Post by Grodin Tierce on May 30, 2021 10:01:09 GMT 1
- Nem hiszem el, hogy őt fogod elvinni magaddal, nem lehetsz ennyire szexista, toxikus, pedofil, te, te mocsok...
- Kérem, kísérjék vissza a saját tribünjéhez a nagykövet asszonyt - Sheridan egy pillanatra sem engedte el a hozzá simuló Sodoko kezét, miközben a hapan testőrgárda tagjai finoman megfogták a dühtől remegő Delenn nagykövetet, lehámozták Sheridan válláról és visszavezették az út másik oldalán várakozó alegységhez, ahol a díszelgő menetet figyelő túlélő delegációk tagjai között a Sith-Hapan Monarchia képviselői álltak - immáron Taalia úrnő nélkül.
- Nem elég, hogy az az Éjnővér átállt, most még ez a hisztérika is - mormogta maga elé elégedetlenül Sheridan, de Sodoko megcirógatta a mellkasát, és ettől némiképp megnyugodott.
- Inkább nézzük a felvonulást, Jahen-kun - suttogta a fülébe lábujjhegyre állva Sodoko. - Utána pedig segíthetsz... becsomagolni... beférek a bőröndödbe, nem igaz? Egészen kicsire össze tudom ám húzni magam.
Sheridan megsimogatta a kislány fejét.
- Már megmondtam, hogy nem foglak rejtegetni. A védencemként és a nevelt lányomként utazol velem tovább.
- Apu - kacsintott rá Sodoko. - Hihi.
Eközben a néhány tucat manchu viskó lebontásával kiépített, a diplomáciai negyedtől Ming palotájáig vezető új sugárúton megindult a győztes intergalaktikus hatalmak díszfelvonulása. Az út Ming, a Leghatalmasabb palotája előtt végződött, ahol a megtépázott büszkeségű uralkodó egy sor nagai tiszt körében várta, hogy átadhassa palotája kulcsait a felvonulóknak, jelképesen intézményesítve a Manchu feletti protektorátust, és a Nagi folytatólagos uralmát. A legnagyobb kulcs a Nagai Expedíciós Erők utolsóként felvonuló parancsnokát, az ifjú és ambíciózus Shinji Takeda hadurat illette ennek fényében.
A felvonulókat egyedi, erre az alkalomra írt és szerzett induló kísérte, melyben tisztelegtek az ötvenöt napi ostromot kiálló diplomáciai negyed védői és hősi halottai előtt. A Köztársaság gárdistái, az EGB erősítésként érkező cosrai egységei, Nagi expedíciósai, valamint a Fény minosi gárdistái és Hapes egyik elfelejtett dialektusát használó testőrök vállalták, hogy külön, egymás után feléneklik a szöveget - a vostroyaiak tüntetőleg távol maradtak a felvonulástól és a zenebonától is, ami aggasztotta Sheridant, a chissek, adumariak, ershaniak és desevroiak közül pedig egyszerűen nem maradtak elegen egy indulóhoz. Ivanova ugyan ott volt a tömegben, de a többi vostroyait nem lehetett látni és hivatalos delegációt sem küldtek.
A menet sikeresen végighaladt a főúton, és lezajlott a kulcsok átadása. Ming ezt követően sötét tekintettel bevonult a palotájába és magára zárta az ajtót. Sheridan már éppen készült volna, hogy visszatérjen a körletébe és nekilásson Sodoko megpakolásához... mármint a bepakoláshoz Sodokoval, javította ki saját magát gondolatban egy halvány mosoly kíséretében, miközben végignézett a gyönge testű manchu leányon, amikor valaki megkocogtatta a hátát.
- Tavaris Seheridana - Sheridan sarkon fordult, és kíváncsisággal vegyes gyanakvással pillantott a Karmazsin Nap helyi vezetőjének arcába. Kim Yojong olyan volt, mint Sodoko idősebb kiadása, viszont iskolai egyenruha helyett szűkre szabott, fekete öltönyt viselt a Karmazsin Nap jelvényével és mindenféle egyéb vostroyai kitüntetéssel. Sodoko félősen nyikkant egyet, és bemenekült Sheridan háta mögé.
- Menj, és keresd meg Croix doktort, ő majd segít összepakolni - terelgette hátrafelé a kislányt Sheridan, és diplomatikus mosolyt villantott Yojong felé. - Örülök, hogy végre személyesen is megismerkedünk, elvtársnő. Sajnálom, hogy az elmúlt ötvenvalahány napban erre nem volt lehetőségünk. Ivanova elöljáró mindig elismeréssel...
- Elég a szócséplésből, nagykövet elvtárs - rázta meg fekete, egyenesre vasalt fürtjeit a nő. - Jöjjön velem, legyen tanúja a frontizmus felvirágzásának ebben a rendszerben.
A nagyköveteket bevezették a Cixi lefoglalt palotájában kialakított központi irányítóterembe, ott volt már Takeda hadúr is, valamint az expedíciósok vadászerejének parancsnoka, Rokkakku hadúr is. Sheridan felfigyelt rá, hogy közben fővárosszerte megszólaltak újra a védelmi rendszer szirénái és a közelben leszállt nagai csapatszállítók és expedíciós vadászok nagy része újra levegőbe emelkedett.
- Mi történik itt? - fordult a körmét rágó, láthatóan ideges Ivanovához Sheridan, miközben Kim Yojong előresietett és heves gesztikulálás közepette vitába keveredett Takeda nagyúrékkal valamiféle nagai-manchu keveréknyelven.
- A vostroyai flotta hamarabb ért ide és csatára készülnek, a parancsnoknak meggyőződése, hogy megtörtént a frontista hatalomátvétel a rendszerben és ki akarja söpörni a nagaiokat - magyarázta sápatagon Ivanova.
- Te jó ég - fogta a fejét Sheridan. - És maga nem tud tenni semmit?
- Ez már Yojong játszmája. A Karmazsin Nap mindent egy lapra tesz fel, hogy hatalomra jussanak, én sem egyeztem bele ebbe, de Molotoff népbiztos irodája megtiltotta, hogy beleavatkozzak - suttogta Ivanova aggodalmasan. - A vostroyai flottaparancsnok közvetlenül Vostroyának és a pártközpontnak jelent… azt mondják, a pártfőtitkár, Kirov elvtárs rokona… és régi ismerősök Yojonggal.
A teremben berendezett főképernyő megvillant, és egy kitüntetésekkel teleaggatott, idősebb nő jelent meg rajta.
- Manchu dolgozó népe, és nagai bitorlók, itt Cecilova altengernagy Vostroya Vörös Flottájától! Eljöttünk, hogy válaszoljunk a manchu dolgozó nép frontista hívására és elhozzuk a felszabadítást!
- Nem történt ilyen meghívás, asszonyom - replikázott dühösen az expedíciósok parancsnoka, a fiatal Takeda nagyúr. - Ming, a Leghatalmasabb átadta, pontosabban visszaadta a közigazgatási és védelmi felügyeleti jogokat a protektorátusi egyezmény szerint Naginak, amelyet a többi állammal közösen gyakorlunk a krízis lezárultáig és a boxerek megbüntetéséig! Semmiféle frontista fordulat nem történt!
- Yojong elvtársnő máshogy tájékoztatott - szisszent fel Cecilova. - Álljon félre a flottájával, maga húzott szemű kis töpszli, vagy megbánja...
- Megismerik az Expedíciós flotta erejét! - rázta az öklét Takeda. - Tennoheika banzai!
- Ó egek - sóhajtott fel Sheridan. - Ezek mindjárt egymásra lőnek.
Átfurakodott a tömegen Xander tanácsadóhoz.
- Nem tehetünk semmit?
- A távolfelderítőink jelentése szerint úton van egy birodalmi flotta és egy felmentő flotta közvetlenül a Nagiról, uram - magyarázta a fél-neko telepata nő. - De késnek, nehéz a navigáció az Ismeretlen Vidéken.
- Meg kell akadályoznunk az újabb vérontást, még csak most ért véget az előző - rázta a fejét Sheridan. - Gyorsan...
Azzal magához intette Garibaldit.
- Szálljunk fel az összes elérhető köztársasági és Fény-hajóval és álljunk a két flotta közé. Ha kell, vigyünk civil bárkákat is. Próbáljuk meg rávenni a hapanokat, a birodalmiakat és a chisseket, meg még akit tudunk, hogy ők is tegyenek így. Húznunk kell az időt.
- Rendben - bólintott Garibaldi, majd a kísérőinek kezdett kiabálni. - Avanti, pronto!
Sheridan is kimentette magát és a közeli siklóplatform felé kezdett rohanni, ahol a Köztársaság lerakatát védő E-szárnyúak parkoltak, amelyek a bolygó másik oldaláról repültek ide a harcokat követően.
Remélte, hogy talál egy működőképes gépet és időben pozícióba tud állni a vostroyai és a nagai expedíciós flotta között, mielőtt azok tüzelni kezdenek egymásra.
Néhány városnegyeddel arrébb, egy, az evakuálni szándékozó civileknek fenntartott leszállóplatformon az álruhában távozni készülő Sárkány és kísérője, Taalia úrnő döbbenten vette észre, hogy a siklójukat, amellyel el akartak repülni, lefoglalták a hatóságok. A kikötőben riadókészültség volt, minden repülésre alkalmas hajó előtt fegyveres nagai katonák álltak. Taalia gyorsan megkörnyékezett és az Erő segítségével kivallatott egy kikötői dokkmunkást, egy kövér, pénz- és szexéhes sullustait, aki persze végül nem kapott semmit a tippekért.
- Mi történt? - kérdezte a Sárkány, aki, miután kifogyott az álcázáshoz szükséges felszerelésekből, egy fekete csuklyát húzott mélyen a fejébe, hogy ne ismerjék fel.
- Egy vostroyai flotta néz farkasszemet a nagaiok flottájával odafent - magyarázta Taalia. - Állítólag bolygószerte felszállt egy csomó civil és diplomáciai státuszú hajó, tele nagykövetekkel és befurakodtak közéjük. Válaszul a nagaiok lezárták az összes kikötőt, mielőtt tovább eszkalálódik a helyzet.
- Átvághatjuk magunkat az őrségen, ha nagyon muszáj - vicsorított türelmetlenül a Sárkány.
- Már köröznek minket az Anyacsászárné palotájában történtek miatt, mester - rázta a fejét Taalia. - Legkésőbb a hajóval fognak minket lelőni, ha megpróbáljuk elkötni. Az informátorom azt sem zárta ki, hogy alá van aknázva minden egyes leszállóegységet tartó mágneskarom.
A Sárkány dühödten felszisszent. Tökéletes terve most, a finisben, a vostroyaiak közbeavatkozása miatt meghiúsulni látszott, mint ahogy az is, hogy sértetlenül és egy új tanítvánnyal megerősödve elhagyhassa a bolygót.
Már éppen vitatkozni kezdett volna Taaliával a hogyan tovább kérdéséről, amikor krákogást hallott, és a benyílóba vezető folyosót eltakarta egy széles, nagydarab alak.
- Szia uram, nem kell hajó?
- Menj innét, tof - szisszent az alakra Taalia.
- Gyájj, há pedíg látom nektek nágyon kellene válámi sukár hajou - magyarázott tovább a tof. - Ko Lompar most tízezer köztársasági kreditért cserébe ad nektek ötezer kedvezmínyt és egy sukár hajout! Nem igázi, de felvágháttok vele a Kísek előtt, hogy milyen sukár! Há nem jou?
- Igazi hajóra van szükségünk, amivel el tudjuk hagyni a bolygót, te tof - a Sárkány zsigerből utálta ezeket az alakokat, de tudta, milyen kiterjedt az alvilági és csempész kapcsolatrendszerük.
- Áz biza drágább lesz, bánatpízt kell fizetni - állt egyik vaskos lábáról a másikra a tof. - De Ko Lompar megszerzi nektek... csák hát kell áki átvezesse a Kísek blaukádján.
- Elég jó pilóták vagyunk - morgott Taalia.
- Gyájj de ákkor eviszitek Ko Lompart is, igázi sukár hajóuval, mer Ko Lompar is itten lent rágádt ám, a rák egye meg a Kíseket meg á frauntosokat, csaje, nem marad itten Ko Lompar biza - replikázott a tof.
A Sárkány és Taalia egymásra néztek.
- Megöljük, mester? - súgta oda Taalia.
- Még nem - rázta a fejét a Sárkány. - Valami különöset érzek vele kapcsolatban. Tán még hasznunkra lehet - azzal visszafordult Lomparhoz.
- Vezess a hajódhoz minket, tof! Jól megfizetünik!
- Gyáj, Kís tesa, jau lesz, gyártek csak, gyártek! - indult meg a sikátorok felé a tof, a páros pedig követte.
- Kérem, kísérjék vissza a saját tribünjéhez a nagykövet asszonyt - Sheridan egy pillanatra sem engedte el a hozzá simuló Sodoko kezét, miközben a hapan testőrgárda tagjai finoman megfogták a dühtől remegő Delenn nagykövetet, lehámozták Sheridan válláról és visszavezették az út másik oldalán várakozó alegységhez, ahol a díszelgő menetet figyelő túlélő delegációk tagjai között a Sith-Hapan Monarchia képviselői álltak - immáron Taalia úrnő nélkül.
- Nem elég, hogy az az Éjnővér átállt, most még ez a hisztérika is - mormogta maga elé elégedetlenül Sheridan, de Sodoko megcirógatta a mellkasát, és ettől némiképp megnyugodott.
- Inkább nézzük a felvonulást, Jahen-kun - suttogta a fülébe lábujjhegyre állva Sodoko. - Utána pedig segíthetsz... becsomagolni... beférek a bőröndödbe, nem igaz? Egészen kicsire össze tudom ám húzni magam.
Sheridan megsimogatta a kislány fejét.
- Már megmondtam, hogy nem foglak rejtegetni. A védencemként és a nevelt lányomként utazol velem tovább.
- Apu - kacsintott rá Sodoko. - Hihi.
Eközben a néhány tucat manchu viskó lebontásával kiépített, a diplomáciai negyedtől Ming palotájáig vezető új sugárúton megindult a győztes intergalaktikus hatalmak díszfelvonulása. Az út Ming, a Leghatalmasabb palotája előtt végződött, ahol a megtépázott büszkeségű uralkodó egy sor nagai tiszt körében várta, hogy átadhassa palotája kulcsait a felvonulóknak, jelképesen intézményesítve a Manchu feletti protektorátust, és a Nagi folytatólagos uralmát. A legnagyobb kulcs a Nagai Expedíciós Erők utolsóként felvonuló parancsnokát, az ifjú és ambíciózus Shinji Takeda hadurat illette ennek fényében.
A felvonulókat egyedi, erre az alkalomra írt és szerzett induló kísérte, melyben tisztelegtek az ötvenöt napi ostromot kiálló diplomáciai negyed védői és hősi halottai előtt. A Köztársaság gárdistái, az EGB erősítésként érkező cosrai egységei, Nagi expedíciósai, valamint a Fény minosi gárdistái és Hapes egyik elfelejtett dialektusát használó testőrök vállalták, hogy külön, egymás után feléneklik a szöveget - a vostroyaiak tüntetőleg távol maradtak a felvonulástól és a zenebonától is, ami aggasztotta Sheridant, a chissek, adumariak, ershaniak és desevroiak közül pedig egyszerűen nem maradtak elegen egy indulóhoz. Ivanova ugyan ott volt a tömegben, de a többi vostroyait nem lehetett látni és hivatalos delegációt sem küldtek.
A menet sikeresen végighaladt a főúton, és lezajlott a kulcsok átadása. Ming ezt követően sötét tekintettel bevonult a palotájába és magára zárta az ajtót. Sheridan már éppen készült volna, hogy visszatérjen a körletébe és nekilásson Sodoko megpakolásához... mármint a bepakoláshoz Sodokoval, javította ki saját magát gondolatban egy halvány mosoly kíséretében, miközben végignézett a gyönge testű manchu leányon, amikor valaki megkocogtatta a hátát.
- Tavaris Seheridana - Sheridan sarkon fordult, és kíváncsisággal vegyes gyanakvással pillantott a Karmazsin Nap helyi vezetőjének arcába. Kim Yojong olyan volt, mint Sodoko idősebb kiadása, viszont iskolai egyenruha helyett szűkre szabott, fekete öltönyt viselt a Karmazsin Nap jelvényével és mindenféle egyéb vostroyai kitüntetéssel. Sodoko félősen nyikkant egyet, és bemenekült Sheridan háta mögé.
- Menj, és keresd meg Croix doktort, ő majd segít összepakolni - terelgette hátrafelé a kislányt Sheridan, és diplomatikus mosolyt villantott Yojong felé. - Örülök, hogy végre személyesen is megismerkedünk, elvtársnő. Sajnálom, hogy az elmúlt ötvenvalahány napban erre nem volt lehetőségünk. Ivanova elöljáró mindig elismeréssel...
- Elég a szócséplésből, nagykövet elvtárs - rázta meg fekete, egyenesre vasalt fürtjeit a nő. - Jöjjön velem, legyen tanúja a frontizmus felvirágzásának ebben a rendszerben.
A nagyköveteket bevezették a Cixi lefoglalt palotájában kialakított központi irányítóterembe, ott volt már Takeda hadúr is, valamint az expedíciósok vadászerejének parancsnoka, Rokkakku hadúr is. Sheridan felfigyelt rá, hogy közben fővárosszerte megszólaltak újra a védelmi rendszer szirénái és a közelben leszállt nagai csapatszállítók és expedíciós vadászok nagy része újra levegőbe emelkedett.
- Mi történik itt? - fordult a körmét rágó, láthatóan ideges Ivanovához Sheridan, miközben Kim Yojong előresietett és heves gesztikulálás közepette vitába keveredett Takeda nagyúrékkal valamiféle nagai-manchu keveréknyelven.
- A vostroyai flotta hamarabb ért ide és csatára készülnek, a parancsnoknak meggyőződése, hogy megtörtént a frontista hatalomátvétel a rendszerben és ki akarja söpörni a nagaiokat - magyarázta sápatagon Ivanova.
- Te jó ég - fogta a fejét Sheridan. - És maga nem tud tenni semmit?
- Ez már Yojong játszmája. A Karmazsin Nap mindent egy lapra tesz fel, hogy hatalomra jussanak, én sem egyeztem bele ebbe, de Molotoff népbiztos irodája megtiltotta, hogy beleavatkozzak - suttogta Ivanova aggodalmasan. - A vostroyai flottaparancsnok közvetlenül Vostroyának és a pártközpontnak jelent… azt mondják, a pártfőtitkár, Kirov elvtárs rokona… és régi ismerősök Yojonggal.
A teremben berendezett főképernyő megvillant, és egy kitüntetésekkel teleaggatott, idősebb nő jelent meg rajta.
- Manchu dolgozó népe, és nagai bitorlók, itt Cecilova altengernagy Vostroya Vörös Flottájától! Eljöttünk, hogy válaszoljunk a manchu dolgozó nép frontista hívására és elhozzuk a felszabadítást!
- Nem történt ilyen meghívás, asszonyom - replikázott dühösen az expedíciósok parancsnoka, a fiatal Takeda nagyúr. - Ming, a Leghatalmasabb átadta, pontosabban visszaadta a közigazgatási és védelmi felügyeleti jogokat a protektorátusi egyezmény szerint Naginak, amelyet a többi állammal közösen gyakorlunk a krízis lezárultáig és a boxerek megbüntetéséig! Semmiféle frontista fordulat nem történt!
- Yojong elvtársnő máshogy tájékoztatott - szisszent fel Cecilova. - Álljon félre a flottájával, maga húzott szemű kis töpszli, vagy megbánja...
- Megismerik az Expedíciós flotta erejét! - rázta az öklét Takeda. - Tennoheika banzai!
- Ó egek - sóhajtott fel Sheridan. - Ezek mindjárt egymásra lőnek.
Átfurakodott a tömegen Xander tanácsadóhoz.
- Nem tehetünk semmit?
- A távolfelderítőink jelentése szerint úton van egy birodalmi flotta és egy felmentő flotta közvetlenül a Nagiról, uram - magyarázta a fél-neko telepata nő. - De késnek, nehéz a navigáció az Ismeretlen Vidéken.
- Meg kell akadályoznunk az újabb vérontást, még csak most ért véget az előző - rázta a fejét Sheridan. - Gyorsan...
Azzal magához intette Garibaldit.
- Szálljunk fel az összes elérhető köztársasági és Fény-hajóval és álljunk a két flotta közé. Ha kell, vigyünk civil bárkákat is. Próbáljuk meg rávenni a hapanokat, a birodalmiakat és a chisseket, meg még akit tudunk, hogy ők is tegyenek így. Húznunk kell az időt.
- Rendben - bólintott Garibaldi, majd a kísérőinek kezdett kiabálni. - Avanti, pronto!
Sheridan is kimentette magát és a közeli siklóplatform felé kezdett rohanni, ahol a Köztársaság lerakatát védő E-szárnyúak parkoltak, amelyek a bolygó másik oldaláról repültek ide a harcokat követően.
Remélte, hogy talál egy működőképes gépet és időben pozícióba tud állni a vostroyai és a nagai expedíciós flotta között, mielőtt azok tüzelni kezdenek egymásra.
...
Néhány városnegyeddel arrébb, egy, az evakuálni szándékozó civileknek fenntartott leszállóplatformon az álruhában távozni készülő Sárkány és kísérője, Taalia úrnő döbbenten vette észre, hogy a siklójukat, amellyel el akartak repülni, lefoglalták a hatóságok. A kikötőben riadókészültség volt, minden repülésre alkalmas hajó előtt fegyveres nagai katonák álltak. Taalia gyorsan megkörnyékezett és az Erő segítségével kivallatott egy kikötői dokkmunkást, egy kövér, pénz- és szexéhes sullustait, aki persze végül nem kapott semmit a tippekért.
- Mi történt? - kérdezte a Sárkány, aki, miután kifogyott az álcázáshoz szükséges felszerelésekből, egy fekete csuklyát húzott mélyen a fejébe, hogy ne ismerjék fel.
- Egy vostroyai flotta néz farkasszemet a nagaiok flottájával odafent - magyarázta Taalia. - Állítólag bolygószerte felszállt egy csomó civil és diplomáciai státuszú hajó, tele nagykövetekkel és befurakodtak közéjük. Válaszul a nagaiok lezárták az összes kikötőt, mielőtt tovább eszkalálódik a helyzet.
- Átvághatjuk magunkat az őrségen, ha nagyon muszáj - vicsorított türelmetlenül a Sárkány.
- Már köröznek minket az Anyacsászárné palotájában történtek miatt, mester - rázta a fejét Taalia. - Legkésőbb a hajóval fognak minket lelőni, ha megpróbáljuk elkötni. Az informátorom azt sem zárta ki, hogy alá van aknázva minden egyes leszállóegységet tartó mágneskarom.
A Sárkány dühödten felszisszent. Tökéletes terve most, a finisben, a vostroyaiak közbeavatkozása miatt meghiúsulni látszott, mint ahogy az is, hogy sértetlenül és egy új tanítvánnyal megerősödve elhagyhassa a bolygót.
Már éppen vitatkozni kezdett volna Taaliával a hogyan tovább kérdéséről, amikor krákogást hallott, és a benyílóba vezető folyosót eltakarta egy széles, nagydarab alak.
- Szia uram, nem kell hajó?
- Menj innét, tof - szisszent az alakra Taalia.
- Gyájj, há pedíg látom nektek nágyon kellene válámi sukár hajou - magyarázott tovább a tof. - Ko Lompar most tízezer köztársasági kreditért cserébe ad nektek ötezer kedvezmínyt és egy sukár hajout! Nem igázi, de felvágháttok vele a Kísek előtt, hogy milyen sukár! Há nem jou?
- Igazi hajóra van szükségünk, amivel el tudjuk hagyni a bolygót, te tof - a Sárkány zsigerből utálta ezeket az alakokat, de tudta, milyen kiterjedt az alvilági és csempész kapcsolatrendszerük.
- Áz biza drágább lesz, bánatpízt kell fizetni - állt egyik vaskos lábáról a másikra a tof. - De Ko Lompar megszerzi nektek... csák hát kell áki átvezesse a Kísek blaukádján.
- Elég jó pilóták vagyunk - morgott Taalia.
- Gyájj de ákkor eviszitek Ko Lompart is, igázi sukár hajóuval, mer Ko Lompar is itten lent rágádt ám, a rák egye meg a Kíseket meg á frauntosokat, csaje, nem marad itten Ko Lompar biza - replikázott a tof.
A Sárkány és Taalia egymásra néztek.
- Megöljük, mester? - súgta oda Taalia.
- Még nem - rázta a fejét a Sárkány. - Valami különöset érzek vele kapcsolatban. Tán még hasznunkra lehet - azzal visszafordult Lomparhoz.
- Vezess a hajódhoz minket, tof! Jól megfizetünik!
- Gyáj, Kís tesa, jau lesz, gyártek csak, gyártek! - indult meg a sikátorok felé a tof, a páros pedig követte.