Post by Grodin Tierce on Dec 12, 2018 11:01:39 GMT 1
Kilencedik Fejezet
Első Rész
Üzenetek és Közlemények
[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]
Titkosított üzenet:
Címzett: G'Kar nagykövet
Küldő: Kinman Doriana Főkormányzó
Igen tisztelt G'Kar nagykövet!
Hamarosan államunk szempontjából lényeges küldetésre kell indulnia. A Sith Protektorátus fontos ügye a Világbirodalommal történő megegyezés. Hamarosan jelentkezem, és megkapja tőlem a koordinátákat és a szükséges információkat is.
Üdvözlettel: Doriana Főkormányzó
Commenor
Doriana elküldte az üzeneteket azoknak az államoknak, amelyekről úgy gondolta, hogy érdemes kapcsolatba lépni velük. Különösen a Nagai Császárság és a Világbirodalom keltette fel az érdeklődését. Az utóbbi kapcsán már azt is kigondolta, kit küld el ebbe a különös államba. Aktiválta a kompaneljét, mire egy különös, hüllőszerű faj egyik utolsó képviselője jelent meg.
G'Kar és ő régi barátok voltak. Bár az Uralkodó idejében az idegen fajokat üldözték, G'Kar ez alól kivétel volt. Talán azért, mert a réges-régen eltűnt eredeti Sith faj utolsó képviselője volt. Legalábbis ezt híresztelte magáról.
- Üdvözlöm, nagykövet úr! - G'Kar holografikus alakja meghajolt.
- Részemről a szerencse Főkormányzó úr! Mi a parancsa? - Doriana összeérintette az ujjbegyeit és elégedetten mosolygott. Ez az a lojalitás, amit a jedik és a szánalmas frakcióik soha nem fognak megérteni. Hűség a Birodalom eszméjéhez és... a Sithekhez.
- Fontos küldetést kap tőlem kedves G'Kar-om! El fog utazni egy titkos diplomáciai küldetésre! - G'Kar bólintott.
- Igen, ezt olvastam az üzenetében, amit küldött! Csak a koordinátákat és az adatokat még nem kaptam meg! - Doriana bólintott egyetértése jeléül.
- Nos, úgy gondolom, ezt könnyedén orvosolhatjuk barátom! Az adatcsomag máris átment önhöz! Tanulmányozza át, majd indulhat is! - G'Kar bólintott majd meghajolt.
- Ahogy óhajtja, Főkormányzó! - azzal a holokép eltűnt.
Doriana ismét magára maradt, úgy döntött megnézi az OCP legújabb terveit.
Mélyűr
Útban a Maradvány felé, a Sith Gyémántja fedélzetén, közel a Bastionhoz
Wenthar kabinjába belépve az egyik magas, vékony, mégis izmoktól duzzadó Éjnővér meglepetten tapasztalta, hogy a fekete páncélos rémalak helyett egy kigyúrt, tetovált férfi néz vele farkasszemet. Megnyalta a szája szélét. Amikor nővéreivel együtt felszállt erre a hajóra, hogy csatlakozzon a különítményhez, nem említették neki, hogy a Mester ennyire... nos, vonzó.
- Nagyuram... hamarosan megérkezünk Bastionra. A kapitány aktiválta az álcázót.
Wenthar szótlanul bólintott.
A nő elmosolyodott.
- Lehet még valamiben a szolgálatára, Nagyuram...
...
A Bastion rendszer szélén, távol a bolygó védelmét biztosító platformoktól egy pillanatra kilendültek az érzékelők, apró gravitációs torzulást érzékelve, aztán visszaálltak normál módba. A kijelzőkön nem látszott semmi azon az ősrégi vámfregatton kívül, amelyik a szokásos őrjárat külső körét teljesítette éppen. A Nebulon B2 parancsnoki hídján az ősz, hajlott hátú Dorja kapitány háromszor leütötte a kommunikátor megfelelő gombját, hogy megfelelő vonalat kapjon abba az irányba, ahol előbb a pillanatnyi torzulás megjelent.
- Sith Gyémántja, itt a Short Temper fregatt. Sith Gyémántja, válaszoljanak, itt Dorja kapitány...
...
A kopasz, izmos és új életre kelt Wenthar természetesen óhajtotta, hogy a nő a szolgálatára legyen. Az izmos alak egyszerűen derékon ragadta a nőt, majd kéjesen lihegve belecsókolt a hajába. Az Éjnővér nem ellenkezett és hamarosan megtették, amit a túlfűtött testi vágyuk követelt... Ugyanis a Lord, mióta új testet kapott, fokozottabban értékelte egy nő közelségét, és újdonsült vágyai támadtak. Olyanok, amiket szinte már el is feledett.
A Lord élvezettel csókolgatta végig a nő formás idomait, és az Erőben elmerülve fokozta amaz gyönyöreit. Az Éjnővérről minden gátlás lehullott és szabadon átadta magát a gyönyörnek, amit a Lord által gerjesztett Erőhullámok még nagy mértékben fokoztak is. Végül a két izzadt test elégedetten és kielégülten hevert a fémpadlón.
Éppen szedelődzködtek, amikor halk kopogás hallatszott. Mivel a korábbi történtekről már csak az Éjnővér erősen kipirult arca és összegubancolódott haja tanúskodott, Wenthar beengedte a fedélzeti tisztet. Az Éjnővér elhagyta a kabint, a fedélzeti tiszt pedig alázatosan meghajolt az úrnő előtt. Amaz megvetően pillantott a szánalmas figurára. Ellenben a Mylorddal, őt nem tekintette férfinek.
- Mit akarsz szolga? - kérdezte erélyesen dörgő hangon a Lord.
- Uram! Bejövő üzenetet kaptunk... - a Lord türelmetlenül intett.
- Erre vártam! Kapcsolják a kabinomba! - a fedélzeti tiszt meghajolt és a Lord intésére elment. Hamarosan csipogni kezdett Wenthar kompanelje. A Lord aktiválta és Dorja kapitány holoképe jelent meg, kékesen vibrálva.
- Már nagyon vártam a jelentkezését! - Dorja egy cseppet meglepődöttnek látszott, amikor nem a szokásos bádogkasztnis förmedvény jelentkezett. Wenthar észrevette a zavarát. - Nyugalom! Nemrégiben újjászülettem, és láthatja, az eredmény tökéletesre sikerült! Nos, mondja barátom, hogy alakulnak a dolgok errefelé? - a Lord izgatottan várta Dorja válaszát.
- Minden el van rendezve, Nagyuram... - jelentett Dorja. - Sajnos a leányomat lekapcsolták és kivégezték Fel pribékjei, de egy igazságosabb Birodalomért halt meg... kérem, jöjjön át az ügynökeivel a hajómra. Már felkészítettünk önöknek egy siklót. A nyilvántartás szerint ön egy gazdag üzletember a határ menti rendszerekből, aki a ceremóniára érkezett... khm, udvarhölgyeivel. Az önök Egyházától kapott fedőinformációk biztosítják, hogy ön csak egy legyen a számos fontos vendég közül...
- És mikor csapunk le? - kérdezte Wenthar.
- A terv szerint amint az ünnepség kezdetét veszi, és elhangzottak a beszédek. Információink szerint Fel nem fog dublőrt használni...
- Honnan származnak ezek az információk?
- Részben Tierce őrnagytól, részben fedett forrásból...
- Á értem... - Wenthar gondosan mérlegelte az elhangzottakat. Remélte, nem csapdába sétál bele. - És mi van az én hűséges őrnagyommal?
- Már ő is a helyén van, Nagyuram - biccentett Dorja. - Minden készen áll... a sikló várja magukat!
Mélyűr
Útban a Zonama Sekot felé, a jedik egyik StealthX vadászgépének fedélzetén
Smordre hirtelen kinyitotta a szemét. Teljesen józanul tért magához. Első pillantása a műszerfalra esett. Hamarosan megérkeznek. Remek.
Ekkor felkeltette a figyelmét a halk csipogás. Fogadta a hívást. Kaard holoképe jelent meg a Jedi Mester előtt.
- Igen?
- Nagyúr! Megtörtént! A mandaloriaiak hajlandóak elfogadni bármilyen feladatot, ami jövedelmező.
Smordre bosszús képet vágott.
- Jegyezd meg jól, Kaard, hogy én átlátok rajtad. Mindenekfölött a hozzám való őszinteségre figyelj!
- Nagyúr, csak ennyit sikerült elérnem! A lepaktálásról...
- Sebaj. Ha a Mandal’ore gyáva ahhoz, hogy elfogadja segítő kezemet népének felemelkedéséhez, hát csak az ő szűk látókörét igazolja. Dagadt a mája, hogy úgy viselkedhetett veled, mint egy alattvalójával tenné, igaz? Elbizakodott. A Mandalóriai Birodalomnak viszont józan vezetőre lesz szüksége.
Kaard nem tudta mire vélni a dolgot, hiszen nem erre a válaszra számított.
- Kaard!
- Igen, mester?
- Térj vissza a Korribanra, és győződj meg róla, hogy Kandor úr megfelelően végezze a dolgát. Nem bízom benne. Figyelj rá, de ne bántsd, amíg vissza nem térek, világos?
- Igen, mester. Vigyázz magadra. A jedik...
- Én is az vagyok, Kaard. Nem úgy, mint te - azzal bontotta a vonalat.
Tanítványának még rettentően sokat kell tanulnia ahhoz, hogy megkaphassa a Sith Lord címet. Darth Sordis azonban úgy döntött, még pihenteti a dolgot, hiszen Kaardnak elsősorban regenerálódásra és gondolkozásra van szüksége. No, igen. Majd kiderül, képes lesz-e bebizonyítania rátermettségét a Darth névre. Annál is inkább, mivel utolsó próbája az a Jaina Solo nevezetű Jedi lesz...
Mélyűr
Közel a Bastionhoz
A kicsiny, Lambda-osztályú sikló, egyenesen a nem messze tartózkodó birodalmi fregatt felé vette az irányt. A fedélzetén Lord Wenthar és Erill Kai tartózkodott egyedül. A nő örömmel kísérte el a küldetésre a nemrégiben „szeretőjévé” avanzsált Sith Nagyurat.
A fedélzeti műszerekkel babráló Wenthar kinyúlt az Erőbe, és álcázta a siklót. Ez könnyen ment neki, meglepően könnyen. Amióta új testet kapott, a képességei meghatványozódtak. Ezen maga is csodálkozott, de örült neki. A bensőjében fortyogott a Sötét Oldal forró ereje. A másodpilóta ülésében Erill Kai éppen az azonosító kódot közölte Dorja hajójával.
- Azonosító kód ST-67-KL65-4-8-15-16-23-42 Omega Theta! - Erill Kai magabiztosan mondta ki a számokat. A nőn látszott az öröm és a hideg gonoszság különös keveréke. Csakhamar egy kékesen vibráló holoalak jelent meg. Személyesen Dorja jelentkezett be.
- Meglepődtem azon, hogy a saját kompjukon jönnek, de annyi baj legyen! Küldöm a koordinátákat a fregattunk helyzetéről! - Wenthar közbevágott.
- Erre semmi szükség! Maradjanak adáscsendben, egyelőre ne fedjük fel a kilétünket! - Wenthar elméje az Erőt fürkészve hamarosan megtalálta a hajó pozícióját. - A mindenható Erővel bármire képesek vagyunk! - Dorja bólintott.
- Ahogy gondolja Mylord! - azzal kilépett a vonalból.
Hirtelen rosszullét tört Wentharra és mintha kitépték volna a szellemét a testéből, elveszítette az eszméletét.
- Csak az Erő Sötét Hatalma számít Githany! - a magas, kopasz alak megvetően magyarázott egykori szerelmének. - A te nagyurad elferdíti az Erő Sötét oldalának hatalmát! - a fekete hajú, gyönyörű nő a Sithek jellegzetes fekete köpenyét viselte.
- És mit tudsz te a Sötét Oldal igazi hatalmáról? És egyébként is, minek jöttél vissza? - a komor alak ajkain pengeéles mosoly jelent meg.
- Megmérgeztél, és elárultál Githany! - a nő arcán erre ádáz vigyor jelent meg.
- Szóval megérezted? Már az elején? - a kopasz, sötét köpenyes alak bólintott.
- Egy Sith Nagyúrnak nem árthat holmi méreg! Megéreztem a méreg ízét már akkor, amikor megcsókoltál! Mindenesetre majdnem meghaltam! - a nőn nem látszott, hogy túlságosan felkavarta volna, amit a komor alak mondott.
- Ennek ellenére újra és újra megcsókoltál! - a kopasz alak bólintott és szemeiben sötét tűz izzott.
- Így kellett lennie Githany, ennek így kellett történnie!
Wenthar hirtelen magához tért a különös révületből. Erill Kai aggódva pillantott a nagyúr felé.
- Mi... mi történt? - Wenthar értetlenül tekintett a nőre.
- Elveszítetted az eszméleted és szinte katatón állapotba kerültél! De ezen kívül semmi! - Wenthar szívében felizzott a harag, amikor rádöbbent arra, hogy a nő a szemtanúja volt a gyengeségének.
- Erről nem beszélhetsz senkinek, különben megöllek! - Erill Kai kicsit megsértődve és durcásan bólintott.
- Nem képzeled, hogy bárkinek beszélnék? Főleg az együtt töltött „testmozgásunk” után! - Wenthar sejtette, az előbbi szavaival megsértette a nőt, de nem érdekelte. Ilyen a Sötét Oldal hatalma. Egy Sith Lord nem mutathat gyengeséget.
- Rendben! Most koncentráljunk arra, amiért jöttünk! - Erill Kai megenyhült. Végül is Wentharnak igaza volt. Egy Sith Lordnál nincs helye az érzelgősségnek és a gyengédségnek. Mert ez a Sötét Oldal törvénye. Wenthar az úr, ő pedig csak szolga lehet.
A komp végül megérkezett a fregatthoz és az egyik zsilipen keresztül leereszkedett a kijelölt leszálló platformra. A komp ajtaja nemsokára feltárult és kilépett rajta Darth Wenthar, a Sith Sötét Nagyura, és Erill Kai Éjnővér. Kinézetre úgy festettek, mint egy gazdag úr a feleségével. Dorja személyesen fogadta a Nagyurat és kívánatosan gyönyörű kíséretét.
- Az Erő hozta önt Mylord! - Dorja biccentett az Éjnővér felé is. Nem akarta megsérteni. - És önt is Milady! - Wenthar viszonozta a köszöntést, majd rögvest a tárgyra tért.
- Nos, hogyan tovább Dorja kapitány? Mik a tervei?
Dorja adatkártyákat és kódhengereket nyújtott át a Lordnak és kísérőjének.
- Eszerint Önök Gudrun úr a Muunilinst-i Befektetési Társaságtól, és a khm... kedves neje... - pillantott az öreg birodalmi félszegen az Éjnővér vonzó alakjára.
Wenthar bólintott. Hálát adott a Sötét Oldalnak, hogy Nagymestere visszaadta neki emberi alakját és megszabadította attól az undorító, félelmet keltő páncélhéjtól... abban sokkal nehezebb, ha nem lehetetlen lenne elvegyülni a vendégek között...
- A többi... kolléganőjének - utalt Dorja a megfelelő szavakat keresve a hajón utazó többi Éjnővérre - csak személyzeti belépőt tudtunk szerezni, de reméljük, ez nem jelent gondot...
- Ó, ne aggódjon kapitány, feltalálják magukat... - villantott meg egy gonosz mosolyt Erill Kai.
- Nos, rendben - biccentett Dorja. - Onnantól a képlet egyszerű... amint elkezdődik az ünnepség és a beépített ügynökeink megadják a megfelelő jelet, ott helyben, a kamerák össztüzében lecsapunk Felre és a testőrségére. A nyilvánosság nagyon fontos, ehhez Doriana szenátor ragaszkodott...
- Egyedül kell elbánnunk az összes fogdmeggel? - villant meg Erill Kai tekintete harciasan.
- Lesz segítségük - rázta a fejét Dorja. - Hogy pontosan milyen formában, azt még nem tudom, de Tierce őrnagy és a hapan kommandósaim gondoskodnak róla...
- Hapanok... pfh...- köpött ki az Éjnővér. - A női nem szégyenei...
- Csendet!! - mennydörögte Wenthar Nagyúr. - Ha még egyszer félbeszakítasz... folytassa, kapitány!
Dorja most egy holovetítőt vett elő, amelyen különböző alakok tűntek fel.
- Ez itt Jagged Fel, őt gondolom, felismerik majd... ez az fiatalabb férfi Saretti moff, aki valaha Pellaeon csatlósa volt, most pedig a Fel-családot szolgálja... ez a kopasz, kigyúrt alak pedig Rorsh igazgató, a Hírszerzés és a belbiztonsági erők tényleges vezetője. Mindhármukat semlegesíteni kell ahhoz, hogy a Fel-hű erők szerte a Birodalomban megzavarodjanak... ha ezt sikerül elérni, akkor a hozzánk hű moffok kapitányai átveszik a hatalmat a Flottában.
- Ez mind nagyszerű... - kotyogott közbe megint az Éjnővér, akinek láthatóan nagy magabiztosságot adott, hogy a Nagyúr ágyasa lett. - De mi lesz a jedi nővel?
- Róla majd én gondoskodom... - vigyorodott el gonoszul Wenthar.
- Kérem, Mylord, hozassa át a különítménye többi tagját a hajónkra, hogy elindíthassuk a siklókat - vágta magát vigyázzba előírásosan az "eligazítás" végeztével Dorja. - Az ünnepség hamarosan kezdetét veszi.
Vjun
Egy Ryūjō-osztályú korvett és négy darab Sakura mélyűri vadászgép tört ki a hiperűrből Vjun bolygója mellett. A hajón és a vadászgépeken a Nagai Császárság jelképe, piros alapon aranyszínű krizantém volt felfestve, valamint a hajók oldalán ott volt azok neve is, kalligrafikus nagai betűkkel. A fiatal diplomata, akit megbíztak a feladat végrehajtásával és a tárgyalások megkezdésével a hivatalos kapcsolatfelvételig, izgatottan nézte a bolygót, amely alattuk elterült. Csupán az Egyesítő Konferenciának és az új nagykövetség megnyitásának, valamint a feltűnés elkerülésének volt az köszönhető, hogy kevés tapasztalata ellenére őt bízták meg ezzel a fontos feladattal. Direkt gyér kíséretet kapott, pontosan az akció álcázása okából, hiszen a Császárság még mindig jó kapcsolatokat ápolt a felbomló Konföderációval. Nem tudott többet a sithekről, mint bármely más nagai, de előnyük volt az, hogy a sithek sem tudtak sokat róluk.
- Ismeretlen hajó, azonosítsa magát – reccsent meg a komban egy hang.
- Itt a Nagai Császárság Sakae nevű hajója, diplomáciai misszióra érkeztünk – érkezett meg a válasz a hivatalos diplomáciai kódokkal a korvett rádiósától, aki már apróbb hibáktól eltekintve tökéletesen beszélte a közös nyelvet.
- Rendben, leszállhatnak – kelt életre megint a kom rövid idő múlva. A vadászgépek kísérőállásba álltak a hajó körül, majd megindultak a bolygó felszíne felé. Mamoru Shigemitsu, a fiatal diplomata még izgatottabbá vált, ugyanis hamarosan ő lesz az első a fajtájából, aki kapcsolatba lép ezekkel a sithekkel. Ki tudja, talán még előléptetésre is számíthat, ha jól végzi itt a dolgát és meg tud állapodni ezekkel.
A Vjun bolygó felszíne megdöbbentően sivár képet mutatott, nagyrészt szinte lakatlan volt. A bolygón szinte alig élt meg növényzet, így Mamoru csodálkozott, hogy miért ezt a helyet választották a tárgyaláshoz. Semmi impresszív, semmi kicsit is lenyűgöző nincs benne. Talán nem is volt ez a céljuk, hiszen eltérő kultúrák eltérő módokon kívánnak tárgyalni. Megrántotta a vállát, majd csendben figyelte a kopár ürességet alattuk, egészen addig, amíg el nem jutottak egy impozáns palotához, amelynek egyik platformjára kaptak leszállási engedélyt. Mamoru a rámpához sietett, majd nagai tengerészgyalogok egy csoportjának kíséretében lépett le a rámpára, akik nehéz harci páncéljaikat viselték, ám fegyvereiket tokjaikban tartották, nehogy véletlenül támadásnak vegyék a szándékukat. Mamoru maga legjobb öltönyét viselte, fekete rövid haját gondosan elfésülte és jó alaposan megborotválkozott, valamint igyekezett egy jó szemüveget beszerezni. A teljes kiküldött nagai diplomáciai képviselet napok alatt megszabadult díszes köntöseitől, mivel túl sok arcot késztettek mosolygásra velük. Most már remélte, hogy végre találkozhat ezekkel a sithekkel, és meglátja, mit tud elérni náluk.
Három, éjfekete köpönyegbe burkolózó alak jelent meg, akik úgy tűnik, a nagai nagykövet fogadására jöttek. Vezetőjük, egy sunyi képű, behízelgő modorú alak nagyvonalúan üdvözölte a nagai követet. Társai a háttérben követték, az arcukat nem lehetett látni a fekete kendő miatt, amely az arcukat takarta el. A nagai nagykövetet, leginkább országának bérgyilkosaira, a Nii'njutsu harcosaira emlékeztették. Vezetőjük szertartásosan meghajolt, majd bemutatkozott.
- Légy üdvözölve nagyra becsült vendégünk! - tárta szét a karját nagyvonalúan. - A nevem Valeraan Bigood! - A férfi kezet nyújtott a nagykövetnek, aki ezt roppant tiszteletlen gesztusnak értékelte, de hát más állam, más szokások. Fejét enyhén meghajtva, ő maga is üdvözölte a vendéglátóját.
- Őszentsége a Nagai Császár nevében jöttem! - mondta a nagykövet leplezetlen büszkeséggel a hangjában. - Hogy eleget tegyünk szíves invitálásuknak! - látszott a követ egész lényén, hogy parancsoláshoz szokott, kemény és szigorú ember.
- Nagyon örülünk magának! - állapította meg Valeraan, hideg örömmel. - Sajnos a Lordok jelenleg nem tartózkodnak a Vjunon! - tette hozzá elszomorodva. - De azt hiszem a tárgyalás megkezdéséhez én is elegendő társaság vagyok!
A nagykövet egyetértően bólintott.
- Rendben! Akkor induljunk a tárgyalásunk helyszínére! - mondta a nagai nagykövet parancsolóan, majd kíséretével követték a sötét alakokat.
A tárgyalóterem sem keltett sokkal jobb benyomást Mamoru küldöttben, azonban emlékeztette magát, hogy ezek a lények főleg a szellemi síkon, az Erőben kívánnak kiteljesedni. Ebből a szempontból a palota berendezése valószínűleg minden igényt kielégített. Valószínű az is, hogy a helyet nem igazán kívülálló szemek számára építették, belső használat esetén pedig valóban másodlagos szerepű a reprezentáció. Ő is számos olyan nagai épületet tudott volna felsorolni, ahol nem voltak meg a kötelező külsőségi kellékek. De akkor vajon miért is ide beszélték meg a tárgyalást? Magában vállat vont - ez valójában egy teljesen lényegtelen kérdés volt. Miután kényelmesen elhelyezkedett, egy adattáblát kotort elő aktatáskájából, amiben a fontos dolgokat feljegyezte.
- Nos, Bigood úr – kezdett bele a mondandójába. – Úgy gondolom, nemzeteink előtt nagy együttműködés állhat. Kezdetnek például... – mosolyodott el kajánul – Van egy közös ellenségünk – a jedik. Népem számolatlan tagját gyilkolták le, amikor a szánalmas tofok miatt szabadcsapataink a Galaxis egy részét ellenőrzésük alá vonták.
- Hallottam a sajnálatos esetről – felelte Bigood, láthatóan növekvő izgalommal.
Ez volt a hivatalos megnevezés a nagaioknál, bár Mamoru biztos volt benne, hogy az adott bolygók és népek mind a mai napig megszállásként emlékeznek az eseményekre. Pedig szerencsésnek mondhatnák magukat, amiért őket érte a megtiszteltetés, hogy elsőként hódoljanak be a nagai népnek.
- Közös ellenségeink jelenleg Ossus bolygójára vették be magukat, és továbbra is onnan mételyezik meg a Galaxist. Úgy hallottam, Önöknek is van elszámolnivalójuk jócskán. Közösen, egyesített erővel... persze azt mondhatják, nincsenek olyanok köztünk, akik értenék az Erőt...
A folytatás helyett intett, mire az egyik nehézpáncélos tengerészgyalogos előlépett, és levette sisakját, egy csinos nagai női arc vonásait felfedve. A nő beszélni kezdett a fekete köpenyesek vezetőjéhez, ám szája egyáltalán nem mozgott, az Erő segítségével vitte át gondolatait. Sőt, nem is egyszerű szavak átvitele volt, de kimondatlan gondolatokat, emlékképeket, önmagának egy darabját adta át. Több volt ez, mint a jedik vagy sithek kifejlesztett technikái. Aztán az egész hirtelen elállt, mintha elvágták volna.
- Mint érezhette, népünk egyes tagjai is képesek használni az Erőt – ők a telepaták, aki a telepáció és meditáció terén képezték magukat mesterekké. Önök más technikák terén érték el a legmagasabb szintet. Úgy gondolom, mindketten sokat tudnánk tanítani egymásnak.
- Kérem, legyenek a vendégeink vacsorára – közölte válaszul Valeraan. – Ott megbeszélhetjük a részleteket.
...
A Serennói Köztársaság követét szállító hajó a terveknek megfelelően landolt a kijelölt platformon, alig pár perccel a nagai küldöttség megérkezése után. Ha összebeszéltek volna se tudnak ennyire pontosan egyszerre érkezni. Serenno híres volt diplomatáiról és diplomáciájáról, amit a bolygó leghíresebb szülötte, Dooku gróf is jól mutatott. Ezen a nemrég lezajlott katonai puccs sem változtatott, csak az alacsonyabb rangú diplomaták egyet előre léptek a ranglétrán és ezentúl nem nemesekkel és grófokkal, hanem katonákkal és tábornokokkal közösen irányították a bolygót. Végső soron mégis ők maradtak igazán hatalomban, csak a díszlet változott a hátuk mögött és konzervativizmus helyett nacionalizmus lett a hivatalos jelszó. Lambida Beelen, diplomaták és fegyvertelen katonák gyűrűjében sétált le a szállítóhajó rámpáján, és ott üdvözölte őket a fogadóbizottság, majd a kötelező körök lefutása után közösen elindultak a tárgyalótermek felé. Az út eseménytelenül telt el, leszámítva, hogy a végén egy másik követségbe botlottak bele. Némileg alacsonyabbak voltak náluk, és kettő kivételével furcsa katonai páncélt viseltek.
- Kik ezek? - súgott oda Beelen nagykövet az egyik segédjének.
- Úgy tűnik, nagaiok, uram - felelte az, miután jobban szemügyre vette őket. Ezek a sithek aztán tényleg nem tétlenkedtek, és azonnal belekezdtek a helyzetük stabilizálásába mind belpolitikailag, mind külpolitikailag. A két öltönyös nagai üdvözölte a serennói küldöttet, mire az is formálisan viszonozta azt, majd rövid protokolláris beszélgetésbe elegyedtek, amíg helyi kísérőjük előkészíti számukra a közös étkezésre kijelölt tárgyalót.
Bastion
A hatalomátvételben segédkező Sith különítmény valamennyi tagja immár Dorja hajóján volt. Wenthar, miután kijelölték számára a szállását, elküldte magától az Éjnővért. Egyedül akart maradni a gondolataival.
Kissé megrémítette a legutóbbi látomása. Mintha egy másik ember emlékeit látta volna. Vajon mit jelenthet ez a számára? Miért kapta ezt a különös látomást?
A másik a hatalomátvétel kérdése volt. Nagyon kockázatos dologra készültek, és ő nem akart semmit sem elkapkodni. Dorja emberei meglehetősen szolgálatkészek voltak, de vajon bízhat e bennük? Megérzései és ösztönei azt súgták neki, hogy igen, megbízhat bennük. Wenthar felszította a mélyen a lelkében lapuló haragot és gyűlöletet, majd átadta magát a Sötét Oldalnak. Az Erőhöz folyamodva felfrissítette magát, hogy teljes mértékben a feladatának szentelhesse magát.
Ebben a pillanatban kopogás hallatszott. Wenthar úgy döntött, beengedi az illetőt. Erill Kai volt az. A nő, szemlátomást nyugtalan és ideges volt.
- Azért jöttem, hogy a bocsánatodat kérjem Nagyúr! - mondta az Éjnővér összetörten. Majd alázatosan féltérdre ereszkedett és fejet hajtott. - Ígérem, soha többé nem szólok közbe és nem szégyenítelek meg, amikor beszélsz! - suttogta a nő alázatosan.
- Kelj fel Erill Kai! Nem haragszom rád! - mondta Wenthar megenyhülten. - Légy büszke arra, ami vagy! Feleslegesen ne alázkodj meg! - korholta a nőt Wenthar. - Te Éjnővér vagy, a Sötét Oldal hatalma a tied!
Erill Kai megkönnyebbülve tápászkodott fel majd állt talpra.
- Azt hittem, haragszol Mylord! - szólalt meg félszegen. - Azt hittem, a szemtelenségem miatt elpusztítasz! - Wenthar közelebb lépett a nőhöz és a két kezébe vette az arcát.
- Sosem tudnám a Sötét Oldal egyik legszebb teremtményét elpusztítani! - azzal a Lord megcsókolta az Éjnővért. Amaz hevesen viszonozta a csókot.
- Szeretlek Mylord...! - lehelte érzékien a nő Wenthar fülébe. - Mindig is egy magadfajta férfira vágytam, aki... uralkodik rajtam és aki mellett nőnek érezhetem magam végre! - Wenthar elmosolyodott. Ezek szerint az Erő által alkalmazott kis trükkje megbabonázta ezt a büszke nőt. Végül kibontakoztak az ölelésből.
A Lord az asztalon árválkodó finom fűszerborhoz lépett majd két pohárba töltötte ki az ízletes nedűt. Erill Kai helyet foglalt az egyik kényelmes széken, és érzéki pillantásokat küldött a Lord felé. A Nagyúr odalépett hozzá és az egyik poharat a nő felé nyújtotta.
- Igyunk erre az új és remélhetőleg tartalmas kapcsolatra Milady! - azzal fenékig hajtotta a bort. Erill Kai lassan kortyolgatta az ízletes italt, minden zamatát kiélvezve.
- Mik a terveid, Nagyúr? - kérdezte a nő izgatottsággal a hangjában.
- Idejében megtudod drágaságom!
Egy félórával később Darth Wenthar, Erill Kai-al az oldalán a hídra ment. Az egyik fedélzeti tiszt azonnal vigyázzba vágta magát.
- Az összes embere a hajón van Mylord! - mondta félelemmel vegyes tisztelettel a fiatal tiszt.
- Helyes, helyes! - válaszolt Wenthar megelégedve. - Akkor nemsokára kezdhetjük! - a fiatal tiszt biccentett.
- Óhajod szerint lesz, Nagyúr! - mondta a fiatal tiszt félszegen, majd Wenthar intésére eltávozott.
- Minden a terveim szerint alakul! - dörmögte Wenthar elégedetten és gonosz örömmel a hangjában. Hamarosan az egyik sétálójárdán Dorja lépteit hallotta meg.
- Nos, az embereim készen állnak, kapitány! - intézte szavait a közeledő tiszt felé, elégedett határozottsággal a nagyúr. - Részemről akár indulhatunk is!
Ziost
G'Kar a volt első miniszteri rezidencia főhangárjában hagyta légikocsiját, és az előírásoknak megfelelően gyalog tette meg az utat a palotáig. A jó másfél kilométeres nyílegyenes pálya kihalt volt.
A természetes, kavicsokkal telített ösvényt bíbortörzsű cha'la fák szegélyezték. Ezek a ritka növények csupán a Zioston voltak fellelhetőek, ahol megtörik a fémfelszín, szabad terjeszkedést engedve a pompás kertnek.
A diplomata kissé különösnek vélte, hogy a hosszú útvonal mentén egyetlen őrt vagy katonát sem látott. Az egyetlen bennfentes, akihez szerencséje volt, kikötőmesterként mutatkozott be, és szájába rágta a biztonsági előírásokat, majd ismertette vele a Világbirodalmi Prefektushoz vezető utat. G'Kar furcsállotta, hogy a prefektusi rezidencia felett repülési tilalmat vezettek be, tehát a Palota fölött egyetlen légijármű sem mehetett át, sőt - az űrbeli pályák is elkerülték a kastélyt.
A hüllő égett a vágytól, hogy végre kihasználhassa briliáns tárgyalási és diplomata képességeit egy valódi hadúrral szemben. A Sith Protektorátus számára elengedhetetlen volt a galaxis ezen pontján szövetséges államot alakítani. G'Kar informálódott a Prefektusról. A szándékai mindig kifürkészhetetlenek voltak, akárcsak arckifejezése. Kusza terveinek bonyolultsága megfejthetetlen maradt mindaddig, amíg be nem vitte az utolsó csapást.
A távolban a buja zöld növényzet látni engedte a kikörvonalazódó épület terebélyes alakját. A rezidencia fémszínét ügyesen elleplezték a Világok Szövetségének vezető építészei, azonban G'Kar még emlékezett az épület valódi alakjára - az eredeti Sith Kastélyra.
A Világbirodalmi Prefektust körülvevő legnagyobb magyarázatra szoruló furcsasága, amely számtalan gyanú és pletyka alappillére lett, a néhai Sith Lord kastélyának kisajátítása volt. A Nagyúr valaha büszkén uralkodott a bolygó felett, egyfajta menedékként használva azt, ha belefáradt a Sith Tanács problémáiba.
A diplomata az épület szélesre tárt ajtóin belépve azonnal elismerte magában a kastély építőinek szépérzékét. A hatalmas előcsarnok kivilágított falain a galaxis legnagyobb művészeinek eredeti festményei sorakoztak, kreatívan beleépítve az acéltömbökbe. G'Kar figyelmét azonnal magára vonta az egyik alkotás látványossága. Annál is inkább, mivel a kép fölött apró, aranyveretes felirat hirdette a Sith művész, Darth Sordis nevét.
A kör alakú terem végében, ahol a hüllő az ajtót sejtette, tömör félhomály uralkodott. Talán ezért nem vette észre azonnal a fekete egyenruhás tisztet, aki nem sokkal az épületbe való belépése után jelent meg a galériában. Amikor a tiszt konstatálta, hogy a jövevény tudomásul vette a jelenlétét, közelebb lépett, és üdvözlő modorban fejet hajtott a gyíkszerű, számára ismeretlen fajhoz tartozó alak előtt.
- Üdvözlöm, uram - köszöntötte. - Figyelmeztetnem kell, hogy a palota belső rétegeibe nem vihet magával fegyvert.
G'Kar kissé meglepődött. Nem bírta ki, hogy meg ne kérdezze.
- Hogyan lehetséges, hogy csak úgy, minden bejelentés nélkül megérkezem, és idegenként beengednek az uralkodó palotájába?!
- Uram, Lord Brodrig fontosnak tartja, hogy bárki kapcsolatba léphessen vele, legyen az átlagpolgár vagy államférfi. Mellesleg - folytatta -, ez az épület a Prefektus magánterületén fekszik, tehát ide senki nem léphet be engedély nélkül. Mi felkészültünk az ön érkezésére, uram. A Hírszerzés már akkor tudatában volt, hogy ön a bolygóra érkezik, amikor még saját maga nem is tudott ezen tervéről.
- Remek. Itt vannak a felszereléseim. Ajánlom, hogy a Prefektus szavatolja a biztonságukat!
- A... munkaeszközei eltávolításra kerülnek - intett a férfinak, hogy kövesse. - A biztonsági intézkedéseknek megfelelően tároljuk őket.
- Hogy-hogy egyetlen szál őrt sem láttam idefelé vezető utam során?
- Attól, hogy ön nem látja őket, uram, még nem azt jelenti, hogy nincsenek is ott. Tudja - tette hozzá, miközben a palota mélyebb berkeibe vezette a vendéget -, a Prefektus politikájának fontos eleme, hogy a nép ne érezze fenyegettetve magát. A fegyverek látványa félelmet ébreszt az átlag világbirodalmi polgárban. Mellesleg, az elégedetlenkedők tüntetései is megengedettek, hiszen akkor nyúltan kiordibálhatják magukat, ahelyett, hogy otromba módon titkos összeesküvéseket szövögetnének.
G'Kar figyelmét felkeltették a hosszú folyosó oszlopainak különleges berakásai. A szánt szándékkal tökéletlenre faragott anyag mérhetetlenül jó esztétikai érzéket tükrözött. A páratlan eleganciával megalkotott elemeket szándékosan nem tervezték egyenes vonalúvá, hiszen az elrontotta volna a csodás összképet. A fémmel összefont díszek különösképp jó benyomást keltettek a kastélyról. Az egész belső rész gyönyör volt a szemnek. Jól látszott, hogy az átalakítók tökéletes munkát végeztek, amikor a sima fémfalakat teljesen átépítették.
G'Kar látott már különleges, néha egyenesen bizarr művészi érzékkel berendezett helyeket is. A galaxis jobb életű kasztjai kreditmilliókat voltak hajlandóak fizetni egy-egy trófeáért, hogy azt kiállíthassák palotájuk előterébe. Ez az épület azonban csupa egyszerű elem esztétikus kombinációjából állt, és mégis messze nagyobb hatást keltett, mint a méregdrága paloták akármelyike.
A helyiség végéhez közeledvén a hüllőszerű lény megpillantotta az enyhén felfelé ívelő mozgórámpát. A fekete egyenruhás tiszt intett neki, hogy innentől egyedül folytathatja útját.
G'Kar rálépett a széles, meredek rámpára - amely nem mellesleg tökéletesen beleillett a környezetébe -, amely azonnal mozgásba lendült. A gravitációs kiegyenlítőknek köszönhetően a diplomata tökéletes biztonságban érezhette magát a falakon megjelenő, immár minden bizonnyal értékesebb műveket tanulmányozva.
Az útja véget ért, és G'Kar egy egyszerű, boltíves ajtó előtt találta magát. A légiesen kitáruló bejárat utat engedett neki a kastély legmagasabb tornyának legmagasabb szintjén elterülő csarnokba. Belépett, és az ajtó bezárult mögött. Szinte semmit sem látott a szemközti széles ablakon beáramló erős napfénytől. Mindössze egy termetes alak körvonalait vélte felfedezni az ablak tövében. G'Kar tudta, hogy a kastély fele egy, a város fölé emelkedő szikla csúcsán fekszik, így bizonyára lélegzetelállító kilátást nyújthatott az az ablak.
Az elmosódott alak ujjának apró mozdulatára az átlátszó fal áttetszővé homályosult, és a termet láthatatlan forrásból érkező, jóval szolidabb fény árasztotta el. A Prefektus szembefordult a diplomatával.
G'Kar csak most észlelte a helyiség finom egyszerűségét. A csarnok tágas volt, azonban rajtuk kívül egyetlen lélek sem tartózkodott benne - csupán a jobboldalt árválkodott két nagy faasztal, az ablak aljának és a teremnek a szintkülönbségét áthidaló háromszintes lépcső tetején négy kényelmes ülőalkalmatosság sorakozott. A kormányfő széke alig magasodott a félkörben elhelyezkedő fotelekre.
Lord Brodrig maga mellé intette a hüllőt. G'Kar a székeket kikerülve felsietett az emelvényre, majd kezet rázott a politikussal. Erős szorítása volt.
- Üdvözlégy a Világbirodalomban, kém. Foglalj helyet.
- Félreértés ne essék, uram - zengte rekedtes hangján a hüllő -, engem egész más célból vezéreltek a Világbirodalomba.
- Amennyiben új információkkal térsz haza, egy és ugyanaz. Rövidebb a kém szót kiejteni, mintha azt mondanám egyszemélyes delegáció, Sith nagykövet, vagy egyszerűen csak küldönc. No - telepedett le bársonyszékébe -, nem azért fogadtam magát, hogy szavaink többértelműségéről csevegjünk. Önök egy ajánlattal fordultak hozzánk.
- Valóban, uram. A Sith Protektorátus készséggel kötne egyezséget Önnel.
Brodrig intett, mire a semmiből előtermett görnyedt férfi hosszúkás edényt hozott be tálcán, két pohárral. A szolga kitöltötte a véres báró nevezetű vörös, erős alkoholtartalmú italt. A kormányfő csakis ezt fogyasztotta, következésképp a vendégei úgyszintén.
- Köszönöm, Screbin - hajtotta el maga mellől a férfit. Amaz azon nyomban felszívódott.
- Volt szerencsém megkezdeni a tárgyalásokat a maguk államával. Sordis Nagyúrral baráti kapcsolatban állok. Egy ilyen barát azonban nem tesz jót a hírnevemnek, habár azt hirdetem a külvilágnak, hogy mindenki egyenlő.
- Ez dicséretre méltó, uram. A Nagyúr munkáinak igen zseniális darabjait véltem felfedezni a kastélyban.
- Az a bolond ingyen osztogatja ahelyett, hogy... nos, itt az idő, hogy megállapodjunk. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok hajlandó nyilvános diplomáciai lépéseket eszközölni a maguk birodalmával. Az, ami itt és most elhangzik, köztünk marad.
- Tehát - G'Kar kissé makacsnak ítélte meg a Prefektust -, ha jól sejtem, meg akarja őrizni államának függetlenségét. Ez természetesen megengedhető.
- Tudom. Ezért mertem kitérni rá. A népnek nem szabad tudnia erről a szövetségről, mindössze arról talán, hogy egy másik állam hadiflottájának támogatását élvezzük.
- Megértettem. A kapcsolat tehát a titkos diplomácia terén jöhet csak létre.
- Úgy van.
- Ez a fajta megegyezés főbenjáró bűn.
- Ne tegyen úgy, mintha a birodalmát érdekelnék az efféle apróságok. Különben is, miféle alkotmány tiltja? A Galaktikus Szövetség talán? A galaxis hatalmas nagy törvénykönyve?
G'Kar kíváncsian fürkészte a Prefektust.
- Az efféle megállapodások vezetnek majd a galaktikus világháborúhoz - jelentette ki. - De ez még a jövő zenéje. A következő lépés a hadügy szempontja. Mit ajánl?
- A flottánk ezentúl a Sith Protektorátus fennhatósága alá tartozzék, pontosan úgy, ahogy az övék a mienkhez. A Világbirodalom belügyei viszont...
- Ön csupán a hajóhad egyesítésére céloz? Ezt is felvesszük napirendi pontnak. Ezek a dolgok, mint tudja, nem az én hatáskörömbe tartozik, ezért meg kell beszélnem a feljebbvalóimmal.
- Tegye azt! Jöjjön - emelkedett fel a szürke eminenciás -, elvezetem a kommunikációs terembe. Addig azt javaslom, tegyük félre a politikát, és élvezze a vendégszeretetemet.
Azzal elindultak a csarnok egyik magasba nyúló bejárata felé.
...
Miután megbizonyosodott róla, hogy tökéletes fedésben van, és nem hallgatja le senki, G'Kar megnyitotta a vonalat a Commenorra. Doriana életnagyságú alakja várakozóan tekintett le rá.
- Uram! - kezdte a hüllő. - A Prefektus javaslata szerint egyesítenünk kéne a flottánkat. Ezt azonban csak vészhelyzet esetén engedélyezi.
- Ez a Sith Protektorátus számára elfogadhatatlan. - jelentette ki a tiszt. - Teljes egyesülés, vagy teszek róla, hogy a Világbirodalom gyarmattá váljék.
- Javaslom, uram, hogy... - ekkor azonban valaki durván ellökte az útból.
- Kinman Doriana főkormányzó! - szólt Lord Brodrig.
- Felteszem, ön a Világbirodalmi Prefektus, Lord Ammel Brodrig - nézett rá a holoalak.
- Valóban. Azonban térjünk a tárgyra. Mit ajánl?
Doriana rezzenéstelenül bámult vissza rá.
- A Sith Protektorátus hamarosan a kezei közé kaparintja a Birodalmat - jelentette be mosolyogva. - És akkor, az bizonyos, hogy visszatér a Galaktikus Birodalom. Ez azonban nem Palpatine birodalma, hanem egy merőben új Sith állam lesz. Lord Brodrig! Itt az idő, hogy csatlakozzon.
- Ismétlem: milyen feltételek mellett?
- Szó szerint, eminenciás - a név hallatán a férfi szája sarka megrándult. - Teljes behódolás. Természetesen a Világbirodalom területei továbbra is az ön fennhatósága alá tartoznak majd.
- Amennyiben beleszólásom akad a politikájukba.
- Természetesen.
- Helyes. Ez úgy vélem, elfogadható ajánlat.
- Remek! Akkor itt az idő egy új, gyümölcsöző Birodalom létrejöttére! - szavalta, miközben a béke jelét mutogatta.
- Enyém az öröm - felelte Brodrig mogorván, majd bontotta a vonalat.
A szürke eminenciás sötét lelkébe ujjongó boldogság költözött, ahogy elgondolta a megegyezés fantasztikus előnyeit.
Korriban
A frissiben felújított egyszemélyes hajó akadálymentesen landolt a Sith Akadémia felső hangárcsarnokában. A magasan fekvő hajótestről hosszú híd nyílt a hangár padlójára. A kék köpenybe burkolt férfi sietős léptekkel száguldott az ő fogadására kirendelt kisebb különítmény felé.
A Sith katonák kisebb csoportja közrefogta a rámpát, majd mikor Kaard, a Sith közéjük lépett, letérdeltek.
Kaard megpillantotta a felé siető, vigyorba rendeződő arcot.
- Kaard! Az egyik Sötét Nagyúr kiemelt tanítványa! Üdvözöllek itthon!
- Kandor! Darth Sordis utasítására érkeztem. Mostantól én felügyelek az Akadémián folyó kiképzési folyamatokra.
- Természetesen - Kandor kissé feszült volt, hiszen nem tudta, hogyan kell szólítania Sordis tanítványát. Hiszen még nem volt Nagyúr. Ezért úgy döntött, a megtisztelő címeket mellőzni fogja. - Erre fáradj.
Kaard követte a kiképzőmestert.
Kandor a mészáros, a Sithek Rendjének orgyilkosa és vívómestere magában mélyen megvetette ezt a Kaard nevű illetőt. Nagyon is pontosan tudta, hogy ki is ő.
Ennek ellenére úgy döntött, megpróbál összebarátkozni vele - nagy hasznát veheti még a terveiben. Ha ügyes, praktikus ütőkártyaként használhatja fel Sordis Nagyúr ellen. Igazság szerint Kandornak mélységesen elege volt az egész bagázsból. Wentharból és Sordisból egyaránt. Ő gyilkos volt, nem holmi világmegváltó idióta.
Kaard és Kandor egyenesen a konyha felé tartottak, azonban a fiatal Sithet esze ágában sem volt megmérgezni - egyelőre!
- Foglalj helyet mylord! - mutatott az étkező kantinban elhelyezett kényelmes ülőalkalmatosságok felé a vívómester - egyetlen intésére szolgák jelentek meg, ízletes falatokkal megrakott tálcákkal. A gőzölgő étel látványára a fiatal harcos gyomra hangosan megkordult. Kandor úgy döntött, ő maga is eszik pár falatot.
- Úgy hallom, a Mester megharagudott rád! - fordult barátságosan Kandor felé a fiatal Sith, miközben egy zecchra bogarat rágcsált éppen. - Módfelett elégedetlen veled, és azzal hogy sületlen pletykákat terjesztesz róla Lord Wentharnak! - tette hozzá fölényesen. Kandor szemei résnyire szűkültek, de visszafojtotta a haragját.
- Én pedig azt halottam kedves Kaard, hogy alaposan elszúrtad a Mandal’ore-al történt találkozót! - Kandor szavai a fiatal harcos elevenébe találtak. - Sőt azt hallottam, hogy nem is vagy igazi Sith! - Kaard mélységesen megdöbbent, hogy Kandor tud a csúfos kudarcáról. De nagyon jól tudta azt is, hogy az Obszidián Rend ügynökei, - akiket Kandor személyesen vezetett - mindenütt ott vannak a galaxisban. Akár a csótányok a rothadt rancor dögén.
Kandor gúnyos szavaira Kaardban felment a pumpa. A fénykardja markolatához kapott, azonban Kandor leintette.
- Nyugalom fiam! - mondta nagyvonalúan. - Erre semmi szükség! Mindkettőnket átvertek és kisemmiztek! - suttogta izzó gyűlölettel a hangjában.
- Ez... árulás! - ugrott talpra Kaard, izzó haraggal, feldöntve a székét. Kandor azonban nem ijedt meg Kaard reakciójától, épp ellenkezőleg.
- Csak azért haragszol rám, mert igazam van, nemde? - kérdezte némi gúnyos éllel a szavaiban. - Ha összefogunk mi ketten, tehetünk a sorsunk javulásáért! - tette hozzá csábító magabiztossággal.
Kaard ezen őszintén elgondolkozott. Mi van, ha ennek a gyilkosnak ez egyszer igaza van?
- Mégis, hogyan gondolod? - kérdezte Kaard bizonytalankodva, de egyre inkább érdeklődve. Kandor nagyon megörült, hogy a fiú bekapta a horgot.
- Nos úgy, hogy átvesszük az Akadémia irányítását mi ketten! - Kandor intett a szolgáinak majd egy nagyon ritka és régi óbort hozatott. A szolga két poharat tett le az asztalra és töltött. Kandor felvette az egyiket, majd belekortyolt. Élvezettel ízlelgette a nedűt. - Ezt a coruscanti aszút még a Clone-háborúk előtti években palackozták! - jelentette ki az ínyencek magabiztos tudásával.
- Engem nem érdekel a kibaszott bora! - mondta Kaard haragosan és felindultan. A bensője felkavarodott attól a ténytől, hogy éppen elárulni készül a Mesterét. - Engem az érdekel, hogy mire akar engem rávenni! - tette hozzá dühösen.
- Mindent megtudsz a maga idejében! - válaszolta Kandor titokzatosan. Ajkain gonosz vigyor jelent meg.
- Tudom, mire akarsz kilyukadni - nézett a vívómesterre Kaard. - Azonban ahhoz, hogy legyőzzük Sordis Nagyurat, nem elég a mi hatalmas erőnk. Még a kettőnké sem.
- Az a fattyú csak egy kontár, aki magára terítette a Sith Nagyurak köpenyét! - ordította Kandor.
- CSEND - üvöltötte le Kaard a másikat. - Ahhoz, hogy győzedelmeskedjünk, nekem is hozzád hasonló szintű vívóvá kell válnom!
Kandor hosszan nézett maga elé.
- Akkor hát képezni foglak, amíg Sordis vissza nem tér. Aztán legyőzöd őt.
- Megegyeztünk, Kandor Mester!
- Remek! A tanítványommá fogadlak, Kaard!
Helyes! Kaard elhatározta, hogy a másik férfi bizalmába férkőzik. Természetesen csak azután végezhet majd vele, miután elleste annak minden tudását. Sordis Nagyúr pedig biztosan ki fogja adni a parancsot, hogy móresre taníthassa Kandort. Akkor ő, Kaard bizonyíthat, és megölheti a mészárost. És végre elnyeri a Sith Lord titulust - ami után már csak a Sithek Sötét Nagyura cím következik!
Bastion
Lord Wenthart és Erill Kai-t, valamint szolgáknak álcázott dathomiri Éjnővérekből álló kíséretüket a leszállóplatformon egy szakasz rohamosztagos és egy karót nyelt, fiatal hadnagy fogadta.
- Üdvözlöm Önöket Bastionon - futtatott végig egy kézi holoszkennert a páros adatkártyáján a férfi, láthatóan olyasfajta unott képpel, mint aki már ezredszerre ismétli el ezt a műveletet. Láthatóan arra sem vesztegette az idejét, hogy név szerint üdvözölje az érkezőket. Ha a bolygó körüli összes biztonsági ellenőrzésen átmentek és leszálltak itt, a Thrawn Palotát körülvevő ideiglenes parkolóplatformok egyikén, akkor bizonyára minden adatuk rendben volt. - Az Önöké a... Béta-Kappa nulla-nyolcvanhetes páholy.
- Menjünk, kedvesem - Erill Kai láthatóan élvezte, hogy rájátszhat a helyzetre, és ostoba nemesasszonyt mímelve belekarolt Wentharba, és a várakozó légitaxi felé indult, nyomában a "szolgálókkal".
A hadnagy unott tekintettel nézett utánuk, majd, miután a sikló felemelkedett, hogy átadja a helyét a következő járműnek, hanyagul a szájához emelte a kommunikátorát, mintha csak a következő hajó adatait kérné le, csatornát váltott, és ennyit mondott.
- Megjöttek.
Nem sokára, amint a légitaxi letette őket a Thrawn Palota vendégeknek fenntartott, boltíves oldalbejárata előtt, egy pillanatra még Wentharnak is elállt a szava. A bastioni szervezők láthatóan mindent megtettek, hogy ezen a galaxisszéli planétán visszaadják azt a nagyságot és erőt, amit valaha a Császári Központ coruscanti együttese sugárzott, amely sajnálatos módon áldozatul esett az elmúlt jó ötven év galaktikus háborúinak. A magasba nyúló tornyok felett birodalmi jelvények holoképek, zászlók és a hivatalos holotévé-csatorna repulzoros kamerái váltották egymást a levegőben, még magasabban TIE-vadászok cirkáltak. A kettős rohamosztagos sorfal által közrefogott vörös szőnyegen pedig a nekik kijelölt páholyszerű emelvényekre igyekezett a Maradvány és a szomszédos birodalomhű rendszerek elitje. Wenthar szakértő szemmel mustrálta a pompán és a birodalmi fényűzésen túli sötétszürke bunkereket és a Birodalmi Hírszerzés, a szélsőségesen Fel-hű titkosszolgálat fekete páncélos, szemüveges kommandósait, akik párosával cirkáltak a Palota körül felállított biztonsági zóna szélein robogóikkal... ők voltak az igazi ellenség, velük kellett elbánniuk…
Dübörgő léptek hangzottak fel a főbejárat felől, ahogyan feltűnt az ünnepségre kirendelt díszelgő század. Négy vörös páncélos Császári Testőr mögött egy század hófehér védőfelszerelést viselő rohamosztagos, mellkasukon az 501. Légió jelvényével. A Birodalom legendás elitalakulatának tagjaira emlékező katonák álltak sorfalat a Palota központi terét alkotó csarnokban, egészen a hátul húzódó emelvényig...
Jagged és Jaina az emelvény mögötti páncélozott plexifal mögül figyelték a nyitó előkészületeket.
- Minden biztonsági emberünk a helyén, a vendégek és a díszőrség is... - jelentette Rorsh igazgató, majd a páros mellett álló századoshoz fordult. - Él a kapcsolat az irányító központtal?
- Minden rendben, uram - biccentett a hírszerző tiszt. - Állandó kapcsolatban vagyunk Fel Báróval.
Jaina elégedetlenül szemlélte azt a fekete-bíbor színű, szűk szabású ruhát, ami egyrészt meglehetősen kiemelte az alakjának nőiesebb vonulatait, egyúttal viszont korlátozta a mozgásban... bár azt be kellett ismernie, hogy Jag kitűnően nézett ki a hófehér mellvértben és a chiss mintára kialakított, aranyozott, bojtos váll-lapokban. De még mindig volt valami rossz érzése... a közönség felől az ilyenkor szokásos várakozással kevert düh és irigység szállt az emelvény felé... végtére is sokan voltak, akiket csalódással töltött el a Birodalomban, hogy nem valamelyik kedvenc moffjuk emelkedik végül császári rangra... arról nem is beszélve, hogy egyszersmind egy jedit vesz el… ezzel alapjában véve nem is lett volna semmi gond, a Hírszerzés erői pont azért voltak ott a tömegben, hogy az ilyen szokványos indulatokat féken tartsák. De volt a tömegben valami sokkal gonoszabb, halványan érzékelhető jelenlét is, aminek Jaina nem tudta meghatározni a pontos forrását.
- Ki fogok menni oda, és végig fogom ezt csinálni... veled együtt, Drágám - Jag keze Jaináéra fonódott, mielőtt amaz megszólalhatott volna. - Bízzál bennem egyszer egy kicsit, Jedik Kardja...
- Hogyne, a férfiak dolga a politika, tudjuk jól... - kockáztatott meg egy mosolyt Jaina. Elég sokszor próbálkozott Jagnél, hogy halasszák el ezt a rendezvényt, és elég sokszor torkollták le ahhoz, hogy többet ne mondjon. Nem akarta azt a benyomást kelteni a férfiban, hogy esetleg a dolog esküvő részével van baja, és nem pedig az... időzítéssel.
- Minden készen áll... - szólt bele ismét a komjába Rorsh igazgató, majd aktiválta a kívülről elsötétített védőfalat felengedő gombot. - Mehetnek...
Odakint több ezer katona és tiszt vágta magát vigyázzba, a karzaton kialakított páholyokban pedig felhangzott a vendégek tapsa, ahogyan Jagged Fel, a Galaktikus Birodalom eljövendő császára és a dicsőséges Fel-dinasztia majdani megalapítója kilépett a Thrawn Palota nagycsarnokában felállított emelvényre.
Csak két páholy volt, ahol hamarabb elhalt a taps... egy muunilinsti üzletemberé, aki feleségével és szolgálóival jött el a nagy eseményre, és Lecersen moffé, aki néhány pillanat után finoman abbahagyta a tapsot, és, miközben a kamerák a fő emelvény felé fordultak, a saját páholya hátsó, nehezen belátható sarkába hátrált…
Az ünnepség kezdetét vette.
Vjun
Valeeran végül ismét megjelent két sötét jedi testőr kíséretében. Miután szertartásosan meghajolt a követek előtt, intett nekik hogy kövessék a tárgyalás színhelyére.
A követeket egy gazdagon berendezett, csarnokszerű helyiség fogadta. A falakat mindenütt a Sith Rend történelmének leghíresebb jeleneteit ábrázoló domborművek díszítették. A földön puha, süppedős bársonyszőnyeg szolgálta a vendégek kényelmét. A csarnok közepén hatalmas fa tárgyaló asztal várta a nagyköveteket. Az asztalon roskadásig megrakott tálak - amelyeken a galaxis legfinomabb csemegéi gőzölögtek - sorakoztak. Arany evőeszközök és tányérok várakoztak arra, hogy a vendégek használatba vegyék őket. És persze nem lehet elfelejtkezni a galaxis legfinomabb italáról sem. A taygetai fűszerbor az egész galaxisban legendás volt. Egy aprócska bolygón készítették, amely nem messze helyezkedett el a Korribantól. A különleges eljárással készített nedű egyfajta szintetikus ital volt, amelyet egy különleges ásványból állítottak elő. Az ásványt porították, majd többféle különleges eljárással végül elkészült a végeredmény. Az ital szerfölött drága volt, egy palack árán egy hatszemélyes cirkálót lehetett venni.
A vendégek helyet foglaltak, majd Valeeran távozott a kíséretével. Hamarosan halk zene kezdett el megszólalni és a vendégek nekiláttak a lakomának. Pár perccel később a vendégek az asztallal szembeni falat teljesen elfoglaló holokivetítőre szegezték figyelmüket, amikor az pár csilingelő hangjelzéssel aktiválódott.
Kinman Doriana jelent meg teljes életnagyságban, a commenori irodájában. Bíbor színű, aranyszegéllyel hímzett köpönyegében, a legelegánsabb coruscanti divatot követő selyemöltönyében, valamint a nyakát ékesítő, ősi Sith rúnákkal díszített, ékkövekkel tarkított aranyláncával igazán impozáns látványt nyújtott. Köpönyegének csuklyáját mélyen az arcába húzta, így nem lehetett kivenni az arcvonásait, csak sunyi, ravaszkás ajkait.
Doriana felállt a székéből, majd szertartásosan meghajolva üdvözölte a vendégeit.
- Legyenek üdvözölve, igen tisztelt nagykövet urak! - Doriana kedélyesen intett az asztal irányába, mintha csak testi valójában is ott lett volna - igazság szerint ez majdnem így is volt, tekintve, hogy pontosan látta az eseményeket és hallott mindent a commenori irodájában elhelyezett holovetítő segítségével.
- Kérem, fogyasszanak! - folytatta derűsen, a házigazda szerepét eljátszva. - Élvezzék a vendégszeretetünket! Közben pedig elmondhatják, hogy mi a véleményük az ajánlatunkról! - Doriana kis hatásszünetet tartott, miközben a vendégek arcát figyelte. A nagaiok szemmel láthatólag érdeklődőnek tűntek, míg a serennoi követ kissé távolságtartónak. Végül ez utóbbi nagykövet szegezte neki az első kérdést.
- Hogy-hogy ön nincs jelen? - a követ láthatólag eljátszotta a sértődöttet, Doriana azonban pontosan tudta, hogy ez csak merő színjáték. Ezek a diplomácia szokásos körei voltak.
- Nos, államunkat nem hagyhatom itt! - válaszolt végül kedélyesen, ámde határozottan. - Elvégre lehetnek még itt a Commenoron olyanok, akik nem értenek egyet a hatalomváltással! - Doriana itt egyértelműen a még bujkáló szakadárokra gondolt. A Serenno nagykövetét úgy tűnt, kielégíti a válasz.
- Természetesen ez így már érthető! - mondta udvariaskodva. - Most azonban kíváncsiak vagyunk az ajánlatukra! - a nagaiok is bólintottak, bár őket most elfoglalta a gasztronómia örömeivel való foglalatosság, mindenesetre élénken figyeltek. Doriana elmosolyodott és arcán ravasz kifejezés jelent meg.
- Természetesen a szövetségünkre gondolok! - a hangja határozott színezetet vett fel, így a követek megállapíthatták magukban, a politikával régóta foglalkozó emberrel van dolguk. Ez az ajánlatunk uraim! Szövetség a leendő Sith Birodalommal!
A nagai küldöttek láthatóan sokkal otthonosabban mozogtak a jól díszített teremben, mint a korábbi várószobában, ahol Mamoru egyértelmű és nyílt ajánlatot tett a jedik megsemmisítésére. Akkor nem kapott egyenes választ, azonban egyértelműen látszott a sithen, hogy megélénkül: a jedik erősek, és ismerik a sitheket, de a nagai telepaták erejével nincsenek tisztában. A követség, amellyel találkoztak meglepte őket, ugyanis kétoldalú tárgyalásokra számítottak, nem pedig egy tárgyalásra, és az, hogy közös terembe invitálták őket, erre utalt. Mindenesetre Mamoru nem ijedt meg a helyzettől, ami még a kezdetinél is jobb lehetőségeket rejtett számukra.
- Szövetség - mondta ki újra a szavakat, mintha csak ízlelgetné a szavakat, majd hamiskás mosollyal folytatta. - Nemzeteink még el sem ismerik hivatalosan egymást. Nem gondolja, hogy ez kissé merész lépés lenne?
- Valóban - értett egyet hűvösen Beelen követ szűkszavúan.
- Pontosan ez volt ideinvitálásuk oka - felelte ugyanolyan határozottan Doriana, mint az előbb.
Mamoru bólintott, majd vett egy kis húst még a tányérjára a tálból. Evés mellett politizálni és tárgyalni - mintha csak otthon lenne. Túl hamar leírta ezeket a sitheket magában, mégiscsak szorult beléjük némi civilizáció. Ráadásul a követeket étellel kínálni náluk mindig is a jó szándék jele volt, hiszen ha valaki eszik a házban, akkor esetleges gyűlölete csökken a házigazda iránt.
- Érdekesen hangzik - nézett fel a tányérból, Doriana szemébe. - És pontosan mire is gondolt a szövetséget illetően?
- A Galaxis változásait a régi államok közül nem sokan nézik jó szemmel: a Sith Egyház állama, a Nagai Császárság fejlődése, Serenno növekvő befolyása mind szálka a szemükben. Külön-külön nem vagyunk elég erősek, de együtt igen - felelte Doriana.
- Valóban - bólintott Mamoru, láthatóan meggyőzötten a másik igazáról. - Sokan kívánják államaink bukását.
- Serenno sajnos egyelőre nem áll készen katonai együttműködésre - szólt közbe Beelen óvatosan megválogatva szavait. Nem akarta magát elkötelezni, de elzárkózni sem akart semmitől. - Belső ügyeink minden erőforrásunkat lekötik. Ha most véletlenül háború tör ki a Konföderációval...
- Már nem beszélhetünk Konföderációról - jelentette ki a nagai követ magabiztosan. - Egy halott állam, amely hamarosan végleg felbomlik.
- A lényeg nem ez... - próbált ellenvetni Serenno követe, de Doriana szólt közbe.
- Ez esetben a sith és nagai erők megegyezésünk alapján megvédenék Serennót.
- Egy védelmi jellegű szövetség természetesen nem lenne ellenünkre - enyhült meg Beelen. Serenno saját szövetségi rendszere a környékbeli rendszerekkel jelenleg éppen gyenge lábakon állt, belső konfliktusoktól terhelt volt. - Támadó háború esetén a legtöbb azonban, amit egyelőre ígérhetünk a semlegesség és a területünkön való csapatátvonulások engedélyezése.
- Kiindulópontnak ez sem rossz, nagykövet úr - mondta Mamoru, miközben megint egy kis ételt rakott tányérjára. Ezután az egyezség után megkapja ő is a nagyköveti kinevezést és nemesi rangot is, ebben biztos volt.
A védelmi szövetség kapcsán még néhány részletre kitértek a felek, de minden jó irányba haladt. Serenno követe egyre kevesebbet tiltakozott, ahogy finomult az eredeti álláspont, és végül egész sokáig eljutottak. Persze még egy csapat diplomata kezén végig fog menni az egész, mire egy rendes tervezet lesz belőle, de kezdetnek igazán nem volt rossz. Mikor lassan már kezdtek megállapodni a frontvonalak, a követek lassacskán elegendőnek gondolták az elfogyasztott ételt. A nagaiok élvezték a különféle ízeket és mindenből vettek kóstolót, míg a serennóiak jobbára csak piszkálták az ételt a tányérjaikban, és pusztán annyit fogyasztottak, hogy vendéglátójukat ne sértsék meg.
Bár a vendégek azt hitték, csupán a lakomával akarja őket elkápráztatni, Doriana azonban még tartogatott meglepetéseket. Miután megtárgyalták, hogy támadás esetén kölcsönösen mind a három állam egymás segítségére siet, Doriana arcán különös kifejezés jelent meg.
Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, és négy sötét jedi lépett be rajta. A különös alakok fekete köpönyegbe burkolóztak, arcukat sötét maszk takarta el, így csak a szemüket lehetett látni. Két foglyot hoztak magukkal, akiket egy-egy sötét jedi fogott közre. A szerencsétlen, rémült alakokat durván a földre taszították. Karjaikon és lábaikon nehéz acélveretes bilincsek és bronziumból készített láncok voltak.
Egyikük egy nagai volt. Rongyos ruhái alapján valaha előkelő ember lehetett. Rémülten pislogott a nagai nagykövet felé, hátha amaz segít rajta. Karja már kisebesedett a láncok viselésétől, így valószínűleg már régebb óta fogoly volt.
A másik alak egy hamiskás arckifejezésű, barna hajú ember férfi volt. Neki is rongyosak voltak a ruhái. Ellenben a nagai-al, ő nem volt rémült. Korántsem. Sőt, kifejezetten dühösnek bizonyult. Főleg amikor megszólalt.
- Rohadék mocskos állatok! - kiabálta dühösen. - Engedjetek el! - az egyik sötét jedi pár kézmozdulatot tett, mintha csak megfogott volna valami nem létező tárgyat, mire a fogoly hörögve fuldokolni kezdett. Láncokkal megbéklyózott kezével a nyakát szorongatta. Az arca már lilulni kezdett, amikor kínzója végül elengedte.
- Hallgass, féreg! - köpött a fogoly felé megvetően a sötét jedi, majd odafordult felé és acéllal vasalt csizmájával durván hasba rúgta. A férfi lehanyatlott a kíntól, összegörnyedve feküdt a földön. A vendégek értetlenkedve nézték végig a jelenetet.
Doriana elmosolyodott. A holovetítőn nagyon jól lehetett látni, hogy roppant szórakoztatónak tartja az alább lefolyt eseményeket. Végül a vendégeihez intézte szavait.
- Nos uraim, nagyrabecsülésünk jeléül fogadják el ezeket a foglyokat tőlünk! - mondta nagyvonalúan. - Ez a mocsok itt Takedo Yoshida! - intett a nagai fogoly felé. - Úgy tudom, az önök hazájában már régóta keresik, mivel összeesküvést szervezett az önök legfelségesebb Császára ellen! - A nagai nagykövet bólintott. Ő már a legelején felismerte ezt a férget. Doriana folytatta.
- A másik kedves vendégünk... - azzal a kétrét görnyedt férfi irányába mutatott. - már elég régóta fosztogatja a Serenno nemesi családjait! Különböző átverések és csalások fűződnek a nevéhez, amelyet Serenno nemes polgárai ellen hajtott végre! - A serennoi követ bólintott. Fynn Torwaldot már régóta körözték, bár eleddig nem sok sikerrel. Doriana végül befejezte a kis összefoglalóját.
- Nos uraim! Tekintsék ezt a Sithek ajándékának! - mondta mosolyogva, várva a nagykövetek reakcióját.
A nagykövetek érdeklődve figyelték az eseményeket... vendéglátójuk két foglyot vezetetett eléjük láncra verve. Az egyikük nagai volt, míg a másik egy emberi származású fogoly. Mamoru kicsit sajnálta nagai fajtársát még úgy is, hogy tudta kivel van dolga. Így az ellenség kezére jutni és láncra verve lenni, mint holmi háziállat bizony jó nagy megaláztatás lehetett. Persze azért a szíve nem fájdult meg túlságosan, és amikor Doriana említette a fogoly nevét, látta a kísérői arcán végigmenő sötét tekintetet. A balga, aki Őfelsége életére tört, hogy magát juttassa az ország élére, és még olyan baromságokról is hadovált, hogy Chun császár végrendelete hamisítvány. Se a hadsereg, se az Iparvállalat nem támogatta, így követőit hamar szétzúzták, ő pedig csak a csodával határos módon tudott elmenekülni. Mamoru valószínűleg egyébként nyugodtan fogadta volna az ajándékot, ám úgy gondolta ezúttal megmutatja a sitheknek, az árulókkal hogyan is bánnak ők. Felállt az asztaltól, majd odasétált a láncra vert árulóhoz.
- Yoshida? – kérdezte álságosan mosolyogva. – Yoshida, az áruló?
A másik azonban nem válaszolhatott, ugyanis a következő pillanatban a követ a szeme közé köpött. A köpet lassacskán elindult lefelé az orrán, Yoshida pedig hisztérikus tekintettel bámult fel a követre. Szánalmas képet vágott, ami remekül bizonyította, hogy már teljesen megtört. Erre a követ még jobban dühbe gurult és jó párszor erősen hasba rúgta a másikat. A serennói követ utálkozva fordította el a fejét a jelenettől. Mamoru elégedett képpel nézte a megláncolt szerencsétlent, amint összegörnyed. Hirtelen gondolattól vezérelve felemelte a fejét és néhány olyan pofont lekevert neki, hogy attól zengett a remek akusztikájú szoba.
- Sajnálhatod, hogy nincs nálam a tehk’la pengém! – vicsorgott rá a másikra, mire az megpróbálta összehúzni magát, ám a láncok nem engedték. – De inkább rendezünk neked egy szép kivégzést a Nagin. A te aljas fajtád meg sem érdemli ezt a halált.
Ezután visszalökte Yoshida testét a földre, és visszasétált a helyére úgy, mintha mi sem történt volna, majd helyet foglalt.
- Nagyszerű ajándék ez, Őfelsége igazán hálás lesz – mondta Mamoru.
- Köszönjük a nagylelkű ajándékot – szólalt meg nagy nehezen a serennói követ az eset után. Egyre feszélyezettebbnek tűnt. Ezek a sithek megtalálták a maguk játszópajtásait, kommentálta magában, enyhén elhúzva a száját. Ez már végképp nem hasonlított egy komoly diplomáciai tárgyalásra. Viszont ha ilyenek ezeknek a követei, milyenek lehetnek a harcosok? Most kissé örült, hogy nem ellenük kell harcba mennie a hadseregüknek.
A Fény Palotája
[Az Élő Erő hona, túl a fizikai világ határain]
Az Erő világos oldalát képviselő ősi Lények kb. 30000 évvel ezelőtt alapították meg a Jedi Rendet a Tythonon. Közülük néhányan idővel annyira elmélyedtek az Erőben és akkora hatalomra tettek szert, hogy képesek voltak a test börtönét elhagyva "felemelkedni" és anyagtalan szellemi Lényekként tovább létezni. A Galaxis legendáiban ezért ők is mint Ősök, vagy Égiek szerepelnek.
Különös tulajdonságuk, hogy a Galaxis sorsának történéseibe nem avatkoznak be. Így csak mint szemlélődők nézik a halandók mindennapos küzdelmeit. Egyes jedi legendák szerint az elhunyt Jedi Nagymesterek szellemei is ide kerülnek, hogy ők is Felemelkedettként folytassák létezésüket. Ezt a tényt megerősíti az időnként megjelenő halott jedi mesterek feltűnése is, mint pl. Obi-van Kenobi megjelenései...
A hatalmas, fehér márványlapokkal és kristályokkal tarkított falú kastély - amely az Ősök, vagy ahogyan nevezték magukat, a Felemelkedettek otthonául szolgált - központi csarnokában, a három leghatalmasabb Ős-lény éppen tanácskozott... fizikai valójuk emlékére átmenetileg humanoid alakot mímelve az éteri szférák között.
Egyikük egy magas, hosszú ősz hajú és körszakállú alak volt, a Tanács vezetője. Mindhárman fehér, csuklyás köpenyt viseltek, amelyből földöntúlian ragyogott az Erő Világos Oldala által valami álomszerű ezüstös fény. A másik két tanácstag figyelmesen hallgatta, az ősöreg bölcset. Egyikük egy aprócska, kisméretű teremtmény, hegyes füleivel élénken hallgatózott, míg a másik, egy rövid, ezüsthajú, magas fiatal férfi néha közbe vetett pár kérdést. Az aprócska teremtmény hajlott hátával egy ébenfekete botra támaszkodott. Az ősz hajú férfi derűs ábrázattal fordult felé.
- Tudom, hogy ellenedre van ez az ügy! - a kis teremtmény homlokán apró ráncok jelezték az aggodalmat, miközben öreg barátja folytatta. - Ez az ügy azonban túl fontos ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk! - az apró alak töprengeni látszott.
- Nem avatkozhatunk be a halandók sorsába! Nem helyes az! - állapította meg kicsit hűvösen. - Tudod jól, hogy a Felemelkedettek már nem kötődnek holmi testi dolgokhoz! - az öreg azonban nem értett ezzel egyet.
- Nos, drága öreg barátom! A Sötétség Ura máris megtette mindezt helyettünk! - az öreg arca elkomorodott. - Hatalmat adott két halandónak is! – az apró alak bólintott. Ugyanolyan gondterheltnek látszott, mint amikor több évtizeddel ezelőtt még a halandó világban élt, és jedi lovagok százait nevelte és képezte ki. Úgy látszik, a dolgok az Erő honában sem változnak.
- Szavaid hevesek, de egyet kell érteni vele! - adta fel az ellenállását végül. - Sajnos igazad van! Az Ellenség már mozgolódik és készül! A Sötét Oldal egyre fenyegetőbb! És a galaxisban egyre nagyobb a felfordulás! - A megszólított alak komoly ábrázattal bólintott.
- Pontosan öreg barátom! Ezért kell nekünk, a Fény Gyermekeinek segítenünk! - az ezüst hajú férfi hirtelen közbeszólt.
- Én tudom a megoldást testvéreim! - a fiatal férfi szavaira a tanács vezetője elmosolyodott. Szeretettel tekintett végig az egyik legifjabb, de mégis a legbölcsebb Felemelkedetten.
- Hallgatunk! - intett, míg apró társuk csendben figyelt.
- Nos, ismerek valakit, aki tökéletesen megfelelne a célnak, hogy a mi Bajnokunk legyen! - a másik kettő csak hallgatott, a nyilvánvaló ötlet hallatán, de végül az alacsonyabbik szellem megtörte a csendet.
- És mire gondolsz, ifjú? - amaz arca elkomorodott.
- A nevek itt már nem számítanak semmit, mester, sem pedig a korunk! – a szóló fiú fájdalmas tekintettel gondolt vissza arra, milyen fiatal is volt, amikor „testileg” meghalt és csak egy vegetáló fizikai héjjá vált. - De ez most nem lényeges! A Sötétséget győzzük le a saját fegyverével! - tette hozzá határozottan
- Azt hiszem, sejtem mire gondolsz – Az apró lény hangja tiszteletteljesen csengett, miközben az „ifjú” mesterhez intézte a szavait. – Lám, az Élő Erőnek nem az életben elért győzelmek vagy erősségek számítanak! Bölcs vagy, fiam!
- Azt hiszem, arra célzol, hogy mi is emeljünk ki egy halandót a névtelenségből, és ruházzuk fel a hatalmunkkal! - jelentette ki az ezüst hajú szellem barátságosan. - És olyan valaki legyen az illető, aki ügyes harcos is egyben! - az ifjú szellem lelkesen helyeselt.
- Pontosan, Mester! Ha a Sötétség megteheti... - jelentette ki - akkor mi is! – az apró szellem bólintott.
- Igen, ez lesz a legjobb megoldás! – mindenki elégedettnek tűnt a megoldással. - És így nem szegjük meg az ősi alapelvünket sem! Miszerint nem avatkozhatunk be a halandók életébe! Valamint a Sötétség Harcosát csak egy kiképzett Fényharcos győzheti majd le! – a tanács első tagja bólintott az idős mester meglátásainak hallatán, de egy valami még érdekelte.
- Tudod, ki legyen az? - társa kérdésére a fiatal férfi most már elmosolyodott.
- A véremből való! - jelentette ki határozottan. - Jaina Solo!
A Tanács tagjai befejezték a megbeszélést. Az ifjú tag válasza és megoldása kielégítőnek bizonyult. A Felemelkedettek kiválasztanak egy halandót, hogy ellenpólusa legyen a Sötétség Hírnökének. Jaináról tudták jól, hogy soha nem érintette meg a Sötét Oldal, és nem mellesleg kiváló harcos, aki az ősi Mandalore harcművészet gyakorlója.
A Felemelkedetteknek ugyanis nem egy filozófus jedi kellett.
Az Ősöknek egy Jedi Harcosra volt szükségük.
Egy harcosra, aki szembeszáll majd a Sötétség Hírnökével, Lord Waranoussal.
Jaina Solo pedig harcos és Jedi volt a javából. A legkiválóbbak közé tartozott.
--- Vége az IX. Fejezet Első részének ---