Post by Grodin Tierce on Jan 11, 2019 9:54:27 GMT 1
Tizenegyedik Fejezet
Első Rész
Corellia
Vulpes felemelte az aktatáskáját, miközben a turbólift lassan megérkezett az épület megfelelő szintjére. A Nagai Császári Hírszerzés egyik ügynökeként jobb emberre nem is bízhatták a feladatot, hogy tárgyaljon Phennirrel, a Konföderáció kétségbeesett államfőjével. Persze ezt megoldani nem volt olyan egyszerű, még álcájával együtt sem. Ő most nem egy ügynök, hanem O’Yama, a Nagai Iparvállalat helyi kirendeltségének embere volt. Phennir valószínűleg volt olyan rossz helyzetben, hogy minden lehetséges segítséget elfogadjon állama élettartamának meghosszabbításához.
A lift megállt, és O'Yama aktatáskával kezében kilépett rajta. Bár nem voltak feltűnőek, máris jó pár biztonságit látott, akik gyanakodva nézték őt, a furcsa szerzetet. Nem volt egyszerű feladat elérni, hogy beszédközelségbe jusson Phennirrel, és bár nagy nehezen elérte, még mindig gyanakodva néznek rá. Ilyenek az emberek, kicsinyesek és gyanakvóak, nyoma sincs bennük a nagaiok becsületének, tisztaságának és nagylelkűségének.
Rövid séta után megtalálta azt a szobát, ahol már elvileg várt rá a fogadóbizottság. Mély levegőt vett, majd a diplomatákra és üzletemberekre jellemző hamis mosollyal belépett az ajtón. A Cosra mindkettejüknek sok fejfájást okoz per pillanat, így ő nem látta akadályát annak, hogy valamilyen módon együttműködjenek. Most már csak Phennirt kellett erről meggyőzni.
...
Phennir a Coronet közepén álló épületegyüttes egyik föld alatti, még Thrackan-Sal Solo, a Despota számára kialakított irodájában magyarázott a Konföderáció prominens, megmaradt vezetőinek, amikor bejelentették neki a nagai üzletember érkezését... a szűkös, egy kerek holovetítős asztal által dominált helyiségben egy megnyúlt arcú duros, egy bozontos bothan, valamint egy magas, csontos homlokú bith és két szakállas, leginkább kiugrott kalózvezérnek tűnő humán állta körül a koréliai jelvényeket viselő Phennirt, aki éppen a galaxis egyik felső szektorának képét vetítette az asztal fölé.
- Amint látják, mélyen tisztelt képviselők, a Cosra és a Commenor kiugrásával a központi szektorunk ellátása nagyban megnehezült, és fennáll a veszélye, hogy bekerítenek minket a Szövetség erői. Egyúttal pedig a Sithekkel együttműködve leszakítják rólunk az Adumar-szektort. Már csak a Nkllon-on és a Bespinen keresztül húzódó hipertéri útvonalakkal tudjuk fenntartani a kapcsolatot.
- Mindenképpen ki kell terjesztenünk a befolyásunkat, különben leszalámiznak minket! - tette hozzá a két bozontos férfi közül az ápoltabb, Adumar kormányzója.
- Nincs bizonyítéka arra a Hírszolgálatunknak, hogy a Szövetség és a Sithek együttműködnének... - vetette ellen Tar'kk Dre'llye, a Bothawui szenátora. - Nagyon is élesek az ellentétek közöttük és a Szövetségen belül is, ami még a hasznunkra válhat!
- Nos, amíg sem erre, sem az ellenkezőjére nincs bizonyítékunk, meg kell ragadnunk a kezdeményezést… - biccentett Phennir. - Különben gyengének fogunk tűnni a legutóbbi... kisebb kudarcaink után, és ezek a diktatúrák velünk fogják elkezdeni a szabadság eszményének eltiprását a galaxisban...
Erre már mindannyian egyetértően bólogattak.
- Éppen ezért... - mutatott Phennir a térképre, - létfontosságú, hogy az Adumar körzetében lévő flottánk hatáskörét kiterjesszük a környező szektorokra, elsősorban a gazdátlan űrdokkokra... itt - mutatott a néhány szektornyira eső Bilbringire. - Még mielőtt a Szövetség, vagy a Sithek teszik ezt. Ezzel biztosíthatjuk az Ismeretlen Vidék mentén húzódó hipertéri útvonalakat, amivel meg tudjuk kerülni a Szövetség területeit, amíg új koalíciót tudunk létrehozni...
- Ehhez több fegyverre van szükségünk! És ellátmányra! A készleteink nagy része a Commenor és a Cosra kezében volt! - vetette közbe a Duro kormányzója.
- És éppen ebben fog nekünk segíteni egy új, nagyon is ígéretes üzletfél... - kommunikátora jelzésére Phennir deaktiválta a térképet, és mindannyian a terembe ebben a pillanatban belépő nagai felé fordultak. - Kormányzó és Szenátor urak, üdvözöljék O'Yama urat a Nagai Iparvállalattól!
...
Vulpes vagyis jelenleg O'Yama már kezdte igazán unni a várakozást. Odabent tanácskozás folyt jelenleg, így tájékoztatták, hogy egyelőre várnia kell. Már sokadik alkalommal nézett körbe a tárgyaló előtt lévő berendezésen, mikor végül egy nő odalépett hozzá, bocsánatot kért a várakoztatásért, és beengedte őt a terembe. O'Yama az intergalaktikus cégeket üzemeltető üzletemberekhez hasonló ruházatot viselt, amelyet általában az üzletelni akarók a másik komolyságának felmérésére is használtak. Persze ő korántsem volt üzletember, és nem tartotta valószínűnek, hogy bármiféle gazdasági együttműködést nyélbe üt itt, de talán megalapozhatja az Iparvállalat további terjeszkedését a Galaxisban.
- Jó napot kívánok, tisztelt uraim! - szólalt meg, hibátlanul használva a galaktikus közöst, miközben szertartásosan meghajolt a teremben lévők felé, arcán pedig diplomatikus mosoly ült. - O'Yama tanácsos vagyok a Nagai Iparvállalattól.
A bemutatkozás, és a kötelező udvariassági körök. Vulpes örült, hogy O'Yama csupán ideiglenes személyazonossága, mert biztosan beleőrült volna, ha egész életében ilyen fárasztó, semmitmondó beszélgetéseket kellett volna folytatnia.
- Cégünk és a Konföderáció között igen komoly együttműködésre kerülhet sor. Bár gondolom nem vagyunk ismeretlenek a maguk számára, hiszen már korábban is sokat dolgoztunk össze - ezt a kijelentést a teremben látható értetlenség követte. O'Yama a fejéhez kapott, mintha valami hülyeséget mondott volna. - Bocsánat, az még a Cosrával volt...
A kijelentés láthatóan nem járult hozzá a kölcsönös szimpátia kialakulásához, ugyanis hamarosan szúrós tekintetek hada irányult rá, és ketten halkan összepusmogtak. Minden a terv szerint halad, most már figyelnek rá.
- Együtt dolgoztak azokkal a mocskos árulókkal? - kérdezte Phennir elég éles hangon. O'Yama arcáról ezúttal lehervadt a mosoly.
- Igen - bólintott. - Megbíztunk bennük, akárcsak maguk. Sajnos azonban úgy néz ki, mindkettőnket átvertek.
- Ezt hogy érti? - Phennir hangjában a düh helyét átvette a csodálkozás. Nem nehezítették meg O'Yama dolgát túlságosan.
- Rávettek minket, hogy kaparjuk ki a gesztenyét nekik, cserébe pedig mindent nekünk ígértek - felelte O'Yama, miközben hangjában egy kis utálatot is csempészett. - Most pedig semmit sem adtak, de az összegyűjtött adatokkal képesek lennének nemcsak az Iparvállalatot, de az egész Nagai Császárságot lejáratni.
- Miért egyeztek bele, hogy elvégzik a piszkos munkájukat? - kérdezte a bothan, akin látszott, hogy azt gondolja, "úgy kell nektek".
- Nos - O'Yama meglepődött kicsit és kereste a szavakat. Erre nem igazán számított. - Ez jelen esetben lényegtelen. Ami a lényeges, hogy akad egy közös ellenségünk, aki mindkettőnket átejtett...
- Ez kétségtelen... - horkant fel a bothan - de azért jó lenne tudni, mégis milyen természetű adatokról van szó... talán a segítségükre lehetünk, hogy használhatatlanná tegyük őket a cosraiak és ezzel együtt a Szövetség számára... a Bothan Kémszolgálat keze még mindig messzire ér.
- Nos, ez olyan kérdés, amit nekem nincs felhatalmazásom megvitatni... - vonta össze a szemöldökét a nagai képviselő. - Én itt az Iparvállalat kereskedelmi ajánlatával jöttem...
- Amire természetesen nagyon kíváncsiak vagyunk - próbált enyhíteni a hangulaton Phennir, hiszen tényleg szükségük volt azokra a fegyverekre és felszerelésekre. - De talán kiterjeszthetnénk a tárgyalásokat a gazdasági együttműködésen túl is. Ahhoz, hogy az Ön által is említett közös ellenséget, O'Yama úr, kellőképpen visszavethessük, itt többre lesz szükség. Információcserére, együttműködésre... ha érti mire gondolok. - Phennir remélte, hogy a nagai képes lesz épkézláb választ adni a kérdésére, és ezzel kielégíti kollégáit is. Tudta nagyon jól, hogyha a megmaradt konföderációs rendszerek nem állnak oda az új együttműködés mögé, akkor ő sem lesz már sokáig Főparancsnok...
...
Kilométerekkel arrébb, egy, a Corell-főbolygó hegyei között megbúvó kis mezőgazdasági városka egyik nagyobb villájában a nő, aki valaha az Alderaan hercegnője, majd az Új Köztársaság államfője volt, felriadt. Szemében könnyek csillogtak, ahogyan az ágya lábánál lebegő két jelenésre, gyermekeire pillantott.
- Jaina... te is?
- Még visszatérek, Anya... valaki vigyáz rám... nem mentem el, de végig kell járnom egy nagyon... fontos utat... - suttogta a jelenés. - Vigyázzatok magatokra és a kislányra, Anya. Szeretlek Titeket!
- Jaina... Jaina....
Leia kitörölte a könnyeket a szeméből és megrázta a fejét, miközben feltárult a hálószoba ajtaja, és apró lábak topogása hallatszott.
- Minden rendben, Leia néni?
- Persze, Amelia... - Leia hagyta, hogy az álnéven élő, és a mai napig a Solo családdal tartó lány a karjaiba fusson. Mellette Han morgolódva a fejére húzta a párnát, majd másodszor meggondolva ledobta magáról és ő is felült.
- Mi történt?
- Valami... valami történt Jainával, ugye? - pillantott a nevelőire a kislány.
- Hogyan? - morogta Han, majd észrevette felesége arckifejezését.
- Nem... őt nem...
- Nem... azt hiszem nem. Nem úgy... - bámult a takaróra Leia, miközben az ajtóban megjelent C-3PO és a családdal tartó, mindig csendes két sötét árny, a noghri testőrök.
- Minden rendben van, asszonyom? - csörömpölte aggodalmasan a droid.
- Most feküdjünk vissza - engedett ki egy sóhajt Leia. Túl öregnek érezte magát már ehhez. Azt remélte, visszavonulhat erre a településre és álnéven néhány évet csak a férjének és - tulajdonképpen - unokájának szentelhet, mielőtt a kislány végre elmehet a Jedi Akadémiára... de úgy tűnt, a galaxis nem engedi meg, hogy néhány hónapnál tovább nyugalmat leljen.
- Reggel elmondom.
...
Vulpes elégedett volt a dolgok alakulásával, bár most kénytelen volt belátni, hogy tényleg jobb lesz előadnia a tényleges kereskedelmi ajánlatot, amit odahaza már előkészítettek a számára. Elővette az adattáblát, amelyen ez volt, majd gyorsan átfutotta, mintha csak az emlékezetét frissítené fel.
- Tehát, ami a kereskedelmi ajánlatot illeti - szólalt meg röviddel később -, kézifegyverektől kezdve hadihajókig bármit tudunk szállítani, és a jelenlegi kapacitásbővítéseknek köszönhetően a legrövidebb időn belül.
- Jól hangzik - bólintott Phennir, remélve, hogy a többiek is ezt gondolják. - De kompatibilisek az önök fegyverei a mi katonáinkkal?
- Ha a nyelvi nehézségekre gondol, természetesen galaktikus közös nyelvvel vannak ellátva a fegyverek. Ha a fegyverek kezelhetőségére, akkor elmondom - itt megint az adattáblára pillantott -, olyan típusokról van szó, amelyek az egész galaxisban elérhetõek. E-11-es sugárvetõk, KDY-csatahajók, Rendili-korvettek...
- Hogy szerezték meg a tervrajzokat? - érdeklődött a bothan. Bár ezek a hajók gyakran elérhetőek voltak, más dolog volt gyártani is őket.
- Hmmm... empirikus módon - találta meg a megfelelő kifejezést a nagai. Mégiscsak jobban hangzik annál, hogy pár elfogott darabot apró kis darabkákra szedtek szét. - Ami pedig a hajókat illeti, azok minden téren modernizált változatai az eredetinek.
- Eddig jól hangzik, de még nem tudjuk mit kérnek cserébe - szólalt meg Phennir, akit láthatóan jobban érdekelt az, hogy mennyibe fog ez nekik fájni.
- Mi hosszú távlatokban gondolkozunk - kezdte meg a választ más megközelítésből O'Yama. - Nem pénzt kérünk, hanem valami mást: piacokat, vásárlóerőt a termékeinknek. Azt, hogy a civil termékeinket értékesíthessük a Konföderáció területén, és hogy gyárakat és bányákat építhessünk itt kedvezményes feltételek mellett. Cserébe minden fegyver, amit kérnek, ingyen az önöké, pusztán a szállítási költséget kell állniuk.
- Ahhoz, hogy a kereskedelmi útvonalakat önök és közöttünk sikerrel fenntarthassuk, biztosítanunk kell néhány hipertéri útvonalat a megfelelő szektorokban… - gondolkozott a bothan szenátor és Phennirhez fordult.
- Lehetséges ez, Főparancsnok?
- Természetesen - bólintott Phennir.
- O'yama, úr... - nyújtott kezet a nagainak a főparancsnok - Elfogadjuk az ajánlatát!
- Remek! - mosolygott amaz ápolt fogait kivillantva a főparancsnokra, miközben kezet szorított vele. - Igazán gyümölcsöző együttmûködésnek nézünk elébe.
- Remélhetőleg - tette hozzá a bothan, kissé fagyosan. O'Yama magában csak vállat vont. Nyugodtan zsémbeskedjen, ha akar, őt aztán nem zavarja, amíg meg tudnak egyezni.
- Most pedig akkor áttérhetünk a második részre - O'Yama mosolyában és hangjában valamiféle rosszindulat bujkált. - A Cosra ügyére.
- Igen - biccentett Phennir főparancsnok, majd várakozón nézett a nagaira, aki torka megköszörülése után folytatta.
- Mint mondtam, mindkettőnk szemében szálkának számítanak - frissítette fel a jelenlévők emlékezetét. - Ha nem fékezzük meg őket hamar, ki tudja még mit követnek el ellenünk.
- Mire gondolt pontosan? Cosra ereje nagy - vetette közbe a duro.
- Értelmetlenség lenne nekik menni, igen - bólintott a nagai, majd egy kaján mosollyal folytatta. - Ellenben súlyosan odacsaphatunk nekik, ahol fáj. Egyetlen egy szúrás kell csupán, de az érzékeny pontra.
- Mi akadályozza meg magukat ebben? - kérdezte a bothan, szőrét borzolva.
- A Cosra koordinátái nem ismertek előttünk. Valamint a nagy bothan kémszervezetre is szükségünk lesz, hogy igazán fájjon nekik.
- Egyet elfelejtenek... - szúrta közbe idegesen pislogva a duro szenátor.
- És pedig? - villantott meg egy a kelleténél talán egy árnyalatnyival kevésbé barátságos mosolyt a nagai O'Yama.
- A Cosra most már a Szövetség tagja, még ha nem is feltétlen szívesen látott tagja... - folytatta helyette Turr Phennir. - Jelenleg így is elég bajunk volt a Sithekkel, nem állunk készen egy nyílt konfrontációra Coruscanttal... márpedig ha most csapást mérünk a Cosrára, akkor ezzel nézünk szembe…
- És ne feledkezzen meg arról sem, hogy van egy mûködőképes szuper-csillagrombolójuk! - gurgulázta nagy bátran a duro.
- Csak adják át a koordinátákat, a többit bízzák ránk... - mosolyodott el O'Yama.
- Ez nem akadály... - Phennir biccentett a bothannak, hogy mehet. - De pontosan mire gondoltak velük kapcsolatban, O'Yama úr? Mint látja, nem egyszerû a helyzetünk ez ügyben...
- Az önök része a dologban a kevésbé piszkos része lenne - válaszolt O'Yama, miközben magában jót nevetett az egész beszari bagázson. Csak azért nem nézte le őket, mert ahhoz már túl szánalmasan gyávák voltak. - A cosraiak egy dolgot szeretnek igazán...
- Önmagukat - vágta rá az egyik kalózképű ember. O'Yama egy pillanatig gondolkodó képet vágott, majd folytatta.
- Két dolgot szeretnek igazán - javította ki magát. - Az egyik már elhangzott. A másik a pénz. A pénznek igazi megszállottai és imádói, már-már betegesen oda vannak érte.
- Valóban - bólintott Phennir, aki már a saját bőrén is megtapasztalta ezt. - De hogy jön ez ide?
- A Cosra gazdasága erős, de korántsem megtörhetetlen. Ha egy erős csapás éri a galaxis több államából, akkor az egész szerkezete megroppanhat.
- De mi a helyzet a Szövetséggel? - vágott közbe a duro. - Nekik ez remek alkalom lenne közbelépni.
- Persze, remek alkalom lenne, ha szeretnék, hogy a pénzügyi válság átgyűrűzzön hozzájuk is és szembenézzenek egy lehetséges háborúval a galaxis maradéka ellen - felelte O'Yama felkészülten, remélve, hogy ez segít meggyőzni őket.
- De ha a sithek segítik őket... - próbált ellenvetést tenni a duro, de a nagai leintette.
- A sitheket szintén bevonjuk ebbe - felelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Mi?! - csattant fel Phennir.
- Nyugalom-nyugalom - próbálta kezével csitítani a felkorbácsolt hangulatot a nagai. - A sithek átverték és kihasználták magukat. Viszont fordítva miért ne működne ugyanez?
- Hm, igaza van - felelte elismerő hangon a bothan, aki mindvégig megőrizte a hidegvérét.
- Talán... - hagyta rá Phennir, de még mindig nem látszott teljesen meggyőzöttnek. - De nem túl drasztikus akció ez?
- A Cosra sok mindenki szemében szálka - felelte némileg kitérően O'Yama. - A közvélemény kétlem, hogy melléjük állna. Így is sok kritika éri Daala elnökasszonyt, hogy birodalmi tisztekkel veteti körbe magát. Ha szeretné azt, hogy valaha is újraválasszák, akkor szép nyugodtan fog ülni és végignézi, ahogy megrengetjük a Cosrát.
- Nos rendben. - biccentett Phennir. - De az utánpótlási vonalak biztosítása végett elõbb az Adumar felé vezető útvonalak biztosítását kell megoldanunk...
- Tegyék a dolgukat, Főparancsnok úr, és mi is megtesszük a magunkét... ahogyan az megbízható és tisztességes partnerekhez illik - villantott meg egy kora délutáni holoreklámos főzőmûsorba való mosolyt O'Yama.
- Csapjunk oda a cosrai szemeteknek! - vágott az asztalra a Jabiim bozontos képviselője, akinek tulajdonképpen teljesen mindegy volt, hogy a fenti mondatban melyik bolygó szerepel. - Jól megfingatjuk a birodalmi kutyákat!
- Nos, köszönjük, hogy ide fáradt, O'Yama úr - Phennir amennyire tudta, elengedte a füle mellett természetes arcszőrzetű kollégája megjegyzését. - Akkor itt az idő, hogy belevágjunk!
- Igen, igen - bólogatott sűrűn O'Yama, majd kuncogva hozzátette. - Hiszen ha csak beszélünk róla, sosem lesz belőle semmi.
Úgy tűnt, a megegyezéssel mindenki jól járt és a legtöbben elégedettek voltak, ám a gyáva duro képe visszatükrözte félelmeit, a bothan pedig továbbra sem mutatkozott túl szívélyesnek. O'Yama komoly képpel tette hozzá.
- Hamarosan küldünk egy képviselőt az állandó kapcsolattartás végett. És persze szeretnénk majd a kapcsolatot felvenni a bothan titkosszolgálattal - pillantott a bothanra, aki megfontoltan bólintott. Talán mégis győz a józan ész az ellenszenve felett? Elvégre, ha nincsen az Iparvállalat, akkor lehúzhatják a rolót és a Konföderációnak befellegzett. Azt viszont még maga sem tudta, mit is lehet kezdeni a megszerzett adatokkal, hiszen Cosra pontos koordinátái végre megismerhetőek előttük. Talán nincs is szükség erőszakra és a cosraiak önként belátják, jobb a békesség. Talán sikerül kijátszani a Konföderációt a Cosra ellen és két legyet ütni egy csapásra: a hadi rendelések ömleni fognak hozzájuk és a Konföderációs piacoknak egyre nagyobb és nagyobb részére teszik rá a kezüket. Nem hangzik rosszul, ezt majd beterjeszti Tong igazgatóhoz, őt biztosan érdekelni fogja az ötlet.
- Akkor hát uraim, öröm volt önökkel tárgyalni - hajolt meg a másik oldal képviselői előtt, majd elhagyta a kis tárgyalót. Minden határozottan jól haladt a maga útján.
- Nem szabadna bíznunk benne... - nézett a távozó nagai után a bothan Dre'llye.
- Ahogyan manapság senkiben sem... - Phennir egy pillanatig a hatalmas holotérképre meredt. - Lépnünk kell, akárhogy is.
A komhoz nyúlt.
- Admirális, készen állnak a csapatai?
- Természetesen, főparancsnok... - hangzott a komból a Commenorról menekült, és a cosrai támadást átvészelt Matric Klauskin hangja, aki a birodalmi planéta felett elesett corelli Delpin helyett a megmaradt konföderációs erőket irányította.
- Akkor indítsák a "Főnix-X" mûveletet! - adta ki a parancsot Phennir. Remélte, hogy a közelgő zűrzavarban a Konföderáció is ki tud hasítani egy picit az egyre fogyó galaktikus tortából.
Bastion
Pár órával Airen Yage kiszabadítása után...
A kicsiny, Lambda-osztályú sikló kecsesen manőverezve szállt le az egyik leszállóplatformra. Bár a Főkormányzó már órák óta megérkezett, jelenleg a Bastion orbitális pályáján haladó csillagrombolójával, csak most kapta meg az engedélyt, hogy leszállhasson a bolygó felszínére. A kis jármű belsejéből Kinman Doriana és kísérője, egy magas, állig felfegyverkezett, fekete csuklyás Sith orgyilkos szállt ki. Az orgyilkos, aki egy ismeretlen sötét jedi lehetett, halk árnyékként kísérte megvédendő gazdáját, jelen esetben Dorianát. A rohamosztagosok tisztelegtek az élő legenda láttán, akit magukban nem mellesleg kopasz kancsónak gúnyoltak, majd az egyik fiatal tiszt, immár a Sithek szolgálatában állva előlépett és köszöntötte.
- Üdvözöljük a Bastionon! - tisztelgett Dorianának, majd feszes vigyázzba vágta magát a fiatal tiszt. Doriana szabadkozva mosolygott.
- Ugyan! Erre semmi szükség! - legyintett nagyvonalúan a Főkormányzó. - Erre a felhajtásra! - a tiszt bólintott, majd a hatalmas méretű komplexum bejárata felé intett. Ebben az épületben tartózkodott Darth Wenthar a Sithek Sötét Nagyura. Ide várta a leendő szövetséges moffokat, hogy megbeszéljék a szektor további sorsát.
A tiszt nem láthatta a Doriana belsejében lezajló folyamatokat. Nem láthatta, hogy a férfi homlokán apró verejtékcseppek gyöngyöznek, ahogy a férfinál lévő táska tartalmáról sem volt semmi sejtése. Doriana azonban tisztában volt vele, hogy mi lapul az ezüst színű fémtáska mélyén. Egy kis hatótávolságú, nukleáris robbanófej. Ha aktiválja, két kilométeres körzetben minden megsemmisül, persze sugárszennyeződés nélkül. Erről a kicsiny odonit kristály gondoskodik majd, amely a bombához volt csatolva. A tiszt, egy lifthez vezette a két vendéget. Doriana testőre semmilyen érzelmet nem mutatott. Hátán fekete tokban pihent a katanája, amely gondoskodik majd az esetleges támadók eliminálásáról. Doriana komótosan belépett a liftbe.
- Ide én nem követhetem önöket! - búcsúzott el a fiatal birodalmi. A lift elindult, egyenesen a legfelsőbb szintre.
Az ajtó feltárult és Doriana egy puritán egyszerűséggel berendezett, plasztacél lapokkal fedett folyosón találta magát. Szemközt egy ajtó volt, és a férfi, valamint kísérője arra vette az irányt. Az ajtó feltárult, és Doriana azonnal megpillantotta a hatalmas tárgyalóasztal-szerűséget, amely a szintén puritán módon berendezett tárgyalóterem közepén helyezkedett el. A tárgyaló egyik oldalát fal helyett hatalmas ablak foglalta el, csodás kilátást nyújtva. Egy másik falon megannyi holoképernyő a galaxis aktuális híreit és eseményeit mutatta. Doriana gyors léptekkel az asztal felé vette az irányt.
Élénken beszélgető moffokat látott, akik a leendő szövetségről csevegtek kötetlenül. Lord Wenthar az asztalfőt foglalta el. Amikor meglátta Dorianát, intett a mellette lévő, üresen álló szék felé.
- Foglaljon helyet, öreg barátom! - Doriana engedelmeskedett. Vele szemben foglalt helyet Grodin Tierce, aki most már a Nagyúr jobb kezének bizonyult. Tierce kicsit gúnyosan mosolygott rá.
- Végre megjött, öreg cimbora! - mondta Grodin feltűnően jókedvűen. - Már nagyon vártuk! - Doriana bólintott, majd kezet fogott Tierce-el. Grodin kézfogása erős és markáns volt.
- Én... én is örülök, hogy látom önöket! -válaszolt Doriana feszülten, miközben a táskát maga mellé rakta. - Akkor kezdhetjük?
- Kezdhetjük, kezdhetjük... nagy tisztelettel köszöntöm Doriana Főkormányzót a Sith állam commenori tartományának vezetőjét Bastionon! - fogott bele a szerephez meglepően jól értő Dorja admirális a hivatalos üdvözlésbe, akit a moffok már - többségi szavazással, ugyan - megerősítettek új tisztségében, a Birodalmi Fegyveres Erők Főparancsnokaként, miután ez a poszt Jagged Fel távozásával megürült.
Doriana igyekezett nyugalmat erőltetni magára. Ez is csak egy szokásos tárgyalás, némi szokásos cselszövéssel és gyilkossággal, ahogyan ez lenni szokott... - ismételgette magában újra és újra. A moffok azonban nem voltak olyan hülyék, mint elődeik, akik bedőltek a most Coruscanton trónoló Daala trükkjének... már nem voltak mind egy helyen. Doriana aggodalommal állapította meg, hogy Dirkl Lecersen, és még két támogatója, Giskard moff a Velcar- és Amadiro moff a Perrinn-szektorokból mindannyian csak holografikus formában, titkosított biztonsági kapcsolaton keresztül voltak jelen, "hirtelen elfoglaltságaikra" hivatkozva. Velük együtt Lecersen kontrollálta a Maradvány eredeti szektorainak alsó harmadát, és a Yuuzhan Vong elleni felszabadító háborúban annektált területek közel felét. Ez némiképp bonyolította Doriana terveit, de most már végig kellett csinálni.
Velük ellentétben a Bastion új moffjára, a Saretti helyére kinevezett Lectoire moffra, erre a kissé őrült kinézetű, arisztokratikus tartású, hosszú körmű nőre és még három társára biztosan számíthatott a Tanácsban, hiszen õk mindannyian az Egyház titkos tagjai voltak. És persze ott volt Dorja is, az ügy feltétlen támogatója.
Doriana remélte, hogy ők is megkapják azt a sürgős értesítést, ami miatt átmenetileg el kell majd hagyniuk a termet... vele és a Mylorddal együtt. Az igazat megvallva, Doriana nem bánta volna, ha Grodin például bent marad és a többiekkel együtt elpárolog... az utóbbi időben nagyon megnőtt az őrnagy magabiztossága, már-már a szemtelenség határát súrolva...
Dorja eközben befejezte az üdvözlést, és átadta a szót a moffoknak.
- Azt hiszem, mindannyiunk nevében szólok, Főkormányzó úr - kezdett bele Lecersen holoalakja -, amikor azt mondom: nagyon hálásak vagyunk a Protektorátus-béli barátaink nyújtotta segítségnek, amivel végre elkergethettük ezt a Jagged Felt, a jedik által a nyakunkba ültetett bábot... azonban a Birodalom biztonságáért mostantól, ahogyan régen is, a Moffok Tanácsa, és a kinevezett katonai főparancsnok felel - pillantott Dorjára.
- Minden további együttműködésre természetesen nyitottak vagyunk a Protektorátussal, de kizárólag a szokott diplomáciai csatornákon...
- Ezért is vagyok itt, nagy tiszteletű moff urak - biccentett egyetértően Doriana. - Azonban tudniuk kell, hogy a Protektorátus ennél sokkal sokkal többet tud ajánlani... gazdasági és technológiai potenciálunk magas szintű, ezért egy kölcsönösen előnyös kereskedelmi megállapodás...
És ez így ment néhány órán keresztül. Az unió tervével nyíltan persze egyik fél, sem Doriana, sem a Tanácsban ülő megbízott ügynökei nem hozakodtak elő, és a moffok sem mondták ki nyíltan, hogy legszívesebben a határokon kívül látnák Dorianát a Sith nagyurával és a Császári testőrrel együtt, aki most ugyanúgy állt joviális mosollyal, ugrásra készen a Sith mögött, ahogyan elődje annak idején a Tanácsot markában tartó vén, dörzsölt Disra moff titkáraként...
Végül Doriana elérkezettnek látta az időt, hogy szünetet kérjen... megérintette a füléhez erősített kommunikátort, és az legnagyobb meglepetésére jelezte, hogy tényleg bejövő hívása van. Több moff szintén a kommunikátor-képernyőjére meredt. Doriana emlékeztetni akarta magát, hogy megdícsérje a pontosságért a kommunikációs ügynökét, amikor észrevette, hogy Wenthar nagyúr komor tekintettel mered maga elé...
- Bocsássanak meg, moffok urak... igen, itt Doriana... hogyan?
A távolban felrobbant valami, és a bunker páncélozott ajtói a helyükre csúsztak. Doriana összevonta a szemöldökét.
- Mi a...
- Behatolási riadó! - csapott az asztalra Dorja, miközben aktiválta a termet leárnyékoló rendszereket, amitől Lecersen és két társának holoalakja azonnal eltűnt. - Elárultak minket!
Az őrnagy azonnal Dorja mellett termett, és egy pillantást vetett a külső képre. A Thrawn Palota romjai felől a megerősített térségen keresztül, halott rohamosztagosokon és felrobbant fülkével, groteszk gólyalábakként álló AT-ST roncsokat kerülgetve három szögletes, méretes páncélozott valami közeledett a bunker bejárata felé.
- Ezek nem normálisak... - rázta a fejét Dorja. - Mindjárt ideér a nehéztüzérség, és szétszedi őket... kik ezek...
- Mandalóriaiak... - sziszegte az őrnagy idegesen. - És ez csak elterelés...
- Már itt vannak az épületben... - tette hozzá vészjósló tekintettel Lord Wenthar, és aktiválta vörös pengéjét.
...
Boba Fett egy elhagyott, lezárt folyosón haladt egységével. Odafent a robbanásokból jól kivehető volt, hogy az automatára állított Tra'kad-ok kellően megtáncoltatják a birodalmiakat... Fett sajnálta a járműveket, amelyek a Mandalore hadiiparának műremekei voltak, de egy ilyen mérvű behatoláshoz szükség volt a költséges elterelő műveletre.
Az előtte haladó fiatal harcos felpattintotta azt a panelt, ami az utolsó adatcsomaggal együtt kapott térkép szerint a föld alatti biztonsági körletekbe vezetett... még a második és harmadik vésztervekhez régen hozzászokott Fett is megdöbbent azon, mennyi folyosó, vészkijárat, szervizút és egyéb járat futott a Bastion Birodalmi Parancsnokságának amúgy tökéletesen rendezett - legalábbis a Thrawn Palota felrobbantásáig rendezett - terei és épületegyüttesei alatt... mintha csak minden egyes moffnak saját kazamatarendszere lett volna, hogy legyen min keresztül elhúznia a csíkot, miután megmérgezte a többieket... és tulajdonképpen, tette hozzá magában Fett, valószínűleg pontosan ez is volt a helyzet.
Azért kíváncsi volnék rá, gondolta az öreg Mandal’ore, hogy milyen gyakran futottak itt egymásba "véletlenül" ezek az alagútépítő egységek... hehe...
Az elől haladó harcos kióvakodott a folyosóra, miközben távirányítású drónjai előrelebegve zavarómezőket generáltak, hogy elnémítsák a mozgásérzékelőket és normál, unalmas, "semmi sem történik" állapotúra a holokamerákat... az egyik sarkon beforduló fekete páncélos technikus még csak egy meglepett kiáltást sem tudott hallatni, mert a fiú csuklójából kivágódó penge egyenesen átszaladt a torkán.
Szép volt, gondolta Fett.
A mandalóriai kommandó, hasonlóan Eyren Sanagar és Venku Skirata egységeihez, bejutott a birodalmi komplexumra, hogy megkezdje a vadászatot a moffokra, akik valahol itt bujkáltak.
Újra találkozunk, fiúk... - mosolyodott el magában Fett. - Most megkapjátok...
...
- Értünk jönnek... segítsen rajtunk, Nagyúr! - sikoltott nem túlságosan sok bátorságról tanúbizonyságot téve egy hájas, kopasz fejű moff, miközben idegesen forgatta szemeit.
- A mandalóriaiaknak régi elszámolnivalójuk van az egyes... itt jelenlevőkkel... - tette hozzá Doriana, miközben gondosan az asztal alá csúsztatta a táskát. Nem tetszett neki ez az új fejlemény, nem tudott róla, nem ez volt a terv... egy kérdő pillantást vetett a terem túlsó végében, a bejáratnál aktivált fénykarddal a folyosót kémlelő Wentharra, de a Sith dühe és meglepetése eredetinek tűnt. Akkor pedig nem maradt más lehetőség, mint Lecersen...
- Én azt hiszem, kezdjünk el egyesével, személyi kíséret mellett távozni.. -próbált meg felállni Doriana, de megdöbbenve tapasztalta, hogy egy páncélkesztyűs kéz nehezedik a vállára, Grodin keze.
- Javaslom, egyelőre maradjon itt mindenki.. - az őrnagy tekintetébõl nem lehetett kiolvasni, hogy miben sántikál... talán semmiben, futott át Doriana agyán. Talán Testőrként működésbe léptek a régi beidegződések, és ebben a pillanatban tényleg csak a Birodalom híveinek biztonsága érdekli, pártállástól függetlenül... vagy talán nem.
- Maga jöjjön velem, biztonságba helyezem... - emelte fel választ nem tűrően Dorianát az őrnagy, és az egyik benyíló felé kezdte taszigálni, ahol a terem szélén sorakozó megerősített, hivatalosan "tolmácsok" számára készült, ám valójában közismerten hallgatózásra és biztonságiak elhelyezésére szolgáló, sötétített üvegű figyelőfülkékhez lehetett jutni.
- A bunkerhez vezető folyosókat lezárták, vagy a behatolók ellenőrzik őket... egyelőre nincs biztonságos kiút - magyarázta az őrnagy menet közben.
Doriana összevont szemöldökkel hagyta, hogy megfiatalodott testőre betuszkolja az egyik fülkébe.
- Ezt kint felejtette... - nyújtott át valamit a Testőr a kopasz szenátornak, majd rázárta az ajtót.
Doriana elképedten meredt az egyelőre élesítetlen, mégis baljós külsejű táskára... a táskára, amibe a bombáját rejtette...
Odakint Wenthar az Erőn keresztül próbálta érzékelni a közeledő behatolókat... elméjét betöltötte a düh, amit az árulás miatt érzett... nem tudta, ki tervezte ezt így, és miért érkeztek pontosan ezek a kommandósok, akiknek halálosan hatékony, hideg elméjét már ennyi folyosó távlatából is érzékelte. De valaki ezért meg fog bűnhődni. Wenthar úgy döntött, kezelésbe veszi az ügyet.
- Biztosítsa a termet! Én megkeresem ezeket a behatolókat... - zord mosolyt villantva a bunker hátsó szekciójában Doriana biztonságba helyezésén ügyködő Grodinra és a legnagyobb képernyőknél a biztonságiakat utasítgató Dorja admirálisra, azzal futólépésben elindult arrafelé, amerre a legtöbb behatolót érezte... a legnagyobb megdöbbenésére felfedezett valamit, vagy valakit az Erőben is... a támadók egyike Erőérzékeny volt!
...
Fett és az előtte haladó Goran Beviin egyszerre érték el azt a fordulót, ahol a fal mellett és a mélyedésekben a rohamosztagosok első egysége várta őket. A fiatalabb kommandós előrelépett, és lángszórójával tűzfüggönyt vont a fehér páncélosok elé, miközben a Fett mögött haladók előkészítették gránátjaikat... Fett tudta, hogy gyorsnak kell lenniük.
- Jelentést... - sziszegte bele a mikrofonjába.
- Akadály nélkül tartjuk a kijáratokat, egyelőre a Tra'kad-okkal vannak elfoglalva... a menekülési útvonalak tiszták... - Eyren Sanagar kommandósai a bunker lehetséges kijáratait biztosították, nem csak azért, hogy fedezzék a lehetséges visszavonulási útvonalakat sajátjaik számára, hanem azért is, hogy puskavégre kapják az esetleg ugyanezzel próbálkozó moffokat is.
- Úton vagyunk a másik irányból a célpont felé... - Venku Skirata hangja meglepően... éberen csengett. Fett nem tudta mire vélni a különös töltetet a férfi hangjában. - Elképzelhető, hogy lassabban fogunk odaérni, Mandal’ore... valami közeledik felénk...
...
Wentharban tombolt a harag. Duplapengéjű fénykardja vörösen izzott, amikor a behatolókat kereste. Ez a váratlan fordulat teljesen keresztülhúzta a számításait.
Eredetileg azt tervezte, hogy Dorianával felrobbantja azt a kis meglepetést, amit a moffoknak tartogatott. Azonban egyes moffokat nem lehetett hülyének nézni. Pont a legfontosabb emberek nem jöttek el. Az a szemét Lecersen például! Eezek az idióták tényleg azt hiszik, hogy miután megszabadította őket Feltől, majd tálcán odanyújtja nekik a Maradványt? Tényleg ezt képzelik? No ebben tévednek! Kegyetlen kínhalál vár rájuk!
A Lord hamarosan szembetalálkozott az ellenfeleivel. Arcán ádáz vigyor jelent meg, és támadásra készen állt. Azonban egy pillanatig habozni látszott. Az Erő azt súgta neki, hogy jobban teszi, ha nem támadja le őket rögtön. Valahogy az a furcsa megérzése támadt, hogy a behatolók ugyanazokat a mocskokat keresik, mint ő. Úgy döntött, hallgat a megérzéseire, és próbára teszi a mandokat. Végül is ha a moffokat keresik, akkor segíthet nekik.
- Mit akartok? - köpte oda a mandalóriaiak felé a szavakat. - Kit kerestek?
Az élen haladó páncélos kommandós - láthatóan társai legnagyobb meglepetésére - meglódult, és üvöltve Wentharra vetette magát.
- Mit csinál, főnök? Venku, jól vagy??
- Halál a Sithekre!! - üvöltötte a Wentharral majdnem egyidős, kissé nehézkesen, de még mindig precízen mozgó mandalóriai, és Wenthar megérezte az Erőben feléje irányuló hullámokat... ez volt az erőérzékeny harcos!
Azonban a férfi túl hamar felfedte magát, Wenthar kardja simán hárította a csuklóját védő páncélból kipattanó két penge csapásait... a Sith hagyta, hogy a másik, aki láthatóan sosem részesült semmilyen kiképzésben, bár vele volt az Erő, egyre közelebb és közelebb jöjjön és így világosan ki tudta olvasni elméjéből a gondolatait... gyűlölte a Sitheket, igen, valami ősi, a családjára visszavezethető okból, de nem volt egyértelmű... és igen, ott voltak a bevetéssel, a küldetéssel kapcsolatos gondolatai is... a célpontok.
Wenthar elvigyorodott, és kezét kifelé fordítva egy Erőlökéssel a falhoz csapta a támadót. Jók voltak a megérzései... a többi mandalóriai célra tartott, de nem lőtt... nem ő volt a célpont. Valószínűleg nem is számítottak rá, hogy pont egy Sith Nagyúrba szaladnak bele...
Venku Skirata nagyot nyekkent, ahogyan páncélos feje a falnak csattant, majd eszméletlenül elnyúlt a padlón. A Lord eldöntötte, később talán még hasznát veheti...
- Az öreg megőrült.. - suttogta az egyik mandalóriai a csoport szélén.
- Még mindig áll a kérdésem, harcosok... - nézett végig a fejvadászokon Wenthar. - Kit kerestek?
A kommandósok némán álltak.
Wenthar ismét elmosolyodott. Felesleges volt, már mindent tudott. A Sith módszere a megtévesztés, ugyebár... a sötét lovag deaktiválta a fénykardját és a folyosó másik vége felé mutatott.
- Ott vannak a moffok... - közben az elméjével kinyúlt, hogy saját jelenlétét elfeledtesse a kommandósokkal. - A folyosó végén, egy bunkerben. Jó mulatást...
Eközben Grodin egy másik járaton, a támadókat és a védőket elkerülve a komplexum fő kijáratánál bukkant ki, meghúzódva az egyik sarokban. A bázist egy tucat mandalóriai fegyveres biztosította, a távolban pedig birodalmi lépegetők vívtak tűzharcot az elterelő hadműveletet jelentő Mandalore légitankokkal... teljes káosz uralkodott, bár a távolban már felhangzottak az úton lévő bombázók sivító ionhajtóművei. Mindjárt vége, gondolta az őrnagy, és aktiválta a kommunikátorát.
- Wenthar Nagyúr, megközelítettem az egyik behatoló csapatot... mi az utasítása a behatolókkal kapcsolatban?
Wenthar Nagyúr őszintén örült annak, hogy a mandokat egyenesen oda vezette, ahol a számára terhes alakok rejtőzködtek. Miután a mandalóriai harcosok eltávoztak sietős léptekkel, Wenthar kommunikátora csipogni kezdett. Grodin volt az. Állítólag megközelítette az egyik behatoló csoportot, és készen állt a harcra. Wentharnak azonban most más tervei voltak.
- Helyezze biztonságba Dorja parancsnokot és a velünk szövetséges moffokat! - utasította Wenthar a Testőrt. -Tűnjenek innen minél messzebbre!
- Ahogy óhajtod, Nagyúr! - válaszolta Grodin.
A Sith Lord úgy döntött, követi a mandokat a bunker felé. Az eszméletlen mandalóriai öreghez lépett, aki tehetetlenül hevert a padlón. Lehajolt hozzá és pár szót mormogott. Az öreg szemei kipattantak, majd talpra ugrott. Fenyegetően nézett a Sith Lordra, de az csak zordan elmosolyodott.
- Hasznodat vehetném! - mondta az öregnek. - És te is nekem! - az öreg azonban nem adta be könnyen a derekát.
- Soha nem szolgállak rühes kutya! - ordította az öreg tajtékozva és támadásba lendült. Milyen kár, gondolta magában Wenthar sajnálkozva, majd az öreg irányába mutatott, és ujjait kékes szikra hagyta el. A szikrából izzó, pulzáló gömb lett, ami telibe találta a támadó mandot. Hatalmas robbanás, repkedő csontok és húscafatok jelezték, hogy Venku mester megtért őseihez. Wenthar még időben Erőpajzsot vont fel maga körül, így neki nem árthattak a szilánkosra robbant csontok.
A nagyúr kéjesen megnyalta a szája szélét, akár egy mohó krayt sárkány, majd elindult hogy megkeresse Grodint. Aktiválta a kommunikátorát és hívta hű testőrét.
- Hamarosan csatlakozom önhöz! - mondta Wenthar szenvtelenül. - Várjon meg az alábbi koordinátákon! - utasította Wenthar Grodint, majd elküldte a kívánt koordinátákat. Egész jól alakul ez a nap, gondolta magában elégedetten.
...
- Erre, parancsnok! - Grodin az egyik, a bunkerbe nyíló hátsó szellőző fedelét leemelve jól irányzott lövéssel a hátára küldte a bunker ajtajában megjelenő újabb mandalóriai kommandóst, majd Dorja felé integetett, aki az egyik oldalára borított asztal mögött rejtőzködött néhány moff és egy fejbelőtt rohamosztagos társaságában.
- Nem képzeli... - sandított a láthatóan kényelmetlen menekülési útvonalra Dorja, de ekkor újabb robbanás vetette ki a bunker épen maradt fél ajtaját, és további mandok rohantak a helyiségbe. A moffokat fedező rohamosztagosok kezdtek elfogyni...
Grodin fedezőtüze mellett végül az öreg tiszt korát meghazudtoló fürgeséggel, egészséges életösztönről tanúbizonyságot téve átfutott a szellőhöz, maga után cipelve az eszelős tekintetű, a vállán égésekkel borított Lectoire moffot. A mögöttünk rohanó két másik Sith-párti moffot leterítették a mandalóriai kommandósok lövései... járulékos veszteség, gondolta Grodin, azzal behúzta maga után a szellőzőt és kézi terminálján előhívta azt a térképet, ami a bunker körüli titkos járatokat ábrázolta, és amelyet a Hírszerzés adatbázisából töltött le.
- Erre, siessenek, minél hamarabb el kell tűnnünk innen!
- Visszavonulunk? És mi lesz a többi moffal? - replikázot Dorja.
- Inkább csak áthelyezzük a bázist... - mosolyodott el Grodin. - Hamarosan meglátják. Gyerünk, nincs sok időnk!
...
Boba Fett sisakvizorján keresztül gyorsan felmérte a kommandója megmaradt tagjainak állapotát, ahogyan Goran Beviin nyomában belépett a bunkerbe. A Mandal’ore-nak nem állt szándékában hátulról szemlélni az eseményeket, de belefutottak egy E-web sorozatlövőkkel felszerelt erősítésbe, így Fett és Beviin hátramaradtak, hogy feltartóztassák őket. Végül Venku Skirata furcsán zavartnak tűnő, vezetőjét vesztett kommandósainak megérkezése döntötte el a folyosón zajló gyilkos harcot, de addigra a bunkerben már végeztek a megmaradt harcosok.
Fett páncélos csizmájával belerúgott az egyik halott, püffedt arcú, égett hústól bűzlő moffba, és felmérte a terepet... több moff, akik a listáján szerepeltek, hiányoztak... persze az is meglehet, gondolta Fett, hogy csak telibe találta őket egy gyújtógránát. De nem volt idejük arra, hogy nekiálljanak számolgatni, az elterelő hadműveletet lebonyolító Tra'kad-ok automatikája jelentette Fett privát csatornáján, hogy Scimitar-bombázók közelednek feléjük. Kezdtek kifutni az időből.
Fett végigfuttatta a sisakjába épített infravörös kamerát a bunker fala mentén, rejtett fülkék és egyéb meglepetések után kutatva... és igen, az egyik, matt fekete ablakú boxban megmozdult valami...
- Ti ott! - mutatott két kommandósára. - Feszítsétek fel azt a fülkét, nézzük meg, melyik az a bátor birodalmi, aki a sarokban bujkál a bosszúnk elől...
...
Doriana rettegett. Agyában cikáztak a gondolatok, miközben átkozta azt a napot, amikor ennek a Sith okádéknak a szolgálatába állt. Végtelenül fáradt volt. Elege lett mindenből. Hallotta a csatazajt és azt is, hogy a védelmére szakosodott emberek száma egyre fogyatkozott. Ezt a sorozatos halálhörgésekből és sikolyokból ítélte meg.
Miért nem jön már az az átkozott Lord? Hiszen azt ígérte, hogy megvédi! Hogy szüksége van rá! És most lám, itt hagyta ezeknek az átkozott brigantiknak. A homlokán hideg veríték jelent meg, és minden tagja remegett. Ha elfogják a mandok és ha kivallatják... Nem ezt nem engedheti meg!
Őt, aki valaha Sidious nagyúr jobbkeze volt, egy koszos mando nem fogja csak úgy legyilkolni! Hirtelen jeges tőrként döfött füleibe a mandok vezetőjének a hangja. Egyenesen ide tartanak, gondolta magában jeges rémülettel. De van egy meglepetésem nektek!
Doriana felpattintotta a személyi kódjával ellátott, bebiztosított fémtáskát. Gyorsan beütötte az aktiváló képernyőn a biztonsági kódot. Egy piros betűkkel villogó üzenet jelent meg a kis képernyőn:
OMNI CONSUMER PRODUCTS:
NUKLEÁRIS BOMBA AKTIVÁLÁSI KÓDJA BEÜTVE!
MEGERŐSÍTÉSIG KÉT PERC ÁLL A RENDELKEZÉSÉRE:
ÜSSE BE A SZÁMKÓDOT:
Doriana gyorsan beütötte a végleges, megerősítő számsort: 4,8,15,16,23,42... megvan! Erre a képernyőn újabb szöveg jelent meg.
A BOMBA AKTIVÁLÁSA MEGERŐSÍTVE!
A ROBBANÁSIG, T-10 MÁSODPERC VAN HÁTRA:
VISSZASZÁMLÁLÁS ELINDÍTVA:
10...9...
Fett harcosai könnyedén felfeszítették a boxot, és egy rémült, kopasz öregembert találtak. Maga Fett lépett oda az öreghez.
8...7...
Doriana szívét hirtelen túlvilági békesség árasztotta el. Már nem érdekelte hogy mi lesz vele. Beteljesedik a bosszúja... A vezér közelebb lépett hozzá...
6...5...
- Mi a büdös... A francba tűnés!! - ordította Fett, de már késő volt.
4...3...2...
- Végetek van mocskok! - vigyorgott elégedetten az öreg, miközben a táskán belül valami vészesen, vörös színűen villogott.
1...
Ekkor hirtelen vakító villanás kíséretében hatalmas fényesség támadt, ahogy a bomba magja berobbant. Akik a bunkerben tartózkodtak, az iszonyatos hő hatására egyszerűen elpárologtak. Az epicentrumban több millió fokra hevült a hőmérséklet, mindent elpusztítva maga körül. A komplexum úgy tűnt el, mintha sosem létezett volna. Hatalmas dübörgéssel indult pusztító útjára a gyilkos lökéshullám, amely 20 km-es körzetben mindent letarolt. Lassan gomba alakú felhő képződött, amely több ezer méterig nyúlt, akár egy gyilkos kéz az égboltba. Hatalmas tűzvihar keletkezett, elpusztítva mindent, ami az útjában állt. Az ég elsötétedett, és akár haragvó istenek hangja, úgy hasított bele a levegőbe a bomba fülrepesztő dörrenése. A lökéshullám hatalmas mennyiségű törmeléket ragadott fel magával, amelyett persze majd szanaszét terít. A harcosok, a birodalmiak és minden eszköz, amely az epicentrumban tartózkodott, beleégett a talajba. A tűzvihar lassan elcsendesedett, imitt-amott még lángolt a természetellenes, nukleáris tűz, majd hószerű valami kezdett hullani az égből. Az elhunyt harcosok hamvai...
A bomba bár kisméretű volt, 2 kilométeres körzetben mindent elpárologtatott, 20 km-es körzetben a pusztító lökéshullám és a tűzvihar folytatta a pusztító munkát. Akik 40 km-re tartózkodtak, szerencsésen megúszták. Ugyanis ez a bomba nem okozott sugárzást. Ez csupán pusztított...
A Bastion egén mindenki láthatta a terjeszkedő gombafelhőt, és hallhatta a robbanást. Az első nukleáris robbantás megtörtént a bolygó felszínén.
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]
Szolgálati Közlemény a galaxis államait képviselõ diplomáciai testületeknek,
A Bastionon történt újabb merényletnek áldozatul esett a Birodalmi Maradvány kormányzó struktúrájának nagyobb része. Egy szervezett államellenes összeesküvéssel állunk szemben.
A Birodalmi Moffok Nagytanácsának életben maradt rangidős képviselőjeként elrendelem az egész államra kiterjedő szükségállapotot és általános mozgósítást.
Ellenjegyzi és hitelesíti:
Dirkl Lecersen moff, megbízott Nagymoff
Yaga Minor
Yaga Minor
A Maradvány katonai központja, az Ubiqtorate, a régi, császárhű Birodalmi Hírszerzés bázisa
Lecersen és a rendszer erőinek főparancsnoka, az Isard-féle vörös egyenruhás, klasszikus hírszerzési és belbiztonsági erők tisztje, Sterling tábornok a hatalmas űrbázis kilátóterméből figyelték az ugrásra kész csillagrombolóflottát, Lecersen és szövetséges moffjainak erőit.
- Továbbra sem tudtunk kapcsolatot teremteni a Bastionnal... valószínûleg egyetlen moff sem élte túl a robbanást, uram - jelentette a szögletes arcú, régi vágású katona.
- Valószínûleg Sith barátunk nem volt ilyen peches... - morfondírozott a tagbaszakadt, egyenes tartású férfi mellett eltörpülő Lecersen. - Kíváncsi volnék, az a Sith kormányzó is megúszta-e... mivel kell számolnunk?
- Az adatok szerint a rendszer védelmi flottája 20%-os veszteségeket szenvedett a Fel-párti erők felszámolásakor, viszont rendelkezésükre állhat az a protektorátusi csatahajó is, amelyikkel a Sith kormányzó érkezett.
- Igen, a Protektorátus... gyorsnak kell lennünk, tábornok - Lecersen kedvetlenül belekortyolt a kesselibe, amit a kezében tartott. - Utasítsa a flottát az indulásra, és kérjen nekem egy titkosított távolsági vonalat az egyik tárgyalóba.
- Igenis, uram.
Bastion
A lökéshullám megdobta a Bastionon mostanában már-már egyetlen megbízható közlekedési eszköznek számító erősen páncélozott Chariot terepsiklót, amelyikkel Grodin, Dorja és az enyhén szédelgő, valamiféle ősi nyelven maga elé motyogó, elmosódott sminkű Lectoire moff elhagyták a bunker körzetét... Dorja és a nő egymásra estek, amit meglepő módon egyikük részéről sem követett azonnal tiltakozó sivítás.
Az őrnagy megkapaszkodott az ülés támláján, majd ahogyan a Chariot repulzorai felmondták a szolgálatot és a gép hosszú, szikrázó csúszás után megállt a katonai leszállópályán, amely mellett a Lambda-osztályú sikló várakozott, elsőként nyitotta fel az ajtót, hogy páncélsisakját felvéve kilépjen a járműből.
A távolban lehetett látni a hatalmas gombafelhőt, amelynek szele elérte őket... Grodin nem félt a sugárzástól a páncéljában, utasait és a pilótát viszont inkább arra utasította, hogy maradjanak bent. A leszállópálya szélén, a sikló túloldalán álló alak felé indult, aki maga fölé kinyújtott kezekkel állt, és valamiféle vöröses-lilás energia vibrált körülötte.
Az őrnagy közelebb lépett, és féltérdre ereszkedve megvárta, amíg Wenthar Nagyúr befejezi a szeánszot. Az volt a gyanúja, hogy a Nagyúr a sugárzó lökéshullámban elhamvadó testek lelkeit, életerejét és utolsó jajkiáltásait szívja magába, hogy még erősebbé váljon, vagy valamit hasonló...
Wenthar végül megfordult, és intett testőrének.
- Minden rendben ment, szolgám! Becsülettel elvégezted a feladatot, érzem, hogy Dorja parancsnok és Egyházunk bastioni főpapnője is biztonságban van!
- Így van, Nagyuram - hajtotta meg magát Grodin, és Wenthar intésére kiegyenesedett.
- Érzem, hogy kérdések gyötörnek, testőröm... - vonta fel a szemöldökét Wenthar.
- Őszintén, Nagyuram... meglepett, hogy sikerül a robbanás.. nem gondoltam volna, hogy abban a kopasz féregben van ennyi... kurázsi... - Grodin tűnődve a lassan eloszló gombafelhő irányába pillantott, amely felé szirénázó mentőegységek tartottak. - Azt hittem, inkább megpróbálja elérni, hogy a Mandal’ore megkímélje az életét, egy újabb árulással...
- Nos, kicsit be kellett segíteni... - mosolyodott el gonoszul a Nagyúr. - Ne becsüld alá a Sötét Oldal hatalmát, Testőröm! Nagyobb hatalma van a gyenge, kétségbeesett, halálfélelemben remegő lelkek felett, mint gondolnád!
- Megtiszteltetés Önt szolgálni, Nagyuram... - bólintott az őrnagy. Hát persze, gondolhatta volna. A sarokba szorított, rettegő, meglepett Doriana elméje nyitott könyv lehetett a Nagyúr számára, még ebből a távolságból is... könyv, amit nem csak szabadon olvashatott, de írhatott is bele... például egy kis merszet, oda nem illő bátorságot, halált megvetõ vakmerőséget...
A háttérben Dorja, aki a bizonytalan léptű Lectoire-t támogatta, megköszörülte a torkát. Láthatóan sietett volna felszállni a siklóra minél előbb, hogy eltűnjenek erről a sugárzó környékről.
- Nagyuram, őrnagy... kérem, sietnünk kell.
- Gyenge tested talán elbír ennyit a halál sugaraiból, parancsnok! - vetette oda neki Wenthar, akinek láthatóan nagy élvezetet okozott, hogy a tömeges pusztulás ilyen közeli tőszomszédságában figyelheti a skarlátvörös felhőket.
- Nem erről van szó, Nagyuram... - rázta a fejét Dorja. - Készenlétbe kell helyeznünk a flottánkat. Lecersen mozgósította a Yaga Minor erőit, és útban van ide... kérem, siessenek, a Relentless csillagromboló várja magukat.
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]
Szigorúan titkos kódolt üzenet
Címzett: ESB Főparancsnoksági szervei, Sith Egyház vezető tanácsa,
Címzettek tartózkodási helye: Commenor, Korriban,
Tárgy: Az Egyesült Sith Birodalom létrehozásának 3. fázisa,
Nagyurak!
Az áruló moffok ellen végrehajtott merényletnek sajnálatos veszteségként áldozatul esett Kinman Doriana Főkormányzó is. Lord Wenthar Nagyúr él és csatlakozott hozzám a hű csapatokkal együtt.
Támadásra számítunk a megmaradt moffok erőitől. Sürgős katonai segítséget kérünk a Protektorátustól!
Üdvözlettel: Dorja admirális és Főparancsnok, Birodalmi Flotta
Ellenjegyzi: Lectoire moff, a Sith Egyház Papnője
/kódolva: Sith Exar Bíbor kóddal, 88-szorosan./
Ezt a levelet kizárólag a Sith Egyház legmagasabb szintű főpapjai olvashatják. Illetéktelen személy esetén a levél automatikusan megsemmisül, beleértve a terminált, amin megnyitották.
Feloldó kód: 0-1-666-1-0-Triaxis
...
Szigorúan titkos kódolt üzenet:
Címzett: a Bastionon tartózkodó Főpapnő, név titkosítva;
Küldő: G'Kar, megbízott Főkormányzó helyettes;
Tárgy: Katonai segítségnyújtás a 3. fázis befejezéséhez.
Örömmel halljuk hogy Nagyurunk, őfelsége Wenthar Császár életben van. Az OCP már elkészítette és legyártotta új hajóink prototípusát és megkezdte a sorozatgyártást is. Az elkészült hajókból álló flottát, továbbá a Commenori Véderő flottájának egy részét azonnal útnak indítjuk önökhöz. Az OCP elnöke, az Öregúr arra kéri önöket, hogy az esetleges tesztütközet valamennyi adatát továbbítsák felé.
Az elkészült hajók listája:
- 2 db. SiSD,
- 12 db. Judicator,
- 6 db Aurora.
Ezen kívül bevetjük az új kialakítású Sith Starfightereket is. A Véderő flottája csatlakozik a legyártott, új hajóinkhoz.
Figyelem: ezt az üzenetet kizárólag az alábbi személyek olvashatják:
- Lord Wenthar
- Grodin Tierce testőr
- A Sith Egyházának Főpapnője
Amennyiben illetéktelen személy kíván hozzáférni az üzenethez, mind a terminál, mind az üzenet azonnal megsemmisül!
Sith Exar Bíbor kódolással ellátott, 88-szorosan titkosított üzenet.Feloldási kód:134-78-gh-Omicron.
--- Vége az XI. Fejezet Első részének ---