Post by Grodin Tierce on Jul 25, 2018 18:21:39 GMT 1
Negyedik Fejezet
Első Rész
Kivonat Tahiri Veila naplójából
„Nem értem az emberek miért ilyen előítéletesek csak azért, mert egy kicsit máshogy látom a világot. Törvényeket, szabályokat gyártanak, olyan dolgokról, amiben bekorlátozzák az ember gondolkodását, végül bármennyire is egyéniségnek tartják magukat, később ugyanolyan átlagosak lesznek, mint az összes többi csúszómászó féreg. Engem valahogy nehéz ilyen téren megtörni, mikor először belementem ebbe a játékba magam is kezdő voltam, de milyen nagy árat fizettek azok, akik azt gondolták, hogy majd velem játszadozhatnak, hát nagyon nagyot tévedtek, nagyon nagyot!
Szeretek naplót vezetni, segít visszaemlékezni dolgokra, néha akkora káosz van a fejemben, hogyha nem írnék, úgy érzem összemosodnának a gondolataim. Persze ez is egy feladat, amit teljesítenem kellett ahhoz, hogy újra szabad lehessek. A szabadságért így, vagy úgy de nagy árat kell fizetni, aki nem élte át, nem is tudja milyen igazán sarokba szorítva lenni, megfosztva mindentől, bekorlátozva lenni éjjel-nappal, miközben a szobád faláról egy kamera figyeli minden lépésedet, bármerre is mész. De ez is csak egy játék volt, amit titkon én írányítottam. Van, akit megtörnek az évek, bármennyire is kemény legénynek tartja magát valaki a kinti világban, ha ide bekerül, előbb-utóbb úgyis betörik, mert nem elég erős arra, hogy túlélje. Azt hiszik megváltoztam, hogy gyenge lettem, pedig nem tudok, nem akarok megváltozni. Olyan vagyok, mint egy wroshhir... a rancor se tudja megváltoztatni a pikkelyeit, majd persze pont én leszek a kivétel, hülyék ezek?! De hát végülis mindenki átverhető, csak tudni kell érteni a nyelvén, nem igaz?
Úgy fáj a fejem, szinte hasogat mintha éles késekkel szúrkálnák a halántékom, elviselhetetlen ez az érzés, ahogy lüktet a vér az ereimben... bár abbamaradna... végre csak egy kis nyugalomra vágyok, semmi többre csak egy kis nyu-ga-lom-ra!
- Aarg! Neee kéreeem neee! - sívít egy hang a fejemben.
Talán valamelyik áldozatom hangja lenne? Megeshet.
Eljönnek értem! Tudom jól, hogy Ők nem hagynak cserben. Nem hagynak megdögleni itt. A Nagy Öreg már küldött jeleket.
Álmok, azok a sötét és véres álmok...
Tahiri Veila visszatér, és megmutatja a Sötétség igazi hatalmát! Hamarosan...”
Mélyűr - valahol a Birodalmi Maradvány területén
Magányos csillaghajó várakozott a Braxant-szektor északi határánál. A Watcher régi korvett volt, szinte muzeális darab volt, amelyet a Corellian Engineering Corporation gyártott és ikonikus alakja volt az I. Galaktikus Polgárháborúnak. Magányosan készülődött a fénysebességre, hogy elérje úticélja végső állomását.
- Készenállunk? – Fordult a navigátori széken ülő tiszthez a hajó kapitánya, egy negyvenes éveiben járó, fekete bőrű férfi.
- Még három perc, uram.
Frem kapitány néma bólintással nyugtázta az információt. Nem tetszett neki a megbízatás, ösztönei elindulás óta riasztottak, és most szinte képtelen volt megnyugtatni magát. Ezt szerencsére mélyen el tudta rejteni emberei elől. De ettől függetlenül ők sem voltak éppen nyugodtak. Messze jártak az ismert útvonalaktól és kíséretet sem kaptak.
Meg akarta kérdezni, hogy van-e valami a radaron, de jobbnak látta nem idegesíteni a legénységet. Alig egy perce kérdezte utoljára, és Horen hadnagy amúgy is úgy lesi a képernyőt, mintha az élete függne tõle.
A fiatal hadnagy sápadt bőrű, világos hajú, vékony ember volt, éles szemekkel és elmével. Ösztöneitől vezérelve újra ellenõrízte a gravitációs tereket, változott-e valami az elmúlt egy percben.
Szemei kikerekedtek.
- Interdictor a közelben! – üvöltötte.
- Harci riadó! Pajzsokat maximális teljesítményre, teljes sebességgel elõre! – mennydörögte Frem kapitány.
- Hol van? – nézett Horenre.
Horen kezei követhetetlen sebességgel táncoltak terminálján, miközben a híd vörös fénybe borult.
- Probálom bemérni, uram... – szemei elkerekedtek.– Hajók érkeznek a hipertérből!
Mire a kiáltása bejárta a hídat, egy csillagromboló tört ki a korvett mögött.
- Teljes fordulat a 3-2 vektoron! – Mennydörögte Fren.
...
A Harrow Imperial II osztályú csillagrombolón, éles ellentétben a Watcher-rel, teljes nyugalom uralkodott. Gkerwan kapitány hideg közönnyel figyelte a forduló korvettet, majd az ion tüzet mely túlterhelte pajzsait és szétégette a hajtóműveket.
Majd rohamsiklók vették körbe és tapadtak rá piócaként a hajótestre. Tiz perc sem kellett ahhoz, hogy Nomel tábornok válogatott osztagai lerohanják a korvettet.
- Kapitány úr, a csomag megvan – hallotta az első tiszt gépies hangját.
- Állapota?
- Nem szenvedett további sérüléseket, az Alpha egység visszatér vele, amint tudnak. A Gamma és Theta befejezik a hadműveletet.
Gkerwan néma bólintással nyugtázta.
...
Valahol a Birodalom határain túl...
A rendszer egy volt a névtelen rendszerek milliárdjaiból, a Galaxis térképein is csak a számokból és betükbõl álló Térképészeti Hivatal által ráaggatott azonosító szám szerint szerepelt. Nem voltak lakosai, ásványkincsei, semmi, amiért bárki ilyen távol az ismert hipertéri utaktól idejött volna.
Így a magányos csillagromboló nem keltett feltűnést. Sem a sikló, mely az egyetlen atmoszférával rendelkezõ bolygó felé tartott.
A kietlen sivatagbolygón, melyet csak sós tengerek tarkítottak elviselhetetlen klímával rendelkezett. Közel ötven fok uralkodott nappal, éjszaka pedig akár száz fokot is eshetett a hõmérséklet. A víz jelenléte is csak a csodával volt határos.
- Nos, nem éppen egy űrkikötő, de úgy vélem az ön képességeivel ez nem jelent komoly problémát.
A nő még mindig a szarkofágszerű szállítóalkalmatosságban volt, melynek oldalaira ysalamiri ketrecek voltak rögzítve. A fogoly szerencsétlenségére dúracélból készûlt, hőszigetelés nélkûl, így hamar kezdett felhevûlni a tűző napsütéstől.
- Pár órán belûl az ysalamirik elpusztulnak majd, és ön újra visszakapja képességeit. Adja át üdvözletemet a mesterének, ha megéli, hogy megtalálják – mosolygott udvariasan Rezen moff. Majd embereivel visszasétált a siklóba és magára hagyták Pellaeon főadmirális megnyomorított gyilkosát...
...
Tahiri Weila átkozta a sorsot, az Erőt és elátkozta még a Sötét Isteneket is, szorult és életveszélyes helyzetében. Reménytelen, halálos egérfogó ejtette csapdában. Azok a szadista elmebeteg moffok, megkínozták, majd hagyják itt megdögleni. Tahiri nem bízott abban, hogy régi Mesterei értejönnek.
Nekik a kín volt az élet. Tahiri sejtette, mivel elbukott a küldetése során, egyfajta áldozatként fogják bemutatni az Öreg Isteneknek, akikhez képest a Sithek minden gonoszsága, és mágiája csupán bugyuta gyerekmeséknek bizonyulnak.
- Rohadjatok meg! ROHADJATOK MEG ÁTKOZOTT DÖGÖK!!! -Tahiri kissé pszichopata volt. Legalábbis erre utalt az, hogy az izzó sivár, kősivatagos bolygón a semmi közepén ordibált. A nő valaha egy réges-régi életében más volt. Valaha őt is szerették. Ő is szerelmes nő volt. Azonban minden megváltozott. Anakin... Mennyire szerette azt a férfit. És mennyit szenvedett a halála miatt.
Tahiri Weila szeme sarkában aprócska könnycsepp jelent meg. Nem, nem fogok sírni, tökélte el magában...
A benne lakozó Yuuzhan Vong megvetette gyengeségéért. A Lény, akit a pusztítás és a vér éltetett, nem tűrhette ezt a hitvány gyenge, esendő tudatot, amely egy időre árnyékba vonta Őt. Gyilkos volt, csupán a vér és a Sötétség éltette. Ideje átvennie a törékeny test felett az uralmat, mielőtt még itt pusztulnak el, ezen a nevenincs bolygón.
Tahiri felsikoltott, amikor megérezte, hogy a Sötét Lény, amely a bensejében lakozott, átvenni készül az irányítást a teste fölött. A Vong Szörnyeteg végül életre kelt benne. Ajkaival ősi szavakat kezdett el formálni, talán régebbiek voltak és véresebbek ezek a szavak, mint maga a galaxis. Yuuzhan Vong érzékeivel telepatikusan tapogatózni kezdett. A Mestereit hívta. A vér és pusztulás főpapjait...
...
Pár órával később...
A hipertérből pontosan a bolygó felett egy álcázott Yuuzhan Vong hadihajó lépett ki. Ütött kopott, régi darab volt. Látszott rajta hogy sok csatában részt vett. A hajó gyomrából pásztázó sugár mérte fel a bolygó felszínét, életjelek után kutatva. Végül megtalálva a célpontot, a hajóbol egy kisebb felderítőegység szált le a bolygó felszínére.
A két Vong harcos hamar megtalálta azt a személyt, akiért ideküldték őket. Tahiri Veila Vong énje felragyogott az örömtől, amikor meglátta a testvéreit. Azok csakhamar kiszabadították és a kicsiny felderítőegységhez vezették.
- A Főpap vár rád, Úrnőm – köszöntötték saját nyelvükön.
- Végre! Itt az idő, hogy az Öreg Istenek visszatérjenek! -Tahiri Veila hamarosan úton volt az igazi otthonába. A testvéreihez tartott. Ők legalább befogadták.
Az álcázott Yuuzhan Vong hajó még időben a fekete térbe lépett. Nem akarták, hogy észrevegye őket egy birodalmi hadihajó.
Most még nem. De mindennek eljön az ideje...
Bastion
A fővárostól északra elterülő sűrű erdőség, tanúsítva a természet mindenható erejét, már visszanyerte közel eredeti, a Vong pusztítás elõtti kiterjedését, és a plazmatűz nyomai már alig voltak felfedezhetőek a sötét, barna és zöld színekben pompázó lombtengeren mely messzire nyúlt az északi pólus felé.
Sarreti moff szerette az Északi-erdőt, számos alkalommal vágott már neki gyalog és töltött napokat odakint. Különc volt a Birodalmat igazgató moffok között, akik a kikapcsolódásnak egészen más, jóval extravagánsabb formáit részesítették elõnyben, mint a földön alvást egy erdőben. De az ifjú - legalábbis a többiekhez mérve - moff nem csak ebben volt különc, legfiatalabb révén nem ismerte Palpatine Birodalmát, az idegengyűlöletet, az erőszak és a terror általi uralkodást. Egyike volt a reformerekként számon tartott vezetőknek és nagy népszerűségnek örvendett. A Braxant-szektor moffjaként pedig a legbefolyásosabbak között tartották számon.
Erődnek is beillõ vadászrezidenciájának erkélye északra nézett, belátta majdnem az egész rengeteget, az onnan érkező szél pedig friss és illatokkal teli levegőt hozott. Az alkony már elkezdte vörösre festeni az eget és a fákat, lebilincselő látványt tárva az erkélyen tartózkodók elé.
- Pazar a kilátás, bár nem valami biztonságos – Utalt az erdõségre Lecersen moff.
- Fél az állatoktól?
- Az orvlövészektől – ürítette ki poharát katonásan szögletes mozdulatokkal az idõsebb moff, akinek egyenruháján mikroszkopikus gyűrõdéseket sem lehetett találni. Lecersen tankönyvi példája volt a régi, keményvonalas birodalmiaknak, gondolkodásmódban is.
- Biztonságban van a gyilkosoktól – a délelõtti vadászatra is hozta testõrségét, egy tucat rohamosztagost. - De a kíváncsi fülek és szemek valóban mindenütt ott vannak – célzott Sarreti a holovideóra, amit Lecersen hozott és az imént mutatott meg.
- Mi a véleménye? – kérdezte.
- Hát, az új idők és ideológiák kampányoknak jót fog tenni, hogy az államfőnk egy Erő-használó hölgy iránt táplál...
- Államfő! – köpte a szót Lecersen. – Bábként rángat minket, hogy egymás fejét tartsuk a víz alatt, míg ő az árulók lányával hetyeg. - Várakozóan a fiatalabb férfire pillantott. De annak arcáról nem tudott leolvasni semmit. – Ettől nem lesz újra naggyá Birodalom.
- Úgy veszem ki szavaiból, önnek van elképzelése azt illetően, hogy mitől lesz… - Sarreti annyira semlegesen mondta ezt, mint akit nem is érint.
- A Tanácsban sokunknak van - felelte az idősebb férfi. Idegesítették a falak, melyekbe ütközik, mióta itt van. Sarreti korát meghazudtoló bölcsességgel kezelte Lecersent, ahogyan az összes moffot, kormányzót, admirálist.
- Esetleg megosztja velem, vagy tényleg csak vadászni és a társaságomért jött ide?
Diplomatikus mosoly, Lecersen szíve szerint képen törölte volna.
- Érdeklődését tekinthetem egyetértése jeleként?
- Sosem vitattam, hogy az ifjú Jagged Fel nem vesz elég komolyan minket. Ámbár a Birodalom stabilizálódik.
- A Maradvány, a Birodalom maradványa - javította ki Lecersen.
- Ahogy tetszik - hagyta rá Sarreti. – Tehát mi az elképzelése?
Zonama Sekot
Zonama Sekot... az Élő Bolygó, a Yuuzhan Vong rég elveszettnek hitt és újra megtalált őshazája. Az egész bolygó egyetlen hatalmas, élő organizmus, szimbiózisban a rajta létező életformákkal... a Bolygó, amely megtanította a Yuuzhan Vong népének, hogyan hagyja maga mögött a vérszomjas, háborúra és pusztításra éhes hamis isteneket, és hogyan térjen vissza gyökereihez, hogyan találja meg helyét a galaxis egyensúlyában, hogyan növekedhessen zavartalanul az Ismeretlen Vidék egyik félreeső szegletében...
Nir Kwaad kihúzta a kezét az elõtte fortyogó hámszerű tartályból, amiben az ifjak számára szükséges tanító- és gyakorlómembránok fejlődtek. A Yuuzhan Vong által évszázadokon át alkalmazott yorrick korall-kereteket és tartóoszlopokat itt-ott felváltották a Zonama élő fáiból készített gerendák, de összességében a Formálók damutekje a mai napig ugyanúgy szinte kizárólag szerves anyagokból állt, mint évtizedekkel ezelõtt, a Nagy Bevonulás idején. Az ősbolygóra költözésük óta sokat tanultak arról, hogyan kapcsolja össze Sekot a bolygó élő és élettelen lényeit és anyagait, de a Yuuzhan Vong is megtanította Sekotnak, hogyan váltsa ki a számos helyütt, például hajói építésénél még mindig alkalmazott gépi technológiát például dovin basalok és más Yuuzhan Vong lények alkalmazásával.
A kölcsönösen előnyös együttélés a szimbiózis lényege... Nir Kwaad megfordult, és hátralibbentette Formáló fejdíszét, hogy jobban lássa a damutekbe belépõ alakot. Yorh Shel, egy felszabadított Kitaszított, aki az új hit jegyében büszkén viselte azokat a deformációkat, amelyekért két évtizeddel ezelõtt társait kitaszították, üldözték, és sok esetben a bûntudat legkisebb jele nélkül meggyilkolták a Papok és a Harcosok.
- Mi hírt hoztál, Yorh Shel?
- Sekot bölcsessége mosolyogjon rád ma is, Nir Kwaad - a hím Yuuzhan Vong finoman megérintette társa kezét. A kasztok közötti párkapcsolat az új hit szerint egyáltalán nem számított idegennek vagy istentelenségnek. Sekot többször is kifejezésére adta az elmúlt évtizedekben, hogy a Yuuzhan Vong nép véres háborús veszteségeinek pótlása érdekében minél többen párzanak, annál jobb, egészen addig, amíg a bolygó elbírja a populációt.. Yorh Shelt örömmel töltötte el, hogy akár nyilvánosan is együtt mutatkozhat választottjával, bár mindketten a mai napig viselték hajdani Kasztjukra utaló jeleiket és tetoválásaikat, jelezve, hogy a Yuuzhan Vong nem szakított egészen múltjával, csak annak istentelen, renegát elemeivel, a régi Véres Hittel...
- Rossz hírt hoztam ma azonban... - Yorh Shel tetovált arca szomorúságot tükrözött. - Követünket, Nen Raapungot a Véres Hit szektája meggyilkolta, és egy oglith maszkot viselõ dublőrt állítottak a helyébe, hogy elvigye üzenetünket Coruscantra...
Nir Kwaad bólintott. Ebben a hónapban ő felelt a Kasztok Tanácsában, a Yuuzhan Vong legfelsőbb döntéshozó szervében az Igazság és Hit képviseletéért, párja, Yorh Shel pedig több mint tehetségesnek bizonyult az új hitet tagadó, Shimmraista szekták, a Harcosok és bukott Papok ellenzékének felderítésében, akik a mai napig ott munkálkodtak Sekoton, a Yuuzhan Vong társadalom sötét bugyraiban, hogy visszaállítsák régi, véres isteneik uralmát. Ha Yorh Shel fényt derített arra, hogy az összeesküvés elérte a Tanács legfelsőbb szintjeit és a Szövetséghez küldött követük helyén egy Shimmraista ül, az baj volt, nagy baj...
- Rossz hírek ezek, Yorh Shel...- szorította ökölbe végül hosszú, tíz ujjú Formáló Kezét Nir Kwaad. Azt hiszem, beszélnünk kell a Magiszterrel is... kövess hát!
...
A Tahirit szállító Yuuzhan Vong hajó Zonama déli pólusa közelében ért felszínt, ahol a sűrű vegetáció átadta a helyét a sziklás, havas barlangoknak, és ahol jóval kevesebb élet volt jelen, mint az egyenlítői övben... így a Sekot tudata elől bujkáló ősi hitű Yuuzhan Vongok számára kiváló búvóhely volt. Sekot tudta, hogy ott vannak valahol, de ezekben az években, amikor nem csupán néhány ezer ferroai, hanem a több milliós, sőt lassan milliárdos Yuuzhan Vong populációval is meg kellett osztania területét és tudatát, mindig maradtak vakfoltok, ahol egy-egy kisebb csoport menedékre lelhetett... Keel Kresh, a Yuuzhan Vong Igazhitűek szektájának vezetője összehúzott szemekkel figyelte, ahogyan a hajó dovin basaljai puhán letették a jármûvet a felszínre. A félrehúzódó membránok közül előrenyúló nyelvszerű képződményen néhány harcos kíséretében pedig valóban megjelent a Jeedai, akit a Yuuzhang Vong képére formáltak hosszú klekket-ekkel ezelõtt...
- Üdvözöllek itthon, Riina Kwaad! - hajtotta meg magát Kreel Kresh, ökleit a harcosok üdvözlését imitálva ellentétes vállaihoz érintve, miközben Yuuzhan Vong nevén szólította a nõt. - Már hosszú ideje várunk Rád...
Tahiri megnézte magának a Yuuzhan Vongot, aki a harcosok tetoválásait viselte... de visszaemlékezve a húsz évvel ezelőttieken látottakra, ez a harcos még ifjú volt. Tahiri felismerni vélte a harcos hátán az Intendánsok zöld rostköpönyegét is, és felvonta a szemöldökét… miféle keverék ez??
Kreel Kresh nem szólt, viszont amikor léptek hangoztak fel a mögötte nyíló barlangból, hasra vágta magát, és felnézni sem mert, úgy nyögdécselte a kilépő két alaknak...
- Valóban Riina Kwaad az, nagyuraim...
Amazok bólintottak, ahogyan Tahiri is. Ezek már valódi, régi vágású Yuuzhan Vongok voltak, mindketten számos korall kinövést és bonyolult fejdíszt viseltek, mint a régi hit képviselői. Az egyikük kifejezetten öregnek tûnt.
- Yun-Yammka végre ismét lemosolygott ránk - villantotta meg fogait a Papi Kaszt régi ruháját viselõ, fiatalabbik Yuuzhan Vong. - Légy üdvözölve, Riina Kwaad! A nevem Jakan Főpap, apám a Rettegett Nagyúr mellett szolgált a Nagy Háborúban... és most hamarosan újra eljön a mi időnk!
Tahiri a másik, öregebbik, ráncos vonású Yuuzhan Vong felé fordult, és előhívva régi emlékeit, Yuuzhan Vong nyelven szólott hozzá.
- Téged ismerlek... régről... a Nagy Háború végéről.
- Emlékeid tiszták, Leányom, csakúgy, mint az enyémek... - az öreg Yuuzhan Vong hangját akár barátságosnak is lehetett volna nevezni. - Nem hiába imádtam hűen Yun-Yammkát, a Rettegett Úr szellemét és Klánom őseit, mégis elhoztak minket hozzánk, Jeedai. Én is emlékszem Rád... egykor a Népem Hadmestere voltam.
Tahiri bólintott. Nem gondolta volna, hogy húsz év után ez az öreg Yuuzhan Vong nem hogy életben van, de visszavonulás és a Zonama Sekot-al való egyesülés helyett az élére áll a régi Isteneket imádó földalatti mozgalomnak... meghajtotta magát ugyanúgy, ahogyan a Kreel Kresh tette.
- Megtiszteltetés, hogy Előtted állhatok, Nas Choka Hadmester! Amiért visszatértem, nagyhatalmú mester, egyetlen dolog miatt történt! - Tahiri szemeibe hirtelen lázas tűz költözött, ahogy a Yuuzhan Vong mesterre pillantott. A nő arca ettől földöntúlian boldog, de egyúttal gonosz is volt, perverz ötvözetet alkotva ezzel. A Yuuzhan Vong hadmester türelmesen várta a nő mondanivalóját. Nas Choka türelmes Yuuzhan Vong hírében állt. A többi Yuuzhan Vong nem mert közbeszólni, így türelmesen körülvették Tahirit.
- Hamarosan visszatér ő, a Pusztítás Ura, Yum-Yammka! - Nas Choka hitetlenkedve csóválta a fejét Tahiri újabb szavaira. A fiatalabb Vong harcosokat is megdöbbentette a nő mondata. Végül Nas Choka legyőzte kételkedését.
- És ezt honnan veszed, leányom? -Tahiri válaszolt a hitetlenkedő kérdésre.
- Látomást kaptam tőle, miközben a börtönben raboskodtam! Amikor kínoztak, megjelent előttem egy vörös köpönyeges, kámzsás alak, kinek arca nem volt, csak mérhetetlen sötétség a kámzsája mélyén... – Nas Chokának ennyi is elég volt. Felismerte, a nő által említett személyt. Valóban ő volt a Pusztítás Ura! Aki üres és teljes, aki élet és halál! Minden üresség mestere!
- Hmmm, szavaid elgondolkodtatnak leányom! Valóban Őt láthattad, akiről legendáink mesélnek, melyek ősibbek mint maga a galaxis! Ezekről a legendákról te nem tudhattál! Folytasd, mit láttál? -Tahiri folytatta az elbeszélést.
-„Elküldöm hozzátok a Hírnökömet, ő majd közvetíti felétek akaratomat! Új korszakot hozunk el, és a Sötétség és Káosz újra rendbeszedi és felkavarja a galaxis posványos tavát!” - Tahiri elhallgatott. Nas Choka ennyivel nem elégedett meg.
- Mondott még valamit ezen kívűl minden Üresség Mestere? - Tahiri nemet intett a fejével.
- Ennyit közölt velem, az ő szolgájával! - Nas Choka bólintott.
- Meg kell beszélnünk a látomásodat és a további teendőinket! Kövess, Riina Kwaad!
...
Sekot aggódott. A Magiszter háza fölé nyúló magas, vaskos, göcsörtös bora-ágak idegesen rázkódtak a feltámadt szélben. Yorh Shel és Nir Kwaad, az Újjászületettek képviselői lassan közeledtek a ház felé. Harmadik társuk, egy magasa, világos bőrű humanoid, Beregron, az élő bolygó ferroai telepeseinek vezetője néhány lépésre lemaradva követte őket. A ferroaiak, akik Sekotot szintén őshazájuknak tekintették - bár rendelkeztek saját, másik honbolygóval - a mai napig sokszor bizalmatlanul tekintettek a bolygóra költözött Yuuzhan Vong populációra régi hírnevük és elsősorban a soraikban élő volt Harcosok miatt. Azonban már több Yuuzhan Vong asszony házasodott be ferroai családba, és a Formálók biotechnológiái és a ferroaiak Sekot élővilágával kapcsolatos tapasztalata jól kiegészítette egymást, így hamar rájöttek; együttmûködve a bolygó is többet nyújt nekik, hogy eltartsák a megnövekedett populációt.
Mindebben persze nagy szerepe volt az új Magiszternek, különösen az elmúlt öt évben, amióta átvette elődje helyét. Sem nem Yuuzhan Vong, sem nem ferroai, az új Magiszter a békét elhozó Jedik utolsó képviselőjeként maradt Zonamán, majd végül feladta rendbeli pozícióját is, visszaadva fénykardját a Nagymester Skywalkereknek, hogy Zonamán élhessen. Bár gyönyörű, hosszú szőke hajú, harmincas éveiben járó nő volt, akit sok ferroai, Yuuzhan Vong, sőt, lefegyverzett harcos is megkörnyékezett, mégis egyedül élt ebben a házban nem messze Zonama legősibb, pulzáló erdejétõl.
- Üdvözlünk, Jedi Danni Quee, üdvözlünk, Magiszter! - hajtották meg magukat a Yuuzhan Vongok és a ferroai küldött. Danni meg sem próbálta lebeszélni õket a tiszteletkörökről, vagy a Jedi cím használatáról. Rá kellett jönnie, hogy nem csak vallásos érzületüket fejezik ki ezzel, de a két közösség egymásnak is üzeneteket küld; a Magiszter egyikünkhöz sem tartozik, a Magiszter semleges, egy, sőt, két nagyobb hatalom képviselője - a Magiszterhez bármikor fordulhatunk, hogy rajta keresztül Sekot igazságot tegyen ügyeinkben. Így aztán Danni hagyta, hogy továbbra is Jedinek - is - nevezzék, bár már régen elveszítette a fonalat az Erő, Sekot telepátiája és a Yuuzhan Vong telepátia olykor még mindig különös és idegen vonalai között.
- Gyertek be, barátaim, legyetek a vendégeink Sekottal.
Danni bevezette a két Yuuzhan Vongot és harmadik társukat házába, hogy Sekot fáinak nektárjából készített teával kínálja őket. Sokat tanult Sekottól; megismerte a bolygó történetét, kincseit, élővilágát, gondolatait, és megismerte azokat a technológiai megoldásokat, amelyeket Sekot évezredekkel ezelőtt oly sikeresen integrált magába, hogy saját hiperhajtóművel rendelkezhessen, és saját hajókat építhessen... élet és fém tökéletes esszenciáját. Danni csak remélte, hogy egy nap a Yuuzhan Vong is megtanulja, hogy a két forma békében élhet egymás mellett, sőt, egymás segítségére lehetnek... és akkor Zonama Sekot visszatérhet a galaxis ismert vidékeire, véget vetve önkéntes, a Yuuzhan Vong népének tanítására szánt száműzetésnek... ki tudja, talán pár év, talán pár évtized múlva.
Nir Kwaad elgondolkodva kavargatta a nektárt.
- Gondterheltnek tűnsz, Magiszter. Talán hallottál már Nen Raapung sorsáról? – kérdezte Nir Kwaad végül.
- A forrásaink szerint a Coruscantra küldött delegációnk egyelőre semmiféle... rendelleneset nem tett... talán meglapul az ügynök, vagy talán nem is sikerült a merénylet - vetette közbe Beregron. Sok társával együtt a ferroaiak azon generációjába tartozott, amelyik természetes, mezőgazdasággal és kézművességgel kapcsolatos képességeit feladva egyre nagyobb szerepet vállalt Sekot "technikai" ügyeinek rendezésében is. Ott voltak a hiperkamrákban, de az ő kezükben volt a szűkös, más bolygókkal titokban folytatott kereskedelem és részben a titkosszolgálat itteni megfelelője is. Nem mintha a Yuuzhan Vongok között ne lett volna ezer és ezer szakértő Intendáns és Pap ezekre a feladatokra, de egyrészt a technikától való irtózás a mai napig sok Yuuzhan Vongot megakadályozott abban, hogy az élő bolygó nem biológiai alapú technikáival foglalkozzanak, másrészt a ferroaiak rájöttek, ha nem jönnek elő kunyhóikból és nem vállalnak szerepet ezekben a feladatokban is, az egész mindenestül az új lakóké lesz... és ennyire ugyebár egyelőre messzire nem bíztak meg bennük.
Danni hagyta őket, nem csak azért, mert az egészséges versengés a bolygó javára is vált, hanem mert így az egymás mellett dolgozók jobban megismerhették egymást.
- Talán csak a megfelelõ pillanatra várnak... szólnunk kellene a Szövetségnek valahogy - vetette közbe Yorh Shel.
- Már egy delegációval is nagy kockázatot vállaltunk, barátaim... - vetette ellen Danni Quee. - Ne feledjétek, a galaxisban nem minden faj bocsátott meg a Yuuzhan Vongnak a hamis istenek vezetése alatt végrehajtott invázió miatt... a Bothan Kémszolgálat minden egyes delegációval, vagy hajóval, amit a galaxis központjába küldünk, közelebb kerül Zonama megtalálásához...
- Megvédjük magunkat, ahogy korábban is tettük... - csapott a levegőbe harcosan Beregron.
- Igen, hamarosan meg kell védenünk magunkat... - bólintott szomorúan Danni. - De egyelőre nem a galaxis gyűlölködő népeitől... van odakint... vagy pontosabban odabent, valami sokkal sötétebb, sokkal öregebb... valami, ami egyidős Sekottal. Sekot fél tőle, Sekot ismeri, de még nekem sem hajlandó elárulni, hogy pontosan mi az, vagy ki az... talán nem is emlékszik rá pontosan...
- Talán népünk egy csoportja, amelyik még mindig úton van, és amelyik még mindig a régi istenekben hisz? - morfondírozott nektárt szürcsölgetve, aggodalmas arccal Yorh Shel. Nem igazán tetszett neki az a kilátás, hogy ismét Megszégyenítettként éljen...
- Nem - rázta a fejét a Magiszter. - Valami még sokkal-sokkal öregebbrõl van szó... abból az időből, amikor a Yuuzhan Vong ősei még Sekot anyján éltek.. abból az időből, hogy Sekot megszületett...
- Azt hittük, a Jedik fényt derítettek Sekot múltjának minden szeletére... - Nir Kwaad csodálkozva, egyben hitetlenkedve pillantott a Magiszterre. Lehetséges, hogy van még olyan tudás az új hazában, amit a Jedik se ismernének?
- Nos.. Sekotban sok titok rejlik... néhányat megtart magának. Nem akar, vagy nem tud emlékezni... - biccentett Danni. - Higgyétek el barátaim, ez nehezebb, mint új hipertéri vektorokat számítani a vándorlásunkhoz, vagy meghatározni, hogy melyik bora-erdőket vághatjuk ki ebben az évben... ezek Sekot magjának legmélyebb, ősi emlékei.
- Akkor merülj le, Magiszter. Merüljünk le a Magba… veled tartunk és segítünk! - emelkedett fel Yorh Shel. Nir Kwaad leplezetlen csodálattal nézte szerelme bátorságát. - Ha valami fenyegeti az új hazát, kötelességünk segíteni!
- Legyen - bólintott Danni.- Gyertek velem, barátaim... mindannyian…
Coruscant
A Konferencián részt vevõ delegációk számára fenntartott tárgyalóhelységek közül az egyik legkisebb, legfélreesőbb, elsötétített ablakú szobában két férfi ült törökülésben egymással szemben, lehunyt szemmel. Kettejük közül az idősebb, hatvanas éveiben járó, őszes-szőke férfi egy pillanatra megrázta magát, és kinyitotta a szemét. Társa, az alig valamivel fiatalabb, katonás tartású, megtermett alak megérezte magán az idősebb pillantását, és meghajtotta a fejét.
- A tanítványod hívását érzem az Erőn keresztül, Hamner Mester...
- Én is érzékelem, Skywalker Mester - Kenth Hamner, a Jedi Lovagrenden belül Luke Skywalker helyettese és katonai háttere miatt a Szövetség funkcionáriusaival a legtöbb kapcsolatot ápoló Mester markáns koréliai vonásai nem árultak el izgalmat. - De most nem erre kell koncentrálnunk... Kiimi Anaro tud vigyázni magára... most egyedül van, de megtalálja a helyes irányt. Jobban tennénk, ha az itteni eseményeket követnénk... hamarosan fel kell szólalnod a Konferencia előtt a Jedik képviseletében.
Luke bólintott.
- Tudom, Kenth, és továbbra is a hátam közepére kívánom az egészet... a Sötét Oldal Darth Caedus halálával is ugyanolyan erõs maradt, mi pedig ahelyett, hogy a forrását kutatnánk, itt kesselizünk már hónapok óta..
- Minél több a szereplő és minél bonyolultabb csomókat kell kibogozni, annál tovább tart... legalább addig sem háborúznak - biccentett Hamner. - Akár tetszik, akár nem, Skywalker, amíg Te vagy a Rend Nagymestere, addig ezeket a köröket meg kell futni... tanulhatnál a nővéredtől.
Luke elmosolyodott.
- Ilyenkor nagyon örülök, hogy van, akire számíthatok ebben a helyzetben, Kenth, még ha Leia nincs is itt... Mara már régen nekiesett volna Daalanak vagy valamelyik másik... - Luke Skywalker tekintete egy pillanatra elsötétedett, és összegörnyedt ültében... Kenth egy ideig értetlenül meredt rá, majd õ is megérezte az Erõn keresztül végigvonuló sötét hullámot.
Amikor Luke felnézett, egy kékes alak villódzott elõtte. Kenth értetlenül meredt a Rend vezetõjére, ő vélhetõen nem látta a vibráló jelenést...
- Ben?
A jelenés ironikus módon majdnem elnevette magát.
- Nem teljesen... nincs sok időm, Luke. Visszajöttek... még mindig itt vannak...
- Kyp... - Luke Skywalker vonásai megkeményedtek. - Mit tettek veled? Ki tette ezt?
- Nem messze innen… egészen közel... - susogta Kyp Durron látomása. - Erős, öreg, és pusztító... sokan vannak... meg kell állítanotok õket, Luke! Én megpróbáltam, de nem sikerült... elvakított a magabiztosság... nem sikerült... de már nem számít. Ott vagyok, ahová mindig is tartoztam...
- Béke Veled, barátom - suttogta Luke Skywalker, ahogyan Kyp Durron szelleme elenyészett. Le kellett küzdenie a dühöt és a frusztrációt, ami elfogta. A Jedi Lovagrend az elmúlt pár évtizedben számos tehetséges és ígéretes lovagot veszített el a Sötét oldal oltárán, Alema Rartól kezdve Luke unokaöccséig, a Darth Caedussá vált Jacen Soloig, nem is beszélve Luke feleségérõl, Mara Jadéról... de hogy ez ismét megtörténjen, ráadásul egy olyan megbízható és tapasztalt Jedi váljon a Sötét oldal ismeretlen fenyegetésének áldozatává, mint Kyp Durron... ezt még Luke sem várta volna.
Azon vette észre magát, hogy Kenth mellette áll, kezét a vállára helyezve.
- Jól vagy?
- Nem... - biccentett Luke, aki hirtelen nagyon öregnek és fáradtnak érezte magát. - Kenth, hívd össze a többieket. Valami szörnyűség történt...
- És a beszéded?
- Nem érdekel - rázta a fejét beletörõdően Luke. - Abszolút nem érdekel. Hívd össze a Tanácsot, amíg én megkeresem a fiamat... és készítsetek fel nekünk egy osztagnyi vadászgépet azonnali indulásra.
Mélyűr - Nem messze a Prakithtól a Galaxismagban
A hatalmas, SSD méretű hajó csendesen úszott az űr hideg és fekete tengerében. Öreg hajó volt, már több ezer éve úton volt. Egyetlen célja volt csupán, megkeresni az Alkotó népét és testvéreit...
A Dracoon, mert ez volt a hajó neve, története a Jedi Polgárháborúként elhíresült konfliktus idején kezdődött. Egy akkor élt hatalmas Sith Nagyúr, Lord Darth Revan, egy Csillagkohónak nevezett ősi technológia segítségével építette meg. Akkor persze a Dracoon még egyike volt a számtalan, élettelen hajónak, amit Revan a galaxis leigázására szánt. A Dracoont azonban más célból is hozta létre.
Revan egy élő hajót, egy organikus-technológia keverék, vezérhajót szeretett volna magának létrehozni. Egy hajót mely érzi a gondolatait, amely szinte együtt lélegzik vele. A Csillagkohó, a rakata nép elfeledett technológiája és a Sith mágia a segítségére volt abban, hogy létrehozza a legpusztítóbb Sith fegyverek egyikét, a saját élő vezérhajóját. Revan több hónapnyi kutatás után végül sikerrel járt. A Dracoon élővé változott. Gondolkodott, sőt bizonyos szempontból még érzelmeket is érzett. Egyetlen dolog vezérelte, szolgálni az Alkotót, (ez volt Revan) és testvéreit a Sitheket.
Revan nem élvezhette ki munkája gyümölcsét, mert nem sokkal később elbukott és eltűnt. A tanitványa, Malak pedig nem hordozta magában azokat a képességeket, amelyek a Dracoont rávették volna, hogy az ő szolgálatába álljon. Malak persze próbálkozott, el akarta venni Mesterének ezt a kincsét is saját magának, mint annyi minden mást. Kis híján az életével fizetett, amikor a Dracoon önvédelmi fegyverei működésbe léptek. Revan ugyanis ravasz módon úgy építette meg a Dracoont, hogy az új tulajdonos rendelkezzen az ő szellemi, lelki és testi képességeivel, valamint genetikai felépítésével...
Malak haragjában meg akarta semmisíteni a Dracoont, és Erővihart gerjesztett, hogy elpusztítsa. Nem járt sikerrel.
A Dracoon több tízezer fényévnyire találta magát Malaktól, amikor az általa gerjesztett Erővihar egy kisméretű fekete lyukat hozott létre, amely elnyelte a hajót. Malak persze azt hitte, a Dracoon megsemmisült...
Így aztán a Dracoonnak egyetlen célja maradt. Visszatérni az Alkotóhoz. Sajnos nem érzékelte az idő múlását, azt, hogy közben több ezer év telt el. A lényege immár a Kutatás volt. Utazása során több civillizáció technológiáját olvasztotta magába. Volt, akiket megsemmisített, de voltak olyanok is, akik csatlakoztak a Kutatáshoz, majd meghaltak a fedélzetén. Számos olyan fegyvert és technológiát épített magába, amelyről az a galaxis ahonnan jött, még nem is hallott. Még a Yuuzhan Vongoknak nevezett harcos faj is tisztelettel elkerülte vele a konfliktust. A Vongok úgy istenítették, mint valami ősrégi, lomha démont. Saa'Rak Shii-nek nevezték, amely Sötét Utazót jelentett az ő kifacsart nyelvükön.
Mostanában, alig pár évvel ezelőtt, az egyik kicsiny felderítőhajója, amely az Alkotót volt hívatva keresni, rábukkant az Alkotó nyomaira. A kicsiny gömb alakú építmény, egyszerű nevén csak Hajó, miután évekig más Sötét Jedik birtokában vizsgálódott, rábukkant egy Darth Caedus nevű alakra, aki nagyon hasonló genetikai felépítéssel rendelkezett, mint az Alkotó. Ezek a kicsiny felderítők egyfolytában jelentettek a hatalmas anyahajónak, találtak e nyomokat az Alkotótol vagy testvéreitől. Sok nyom hamisnak bizonyult. Számtalan Sötét Jediről vagy Sithről derült ki hogy nem méltók a Dracoon birtoklására. Az elmúlt ötven évben bár hirtelen megszaporodtak a nyomok és emberek, akik úgy tűntek, hogy az Alkotó örökösei, nagy részük hamis reménynek bizonyult, de most úgy nézett ki, hogy két nyom is akadt, amely komolynak bizonyulhat...
Az egyik ez a Darth Caedus nevű illető volt, a másik nyom pedig egy Prakith nevű bolygón rejtőzött. A Dracoon rádöbbent arra, hogy sok ezer év utazás után végre ismét annak a galaxisnak a határaihoz érkezett, ahol született. Sajnos Darth Caedus elbukott, mint annyi más Sötét Jedi, aki azt hitte, hogy megszerezheti a Dracoont. De megmaradt az utolsó nyom, mint remény. A Prakith...
A Dracoon hajtóműveit beizzítva a Prakith felé vette az irányt. Ez az utolsó reménye, hogy értelmet találjon a létezésének...
Prakith
Miután tanítványa távozott, Waranous elmélkedni kezdett a történteken. Egyelőre úgy néz ki, minden a tervei szerint alakul. A tanítványa hamar túllépett azokon a súlyos sérüléseken, amelyeket elszenvedett. Ezt nagyon is megfelelőnek találta. Wenthar talán alkalmas arra, hogy a tanítványa legyen. Darth Waranous, a Sith jelenlegi Sötét Nagyura, sok mindent átgondolt.
A trónusa előtt a levegőben, egy kicsiny piramis lebegett, Darth Bane holokronja. A páratlan értékű ereklye, egy hatalmas Nagyúr minden megszerzett tudását tartalmazta. Az ereklyét egykor Wenthar szerezte, ki tudja mi módon. Talán az egykori Uralkodó halála után menekítette ki, amikor a Jedik végeztek Palpatine utolsó klónjával és a Végrehajtók mozgalmával.
Ez a Darth Bane pedig, akinek a holokronját tanulmányozta, alighanem a Sithek egyik legbölcsebb és minden bizonnyal leghatalmasabb Nagyura volt. Persze Waranous nagyon jól ismerte. Hogyne ismerte volna!
Darth Bane volt az az arcátlan, de mégis érdemes tolvaj, aki egykoron behatolt a szentélyébe és pihenő porhüvelyének kezei közül kiszakította a holokronját. Waranous nem haragudott rá ezért az arcátlanságért. Ha valaki, akkor Bane méltó volt arra, hogy a tudását megszerezze. Persze szegény Bane Nagyúr arról semmit se tudott, hogy nem az igazi Andeddu holokronját szerezte meg, hanem bölcsebb és erősebb tanítványának, Waranousnak a tudását. Waranous szinte mindenben ugyanúgy gondolkodott, ahogy ez a legendás Bane Nagyúr. Tulajdon mesterét, Darth Andeddut, beképzeltnek, gőgösnek, és a Sith rend jövőjére nézve veszélyesnek találta. Ezért is végzett vele. Ezért ölte meg, és ezért vette fel az alakját a Sith mágiájának segítségével, megtévesztve a híveit, amikor azt hitték, hogy Mesterük tért vissza az utolsó vesztes csatájából a Prakithra...
A Prakith kultistái valójában őt, Waranoust, a Sith Rend igazi örökösét őrizték évezredeken keresztül, nem pedig az ostoba, felfuvalkodott mesterét, Andeddut, aki sosem érhetett fel hozzá. Persze nem fogja ezt a titkot megosztani senkivel. Még tulajdon tanítványa, Wenthar sem sejtette az igazságot, és ez jól is volt így. Az Andeddu személye körül szerveződő kultusz hívei csupán egy névváltozást észleltek az egészből. Waranous Nagyúr titokban jót mulatott az ostoba Jediken, akik szorgalmasan eltüntettek mindent Andedduról és az igazságról. Szinte évezredekkel előbb az ő kezére játszottak, hogy segítség megvalósulni a terveit... évezredekkel később. Darth Andeddu, Waranous egykori mestere immáron végleg a feledés homályába került, oda ahova való volt. Immár csak Waranous létezett az akkori korszakból. És az egészben az volt a röhej, hogy a Jedik szorgalmas munkájának köszönhetően, most már álcáznia sem kellett magát, mint egykoron, amikor mestere megmaradt híveihez hazatért a Prakithra, mert Andeddu külsejére már senki sem emlékezett. A kultisták fanatikusan szolgálták Urukat, Darth Waranoust...
Ez a Bane nevezetű Sith elvette a holokronját és tudtán kívül éppen ezzel szolgálta Darth Waranous érdekeit. Bane ugyanis átvette Waranous tudását, véleményét a Sithek jövőjéről. Mert természetesen az Andeddunak tulajdonított holokront, ő maga Waranous készítette el. Azelőtt hogy évezredekig tartó álmába merült volna el.
Waranous pedig pontosan azt vallotta amit Bane. A Sith Rendje nem szólhat belháborúkról, hanem a Sötétségről, az Ármánykodásról és a rejtőzködésről. Másképpen pusztulásra van ítélve. Waranous nagyon elégedett volt, hogy kicsit ő is részese volt a Sith Rend reformjának. A Kettő Szabályának kidolgozásában, amely szerint csak két Sith létezhet. Egy Mester, akié a hatalom és egy tanítvány, aki sóvárogja a hatalmat. Darth Bane tökéletes munkát végzett, és előkészítette az utat a Sithek igazi Nagyurának eljöveteléhez.
Mert Waranous volt az a Nagyúr, a Múlt és a Jövő Ura, akinek eljövetelét várták a Sötét Oldal prófétái. A Bölcs Hardides például. Ő, Darth Waranous az, aki egyesíti önmagában a múlt idők Sithjeinek harcias tudását, a jövő Sithjeinek alattomos megfontoltságával, ravaszságával és hatalmával. Ahogy a Próféta írja:
„Eljön Ő, a Múlt és a Jövő Ura, aki a Pusztulás lesz. Ő az, aki egyesíti a régi korok és a jövő Sithjeinek tudását. Eljövetelével megkezdődik a Sötétség Korszaka, amikor soha nem látott pusztulást fog elszenvedni a galaxis.”
Waranous lesz az, aki beteljesíti a Bölcs Hardides próféciáját. Immár elérkezett a Múlt és a Jövő Urának korszaka.
Darth Waranous ajkait, sötét kárörvendő nevetés hagyta el. A gonosz kacaj, sötét ómenként visszhangzott a fekete falakon.
Elérkezett végre az Ő ideje. A Sith'ari ideje...
...
Sorek korábbi magabiztossága részben elpárolgott az utóbbi húsz percben. Miután visszatért a kommandó megmaradt tagjaival a rendszer szélén keringő cirkálóra, gyorsan lerázta magáról az érdeklődő tiszteket és az egyik zárt kommunikációs terembe visszavonulva kapcsolatot teremtett Klánjának vezérével.
- Vong hullák darabolását fogod koordinálni a hátralévő életedben a családoddal együtt az anyabolygón, ha még egy ilyen baromságot csinálsz, Nei'dar! Most nekem kell tartanom a hátad az inkompetenciád miatt! - Rev Sanagar dühös arckifejezését Sorek a sárga-arany csíkokkal díszített sisak mögött is kitûnően el tudta képzelni. Keze ökölbe szorult, de le kellett nyelnie a családját ért inzultusokat.
- Tisztelettel, A'tar, a feladatot elvégeztem... a Jedi Kyp Durron halott. Nem kell a Birodalmiak orrára kötnünk, hogy valójában nem én voltam... a titkos bázison bekövetkezett robbanás tökéletes fedőtörténet, a halott kommandósok ezt megerőőítik... a kapitány meg nem olyan kemény legény, hogy ne hagyjon elmenni akármikor! A flottás fiúk gondolom, nem tudnak a Fel tábornokkal való megállapodásól, de nekik nem is kell...
- Idióta! - csapott a kommunikátorra Sanagar. - Simán megvárhattuk volna, amíg a Szövetség határain kívül mászkál valahol ez a Durron, nem kellett volna lecsapnod rá elõtte a szövetségiek orra elõtt, még akkor is, ha...
- Nem te mondtad mindig, a'tar, hogy ragadjuk meg az első lehetőséget??
Sanagar egy pillanatig elhallgatott. Nei'dar Sorek a klánjának egyik alacsonyabb rangú leágazásából származott, közelharcban nem tüntette ki magát, inkább mesterlövészként és robbantási szakértőként volt a Mandalore szolgálatára... de nem, hiteltelennek hangzott, hogy egyszerűen csak pár száz méterről hátba lőtte a sziklák között mászkáló, nyomokat kereső Jedit...
- Sorek... - Sanagar hangja most egész nyugodt volt. - Te nem csak a szövetségi fiúk elől hallgatod el az igazat... te nekem is hazudsz. Hazudsz az A'tar-odnak, a védelmező nagybátyádnak, Sorek...
A másik mandaloriai nagyot nyelt és lehajtotta a fejét.
- Nem te ölted meg a Jedit, Sorek - folytatta Sanagar folytott hangon. - De ugye azt sem akarod bemesélni nekem, hogy tényleg baleset érte, akár csak az előző pár száz katonát azon a nyavalyás bolygón...
- Úgysem hinnéd el, A'tar - sziszegte idegesen a fiatalabb mandaloriai. - Az az alak egyszerűen kiszívta belőle... az energiát.. aztán eltűnt.. a másik meg a többi csatlós pedig összeégett.. értelmetlen volt az egész!!
- Milyen alak? - szorult ökölbe Rev Sanagar páncélkesztyűs keze ismét. - Felvetted legalább, te szerencsétlen??
Sorek a sisakja alá nyúlt és elővett egy apró chipet.
- Persze, csak még nem volt időm átkonvertálni, hogy továbbítható lehessen...
Sanagar hangja sürgető volt.
- Azonnal lépj le onnét, Sorek, és hozd el nekem azt a chipet. A Kefhrir I találkozási ponton várlak.
- Úgy lesz, nem okozok még egyszer csalódást, A'tar!
Ahogyan Sorek a hangár felé indult, majdnem belerohant a hajó másodtisztjébe.
- Pont magát keresem, fejvadász - cövekelt le előtte a vállas devaron. - A kapitány hívatja, helyzet van...
- Helyzet? - Sorek keze a sugárvetõje felé indult. - Mégis... milyen helyzet?
- Egy szakasz Jedi StealthX lépett ki a hipertérből pár perce... felénk tartanak.
Coruscant
- Nem, nem és nem fogom megérteni, hogy miért kell Skywalker Mesternek ennyivel a Jedi Lovagrend nyitóbeszéde előtt rendkívül sürgős ügyben elutaznia! - rázta a fejét idegesen a Szövetségi Palota főépülete fölé magasodó teremben a Szövetség őszülő elnöke. Daala ép szeme vörösen villogott, ahogyan az ajtó mellett álló Jedire meredt, aki - egyedi módon, a Jedik között majdhogynem egyedüliként, de a Mesterek Tanácsában bizonyosan az egyetlenként - barna köpönyegét a Szövetségi Flotta őrnagyi egyenruhájára húzta fel, jelezve, hogy mindkét cím viseletére jogosult. Daalát azonban egy pillanatra sem hatotta meg Kenth Hamner pózolása.
- Legalább annyit mondjon meg, Hamner Mester, hogy pontosan mi az úticélja Skywalkernek és meddig lesz távol?
- Erről sajnos nincs felhatalmazásom beszámolni, elnök asszony, a legmélyebb tisztelettel - tett tanúbizonyságot végtelen türelemről Hamner. - A Jedi Rend számára létfontosságú misszióról van szó... biztosíthatom, hogy Skywalker Mester minden szükséges felhatalmazást megadott nekem a felszólaláshoz, és amennyiben Organa Solo nagykövet visszatér a Peremvidékről jószolgálati munkájából, ő is ott fog mellettem állni a pódiumon... így az Önök által oly fontosnak tartott szimbolikus reprezentáció sem marad ki és a Szövetség... - hunyorított Daalára Hamner - azon tagjai is nagyobb nyugalommal hallgathatják a felszólalást, akik a mai napig a Jedikkel kéz a kézben képzelik el a galaxis jövőjének alakítását.
Daala lenyelt egy ideges horkantást, ami nem csak nem lett volna nőies, de elárulta volna, hogy egy pillanatra tényleg képes volt őt sarokba szorítani ez a lenyalt hajú tisztecske, aki valószínűleg egy vámkorvett parancsnoki hídjánál sosem vitte volna előrébb a régi Birodalomban - most viszont, köszönhetően hatalmas szerencséjének, hogy egyszerre rendelkezett az Erő és némi katonai háttér felett, a Jedik leghozzáértőbb képviselőjeként pózolt szövetségi ügyekben.
Ami azonban Daala diplomáciai érzékénél is gyorsabban reagált, az az ex-admirális elméje volt. Tulajdonképpen, leszámítva azt az idegesítő apróságot, hogy az alapvetõen joviális nagypapára hasonlító Luke Skywalker helyett az izgága ikertestvére, nem mellékesen az Új Köztársaság néven ismert Lázadó-előképződmény volt államfője, Leia Organa Solo fogja boldogítani a gyűlés résztvevőit, mégis csak arról volt szó, hogy Skywalker talált magának egy kellőképpen sürgős ügyet, amivel a Hamnerhez hasonlító tanácsadóit is meg tudta győzni arról, hogy leléphessen a Konferenciáról. Ráadásul, Daala forrásai szerint, melyek ritkán tévedtek, számos, az Ossusról érkezett, vagy már éppen Coruscanton lévõ Jedi segítségével. Márpedig egy ilyen ügy kellőképpen érdekes lehetett az ő számára is.
- Nos, rendben - villantott meg végül egy ragadozó mosolyt Hamner felé. - Természetesen nem fogok vitatkozni a Jedi Rend vezetőivel... tartsák meg a nyitóbeszédet holnap olyan formában, ahogyan azt megfelelõnek látják.
- Így lesz, Elnök asszony. Találkozunk a legközelebbi ülésen... - hajtotta meg magát karjait összekulcsolva Hamner, és kihátrált, miközben Daala villámgyorsan a hátsó szobába ment és beütötte Kresh kommodore azonosítóját a kommunikátorába.
- Itt Kresh - hallatszott egy érces hang.
- Daala.
- Mi a parancs, Főnök?
- A Jedik sántikálnak valamiben... derítse ki, hová ment Skywalker!
A vonal másik oldalán nevetésnek is beillő gurgulázás hallatszott.
- Mi olyan vicces?
- Engedelmével, Főnök... azt hiszem, tudom, hova mennek a jedik... sőt, még valaki tudja... kérdezze csak meg a kedvenc Fejvadászát..
Cosra
Folett százados vibráló, több titkosított csatornán valahonnan Coruscant orbitjáról érkező képe bizalmatlan tekintettel méregette Tierce hadnagyot, aki Cortez admirális jobbján foglalt helyet.
- Találkoztam a maguk Vezetőjével, hadnagy úr... - nem nyűgözött le különösebben. Öntörvényűnek és kiszámíthatatlannak tűnt... talán célszerű volna félreállítani.
- Nem vetne jó fényt ránk, ha hirtelen a Szövetség egyik friss tagállamának képviselője elhalálozna a Konferencián... még akkor is, ha a szemünket szúrja... - vetette ellen Cortez, majd Tierce-re pillantott - ezért gondoltam arra, hogy felajánlanám polneyei barátaink számára az eddigi technikai és pénzügyi segítség fejében az új zászlóshajónkat, az Emperor-t.
Folett százados összekaparta valahonnan a leesett állát.
- Dehát az a legnagyobb harcértékû egységünk, admirális!! Nem adhatja oda ezeknek a bugris...
- Valami problémája van, Folett?? - vonta össze a szemöldökét Cortez. - Ugye nem kell emlékeztetnem...
- Biztosíthatom az urakat, hogy csak átmeneti tranzakcióról van szó... - mosolyodott el Tierce hadnagy megnyerően. - Amint tisztáztuk ezt a... kis félreértést a rendszer hovatartozásával kapcsolatban, visszaszolgáltatjuk a hajót a Konföderációnak. Végtére is a Szövetségi Kódex nem tiltja, hogy ajándékokat fogadjunk el saját védelmi erőnk felállítására külső szállítóktól... ez teljesen törvényes. Ahogyan akár azt sem, hogy ezeket később visszaszolgáltassuk, például egy lízing keretében...
- Jó, látom megtanulta a leckét a hadnagy úr... - legyintett Folett - legyen így... mi felkészítjük a hajót, maguk pedig minél előbb rendet tesznek a saját házuk táján... utána pedig végrehajtjuk a mi kis akciónkat.
- Még az előnyünkre is válhat ez a helyzet - pillantott maga elé Tierce. - Tudják, elképzelhető, hogy Vezetőnk hamarosan új szövetségeseket keres magának... ha pedig egy várható konfliktusban teszem azt nem a Szövetség és a Cosra, hanem például a Szövetség és a régi konföderációs államok néznek szembe egymással, máris könnyebb lesz kommunikálni egy hatalomváltást...
- Érdekes ötlet, Tierce hadnagy, felettébb érdekes ötlet - vakargatta elgondolkozva kecskeszakállát Cortez admirális. - Fejtse ki, mire gondol...
...
Davoo tábornok, a Cosrai Különleges Erők parancsnoka - cosrai terminológiában Főrohamvezetõje - egy holografikus távcsővel kémlelte a bolygó beépítetlen déli síkságán elhúzódó gyakorlóteret, ahol harci droidok és kraytszürke páncélos rohamosztagosok gyakorolták a megerősített pontok elfoglalását. Mellette három tökéletesen ugyanolyan, magas, szőke hajú férfi állt, a Cosrai Hírszerzés operatív csoportvezetői, mindannyiukon egy arany névtábla egy fekete T betûvel.
- Cortez szerint hamarosan készen kell állnunk az akcióra - jegyezte meg Davoo. - Nem hiszem el, hogy odaadta az egyetlen zászlóshajónkat annak a polneyei kölyöknek.
- Már be is fejeződött a keretlegénység feltöltése, órákon belül indulnak - jegyezte meg a bal szélen álló Tiebolt.
- Mi a helyzet az ügynökeinkkel? - morzsolta a szavakat a szája szélén Davoo miközben tekintete az egyik földsánc felé tévedt, ahol négy rohamosztagos épp lángszóróval tisztította meg az utat az ellenség szerepét játszó bedrogozott ewokok között.
- A Fondor és a Tapani-szektor rendben van, de a Corellian Runtól felfelé még mindig erősebb a Bothan Kémszolgálat és a CorSec lobbiereje - jegyezte meg a középen álló Tiebolt.
- Commenor pedig elméletileg a kezünkben van, de bármikor bármi történhet... - tette hozzá a jobb szélen álló Tiebolt.
- Túl korán van... még nem vagyunk készen... ha a polneyeiak kierőszakolják, hogy most lépjünk, akkor még a végén beleszaladunk egy félkész puccsba, aztán nézhetünk... ehh - Davoo idegesen földhöz vágta a távcsövet. - Inkább lemegyek és kibelezek néhány ewokot. Tájékoztassanak, ha szükség van a csapataimra.
- Úgy lesz, Főrohamvezető! - emelte tökéletes összhangban a kezét a homlokához a három Tiebolt, aminek az lett a következménye, hogy mindegyikük fejbe könyökölte a tőle jobbra állót.
Coruscant
A Vezető elégedetlenül szemlélte a neki kiutalt lakosztályt... nem volt sokkal nagyobb annál a földalatti irodánál, amit a Polneyeon használt az elmúlt évtizedekben, már amikor nem a hibernáló kamrában tartózkodott. Figyelembe véve, hogy az ugyan még mindig újjáépítés alatt álló, de már így is eredeti dicsőségére emlékeztetõ méretekkel rendelkezõ Coruscanton egy ugyanekkora járt neki, mint "új, önálló szövetségi csillagrendszer" képviselőjének, minden oka megvolt az elégedetlenségre. Egy ilyen kis koszos bolygóval a háta mögött egyszerűen nem tudott felmutatni akkora gazdasági potenciált, amivel felkelthette volna bármelyik befolyásosabb frakció érdeklődését. A Polneye kezében lévõ gazdasági és pénzügyi titkokat, a rejtegetett technikákról nem is beszélve, már átadták a Cosrának az elmúlt évtizedekben... akik aztán, úgy tűnt, nagyon is jól megvannak immár a Polneye, pontosabban az ő segítsége nélkül.. ráadásul annak a vén félszemű ribancnak az érkezése miatt az eredeti terve is felborult.. De nem. Daalához nem mehet, mert akkor fel kellene fednie magát és a nő azonnal végezne vele, mint régi riválissal, ráadásul teljesen jogosan. De nem mehet ehhez a tejfeles szájú inkompetens Foletthez sem.
Gondolkozzunk, gondolkozzunk... a Vezető tekintete a Konferencián a nap huszonnégy órájában tudosító holoújság egyik új főcímére tévedt. Azzal kell gazdálkodni, gondolta, amim van. Nekem pedig mim van? Információm, rengeteg, igazán hasznos információm... csak kérdés, kivel osztom meg, kérdés, kinek a legértékesebb.
Végül ellenõrizte, hogy fedett vonalban van-e, és beütött egy hívókódot. Kész szerencse, gondolta, hogy független rendszerszintű képviselőként legalább erre jogom van...
Egy konföderációs jelvényt viselő, fekete hajú koréliai szárnysegéd jelent meg a képernyőn.
- Itt Terollo hadnagy, az elnök úr irodája. Mit tehetek Önért?
- Tájékoztassa Phennir parancsnokot, és csakis személyesen őt, hogy a Polneye képviselője óhajt vele beszélni... - a Vezető lehalkította a hangját - a Konföderáció biztonságát érintő ügyben.
Commenor
Nem messze a Colonies-szektor csillaghalmazától, a magányos és gazdag Commenor, a Konföderáció legnagyobb, a Galaxismagba is benyúló területének fontos központja még mindig magán viselte a pár évvel ezelőtti kataklizma nyomait, amikor is a Sith Darth Caedus, akit valaha Jacen Soloként ismertek, a Szövetséggel szembeni ellenállás megbosszulásaként vonósugarak és hajtóművek segítségével aszteroidákat irányított a bolygó felszínére. Az ipartelepek és néhol Coruscanttal vetekedő felhőkarcolók fényesszürke kerületei között a mai napig mély, fekete kráterek tátongtak, melyekben obeliszkek és a hozzátartozók által odahelyezett virágok hirdették az emlékezést és a bosszút.
Fyor Rodan, az Új Köztársaság és a Szövetség veterán diplomatája, korábban a Jedik-elleni fellépés, ma a Konföderáció egyik legelvakultabb szószólója idegesen felsóhajtott, ahogyan visszafordult az ablaktól, ami az elnöki rezidencia szomszédságában pont az egyik legnagyobb kráterre nézett. Kráterenként milliók pusztultak el Jacen Solo gyalázatos genocídiuma miatt, amiért végül egyetlen szövetségi sem bûnhődött meg...
A szobában rajta kívül Matric Klauskin, a Commenori Véderő főparancsnoka, Irrahan I'bam, a Cosrai Iparvállalat képviselője, és Feliath Sqhuel, Rodan kuati származású szeretője és tanácsadója foglalt helyet.
- Azt kell mondjam, csalódást keltőek a tárgyalások Coruscanton... - kezdte végül Rodan. - A megbízott államfõnk talán túlságosan is engedékeny a Szövetség vezetőivel szemben, a koréliaiakat és a bothanokat pedig egyáltalán nem is érdekli az egész, amíg megkapják a kereskedelmi útjaikat és a szabad játékterületet a saját szektoraik körül... így nem tudjuk eléggé hatékonyan érvényesíteni az érdekeinket...
- Sajnos Elnök úr, a Konföderáció alapelve továbbra is a tagok függetlensége és önállósága… ha ennél erősebben fogjuk őket, akkor megrendülhet a bizalmuk bennünk, és hamar egyedül találhatjuk magunkat... - vonta össze a szemöldökét Klauskin admirális.
- Azok a nyomorult Jedik biztosan megkörnyékezték Phennirt... talán már befolyása alatt is tartják az agyát... - szikrázott Rodan tekintete.
- Ezt nem tudhatjuk, Drágám... hagyjuk ki ebből inkább azokat a mocskokat... - Sqhuel tekintete egy pillanatra idegessé vált a Jedik nevének említésére, és feszengeni kezdett a helyén, de Rodan figyelmen kívül hagyta a nő kirohanását. Sqhuel mindig ideges volt, ha Jedikről volt szól, de ezt az Elnök betudta annak, hogy a nő rokoni kapcsolatokat ápolt a Vong háború idején árulóvá és a Vong informátorává vált Viqi Shesh-el, Kuat volt szenátorával, akire végül a szóbeszéd szerint a Jedik bosszúja sújtott le, mert kezet mert emelni a Skywalkerek gyermekére, Benre.
- Nem kell aggodalmaskodnia, Elnök úr... - rázta meg szakállas fejét I'bam, aki vaskos, egy neimoidinak is beillõ köntöst viselt. - Hamarosan újabb pénzügyi injekció érkezik, amivel beindíthatják a szükséges folyamatokat, és akkor Corellia és Bothawui sem fog tovább tiltakoznia... nem lesz más dolguk, mint az Iparvállalatok részvényeivel befolyást szerezni a kisebb tagállamok tanácsaiban és hamarosan az egész Konföderáció úgy fütyül, ahogy mi szeretnénk... - mosolyodott el I'bam, miközben gondolatban természetesen kicserélte a Commenort Cosrára...
- Nézze, én ezt értem, de eredményekre is szükség van... - Rodan félbeszakította az asztalon lévő holokom pittyegése.
- Sürgős hívás Phennirtől, Coruscantról - kapcsolat be a vonalat Squelh, félrelibbentve ébenfekete haját.
Turr Phennir, a Konföderáció választott elnöke, volt birodalmi ász pilóta képe töltötte be a képernyőt. Az ezredes végignézett a társaságon, és tekintete egy pillanatra elidõzött I'bamon.
- Rodan elnök úr, bocsásson meg a zavarásért, bizalmas ügyrõl lenne szó... egy védelmi direktíva kapcsán lenne szükségem a Commenor második flottájának segítségére...
- A Második Commenori Véderő az Adumar-szektorban teljesít szolgálatot, a legfontosabb előretolt bázisunk a galaxis azon kvadránsában - vonta össze a szemöldökét Klauskin admirális.- Nem ugráltathatja ide-oda, Phennir!
- De, az a helyzet, hogy megtehetem, erre felhatalmaznak rendkívüli helyzet esetén az államfői jogok... nézzék meg a Konföderációs Szerződést. - hunyorított Phennir. - Amíg expedíciós erőkről van szó, és nem a véderejükről, természetesen. De előbb hallgassanak végig... bizalmas információim vannak csak az elnök úr és az admirális számára...
- Nem gondolja komolyan... - emelkedett szólásra rezgő bajusszal I'bam, de Squelh megvillantotta egyik legcsábosabb mosolyát és belekarolt a cosraiba.
- Jöjjön Irahham, megmutatom, merre találja a büféasztalt, azt hiszem, már felszolgálták az esti... frissítőt... - azzal fekete szemeivel a férfire kacsintott és kiráncigálta a szobából.
- A cosraiak készülnek valamire... - halkította le a hangját Phennir, miközben a képernyőn egy középkorú, kopaszodó, a Szövetség szenátorainak köpenyét viselő férfi jelent meg mellette. - Ez itt Anariod szenátor a Polneyeról, a Farlax-szektor szövetségi képviselõje... hamarosan magukhoz utazik, hogy tájékoztassa a részletekrõl... addig pedig küldjenek egy hajórajt a bolygójához, és akadályozzák meg, hogy a Szövetségi Blokád egységei leérjenek a felszínre! Cserébe Anariod szenátor részletes információkkal szolgál majd a cosraiak valódi tervéről...
Azzal Phennir képe eltűnt, Rodan elnök pedig aggódó tekintettel meredt Klauskinra.
- Egy szövetségi szenátor? Mi jöhet még?
- Legközelebb majd egy Sith Lord, aki behajtja rajtunk a császári betétek kamatait... - nevetett fel epésen Klauskin.
Rodan homlokán végigfutott egy sor izzadtságcsepp.
- Ezzel nem viccelünk, Matric! Ez el sem hangzott! Inkább üzenj a második flottának, hogy induljanak a megadott koordinátákra... utána pedig kitaláljuk, mit kezdünk a cosraiakkal és ezzel az új vendégünkkel...
Mélyűr - a Polneye közelében
A kicsiny űrjármű hirtelen, akár valami észrevétlen árnyék robbant ki az űr sötétjéből, és jelent meg a Polneye közelében. Hajtóművei nem voltak, hanem egy ősrégi eljárással készült napszél vitorla segítette útján. A hatalmas, lepelhez hasonlító, aranyszínben pompázó vitorla megtette kötelességét. No meg a hajóba épített vérvörös sith kristály. A kicsiny kövecske hihetetlen energiákat aktivált, és lehetővé tette a hiperűrben való utazást. Ismeretlen, de pokoli sith varázslatok aktiválása révén tette ezt lehetővé. Az eljárás sírba veszett a Sith Nagyuraival egyetemben, de Waranous Nagyúr, mint egyetlen élő Sith Lord, nagyon is tisztában volt vele, hogyan kell ezt a mágiát aktiválni és működtetni.
A kis hajó utasterében azonban már nyoma sem volt ősrégi sith technológiának. A legmodernebb kommunikációs készülékekkel és technológiával volt felszerelve. Wenthar elfordított egy kicsiny kapcsolót és aktiválta a miniatűr holoprojektorral felszerelt kommunikációs eszközt. Az adás titkosítva ment a Polneyye felé, és a kódot senki sem lett volna képes megfejteni, lévén hogy ősrégi Sith titkosítással készült. Wenthar üzenete rövid és kurta volt.
- Megérkeztem! Értesítsék Tiercet, és mondják meg neki, hogy a Nagyúr tanítványa keresi!
Wenthar Nagyúr szinte érezte a csontjaiban, hogy most valami nagy változás következik be, a galaxis történetében.
...
- Ott... pont ott. Ilyen konfigurációt még nem is láttam, Uram. Alig észrevehetõ jel, szinte nem is sugároz, csak egy nagyon régi frekvencián... 696-355-234-en lépett be a rendszerbe és az ellenkezõ oldaláról közelítette meg a bolygót... - a sötét, régi típusú köztársasági csatahajók tüzérségi irányzó termére emlékeztetõ navigációs központban a szürke egyenruhás polneyei komtiszt ujja követte az alig látható pont után rajzolt zöld csíkot. Tierce őrnagy összevont, sűrű, őszülő szemöldökkel állt mögötte és nem tudott mit kezdeni a rá törő kellemetlen érzéssel... ilyen gyorsan?
- Ha mi is látjuk, akkor a szövetségi vadászok is látták. Nem követték?
- Nem, tartják a pozícióikat... - Az őrnagy felmordult. Mit nem adott volna most egy szakasz TIE elfogóért...
- Nos, rendben... legkésőbb, amikor kinyitjuk neki a hangárajtót, a fentieknek is fel fog tűnni, hogy vendégünk van... elképzelhető, hogy utána felgyorsulnak az események... helyezzék készültségbe a védelmi rendszert. Orell százados az ügyeletes tiszt... én pedig megyek, és megnézem, ki jön hozzánk vendégségbe...
Azzal az öreg Testőr sarkon fordult, hogy fogadja az apró, a Polneye déli hegyei között szinte észrevétlenül suhanó egyszemélyes hajót, ami a bázis felé haladt...
...
Wenthar hajója kecsesen megérkezett a leszállóplatformra. Birodalmi katonák, rohamosztagosok sorfala fogadta a Nagyurat. Grodin Tierce féltérdre ereszkedve várta a Sötét Lordot. Bensőjét különös, szinte már gyermeki öröm járta át. Hát igen, kormányok jönnek-mennek, de egyvalami sosem változik. A Sith Lordok soha nem fognak eltűnni a galaxisból. Míg a Jedi Rend szinte teljesen megsemmisült a Birodalom majd a Vong háborúk idején, Sithek szinte mindig előkerültek valahonnan. Fura, gondolta magában az Öreg, talán az Erő akarata az, hogy a Sötétség erői többen legyenek? Meglehet!
Halk szisszenés hallatszott, ahogy a hidraulikus karok lassan leengedték a kis hajó ajtaját. A tátongó sötétségben egyelőre nem lehetett látni semmit. Aztán fémesen koppanó léptek hallatszottak és a bejáratban megjelent a Sötét Lord körvonala. A rohamosztagosok feszes vigyázzba álltak, Tierce pedig továbbra is féltérdre ereszkedve várta a Lordot. Óvatosan felpillantott, és amit meglátott, attól megfagyott ereiben a vér. Nem egy fekete csuklyás, szokásos Lord látogatott el a bázisra, nem.
Az éjfekete páncélos alak lassan odalépett Tiercehez. Szuszogása ütemesen modulált volt, hála a gépi lélegeztető mechanikának. Sisakja, az ősi Sith harcosok viseletéhez hasonlított. Hangja kellemetlenül fémes ízü és gépies volt, amikor megszólalt.
- Felállhat, alattvaló! - a katonák, akik látták a Lordot, nem hittek a szemüknek. Hirtelen azt hitték, kísértetet látnak. A hasonlóság döbbenetes volt. Tierce engedelmeskedett és alaposan megnézte magának az új Lordot. Igen, valóban olyan, mint ő, de mégis más. Ez a Lord nem sugárzott gyengeséget, ez a Lord erős volt.
- A Mesterem érdeklődve várja, hogy milyen hírekkel szolgál, illetve hogy tud segíteni nekünk! - a páncélos Sith lassan, kimért léptekkel haladt Tierce mellett. Válaszokra várt.
- Nagyúr... meg... megtiszteltetés számunkra, hogy bázisunkon üdvözölhetjük! - az öreg Tierce ilyenkor már határozottan érezte a korát. A remegés, ami elfogta, még talán betudható nyolcvan éves idegeinek, de a memóriájával is gond lenne? Meg mert volna esküdni rá, hogy amikor a Holokronon keresztül beszélt Wenthar Nagyúrral, még átlagos, csuklyás, gonosz tekintetû, hatalmat sugárzó, de alapvetõen hétköznapi Sith Lordnak tûnt... erre...
- Úgy láttam, kicsit sűrű a forgalom odafent, szolga... miért nem csaptatok oda a Lázadó kutyáknak? - folytatta Wenthar, miközben végigjártatta a tekintetét a sorfalon. Jó... jó... de nem elég jó. Másodszorra körülnézve észrevette, hogy mennyire szűkös a hangár. Alig néhány száz fő állt sorfalat, és mögöttük máris a dúrplasztik hangárfalak következtek. Hát nem egy Halálcsillag, gondolta elégedetlenül a Nagyúr.
- Jelenleg csak felszín alatti létesítmény vagyunk... Nagyuram. - nyelt nagyot Tierce. - Nincsenek hajóink...
- Nincsenek hajók? - Wenthar idegesen körbenézett. - Akkor küldjenek fel vadászokat!
- A Vezető meghagyta...
- ÉN vagyok a vezetõtök, Testőr!- emelte fel mennydörgő hangját Wenthar Nagyúr, de elégedetlenül kellett látnia, hogy válaszul a semmiből felzúgnak a hangár szirénái.
- Ez meg...
Egy fekete sisakos adjutáns érkezett a fogadóterem páncélozott ajtaján keresztül, majd rémülten lecövekelt az őrnagy elõtt, ahogyan a Nagyúrra esett a tekintete.
- Én öh... őrnagy .. ehh..
- Nyögd már ki... - Wenthar keze ökölbe szorult, mire a tiszt fulladozni kezdett.
- Egy... flotta... grh... konföderációs... grh...
- Nocsak... - Wenthar eleresztette a katonát.
- Cosraiak? - az öreg Tierce megpróbálta megõrizni a hidegvérét. Ez nem várt fejlemény volt.
- Negatív, uram... - a tiszt ugyanolyan sápadt maradt. - Ez egy commenori jelzésû flotta az Adumarról... felsorakoztak a szövetségi különítménnyel szemben...
...
Odafent Snunb kapitány sullustai nyelven gurgulázott, majd miután kikáromkodta magát, visszaváltott Basicre.
- Mit keresnek ezek itt? Semmi keresnivalójuk itt! Azonnal hívják õket!
Az Endurance-osztályú Salvador hordozó és három Sacheen-osztályú ágyúnaszádból álló kísérete kiengedte összes vadászgépét. A Szövetségi flottakülönítmény E- és X-szárnyúi biztonságos távolságot tartottak a hipertérből megjelent, leginkább a korai új-köztársasági rohamfregattok, vagy talán a Birodalomtól kukázott Katana-nehézcirkálók utódainak tűnő két konföderációs cirkálótól, és a mögöttük B-szárnyúakat és A-9-es Vigilance elfogókat eregető Escort Carriertől.
- Itt Raymeuz korvettkapitány a Commenori Második Véderő Adumar Expedíciós Flottájától - jelentkezett be egy fülbevalós, sötét bőrű férfi. - A kereskedelmi útvonalak védelme érdekében a Konföderáció számára garantált jogosultságok érvényesítése érdekében ezen a területen átjárópontot létesítünk!
- Nem tehetik, ez Szövetségi terület, szuverén tagállam! - tiltakozott Snunb.
- Amennyiben a terület vezetése hozzájárult, úgy igenis megtehetjük... szövetségi tagként joga van áthaladást garantálni bármely másik állam kereskedelmi konvojainak, maguknak pedig nemhogy kötelessége ezt biztosítani, de az Egyesítő Konferencia határozata szerint még kíséretet is nyújtanak nekünk - villantotta meg vidáman sárgás fogait Raymeuz, amelyekre szinte rá volt írva, hogy alig néhány hónapja szegődött el jó pénzért a Konföderáció zsoldjába.
- Ne beszélje be nekem, hogy maguk kereskedelmi konvoj... - gurgulázta idegesen Snunb.
- A megfelelõ védelmi kapacitásokkal ellátva - vigyorgott tovább Raymeuz. - Veszélyes környék ez...
- Konzultálnom kell a feletteseimmel... - bugyogta Snunb idegesen.
- Mi ráérünk... - vigyorgott még mindig a konföderációs tiszt.
A két flotta pedig továbbra is farkasszemet nézett egymással a Polneye fölött, miközben odalent Tierce őrnagy azt próbálta kitalálni, hogy vajon a hangár falain kívül, vagy belül van nagyobb esélye arra, hogy megérje a következő néhány órát...
...
Wenthar Nagyúr látta a zavarodottságot az öreg Tierce arcán, érezte az egyre sűrüsödő félelmet.
- Menjünk a lakosztályába! - Tierce nem értette először, mit akar a Nagyúr. Jelenleg nem is túlzottan érdekelte. Most a túlélése, a bolygó túlélése foglalkoztatta. Reménykedett a szíve mélyén, hogy a Lord kitalál valamit. Pár percen belül már a kis lakóhelyiségben voltak. Wenthar a lényegre tért.
- Hol a holokron? -Tierce zavarba jött. Mi szükség van most arra az átkozott holokronra? Fent hamarosan csata dúl...
Tierce az asztalához lépett, megnyomott egy kis kapcsolót, amire kipattant egy kicsiny rekesz. A tároló mélyén, egy éjfekete színü piramisszerű kristály lapult. Tierce kivette majd ideges mozdulattal a Lord felé nyújtotta.
- Remek, szolga! - Wenthar elégedetten bólintott. Majd amit ezután mondott, azzal meghökkentette a már amúgy is ideges Grodint.
- Van bolygóvédelmi turbolézer ütegük? - Tierce kissé szabatosan válaszolt. Sejtette, mit akar a Lord és ez nem nagyon tetszett neki.
- Van két ütegünk, de nem biztos, hogy működőképesek! És a kódot csak a vezető tudja, csak ő képes beindítani és... - A Lord fenyegetően intett Tierce felé.
- Na ne nevettessen! Ön is tudja az indítási kódokat, hisz ön itt a második ember! - Tierce erre nem tudott mit felelni, a Lordnak igaza volt, megadóan bólintott.
- Valóban! Nos, sejtem mire akar kilyukadni Nagyuram! - Wenthar bicentett.
- Akkor tegyed szolga! Lövess a két Flotta közé! - Tierce habozni látszott. Vajon megéri megkockáztatni egy esetleges háborút? Wenthar igyekezett megnyugtatni a tétovázó öregembert.
- Tedd meg nyugodtan, a többit pedig bízd rám! - Tierce az asztalához lépett és aktiválta a kommunikációs panelt.
- Itt Grodin Tierce! Elsőfokú készültség! Aktiválják a bolygóvédelmi turbolézereket! Kód, ST23Alfa - tango12 – zulu - ekho - 76! - a kommunikációs panelből riadt hang hallatszott.
- Parancs nyugtázva uram! De szükséges ez? - Tierce a kelleténél ingerültebben reagált.
- Tegye, amit mondtam! Lőjenek a két flotta közé! Lehetőleg kapjanak el egy pár undorító szövetségi férget! - Wenthar elégedetten pillantott az öreg Tierce-re.
- Ezt már szeretem!
...
A Polneye felett farkasszemet néző két flotta közé, lézernyalábok csapódtak be. A turbolézer ütegek működésbe léptek, és azonnal lekaptak egy szövetségi X-szárnyút.
- Most hagyjon magamra! - Tierce készségesen engedelmeskedett a Nagyúr parancsának. Forrósodik a levegő amúgy is. Ez a bolond Sith pedig arassa le, amit vetett. Miután Tierce kilépett a kis helyiségből, Wenthar koncentrálni kezdett. A holokron pontosan szembe vele, pörgöni kezdett a levegőben, mint valami őrült búgócsiga. A Nagyúr ősrégi Sith mágikus szavakat mormolt. Rettenetesen kimerítette a folyamat, amibe belekezdett, de most már végig kell csinálnia. Wenthart nem érdekelte különösebben, hogy ki áll a két flotta közül a polneyeiak oldalán, neki egy dolog volt a fontos. Meg akarta mutatni azoknak a senkiknek a Sith hatalmát! Azt akarta, hogy rettegjenek, hogy elpusztuljanak! A háttérben éles hangon felvijjogó, a készültséget jelző szirénahang se zavarta. Mindent kikapcsolt az elméjéből. A holokron pörgése egyre gyorsult, majd a kristálypiramis felületén apró hajszálrepedések jelentek meg. Wenthar térdre rogyott a kimerültségtől, de nem adta fel. Végül a holokron csúcsos vége felnyílt és egy éjvörös energianyaláb tört ki belőle. A nyaláb nem akart megszűnni, sőt egyre erősebb lett. Áttörte a kabin plafonját és egyenesen a felszínre hatolt. A Polneye felszínén hirtelen egy égővörös energianyaláb lett látható, amint egyenesen az égbe tart. Mint valami groteszk fényoszlop, úgy tört egyenesen a célpontja felé, az űrbe.
Wenthar Nagyúr reménykedett benne, hogy lesz elég ereje. Egyre jobban kimerítette az ördögi folyamat, de nem adta fel. A holokron felszínéről, apró kristályszilánkok váltak le, nekicsapódva a Lordnak, de nem érdekelte. Az energianyaláb egyre vastagabb és erősebb lett, cikázó energiasugarak vágódtak ki a vörös fénynyalábtól, némelyik majdnem eltalálta Wenthart is. Végül elérkezett a folyamat vége. A holokron egyszerűen szétpattant, mint valami túlméretezett szappanbuborék. Wenthar bensejét gonosz öröm járta át. Sikerült! A férgek, akik fenyegetik, hamarosan elpusztulnak!
Odafönt a két flotta parancsnoka lázas kapkodásba kezdett, a turbolézer ütegek csapásait követően, de ami ezután várt rájuk, ahhoz képest a turbolézer semmiség. Egy vörös energianyaláb vágódott ki a bolygó felszínéről, majd hamarosan mintha az űr szövetét szétszaggatták volna, egy előb kicsiny majd egyre nagyobb feketelyukhoz hasonlító valami, jelent meg a Polneye fölött. Éjvörösen cikázó energianyalábok voltak ennek a valaminek a belsejében, amely egyenesen a szemben álló felek felé vette az irányt...
...
- Az anomália egyre erősödik, a Zöld és Kék századok visszavonulnak!! - a navigációs pultnál ülõ togoriai kezelő idegesen csattogtatta a fogait, miközben karmait a hajó hídján lévő konzolok szélébe vájta, hogy a rázkódó Salvador ne repítse át a széksorok között egyenesen a parancsnoki szék alól előkászálódó, roppant ideges Snunb kapitányra, ami nem lett volna egészséges a majd egy méterrel alacsonyabb sullustaira nézve.
- Mit csinálnak maguk idióták, ez háborút jelent!! - Raymeuz kapitány csavart hajtincsei rázkódtak, ahogyan a konföderációs flotta ugyanúgy próbált elmanőverezni a mindent elsöprő űrbeli jelenség útjából.
- Nem mi lőttünk magukra, nem volt rá engedélyünk!! - próbálta a sullustiak szempontjából mindent ütő érvvel meggyőzni kollégáját Snunb kapitány, miközben kidülledt szemekkel meredt a jelenségre, ami egyre közeledett...
- Akkor a planetáris védelmük volt, ugyanaz!! - kiabált tovább Raymeuz. - A vadászaim meg fogják bosszulni...
Szerencsére a konföderációs vadászoknak is megvolt a magukhoz való esze, a kisebb, fürgébb Vigilance elfogók bevárták a lassabb, de erősebb pajzsokkal bíró B-szárnyúakat, hogy azok árnyékában távolodjanak el az örvénytől... de úgy tűnt, a legtöbbjüknek nem sikerült.
Snunb kapitánynak eszébe jutott egy régi történet, amit a nagybátyjától hallott, aki fregattkapitány volt néhány évvel az endori csata után a Lázadók Szövetségének flottájában... nem sokkal azután, hogy a birodalmi erõk a Thrawn-hadjárat végén kiûzték a Szövetséget Coruscantról és a Millenium Falcon visszatért a háborús övezetté vált bolygóra, hogy kimentse a lezuhant Liberator szövetségi romboló legénységét, a kíséretet adó fregatt, az Antares 6, melynek nagybátyja volt a kapitánya, hasonló légköri jelenségrõl számolt be Coruscant felett, ami elől alig tudtak elmenekülni. Ahogy az öreg sullustai mesélte, sosem felejti el azt a tornádóra emlékeztető lilás örvényt, ami a felszínről, a Császári Palota helyéről indult ki egy sugár formájában... Snunb nagyokat pislogott, hiszen eddig, még úgyis, hogy Lord Caedus emléke frissen élt az ő elméjében is, szentül meg volt győződve róla, hogy Erőviharok csak a régi krónikákban léteznek...
Egy erősebb lökéshullám, ami megdobta a hordozót, felriasztotta töprengéséből. Nem fog sikerülni...
- Készüljenek a hipertérugrásra!
- Kapitány, újabb hajó érkezik... - a radarképernyőt kezelő nő hangja elhalt...
- Mi... jelentést! - bugyogta Snunb.
- Ez... hatalmas...
...
A több, mint tizenöt kilométer hosszú fekete fémtest megrázkódott, ahogyan a hipertérből kilépve, még messze a bolygótól máris megérintette a vihar első hulláma. Tierce hadnagy összevonta a szemöldökét, és a szuper-csillagromboló szolgálatos kapitányához, Hänsel parancsnokhoz fordult.
- Mi a nyomorult klónba oltott krayt... nyisson egy csatornát a bolygóra azonnal!!
- Parancsok, hét hadihajót és számos vadászgépet észlelek a bolygó körül.. az anomália, ami a felszínről indul ki, egyre növekszik és hamarosan eléri a hajókat.. nem lesz idejük elmenekülni.. hozzávetőleg 30,54 másodperc múlva pedig minket is... - jelentette monoton hangon a legénységi árokban ülõ hirtelenszőke, 20-évesforma ügyletes cosrai zászlós.
Hänsel a komhoz fordult, miközben egy fél pillantást megengedett a klón felé, aki mellette állt.
- Lássuk... válaszolnak...
- Itt Tierce... - jelent meg egy majdnem száz évesnek tűnő alak a képernyőn.
- Itt is - az ifjabbik félretolta a cosrai kapitányt, majd majdnem rácsapott a képernyőre. - Mióta van maguknak ilyen fegyverük?? Azt hittem nagy belépőt tudok rendezni itt a bajtársaink kedvéért, erre úgy tűnik, maguk is elvégzik a munkát, Elődöm...
- Milyen belépőt? - Az öreg hangja zavarodott volt. - Elnézést, de az érzékelőket leárnyékolja ez a... valami, amit a Nagyúr generál.. nem látjuk a hajóját, hadnagy.
- Milyen Nagyúr? - az ifjabbik Tierce hidegen felvonta a szemöldökét.
- Semmi köze hozzá... - próbált erőt venni magán az öregebb.
- Aiax zászlós! - az ifjabbik Tierce hangja a komon keresztül is határozottan csengett.
- Uram? - lépett elő az öregebbik Tierce mögül a képernyő látókörébe az ügyeletes szolgálatos klón.
- Mi generálja ezt a borzalmat a bázis felett?
- Egy...
- Egy??
- Egy Nagyúr, uram... egy olyan... Sith Lord... - a klón láthatóan zavarodottan kereste a megfelelõ kifejezést.
- Mi van??? - Hänsel kapitány a hajó hídján nagyjából eddig bírta. - Na ide figyeljen maga klón, nem tudom, mivel ültette el a Vong bogarat Cortez admirális fülébe, hogy maga alá rendelt minket, de itt Sithekről korábban...
Tierce felemelt kézzel jelezte Hänselnek, hogy hallgasson, majd visszafordult a klónhoz.
- Aiax zászlós, az AA-08-as direktíva értelmében azonnal távolítsák el onnét azt a Sith Lordot!!
- Azt nem lehet, maga megőrült?? - kiabált közbe az öregebb Tierce remegő hangon. - Mindnyájunkat elpusztít! Nem látja mire képes??
Az ifjabbik gondolkodott egy szemvillanásnyi ideig.
- Rendben... akkor csak kérjék meg, hogy fejezze be, amit csinál, mert szeretnék vele néhány szót váltani.
- Parancs! - fordult sarkon Aiax, és néhány állig felfegyverzett klónnal elviharzott Wenthar szobája felé, nyomukban a kezét tördelő öreg Tiercel, aki valami olyasmit ismételgetett, hogy "nem lesz ez így jó, nem lesz ez így jó"...
Lord Wenthar érezte, ahogyan a sötét energia, az Erõ Sötét Oldala átjárja minden porcikáját és folyamatosan, szinte éhes csápokként nyújtózik az apró kis rovarok, az ellenséges hajók felé... már-már csak pillanatok kérdése volt, hogy elkapja és összeroncsolja őket.. szinte egy fénykard élén táncolt, annyira kimerítette testét a feladat, hiszen még mindig gyógyulófélben volt szörnyű sebesülései után... de már csak pillanatok kérdése... mindjárt, mindjárt... igen... ehehehe... aztán arra eszmélt, hogy az ajtó fényei felvillannak, ahogyan valaki beütötte a felülíró kódot, és felfegyverzett klónok rajzanak be rajta...
- Mi? Hogy merészeltek zavarni, pondrók!! - és ezzel, ahogyan dühét egy pillanatig máshová irányította, el is veszítette a kontrollt a vihar felett. A testéből minden irányban szikrák csaptak ki, földre küldve a meglepett klónokat. Wenthar lassan feltápászkodott, miközben dühödten meredt a holokron előtte a földön heverő maradványaira, egy kis, hasznavehetetlen porkupacra. És mindezt azért, mert megzavarták...
- Ne haragudjon, Mylord... Nagyuram... - próbált kimászni az egymásra zuhant klónok alól az öreg Tierce, de Wenthar keze egy pillanatra összekulcsolódott, és így csak hörgésre futotta az erejéből.
- A... bázis parancsnoka óhajt Önnel beszélni, Nagyúr - dugta ki a fejét a mellvértek, sugárvetők és páncélozott csizmák közül az osztag parancsnoka.
- Mi az, hogy a parancsnoka? - Wenthar meglepetésében elengedte az öreg Tiercet, aki sűrű köhögésbe kezdett, majd rápillantott. - Hát nem te vagy a Parancsnok, szolga?
- Az AA-08-as direktíva értelmében nem - folytatta szenvtelen hangot a klón, miközben letörölte a vért a homlokáról. - Nagyúr, szíveskedjen velünk fáradni, Tierce parancsnoknak sürgős mondanivalója van Önnek.
Wenthar meglepetten követte a klónokat vissza az irányítóterembe. Az Erő azt súgta neki, hogy valami itt nagyon nincs rendben. Megdöbbenésére a képernyőről Tierce őrnagy egy fiatalabb, energikus, fölényes mosolyú kiadása nézett le rá.
- Ki a mennydörgős Jedi fattyú maga? - fakadt ki Wenthar. - És honnan hív??
- Vessenek egy pillantást az érzékelőikre. - biccentett amaz. - Amúgy üdvözlöm, Grodin Tierce hadnagy vagyok, a Polneye diplomáciai küldötte a Cosrára. Látom, sikeresen befejezte a kis performanszát, így hamarosan képet kell kapniuk a rendszerről...
- Még sosem hallottam a Cosráról... - Wenthar a terem lassan életre kelő monitoraira pillantott. Igen, ott voltak a Szövetség és a Konföderáció aprócska hajói, amelyek többé-kevésbé irányíthatatlanul sodródtak az űrben, láthatóan igyekezve mentőegységeket indítani rosszabbul járt társaik segítségére, élénk rádióforgalommal megtöltve az étert és félelemmel vegyes hálálkodással az Erőt, hogy ezt megúszták... egyelőre.. de volt bennük valami más is.. Wenthar kijjebb irányította a tekintetét és a rendszer szélén nem csak meglátta, de az Erőn keresztül meg is érezte a kis Lázadó pondróknál sokkal nagyobb kolosszust...
- Jön a távérzékelők képe... aktív... - nyomogatta a gombokat Aiax zászlós, de még neki is elállt a szava, ahogyan a képernyőn felsejlett az űrben sodródó hatalmas fekete tömeg, majd ahogyan a felbontáson változattak a megjelenítők, előtűntek egy gigantikus Eclipse-osztályú szuper-csillagromboló vonalai.
- Amit látnak, az az Emperor, egy tökéletesen harcképes császári-osztályú szuper-csillagromboló, cosrai szövetségeseink ajándéka a Polneye védelmi erõi részére, melyet van szerencsém az irányításom alatt tartani. - folytatta még mindig megnyerõ hangon az ifjabb Tierce. - Most pedig, bár nagyon örülök annak, Lord akárki, hogy meglátogatta szerény kis hajlékunkat a Polneyeon, felkérem, hogy távozzon. Egyúttal megkérem, vigye magával hajlott korú elődömet, mert valamiért az az érzésem - pillantott az izzadó homlokú öreg Tierce-re szúrós tekintettel -, hogy nem egészen ártatlan abban, hogy Önsötétsége megtisztelt minket a jelenlétével...
- Te mocskos kis pondró... - szaladt ki szinte egyszerre Wenthar és az öreg Tierce száján, miközben Aiax zászlós rohamosztagosai habozó mozdulatokkal a fegyvereikért nyúltak... - Nem képzeled, hogy...
- Még nem fejeztem be! - emelte fel a kezét az ifjú Tierce, és a stílus kedvéért megigazította nyakán a zubbonyt. - Láttam, mekkora műsort csinált itt az elõbb, Lordom, úgyhogy az a sejtésem, tisztes képességei vannak az Erőben. Nos, ha ismeri az Emperor-osztály felépítését, akkor tudja, hogy nekem is van egy s más kéznél, kezdve egy B-osztályú szuperlézerrel. Ha bármivel próbálkozik, ha csak a kezét összeszorítja, vagy a fénykardjához nyúl, azonnal megsemmisítem a bázist innen egyetlen gombnyomással, magával az élen, Mylord.
- Uram, a szövetségi hajók hívnak minket... - súgta oda a komtiszt Hänselnek, aki a legénységi árok mellől figyelte, ahogyan Tierce a képernyőn megjelenő baljóslatú, Vader-szerű alakkal tárgyal.
- Várjanak még egy percig... - intette le Hänsel.
- Tehát, Mylord - folytatta az ifjú Tierce. - Az ajánlatom, hogy váljunk el egymástól békében. Én semmi rosszat nem akarok magától, csak annyit, hogy szépen elhagyja a bázist, amin tartózkodik, az elődömmel egyetemben. Bizonyára van hajója, nem valamelyik hibernálókamrából mászott elő, mint az az inkompetens Doriana... felszállnak rá, és eltávoznak a rendszerből, én pedig szépen visszaveszem, ami a polneyeiaké és a cosraiaké. Bármivel próbálkozik, amíg a hajóján van, ugyanaz történik, mint amit korábban mondtam... BUMM. - mosolyodott el megint a klón. - És remélem, legközelebb barátibb körülmények között találkozunk. Várom a válaszát, Nagyúr...
--- Vége az IV. Fejezet Első részének ---