Post by Grodin Tierce on Dec 14, 2018 12:24:42 GMT 1
Tizedik Fejezet
Első Rész
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]
A Birodalmi Maradvány Moffok Tanácsának titkos üzenete a Sith Protektorátus Főkormányzója részére, Commenorra
Tisztelt Doriana kormányzó! Kérjük, tiszteljen meg bennünket látogatásával a Bastionon, hogy tárgyalásokat kezdeményezhessünk az államaink közti mélyebb katonai és gazdasági együttműködés lehetőségéről.
A Moffok Tanácsának képviseletében:
Dorja admirális
...
Szigorúan titkos kódolt üzenet
Címzett: Dorja admirális
Tárgy: Az Egyesült Sith Birodalom létrehozásának második fázisa.
Dorja Úr!
Álljon készen a második fázis végrehajtására. Mint hónapokkal ezelőtt megkapott tervezetünkben láthatta, hamarosan megkezdődik a rebellis moffokkal való leszámolás. Uralkodónk, Wenthar Császár már előkészítette az Új Rend és Birodalom kormányzásának és politikai működésének tervezetét. Alábbiakban küldök egy listát azoknak a moffoknak a nevével, akik lojálisak ügyünk iránt. A többieket azonnal kivégezzük, amint a hatalomátvétel megtörténik. Azonnal indulok a Bastionra, addig biztosítsa a körzetet és ismétlem, nagyon körültekintő legyen. A Lord már a Bastionon tartózkodik.
Segítségére lesz Tierce őrnagy is, aki Császárunk jelenlegi második embere énutánam.
A 66-os parancs értelmében, valamennyi az új rendszer ellen lázadó tábornokot és moffot valamint szenátort le kell tartóztatni a jel kiadásakor.
Csatolva: a hűséges moffok névsora, akik a Sith Egyház tagjai is egyben.
Üdvözlettel: Kinman Doriana Főkormányzó sk.
/kódolva: Sith Exar Vörös kóddal, 66-szorosan./
Ezt a levelet kizárólag Dorja, az ESB leendő Főadmirálisa olvashatja. Illetéktelen személy esetén a levél automatikusan megsemmisül.
Feloldó kód: 4-8-15-16-23-42
Zonama Sekot
Messze, a Sekot sötét, élettelennek tűnő gömbjét rejtő mélyűr szegletétől fél parszeknyire, egy halott csillagrendszer magányosan lebegő aszteroidaövezete mellett tűntek elő a hipertérből a jedik vadászgépei, hogy aztán abban a pillanatban aktiválják álcázórendszereiket, és még jobban belemerüljenek a fekete háttérbe. A legtöbb gépet az asztromechek irányították, a jedik a szakaszt vezető Saba kivételével továbbra is mély, meditatív, szinte hibernált állapotban várták, hogy elérjék Sekotot. Mostantól óvatosan kellett haladniuk, hogy a bolygót uraló sötét erők ne érezzék meg közeledtüket.
- Várrjanakk a jelzésszeeinkre... - sziszegte halkan a komba a barabel, mire a StealthX-ek mögött lebegő koréliai ágyúnaszád lassan behúzódott az aszteroidák közé.
- Vettük vettük - hangzott a pilóta hangja.
Saba ismét behunyta a szemét, és hagyta, hogy a gépek az előre beállított pályán tovább sodródjanak Sekot felé. Még napokat kellett eltölteniük ebben az állapotban, egészen lassan, szinte a semmiben keringő űrszemét sebességével kellett megközelíteniük azt, ami az élő bolygóból lett, hogy elkerüljék a felfedezést... legalább is ez volt a terv. Saba gyorsan végignyúlt az elméjével, egészen finoman, mint egy vadászó árnyék, letapogatta a többi jedi tudatát... nyugodtnak tűntek és türelmesen várták, hogy megkapják tőle az ébredésre szóló jelet... és mintha... eggyel többen lettek volna?
De mire Saba újra kinyitotta a szemét, és gyanakodva kimeredt az Ismeretlen Vidék eme fekete szegletébe, az új tudat, ami leginkább valamiféle távoli, sötét lenyomatnak tűnt, már el is enyészett. Sekot új ura ilyen messziről is megmutatná magát? Saba is még mélyebbre merült a meditációba, nehogy felhívja magára és a többiekre a figyelmet, és a gépek lassan tovább sodródtak...
Az aszteroidaöv másik végében Jan Ors a kivilágítatlan Moldy Crow pilótafülkéjében fészkelődött. Egy heti itt tartózkodás után már neki is kezdett kényelmetlen lenni a dolog, bár a hajó pilótaülései mögött volt egy kis egészségügyi helység és egy heverő, ahol többé-kevésbé kinyújtóztathatta magát, ha máshogy nem, vízszintesen... a Nar Shaddaa, majd az Ossus óta gyakorlatilag a galaxis háromnegyedén át követett hajó jeladója továbbra is monoton módon villogott a műszerfalán... valahol itt volt ő is az övben, a sötét alak, akit Kyle kiszúrt ott az ostrom alatt álló csempészholdon... és valahol itt voltak a jedik is, akiket követett. Jan nem lepődött meg azon, hogy az ő gépeiket nem érzékelik a műszerek, hiszen a StealthX-ek lopakodó képességeikről voltak híresek - a drága és megbízhatatlan kristályalapú álcázó pajzs helyett a matt fekete bevonat, az áramvonalas kialakítás, és a célzó és kommunikációs berendezések szinte teljes hiánya tette őket észrevehetetlenné - hiszen pilótáiknak minderre ott volt az Erő, és az asztromech.
Jan a jeladó adatai alapján meg volt győződve arról, hogy a sötét alak követni fogja a jediket, akárhová mennek... ő maga viszont már nem volt annyira biztos abban, hogy szeretne hozzájuk csatlakozni. Csak halvány elképzelése volt, hogy mi lehet a jedik úti célja, de ha ennyien kellenek hozzá, akkor sok jóra nem számíthat ő sem... épp itt az ideje, gondolta, hogy megkeresse azt a kísérő naszádot, és figyelmeztesse a jedik szövetségeseit arra, hogy nem várt vendéggel kell majd számolniuk...
...
Darth Mordeis kesztyűs kezeivel erősen markolta az irányítókart, amint a Bloody Vulture kilépett a hiperűrből. A vörös hajó szenzorai könnyűszerrel felfedezték a jedi hajókat. A Sith lovag úgy gondolta, Sordis mester minden bizonnyal ezzel az utolsó próbával akarja őt próbára tenni, hogy aztán tényleges Sith Lorddá avassa. Amennyiben ez a feltételezése helytálló, ő, Mordeis nem fogja elszalasztani az alkalmat, és a cím megszerzése után azonnal kivégzi a Sith Nagyurat.
Azon észrevételétől vezérelve, miszerint hamarosan minden hatalom az ő kezében összpontosulhat, úgy ítélkezett, eljött az idő, hogy bemutassa tudását a jedik mestereinek. Tudván tudta, hogy egy jediből akkor válik mester, ha megértette az Erő bizonyos megnyilvánulásait. A Sitheknél viszont csak ekkor kezdődik a kiképzés.
Hirtelen éledező önbizalmától vezérelve energiát adott a tolóerő-szabályozónak, és kikapcsolva álcázóberendezését, egyenesen a jedi naszád mögé zúgott.
...
Az Ősöreg Gonosz, akit jelenleg Waranousnak hívtak, elégedetten konstatálta, hogy hamarosan vendégei lesznek. Már akkor megérezte az Erő Világos Oldala émelyítő erejének képviselőit, amikor azok beléptek a Sekot körzetébe. Világosan látta őket az Erő segítségével. Őt nem lehetett átverni, újdonsült hatalma ellen mit sem értek holmi álcázó bűbájok.
A Sötét Ember csupán egyetlen ruhadarabot viselt. Éjfekete színű, csuklyás köpönyeget, amely eltakarta hatalmas izmoktól duzzadó testét, és ocsmány, félig Yuuzhan Vong, félig ember külsejét. Kezében egy ugyanolyan színű botot tartott, mint a köpenye. A bot végén egy bíborszínben villogó piramisszerű valami volt. Az ő holokronja. Még a Prakithon sikeresen megszerezte Wenthartól a saját holokronját, majd a jedi férgek támadása miatt, amikor távozott a bolygóról, magával vitte. Szüksége volt egykori ereje minden szikrájára és a tudására, amit évezredekkel ezelőtt szerzett. A holokront csak Darth Andeddu holokronjaként ismerték az egész galaxisban. Ez azonban hazugság volt. A holokron ugyanis az övé volt. Az ő tudását tárolta el, évezredekkel ezelőtt. Csupán megtévesztésül plántálta belé egykori mesterének, Andeddunak a holografikus mását, hogy az egykori Istenkirály hívei őt higgyék Andeddunak. A sors iróniája, hogy a holokron őrzője azt a férget személyesítette meg, akivel személyesen végzett. Mert Waranous a Sötét Úr, Yammka Hírnöke már akkor is hatalmas erőkkel rendelkezett. Olyan erőkkel, amik lehetővé tették a szelleme számára, hogy átvészelje az évezredeket. Hogy amikor eljön az ideje, újra megtestesüljön anyagi valójában. Andeddu ostoba hívei pedig óvták és őrizték uruk gyilkosának holokronját és porhüvelyét. És most eljött az idő, amire eddig várt, amikor megmutatja ezeknek a férgeknek, hogy mire képes a Sithek ősi tudását és a Yuuzhan Vongok mágiáját egyesítő hatalmas mágus.
Ő maga.
Valaha viselte a Darth előnevet, azonban ez most már mit sem számított. Ő volt a Sekot jogos uralkodója, a Yuuzhan Vongok hadistenének megtestesülése! A Sötét Ember az egyik nyílt mezőségen várta ellenfeleit. Körülötte már gyülekeztek a harcosok, hogy megállítsák a betolakodókat. Ők azonban csupán bábok voltak, se többek, se kevesebbek. A lényeges dolgot ő maga fogja megcselekedni. A Draacont elküldte a bolygó másik oldalára, és a különös ősi hajó csupán a Sötét Ember jelére várt, hogy megtámadja Sekot betolakodóit. A talpa alatt apró remegéseket érzett, Sekot próbált harcolni ellene, a gonosz ellen. A Sötét Ember koncentrált. Ezer harcos adta önként az életét, hogy végrehajthassa ezt az ősi Sith mágiát.
A közelben Tahiri Veila várakozott csendben, és elgondolkodva nézte a mesterét. A nő azóta ocsmányabbnál és perverzebbnél perverzebb módokon közösült Yammka Hírnökével. A Sötét Úr a legkegyetlenebb módokon alázta meg és gyalázta meg a testét, amit a számtalan heg és seb bizonyított. De fura módon Tahiri élvezte ezeket a mások számára undorító együttléteket. A Sötét Úr azt állította, hogy az efféle szexuálmágiák hatalmas erőket szabadíthatnak fel. Tahiri pedig nem kételkedett, hanem engedelmeskedett Urának.
Nas Choka Hadmester is Ura jelére várt csupán. Különös, baljós előérzet gyötörte, de nem törődött vele. Ő Yuuzhan Vong harcos volt. Nem félt a haláltól. Örömmel áldozza életét Yun-Yammkáért. A legszebb harci páncélzatát öltötte fel és az arcára - vérrel bekenve - Yuuzhan Vong jeleket mázolt fel. Kezdődik hát a harc.
...
Ahogyan egyre közeledtek a bolygóhoz, és a távolban már szabad szemmel kivehetővé vált a sok-sok sárgásfehér, egy-egy csillagot jelképező pötty közül az a sötétebb, sok százezer kilométerről is valahogy idegen, halott fényt árasztó pont a StealthX-ek pilótafülkéjének plexijén át, amelyik Zonama Sekot bolygóját jelentette... a Sötét Oldal egyre erősebbé vált, szinte percről percre lehetett érezni, ahogyan ránehezedik a maroknyi jedire, akik vadászgépeikben lopakodva reménykedtek abban, hogy észrevétlenül eljutnak a bolygóig... Saba számára csak mostanra vált világossá, hogy mennyire hatalmába kerítette a bolygót ez az új sötét tudat.
Sekot élettel és Erővel teli kisugárzásának, ami annyira megfogta korábban a barabelt, ahányszor csak a felszínre lépett, most abszolút nyoma sem volt.
A sötét csápok viszont egyre közelebb nyújtóztak hozzájuk... Saba érzékelte a többi gépben ülő jedikből egymás és a bolygó felé irányuló nyugtalanságot... felfedezték őket. Körülbelül ekkor villant fel a műszerfalán egy vészjelző, jelezve, hogy az aszteroidaövben hagyott ágyúnaszádjukat, a Jedi Twilight-ot megtámadták.
...
Ahogyan a Moldy Crow lassan, aszteroidáról aszteroidára araszolt a jedik kísérőhajójának pozíciója felé, Jan Ors komor tekintettel szemlélte a képernyőket. A két jel, a sötét ellenfél hajójának jeladója és a jedik naszádjának nagyjából becsült pozícióját jelölő pont gyanúsan közel került egymáshoz... a nő a nyakát nyújtogatta a hatalmas, kitűnő kilátást biztosító pilótafülkében, hátha megpillantja valamelyik gépet, de az aszteroidák fémtartalma miatt ennél pontosabb helymeghatározásra sem szabad szemmel, sem az érzékelőkkel nem volt lehetőség... aztán behúzta a nyakát, ahogyan abban a pillanatban, amikor kivágott két egymáshoz közelítő aszteroida között az alsó alól, a másik űrbéli kő felső oldaláról szinte ugyanazon a vektoron előbukkant a hajó, amit idáig követett... és mindkettejükkel szemben pedig ott lebegett a jedik naszádja, pontosan előttük...
Jan érzékelői azonnal felvisítottak, amint jelezték, hogy az előtte lévő hajó célra tart. Nagyobb és erősebb volt, alaposan felfegyverzett magánjachtnak, vagy hasonlónak tűnt, torpedókkal és egyéb robbanótöltetekkel a fedélzetén... a naszádnak ebből a szögből esélye sem lett volna... Jan keze a botkormányra tapadt, villámgyors mozdulatokkal élesítette a Moldy Crow Kyle által felturbózott fegyvereit, és... nagyjából, egyszerre nyitottak tüzet, szinte sorban.
A sötét alak hajójának lövedékei szikrázva csapódtak be a minimális pajzsenergián üzemelő, láthatóan csak az aszteroidamező elleni védelemre berendezkedett naszádba... majd elhalványultak, ahogyan Jan lövedékei is célt értek.
A naszádot támadó hajót ugyanolyan felkészületlenül érte a csapás. Rakéták és torpedók zúgtak el célt tévesztve különböző kisebb-nagyobb aszteroidák irányába, robbanásokkal és kőzáporral beborítva a környéket... a kecses, sötét támadó egyik hajtóművéből füst szállt fel, mire a gép élesen kivágódott és eltűnt két aszteroida között... Jan azonnal nyílt frekvenciára kapcsolt.
- Jedi ágyúnaszád, itt Jan Ors, Kyle Katarn Mester... munkatársa - kereste a megfelelő szót egy ideig a nő. - Ne lőjenek, én ülök a második hajóban!
Kis csend után végül bejelentkezett a naszádról egy reszelős, idegen hang, akiben Jan felismerte Madurrint, a Rend anx fajhoz tartozó tagját, a jedik harctéri koordinátorát.
- Jan Ors... - recsegte a hang a komban - Köszönjük a segítséget... csak egy támadó volt?
- Igen, és már elég régóta követem... de még itt lehet valahol - Jan egy pillantást vetett az érzékelőkre, de azok nem jeleztek semmit... a támadó, ha sérülten is, de eltűnt az aszteroidák között. - Figyelmeztetni akartam magukat, de már támadásba lendült...
- Aktiválunk egy dokkolócsövet, és biztonságos távolságba megyünk, ahol pásztázni tudjuk a környező űrt... - az idegen jedi hangja aggodalmasnak tűnt, miközben a naszád máris elindult kifelé az aszteroidák közül, a Sekottal átellenes irányban... - A Sötét Oldal segítette azt a pilótát... javaslom, Jan Ors, szállj át a hajónkra, és mondj el mindent személyesen...
...
Ahogyan a fény felvillant, úgy egy pillanat múlva el is tűnt... Sabának nem volt ideje azon tűnődni, hogy csak vaklárma volt a Jedi Twilight riasztása, vagy csapdába sétálnak, mert az Erő figyelmeztette, hogy már nincsenek egyedül... a barabel keze a kapcsoló felé nyúlt, hogy aktiválja a StealthX fegyver- és védelmi rendszereit a csapásra készülve, de aztán az Erőn keresztül csak ennyit hallott... "Ne".
Elegánsak, zöldtől a liláig mindenféle színben játszók, kerekded formákkal, a végükön hatalmas, erős hajtóművekkel... egyszerre vagy két tucat Zonama Sekot-i élő vadászgép materializálódott a jedi gépek előtt és mögött a hipertérből. Saba kiterjesztette az elméjét, de legnagyobb meglepetésére nem érzékelt gonoszságot... ellenkezőleg...
- "Sekot megmaradt hű pilótái vagyunk..." - hallotta a vezérgép pilótájának hangját az elméjében, ha halványan, furcsán, tompán is, de érthetően Saba. A mellé manőverező gép pilótafülkéjében egyértelműen ki tudta venni a sebhelyekkel borított, mégis szimpatikus harcost... egy Yuuzhan Vong! Egy Yuuzhan Vong, aki a hajdani Kitaszítottak egyik tagja lehetett, akik Sekoton, a régi Sekoton legalábbis szabadságot nyertek, és néhányan csatlakoztak a védelmi erők magját alkotó ferroaiakhoz is... egy Yuuzhan Vong, aki telepatikusan kommunikált vele!
- "Nevem Yor Te'nair, de ez nem számít most, Jeedai barátom” - folytatta Saba elméjében a valamiféle bonyolult fejfedőt viselő Yuuzhan Vong pilóta hangja. Saba úgy gondolta, a hagyományos corallskipper irányító csuklya és Sekot kommunikációs technikájának ötvözete lehet. - "Sekot a Sötét Úr hatalma alatt áll, aki tud a közeledésetekről, és vár titeket... nem pusztulhattok el, ti vagytok az Egy bolygó megmenekülésének egyetlen reménye! A Potentium akarata szerint!"
Saba bólintott, hiszen örült a váratlan segítségnek, és nem tartotta célszerűnek, hogy az Erő elméleti oldaláról kezdjen vitatkozni a pilótával. Sekot eredeti lakói, a ferroaiak és a hozzájuk csatlakozó volt Kitaszított Yuuzhan Vongok máshogyan szemlélték az Erőt, mint a jedik, mégis elfogadták egymást.
- "Mi magunkra vonjunk a Sötét Úr figyelmét..." - Saba elméjében világosan megjelent egy sor különböző koordináta. Leszállóhelyek...
- "Ezeken a pontokon rejtőztek el a megmaradt barátaink... segítenek nektek, Jeedai, és elrejtenek Titeket... segítsetek nekünk!”
- Kösszönjükk, Harcosszz - sziszegte némán a pilótafülkébe Saba, és remélte, hogy az ismeretlen Yuuzhan Vong pilóta és a jedik is hallják... nem lett volna értelme vitatkozni velük arról, hogy vállalkozásuk a biztos halálba vezet-e, vagy sem… ez nem is volt kérdés. Saba tudta, hogy az Erő akarta így. Az Erőn keresztül kommunikálta társainak az új koordinátákat, és az új parancsot: "Menjetek külön-külön, rejtősszetek el, tanuljatok és vadásszatok óvatosan! Az ellenszég erőszebb mindannyiunknál, meg kell isszmernünk, és rá kell jönnünk, hogyan sszabadíthatjuk fel a bolygó régi énjét!"
Miközben a sekoti vadászok, amelyek Nas Choka és Tahiri sikeres akciójának elején elmenekültek a bolygóról most támadó sebességre gyorsultak, hogy magukra vonják az új, Sötét Sekot védelmi rendszereinek figyelmét, a jedik gépei továbbra is csendesen, immár egyesével, vagy géppárokban siklottak különböző eltérő vektorokon a mostanra már nagy, lilás, beteges fényű koronggá növekedett Zonama Sekot felé...
...
Darth Mordeis rá se pillantott a Bloody Vulture sikoltozó műszereire. Sikerült észrevétlenül behúzódnia egy arra sündörgő aszteroida mögé. Az Erőhöz folyamodott, hogy rendbe hozza a hajó meghibásodott rendszereit. Azonnal be kellett látnia, hogy hatalma túl kevés ahhoz, hogy a sötét oldal segítségével mozdítsa helyre a találatot kapott hajtóművet. Azt azonban megállapította, hogy a lövedék nem okozott visszafordíthatatlan kárt. Lekapcsolta a hajó rendszereit, épp csak a legalapvetőbb műszereket hagyva életben.
Személyi kommunikátorára állította a Bloody Vulture csatornáját, hogy a hajó jelezhessen neki, ha szenzorai észlelnek valamit, amit ő nem. Fő a biztonság.
Kiszállt a pilótaülésből, majd a szemközt nyíló szekrényhez lépve kotorászni kezdett. Egy lenge, vékony ruhadarabot csavart magára, amely minden porcikáját betakarta. A finom fejlesztésű űrruha segített megvédeni a bőrét az űr vákuumának káros hatásaitól, legalábbis egy bizonyos ideig. A polcon egy maszk is várakozott, azonban Mordeis csupán egy szerelőövet csatolt magára.
Fénykardját gondosan a pilótafülke biztonságában hagyta, majd belépett a felvonóba. Szempillantás alatt az alsó szinten termett.
A kör alakú terem végében ott sötétlett a lejárórámpa. Mordeis azonban úgy határozott, kockázatos lenne azon keresztül elhagynia a hajót. Utasította a főszámítógépet, hogy nyissa meg alatta a szervízfolyósót. A kör közepén sötét lyuk jelent meg.
A Sith belemászott, majd kúszni kezdett a szűk helyiségben, egyenesen a hajtóművek hihetetlenül veszélyes belseje felé. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, amint elérte a forróság központját. Nem kellett sokat mászkálnia, amíg megtalálta a baloldali motor fölé nyíló szellőzőt.
Kinyitotta a szűk rácsot, és megpillantotta az űr sötétjét. Amiben a jedik könnyűcirkálója lebegett.
Mordeis megnyugodott, amint észlelte, hogy a naszád nem figyelt fel rá, a köztük terjengő távolság miatt. Szájába helyezte légzőkészülékét, és kilépett a semmibe. A vékony kötél biztosan tartotta, mialatt a kialudt hajtómű oldalához ereszkedett.
A megpörkölt fém begörbült, ezért a Bloody Vulture energiavezérlő egysége nem merte kockáztatni, hogy túlterhelje a motort, ezért nem indíthatta el a biztonsági előírásoknak megfelelően. Mordeis hiába is adott parancsot neki, a komputer felülbírálta őt.
- Remek! - szitkozódott. Ezzel nem jutok sehová. Hacsak...
Elrugaszkodott a hajótesttől, bízva a kábele erősségében. Az Erő egyetlen parancsára váratlanul vöröses csík jelent meg a hajó parancsnoki kabinjának falában. A fénykard átvágta magát, majd mestere kezébe röppent.
Mordeis visszahúzta magát az átalakított üzemanyag kibocsátójáig. A kivezető nyílást körülvevő széles, téglalap alakot formázó dúracél lemezek csatlakozásai valóban erősek voltak, azonban nem egy fénykard számára. A vörös energiapenge úgy mélyedt a fémbe, mintha vajat vágott volna. Mordeis körbevezette fegyverét a korláton. Miután eltette a fénykardot, az Erő segítségével elmozdította a lemetszett darabot, amelynek egyik oldala görbe és deformálódott volt.
A fúvókát körülvevő darabnak a hajtómű energiáinak koordinálása és korlátok között tartása volt a szerepe. E nélkül a hajó háta szét fog égni, mihelyt aktiválja a berendezést. Talán igen, talán nem. A komputer legalább most bekapcsolja.
A Sithet ekkor baljós érzés fogta el. Körülvette magát az Erővel, és akkor megérezte. A jedik naszádja felé közeledett. Nyilván szenzoraik észlelték, amikor kapcsolatba lépett a Bloody Vulture vezérlőjével. Úgy döntött, nincs idő a mászkáláshoz, ezért egyenesen a pilótafülke hátuljában éktelenkedő, fénykard vágta lyukhoz tornázta magát. Kiszélesítette a nyílást, és belépett a hajóba.
Anélkül, hogy hátrafordult volna, megérezte egy idegen létforma közeledését. Egy másik hajó volt az. Kisebb, mint a jedik naszádja, és nem ült benne jedi. Sem Sith. Az Erőn keresztül megmarkolta a leválasztott alkatrészt, és gyilkos erővel az idegen hajó felé repítette. Nem maradt ideje, hogy megfigyelje a végeredményt, így azonnal a műszerfal elé telepedett, és egyetlen mozdulatára a hajó köré védőernyő szaladt, míg a hátulról fenyegető vákuumot vastag válaszfal rekesztette a pilótafülkén kívülre.
Mordeis aktiválta a hajó rendszereit, majd minden energiát a hátsó pajzsokra adott. Nem hallott lövéseket, azonban érezte, hogy üldözői közelednek. Hajója egy másodperc múlva szintén figyelmeztette. A jedik lehallgatott szóváltásainak írásbeli kivetítésére pillantott.
- Hát persze, hogy a sötét oldalon állok. Hamarosan azt is megtapasztaljátok, miért - dörmögte, miközben a hajtóművek hatalmas robajjal életre gyúltak.
...
Waranous Nagyúr alaposan megizzadt a rendkívüli erőpróbától. A varázslathoz a teljes erejét latba kellett vetnie. A teste már tajtékos volt az izzadságtól, mialatt a Yuuzhan Vong harcosok lassan körülállták a Sötét Nagyurat, hogy ne zavarja meg senki az összpontosításban.
Nas Choka alig pár perce hozta a hírt, miszerint a régi Sekot hívőkből megmaradt parányi sereg tart errefelé. A Sötét Nagyúr azonban nem foglalkozott ezekkel a parányi férgekkel. Sőt, a jedikkel sem, akiket megérzett az Erőben. Őt most csak egyetlen dolog érdekelte: a varázslatának sikere.
Ősi Sith mágia volt ez, amelynek segítségével fel lehetett kutatni valamennyi Sötét oldali teremtményt, akik az Erőt ugyanolyan módszerekkel alkalmazták. A Nagyúr magához hasonló, durva és vad Erőhasználók után kutatott. Mert azzal sajnos tisztában volt, hogy Wenthar és ostoba csatlósai nem ilyenek. A varázslat - amely egykoron a Sötét Pajzs nevet viselte- ugyanakkor más célt is szolgált. Nevezetesen el lehetett rejteni vele egy egész bolygót, méghozzá úgy, hogy többé senki meg nem találhatta. Ugyanis nem egyszerűen egy másik helyre került az adott bolygó, hanem egy másik dimenzióba, ha úgy tetszik. Ez azonban kockázatos is volt egyben, mert ha a varázslat nem sikerült, akár az egész bolygó megsemmisülhetett.
De a mágiája sikeres lesz. Mert Waranous pontosan tudta, hogy hova rejti majd el Sekotot, hogy többé senki ne találja meg. Egy sötét és hideg létsíkra, ahol aztán a pokoli energiáktól feltöltekezve tanulhat. Magához Yun-Yammkához fogja vinni a bolygót, ahol közvetlenül a Pusztítás Istenétől tanulhat. És ha visszatér, akkor elpusztítja ezt a szánalmas galaxist a fattyú népével együtt...
Azonban kell egy hadsereg is, akikkel majd visszatérhet. És bár a Yuuzhan Vongok kiváló harcosok voltak, egy nagy hátrányuk azért akadt. Nem tudtak bánni az Erővel. Waranousnak pedig Erőhasználók kellettek. Olyanok, mint ő maga.
Wenthar egyik adathordozóján olvasott egy legendát. Az Elveszett Sithek történetét. Ezek a legendás alakok egykor Naga Shadow ellen harcoltak, egészen addig, amíg rejtélyes módon el nem tűntek. Állítólag ma is élnek valahol ezeknek a legendás harcosoknak a leszármazottai, és Waranous őket akarta megtalálni. Mert ők még a Sötét Oldal tiszta, érintetlen energiáját használják, ha ugyan valóban léteznek.
Márpedig léteznek, ebben egészen biztos volt. És... már meg is találta őket végre! A varázslat segítségével máris látta a bolygó körvonalait ahol tartózkodtak, sőt most már azt is pontosan tudta, hogy a galaxis mely szegletében vannak... A Sötét Úr ajkain gonosz mosoly jelent meg.
Ha sikerül a varázslat, akkor először Sekotot arrafelé irányítja majd, ahol ezek az elveszett harcosok vannak, azután pedig a szertartás második fázisának segítségével átlép Yammka Birodalmába! Akkor pedig a galaxis népei máris megáshatják a saját sírjukat, mert nem lesz irgalom!
Az egész galaxist feláldozza istenének, Yun-Yammkának, és a Pusztítás Ura végre elégedett lesz. Az igazi Yuuzhan Vongok pedig végre megízlelhetik az oly régóta vágyott bosszú ízét!
...
A Jedi Twilight parancsnoki kabinjában az anx Madurrin elgondolkozva figyelte az aszteroidák közül újra előbukkanó ismeretlen hajót, amelyik az előbb mozgásképtelenné tette a segítségükre siető Jan Ors gépét, majd, láthatóan nem törődve a sérülésekkel, amelyeket eddig összeszedett, most újból rohamra indult. Madurrin tudta, hogy csak idő kérdése, amíg a sötét Erőhasználó abban a gépben nem találja meg a módját, hogy átszálljon, és akkor a legénységnek nem lesz esélye.
Egyik göcsörtös, hosszúkás kezét a kapitány, egy fiatal, láthatóan ijedt koréliai férfi vállán nyugtatta, aki láthatóan nem számított rá, hogy a Fény Hadseregének egyik első önkénteseként ilyen hamar akciót láthat majd... ráadásul egy sötét jedi, vagy hasonló ellen.
Maga Madurrin tudta, hogy fénykard párbajban, vagy bármilyen összecsapásban a fedélzeten nem lenne esélye... az anx az ithoriakhoz hasonló faj volt, azaz testes, lassan mozgó, és alapvetően békés természetű - akik az ithoriakat a cseppet sem hízelgő kalapácsfej névvel illették, egy anx láttán leginkább a csákányfejre asszociáltak volna -, és ezen az Erővel sem lehetett sokat javítani... Madurrin maga sem fénykarddal, vagy fegyverekkel akarta eldönteni ezt a csatát. A harci meditáció mesterként a különböző értelmes lények elméjének befolyásolása volt a specialitása, azonban hamar rá kellett jönnie, hogy ellenfele a másik gépben eléggé képzett ahhoz, hogy ellenálljon egy egyszerű agykontrollnak, vagy hasonlónak... a legénységet pedig hiába tüzelte volna fel saját naszádján maximális hatékonyságra, a sötét alak jachtjának akkor is sokkal modernebb pajzsai és fegyveri voltak...
Miközben támadójuk újabb rohamra fordult, Madurrin végső kétségbeesésében kiterjesztette az elméjét.
...
Jan idegesen csapkodta saját gépének kezelőszerveit. Kyle ezért meg fogja tépni... a sötét alak olyan pontossággal vágott hozzá valamit az előző manővere után a gépéhez, hogy az egyik hajtómű azonnal tropára ment... ez pedig egy aszteroidaöv kellős közepén nem volt életbiztosítás... Jan még egy pillanatig elnézte a gyorsan, csigavonalban közeledő hatalmas sziklát, amelyik felé az irányíthatatlanná vált gépe tartott, majd kelletlenül meghúzta a katapultkart... Kyle ezért tényleg nagyon mérges lesz...
A távoli robbanás egy pillanatig elhomályosította Madurrin érzékeit, de megnyugodva konstatálta, hogy Jan Ors időben elhagyta a gépet... ami felrobbanva az egyik aszteroidán felzavart valamit, amire Madurrinnak szüksége volt... elégedetten elmosolyodott, és kinyúlt az elméjével a primitív lények felé...
"Veszély... veszély... veszélyben a fészketek! Nem csak ellenséges, de finom is!... Finom!"
Az aszteroidák barlangjaiból mynockok, a mélyűr mindenhol, még az Ismeretlen vidéken is megtalálható élősdijei vetették magukat határozott szárnycsapásokkal Mordeis gépére. A karcsú, elegáns testet pillanatokon belül száz és száz szörcsögő, verdeső létforma borította be, amelyek mohón szívták be a Vulture energiáját...
- Közelítsünk arra... - mutatott Madurrin abba az irányba, amerre Jan Ors űrruhás teste lebegett, miközben egy hullámra való magabiztossággal látta el a naszád kormányosának és parancsnokának elméjét. - Vegyük fel Katarn mester bajtársát, aztán tűnjünk el innen, mielőtt a mynockok minket is megtalálnak...
...
Sekot felszínét vörösre festették a hosszú, lángoló csíkokat húzó corallskipperek és sekoti vadászgépek lezuhanó sziluettjei... Tahiri egy kiszögellés tetején állt, és majd fel tudott volna robbanni a méregtől. Vong-érzékei figyelmeztették, hogy Nas Choka közeledik.
- Végeztünk az összes behatoló vadászgéppel még azelőtt, hogy leszállhattak volna, Úrnőm! - hajtotta meg magát a földig az öreg Hadmester. - A jedik mind halottak!
Tahiri lehunyta a szemét, majd kinyitotta az egyik kezét. Tenyerében vörös, friss vércsíkok csörgedeztek, amelyeket imént vájt bele körmeivel.
- Ostoba! - az ujjai végén képződő Erő-villámok körbefonták Nas Chokát, aki ijedten hörgött a fájdalmas elektrosztatikus szorításban. Tahirit dühítette, hogy Nagyura eltaszította magától arra az időre, amíg a varázslatot végezte, és nem lehetett a részese azoknak a fájdalmaknak, amelyeket mellette átélt.
- De hát Úrnőm... - hörögte a Hadmester. - A jedik... halottak...
- Egy fenét halottak! - engedte el végül a hasznavehetetlen öreg Yuuzhan Vongot Tahiri, és kézbe kapva a fénykardját, futtában elindult a legközelebbi, a felszínen parkoló corallskipper felé. - Ez csak a régi, áruló Sekot trükkje volt, hogy elterelje az ostoba harcosaid figyelmét! A jedik már itt vannak a bolygón!
...
A baloldali hajtómű nem zavartatta magát, azonnal leégette a hajó hátsó burkolatát, mihelyt Mordeis beindította. Azok a nyavalyás mynockok pedig tönkretették a navigációs számítógépét. A Sith tudta, hogy a hajó létfontosságú kábelei a bal burkolata alatt futnak. Repülés közben kinyitotta a bal oldali hajtómű üzemanyagcsapját, így a gyúlékony anyag szétkenődött a Vulture bal felszínén. A sérült hajtómű tüze gyilkos hullámban kezdett terjengeni a hajótesten, ropogósra sütve az oda tapadt parazitákat. Mordeis füstölgött tehetetlen dühében.
Tennie kell valamit, mielőtt a hajó végleg használhatatlanná válik.
Egyenesen a jedik naszádja felé fordította a Bloody Vulture elejét. Teljes sebességre kapcsolt, és stabilizálva az ütközőpályát, megindította a hajót. Úgy tervezte, hogy egyenesen az ágyúnaszád tetejére katapultálja magát, és elfoglalja...
Hirtelen zavart érzett. Az Erő áramlatai megcsusszantak.
Mordeis a csipogás irányába pillantott. A navikomputer magától egy új útvonalat állított be, és utasította a hajót az azonnali ugrás végrehajtására. A hiperhajtómű hirtelen feldübögött, és a Sith rémülten meredt a transzparacél ablakra. A Bloody Vulture a naszádba ütközve, hatalmas lyukat hagyva maga után felgyorsult, és a csillagok fényes csíkokká alakultak.
A Sith még látta, amint a Bloody Vulture vezérsíkjára akadt roncsdarab vele együtt belép a hiperűr kékjébe, aztán elvesztette az eszméletét.
...
A Jedi Twilight többször egymás után megrázkódott, ahogyan a pályájáról kitérített, mynockokkal borított sötét oldali támadó gépe a fizika törvényeinek - és Madurrin várakozásainak - nagy részét megcáfolva öngyilkos módon a naszád felé fordult, majd a középső törzsszekcióba becsapódva felgyorsult, és roncs-, illetve mynockdarabokat maga után hurcolva eltűnt a hipertérben. A pilótafülkét azonnal elborították az idegesség, a halálfélelem és a riasztó szirénák Erő- és hanghullámai.
- Megszakadt a kapcsolat a reaktor szabályozó rendszerével! Azonnali vészleállást hajtunk végre! - üvöltötte a kapitány, miközben lekapcsolt mindent, amit ért.
A naszád hátsó, hajtóműveket tartalmazó szekciója és a parancsnoki kabint magában foglaló első, kerekded rész közti törzsszekció, ahol a legénységi kabinok és raktárak voltak, most vörösen villogott az állapotjelzőkön. Madurrin lehunyta a szemét, és érzékelte az Erőben az ott tartózkodó legénységét halálsikolyait, ahogyan a vákuum kiszippantotta őket a hideg semmibe. Szerencsére a válaszfalak és a helyükre csúszó biztonsági ajtók mindkét irányba kitartottak, de a naszád irányíthatatlanul, sérülten sodródott az űrben.
Ami egy aszteroidaövezet közvetlen szomszédságában nem volt épp életbiztosítás...
- Hajót elhagyni! - adta ki a parancsot Madurrin, ahogyan az öv szélét jelentő sziklák egyre közelebb kerültek. - Vészleválasztást megkezdeni!
A hajó orrát a törzzsel összekötő szekcióban és a hajtóművek alatt felvillantak a mentőkabinok és a parancsnoki kabint egyben leválasztó robbanótöltetek, és biztonságos távolságra lökték a legénység életben maradt tagjait védő acélhéjakat a törzs maradékától, ami hamarosan becsapódott egy nagyobb aszteroidába.
A Jedi Twilight befejezte a küldetését, mielőtt még elkezdte volna.
Madurrin kiterjesztette az elméjét. Bizonyos volt benne, hogy a Sekotra küldött jediket nem fogja tudni elérni a sötét bolygó zavarása miatt, ráadásul az Erőn keresztül érkező hívást hamarabb megérezne a bolygót uraló lény, mint bármit a hagyományos, technikai rádiófrekvenciákon. Ezért, miután meggyőződött róla, hogy a legénység életben maradt tagjai, és a közelükben űrruhában lebegő Jan Ors jól vannak, kelletlenül kiadta a parancsot a hagyományos hipertéri vészjeladók bekapcsolására. A jedi remélte, valami baráti szándékú hajó fogja majd először a jeleket... bár az Ismeretlen Vidékről sok mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy sűrű a forgalma...
Bastion
Wenthar Nagyúr az egyik kisebb irodát foglalta el ideiglenes főhadiszállásként. A nagyobbik termet meghagyta amolyan protokoll helyiségnek. Talán azért döntött így, mert a gyéren berendezett kis szoba a Hírszerzés egyik központja volt. A falakat végig monitorok és holovetítők borították be, ahol szinte a galaxis minden szegletéből áradtak az információk. Mindent látni lehetett, a tőzsdei hírektől kezdve a galaxis államainak híreit. A Lord agya szivacsként itta be magába a töméntelen mennyiségű információt. Ő - mint ennek a látszólag kaotikus hírözönnek a megtestesült istene - a központi vezérlőnél helyezkedett kényelembe, amely pontosan a szoba közepén állt. A Lord csupán egy szövetnadrágot viselt, semmi mást. Így aztán látni lehetett a sérüléseket és a hegeket, amelyeket a nemrégiben lezajlott, pokoli küzdelem okozott.
Egy kényelmes forgószék szolgálta a kényelem maximumát, hiszen segítségével az ember éppen arra a monitorra látott rá, amelyre kíváncsi volt. Információ pedig volt dögivel, még szupertitkos kémjelentések is futottak pár monitoron, emléket állítva a Maradvány Hírszerzésének nagyságáról. Maga a Lord is ezeket a jelentéseket tanulmányozta éppen, amikor kopogás hallatszott a tömör dúracél ajtó mögül.
- Szabad! - adta meg az engedélyt a belépésre Wenthar. Grodin Tierce, az ő hűséges Testőre volt az. A Testőr feldúltnak, mi több idegesnek látszódott. Az arcán az egyik ideg kissé rángatózott, bár ezt egy átlagos szemlélő nem vette volna észre. A Lord azonban nem volt átlagos. Grodin tisztelgett.
- Mi a baj, barátom?- kérdezte a Lord aggodalmat színlelve. - Talán történt valami? - Grodin bólintott. Csak erre várt, hogy a Lord megadja neki az engedélyt a beszédre. Nem lett volna szerencsés csak úgy beszédbe elegyedni a Sith Sötét Nagyurával. Grodin meghajolt, majd elkezdte a mondanivalóját.
- Igen Mylord! Történt valami! - azzal elővett egy apró kódhengert a belső zsebéből. Meg kellett hagyni, az egyenruhája poros és gyűrött volt. Most sajnos nem állt módjában fess birodalmi tisztként mutatkozni, de ez nem is volt most fontos. A Lordot pedig csöppet sem érdekelte a kinézete, amíg a feladatát elvégezte. A kódhengert odanyújtotta a Lordnak, aki kicsit unottan illesztette be az egyik lejátszóba.
Amikor a projektor aktiválódott és a sorakozó adatok megjelentek, a Lord arca először érdeklődő, majd döbbent, végül bosszúvágytól sugárzó, gyűlölettel izzóvá vált. Halálos csend telepedett a szobára, amíg Grodin türelmesen várakozott a Lord reakciójára. Aztán a Lord törte meg a csendet.
- Hol találta ezt? - kérdezte suttogva. Szinte tapinthatóvá vált az a jeges gyűlölet, ami a Lord szívében tombolt.
- A bastioni Hírszerzés egyik termináljában! - mondta Grodin, olyan könnyedén, mintha csak az időjárásról csevegtek volna. - Természetesen ezekről az adatokról csak mi tudunk! - mondta Grodin halkan. A Lord bólintott.
- Jó munkát végeztél ismét, barátom! - jelentette ki a Lord meglepő higgadtsággal, pedig Grodin minimum arra számított, hogy haragjában szétrombolja az egész helyiséget. - Egy áruló hollétét adtad a kezembe! - jelentette ki Wenthar.
Most, hogy a Lord megtudta ősi ellenségének, Waranousnak a tartózkodási helyét, agya lázasan dolgozni kezdett.
- Tehát a Sekoton van! - suttogta Wenthar alig hallhatóan, miközben Grodin nyugtalanul fészkelődött. Láthatóan nem találta a helyét. - Akkor ott fog elpusztulni! - törte meg a csendet, indulatosan Wenthar. Grodin óvatosan közbeszólt.
- Már megbocsásson, Mylord, de ezt a Vara... izé Varánuszt Yuuzhan Vong harcosok ezrei, ha nem tízezrei őrzik! - a Lord cseppet sem jött zavarba Grodin szavaitól.
- Akkor a nyomorék Vongoknak is pusztulniuk kell a hülye mesterükkel együtt! - csattant fel indulatosan. - Van ötlete, Testőr? - kérdezte jeges tekintettel a Nagyúr.
Grodin elgondolkodott, majd előkotort még egy adathengert.
- Nos... a Yuuzhan Vong az adatbázis szerint kifejezetten kemény ellenfélnek bizonyult a galaxis elleni invázió idején..
- Ennyit én is tudok... - bólintott türelmetlenül Wenthar.
- Ezért... - folytatta Grodin, miközben átadta az újabb adathengert - bizonyos hatalmak arra jutottak, hogy a Yuuzhan Vongot a saját fegyverével, biológiai úton terjedő tömegpusztító eszközökkel, halálos vírusokkal kellene leküzdeni, amelyek a speciális, csak a Yuuzhan Vong szövetekben meglévő genetikai kódokat támadják meg... a leghalálosabb eszköznek az Alpha Red nevű nanovírus bizonyult, azonban sosem vetették be a jedik ellenállása miatt...
- És a moffoknak megvan ez a vírus? - csillant fel Wenthar szeme gonoszul.
- Nem, eredetileg a Galaktikus Szövetség Hírszerzése fejlesztette ki... - rázta a fejét Grodin. - Viszont, Nagyuram, együttműködtek valakikkel, akiket sokkal könnyebben elérhetünk a megfelelő csatornákon... a chissekkel!
Lord Wenthar csak egy pillanatig gondolkodott el az ötleten. Végül arcán zord vigyor terült el.
- Tetszik az ötlete, Testőr! - közölte vidáman Wenthar. - Azt hiszem, a testvérem jelenleg pont a Sekoton van! - Grodin bólintott.
- Maguk a chissek sem állhatják a Yuuzhan Vong fattyúkat. - jelentette ki tudálékosan Grodin. - Főleg akkor nem, ha a galaxis ellen akarnak ismét fordulni! - Wenthar megropogtatta az ízületeit, majd vidáman megveregette Grodin vállát.
- Magára mindig lehet számítani, kedves barátom! - mondta a Lord kajánul, majd Grodin legnagyobb megdöbbenésére kacsintott egyet. - Menjen, és lépjen kapcsolatba a chissekkel, minél hamarabb! - küldte el Grodint a Lord, ezúttal komoly hanghordozással. Grodin meghajolt, de egy utolsó kérdése még volt.
- Mylord! - kezdte kissé megilletődve a Lord bizalmától, amit iránta tanúsított. - Ha azt akarja, hogy kapcsolatba lépjek a chiss hadvezetéssel, akkor közölnöm kell velük a Sekot koordinátáit is, hogy a hajóik pontosan oda találjanak! - fejezte be végül Grodin.
- Ezek szerint csak úgy nem adják ide nekünk a vírust? - érdeklődött Wenthar. Grodin nemet intett a fejével.
- Nem Mylord! Ezt a vakcinát senkinek nem adják oda! - közölte szenvtelenül Grodin. - Főleg nekünk nem! - mondta most már valamivel jegesebb hangon.
- Akkor győzze meg őket, hogy segítsenek nekünk! - mondta Wenthar magabiztosan. - Én pedig értesítem Lord Sordist, a testvéremet, hogy szerezze meg a Sekot koordinátáit! Most elmehet! - intett az ajtó felé Grodinnak.
Alig egy félórával később Lord Wenthar, a Sith Sötét Nagyura egy rövid, szöveges üzenetet gépelt be az egyik kommunikációs panelbe. Szigorú titkosítással látta el, nem szerette volna, ha a testvére és egyben egyetlen „tanítványa”, az öccse lelepleződjön a jedik előtt. Az üzenet rövid volt és tömör:
„Lord Sordis! Azonnal küld el nekem a Sekot koordinátáit, és helyezz el, ha lehetséges egy jeladót a bolygó felszínére! Ez most mindennél fontosabb! A Rendünk jövője múlik rajta!”
Csilla
A chiss nemesi családok uniójának központja, a jeges, kietlen, hóval borított bolygón való megmaradás a chiss nép folyamatos, túlélésért folytatott küzdelmeinek jelképévé vált... valahol az Ismeretlen Vidék kietlen közepén, egy civilizált és büszke társadalom ékköve...
- Vissza kell mennünk, amint csatlakoztunk a Házak flottájához... - Jagged a chiss csatahajó medikai részlegén ült egy hófehér ágyon, mellette egy chiss doktor vizsgálgatta a vibrodárda ütötte sebet az oldalán, lecserélve az utolsó kötéseket.
- Sajnos nem ilyen egyszerű, fiam... - rázta a fejét az ajtó mellett posztoló Soontir Fel.
- Jaina még ott van a bolygón! - Jag arca eltorzult, de nem lehetett kivenni, hogy a fájdalomtól, vagy a dühtől.
Soontir egy pillanatra félrenézett, majd végül egy holokártyát húzott elő a zsebéből és átnyújtotta a fiának.
- Ezt egy ügynökömtől kaptam, akit még nem fedeztek fel a moffok... a Palotában elhelyezett egyik mobil holokamera felvételei...
Jag szótlanul nyelt egyet, majd az ágy melletti leolvasóba helyezte a kártyát... látta, ahogyan a képernyő szélén, a magasban, az egyik páholyon Jaina és egy vörös fénykardos alak - valószínűleg a Sith, aki azt a gyilkos robbanást gerjesztette - többször is összecsapnak, csapásváltás, újabb csapásváltás... végül Jaina egyre hátrébb szorult, aztán valami nagy fényesség töltötte be a képernyőt, és... Jaina eltűnt.
Jagged szótlanul kikapcsolta a felvevőt és engedelmesen hagyta, hogy a doktor ellenőrizze a pulzusát. A chissek körében megbocsáthatatlan gyengeségnek számított a hozzátartozók elveszítése miatt gyász kimutatása, Jag ezt megtanulta saját bőrén, amikor fiatalon nem egy testvérét veszítette el a kemény katonai kiképzés és határmenti összecsapások során. Vér szerinti testvéreit, mármint.
Soontir visszasüllyesztette a kártyát a zsebébe, és fáradtan bólintott.
- Ismét magunkra maradtunk, fiam.
- Nálunk mindig szívesen látott barátként - hangzott fel egy selymesen hideg női hang az ajtóból, és Jagnek ismét kényszerítenie kellett magát, ezúttal, hogy egy pozitív érzelemkitörést nyomjon el. Shawnkyr'nurudo, a megmentésükre érkezett romboló kapitánya, Jag hajdani kísérője a Yuuzhan Vong háborúk alatt, amikor egy szakasz chiss vadászgéppel járultak hozzá a Yuuzhan Vong elleni galaktikus harchoz, régi bajtárs és hű barát közeledett.
- Örülök, hogy látlak - biccentett végül a nőnek. - Remélem, nem haragítottál magadra senkit azzal, hogy kihúztál minket a csávából...
- Ezúttal nem - biccentett a nő Soontir felé. - A Báró kérése támogatásra talált az Uralkodó Családok körében.
- Ez meglep - vonta össze a szemöldökét Jag. - Mi történt?
- Hamarosan megtudod, fiam - biccentett az öreg Fel. - A főnemesek várnak minket lent a bolygón. Meghallgatásra hívtak minket.
- Erre... kiskorom óta nem volt példa... - morfondírozott Jag.
- Nem vagyunk olyan vakok és süketek a galaxis eseményeivel szemben, mint azt egyesek hiszik - jegyezte meg hidegen Shawnkyr. - Most jöjjetek velem, elkísérlek benneteket a siklótokhoz.
Korriban
Kaard elmélázva rótta a Sith Akadémia ősi folyosóit. Érezte, mekkora hatalom lakozik ezekben a falakban. Az Erő sötét oldalának egyik gyűjtőhelye volt a Korriban, az ősi Sith bolygó, amelyen tulajdonképpen az egész rend megszületett. A régi rend.
A mestere által készített belépőkártya csak a Kettő Szabályának feljegyzéseibe engedte belenézni az újdonsült Sithet. Kaard azon morfondírozott, vajon miért nem engedik más dokumentumok átvizsgálását a számára? Amelyek még a Darth Bane előtti korokban íródtak? Bizonyára azért, amiért Sordis oly sokszor kihangsúlyozta, hogy ők tulajdonképpen a Kettő Szabálya, avagy a Bane-i Sith Rend tagjai, és nem a régmúlt, ostoba nagyurak hibáit követik. Kaardot furdalta a kíváncsiság, hogy mit rejthetnek az ősi feljegyzések. A türelem - ahogyan mestere ezt is számtalanszor kihangsúlyozta - segített abban, hogy ne zavarja különösképpen a dolog. Ha a Sith így akarta neki megtanítani a türelmet, és azt, hogy a Kettő Szabályának továbbélése milyen fontos, akkor sikerrel járt.
Tisztában volt vele, hogy törvényük szerint csupán két Sith létezhet: egy mester, és egy tanítvány. Bane utalt arra, hogy ezt egy Darth Revan nevezetű illető holokronjából olvasta ki...
Visszatérve önmagához, Kaard tudta, hogy ő még nem tagja a Sith Rendnek. A Kettő Szabályában ugyanis most két Sith Nagyúr, két mester jelképezte a törvényt. A tanítványok tehát nem kerülhettek be... És ezért kell végeznie Darth Sordissal, ha eljön az ideje. Ha mindent megtanult tőle, amit tud.
Az események szerencsétlen fordulata miatt azonban Sordisnak még tanítani sincs ideje őt. A Jedi Tanács valamiféle veszélyforrást észlelt, és Sordis felismerte, hogy a fenyegetés igenis valós, ezért elutazott, hogy segítsen a Jediknek.
Őt visszaküldte Korribanra, hogy fejlessze magát, míg hazaér, és vegyen vívóleckéket Kandor mestertől. A Mészáros igyekezett mindenre megtanítani őt, hogy ketten legyőzhessék a Sith Nagyurat.
Kaard elismerte, hogy Lord Sordis a lényegére tapintott, amikor maga mellé állította. Azt sugallta ugyanis, hogy végre elérheti álmait, és megszabadulhat gyötrelmeitől. A Sith megmutatta neki, mit tett a Coruscanton. Kaard maga sem tudta, hogyan borulhatott ki amiatt a jedi lány miatt, akit valaha a barátjának nevezett. De sebaj. Már nem rágódott ezen.
Annak idején, még az Árnyakadémia idejében, Brakiss mester kezei alatt kételkedett a sötét oldalban. Nem a hatalmában, hanem abban, amit képviselt. A pusztításban, ami értelmetlen dolognak tűnt fel a számára. Sordis azonban kijózanította őt. Kaard megtanulta, hogy a pusztítás a Sitheknél is elítélendő dolog, főleg, ha semmi értelme sincs. Azt hitte, alaposan meg fog lakolni azért, amit a Coruscanton elkövetett, de a Sith nagyúr nem büntette meg.
Kaard arra is rájött, az, hogy gonosz, nézőpont kérdése. Megtanulta, hogy a Sith nem gonosz, nem a rossz, ami ellen küzdeni kell. A Sithek csupán természeti ösztöneiknek engedelmeskedő lények, akik kordában tarják érzéseiket. Ezekkel azonban bármire képesek. A jedik viszont ebből kifolyólag gyengék.
Igaz, hogy a Sithek az Erőt sötét oldalnak nevezték, holott Sordis azt mondta, nincs két oldal, csak egy, amit a jedik és a Sithek különbözőképpen használnak ki. Ezt a megkülönböztetést a jedik találták ki, mert tudatlanságukban féltek az ismeretlentől, és igyekeztek minden erejükkel távol tartani azt maguktól. Még az Erő formáit is megnevezték. Világos, vagy sötét.
Kaard elismerte, hogy a jedik a jót képviselik. Szűk látókörű tanaikkal azonban a vesztükbe rohannak. A Sitheket az ősidőkben ellenségnek kiáltották ki, és azóta tart a versengés, ami a galaxist romba dönti majd. Sordis megpróbálta meggyógyítani a jediket ott a Tanácsban, mert meglátta, hogy Skywalker hajlik az újítások felé, hiszen nem ismerte a régi jedik tanait, akik el is buktak saját hülyeségük miatt.
Kaard sokszor eltöprengett azon, hogy miért is állt Sordis szolgálatába. Brakiss alatt elveszettnek, gonosznak, bosszúvágyónak érezte magát, most azonban teljesen józan ésszel érzékelte maga körül a világot. Így értette meg, hogy ez az igazi Sith.
Kaard lelkét öröm töltötte be, amikor arra gondolt, hogy egy szép napon nem lesz mellőzött, és ő fogja uralni a galaxist. Akkor majd mindenki az ő kegyeiért fog esedezni.
Előrelépett a vastag kőajtó felé. A küzdőóra időpontja elérkezett.
Ziost
A sötét terem kicsi volt, ám annál inkább fényűző. A kör alakú asztal körül ott kuporgott a Corporate Csereforgalmi Vállalat elnöke és a díszes társaság, amely több, mint egy fél éve tartott titkos megbeszélést ugyanezen helyiség falai között.
A CCV megkaparintotta a világbirodalmi közgazdaság teljes ellenőrzésének a jogát, így kiütve székéből az immár fölöslegessé vált gazdasági minisztert. Jiskin Lamarti ennek ellenére ott gubbasztott az asztal mellett.
Rigir Trierris, az elnök, kiegyenesedett székében, majd szólásra nyitotta lefelé görbülő ajkait.
- Uraim! Zseniális tervünknek befellegzett! - a bejelentés hallatán a teremben halk morajlás kezdődött.
Ethruard Serrith, a Kereskedelmi Bank főigazgatója értetlenül pislogott. A fekete férfi külseje, mint mindig, most is nyugalmat sugárzott.
- Hogy érti ezt? - kérdezte.
- Mint utóbb tudomásomra jutott, a Világbirodalom bábcsászára nem lesz hosszú életű. Kérem, hallgassák meg a CCV belső ügyviteli szektorának eme dolgozóját, aki mellesleg a Vállalati Hírszerzés bennfentese.
Mintegy varázsszóra a terembe lépett a nő, oldalán a biztonsági parancsnokkal. Darius Delaqua nyúzottabbnak látszott, mint valaha.
A fiatal nő előre lépett. Az elnök intett, hogy kezdheti.
- A Hírszerzés tudomására jutott - jelentette -, hogy Lord Ammel Brodrig nem mással szövetkezett, mint a Commenor vezetésével.
- De hát az Sith terület! - háborgott Ruch Karilda, a CCV úgynevezett alvezére.
- Úgy van. A Prefektus azért vette át a hatalmat, hogy így újjászervezhesse a VSz-t, hogy aztán a Sith Protektorátus kezeibe adja azt.
- Lord Brodrig természetesen továbbra is az ellenőrzése alatt tudhatja a Világbirodalom területeit - fűzte hozzá Trierris. - Akkor aztán úgy sanyargathat minket, ahogy kedve tartja. Elmehet!
- Az a mynockszar elárulta a kormányt! Áruló! A Sithek kezére adott! - fakadt ki az ex-miniszter. Lamartit személyes bosszú vezérelte a szürke eminenciás ellen szervezkedők táborába.
- Kérem, uraim, mérsékeljük magunkat! - Trierris bosszúsnak tűnt. - Meg kell akadályoznunk, hogy hazánk a Sithek kezébe kerüljön!
- Hogyan? - nézett rá Ramia Sernton, a bájos mesterkereskedő. - De hát ha Brodrig már lepaktált ezekkel, akkor...
Váratlanul nyílt az ajtó, és egy megtermett, magas alak masírozott be rajta, mielőtt az őrök megállíthatták volna.
- Maga meg mi a rossznyavalyát keres itt? - szökkent talpra Trierris. Szemének egyetlen villanásából Delaqua megértette a parancsot, és máris terelte kifelé a férfit.
- Hallgass meg, te csökött vészmadár! - kiáltotta a jövevény.
Ekkor Ethruard Serrith is felegyenesedett, mire azonnal csend lett a helyiségben. Lord Ennius, a Kereskedelmi Szövetség vezére szótlanul figyelt az asztal ellenkező sarkából. Az előző alkalomtól eltérően most ő is jelen volt a megbeszélésen.
- Kérem - mondta a bankigazgató nyugodtan -, higgadjanak le.
- Werlis úr - fordult a betolakodóhoz. - Kérem, adja elő, hogy mi végett tört be a titkos megb...
- Szövetséget ajánlok. Ezek a Sithek nem csak a maguk csőrét zavarják. A Werlis Szórakoztatóipar-testület teljes birodalma áll mögöttem. Nem utasíthatnak vissza ilyen segítséget.
Trierris körbenézett a jelenlevőkön.
- Nos?
- Természetesen elfogadjuk - recsegte Lord Ennius. - Azonnal üljenek vissza a helyükre! Van egy megbeszélnivaló problémánk.
Miután Werlis is helyet foglalt, Ruch Karilda vette át a szót.
- Valamit tennünk kell Brodriggal! Nincs más választásunk, meg kell szabadulnunk tőle. Miután ez megtörtént, visszaállítjuk a rendet, és összehívjuk a flottát, ha netán a Sithek...
- Puccsot akar? - kérdezte Ramia.
- Mi egyebet? - nézett vissza rá a menedzser.
- És mégis hogyan?
- Lord Brodrig hatalomátvétele után leváltotta a csúcsminiszter belső titkárát. Mivel Brodrig utálta Balkist, az most a bolygó legmélyebb börtöncellájában csücsül.
- Elragadó - emelte fel hangját Lord Ennius. - És őt hogyan akarja elérni? A Ziost legmélyebb bugyraiba nem lesz könnyű bejutnunk.
- Ezt csak ironikusan mondtam. Azonban a börtöncellák valóban jól védettek.
- Minő meglepetés - morogta a kereskedelmi helytartó, a humor szikrája nélkül. - A biztonsági szolgája...
- A biztonsági tiszt minden bizonnyal elvállalja a feladatot.
- Így van, uram. Parancs? - tisztelgett Delaqua marsall.
Trierris felé fordult.
- Intézkedjék.
- Igenis - sietett el Delaqua.
Werlis türelmetlenül kopogott az asztalon. A szórakoztatóipar nagyfőnökének nem volt ínyére, hogy a CCV monopóliumot szerzett a vállalatai fölött. A nagyhatalom úgy döntött, kivárja az ellencsapásra legmegfelelőbb pillanatot, és megbuktatja Trierrist.
- Balkisnak létfontosságú információk vannak a birtokában Brodrig Sith kastélyáról - folytatta az elnök. - A belső titkár kívülről fújja az épület alaprajzát.
- Tehát, ha jól értem - vette át a szót Lord Ennius -, közönséges, egyszerű hadjáratot tervez.
- Nincs más választásunk, ha meg akarjuk óvni hazánk szabadságát.
- Nos, ha erről van szó - duruzsolta megnyugtató hangján Serrith -, a Világbirodalmi Bank fennhatósága alá tartozó pénzügyi szervek anyagi támogatást nyújtanak az akcióhoz.
- De hát maga csak a Kereskedelmi Bankot vezeti - méltatlankodott Werlis.
- Egyelőre - a fekete férfi ajkán sejtelmes mosoly bujkált. - Biztosíthatom, hamarosan a Világbirodalmi Bank is az ellenőrzésem alá kerül, és akkor az egész birodalom pénze mögöttünk fog állni.
- A Kereskedelmi Szövetség támogatni fogja önt - bólintott a helytartó. Lord Ennius már türelmetlennek látszott.
- Továbbá hajlandóak vagyunk a droidhadseregünket is bevetni a puccs idejére!
- Már épp kérni akartam - hajtott fejet Trierris. - A CCV milíciája nem elég erre a feladatra.
- Én vezetem az akciót - jelentkezett Ramia Sernton. A mesterkereskedő elragadóbbnak hatott, mint valaha.
- Nem, kedvesem - bámult rá Trierris, későn eszmélve rá, miféle megszólítás csúszott ki a száján. Nohát... - Magácskára máshol lesz szükségem. Be kell jutnia a Palota biztonsági rendszereibe! Az akciót magát viszont én magam akarom vezetni. Személyes leszámolnivalóm van az árulóval.
- Ahogy nekem is - morogta Lamarti.
- Ön is velem tart. - úgysem jut el a trónteremig. Az utóbbit már nem mondta ki fennhangon. Elege volt az exminiszterből, aki folyton azzal nyaggatta, hogy el fognak késni. Trierris gondoskodni akart róla, hogy többé ne zaklathassa őt.
- Ruch - szólt a menedzsernek - te veszed át a CCV vezetését arra az időre, amíg mi a puccsot megszervezzük és végrehajtjuk.
- Remek.
- Én is hozom a csapatom - szakított meg minden hanghullámot Werlis durva hangja. - Az elitkatonáim megmentik a maga droidjait - bökött fejével Lord Ennius felé. - Továbbá követelem a monopólium megszüntetését, ha sikeresen elkövették az államcsínyt.
- Ez is belefoglaltatik a szerződésbe - felelte Trierris.
A CCV elnöke megfogadta magában, hogy Werlis baját is ellátja majd, ha hatalomra kerül. Mert bizony ő lesz a Világbirodalom új uralkodója!
Bastion
Útban a Bastion felé, az SiSD Imperator fedélzetén...
Doriana vezérhajója, a nemrég elkészült új hajóosztály, a Sith Star Destroyer képviselője magabiztosan szelte át az űr jeges bársonyát. A hajó természetesen álcázta magát, ahogy a kísérői is. Kíséretéül Dreadnaughtok és kisebb cirkálók szegődtek. Az új hajó egyelőre roppant költségesnek bizonyult, ám Doriana éppen ezért választotta vezérhajójául. Pontosan akarta érzékeltetni a Protektorátus vagyonát és hatalmát. Azt akarta, hogy azok az öntelt bastioni moffok érzékeljék a Sithek hatalmát. A vén kopasz, ahogy ellenfelei hívták, tudta, hogy ezeket az öntelt alakokat csak így nyűgözheti le.
A pazarul berendezett kabinjában értékes szobrok és műalkotások hirdették lakója gazdagságát. A süppedős plüss szőnyegek, a vörös bársonnyal bevont falak mind-mind ezt a célt szolgálták. Doriana a kényelmesen berendezett íróasztala mögött ült és az aktuális jelentéseket olvasgatta. Hamarosan eljön hát a régóta vágyott, dédelgetett álmának a beteljesedése. Létrejön egy, a régi Birodalom eszmeiségét mindennél jobban képviselő államalakulat. Csak azt nem tudta eldönteni, hogy a majdani államnak mi legyen a neve: Egyesült Sith Birodalom? Netán Egyesült Birodalmi Szövetség?
A Lordot ezek az apróságok nem érdekelték, de őt magát annál inkább. Fontosak a külsőségek, mert ezek dönthetik el a jövőben létrejövő szövetségeket, vagy hintik el a jövő háborúinak magvait. Doriana máris aratott egy aprócska győzelmet. A Nagai Császárság szemmel láthatólag rokonszenvezett a Sith állammal. Sőt, úgymond szinte hasonlóan kegyetlen a felfogásuk bizonyos dolgokban. Doriana máris tisztában volt vele, hogy ez az állam még hasznos szövetségesnek fog bizonyulni. A másik államocskában, a Serennoi Köztársaságban már nem volt ennyire biztos. De hát istenem, mindenki nem szerethet minket, gondolta magában epésen Doriana. Ebben a pillanatban a kommunikációs panel csipogása zökkentette ki a gondolataiból. És ki más is lett volna, mint Ő...
Darth Wenthar, a Sith Sötét Nagyura. A kékesen vibráló, kb. fél méter magas holoalak Doriana asztalának a közepén jelent meg. A Nagyúr ezúttal nem viselt csuklyát és köpenyt.
- Jelentsen, Főkormányzó! - követelte a sötét alak. Doriana meghajtotta a fejét.
- Úton vagyok önökhöz, Mylord! Hamarosan a Bastionon leszek! - közölte félszegen Doriana.
- Nagyszerű! - jelentette ki Wenthar sötéten. - Az üzenetemet megkapta? - érdeklődött a Nagyúr.
- A 66-os tervezetre gondol? - kérdezte Doriana ironikusan. - Megkaptam és továbbítottam az arra illetékes embereinknek! - jelentette ki magabiztosan.
- Jól van! - a Lord úgy látszik, elégedett volt. - Álljon készen, és várjon a parancsomra! - mondta a Lord, sötét színezettel a hangjában.
- És utána mi lesz, Mylord? - kérdezte Doriana aggodalmaskodva. A Lord elmosolyodott.
- Elhozta a kis csomagunkat? - kérdezte derűsen, pokoli jókedvvel. Doriana bólintott.
- Igen Mylord! Itt van nálam, egy kis plasztacél bőröndben! - Doriana hangja egy kissé elcsuklott. - Ha a csomag aktiválódik, akkor én is... - Wenthar azonnal a férfibe fojtotta a mondatot.
- Nem hal meg, Kinman! - jelentette ki határozottan. - Erről én magam gondoskodom! Szükségem van önre, barátom! - közölte bajtársias hangvételben.
- Készen állok, Nagyúr! - jelentette ki Doriana most már valamivel magabiztosabban. - Várom a parancsát! - Wenthar bólintott.
- Rendben! Meg vagyok önnel elégedve, Kinman! - azzal bontotta a vonalat. Doriana pedig a szíve mélyén reménykedett benne, hogy a Lord igazat mondott.
Mármint hogy nem engedi meghalni. Mert abban a plasztacél bőröndben egy „ékszerdoboz” rejtőzött, aktiválásra várva. Egy kis hatótávolságú termonukleáris bomba.
...
Tierce őrnagy, miután jelentést tett a Nagyúrnak a legújabb fejleményekről, elindult, hogy teljesítse legújabb megbízatását... el kellett juttatnia a Zonama Sekotra vonatkozó információkat a chissekhez, ami nem ígérkezett túlságosan egyszerűnek, hiszen ugyanazokat kellett volna meggyőznie az információ hitelességéről, akik befogadták az éppen imént elűzött trónbitorló Jagged Felt. És ez bizony jelen körülmények között még a chissek legendás paranoiáját számításba véve is kemény diónak tűnt...
Szerencsére a hírszerzési adatbázisban az őrnagy rábukkant valamire, ami a segítségére lehet.
A Bastion déli sarki pólusához közel, egy állandóan esőfelhőkkel borított kisebb szigeten állt az a börtön, ahol az őrnagy megtalálta azt, amire, pontosabban akire szüksége volt a tervhez...
A 628-AA számú börtöncella lakúja hunyorogva felállt, és megpróbálta rendbe szedni megtört tagjain a rongyokat, amikor az őrnagy belépett a cellába.
- Ki... ki maga?
- Az nem fontos - húzta ki magát Grodin. - Airen Yage kapitány, a Widowmaker fregatt parancsnoka?
- Én... én vagyok... - a nő szemében egy pillanatra megcsillant valami.
- Velem kell jönnie, parancsnok - intett a kijárat felé Grodin. - Ön szabad ember!
...
Több ezer kilométerrel arrébb, a Flottaparancsnokság központi épülete előtt Dorja admirális egy újonnan rendszerbe állított, feldíszített Chariot nehéz sikló hátsó, párnázott ülésén várta, hogy Lecersen moff és közös "vendégük" minél hamarabb csatlakozzanak hozzá, hogy elindulhassanak Doriana fogadására… az eddigi megbeszélések a Lord, Dorja és a moffok képviselői között minden probléma nélkül zajlottak, de Lecersennek, a legbefolyásosabb moffnak mindig sikerült valami hivatali okra hivatkozva kimentenie magát... most azonban, amikor a Commenor kormányzója titkos udvariassági látogatásra érkezik a Bastionra, már nem volt több lehetősége az öregnek...
Dorja idegesen fészkelődött, miközben a Chariot felett elhúzott egy felszállásra készülő Lambda-osztályú űrsikló. Muszáj ezeknek itt repkedni? Hol marad már Lecersen, azt mondta, csak beugrik a fogolyért... várjunk csak...
Ahogyan Dorja öreg korát meghazudtoló sebességgel kipattant a terepsiklóból, még látni vélte a horizonton eltűnő űrsiklót, és a marcona, kopasz ezredest, aki a még mindig fekete csuklyával a fején közlekedő Sarettit, a Fel-pártiak legértékesebb és legmagasabb rangú életben maradt támogatóját vezette feléje.
- Hol van a moff?? - ripakodott rá az ezredesre Dorja, aki szó nélkül tisztelgett, majd átnyújtott egy holokommunikátort, és intett a mögötte érkező két rohamosztagosnak, hogy lökdössék be Sarettit a Chariot hátuljába, lehetőleg néhány páncélcsizmás rúgás mellett. Dorja aktiválta a komot, amin Lecersen holoképe jelent meg egyenes adásban.
- Admirális úr, ne haragudjon, hogy ilyen gyorsan távoznom kellett, de halaszthatatlan dolgom akadt a Yaga Minoron... kérem, adja át üdvözletemet a vendégüknek, és mellékelten küldöm az "ajándékot", amit megígértem a Nagyúrnak. Maradok tisztelettel, barátja, Drikl Lecersen.
Miközben Dorja megnyúlt arccal eltette a kommunikátort, az említett moff éppen kényelembe helyezte magát a Vanadium űrsikló hátsó ülésén, amelyik éppen elhagyta a Bastion légterét. Egyre kevesebb helyen lehetett látni harcokra utaló nyomokat, lassan az összes Fel-párti és hírszerzési helyőrséget kifüstölték... Lecersen még látni vélte a bolygó síkja felett kirobbanó hatalmas, zavarba ejtően idegenszerű csillagrombolót, ami minden bizonnyal Dorianát szállította, majd a siklója felgyorsult, és eltűnt a Maradvány legfontosabb katonai bázisa, a Yaga Minor irányában...
Lecersen még egyszer ellenőrizte, hogy megfelelően kiment-e személyi komjáról az utolsó két üzenet... két kódsorozat, az egyik a Yaga Minor-i Ubiqtorate bázis admirálisainak, amiben tájékoztatja őket érkezéséről és a harckészültség elrendeléséről, a másik pedig annak a Reliance-osztályú teherhajónak, amelyik az ő ugrásával egy időben jelent meg a rendszer szélén...
...
A kérdéses teherhajó fedélzetén a Bastionra küldött felszerelés és segélycsomagok között, melyek az egyik muunilinsti kereskedelmi cég jelzéseit viselték, három hatalmas konténerben pihentek, "hidraulikus emelő" feliratok jótékony álcája alatt azok a szögletes, ágyútornyokkal felszerelt, leginkább repülő tankokra emlékeztető járművek, amelyeknek a parancsnoki egysége vette a bolygó mellől érkező rövidhullámú kódolt üzenetet.
A Tra'kad, a mandalóriai hadiipar legújabb, felszíni és felszínközeli rajtaütésekre tervezett rohamnaszádjának parancsnoki székében Boba Fett személyesen dekódolta az üzenetet.
- Itt vannak az utolsó kódok... - fordult a mögötte álló, ezüst páncélos harcos, valamint a másik két konténer álcázott támadó gépeit vezető harcosok biztonsági csatornán megjelenő, zavaros holoképei felé.
- Ezekkel szabad az út egészen a Thrawn Palota melletti komplexumokig, ahol a Moffok Tanácsa ideiglenes ülését tartja.
- Még mindig nem hiszem el, hogy valaki a moffok közül a rendelkezésünkre bocsátotta ezt... - rázta a fejét Fett mögött Goran Beviin. - Pedig jól tudják, hogy nem gratulálni jövünk...
- Lehet csapda is... - jegyezte meg az egyik különítmény parancsnoka, a majdnem Fett-el egykorú Venku Skirata, aki az elmúlt húsz évben - legalábbis a Mandal’ore tudomása szerint - egyszer sem mozdult ki a bolygóról, most mégis jelentkezett klánjával együtt erre a küldetésre. Fett sejtette, hogy erre megvannak a maga okai, a birodalmi moffok elleni bosszún túlmenően is...
- Talán valaki a moffok közül így akar gondoskodni arról, hogy többé ne fenyegessük őket... - folytatta Venku.
- Talán... de ha így is van, akkor most jól megfizetnek az optimizmusukért... - Fett hangja reszelős és határozott volt. - Ami jár, az jár... és tőlünk meg is kapják. Átküldöm a célszemélyek listáját.
- Vettem vettem, Mandal’ore! - biccentett Venku, majd bontotta a kapcsolatot. Fett a másik alak felé fordult.
- Magának van még egy... újabb célpont. Kicsit később kaptuk meg, és megbízásos...
- Hallgatom, Mandal’ore... - Eyren Sanagar, a Sanagar-klán fejének unokaöccse, egy bozontos, két méteres férfi fekete harci páncélban a fejvadászok új generációjának egyik legfélelmetesebb alakja volt.
- Küldöm.
Amint Eyren egy pillantást vetett a holoképre, kivillantotta sárga, hatalmas fogait.
- Örömmel... Mandal’ore! Sanagar-01 vége!
Fett is bontotta a kapcsolatot, majd átnyújtott az utolsó célszemély adataiból egy példányt Beviin-nek is.
- Háromszor annyit fizetnek érte, mint a korribani megbízó a moffokért összesen... biztosra kell mennünk, ezért mi is odafigyelünk majd rá...
- Az öreg hölgynek mindig is jó volt az ízlése - röhögött fel Beviin, és a páncéljának egyik zsebébe csúsztatta a Kinman Doriana biometrikus adatait tartalmazó diszket, amelyen a Galaktikus Szövetség elnöki hivatalának emblémája díszelgett...
--- Vége az X. Fejezet Első részének ---