Post by Grodin Tierce on Apr 26, 2018 16:01:47 GMT 1
Első rész
Egyesítő Konferencia
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenet]
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenet]
„A galaxisban létező elismert államok vezetőinek.
Annyi háború és szenvedés után eljött az ideje, hogy ismét tárgyalóasztalhoz üljünk, és létrehozzunk egy erős, egységes, békében élő galaxist.
Várunk mindenkit hét szabványnap múlva Coruscanton, a Galaktikus Szövetség központjában az Egyesítő Konferencia megnyitása alkalmából!
Hitelesítette és ellenjegyezte:
Natasi Daala asszony
A Galaktikus Szövetség államfője”
Coruscant
Negyvenhárom év...
Negyvenhárom éve.
Negyvenhárom éve, hogy Wilhuff Tarkin halott, és hogy a Birodalom elindul lefelé azon a lejtőn, ami végül évtizedes káoszba taszította nem csak Palpatine Császár államát, de az egész galaxist. Káoszba, halálba, és pusztulásba. Sőt, tulajdonképpen, ahogyan a történelem menete előrehaladt, egyre nagyobba, szinte már meglepő mértékben.
Daala tudta ezt, látta ezt, átélte ezt. Életének legnagyobb részét elzárva töltötte a külvilágtól, megfigyelőként, szemlélőként. Azután, hogy felesküdött a Birodalomra, és megtalálta szerelmét és mentorát az Uralkodó legrettegettebb és legravaszabb Nagymoffjában, majd ugyanolyan hirtelen és gyorsan elveszítette őt, úgy, hogy még évekig nem is tudott róla utána… összességében alig néhány évet töltött odakint, alig néhány évig volt alakítója, formálója az eseményeknek, és be kellett vallania magának, végül minden egyes alkalommal kudarcot vallott. Kudarcot vallott, és feladta, nem bízván magában eléggé, várva a kudarcért járó régi büntetést, ami végül soha nem érkezett meg, vagy talán nem úgy, ahogy könnyebb lett volna, ahogy szerette volna.
Ahogyan az évtizedes háborúk során összeomlott időjárás-szabályozó rendszer maradék korlátait is áttörő eső végigverte a Galactic 625-ös torony Elnöki Lakosztályának toronyablakait, Daala a személyes körlete falán lévő széles tükörbe pillantott, megigazítva katonai szabású, de a birodalmi átgombolásos megoldást már nélkülöző fekete zubbonyát, gallérján a Galaktikus Szövetség vadonatúj emblémájával. Kár is volt tagadni, megöregedett. Bár a mai napig ügyelt kifogástalan, elegáns, egyenes megjelenésére, haját továbbra is festve, az ősz hajszálakat elfedve, vakító vörösen és befonva tartotta, mégsem volt értelme letagadni, már elmúlt hetven szabványéves. Nem lesz már több lehetősége arra, hogy vereséget szenvedjen, hogy visszavonuljon, hogy elrejtőzzön valahol és várja vélt vagy valós feletteseinek engedélyét arra, hogy ismét cselekedhessen.
Nem. Ezúttal, még egyszer utoljára neki magának kell cselekednie.
Össze kell hoznia a galaxist, mert azok után, amin a galaxis keresztülment, több háborút, több viszályt nem bír el.
Nem lesz második lehetőség innentől. Sem a galaxis, sem saját maga számára.
A Konföderáció
Cortez irodájából ragyogó kilátás nyílt az épülő város-bolygóra. Ahogyan az egyik félkészen álló több kilométeres tornyot elnézte, eszébe jutott annak a rengeteg kisegített bolygónak az ügye, aki most fizette vissza a kölcsönöket. Kamatostul. Ebből épült fel a Konföderáció, és ebből finanszírozták most ezt a projektet is. Az erre létrehozott hivatalnak ő volt a feje, és feladatai arra összpontosultak, hogy a különböző romoknak nyújtott kölcsön visszafizetését felügyeljék. Mókás, gondolta Cortez, mi tornyokat építünk, ők városokat foltoznak össze.
Az elhúzódó viszályok, háborúk a galaxis ezen szegletét megkímélték – már ahogyan ezt ilyen időkben érteni lehet. Mind az ipar, mind a bolygó s azok lakossága átvészelte a nehéz időket.
A Konföderáció bár kis területre összpontosult, mégis erejét máshonnan szerezte.
Gazdaság. Pénz. Kereskedelem.
A modernkor háborúit nem hajókkal vívták - hanem kamatlábakkal és árfolyamokkal.
Egy romokból újjá épülő galaxis alapkőletételét finanszírozta meg a Konföderáció.
A mélyűrön innen és túl a holonet arról harsogott, hogy az egykor szemben álló vezetők most végre egy asztalhoz ülnek, a galaxis érdekeiért.
- Hogyne - húzta grimaszra száját, miközben tekintete egy épülő sugárútra vándorolt - És mi is felebaráti szeretetből nyújtottunk kölcsönöket.
- Ha jobban belegondolok, kényelmesebb lenne itt ülnünk és számolnunk a beérkező crediteket, mint mihaszna egymásnak feszülő konferenciákra járnunk - ujjával végigkövette az utat, ami a hatalmas toronyba torkollott.
- Ez egy nem annyira járható út, barátom - a válasz hűvös hangon érkezett - Felosztják maguk között a galaxist, miközben mi meg kimaradunk mindenből. És ebben az lenne az irónia - hogy mi pénzeltük őket.
- Hah.. - Cortez megfordult a székében - És gondolod, sikerrel járunk?
- A konferenciához nem fűzök nagy reményeket… viszont itt, a C szektorban... - lépett az ablakhoz a másik férfi - még nagy dolgok fognak végbemenni.
- Mit is mondtál... végül mi lett a bolygó neve?
- Cosra.
Egyesítő Konferencia
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]
„A Jedi Rend tisztelettel elfogadja a Galaktikus Szövetség meghívását.
Luke Skywalker - a Jedi Rend Nagymestere”
…
„A Világok Szövetsége készséggel tesz eleget a meghívásnak.
Arven Aberrnum csúcsminiszter, Mor Ammel Brodrig első miniszter, SK-C.”
…
Konföderációs közlemény
A Konföderáció képviselteti magát az eseményen.
Az előzetes névsort hamarosan mellékeljük.
Konföderációs Protokollosztály
…
A Maradvány szintén képviselteti magát az eseményen.
Birodalmi Maradvány Külügyi osztály
A Konföderáció
Turr Phennir lassan járatta végig tekintetét az asztalon ülőkön. Miközben a csend rátelepedett a teremre, az agya vészesen kattogott az információkon, amik nem rég kerültek a kezébe.
A Hírszerzéstől.
Most, hogy hatalmát megszilárdította, és a Konföderációt egy erős pályára vezette, megalakult az első klikk ellene. Annyit tudott róluk, hogy a fedőnevük a Régi Birodalom, és tagjai sok helyre elértek - még a Vezérkarába is.
- Nem fogom hagyni, - törte meg hosszas szünet után a csendet, határozott hangján az egykori pilóta - hogy némelyek hatalmi törekvéseik végett veszély szélére sodorják a Konföderációt! - a teremben ülők értetlenül néztek a katonára.
- Uraim, azért hívattam magukat, hogy közöljem Önökkel; árulók vannak a sorainkban. - Na most, gondolta Phennir miközben az arcokat figyelte. Kereste az apró árulkodó jeleket, de amit talált az csak értetlenkedés volt. Csalódott.
- Nem tudom melyik ellenséges állam képes arra, hogy embereket fizessen meg a Konföderációban, de ki fogjuk deríteni. És ebben nagy segítségünkre lesz, a Szövetség által meghirdetett konferencia.
- Mi van, ha az ő embereik azok? - érkezett a kérdés az asztal túlsó oldalából.
Phennir megnézte magának a kérdezőt; egy szerencsétlen civil, valami ipari szövetségnek az elnöke. Homlokát izzadságcseppek lepték el, ujjait tördelte, szemeit pedig idegesen mozgatta.
Phennir lassan elmosolyodott, érezve a markában a gyenge áldozat torkát.
- Ezért döntöttem úgy, hogy a csoport felkutatásával Folett hadnagyot bízom meg.
A fiatal férfi meglepetten nézte a Konföderáció első emberére, azonban szemében a határozottság csillant meg.
- Miért… éppen ezt a zöldfülűt? - vágott közbe ismét az előbbi hang.
Phennir úgy tett mintha nem hallotta volna meg.
- Ezért a küldöttség az alábbiak szerint alakul: a Konföderációs Újjáépítési Bankot Cortez főhadnagy képviseli, a Flottát Folett hadnagy, a Biztonsági Erőket Tiebolt százados. Egyelőre ez a névsor. Uraim, távozhatnak.
Bastion
A felkelő nap sugarai vörös leplet borítottak a világra, melyet nem is olyan régen lángtenger és plazmatűz lepett el. Habár a Vong pusztítás nyomai már alig voltak fellelhetőek, akik látták soha nem felejthetik el. Akik látták lángba borulni hazájukat, a Birodalom utolsó bástyájának elestét, azok szívében életre szóló gyűlölet kapott lángra a Vonggal szemben. Ilyen láng égett Zakeryan Rorsh szívében is, aki a támadás idején a bolygón maradt.
A Storm Commando utolsó alakulataival maradt, hogy ha kell életük hátralevő részét gerillaként leélve is, de harcoljanak a Birodalomért. Rorsh végigharcolta az elmúlt negyven év poklát, az akadémiai osztály utolsó még életben lévő tagja volt. Harmincnyolc nevet mormolt el minden este elalvás előtt, hogy felidézze arcukat és életben tartsa a tüzet. Ez a hajnal új volt. Az első, amit már Jagged Fel szolgálatában látott itthon. Szép volt és sok jót ígért.
Léptek zajaira lett figyelmes.
- Jó reggelt, Rorsh igazgató.
- Fel főparancsnok.
- Miről akart beszélni?
- Mutatni akarok valamit, uram. Kövessen a fogdába, kérem.
- Gondoskodott a hajóm előkészületeiről? - indultak el a turbóliftek felé.
- Igen, uram. A Pellaeon készen áll, és az Aggressor fogja kísérni.
- Aggressor? Még nem hallottam róla.
- Az utolsó Allegiance - osztályú romboló a Flottában, néhány éve találtunk rá roncsként a Magban. A főadmirálissal titokban hoztuk helyre és azóta a Hírszerzés hajóparkját gazdagítja. A moffok sem tudnak róla. - mondta némi elégtétellel.
- Értem.
A liftből kiérve már a megszokott, mesterséges fényben úszó szürke folyosó fogadta őket.
- Erre, uram - léptek be egy cellába a folyosó végén, ami előtt Rorsh emberei álltak őrt.
Inkább néztek ki zsoldosnak, mint reguláris haderőnek. A szobában verejték és félelem átható szaga csapta meg őket.
- Nem vagyok híve ezeknek a módszereknek, Rorsh igazgató - mondta Fel keményen, amikor meglátta a földön heverő, elgyötört női alakot, és Rorsh néhány emberét körülötte.
- Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy a flottában szerzett rangomon szólít meg.
Jagged végigmérte a buldog-szerű embert. Nem volt magas, de az egyenruha alatt rejtőző izomkötegeket sok vuki is megirigyelné. Őszülő haját katonásan rövidre nyírva hordta. A ráncos, primitív vonások közül agresszíven előremeredő szemekben viszont értelem csillogott. Ő volt a Hírszerzés feje, még Pellaeon megbízásából. Gyakorlatilag ő volt az a gátlástalan mészáros, aki ment és ölt, ha kellett, kérdések és felhajtás nélkül, a magánhadseregeként működő kommandóival és mindig azt szolgálták, aki épp parancsolt a Bastionon. Ha egyáltalán ismernék őket, mindenki megvetné valamennyiüket. Nem parancsolt egy hajónak sem, de ha akarta volna, másnap egy moff se ébredne fel.
- Rorsch admirális, nem térünk vissza azokhoz a módszerekhez, melyek...
- Én mindig támogattam Pellaeon főadmirálist, uram. Felnéztem rá és a pokolba is követtem volna. És fogom önt is. Ha holnaptól nincs gyilkolás, holnaptól nem hal meg senki az én parancsomra. De ez az állat itt... - ragadta meg a hajkoronát és emelte fel a fejet a földről - ez gyilkolta meg a legnagyobb embert, aki valaha élt.
Jagged felismerte. Tahiri Veila, a sith bérenc. Súlyos bilincsek tartották a földön, az ysalamiri pedig egy törhetetlen ketrecben pihent a falon. Fel megvetően nézett végig rajta.
- A Jedik nem fognak örülni ennek - sóhajtott. Egy része megragadta volna az oldalfegyverét, hogy elégtételt vegyen. Pellaeon nem ezt érdemelte. De Jaina nem helyeselné. És ha valaha megtudja, hogy ő hagyta meghalni...
- Tisztelettel uram, a jedik nem fogják megtudni - suttogta szinte Rorsh, Tahiri fülébe.
- Ha meghal, azt megérzik.
- Ez a sithfattya nagyon sokáig fog még élni, uram. De azt garantálom, hogy egy pillanatát sem fogja élvezni. Hallod édes? Azt hiszed a Vong barátaid tudnak bármit is a fájdalomról? Az öreg Punner majd megmutatja neked, mit jelent szenvedni.
- Nem akarok tudni róla, admirális - sétált ki a cellából Jagged. - És más se tudjon.
- Úgy lesz, uram.
Nem is olyan régen a Tenupe dzsungeleiben harcolt a mindennapi túlélésért és még a saját családja szemében is senkivé vált. Ma az ő vállain nyugszik a feladat, hogy a tegnap Maradványából a holnap Birodalma legyen. Életek milliárdjai. És a jövő. A Birodalom, az Új Rend jövője...
Ziost
A lemenő nap halvány sugarai még láthatóak voltak egy-egy égbenyúló épületen, megcsillanva és megtörve a fürgén suhanó légijárműveken. Az alacsonyabban közlekedők már nem élvezhették e napfény töredékeit sem, mivel az ég felé meredő épületek árnyékot vetettek a lent levő sikátorokba. Ott este volt. A Szövetségi Tanács székháza azonban szinte fürdött a fényben, mivel ez volt a legmagasabb építmény az egész bolygón. Ziostban alkonyodott.
A város nem fedte az egész bolygót, még megtalálhatóak voltak a zöldövezetek, sőt… Nehéz munka árán sikerült kiirtani a bolygó dzsungeleit, majd fémvárosokat húzni a felszínre, amelyek majdhogynem összeértek. Ezt azonban nem engedhették meg, ugyanis szükségük volt az idelátogató turisták pénzére, akik a vadon élő – megszelídített – állatokat voltak hivatva megbámulni.
Azonban a legtöbb embernek a legendás gonosztevő, egy sith nagyúr palotája keltette fel érdeklődését, akinek léte a múltba, igen messzi múltba vész. A palota új lakója azonban meggyőzte őket, hogy nincs semmiféle sötét energia, ami Freedon Nadd nagyúr hagyatékára utalna. Azonban azt is tudták, hogy a kastély lakója maga is olyan sötét lelkű, mint egy sith lord.
A bolygó bekebelezte a Corporate szektort, megalakítva egy új államot, a Világok Szövetségét. A hadiflottája az utóbbi két uralkodó idejében igencsak megerősödött, gazdasága a környező világokkal való kereskedelemben teljesedett ki. Nehéz volt elérni mindezt, de a bölcs és célratörő uralkodók mindent megtettek, ami tőlük tellett, és meg is lett az eredménye. A Tanács székháza csúcsminiszteri irodájának ablaka ragyogott a megtört fénysugaraktól. Belülről azonban ez nem volt látható.
…
Arven Aberrnum a csúcsminiszteri, tágas irodájában várta helyettesét. A nemrégiben érkezett jelentéseket tanulmányozta, amelyek új kormányának elfogadásáról, vagy ellenzéséről szóltak.
Nem is olyan régen volt, hogy az első államfő, Woriolis csúcsminiszter megalapította a Világok Szövetségét. A modern állam haderejének főbb részét zsákmányolt, felújított hajók képezték, melyeket Woriolis kaparintott meg. Azonban a csúcsminiszter ott tévedett, hogy demokráciát akart a népre erőltetni, sikertelenül. Ez a zsarnokoskodó demokratikus rendszer nem felelt meg senkinek - hívta föl Aberrnum figyelmét az első miniszter -, ezért új kormányzási forma vált szükségessé.
Aberrnum létrehozott hát egy sajátos rendszert, a direktorális rendszer sajátos formáját, melyben ő maga tejhatalommal bírt –mert ő maga a kormányfőnek, az első miniszternek is a feljebbvalója volt. Aberrnum erőskezű uralkodó volt, azonban jó szándékok vezérelték. Senki sem tartott tőle, már második mandátumát nyerte meg. És lám, elfogadják őt a politikájával együtt.
A Szövetség népe azonban annál inkább rettegett az első minisztertől. A kormányfő kegyetlen, véreskezűségéről volt híres. Mindig kimagyarázta tetteit, mindent előre kiszámított, lassan lépett előre, de kezeihez mindig vér tapadt. Már itt is van, nézett a kijelzőjére Aberrnum.
Az iroda ajtaja felszisszent, majd belépett rajta Lord Brodrig. A szürke eminenciás sötét talárt viselt, hosszú, már-már fekete ruhája fényesen ragyogott, de így is eleganciát sugárzott. Kezében volt elmaradhatatlan csontfejű sétapálcája, melyet hanyagul maga elé tartott. Arca, mint mindig, kifejezéstelen volt.
- Látni kívánt, uram? - kérdezte.
- Igen, Brodrig, igen - Aberrnum félretette a jelentéseket, és felnézett. - Mint már bizonyára tudomására jutott, a Szövetség elérte azt a pontot, amikor egy fiatal, modern állam felveheti a harcot a galaxis más kormányaival.
- Igen, exellenciás uram - felelte közömbös arccal az első miniszter.
- Nos, a sikeres kereskedelmünk segítségével elértük azt a szintet, már két évvel ezelőtt, hogy fejlett gazdaságunk és hadseregünk mérete, és fejlettsége vetekedhet a többiekével. Most, hogy az új kormányzási forma életbe lépett, elismert állammá nőttük ki magunkat.
- Hála az ön intézkedéseinek, exellenciás uram - jegyezte meg Brodrig.
- Igen. Jöjjön. - azzal felállt, és a hátánál levő kitekintőablakhoz fordult. Az első miniszter mellé lépett.
A város útszakaszain különböző járművek siklottak, nem messze lebegve a talajtól. Egyesek felülről kerülték ki az előttük közlekedő járművet, ez olyannak hatott, mintha átugrották volna. A Szövetségi Tanács Székházának legmagasabb tornyából mindezt csak sejteni lehetett, azonban jól kivehető volt, ahogy a levegőben suhanó légijetek egymást érve közlekedtek, néha egy-egy magasabban elhelyezkedő platformra űrbéli sikló ereszkedett alá. A bolygó kékes-zöldes égboltja itt-ott sötétedett. A mesterséges éjszaka már közel volt, a nap halvány sugarai lesiklottak a magas épületekről.
- Nem hittem volna, hogy valaha is elérjük mindezt - sóhajtotta Aberrnum.
- Így kellett lennie - jelentette ki Lord Brodrig, kinek arckifejezése nem tükrözött semmiféle érzelmet.
Coruscant
Daala nem zavartatta magát azzal, hogy megforduljon, mikor a Galaktikus Szövetség Biztonsági Szolgálatának hozzá hasonló szabású fekete egyenruháját viselő tisztje belépett a körletbe. Coruscant a Birodalmi időszak óta nem látott ennyi egyenruhás biztonsági tisztet - leszámítva persze azokat az időszakokat, amikor az elmúlt évtizedek során nem is egyszer és nem is kis mértékben a bolygó felszíne és minden, ami alatta volt, csatatérré változott -, de Daala ragaszkodott a látványos biztonsági intézkedésekhez. Nemcsak az egységről akart prédikálni a Találkozóra hivatalos többi állami képviselőnek, de az erőről is, a Galaktikus Szövetség még mindig jelentős erejéről.
- Az eddigi visszajelzések, asszonyom! - tett le az Elnökasszony asztalára át egy adattáblát a fiatalember.
- Köszönöm, Jenss, elmehet. - Daala, elődeivel ellentétben (és itt messze nem csak a Galaktikus Szövetség és „jogelődje” államfőire, de a Birodalom Endor utáni vezetőinek nagy részére is gondolt) nem zavartatta magát annak érdekében, hogy jó viszonyt alakítson ki a közvetlen mellé rendelt asszisztensekkel. A rang, a hierarchia tisztelete élete során egy fikarcnyit sem csökkent benne, sem amikor a Birodalom admirálisa volt, sem amikor emigrációban élő, magányos vezető. Így azután meg sem fordult, folytatta a coruscanti forgalom figyelését, és csak akkor emelte fel az asztalról az adattáblát, amikor az asszisztens távozott. A Találkozón való részvételüket eddig visszaigazolók listája…
Ahogyan végigfutott a neveken és aláírásokon, Daala előtt lepergett az elmúlt negyven év. Egész életében a Birodalmat szolgálta, hosszú éveket töltött a Kessel melletti gravitációs anomáliákkal, fekete lyukakkal teli Bendő nevű csillagközi jelenség közepén elhelyezkedő titkos birodalmi bázison, ami az első Halálcsillag és számos egyéb szuperfegyver fejlesztésén dolgozó tudósoknak adott otthont. Izolálva, minden kapcsolatot megszakítva a feletteseivel, várva a jelentkezésüket… hogy aztán évekkel később értesüljön róla, hogy Tarkin, sőt nemcsak Tarkin, de számos birodalmi főtiszt és az Uralkodó is halottak, a legyőzhetetlennek hitt Halálcsillag és nagyobb utódja is megsemmisültek, és hogy a Lázadók csőcseléke és a jedik átvették a hatalmat a galaxisban és megalakították nevetséges, széthúzó Új Köztársaságukat. Daalának pedig rá kellett jönnie, hogy a Felkelők elleni, négy rombolóval indított hadjárata nem járhat sikerrel... rövid harcok után egyetlen egy hajója maradt, és a Lázadók lerombolták a Bendő bázist, megsemmisítve az ott tárolt Halálcsillag prototípust, elrabolva, vagy megölve a tudósokat, amit egyébként Daala nem sajnált különösebben.
Daala nem akart többet, mint szolgálni a Birodalom új vezetőjét a Lázadók elleni harcban, küzdeni és bosszút állni a Birodalom halottaiért és Tarkinért, de hamar rá kellett jönnie, hogy nincs ilyen méltó vezető erre a szerepre. Végül magára vállalta, és eltávolította az egymással perlekedő, szűk látókörű hadurakat, saját kezébe véve az irányítást. De az átkozott jedik, csakúgy, ahogy az első alkalommal, másodszorra is meghiúsították a tervét. A Yavin holdján lévő akadémiájuk elleni támadás kudarcba fulladt, a nagy erejű Knight Hammer szuperromboló elpusztult, Daala pedig kudarcot vallott. Hiába jött rá, hogy a Lázadók legyőzéséhez először a jediket kellett megtörnie, nem járt sikerrel.
Ezt követően, nem érezvén méltónak magát a Birodalom erőinek vezetésére, lelépett a hatalomból és a lojális, elkötelezett, a zseniális Thrawn Főadmirális szolgálatában edződött Pellaeonra bízta a Birodalom katonai erőinek vezetését… aki egyszerre tett többet, és kevesebbet annál, mint amit Daala elvárt tőle.
Pellaeon… Daala fájdalommal gondolt vissza lojális adjutánsára, a Birodalmi Maradvány majdani Főparancsnokára, számos ütközet hősére. Pellaeon kivezette a Birodalom erőit a széthúzásból és a marakodásból, de ennek nagy ára volt. A Birodalomnak megalázó békét kellett kötnie a Lázadókkal, rendszereinek száma alig ezerre olvadt, és Pellaeonnak meg kellett osztania hatalmát a maradék szektorok hataloméhes Moffjaival. Másfelől, pillantott Daala saját egyenruhájára, ezzel megőrizte a Birodalom nevét és jelvényét, ami nem merült feledésbe és halálba, még a Yuuzhan Vong inváziója során sem.
De ennek mára már vége – folytatta magában a gondolatot – Lázadók, Birodalmiak, ezek a kifejezések nagyban elveszítették az értelmüket az extragalaktikus invázió és az azt követő polgárháború során. A biológiai alapú, vallási fanatikus Yuuzhan Vong erőket csak a galaxis teljes összefogása szoríthatta vissza, a megbukott Új Köztársaság romjain létrejövő Galaktikus Szövetség pedig a korábbinál sokkal nagyobb tagsággal, évtizedek óta független államalakulatokat, – mint például a Birodalmi Maradvány, vagy a nobilis Hapan Királyság – is magába olvasztva vágott neki a galaxis újjáépítésének. Egészen addig a pillanatig, amíg egy második polgárháború le nem rombolta mindazt az összefogást, amit a galaxis a halálos vész alatt elért.
Daala nem figyelte tétlenül a Yuuzhan Vong inváziót, az emigrációja során a Bendőben felépített új bázisáról, saját flottájával többször beavatkozott a harcokba, gondosan elkerülve a jedik, Coruscant, de még a Birodalom figyelmét is. Nem érezte úgy azonban, hogy szükség van rá… ez azonban megváltozott, amikor néhány évvel később a galaxis ismét a Jedik és a Sithek játszóterévé vált, pontosan úgy, ahogyan az Uralkodó halálát követő húsz évben marták egymást az Erő önjelölt, beképzelt bajnokai. A Sötét Oldalnak is nevezett frakcióba - amennyire Daala értette - átcsábított Jacen Solo vezetésével a Galaktikus Szövetség egyes erői más tagállamok és a Jedik ellen fordultak, a polgárháború vége pedig egy még inkább fragmentált galaxis lett, mint a Vong invázió előtt.
Daala szája keskeny vonallá szűkült idegességében, ahogyan visszagondolt erre. Pellaeont meggyilkolta egy renegát jedi, a hajdan nagy befolyású Organa Solo asszony, a Lázadók korábbi vezetőjének ikrei egymásnak estek, a korábban független államok mellett Corellia és a Commenor vezetésével több szektor vált ki a Galaktikus Szövetségből, a szenátorok, bolygók, szektorok pedig ismét egymás ellen acsarkodtak.
Ebbe a káoszba tért vissza Daala saját flottájával, és nyújtott segítséget a Jacen Solo vezette illegitim erők legyőzéséhez… még akkor is, ha ez a jedikkel való ideiglenes, és bevallottan igen kellemetlen szövetséget jelentett. Daala megbízott Pellaeonban, és amikor az admirális visszahívta a segítségét kérve a Moffok összeesküvése ellen, Daala azonnal lépett. Nem kellett neki bemutatni a hataloméhes politikusok újabb generációját, akik többek között saját élettársával is végeztek az összeesküvés során. Azonban miután a jedik, Daala erői, és a megbízható Mandalore Klánok visszaállították a legitim hatalmat a galaxisban, az események új fordulatot vettek.
Daala nem kívánt visszatérni a Birodalomba, hogy újabb moffokkal veszekedjen, de lehetősége sem lett volna rá. A Jedik vezére, Luke Skywalker mester ugyani taktikus – és ezt Daalának be kellett vallania – húzással azt a Jagged Felt ültette a Moffok nyakára, aki közismerten a jedik egyik legmeghatározóbb képviselője, Jaina Solo ágyasa volt. Daala azonban nem adta fel, amikor ugyanis a polgárháborútól összezavarodott szövetségi politikusok és főtisztek egyike sem merte felvállalni az elnöki posztot, őt is megkeresték az ajánlattal… ő pedig habozás nélkül elfogadta. Azzal a tudattal, hogy többet nem várhat, neki magának kell számítóan, alaposan és határozottan megszervezni a galaktikus egységet… akár a többi állam, a Moffok, a Jedik, a Sithek és mindenféle egyéb varázsló és korrupt politikus ellenében.
És most pont erre készült… már csak az volt a kérdés, meggyőzhető-e a többi állam? A lista elején a szeparatista Galaktikus Konföderáció képviselője, és persze a Birodalomból Jagged Fel álltak. Daala egyik államot sem úgy ismerte, mint ahol a vezetők szívesen feladnák önállóságukat a nagyobb cél érdekében, bár bizonyos volt benne, hogy a Konföderációval lehet alkudozni, a Birodalom pedig… nos, senki sem vonatkoztathat el a múltjától, mosolyodott el Daala.
Másfelől ott voltak a Jedik… saját Akadémiával, valószínűleg saját haderővel rendelkeztek, és Coruscanton is legitim jelenlétük és új templomuk volt, amit még az előző államfő, az alderaani Cal Omas garantált számukra. Daala tudta, hogy a Jedik, és latens szövetségesük, a Jacen Solo fattyát nevelő anyakirálynő által vezetett, a meghívást pökhendi módon válaszra sem méltató Hapan Királyság a hajdani Lázadó gondolat utolsó letéteményesei… és a mai napig sok támogatójuk van, akik még ennyi háború után is úgy tekintenek a Galaktikus Szövetségre, mint a hajdani, gyönge Köztársaság utódjára. Daala azonban el volt szánva, hogy ez nem így lesz. De ügyesen, taktikusan kellett manővereznie, nehogy maga ellen fordítsa a közvéleményt… halkan felnevetett… vénségére ilyenekkel kell foglalkoznia, ahelyett hogy megérdemelt pihenését töltené… persze, szívta a fogát halkan, azért ez annyira nem megérdemelt. A munka még nem fejeződött be.
A többi meghívott közül a Mandalore szektor még nem nyilatkozott, de Daala bizonyos volt felőle, hogy az új Mandalore, Boba Fett, szinte az egyetlen megbízható „államfő” a galaxisban, akit Daala szövetségesnek tekintett az Erő varázslói elleni lépések kapcsán, valakit küld majd. Leszámítva persze az államfő védelmére rendelt és állandóan Coruscanton tartózkodó kommandós egységet. A chissek, az Ismeretlen Vidék ismeretlen erejű népe, Thrawn Főadmirális faja és Jagged Fel protezsáltjai, szintén nem jeleztek vissza, de ez Daalát nem lepte meg. Rajtuk kívül egyedül egy „Világok Szövetsége” nevű államalakulat jelentkezett be, akik gyaníthatóan a Konföderáció, vagy valamely másik államalakulat továbbdarabolódásának friss eredményét jelképezték…
Daala visszahelyezte a táblát az asztalra és a belső komhoz lépett.
- Jenss, küldje be nekem Keller parancsnokot, hogyha bejelentkezett. Személyesen akarok megbizonyosodni az összes biztonsági intézkedés megtétele felől.
…
Egyre hangosabb lépteket lehet hallani egy folyosó végéről, a közelgő illető a vörös padlószőnyegen lépdelt szép lassan, kihúzott testtel egyre közelebb ahhoz a két őrhöz, akik Daala Elnökasszony lakosztályának ajtajában álltak.
A folyosó fehér falait megannyi festmény díszítette, némelyik előtt pár pillanatra Keller megállt gyönyörködni, aztán tovább sétált, közben nézegette a képeket. Ahányszor itt elsétált, mindig alaposan végignézett több festményen is, mialatt hátratett kézzel ment előre.
Az ajtóhoz érve biztonsági intézkedésképpen az őrök megmotozták, majd beengedték. Mikor belépett a lakosztályba még nem látta az előtérben Daala Elnökasszonyt. Hangos lépésekkel - jelezve ittlétét - kicsit beljebb ment. Közben észrevette, hogy nincs, ezért gyorsan begombolta és az aljánál fogva kiegyenesítette díszegyenruháját, majd jellegzetes beállásával, hátrakulcsolt kézzel és kihúzott testtel várta az Elnökasszony megjelenését. Fél percig sem állt ott, mikor egy másik szobából, a tiszt mögül előlépett Daala. Keller nagyot nyelt, tudta ki van a háta mögött...
- Jó estét, Daala Elnökasszony! Hallottam hivatott. - sarkon fordult és mondta tisztelegve.
- Keller parancsnok - Daala négy lépés távolságban megállt és végigmérte a tisztet. - Ígéretes jelentéseket olvastam magáról:
- A parancsa, Elnökasszony?
Daala magában bólintott és elismeréssel adózott Keller professzionalizmusának. A Szövetség a fajok és kultúrák színes keveréke volt, különösen mióta a Konföderációban egyre hangsúlyosabbá vált a humán hatalom. Ám Daala az emberen kívül csak nagyon kevés fajjal találkozott, amely ennyire igényelte volna és ennyire tartotta volna magát egy jól kialakított, stabil hierarchiához. Nem kérdez, alkalmazkodik, ismeri és betartja a szabályokat.
- Hamarosan kezdetét veszi a Találkozó. Addig még elő kell készítenem néhány dolgot, de a biztonsági intézkedéseket ezennel Önre bízom a Szövetségi Palotában és környékén. Hamarosan magas rangú állami vezetőkkel lesz tele minden, és minden bizonnyal számos renegát és bűnszervezetnek, ha nem akár néhány államnak eszébe jut majd merényleteket szervezni. A Szövetségi Biztonsági Erők tisztjeként Ön felel majd a küldöttek biztonságáért. Működjön együtt a Szövetségi Elnökség mellé rendelt Mandalore kommandó parancsnokával, Rev Sanagarral. Maguk gondoskodnak a küldöttek biztonságáról, a Mandalore kommandó pedig arról, hogy egy bűnszervezet csoportja se szervezkedhessen Coruscanton. Van kérdése?
- Nincs kérdésem. Megtisztelő, hogy egy ilyen fontos feladattal lát el engem és embereimet. Szövetségi Palota környékét a rendfenntartó erőkkel foglyuk biztosítani és rövid időre le is zárjuk, ameddig minden államfő meg nem érkezett. Magasabb épületek tetejére mesterlövészeket állítunk és magukat a házakat is lezárjuk, nehogy onnan adjanak le egy végzetes lövést valamelyik államfőre. Igyekezni fogunk nehogy a vezetők konvoját pokolgép tépje szét, ezért tűzszerészeket is készenlétbe állítunk. Amennyiben szeretné, megkezdjük azonnal a bolygó bűnszervezetei ellen a nyomozást, kik készülnek akcióra a csúcstalálkozón. A Mandalore Kommandóra a Palota külső védelmét bízzuk majd, mi igyekszünk nagyrészt odabent erősíteni a védelmet. Ha valamivel problémája akad, kérem, jelezze, mi pedig intézkedünk az adott ügyben!
…
Amint Keller kiment, Daala privát hívást kapott a saját komtermináljára. A képernyőn Kerdall parancsnok jelent meg, a Chimaera másodtisztje.
- Ne haragudjon, hogy zavarom, Elnök asszony…
- Maguk sosem zavarnak. - Daala, más körülmények között egy mosolyt is megengedett volna magának, de mivel nem sokkal korábban elmélkedett a hierarchia és a távolságtartás fontosságáról, ezt most inkább mellőzte. A Thrawn Főadmirális flottáját megjárt, később Pellaeon zászlóshajójaként szolgált csillagrombolót Daala a Vong háborúban elszenvedett sérülései után szerezte meg a Maradvány egyik szárazdokkjából, afféle önjelölt ajándékként cserébe a Vong erők ellen vívott magánhadjáratának. A hajót a Bendő Bázis fejlesztéseivel fegyverezték fel, és a Bendő Irreguláris Flotta zászlóshajójaként ma az Elnök védelmére rendelt Kilencedik Szövetségi Flotta parancsnoki egységeként keringett Coruscant körül… Daala tudta, hogy ezzel sokakat irritál, de ebben nem ismert kompromisszumot. Azt is tudta, hogy csak ideig óráig húzhatja amúgy is, míg gáláns politikai gesztust gyakorolva vissza kell, hogy szolgáltassa a hajót a Maradványnak.
- Nos, Elnökasszony, a kapitány azt üzeni, jobban tenné, ha feljönne ide… fogtunk egy üzenetet.. - a fiatal tiszt arca izgatott volt. - Nagyon régi frekvencián, asszonyom.
Daala bólintott.
- Rendben, felmegyek.
Bastion - A Gilad Pellaeon fedélzetén
A roppant hadihajó a végtelen sötétségben várakozott, míg körülötte vadászgépek tucatjai járőröztek. Az Aggressor oltalmazóan tartotta pozícióját a majdhogynem régiségnek számító Pellaeon felett, míg jobbról a jóval modernebb Warbringer fogta közre. Habár hivatalosan a Dominion szuper-csillagromboló volt a Maradvány zászlóshajója, a Gilad Pellaeon névadása után azonnal ikonná vált a szebb napokat is látott Birodalmi Flottában és a Maradványban is. A közel fél évszázada szolgálatban álló hadihajó nem is találhatott volna hozzá jobban illő nevet. A három csillagromboló elindult a nagy út első állomása, a rendszer - és a gravitációs mezők - vége felé.
- Uram, egy sikló kér engedélyt a dokkolásra - zavarták meg Jaggedet, amint Rorsh hajóját szemlélte.
- Egy sikló? – fordult Grawn kapitány felé.
- Lambda - osztály, de nem birodalmi azonosítót használ. Csilla néven azonosította magát.
A Maradvány vezetője nagyot nyelt és igyekezett úrrá lenni a rátörő izgalmon.
- Engedjék leszállni. Grawn kapitány, ha elértük az ugrási távolságot, lépjünk fénysebességre.
- Igenis uram!
- A híd az öné.
Jagged beszállt a makulátlanul tiszta turbóliftbe, és egyre jobban szorongó gyomorral engedett teret a megannyi gondolatnak. Megregulázta őket és néhány mély lélegzettel lenyugtatta elméjét.
A dokkban Rorsh alakulatai már felkészülten várták a siklót. Azaz inkább ostrom visszaverésére készültek.
- Erre semmi szükség! - hangja jobban remegett az izgalomtól, mint azt szerette volna - Leléphetnek.
A kommandósok meg sem hallották szavait, és folytatták a felkészülést. Mobil dúracél falakat emeltek, azok mögött pedig sietősen állították fel az E-webeket és más nagy tűzerejű fegyvereket.
- Egy sikló jön, nem lépegetők, semmi szükség…
- Tisztelettel, uram - lépett elé egy hórihorgas alak, akinek kinézete legalább sejtette, hogy birodalmi katona - a mi feladatunk, hogy megvédjük Önt, akár a saját ostobaságától is. Az édesapja is meg fogja érteni.
- Ugyan… - kereste a férfi rangját vagy névtábláját, sikertelenül - ki akarhat ártani nekem?
- A Moffok Tanácsát leszámítva? - Kérdezett vissza a hórihorgas katona azzal a normális vagy nézéssel a szemében, amivel ironikus módon elérte, hogy Jagged érezze magát hülyén - Kérem, kövesse Valenz tizedest, amíg ellenőrizzük az érkezőket.
Fel ellenkezni akart, de az izgalom már így is összezavarta, a katona amúgy racionális érvelése viszont lehűtötte.
- Kövessen, kérem - mutatott utat egy határozott és magas nő, akinek jobb combján egy méregdrága Wester XM7 lógott.
- Ne vigyék túlzásba - adta meg magát Jagged.
A hórihorgas alak miközben parancsokat üvöltött, rá sem nézve Felre egy felfelé tartott hüvelykujjal nyugtázta a Maradvány Fegyveres Erőinek Főparancsnokának utasítását. Jagged ekkorra már biztosra vette, hogy nem ezekkel a katonákkal fog a díszmeneteken megjelenni. De kézközelben fogja tartani őket. Vajon mit csináltak Pellaeon idejében?
Kivezették a hangárból, egészen el a legközelebbi üres eligazítóig.
- Itt várjon, kérem. Evenson százados üzeni, hogy minden rendben, az édesapja mindjárt önnel lesz.
Jagged némán bólintott, az izgalom újra eluralkodott rajta. Le sem ült, hanem fel-alá sétálgatott az asztal mellett. Egy örökkévalóság telt el, mire nyílt az ajtó. Ösztönösen vágta vigyázzba magát és lélegzet visszafojtva várta az embert, akit mindenkinél jobban tisztelt. Soontir Fel arca viszont azonnal felderült, ahogy meglátta fiát. Jagged szólni akart, de hangja elakadt, aztán csak apja szorítását érezte, és bőrének illatát, ami emlékek százait idézte fel.
- Hiányoztál, fiam - hallotta azt mély, erőteljes hangot, mely mióta eszét tudta biztonságot jelentett.
Órákon át beszéltek, miközben a Pellaeon már a Braxant Futamot járta, útban a Coruscant felé. Nem volt szó másról, csak a családról és egymásról. Kivel mi történt, mi a helyzet odahaza a chiss területeken. Hamarosan elértek a kényes témákhoz is, mint Fel kapcsolata a Solo család egyik tagjával, amit Soontir nehezményezett, de örült fia örömének, mint minden jó apa.
- Mennyire komolyak a szándékaid vele kapcsolatosan?
- Amennyire lehetséges.
Soontir kiürítette poharát.
- Legyél óvatos. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. És sokan, nagyon sokan lesznek, akikben hamarosan feltámad a felismerés, hogy Caedus is Skywalker volt. Valakinek felelnie kell, ahogy azt is hamarosan elfogják, aki megölte Pellaeont.
- Ne aggódj, apám, vigyázni fogunk.
Soontirnak kicsit zavaró volt a többes szám, de nem tette szóvá. Végül is, ki másba szerethetne bele a Maradvány vezetője, mint azoknak a lányába, akik megbuktatták a Birodalmat? Ezt végiggondolva, Soontir kuncogni kezdett szakálla alatt. Aztán jött a felismerés: Ki is vette feleségül Wedge Antilles húgát? Soontir felnevetett, erőteljes hangja betöltötte a méretes termet és hamarosan Jagged is csatlakozott hozzá. Percekig nevettek önfeledten, az asztalt verve, míg a végén könnyes szemmel kapkodtak levegőért.
- Tudod fiam, vénségemre kezdek hinni a sorsban. De akkor is aggódom, azért vagyok az apád – mosolygott Soontir.
Jagged számára ijesztő volt, hogy pár év alatt mennyi új ránc jelent meg édesapja határozott vonásai mentén.
- Beszélnünk kell másról is.
- Miről? – Kérdezte Jag.
- Te vagy a Birodalom maradványának vezetője.
- Inkább egy tucat acsarkodó hataloméhes moffé.
- Igen, de milliárdok szemében te vetted át Pellaeon szerepét. Egy állam vezetője vagy.
- Félek, hogy ez a feladat túl nagy nekem. Nem tudom, Skywalker hogy gondolta ezt.
- Nem az. Túlélted a chiss kiképzést, megfeleltél az ő normáiknak majd túltettél rajtuk. Túlélted a Vong háborút, a Killik incidenst, azt a poklot ahol két mentőalakulat odaveszett. Ha valaki alkalmas erre, az te vagy. Te vagy a jövő, fiam.
Jagged nem tudott mit mondani, igazából még ő sem gondolt bele az egészbe, ami a nyakába szakadt, csak mindig az éppen nyakába szakadó dolgokkal foglalkozott.
- Egy valamit tarts észben, Jag. Te nem léphetsz a jó Pellaeon nyomdokaiba.
A fiú értetlenül nézett apjára.
- Pellaeon megmentette a Birodalmat a teljes pusztulástól, átvezette, ami megmaradt belőle a Galaxis legsötétebb viharain és a végén az életét adta érte. De te nem ő vagy. Te Jagged Fel vagy, akire más feladat hárult: a jövő felépítése. Újjá fel kell építened a Birodalmat és vezetni a jövő felé.
- Értem, apám.
- És az Új Galaktikus Birodalmat mint az új idők első Császára fogod vezetni.
Ziost
Lord Balkis főtitkár belépett a csúcsminiszteri irodába. Az államfő fel se pillantva jegyzeteiből így szólt:
- Mondja.
- Csak egy meghívót szeretnék közölni önnel - vette kézbe adatrögzítőjét a főtitkár. Aberrnum felnézett, Balkis felé nyújtotta a szerkezetet.
A csúcsminiszter szemöldökét ráncolva olvasta végig, majd visszaadta.
- Remek! Végre észhez tértek! - mondta vidáman. - Milyen államok lesznek jelen?
- Nos - a hivatalnok állított az adattárolóján. - Jelen lesz a Galaktikus Konföderáció, a Jedik, a Birodalom és a Chiss Unió. No meg a meghívó állam, a Galaktikus Szövetség.
- Rendben. Akkor jelezzen vissza, ott leszünk.
- Exellenciás uram, most tudtam meg, hogy Lord Brodrig még a Konföderáció előtt bejelentkezett…
- Brodrig? És miért én tudom meg utoljára? Azonnal kerítse elő! - Aberrnum feje kékülni kezdett.
- Igen, uram - indult az ajtó felé Lord Balkis.
…
Kwordis Kwest lassú léptekkel haladt az első miniszteri rezidencia felé. Kwest független volt, egy fejvadász, aki az utóbbi időben igen nagy hírnévre tett szert. Ő volt az, kinek segítségével Lord Brodrig keze mindenhová elért, még oda is, ahol a Szövetségnek nem volt befolyása. A kormányfővel való kapcsolatáról nem tudott senki. Voltak, akik a háta mögött a nagybetűs Fejvadászként emlegették, aki majd végez Brodriggal, noha jól tudták, hogy egy ilyen jó képességű fejvadász sem tehet semmit a hivatalnok ellen. Fekete köpenye lebegett utána, sötét mellvértje és speciális fekete öltözéke egy rugalmas droidhoz tette hasonlatossá. Egyesek Lord Vadert látták benne, holott sem külsőleg, sem máshogy nem hasonlított a Sötét Nagyúrra.
Megérkezett az előszobába. Egy szögletes asztal mögött középkorú twi’lek nő ült.
- Lord Brodrig már várja - köszöntötte a fejvadászt.
Az némán belépett a terembe.
Az első miniszter elésietett, majd kiküldte őreit és a hivatalnokait, és meggyőződött róla, hogy senki sem hallgatja le őket.
- Kwordis Kwest - suttogta a nevet. - Hát itt van a legendás fejvadász.
- Legendás?
- Nos, gondolom, tud róla, hogy a galaxis elismert államai konferenciát szándékoznak tartani Coruscanton.
- Ó.. - a fejvadász szólni akart, de Brodrig folytatta:
- Hát persze, hogy tudja. Hiszen szigorúan bizalmas és titkos információ, ezért természetesen az egész galaxisbéli lény birtokában van az információnak. És még csodálkozni fognak, hogy az államok vezetői merénylet áldozatai lesznek.
- Bizonyára már szervezkednek ellenük - jelentette ki Kwest. - De minden állam fog gondoskodni a biztonságáról, és az…
- Én biztos vagyok benne, hogy szervezkednek, és nem lenne kedvemre, ha Aberrnum odaveszne. Élve nagyobb hasznát veszem.
- Tehát segítsek megvédeni?
- Pontosan. De más ne tudjon róla, és vigyázzon, nehogy merénylőnek nézzék - felemelte fejét és a fejvadászra meredt. - Ön a legjobb. Talán el tudom intézni, hogy a biztonságiak tudjanak magáról és ne fogják el ha véletlenül meglátnák…
- Mert élve több hasznom van?- húzta föl érdeklődve szemöldökét Kwest.
- Igen, így van, de a csúcsminiszter úr nem oly fontos, mint ön. Végeztem. És ha szüksége volna rám, szóljon.
- Kinek szóljak?
- Akárkinek, majd csak talál valakit, aki ismer. Indulhat.
Kwordis Kwest hátravetette éjfekete köpenyét, majd elindult a hajója felé, hátában Lord Brodrig győzedelmes tekintetével.
A Konföderáció
Phennir az irodájában ült, az utazás előtt még dokumentációkat nézett át. Jelentések, tervezetek… mind-mind azért, hogy a Konföderáció holnapja épüljön. Az ajtón kopogtak. A biztonságiak ellenőrizték a férfit, majd lassan, megfontolt léptekkel elindult az íróasztal felé.
A Generális nem nézett fel, irataiba mélyült. Kettő koppanást hallott minden lépésnél.
Ezek az arisztokraták… fényűzés és a szokások rabjai, űzte el a gondolatfoszlányokat és a vendégére nézett.
- Micsoda megtiszteltetés Báró, hogy személyesen jött el - állt fel a székéből és kezével az íróasztal előtt lévő fotelre mutatott.
- Ha nem zavarja - nyúlt be a zsebébe a férfi, és egy szivart húzott elő belőle.
- Érezze otthon magát - elvégre a maguk pénzéből épült, tette hozzá, de már csak magában a Generális.
A fém fedél kattanása hallatszott, majd ahogy a kovakő szikrázott és begyújtotta a szövetet.
- Látom, ragaszkodik a megfelelő megjelenéshez.
- Ízlés kérdése - szívott egy nagyot a szivarból, majd lassan eregette a füstöt. Leült.
- Generális. Vagy… ma inkább... barátom?
- Az attól függ, hogy miért jött.
- No de generálisom - újra szívott a szivarból. A járópálcát maga elé helyezte, tenyereit összefonta rajta és előredőlt. A másik férfi szemébe vájta tekintetét.
- Lehet, hogy magának mindenhol vannak emberei. De nekünk - lassan hátradőlt és kezeivel körbemutatott, jelképesen - annyi pénzünk van, hogy nem is akarja tudni, hányszor vehetnénk meg a hadseregét. Ezt tartsa szem előtt.
- A hűség...
- Az bizony - nevette el magát a férfi - sokba kerül ám. De van az a pénz - a zsebéből egy lézerfegyvert húzott elő; drágakövekkel díszített, egyedi kialakítású elegáns... és gyilkos lőfegyvert. A generális íróasztalára tette.
- Biztos most már megértette az én kis leckémet.
Phennir bólintott.
- Azt akarom, és ezt vésse jól az eszébe... azt akarjuk, hogy a Konföderáció ne egy hadsereget ellátó gazdaság legyen. Azt akarjuk, hogy a Mag azzá váljon, ami mindig is volt, gazdasági nagyhatalommá. És maga ezt fogja képviselni a Coruscanton - tekintete a fegyverre vándorolt. - Én megbízom Önben, Generális. De könnyen el is veszítheti azt... sokan pályáznak a helyére. A leglojálisabbnak hitt tisztjei közül is. Többet ne forduljon elő, hogy nem hív minket a Tanács üléseire. Világos voltam?
Azzal felállt és a fegyvert valamint a szivarfüstöt hátrahagyva elhagyta az irodát.
…
Éjfekete egyenruhájában, könnyen észrevehető pont volt Tiebolt az utcai forgatagban. Azonban civil ruhás emberei már annál nehezebben voltak megtalálhatók. Ahogyan elindult, úgy észrevétlenül követte őt ügynökök tucatja.
Soha nem szeretett az utcán sétálni, mindig is gyűlölte a tömeget, és néhány embere szerint a galaxis valamennyi lényét. De volt az az információ, ami miatt változtatott ezen az álláspontján és beadta a derekát. Nyugtalansághoz vezetett a meghirdetett konferencia, és minél több állam jelezte rézvételét, annál többen akarták azt megsemmisíteni. Lassan, megfontoltan haladt előre - az embertömeg minduntalan megnyílt előtte. Enyhe mosolyra húzta a száját, miközben tekintete a legapróbb mozzanatokat is rögzítették. Picit előtte egy óvatlan járókelőt zsebeltek ki, miközben az egy másikat igazított el. Elterelés.
- Miből gondolja, hogy nem helyes, amit tesznek? – érkezett a háta mögül a hang.
Tiebolt tovább haladt.
- Abból, hogy olyat tesznek, ami törvényellenes – válaszolta miközben elhaladtak az ominózus esemény előtt. Tekintetével tovább pásztázta az utat, miközben nem fordult meg.
- Ha jól sejtem az emberei most próbálnak azonosítani engem, nyilván kevesebb, mint több sikerrel.
Tiebolt csak elmosolyodott.
- Egy kis plasztikai átalakítás, manapság már nem elérhetetlen – válaszolta.
- Ha lopni kell érte - akkor inkább az. De ez, ha jól sejtem, magát cseppet sem érdekli. Szedje össze magát, Tiebolt. Egyre többen és többen szervezkednek a konferencia ellen. Igen, többen ellene, mint lassan mellette.
- Mit tud?
- Minden rajta van azon az adathordozón, amit most csúsztatok a zsebébe. Persze ha...
Tiebolt jelzett a kezével.
- Ellenőrizze a számláját, átutaltuk a pénzt.
A férfi benyúlt a zsebébe és elővett belőle egy kis szerkezetet. Ujjait gyorsan járatva aktiválta majd leolvasta a keresett információt.
- Használja okosan, Tiebolt.
Coruscant - orbiton
Útban a Chimaera felé, miközben új típusú siklója a coruscanti légkör felső rétegeinek felhőin és forgalmán száguldott keresztül, Daala felvette a kapcsolatot a bolygó biztonságáért felelős alárendeltjeivel.
- Admirális, azt akarom, hogy a Központ mellé rendelt biztonsági flották tételesen vizsgáljanak át minden bejövő forgalmat, a diplomáciai képviseletek hajóit is, a saját biztonsági szolgálatuk bevonásával. Mire visszatérek, elvileg minden delegációnak meg kell érkeznie. A Szenátus bizottsága majd intézkedik a fogadásukról és az elhelyezésükről. És ne feledje, cirkálónál nagyobb osztályú hajó egyik delegáció kíséretében sem léphet be a rendszerbe, a külső holdak mellett kell várakozniuk!
- Meglesz, Elnökasszony. – Nek Bwua'tu admirális, a Szövetségi Flotta főparancsnoka megrázta bozontos bothan sörényét. Bár a Bothawui formailag a Konföderáció tagja volt, számos bothan még a polgárháborús időszakban, vagy még korábban, a Vong háború alatt felesküdött a Szövetségre, és ez erősebb volt saját honbolygójuk prioritásainál is. Daala nem csodálkozott volna, ha a szolgálatra jelentkező bothanok száma megsokszorozódna az elkövetkező időkben, figyelembe véve a Konföderáció Corelliától egyre inkább megörökölt, még a Birodalom rendezett időszakát is meghaladó, értelmetlenül destabilizáló idegenellenes politikáját.
Daala a másik alakhoz fordult, önkéntelenül is megvakargatva a bal szeme helyén lévő forradást. Bár megtehette volna, nem kért sem bionikus, sem mechanikus implantot. A sérülés örökre emlékeztetni fogja magát arra, hogy mit tettek a Moffok vele és szerelmével, a galaxis összes lakóját pedig, akik előtt így jelenik meg nyilvánosan, arra, hogy mennyi szenvedést hagyott maga mögött a galaxis az utóbbi években. Mások sokkal rosszabbul jártak.
A dolognak persze meg voltak a maga kényelmetlenségei, például a csökkent látótér miatt folyamatosan forognia kellett, ha több szereplős holokonferenciát tartott. Nem mintha a másik alak nem élvezte volna kifejezetten, hogy kieshet a Bothan látóteréből.
- Ön pedig gondoskodjon a felszíni erők és a Szenátus biztonságáról. A Szenátorokat valakinek kézben kell tartania, nehogy egymást tépjék azért, hogy ki járulhat egy-egy látogató színe elé…
- Jó eséllyel engem tépnek majd, Elnököm... - a calamari nő gurgulázó nevetése furcsán hatott a holovideon keresztül.
- Bízom magában, Niathal. - ez persze nem volt száz százalékig igaz. Bárhol is állt akár ez a mon cal, akár bothan párja a polgárháborúban, Daala tudta, hogy mindkettőt fűzi valamilyen kapcsolat a jedikhez, vagy valamelyik másik problémás frakcióhoz. De még mindig jobb volt engedelmes katonákkal feltölteni egy sor kulcsfontosságú pozíciót, mint a röhejes szenátorokkal. Több Szenátor már így is verte az asztalt az annak idején Jacen Solo pártját fogó volt államfő rehabilitálása, pontosabban nyugdíjazásának megakadályozása miatt, de a Mon Cal lobbi így is elég erős volt, hogy fajtársukat beprotezsálja a hatalomba a Jedik támogatásával. Így lett a hajdani árulóból, majd a Szövetség megmentőjéből a Szövetség Katonai Bizottságának, lényegében a Védelmi igazgatási csúcsszervnek a vezetője. Fajtársával, Marrab szenátorral együtt, a ki a hírszerzésért és a biztonsági erőkért felelt, így jelenleg a Mon Cal lobbi volt az egyik legerősebb a Szövetségben, még az Új Köztársasághoz képest is… Daala kikapcsolta a komot és elmosolyodott. Más esetben nevetségesnek, visszataszítónak találta volna ezeknek a volt rabszolgáknak az ilyen mértékű felemelkedését, de saját helyzete sem volt kevésbé nevetséges, a haditechnikájuk pedig a mai napig a Szövetségi Flotta alapját adta. Akinek pedig nagy hajói vannak, azzal kedvezőbb jóban lenni, mint rosszban… - gondolta Daala, miközben hagyta, hogy kellemes, bizsergető érzés kerítse hatalmába, amint a siklót körbeölelte az orbiton keringő Chimaera hangárja. Nagy hajók ugyebár.
Egy pillanatra - rendben, több pillanatra - maga mögött hagyva a fejfájdító politikát, Daala hagyta, hogy - szigorúan belül persze - elragadja a Birodalom tökéletes, precíz haditechnikája, a rend és a célszerűség iránti csodálat, amint végighaladt a Chimaera folyosóin. A legénység ugyanazt a fekete szabású, egysoros gombolású, jelvényes egyenruhát viselte, mint ő, és mint mindenki a Kilencedik Flottában. Nem tette kötelezővé, egyelőre, de a saját bajtársai hordták. Itt otthon volt. Még mindig.
- Elnökasszony, a személyes flottája szolgálatra jelentkezik! - sietett a hídra lépő Daala elébe Alvar Kresh kommodore, a Chimaera és közvetlen kísérete kinevezett parancsnoka. Kresh egy peremvidéki telepes világ véderejének tisztjeként a Vong háború alatt keveredett el a Bendőbe, és vált külsősből Daala legtehetségesebb beosztottjává. Már vagy tíz éve szolgált Daala mellett, és a nőnek el kellett ismernie, Kratas óta - és Pellaeont nem számítva, akit sosem tekintett igazán alárendeltnek - nem volt ilyen kompetens másodtisztje…
- Köszönöm… higgye el, kommodore, nem volt könnyű ilyen körülmények mellett eljönnöm. Ajánlom, hogy fontos legyen!
- Igenis, asszonyom - Kresh intett a hídon várakozó idős altisztnek. Kresh sem volt már fiatal, de a műszakiak olívbarna egyenruháját viselő férfi legalább annyi idősnek tűnt, mint Daala. Vajon miért nem szerelt már le… Daala egy ideig méregette a férfit.
- Maga alattam szolgál... régóta.
- Darlan Grieg első osztályú zászlós, asszonyom - tisztelgett az öreg. - A Gorgon óta, asszonyom.
Daala megkeményítette magát, nehogy vénségére még elérzékenyüljön és megölelje az öregembert. Valószínűleg nem volt családja, egész életét a Bendőben élhette le, és vissza is tért oda. Kevesen tették meg ezt..
- Jelentsen, zászlós! - biccentett Kresh.
- Asszonyom, a Chimaera dekóderéről van szó - biccentett a zászlós az egyik parancsnoki árok széle felé, a navigációs paneleken túli terminálok irányába. - Meglepőnek találhatja, de még az eredeti berendezés üzemel benne, pedig közel negyven éves…
- Visszanyerték az adatokat? - csillant fel Daala szeme.
- Sajnos nem asszonyom, azon még dolgozunk - vetette közbe Kresh. - A Főadmirális urak személyes fájljait, már amik megmaradtak a javítások után, többszörös protokollok védik…
Daala bólintott. A Chimaera nem csak jelkép volt, nemcsak erős fegyverzettel bírt a Bendő kristály-fázisváltó technikája miatt, de az igazi értéket a számítógépmagban és a tartalék rendszerekben az elmúlt negyven évben felhalmozott adatok jelentették… Thrawn és Pellaeon személyes fájljai. Daala nem akart megválni a hajótól, addig biztosan nem, amíg ezekhez nem fér hozzá.
- Folytassa.
- Arról van szó, hogy miután pályára álltunk Coruscant körül, és elkezdtük a rendszerek újrakonfigurálását... - folytatta a zászlós - Fogtunk egy jelet. Egy nagyon régi jelet, asszonyom, standard Béta-Zed osztályú birodalmi kódolással…
- De hiszen azt Endor óta nem használják... - vonta össze a szemöldökét Daala.
- De mi a Gorgonon tíz évvel tovább használtuk, asszonyom... - nyelt egyet a zászlós. - Ismert okokból... ismerem minden egyes bitjét. Felismertem, standard birodalmi kód az Uralkodó idejéből.
- És hogyhogy csak most fogtuk be? Már jó ideje használjuk ezt a hajót - morfondírozott Daala, miközben a tiszt mellé lépett, hogy szemügyre vegye az üzenetet. Számok, koordináták, kódok...
- A forrása és a jel erőssége alapján kis hatótávolságú adó sugározza... A Galaxismagon kívül nem is érzékelhető, pláne nem ezzel a berendezéssel, asszonyom... - magyarázta Grieg zászlós. - Egyszerűen azért nem fogtuk, mert a Kessel, vagy a Fondor túl messze van.
- Jó munka. - biccentett Daala. - És... mit is jelent ez?
- Reméltük, hogy ezt Ön fogja megmondani, asszonyom - szólt közbe Kresh. - Az üzenet titkosítási szintje... Hetes.
Daala kifújta a levegőt.
- Értem... a forrása?
- A Prakith - rendszer, a Galaktikus Mélymagban.
- Ezzel is kezdhették volna... - fordult a navigáció felé Daala. - Kormány! Készítsék fel a hajót az indulásra! A kíséret zárkózzon fel! Tájékoztassák a Szenátust, hogy személyes látogatást kell tennem fontos diplomáciai ügyben a Mag néhány bolygóján! Amint kész, indulás!
Kresh megerősítően biccentett a navigációs tiszt felé.
- Ezek szerint Ön felismerte, asszonyom?
- Csak azt tudom, hogy ha valahol tovább használták ezt a kódot, mint mi, akkor az Foga Brill erődje a Prakithon. Az üzenet pontos tartalma pedig ehhez képest szinte lényegtelen... a kabinomban leszek!
Kresh és Grieg összenéztek az elviharzó nő után.
- Ha szabad szólnom, kommodore... - köszörülte meg a torkát a zászlós. - Pont, mint régen... az első bázisunk pusztulása óta nem láttam ilyennek, azt hiszem..
- Hogyne, lényegtelen... - morogta Kresh. - Köszönöm, zászlós, leléphet!
- Lényegtelen... - pillantott az elforduló hajó alatt lassan eltűnő Coruscant irányába Kresh. - Hát hogyne, asszonyom, hogyne...
Coruscant – Alsóváros
A galaxis egyik leginkább vongformált bolygójaként Coruscant számos olyan régióval büszkélkedhetett, ahová még tíz évvel a Vong pusztítás után sem tette be a lábát egyetlen egy rekonstrukciós csapat… legalábbis, ami a felszínt illette.
Ami lassan, döcögve, a pénzügyi megszorítások és egymás régi körleteiért veszekedő politikusok közé fogva haladt a felszínen, azt a felszín alatti járatokban a bolygó igazi "őslakói" sokkal gyorsabban elvégezték. A díszes felszín letört romjait elhagyó gazdagoknak ráért, nem siettek… azonban a csatornák, folyosók, a fedett világ lakóinak saját két kezükkel kellett hozzáfognia a Vong förmedvények eltüntetéséhez. Persze csak olyan szinten, ami nem rontott a "kényelmükön". A Vong tulajdonképpen sok hasznos lényt hozott Coruscantra... Yuuzhan-Tar megteremtésében a romboló harcos kasztok szörnyetegei mellett a Formálók és a Papok teremtményei is részt vettek… élelemmel, olykor energiával ellátva az alsó szinteket.
A kisebb dovin basalok által a mai napig leárnyékolt, lakhatóvá tett járatok pedig ideális körülményeket kínáltak azok számára, akik nem megszokásból, hanem úgymond frissen szándékoztak elrejtőzni a városok és lakóik szeme elől.
Az idős, hetven körüli férfi felpillantott az asztalon álló kesselis pohárból, undorodó pillantást vetett a bejövő páros egyik tagjára, egy csuklyás, csontszerű kinövésekkel borított alakra, majd a másikhoz, egy bozontos selonaihoz fordult.
- Az utolsó szállítmány is megérkezett?
- Meg, Főnök - bólintott a selonai. - A… vendégünk szerint a spórák egy héten belül terjeszthetővé válnak...
- Ha megkapokkkk mindent amire ssszüksszéégem vaan - az idegen megkocogtatta a nyakán lévő vibráló kinövést, amitől hangja felvette a Basic normál tónusát. - Akkor négy nap alatt el tudom készíteni a reagenseket... utána terjeszthetőek. Több hétig lappanganak, és a kór csak akkor támadja meg a célpontokat, amikor már véget ért a Találkozó…
- Nagyszerű - biccentett az öreg és nagyot húzott az üvegből.
- És még valami… védelmet ígért... - jegyezte meg az idegen sziszegve.
- Amint végeztél a spórákkal, eljön érted egy hajó, ami a Hutt űrbe tart - recsegte az idősebb férfi. - Ne aggódj, nem akarnám végig nézni én sem, amit a társaid csinálnának veled, ha megtudják, miért hagytad el a bolygótokat.
- Higgye el, átélni sem akarja, Kapitány... - sziszegte az idegen, mire a férfi idegesen felemelte az egyik kezét.
- Eleget hallottam! Kísérd vissza a saját barlangjába...
- Ahogy óhajtja - hajtotta meg magát a selonai.
A férfi újabbat hörpintett a koréliaiak nemzeti italából. Hamarosan eljön az idő, amikor megfizetnek... megfizetnek a Birodalmiak, nem fogja hagyni, hogy új egyenruhába öltözve ismét uralmuk alá hajtsák a galaxist.. és megfizetnek a szövetségiek közül mindannyian, akik annyi szenvedést hoztak a hazájára..
Coruscant – Szövetségi elnöki vonal
[biztonságos szövetségi Holonet csatorna üzenet]
[biztonságos szövetségi Holonet csatorna üzenet]
Jelentés Daala Elnökasszonynak a csúcstalálkozóra előkészített védelemről:
- Elnökasszony! - tisztelgett Keller hologramja az életnagyságú kivetítőn, majd leengedte kezét - Jelentem, hogy az államfők érkezésére előkészítettük a fővárost. Alsóvárosban számom bűnözőt tartóztattunk le, akik feltehetőleg, vagy biztosan merényletre készültek. Házi gyártmányú pokolgépeket foglaltunk le a rajtaütések során, valamint 51 bűnözőt tartóztattunk le. Akcióink során egyetlen emberünk sem sérült meg, azonban 16 bűnözővel végeznünk kellet, mert ellenállást tanúsítottak. Számos sugárfegyver is a birtokunkba került, több ládányi lőszerrel együtt. Hogy honnan szerezték be ezeket arról nincs információnk, küldetésünk a védelem és a biztonság kidolgozását szolgálta.
Az államfők érkezésekor számos épületet, utat lezárunk, és ellenőrzés alatt tartunk majd a fővárosi rendfenntartó erők segítségével, ezenfelül kisebb vadászfedezetre is számíthatnak az érkező konvojok. Én és a kommandóm többnyire a Szövetségi Palotán belül vigyázunk a rendre, ezzel ellentétben a Mandalore Kommandósok odakint, a közterületeken.
Épületen belül 90 emberünk tartózkodik majd, odakint pedig a saját egységemből további 30 fő, Mandalore Kommandóból körülbelül 200 fő és a rendfenntartóktól további 700.
A Palota egyik használaton kívüli alagsor részlegében alakítjuk ki az ideiglenes központot, ahova egységeink jelentései futnak be, hogy minden rendben van-e a környéken. Támadás, illetve merénylet esetén kimenekítjük biztonságos helyre az államfőket, ameddig el nem hárítjuk a probléma forrását.
Ha valamivel nem elégedett, kérem, szóljon, Daala Elnökasszony!
Államközi üzenetek
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]
Címzett: valamennyi, Konferencián megjelenő állam vezetése
Kézbesítés: kódoltan
„Tisztelt államok!
Az utóbbi időben tapasztalható ellenállás a konferenciával kapcsolatban arra a döntésre juttatott bennünket, a Konföderáció vezetőit, hogy mindannyiunk biztonságának érdekében az adott államok biztonsági főnökei egy előrehozott rendkívüli ülést tartsanak ez ügyben.
Államfőink biztonsága a tét!
Tiebolt százados,
Konföderációs Biztonsági Erők Főparancsnoka”
…
„A Világok Szövetsége Bel Riose tábornokot és Morrigan Corde flottaparancsnokot rendeli az államfők biztonságának biztosítására.
B. Balkis főtitkár, Corporate szektor”
…
„A Galaktikus Szövetség üdvözli a Konföderáció biztonsági intézkedések növelésére irányuló erőfeszítéseit. Ugyanakkor kérjük, pontosítsák, hogy milyen ellenállást tapasztaltak a Konferenciával kapcsolatban.
Biztosíthatjuk a küldötteket, hogy a Galaktikus Szövetség Biztonsági Szolgálata minden szükséges intézkedést meghozott a Konferencia biztonsága érdekében.
A biztonsági főnököket várjuk Coruscanton a Szövetségi Biztonsági Szolgálat főhadiszállásán. Részünkről Belindi Kalenda vezérőrnagy asszony, a Szövetségi Hírszerzés feje igazítja el önöket. A Biztonsági Erőket Keller parancsnok képviseli.
Gron Marrab
A Mon Calamari szektor szenátora
A Szövetségi Biztonsági és Hírszerzési Bizottság elnöke”
Coruscant
A Konföderációs hadihajó a rendszer szélén lépett ki a hiperűrből; úgy ahogyan azt a Szövetséges erők meghagyták. A cirkáló hangárját egy módosított Lambda sikló hagyta el, és három TIE-Interceptor vadász.
- Itt a Konföderáció siklója - kezdte el sugározni az üzenetet a hajó. - Fedélzetünkön Tiebolt századossal. Leszállási útvonalat és biztosítást kérünk.
A Coruscant külső védelmét biztosító Vigilance Interceptor vadászok félkörbe rendeződtek a Konföderáció egysége körül.
- A Szövetségi Hírszerzés központjába kísérjük, tartsák ezt a vektort… - jelentkezett be a vadászok parancsnoka.
Eközben odalent Kalenda vezérőrnagy üzenetet küldött Keller parancsnoknak, hogy jelentkezzen az irodájában, majd felkészült a konföderációs biztonsági tiszt fogadására. Mindig, mindenhová elsőként érkeznek, érdekes, gondolta.
…
A Lambda sikló lassan ereszkedett alá. A szárnyak felnyíltak, a leszállótalpak pedig előbukkantak a hajó aljából. Amikor a manőver véget ért a hajó rámpája lenyílt. Vaskos léptek hallatszottak, és fekete páncélos rohamosztagosok jelentek meg. Ahogy elhagytak a rámpát, oldalt sorakoztak fel. Néhány pillanat múlva megjelent Tiebolt százados, fekete klónozott bőrkabátban...
A sikló rámpájánál várakozó Kalenda vezérőrnagy összehúzott szemöldökkel mérte végig a lemasírozó alakot. Ezek a konföderációsok, amióta Turr Phennir került az elnöki székükbe néha a birodalminál is birodalminak tűntek… alaposan meg kell vizsgálni a Bastion és a Commenor közti kapcsolatokat, vonta le a tanulságot a nő. Kalenda még bőven az Új Köztársaság alatt kezdte meg hírszerzési szolgálatát, a Yevetha krízis óta szolgált, és a mai napig nem szívlelte a karót nyelt birodalmiakat.,. akármilyen jelvényt is viseljenek, ugyanúgy néznek ki. Meglátjuk, ez mennyire okos…
- Üdvözlöm, Tiebolt százados, kérem, jöjjön velem. - biccentett. A leérkező tisztnek. - Addig is, amíg megérkeznek a többiek, nekem személyesen elmondhatja, hogy mire alapozzák a felettesei az aggodalmukat? Kaptak esetleg konkrét fenyegetést?
Tiebolt intett az őrségnek és azok visszamasíroztak a gépre. Kizárólag két kísérője követte, ők azonban halló távolságon kívül maradtak.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan fogadtak - biccentett a nő felé.
- Más választásunk nem volt.
Tiebolt lassan végigmérte a nőt, miközben az mellé lépett. Nem szívlelte a köztársaságiakat, és nem szívlelte a...- Erre, kérem - térítette ki gondolatai közül, ezúttal udvariasabban a nő.
- Több ügynökünk - kezdett bele - Jelezte, hogy szerte a galaxisban szervezkednek a Konferencia ellen. De feltételezem ezekről a hírekről már értesült a Szövetség - elnyomott magában egy gúnyos mosolyt - Mi azonban úgy gondoljuk, hogy államfőink biztonsága mindennél fontosabb. Ezért hajlandóak vagyunk megosztani az értesüléseinket, a többi állammal is.
- Továbbra is csak üres szavakat fog pufogtatni, vagy végre tényeket is közöl százados? Csak Ön után - mutatott a várakozó siklóra.
Hallott már Kalendáról, és valamennyire fel is készült rá Tiebolt. De vannak helyzetek. amikor megváltoznak a törvényszerű dolgok. Egy olyan államban ahol nő irányít, gondolta magában, nem is várhat mást az ember. Egy nő határozottabb tud lenni. bizonyos helyzetekben, és racionálisabb döntéseket tud hozni. Főleg azok, akik a semmiből jöttek - és oda tartottak, fűzte hozzá Tiebolt. Minden ellenérzését félre kellett raknia, mert egy leendő szövetséges állam magas beosztású valakije - nője - állt vele szemben. És az államközi kapcsolatok, ugye előbbre valók személyes ellentéteknél.
- A huttok nem nézik jó szemmel az erősödő államok tevékenységét, például ami a csempészet megfékezésére irányul. A többiek magáncsoportok, kisebb sejtek. És egyelőre, ami a szerencsénk, hogy nem tudnak egymásról, legalábbis szervezetten nem. A gyengeségük ebben rejlik, de ugyanakkor ez veszélyes is lehet, ha sok helyre kell megosztanunk a figyelmünket.
- Százados... - sóhajtott Kalenda miközben a sikló ajtaja bezárult és elindult - Ezért utazta át a fél galaxist?- Voltaképpen... még talán annyit fűznék hozzá, hogy egyes államok keze is benne lehet a dolgokban.
- Érdekes...
Kalenda egy pillanataira a gondolataiba merítkezett, miközben a turbólift felvitte őket a hírszerzési központ egy magasabb szintjére. Az elején nem tudta eldönteni, hogy Tiebolt csupán az eszét játssza, vagy nyíltan szemtelenkedik a Szövetségi Hírszerzés vezetőjével, hogy saját fontosságát bizonyítsa... tipikus birodalmi, meg kell jegyezni. És ez volt az a gondolat, ami végül felkeltette Kalenda elemzésre és analizálásra szakosodott elméjének a kíváncsiságát. A Konföderáció ugyanis nem bővelkedett a tipikus birodalmiakban. Természetesen kalandorok, mint az államfőjük, Turr Phennir, legtöbbször Corelli származásúak, másodrangú kisebb hősök bekerülhettek a tűz közé, de ez a Tiebolt inkább a magbeli, nemesi családból származó arrogáns nagyképű alakok csoportjába tartozott, akikből Kalenda az utóbbi tíz évben már csak mutatóban látott párat birodalmi egyenruhában pózolni…
Ennek ellenére ez a Tiebolt itt volt, és nem szerepelt Kalenda azon listáján, ahová azokat a tiszteket írta fel korábban, akik a konföderációs titkosszolgálat vélt vagy valós kulcs alakjai voltak, szinte kivétel nélkül a CorSec volt ügynökei, mellesleg.
- Érdekes - folytatta végül Tieboltra pillantva. - Viszont nem elég érdekes, hogy bármit is kezdjünk vele. Erre - bevezette Tieboltot az irodájába, és amikor az ajtó becsukódott, élesebb hangnemre váltott át.
- Százados, csak a potenciális hallgatózó külső erőktől való egyébként indokolatlan, de dicséretes óvatosságának tudom betudni az eddigi sületlenségeket, amiket hallottam... nos, biztosíthatom, ez egy leárnyékolt szoba. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a huttok és még néhány jelentéktelen banda be fog próbálkozni...
- Reméltem, az egyes államok érdekeltségének említésével kiélvezhetem a bizalmát... - csikorogta a tiszt idegesen.
- Nos, elképzelhető... - emelt fel egy adattáblát az asztaláról Kalenda. Tiebolt átvette és rápillantott.
- Ez?
- Ezek a nyilvános Holonet hírcsatornákba ágyazott régi CorSec kódolású üzenetek, amiket az Alsóvárosból a rendszer külső bolygói felé fogtunk el, de nem tudtunk megfejteni… - magyarázta Kalenda - Gondoltam Ön, mint a Konföderációs Hírszerzés delegáltja, meg tudja mondani, mire készülnek a volt vagy jelenlegi kollégái, ha már államok érintettségéről beszélgetünk ma... - Kalenda még egy halvány fekete mosolyt is megengedett magának.
Tiebolt enyhe mosolyra húzta a száját, és átfutotta az adatkártyát. Furcsa, hogy ez idáig az emberei nem jelentettek erről - vagy legalábbis direktbe nem szóltak. Biztos volt benne, hogy tudott erről valaki... csak nem jelentette. A vonásai egy pillanatra megfeszültek, ahogy felötlött benne a gondolat; az emberei esetleg érintettek. A nőre nézett, aki elégedetten mosolygott, látván a szenvedését - letörték azt a bizonyos vigyort. - Gondolom ez az én példányom.
Bólintás volt a válasz. Máris parancsok sorjáztak a fejében, és a felelősöket kereste… régi koréliai ügynökök... az rendben lenne, ha a Konföderáció ellen... de a Konferencia volt a célpont.
- Érdekes... - nézett a nőre, miközben a zsebébe süllyesztette az adatkártyát - ...lenne megtalálni azt - váltott formális, tiszteletteljes hangnemre - ...a csoportot.. akiknek erre lehetőségük van. Úgy sejtem, minden állam ludas egy picit... ha együttműködést akar, márpedig akar... tudnunk kell nekünk is mindenről. Ügynökök, akciók... avasson be. Egyébként - lapogatta meg a zsebét - nem veszik ennek semmi hasznát. A mi kiterjedt hálózatunk...
- És a szakadárjaik.
- ...nagy segítség lehet, a kapcsolatokról nem is beszélve.
Coruscant – orbiton
A Konföderáció koréliai rombolója a rendszer szélén lépett ki a hiperűrből. Kísérete két Nebulon B2-es fregattból állt, amik szebb időket is megéltek. Akárcsak a galaxis...
- Itt a Konföderációs küldöttség. Biztosítsanak leszállási útvonalat illetve, készüljenek a fogadásunkra. A Főparancsnok, a küldöttség megérkezése után személyesen kíván találkozni a Szövetség vezetőjével.
…
A Konföderáció zászlóshajójával szemben pozícióba állt a Coruscanti Negyedik Flotta szövetségi védelmi erőinek egyik csillagrombolója, majd nem sokára Bwua'tu admirális arca jelent meg a képernyőn. A bothan tiszt ironikusnak tartotta, hogy pont ő üdvözölheti a népe nagyobbik felének "otthont" adó állam vezetőit.
- Itt Nek Bwua'tu a Védelmi Flotta parancsnoka. Küldjük a koordinátákat. A küldöttjeiket a Szenátus megbízott testülete fogadja.
A "túloldalon" pár percre elnémult minden. A hajók se mozdultak, a kommunikációs vonalak pedig némák voltak.
- Parancsnok. A Galaktikus Konföderáció küldöttségének vezetője egyben államunk vezetője. Az ilyenkor előírt fogadási forma szerint az Önök vezetőjének is meg kell jelennie. Értetlenül állunk az események előtt.
Bwua'tu admirális a szövetségi hadihajó hídján idegesen horkantott és megrázta dús, őszülő pofasörényét. Turr Phennirt, már ha ő volt a Konföderáció hajója fedélzetén, és nem egy hirtelenjében a helyébe biggyesztett újabb báb, híres szerencselovagként ismerték, nem lett volna meglepő tőle egy ilyen húzás.
- Daala Elnök asszony fontos kiküldetésen van, a Konferencia kezdetére visszaér. Azt javaslom, a delegációjuk a felszínen egyeztesse a részleteket a Szenátus illetékes bizottságával. Továbbítom az érkezési koordinátáikat Marrab Szenátornak és Niathal megbízottnak, ők gondoskodnak majd a fogadásukról. Kérem, a megközelítés során legyenek figyelemmel az előzetes biztonsági előírásokra, miszerint más állam csatahajói a rendszer belső védelmi gyűrűjében nem tartózkodhatnak. Bwua'tu kilép.
Coruscant – Kalenda irodája
Kalenda hátat fordított Tieboltnak. Ez nem tud semmit. De akkor miért küldték ide és miért jött ilyen hamar?
- Köszönöm a felajánlást, százados. Üzenetet fogok küldeni a biztonsági főnökünknek, Keller parancsnoknak, hogy vizsgáltassa ki az ön információinak hitelességét és használja fel őket az óvintézkedések meghozatala során. Most pedig, ha megbocsát - fordult vissza -, fogadnom kell a többi hírszerzési megbízottat is. A biztonsági ülés holnap ilyenkor kezdődik. Azzal Kalenda biccentett, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek, miközben az íróasztalán megvillant egy gyorsüzenet, ami a Szolgálat planetáris figyelőitől érkezett...
- Százados, várjon egy pillanatot - intett a morogva kihátráló Tiebolt után.
- Nocsak, valami fontos, asszonyom?
- Van információja arról, hogy a maguk államfője miért a Konferencia megnyitója előtt jóval, maga után pár órával érkezik Coruscantra? - fordította meg a holokijelzőt Kalenda Tiebolt felé, amelyen a Konföderáció zászlóshajója és kísérete igyekezett a Szövetségi Flotta védőgyűrűjében Coruscant alsóbb orbitális pályái felé.
A férfi a nőre nézett és elmosolyodott. Néhány lépéssel szembe fordult vele.
- És a maguk államfője a Konferencia időpontjában miért van távol, asszonyom?
Kalenda elmosolyodott. Nem csak hogy nem tud semmit, de szemtelen is.
- Százados, értékelem a humorát, de elég ehhez hasonló kérdést fogunk kapni a politikus feletteseitől, ha megérkeznek, nem kell figyelmeztetnie minket rájuk...
- Mindazonáltal... - jegyezte meg Tiebolt.
- Mindazonáltal remélem Ön is belátja, hogy egy távol lévő államfőt sokkal kevésbé érint egy esetleges Coruscanton lévő terrorszervezet merényletkísérlete, mint egy másik államfőt, aki bejelentés nélkül és idő előtt érkezik ide...
- Az Elnöküket az utazása közben is támadás érheti... - fűzte hozzá Tiebolt. - Ez meglehet, ez viszont nem a maga hatásköre. - biccentett Kalenda. - Százados, kérem, járjon utána, miért érkezett meg hamarabb a vezetőjük, és örülnék, ha nem kerülne veszélybe egy... hirtelen lépés miatt. Köszönöm, ennyi.
Tiebolt kelletlenül tisztelgett és kihátrált a harcirányító felé, miközben Kalenda nekiült, hogy az első benyomásairól jelentést írjon Marrabb szenátornak... ezt sokkal kevésbé élvezte, mint izgága, alacsony rangú külsős hírszerző tisztek kioktatását, de hát az élet ugye nem tökéletes.
Coruscant – A Szövetségi Titkosszolgálat vonala
[biztonságos szövetségi Holonet csatorna üzenetváltás]
[biztonságos szövetségi Holonet csatorna üzenetváltás]
Kalenda vezérőrnagy üzenete Keller parancsnoknak.
Privát, titkosított csatornán.
„- Parancsnok, keresse fel Tiebolt századost a Konföderáció biztonsági tisztjét. Információi vannak a merényletkísérletekkel gyanúsítható Corelli renegátokról. Működjön együtt vele a fenyegetés mihamarabbi felszámolásában.”
Adás vége
„- Értettem Kalenda vezérőrnagy, azonnal indulok Tiebolt századoshoz. Előkészítem az egységemet egy esetleges azonnali indulásra.”
Adás vége
Coruscant – orbiton
A Konföderációs parancsnoki hajót TIE elfogó kötelékek hagyták el és két Lambda osztályú sikló. Az elől haladó sikló fedélzetén, a Főparancsnok ingerülten Folett első tisztre meredt.
- Az a nő biztosan kitervelt valamit és készül ellenünk...
- Uram, - Folett hangja nyugodt volt - valóban gyanús, hogy az elnök asszony a Konferenciát megelőzően eltűnik, de jobb lenne, ha az ebből fakadó sértettségünket inkább az előnyünkre fordítanánk. Mondjuk a szenátorokkal szemben.
- Lázadók... korrupt politikusok. Derítse ki, hogy mit csinál az a nő. És küldjenek üzenetet a Coruscantra, hogy az elnök asszony távollétében is egyeztetni kívánunk. Annak ellenére, hogy... - Phennir füstölgését elnyomta a hajtóművek zaja.
A hajók folytatták útjukat a kijelölt vektorokon.
Egyesítő Konferencia
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]
[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]
"Üzenet a Galaktikus Szövetség Diplomáciai Osztályának
A Galaktikus Konföderáció küldöttei, és a Galaktikus Konföderáció Főparancsnoka az egyeztetések megkezdését kérvényezik, a Galaktikus Szövetség Elnökasszonyának távollétében is.
Galaktikus Konföderáció
Diplomáciai Osztály"
…
„A Szövetségi Diplomáciai Osztály üzenete a Konföderáció Diplomáciai Osztályának.
A Konföderáció küldötteit Daala Elnökasszony távollétében A'Kla Tanácsos Asszony, a Külügyi és Újjáépítési Bizottság elnöke, és Niathal Tanácsos Asszony, különmegbízott fogadják a Konföderáció küldötteit.
Szövetségi Diplomáciai Osztály”
Coruscant – Operatív Biztonsági Központ
Egy fekete harci egyenruhás alak lépett be sietve egy harcirányító terembe. Mindenütt monitorok és kivetítő panelek helyezkedtek el. A fekete egyenruhás nem volt más, mint Keller, vállán a fegyverével, aki gyors léptekkel Tiebolt elé állt. Levette a sisakját, hóna alá vágta és tisztelgett fél másodpercig mind a két személy.
- Százados Úr!
- Mi olyan sürgős Keller parancsnok?
- Kalenda vezérőrnagy értesített, hogy Ön tud valamit a merényletkísérletet illetően.
- Valóban így is van... - helyeselt Tiebolt nyugodtan - Két merényletet tervező szervezetről van tudomásunk, akik információink szerint együttműködnek egymással valamilyen szinten. Egyikek a corelli renegátok, de a másikról nincs infónk nevet illetően.
- Tudjuk hova kell menni a veszély elhárításának érdekében? - kérdezte Keller nagy harci kedvvel.
- Természetesen. Corelli renegátokról még nincs helyileg hírünk, de a másik szervezetről tudjuk, hol tartózkodik kisebb állományuk...
- Mégpedig?
- Kis részük Coruscant Alsóvárosában található...
- Már jártunk odalent és a bűnszervezetek nagy részét felszámoltuk! - hirtelen Keller hangját felemelve Tiebolt mondatába vágott.
- Ezek szerint nem értek el nagy sikereket. Jobb munkát is végezhettek volna...
- Könnyű azt mondani... - gondolta Keller magában.
- ...annál, amit pár hete véghez vittek! - folytatta Tiebolt. - Tehát Alsóvárosban van egy forgalmas szórakozó hely. Sokszor gyűlnek ott össze a többi szennyes alakkal, akikkel biztosan nem a hétvégi virágszedő kirándulást tervezgetik. Pontosabban ezen a címen... - a százados odanyújtott egy adatkártyát Kellernek.
- Elvégezteti az Ön embereivel a rajtaütést, mert gondolom, azt terveznek ellenük, vagy esetleg intézkedjek én a kommandómmal? – kérdezett rá Keller összeráncolt szemöldökkel mialatt a címet olvasta el.
- Ha szeretné és az emberei felkészültek, felőlem intézkedhet. De előtte nem ártana megkérdezni a feletteseit.
- Nyugodjon meg, minden rendben lesz. Elkapunk pár alakot abból a szennyes brigádból aztán kihallgatjuk őket, nem lesz gond. Profik vagyunk. Majd csak elmondanak egyet s mást saját és a Corelli renegátok terveiről, már ha tényleg ismeretségben vannak egymással, no meg ha tudnak valamit. - próbálta megnyugtatni a századost hencegő szövegelésével a coruscanti tiszt, mert nagyon úgy nézett ki, hogy Tiebolt félt Keller terveitől, de még nem ismerte őt, sem kimagasló katonai karrierjét, ezért joggal aggódhatott a parancsnok akciója miatt.
- Remélem úgy is van, ahogy mondja, Keller parancsnok, nem csak hantázik! Nem szabad kudarcot vallania, az súlyos vereség lenne számunkra ezt az ügyet illetően! – vágta rá Tiebolt.
- Csak várja ki a végeredményt! - azzal hátat fordított és a parancsnok kisétált a helységből.
- Hát ez nem normális... - mondta félhangosan Tiebolt, mit sem törődve a monitorok és komputerek előtt ülők jelenlétével, vagy azzal, hátha meghallja valaki, továbbadja azt és a századost elmarasztalják emiatt.
Coruscant
A Konföderáció hajói landoltak a kijelölt leszállópályán. A rámpa mellé felsorakoztak a biztonsági egység alakulatai, majd sorra jelentek meg a küldöttek, élükön a Főparancsnokkal. A szövetségi szenátus tagjai már várták őket, minden bizonnyal meglepetten - ahogyan a Konföderációs küldöttség is, Daala távolléte miatt.
Turr Phennir Főparancsnokot A'kla és Niathal Tanácsos Asszonyok fogadták. Nők - mérte végig magában a fogadóbizottságot Phennir.
- Főparancsnok, tisztelt küldöttek - lépett a két nő közelebb.
- Tanácsos Asszonyok - üdvözölte a két nőt. - Annak ellenére köszönöm, hogy fogadtak, hogy nem Önökre számítottam. A küldöttségünk tagjai, ahogyan már korábban jeleztük, a Konferenciát illetően javaslatokkal álltak elő. Szeretnénk ezeket Önökkel leegyeztetni - ezek szerint az elnök asszony távollétében...
- Érkezése minket is váratlanul ért, Főparancsnok, de nagy megtiszteltetésnek vesszük ebben a korai időben is. - Hajtotta meg magát Releqy A'kla, legjobb modorát elővéve, ami egy caamasinál azért kellőképpen ellenállhatatlan tudott lenni. Még sikerült egy kicsit úgy is pislognia hozzá, mint egy kezes háziállatnak, miközben Phennir tekintetét figyelte.. a férfi szemében félig a "te jó ég, két nő", félig pedig az "erőre, két idegen" gondolata tükröződött, Releqy pedig nem tudta volna megmondani, hogy melyik az erősebb.. különös, talán pont egyenlők, gondolta.
- Természetesen a Konföderáció, mint a galaxis második legerősebb és legnagyobb hatalmú állama, teljes joggal számít kitüntetett elbánásra a galaxis bármely polgára részéről… - A caamasi mellett álló Mon Calamari Niathal, az elmúlt polgárháború kétes hírű hőse és ideiglenes államfő, a Konföderáció szeparatistáinak esküdt ellensége és számító politikus finoman meghajtotta magát. Releqy számára nem volt kérdés, ami a mai napig felborzolta a Bwua'tu-hoz hasonló tisztek szőrzetét és egyéb kinövéseit; Daala egyik legzseniálisabb húzása volt, hogy Niathal visszavonulása után meggyőzte az ex-admirálist a visszatérésről... és mindezt ráadásul lenyomta a Szenátorok torkán is, akiknek a többsége a mai napig a Sith Jacen Solo szövetségeseként, ha nem bábjaként tekintett az egyszerű katonák körében előzőleg is sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő Niathalra.
A Caamasi persze jól tudta azt is, ha Daalanak volt olyan gyenge pontja, olyan heppje, ami még a Birodalomból örökölt merevségén és fegyelemmániáján is túlmutatott, akkor az a női vezetők szerepének növelése bárhol, ahol megfordult. Enélkül most valószínűleg ők ketten sem állhatnának itt, vélhetően Phennir Főparancsnok nagy örömére. Különös, gondolta Releqy, olyan attitűd ez, amit sem Mon Mothma, sem Leia Organa Solo nem tett magáévá annak idején... nem mintha a Caamasi bármilyen szempontból is elnyomva érezte volna magát, de ennek is meg voltak az előnyei... és a hátrányai, például az, hogy mindezt meg kellett osztania a vitathatatlanul még mindig számító és hatalomvágyó Niathallal.
- Akkor talán térjünk is a tárgyra... - szakította félbe Phennir a két megbízott asszony gondolatait, miután a diplomatikus csönd kezdett elhúzódni. - Világos követ... ühm, kéréseink és javaslataink vannak.
- Nagy örömmel áttekintjük őket, erre parancsoljon. - biccentett A'kla.
--- Vége az I. Fejezet Első részének ---