Post by Grodin Tierce on Oct 24, 2018 8:41:41 GMT 1
Hetedik Fejezet
Első Rész
Cosra
- Három másodperc a kilépésig... - sorolta a számokat az Emperor parancsnoki hídjának egyik árkában a fiatal, tejfelszőke cosrai kadét. Arcán izzadtságcseppek csillogtak, pedig nem volt meleg a hídon. A nem-klón legénység tagjai között szinte tapintani lehetett az idegességet... első útjuk során mindjárt második alkalommal élesben, vérre menően kell kipróbálniuk magukat.. sőt ezúttal nem csak, hogy nem kerülhetik el majd a tényleges harcot, de egyúttal a harcnak hihetetlen nagy tétje is lesz rögtön; hazájuk léte, vagy pusztulása.
- Kettő...
- Egy... - a parancsnoki székben Hänsel kapitány igyekezett magabiztosságot sugározni, viszont még így is határozottan idegesebbnek tűnt, mint a mögötte álló Tierce őrnagy... vagy bármely másik polneyei klón a hídon. A cosrai kadétok közül kiemelkedő komor arcú klónok az izgalom legkisebb jele nélkül hajoltak monitoraik fölé. Érdekes kontraszt, gondolta a szék másik oldalán álló Kresh. Vendégként elfogadta a meghívást, hogy a hídról nézze végig az összecsapást, bár még nem döntötte el magában, hogy ezért a lépésért a Főnökasszony majd kitünteti, majd lecsavarja a nemesebb szerveit... végül is, ami pár pillanaton és a pontokká zsugorodó csillagokon túl őt és a hajó összes többi alkotóelemét várja...
- Nulla... kilépés!
... az a Konföderáció polgárháborújának kezdete.
Ahogyan a fekete szuper-csillagromboló kilépett a Cosra szürkés, félhomályba merülő gömbje felett a hipertérből, néhány cosrai kadét a hídon ijedten összerezzent, ahogyan három koréliai színeket viselő X-szárnyú egészen közel húzott el a híd mellett, vörös lézersugarakkal bombázva az előlük menekülő cosrai ágyúnaszádot. A régi birodalmi-osztályú rohamcsónak, a Lambda-osztályú sikló torpedóvetésre átalakított változata hosszú lángcsóvát húzott magából, majd felrobbant... kicsivel előrébb jól lehetett látni, ahogyan az elméretezett ugrást követően az Emperor gyakorlatilag orral beleállt a koréliai támadóék egyik szélébe. Az orr felső harmadánál robbanások sorozata jelezte, hogy eltrafáltak egy kísérőfregattot.
- Pajzsok a helyükön, kapitány, kárfelmérő osztagok úton, a hatvankettő - Béta szekciótól kezdve a Iota-negyvenkilencig a szinteken elválasztófalak aktívak, nyolc fedélzeten dekompresszió... - sorolta a jelentéseket a védelmi monitorsor parancsnoka szenvtelen klón hangon.
- Öhm... vadászok indulnak, Szigma... Lambda... Kappa... kilenc vadászosztag elindult... - csatlakozott valamivel jobban dadogva egy hosszú combú, hosszú hajú cosrai lány hangja a vadászirányításról.
- Forduljunk negyvenkettő – kilencvenhárom - húsz irányba, tartalékot a bal oldali pajzsokba, kerüljük ki a flottát... - Hänsel hangja most már maximálisan magabiztos volt, Kreshnek megnyugtató volt látni, hogy rajta kívül még van valakinek legalább elvi fogalma arról, hogyan kell kormányozni ezt a behemótot egy ilyen szituációban.
- Taktikai térképet, uraim... - Tierce őrnagy ujjai végigtáncoltak a parancsnoki szék melletti fal holografikus pontjain, mire felvillant a szék előtt a rendszer képe.
- Eléggé... nagy szarban vannak, uraim - Kresh nem tudta megállni azt ironikus megállapítást.
Úgy tűnt, igaza van. A Cosra védelme a planetáris háló amúgy tiszteletre méltó, elsősorban régi birodalmi típusú Golan-I és II platformok hálójából állt főként, ezen kívül csupán három Imperial-I osztályú csillagromboló foglalt el védőkört egy hatalmas, robbanásoktól teletűzdelt szárazdokk körül, amely jól láthatóan az Emperor-nak nyújtott védelmet annak idején. Ezen kívül vagy egy fél tucat Victory II-es csillagromboló volt szétszóródva a rendszerben, láthatóan őrjáraton kapták el őket a meglepetésszerűen érkező koréliai hajók, így nem volt esélyük egy alakzatba összeállni... az egyik szituációs jele feketén pislákolt, jelezve, hogy harcképtelen, és valószínűleg darabokban van, három másik pedig pirosan villogva kritikus állapotot jelentett. Körülöttük csak úgy hemzsegtek a kisebb Corell-osztályú ágyúnaszádok és a Commenor flottájának jeleit viselő torpedóvető hajók.
A rendszerben szétszórt kisebb gócoktól pedig nem zavartatva, pontosan a szuper-csillagromboló és a Golan védelmi zóna között hat darab konföderációs csatahajó lőtte a bolygó felszínét és a védelmi vonalat... két impozáns Corelli Dreadnought, az egész konföderációs flotta legnagyobb, legveszélyesebb hajói, amelyeket eddig csak elvétve lehetett látni az Öt Testvér határain túl, és négy vadonatúj Strident-osztályú csillagvédő, kettő-kettő a Corellia és a Commenor színeiben... a Konföderációs flotta elitje indított támadást ez ellen a bolygó ellen, ami csak megerősítette Kresh hitét abban, hogy itt most valami fontos történik.
A Golanok között éppen ebben a pillanatban végigsüvített néhány vaskos, kékes-arany sugár a bolygó felszíne felől, és belecsapódtak az ék szélén álló Strident-be, az egyik koréliai vezérhajóba, amelyik megtántorodott, majd két kilométeres törzsén robbanások futottak végig.
- Azért mi is tudunk nekik mutatni ezt - azt... - mosolyodott el Hänsel, majd a szék karfájának egyik villogó fényére pillantott. - Már vártuk ezt a hívást, Cortez admirális jelentkezik.
Egy magas, a Tapani - szektor nemeseinek arcvonásait idéző, kecskeszakállas férfi bukkant fel a holovetítőn a trió előtt, a birodalmi admirálisok standard egyenruhájában, viszont a régi idők főadmirálisaira hajazó sujtásos, arany váll-lapokkal.
- Elárultak minket, Hänsel! Valaki tudomást szerzett a terveinkről... vége van... ezek lesöpörnek minket... ki ez... - pillantott vérben forgó szemekkel Kresh-re.
- Valaki, akinek ezt azt hiszem, mindenképpen látnia kell... - jegyezte meg öntudatosan Tierce őrnagy. - És engedelmével, admirális, a harc még csak most kezdődik... a hajónk tűzkész.
Kresh szemöldöke felvillant.
- Csak nem?
- Egy lövésünk van... - folytatta a jelentést Corteznek ellentmondást nem tűrően Hänsel. - Azt javaslom, jól válogassuk meg.
- Cél a magukhoz közelebb lévő Dreadnought... az Delphin zászlóshajója.. csinálják, a szentségit! - rikoltotta Cortez, majd bontotta a vonalat, bár a körülötte szikrázó berendezések miatt elképzelhető volt, hogy egy, a generátorokat ért újabb találat miatt szimplán megszakadt a kapcsolat a felszíni parancsnoki központtal.
- Hallották... végrehajtani! - rendelkezett ökölbe szorult kézzel Hänsel.
- Cél a negyvenhat-nyolc-ötvenkettes szegmensben! - válaszolt egy szenvtelen klón hang, Kreshnek pedig meg kellett kapaszkodnia, ahogyan a hajó visszaállt irányra... a koréliaiak egyik hatalmas, tojásdad alakú, kékesen fénylő Dreadnought-ja pont ott lebegett az orr előtt... a többi csatahajóhoz hasonlóan láthatóan nem tartotta veszélyesnek a szuper-csillagrombolót. Bizonyára azt hiszik, üzemképtelen... - gondolta Kresh hirtelen.
- Azt hiszik, nem tudunk lőni... - mosolyodott el Tierce őrnagy, kitalálva a gondolatát. - Azzal azonban nem számoltak, hogy a Polneye-on feltöltöttük a hiányzó legénységet és a szuperlézer működtetéséhez szükséges fókuszáló kristályok is a mi bázisunkon voltak...
- Célpont bemérve! - ismételte közben ugyanaz a szenvtelen klón hang.
- Gyújtószerkezetet bekapcsolni!
Hänsel, Tierce és Kresh izgalommal vegyes áhítattal nézték, ahogyan a szuper-csillagromboló belsején végigfut valami elemi erejű robaj, majd az orrban lévő nyílásból egy hosszú, zöldes energiasugár csapódik ki, végigszelve az űrt, egyenesen bele a Corelli-flotta zászlóshajójába... a Dreadnought egyik fele szint eltűnt, ahogyan a sugár leszeletelte, a másik fele pedig irányíthatatlanul sodródni kezdett oldalirányban, kísérőhajókat tarolva le az útjában. A másik három csatahajó éles kitérő manőverekkel igyekezett eltűnni az útjából.
- Tesztlövésnek nem is rossz... futtassák le a hűtő szegmenst! - rendelkezett Hänsel. - Állapotjelentést!
- Négy kristály kiégett a hármas fókuszáló csőben... - közölte egy ideges cosrai mérnök. - A... a javító alakulat úton van...
- Mi az, hogy kiégett?!
- Kapitány, a szuperlézer kényes dolog, nem volt időnk elvégezni minden kalibrálást bevetés előtt, és éles tesztet sem futtattunk... örülhetünk, hogy nem robbantunk fel... - a kövér, pirospozsgás arcú, nagy bajuszú cosrai széttárta a karjait. Kresh örömmel látta, hogy legalább a legénység egy százaléka tapasztalt öreg róka, akiknek van vér a pucájában, hogy ilyenkor visszaszóljon a felettesének.
- Mit képzel... sóbányába fogom... - Hänsel fel akart pattanni, de Tierce szelíden, a vállára helyezett kézzel visszanyomta az ülésbe.
- Csinálják meg, Höpfner zászlós, van rá harminc percük... - közölte halálos nyugalommal az őrnagy.
- Öhm... igen uram...
- Nos... rendben... - feszengett idegesen Hänsel. - Akkor turbólézerekkel adunk nekik!
A hajó megrázkódott, ahogyan a másik Dreadnought irányt váltott, és egyenesen a hajó törzse felé tartott oldalirányból, minden lövegéből tüzelve. A megmaradt koréliai Strident is közeledett a másik irányból, hogy ollóba fogják a szuper-csillagrombolót, és így ne tudja használni újból az orrban lévő szuperlézert, miközben a planetáris védelem semlegesítését a commenoriakra hagyták. A dokk és az egyik cosrai csillagromboló már így is elég aggasztóan nézett ki... a védők időt nyertek az Emperor érkezésével, de talán nem eleget.
- Az összecsapás még csak most kezdődik, uraim... - jegyezte meg sztoikusan Tierce.
Hirtelen újabb piros pöttyök jelentek meg a radaron.
- Megérkeztek a bothanok... - olvasta le újból az ellenséges jelzéseket az őrnagy, majd figyelme a rendszer másik oldalán megjelenő zöld pöttyökre vetődött. - és a Fondor hajói is... jó látni, hogy legalább egy helyen akcióba tudtak lépni az ügynökeik, kapitány.
Kresh már éppen szólni akart, amikor figyelme egyszerre a rendszer szélén felvillanó egyetlen kék - szövetségi - jelzésre vetődött.
- És itt van a Persecutor is - Kresh saját csillagrombolója a Polneyetól követte a szuper-csillagrombolót, miután első tisztje ragaszkodott hozzá, hogy nem hagyja a kapitányát egyedül egy idegen csatahajón... és ezzel, gondolta magában elégedetten Kresh, nem mellékesen hozzájutva a Cosra pontos hipertér-koordinátáihoz is. Ha a Főnök le is tépi a tökeit emiatt az akció miatt, a fityegőt talán meghagyja, ha az asztalra teszi neki a titkos rendszer helyét... feltéve, hogy lesz, aki visszavigye ezt az információt.
- Őrnagy, kapitány, kérem, biztosítsanak egy fedett csatornát a hajómhoz...
- A mi barátaink az Ön barátai is, és úgy vélem, ezek után, hogy ilyen szépen összejöttünk, ez fordítva is igaz... - mosolyodott el Tierce. - Beszéljünk együtt a hajójával, kommodore...
Kresh elégedetlenül bólintott, és intésére megjelent első tisztjének arca. A bal arcfelet és a szemet borító fémes implant, és a hiányzó, csonkolt bal szarv elég fenyegető jelenséggé tette Malloc parancsnokot, a hírhedt Montellian Serat-i mészáros távoli unokaöccsét.
- Elég nagy itt a ribillió, kapitányom... - villantotta ki hegyesre köszörült fogait vidáman a devaron. - Csatlakozhatunk?
- Amíg nem provokálnak, Tei'dar, addig ne... - ellenkezett Kresh. - várjátok meg, amíg...
Robbanások homályosították el a képet, majd a parancsnok káromkodva kikiabált valamit a holovevő hatósugarán kívül...
- Ennyit erről, kapitányom... - vicsorogta vissza. - Azok a bothai cirkálók most zúdítottak ránk néhány száz protontorpedót...
Kresh idegesen a kezébe öklözött.
- Világosan rá van írva a hajóra, hogy szövetségi egység!
- Csak nem gondolta, kommodore, hogy miután a Szövetség egyik szuverén tagjának saját védelmi ereje, azaz mi, visszatér segítséget nyújtani egy konföderációs államnak, majd rögtön a nyomában megjelenik egy újabb csillagromboló, bármelyik vérszagra gyűlő bothan elhiszi róluk, hogy semlegesek? - mosolyodott el Tierce, és Kresh felfedezte az őrnagy tekintetében a ravasz, diplomatikus "én győztem" kifejezést.
Hát persze, gondolta. A Cosra birodalmi haditechnikával rendelkezik… a polneyeiak birodalmi technikával rendelkeznek... és Daala elnök személyes flottája, köztünk az én hajóim is, természetesen birodalmi haditechnikával rendelkeznek... és ha a Konföderáció idegen fajai és volt Új Köztársasági tagjai között elhíresztelik, hogy egy belső, birodalmi összeesküvés fenyegeti a függetlenségüket.. onnantól mindenre lőni fognak, ami birodalmi, függetlenül attól, hogy milyen jelvényt visel.
Most már biztos, hogy a Főnökasszony a maradék tökeit is letépi.
- Védje meg a hajónkat, Parancsnok, ha ehhez a bothanokra kell lőnie, akkor a bothanokra kell lőnie, legyen! - morogta idegesen Kresh.
- Ezzer örömmel - sziszegte a devaron, akinek valószínűleg tulajdonképpen mindegy volt, hogy mire lő, csak lőhessen már.
- Megkapják a segítséget, elérte, amit akart, Tierce őrnagy - fordult vissza a hídon lévő tisztekhez Kresh. - De meglesz ennek az ára...
- És mi örömmel megfizetjük, kommodore - mosolyodott el az őrnagy. - A legnagyobb örömmel...
...
Malloc parancsnok agresszív devaron tekintetével méregette magának a közeledő bothan hajókat. Máris több protontorpedó-hullám közeledett feléjük, amelyeket válogatás nélkül lőttek ki a rendszerben tartózkodó nem koréliai egységekre. A Persecutor megrázkódott az első találatoktól, amelyeket nem tudtak kikerülni a kormányos erőfeszítései ellenére. Malloc tudta, hogy a bothanok nem csak túlerőben vannak, de ha átjutnak a hajóján, akkor máris ott lesznek az előtte haladó szuper-csillagromboló relatíve védtelen tatjánál, és célba vehetik a hajtóműrendszert. Gyorsan kellett cselekednie.
- Kapcsoljunk át kristály-fázisváltókra, turbólézereket tartalékra, cél az élen haladó két bothan hajó!
- Parancs!
A szövetségi csatahajó legénysége az Emperor klónjait is meghazudtoló sebességgel reagált. Az ék alakú test méltóságteljesen megfordult, miközben a felépítmény mentén elhelyezett tömzsi lövegek az ellenség felé fordultak. A Persecutor kékes, az ionágyúk lövedékeire emlékeztető sugarakat küldött az élen haladó két cirkáló irányába, amelyeknek pajzsai néhány találat után felvillantak, majd a pajzsgenerátorok összeomlottak. A bothanok zavartan próbáltak kitérőpályára állni, láthatóan nem számítottak rá, hogy belefutnak a pajzsok energiáját túltölteni és elszívni képes fegyverekbe, amelyekkel a szóbeszéd szerint az egész galaxisban egyedül Daala Elnök személyes flottája rendelkezett.
Időközben a koréliai zászlóshajó néhány kilométeres törzse kitartóan sorozta az Emperor hatalmas alakját, amire a csillagromboló turbólézerei válaszoltak. A koréliai parancsnok, aki még mindig nem tudta felvenni a kapcsolatot Delpin admirális egységével, amelyiket a harc elején szuperlézer-találat érte, most dühösen üvöltözött az éterben a másik, a Cosrához közelebbi hajót elfoglaló Klauskin admirálissal.
- Annak a legújabb hajónak szövetségi azonosítója van! Az az átkozott Bendő-flotta egyik egysége, Daala elitje! A maga cosrai árulói úgy tűnik, lepaktáltak a Szövetséggel!
- Ez elég sokat megmagyarázna... - vakarta a fejét a parancsnoki szék karfáját markoló Klauskin elgondolkodva. Ez sehogy se illett a képbe, és mégis, tisztán ki lehetett venni a szövetségi azonosítókat... remélte, a bothanok erre nem jöttek rá túl későn, bár innen nézve igen csak úgy tűnt, igen... - Nem tudhatjuk, hogy magánakcióról van-e szó...
- Akár magánakcióról van szó, akár másról, ezek megvernek minket, a hazánk pedig közben védtelen... ez háború! És a magam részéről én hazamegyek megvívni ott, ahol szükség van rá! - csapott le dühösen a kijelzőkre a koréliai parancsnok.
Klauskin dühösen figyelte, ahogyan a koréliai hajók megfordulnak, majd, miután felszedték a mentőkabinokat a találatot kapott másik zászlóshajóról, egyesével belépnek a hipertérbe. Hamarosan a bothanok is követték őket, akik, úgy látszik, csak velük egy csapatban voltak bátrak...
- Ostobák... - nézett maga elé idegesen. – Nos, rendben...
A commenori hajók még néhány sorozatot küldtek a Cosra feletti dokkokba és a felszíni városokra, majd kitörtek a védekező megmaradt Victory-k gyűrűjén (nem volt nehéz), és elhagyták a rendszert.
...
Fél órával később Kresh, Tierce, Hänsel kapitány, valamint Malloc parancsnok és Cortez admirális holoképe néztek farkasszemet egymással.
- Nem állítom, hogy feltétlen szükségünk lett volna a segítségükre... de köszönjük... - feszengett idegesen Cortez. - Tudniuk kell azonban, hogy ez a kis... incidens... nem változtat alapvető politikánkon... továbbra is a Konföderáció domináns hatalmává szeretnénk válni, bár hálásak vagyunk a segítségükért...
- Nem tudom, észrevette-e, admirális úr... - Kresh udvariasan, de magabiztosan beszélt. - De a maguk úgynevezett "szövetségesei" épp az imént tarolták le az Önök planetáris védelmét, és kis híján a felszínt is... és ebből a helyzetből két szövetségi hajó segítette ki Önöket.
- Amiből az egyik konföderációs parancsnokság alatt van tulajdonképpen... - nézett szúrósan, amolyan "ezt kissé elbaltáztad" tekintettel Hänselre Cortez. - És még nem reménytelen a helyzetünk... az új fondori kormány egyértelműen mellettünk áll...
- A Konföderációban egyedüliként. Fondor csatlakozási kérelme amúgy is elbírálás alatt áll a Szövetségnél jelenleg is - tette hozzá Kresh. - Admirális úr, minden tisztelettel, úgy gondolom, a részleteket már a felettesemmel kellene megbeszélnie.
- Akiben kit tisztelhetünk? - húzta fel az állát nagyképűen Cortez, aki nehezen tudta elképzelni, hogy majd valami cuppogós képű mon cal, vagy vizenyős szemű sullustai admirális szövetségi egyenruhában parancsolgathat neki.
- Daala admirális asszonyt, a Szövetség elnökét természetesen... - vigyorodott el Kresh. - Már jeleztem neki, és útban van ide... most bocsássanak meg, de elő kell készítenem a fogadását.
Hänsel és Cortez folytatták a vitát, miközben Kresh elégedetten kimasírozott a hídról, hogy átszálljon saját hajójára. Tierce őrnagy a híd elején állva elgondolkozva bámult a messzeségbe...
Bastion
Saretti moff, a Bastion kormányzója nem csak az erdőket és síkságokat kedvelte a Bastion Yuuzhan Vong bombázások után újratelepített északi kontinensén, de bizony a hegyek fölé magasodó, a katonai bázisoktól, a főváros hivatalnoki negyedeinek idegesítő, csúszómászó bürokratáitól, és nem utolsósorban többi moff kollégájának rezidenciájától egyaránt biztonságos távolságban álló vadászkastélyát is. Ide még a légkörből is csak többszörös, érzékelőkkel lefedett biztonsági hálón keresztül lehetett bejutni... így aztán már fél órával annak landolása előtt értesült a sikló érkezéséről.
Fogadótermének széles, többszörösen golyóálló plexije mögül figyelte, ahogyan a leszállóplatformon álló hajótól rohamosztagosai a toronyig kísérik a meglepően fiatalnak tűnő, markáns arcvonású, régi vágású birodalmi egyenruhát viselő tisztet.
Fiatal, meglepően fiatal... Saretti már kezdte azt hinni, hogy az ügynöke, akit a fővárosban megkeresett ez az őrnagy, tévedett... de nem, maga hasonlította össze a DNS mintát, amit a férfi szolgálatkészen levenni engedett a központban... stimmelni stimmelt. Érdekes.
A feltáruló turbólift ajtó mögül már csak az őrnagy lépett ki, a kíséret hátramaradt... persze Tierce-nek sem voltak illúziói. Nagyon jól tudta, hogy a megfelelő helyeken, a benyílókban, a függöny mögött és még ki tudja hol önvédelmi rendszerek, testőrdroidok és egyéb alkalmatosságok lapulnak... Saretti moff nem véletlenül őrizte meg ennyi időn át a Bastion kormányzójának sokak által irigyelt címét...
- Tierce őrnagy, ugyebár... - a moff végigmérte a férfit. - Fiatalabb, mint gondoltam... eredetileg úgy gondoltam, Disra Nagymoff utolsó vallomásai, amelyeket a kivégzése előtt tett, nem fedték a tökéletes valóságot a tudatmódosítók ellenére sem, amiket belepumpáltunk annak idején, és Ön túlélte azt az incidenst Talon Karrde barátnőjével a Relentless fedélzetén... de ennyire jó karban még egy Császári Testőr sem lehet, bocsásson meg...
Az őrnagy magabiztosan elmosolyodott. Nagy játékos ez a Saretti, vagy legalábbis szeretne annak látszani...
- Látom, tájékozott, Saretti moff... de akkor azt is tudnia kell, hogy nálunk, Tierce őrnagyoknál elég bevett szokás a klónozás... ezzel az erővel én is lehetek egy újabb verzió, nemde?
- Nos, ez a legérdekesebb... - vette elő zubbonya zsebéből a Tierce által a Birodalmi Központban adott vérmintát tartalmazó fiolát Saretti. - Ugyanis a genetikusaim szerint az ön vérében, őrnagy, nyoma sincs a génmódosítás, vagy akár a gyorsított fejlődésű klónozás közismert nyomainak... tehát vagy természetes növekedéssel fejlődött, nyers klónként, amikor is nem teljesen értem, hogy miért nem a Kéz Birodalmát, és ezzel a Fel-dinasztiát szolgálja... vagy maga az eredeti Grodin Tierce.
- Honnan tudja, hogy valójában nem a Fel-dinasztiát szolgálom? - az őrnagy kíváncsian méregette a helyiséget. - Megkapta az üzenetemet, nem? És a személyazonosságomról is meggyőződött, moff úr... a Birodalom új vezetője veszélyben van, és azért jöttem el magához, hogy ennek a bizonyítékait átnyújtsam Önnek!
- Hogyne... természetesen - mosolyodott most el Saretti is. - Ezt mind én is tudom... és valóban megbizonyosodtam a személyazonosságáról, őrnagy, ezt jól tudja. Amit viszont nem tud, az az, hogy a vérében ugyan klónozásra utaló nyomokat nem találtunk, találtunk viszont jelentős mennyiségű, valószínűleg nemrég aktivált midi-chloriant...
Az őrnagy tekintete felakadt... nem teljesen értette, miről beszél a moff...
- Ami arra utal, hogy valahogyan… valamiféle Erőhasználó hatása alá került nemrég, ha saját maga nem is vált azzá... - folytatta Saretti. - Ez pedig megerősíti a gyanúmat, ami magával kapcsolatos...
Azzal a moff aktiválta az asztala előtt lévő holovetítőt, amin láthatóvá vált... nos, láthatóvá vált a Commenor elnöki palotájának terme, amelyben a birodalmi moffok és Doriana a tanácskozásukat tartották... az őrnagy úgy érezte, a vére felforr a dühtől... áruló volt a moffok között!
- Nagyon érdekes felvétel... még nem tudjuk, kicsoda a kopasz szenátor, de a történészeink és az orvosaink már vizsgálják a dolgot… a Vader-szerű pléhpofa pedig magyarázat lehet arra, hangsúlyozom, lehet, mert én ehhez nem értek... - folytatta barátian Saretti -, hogy maga, őrnagy, miért tűnik vagy negyven évvel fiatalabbnak annál, aki a holo túlsó oldalán van...
Az őrnagy keze előrelendült, de a ruhaujjából előkerülő energiapengék ártalmatlanul szóródtak szét a Saretti asztalát körülvevő miniatűr védőpajzs erőterén... a moff intésére pedig a falba mélyesztett bejárókból nehézpáncélos testőrök léptek elő..
- Lássuk, milyenek az erőnléti készségei, Tierce őrnagy... - mosolyodott el Saretti.
...
Öt halott testőr, egy kirobbantott fal és nem kevés zúzódás után Tierce őrnagy felnyalta a szája szélén csörgedező vért, megigazítva nyelvével a mozgó fogait, miközben zúzódásoktól tarkított tekintetét Sarettire emelte. Három páncélos testőr fogta közre energiabilincsben.
- Nem rossz, nem rossz... de azt hittem, kibírja addig, amíg a droidokat kell bevetnem... - pillantott Saretti a bejárat mellett posztoló két orgyilkos droidra. - Vezessék el!
Amint az őrnagyot elvitték, a moff átkapcsolt néhány gombot az asztalán, és a commenori felvétel helyett egy hosszú sebhellyel tarkított, fiatal, szögletes arc tűnt fel a kivetítőn...
- Mit intézett, moffom?
- Nagyságos Régens, a polneyei szenátor másodtisztje a kezünkben van, a felvétel is hitelesnek bizonyult... - köszöntötte Jagged Felt Saretti. - Engedelmével azonnal megkezdjük a további lépéseket...
- Nagyszerű - bólintott az apjára jellemző keménységgel Jagged Fel. - Mégis bölcs dolog volt magát megtenni a Hírszerzés fejévé, Ephin...
- Köszönöm a bizalmat, Fenség.
- Intézkedjen, hogy haladéktalanul fogják le és végezzék ki Niriz moffot... ebben nem ismerek tréfát - biccentett Jagged. - Ami pedig Lecersent illeti... ellene is elegendőek a bizonyítékok?
- Ezen még dolgoznunk kell... - rázta a fejét Saretti. - Végtére is ő volt az, Fenség, aki eljuttatta hozzánk a felvételt... és amíg a muunilinsti pénzügyi körök mögötte állnak, addig Hírszerzés ide, Belbiztonság oda, nem fordulhatunk ellene nyíltan...
- Tudom, megszenvedné a békés újjáépítési program... - bólintott irritált arccal a Birodalom új ura. – Nos, rendben, Ephin... azért figyeljünk csak a jó öreg Driklre, előbb utóbb kibújik a barlangjából...
- Én is épp ettől félek, Fenség... - értett egyet Saretti. - Én is épp ettől félek...
...
Az elegáns építésű vadászkastélyok egyik hátránya volt, hogy a legritkább esetben rendelkeztek megfelelő pincerendszerrel, amelyet börtön céljára lehetett volna használni... vagy ha mégis, akkor azt sokkal inkább biztonsági egységek, tartalék generátorok és egyéb, a tulajdonos moff épségéhez elengedhetetlen játékszerek tárolására használták, semmint igencsak veszélyes rabokéra...
Így aztán Tierce őrnagy cseppet sem lepődött meg azon, amikor a testőrök a pince helyett visszacipelték az egyik alsó leszállóplatformra, ahol már várta őket egy jelzések nélküli
Chariot
-osztályú légi sikló.- Vigyétek ezt az áruló klónt oda, ahová való! - lódította meg az őrnagyot az egyik testőr, mire a pilótafülke leválasztott teréből egyetértő röhögés volt a válasz.
- Ne aggódjon, parancsnok, jó helyen lesz! - felelte egy hang, majd az őrnagy érezte, hogy rácsukják a legénységi tér ajtaját… a sikló nemsokára felemelkedett, és alacsony magasságban megindult... nos, az őrnagynak tulajdonképpen fogalma sem volt arról, hogy hová. A fejére húzott fekete csuklya miatt nem tudta, hogy van-e valaki még rajta kívül a legénységi térben, de ez nem is számított. Az információt eljuttatta Sarettinek, és tulajdonképpen a célját el is érte... Tierce bizonyos volt benne, hogy ezek után le fognak csapni a moffokra... azonban az áruló miatt saját maga is csapádba került, és jó esély volt rá, hogy nem sokáig élvezheti már újdonsült fiatalsága örömeit...
Nem számít, gondolta az őrnagy. A feladatot teljesítettem... ettől függetlenül azonban nem hagyta nyugodni a tudat, hogy ilyen gyorsan véget érhet a küldetése... valószínűtlennek tartotta, hogy tényleg időt fecséreljenek a fogva tartására... valószínűleg csak elég messzire viszik Saretti kastélyától, hogy ne lehessen kompromittálni az üggyel a moffot, aztán megszabadulnak tőle az erdőben...
A sikló ereszkedni kezdett. Ez elég gyors volt, talán nem kellett volna ennyire elkiabálni… futott át az őrnagy agyán. A várt zökkenés helyett azonban a sikló kisvártatva ismét emelkedni kezdett, a pilótafülkéből pedig fojtott kiáltások és lövések hallatszottak. Végül Tierce hallotta, hogy a legénységi teret és a fülkét összekötő ajtó kinyílik... az őrnagy teste megfeszült, ahogyan még így, lebilincselve és megvakítva is felkészült a harcra. Nem adja olcsón magát...
- A maga helyében nem ficánkolnék, uram… - a hang kellemes volt, szinte erotikus, és egyértelműen női. - Maga felé fogok nyúlni, de csak azért, hogy levegyen a csuklyát.
A szemeit fedő sötétség tovatűnt, és Tierce hunyorogva nézett az előtte álló, birodalmi egyenruhás, élénkbarna hajú nőre.
- Igazán kedves... megadja a lehetőséget, hogy lássam a gyilkosomat, hölgyem?
- Nem egészen... - a nő hátrafordult, a pilótafülkéből pedig megjelent egy megszólalásig az elsőre hasonló másik nő, aki éppen a pilóta szemmel láthatóan halott testét húzta maga után.
- Beállítottam az autopilótát, Sarya... mire feltűnik nekik, hogy leléptünk, már biztonságban leszünk. - a nő biccentett az őrnagy felé. - látom, a vendégünk is egyben van még. Élvezze csak az utazást, őrnagy, innentől többé-kevésbé biztonságban van...
- Maguk pontosan kicsodák is? - méregette őket szúrós szemmel az őrnagy.
- Dorja Moff ügynökei vagyunk - biccentett az első nő. - A valódi nevünk nem érdekes, legyen elég annyi, hogy Ronya és Sarya...
- Maguk egészen biztosan nem birodalmiak... - mérte őket végig Tierce. A nők ruházata ugyan standard flottatiszti volt, de mozgásuk, hajviseletük, sminkjük… sokkal... fölényesebb, hivalkodóbb, mondhatni, szexistább volt, mint a Maradvány öntudatos, sőt Daala visszatérése óta talán túlságosan is öntudatos női tisztjeié.
- Fizetett szolgálatban állunk... - vont vállat a Sarya néven nevezett, majd további válasz nélkül visszatért a pilótafülkébe. - Ma azért fizetett a főnökasszony, hogy magát kihozzuk Saretti karmai közül... holnap talán másért fog.
Az őrnagynak hirtelen beugrott. Először azt gondolta, hogy mistryl árnygárdisták, ami, figyelembe véve a Maradványban utoljára megfordult Grodin Tierce húsz évvel ezelőtti végzetét, több mint stílusos lett volna, de ez az arrogáns és egyszerre erotikus stílus, ez hirtelen tökéletesen ismerős volt számára.
- Hapan Gárda. Ritkán látni magukat idegen szolgálatban a csillagködön kívül, hölgyeim, de hadd adózzam elismeréssel...
Ronya biccentett.
- Nem minden család volt elégedett az Anyakirálynő politikájával az utóbbi években... viszont a titkosszolgálat olykor kemény eszközökhöz nyúlt... sokan arra kényszerültünk, hogy elhagyjuk a Csillagködöt. De ez nem magára tartozik... maradjon úgy, ahogy van, eloldozom, aztán jöjjön át a pilótafülkébe. Hamarosan megérkezünk Dorja moff titkos bázisára...
Commenor
Doriana tudta, hogy hamarosan valami kézzelfogható elképzeléssel kell előállnia Wenthar felé, különben a maszkos-páncélos sötét lord megunja a Commenoron való rostokolást, és mérgét, illetőleg felesleges energiáit a lakosságon, a helyi kollaboráns vezetőkön, esetleg éppen őrajta kezdi el levezetni... Tierce őrnagyról sem kapott túlságosan szívderítő híreket a Bastionról. Az egyik, az összeesküvésben érdekelt moffot nem sokkal korábban eltüntette a trónbitorló Jagged Fel titkosszolgálata, aki Doriana értesülései szerint ráadásul útban volt a Maradványba, megszakítva coruscanti diplomáciai és szexuális misszióját, hogy rendet tegyen odahaza... gyorsan kellett lépniük.
Ebben a töprengésében találta meg a körletébe lépő Rodan elnök. Doriana idegesen felpillantott a kesselis üveg mögül, majd megdörzsölte a szemét, jobban megnézve magának a férfi kíséretében érkező két, fekete tetoválásokkal ékesített, hosszú hajú, fehér bőrű nőt... nem, nem Yuuzhan Vongok, döntötte el végül magában, de nagyon is veszélyesek...
- Engedelmével, szenátor, végre megérkeztek a vendégei... - biccentett az utóbbi időben Wenthar idegességének növekedésével párhuzamosan egyre meghunyászkodóbbá váló Rodan a kísérői felé.
- Nagyszerű, már vártam őket... - bólintott elégedetten Doriana. - Erill Kai, üdvözlöm a Commenoron az Éjnővérek Klánját!
- Mienk a megtiszteltetés, hogy ennyi év után ismét felvehetjük a kapcsolatot magával... - villantott meg egy ragadozó mosolyt az idősebb, teltebb, de még mindig izmoktól duzzadó nő. Dorianát igen kellemes meglepetésként érte, hogy volt még a galaxisban olyan szekta, ahol tisztelték a Klón Háborúk előtt szerzett érdemei és hajdani mestere miatt... ahol eredeti nevén ismerték, amikor még a Kancellárt szolgálta, és ennyi generáció után is eljöttek hívó szavára.
- Nővér, azt tervezzük, hogy hamarosan visszavesszük, ami minket illet az Uralkodó hűséges szolgálata jogán, és kiebrudaljuk a Bastionról a zsiványpilóta fattyát... de ehhez Mesteremnek segítségre van szüksége, Nővérek! A maguk segítségére!
- És ki volna a maga új mestere, szenátor... - vonta fel a szemöldökét kárörvendő arccal Erill Kai. - Bizonyos benne, hogy érdemes a szolgálatunkra?
- Hamarosan megismerik... - biccentett Doriana. - Már érte küldettem.
Ebben a pillanatban belépett Darth Wenthar a Sith Nagyura. A két éjnővér ereiben a vér is megfagyott, amikor meglátták. Mind a kettőt emlékeztette egy másik, egykor élt Nagyúrra.
- Üdvözlöm az Éjnővéreket, a Sötét Oldal hűséges szolgálóit! - Erill Kai meg volt illetődve a Nagyúr közelségétől. Látszik, hogy nem az a minden bokorból előugró, szétszabdallakmocskosjedit üvöltő, félidióta sith utánzat. A Nagyúrból sütött a hatalom és a gonoszság keveréke. Erill Kai meghajtotta a fejét és a társa követte a példáját.
- Üdvözlégy, Sithek Nagyura! Megtisztelő, hogy a segítségünket kéred! - Wenthar kimérten a nők felé biccentett.
- Számomra megtisztelő, hogy hajlandóak vagytok segíteni Rendünk és Egyházunk ügyét! Foglaljatok helyet! - azzal a két kényelmes plüssfotel felé intett, amely Doriana szobájának berendezését alkotta. Wenthar intett Rodan felé.
- Távozhatsz, szolga! A tárgyalás nem tartozik rád! - Rodan arca egy pillanat alatt vérvörössé vált, de csak egy pillanatig.
- Három twi’lek kurva vár téged, hogy megmutasd nekik a Birodalom férfiasságát! Tedd, amit tenned kell! - intett az ajtó felé Wenthar. Rodan egyből elmosolyodott. Mindig is meg akart hágni egy twi’leket, de hogy mindjárt hármat! A Nagyúr igazán nagylelkű, gondolta magában most már csöppet sem bosszúsan Rodan! És ez így is volt. Wenthar pontosan tudta, mi Rodan gyengéje és ő megadta neki, ami a szíve vágya volt. A három lekkus ribanc pedig Egyházának még szűz, érintetlen papnője volt. Igazán önfeláldozóan vállalták, hogy kegyeikben részesítik a csöppet sem rosszképű Rodant. Talán így nyer magának még egy halálig hű, lojális szolgát, Grodin mellé. Miután az elnök távozott, Wenthar a tárgyra tért.
- Nos, hölgyeim, ideje megbeszélnünk azt, hogy hogyan növelhetjük a Sötét Oldal befolyását, szerény galaxisunkban!
Doriana a terem egyik sarkából, feltűnésmentesen figyelte a Wenthar Nagyúr és a dathomiri Éjnővérek közti tárgyalás alakulását... az Éjnővérek tisztelete csak megerősítette abban a hitében, hogy jól döntött, amikor emellett a sötét alak mellett próbálta megtalálni a számítását… ha pedig az öreg, pontosabban már nem is olyan öreg Tierce véletlenségből oda találna veszni az amúgy nem veszélytelen bastioni misszión... nos, akkor eggyel kevesebb akadály lesz előtte, hogy megfelelőképpen a Sötét lord bizalmába férkőzzön, és végre újra hatalomhoz jusson... ami már igencsak hiányzott neki.
Tépelődéséből privát komlinkjének a jelzése zavarta fel. Villámgyorsan benyúlt a szenátori tunikája alá, hogy egy pillantást vessen az apró holokijelzőre, melyen ennyi állt:
- "A gundark visszatért a fészkébe, és magával hozta a kraytsárkányt is... ideje lenne kifüstölni, nemde??"
Doriana azonnal felismerte a kódot, Lecersen moffé volt...
- Ne haragudjon, Mylord... - lépett közelebb a megbeszélésbe merült Lord Wentharhoz. - De a tervünk a következő fázisába érkezett... hamarosan indulniuk kell a Bastionra, Nagyuram...
Wenthar Nagyúr örömmel fogadta a jó hírt, miszerint hamarosan elkezdődik az a folyamat, amire Egyháza már évtizedek óta várt. Megszerezni a Maradványt egyfajta jelkép lenne. Méghozzá annak a jelképe, hogy a Sith rend Egyháza a régi Birodalmi dicsőséget kívánja helyreállítani. Ez egy hatalmas, ámde nem veszélytelen tett lesz. A galaxis gyenge, nyálas frakciói nem fogják ezt csak úgy szó nélkül hagyni. Talán a demokrácia védelmében „megszorításokkal” élnek a Maradvánnyal szemben. Wenthart mindez nem érdekelte. Bőven van elegendő pénze az Egyháznak ahhoz, hogy ezt a szektort működésben tartsa és felvirágoztassa. Mert az a teméntelen sok pénz erre kellett. Hogy feltámasszák a régi Sith Birodalmat. No nem Palpatine Birodalmát, nem...
Hanem azt az ősi Birodalmat, amiben a Sithek évszázadokig harcoltak a gyenge Köztársaság ellen! Wenthar egy pár szót még intézett az Éjnővérek felé.
- Nos, hölgyeim, a terveimet ismerhetik! Lenne kedvük velem tartani, hogy leszámoljunk az árulókkal, akik uralják a galaxist már évtizedek óta? - kis hatásszünetet tartott majd folytatta. - Hajlandóak helyreállítani velem a Sith Birodalmat? Nem Palpatine gyenge és korrupt államát, hanem az ősi, erős Birodalmat? - Erill Kai bólintott mag térdre ereszkedett és meghajtotta a fejét. A társa követte a példáját.
- Életem a tied Sötét Nagyúr! Segítünk neked, amiben csak tudunk! - Wenthar Nagyúr a Nővér fejére tette a kezét.
- Megáldalak a Sith Egyházának nevében! Szolgáld hűen a Sötét Oldal ügyét! Most pedig keljetek fel, hamarosan indulnunk kell!
A Commenor egy szigorúan titkos légiplatformjáról két Lambda-osztályú sikló szállt fel, fedélzetükön Dorianával, Wentharral és a két Éjnővérrel, hogy az egyik Commenori Dreadnought segítségével a Bastionra jussanak. A Sith Gyémántjára átkeresztelt Dreadnought, miután megkapta a szükséges kódokat, fogadta a különös társaságot. A hangárban rendezett sorfalakban, rohamosztagosok álltak feszes vigyázzban, miközben a kapitány térdelő pozícióban várta a Nagyurat és kísérőit. A Lambda-siklók rámpái sziszegve ereszkedtek le, majd lelépdelt Darth Wenthar a Sith Nagyura és Doriana. Az öreg cselszövő mosolygott magában a sorfalat látva. Régi szép idők, gondolta magában. Hamarosan az Éjnővérek is csatlakoztak a Nagyúrhoz.
Wenthar intett a kapitánynak hogy álljon fel.
- Készen állnak az indulásra? - a kapitány bólintott.
- Természetesen Nagyúr, minden a kívánságai szerint alakult! - Wenthar elégedettnek bizonyult a válasz hallatán.
- Kitűnő, kapitány! Kísérjék a vendégeinket a kabinjaikhoz, majd teljes helyzetjelentést kérek! Legénység, harcképes állomány stb. Mindenről tudni akarok! - a kapitány meghajolt.
- Óhajod szerint lesz Nagyuram! - azzal elindult, hogy megmutassa Dorianának és Wentharnak a szállásaikat. Az Éjnővérek már elindultak ez ügyben, az egyik tiszt kíséretében.
Wenthar Nagyúr hirtelen Doriana felé fordult és megragadta a vállát. Az öreg cselszövő alaposan elcsodálkozott ezen.
- Bebizonyította a hűségét Kinman! Visszatérhet a Commenorra és nem kell velünk tartania! - Doriana nem egészen értette mit akar a Lord ezzel mondani. Wenthar rögtön kisegítette ebben.
- Maga tudta nagyon jól, hogy ahova megyünk önnek a biztos halállal egyenlő! - Doriana ebben nem volt azért annyira biztos. Akadtak barátai a Maradványban. A Lord azonban másképpen gondolta. - Magát gyűlölik a maradványban Kinman, és azzal, hogy velem akart jönni csak egy dolgot bizonyított! Feltétlen hűségét és lojalitását! - Wenthar erősen megszorította a férfi vállát, mindenki őket nézte.
- Mylord, az életem az öné és... - Wenthar csendet parancsolva intett.
- Ezt tudom Kinman! Nem kell bizonygatnia a hűségét! - Doriana még mindig nem értette.
- De akkor miért nem tarthatok önökkel? Segíthetnék és... - Wenthar azonban nem gondolta meg magát.
- Nos, önre itt van szükség a Commenoron, ha Rodan és cimborái esetleg terveznének valami huncutságot! - Doriana most már mindent világosan megértett. Wenthar folytatta.
- Szükségem van egy megbízható és hűséges emberre itt, aki biztosítja a Sithek és az Egyház érdekeit! És ez az ember ön, kedves Kinman! Most menjen és tegye a kötelességét! - Doriana meghajolt és az egyik siklóhoz tért vissza. A Lambda-osztályú hajó hamarosan elhagyta a hangárt és visszatért a Commenorra, fedélzetén a büszkeségtől dagadó Dorianával.
Pár órával később a Sith Gyémántja nevű Dreadnaught-osztályú hadihajó álcázva a hipertérbe lépett és elindult úticélja, a Bastion felé.
Ossus
- Mit tettek veled?
- Elárultak, kiszívták belőlünk az életerőt, és magukévá tettek... a szolgájukká... elvették az Életét... elvették az életünket! Itt már csak halál van... segítsetek... segítsetek…
Újabb éjszaka, újabb látomás, újabb halott Jedi szelleme... de ez azonban most több volt. Amint Luke kinyitotta a szemét az apró, kerek meditációs helységben, amelyet a régi Jedi Templomról szóló feljegyzések alapján alakíttatott ki itt, az ossusi Akadémián, még látta halványa szertefoszlani lelki - avagy talán valódi - szemei előtt Danni Quee alakját. Most azonban teljesen biztos volt benne, hogy nem csak hajdani tanítványa (a tehetséges fiatal tudós, aki annak idején annyi tudást gyűjtött a Yuuzhan Vongról) szólott hozzá búcsúzóul, miközben lelke elhagyta ezt a világot és végleg az Erő részévé vált, hanem maga Sekot.
Sekot bajban volt... az a hatalmas Sötétség, ami már hónapok óta ott ólálkodott a galaxisban, néha a Magban, néha messze-messze az ismeretlen űrben, néha éppen Luke tarkójától egy centire, most megtalálta Sekotot. Felfedte az élő bolygó titkát, ami nem sikerül szinte senkinek az elmúlt két évtizedben, és egyúttal rabigába is hajtotta… ami pedig még a Yuuzhan Vongnak sem sikerült... egyedül nem is. De ennek a sötét energiának a segítségével, ha Luke egyáltalán jól értette Danni, azaz a Magiszter utolsó szavait, most igen. A régi, hódító Yuuzhan Vongnak... ez baj volt, nagy baj. Luke üzenetet küldött elméjén keresztül a Tanács tagjainak, és tíz perc múlva már a Tanács nagytermében álltak, legtöbben holografikus alakban, néhányan sportfelszerelésben, vagy éppen pizsamában.
- Sajnálom, hogy ilyen gyorsan kellett összegyűlnünk, barátaim, de a helyzet rendkívül komoly... - pillantott végig az egybegyűlteken Luke. - Ha ez a sötét hatalom, amelyik megszállta Zonama Sekotot, szövetségre lép a Yuuzhan Vong fanatikusokkal azon a bolygón, az már nagyon konkrét fenyegetést jelent...
- Úgy érti, Skywalker Mester, hogy most már a Jediknek is ideje lépniük? - Kenth Hamner holografikus arcán alig leplezett kicsinyesség honolt.
- Meglep, hogy ezt pont tőled hallom így, Kenth - sóhajtott Luke -, de alapvetően igen. Egy nagyobb számú Jedi különítményt kell küldenünk Sekotra. A Magiszter szelleme elárulta nekem az utolsó ismert koordinátákat, így tovább tudom adni a misszió vezetőjének.
- Azt hittem, személyesen vezeted a küldetést, Luke... - vonta össze a szemöldökét Kam Solusar.
- Nem engedhetjük meg, hogy a Jedi Rend vezető nélkül maradjon, ha újra kommunikációs nehézségek lépnek fel az Ismeretlen Vidékkel... - vetette ellen Octa Ramis. Mindannyian jól emlékeztek arra, amikor Luke a killik krízis végén hetekre eltűnt, miután UnuThul és rovarhadserege foglyul ejtette messzi bázisukon, a nyomában maradt hiányt pedig - ami ráadásul azóta csak erősödött Mara halála miatt - egyetlen Jedi sem tudta betölteni, és ez majdnem a Rend szakadásához vezetett.
- Nem, nekem maradnom kell... az Erő azt súgja, hogy máshol lesz feladatom... - hunyta le a szemét egy pillanatra Luke. - Saba vezeti a csapatot.
- Megtissszteltetéssz ennek - hajtotta meg magát a barabel.
- Velük megy Lowbacca és Cilghal is, mivel mindketten a Yuuzhan Vong biotechnika és Sekot kiváló ismerői… rá kell jönnünk, hogy tényleg megmérgezték-e a bolygót, és ha igen, mit tehetünk ellene. - folytatta Luke, mire a mon calamari mester és az ajtók melletti egyik, lovagoknak fenntartott széket elfoglaló vuki egyetértően bólintottak.
- Más önként jelentkező? - nézett körbe Luke, majd csodálkozva a levegőbe emelkedő, magas, fekete botra pillantott, amelynek gazdája holografikus formában volt jelen...
- Smordre mester?
- Tanulmányoztam a Sith kultúrát és a Sötét oldal veszélyeiről szóló jedi leírásokat... - biccentett az elegáns külsejű Mester. - Ha ez a valami tényleg ugyanaz, Nagymester, mint amivel a Prakithon találkoztak, talán hasznát vehetik a tudásomnak.
- Rendben - bólintott Luke. - Smordre mester is csatlakozik az expedícióhoz. Még valaki?
- Én is megyek... - minden szem az ajtóban álló, fiatal, vörös hajú fiúra villant, aki a tanítványok öltözékét viselte, majd vissza Lukera, aki igyekezett legyőzni az arcára kiülő automatikus ellenkezést és aggodalmat.
- És miért, Ben?
- Ott van... láttam... vár engem - ismételte makacsul a fiú, majd apja szemébe nézett. - Nem vagyok már gyerek. Szembe kell néznem ezzel.
- Mester nélkül nem mehetsz... - emelkedett fel Luke, és látszott, hogy már ott van a száján, hogy megmásítsa első döntését, miszerint ő is csatlakozik az expedícióhoz, amikor Ben arrébb lépett, egyenesen az ajtótól nem messze, izmos farkán egyensúlyozó Saba Sebatynehez.
- Ha Sebatyne Mester Jedit faragott a nagynénémből, akkor talán belőlem is sikerül neki... engedj el, Nagymester!
Luke bólintott, miközben belül roppantmód büszke volt fiára. Ben kiskorában rettegett a hatalmas, erőszakos, az Erőben pedig természetes vadságot és tisztaságot sugárzó barabeltől, de Luke tudta, hogy pont egy ilyen mesterre van szüksége. Valakire, akinek a lényével, a természetével tökéletesen ellentétes a sötétség, mégis eredendően hatékony és félelmetes harcos. Valakire, akitől Ben úgy tanulhatja meg a Jedik harcművészetét és filozófiáját, hogy nem vetül rá a családját átjáró sötétség...
- Legyen hát, fiam! - biccentett Luke, miközben Saba karmos kezével átkarolta a fiú vállát, elégedetten sziszegő hangokat hallatva. - Menj velük! Az Erő legyen veletek, barátaim!
Bastion
- Megérkeztünk... - Jagged Fel, a Maradvány legfelsőbb katonai parancsnoka az elődje, a Birodalmi Eszme védelmében és az áruló Jacen Solo ügynöke által mártírhalált halt Pellaeon admirális zászlóshajója, a Bloodfin parancsnoki kabinjában figyelte, ahogyan a Bastion gömbje egyre nagyobb lesz a kivetítőn. Jaina Solo mögötte állt egy szál törülközőben, átölelve a férfit.
- Azért remélem, innentől nem ez lesz az állandó otthonunk... - suttogta, miközben megborzolta a férfi fejét, végigfuttatva ujját a férfi arcát borító hosszú, széles sebhelyen.
- Még mindig nem tetszik, hogy veszélynek teszlek ki... nem kellett volna visszajönnöd velem... ott maradhattál volna Coruscanton, Drágám, amíg nem végzek ezekkel itt... - rázta a fejét a Báró fia.
- Ne feledd... - Jaina ökle keményen Jagged hátába fúródott, és egy pillanat múlva már szinte halálos, egyúttal erotikus fogást alkalmazva tartotta a férfit, akinek odaadta magát - Én vagyok a Jedik Kardja… tudok vigyázni magamra, Szerelmem...
- Hogyne... - ficánkolt Jagged a szorításban, láthatóan élvezve azt. - Köztudomású...
- Különben is, ha tényleg újabb összeesküvésben mesterkednek a moffok, akkor Daala is benne lehet, bármibe lefogadom… - rázta a fejét Jaina, vörös, anyjára emlékeztető hajtincsei összevissza szálltak. - Akkor pedig bármikor belefuthatsz egynéhány kevésbé baráti mandalóriai orgyilkosba is... szükséged van a tapasztalatomra.
- Igen, mindannyian tudjuk, hogy személyesen Boba Fett varázsolt belőled szexi pilótából és jediből egyszemélyes hadsereget... - csókolta meg a nő kézfejét Jagged. - De ne engedd, hogy a jedik Daala iránt érzett ellenszenve befolyásoljon... bármennyire is szeretnétek, hogy minden, a galaxisban az elmúlt hónapokban történt baj mögött ő álljon, ő ugyanúgy ki nem állhatja ezeket a moffokat, mint én, vagy te... valaki más kell, hogy mögöttük álljon, ha ennyire elszemtelenedtek… de hamarosan a végére járunk, ne aggódj...
- Így legyen... - biccentett Jaina. Volt valami sötétség azon a bolygón, ami nem hagyta nyugodni... valami, ami még ott sem volt... de hamarosan megérkezik. Remélte, jól döntött, amikor anélkül követte Jaggedet, hogy bárkivel is konzultált volna a Rendből. Lovag vagyok, az egyetlen túlélő Solo jedi, gondolta egyszerre büszkén és szomorúan. Tudok vigyázni magamra...
...
Ronya és Sarya egy lepusztult rohamosztagos barakknak tűnő létesítmény mellett rakták ki az őrnagyot az egyik kisebb kontinensen, távol a városoktól. A vidék itt-ott még magán viselte a Yuuzhan Vong invázió idején, évtizedekkel korábban lebombázott gyártelepek és katonai létesítmények nyomán keletkezett sebeket és hasadékokat, amelyeket a lezuhant birodalmi és idegen hajók, vagy éppen lövedékeik ütöttek a felszínbe... a barakk azonban, amint arra Tierce őrnagy elég hamar rájött, egy többszörös védelemmel felszerelt, modern bunkert rejtett. Őrei, néhány fekete páncélos rohamosztagos és több további hapan bérgyilkos egy halványan megvilágított, monitorokkal felszerelt szobába vezették, ahol a bejárat másik oldalán egy ősz hajú, de még mindig egyenes tartású férfi ült, a kijelzőket tanulmányozva, a Birodalmi Flotta egyenruhájában.
- Örülök, hogy épségben idehozták a testőreim, őrnagy... jöjjön be - biccentett neki.
- Megtiszteltetés, hogy... öhm... itt fogad... - mérte fel gyorsan a helyzetet Tierce. - Dorja kapitány.
- Amióta a lányom moffi rangot nyert el, azóta sokkal könnyebbé vált a dolgom, még így nyugdíjasként is - intett egy szabad szék felé az öreg tiszt. - Most innen követem nyomon a többi moff mesterkedését, és a Hírszerzés mozgolódását is... gondolom, nem lepi meg, hogy itt a Bastionon mindenkinek megvan a saját kis privát információs hálózata...
- Hogy áll... a helyzetünk? - ült le a székbe Tierce, és elmélyülten tanulmányozni kezdte a monitorokat.
- Az öreget, Nirizt lefogták, de a többiekig még nem jutottak el - magyarázta Dorja. - Azt rebesgetik, hogy Fel Főparancsnok visszatért Bastionra, hogy lecsapjon ránk... és nincs egyedül.
- Magával hozta azt a jedi ribancot, gondolom... - mosolyodott el elégedetten Tierce. - Nagyszerű... pont, ahogyan az a vén rohadék Doriana megmondta...
- Ezt előre látták? - villantotta fel tekintetét kíváncsian Dorja.
- Nos... felmerült... - biccentett az őrnagy. - Hamarosan kezdetét veszi a terv második fázisa... vannak hű emberei a Flottában és a planetáris védelemben?
- Egynéhány... miért?
- Be kell juttatniuk még egy hajót a felszínre... - magyarázta az őrnagy. - Egy hajót, ami a mesteremet és a katonáit szállítja, akik elkapják majd azt az áruló trónbitorlót, és pontot tesznek ennek az ügynek a végére...
Mélyűr
Útban a Maradvány felé, a Sith Gyémántja fedélzetén
Wenthar Nagyúr, miután elküldte az Éjnővéreket a nemrég tartott tanácskozásukról, gondolataiba merült a kényelmes kabinjában. A Lord megvetette a kényelmet, így a földön, meditációs pózba helyezkedve, elmerült az Erő Sötét Oldalának áramlataiban, hogy felfrissüljön és tisztaságot teremtsen gondolataiban. Végre eljött a várva várt perc, amikor megvalósíthatja a régi álmát, amely minden Sith álma volt. Egy erős, önálló Birodalom a Sithek számára a galaxisban. Wenthar egyelőre sejtette, hogy meg kell elégednie a Maradvány területeivel, no meg a Commenor pénzügyi bázisával. Ez is óriási siker, ahhoz képest, hogy az eddigi önjelölt Sithek csak ostoba tervekkel hoztak szégyent a rend hírnevére. Mint az az idióta gyíkfajzat Desann. Undorodott még az emlékétől is. Ebben a pillanatban halk csipogó hang jelezte a kommunikációs panelnél, hogy bejövő hívása van. Wenthar feltápászkodott és elindult megnézni, ki az. A Korribanról jött a szigorúan titkos üzenet. Kandor volt az, a Mészáros. És a Sithek titkosszolgálatának, az Obszidián Rend vezetője. Wenthar aktiválta a holokivetítőt, Kandor kékesen vibráló alakja térdelő pozícióban várakozott Mesterére.
- Mit akarsz, szolga? - kérdezte csöppet sem barátságosan Wenthar.
- Híreim vannak, Nagyúr! Ezek valószínűleg érdekesek lehetnek a számodra!
- Ki vele! Miről van szó? - Wenthar egyre érdeklődőbb lett.
- Sordis Nagyúrról van szó, Mylord! - Wenthar összeráncolta a homlokát.
- Nocsak? És mi híred van számomra szeretett fivéremről? Beszélj, és nehogy valami ostobaság legyen! - Kandor a túloldalt elmosolyodott.
- Bízzon bennem, Nagyúr! Először is egy felvételt látnia kell! - Kandor alakjának a helyén, Sordis és egy fiatal tanítvány külsejű alak jelent meg, egy elegáns lakosztályban. Wenthar végignézte és végighallgatta Sordis és Zekk beszélgetését. Szóval Sordis még annál is ravaszabb, mint amilyennek gondolta. A fivére beépült a Jedi Tanácsba, Smordre néven. Helyes! Így legalább rajta tartja a szemét azokon az átkozott jediken. Zekk szerencséjére a Lord nem tudhatta, hogy a jedi tanítvány valójában a Korribanon tanul. Wenthar ugyanis nem ismerhette meg a fiatal ál-Sithet. A felvétel eltűnt, majd átadta a helyét Kandornak. Wenthar elégedett volt.
- Hogy sikerült megszereznie ezt a felvételt? - Kérdezte Wenthar nagy megelégedéssel a szolgájától. Kandor büszke volt magára.
- Nos, Sordis Nagyúr nem is tudja, hogy elővigyázatossági okokból egy piciny kamerát szereltek fel embereink a szobájában. És arról a parányi ysalamiriről sem tud, ami meggátolja, hogy felfedezze a kamerát az Erő segítségével! - Wenthar méregbe gurult ekkora arcátlanság láttán.
- Maga idióta! Hogy merészelte? Azt hiszi, a testvérem nem veszi észre azt az undorító kis dögöt? Mégis miért? - Kandor alázattal és tisztelettel válaszolt.
- Nem veheti észre a kis dögöt, az embereink gondoskodnak róla, hogy így legyen! Másodszor, mit gondol miért kapta meg pont azt a lakosztályt? Azért mert eleve ez volt a célunk, hogy megfigyeljük! És hogy miért tesszük ezt? Mert nekünk Sitheknek a Rend és az Egyház mindennél fontosabb! És még valami, már ne haragudjon Mylord, de én nem bízom Sordisban! Csakis Önben, Mylord! - Wenthar kezdte már sejteni mire gondolhat az öreg Sith harcos.
- Azt gondolod, hogy Sordis esetleg egy... jedi kém? - Wenthart még a gondolat is undorral töltötte el.
- Nem tudjuk Mylord! Mindenesetre rajta tartjuk a szemünket! És a következő felvétel, amit szintén az embereink csíptek el, még ennél is furcsább! - Wenthar most örült annak első ízben, hogy Egyháza kiterjedt titkosszolgálattal rendelkezik. Az Obszidián Rend ezernyi besúgóval és Sith ügynökkel szolgálta a Sithek és az Egyház ügyét. Különösen a Peremvidéken volt sok emberük. Intett Kandornak, mire az aktiválta a felvételt és egy beszélgetés lett hallhatóvá. Kép nem volt. De a beszéd is bőven elegendőnek bizonyult. Sordis egy rohadék hájpacni huttnak felajánlja a Sith rend újoncait? Mégis mit akarhat? Ha kiderül, hogy az Egyház bármilyen háborúban részt vesz, az a jedik megtorló akcióját válthatja ki. Ráadásul a Sithek utánpótlását is kockára teszi. Persze lehet, hogy csak a hatalmi pozíciójukat építgeti a Peremvidéken, mindenesetre különös.
- Okos dolog volt tőled, hogy megosztottad ezeket az információkat! Elégedett vagyok! - Kandor meghajolt.
- Örömmel szolgállak, Nagyúr! Téged és a Rendet! Mik a parancsaid? - Wenthar gonoszul elmosolyodott.
- Egyelőre tartsátok rajta a szemeteket! Majd kiderül előbb-utóbb, hogy mi a célja az én hőn szeretett testvérkémnek! Most fontosabb dolgaim vannak! Amint lerendezem, visszatérek a Korribanra és kiderítem, hogy Sordis mit is akar valójában! Most elmehetsz! - Kandor alakja eltűnt.
A Sith Rend döntő órák elé néz. És ő maga is... Ha a testvére valóban egy kém, ahogy az Egyház titkosszolgálatának az Obszidián Rendnek az ügynökei állítják, akkor meg kell halnia! Wenthar bízott benne és erősen reménykedett, hogy nem így van...
Ha kiderül, hogy Kandor csak be akarta feketíteni a testvérét a saját céljai miatt, akkor kínok között fog meghalni! Sordis kezei között. Annyira már ismerte a testvérét, hogy tudja, a riválisait kegyetlenül kivégzi! Mindenesetre utána fog járni ennek az egész ügynek. Fájt neki ugyanis az az égető gondolat, hogy egyetlen családtagja esetleg áruló lehet. A gyanú úgy ásta be magát a szívébe, mint egy wroshir féreg.
Coruscant
Zekk magányosan rótta Coruscant utcáit, az alsó szinteket, ahol az újonnan épült felhőkarcolók alja, a korábbi épületrétegek rozsdás folyosói és a Yuuzhan Vong terraformálás következtében a mai napig itt élő, ólálkodó, csúszkáló és szörcsögő életformák összeértek. Megdöbbentette, mennyire nem tartották fenyegetésnek ennek az új Sith Rendnek a képviselői a jediket. Miután majdnem biztos volt benne Korribanon, hogy felismerték, bár a közelharcban, ami a beavatáshoz kellett, több tanítványt is legyőzött, utána már kevésbé törődtek vele. Egyszerűen hagyták, hogy a templomok és egyéb szentélyek között mászkáljon, információt gyűjtsön... de egyetlen Sith Nagymester sem foglalkozott vele... mintha nem is érdekelte volna őket, hogy átad-e ebből utána bármit a jediknek, vagy sem... megalázó volt.
Most pedig ez a Sordis. Tehát már a Tanácsban is ott vannak... olyannyira magabiztosak és erősek, hogy még az árulást is megkockáztatják, vagy ennyire bíznának bennem? Vagy ennyire nem... Zekk össze volt zavarodva. Nagy tervekkel vágott bele ebbe, remélve, hogy most végre sikerül kitörnie az őt övező közönségességből, de ugyanazt kapta a Sitheknél, mint a jediknél korábban... egy sokadik csapatjátékos szerepét, egy hasznos, de alapjában véve lecserélhető szolgáét. Ugyanúgy, ahogy az Árnyakadémia óta mindig.
Zekk visszagondolt gyermekéveire, amikor utcagyerekként járta ugyanezeket a sikátorokat. Vagy pontosabban a néhány kilométerrel lejjebb fekvőket, amelyek most Yuuzhan Vong szörnyek otthonai voltak... nagyszerű, már itt sem látnának szívesen...
Hacsak, gondolta... hacsak nem viszem el ennek a Sordisnak azt, amit akar. Akkor talán tanítványává fogad... viszont ehhez vissza kell jutnom a jedikhez... de kit keressek...
Zekk csak úgy próbaképpen betért egy alacsonyan fekvő Holonet-caféba, és egy ingyenes terminálnál elkezdte lehívni a legfrissebb híreket, amelyekben Jaina Solo neve szerepelt... néhány unalmas protokolláris rendezvény, egy-két interjú, amelyekben a testvéréről, a sötét lorddá vált Jacenről, vagy éppen szülei hollétéről próbálták faggatni a mindig kíváncsi riporterek, és amelyekben igyekezett elkerülni a válaszadást… néhány nyilvános megjelenés... és, hoppá, megvan, a nem szövetségi hírforrások között egy egészen friss... Birodalmi Hírmondó, mi a fene…
"Ajándékok, gratulációk és jó kívánságok érkeztek a Bastioni Főparancsnoki Központba és a Thrawn Palotába, ahogyan a Birodalom lakossága egyként fejezi ki gratulációját nagyszerű vezetőnk, Jagged Fel Főparancsnok esküvője és közelgő trónra lépése alkalmából. Egyes meg nem erősített pletykák szerint a menyasszony, akinek kilétét hivatalosan csak a rendezvényen jelentik be, nem más, mint a Jedi Jaina Solo."
A bár három szemű gran tulajdonosa rosszallóan pillantott fel valami olcsó holosabacc játékból, amikor a helység elején lévő terminált olvasó tagbaszakadt, magas férfi állatias üvöltéssel betörte a képernyőt.
- Hé, ne itt őrjöngjön, azt pedig kifizeti, ugye??
Öt perccel azután, hogy Zekk elhagyta a cafét, és a CSF egységei a helyszínre érkeztek, csak füstölgő romokat, hisztérikusan tébláboló vendégeket és a tulajdonos torkát markoló, eltorzult holttestét találták meg...
Bastion
- Felséges uram... megtiszteltetés, hogy ilyen hamar visszatért hozzánk! - A bastioni Pellaeon Kormányzó Palota, a legfőbb katonai parancsnok új rezidenciája központi hangárjában a rohamosztagosok elmaradhatatlan sorfala között Lecersen moff várakozott Jagged Felre és hosszú hajú, jelzés nélküli egyenruhát viselő, katonás léptekkel közlekedő kísérőnőjére.
- Igazán örvendek a hölgynek is... - tette hozzá Jainára pillantva kifejezéstelen szemekkel és hirtelen felvett mű mosollyal Lecersen, amikor megismerte a jedi nőt.
- Moff úr, meglep, hogy itt találom... - biccentett Jagged, majd határozott léptekkel elsétált a dörzsölt vén róka mellett. - Nos, mit végeztünk eddig?
- Letartóztattuk Niriz moffot, valamelyik pincebörtönben várja Felséged ítéletét... - sorolta szolgálatkészen Lecersen. Bár Jagged hivatalosan nem kiáltotta ki magát semminek, a hozzá hű elit hírszerzési és belbiztonsági alakulatok szépen lassan elkezdték az idők folyamán "Felség"-nek és hasonlóaknak szólítani. Lecersen pedig nem tett mást, mint figyelt, hallgatott, és alkalmas pillanatban átvette ezt a szokást. Jagged kiköpött volna maga elé, ha nem sajnálta volna a simára takarított padlót… bár Lecersen értékes információkat juttatott el hozzá Coruscantra az újabb összeesküvésről, nem hagyta nyugodni a tudat, hogy talán ő maga is valahogy benne volt… bizonyítékokat kellett szereznie…
- Nos, rendben... és Dorja moff?
- Már ellene is kiadtuk a körözést, bár nagyon fájt, hogy így kellett tennem... - sóhajtott színpadiasan Lecersen.
- Nos, mindenkinek színt kell vallania előbb-utóbb, moff uram, hogy pontosan kihez is hű, ugyebár... - állt meg egy pillanatra Fel, és sebhelyes arcával az öregedő moff felé fordult.
- Hogyne, természetesen... Felség... - hajtotta meg magát Lecersen. - Engedje meg, hogy mofftársaimmal tisztelettel meghívjuk dicsőséges visszatérése alkalmából egy fogadásra a Thrawn Palotába... a Moffok Tanácsa az újabb összeesküvésen megrökönyödve összeült, éppen a záró ülésükről jövök... és döntést hoztunk. Ideje véget vetni a Birodalom élén álló interregnumnak... Felség.
Jagged egy pillanatig elgondolkodott... arra gondolt, mit szólna apja, ha ezt hallaná. Mit szólnának chiss bajtársai, akik évekig lenézték, alacsonyabb rendűként kezelték. Mit szólna a húga... vagy éppen mit szólna az anyja, aki mégiscsak Antilles, és különben is, mit fog szólni Jaina... hehe, érdekes lesz.
- Nos, rendben, Lecersen moff... - azzal Jagged kinyúlt és széles tenyerébe fogta Jaina kezét. - Nekem is lesz bejelentenivalóm. A Birodalom egy új korszaka jön el hamarosan, ehhez nem fér kétség.
- Ahogy mondja, Felség, ahogy mondja... - hajbókolt Lecersen majd kihátrált a hangárból.
- Nem tetszik nekem ez az alak, Jag... – súgta a férfi fülébe Jaina. - Süt belőle a hazugság és az ármánykodás...
- Ezt az Erő nélkül is megmondtam volna, Drágám... - vigyorodott el Jagged. - Gyere velem, konzultáljunk néhány megbízhatóbb tisztemmel... azért mi sem vagyunk egyedül itt...
- És a fogadás? Ugye nem fogadod el a meghívást? - Jaina tekintetet tele volt aggodalommal. - Gondolom, nem kell neked elmagyaráznom azt sem, mire jók a dublőrök...
- Tudom... - biccentett Jagged. - De ezt be kell vállalnom. Fel Báró fiát nem futamítják meg csak úgy...
Jaina nem vitatkozott, de az Erő azt súgta neki, hogy a komplikált helyzeteknek messze nincs vége... itt vagyok mindjárt én, tette hozzá magában... a Birodalom Királynője... apáék kitépik a hajam, ha megtudják. Hehe...
...
Tierce őrnagy szokás szerint a monitorok fölé hajolt, amikor az öreg Dorja visszatért a föld alatti terembe.
- A lányomat már körözik, de a Yaga Minor-i katonai Ubiqtorate bázison meghúzhatta magát a hozzánk hű flottatisztek segítségével... - az öreg kapitány Tierce monitora mögé állt.
- Van híre?
- Van... - bólintott Tierce, miközben kikapcsolta a rejtett frekvenciát, amin vette az adást. - Elindultak. Egy hadihajó és egy felszíni különítmény... de nem lesz elég, kell még egy csapat.
- Nos, ez megoldható... a testőreim és egy válogatott szakasz rohamosztagos is rendelkezésre áll… - bólintott Dorja.
- Melyik alakulat?
- 501-esek - vigyorodott el Dorja.
- Az nem lehet...
- De. Soontir Fel újjászervezte őket a chissek között, de páran nem értékelték, hogy a killik konfliktus idején a birodalmi érdekek védelme helyett az uralkodó klánok az első vonalban hajtották ki őket bogarakat gyilkolni a mocsarakba… így visszatértek hozzánk. És ami azt illeti, őrnagy, gondolom, Ön sem szeretne itt ebben a bunkerben porosodva várakozni, amíg elérkezik a végkifejlet...
- Nem igazán - vonogatta a vállát Tierce. Valójában minden izma ugrásra készen állt, de csak mostanra szedte össze magát teljesen a legutóbbi sérülései után.
- Erről is gondoskodtunk - intett az öreg kapitány. - Kövessen, őrnagy, mutatok valamit...
--- Vége az VII. Fejezet Első részének ---