illetve most már Császár az egyik kisebb irodában rendezte be a főhadiszállását. A Bastion egyik legszebb épületét nevezték ki ideiglenesen Főkormányzóságii Palotának. Alig egy nap telt el azóta, hogy a galaxis megismerhette Wenthar múltját. Egy nap azóta, hogy létrehozta a Sithek régóta áhított vágyát, az Egyesült Sith Birodalmat. Máris rengeteg munkája akadt. Előtte adattáblák sorakoztak a puritán egyszerűséggel berendezett, szoba közepén elhelyezett fémasztalon. A falon körös-körül képernyők és holokivetítők voltak, így a legfrissebb hírekről is kész információkat kapott. Holohíradók futottak párhuzamosan a Sith Birodalom Titkosszolgálatának, az Obszidián Rendnek jelentéseivel. Még a galaktikus tőzsde pillanatnyi árfolyamairól is legalább két képernyő közvetítette az adatokat.
Rendelettervezetek, törvényjavaslatok, megannyi felesleges bürokratikus munka. Lord Wenthar máris elhatározta, hogy az ESB látható keze, akit ő maga fog irányítani, Grodin Tierce lesz. Tökéletesen alkalmas személy az effajta dögunalmas rendeletek kidolgozására. A hatalma persze csak névleges lesz, mert ugye mindent ő irányít majd a háttérből. Ha Grodin lesz a Főpraetor, akkor ideális politikai bábot kap személyében, aki az ő általa sugallt rendeleteket képviseli majd a galaxis és a Sith Birodalom népei előtt. Végül is ő egy politikai ikon, ezt pedig ki kellene használni nemdebár?
Most azonban sürgős dolgai akadtak. Nemrég kapott hírt arról hogy szeretett testvére megérkezett a Bastion körzetébe. Illő fogadtatásban kívánta részesíteni.
A hatalmas teremben szolgák hadai sürögtek forogtak. Kidíszitették a falakat, megterítették a hatalmas, legalább ötven fős asztalt, valamint előkészületeket tettek a vendégek fogadására. Twi’lek táncosnőket szerződtettek, hogy a vendégeket kellemes szórakozásban részesítsék, valamint különleges nagai ételeket készítettek elő, mivel a Császár a Nagai Birodalom Császárát is meghívta. A nagai uralkodónak egy külön meglepetést is tartogatott a Lord. Méghozzá egy régészeti különlegességet, az első nagai uralkodó, Kahless császár eredeti kardját. A legendás ereklye már több ezer éve eltűnt, de Wentharnak sikerült rábukkannia. Azóta a Sith Egyház kincstárában rejtegették, egészen a mai napig. Minden készen állt egy fergeteges ünnepre.
A hatalmas leszállóplatform közelében ezernyi Sith katona, fekete páncélos Sith Rohamosztagos és fekete köpönyeges sötét jedik, valamint a Sith Egyház papjai és méltóságai várakoztak feszes alakzatban. A kis Lambda-komp végül leszállt. Wenthar Grodin Főpraetorral a jobbján várta a testvérét. A Nagyúr arcán boldogság látszott. Teljesült az álma, és meg akarta osztani a dicsőséget a testvérével.
Persze nagyon jól tudta, hogy Sordis Nagyúr is saját Birodalmat akar létrehozni. Valami Brodrig nevű illetőnek a segítségével már hónapok óta irányította a Világbirodalomként ismert államot. Wentharnak esze ágában sem volt beolvasztani a Világbirodalmat az ESB-be. Inkább két Sith állam legyen a galaxisban mint egy. Így ugyanis, jobban szét tudják zilálni a galaktikus politikát, és ugye a Sithek főleg a zavarosban tudnak jól halászni, illetve nagy fogásra szert tenni.
A komp zsilip ajtaja kitárult, és lelépdelt a rámpán Sordis, valamint egy fura, fakó kinézetű illető, nyomukban hat, zombi kinézetű alakkal. Sordis a testvéréhez lépett és meghajolt, elismerve Wenthar fensőbbségét. A Lord azonban megragadta Sordis vállát és felemelte.
- Erre semmi szükség, Lord Sordis! - mondta Wenthar a testvérének. - Jöjj velem és megmutatom az ideiglenes palotámat! És megbeszélhetjük a részleteket a Világbirodalomról!
...
A Sith Rend Sötét Nagyurai egymás mellett lépkedve igyekeztek az ünnepség helyszíne felé. Mögöttük Darth Sordis hat elitkatonája sorakozott, előttük a szerencsétlennek látszó Screbin csoszogott, folyamatosan figyelve a Sithek tempójára.
Sordis látta fivére arcán az elégedettséget. Darth Wenthar meg sem próbálta elrejteni az érzéseit, csak úgy sugárzott belőle az öröm.
- Gratulálok - mondta neki Sordis. - Örülök, hogy végre elérted a céljaidat.
- Köszönöm - felelte Wenthar. - Ezért szeretném most a te tervedet is kiteljesedve látni!
- A Világbirodalom. Valóban lehetséges, hogy szükségem lesz a segítségedre. Ammel Brodrig nem fogja egyszerűen csak a kezeim közé engedni. Az az alak meggyőzhetetlen, mi több, nem fél a mi hatalmunktól.
- Brodrig ostoba - magyarázta Wenthar Nagyúr. - Egyszerűen átveszed a hatalmat tőle, és kész.
- Bizonyára te is sejted, hogy nem ilyen egyszerű. Brodrig a kezében tartja azt az államot. Mindenestül. Szükségem van rá. Őt kell megnyernem, és akkor úgy hajthatom uralmam alá a galaxis azon szegletét, ahogyan kedvem tartja.
- Ha jól értem, nem akarod a nyilvánosságra hozni azt, hogy ki is a főnök valójában. Ezt a Brodrigot nehéz lesz bábnak használni. De majd beszéljünk erről később - Wenthar belépett a tágas terembe. - Itt az ideje egy kis lazításnak!
...
Lectoire praetor undorodva szemlélte a giccses ünnepély előkészületeit. A teremben található asztal már roskadásig meg volt terítve a különböző ételekkel, amelyeket a galaxis szinte összes szegletéből válogattak össze. Az asztal végén a főpraetori köntösben pompázó Tierce utasítgatta a nemrég kinevezett praetorokat a sürgősen elvégzendő feladatokkal kapcsolatban. Tierce egy Sith rúnákkal díszített, aranyozott szegélyű, bíbor színű, standard birodalmi egyenruhát viselt. Vállapján három Sith rúna jelezte a rangját, miszerint ő a Főpraetor. Vállán vörös köpönyeg jelezte a múltját, amikor az Uralkodó, Palpatine Testőreként szolgált. A Főpraetor elégedetten kortyolgatta a fűszeres kesselit, miközben dirigált a szerencsétlen, megfélemlített praetoroknak. Lectoier megvetette ezt a bohócot, aki csupán a Sith Császár bábja volt. Azonban legjobban azt az embert gyűlölte, aki elorozta ura és mestere elől a hatalmat. Mert Lectoire praetornak volt egy apró kis titka, mégpedig az, hogy már hónapok óta Darth Krayt, vagy régebbi nevén Waranous odaadó híve és szolgája volt. Rendszeresen küldött információkat az igazi mesternek!
Ekkor belépett az az undorító féreg, és biccentett pont az ő irányába, mialatt ajkain fura mosoly jelent meg. És aki vele volt...
Az az undorító fél-jedi! Sordis, vagy Smordre vagy hogy a fenébe hívják! Csak ide ne jöjjön az az undormány, különben végzek vele! Lectoire szívében felbuzogott a harag, amikor a két árulót együtt látta.
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]
Szigorúan titkosított kódolt diplomáciai üzenet
Tárgy: meghívó a Sith Birodalom létrejöttének megünneplésére
Címzett: Őszentsége a Nagai Uralkodó és kedves felesége
Küldő: Lord Darth Wenthar Császár, az ESB Uralkodója
Felség!
Nagy örömömre szolgálna, ha elfogadná meghívásomat a hamarosan Bastionon kezdődő ünnepségre. Az ünneppel ki akarjuk fejezni örömünket az ESB megalakulását illetően. És ha ellátogatnak és megtisztelnek fenséges jelenlétükkel, akkor egy különleges ajándékot adok át Fenségeteknek.
Kahless Császár kardja már várja jogos forgatóját!
Tisztelettel és barátsággal: Lord Wenthar Császár
Ellenjegyezte és a hitelességet ellenőrizte: Grodin Tierce Főpraetor
...
Szigorúan titkosított kódolt diplomáciai üzenet:
Tárgy: meghívó a Sith Birodalom létrejöttének megünneplésére
Címzett: Lord Darth Wenthar Császár, az ESB Uralkodója
Küldõ: Őfelsége megbízásából Arvis Arekson, császári külügyminiszter
Felség!
Őfelsége a Nagai Császárság mindenható császára, az istenek leszármazottja örömmel fogadja el az Ön szíves meghívását az ESB alapító ünnepségére a két nemzet leendő jó kapcsolatainak megalapozására. Őfelsége előre köszöni az Ön által átnyújtandó ajándékot, amely igen komoly értékkel bír minden nagai számára, hiszen az ősi dinasztiaalapító, Kahless fegyveréről van szó. Cserébe Őfelsége is egy ajándékkal készül, amelyre a Peremvidéken járõrözõ flottáink találtak rá: egy Darth Maul nevû sith nagyúr fénykardja.
Őszinte tisztelettel,
Arvis Arekson Császári Külügyminiszter,
Õfelsége megbízásából
--- Vége az XII. Fejezetnek ---