|
Manchu
Oct 10, 2016 18:44:54 GMT 1
Post by Enz on Oct 10, 2016 18:44:54 GMT 1
ManchuA több tízezer éves kultúrával rendelkező bolygó a Manchu, még tartogat meglepetést a galaxisnak. A Nagai Birodalom peremén elhelyezkedő kolóniák, amelynek legerősebbike a Manchu, formálisan a Nagaiok fennhatósága alá tartoznak. Adót fizetnek ha kell katonákat adnak, de igazándiból ellenségesek a Nagaiokkal szemben.
A bolygót Ming a Leghatalmasabb, ahogy önmagát nevezi, irányítja. Ebben hű társa és segítője Kleitus Tábornok, egy Vader szerű alak, aki a Klónháborúban szerzett súlyos sérüléseit a Manchun heverte ki. Mivel katonai tudása hatalmas, Kleitust maga Ming ajándékozta meg egy létfenntartó páncéllal.
Kultúrája meglehetősen ősi, a Nagai és egyéb stílusok keveredése meglepő összhangot eredményez. A Nagai behatás rendkívül erős, mivel a bolygó lakosságának ősei az egykori Nagai kolonizációs csapatok voltak. Színes, rendkívül érdekes kultúrájukat, csupán a pokoli zsarnokság árnyékolja be, amit Ming gyakorol a népe felett...
|
|
|
Manchu
May 12, 2018 12:12:02 GMT 1
Post by sithlord on May 12, 2018 12:12:02 GMT 1
Ming a Leghatalmasabb, gondolkodva ült trónusán, a hatalmas élénk színű drapériákkal díszített palota teremben. Nagyon aggasztotta a külvilágból mostanság érkezett hírek , amelyek arról szóltak hogy egy hatalmas ütközet keretében, a Köztársaság és egy új állam legyőzte a Sith Birodalom legjavát...
Bár ez éppenséggel még kedvező is lehet a számára, hiszen így a Nagaiok is meggyengülnek, ennek pedig Ming őszintén örülne ha bekövetkezne. A kopasz, magas és fura szakállat viselő Császár most felemelkedett trónusáról, majd sétálgatni indult Palotájában. Vörös köpönyege, előkelő ruházatot takart, amely drága kelméből készült, egy egész bolygót lehetett volna venni az árából.
Ming azoknak az őslakó nemeseknek volt a leszármazottja, akiket a Nagaiok pusztító atomháborúval győztek le, több száz évvel ezelőtt. A borzalmas atomháború megsemmisítette az egykor virágzó bolygót, üszkös romokat hagyva csak maga után. Manchu egykori lakóinak majd háromnegyede elpusztult, köztük Ming ősei is... Az atomháború letarolta a nagyvárosokat, mindent... Hogy miért robbanhatott ki a konfliktus nem lehetett tudni, ahogy azt se hogy a Nagaiok miért alkalmazták ezt a brutális módszert...Ezt talán csak egyedül Ming jobb keze és bizalmasa, Kleitus Tábornok mondhatta volna meg...
A bolygó azonban alig száz év alatt újjáépült, lakosai alkalmazkodtak a sugárzáshoz így túlélték a nukleáris csapások utóhatásait... Ming egyik életben maradt őse vette át az irányítást és egyesítette a megmaradt Klánokat, majd Császárrá kiáltotta ki magát. Ravasz módon egyezséget kötött a Nagai Birodalommal és adófizetőikké vált, cserébe nem szóltak bele a belpolitikájukba. Így Ming ősapja ezelőtt 300 évvel és a Pramfaia után 100 évvel, legálisan uralkodhatott a főbolygón és a hozzá tartozó, akkor még kolonizálatlan bolygók felett. A nukleáris csapásokat túlélte a Manchu körül keringő űrállomás is a Bárka, ahol technológiákat és tudás anyagot találhattak az Újjáépítés szervezői. Idővel az Első Császár katonái átkutatták a bolygót hogy használható tudást vagy technológiát szerezzenek meg. Egy-egy bunker vagy éppen épségben maradt komplexum hatalmas segítséget jelentett.
Az eredmény, egy egyedi, technológiai és kulturális katyvasz lett, ez azonban nem zavarta az itt élőket. Hamarosan élhetővé vált ismét, a nukleáris holokauszt után barbárrá primitívvé, klán harcokból álló bolygó. Ming ősei új dinasztiát hoztak létre, majd egyre jobban felvirágoztatták ezt az egyedi bolygót. 200 évvel a Pramfaia után, sorban kolonizálták a környező bolygókat, a Nagai Birodalom hallgatólagos beleegyezésével. Most egy aránylag stabil gazdasággal és különleges jellemzőkkel megáldott rendszer Császárának vallhatta magát Ming Merciless, ahogy szolgái nevezték. Ming azonban eltérően elődeitől, kegyetlen zsarnok volt. Hidegvérrel ölte meg saját apját, miután az öreg száműzni akarta. És miután megérkezett Kleitus is, a zsarnokság kiteljesedett. A Nagaiokat nem érdekelte az hogy Ming egy rohadék a szó szoros értelmében, talán még örültek is neki...
Ming pedig uralkodott...A Klánok Tanácsa se tehetett semmit, mert Kleitus újjászervezte a hadsereget és Ming saját serege legyőzhetetlennek bizonyult, főleg mivel betelepített vagy száműzött Nagai katonákból állt...A Nagai Birodalom ide deportálta a leselejtezett embereit, akiket talán egyszer még használhatónak ítél majd... Ming pedig ezt remekül kihasználta...
Ming Császár várakozott, méghozzá egy öreg Nagai diplomatára, aki a tervek szerint segítségül lehet a Nagai zsarnokság és Birodalom ellen...Hogy Ming őseinek szelleme végre megnyugodjon és elégtételt vegyen a sérelmekért...
|
|
|
Manchu
Nov 10, 2019 10:12:02 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 10, 2019 10:12:02 GMT 1
Ming császár szokásához híven a trónusán ült és gondolkozott, miközben a trónus egyik karfájára szerelt kommunikációs terminálon a galaxis legfontosabb híreit, hírcsatornát és a számára küldött fontos államközi üzeneteket és egyéb, talán elsőre értelmezhetetlennek tűnő híradásokat olvasgatta. Amióta a jó Kleitus tábornok megmutatta neki ezt a kommunikációs eszközt, nem kellett unalomban töltenie a napjait, népe sanyargatásával és személyes audienciára elé járuló követekre való várakozással. Még a saját birodalma ügyeit és a nagai belügyek alakulását is könnyebben követhette.
Csak ne lettek volna azok a fránya kéretlen üzenetek... Ming idegesen felfortyant, ahogyan újabb üzenet jelent meg a terminálon, melynek másolati címzettje volt... a feladó valami Rene... Reng... Rengeteg?
Miközben Ming minden tudását összeszedve próbálta a tisztességes manchu, vagy nagai kalligráfiák helyett az idegesítően ízléstelen Basic Aurebesh karaktereivel kiírt szöveget, amelyek számára akár kódoltak is lehettek volna, hiszen sokszor csak értelmetlen kriksz-krakszoknak tűntek, egy udvaronc lépett be a terembe, majd földig hajolva köszöntötte uralkodóját.
- Leghatalmasabb és legfenségesebb Ming császári Őfelsége! Tisztelettel ön elé járul a Vostroyai Unió követe! - Általában Kleitus fogadja a követeket - pillantott fel álmatag arccal Ming. - Nekem még rengeteg nagyon fontos hírt és üzenetet kell elolvasnom, különben megáll az állam működése... miért nem hozzá küldöd, szolga? - Engedelmével, felséged, a tábornok testpáncéljának rendszeres karbantartását végezteti, így most nem fogadhat követeket... - szabadkozott az udvaronc. - Ám legyen... - intett Ming. - De ha közben véletlenül mégis megérkezne a nagai követ, akire már oly régóta várok, akkor azonnal küldje be őt ehelyett a vostromicsodai pojáca helyett, akárki is ez! - Parancsod szerint lesz, Felség - hajlongott az udvaronc, majd kihátrált.
Ming sokat olvasott a vostroyaiakról, az általuk frontizmusnak nevezett ideológiát ugyan nem szívlelte különösebben, mert a hozzá hasonló uralkodók plebejusok általi elmozdítására szólítottak fel, egyszóval nem igazán értette, mit akarhatnak tőle... meglepetése csak fokozódott, amikor egy olajzöld egyenruhás, tányérsapkás, dús arcszőrzetű és szintoholtól bűzlő humanoid férfi, vagy egy leginkább ágyasnak való, vékonyka vostroyai humán nőstény szépség helyett egy vöröses, talán primitív vagaari szimbólumokkal díszített testpáncélt viselő, szinte már a chissekét idézően lángoló vörös tekintetű nagai állt elé.
- Nem értem, fiatalember - vonta össze a szemöldökét rosszallóan Ming, a hatalmasságos. - Akkor most maga a vostroyai követ, vagy a régóta várt nagai követ? Nem szeretem, ha szórakoznak velem! - Bocsássa meg, ha félreértést okoztam, Felség... - biccentett a követ, majd felemelte tekintetét. Mingnek feltűnt, hogy saját alattvalóitól eltérően nem térdepel előtte az alak. - Vostroyai státuszom csak aktuális missziómhoz köthető, melynek kapcsán nemes népe és Felséged segítségét kérem... máskülönben azonban úgy járulok eléd, mint uralkodó az uralkodóhoz. - És mégis minek vagy te az uralkodója, kölyök? - vonta még összébb és még feljebb a gondosan kimunkált, íves szemöldökét Ming. - A Nagai Birodalomnak, a Sárkány - dinasztia jogán és utolsó életben lévő férfi tagjaként - húzta ki magát a küldött. - Vostroya szövetségese vagyok és a nagai trón jogosultja!
- Úgy... - mosolyodott el Ming. - Te volnál tehát a Vörös Sárkány, akiről a helyi pletykahírek szólnak? Azt várod talán, hogy vazallusként hűséget esküszöm neked? - Nincs ilyen szándékom, Felség - mosolyodott el a Vörös Sárkány, mielőtt Ming a testőreiért ordíthatott volna. - Ellenkezőleg, ha támogatod trónigényemet, akkor garantálom Manchu függetlenségét, hogyha újra elfoglalom jogos trónomat a Nagin!
- Egyedül vagy, Sárkány... - nevetett fel Ming. - Nem fogok háborúba menni a kedvedért... talán bizony a Régensherceg még jól meg is fizetne, hogyha kiadnálak neki. - Nem kérek sem kegyelmet, sem fegyveres támogatást... Felség - hunyorított a nagai férfi. - Most vostroyai szövetségeseim képviseletében járok el, és e minőségemben a velük való konfrontációt is kockáztatod, Felség, ha bármi bajom esne.
Ming ezen jól láthatóan elgondolkozott. Azt is olvasta a vostroyaiakról, hogy egész csillagrendszerek elpusztítására alkalmas fegyvereik vannak. - Akkor mit kívánsz hát, miért háborgatsz fontos államügyeim között? - kérdezte végül. - Tudhatod, hogy nálunk nincs alapja ennek az ideológiának. A Karmazsin Naphoz hasonló bűnözők ideje leáldozott békés országunkban! - Nem áll szándékomban propagandát folytatni a birodalmadban, Felség - a Sárkány ügyelt rá, hogy még csak említés szintjén se reagáljon a Karmazsin Napra vonatkozó megjegyzésre. Mingnek nem kellett tudnia, hogy a frontizmussal kokettáló bűnszervezet a Lehonra bejáratos, elvbarátinak minősített gerillacsapatok közé tartozott, és ő személyesen is ismerte a vezetőiket. - Csak annyit kérek, engedj szabad áthaladást egy vostroyai flotta számára a területeiden. - Úgy, tehát frontista barátaiddal akarod visszavenni a trónod? - vakarta meg az állát Ming. - Nem, pontosabban egyelőre nem - rázta meg a fejét a Sárkány. - Igen, a vostroyai zászlót viszik majd, de egyelőre nem a Nagi a céljuk, hanem egy másik állam. Azt tervezem, hogyha sikerül a galaxis felső karéjában megerősíteni a hatalmukat, az utána kialakuló káoszban állítom magam mellé a régi, Sárkány-hitű nemesi famíliákat és akkor veszem el a trónt a bitorlóktól, akiknek nem mondom ki a szennyes nevét. És akkor Manchu nem fizet több adót a Naginak, sem másnak... a Sárkány - dinasztia és Vostroya garantálja majd ezt hálából a segítségért, anélkül, hogy támogatnánk a frontizmust a Te házad táján, Felség. - A Sárkány úgy vélte, ennyi hazugság azért belefér az aktuális célja elérése érdekében.
Minget láthatóan gondolkodóba ejtette a dolog... végtére is nem aktív támogatásról volt szó, csak úgymond félre kellett volna fordítania a tekintetét egy rövid időre... mit veszíthet ezzel? Felcsipogott a terminálja, mire az uralkodó önkéntelenül is felfortyant, ahogyan odapillantott. - Eh... ennyi szemét... - Elnézést, Felség? - pislogott értetlenkedve a Sárkány. - Nem magának szólt, Sárkány-san, csak ezek az állandó kéretlen üzenetek... rendkívül irritáló, mennyi felesleges dolgot kell olvasnom... - sóhajtott fel Ming. - Engedelmeddel, Felség, vostroyai barátaimnak kiváló holonetszűrő biztonsági protokolljai és algoritmusai vannak - jegyezte meg a Sárkány. - Talán elintézhetem, hogy jóindulatodért cserébe kaphass egy jogtiszta tiszteletpéldányt.
Ming arca felderült. - Megtenné? Igazán örülnék neki. - Természetesen... amennyiben számíthatok a támogatására a flotta ügyében - hunyorított a Sárkány, várva az uralkodó végleges válaszát a felvetésre.
|
|
|
Manchu
Nov 10, 2019 10:28:55 GMT 1
Post by sithlord on Nov 10, 2019 10:28:55 GMT 1
Ming elgondolkodott az ajánlaton, bár őszintén szólva voltak kétségei. A frontistákban nem nagyon bízott, de elhatározta mindenképpen résen lesz. Ugyanis amit még a Sárkány sem tudott, az az volt hogy felvette a kapcsolatot a Klingon Birodalommal, s már egy kölcsönös szövetségi szerződésről kezdtek tárgyalásokat. Kleitus valójában ott volt a Klingonoknál, mint az ő személyes képviselője. Persze ezt az apróságot nem kötötte sem népe sem pedig a Sárkány orrára.
A Nagitól való függetlenség viszont csábító ajánlat volt, s ha esetleg nem is jönne össze, még mindig feldobhatja ezt az árulót, Hiro hercegnek.
-Nos rendben! -válaszolt végül Ming. -Hajlandó vagyok segíteni önnek, viszont garanciákat kérek, hogy nem csap be nem ver át a későbbiekben!
|
|
|
Manchu
Nov 10, 2019 11:30:54 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 10, 2019 11:30:54 GMT 1
- Uralkodói szavamat adom! - válaszolt a Sárkány, akinek ilyen tekintetben nem voltak erkölcsi aggályai. - A flotta pontos útvonaláról természetesen tájékoztatni fogjuk Felséged stábját. Még egyszer köszönjük. - És ne felejtse azt az üzenetszűrőt sem - biccentett Ming. - Egy vostroyai szakértő rövidesen felkeresi Önt, Felség - nyugtázta a Sárkány, majd szertartásosan, amennyire a régi nagai protokoll uralkodók között engedte, meghajolt és kihátrált.
A Sárkány gyors léptekkel átszelte a palota fogadóterme és a leszállóplatformok közti távolságot, majd egy személyes kis gépébe ülve beütötte a következő útcélja, a nagai határvidéki Karafuto koordinátáit.
Ideje volt meglátogatnia azokat a családokat, akik régen a Sárkány - dinasztiát szolgálták.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 2, 2020 17:38:25 GMT 1
A bolygó körül egyre erősödő ionviharok színes kavalkádot varázsoltak a napjához egyre közelebb eső pályán keringő bolygó felső légkörébe, ahogyan a Köztársaság diplomáciai küldöttségének váltását szállító Corona-osztályú fregatt két nagai rombolótól kísérve megközelítette a leszálló siklók fogadására és indítására kijelölt platformok egyikét. - Nagykövet úr, a helyi képviselete tengerészgyalogsága a bázison átveszi az Ön kíséretét, és a Manchu helyőrség egyik siklójával viszik le Önöket a felszínre - lépett a kilátőernyőn át a színkavalkádot figyelő Jahen Sheridanhez a köztársasági hajó bothan első tisztje. - A mi siklóinkkal már nem lenne biztonságos a légköri behatolás ilyen légköri viszonyok közepette... a következő ötvenöt napban így is mi vagyunk az utolsó transzport. - Jobb későn, mint soha, nemde, Ad'allya hadnagy - hümmögött Sheridan, és még egyszer visszapillantott a légkörre, majd a hídra. Sokat hallott erről a rendszerről, mielőtt véglegesítették a kinevezését Coruscanton, és várta már, hogy végre ideérjen, annyi bizonyos. Nem hagyományos flottaegyenruhát, hanem a Köztársasági diplomáciai és külképviseleti csapatainak kék-bordó, némiképp a külső szektorok nemesi famíliáinak egyszerűen, mégis elegánsan szabott zubbonyát viselte, mellkasán és vállán néhány jelvénnyel és kitüntetéssel, amelyek a Yuuzhan Vong háborúban és a Második Galaktikus Polgárháborúban teljesített kiemelkedő szolgálatának állítottak emléket. - Vir őrnagy osztaga a bázison várja, uram - biccentett Ad'allya. A bázison való dokkolás gyors volt, a befelé menő forgalom a bolygó pályájának ritka állása révén már szinte zéró volt, kifelé viszont még kereskedők, csepűrágók és mindenféle, a bezártságot és elszigeteltséget gyűlölő hivatalos és kevésbél hivatalos személyek tolongtak a platform átellenes váróiban, remélve, hogy a rendszer elhagyó utolsó személyszállítók egyikére még felférnek, mielőtt a napviharok lezárásra kárhoztatják az összes orbitális platformot és majdnem két standard galaktikus hónapra elszigetelik Manchut a külvilágtól, beleérte a kommunikációt is. Vir őrnagy, egy tagbaszakadt, szürke bőrű mon cal páncélos tengerészgyalogosai merev vigyázzállásban fogadták az új nagykövetet. - Megtiszteltetés, uram - tisztelgett a mon cal. - Egy, a Szövetséghez hű koréliai háborús hős védelme mindig örömünkre szolgál a fiúkkal - pillantott Sheridan kitüntetéseire. - Nos, valójában Niathal alatt szolgáltam, a Harmadikban - mosolyodott el szerényen Sheridan. - A Fondornál átállt kontingens egyik csillagvédőjén. - Én úgy tudtam, uram, ön vette át a Resilient parancsnokságát, miután Bowtarra kapitány fel akart lázadni, és Caedushoz pártolni - ingatta szemkocsányait Vir. - Én akkor az Oceanon voltam, az admirális asszony mellett, mint juniorflottaőr... jól emlékszem. - Ez egy régi történet, őrnagy - veregette meg a mon cal vállát barátságosan Sheridan. - Inkább meséljen az itteni helyzetről, amíg leérünk... - Nos, mostanában itt minden Bo Xer követőiről szól, uram... - tárta szét uszonyait az őrparancsnok. - Egyre erősednek a rendszerben az idegenellenes hangok. Kemény időszaknak nézünk elébe. De majd Croix elöljáró részletesen felvilágosítja, ha átadja a stafétabotot odalent. Már alig várja, hogy visszatérhessen a medikai részlegbe. - Alig várom - biccentett Sheridan. - És nem mulasztok majd elnézést kérni a fogadóinktól és az elöljárótól a késlekedésem miatt... jöttem volna hamarabb is, de hát tudják... a szenátusi politika. A szenátusi házbizottság DK-s alelnöke az utolsó pillanatig blokkolta a kinevezésemet. Mindenképpen egy transznemű vukit szerettek volna helyettem... - Erre lesz a sikló, uram - Vir bölcsen eltekintett attól, hogy bármi módon kommentálja Sheridan utolsó megjegyzését. Katonai körökben legalább olyan jól ismert volt, mint politikaiakban, hogy mielőtt Sheridan diplomáciai pályára lépett volna, az ESZM aktív tagja volt. Beszálltak a manchu leszállóegységbe, majd sistergő hőpajzzsal áttörték az egyre inkább ionizált, villogó légkört és hamarosan a főváros mellett kijelölt leszállóplatformok egyikén landoltak. Közben elsuhantak a Manchu Palotanegyed hatalmas, zárt blokkjai felett, amelyeket Sheridan nem győzött csodálni. - A nagy részük üres, múzeum, vagy reprezentációs célú - magyarázta Vir. - Ming, a helyi uralkodó életét és eredményeit mutatják be az újjáépítés és a bolygót sújtó nukleáris katasztrófa után. A galaktikus hatalmak diplomáciai képviseletei egy kisebb, csatornákkal és falakkal körülvett kereskedőnegyedben összpontosulnak, de odáig gyalog kell mennünk. Ming, a leghatalmasabb nemrég megtiltotta a repulzoros járművek használatát a városközpontban, állítólag szintén Bo Xer tradicionalista követői nyomására. - Még senkinek nem lett semmi baja egy kis sétától - hümmögött Sheridan. - Menjünk. - Engedelmével, jöjjön mögöttem, uram - biccentett a mon cal, és négy, hosszú karabélyokkal felszerelt tengerészgyalogost állított a siklóplatformról kilépve a csapat élére. - Utat nyitunk önnek a tömegben. Sheridan bámulva figyelte a manchukból, nagaiokból, chissekből és mindenféle ismeretlen vidéki népből álló tömeget. Egyesek kulináris portékáikat kínálták, mások csak egyszerűen bámészkodtak. Az egyik sarkon egy csapat vörös-sárgába öltözött, hosszúkás vibrodárdákat lóbáló alak csoportosult egy vibromotoros, rotációs energiakerék mellett. Sheridan döbbenten látta, hogy a kerék két stabilizátorlapátjára egy-egy humanoid alak van kötözve, akiket lassan sütögettek kínzóik a turbinák forró szelében. Közelebb lépett, eltolva az egyik tiltakozó quarren testőrét és a bámészkodó tömeg néhány tagját. Innen már ki tudta venni, hogy az egyik alak a Pius Dea fehér tógájának maradványait viseli, a másik pedig a Sith Egyház térítő papjainak, a MoorMoon Rendnek a fekete stóláját... pontosabban annak szétégett maradványait, amelyek beleégtek a forró energiakisülések előtt fel s alá forgatott alak bőrébe. - Mégis, hogy képzelik! - ragadta meg az egyik helyi vállát Sheridan, aki a vibro-pikájával a nyögdécselő egyházfiakat böködte. - Azok ott a Köztársaság, valamint a Hapan-Sith Monarchia állampolgárai! - Nagykövet úr, óvatosan - lépett mögé azonnal aggodalmasan pislogva a mon cal parancsnok. - Ne dühítse fel a boxereket. A diplomáciai negyeden kívül, és ha Ming Uralkodó helyi csapatai nem avatkoznak közbe, közrendfenntartási és statáriális joguk van. - De hát mégis milyen jogon? - méltatlankodott Sheridan, majd megcsóválta a fejét. Nem akart vérontást. Odaintett Vir felé. - Van tolmácsunk? - Magától értetődik, uram - Vir intésére az alakzat végéről egy C-6PO mintájú, ezüstszínű protokolldroid lépett elő. - Szolgálatára, nagykövet úr, engedelmével... a Bo Xer mester követői által használt nyelvjárás egy valóban nagyon érdekes dialektus még helyi szinten is... - Csak mondd meg nekik, hogy megveszem a két papot - húzott elő egy köteg köztársasági kreditet a tárcájából Sheridan. - Ha élve átadják őket. A droid torokhangokból és sipító, magas, elnyújtott magánhangzókból álló keveréknyelven kezdett karattyolni a boxerek sárgás bőrű, a nagaioknál és chisseknél alacsonyabb, de hasonló állcsontú és arcvonású vezetője felé, amikor a csoport mögött újabb kiáltozás támadt. - Vissza! - kiáltotta Vir, és a mon calok lézerpuskái a levegőbe emelkedtek. Sheridan döbbenten látta, hogy az egyik közeli épület erkélyén egy kultista egy méretes, a vukik számszeríjára emlékeztető fegyverrel egyenesen felé céloz... A calamarikat azonban megelőzték. A szemben álló erkélyről kivágódott egy hosszúkás, sárgás ívű fényostor, a kultista nyakára tekeredett, majd leszeletelte a fejét. Ezzel párhuzamosan egy hófehér bőrű és hajú, a dathomiri éjnővérek bőrruháját viselő nőalak ugrott le közéjük hosszú, nyilvánvalóan az Erő által segített ívben. - Hát ez meg... - képedt el Sheridan és hátralépett. - Na, a legjobbkor... - remegtek meg Vir szájnyúlványai. - Ez Tallia Úrnő, a Hapan-Sith Nagykövetség biztonsági főnöke... egy képzett Éjnővér. - Azt látom... legalább nem Nagyúr, bár nem tudom, melyiknek örülnél most jobban - bámult a nőre Sheridan, aki csak szemberöhögte őket. - Na mit néztek, köztársasági pupákok? Mindent nekem kell csinálni? Azzal a nő előrelendült és megragadta a vezér- boxer nyakát ostorával. - Engedjétek el Malugius Testvért! A Piusos csuhást megtarthatjátok felőlem! - Ellenzem! - lépett közbe Sheridan. - Nem akarunk vérontást! Kifizetem a... - próbált visszaemlékezni az eligazításon elhangzottakra. - A fejpénzt a két papért és a halott harcosért is! - Úrnő, nézze, egyre többen vannak - intett körbe karabélyával Vir. Sheridan is aggódva látta, hogy a tömegből újabb és újabb Bo Xer-hívek kerülnek elő, hosszúkás vibrolándzsáikat feléjük szegezve. - Ebből vérontás lesz. - Az ő vérüket fogjuk ontani - szisszent fel az Éjnővér. - Evvel kezdem itt... - Ming, a Leghatalmasabb nevében állj! - repulzoros robogók száguldtak körbe a fejük felett, és vörösesbarna rohampáncélt viselő, a jensaarai harcosok öltözetére emlékeztető testőrök kerültek elő mindenhonnan, jelezve, hogy a járművekre vonatkozó tiltások azért a helyi rendfenntartók vonatkozásában lazábbak. - Hát ezek? - pillantott körbe Sheridan. - Ming császár személyi biztonsági egysége, Kleitus tábornok őrharcosai - húzta be a nyakát Vir. - Sok köztük az Erőérzékeny vibrokard-forgató. - Rendet! - lépett elő a leszálló díszes rohamsiklóból a fent nevezett Kleitus, majd végigmérte a társaságot. - Tallia Úrnő, ez már a héten a harmadik eset! Hivatalosan tiltakozni fogunk a nagykövet asszonynál! - Csak tessék - lépett hátra ostorát összehajtogatva az Éjnővér. - Mi legalább teszünk valamit... nem úgy mint... - Ezek - fejezte be a mondatot a barna testpáncélt viselő Kleitus, és a köztársasági különítményhez lépett, majd végigmérte Sheridant. - Ön bizonyára az új coruscanti követ, - És bizonyára nem vagyok lenyűgözve azzal kapcsolatban, ahogyan maguk tétlenül nézik a külvilági hittérítők elleni atrocitásokat - húzta ki magát Sheridan is. - Ming Őfelsége, a Kegyetlen és Leghatalmasabb dönti el, meddig mehetnek Bo Xer hívei, és nem mi, vagy maguk - krákogott a tábornok. - Felajánlottam, hogy megveszem a papokat - biccentett az élettelen figurák felé Sheridan. - A köztársasági váltója nem ér fabatkát sem itt, csak a nagai yen - vont vállat Kleitus. - És amúgy is lefoglaljuk őket. Ti pedig takarodjatok a vackaitokba, amíg szépen mondom! - ordított oda a boxereknek, mire azok menekülőre fogták. - És amúgy is halott már mind a kettő... majd a hivatalos vizsgálat lezárása után kiadjuk őket maguknak... és maguknak... - mérte végig megvetéssel az Éjnővért is. Tallia csak megvetően biccentett, majd odaköpött a calamari tengerészgyalogosok lába elé és egy ugrással eltűnt a tömegben. - Jöjjön, nagykövet úr - ösztökélte Sheridant Vir. - Ezek után szerencsés lenne, ha minél hamarabb a diplomáciai negyedbe érnénk.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 3, 2020 14:56:17 GMT 1
Sheridant a diplomáciai negyed egyik legnagyobb épületébe, a soktornyú, a birodalmi adószedő hivatalok magasba törő, szögletes formáit a Köztársaság holografikus jelvényeivel, és az Újjáépítési Hatósággal együttműködő, az épületben kereskedelmi kirendeltségeket és export-import irodákat működtető galaktikus nagyvállalatok, mint például a Strunz, az OCP, vagy a Vishkar logóival dobták fel. Azért jól láthatóak voltak a nagy teljesítményű kommunikációs tányérok és a pajzsgenerátorok is. A diplomáciai misszió ideiglenes vezetője, a sötét bőrű, bespini humán, az eredetileg egészségügyi végzettségű Dr. Franklin Croix elöljáró a hallban várta az érkezőket, és azonnal üdvözölte újdonsült felettesét. - Nagykövet úr, köszöntöm a misszió területén. Hallom, akadt egy kis nézeteltérésük a boxerekkel idefelé jövet. - Semmi jelentős - rázta meg a fejét utólag is az eseményeken csodálkozva Sheridan. - Csak még mindig fel nem foghatom, hogy mégis milyen jogalapon lehet szerencsétlen papokat lincselni. Ráadásul a helyi milícia hallgatólagos támogatásával. - Nos, Bo Xer tanai szerint... - magyarázta a szikár, sötét bőrű férfi - az "idegen ördögök" vallási tanainak terjesztése legalább olyan káros és kártékony, mint a holonetes hirdetések - pillantott a fent villogó logók felé. - Már többször tüntettek előttünk is, hogy kapcsoljuk le azokat ott, és zárjuk be a kereskedelmi képviseleteket is. - Az elégedetlenkedés a peremvidéki, fejlődésből némiképp kimaradt népek sajátja - sóhajtott fel Sheridan. - Ezt még érteném is... de ez az elharapódzó erőszak? Ha a helyi uralkodó nem elég határozott, hogy tegyen ellene, miért nem cselekszenek a nagaiok? Mégis csak ők a térség protektorai, vagy micsodái... - Igen... - pillantott a diplomáciai negyed átellenes sarkában lévő soktornyú, széles, ívelt, felfelé kunkorodó tornyokkal és fenyegető orbitális és gyorstüzelő lövegekkel felszerelt nagai nagykövetség épülete felé egy pillanatra Croix elöljáró. - De az igazság az, hogy a Nagi és Ming uralkodó közötti megállapodás elsősorban védelmi jellegű. Manchunak lényegében nincs hadiflottája a legutóbbi nagy háború óta, és az uralkodói hadsereg is nagyjából arra korlátozódik, amit Kleitus tábornok mozgósítani tud a főváros környékén. A rendfenntartás a legtöbb külterületen lévő településen a boxerekéhez hasonló milíciák kezében van, bár azok jóval kisebbek, és sokkal kevésbé agresszívak. A nagai erők ezzel szemben nem szeretnek kifejezetten keveredni a manchukkal, ha úgy tetszik, lenézik őket. Az innen legtávolabb eső, déli kontinens teljes egészében nagai megszállás alatt van, de a legtöbb nagai a barakkjaiban és erődjeiben tölti a napjait, messze innen, a fővárostól... egymás között csak úgy tekintenek erre a helyre, mint valami száműzetésre, azt hiszem. - Nem mintha számítana, hol vannak most - jegyezte meg a torkát köszörülve Vir őrnagy, aki mögöttük felügyelte, hogy kommandójának minden tagja szerencsésen és sérülések nélkül megérkezzen. - Amíg dúlnak a viharok, a légköri közlekedés is lehetetlen szinte az egész bolygón. Terepsiklókkal pedig napokig tartana idejutni a nagai garrizonok legénységének. - Érdekelne, miért nem hívott a nagai vezetőség erősítést korábban - morfondírozott Sheridan. - A zavargások és atrocitások nem érintették őket - magyarázta Croix. - A nagaiok jóval... megtűrtebbek még Bo Xer követői szerint is... legalábbis eddig nem történtek ellenük lépések. És valószínűleg van egy titkos klauzula Ming és a Nagi megállapodásában, amelynek értelmében a főváros és az uralkodói körzet demilitarizált zóna. - Heh - horkantott Sheridan. - Még, hogy demilitarizált. Az összes paraszt vibropikával szaladgál, akit eddig láttam... szeretnék majd beszélni a nagai nagyövettel. És a többi képviseletvezetővel is. - Lesz rá alkalma, uram - biccentett Croix. - Holnap estére hivatalosak vagyunk egy fogadásra, amelyet az egyik alacsonyabb rangú hercegi palotában tartanak. Állítólag Ming, az uralkodó néhány rokona is ott lesz. És persze az összes képviseletvezető. - Reméljük, Bo Xer nem jön el - fintorodott el Sheridan. - Sosem mutatja meg magát személyesen - magyarázta Croix. - Ráadásul Ming nem igazán szívleli a bandáját, de az erőegyensúly miatt nem lép fel ellenük túlzottak keményen sem. A tábornoka, Kleitus kifejezetten utálja őket, de nincs felhatalmazása rá, hogy szétverje az egész gárdát. - Vettem észre - hümmögött Sheridan. - Azt pletykálják, hogy az eriadui követség közvetít titkos tárgyalásokon Bo Xer és Ming között, hogy elkerüljenek egy polgárháborút - folytatta a magyarázatot Croix. - Az övéké az egyetlen nagykövetség, ami a város másik oldalán, a Ming-adminisztrációhoz tartozó kerületben van. - Érdekes... - biccentett Sheridan, majd magára vonta a figyelmét a szemközti épületből kisiető alacsony, ravasz tekintetű nő, akit a már korábban látott Éjnővér kísért. - Na tessék, már megint itt vannak - fintorodott el. - Ez lenne a Sith nagykövet? - Hapan-Sith - magyarázta Croix a köztársasági rezidenciával átellenben fekvő vékony tornyú, elegáns küllemű épületre mutatva. - Eredetileg a hapanok követsége volt, de Aweris után ideköltöztek a Sithek is, miután - mutatott a nagaiokéval átellenben lévő sarkon álló, már messziről is jól felismerhetően birodalmi unalmasszürke, lövegekkel teletűzdelt épület felé - az EGB elfoglalta a korábbi rezidenciájukat, tekintettel arra, hogy nagyrészt Maradvány-személyzet látott el benne szolgálatot. - Nagykövet úr - állt meg elöttük a kopasz, a tarkóján valamiféle csontkinövést viselő nő, amitől Sheridannak az az érzése támadt, hogy egy Yuuzhan Vongba oltott Sith Úrnő áll előtte. - Delenn nagykövet vagyok a Hapanákról. Úgy hallom, megzavarta a hadnagyom biztonsági akcióját - biccentett a mellette álló, lekicsinylő tekintetű Tallia úrnő felé. - Elhiheti, asszonyom, nem állt szándékunkban megzavarni semmit, mi értünk oda előbb - ingatta a fejét Sheridan. - És köszönöm, hogy elsőként üdvözöl a helyi diplomáciai közösség nevében. - Maguk férfiak, mindig ugyanaz a felesleges udvariaskodás a semmiről - biggyesztette le az ajkát Delenn. - Felkészültek a védelemre? - Már elnézést, de mi ellen? - vonta fel a szemöldökét Sheridan. - A Bo Xer-féle felforgatók és a bandáik ellen, mégis, mit gondol, mi ellen, talán bizony ellenünk? - nevetett fel a nő. - Maga amilyen helyes, olyan ostoba, férfiember. A napnál is világosabb, hogy amint leszállnak az ionfelhők, itt vérengzés lesz. - A nagykövet asszony kissé... kritikusan szemléli az eseményeket, amint annak már többször hangot adott a diplomáciai missziók közös egyeztetésein - szólt közbe Croix. - A képviseletek grémiuma nem osztja a borúlátását ezzel kapcsolatban. - A képviseletek grémiuma nem érzi... az Erőt - szisszent fel Delenn. - Kivéve azt a kowakmajom, mamlasz minosi valamelyik asszisztensét a jediktől, de azok még akkor sem éreznének semmi fenyegetést, ha már a rankor szájában lennének. - Valami készül - tette hozzá Tallia is, miközben szája pengevékony vonallá húzódott. - Csak a magukhoz hasonló ostobák még nem látják... - Én pedig azt mondom, hölgyeim, hogy előbb szeretném kikérni a teljes diplomáciai grémium véleményét, mielőtt elhamarkodott lépéseket teszünk - emelte fel a hangját Sheridan. - Holnap megtárgyalhatjuk a fogadáson. Addig is, kérem, rengeteg dolgom van. - Hát persze. Maguknak férfiaknak mindig. Na alászolgálja - fordult sarkon a Hapan-Sith nagykövet és elvonult. Sheridan egy pillanatig még döbbenten bámult utána. - Hamisítatlan hapan nő. - Valójában a pletykák szerint mimbanita, rengeteg implanttal, tetoválással és testfestéssel... - jegyezte meg Croix. - Amolyan... Sith szokás. De egyenesen a Hapesről érkezett, és az egyik legrégebb óta itt lévő misszióvezető. Egyesek tudni vélik, hogy Charis császárnő személyes bizalmasa. Csak hát, nagyon gyanakvó. - Mondom én, hogy hamisítatlan hapan - sóhajtott fel Sheridan. - Csak a baj van velük. Inkább mutassák meg a szobámat, szeretnék lepakolni.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 4, 2020 13:38:44 GMT 1
A Ming hivatalai és reprezentatív termei számára fenntartott palotanegyed legszélén, egy kisebb dombon állt az Anyacsászárné, a vénséges Cixi rezidenciája. Ming, a Leghatalmasabb édesanyjaként ma már csak protokolláris szerepe volt az öregasszonynak és legtöbb idejét a palotája apró kertjében töltötte, miniatűr fácskáit nevelgetve. Az utóbbi időben viszont egyre növekedett a haragja fia teljesítményével kapcsolatban, akinek már szinte meg sem jelenhetett az oldalán, mint aggódó anya és bölcs tanácsadó, amióta Kleitus tábornok és a vostroyai info-biztonsági személyzet befolyása megnőtt a Leghatalmasabb környezetében. A ma reggelen is rossz kedvében lévő vénséges nőszemély elégedetlenül végigpillantott háztartása összegyűlt szolgáin. - Ostobák! Takarodjatok mindannyian a szemem elől! Még egy normálisan reggelit sem voltatok képesek összekészíteni! Csak Tuan herceg marad a kertben! A megszólított, tradicionális manchu nemesi köntöst viselő, kopasz, alacsony humanoid, Cixi egy távoli régióból nem régiben hazatért unokaöccse engedelmesen meghajtotta magát, és néhány száraz pálcát húzott elő köpenye redőiből, amelyeket a satrafa élvezettel végigszagolt, majd ropogtatni kezdte megmaradt fogaival. - Remélem, megfelelőnek találja az ajándékomat, Felséged - hajlongott tovább a Tuan nevű alak. - Ezek a VidámságPálcák csak a Nagin kaphatóak. Személyesen utaztam el értük. - Járjon óvatosan alattomos unokatestvéreink piacain, fiatalember - okoskodott a vénasszony. - Azok a húzott szemű Kések könnyen átverhetik. A buta fiam persze mindent megtesz, hogy a kedvükre legyen, szégyent hozva a családra. Arról nem is beszélve, hogy amíg távol volt, herceg, a Bo Xer - hívők egyre hangosabbak lettek, de annál sikertelenebbek! Gyülevész parasztokon kívül nem látok mást a seregeikben, az aljanép nyomása pedig önmagában nem lesz elég, hogy jobb belátásra bírja az ostoba fiamat. Ennél csak az lenne rosszabb, ha kiderülne a maga kis titka! - Ne aggódjon, Felséged - biccentett Tuan. - Kézben tartom az ügyet. Sosem fognak rájönni, hogy valójában én vagyok Bo Xer, és én irányítom a boxereket. Már minden elő van készítve, hamarosan mozgásba lendülnek a híveim, akkor pedig Minget választásra kényszerítjük... vagy a lázadás mellé áll a hadsereggel és a nemesekkel együtt, vagy elbukik, amikor égni kezdenek a diplomáciai missziók. - Nekem aztán édesmindegy, amíg az idegen ördögök befolyása megszűnik, beleértve a fontoskodó Késekét! - fröcsögött Cixi. - Ha pedig a mamlasz fiam nem tudja ezt előidézni, ám menjen ő is, jusson pokolra! Amúgy sem csinál semmit egész nap, csak a nagaiok és az adumariak perverz videóit nézi azon az átkozott Holoneten, arra élvezkedik, aztán csodálkozik, hogy nem működnek azok a fifikás termináljai! - Még jó, hogy Felséged udvartartása a jó öreg papíruszra esküszik - hajbókolt Tuan. - Csak arra vár az az eszement fiam, hogy végre meghaljak, aztán rátehesse a kezét a császári életjáradékomra és a nyugdíjamra! - elégedetlenkedett tovább Cixi. - Felséged, ha Ming fegyverrel támad a boxerek ellen, akkor megvannak az erőink, hogy már idejekorán eltávolítsuk - hajlongott tovább Tuan. - Ha pedig sikerül rávennem, hogy álljon ki a lázadásuk mellett és fegyverrel támadjon az idegen ördögök helyőrségeire, az ötvenöt nap leteltével úgyis visszatérnek a nagaiok, és bosszújukat rajta fogják kitölteni... akkor pedig Ön dicsőségesen átveheti bukott fia helyét, és új feltételeket tárgyalhat ki a Késekkel, mint dicsőséges Anyacsászárné! - Önnel az oldalamon természetesen, hűséges Tuanom - dőlt hátra foteljében a halálpálcáktól teljesen elkábult nő, a herceg pedig további hajlongást követően kihátrált a kertből és a palota egyik hátsó kijáratán át a sikátorok felé indult. ... Egy apró, háznak nem is nevezhető viskó ajtaját maga mögött betéve a Sárkány végre elkezdhette levetni magáról a nevetséges és gyűlölt Tuan - maskarát. Kiegyenesedett, megropogtatva a tagjait, jó másfél fejnyivel megmagasodva, megszüntetve az alacsony és törékeny herceg illúzióját, majd kifújta a levegőt. Nem szerette ezt a maskarát, amikor Bo Xer álnéven közvetlenül a gyülevész paraszt népséggel tárgyalt és terjesztette közülük a tanait, akkor nem is öltött fel semmit, egyszerűen csak az Erő segítségével elsötétítette és árnyékolta megjelenését, hogy a parasztok egy maguk közül való, tiszteletre méltó manchut lássanak egy nagai trónörökös helyett. A tervek mozgásba lendítéséhez szüksége volt rejtőzködő vagaari bajtársai segítségére is. A boxerek elegendőek voltak arra, hogy felfordulást okozzanak a fővárosban és a diplomáciai negyedben, de a nagai védelmi erő átmeneti semlegesítéséhez már több tűzerőre volt szükség... a Sárkánynak pedig erre is megvolt a megfelelő terve... a valódi terve, nem az, amit frontista szövetségeseinek kommunikált, azzal is kezdenie kellett valamit, ha nem akarta, hogy ténykedése eredményeképp egy Sárkány - hű, Karafutoról támogatott új kormány és megszálló blokk helyett újabb vostroyai bábállam jöjjön létre a bolygón. Ezért is remegett meg idegesen kezében a kom, amikor látta, ki hívja titkos, kódolt csatornán, az erősödő ionviharok közti talán utolsó kommunikációs időablakot kihasználva. Műmosolyt erőltetett az arcára és aktiválta a komot. - Atali drágám. Milyen nagyszerű, hogy látlak - mosolygott Poklonskaya apró holoképének arcába. - Sárkányom, daragoj - hunyorított a nő. - Minden készen áll, ugye? A kis lázadásotok után megnyílik Manchu népének szíve a frontizmus iránt? - Természetesen, szerelmem - recsegte a Sárkány. - Minden a terv szerint halad. - Nagyszerű, felkészítem a beavatkozó flottát. És van egy meglepetésem is a számodra, drágám - Poklonskaya távolabb lépett a komtól, a Sárkány pedig döbbenten meredt a nő félreérthetetlenül domborodó idomaira. Erre nem számított. - Hamarosan Kis Sárkányunk lesz - mosolygott a nő átszellemülten. - Gondolj csak bele, micsoda orvosi csoda, a frontizmus csodája! - Az... csoda... - sziszegte még mindig műmosollyal az arcán a Sárkány, pedig forrott benne a düh és a Sötét Oldal. Poklonskaya korábban biztosította arról, hogy medikai, genetikai rásegítés nélkül a vostroyai humánok és a nagaiok nem párosodhatnak sikeresen... persze mindkettejük sajátos erőérzékenysége felülírhatta ezt elméletben, de az is lehet, hogy a nő szimplán hazudott neki, vagy mégis csak kezelésnek vetette alá magát, miután ő elhagyta Lehont... mindenesetre az utolsó dolog, amire nagai ambíciói kapcsán most szüksége volt, az egy vostroyai félfattyú. De egyelőre nem hívhatta ki maga ellen nyíltan a frontistákat, vagaari bajtársai még mindig tőlük kapták az ellátmányt és élelmet odakint. - Nagyszerű hír. Remélem, hamarosan kezemben tarthatom a kicsit, ha újra találkozunk. Daragoj. - Csók - intett búcsút Poklonskaya, a Sárkány pedig dühében összetörte a komot és még kis Sith villámokat is küldött bele, hogy levezesse frusztrációját. A következő napokban úgysem tervezte használni, technikai lehetősége sem lett volna rá. - Az a mocskos hazug kis cafka... - sziszegte, és eldöntötte magában, hogy ezzel végérvényesen véget kell vetnie a vostroyaiakkal fennálló kapcsolatának. Ez pedig azt is jelentette, hogy meg kellett változtatni a terveit a vostroyaiakkal kapcsolatban itt a Manchun. Ki kellett vonnia azokat a szereplőket is a forgalomból, akiknek felhatalmazása volt a frontista fegyveres erők idő előtti behívására. Másik, nagyobb, a főváros hatókörében és manchu vonalakon való használatra alkalmas komberendezést kotort elő a satnya szoba egyik szekrényéből és beütött egy diplomáciai komvonalat. - Nagykövet úr - mondta elváltoztatott, recsegő hangon. - Itt jó barátja és dejarik-partnere, Bo Xer. Szeretném, ha bejuttatná... néhány barátomat a közelgő követségi fogadásra.
|
|
|
Manchu
Nov 6, 2020 13:45:59 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 6, 2020 13:45:59 GMT 1
A felkelő nap karmazsin színűre festette az ionizált légkört Manchu fővárosa felett, látványos bizonyítékát szolgáltatva annak, hogy egyes, a bolygón működő frontista csoportok miért éppen ezt az elnevezést választották maguknak. Sheridan elbámulva figyelte a lassan ébredező várost a köztársasági nagykövetség tetején kialakított, eredetileg csak bámészkodásra szánt erkély céljául szolgáló, de azóta kommunikációs eszközökkel és egy sorozatlövő légvédelmi ismétlővel is felszerelt megfigyelőállásból, miközben Croix megkínálta egy pohárra való, a helyiek körében igen kedvelt, méregerős fekete teával.
- Nézze csak, nagykövet úr, most kezdődik a diplomáciai képviseletek szokásos kora reggeli sorakozója - mutatott a különböző, díszes jelvényekkel ékesített épületek előtti gyakorlótereken az adottállam himnuszára, vagy egyéb katonai indulóira felsorakozó, néhány tucatnyi létszámú őrségi alakulatok különböző formációira Franklin. - Ezt mindenképp meg akartam mutatni Önnek. - Nem veszik ezt rossz néven a helyiek? - morfondírozott Sheridan. - Mégiscsak az ő házaik előtt is parádézunk. - A sorakozót csak a diplomáciai negyed, és az annak közvetlen szomszédságában lévő követségek tartják meg - mutatott a kerületet övező falakon és csatornákon kívül eső néhány épületre Croix. A köztársasági létesítmény messze a legmagasabb volt minden képviselet közül, így jól be lehetett látni a tetejéről a környező városrészeket. - Eriadu és Phezzan egyesített konföderációs követségei a város másik részén vannak, náluk például lényegében még csak egy zászlósfelvonás sincs, nehogy a helyiek provokációnak vegyék. Akik pedig a manchuk közül a negyedbe költöztek, ide, a szomszédságba, ezer szálon kapcsolódnak a képviseletekhez, mint kiszolgáló személyzet, boltosok, futárok, kéjnők és kéjfiúk, és így tovább. Ők még örülnek is a látványosságnak.
- Jó nagy kavalkád - kortyolt bele forró teájába Sheridan. - És mindenki a saját indulóit játssza, hogy túlharsogják egymást. - Ilyen ez, uram - hunyorított Croix. - Páran felvetettük nemrég a követségközi egyeztetések egyikén, hogy ne egyszerre rendezzük a sorakozókat, és ne zavarjuk vele egymást, de a nagaiok ragaszkodtak a napfelkeltéhez, mint kezdési időponthoz, a többi képviselet pedig nem tudott megegyezni az utána lévő sorrendben. Így azt maradt az egymásra licitálás hangerőben, jelvényekben és egyenruhában.
Sheridan a saját követségük előtt gyülekező tengerészgyalogosokat és a hadsereg zöld egyenruhás, oldalra csapott serennoi barettet viselő beavatkozó alakulatát, valamint a mellettük felsorakozó, furcsa turbánt viselő, sötét bőrű humanoidokra pillantott, akiknek egy kék gyémánt alakú embléma volt az egyenruháján a szabványos köztársasági katonai jelzések helyett. - És ők? Nem ismerem a jelvényüket, nem tűnik standard köztársasági alakulatnak. - A Vishkar saját biztonsági vállalatának emberei - magyarázta Croix. - Az OCP, az IMU, a Strunz és a többi kereskedelmi kirendeltséget üzemeltető vállalatunk használja őket az itteni irodáik és a távolabbi kontinenseken lévő raktáraik védelmére. De együtt adják az őrszolgálatot a mon cal tengerészgyalogsággal és a hadsereg kommandósaival. A köztársasági követség előtt sorakozó, a Szenátus évtizedek óta, már a yavini, első Halálcsillag pusztulását követő ünnepség idejétől kezdve változatlan himnuszára díszelgő egységgel szemben egy kisebb létszámú, de hasonlóan színes alakzat állt fel a tér átellenes oldalán lévő, Hapan-Sith nagykövetség előtt. A Charis Anyakirálynő tiszteletére lejátszott hapan királyi induló után a Wenthar császár emlékét őrző ősi Sith rítusénekek egyike csendült fel. Az előző nap látott Delenn nagykövet és Tallia úrnő a bejárat egyik benyílójából figyelték a Hapes és a Korriban fél-fél jelvényeiből összeollózott holografikus logo előtt felsorakozó díszelgőket - a testpáncélos hapan nehézgyalogosokat, valamint az asszaszinok fekete bőrruháját viselő erőhasználó harcosokat... mind nőket, kivétel nélkül. Delenn nagykövet egy pillanatra Sheridanre emelte kopasz, csontkinövésekkel kerített fejét, és csábosan elmosolyodott.
A nagykövet egy pillanatra kellemetlen bizsergést érzett a tarkójában, szinte biztos volt benne, hogy az Erő segítségével birizgálja elméjét a nő, még ilyen távolságból is. Croix-hoz fordult. - Mondja csak... gondoltak már arra, hogy kölcsön kérjenek néhány ysalamirit a nagai, vagy az EGB - képviselettől? - Nagyon jók a kapcsolataink a hapanokkal, még sosem próbálkoztak semmivel. Tudja, eredetileg még Tenel Ka idején nyílt a követség, a kiszolgáló és az adminisztratív személyzet is mind hapan, sokan közülük pedig jó kapcsolatokat ápolnak a mi állományunkkal, különösen a jó kiállású serennoi tisztekkel, ha érti, mire gondolok... az Éjnővérek csak nemrég jelentek meg az új nagykövettel együtt - rázta a fejét magyarázat közben joviális mosollyal a fekete bőrű férfi, mint aki nem is érti új koréliai elöljárója aggodalmát, majd fejével a tér harmadik, jobb kéz felé eső, zárt oldalán álló kisebb épület felé biccentett. - Meg aztán, nem véletlenül osztozunk hárman a főtéren... ha bármivel próbálkoznának a Sithek mégis csak, Garibaldi nagykövet lovagjai azonnal megéreznék. - Ó igen, látom... - Sheridant a gondolat nem villanyozta fel túlzottan, de el kellett ismernie magában, hogy a harmadik, leginkább egy elegáns vidéki kúriára emlékeztető épület előtt feszes alakzatban való vigyázzállás helyett a földön ülő, vagy éppen lebegve meditáló jedik és hosszú vibrolándzsás testőreik elég érdekes kontrasztot képeznek a sötét oldali erőhasználókkal szemben. Megakadt a szeme az ég felé emelt fénykardot tartó öklöt ábrázoló jelvényen a követség homlokzatán.
- Azt ott nem kellett volna már rég levenniük? - Nem, ez egy érdekes történet - mosolyodott el Croix. - Garibaldi nagykövet nem erőérzékeny, de van egy fél tucat misszionárius jedi lovagja, az őrség többi tagja pedig saját magához hasonlóan nemesi származású minosi gárdista. Hamner Nagymester és a hadserege bukását követően azonban nem esküdtek hűséget sem Corran Horn frontista lovagjainak, sem a coruscanti Jedi Templomnak, az ottani adminisztráció nagy bosszúságára, megjegyzem, de még csak az Élő Erő Egyházának pacifista bandája felé sem... bár ott a sor legszélén lát néhány fegyvertelen Yuuzhan Vongot és chev papot, szóval utóbbiakat megtűrik maguk között. Egész egyszerűen továbbra is a Fény Hadserege képviseletének nevezik magukat. Hallottunk még pár ilyenről az Ismeretlen Vidék félreeső bolygóin, de ők a legnagyobb képviselet, akik nem adták át a kulcsokat sem Coruscantnak, sem Vostroyának. Azt beszélik, közvetlen vonaluk van a földijéhez, ahhoz a koréliai jedihez, aki a Kathol - Résen túl bujkál manapság a megmaradt minosiakkal a Fény Légiójából...
- Avionam Arelis, igen - fintorodott el Sheridan. Nem kedvelte különösebben, ha a mindenféle elhajlásra kapható koréliai személyiségekhez hasonlították, mint az a pojáca, vagy valamelyik jómadár a balhé Solok, bel Iblisek és hasonlók közül, de kár lett volna most emiatt rendre utasítani Croix-t. Így aztán jobb híján a másik irányba pillantott, ahol a kerület jobb szélén, pontosan a felkelő nappal szemben a nagai követség tengerészgyalogos, a hapanok csatapáncélját is maga mögé utasító mechanizált gyalogos és flottaőr erők sorakoztak fel a Krizantém - lobogó előtt előbb a császári család tiszteletére játszott állami himnusz, majd a Hiroyasu Régenst éltető Flottainduló taktusaira. A díszelgő egység háromszor meghajolt a krizantémos logó, majd a felkelő nap, végül az erkélyükön megjelenő nagykövetük és katonai parancsnokuk felé.
- Nem sikerült időpontot egyeztetni mára Maru nagykövettel? - Sajnos nem, uram - rázta a fejét Croix. - Maru nagykövet és Nagoya ellentengernagy ma egész nap a vidéki kirendeltségeiket látogatják végig, holnap pedig az utolsó szuborbitális légköri járattal felmennek a Bárkára, hogy felügyeljék a manchukkal közösen az űrbázisok lezárását, mielőtt intenzívebbé válnak a viharok. Legközelebb holnapután lesznek elérhetőek. Elképzelhető, hogy a követségi fogadást is kihagyják, és az adjutánsaikat küldik maguk helyett. Bár a jól értesültek szerint ez válasz arra, hogy Ming sem fogadta el a meghívást technikai problémákra hivatkozva, és csak alacsonyabb rangú hercegeket küld a Manchu uralkodói család is. - Hmm... elfoglaltak a nagai és manchu urak - hümmögött Sheridan, egy pillanatra tovatekintve a nagai követség ívelt tornyai, végigjáratva tekintetét a tőlük nem messze, a csatorna és a védfal túloldalán lévő adumari és desevroi követségeken, amely előtt fiatal, sima arcú, a régi idők peremvidéki nemesi egyenruhájára emlékeztető zubbonyt és szoros lovaglónadrágot viselő fiatal fiú kadétok sorakoztak, vagy legalábbis innen nézve fiúknak tűntek. Inkább tűntek hivatásos díszelgő egységnek, mint harcosoknak.
Kissé továbbpillantva, a hátuk mögötti épületegyütteseket vizsgálva egy alacsony, bunkerszerű épületekkel körülvett, leginkább raktárnak, de nagyon is jól védett raktárnak tűnő épületegyüttest pillantott meg. Aztán felismerte az előtte sorakozó, egy kékesszürke jelvénynek tisztelgő fekete rohampáncélos, kék bőrű alakokat. - Az ott a chiss követség? - kérdezte. - Olyan, mint valami lerakat, ahol a lőszert tartják. - Eredetileg az is volt - biccentett Croix. - A Cosrai Iparvállalat kereskedelmi kirendeltsége volt, aztán az EGB használta a chiss főszektorukkal közösen... amikor pedig átvették az ESB eredeti épületét - mutatott élesen balra, a negyed másik oldalán magasodó birodalmi antennákra Croix -, akkor ezt visszaadták a chisseknek. Nem nagy kirendeltség, csak egy házi phalanxnyi gyalogos védi. - És hol a nagykövetük? - tekergette tovább a nyakát Sheridan. - Ott, a sor legszélén - mutatta Croix, és egy makrotávcsövet is átadott a férfinak. - Nahát - hunyorgott a Sheridan. - Azt hittem, az egy droid. Egy gonk, vagy efféle. De már látom... - Alarik'o'shabbato nagykövet többszörösen kitüntetett veterán a Killik háborúkból - magyarázta a férfi. - Tudja, én is kezeltem... - Igen, olvastam az aktáját, az Ön eredeti végzettsége medikus - biccentett Sheridan. - Kosh nagykövet többszörös sérüléseket szenvedett Killik idegmérgektől a Tenupe egyik csatájában - magyarázta Croix. - Az a repulzoros géptüdő tartja életben. Éppen hogy. De még mindig az egyik legtapasztaltabb diplomata itt. A népük régebb óta áll kapcsolatban a manchukkal, mint itt bárki, a nagaiokat is beleértve, még ismerték a civilizációjukat az atomháborújuk előttről, a Grisk-uralom korából... - Griskek? - kérdezte Sheridan. - Sosem hallottam róluk. - Én sem tudok róluk sokat - biccentett Croix. - Egyesek szerint nem is léteztek.
Sheridan tovább nézelődött. Félúton a sajátjuk és az EGB követsége között, a csatornák melletti rakparton állt Vostroya a hapanokéhoz hasonlóan soktornyú, viszont szögesdróttal és akadályokkal körbevett követsége. A gyakorlótéren vörös csillagos jelvényük előtt a Frontista Indulóra sorakozó kék-fehér mellényes tengerészgyalogosok és barna kabátos sorozott őrök mellett egészen sok szürke ruhás, vörös jelvényes sapkát viselő manchut látott. - A Karmazsin Nap a legnagyobb független fegyveres milícia Manchun a boxerek után - magyarázta azonnal Croix. - Éppenséggel sokkal nagyobbak is lehetnének, de mára tagságuk a tizedére csökkent, Bo Xer követői elszívták a soraikból az összes dühös földművest és izgága fiatalt. Nem csoda, hogy nem is a nagaiok, vagy Tallia úrnő, hanem éppen az öreg Berzsenyev nagykövet az - mutatott az egyik torony erkélyén valamiféle lábbelivel hadonászó, dühösen gesztikuláló alakra Sheridan tanácsadója -, akinek a leginkább a bögyében vannak a boxerek. Állandóan azt ismételgeti, hogy elszívták a levegőt a frontisták elől.
- Ennél nagyobb bajuk sose legyen - köhintett Sheridan, majd visszafordult a már korábban látott, a jobb szélen lévő EGB-követség felé. Ez vetekedett a nagaiok épületével, a nagai, a köztársasági és az EGB-komplexum egyfajta háromszöget alkotott, amelyek a mögöttük lévő vostroyai alakított egyfajta aszimmetrikus deltoiddá, amelynek csúcsával szemben a Manchu paloták felé magasodó ősinek tűnő védfalak alkották a diplomáciai negyed határát. Sheridan észrevette, hogy a birodalmi indulóra felsorakozó fehér és vörös páncélos rohamosztagosok, valamint fekete ruhás flottaőrök mellett nem áll egyetlen rohamsisakos, bőrkabátos, váll-lapokkal ékesített alak sem, csak a hagyományos szürkésszöld zubbonyos tisztek figyelik az EGB csapatainak díszelgését. - Érdekes, hogy nincsenek köztük cosraiak, ha jól látom - biccentett feléjük Sheridan. - Nincsenek, valóban jól látja - hunyorított Croix. - Az egyetlen cosrai tisztviselő faramuci módon a vostroyai követségen van, ő most a Népi Demokratikus Kongresszus kirendeltségének tiszteletbeli konzulja. A birodalmi követség állományának egyik fele már helyben volt, az ESB-delegáció stábját alkották a Maradványból, és egy az egyben átálltak Aweris után az épületükkel együtt, ha úgy tetszik, Sinclair ezredessel, a követség biztonsági főnökével az élen. Állítólag megölték a nagyuraikat, de a hapanok sosem tiltakoztak miatta formálisan... nézze csak, az ott az új követségvezető, Valenn nagykövet. - Úgy néz ki, mint valami helyettes ügyvivő, ebben a jellegtelen öltönyben - ámuldozott a szikár, alacsony férfi láttán Sheridan. - Azt hittem, az a kabátos, díszes hajú pojáca lesz, emez meg az adjutánsa. - Ne tévessze meg a látszat, nagykövet úr - villantott fehér fogsort a fekete bőrű férfi sokat tudóan. - A díszes ruhás az az új kereskedelmi képviseletvezetőjük, Cartagia főtanácsos, egy befolyásos tapani nemesi család tagja. Valenn nagykövet a Fondorról lett iderendelve nemrég... azt mondják, az Első Rend ügynöke volt és a Főinkvizítor belső körének tagja. Mielőtt megérkezett, sok volt odaát a cosrai nemes Reuenthal admirális ismeretlen vidéki stábjából, de ők hazamentek Ramakazra... ahogyan Sinclair ubiktorátusi hírszerzői is Yaga Minorra nemrég, a Fel- és Lecersen-krízisek után. Ha úgy tetszik, most az Első Rend viszi a követséget, minden más csak formalitás.
- Szóval kémek a kémek között, milyen megnyugtató - krákogott Sheridan, és megnézte még magának a birodalmi képviseleten túl fekvő, a csatorna másik oldalán lévő, ívelt tornyú palotát, amelynek egyik ablakából a helyi vallási vezető furcsa nyelvű kántálással köszöntötte a Prófétát, Manchu híveit és az ershani nagykövetség burnuszos, kiszuperált birodalmi sorozatlövőket és vibrokéseket szorongató, leginkább kalózbandából verbuvált fogdmegedkből álló őrségének tagjait. - És ők? - Ó igen, Ershan, egész nagy létszámú a missziójuk, ahhoz képest legalább is, hogy milyen messze vannak - biccentett Croix. - Az a hír járja, hogy a zarándokaik egy Jedha nevű bolygót keresnek a környéken, valamiféle ősi szent helyük lehet, amit elveszítettek az évszázadok alatt. Szóval leginkább átutazóban lévő vendégeik vannak, vagy pontosabban most itt ragadtak.
A kom jelzése szakította félbe beszélgetésüket, miközben egy díszes, láthatóan manchui hordárok vontatta kerekes jármű érkezett a követségük elé, amin apró zászlócskák lobogtak, majd kisvártatva egy furcsa hajú, lila díszkabátos alak szállt ki belőle, és botjára támaszkodva megindult a bejárat felé. - Elnézést, uraim - hangzott fel a sorakoztatást befejező mon cal Vir őrnagy hangja. - Mollari nagykövet megérkezett az eriadui misszióról. - Nagyszerű, akkor még tudok vele beszélni a fogadás előtt - mosolyodott el elégedetten Sheridan. - Azonnal fogadom.
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Nov 10, 2020 13:08:54 GMT 1
Londo Mollari nagykövetről az a hír járta, hogy az Eriadui Konföderáció egyik legtapasztaltabb, legdörzsöltebb diplomatája. A Senex-Juvex szektorpár nemrég EGB és Vostroya között felosztott területeiről elmenekült befolyásos nemesi famíliák egyikének tagja volt a szóbeszédek szerint, akik a közeli Eriadun találták meg szerencséjüket. Az eredetileg a Dizn-i Egyház égisze alatt létrehozott, de mostanra a semlegességre törekvő kereskedő állam és kémközpont peremvidéki nyúlványainak számító, újonnan épített két városbolygó, Ecoban és Phezzan létrehozásában is aktív szerepet vállalt a kopasz, májfoltos humanoid férfi, aki diplomáciai karrierjét - legalábbis életkora alapján mindenképp - minden bizonnyal még a Birodalom előtt kezdhette. Az előbbi ekumenopolisz főtárgyalójaként részt vett Eriadu balul sikerült kísérletében a Lothalon, hogy segítsen befolyás alá vonni az EGB-vel és a Köztársasággal szemben a végül a Birodalomhoz pártoló, Calim néven is ismert rendszert és környékét, ez a balsiker pedig láthatóan nem tépázta meg annyira hírnevét eriadui körökben, hogy ne nevezték volna ki ezután a másik, idefelé közelebb eső, Lehontól nem messze létrehozott kereskedő-tagvilág, Phezzan nagykövetévé Manchura - vitán feül Eriadu soron következő terjeszkedési céljai közül az egyik legfontosabbra. Sheridan jól emlékezett minderre a felkészítő anyagokból, amiket az idefelé vezető úton elolvasott, így kellő óvatossággal, ám annál szélesebb, diplomatikus műmosollyal, egy nagy üveg alderaani óborral és leplezetlen kíváncsisággal fogadta a köztársasági misszió egyik fogadótermében a férfit, aki már kényelembe helyezte magát a az egyik, chandrilai szőttesekkel díszített vánkoson, mire a koréliai nagykövet megjelent. - Jó reggelt, Mollari nagykövet úr. - Á, az ifjú Sheridan nagykövet - mosolyodott el az öreg, és nagyot kortyolt a frissen kitöltött óborból. Sheridan intett a helyiségben sertepertépő protokolldroidnak, hogy menjen a dolgára. Nem akarta, hogy bárkinek a jelenléte feszélyezze az öreget. - Nos, maga valóban olyan jó kiállású, mint a hírszerzőink, khm, akarom mondani, jól értesült közös barátainktól hallottam. - Bízom benne, hogy lesz néhány ilyen, akiket nekem is bemutat majd itt, nagykövet úr - viszonozta a gesztust a nyilvánvalóan szándékos elszóláson látszólag gálánsan átlépve Sheridan. - Végtére is, Ön a diplomáciai testület egyik legtöbbet látott tagja itt, ha nem tévedek... és kitűnőek a kapcsolatai a helyi kormánnyal is. - Részben annak köszönhetően, hogy nem parádézok itt a többiekkel együtt - köhintett kifelé biccentve Mollari rosszallóan. Az egyik, félig nyitva lévő ablakon keresztül még mindig jól lehetett hallani a lent sorakozó követségi díszőrségek indulóit és menetelését. - Sokan talán azzal próbálják teletömni a maga jól fésült katona fejét, fiatalember, hogy itt ez a módi, hogy valamiféle civilizációs felsőbbrendűséget képviselünk mi itt a fegyvereinkkel, de higgye el nekem, ez valójában halálosan irritálja az odakint lakó manchukat... annak a néhány száznak, akik belőlünk élnek, nem mérvadó a véleménye - ingatta a fejét fontoskodóan Mollari. - A fent említettek arra is felhívták a figyelmem, és saját szemmel is volt alkalmam meggyőződni róla, nagykövet úr - hümmögött diplomatikuan Sheridan -, hogy a külső városrészekben védelem nélkül kószáló nem-manchu állampolgárok gyakran válhatnak felfegyverzett csőcselék által elkövetett erőszak, vagy akár lincselés tárgyává. E tekintetben legalábbis indokoltnak tűnik a fegyveres jelenlét és a... reprezentáció. - Mi Eriadun és Phezzanon máshogy gondoljuk, engedelmével - replikázott Mollari. - Tudja, ezek a boxerek eredetileg békés népek voltak ám. Afféle vásári mutatványosok, csepűrágók, alkalmi harcművészek a nép szórakoztatására. A maguk meg a Sithek hittérítői, meg azok az ershani dervisek bőszítették fel őket. - Érdekes, én azt hittem, a gazdasági jelenlétünk - vakarta meg az állát Sheridan. - Erről önök is tudnának mesélni, nemde? Bár nem minden államnak vannak... mondjuk úgy, jószolgálati szervezetei, vagy akár a területén bejegyzett egyházai a térségben, a kereskedelmi érdekeltségek más lapra tartoznak, nemde? Nekem az a benyomásom, ez jobban zavarja a manchukat. - Ha olyan ostoba módon művelik őket, mint maguk, és mindenféle helyi üzletbe betrappolnak a portékáikkal, mint rankor a toydari óvodába, ne csodálkozzanak rajta, hogy utána vibrokéssel kergetik ki a területi képviselőiket onnan - rázta a fejét sokat tudóan Mollari. - Ezt az egész... civilizációs arroganciát a nagaiok kezdték itt, mindenki más meg átvette. Mi Eriadun és Phezzanon máshogy gondolkozunk. Tisztelettel viszonyulunk a helyi kultúrához és szervekhez, legfőképp pedig a helyi uralkodó kaszthoz. Mit gondol, ki az egyetlen nagykövet, aki rendszeresen bejáratos Minghez, a Leghatalmasabbhoz? - Nyilvánvalóan Ön, nagykövet úr - emelte a poharát Sheridan. Ezt a pojácát, gondolta. - Nyilvánvalóan - düllesztette ki a mellét Mollari. - Különösen, amióta kiderült, hogy az a vostroyai holonetfigyelő program, amiért annyira odavolt őfelsége, meglehetősen hézagosan működik. A K'asper Sky 2.0. már a konföderációs givin specialisták munkája, úgy ám! - Ez igazán nagyszerű, nagykövet úr - sétált az ablakhoz Sheridan. - Mégis, felmerül a kérdés, hogyha ennyire jóban vannak Ming uralkodóval, miért nem használják a befolyásukat, hogy véget vessenek az erőszakhullámnak? - Ugyan kérem, mi tisztességes kereskedő partnerek vagyunk, semlegesek az efféle primitív konfliktusokban, fiatalember! - replikázott Mollari. - És amúgy is, a jól értesültek mind tudják... Ming ki nem állhatja a boxereket, ha tehetne, lecsapna rájuk, úgy ám. De hát nem teheti... vannak... befolyásosabb, idősebb családtagjai, akik szorosabban szimpatizálnak Bo Xer tanaival és a követői ügyével. Ha lefogatná őket, széles körű lázadással nézne szembe a saját népe körében, úgy ám. - És ha... tegyük fel... - morfondírozott Sheridan - a boxerek nyílt agresszióra szánnák el magukat? A nagykövetségek ellen? - Ugyan kérem, nevetséges - horkant fel Mollari. - Ezt csak az afféle Sith penészvirágok terjesztik, mint az a sápítozó Delenn nagykövet. Találkozott már vele? - Volt szerencsém - rándult meg Sheridan szája széle. - Vigyázzon velem, én mondom, bármit megtesz azért, hogy közel kerüljön a magához hasonló... deltás egyenruhásokhoz. Az összes többi áskálódó hapan kéjnővel egyetemben... - mormogta Mollari mogorván. - Én bizony eltiltottam tőlük a szolgáimat és a személyzetet, úgy ám. - Visszatérve a boxerekre... - töltött az idősebb férfinak újabb adag alderaani bort Sheridan. - Ó igen - köhintett, majd kortyolt újabbat Mollari nagykövet. - Nem aggodalmaskodnék az Ön helyében, nagykövet úr. Nem lesz semmi atrocitás... ennek bizonyságául bátorkodtam eleget tenni egy barátom kérésének, és magammal hozok néhány boxert az esti fogadásra. - Bizonyos benne, hogy jó ötlet ez? - villant meg Sheridan tekintete. - Nézze, máshogy nem lehet megértetni magunkat ezekkel a népekkel. Muszáj jó kapcsolatokat kiépíteni a nemeseikkel - tárta szét a karjait Mollari. - Próbáltam figyelmeztetni udvariasságból a többi nagykövetséget is, de sajnos amióta frissítettük a kódolási rendszerünket, a belső hálózati üzeneteink olyan biztonságosak, hogy már azelőtt megsemmisítik magukat, hogy a címzett elolvasta volna őket. Ezért aztán gondoltamm átruccanok, és szólok önnek. Megtisztelne, ha szemmel tartaná az öreg Berzsenyevet. Egyedül ő az, aki igazán nem képes viselkedni a boxerek jelenlétében. Mondjuk mit is várunk egy szőrös talpú vostroyaitól, még kereskedelmi képviseletük sincs, nem is a tisztességes üzlet reményében jöttek ide, hanem frontizmust csinálni, felháborító... - Megteszem, ami tőlem telik, nagykövet úr - nyújtott kezet az öreg férfinak Sheridan. - És köszönöm, hogy felhívta erre a figyelmemet... már csak egy kérdés... - Igazán nincs mit, nincs mit... öhm... mi az? - pislogott az öregember. - Mennyit kap ön ezért a kis... szívességért? - hunyorított rá Sheridan. - Ha arra kíváncsi, meg tudja-e fejelni egy nagyobb összeggel, hogy elálljak a szándékomtól, nagyon kedves, de a szívességek itt nem így működnek itt, fiatalember, ezt tanulja meg! - bökte mellkason egyik húsos, hegyesre köszörült körmével a köztársasági képviseletvezetőt Eridau nagykövete. - Az adott szó szent a manchuk számára! Még egy udvari herceg is jelen lesz, nem sérthetem meg őket azzal, hogy felülírom az előre jóváhagyott vendéglistájukat! - Hogyne, természetesen - biccentett Sheridan. - Elnézést, hogy megkérdeztem... végtére is, még új vagyok itt... - Hát persze, fiatalember, semmi baj - veregette barátságosan a másikat Mollari. - Na alászolgálja. Egyszer látogasson meg szerény kis rezidenciámon, meglátja, ott sokkal... emberközelibb élményekben lehet része a helyiek vendégszeretetéről, mint itt ebben a steril erődben. Addig is... átadom az üdvözletét Control elnök úrnak odahaza Phezzanon... ha tudunk még adni egyáltalán, természetesen... eh, el is felejtettem, átkozott viharok. Na, megyek is, mielőtt elered az eső - szedelődzködött sietően az öreg, majd elcsámpázott. - Lekötelez, természetesen - Sheridan kikísérte az öreget, majd a másik szobából előlépő Franklinre pillantott. - Hogy ez mekkora kígyó. Bár inkább űrcsiga. Vagy jégpók. - Nehogy elfogadja a meghívását, ha nem akar kompromittálódni, nagykövet úr - hümmögött Croix is. - Az egy mindenhol bekamerázott bordélyház. Gyakorlatilag az egész nagykövetség. Egy óra sem telik el, és a helyi hálózat tele lesz az Ön meztelen fotóival mindenféle manchu kislánnyal körülvéve, akik talán ott sem voltak... tán még Ming személyi termináljára is jut belőle. - Nagyszerű, kíváncsi vagyok, hány helyi potentát és attasé van így a zsebében az öregnek - fintorodott el Sheridan. - Majd vigyázunk vele. Tudok valakivel beszélni a többi nagykövetség biztonsági állományából? - Most már mindenki a fogadásra készülődik, attól tartok - rázta a fejét Croix. - Különös, hogy épp nekünk szólt - ráncolta a homlokát Sheridan. - Nyilvánvalóan tesztelni akarta Önt, ahogyan Ön is őt magát - biccentett a helyettes. - Jöjjön el velem ma este, Franklin - veregette meg a férfi vállát Sheridan. - Nem árt, ha van ott egy orvos is... én meg addig szétnézek a civilek elhelyezésére kijelölt épületekben. - Folyamatosan jönnek a külkerületekből és a vidéki városokból azok, akik nem tudtak elutazni a zárlat előtt - biccentett Croix helyeslően. - Már több százan vannak. - Melyik a kijelölt fő elhelyezési körletük? - kérdezte Sheridan. - Az ott - mutatott ki az ablakon Croix egy jelvények nélküli, láthatóan civil épületre, amely azonban majdnem akkora volt, mint valamelyik nagyobb nagykövetség. Előtte teherhordó szánok sorakoztak és kisebb tömeg csoportosult. - A Tien Ammen Hotel. - Köszönöm - biccentett Sheridan és a komjáért, valamint az oldalfegyveréért nyúlt. - Akkor azt hiszem, elsétálok még oda ebédelni a fogadás előtt. - A nerf steakjük nagyszerű - biccentett Croix. - Bár fogalmam sincs, honnan szerzik... az alapanyagot.
|
|
|
Manchu
Nov 13, 2020 16:11:29 GMT 1
Enz likes this
Post by Grodin Tierce on Nov 13, 2020 16:11:29 GMT 1
Sheridan alig lépett ki az épületből, amikor a követség előtti tér sarkában megpillantott egy maszatos arcú, a manchu általános iskolások blúzát viselő, sápatag kislányt, aki halkan sírdogálva szedegette a szemetet az egyik nyitott konténerből, láthatóan ételt keresve. - Naccágosz natykövet-szan, tesszék adni enni - fordult Sheridan felé a kislány, amikor feltűnt neki, hogy a férfi mögötte áll és döbbent arckifejezéssel szemléli. - Mi a neved? - Sheridan gyorsan egy táprudat szedett elő az övén függő egységcsomagból, és odaadta a gyermeknek, aki boldogan majszolni kezdte. - So... Sodoko - mosolygott a kislány. Sheridan megcsóválta a fejét, majd intett a kapuban beszélgető Virnek. A mon cal őrnagy szemkocsányai megremegtek, ahogyan futólépés után megérkezett, lecövekelt, majd tisztelgő pozícióba vágta magát elöljárója előtt. A szeme sarkából rosszallóan nézett a gyerekre. - Ismeri ezt a kislányt? - pillantott az őrnagyra Sheridan. - Én izé... - nyelt egyet az őrnagy, majd ráripakodott a közelebb sündörgő gyerekre. - Sodoko, mit csinálsz itt, miért nem vagy iskolában? - Unci, major-szan - rázta a fejét a kislány. - Éc nem adnak enni. Megvernek... act mondják, pickoc vatyok... fattyú, aszt montyák - pityeredett el. - Nem lesz semmi baj - simogatta meg a gyermek fejecskéjét a nagykövet, majd a mon calra pillantott. - Választ várok, őrnagy, miért vannak kéregető helyi koldusgyerekek itt? - Nincs másik, csak Sodoko - tekergette a fejét zavartan Vir. - Nézze... szegény árvát elhagyták. Félig manchu, félig nagai. Sehová sem engedik be, mind a helyiek, mind a nagaiok kitaszították maguk közül a származása miatt. Traevor százados vigyázott rá tőlünk, azért jár ide. - És hol van most Traevor százados? - keményítette meg a hangját Sheridan. - El... elnézést - sütötte le kocsányszemeit Vir. - Ezek szerint még nem olvasta a legfrissebb veszteségjelentéseket, uram. Volt egy nagyobb verekedés a Pius Dea hívei és a boxerek között múlt héten az egyik lerakatuk előtt a külvárosban. Egy csapattal beavatkoztunk, hogy helyreállítsuk a rendet, mielőtt a helyi milícia megérkezett. Traevor századost... nyakon szúrták egy boxer vibropikával. A helyszínen meghalt. Az Ön érkezése előtti napon volt a búcsúztatása... - Apuci... - picsogta elárvultan Sodoko. - Ninc már apuci... elhagyott... pedig cak aszt monta, tejért mety a Pius Dejászokhoz... asztán nem jött vicca... - Semmi baj, kislány - ölelte meg a gyermeket Sheridan, majd az őrnagyhoz fordult. - Vir, ha felelősséget vállaltunk ezért a gyermekért, nem hagyhatjuk, hogy az utcán guberáljon. - Elnézést, uram, erre nincs direktíva, a százados saját akciója volt... - próbált ellenkezni a mon cal. - Most azonnal beviszi, és személyesen gondoskodik róla, hogy megfürdessék, megetessék, és Croix doktor megvizsgálja - csattant fel Sheridan. - Nem vitatkozom ezen! - Értettem, parancs, nagykövet úr - tisztelgett a mon cal. - Gyere, Sodoko... - Te jó apuszi faty - bújt oda Sheridanhez a kislány. - Tyere vicca, látogassz mek készőbb, addig elmetyek a hal bácival. Cija. Sheridan ismét megcsóválta a fejét. Bolond egy hely ez, gondolta, majd elindult a Tien Ammen Hotel felé. ... A hotel egy hatalmas, nemesi kúriákra emlékeztető épület volt, hasonló a Fény Hadseregének kirendeltségéhez Sheridanék terének átellenes oldalán, de pár utcával lejjebb állt, közelebb a vostroyai delegáció bázisához. Az épület előtt hordárok és szolgák tüsténkedtek, láthatóan számos, vidékről, vagy a külső kerületekből érkezett módosabb, nem-manchu állampolgár igyekezett sietően beköltözni. Sheridan belépett az előcsarnokba, majd jobb híján az étteremnek tűnő helység felé indult, miután biccentett a recepciósnak, egy magas, ösztövér, ősöregnek tűnő ho’dinnak, akinek a feje majdnem az előcsarnok plafonját verdeste, és éppen nagy vitában volt a szobaárakról egy nagai famíliával. - Hello, helyes fiú, eltévedtél? Sheridan értetlenül megpördült az étterembe lépve, és észrevett egy alacsony, szolidan sminkelt, mandulaszemű nőt aki éppen akkor hagyta ott rodiai beszélgetőpartnerét, aki most féltékeny szörcsögéssel bámult utána. Egyik szívókorongos keze tétován az oldalán függő sugárvető felé mozdult, de amikor észrevette Sheridan rangjelzéseit, inkább megfordult, és elkotródott. - Neked szóltam, igen - lépett elé a nő. - Új vagy itt? - Mondhatjuk... Jahen Sheridan vagyok, a köztársasági misszióról... nemrég érkeztem Koréliáról - nyújtott kezet a nőnek a nagykövet, aki csábos mosollyal elfogadta. Sheridannek feltűnt, milyen meleg a keze. - Szeretem a koréliaikat, olyan... csibészek - mosolyodott el a nő. - Tudsz sabaccozni? - Igazából ebédelni szerettem volna... egyébként... magácska kicsoda? - kérdezte a nagykövet. - Jaj de kíváncsi vagy. Hívhatsz Kary-nak - kacsintott a nő. - Gyere, hozz valami enni meg inni. A nerf burger isteni. Hozhatnál nekem is valamit... tudod... - Persze - biccentett Sheridan. - Szuper, akkor előkészítem a paklit addig! Tali az asztalnál! Sheridan fejét csóválva visszasétált a recepcióshoz. - Elnézést, hol tudok ebédet rendelni? - Van már számlája nálunk, uram? - kérdezte a ho’din. - Most érkeztem, van társasági számlájuk a köztársasági nagykövetség tisztviselői számára? - kérdezte a nagykövet. - Csak egyéni számlát kezelünk és nagai váltót fogadunk el - rázta a fejét a ho’din. - Vagy manchu konvertibilis érméket. - Azzal egy adattáblát nyújtott át Sheridannek. - Itt legyen kedves feliratkozni, megadni az adatait, beleértve a holonetes elérhetőségét, amin keresztül hirdetésekről és akciókról tájékoztathatjuk Önt. - Ez utóbbi miért is kell? - érdeklődött Sheridan, miközben a tárcájából előkotort néhány korábban átváltott manchu érmét. - Helyi szokás, Ming, a Leghatalmasabb rendelete a holonetes marketingről, mindenkire érvényes - rázogatta nyúlánk fejét a ho’din. - Mondja csak... - biccentett a fejével az étteremben kártyákat kevergető nő felé Sheridan, aki vidáman visszaintegetett neki, és valamit olyasmit formált ajkaival, hogy “Siess már”. A nagykövet mosolyogva biccentett neki, majd visszafordult a recepciós felé és az egyik manchu érmét közvetlenül a ho’din mellényzsebébe csúsztatta. - Mit lehet tudni arról a nőről? - Maga valami új fejes, igaz, uram? - biggyesztette le ajkát a ho’din, de azért eltett a pénzt. - A Köztársaság új nagykövete, mondjuk így - biccentett ismét Sheridan. - Akkor ne csodálkozzon, ha megtalálta magát. Messziről kiszagolja a felső vezetőket - hümmögött a recepciós. - Őkegyelmessége a vostroyai nagykövet, Berzsenyev elvtárs unokahúga, Karyna Kolezsovna Berzsenyeva. Már régóta itt van, de kitiltották a vostroyai nagykövetségről, miután a plüss ewokjával fenyegette a nagykövet biztonsági személyzetét szintoholos állapotban... kissé összevesztek a nagybátyjával, tudja. A vostroyaiak szerint nem egészen... frontizmus-konform az életmódja. Hogy is szokták hívni, amikor veszekszenek vele az utcán? Á megvan, igen. Burzsoá. - Nem tűnik túlzottan balhésnak - csóválta a fejét Sheridan, majd a biztonság kedvéért még egy érmét csúsztatott a ho’din zsebébe. - Pedig az, higyje el - mosolyodott el az öreg a pult mögött. - Eddig a nagai nagykövetségen lakott, állítólag jóban volt ott a főtisztekkel... ha érti, mire gondolok. De egyesek tudni vélik, hogy magával Bo Xerrel és Kleitus tábornokkal is rendszeresen találkoznak, és nem szabaccozni, ha érti... persze nem együtt, hármasban, ha érti... megkérdezte már, hogy alhat-e Önnél? - Még alig beszéltünk... - csóválta a fejét Sheridan. - Ne aggódjon, meg fogja - fintorodott ela ho’din, bár lehet, humornak szánta. - Csak legyen gondja rá, hogy előtte megfürödjön, ha érti, mire gondolok... tudja, mindig azzal indít az újaknál, hogy nincs hol aludnia, kidobták az utcára, és így tovább. Vagy avval, hogy kizárta magát a vostroyai nagykövetségről és elveszítette a kulcsot. De olyannal is próbálkozott már, hogy ide jönne lakni, de nincs szabad lakosztály... pedig mi kulturált intézmény vagyunk, ha érdekli esetleg, ha érti, mire gondolok - kacsintott Sheridanra a ho’din. - Van egy szobánk az ilyeneknek. - Maga véletlenül nem Mollari nagykövetnek dolgozik? - biggyesztette le az ajkát Sheridan, majd átnyújtotta az adatkártyát és a maradék pénzt. - Itt mindenki, övé a szálloda - mosolyodott el a ho’din. - Milyen érdekes, hogy ezt nem említette - mormogta Sheridan. - Köszönöm, rögzítettem az adatokat, ajánlhatom a kéretlen holomarketing üzenetek szűrésére a személyes kommunikátoron és munkahelyi terminálon egyaránt használható Kasper Sky 2.0. kereskedelmi kiadását? - tolt még egy holografikus szóróanyagot Sheridan elé a pultján heverő halomból a ho’din. - Nem, köszönöm, majd megoldom a házi informatikusunkkal, ha van - törölte meg a homlokát Sheridan. - Kérhetek végre ebédet? - Persze, a felszolgálóktól ott - intett a másik sarokba a ho’din, ahol néhány színes kötényes manchu állt. Sheridan felsóhajtott és végre helyet foglalt a nő asztalánál, aki ismét megvillantott felé egy csábos mosolyt. - Mindjárt hozzák az enni- és innivalót. - Szuper, már azt hittem, bajod van velem, azért nem jössz - keverte meg a sabacc kártyákat Karyna, majd osztott Sheridannek. - Figyelj csak... nincs húsz kredited majd később buszjegyre? Tudod, nagyon messze lakom... még sötétedés előtt ki kellene érnem... tudod, kidobott a pasim, itt meg azt mondják, nincs hely a hotelben. Az a szemét ho’din... Na, helyben vagyunk, gondolta Sheridan. - Először talán együnk és játsszunk - mondta végül. - Közben mesélhetnél, hogy mennek itt a dolgok. - Okéka, daragoj - kacsintott a vostroyai lány. - Na figyelj, a sabacc-körök ugyanazok, de mások a sorok. Helyi figurás kártyák vannak. Például Idiot’s Array akkor jön ki, ha nálad van mind az öt különböző színű Ming... megmutatom... Sheridan kellemesen érezte magát, de be kellett vallania magának, hogy sok mindent nem tudott meg a helyi viszonyokról azon kívül, hogy a kisasszony minden exe mekkora szemét, és mindegyik csak Azt akarja... - Na jó, megint én nyertem - mosolyodott el a lány, és kiterítette a kártyáit, aztán lehajtotta maradék kesseli sörét és minden előzmény nélkül előrehajolt, galléron ragadta és megcsókolta Sheridant. - Figyelj csak... nem fogom elérni az utolsó siklóbuszt... nem alhatok nálad? Helyben vagyunk, határozottan - hümmögött a nagykövet, és azon gondolkozott, valójában mekkora esély van rá, hogy ez az ifjú eszkort Mollari kémje. Vagy Vostroyáé. Vagy bármelyik másik államé. - Nézd, van néhány üres lakosztályunk a vállalati szárnyban - mondta végül. - Ha tényleg nincs hol aludnod, tudunk adni egy szobát, ahol meghúzhatod magad. De többet nem ígérek. - Aztán meglátogatsz véletlenül este, ugye, mert eltéveszted a szobaszámot... tudod, nem lenne ám erőszak - kacsintott a nő. - Hát jó, ha így szeretnéd, legyen. Csibész koréliaiak, imádlak titeket... figyu, kint van a cuccom az egyik kordén, összeszedem, aztán a bejáratnál találkozunk, oké? Sheridan csak biccentett, majd fél perc múlva rádöbbent, hogy a nő nem fizette ki a saját fogyasztását. Kelletlenül ott hagyott még egy köteg manchu váltót a sokat tudóan vigyorgó ho’dinnál a recepción, majd kifelé indult... Fékcsikorgás, vostroyai káromkodás, majd sikoltás, csattanás... A nagykövet oldalfegyveréhez kapott volna, ha lett volna neki, így csak az üres levegőt és a táprudas táskáját markolta meg, miközben kirohant az épület elé, ösztönösen is újabb boxer támadástól tartva. Konfliktusnak azonban nyoma sem volt. Egy Hapan-Sith jelvényekkel díszített, ormótlan, nyolckeres, füstöt okádó jármű állt az egyik kordé összetört roncsai felette, mellette néhány sérült manchu sikoltozott. Sheridan azt hitte, kigyulladt a járműszerű alkalmatosság, de aztán egy röffenéssel megszűnt a dübörgés és a füstölés, és rá kellett jönnie, hogy valamiféle hipertéri korszak előtti primitív erőforrás hajthatta a gépet, pontosabban addig, amíg nem rohant bele a fogatba. Aztán megpillantott Karyna Kolezsovna lábait, amint kikandikáltak a jármű alól. - Selonia szurdokaira és az Erőre, mi a... - káromkodta el magát, és odarohant volna, de a járműből kitappant egy filigráns, kopasz, csontkinövéses alak és elé állt. - Annyira de annyira sajnálom, nagykövet úr... - bámult rá nagy szemekkel Delenn. - Tudja, milyen nehéz kilátni ezekből... - pillantott hátra, és egy pillanatra gonosz mosoly jelent meg a szája szélén. - Attól tartok, a sofőröm hibázott. Elütöttök a barátnőjét. - Nem a... barátnőm - sziszegte Sheridan, miközben a szeme sarkából látta, hogy két hapan őrgárdista kihúzza a páncélos alól az eszméletlen, össze-vissza tört, vérző Karynát. A lány halkan felnyögött, láthatóan még élt. - Vigyék a követségre! Lássák el a baját. Úgy értem, a sérüléseit - intette hátra Delenn a hapan őröknek, de Sheridan közbeszólt. - Vostroyai állampolgár. Joga van a sajátjaitól ellátást kapni, nem gondolja? - Ahhoz képest, hogy nem a barátnője, milyen jól ismeri - villantott ragadozó mosolyt a Hapan-Sith diplomata a Köztársaság küldötte felé, majd vállat vont, majd visszafordult az gárdistákhoz. - Rendben, hadnagy, vigyék a frontistákhoz Kolezsovna kisasszonyt. A nagykövet úr... örülni fog neki. Ilyen állapotban talán be is engedi - tette hozzá mosolyogva. - Kár lenne, ha ott kéne hagynunk a lépcsőn, még megfagy éjszaka... - Fel nem foghatom, miért kell egy ekkora behemóttal csapatni a negyeden belül - rázta a fejét Sheridan. - Talán sajnálja a kis töpszli kurvát, nagykövet? - replikázott Delenn felháborodottan. - Megvolt neki a fél diplomáciai testület. Jellemző, maguk férfiak mind ugyanolyanok. Csak azért, mert olyan szép hosszú haja van, mi? - simított végig kopasz fejbőrén a nő, majd egy pillanatra a távolba révedt, mintha csak elgondolkodott volna. - Na várjon csak, nézzen majd meg este a fogadáson... milyen kár, hogy a kis ribanc már nem lehet ott... - Nagykövet asszony, a kérdésem a járműre vonatkozott - köszörülte meg a torkát Sheridan, az óriási kerekeken álló páncélos felé pillantva. Bele se mert volna gondolni, mi marad Kolezsovából, hogyha a vasalt kerekek alá, nem pedig a jármű magas alváza alá kerül. - Ja, hogy az - simított végig csonkinővésein szórakozottan Delenn. - Nem megmondtam magának, hogy veszélyes időszak jön? Ez egy Olanji-Charubah TechTank, a Hapan Őrgárda lövészpáncélosa eredetileg. Már sehová sem megyek enélkül... bevásárolni sem. Veszélyes errefelé... sétálgatni. - Én úgy tudtam, Ming Őfelsége betiltotta a gépjárművek használatát a városban… vagy ez a diplomáciai negyedre nem vonatkozik? - tekergette a nyakát Sheridan, mintha azt várta volna, hogy Kleitus tábornok fogdmegjei ismét megjelennek valahonnan repulzoros robogóikon és lefoglalják a páncélost. - Az a repulzoros járművekre, lebegőkre, és energiacellás egységekre vonatkozik, amennyire én tudom - vonogatta a vállát kacéran a nagykövet asszony. - Ez ilyen... na, máshogy megy. Az ershaniaktól vesszük hozzá a gépolajat - intett a fejével a kordonon és csatornákon túlra a nő. - Hogy is szokta mondani a mechanikusom? Belső égésű motor... hangos, büdös, de elmegy. - Nem tűnik a legbékésebb megoldásnak, amennyiben kerülni akarjuk a helyiek provokálást - vakarta meg az állát Sheridan. - Na és, legalább biztonságos, és nagyot üt - kacsintott a nő arrafelé, amerre elvitték egy kordén Kolezsovnát. - Most mit van úgy oda? A vostroyaiaknak lánctalpasuk van. Az még ennél is nagyobb. A birodalmiaknak meg egy lépegetőjük, egy régi AT-ST. Azért, mert maguknak nincs... miért nem vesznek pár fathiert? - Hogy mit? - kérdezte Sheridan. - Olyan lógó fülű, négylábú izét - mutatott a bejárat másik oldala felé Delenn, ahol két manchu valóban magas, patás hátasállatokon nézelődött éppen a baleset helyszíne felé. - A nagaiok hozták be őket, de a legtöbb nagykövetség és a helyiek is vettek tőlük. Nem esznek ershani olajat, csak bármiféle zöldet és ételmaradékot, viszont sokkal kevésbé biztonságosak... az olyan pacifistáknak valók, mint maguk... már ha nem engednék el az összeset, mondván, hogy a szabadságot szeretik, ugyebár... - Köszönöm a tanácsát, nagykövet asszony, majd elmélkedem rajta - biccentett Sheridan. - Aztán lássam este, ne fogja megbánni! - kiáltott utána Delenn és bemászott a páncélosba. - Őrület - mormogta maga elé Sheridan, miközben visszasétált a nagykövetségéhez. Feltűnt neki, hogy egyre több helyi manchu dolgozott az utcákban üzleteik, otthonaik bedeszkázásán, elbarikádozásán. Nem úgy tűnt, mintha csak légköri zavarokra és csúnya viharokra készülnének. A nagykövetséghez érve ott találta Virt a bejáratnál. - Hol a gyermek? - kérdezte a mon calt. - Megfürdettük, amíg ön Kolezsova kisasszonnyal ismerkedett, uram - tisztelgett a mon cal. - Mondjuk, őt sem ártana néha... - Ne is mondja - sóhajtott fel Sheridan. - Kezd olyan érzésem lenni, hogy zavaróan kicsi ez a diplomáciai negyed. - És mindig történik valami, uram - biccentett a mon cal. - Nézze csak, ott a Fény követségénél, az ott Garibaldi nagykövet családja. - Hány gyereke van? - bámult az egymással veszekedő fiatal minosiakra Sheridan. - Vagy fél tucat - vont vállat a mon cal. - A Fény illeti katonái mind idehozták a családjaikat, amikor összeomlott a haderejük. Most alig férnek el. - Majd megkérdezzük, nincs-e szükségük pár üres szobára - Sheridannek eszébe ötlött valami . - Mondja csak, Vir... úgy hallottam, néhány nagykövetség őrizget az alagsorában mindenféle nehéz gépjárművet. - Ó igen, Delenn nagykövet nemrég porzott el a lövészpáncélosán, amikor híre ment, hogy maga a Tien Ammenben kártyázik Karyna kisasszonnyal - biccentett az őrnagy. - Vettem észre, köszönöm - törölte meg a homlokát Sheridan. - De mondja csak, őrnagy... nekünk nincs semmink? - Ah... - kerekedtek el a mon cal szemei egy pillanatra. - Nos... tank... az nincs. Tudja, Croix úr leállíttatta őket. Azt mondta, megijesztik a manchukat... izé... jöjjön, inkább megmutatom. Lementek a köztársasági követség alagsorába, kikerülték a különböző társult vállalatok holografikus pecsétjeivel lezárt raktárakat, majd egy föld alá nyíló folyosó végén Vir lézerkarabélyának fénye ijesztő fizimiskájú, csontvázszerű alakokra vetült. - Mi a jó - rezzent össze Sheridan. - Csontvázak vannak a szekrényeinkben, szó szerint? - Majdnem - kuncogott fel Vir. - Nézze, nagykövet úr - azzal megérintette az egyik csontváz nyakát. A koponyaszerű szemgödrökben vörös fény villant. - TERMINÁTOR OSZTAG EGY PER KETTŐ UNI BÉTA EGYSÉG KÉSZENLÉTI MÓD - sisteregte a valami. - Megáll az eszem, azt hittem, ezeket mind beolvasztották - füttyentett Sheridan. - Mégis, hogy kerül ide két tucat Tendrando YVH-2-es? Nem gondoltam volna, hogy Yuuzhan Vong is van a bolygón, hogy vadászni kellene rájuk. - Elővigyázatosságból szállították ide őket, amikor értesült a Köztársaság Zonama Sekot vongfordulatáról - magyarázta Vir. - Aztán senki sem foglalkozott velük, itt maradtak. Most már érti, uram, hogy miért nem parádézunk velük odakint? A manchuk amúgy sem szívlelik kifejezetten a droidokat, azt mondják, elveszik a munkát az élőerő elől. Ez az egyetlen közös vonásuk a vostroyaiakkal, azt hiszem. - Igaz - morfondírozott Sheridan. - De nem lehetünk elég óvatosak. - Uram? - Reaktiválják az összeset, és vigyék fel a belső terembe, közel a bejárathoz - intett a háta mögé Sheridan, miközben elindult, hogy összekapja magát a fogadás előtt. - Ha Croixnak problémája van vele, küldje hozzám. Bevetésre készen akarom látni ezeket a droidokat holnap reggel, Vir. - Parancsára, nagykövet úr - tisztelgett a mon cal. - A kislánnyal mit csináljunk? - Mindenekelőtt figyeljenek oda, hogy ne szaladgáljon odakint - szólt vissza a lépcsőfordulóból Sheridan. - Még elüti valami.
|
|
|
Manchu
Nov 25, 2020 17:22:03 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Nov 25, 2020 17:22:03 GMT 1
A bankettnek, amelyre a diplomáciai képviseletek elöljárói, valamint az uralkodó család hercegi rangú tagjai hivatalosak voltak, a változatosság kedvéért ugyanúgy a Tien Ammen Hotelben volt, ahol Sheridan nagykövet az ebédjét és a pénzét elköltötte. A különböző követségi stábok tagjai között jelen voltak a katonai, kereskedelmi és civil állomány tagjai is, valamint több nagykövet is ott pózolt a teremben, amikor Sheridan és kísérete megérkeztek. Vir előrement ellenőrizni a köztársasági delegáció által lefoglalt asztalokat, a recepciós ho’din vidáman integetett Sheridannek, mint jó ismerősnek, és jó hangosan megérdeklődte, hogy nem sérült-e meg nagyon a barátnője, de aztán Croix doktor éles pisszegésére inkább visszamenekült a pultja mögé, mielőtt Delenn nagykövet és a Hapan-Sith delegáció többi tagja megérkezhetett volna. Sheridan jó szokásához híven megcsóválta a fejét, és próbált úgy tenni, mint akit ez a kis incidens egyáltalán nem zökkentett ki a magabiztosságából. Korábban elgondolkodott azon, hogy elhozza magával a kis maszatos Sodokot is, hadd lássa szegényke, hogyan élnek gazdagabb unokatestvérei, de végül úgy döntött, felesleges lenne ilyesmivel hergelni a nagaiokat és manchu vendéglátóikat. Végül Vir intett a terem végéből, hogy jöhetnek, és Sheridan - Croix társaságában - elindult az ebédhez képest mindenféle holografikus csicsával és drágának tűnő textilekkel feldíszített terem felé, de már a bejáratnál elébük állt négy arany-fehér egyenruhás, fémsisakos, balesetveszélyesnek tűnő fejdíszt viselő chiss őrgárdista. - Üdvözlöm önöket - Sheridan kihúzta magát, és nem hagyta, hogy kizökkensték a nyugalmából. - Nem tudtam, hogy önök szedik ma este a belépőt. A gárdisták közül a középső kettő félrehúzódott, láthatóvá engedve a védőkörükbe belebegő repulzoros, dobozszerű alkalmatosságot, amelyet Sheridan korábbi, a követsége tetejéről való nézelődése közben gonk droidnak nézett. A létfenntartó funkciókra utaló színes állapotjelzők sorai felett egy megtört, ráncos, összevissza vagdosott chiss arc pillantott ki a végtagokat is fedő berendezésből - már ha egyáltalán voltak még végtagjai a szerencsétlennek, futott át Sheridan agyán -, a vörös tekintetben azonban fürkésző értelem csillogott az efféle berendezésekbe kényszerült sebesültek és krónikus betegek apatikus, vegetáló életmódhoz szokott, reményvesztett üressége helyett. - Nagykövet úr - hajtotta meg magát Sheridan és leküzdötte a késztetést, hogy az első, eszébe ötlő módon üdvözölje a chiss képviseletvezetőt, mert az valahol az "Elnézést, nem vettem észre abban a koporsóban" és a "Nahát, hogy maga még mindig él" közötti skálán helyezkedett volna el. - Nagyon örülök, hogy megismerhetem. Engedelmével, Jahen Sheridan vagyok, a Köztársaság és a Szenátus új képviselője Manchun és a diplomáciai testületben. - Tudom, ki maga - válaszolt a száját rángató chiss helyett a repulzoros sztázisszékbe épített hangmodulátor fémes, gépi hangon. - De maga tudja-e, kikkel áll szemben? Ó, a költői kérdések órája, gondolom, nem az lesz a helyes válasz, hogy egy rakás chiss meg egy konzerv - futott át Sheridan elméjén. - Nos, még ismerkedem a helyi környezettel - mosolygott diplomatikusan. - Ön bizonyára jóval kiterjedtebb ismeretekkel bír, nagykövet úr. Nagyra értékelném, ha megosztaná velem néhány... releváns tapasztalatát. - A Sárkány ideje újra eljön - recsegte a nagykövet beszédszintetizátora. - Magasan száll majd, mint a régi időkben, és eltakarja a napot, hogy ne lássuk valódi arcát és sötétben éljünk. De addig is... már itt van. Köztünk. - Miféle sárkány? - Sheridan elfintorodott, és hátrapillantott a mögötte álló Croix felé. - Tanácsos, kaptak bármikor jelentéseket dragan, vagy duinuogwuin aktivitásról a rendszerben? Úgy hallottam, Zonama Sekoton volt néhány, mielőtt a Káoszlények elhagyták... de az nagyon messze van innen. - Sajnálom, nem tudok semmi ilyesmiről, uram - rázta a fejét Croix. - Ne csak nézzen, lásson, nagykövet - villogtak Kosh állapotjelző fényei, majd a nagykövet repulzoros széke megfordult, és testőreivel együtt ahogy jött, úgy el is lebegett a terem másik sarkába, ahol néhány asztalt félretoltak a kedvéért. Sheridan felsóhajtott. - Milyen érdekes személyiség - dünnyögte végül, és már továbbhaladt volna, amikor valaki finoman megveregette a vállát. - Elnézést, nagykövet úr. - Igen? - fordult meg Sheridan, végigmérve a nőt, aki mögötte állt. Az egyenruhája alapján először azt hitte, saját stábjának, vagy legjobb esetben is a Fény Hadseregének a tagja, de aztán megpillantotta a fekete egyenruha csuklópántján az apró vörös csillagokat. - Mit méricskél? - vonta fel a szemöldökét a nő. Láthatóan nem abból az alapanyagból vágták, mint Delennt és Kolezsovát, konstatálta csalódottan Sheridan, pedig szemrevaló nőcske volt, a maga módján. - Én... semmit, elnézést - rázta meg a fejét Sheridan, felvette a diplomáciában kötelező kelléknek számító műmosolyát és kezet nyújtott. - Jahen Sheridan nagykövet vagyok a köztársasági misszióról. - Ivanova parancsnokhelyettes a vostroyai frontista misszióról, biztonsági és külügyi referens - biccentett a nő, és Sheridannek rögtön feltűnt, hogy milyen tisztán beszélni a Basic-et. - Csak meg akartam köszönni, hogy hazaküldte hozzánk Kolezsovna kisasszonyt. Ha a Sithek viszik el, valószínűleg elássák valahol. - Magam is így sejtettem - nyugtázta Sheridan. - A nagykövete? - Berzsenyev nagykövet hamarosan megérkezik, de ha kérhetem, ne hozza fel előtte a témát - mosolyodott el finoman a nő. - Így is nagy ordibálás volt belőle, csodálkozom, hogy maguk nem hallották odaát. - Hogyne - biccentett a köztársasági képviseletvezető. - Mondja csak, ön véletlenül nem... - Nem vagyok tisztavérű vostroyai. Az édesanyám alderaani. New Alderaanon nőttem fel, mielőtt csatlakoztam volna a frontistákhoz, ha erre kíváncsi - biggyesztette le az ajkát Ivanova. - Asmerun szolgáltam korábban. - Értem, örülök, hogy megismerhettem - tisztelgett félszegen Sheridan, mivel még mindig nem tudta eldönteni, hogy a nő katonai állományban van-e, vagy sem, és eredetileg erre is vonatkozott volna a kérdése. Persze, az sem volt kizárható, hogy ha nem Kolezsova, akkor ez a nő az NKVD helyi kémje. Vagy egyik sem. - Jöjjön, nagykövet úr, feltartjuk a forgalmat az ajtóban - súgta oda neki Croix, mire Sheridan megrázta magát és csatlakozott Vir őrségéhez a Köztársaság számára kijelölt asztaloknál. Elkezdtek szállingózni a többi képviselet és a Manchu uralkodói családjainak alacsonyabb rangú delegáltjai. A nagai nagykövet és katonai főparancsnoka nem jött el, ahogyan azt várni lehetett, helyettük egy szolid, jelzések nélküli zubbonyt viselő, macskaszerű fülekkel és a háta mögött feltekert farokkal rendelkező nőstény humanoid - egy neko segéddiplomata, amint Croix elmagyarázta -, és egy magasabb, androgün kiállású őrnagy képviselte a Nagit, akiről Sheridan először azt sem tudta eldönteni, hogy fiú-e, vagy lány. A neko tanácsosnő és az imént látott Ivanova parancsnokhelyettes félreérthetetlen pillantásokat váltottak egymással, amitől Sheridan úgy érezte magát, mintha Zwerth szenátor valamelyik zártkörű buliján lenne. Gyorsan elkapta a tekintetét a terem másik végéből kacéran integető Delenn nagykövetről, aki mimbanita-Yuuzhan Vong csontkaréját mintha sebtében odaapplikált humanoid hajkoszorú borította volna. Mire nem képes ez a perszóna, gondolta Jahen, és végigfutott a hátán a hideg. A birodalmi, ershani, adumari és desevroi küldöttek saját népeik messziről is felismerhető, hivatalos arckifejezésű tagjainak tűntek, akik kimérten üdvözölték Sheridant és egyelőre a szigorú protokollnak megfelelően mellőzték az udvariassági és ismerkedési köröket, mivel azokkal illett megvárni az előétek utáni első tósztot. A Fény Hadseregének nagykövete állítólag valami családi ügy miatt késett, így már csak néhányan hiányoztak. Az ajtóban felállított manchu díszőrség hosszúkás fúvós hangszerei - akik leginkább a nabooi gunganok esetleg trombitáira emlékeztették Sheridant és csak remélte, hogy a hangjuk nem lesz ugyanolyan fülsértő - megszólaltak, és Mollari nagykövet, valamint egy furcsa fejdíszt viselő, alacsony, ravasz tekintetű manchu lépett be a terembe. Végignézett a társaságon, egy pillanatra megállapodott a tekintete Delennen, majd Koshon, végül Sheridanen, majd diplomatikusan biccentett mindenkinek, és elfoglalta Mollarival együtt a helyét az egyik főhelyen. - Az ott Tuan herceg, az uralkodócsalád távoli rokona és tanácsadója - súgta Croix. - Nem hittem volna, hogy Mollarinak végül tényleg lesz akkora arca, hogy behozza ide. - Nos, engem megpróbált meggyőzni arról ebéd előtt, hogy ártalmatlan - súgta vissza Sheridan, de utána döbbenten meredt a piros sapkát és erőpikákat szorongató boxerekre, akik beléptek Tuan nyomában. A manchu őrök átengedték őket, de több követség testőrsége a fegyvereihez kapott. - Aggodalomra semmi ok, barátaim! - kocogatta meg pezsgőspoharát egyik fényesre, hegyres köszörült, gondosan kifestett körmével Mollari nagykövet, hogy magára vonja a figyelmet, mielőtt elkezdődne bármiféle vérontás. - Tuan barátom és nagy tiszteletű vendégei szeretnék bemutatni tudományukat! A szórakoztatás, a békés harcművészet tudományát! Kérem, ne féljenek! A boxerek bemutatója teljességgel ártalmatlan lesz! Néhányan összesúgtak a nagykövetek és képviseleti delegáltak, valamint testőreik közül, de végül Tuan kisétálhatott a terem közepére, ahol gyorsan félrehúztak még néhány asztalt. - Tisztelt egybegyűltek, Bo Xer, a bölcs üdvözletét és békeajánlatát hozom elétek ma este! - mosolyodott el Tuan. - Nézzék, mennyire elegánsak, micsoda ezer éves tradíció jelenik meg a mozgásukban! Nézzék, mily tiszteletre méltó csodás népünk és birodalmunk e kulturális, hagyományőrző csoportja! Nézzék az Önök tiszteletére rendezett bemutatót! Nézzék tudásukat, tapasztalatukat harcművészetek terén! Ne aggódjanak, a fegyverek csak díszítő elemek, teljességgel ártalmatlanok! A boxerek közül hárman kezükbe vették vibroeszközeiket, és bonyolult köröket leírva körözni kezdtek egymással szemben, majd ugrálni, miközben a levegőben megfordulva összecsattintották a fegyvereik különböző pontjait. A kisebb követségek delegációi közül néhányan elismerően tapsoltak, de Sheridan számára nem jelentett nagy újdonságot a műsor. Ifjúkori közelharc-kiképzése során megtanították ezekre a technikákra, a mozgásuk leginkább pedig a kétpengés fénykarddal felszerelt Erőhasználó harcosok, és a vibrolándzsás birodalmi Császári Testőrök harcmodorának keverékére emlékeztette őt. A hadonászás és az ugrálás egyre gyorsabb vált, egy idő után elkezdték egymásnak dobálni a lándzsákat... aztán az egyik boxer mintha hibát vétett volna - Sheridannek viszont nagyon is direkt mozdulatnak tűnt -, és a lándzsa kicsúszott a kezéből... egyenesen a terem sarkában lebegő Kosh repulzorszéke felé. A fegyver, még ha le is volt tekerve, úgy tűnt, összeroncsolja a chiss nagykövet érzékeny létfenntartó berendezéseit... a chiss őrök ugrottak volna, de úgy tűnt, nem érnek oda... A lándzsa azonban váratlanul megállt a levegőben. Sheridan a nyakát tekergette, mígnem megpillantotta az egyik függöny mögül előlépő Éjnővért. A lándzsa hangos koppanással a földre zuhant, Taalia úrnő pedig átvágott a termen és megállt az azt elhajító boxer előtt. - Te büdös kis pondró - sziszegte. - Ugyan, kérem, ez nem több, mint egy sajnálatos baleset! - gesztikulált sértődöttnek tűnve Tuan herceg. - Ha becsületes párbajban kívánja tesztelni képességeit ezzel a boxerrel szemben, tegye meg, de ne rendezzen itt jelenetet! - Felőlem - tekerte ki fényostorát Tallia. - Leszedem a fejed... aztán neked is, kisherceg... A többi boxer fenyegetően felmordult és előretartották pikáikat. Sheridan megcsóválta a fejét. A Hapan-Sith biztonsági főnök közbelépése (márha egyáltalán ő állította meg az Erővel, vagy bármilyen másfajta trükkel a lándzsát) első körben életmentőnek bizonyult, de most azzal fenyegetett, hogy mészárszékké fajul a fogadás. A köztársasági nagykövet előrelépett. - Engedje át nekem a lehetőséget, asszonyom - biccentett a nő felé, majd taktikai húzásként megvillantott egy bátorító mosolyt Delenn irányába is. - Szeretném személyesen is megtapasztalni a boxerek... vendégszeretetét és képességeit. - Hadd próbálkozzon a nagykövet úr, Taalia - intett Sheridanék felé elbűvölő mosoly kíséretében Delenn is. Sheridan odasétált a Kosh előtt heverő pikához, jelentőségteljes pillantást váltva egy pillanatig a chiss égővörös tekintetével, aki mintha valami biccentésfélét is kierőszakolt volna béna nyakizmaiból, majd szembeállt az első boxerrel, aki elkérte egyik társa fegyverét és hadonászva, manchu káromkodások közepette rátámadt a nagykövetre. Sheridan azonban nem hiába volt évfolyamelső a katonai akadémián közelharcból. Az egyik komplikáltnak szánt mozdulat után egyszerűen leguggolt, hogy elkerülje a hadonászó boxer támadását, majd kiütötte saját fegyverének nyelével a manchu férfi lábait, oly módon, hogy a vibropika végét betolta ellenfele két lába közé, majd először rézsút felütött, aztán elfordította a fegyvert, elgáncsolva a manchut. A boxer földre került, és elégedetlenül tiltakozott. - Haraso! Davaj, ribjata! Takoj muzscsin! - tapsolt bele elégedetten röhögve egy nemrég érkezett, eddig szótlan, nagydarab, kitüntetésekkel tarkított humanoid férfi az ajtó mellől. Sheridan odapillantott, és kétsége sem volt afelől, hogy ez minden bizonnyal a már emlegetett Berzsenyev nagykövet lehet. A nagykövet lerázta magáról a fülébe súgdosó Ivanova kezeit, majd előrecsörtetett, félrelökte a másik két boxert és egyenesen megállt Tuan felett. Csak úgy csilingeltek a mellén felsorakoztatott kitüntetések. - Maga... fjelfuvalkogyott burzsoá kulak! Maga fújni egy követ Bo Xer! Egy nagy követ! Maga fújolni nagykövetek! Pfejj! Durak! - azzal vostroyai szokás szerint lerángatta a csizmáját, és azzal verte az asztalt az elhűlve bámuló Tuan és Mollari előtt, most már az utóbbi felé fordulva. - Maga meg lenni másik belij baron, ellensége dolgozó nép! Kapityaliszt szabaka! Idehoz ellenség! - ordította fröcsögve Berzsenyev egyenesen Mollari arcába, aki nem győzte törölgetni magát aranyozott, hímzett kendőjével. - Tavaris glavnij p’aszol’j, szpakoj’etye, pazsalujszta - próbált csitítani az őrjöngő Berzsenyevet az utána siető Ivanova. Amaz csak megrázta magát, aztán hirtelen észrevette Sheridant. - Tye, misztyer - mutatott rá felbömbölve. - Te mekpaszovaty Karyn’u? Verni össze te rendesen? - Kérem, nagykövet úr, ez félreértés - tiltakozott Sheridan. - Egy ujjal sem nyúltam hozzá. Közlekedési baleset volt... - Pedig én hinni, végre lenni neki normalna muzscsin, aki tisztességesen megmutatni neki sz’vojej helye! V Kuhnye! - fújt nagyot Berzsenyev, majd elgondolkodott. - Közlekedés, mondani te? Eta penyisz tankovna hapanova sithova? Delenn sértődött arcot vágott, amint Berzsenyev őt pécézte ki magána, és most felé indult. Taalia közelebb húzódott úrnőjéhez, de aztán megakadt a szeme valamin, és inkább oldalt lépett, újra előkészítve fegyverét. - Kérem, nagykövet... izé... elvtárs - próbált Sheridan odaállni Berzsenyev és Delenn közé, de ekkor az eddig földre kényszerített boxer felpattant, bő ruhaujjából előcsúszott egy vibrotőr, és azt felemelve megindult a nagykövetek felé... Taalia fényostora azonban most már akadályoztatás nélkül kivágódott, és a manchu férfi nyakára tekeredett, aki felkiáltott, majd feje elvált a törzsétől, és pattogva odagurult Tuan elé. - Minő szörnyűség - sápítozott Mollari. - Civilizálatlan idegen ördögök - sziszegte Tuan, végignézve a társaságon, egy pillanatra megállapodva a még mindig tajtékzó Berzsenyeven. - Ezt még megkeserülik. Azzal sarkon fordult, és nyomában a sápítozó Mollarival kivonult a teremből. Néhány nagykövet elégedetten tapsolt, mások csak egymás között sugdolóztak, a követségi őrök pedig kitessékelték a méltatlankodó boxereket, társuk tetemével együtt. Ivanova eltámogatta az egyik üresen álló asztalhoz az őrjöngéstől láthatóan magas vérnyomást kapott, fejfájással küszködő Berzsenyevet, Delenn pedig egy újabb csábos mosollyal próbálkozott Sheridannél, de amaz kimentette magát egy pillanatra, és a mellékhelységek felé indult, hogy felfrissítse magát. Mégsem folytathatta a Köztársaság és a Szenátus képviseletét izzadságszagúan ezután a kis testmozgás után. Az oldalfolyosóra vezető asztalsor végén, a legutolsó, a fal mellett álló asztalnál egy kopaszodó, jó vágású, humán férfit vett észre, akit nem látott a teremben a csetepaté kezdetekor. Minden bizonnyal valamelyik hátulsó bejáraton lopakodhatott be. - Bravo, ragazzi, pronto! - tapsolta meg Sheridant, először óvatosan körbepillantva, meggyőződve róla, hogy már egyetlen boxer sincs a teremben. - Szépen lerendezte ezt az ügyet, én sem csinálhattam volna jobban. Több hullával is végződhetett volna, annyi bizonyos. Ezek a boxerek sértődékeny népek. Nem fogják elfelejteni, ahogyan Berzsenyev viselkedett, attól tartok. - Köszönöm a véleményét - bár nem kérdeztem, tette hozzá magában Sheridan, de igyekezett megőrizni jómodorát, végigmérve a férfit. - Ön bizonyára a Fény Hadseregéhez tartozó stáb tagja - vette észre a férfi mellkasán és vállán virító, stilizált fénykardot tartó öklöt ábrázoló ezüstös-kékes jelvényt Sheridan. - Garibaldi nagykövet, bon giorno, signore - nyújtott kezet ékes minosi-basic keveréknyelven a férfi. - De magának csak Mikele. Végtére is szövetségesek volnánk, vagy mifene. - Örvendek - fogadta az üdvözlést Sheridan. - Szerencse, hogy nem fajult el jobban a helyzet. Amennyire kenyérre kenhető volt Mollari nagykövet délelőtt, amikor szólt erről a tervéről nekem, annyira nem tudta most kezelni a helyzetet. - Tuan herceg általában szóba sem állt velünk - magyarázta Garibaldi, miközben elgondolkodva a tömeget nézte. - Furcsa volt... olyan érzésem volt, mintha felmérné a terepet. - Maga állította meg a lándzsát? - kérdezte most kíváncsian Sheridan. - Mielőtt eltalálta volna Kosht. - Nem, dehogy, én nem vagyok jedi - nevetett fel Garibaldi. - Nekem úgy tűnt, Taalia, vagy maga Delenn... de tudja, mi a furcsa nekem ebben, nagykövet kolléga? - vakarta meg a homlokát a minosi. - Non comprende, si? Taalia biztosan hagyta volna meghalni az öreg chisst, még jól is szórakozott volna. Az, hogy utána balhézni akart, már jellemzőbb rá, de az életmentés nem az ő asztala, csak, ha ölhet mellette, mint a végén. Delenn meg... nos, még a jedijeim sem tudják igazán, hogy ő most Erőhasználó-e ténylegesen, vagy titokban Sith Nagyúr, vagy miféle. Még senki nem látta ilyen aktívan használni az Erőt. De mégis, ki más lett volna? Tán csak nem az öreg Kosh maga? Dio mio, alig hinném el. - Micsoda rejtélyek - Sheridanről nem igazán rítt le, hogy őszintén izgatná a kérdés, ha láthatóan az Erőben jártasság terén leginkább kompetensnek hivatott frakció képviselője sem izzadt miatta. - Amúgy mondja csak, ambasciatore - próbálta összeszedni minimális minosi-tudását Jehan -, ön mit gondol a boxerek jelentette potenciális fenyegetésről? Osztja Delenn nagykövet aggodalmait, vagy inkább Mollarival ért egyet? - Berzsenyevet kérdezte már? - érdeklődött Garibaldi. - Hangos volt a véleményétől a terem, meg aztán, most amúgy sem tudnám, úgy tűnik, kisebb szélütése lett - pillantott hátra Sheridan. - Nos, mi scusi, hogy így fogalmazok, de itt mindenki fafej - vont vállat Garibaldi. - Valójában Ming mozgatja a szálakat, meg a tábornoka, Kleitus, és a tanácsadói, mint ez a sunyi Mollari. Ne tévessze meg a tenyérbe mászó stílusa. Jobb feltételeket akar kicsikarni a nagaiokból ahhoz, hogy szabadabban sanyargathassa a népét. Az egész erre megy ki. Csak fél a saját hadseregét bevetni, mert biztos benne, hogy akkor a nagaiok elmozdítanák a hatalomból. Ezért aztán felhasználja ezt az alamuszi Tuant meg azt a Bo Xert... akiről, mellékesen megjegyzem, azt sem tudni, létezik-e egyáltalán. Talán nem is ő a boxerek vezetője, pronto! - Olyasmit is hallani, hogy az Anyacsászárnő, Cixi is érintett ebben - fűzte tovább a gondolatot Sheridan. - Mollari mondta, igaz? - kuncogott fel Garibaldi. - Imádja rákenni a saját sarát másokra. - Maga szerint számítani kell támadásra? - kérdezte tovább Sheridan. - Függetlenül attól, hogy kitől. - Igen, ez a jó kérdés - biccentett amaz. - Tudja, a mostani helyzet rendkívüli lehetőséget teremt bármiféle agresszor számára. Mi pedig itt ülünk ennek a kellős közepén, mint egy bella grande céltábla, ért engem, compadre? Néhány nagykövet úgy gondolja, érdemesebb lenne áthelyezni a bázisainkat vidékre, valamelyik távolabbi kontinensre, messze a fővárostól, amíg elül ez a napszél, vagy mi ez... persze vannak, akik maradni akarnak, mint az a makacs pléhdoboz Kosh. - Hmm... - morfondírozott Sheridan. - A legrosszabb, amit tehetünk, ha bizonyos nagykövetségek kiürítenek, mások meg nem... mindenki sebezhetőbb lesz és politikai következményei is lehetnek a küldő államainkra nézve. - Szerencsére ez utóbbi engem már nem izgat annyira - nevetett fel keserűen Garibaldi. - A családom biztonsága viszont annál inkább. - Összeszedem magam - biccentett a mellékhelység felé Sheridan. - Gondolom, a manchuk lassan úgyis távoznak. Megtenné, hogy összehívja utána az itt maradt képviseletvezetőket és helyetteseket egy gyors, közös konzultációra erről? Mielőtt még mindenki lerészegedik, hazamegy, vagy ezek kombinációja. - Magától értetődik, signori Sheridan - biccentett a Fény Hadseregének delegáltja. - Segítünk, ahol tudunk, ezért kapjuk a fizetésünket... vagyis kapnánk. Eh, mindegy. - Köszönöm - rázott kezet ismét a férfival Sheridan. - Számítok magára. - ÉS még valami, nagykövet kolléga - szólt utána a mosdó felé mmenet Garibaldi. - Bármennyire nem kedveli, azért köszönje meg annak a sápatag Éjnővérnek, hogy megmentette magukat. Bármennyire is tele van Sötét Oldallal, csak a munkáját végzi. - Mint mi mindannyian - hümmögött Sheridan, arra gondolva, hogy hivatalból valószínűleg Garibaldi kellett volna, hogy az utolsó legyen, aki ezzel előáll. De hiába, gondolta. Ez Manchu. Itt máshogy mennek a dolgok.
|
|
|
Manchu
Jan 4, 2021 13:29:00 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Jan 4, 2021 13:29:00 GMT 1
A vacsora és a korábbi párbaj nyomait már gondosan eltüntette a szálloda manchu kiszolgáló személyzete és droidjaik, mire felszolgálták az utolsó néhány kör szintoholos frissítőt, a nagykövetek és megfelelő minősítésű stábtagok pedig egy egyszerű állófogadás erejéig ismét összegyűlhettek az étteremben. Miután Vir és a többi biztonsági főnök gondoskodott róla, hogy a helyiekből álló személyzet elhagyja a termet, az alkalmi fogadás megszervezését magára vállaló Garibaldi még egyszer megköszönte minden jelen lévő nagykövetnek és stábtagnak a figyelmet, majd átadta a szót Sheridannek. - Köszönöm, Mikele - biccentett a Fény Hadseregének delegáltja felé a köztársasági nagykövet, majd körbepillantott az egybegyűlteken. - És még egyszer köszönöm Önöknek is, hogy megtisztelnek még néhány percre, így a kissé balul sikerült ünnepi fogadás végén a türelmükkel és a jelenlétükkel. Engedelmükkel, ha valakinek még nem volt alkalmam személyesen bemutatkozni, mivel csak nemrég érkeztem, Jehan Sheridan vagyok, a Köztársaság új nagykövete Manchun. - És láthatóan a főváros új párbajhőse és a diplomáciai negyed önjelölt bajnoka - jegyezte meg egy díszes, civil hivatalnoki ruhát és az EGB jelvényét viselő, őszes hajú férfi a birodalmi asztaltól, aki a korábbi eseményeket egyetlen hangos szó nélkül, enyhén gúnyos mosollyal az arcán követte végig a terem egyik biztonságos sarkából. Sheridan egy pillanatra alaposan megnézte magának Valen nagykövetet a Fondorról, de mivel az láthatóan megelégedett néhány pikírt megjegyzéssel, a Köztársaság képviselője végül egy udvarias, jelentéktelennek szánt fejbiccentés kíséretében folytatta eredeti mondanivalóját. - Mint már az bizonyára Önök előtt is közismert, a boxerek jelentette fenyegetésre és a közelgő kommunikációs és közlekedési zárra válaszul néhány képviselet személyzete azt fontolgatja, hogy elhagyják a fővárosbeli diplomáciai negyedet és valamelyik másik kontinens távolabbi, biztonságosnak tekintett kereskedelmi képviseletére teszik át a székhelyüket. Én azonban szeretném megkérni Önöket… - pillantott körbe a társaságon jelentőségteljes arckifejezéssel Sheridan -, hogy ne tegyék. - És milyen jogon teszi ezt, Sheridan nagykövet? - a birodalmi képviseletvezető ezúttal nem elégedett meg holmi gúnyolódással, hanem felállt, és lekicsinylő tekintettel méregette Sheridant. - Ön bizonyára új még itt, bár az eltöltött két napja alatt nagyobb hírnévre tett szert, mint az elődei együttvéve, szóval a feltűnési viszketegség nevű tünetegyüttesnek láthatóan nincs híján - toldotta meg mondanivalóját egy gúnyos mosollyal Valen. - De ha diktálni óhajt nekünk, ahogyan azt a Köztársaság teszi a galaxis több részén, figyelmeztetnem kell, mi itt konszenzusos alapon hozunk döntéseket! A férfi hátradőlt ültében és elégedett, önelégült mosollyal figyelte szavai hatását. - Nagykövet úr, bizonyára személyesen is megsértettem, amikor korábban nem volt alkalmam bemutatkozni Önnek - Sheridan a sértő szavak ellenére fenntartotta joviális mosolyát. Már idefelé tanulmányozta Valen anyagát és Croix doktor is figyelmeztette néhány részletre a fondori férfival kapcsolatban… bár az EGB-sektől - beleértve a korábbi nagykövetüket, egy karót nyelt, ízig-vérig arisztokrata cosrait is - elvárt pattogós-egyenruhás kiállás helyett Valen egyszerűbb, civil megjelenést, a Munkaerőforrás-felügyelet jelvényét és sikamlós modort hozott megérkezésekor a diplomáciai testület életébe a Birodalom részéről, mind a helyi köztársasági követségi stáb, mind Sheridan coruscanti hírszerzési kapcsolatai meglehetősen biztosak voltak abban, hogy a joviális külső mögött Valen személyében egy gátlástalan, az Első Rend fanatikus vezetőivel kifejezetten jó kapcsolatokat ápoló alak rejlik. Sheridan tökéletesen biztos volt abban is, hogy a nagykövet eddigi távolságtartása és csendje mögött sem egy sűrű időbeosztás, vagy a nagaiokra jellemző különutas fennhéjázás rejlik, hanem alamuszi számítás. Sheridannek azonban nem állt szándékában bekapni semmiféle horgot. - Remélem ugyanis, hogy bizalmatlansága személyemmel szemben csupán ebből a protokolláris félreértésből adódik - folytatta végül ugyanazzal az arckifejezéssel Sheridan. - Biztos lehet afelől ugyanis, hogy javaslatomat nem a diktálás, vagy a befolyásolás szándéka, hanem a diplomáciai képviseletek közös testületének és családtagjainak biztonsága, valamint delegáló államaink és kormányaink méltóságának megőrzése motiválja... mellyel Ön is bizonyára egyetért. - Sheridan nagykövet már bizonyságot tett rövid ittléte alatt arról, hogy nem fél kiállni a felforgató Manchuk és a boxerek ellen, Valen nagykövet úr - tette hozzá előzékenyen Delenn, csábos mosolya újabb adagját lövellve Sheridan felé, miközben nem csinált titkot abból sem, hogy milyen szívesen mond ellent az EGB nagykövetének, akinek stábjában nem egy korábbi ESB-delegációs tag is jelen volt a teremben, nem is beszélve arról, hogy az ESB követségének korábbi épületében székelt. - A tisztesség és a tisztelet jele, ha meghallgatjuk a véleményét. - Haraso, igaza van! - krákogta a sarokból a korábbi kirohanása miatt fejfájással és hideg borogatással kezelt vostroyai Berzsenyev nagykövet is. - Beszéljen a korellnyik! - Tudom, hogy sokan aggódnak nem csak a ma esti események, de általában a boxerek térnyerése és esetleges támadása miatt - folytatta Sheridan. - És azt is tudom, hogy sokuk szerint biztonságosabb lenne elhagynunk a fővárost. Azonban álláspontom szerint végzetes hibát követnénk el vele. Azt jeleznénk a Manchuknak, hogy államaink megrettennek holmi gyülevész parasztok üres fenyegetőzésétől és néhány utcai lincseléstől. Elveszítenénk az utolsó lehetőséget is arra, hogy megbecsült és civilizált partnereknek tűnjünk a Manchuk szemében, és megsértenénk a kormányukat is. Márpedig, ha jól tudom, Ming, a Leghatalmasabb még semmilyen formában nem kérvényezte a távozásunkat. Ha a boxerek és vélt, vagy valós vezetőik üres követelőzésének engedünk, az ő fennhatóságát is aláássuk. - Lárifári, azon már nincs mit aláásni - tiltakozott Valen. - Az az idióta egész nap csak holografikus pornót néz, azt sem tudja, mi történik a városában. - Nagykövet, bármilyenek is az elismert Manchu uralkodó személyes ízlésének és médiafogyasztási szokásainak részletei, nem azért gyűltünk itt ma este össze, hogy ítéletet mondjuk felette - tette hozzá most felbátorodva Garibaldi nagykövet is. - De igazat kell adnom Önnek abban, tisztelettel - fordult Sheridan felé bocsánatkérően -, hogy a családjaink és a diplomáciai negyedben lévő civilek helyzete aggodalomra ad okot. Nem utolsósorban pedig... a nagaiok már most megkezdték a kivonulást. - Igaz, ez utóbbit elkerülhetetlenül figyelembe kell vennünk - biccentett Sheridan a nagai nagykövetség tagjai felé. - Sajnálatos, hogy a képviseletvezetőik nem tudnak itt lenni... tudnak mondani valamit? A nagai képviselet tagjai néhány szót váltottak egymással súgdolózva, végül a korábban látott, félig neko, félig nagainak tűnő, civil ruhás diplomata lépett elő, vörös hajkoronából a tarkóján végigfutó sörényét egy pillanatra felborzolva. A halovány megvilágításban pupilla nélküli, kitágult macskaszeme furcsán idegennek hatott. - Lytaale Xander kereskedelmi ügyvivő- sama, képviseletvezető helyettes - állt a nő elé egy pillanatra afféle hivatalos konferansziéként a nagai testőrgárda őrnagya, bejelentve a többieknek a nőt, majd hátralépett. - Nézzék, uraim - pillantott körbe a társaságon a nő, és Sheridan egy pillanatra úgy érezte, mintha finom fonalak borzolnák fel az elméjét. Delenn, Taalia és Kosh is kellemetlenül feszengtek, a nagykövet pedig egy pillanatra fogadni mert volna rá, hogy a nőnek korlátozott telepatikus képességei is lehetnek akár. - Megértem, hogy Önök itt valamiféle demonstratív kiálláson, vagy annak ellenkezőjén gondolkodnak, de ne legyenek kétségeik, a Manchu továbbra is a Nagai Birodalom kondomíniuma, és végeredményben mi gondoskodunk mind a Manchu nép, mind az Önök biztonságáról. Maru nagykövet úr, és Nagoya ellentengernagy- san azonban jelenleg is kiemelkedően fontos, a bolygó lezárásához kötődő adminisztratív teendőkkel vannak elfoglalva üres pózolás és mindenféle hangulatkeltő performansz helyett - fordult egy pillanatra Xander Sheridan felé, aztán folytatta. - Ebben a tekintetben pedig a hosszú évek óta rendszerben lévő sztandard protokollt követjük, amely már akkor a jelenlegi feltételek mellett működött, amikor az Önök államai még azt sem tudták, hol van és mi fán terem a Manchu-rendszer... tisztelet persze az e kérdésben kivételnek számító kollegáinknak - hunyorított a nő egy pillanatra ellágyuló hangon Kosh és a chissek felé. - Egy szó, mint száz, a kapacitások széttelepítése a kereskedelmi képviseletekbe bolygószerte nagai részről legalábbis szokásos eljárás, jelzendő egyúttal azt is, hogy Gyermeki Őfelsége, illetve Régens urunk és a Nagai Birodalom végső soron nem csak a fővárosért, a helyi uralkodó jó hangulatáért és a többi jelen lévő... vendégért felelős a diplomáciai társképviseletek részéről, de összességében az egész Manchu territóriumért, annak minden erőforrásával és lakosával egyetemben... ha pedig a boxerek, vagy bármilyen más... illegitim gerillaszervezet, mint például a Karmazsin Nap - pillantott Xander lángoló fekete tekintettel a vostroyaiak felé - támadást indítana a fennálló rend ellen, azt a bolygón állomásozó csapataink megakadályozzák. Tehát az aggodalmuk nem csak felesleges... - pillantott körbe a többieken -, de megalapozatlan is. E tekintetben pedig a Nagai Nagykövetség állománya részéről nem kívánok sem szavazni, sem megoldást javasolni... tegyenek belátásuk szerint, ahogyan mi is, a Császári Dinasztia és Nagi felkelő napja dicsőségére. Köszönöm. A nő megfordult, és arisztokratikus léptekkel visszavonult társai körébe. Valen nagykövet jelezte, hogy ismét szólni kívánnak, de ezúttal nem saját maga vette át a szót, hanem intett a kíséretében lévő középkorú, merev tartású férfinak. Az EGB-képviselet legbirodalmibb kiállású tagja, a Birodalmi Maradvány jelvényét és egy egyszerű, a régi birodalmi időket idéző szabású fekete zubbonyt viselő Sinclair ezredes előrelépett és megköszörülte a torkát. - A nagai képviseletvezető - helyettes asszony által javasolt bevett gyakorlatnak megfelelően, valamint azt figyelembe véve, hogy álláspontunk szerint a helyi biztonsági erők továbbra sem képesek szavatolni a képviseletek személyi állományának teljes körű biztonságát az elkövetkező napokban, az Egyesült Galaktikus Birodalom képviselete továbbra is az azonnali és teljes körű evakuáció mellett van. Álláspontunk szerint még az éjszaka folyamán sikeresen végrehajthatjuk a műveletet, és áttelepíthetjük a közeli mezőgazdasági kontinens kereskedelmi képviseleteire és raktáraiba az állományunkat... akkor pedig nem kell számolnunk egy esetleges, a fővárost érintő biztonsági eszkalációs helyzet... személyeinket érintő következményeivel. - Nem értek egyet továbbra sem - tiltakozott Sheridan. - Hát nem látják? Tuan... és a boxerek... tesztelnek minket. Próbálgatják, meddig mehetnek el. Ez az egész, iménti performanszuk erről szólt. Ha most kivonulunk a fővárosból, a boxerek le fogják rohanni a diplomáciai negyedet és az itt maradó Manchu civileket, akik a kisegítő személyzetet adják! - Az EGB minimális létszámú helyi kisegítő személyzetet alkalmaz, biztonságukért nem felelünk - vonta meg a vállát Sinclair. - Nem kötelességünk magunkat veszélyeztetni azzal, hogy ezeknek az ostoba helyieknek a belháborújába keveredünk bele. - Ha nem keveredünk bele, éppen azzal veszélyeztetjük magunkat! - vetette ellen Sheridan. - Ha kivonulunk, diszkreditáljuk magunkat és azt a hatást keltjük, hogy engedtünk a boxerek fenyegetésének. - De életben maradunk - tette hozzá sziszegve Sinclair. - Ez sem utolsó szempont. - Utánunk fognak jönni a vidéki kirendeltségekre is, h itt bármiféle harc lesz - tette hozzá Delenn is. - Gyáva fasiszti, pfuj! - csapott az asztalra ismét Berzsenyev is. - Én inkább az ellenkezőjét javaslom, elvtársak! Pörköljünk oda nekik! Börtönbe a boxer fejes herceggel, azzal az öreg, áskálódó mámuskával és a többi népnyúzóval is! Ha mi támadunk elsőnek, az összes képviselet együttes erejével, reggelre bevehetjük Ming palotáját! Itt az ideje a forradalomnak! - Én alapvetően nem gondoltam erre - tette hozzá halkan Delenn a hajával játszadozva. - De érdekes gondolat... - Egyikük sem gondolja komolyan - tiltakozott Sinclair, majd csatlakozott hozzá Valenn és a nagaiok is. Még Garibaldi is a fejét csóválta. - Erre nincs semmiféle jogosultságunk, ez hadüzenet lenne Manchu fennálló kormánya ellen! Nem azt vennénk célba, aki fenyeget minket! - Magam sem gondolom, hogy idáig el kellene mennünk - köhintett finoman Sheridan Delennre pillantva, aki lesütötte a szemét. - Békés, de önvédelemre képes és kész megoldásra van szükség. Meg tudjuk védeni magunkat bármivel szemben, ami a fővárost érinti, nemde? Erődítettek az épületeink, vannak felszíni nehézfegyvereink... ha nem távozunk, azzal megmutatjuk, hogy nem lehet minket megfélemlíteni. Talán Ming is nyomás alatt van a boxerek részéről. Ha a saját biztonsági erőit utasítja, hogy lépjenek fel ellenük, segíthetünk nekik. - Ez igaz - jegyezte meg Garibaldi. - Maga mit gondol, nagykövet úr? - fordult most az eddig csendes Xander a chiss delegáció vezetőjéhez. - Az imént az életére törtek a boxerek, nemde? - A Manchuk népe... gyakorlatias nép... de hagyománytisztelő is - villogtak Kosh állapotjelzői. - Számukra a tisztelet és tradíció mindenek felett áll. Ahogyan a vezetőik személye is. És a személyes jelenlét... a vizuális értékelés. Látják maguk előtt, elhiszik. Nem látják... nem hiszik el. A boxerek... nem csak a mi ittlétünket kérdőjelezik meg, de a vezetőik jogát is... ebben igaza van az új nagykövetnek - a beszédszintetizátor folyamatosan recsegett a megterheléstől. - Nem most van itt a támadás ideje - fordult a repulzorszék egy pillanatra a vostroyaiak felé. - De most van itt a kiállásé. A látható jelenlété, minden fenyegetés ellenében. A Chiss Unió képviselete... marad. A Köztársaság mellett.- Eh, ám legyen - tárta szét a karjait Garibaldi is, majd Sheridan felé biccentett. - No nem mintha mi mehetnénk bárhová, ha maguk sem mennek, saját kereskedelmi posztunk sincs. A Fény Hadserege is marad. - A Hapan-Sith Monarchia is... marad - tette hozzá Delenn elgondolkodva, szempilláit rebegtetve Sheridan felé.. - Vostroya tozse os’tanyet... márádunk... megvárjuk magukkal itt a forradalmat - krahácsolt Berzsenyev. - De azért holnap beolvasok annak a Tuannak... a saját házában, úgy bizony, dá! - Nem írhatom felül a protokollokat - tette hozzá a nagaiok részéről furcsa, kiismerhetetlenül fekete tekintettel Xander helyettes képviseletvezető. - És nem tisztem ígéreteket tenni Maru nagykövet- san nevében. De az adminisztratív stáb vezetésemmel... helyben marad, ennyit ígérhetek. - Már ez is elegendő, köszönöm - biccentett a nő felé Sheridan, újabb féltékeny pillantást kiváltva Delennből. Miután az ershani, adumari és desevroi követ is nagy nehezen a maradás mellett tette le a voksát - Eriadu nem volt jelen, mivel Mollari egyetlen stábtagja sem maradt a teremben Tuan távozását követően -, már csak az EGB-sek döntésére vártak. - Maguk mind megbolondultak - csóválta a fejét Valen, majd összesúgott Sinclairrel. - Ez veszélyes. Nem vicc. - Legyenek a vendégeim, úgymond, nagykövet úr, és legyenek nyugodtan az egyetlen állam, amelyik kiüríti a nagykövetségét - mosolyodott el kezeit széttárva Sheridan. - Bizonyára értékelni fogják a megbízóik a Cosrán, jól fogja illusztrálni... az EGB valódi erőpolitikáját egy ilyen lépés. Valen arcára undorral vegyes megvetés ült ki, majd még néhány szót váltott ezredesével, végül megrázta a fejét, és feltápászkodott. - Nem tölt el örömmel a kényszerhelyzet és a zsarolás, amivel ezt elérte, Sheridan nagykövet. De ám legyen. Az EGB képviselete is marad… az egység és a megszokott konszenzusos döntéshozatal jegyében. De elvárom, hogy megfelelő védelmi intézkedéseket tegyünk... és ezt a biztonsági főnökeink koordinálják egymás között. - Magától értetődik - Sheridan intésére Croix és Vir felálltak, és nem sokára csatlakozott hozzájuk Taalia, Ivanova, Sinclair, valamint egy nagai, egy jedi és egy chiss tiszt. - Az adjutánsaim ismertetik az önök tisztjeivel a vázlatos védelmi tervet. Utána pedig engedelmükkel... visszavonulnánk körleteinkbe. Hosszú volt ez a nap. - Pedig azt hittem, megiszik velem még valamit - dörgölőzött oda Sheridanhez Delenn nagykövet. A férfi be kellett, hogy vallja magának, hogy az új hajbeültetésekkel máris kevésbé tűnt... ijesztőnek a nő. Annál inkább rámenősnek. - Rendben - mondta végül. - De mesélnie kell nekem cserébe... arról a nagai nőről. - Tán csak nem tetszik magának az ribanc cicus is - tette a kezét csípőre számonkérően a Hapan-Sith képviseletvezető. - Dehogy is - emelte fel kezeit védekező pozícióban Sheridan. - Csak tudja... nem tudom... furcsa érzésem vannak a mentális képességeivel kapcsolatban... mintha a fejembe látna... amikor rám néz. Ijesztő. - Ó, hát persze - mosolyodott el sunyin Delenn. - Xander telepata. Nem érzi úgy az Erőt, mint mondjuk Taalia, vagy talán még néhányan itt a teremben - kacsintott Sheridan felé. - De vannak képességei... olykor eléggé... idegesítőek. Na, jöjjön - indult meg a bár felé a nő. - Megiszunk ezt-azt, és közben... felvilágosítom magát. Még mindig jobb, mintha azzal a vostroyai luvnyával hetyegne. Vagy bármelyik másik luvnyával, ami azt illeti. Sheridan megadóan követte. Ez sem lesz rövid éjszaka, futott át az agyán. - Rendben, de én választok italt...
|
|
|
Manchu
Feb 11, 2021 19:14:12 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 11, 2021 19:14:12 GMT 1
Másnap reggel Sheridan enyhén hunyorogva, és tagadhatatlanul másnapos kapaszkodott a Köztársaság nagykövetségének felső erkélyén, miközben nyilalló halántékkal próbált visszaemlékezni a tegnapi éjszaka részleteire. A szemben lévő Hapan-Sith nagykövetség előtti téren Delenn nagykövet bezzeg tökéletes sminkben, és a fáradtság mindennemű jele nélkül parádézott a díszőrséget álló gárdisták előtt, és vidáman integetett az erkély felé Sheridannek, hogy lehetőleg az egész diplomáciai negyed lássa. Még csókot is dobott neki virtuálisan.
Az a rohadt kesseli, meg azok a rohadt nők azzal a rohadt képességgel, hogy másnap semmi se látszódjon rajtuk - szívta a fogát Sheridan, majd fejét ezúttal lassan, és óvatosan megcsóválva átsétált az erkély másik oldalára, ahol a nálánál sokkalta frissebbnek tűnő doktor Croix és Sodoko figyelték a negyed vostoryai nagykövetség felőli kapuján és hídján át kanyargó díszes, zajos menetet. Sodoko vidáman odafutott Sheridanhez és szorosan megölelte, amitől a nagyköveté még inkább zavarba jött, végül megsimogatta a kislány fejét, és Croix-hoz fordult, a lenti menetre mutatva: - Berzsenyev nagykövet úgy látom, korán kezdi a munkanapját. Igazi frontista. - Néhányan a kisebb nagykövetségek tagjai közül állítólag már hajnalban átmentek Ming, a Leghatalmasabb palotájába, amíg Ön aludt, uram - Sheridan egy pillanatig nem tudta eldönteni, hogy gúnyt, irigységet, vagy tárgyilagosságot lát-e Croix tekintetében, ahogyan ezt mondta, vagy esetleg mindhármat egyszerre. - Berzsenyev nagykövet azért kiadósan megreggelizett előtte.
- Csodálkozom, hogy nem visz több tengerészgyalogost - pillantott Sheridan a vostroyai nagykövetség előtti gyakorlótéren formációzó csíkos trikós, zöld egyenruhás alakokra, akiket láthatóan Ivanova kommandírozott éppen, bár ugye erre szigorúan civil státusza alapján még nem volt feltétlen jogosult. Talán mintha Kolezsovna kisasszony is kidugta volna egy pillanatra vágásokkal szabdalt arcocskáját a nagykövetség széles bejáratához vezető lépcsősor mögötti oszlopok egyike mögül, de gyorsan vissza is húzódott, mielőtt Sheridan meggyőződhetett volna róla, hogy tényleg ő-e az. Mindenesetre a Berzsenyev menetét alkotó alakok között valóban jelentős többségben voltak a lőfegyver és páncélzat nélküli, könnyű szúró- és vágófegyverekkel felszerelt nagaiok és helyiek, a boxerekéhez hasonló, de tetőtől talpig vörös-bíbor-aranysárga öltözetben.
- A Karmazsin Nap gyalogsága - magyarázta Croix. - Eredetileg tengerészgyalogosokat akart magával vinni a nagykövet, sőt rögtön mindjárt a tankjukat is, hogy szétlőhesse vele a palotákat - biccentett a vostroyai épületegyüttes mellett parkoló, korábban már emlegetett lánctalpasra, amelynek csak lövegcsöve lógott ki a sarok mögül. - Csakhogy Kolezsova kisasszony meg akart szökni a lánctalpassal éjszaka, és úgy hallottam, eltörte a váltóját. Berzsenyev persze tombolt. De aztán Yojong elvtársnő meggyőzte a nagykövetet arról, hogy a Karmazsin Nap nyújtotta kíséret kevésbé bőszítené fel a helyi lakosságot és kellőképpen kiemelné a frontizmus helyi támogatottságának jelentőségét. Meg persze a paloták felgyújtásáról is lebeszélte, mondván, az ráér, amikor kitör a frontista forradalom. - Yojong? - kérdezte Sheridan, miközben homlokát masszírozva próbált rájönni arra, hogy olvasta-e ezt a nevet idefelé a felkészítő anyagban. Bár csak napok óta volt itt, olyan érzése támadt hirtelen, mintha már hónapokat töltött volna a bolygón. Csak rengeteg minden történt, ennyi az egész, nyugtatta magát gondolatban.
- A Karmazsin Nap helyi szervezetének vezetője - magyarázta Croix. - Nem volt ott a tegnapi fogadáson, mivel hivatalosan nem tagja a vostroyai diplomáciai testületnek, ugyanis nagai-manchu kettős állampolgár. Viszont bejáratos a vostroyaiakhoz, gyakorlatilag ott lakik. Befolyásos asszony. - Na tessék, újabb problémás nőszemély - sóhajtott fel Sheridan, és már éppen kérni akarta Croix-t, hogy hozzon össze majd alkalmasint vele is egy privát találkozót, miután kipihente másnaposságát és Delenn nagykövetet, amikor hirtelen összerezzent és ösztönösen a chiss nagykövetség felé pillantott.
Kosh ott lebegett repulzoros székében és innen is jól kivehetően őrá bámult vörös szemeivel. A köztársasági nagykövet újra összerezzent. - Rossz érzésem van - fordult vissza végül Berzsenyevék menete irányába, amelynek már a vége is túlért a diplomáciai negyed határán. Most a Ming palotája felé vezető úton kanyargott, keresztül a főváros egyik legnagyobb piacán. Berzsenyev a helyi szokásokat tiszteletben tartva nem repulzoros járműben, hanem egy robosztus, helyi, vörösre mázolt hordszékben terpeszkedett és onnan kiabált mindenféle trágárságot az árusok felé arról, hogy burzsoá módon megkárosítják Manchu dolgozó népét és uzsoráznak, meg efféle, ilyenkor reggelente szokásos vostroyai propagandaszövegeket. Az egyik pillanatban közönyösen zsongó, árusokból és vásárlókból álló manchu tömeg azonban egy pillanatra lemerevedett, és minden alapzaj elnémult a piacon. - Különös - hajolt közelebb a korláthoz távcsövével Croix. - Nagy lett a csend... Sodoko, ne mássz át a korláton!
Miközben az orvos-helyettes az izgága kislány után nyúlt, Sheridan felkapta az erkély korlátjára helyezett makrotávcsövet, és legmagasabb nagyításra állította… a piac szélen kisebb csoportok gyülekeztek, miközben néhány helyi haszonállatok húzta szekér manőverezett a piacot a diplomáciai negyeddel összekötő hídra, eltorlaszolva azt. Sheridan felszisszent és tovább tekert a nagyításon, az egyik legnagyobb csoportra fókuszálva… az árusok és vásárlók köpenye alól hirtelen boxer köpönyegek és vibrolándzsák villantak elő, Sheridan pedig megpillantott a tömegben egy arcot, akire másnapossága ellenére is jól emlékezett az előző napi fogadásról. - Az ott Tuan herceg! - csattant fel Sheridan. - Croix, szóljanak a vostroyaiaknak, ez csapda!
De mire bármelyikük bármit tehetett volna, odalent a boxerek mozgásba lendültek. A vibrolándzsákkal hirtelen minden irányból, a piac összes szegletéből és sikátorából Berzsenyev csapata felé futottak. A Karmazsin Nap-tagokból álló testőrség azonnal védőkört formázott a menet közepe körül, de Manchu egyre közelgő napjánál is világosabb volt, hogy jelentős túlerőben vannak a támadók. A Karmazsin Nap harcosai egymás után estek a rájuk támadó négyszer annyi boxer csapásai alatt... a Berzsenyev hordszékét körülvevő hat vostroyai tengerészgyalogos letérdelt és tüzelni kezdett, de ekkor boxer mesterlövészek jelentek meg a piac emeletes épületeinek erkélyein - pontosan úgy, mint Sheridan érkezésekor az első incidensnél, amelynek részese volt, csak ezúttal sokkal többen -, és íjpuskáikkal leszedték a vostroyaiakat. Aztán a boxerek tömege előrelendült, kirángatták a felháborodottan, majd inkább halálra rémülten sikoltozó, szitkozódó Berzsenyev nagykövetet a székéből, és szó szerint darabokra tépték fegyverekkel, aztán pedig szinte foggal, körömmel, puszta kézzel.
Egy pillanattal később pedig újabb boxerek rohantak elő a hídnál álló torlasz mögé, vibrolándzsáikat a nagykövetség épülete felől feléjük futó vostroyai tengerészgyalogosok felé fordítva. A piactér pedig teljesen kiürült, a támadás áldozatai maradtak csak a téren, ahová csak most érkeztek meg Ming, a Leghatalmasabb városi őrségének szirénázó egységei. Néhány testőrgárdista egy aranyozott, tiszti páncélos alakkal gyorsan átrohant a hídhoz, és sorfalat alkotott a kordonon túl, a boxerek, valamint a híd másik oldalánál gyülekező vegyesen vostroyai és Karmazsin Nap-követőkből álló tömeg között.
- Ebből vérfürdő lesz - közölte elfehéredve, vagy legalábbis elvilágosbarnásodva Croix doktor. - Meg kell állítanunk a vostroyaiakat, ha most kirontanak, őket is lemészárolják, biztosan tele van a városnegyed boxerekkel - értett egyet Sheridan. - Hívja őket!
Croix elővett egy komot, majd szórakozottan nyomogatta, tekergette, végül nem tudott vele mit kezdeni. - Nincs külső vonalunk, uram, csak a saját köztársasági sávunk működik - rázta meg a fejét. - Nos, ha az működik, hívja ide rajta Virt, de azonnal - szorult ökölbe Sheridan keze, és a mon cal tiszt alig egy perccel később meg is jelent az erkély ajtajában, láthatóan kifulladva.
- Jelentkezem, nagykövet úr - tisztelgett. - A csőcselék megölte Berzsenyev nagykövetet odakint - biccentett Sheridan a piac felé. - És nincs külső vonalunk, mintha mindent zavarnának. - Az adás megszakadása csak egy dolgot jelenthet, uram… inváziót! - rángatóztak idegesen a mon cal szemkocsányai. - Azonnal készültségbe kell helyezni az összes követséget! - Egyetértek - biccentett Sheridan, majd még egyszer kipillantott az erkélyről. - Őrnagy, helyezze biztonságba Sodokot, utána pedig szaladjon át, szóljon a birodalmiaknak és az ershaniaknak. És küldjön valakit a chissekhez is. Én lemegyek ide a főtérre a Fényhez és a Sithekhez ide szembe... Croix, maga meg menjen a vostroyaiakhoz, és beszélje rá őket, hogy maradjanak ülve! Védelemre kell berendezkednünk, ha kimegyünk a városba, levadásznak minket!
Croix és Vir is sietve tisztelegtek és elrohantak, Sheridan pedig bevett egy fájdalomcsillapítót, és letalpalt az épület elé. Mire a Hapan-Sith konzulátus felé vette volna az irányt, már a nyakába is akaszkodott Delenn. - Jó reggelt, édes - nyomott a szájára egy cuppanósat a nő, amitől Sheridannek hirtelen eszébe jutott egy s más az előző éjszakából. Ó, gondolta. Az a fránya kesseli. De tényleg. - Úgy látom, nem ittál még elég szint-kávét... keverjek neked valami... méregerőset? - mosolygott ártatlanul a nő. - Erre most nincs idő - rázta a fejét Sheridan. - Nem érezted? A boxerek megölték Berzsenyevet. Nincs kommunikáció... bármikor támadhatnak. - Azok a büdös mocskok... én... izé... - de akkor már fel is tűnt Taalia úrnő, sürgető arckifejezéssel Delenn háta mögött. Láthatóan az ő Erő-érzékei tisztán működtek ma reggel. - Asszonyom, azonnal biztonságba kell helyeznem Önt! - Mit segítsek? - rázta le magáról az Éjnővér kezét Delenn Sheridanhez fordulva.
- Állítólag néhány nagykövet és diplomata átment hajnalban Minghez - magyarázta Sheridan. - Nem akarunk túszejtési helyzetet, de a visszatérésük is kockázatos lehet. Ki tudja deríteni, kik azok pontosan? Az egymásközti kom sem működik. Valakinek beszélnie kellene a nagaiokkal is - biccentett a tér túloldalán lévő követség felé, amely elé most sorjáztak ki a kinti zajra felocsúdó nagai őrök és pergő, saját és a helyiek dialektusából összeeszkábált keveréknyelven veszekedtek a manchukból álló segédőrökkel, akik az épületük előtt rágták a helyi magvakból álló reggelijüket. - Megoldjuk, körbeszaladunk - intett Taaliának a nagykövet asszony, majd ráripakodott. - Mit áll itt, nagyúrnő, menjen, intézkedjen! Én beszélek a nagaiokkal, maga pedig ejtse útba Desevro és Adumar képviseleteit, gyerünk!
Sheridan biccentett és továbbrohant a Fény Hadseregének épülete elé, amely előtt csak két álmos minosi őr strázsált arany sisakban. Láthatóan egyelőre az sem villanyozta fel őket különösebben, hogy egyre több nagykövetség szirénái kezdtek visítani. - Hol van a főnökük? - lépett eléjük sürgető arckifejezéssel Sheridan.
- Bon giorno, nagykövet úr - pillantott ki sisakja alól az egyik, magasabb Fény-gárdista, miután végigmérte Sheridant. - Csendesen, kérem. Ne ébressze fel a Ducet... - Hogy mi? - vágott értetlen arckifejezést Sheridan, mire a másik, egy köpcösebb bajszos alak is közbeszólt. - Mi scusi, signore Rippublica. Luigi csak azt akarta mondani, hogy Garibaldi nagykövet úr még sziesztázik.
És valóban, Sheridannek bevillant, hogy a Fény nagykövete elég sokáig velük együtt italozott az este... mármint nem olyan sokáig... - Keltse fel, ez életbevágó, érti? - ripakodott rá az alacsonyabbra, mire az megvonta a vállát, majd előhalászott egy komot a páncélja alól. - It’s a me, Mario - szólt bele - Pronto ébreszteni fel Duce Garibaldi vezérlő tábornok nagykövet bajtársat, signore Rippublicának itten nagyon sürgős ügye van, nem várhat ebédig...
Néhány perc múlva a Sheridannél is gyűröttebbnek tűnő Garibaldi megjelent a követség bejáratában, majd rögtön felébredt, ahogyan Sheridan előadta neki a történteket és a dolgok állását. A nagai épület felől futva érkezett feléjük Delenn nagykövet és a tegnap a fogadáson megjelent nő, Xander kereskedelmi ügyvivő. A másik irányból befutott a láthatóan maga alatt lévő Ivanova, Croix és Vir is. - Az összes nagykövetség megerősíti, hogy zavarják a kommunikációt a saját, a negyed épületein belüli diplomáciai komsávokon kívül - jelentette Vir őrnagy. - Az egymásközti komokat és a bolygóra korlátozott Holonet sávot is. Most már nem csak a bolygón kívülre nem tudunk üzenni, de gyakorlatilag az épületeinken kívülre sem. - Valakinek fel kell adnia a saját komsávját, és megosztania a többiekkel - pillantott fel Sheridan, mire a jelenlévők mind zavartan néztek össze.
- Rendben, akkor majd feloldjuk a miénket, ha nincs önként jelentkező - intett Virnek Sheridan. - Őrnagy, intézkedjen, osszák ki a kódjainkat az összes diplomáciai képviseletnek! - De uram... - szólt volna közbe Croix, de Sheridan leintette. - Majd utólag írok róla egy szép kerek jelentést Coruscantnak, rendben, Franklin? Őrnagy, csinálják! - Végül is a miénket is használhatják, mondjuk tartaléknak - tette hozzá sztoikusan Garibaldi. - Nem mintha bárkivel is beszélgetnénk rajta az épületen kívül.
Sheridan biccentett és megköszönte a Fény nagykövetének, majd továbblépett és Ivanovához fordult. A nő szemében őszinte könnyek csillogtak. - Sajnálom, ami a nagykövetükkel történt, asszonyom... de most létfontosságú, hogy megőrizzük a nyugalmunkat. - Felfogtam, amit Croix mondott - húzta ki magát a nő. - Nem fogunk kirohanni a hídon túlra. Yojong elvtársnő sem akar, pedig sok követője esett el odakint. - Koordinálnunk kell a védelmet, minden elérhető követségvezetőre szükség van hozzá - folytatta Sheridan, majd Xanderhez fordult. - Ügyvivő asszony, az ön előljárói...
- Sajnálom, már nincsenek a negyedben - rázta meg a fejét a nő. - Tegnap későn értek vissza a külső telepek és bázisok meglátogatásából, ma pedig már hajnalban elindultak a külső felszállópadhoz, hogy fentről felügyeljék az orbitális védelmi platformok lezárását. Keresték Önt indulás előtt, de a portásuk azt mondta, még alszik, és társasága van - pillantott rosszallóan Sheridanre és Delennre a neko-nagai hibrid nőszemély. - Most már nem tehetünk semmit ezügyben akkor - forgatta a szemeit Sheridan és Delennhez fordult, mivel az már görbítette az ujjait és ráncolta a szemöldökét, láthatóan készen arra, hogy nekitámadjon a nagai diplomatának, szóban, vagy akár fizikailag, vagy egyszerre mindkét módon. - Nagykövet asszony, kiderült valami a távol lévő képviseletvezetőkről?
- Mollari nagykövet biztosan ott van de az eriadui követséggel nem tudunk kommunikálni amúgy sem, ahhoz túl messze vannak, de ezt megbízható forrásokból hallottam - sorolta Delenn, miközben a komjára pillantott, bizonyára friss jelentéseket kapott Taaliától. - Az EGB kereskedelmi főmegbízottja is oda indult, Cartagia tanácsos. És egyetlen nagykövetként Adumar delegáltja, Zackallan úr is. - Akkor ez legalább három túsz, nem túl nagyszerű, de nem is katasztrófa - biccentett Sheridan, de mielőtt kiadhatta volna a következő utasítást, hirtelen mindenfelé morajlás támadt a városban.
- Ez mi? - tekergette a nyakát Garibaldi. - Mintha repulzorok lennének... nagy repulzorok... - Menjünk fel a követségünk erkélyére, mindenki - vezényelt Sheridan, miközben a különböző épületek tornyain és tetőin életre keltek a turbolézerek és egyéb elhárító fegyverrendszerek. A köztársasági épület pajzsgenerátora már be is kapcsolt, kékeslila kupolát vonva az épület köré. - Onnan jobban látunk.
- Ki kellene küldenünk egy felfegyverzett osztagot a palotához, hogy visszahozzuk az ott lévőket - jegyezte meg a lépcsőkön felfelé sorjázva Garibaldi, miközben Sheridan mellett kaptatott és nagyokat szuszogott. - A tankunk mozgásképtelen - jegyezte meg sziszegve Ivanova mögöttük. - Talán elkérhetnénk a hapan páncélost - jegyezte meg Garibaldi, de Sheridan félbeszakította. - Nézzünk körül fentről előbb.
Felérve a nagykövet újra kezébe kapta Croix távcsövét - utóbbi szomorúan konstatálta, hogy immár végérvényesen újat kell rekvirálnia valahonnan - és körbepillantott. - Ott - mutatott végül a palotanegyed mögötti horizonton rézsútosan felfelé mozgó siklóra és a körülötte manőverező karcsú vadászgépekre, minden bizonnyal Zerokra, miközben Xander mellé lépett. - Azok ott a maga főnökei? - Igen, az ott Maru nagykövet és Nagoya ellentengernagy siklója - biccentett a nagai-neko nő. - Most hagyják el az alsó légköri szférát... várjanak...
Körülöttük a morgás egyre erősebb lett, majd hirtelen minden előzmény nélkül a piac túloldalán, de még a paloták előtti raktárnegyedben néhány épületből hatalmas füst szállt fel. - Mi van arrafelé? - ráncolta a homlokát Sheridan, majd megtántorodott, ahogyan mellette Delenn és Xander egyszerre kaptak a tarkójukhoz. - Csak eriaudi és helyi cégek raktárai... - mormolta Croix, majd a nőkhöz ugrott ő is. - Hölgyeim, minden rendben? - Valami... sötét... - nyögte Delenn. - Veszély… suttogta Xander, miközben pupilla nélküli fekete szeme hatalmasra tágult, és megrogytak a térdei. - Yuszana Vonaga! Érzem... ott vannak a fejemben! - Hogy micsoda? - Sheridan döbbenten figyelte, ahogyan a füstoszlopokból négy pókszerű, távolról valóban Yuuzhan Vong korallvadászokra hasonlító alakzat emelkedett fel, de ezek az extragalaktikus idegenek ugróinak göcsörtös, gyökérszerű formája helyett egyértelműen pókszerűek voltak...
Sheridan ereiben megfagyott a vér. Minden magas rangú köztársasági katona és tisztviselő az Ismeretlen Vidékre történő kiutazása előtt találkozott eligazítása során ilyen vadászgépeket ábrázoló felvételekkel, egy részük jedi archívumokból, egy másik pedig még a Daala elnökhöz kötődő, mára már EGB-s szervek ex-szövetségi adattáraiból származott... két rendszer neve villant azonnal a nagykövet elméjébe. Yaga minor... és Zonama Sekot. - VongPók-vadászok! - ordította végül. - Pajzsokat, ütegeket minden épületen azonnal!
Az erkélyen lévők azonnal gyors üzenetváltásba és karattyolásba kezdtek az újonnan megosztott köztársasági frekvenciákon és sajátjaikon is, miközben az épületeken villogó riadójelzések pedig sárgából vörösbe villantak. - Nem ide jönnek.... - mormogta Garibaldi. - Nézzék!
És valóban, a pókvadászok lustán elfordultak a diplomáciai negyed felől, majd bizonytalan, imbolygó mozgással, mintha pilótáik túl sok szintoholt ittak volna, lassan a távolban emelkedő nagai gépek után vetették magukat. - A heika nevére - csattant fel Xander. - Ekkora szemtelenséget... a vadászaink leszedik őket. - Ne becsülje alá... ezeket, ügyvivő asszony - fortyant fel mellette Delenn. - Hiszen maga is érzi, ugye? A Sötét Oldal van ezekkel...
És valóban, a Zero-k leszakadtak a siklóról és a támadók felé fordultak. Egy az egy ellen küzdelem ígérkezett valószínűnek, amelyben bárki a tapasztalt nagai pilótákra fogadott volna... kivéve Sheridant, és azokat, akik látták, mire képesek ezek a pókhajók, vagy ismerték a Sötét Oldal adta erőket.
Két Zero elporladt a pókvadászok vulkánágyúkra emlékeztető tüzében, és csak egy ellenséget sikerült leszedniük. Egy másik nagai pilóta a keresztülrepülés pillanatában vakmerő önfeláldozással irányt változtatott, és nekirepüléssel megsemmisített még egy pókvadászt. A másik kettő azonban szétvált, és míg az első a sikló után eredt, a második villámgyors, normális hajtóművekkel hajtott géptől lehetetlen mértékben szűk és éles fordulóba kezdett, hogy a társa nyomába eredő, egyetlen megmaradt Zero mögé beülhessen.
Mindhárom pilóta pontosan tette a dolgát. Sőt, tulajdonképpen a nagai sikló, a negyedik hajó pilótái is ezt tették, de nekik nem volt esélyük. Először a nagai nagykövet siklója borult lángba odafent, Xander még halkan fel is sikoltott, amikor az zuhanni kezdett. Aztán az üldöző pókvadász, amelyik a kegyelemlövést bevitte a siklónak, végül pedig az egyetlen megmaradt Zero, amelyet a második pókvadász üldözött... ami a csapásmérés után megfordult, és egyenesen a diplomáciai negyed felé suhant. - Vaffanculo, most már idejön... - fehéredett el Garibaldi. - Vissza kell vonulnunk... valahová!
- Minden védelmi ütegből tűz! - adta ki a parancsot Sheridan, mire az összes követség ágyúi dörögni kezdtek, még a birodalmiak épületének turbolézerei is, pedig tőlük senki sem tartózkodott az erkélyen, de láthatóan maguktól is rájöttek, mire kell lőni. A pókvadász azonban csak közeledett, kikerülve, vagy elnyelve a beléje küldött lövedékeket... Sheridan már éppen fel akarta kiáltani, hogy mindenki fusson az életéért, befelé az épületbe, miközben támadójuk már alig egy click-re ért tőlük, amikor a chissek nagykövetségének lapos, bunkerszerű épületei között félrehúzódott egy addig leszállóplatformnak, vagy rakodótérnek tűnő hatalmas lemez, alól pedig előbukkant egy akkora mézer-üteg, amekkorát Sheridan még csak a Chiss Expanziós Védelmi Erők cirkálóin látott. A megamézer kékeslila lövedékeket kezdett köpni magából, csatlakozva a többi követség ütegeihez, mire a Pókvadász körül elektrostatikus kisülések jelentek meg, majd az egész szörnyeteg vadászgép összecsapta mindenfelé kiálló póklábait, mintha csak megdöglött volna, és hatalmas csobbanással a diplomáciai negyedet a főváros többi részétől elválasztó csatornák egyikébe esett.
A csatornán átvezető hídról viszont eltűntek Kleitus testőrgárdistái, helyettük viszont egyre közelebb nyomultak a vostroyai kordonhoz a fenyegetően hadonászó és ordibáló boxerek. A vostroyiak mögött futólépésben megjelent a Köztársaság és a Hapan-Sith Monarchia követségeinek egy-egy vegyes osztaga, megerősítve a vonalat.
- Barikádokat kell emelnünk a negyed minden kijáratánál, a kapuknál és a hidaknál egyaránt - törölte meg a homlokát Sheridan. Az adrenalin hatására a másnaposság utolsó nyoma is kiveszett a szervezetéből. - Ezek perceken belül ránk rontanak. - Ezt mégis honnan veszi? - kérdezte Garibaldi. - A boxerek és a pókvadászok... egy követ fújnak, egy erőnek engedelmeskednek - magyarázta meggyőződéssel Sheridan. - Honnan tudja, nagykövet úr? - csatlakozott a kérdezősködőkhöz Croix is.
- A tömegben, mielőtt nekimentek Berzsenyevnek, láttam valakit - magyarázta Sheridan és a piactér egyik sarka felé mutatott, ahol a legtöbb hulla feküdt, még Berzsenyev végtagjaiból is jutott oda, pedig jó pár méterre voltak a hordszék roncsai. - Igen, egy kis, alacsony figura, azt hiszem, ő lehetett maga Bo Xer - hümmögött Croix. - Bár ugye, távcső nélkül nehéz megmondani - biggyesztette le az ajkát az elöljárója nyakában lógó messzelátó felé pillantva. - Az őrségünk is ezt jelentette, az elesett tengerészgyalogosok szerint maga Bo Xer vezette a rájuk támadókat, amikor segítséget próbáltak kérni az egymásköztin - erősítette meg Ivanova. - Én viszont határozottan Tuan herceget láttam... - ráncolta a homlokát Sheridan. Delenn és Xander elgondolkozva pillantottak rá. - Hívják össze az összes itt lévő őrparancsnokot és nagykövetet nálunk, a nagyteremben - tette hozzá Sheridan. - Védelmi vonalakra van szükségünk, koordinációra, tervekre. Ostromra készülünk.
[folyt.köv.]
|
|
|
Manchu
Feb 12, 2021 11:43:23 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Feb 12, 2021 11:43:23 GMT 1
Ming, a Leghatalmasabb éppen a trónusán üldögélt, ahogyan mostanában minden reggel, és elégedetlenkedett, hogy hol késik a reggelije. A boxerek lázongásai és a kereskedelmi blokád miatt Manchu-szerte lassan kialakulóban volt az élelmiszerhiány, Ming pedig többször élesen kikelt a reggel vásárolni igyekvő helyiek tömegei ellen, és többször csak tanácsadói tudták lebeszélni róla, hogy teljeskörű kijárási tilalmat vezessen be a városban, különös tekintettel a fiatalokra, akik nem hagyhatták volna el két háztömbnyivel nagyobb távolságra a házukat, kivéve, ha tisztelgő látogatásra igyekeztek Minghez, a Leghatalmasabbhoz, hogy leróják tiszteletüket némi élelemmel. Ma reggel azonban semmi sem akart elsülni - mármint jól elsülni. Ming idegesen ütögette holoterminálját, miközben türelmetlen pillantást vetett oldalvást, két vendégére. Mollari nagykövet éppen sokadszorra próbálta (láthatóan sikertelenül) összefoglalni Mingnek, a Leghatalmasabbnak az előző esti diplomáciai fogadás eseményeit, és felhívni a figyelmét arra, hogy hamarosan audiencián kellene fogadnia a rendkívül mérges, türelmetlen és bárdolatlan Berzsenyev nagykövetet, Vostroya képviselőjét, aki minden bizonnyal magyarázatokra vár. - Nem működik ez a vacak! - csattant fel Ming és ököllel a termináljára csapott. - Nem csak, hogy nincs még itt a reggelim, de még a soron következő Bocu-no-Kelan epizódot sem tudom megnézni! - Rendkívül sajnálom, Leghatalmasabb, szólni fogok a holotechnikusaimnak, hogy ellenőrizzék az adatkapcsolatot... - dagályoskodott Mollari nagykövet. - Mint Felséged tudja, Eriadu mélységesen a szívén viseli Felséged jólétét... - Akkor hozhatnának nekem végre reggelit! - csattant fel Ming. - Üres a konyha! Mit is mondott... - fordult végül egy pillanatnyi maga elé meredés után Londo felé. - Sikerült végre kinyomoznia, hogy ki is ez a Kelan nevű fiúcska, aki ezekben a holofilmecskékben szerepel? Roppant figyelemre méltó... tehetségnek tűnik - somolygott maga elé a Leghatalmasabb. - Még dolgozunk rajta, Felség... - tárta szét a karjait Mollari, de a teremben jelen lévő társa, egy hozzá hasonlóan drága ruhákba öltözött, ékszereit és haját a régi idők gazdag tapani kereskedő famíliáinak stílusában viselő, fiatalabb férfi, aki egy kényelmes, arany brokátos vendégszékben foglalt helyet, türelmetlenül közbeszólt. - Felség, most már időszerű lenne beszélnünk a biztonsági helyzet rendezéséről. A Cosrai Iparvállalat és szövetséges konzorciumai, élen a Nemesis Konglomerátummal minden ipari és élelmezési problémát meg tudnak oldani önöknél, ha vége a napviharok miatti karanténnak, de ehhez feltétlenül alá kell írnia az egyezményt az együttműködésről és a boxerek megfékezéséről... - Miféle egyezményt? - pillantott a fiatalabb alakra lekicsinylően Ming. - Egyáltalán ki maga, magának nem reggeliért kellett volna szaladnia? - Engedelmével, Felség, Eriadu, az EGB és Manchu háromoldalú kereskedelmi együttműködési megállapodását, természetesen... - dagályoskodott tovább Mollari is. - Amint azt a jelenetet lévő nagyrabecsült barátom, Cartagia tanácsos úr már korábban méltóztatott elmagyarázni Felségednek... - Már elsőre is untam! - csapott a trónszéke karfájára Ming, a Leghatalmasabb. - Ide figyeljetek ti hajbókoló bolondok... ha nem kerítetek nekem öt percen belül... - Már meg is érkezett, Felség - hajtotta meg magát alázatos arckifejezést felöltve Cartagia, miközben kipillantott a terem szélesre tárt ajtaján túlra. - Itt is van a nagykövet úr. - Na végre, reggeli - dőlt hátra elégedetten a trónján Ming, és egy pillanatra arról is elfeledkezett, hogy a működésképtelen holoterminálja miatt dühöngjön. A belépő középkorú, göndör hajú humán férfi egyszerű, a peremvidéki hivatalnokokra jellemző olajzöld zubbonyt és barnásszürke, láthatóan a helyi bazárban beszerzett mellényt viselt, kezében pedig egy széles, ízletesnek tűnő, illatozó tartalmú dobozt tartott. Mellkasán fekete-sötétkék-arany szimbólum jelezte, hogy amikor nem ételfutárkodással foglalkozik, akkor Adumar érdekeit képviseli a rendszerben. - Nahát, Zackallan nagykövet barátom - mosolyodott el szélesen Ming, a Leghatalmasabb, előrehajolva trónusán, mire a tákolmány enyhén megreccsent. - A kedvencemet hozta, remélem... - Igazi maxi méretű teláviai pazza a bolygó egyetlen autentikus cosrai-minosi étteremből, a Spaten-ből, Felséged ízlése szerint átsütve - biccentett Zackallan nagykövet. - Egyúttal, ha volna szíves megfontolni az itt lévő urak által felvázolt egyezménytervezetben szereplő legnagyobb kedvezmény elvének kiterjesztését Adumar egyéb üzleti érdekeltségeire a térségben... - Előbb hadd nézzem azt a pazzát - intette magához Zackallant Ming. - Szóval inkább többet adjak, mint kevesebbet? - pillantott kíváncsian az adumarira. - Felség, ötezer lesz - hajbókolt amaz. - Úgy értem, ötezer egységnyi árura szóló vámmentesség... - Jobbat mondok, maguk adnak nekem tízezer árunyi vámmentességet, és cserébe ingyen még megveszem maguktól ezt a pazzát - kapta ki a gőzölgő ételkülönlegességet önnön üzleti zsenialitása és hamarosan kielégülő étvágya felett elégedetten mosolyogva Ming. - De Felség, jelenleg Adumar és Bilbringi exportál Manchura, nem pedig fordítva... - hebegte Zackallan de ekkor már Mollari is közbeszólt. - Nagykövet úr, nem úriemberhez méltó dolog megzavarni és pazzával elszabotálni úriemberek fontos tárgyalását - tiltakozott az eriadui nagykövet, de ekkor már az eddig csendes, valami oknál fogva kifejezéstelen arccal a falat bámuló Cartagia is felpattant a helyéről és közelebb tolakodott, majd mindenkit meglepve egy jól irányzott mozdulattal rásózott Zackallan nagykövet hátsójára. - Igaza van a kopinak, Zacky cica - dörgölőzött oda a másik, idősebb férfihoz a tapani tanácsos. - Azért hoztalak magammal, hogy végre együtt lehessünk egy kicsit, erre te nekiállsz itten... kereskedni... még a végén azt hiszem, hogy csak kihasználtál... - Ácsi - emelte fel az egyik kezét felháborodottan Ming. - Az én házamban nincs helye efféle perverziónak! Kivéve persze... - bizonytalanodott el utána a Leghatalmasabb -, ha akadna esetleg néhány pikáns holovideójuk... a hálózat most amúgy is rakoncátlankodik... - azzal elégedetten a szájába tömött egy nagy szelet pazzát. - Felség, ez tulajdonképpen privát ügy, a kereskedelmi kedvezményekre visszatérve... - kezdett volna bele Zackallan, de ekkor feltárult az ajtó, és Tuan herceg vonult be a terembe, néhány marcona boxer társaságában, akik sorfalat alkottak a terem két oldalán, ellenségesen méregetve a nagyköveteket. - Nahát, hercegem - pillantott Tuanra Ming, ravasz tekintettel figyelve a besorjázó boxereket. - Maga is reggelit hozott? - Nem, felséges Leghatalmasabb - ráztaa fejét Tuan. - Fontos híreket hoztam. - Én pedig úgy látom, boxereket hozott - fészkelődött a trónján Ming. - Úgy hallottam, Berzsenyev nagykövet is ide tart, nem fog örülni, ha meglátja ezeket a parasztokat idebent. - Engedelmével, Leghatalmasabb, Berzsenyev nagykövet már nem okoz több gondot. Ugyanis meghalt - mosolyodott el kihívóan Tuan, amitől Cartagia valamiféle magas hangú nyikkanást hallatott, és bemenekült Zackallan háta mögé. Még arról is elfeledkezett, hogy bármivel bepróbálkozzon. - Mekkora bunkó ez a Tuan - suttogta felháborodottan az adumari követ mögé bújva. - Nem is értem. Pedig olyan jó a ruhája. - Érdekes... - simogatta meg kissé borostás állát Ming, és próbaképpen újra megkocogtatta párszor a holoterminálját, hátha történik valami, de az továbbra is makacsul kéken villogott. - Sajnos nem olvastam a reggeli hírekben. Reggelit is csak most kaptam, ami azt illeti... - Ming hirtelen felpillantott. - Nem tudja véletlenül, mindig jól tájékozott hercegem, hogy mi okozza ezt az anomáliát? - Nos, éppenséggel tudom, Felség - hajtotta meg magát Tuan. - A Felséges Anyacsászárné, Cixi Őnagysága parancsára kapcsoltuk le a bolygószintű holonetet és az idegen ördögök komhálózatát az egész bolygón. - Hát ez mégis csak felháborító - tombolt Ming. - Nem elég, hogy anyám megtagadja tőlem az uralkodói adományokat és járandóságokat, hogy éheznem kell a saját palotámban, de még a komhálózatot is lekapcsoltatja! Szemtelenség! Már régen be kellett volna kapcsolni a Mandubot, a saját uralkodói hálózatomat, integrálva a TikTakkal, hogy holovonalon is tarthassam a kapcsolatot a Manchu-beli ifjakkal... - Felség - tárta szét a karjait teátrálisan Tuan. - Felséges édesanyja úgy vélte, a közelgő nehéz és vészterhes időkben Önnek minden figyelmét Manchu dicsőségére és népe megmentésére kell fordítania, és nem engedjétek, hogy bármi esetleg elvonja... becses figyelmét. Ming már éppen tiltakozott volna, hogy a nép kormányzása és a Bocu-no-Kelan eddig is tökéletesen megfértek egymás mellett, amikor ismét feltárult a trónterem ajtaja, és ezúttal egy igen felindult Kleitus tábornok, valamint a Leghatalmasabb páncélos testőrségének tagjai csattogtak be a terembe, lecövekelve a most már inkább aggodalmas, mintsem fenyegető boxer sorfallal szemben. - Izgága népem, összevissza csoportosulnak, gyülekeznek, tobzódnak, de csak az idegenek hoznak nekem reggelit - mormogta idegesen az átjáróházat látva Ming, a Leghatalmasabb, majd kegyesen biccentett hű tábornokának, hogy közelebb léphet. - Már megint valamiféle ribillió van a városban, jó tábornokom? Mondjuk, ha mindenhol kikapcsoltak a holoterminálok, el is tudom képzelni... - Felség, ennél többről van szó - vágta magát haptákba Kleitus, tisztelgett, majd gyanakodva Tuanra és a kísérőire sandított. - A boxerek meggyilkolták Berzsenyev nagykövetet. - Igen, erről már tudok - Mingen nem látszott különösebben, hogy túlságosan sajnálná a vostroyait. - Az eredeti vírusirtójuk úgyis katasztrofális volt, nem kár az öregért, ehehe... gondolom, megbüntették a tetteseket - pillantott most Tuanra. - Minálunk nem lesz fejetlenség... megtorlatlanul, uraim. Ez Manchu törvénye. - Ez volt a szándékom, Felség - hajtotta meg magát Kleitus. - De utána eszkalálódott a helyzet. Azonosítatlan vadászgépek támadtak a nagai nagykövet és katonai parancsnok siklójára és lelőtték. Utána pedig a diplomáciai negyed ellen vonultak, de lelőtte őket az idegen hatalmak légvédelme. Azonnal visszavontam az erőimet Felséged palotái védelmére. Felség... - pillantott körbe feszülten Kleitus. - Felség, a boxerek támadásra készülnek a diplomáciai negyed ellen! - Minő szemtelenség! - döbbent meg Ming. - Hát akkor tegyen rendet, tábornokom! - Felséged, Leghatalmasabb - lépett most előre Tuan, sötét pillantást vetve Kleitusra. - Éppen erről próbáltam tájékoztatni... Felséged, mielőtt a tábornok megzavart. - Mit tud maga a boxerekről, hercegem - nevetett fel Ming. - Hiszen mindenki tudja, hogy maga nem más, mint anyám ölebe! Csak a pénzem akarja! - Felség... - pillantott körbe saját kísérőin türelmetlen mosollyal Tuan. - Ha nem lett volna világos a kíséretemből, úgy elnézését kérem, és szeretnék pontosítani. Titokban én vagyok a boxerek vezetője, Felség. - No hát ha... - Ming már éppen ráparancsolt volna Kleitusra, hogy na hát akkor tartóztassa le Tuant és vegye a fejét, de aztán gondolkodóba esett. Most már az ő füléig is eljutottak a palotán kívül már jó ideje hallható robbanások. - Akkor ez mind a maga műve, hercegem? És miért nem szólt róla nekem előre? - Leghatalmasabb - lépett közelebb a trónhoz hatalomtól dagadó mosollyal, mégis alázatosan Tuan, és enyhén meghajtotta magát. - Végig ez volt a tervem. Elnézését kérem, hogy nem tájékoztattam korábban, de idő előtt kellett lépnünk, mivel fennállt a veszélye, hogy az idegenek ragadtatják el magukat fegyveres akcióra Felséged és a palotanegyed ellen. Ráadásul, a napviharok miatt immár nem tudnak segítséget kérni rendszeren kívülről az idegen ördögök, és most, hogy lekapcsoltuk a kommunikációs hálózatokat, immár a bolygón belül sem. Mire a napviharok elvonulnak, Felséged dicsőségére elfoglaljuk a teljes diplomáciai negyedet, a lakóit pedig megöljük, vagy a túszainkká tesszük, megmutatjuk az összes idegen ördögnek és elnyomónak, hogy Manchu erős, a saját lábán álló, független hatalom, ami tiszteletet érdemel! - Mit képzelnek, nem erről volt szó, én... - szólt közbe Mollari, de az egyik boxer mellé lépett és alaposan a férfi kövér pocakjába boxolt vibrolándzsája nyelével. Mollari összegörnyedt és köhögni kezdett, majd gyorsan ő is bemenekült Zackallan mögé, akik értetlenül szemlélte a fejleményeket, kezében még mindig az immár üres pazzás dobozzal. - Mit szól ehhez, tábornokom? - fordult végül némi gondolkozás után Kleitushoz Ming. - Felség, ez veszélyes - húzta ki magát a tiszt. - Az idegen hatalmak fővároson kívüli hadseregei erősek. Ha a diplomáciai negyed kitart, előbb-utóbb erősítést fognak küldeni, ha pedig elmúlnak a napviharok, az idegen hatalmak könyörtelenül megbosszulják majd ezt. Ezzel Manchu bukását írjuk alá, Felség! - Nem, ha gyorsan lépünk, és letörjük az idegen ördögöket itt a fővárosban! - ellenkezett magabiztosan Tuan. - Akkor helyreállítjuk a tisztességünket és más lesz a tárgyalási alapunk! A fővároson kívüli haderőket pedig fel kell tartóztatni, hogy ne érjenek ide! - Könnyebb azt mondani, mint csinálni, Tuan herceg, hacsak nincs kendnek még néhány tucat olyan pókvadászgépe - rázta a fejét makacsul Kleitus. - A Karmazsin Nap erői máris mozgolódnak a fővároson kívül, Felséged. Ha a fülükbe jut a vostroyai nagykövet halálhíre, minden bizonnyal támadni fognak. A Császári Hadsereg fel tud tartóztatni pár ezer gyülevész Karmazsin harcost, de ha az idegen hatalmak professzionális területi csapatai ellen is harcolnunk kell, ez könnyen kétfrontos vérfürdőbe torkollhat. Ilyen feltételek mellett semmilyen formában nem tudjuk szavatolni sem a főváros biztonságát, sem az itteni harcok kimenetelést... - rázta a fejét Kleitus. - Nem is kellenek a maguk csendőrei - vonogatta a vállát lekicsinyló hangon Tuan. - Menjenek csak ki a rissa-földekre és lövöldözzenek a karmazsinokra. A boxerek egyedül is beveszik az idegen ördögök nagykövetségeit, mire feljön a nap! - Más dolog merényleteket szervezni a sikátorokban bújkálva, és más dolog bevenni a nagykövetségi negyedet. Az tulajdonképpen egy erőd, a saját jogán - húzta el a száját Kleitus. - Kételkedjék csak a harcosaim bátorságában, tábornok - köpött vissza lekezelően Tuan. - Esetleg az Ön erői is megtapasztalhatják, mire képesek, ha az ügyünk útjába állnak! - Itt és most kivégzem magát árulásért, herceg, és az egész probléma megoldódik - szisszent fel Kleitus, és az oldalfegyveréért nyúlt. A testőrgárdisták és a boxerek egymásra fogták a fegyvereiket. - Elég! - csattant fel dühösen Ming. - Az én tróntermemben nem lesz vérfürdő! Manchu nem ont Manchu vért itt! - Elnézést kérek, Felség - hajtott térdet azonnal Kleitus. - Tuan herceg... - fordult most a másik alakhoz Ming. Szemében ezúttal hideg, számító értelem csillogott, mint a régi időkben, amikor elfoglalta a trónt és uralma alá hajtotta az egész bolygót. - Rendkívül nehéz helyzetbe hozott engem ezzel. Ezek az urak ugyebár - mutatott a fűszálként remegő két nagykövet és a birodalmi tanácsos felé -, éppen az ellenkezőjét akarják tőlem annak, mint maga. Újabb kereskedelmi egyezményeket, együttműködési megállapodásokat... békés együttélést. - Lárifári, Felséged - rázta a fejét Tuan makacsul. - Ez nem más, mint Manchu népének a kizsákmányolása! Az idegen ördögök idehozták a gyalázatos tömegtermékeiket, a mérgező médiájukat, megrontották az ifjúságot... itt terjesztik a pederasztériát és a perverzitást az Ön szent termeiben is! Nem tisztelik sem magát, Minget, a Leghatalmasabbat, sem a népét! Ellopják az ételünket, hogy aztán apránként visszacsepegtessék, hogy azt higyjük, tőlük függ még a reggelink is! Ming Zackallanra és Cartagiára pillantott. - Hmm, ez bizony igaz, hercegem - mondta végül az állát vakargatva. - De a tábornokomnak is igaza van abban, hogyha nem járunk sikerrel, akkor az idegen ördögök bosszúja rettenetes lesz. Nem hirdethetek ellenük hivatalos hadiállapotot, ezt Önnek is meg kell értenie. A fővárosban legalábbis semmiképp. - Nem is kell, Felség - mosolyodott el Tuan. - A boxerek hivatalosan nem az ön államszervezetének tagjai. Miután legyőztük az idegen ördögöket itt, a fővárosban, letesszük a fegyvert Önök előtt, Felség, sőt, ha inkább azt akarja, akkor segítséget nyújtunk a tábornok úr császári őrgárdájának a Karmazsin Nap gerillái ellen. Ami pedig a fővároson kívül, vidéken történik... nos, az ott is marad, amíg karanténban vagyunk, nemde? - húzta még szélesebbre gonosz mosolyát Tuan. - Ön pedig, Felség, úgy vonul be a történelembe, mint Ming, a Leghatalmasabb, aki kiűzte az idegen ördögöket Manchuról! Ming arcán önelégült mosoly terült szét, aztán ráncokba szaladt a homloka. - És ha elbuknak? - kérdezte. - Ha nem tudják bevenni a negyedet? Vagy ha Kleitus nem tudja feltartóztatni a fővároson kívüli csapatokat? - Akkor ez az egész történet nem lesz más, Felséged, mint kegyes anyja, Cixi Anyacsászárné összeesküvése Felséged és az idegen hatalmak ellen - somolygott alamuszin Tuan. - És természetesen ebben az esetben én is vállalom a felelősséget. Akár fejemet is veheti Ön, vagy a tábornoka, ahogy akarják. - Hmm hmm... szóval én mindenképp nyerek - heherészett Ming. - Ez bizony jó kis terv, herceg. - Felség, ne tegye! - kérlelte újra Kleitus. - A birodalmunkat kockáztatja vele! Kérem! A Hadsereg nem tudja ebben támogatni a herceget! - Ezt elfogadom, Kleitus, de ne is akadályozza benne - húzta ki magát makacsul Ming. - Különben kételkedni fogok a hűségében. Bízzuk a főváros idegen ördögeit Tuan herceg boxereire, maga pedig vonuljon a Karmazsin Nap bázisai ellen a többi kontinensen és a rissa-földeken. Ha pedig az idegen ördögök kinti erői megindulnak a főváros felé, maga feltartóztatja őket a Császári Hadsereg erőivel és a boxerek helyi csapataival, megértette? - Megértettem és végrehajtom a parancsát, Leghatalmasabb - térdelt le faarccal Kleitus. - Még ha a Birodalom bukásához vezet is. - Ezekkel a pernahajderekkel is kezdenünk kell valamit - pillantott a nagykövetek felé Ming. - Nem akarom a fejüket vétetni, mégiscsak hoztam nekem reggelit ezek a hajbókoló idegenek. De itt sem maradhatnak... nem kompromittálódhatok azzal, hogy túszként tartom őket itt. - Átszállítjuk őket Felséged engedelmével a nagyságos Anyacsászárné palotájába - hajbókolt Tuan. - Helyes, majd az öreg satrafa eteti őket a nyugdíjából, addig sem az én reggelimet eszik - horkant fel Ming, majd hirtelen eszébe juthatott még valami, mert visszafordult Tuanhoz. - És hercegem, haladéktalanul kezdjék meg a Mandub bevezetését, külön kommunikációs sávokon. Az idegen ördögöknek nem jár, de ettől én még nem mondok le a digitális világ előnyeiről, ugye megértik... - Maradéktalanul, Felség, intézkedem, Felség - hajbókolt Tuan, majd kézlegyintésére a boxerek kirángatták a teremből a jajveszélkelő Mollarit, Cartagiát és Zackallant, és nyomukban a herceg is kisétált. - Látom, vannak kétségeid, tábornokom - szólt még utána Ming a kifelé hátráló Kleitusnak. - Régen is téged szolgáltalak, Leghatalmasabb - hajolt meg ismét Kleitus. - Ez egy nagyon kockázatos haditerv. Cixi, vagy Tuan is elárulhat, hogy magának ragadja a hatalmat. Ha pedig én kivonulok az őrgárdával a fővároson kívülre, egyedül maradsz a boxerekkel saját palotádban. - Nem merészelnének rám, a Leghatalmasabbra, jogos uralkodójukra támadni - szegte fel az állát fennkölten Ming. - De értékelem a hűséged. Hagyj itt egy osztagnyi testőrt, tábornokom, aztán menj utadra. Kleitus tisztelgett és kihátrált, Ming pedig visszafordult pazzája maradékához és a holoterminálhoz. - Na lássuk - helyezte magát kényelembe a trónusán. - Hol is tartottam... hátha van itt valami letöltve...
|
|
|
Manchu
Mar 20, 2021 11:14:43 GMT 1
Post by Grodin Tierce on Mar 20, 2021 11:14:43 GMT 1
Már több, mint egy napja folyamatosak voltak a harcok a diplomáciai negyed határán és azon túl is. A városban több ponton füstoszlopok szálltak fel, a negyedhez vezető, elbarikádozott, esetenként felrobbantott hidak maradványai felől újra és újra felhangzott a tömegrohamot indító, javarészt kézifegyverekkel felszerelt boxerek ordibálása, majd válaszul az adott irányt védő követségek vegyes, elsősorban birodalmiak, vostroyaiak, nagaiok és chissek által vezetett kontingenseinek sortüzei, amely után jellemzően a támadók véres fejjel és jelentős veszteségekkel takarodtak el a csatornák környékéről. Odafentről, a negyed leghosszabb, a paloták és kormányzati kirendeltségek felé néző oldalát védő falról is hasonló hangok szűrődtek le, ahogyan a magaslati védvonal őrzésével megbízott köztársasági, hapan-Sith, és a velük paradox módon vállvetve harcoló Fény-egységek folyamatosan verték vissza a másik oldalról létrákkal, kötélhágcsókkal, vagy akár szabadkezes mászással próbálkozó boxerek támadásait. Sheridan már megint alig aludt, ezúttal azonban nem az éjszaka a társaságára leskelődő, különböző szintoholos italokkal felfegyverkezett nagykövet-asszonyok és nőnemű követségi személyzetek zaklatásai, hanem az azirányú, kétségbeesett erőfeszítései miatt, hogy az éjszaka is folyamatos rohamokat, zavaró támadásokat indító boxerek ellen ne csak mozgósítása, de egyúttal valami egységek katonai alakulatba szervezze és a követségi negyed területéről való kirontásról lebeszélje a különböző államok különböző diplomáciai képviseleteinek különböző taktikai felfogást valló katonai vezetőit. Ez különösen azért volt nehéz, mert a terület adottságai miatt csak a fallal és csatornákkal védett negyedközpontot volt reális esélyük megvédeni, az azon túli, a városban lévő, mégis közel eső missziók épületeit nem... Sheridan korábban megbízta leginkább kompetensnek tűnő nagykövet-társait, hogy szervezzék meg a Berzsenyev és a nagai nagyköveti stáb meggyilkolása után meglepetésszerűen, szinte azonnal meginduló boxer tömegrohamok nyomán az épületeikről szinte órák alatt kiszoruló, és a követségi negyed védettebb részébe menekülő külső missziós személyzetek és az életben maradt őrgárdistáik elhelyezését, illetve beosztását a felállított védelmi állásokba. A kiürített követségek képviselői és ideiglenes vendéglátóik éppen akkor érkeztek meg a negyed köztársasági missziós főépülete előtti központi térre, amikor Sheridan és Croix doktor éppen kiléptek a képviseletük főbejáratán, amelynek alagsorában a sebtiben berendezett tábori kórházban a védelmi műveletek első sebesültjeit látogatták meg éppen, és egyszersmind megkísérelték kissé felfrissíteni magukat. A desevroiak elhelyezéséről az ESB, az adumariakról a nagaiok, az ershaniakról pedig Sheridan néminemű meglepetésére a Fény Hadserege gondoskodott végül, és nem pedig az EGB. Ahogyan Sheridan és stábja köszöntötte a szerencsésen megmenekült képviselet- és katonai vezetőket, újabb robbanás- és üvöltéssorozat, majd sorozatlövések hangja szakította félbe még el sem kezdett mondandóját. A vostroyai követség felől Ivanova közeledett futólépésben, a másik oldalról pedig a birodalmi Sinclair ezredes. Mindkettejüket egy-egy alacsonyabb rangú nagai és chiss tiszt kísérte, talán kapcsolattartó adjutánsok a saját követségeik megosztott erősítésként szolgáló erői felé. - Ismét támadnak - jegyezte meg Ivanova, amint lefékezett előttük. - De a nagykövet tippje megint csak hasznosnak bizonyult, felkészülten vártuk őket - pillantott először az összegyűltekre, majd a chiss adjutánsra, aki éppen akkor is nagyban kommunikált adóvevőjén saját rezidenciájával. - Yojong elvtársnő azt mondja, ha ilyen pontos felderítési adatokat kapunk továbbra is, a vostroyai oldal kitarthat. - Fel nem foghatom, honnan vannak ilyen pontos információi az öreg chissnek, de egyet kell értenem magával - pillantott meggyötört arccal a vostroyai-alderaani nőre, sok birodalombeli bajtársával ellentétben mindennemű rosszallás, vagy ellenszenv nélküli hangon Sinclair ezredes. - Hozzáteszem, nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy az ember megmondja, mikor fog felénk rohanni öngyilkos módon egy csomó ordibáló, vibrofegyverekkel hadonászó boxer. És még így is sok a sebesültünk. Ha ez így megy tovább, a könnyebb sérülteket vissza kell küldenünk a barikádokra. - Kosh nagykövet információi igenis életbe vágóak, hogy pontosan akkor tudjunk a védvonalak mögé állni, amikor jönnek a támadók... bárhonnan is származnak, ezredes úr - kelt a jelen sem lévő chiss képviseletvezető védelmére Xander ügyvivő. A furcsa tekintetű telepata nő egy magas, pocakos adumari hadnaggyal érkezett, aki Zackallan nagykövet fogságba esését követően minden bizonnyal átvette a képviselet védelmének koordinálását. - Ne aggodalmaskodjon, ügyvivő asszony, itt senki sem vádolja semmivel a nagykövetet, a segítségét nagyra tartják - biccentett a chiss adjutánsok felé Sheridan, és komolyan gondolta. Kosh ki tudja, milyen kapcsolatokkal és hírszerzési forrásokkal rendelkezhetett odakint a városban, de a chissek eddig minden esetben percre pontosan tudták, hogy honnan és hány boxer fog támadni a negyed ellen, és ez az információt meg is osztották a képviseletekkel. A külső határvonalat, a csatornák partjait védő birodalmi, vostroyai és nagai kontingensek valószínűleg összeomlottak volna a nyomás alatt a chissek pontos felderítési adatai nélkül, így viszont véres veszteségeket okoztak a támadóknak, minden egyes alkalommal csapdába csalva a boxereket. Miután senki sem jelentkezett további ellenvetésekkel, Sheridan az újonnan érkezettek felé fordult, elsőként a szokottnál is ziláltabb hajú Garibaldi és vendége, az ershaniak vezetője felé. - Paq’mara nagykövet úr, sajnálom, ami a rezidenciájukkal történt. Hatalmas robbanásnak tűnt... - A Próféta akarata volt, nem hagyhattuk, hogy a hitetlenek kezébe kerüljenek a szent iratok és tekercsek - csápolt szájszerveivel a burnuszos idegen, akiről Sheridan még kiterjedt exológiai ismeretei ellenére sem tudta volna pontosan megmondani, hogy milyen fajba is tartozik pontosan. - Mi magunk robbantottuk fel, dicsőség legyen a Prófétának. - Nos... értem - biccentett a fejét csóválva Sheridan, majd Garibaldi felé fordult. - Mikele, biztosan nem okoz gondot az ershaniak elszállásolása? Valamiért úgy gondoltam, Sinclair ezredes úrék... - Hitetlenek vendégszeretetéből nem kérünk - tiltakozott Paq’mara, mire a birodalmi ezredes csak megvonta a vállát, és mormogott valamit a nem létező bajsza alatt az árulók sorsáról. - Mint időközben kiderült számomra, Paq’mara nagykövet és társai hasonló cipőben járnak, mint mi a Fénynél - szabadkozott Garibaldi. - Mint a nagykövet úr megosztotta velem, valójában egy Próféta nevű entitás hívei, a filozófiájuk pedig sokban hasonlít a jedikére... azt mondja, nem igazán kommunikáltak az új ershani vezetéssel, amióta... - köszörülte meg a torkát aggodalmasan Sinclairre pillantva a minosi - birodalmi megszállás, akarom mondani protektorátus alá kerültek. Mi scusi, ezredes úr... - Nem ez a helye és az ideje az efféle vitáknak, uraim - mormogta Sinclair. - De tájékoztatni fogom Valen nagykövet urat, efelől biztosak lehetnek. - Hogyne, egyetértek, a lényeg, hogy mindenki biztonságban van - Sheridan most a rendületlenül és egyre türelmetlenebbül felé mosolygó Delennhez fordult, mielőtt a nő kifogy a jóindulatból. Egy zöld pikkelyes, karjait mellkasa előtt összekulcsoló nikto társaságában volt a hapan-Sith nagykövet, akinek zubbonyán Desevro és a Strunz jelvényei virítottak. - Önökkel is minden rendben, Dr. Azi? - Köszönjük, igen, sikerült evakuálnunk időben, sajnos az épületet nem tudtuk úgy elpusztítani, mint az ershaniak - pillantott a csatornán túl lévő barakkra a nikto, ami körül nyüzsögtek a boxerek. Mielőtt folytathatta volna, képviseletének két tagja lépett mellé, vállukon hatalmas zsákokat cipelve. A legközelebb állók közül először az érzékeny orrú Delenn és Croix, majd a többiek és elfintorodtak a zsákokból áradó rettenes bűztől. - Elnézést, főnök - kérdezte az alacsonyabb desevroi munkás, egy kopott sörényű togoriai. - Hová tegyük ezt a kiváló szart? - Mi a jó élet ez, Azi doktor, erről nem volt szó! - szisszent fel Delenn. - Ez egyszerűen förtelmes! Fúúúúúj! - Kérem, ez Desevro egyik fő exportcikke Manchura, a Strunz fő terméke a helyi piacon! - tiltakozott önérzetes, kezeit felemelve Dr. Azi. - Szerves műtrágya. Kiváló minőségű! Arról nem is beszélve, hogy robbanóanyagokhoz is felhasználható alapanyagnak. Gondolom, nem igazán kimeríthetetlen a hődetonátor-készletünk, és nincs nehéztüzérségünk. Ezekből kiváló robbanószereket lehet fabrikálni - pillantott a zsákok felé, majd neheztelően az ershani nagykövet felé integetett, akikkel köztudottan riválisok voltak a helyi piacokon. - Persze, megtehettük volna, hogy mi is esztelen módon felrobbantjuk az egészet, mint ezek a burnuszosok, de a mienk egyrészt nagyobbat szólt volna, másrészt akkor nem lenne majd mit hajigálni a boxerek felé a falról... - Maguk azt sem tudják, mi fán terem... - tiltakozott volna indulatosan Paq’mara, de Delenn közbeszólt. - Elég legyen! Ahelyett, hogy örülnének, hogy mindketten élve megúszták! Ami pedig a maguk... szarát illeti, nagykövet úr... - pillantott fintorogva a zsákok, majd Dr. Azi felé a nő - nos, ám legyen, de a követségen belül nem tárolhatják, annyi bizonyos! Maximum hátul, a garázsoknál! - Azt gondolom, fontosabb lenne megállapodnunk a három követség megmaradt katonai erőinek felhasználásáról - szólt közbe Xander ügyvivő. A mellett álló adumari felé biccentett. - Biela hadnagy azt javasolja, hogy az ershani, desevroi és adumari egységek együtt képezzenek stratégiai tartalékot, hogy szükség esetén mélységi védelmet tudjanak kialakítani, amennyiben valahol betörnének a boxerek. - Bah, ostobaság, már elnézést - horkant fel Sinclair az adumari felé intve, ezúttal nem titkolva lekicsinylő arckifejezését. - A maguk mélységi védelme annyiban merült ki, hogy amikor a nagykövetük fogságba esésének híre ment, harc nélkül feladták az épületüket és áttrappoltak ide a hídon át. És amúgy is, miféle mélységről beszélünk, hová akarnak ezen a három háztömbnyi területen második védelmi vonalat építeni? Talán ide a főtérre? Ugyan már. - Vigyázzon a szájára, büdös birodalmi, ha nem akarja szedegetni a maradványait... - horkant fel az adumari, de erre már Ivanova is közbeszólt. - Ne veszekedjenek. Ez a vostroyai katonai doktrínában is létező iskola, nincs ezzel baj. Majd mobil tartalékot alkotnak a visszavonult csapatok. - Rendben, de akkor adjanak melléjük legalább egy nagai tisztet - szólt közben Sheridan. - Vagy valakit a mieink közül. - Megoldható - biccentett Xander, és az egyik, Ivanova mellett álló nagai tiszthez fordult, anélkül, hogy egy szót szólt volna. A magas, szintén nőnemű, sápatag alak előbbre lépett és szertartásosan meghajolt. Delenn egy pillanatra meglepetten felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. - Sakai hadnagy majd koordinálja Biela hadnaggyal a tartalék mozgását, remélem, megbocsátja, asszonyom, ha lecserélem az adjutánsát - pillantott Xander bocsánatkérően Ivanova felé. - Majmok... - mormogta az orrát felszegve Biela. - Na idefigyeljen... - kapott az oldalfegyveréhez Sinclair sértődötten, de Garibaldi gyorsan közbeszólt. - Mármint, tényleg, már ha rájuk gondolt... A társaság mögött valóban három szőrös, makogó, nagyfülű, koszos bundás Symeong próbálta feltuszkolni egy ki tudja, honnan előkerített kordéra a desevroiak több zsák műtrágyáját, hogy a Hapan-Sith nagykövetség mögötti gazdasági épületek felé tolják el azokat. - Mindenki térjen vissza a kontingenseihez - szólalt meg Sheridan, miután az egyik, jelen lévő chiss adjutáns ismét rövien kommunikált recsegő, sziszegő anyanyelvén a nagykövetségével, majd valamit súgott a köztársasági képviseletvezető és önjelölt védelmi főparancsnok fülébe. A vostroyaiak és birodalmiak chiss adjutánsai is így tettek éppen. - Kosh nagykövet azt üzeni, hogy hamarosan újabb boxer támadás várható, egyszerre több irányból. Mindenki szedelődzködni kezdett, csak Delenn szólt közbe. - Nem lehetne valahogy mégis megpróbálni kapcsolatot teremteni a külső területeken rekedt csapatainkkal? - Amíg a zavarás teljes körű, nem tudunk üzenni komon keresztül - ellenkezett Sheridan. - Sajnálom. - Kolezsovna jelentkezett nálam, hogy szívesen kimegy a városba… mármint segítségért - jegyezte meg enyhe kétkedéssel az arcán Ivanova. - Azt meghiszem, vissza se jön majd - horkant fel Sinclair lekicsinylően. - Az a ribanc. - Nem kell rögtön gorombának lenni, csak azért, mert magának nem volt meg - vágott vissza a vostroyai nő. - Ha nem tudnak róla, hogy még harcban állunk, akár azt is hihetik, hogy már régen lerohantak minket a boxerek - jegyezte meg Garibaldi. - Talán nem is indítanak felmentő csapatot, ha nem tudunk üzenni kintre... - Igaza van - értett egyet Xander. - Talán egy kis csapat kijuthat... - gondolkozott Sheridan. - Milyen messze van a legközelebbi lerakat, ahonnan már biztonságosan tudnánk adni? Mindenki súgdolózni kezdett, végül az ershani nagykövet lépett előre. - A Moh’amad’ahn Különleges Ipari Terület és Vámmentes Zóna teherkikötője és gyártelepe, Port Sayed még jó eséllyel a Próféta kegyelméből az irányításunk alatt lehet. Van ott nem messze egy nagai helyőrség is, ha szerencsénk van, védett lehet a kikötő, egyesülhettek. Alig egy napi járásra van. Általában a Jeddhát kereső zarándokok használják, de erős az őrsége. - Gondolkozom rajta - intett végül mindenkinek Sheridan. - Kell egy biztonságos útvonal kifelé, és valaki, aki kijuthat… most mindenki térjen vissza a csapataihoz, nincs vesztegetni való időnk. ... Miközben pár utcányival arrébb, sőt, tulajdonképpen a hatalmas, soktornyú épület mögötti csatorna átellenes oldalán is dúltak a harcok töretlen lelkesedésű követői és az idegen ördögök között, Bo Xer, a mozgalom mindenható mestere és bölcs vezető tanítója Adumar nemrégiben elfoglalt követségének kifosztott, összetört berendezésű nagytermében fogadta csatlós alvezéreit. - Elégedetlen vagyok az eddigi eredményekkel, híveim - pillantott ki gondosan előkészített, apró, összeaszott öregember hatását keltő, Bo Xert imitáló álcája alól a Sárkány, miközben alárendeltjei úgy remegtek, mint a nyárfalevél. Végül az egyik boxer alvezér remegő térdekkel összeszedte a bátorságát és előlépett. - Az idegen ördögök mintha előre tudnák, hogy mikor és honnan fogunk támadni, bölcs mester. Csapdába csalnak minket. - Mert nem elég erős a hitetek az ügyünkben - villant meg Bo Xer tekintete, majd a szektavezető lehunyta a szemét, és egy pillanatig maga elé mormogott a boxerek számára ismeretlen nyelven. Amazok ijedt pillantásokat vetettek egymással, de nem merték megkérdezni, miféle varázsigéket kántál éppen mesterük. Végül a Sárkány kinyitotta a szemét és felpillantott. - Újra támadni fogtok, méghozzá a vostroyai és birodalmi követségek ellen egyszerre. Vigyétek hírét, hogy személyesen vezetem a támadást. - Nagyságod, ez rendkívül... kockázatos - nyögte ki az egyik boxer. - Ne aggódj énmiattam, Ping - fortyant fel Bo Xer. - Csak teljesítsétek a parancsot, támadjatok, és vigyétek hírét, hogy én is ott leszek. - Bölcs mester, látogatója van - lépett be ekkor egy alacsonyabb rangú boxer, hosszú erőpikával a kezében, aki eddig kint strázsált a terem előtt. - Menjetek, menjetek - terelgette kifelé az alvezéreit Bo Xer, majd egy pillanatra az elfüggönyzött ablakok felé fordult. Pontosan tudta, hogy kit vár, és azt is, hogy őt más alakban kell köszöntenie. Kleitus tábornok egy pillanatra úgy látta, mintha a neki hátat fordító alak körül furcsán vibrálna valami. Aggodalmas arccal tekintgetett körbe a teremben, mintha valamiféle trükkös csapdát sejtene, de aztán vendéglátója szembefordult vele és megpillantotta Tuan herceg alamuszi, ráncos képét. - Áh, csak maga az, hercegem - mormolta érces hangon a tábornok. - Már azt hittem, az idegenek csapdába csaltak. - Nagyobb a hatalmam annál, semhogy az idegen ördögök saját, újonnan elfoglalt rezidenciámban fenyegessenek engem és hűséges szövetségeseimet Őfelsége, Ming, a Leghatalmasabb szolgálatában - villant meg enyhe fenyegető éllel Tuan tekintete a tábornokra. - Mert ugyebár, Ön a szövetségesem, tábornok, ebben a szent ügyben, nemde? - A Leghatalmasabb parancsát követem, herceg - merevedett meg Kleitus tekintete, és látszott rajta, hogy legszívesebben csapataival porrá égettetné ezt az egész köcerájt, az összes boxerrel együtt. - Követhetné alaposabban - szisszent fel Tuan. - Még mindig nem kaptunk sorozatlövőket és nehézfegyvereket a maguk raktáraiból. Pedig a Leghatalmasabb egyértelművé tette, hogy támogatnia kell minket az idegen ördögök erőssége elleni ostromban. - Azt igen, de azt nem, hogy mivel - hajtotta meg magát enyhén Kleitus. - Megkapták az élelmet, ellátmányt, egészségügyi felszerelést és kézifegyvereket. A nehézfegyerekre odakint a vidéki területeken lesz szükség - a tábornok peckesen kihúzta magát. - Hamarosan én is indulok, hogy vezessem a császári gárdát, ahogyan Őfelsége, a Leghatalmasabb kívánta. - Ha nem lett volna Mollari nagykövet bőkezű felajánlása, mialatt az Anyacsászárné őfelsége vendégszeretetét élvezi a másik két idegen ördöggel, az ellátmány negyedét sem kaptuk volna meg, tábornokom - mosolyodott el gunyorosan a boxerek vezetője. - Az ellátmányunk nagy része nem a császári, hanem az eriadui raktárakból van, és ezt Ön is tudja. Az eriadui idegen ördögök éppen csak arra nem hajlandóak a semlegességükre hivatkozva, hogy csapatokkal segítsenek minket, de több ellátmányt szereztünk tőlük, mint a maguk raktáraiból és ebből a három követségből együttvéve... - Ahogy elnéztem, hercegem, az ershaniból tényleg nem szereztek túl sokat- pillantott ki Kleitus az ablakokon túlra, abba az irányba, ahol még mindig füstölgött a felrobbantott ershani diplomáciai képviselet nyomában maradt hatalmas kráter. - Sok hívem veszett ott, amikor a fanatikusok rájuk robbantották az épületet - szisszent fel dühödten Tuan. - Szerencsére ez az épület nagyobb és kényelmesebb, és ez épen került a kezünkre, hála annak az impotens nagykövetnek és a lusta katonáinak, akik harc nélkül visszavonultak. - Pedig a desevroi épület masszívabb, jobban védhetőnek tűnik abban az esetben, ha az idegenek megkísérelnének botor módon egy kitörést - pillantott a másik, háromszögletű tornyokkal fedett épületegyüttesre a diplomáciai negyed túloldalán Kleitus, amelynek tetején már ott lengett a boxerek vörös-fehér, stilizált sárkánykígyót ábrázoló lobogója, valamiféle ismeretlen faj képviselőjét, amelyhez hasonlóval Kleitus sosem találkozott a Manchu kultúrájában, dehát magát mindig is katonának tartotta, nem pedig holokönyv-molynak. - Lehetetlen, orrfacsaró ott a bűz, csak találgatni tudok, mit tároltak ott a desevroi hitetlenek - biggyesztette le kékre festett ajkait a Tuan hercegnek maszkírozott Sárkány. - Inkább azt mondja meg tábornokom, mi hír a frontról odakint. Legyőztük már az idegenek erőit? - Nem olyan egyszerű az, herceg - rázta meg a fejét irritált arckifejezéssel Kleitus, mint akit határozottan idegesít, hogy ezt újra és újra el kell magyaráznia Mingnek is és ennek a pojácának is - mint ahogy valószínűleg pontosan ez is volt a helyzet. - A Karmazsin Nap egyik frakcióját sikerült megnyernie a alvezéreimnek, hogy helyben támogassanak minket a nagai és birodalmi idegen ördögök ellen, de a vostroyaiak ellen nem harcolnak. A másik frakciójuk viszont továbbra is a hitetlenek oldalán áll. A nagaiok így is a legerősebbek odakint, meg kell akadályoznunk, hogy hét, vagy több erődöt elfoglaljanak a fővárosba vezető útvonalakon, különben megnyílik az út a Paloták és a hitetlenek diplomáciai missziói felé. - Mire végeznek, addigra csak holtak és romhalmaz lesz az idegen ördögök missziói helyén - szegte fel a fejét büszkén Tuan herceg. - Nekem eddig nem úgy tűnt, mintha olyan jól állnának - jegyezte meg lekicsinylően Kleitus. - Nos, igen - villant meg Tuan tekintete. - Azt hiszem, az egyik hitetlen nagykövet... különleges forrásokkal bír. Információkkal. Előre látja, hol akarunk támadni... de van egy tervem. - Gondolom, nem óhajtja megosztani - biggyesztette le az ajkát Kleitus. - Elég az hozzá, hogy a dobozlakó chiss hamarosan halott lesz - vigyorodott el fölényesen Tuan. - Nem tudok csapatokat biztosítani egy beszivárgó akcióhoz sem, ezt már most mondom - ellenkezett Kleitus tábornok. - Ne aggódjon, tábornok - fordított hátat Kleitusnak a herceg, jelezve, hogy tulajdonképpen ezzel véget is ért az audiencia. - Nem is lesz rá szükségem. Adja át hódolatteljes üdvözletemet a Leghatalmasabbnak, és mondja meg neki, hogy hamarosan eredményeket érünk el. Már nem kell sokáig várnia. Kleitus kicsattogott, a Sárkány pedig gondosan bezárta a nagyterem ajtóit, aztán felöltötte eredeti, nagai alakját. Előhúzott egy sárgásbarna, hosszúkás komszerkezetet. - Igen, Vezérünk? Szolgálatodra állunk - hallatszott két komkattanás után a berendezésből egy reszelős vagaari hang. - Készüljetek egy rohamcsapattal, a csatornák kereszteződésénél, a szennyvízkifolyónál találkozunk, Alvezér - adta ki a parancsot a Sárkány. - Amikor a boxerek megindítják a következő támadást és a hitetlen népségek azzal lesznek elfoglalva... megtámadjuk a chiss nagykövetséget a szervízfolyosókon és szennyvízelvezetőkön át. - Ahogy parancsolod, Vezér - horkant fel egyetértően, vérszomjasan a vagaarik helyben rejtőzködő csapatának életben maradt tagjait vezető martalóc. A Sárkány deaktiválta a komot, és magában elmosolyodott, miközben az Ismeretlen Vidéken foglyul ejtett és megkínzott jediktől és asszaszinoktól eltanult technikákat alkalmazva továbbra is rejtve tartotta jelenlétét az Erőben, hogy annak az átkos Kosh nagykövetnek a mindenfelé ott terpeszkedő tudatcsápjai ne érjék el. Hamarosan meghalsz, te megtört mutáns, vigyorgott és heherészett magában a Sárkány. És akkor nagyszerű tervem útjában már nem áll majd senki... ehehehehe...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Mar 21, 2021 19:25:48 GMT 1
Ahogyan odakint egyre inkább intenzívebbé váltak a váratlan közelségben felhasználó jajkiáltások és lövések, úgy süllyedt egyre mélyebb, kifejezőbb csendbe a chiss nagykövetség javarészt földbe ásott helyiségei által körülvett, a központi bunker irányítóterméből nyíló nagyköveti szállásként funkcionáló, hatalmas terminálokkal ellátott szoba. A szoba egyetlen lakója, a repulzoros létfenntartó kamrába zárt, csak fejének apró mozdulatokkal való elforgatására képes Kosh nagykövet indikátorai sűrűn villogtak, miközben a megtört férfi fáradt, kifejező szemei az előtte villodzó holoképekre meredtek - e válságos pillanatban az elmúlt pár nappal ellentétben azonban nem a diplomáciai negyed védelmi vonalainak és az azokat fenyegető boxerek támadásainak stilizált térképe rajzolódott ki a chiss képernyőn, hanem valamiféle holofilm… családi életképek, rég elveszett barátok arcai... Odakint a vagaarik támadása talán még a vártnál is sikeresebben alakult. A chiss követség elit képzést kapott házi Phalanxának tagjai nagyrészt kint voltak a hidakat védő vostroyai, EGB-s és nagai alakulatoknál, hogy továbbítsák a többi állam védelmi alakulatainak nagykövetük helyzeti előnyt jelentő, előzetes taktikai információit a boxerek soron következő támadásáról. Így a követség védelmének feladata a műszakiakra, technikusokra, valamint a diplomáciai és kisegítő, valamint protokolláris feladatokat ellátó, elsősorban könnyű fegyverzetű személyzetre hárult. Persze őket is kiképezték alapvető fegyverforgatásra és effélékre, de ők alapvetően a csatornák felszínén egyesével átúszó, kézifegyveres boxer diverzánsokra számítottak, nem pedig a hűtő- és szennyvízelvezető rendszer elárasztott, hatalmas csövein át az alagsorba behatoló, légzőkészülékes, sugárvetős vagaari martalócokra, népük ősi és rettegett ellenségeire. És főképp nem számítottak arra, hogy egy fénykardos, sötét oldali nagai harcos vezesse a támadókat. Más, nagyobb chiss követségek testőrségében a nagaiokhoz és a birodalmiakhoz hasonlóan az alapfelszereltség részét képezték az erőhasználók képességeinek elfojtására használt ysalamirik, de a Manchu delegációja azért ennyire nem volt jól felszerelt. A Sárkány először társaihoz hasonlóan sugárvetővel és vibropengével a kezében bocsátkozott harcba, miután elárasztották a pinceszintet és felúsztak a szervízjáratokon, de amint a megmaradt chiss őrök közül néhányan előszedték az egyik lezárt raktárból a charric puskákat és egyéb nehéz sorozatlövőket, a Sárkány is úgy döntött, hogy felesleges bármiféle álcára törekednie. Úgysem tervezte, hogy bárkit életben hagy, aki beszámolhatott volna a látottakról és a támadók kilétéről. Már a szoba felé vezető utolsó, közvetlen folyosón visszhangzottak a lövések, a fénykard pengéjéről sisteregve visszapattanó lövedékek surrogása és az általuk eltalált, a nagykövet szobája előtti utolsó védelmi vonalat jelentő őrök jajkiáltásai, amikor Kosh egy szórakozott pillantást vetett a termináljainak egyikén villogó vészjelzésre, és a mellette lévő, ehhez hasonló különleges helyzetekre fenntartott gombra. Egyetlen, megmaradt idegpályáin keresztül és repulzorszéke erősítőin át kisugárzott rövid, szinte öntudatlanul egyszerű utasítás a berendezésnek, és a biztonsági rendszer előbb mérges gázzal árasztja el a szobát, majd egy második koktélt is befecskendezve lángba robbantja a levegő-gáz elegyet, elpusztítva minden megmaradt szerves és szervetlen anyagot a helyiségben és a vészhelyzetekben szokásos protokollnak megfelelően megakadályozva azt, hogy bármilyen, a Chiss Uralkodó Házak érdekeit sértő titkos információ a behatolók kezébe kerüljön. A nagykövet tekintete furcsán megvillant egy pillanatra, aztán visszafordult a képernyőihez - a gomb pedig inaktív maradt, még akkor is, amikor egy fénykardpenge égette át a biztonsági ajtó eresztékeit, és az egész megerősített fémlemez hangos döndüléssel a padlóra zuhant. A belépő nagai férfi még hátrabiccentett, minden bizonnyal arra utasítva rohamcsapata megmaradt tagjait, hogy kint maradva fedezzék, amíg végez idebent, aztán előrelépett és pengéjét a megtört testű chiss nagykövet sztáziskoporsóból kikandikáló fejének szegezte. Kosh lassan, berregő repulzorokkal szembefordította létfenntartó alkalmatosságát támadójával. Beszédszintetizátora egy pillanatra sercegni kezdett, mintha maga a készülék sem tudta volna hirtelen, hogy hozzáfogjon-e tulajdonosa gondolatainak szavakkal artikulálásához, aztán mégis inkább néma maradt. - Sárkány vére - Kosh nagykövet szavai valódi hangok nélkül, közvetlenül az Erőn át hangzottak fel a nagai férfi elméjében. - Hát eljöttél. Végre. - Miféle aljas trükk ez, te förmedvény?! - pillantott körbe hangos kiabálás közepette, csapdát sejtve a Sárkány. - Itt nincs semmiféle trükk, Sárkány vére - válaszolt továbbra is a másik elméjén keresztül Kosh. - Látni akartalak. - Innen nincs számodra menekvés, már ha nem találod megváltásnak amúgy is a halált - hajolt közelebb az összeaszott, égett archoz a Sárkány, majd önkéntelenül is összerándult a Kosh torkából és égési sebeiből áradó folyamatos, halálszagú bűztől. Inkább hátrébb lépett, csak fénykardjának pengéje világított továbbra is a megtört chiss arca előtt, azonban az még csak nem nem is pislantott egyet sem... ki tudja, futott át a Sárkány agyán, talán már pislogni sem képes ez a nyomorék, és most lassan olvad szét a retinája. Elmosolyodott a gondolatra, aztán eszébe jutott, hogy szorítja az idő, és közelebb tolta a pengét. Úgy érezte, mintha halovány, mégis szilárd akarat igyekezne visszakozásra bírni csuklóját. Elfintorodott. - Tényleg használod az Erőt… de valamiféle beteges, förtelmes módon. - Amennyire meg tudom ítélni a jedikről és Sithekről alkotott eddigi ismereteim alapján, te sem vagy ebben sokkal jobb nálam, Sárkány vére - Kosh állapotjelzői összevissza vibráltak, jelezve, hogy az izgalmi állapot, a megnövekedett adrenalinszint olyan terhelést okoz a férfi roncsolódott belső szerveinek, amelyet már a létfenntartó mechanizmusok sem tudnak hosszú távon kompenzálni. Mégis, ha létezhetett ilyesmi egyáltalán, a Sárkány mérget mert volna venni arra, hogy a chiss nagykövet mentális csápjain érkező üzenetbe Kosh szenvedése ellenére maró, lenéző gúny vegyült. - Nem tudsz lelassítani eléggé, pondró - szisszent fel a Sárkány, miközben tovább küzdött, hogy csuklóját mozgásra bírja. - Azt hiszed, húzhatod itt a időt, amíg megérkeznek a barátaid, a többi hitetlen... - Nézz az Erőbe, Sárkány vére, és látni fogod, amit én is - villant meg Kosh tekintete. - Csak te hagyod majd el élve ezt a szobát, ez nem kérdés. Az erősítés még messze jár. Bőven van... időnk. - Egyikünknek sincs, nyomorult - replikázott a Sárkány, a chiss roncs háta mögötti holoképekre pillantva. Kosh elértette a pillantását, és amennyire tudott, hátrafordította a fejét. - Egy csepp kíváncsiság sincs benned, miért akartam találkozni veled, Sárkány vére? - kérdezte végül, továbbra is ragaszkodva a mentális kommunikációhoz, a Sárkány meg a hagyományos beszédhez. - Egy bolond öreg vagy, nem több - meredt a Sárkány a Kosh mögötti felvételekre, arcokra, és a kíváncsiság egy újabb hulláma söpört végig az arcán. Az Erő súgni próbált neki valamit, igen, érezte, de közben paranoiás énje nem akarta elhinni, hogy nincs ebben semmiféle trükk. A falifülkékből előugró, eddig rejtőzködő chiss testőröket várt, vagy hogy a nagykövet mentális csápjaival mégis kinyúl afelé a vörös gomb felé, amelynek aktiválásán - ezt jól érezte már odakint is a Sárkány - még azelőtt gondolkodott, hogy betört volna ide hozzá... de csak nem akart összeállni a dolog. - Látom, kezded kapizsgálni - folytatta a mentális sugallatokat Kosh a Sárkány fejében. - Valójában jobban hasonlítunk mi ketten, Sárkány vére, mint gondolnád. - Nincs bennünk semmi közös! - öntötte el a düh és a félelem a Sárkányt, hogy egyszer talán, a nem túl közeli és nem ismert jövőben... az ő teste és elméje is ilyen kegyetlen fogságra kényszerül, mint emezé. Véget akart vetni ennek az egész zavarba ejtő helyzetnek, és felemelte a fénykardját, hogy lecsapjon a nyomorék nagykövetre... - Becsületes párbajban akarok elesni veled szemben, Sárkány vére, ahogy az a magas rangúakhoz illik! - Kosh hangja először várt ijedtté, sürgetővé, a Sárkány meg is lepődött rajta. Sokkal több félelem rejtőzött elnyomva ebben a megtört héjban, mint elsőre gondolta. Azt viszont végképp nem akarta kockáztatni, hogy egy átgondolatlan csapással esetleg magára vonja az ősi istenek haragját. - A Shabbato-ház még csak nem is Chiss Uralkodó Ház, nyomorult, a kérésednek nincs jogalapja - mondta végül a Sárkány. - Arról nem is beszélve, hogy nyomorékként esélyed sincs ellenem harcban... készülj a halálra! - Várj, kérlek, Sárkány vére - váltott egyszerre sürgetően vörösben Kosh minden egyes állapotjelzőre. Minek is vágjam le ezt a szerencsétlent, futott át a gondolat a Sárkány elméjén, ha egyszer mindjárt agyvérzést kap itt teljesen magától, pusztán az erőlködéstől, hogy valami ostobaságot a tudtomra adjon. - A nemes erkölcs és a családfák gyökerei adta eszközökkel akarom veled összemérni az erőm, nem fizikai harcban. Ehhez jogom van a ti törvényeitek szerint is, nemde? A kérdés, a válasz, és a múlt harca legyen.- Ez egy ősi törvény, olyan régi, mint a népünk - villant meg a Sárkány tekintete. Fogalma sem volt, honnan ismerheti ezt az ősi nagai szokást ez a vén bolond chiss. - És csak egyenrangú famíliák tagjainak jár... én pedig a Sárkány vére vagyok, a legősibb és egyetlen hatalomra jogosult nagai dinasztia utolsó örököse... sehol sem vagy hozzám képest. - Annak rendje és módja szerint bizonyítani fogom a származásom a párbajban - Kosh mögött ismét felvillantak a terminálok. - És afelől sincs kétségem, hogy a végén így is te bizonyulsz majd méltóbbnak. Akkor pedig tiéd a nevem, a tudásom, és az életem, Sárkány vére, ahogy az el van rendelve.- Nem, ha szimplán leváglak időfecsérlés helyett - vont vállat a Sárkány. - Nem birtokolhatod, amit nem tudsz, nem uralhatod, amit nem ismersz, Sárkány vére - ingatta fémkoporsójából kikandikáló fejét láthatóan földöntúli erőfeszítéssel Kosh nagykövet. - Egyet nem értek - villant valami a Sárkány tudatába. - Ha ennyire párbajozni akartál, miért nem hívtál egyszerűen magadhoz? Elég hatalommal bírsz hozzá. Miért támogattad a többi idegen ördögöt, és miért nem... miért nem árultál el nekik? - Ahogyan valószínűleg ők sem, úgy te sem hittél volna egy meggyötört, öreg chissnek, ha nem tapasztalod saját magad, hogy képes vagyok belelátni e bolygó népeinek elméjébe - fintorodott el valamiféle torz vigyornak szánt mimika kíséretében Kosh. - Sosem vetted volna a fáradtságot, hogy saját valódban betörj ide. Legjobb esetben is valamelyik álcád mögé bújtál volna. Én viszont téged akartalak látni, Sárkány vére.- Rendben - biccentett a Sárkány és kifújta a levegőt. Furcsa egy helyzet volt, annyi szent, de valami azt súgta neki az Erőn át, hogy érdemes lesz végigjátszania ezt a különös játékot ezzel a nyomorékkal. Felemelte a hangját. - Akkor vívjunk meg, nagykövet... milyen jogot formálsz arra, hogy nemesebbnek és ősibbnek nevezd vérvonalat a Sárkányok klánjánál? - Alarik’o’shabbato, a név, amit viselek, csak álnév - magyarázta a nagykövet. - A valódi nevem Meridian. - Nem nagai név, sosem hallottam még ilyen famíliáról - biggyesztette le az ajkát a Sárkány, de kényszerítette magát, hogy betartsa az efféle párbajokra előírt ősi protokollt. - Ki apád és anyád, kinek a vére vagy? Kosh néhány pillanatig kifejezéstelenül bámult maga elé, majd sárgán és zölden villantak meg a szarkofágja állapotjelzői, végül a fej összerándult, mintha csak valamiféle utolsó utáni újraélesztést hajtott volna végre a nyomorék torzón a berendezés. Végül a nagykövet megszólalt, pontosabban újra közvetítette gondolatait a Sárkány elméjébe. - Apám Gilad P. Palleon, a Birodalmi Maradvány admirálisa. Anyám Morgwasth’raw’nuruodo, Mitth’raw’nuruodo leánya, a chissek nagykövete. Így vagyok én Meridian Palleon, a Birodalom és a Chiss nép legnevesebb főadmirálisainak vére. Két nép két vezérének vére csörgedezik ebben a torz testben, ami maradt belőlem. Most már elismered, Sárkány vére, hogy egyenrangúak vagyunk? A Sárkány hátrébb lépett, először a megtört alakra, majd a mögötte villogó holoképekre pillantott. És valóban, az egyiken látható volt egy ismerős fizimiskájú birodalmi tiszt, egy díszesen öltözött chiss nővel az oldalán, annak karjában egy félvér, humán-chiss gyermek... - Ez nem lehetséges - mondta végül. - Chissek és humánok a legritkább esetben párosodhatnak csak. Arról nem is beszélve, hogy benned nem látszik a humán vér... te nem létezhetsz. - A testem megtört, így csak árnyéka annak, aki és amilyen voltam, Sárkány vére - magyarázta Kosh. - A chiss gének erősebbek. Több chiss maradt belőlem, mint humán...- Ez akkor is értelmetlen - ráncolta a homlokát a Sárkány, és hirtelen kíváncsiságtól hajtva megkerülve a nagykövetet, és a holoképeket kezdte vizsgálni a mögötte lévő terminálon. - Egy ilyen leszármazott... nem maradhatott volna titokban. - Magad tudod a legjobban, Sárkány vére, hogy olykor az arra legérdemesebbek kényszerülnek bújkálásra, száműzetésbe, hamis néven élni... - susogta Kosh, azaz Meridian a Sárkány elméjében. - Nem egy, és nem kettő klóntestet áldoztak családjaim hívei annak érdekében ellenségeink előtt, hogy én rejtve maradjak... de így is messzebbre kellett menekülnöm, mint te valaha, Sárkány vére. A Sárkány szótlanul tanulmányozta a holoképeket. Aztán visszafordult. - Mi a titkod? - Nem e világ gyermeke vagyok, nem e világ admirálisainak leszármazottja - folytatta Meridian. - Egy másik lét, egy másik valóság van mögöttem, de amikor átléptem a kapun, a testem összetört. E világ chissei megmentettek, amennyire tudtak,de ennyi maradt belőlem. Valójában életem eltelt basic éveit nézve, nem vagyok sokkal idősebb nálad, Sárkány vére. Sőt, talán egyidősek lehetünk. - Más világok... ez egy dajkamese, amivel a tofok ijeszgetik este a purgyéikat - remegett meg a gondolattól a Sárkány. - Arról nem is beszélve, hogy ez még nem magyarázná meg, honnan és miért bírsz az Erővel. Még ha más világok szülöttei is, kötve hiszem, hogy az Erő lett volna Pellaeonnal, vagy hogy hívtad, vagy Thrawn vérével. - Ebben igazad van, Sárkány vére - biccentett Meridian. - Képességemmel egy Cherasi nevű nő ruházott fel, aki az Erő Sötét Oldalának tudója volt. Anyám szövetségese és barátnője volt, míg mindkettejüket árulónak nem kiáltotta ki a Birodalom, amely odaát az egész galaxist uralta akkor. De más tanított meg rá, hogyan használjam... akinek a jóvoltából ide kerültem, és aki miatt találkoznom kellett veled, Sárkány vére. A fiú hamarosan eljön... - Miféle fiú? - fintorodott el a Sárkány. - A Főkormányzó fia, a fiú, aki helyreállítja a Birodalom nagyságát, és aki segíthet neked is, hogy visszatérj trónodra, Sárkány vére - folytatta Meridian. - Én már nem vehetem át az engem megillető helyet… de te igen, saját véred jogán, és az én helyemet is. Ez így rendeltetett.- Nincs vérségi kötelék köztünk, szerencsétlen utazó - rázta a fejét értetlenkedve a Sárkány. - Te a chissek és a humánok Birodalmának vére vagy, én a nagaiok Sárkány-dinasztiájáé. - A mi világunkban a néped eltűnt a galaxis süllyesztőjében, egyikivé váltak az Ismeretlen Vidék bukott népeinek - susogta Kosh-Meridian, és ettől a gondolattól a Sárkány összerezzent. - Azonban a tradíciók és a vér szava tovább éltek egy chiss szektában, amelynek anyám is tagja volt. Nálunk úgy hívták, Hyuga. De nálatok te és a Sárkány-dinasztia vérvonala őrzi ezt. Egy vér vagyunk, más világokból, de egymás örökösei, Sárkány vére. - Hyuga - mormolta végül a Sárkány döbbenten. - Családomban többen is viselték ezt a nevet, eonokkal ezelőtt. - Nyisd meg az elméd és emlékeid előttem, Sárkány vére - folytatta Meridian. - Lásd, és éld, amit én és másolataim láttak. Minden másról pedig ott találod az adatokat a mögöttem lévő terminálban. Mind a tiéd lehet, ha erősebb az elméd és nagyobb a becsületed. Emlékeim, tudásom, és a hatalmam... és a kapocs, ami a fiúhoz, az ifjú kormányzóhoz fűz. Meg kell keresned... szövetségre kell lépnetek, és mindkettőnk népe újra felvirágozhat... a Te vezetéseddel. A Sárkányok vérével. - Kísérteni akarsz talán? - remegett meg a Sárkány térde. - Mit tudsz te rólam? Mit tudsz a szenvedésemről, amin átmentem? A megaláztatásról? Az útról a Sötét Oldalra? - Az utat nem mutathatom meg neked, arra ott a fiú, és bajtársai - villant meg Meridian tekintete. - De a szenvedés, a pusztulás... nézz rám, ezt éltem át én, és ennek többszörösét a népem, ahogyan a Te néped is átéli majd. Ramakaz urai kiirtanak mindent az Ismeretlen Vidéken, ami nem hasonlatos hozzájuk... eljön ez az idő itt is, ha nem akadályozod meg, Sárkány vére. - Ramakaz... - mormolta a Sárkány. - Ez valamiféle birodalmi összeesküvés? - Az is, és nem az. Több, és kevesebb - Meridian állapotjelzői újra sürgető vörösbe váltottak. - Most már nincs túl sok időnk, Sárkány vére... láss engem, és lássalak Téged!
- Rendben - a Sárkány letérdelt a torzó elé, és kezeivel megérintette annak fejét, hogy elméjük közelebb kerülhessen egymáshoz. - Még... egy dolog, Sárkány vére - Meridian valód hangja, nem a mentális és nem a beszédszintetizátoros, most először és utoljára szólalt meg. Reszelősen, krákogva. - Te már tudod a nevem. Ahhoz, hogy elménk összekapcsolódhasson, nekem is tudnom kell a tiéd. - Mit számít egy név, amit elvettek tőlem, amit megaláztak - szisszent fel keserűen a Sárkány. - Levetettem. Csak egy emlék. - Nem a születéskori nevedre, nem a családnevedre gondolok, Sárkány vére - krákogta Meridian. - A valódira, ami te vagy, amin bemutatkozol majd az ifjú kormányzónak, és az új mesterednek, akit együtt választotok, aki megtanít majd mindarra, amit még egyikünk sem tud. Akkor leszel majd méltó utódja az előző uralkodónak, akit elnyelt a káosz néped élén. A Sárkány lehunyta a szemét. Tudta, miről beszél a másik. De még sosem mondta ki hangosan. - Nihl - suttogta végül. - A nevem Nihl. - Nihl... - suttogta Meridian. - Igen... meg kell találnod... meg kell találnod... Neot... Azzal hatalmas fényesség támadt egy pillanatra, és a két tudat, a két elme összekapcsolódott. A Sárkányon emlékek, jelenetek, szerető tekintetek rohantak át, halál és pusztítás, ahogyan lelketlen és arc nélküli klónseregek ezrei mészárolják az Ismeretlen Vidék összes népét... menekülés, egy fényes kapu... fájdalom... és halál. - Köszönöm - suttogta elméje sarkában egy tudatcseppecske, ami valaha Meridian Palleon volt. - Most már szabad vagyok. A Sárkány kinyitotta a szemét. Kosh nagykövet repulzoros koporsója szétnyílva hevert előtte. Torzónak, testnek semmi nyoma. Kintről lövések, léptek hangja. - Vezér, sietnünk kell! - szólt be a korábban kirobbantott ajtón a vagaarik első tisztje. - Itt az erősítés! A Sárkány megrázta magát, és gyorsan felnyalábolt mindent, amit Kosh terminálján talált. Adatkártyákat, megjelenítőket... mindent. - Gyerünk, vissza a csatornákhoz, ezeket helyezzétek biztonságba! - adta ki a parancsot a vagaarinak. - Itt végeztünk. ... Sheridan, Xander és Delenn, valamint egy-egy osztag köztársasági, nagai, valamint hapan-sith kommandós akkor értek a föld alatti járataiból mindenhonnan füstöt okádó chiss követségi komplexumhoz, amikor a kijáratot már a korábban beérkezett erősítés katonái biztosították. Adumari, desevroi és ershani katonák nyüzsögtek mindenhol, no meg néhány chiss, akik vagy túlélték a harcot, vagy a hidaknál küzdő főerőktől rohantak vissza, amikor híre ment, hogy megtámadták az épületet. A nagaiok vezette, elsőként odaérkezett tartalék első tisztje, a korábban Sakai néven nevezett nő sétált kifelé éppen az épületből, amikor Sheridanék leugráltak a hapan páncélosról, ami idáig hozta őket. Sheridan felvonta a szemöldökét, amikor észrevette, hogy a nő a nagaiok vibroszuronyos lézerpuskája helyett valamiféle ívelt pengéjű fémkardot szorongat. A nő a tiszti egyenruha oldalán lengő hüvelybe helyezte vissza fegyverét, majd meghajtotta magát a nagykövetségi vezetők előtt. - Sajnálom, elkéstünk - kezdte a jelentéstételt enyhe akcentussal. - A merénylők megölték Kosh nagykövetet. - Ez bizony rossz hír - szisszent fel Sheridan, miközben Xander közelebb lépett a hadnagyhoz és anyanyelvükön, pergő nagai dialektusban kezdtek társalogni a részletekről. - De hát hogyan juthattak be? - sápítozott Delenn. - Sakai hadnagy azt mondja, a hűtő- és szennyvízelvezető rendszer főcsatornái itt csatlakoznak a kanálisokhoz - magyarázta végül Xander. - Azokon keresztül lopakodtak be. - Nem néztem ki a boxerekből ilyen szofisztikált manővert - ráncolta a homlokát Sheridan. - Ez egy alapos taktikai csapás volt, mint a korábbi merényletek a nagykövetek ellen... csak nem a császári gárdisták akcióztak? - Van még valami, nem igaz? - fürkészte Delenn a másik két nőt gyanakvóan. - Amit nem akarnak elmondani... - Elnézést, igen - rezzent meg idegesen Xander. - Sakai hadnagy jelentése szerint a felmentő rohamcsapatok nem találtak odabent manchukat, vagy boxereket. De éppenséggel Kleitus tábornok érintettségére utaló nyomokat sem. Vagaari holttestek vannak... a legtöbbet magukkal vitték a támadók, csak hármat találtunk. - Mit keresnek itt vagaarik - értetlenkedett Sheridan. - A törzsterületük nagyon messze van innen. - Még egy dolog - folytatta Xander. - Sakai hadnagy... - A chiss őrség halott tagjai közül többön fénykard ejtette sérüléseket találtunk - folytatta a nagai hadnagynő. - A mikroégések és vágások egyértelműek. - Nem mi voltunk, az biztos - replikázott azonnal Delenn. - Talán azok a kétkulacsos jedik... - Szükségtelen egymás ellen vádaskodnunk azonnal - emelte fel a kezét Sheridan, gyengéden megszorítva a nő vállát. - A chissek felajánlották, hogy a többi nagykövetség vegye használatban az épületet, miután eloltottuk a tüzeket és kiszellőztettünk - tette hozzá Xander, miután még néhány szót váltott Sakai-al. - Gyakorlatilag a teljes törzskaruk meghalt. De a komplexum még menthető, nem robbantottak fel semmit. - Ez jó ötlet, berendezhetnénk kórháznak a sebesülteknek, illetve itt állomásozhatnának a többi, a csatornákon túli épületekből visszavonult csapatok. És áthozhatnánk a tartalék hadianyagot - kapott az alkalom Delenn. - Kezdve a desevroiak trágyájával... - Na ugye, hogy lenne értelme a mélységi védelemnek!? - kiabált át hozzájuk ezt hallva a követség bejárata előtt posztoló adumariak közül Biela hadnagy, aki Sakai egységeivel együtt vezette az elsőként érkező erősítést. - Hívják ide azokat a majmokat takarítani! - Nincs értelme az egésznek, ha ismét rajtunk üthetnek - jegyezte meg Sheridan. - Nem tetszik nekem, hogy senki sem tudott azokról a csatornákról. El kell árasztanunk, vagy be kell robbantanunk őket, különben legközelebb a boxerek főereje fog átjönni rajtuk, nem néhány merénylő, vagy fejvadász, vagy kósza sötét jedi, vagy tudom is én, kik voltak itt... - Azok a járatok látják el hűtővízzel és szennyvízelvezetéssel a többi épületet is - tiltakozott Xander. - Ha elzárjuk őket, csak tartalékról fog menni minden rendszerünk. Búcsút mondhatunk nem csak az itteni mézerütegnek, de a többi légvédelmi lövegnek is. - Ha lenne további légiereje a boxereknek, vagy azoknak, akik segítik őket, már viszontláttunk volna egy újabb szakasz pókvadászt - vetette ellen Sheridan. - A magam részéről inkább lemondok a lövegekről, minthogy kockáztassak egy újabb beszivárgást. - De hát akkor csatornaszag lesz mindenhol, veszélybe kerül a vízelvezetés, az ivóvíz-ellátás... - tiltakozott Delenn. - Nem elég a trágyaszag, most még ez is. - Sajnálom, nem tehetünk mást - keményítette meg a hangját Sheridan. - Az a gyanúm, valami kapcsolat van a nagai vezetőség elleni merénylők, a pókvadászos-alakok, és ezek között a támadók között. Éjszaka ki kell menni a csatornához oda, ahol a legutolsó pókvadász lezuhant. Meg akarom vizsgálni a roncsot, és jó lenne tudni, kiféle, miféle volt a pilóta. Ha tényleg van egy titkos erőhasználó a boxerek oldalán, az gondot okozhat. Talán megkérem Garibaldit, hogy küldjön pár jedit ide... - Nem szükséges, majd Taalia úrnő átvizsgálja a chiss követséget - húzta fel az orrát Delenn. - Addig én előkerítem a Symeongokat takarítani. Alászolgálja - azzal sértődötten elvonult. - Ez jelentős taktikai veszteség nekünk, ügyvivő - fordult jobb beszélgetőtárs híján Xanderhez Sheridan. - A továbbiakban nem hagyatkozhatunk Kosh nagykövet tippjeire. És ami az egészben a legzavaróbb, az az érzésem, az ellenségeink is pontosan tisztában voltak ezzel. Máskülönben nem itt támadtak volna. - Volt itt valami... sötét - tágultak ki egy pillanatra a neko hibrid nő pupilla nélküli szemei. - Érzem. - Beszéljünk a többi nagykövettel - vakarta meg az állát aggodalmas arckifejezéssel Sheridan. - Valami azt súgja, innentől nehezebb dolgunk lesz. Oly sok mindent nem tudtunk még Kosh nagykövetről. Az az érzésem, sok titka volt. Mindenki előtt. - Én nem is attól félek, hogy mi mit nem tudunk, nya... - hallatott panaszos, nyávogó hangot Xander, ami valószínűleg fajtája egyik sajátossága volt. - Hanem, hogy mit tudott meg tőle, aki megölte...
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 18, 2021 11:38:41 GMT 1
Részletek Sheridan nagykövet naplójából
3. nap Ki gondolná, hogy még csak három napja érkeztem ide. A első két nap írni sem volt időm, most meg már háború van.
4. nap A boxerek támadásai egyre intenzívebbé és agresszívabbá váltak. A felderítőink szerint Kleitus tábornok császárhű csapatai elhagyták a várost, de a boxerek valahonnan fejlett fegyverekhez jutottak így is. Egyik-másik elesett boxernél eriadui mintájú sugárvetőket találtunk. Még mindig nincs hírünk a túszul ejtett nagykövetekről. Amióta elveszítettük Kosh nagykövetet, már nem sokkal kevesebb információnk van arról, hogy hol, melyik irányból és milyen intenzitással várható a következő támadás.
8. nap A legutóbbi rohamban majdnem elveszítettük a birodalmi nagykövetséget. Az EGB oldalán eddig nem voltak olyan intenzív támadások, de most mindent oda koncentráltak. Sinclair ezredes súlyosan megsebesült, átszállítottuk az összes birodalmi sebesülttel együtt a chiss követségen kialakított új szükségkórházba. Egy cosrai orvos százados veszi át ott a sebesülteket a többi követség súlyosabb sérültjeivel együtt. Valami Mackensen. Croix-t is oda akarom küldeni, de tiltakozik. Eddig nem volt egyértelmű számomra, hogy az orvosi végzettsége alapvetően dentális, ortopédiai, táplálkozástani és pszichiátriai kórképekre limitált. Egy lőtt sebbel azt sem tudja, mit kezdjen.
11. nap Lassan el kell kezdenünk porciózni a vizet, élelmet és energiacellákat. Még mindig nem tudtunk futárokat és hírvivőket kijuttatni a városon túli őrposztokig. Az ershaniak kikötője felé próbálkozó eddigi mindhárom csapatunkon rajtatüttek a boxerek és vissza kellett térniük. Nagyok az ershaniak és adumariak veszteségei. Vir akarja vezetni a következő csapatot. Sodoko minden nap győzköd, hogy engedjem el őt is. Állítólag tud egy titkos alagutat a csatornák alatt. Félek, hogy baja esik. Sosem gondoltam volna, hogy elviselek egy tízegynéhány éves kislányt a közelemben.
14. nap Ma hajnalban egy meglepetésszerű támadással a boxerek feljutottak a falra. Azt hiszem, a Fény szekciójánál. Elalhattak az őrök. Vir az elsők között ment fel az erősítéssel, megsebesült, Sinclair mellé került a kórházba. Nem tudom, bármelyikük túléli-e. A boxerek folyamatosan lőnek a falról, be tudják lőni az egész követségi negyedet. Délutánra már jelentősen megnőttek a veszteségek. Valamiféle hevenyészett bombával kilőtték a hapan-Sith páncélost, amikor utánpótlást szállított Vostroya követségéhez. Valószínűleg javíthatatlan, a fenti búvónyílások egyikén ment be egy hődetonátor, talán parittyával lőtték ki, vagy nem is tudom. Kell valami megoldás. Garibaldi kisebbik fia is megsérült, amikor kint játszott. Állítólag túléli. A civileknek megtiltottam a mozgás az épületek között. Kell valami megoldás. Vissza kell vennünk a falat, nem elég, ha csak ülünk, és nézzük.
15. nap Sikerült rábeszélnem Valen nagykövetet, hogy kölcsönadja az AT-ST-t. Cserébe leszereltük a még működő légvédelmi sorozatlövőinket és nagy nehezen átvittük a birodalmi követséghez, hogy védve legyen az a rés, amit a legutóbbi boxer támadáskor robbantottak az épület falába. Eddig ott állt a lépegető. Éjszaka megpróbálunk feljutni a lépegető támogatásával a falra. Néhol ki kell szélesíteni a felvezető lépcsőket, de még mindig előbb megy fel, mint a vostroyai lánctalpas. A nagaiok zavaró támadásokat fognak vezetni a hidakon keresztül, amíg a köztársasági és hapan-Sith kontingens megpróbál majd feljutni a falra. Azt hiszem, én vezetem majd őket. Garibaldi használhatatlan, egész nap a családjánál és a beteg fiánál van. Delenn ragaszkodik hozzá, hogy vigyem az azt Éjnővért is, pedig benne nem bízom.
16. nap Végül reggelre sikerült fejutnunk. Taalia és a lépegető nélkül valószínűleg nem ment volna, de a lépcső egy része így is leomlott, így az AT-ST fent ragadt. Megpróbáljuk körberakni homokzsákokkal, mert messziről azonosítható, jól belőhető célpont így. Valen persze nem örült. A vostroyaiak nem engedik ki a páncélosukat a saját szektorukból, többször próbáltam beszélni Ivanovával, de ahogyan fogynak a tengerészgyalogosai, úgy néz ki, egyre kevesebb a befolyása. Már kint van a Karmazsin Nap lobogója a vostroyai épületen. Felajánlottam neki, hogy jöjjön át a mi épületünkbe, állítsunk fel egy államközi koordináló törzset a védelmi feladatokra, mert kezd egyre fárasztóbbá válni számomra az éjszakázás. És Delenn is állandóan panaszkodik, hogy miért nem megyek át hozzá.
19. nap Ma láttam Kolezsovnát. Állítólag meg akart szökni az egyik hídon át. A nagaiok fogták el, mintha Xander megérezte volna, hogy merre tart. Yojong asszony és Delenn felváltva sipákoltak a fülembe, hogy végeztessem ki. Szegény Kolezsovna teljesen kikészült, végül átvitettem a chiss nagykövetségre, hogy fürdessék meg, és ideggyengeség miatt fektessék pár napig. Talán az öreg cosrai orvos belenyom ezt-azt... mármint nyugtatót. Hihetetlen, hogy lassan a fejünkre dőlnek az épületek és minden nap újra támadnak a boxerek, nekem meg ilyesmivel kell foglalkoznom. Bolond nők.
22. nap Újabb boxer tömegroham, elsősorban kézifegyverekkel, mintha kezdenének kifogyni a sugárvetőkből. Valahonnét szereztek néhány ősrégi, nagyobb kaliberű fegyvert. Még szilárd robbanólövedékes ágyúik is vannak, múzeumi darabok. Elképzelhető, hogy átállnak tüzérségi támadásokra, csak nincs nekik mivel. Remélem, ez annak a jele, hogy kivéreztek. Végre sikerült rávennem a vostroyaiakat, hogy adjanak néhány alkatrészt a lánctalpasukból. Megpróbálunk a chiss és a többi követségen talált alkatrészekből összeeszkábálni egy nagyobb tűzerejű plazmavetőt, afféle régi, klónháborús, ballisztikus röppályájút. Állítólag a nagaiok közül páran értenek hozzá, hogy kell kezelni. Még mindig nem tudom hová tenni a törzstisztjüket, azt a Sakait. Szerintem erőérzékenyebb, mint akár Delenn, akár Xander, de titkolja.
26. nap Már pár napja nyugalom van, elmaradnak a boxer tömegrohamok. Úgy látszik, ők is alternatív megoldásokat keresnek. Egyre kevesebb az élelem és a tiszta víz, most már nem azért akarjuk elérni a kinti őrposztokat, hogy üzenjünk a vidéken harcoló seregeknek, hanem azért, hogy ellátmányt zsákmányoljunk. A civilek egyre elégedetlenebbek. Valen nap mint nap zaklat jobbnál jobb ötletekkel, egyszer azzal jön, hogy adjuk meg magunkat, másszor azzal, hogy törjünk ki, harmadnap meg arra próbál rávenni, hogy kobozzuk el a vostroyaiak, a jedik, meg a hapanok felszereléseit és tartsuk meg magunknak. Ahelyett, hogy kiderítené, hol van a túszul ejtett gazdasági tanácsosa meg a másik két nagykövet. Ha még élnek egyáltalán. Nem mintha Mollari nagyon hiányozna. Mondjuk ő biztos ismerne néhány titkos útvonalat a városon át. Nagyon remélem, hogy a birodalmiak nem szúrnak minket hátba. Más se kellene nekünk, mint hogy az EGB valamelyik éjszaka beengedje a boxereket. Lemészárolnának minket. Az az érzésem, tárgyalnak. Titokban.
29. nap Ma majdnem összeverekedtek a Karmazsin Naposok és a nagaiok. Valamiféle helyi vallási évforduló van, amit másképp szoktak ünnepelni. Még mindig jobb, mint amit a néhány megmaradt ershani csinál. Napok óta nem esznek. Nem mintha lenne mit. Már napok óta csak napi kétszeri étkezésre tudunk fejadagot biztosítani, nincs reggeli. Delenn egyre kibírhatatlanabb. Folyamatosan panaszkodik, sápítozik, máskor meg úgy kell visszatartani, hogy egyedül kirohanjon a boxerek ellen. Újabban arra akar rávenni, hogy házasodjunk össze. Előző este összekaptunk, és azt találtam javasolni, hogy menjen a chiss épületbe inkább, a kórházba, Kolezsovna mellé. A pszichiátriai részlegre. Persze ordítozott és faképnél hagyott. Egyedül aludtam volna, de Sodoko odabújt mellém. Nem küldtem el. Persze még csak kislány...
32. nap Kleitus és a császári csapatok ma visszatértek a városba. A mellvédről, fentről, a falról láttam. Nem úgy néztek ki, mint egy győztes hadsereg. Megtépázottnak tűntek. Végre engedtem Sodokonak, hogy megmutassa a titkos alagutat, amit ismer. Kijuttattunk néhány felderítőt. Hoztak végre némi élelmet és vizet. Információt is szereztek. Állítólag a nagaiok és a Karmazsin Nap hozzájuk húzó alakulata elfoglaltak hét erődöt és felmentették a többi állam ostrom alatt álló őrposztjait. Utána viszont a nagaiok rátámadtak a Karmazsin Nap erőire is és lemészárolták őket. Nagyon remélem, hogy ez nem jut Yojong, meg Xander fülébe, mert akkor itt is vérfürdő lesz. Igyekszünk visszatartani az információkat Ivanovával. Remélhetőleg hamarosan megindulnak a felmentő erők a város felé. Csak valahogy üzenni tudnánk nekik. Mindenesetre a császári csapatok visszatérése aggaszt. Nem tudom mi lesz, ha a boxerek vezetői is rájönnek, hogy vidéken vesztésre állnak.
33. nap Bevált a legrosszabb, amitől tartottam. Tuan herceg és a boxer vezetők úgy tűnik, rávették Minget, hogy engedélyezze a császári nehézfegyverzetű erők bevetését a követségi negyed ellen. Kleitus testőrgárdájának nehéz ütegei is vannak, vontatott turbolézerek és plazmavetők. Reggel óta folyamatosan lőnek minket mindenhol. A civileket a pincékbe küldtem, az épületek között futóárkokat ásunk, hogy legalább valamennyire tudjunk közlekedni. Az egyik első sorozattal kilőtték az AT-ST-t a falon, a hevenyészett plazmaütegünkkel tudtunk csak leszedni sokadik próbálkozásra a turbolézerüteget, amit ránk irányoztak. Ez innentől kemény lesz.
34. nap Folyamatosan jönnek a chiss kórházba a ebesültek, Mackensen doktor azt mondja, híján van bactának, kötszernek, az orvosdroidjai lemerültek. Önkénteseket toboroz a sebesültek ellátására, ápolói feladatokra. Állítólag Kolezsovna is beállt segíteni. Láttam valami sebesült, féllábú maradványbeli birodalmi flottaőrrel enyelegni. Hát, van, ami nem változik, úgy tűnik. Fogytán a vizünk, egyre kevesebbet tudunk inni, fürdeni. Azt hiszem, el kell rendeljem, hogy a könnyebb sebesültek visszatérjenek szolgálatba. Máskülönben nem fogunk kitartani, nincs elég emberünk. Idegenünk sincs elég.
38. nap Teljesen magam alatt vagyok. Tegnap belőttek valahogy a kórházba, a fő kórtermet érte találat. Sinclar és Vir is meghaltak. Kolezsovna súlyosan megsérült, Mackensen doktor azt mondja, nincs elég humán vére az ő ritka vércsoportjából, nem fogja tudni megmenteni. Delenn és Valen megint összevesztek azon, hogy kitörjünk-e, vagy kapituláljunk, tettlegességig fajult. Mindkettőt őrizet alá vetettem, még szerencse, hogy a birodalmi parancsnokhelyettes és Taalia jól szót értenek egymással. Felállítottam egy operatív törzskart kettejükből és Sakaiból. Xander és Yojong értesültek a kint történtekről, a nagaiok és a vostroyaiak azóta nem beszélnek egymással. Garibaldi kisfia is meghalt végül, teljesen maga alatt van a barátom. Ivanova vigasztalja, miután a felesége is hisztérikus állapotba került. Croix kezeli, végre valami hasznát vesszük neki is. Nem tudom, meddig tudunk így kitartani. Azt hiszem, megkérem Sodokot, hogy ma is aludjon nálam. Olyan odaadó. A gyermeki ártatlansága az egyetlen, ami néhány percre megnyugtat. Muszáj lesz kitalálnom valamit, hogy fenntartsam a morált, különben összeomlunk.
42. nap Végre sikerült. Kivittem a Sodoko által mutatott egyik járaton egy vegyes rajtaütő csapatot. Sakai és Taalia is jöttek, bár gyűlölik egymást. Meg az utolsó két jedink is, akik maradtak. Elértük az eriadui nagykövetséget, tudtunk küldöncöt küldeni a városon túlra is. Reméljük, nem fogják el. A követségen semmi nyoma Mollarinak, Zackallannak, vagy Cartagiának. Találtunk viszont egy csomó sérült, vagy beteg boxert. Aggódom, hogy esetleg rynavírus járvány törhetett ki köztük. Ez egyrészt nekünk jó hír, másrészt viszont, ha bent is elkapja valaki, csúnya helyzetben leszünk. Végül aláaknáztuk és felrobbantottuk a követséget, az ott lévő fegyver- és energiacella-lerakattal együtt. Eriadui egy sem volt már ott, hogy tiltakozzanak. Majdnem lebuktunk, mert arra járt néhány manchu egy kordéval. Fogalmam sincs, hová és mit tologattak így éjszaka.
43. nap Ma egész nap a lángoló eriadui épületet figyelte mindenki a falról. A boxerek láthatóan maguk alatt vannak, nálunk mindenki tapsolt és éljenzett. Szükségünk volt már erre. Delenn és Valen elnézést kértek, ahogyan Xander és Joyong is. Ivanova végre rávette a többieket, hogy a továbbiakban mindenhol vegyes alakulatok alkossák a védelmet. A kisebb követségek állománya már amúgy is annyira megfogyatkozott, hogy értelmetlen lenne a továbbiakban önállóan vezényelni őket. A Fénynek, Ershannak, Adumarnak, Desevronak és a chisseknek már annyi harcképes katonájuk sincs, hogy egy-egy szakaszt ki tudjanak állítani. Tulajdonképp Vostroyának sem, ha a Karmazsin Napot nem számolom. Szóval kiadtam, hogy hadnagyokat csak mi, a birodalmiak, a nagaiok és a hapanok adhatnak a vegyes osztagok élére. Bevettem Xandert is a törzskarba, Ivanovát helyettesíti. Végre ráállt, hogy esténként közösen meditáljon a két jedinkkel, megpróbálva valahogy lenyugtatni kollektíve mindenkit. Azt hiszem, egy búcsúztató sem ártana az elesettjeink emlékére.
44. nap Meghalt Kolezsovna. Különös, nem gondoltam volna, hogy ennyire megérint. Delenn persze megint megsértődött, amikor szóbahoztam. Amikor Sodokoval is veszekedni kezdett, hogy mit keres nálam esténként, ráordítottam, hogy takarodjon. Állítólag átment a birodalmi követségre Valenhez. Remélem, gyorsan kibékülnek, de nem annyira, hogy újrakezdjék a konspirálást. Erre most nincs időnk. Ivanova és Xander megígérte, hogy szemmel tartják őket. Garibaldi összeszedte magát annyira, hogy helyettesíteni tudjon egy-két ügyelet erejéig. Rám fér már a pihenés.
49. nap Pár nap csend után újra jöttek, most már mindennel. Egész napos lövetés után valamiféle gyújtóbombákkal támadtak. És ostromtoronyokkal. Úgy néztek ki, mint a kerekes manchu templomok. Hol tanultak ezek hadviselést, az évezredekkel ezelőtti hiperűr háborúk nagykönyvéből? Mivel a plazmavetőnk és a légvédelmi lövegeink rég lemerültek, a desevroiak műtrágyájából eszkábáltunk gyújtóbombákat. A megmaradt ershaniak pedig a testükre erősített robbanóanyaggal ugráltak a boxerekre a falukról. Még a nagykövetük is. Komolyan mondom,ezek nem normálisak. De már nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármilyen módszert ellenezzek. A desevroi nagykövet is elesett, személyesen kezelte az egyik tofkoktél-vetőt - így hívtuk a műtrágyákból készített bombáink katapultjait -, amikor egy boxer belövéstől az egész felrobbant.
50. nap Felgyújtottuk az összes ostromtornyot és egyéb boxer ostromgépet. Az idióták telepakolták őket hődetonátorokkal és egyéb robbanyóanyaggal, miközben a legtöbb mindenféle helyi fából volt ácsolva. Lángol a negyed körül minden, a fal alatt és a csatornákon túl is. Most már nem a befelé terjedő vírusok, hanem a füst miatt aggódom. Mindenkit maszkhordásra köteleztem így is, úgy is. Legalább nem jut eszükbe annyiszor, hogy enni és inni is kellene valamit. Katonai konzerv fejadagokon és a kijutott portyázók zsákmányain élünk napok óta.
51. nap Bejutott egy küldönc. Egy nagai futár. Súlyosan megsérült, Mackensen doktor kezei között halt meg, de azt mondta, úton vannak a felszabadító csapatok vidékről. Végül úgy tűnik, szájról szájra híre ment, hogy élünk, és kitartunk. Már csak az a kérdés, addig kitartunk-e. Kleitus csapatai és lövegei megint eltűntek. Úgy tűnik, Ming kivonta őket, hogy kívülről védjék a várost. Arról is hírt kaptunk, hogy az ostrom elején eltűnt nagyköveteket Cixi anyacsászárnő rezidenciáján tartják fogva. Azt hiszem, láttam Tuan herceget ma a fal alatt. Engem nézett odafent. Kirázott a hideg tőle. Xander is ott volt a falon. Szerinte Tuan erőérzékeny. Nem mertem megkérdezni, hogy lassan ki az, aki nem az?
53. nap Visszavertünk még néhány alacsony intenzitású rohamot. A boxerek gyülekeznek a falon túl, mindenhol újabb lobogókat látunk. Alig van energiacellánk, kézitusára kell készülnünk, szinten minden katonám sebesült. Tegnap már Ivanova, Garibaldi és Xander is fent volt mellettem a falon. Xander egészen jól lő. A hapanok állítólag felfüggesztették Delennt, aki napok óta nem mozdul ki a birodalmi követség romos maradványaiból Valennel együtt. Ők és a Karmazsin Naposok a vostroyai követségen napok óta nem beszéltek velünk. Yojongot nem is láttam napok óta. Az az egyetlen szerencsénk, hogy most már láthatóan a boxereket sem érdekli a különbéke. A vérünket akarják, mindenkit, holtan. Mindenkiét itt, kivétel nélkül.
54. nap Ha jól láttam reggel, Sakai és Taalia kibékültek. Nagyon. Olló, meg minden. Croix-t és Garibaldit is hívtam, hogy nézzék, jól látom-e, de azt mondták, ez undorító, és nem illik fentről kukkolni. Azt hiszem, Ivanova és Xander csak azért nem kerültek elő, hogy ők is megnézzék, mert valami hasonlóval voltak elfoglalva. Nem hibáztatom őket. Tegnap este nagyon közel kerültünk egymáshoz Sodokoval. Na jó, leírom, úgyis mind meghalunk. Lefeküdtünk, elvettem az ártatlanságát. Azt mondta, Manchun 12 a beleegyezési korhatár. Remélem, nem csak ő találta ki. Ejnye, mégis csak ki kellene ezt törölnöm.
55. nap Tömegroham lesz, gyülekeznek a boxerek. Még sosem voltak ennyien. De most már szinte mind vibrokaszás paraszt, egy katonát, vagy lövészt sem látok köztük. Nincs hír a felmentő csapatokról... csak annyi, amit látunk és hallunk. Ágyúznak, lőnek a város határán. Mi lehet ott? Vajon látják a füstöt onnan? Szinten minden követségünk kiégett, csak a pincék és a futóárkok maradtak a túlélőknek. Nincs egy ép védőm, mindenki sérült. A fegyvert fogni képes civileket felszereltem és beosztottam. Nincsenek sokan. Nem tudok tovább írni, ki kell mennem. A biztonsági kódok az íróasztalom fiókjában vannak. Éljen a Köztársaság...!
[folyt. köv.]
|
|
|
Post by Grodin Tierce on Apr 20, 2021 11:02:03 GMT 1
A csattanás, ami a lassan feloszló fellegek között sistergő ionizált gázok kifelé áramlása nyomán kiváltott villámlás eredményeként jött létre, végigzengett Manchu fővárosának kerületein és messzire vitte a harc visszhangjait, egy pillanatra túlharsogva a diplomáciai negyed körül zajló véres kézitusa ordítását is. Sheridan felpillantott az égre, majd rögtön elhajolt a felé suhanó vibrokasza-penge elől, és sugárvetője egyik utolsó töltetét kilőve a fal mellvédjén túlra lökte a rárontó boxert. Majd kiment a fejemből, futott át az agyán villámgyorsan. Hiszen lassan végre a viharoknak, a bolygó röppályája újra normális közeli fázisba ér, távolodik a csillagtól, amelyhez olyan ártalmasan (asztrometriai értelemben mérve persze csak tizedszázaléknyi mértékben) közel került, kiváltva ezt az egész kommunikációs és közlekedési zárat, és vele együtt tulajdonképpen az egész cécót... ezrek, ha nem milliók halálát Manchun, ha innen nézzük. Lassan újra visszaáll a normalitás a rendszerben, a kommunikáció... és akkor a galaxis értesülni fog a boxerek árulásáról és lázadásukról. És mit számít ez? Gondolta tovább Sheridan, miközben segített Garibaldinak arrébb húzni a súlyos hasi sebtől szenvedő Croix doktort a mellvéd egyik védettebb sarkába, majd szinte ugyanazzal a mozdulattal már rá is fordult a következő, a mellvédnek támasztott létrán keresztül felfelé tolakodó boxerre, hogy csizmája erőteljes rúgásával a mélybe küldje, mielőtt az nyakába vághatta volna kezdetleges mezőgazdasági fegyverét. Semmit sem számít, gondolta tovább a nagykövet, ha perceken belül mind itt pusztulunk. Garibaldi felhágott a mellvédre, és a Fény Hadserege jelszavait ordítozva megmaradt oldalfegyveréből lőni kezdett a boxerekre, kis időt hagyva Sheridannek arra, hogy körbetekintsen, és felmérje a helyzetet. Odalent egyre csak gyülekeztek a falat támadó helyi manchuk, miközben Garibaldi utolsó két jedi lovagja, akik önfeláldozó módon a mélybe ugrottak és fénykardjaikkal a gyülekező ostromlók közepette kezdtek hadonászni, hogy néhány percnyi időt nyerjenek a fal védőinek, már holtan hevertek az általaluk lekaszabolt boxerek holttestei alkotta kupac alatt, akik gyakorlatilag a saját súlyukkal nyomták agyon a két önfeláldozó szerencsétlent. Távolabb, a fal másik szakaszán, amit nem a Fény és a Köztársaság, hanem a nagaiok egyik kontingense és a megmaradt hapan gárdisták védtek, látni lehetett, ahogyan Sakai és Taalia halálos körforgásban járnak hasonló táncot, de odafent a falon, hátukat egymásnak vetve. Taalia kifelé csapott energiaostorával az egyik boxer felé, Sakai hárított a másik oldalról érkező csapással szemben különös fém pengéjével, majd megfordultak, hátukat még mindig egymásnak vetve, újabb hárítás, újabb vágás, újabb fordulás. Micsoda összhang, futott át a köztársasági nagykövet elméjén, majd gyorsan hátrapillantott a diplomáciai negyed füstölgő, futóárkokkal és csapdákkal szegélyezett romjai felé is. Villámgyors, szürkés tömeg rohant el mellette közben, ahogyan a védők utolsó védelmi vonala, kétségbeesett próbálkozásaik utolsó terméke, a köztársasági épület pincéjében talált YVH vonggyilkos droidok egyike bekapcsolódott mellette a küzdelembe. Ezeket eleve kézitusára tervezték, és az utolsó, lemerült sugárvetők és fegyverrendszereik alkatrészeivel sikerült beléjük némi életet lehelni. Sheridan az utolsó utáni pillanatig tartogatta a bevetésüket, meglepetést akart szerezni vele... és időt. Időt, de mire? Meddig? Odalent a chiss nagykövetség helyén kialakult, immáron krátertengerre emlékeztető kórház maradványainál küzdöttek a diplomáciai testületek utolsó tartalékai. A boxereknek végre sikerült hevenyészett hidat építeniük a csatornán keresztül, és borzalmas veszteségek mellett, szinte az elesettjeikből töltést építve, de végre átjutottak. A chissek földfeldszín alá építkező, bunkerszerű arkhitektúrája eddig jól jött, de most azonnal életveszélyessé vált, ahogyan a támadó boxerekkel szemben szinte semmiféle magaslati előnyt nem élveztek a védők, nem tudtak elég messziről tüzet nyitni rájuk… nem is volt nagyon mivel. Sheridan meg mert volna esküdni rá, hogy a szeme sarkából látta Xandert és Ivanovát, ahogyan fedezékeik mögül takarékos, célzott lövéseket adtak le a résen át beözönlő boxerekre, megmaradt vostroyai és nagai tengerészgyalogosaikkal körülvéve, miközben néha megpróbáltak heves gesztikulálás közepette instrukciókat adni a chiss komplexum belső udvara átellenes, a boxerek által elvágott ajtajában védekező kórházszemélyzetnek és a biztonságukról, valamint a sebesültek szükség esetén utolsó kegyelemlövéséről gondoskodó adumari és chiss katonáknak. Távolabb mind a birodalmi, mind a vostroyai követség lángokban állt, de még kitartott. A boxerek mindkét épületet elvágták és körülzárták, de mind a rohamosztagosok és a melléjük csapódott ershani és Sith katonák, mind a megmaradt vostroyai barakkokat és a mozgásképtelen, de még mindig tüzelő páncélosukat védő karmazsin napos önkéntesek a másik oldalán makacsul kitartottak. A Köztársaság főépülete uralta központi udvaron barikádok álltak, ahol civilekből toborzott önkéntes lövészrajok guggoltak minden sarkon, bátortalan lövéseket eregetve nagai és köztársasági hadnagyaik parancsára az utcákon feltűnő, sikeresen átszivárgott boxer különítmények felé. Itt a vége, gondolta Sheridan. Percek kérdése, és nem fogjuk tovább bírni. Mindenki az utolsó energiacelláját tárazza lassan, közelharcban pedig nem lehet mit tenni az öt-tízszeres boxer túlerő ellen. A nagykövet remélte, Sodoko valahogy életben marad a köztársasági komplexum biztonsági szobáinak egyikében, ahol parancsára elrejtőzött. Megtörölte a homlokát, majd fellépett Garibaldi mellé a mellvédre, és fegyverét a következő boxer felé irányozta. Késve vette észre, hogy már az alhasa felé lendül a boxer vibrolándzsája... Az alacsony, sárgás bőrű, vékony szekivágású humanoid fegyvere azonban félúton megállt, és a mellvéden csattant, ahogy elejtette. A boxer néhány pillanatig értetlenkedve meredt Sheridanre, majd hátrafordult társai felé, végül karjait égnek emelve ordibálni kezdett anyanyelvén, majd inkább leugrott, mint lecsúszott a létráján, és futásnak eredt. A nagykövet döbbenten pillantott utána, le, a fal tövébe, és rá kellett jönnie, hogy ez nem egyedi eset. A boxerek fegyvereiket eldobálva menekültek, Garibaldi pedig lelkesen lengette a karjait valahová a távolba. Sheridan felkúszott mellé a kiszögellésre, amin a minosi nagykövet állt, és szokásához híven kikapta a kezéből a makrotávcsövet. Gyors pásztázás után megállapította, hogy valóban mindenhonnan menekülőre fogták a boxerek. Az eddigi távoli, alig hallható dörgés pedig ezúttal sokkal közelebbről szólt. Aztán még Sheridan is behúzta a nyakát, ahogyan hirtelen minden irányból plazmaövedékek csapódtak be a diplomáciai negyed körül. - Kleitus támadni fog? - pillantott Garibaldira rosszat sejtve. Ha a császári csapatok maradéka a nehézfegyvereikkel most rohamra indulna a negyed ellen, gondolta, öt perc alatt vége lenne. Még a tisztességes, harcoshoz méltó halál sem adatna meg nekünk, beledöngölnének a földbe plazmatüzérséggel... - Nem, nézze, a lövedékek mindenhol a csatorna és a fal túlsó oldalán csapódnak be! - kiáltott fel lelkesen Garibaldi, aztán két árny húzott el a fejük felett, süvítő hangon, dübörgő hajtóművekkel, végigsorozva a távoli manchu csásázri palotákat. Sheridan még innen is ki tudta venni a hasukon a felkelő nap vörös szimbólumát. - Zerok! - ugrott Sheridan nyakába Garibaldi. - Avanti, nagai commeradi! - Hogy mi? - dörzsölgette a szemét Sheridan. - Hát nem érti? - rázta meg köztársasági kollégája vállát a Fény nagykövete. - A mieink! Itt vannak a mieink! És valóban, ahogyan az utolsó visszavonuló boxerek és az utolsó, becsapódó plazmalövedékek nyomában eloszlott a füst és a por, már jól ki lehetett venni a diplomáciai negyed felé a szétlőtt manchu főváros sugárútjainak romjain át közelítő felmentő csapatokat - az utcák és a házak teljesen kiürültek, az életben maradt civilek leghátsó szobáikba és ruhásládáikba rejtőzve figyelték a bevonuló erőket, reszketve és reménykedve, hogy az idegen hatalmak megtorlása nem terjed ki majd rájuk is. A boxerek maradéka pedig úgy felszívódott, mintha soha ott sem lettek volna. A bevonuló felmentő csapatok láthatóan nem izgatták magukat esetleges rejtett csapdák és a cselvetésből visszavonult, rajtaütésre készülő boxerek miatt, vagy pedig fogalmuk sem volt, hogy milyen öldöklő küzdelem zajlott az utóbbi hetekben a diplomáciai negyed körül. Teljes díszben, katonaindulókkal kísérve vonultak be a városba, láthatóan különböző irányokból. Mindegyik kontingens a saját követsége felől közelített a diplomáciai negyed felé, miközben a védők kiugráltak futóárkaikból, elkezdték lebontani a barikádokat és fejfedőiket, fegyvereiket lengetve a társaságukban lévő civilekkel együtt felmentőik felé futottak, hogy üdvözöljék őket. A nagai császári hadsereg szárazföldi erői érkeztek elsőnek, olajzöld egyenruhás gyalogság és repulzoros, illetve lánctalpas páncélosok, krizantémos és felkelő napos lobogók alatt. Végigvonultak a főtérre vezető úton, miközben Sakai és Xander lerohantak az őrhelyeikről, hogy üdvözöljék bajtársaikat. Az életben maradt nagai védők sorfalat álltak a felmentőknek, és szertartásosan meghajoltak indulójukra. Amíg a reguláris hadsereg a nagai követség épületét biztosította, és az egészségügyiseik megkezdték a sérült katonák és civilek ellátását az épület környékén, addig a második, jóval nagyobb létszámú kontingens elkezdett széttagolódni, hogy megszállja a diplomáciai negyed körüli, stratégiai fontosságúnak tartott romokat és épületeket, második védelmi vonalat húzva. A baljós hangvételű indulóra bevonuló, zord tekintetű, a szárazföldiekhez képest szikárabb, beesettebb arcú katonákat Sheridan csak alaposabb megfigyelés után ismerte fel. A fekete egyenruha, a fehér csíkozás és a vállukon lévő, valamint a lobogóikon is megjelenő, a nagykövet által korábban nem látott, vörös villámokat ábrázoló lobogó felirata alapján végül arra következtetett, hogy ezek a nagaiok peremterületeit őrző, otthonukban számkivetettnek számító Expedíciós Erők tengerészgyalogos és flottagárdista csapatai. Az alakulat néhány tisztje, akik a helyi hátasokon lovagoltak energiacellás járművek, vagy suhanók helyett, egy kisebb kontingenssel rögtön Ming palotája felé kanyarodott. Ők fogják bejelenteni az újabb megszállást az uralkodónak, gondolta Sheridan. Ha ugyan nem végzik ki rögvest. A furcsa hangzású indulóra bevonuló expedíciósok bizalmatlanul méregették a többi állam egységeit és a sérült épületeket, egyik-másik letérdelt, hogy megvizsgálja a harctér körül szanaszét heverő sebesült, mozgásképtelen boxereket is - hogy aztán azonnal főbe is lőjék mindet. A nagaiok után érkeztek a Köztársaságiak. Sheridan megkönnyebbülten felsóhajtott, meggyőzödött róla, hogy egy szanitéc biztonságba helyezi a sápadt, sebesült Croix-t, majd lesietett eléjük. Csak akkor fintorodott el kissé, amikort észrevette, hogy nem saját tengerészgyalogosai, hanem a Köztársasághoz tartozó nagyvállalatok magánhadseregének, a Vishkar-t is képviselő Backwater biztonsági szolgálatának zsoldosai vezetik fel a Köztársaság felmentő csapatait. Az előbb bevonult nagai tisztekhez hasonlóan helyi, ronto-szerű hátasokon lovagló magas, szálas, a Vishkar lobogóit és jelvényeit tartó szakállas miriali katonák és indulójuk láttán és hallatán Sheridanben nem először merült fel, hogy ezek valójában a környékről besorozott, katonai kiképzést kapott tofok, és csak a köztársasági állampolgárságot előírő szabályok miatt akasztották rájuk, hogy miriali származásúak. A Köztársaság saját tengerészgyalogsága, egy csomó, repulzortankokkal megtámogatott kék rohampáncélos humanoid, mon cal és gran mögöttük érkezett, a sort néhány nehéz harcjárművel a Köztársadág egyetlen felszíni hadsereghez tartozó helyi kontingense, az egyik külső raktárt védő Hydian-menti páncélosszázad zárta, serennoi és telosi jelvényekkel. A tengerészgyalogosok orvosi és biztonsági egységei azonnal elözönlötték a követség épületét. Sodoko az egyik lezárt szobából mégiscsak kijutva rögtön Sheridan mellett termett, és el nem mozdult mellőle, miközben a nagykövetet két mon cal osztagparancsnok vette körbe, hogy tájékozódjanak esetleges sérülései és az itteni események felől. Az egyik serennoi páncélos védelmezőn a követség főbejárata elé kanyarodott, olajzöld egyenruhás humánok ugráltak le róla, miközben odafent az épületen az egyik rákapcsolt külső generátorról ismét világítani kezdett a köztársaság kék, a Lázadók Szövetségének vörös madaráról mintázott jelvénye, miközben folyamatosan zengett a Szenátus és a demokrácia indulója. Eközben a diplomáciai negyed túloldalán megérkezett az EGB kontingense is. Nagyobb kerülővel, ellentétes útvonalon jöttek be a városba, felgyújtva a civil és boxer épületeket egyaránt. A követség elé érve az EGB Maradvány - főszektorának hagyományos birodalmi jelvényét viselő rohamosztagosok, fekete páncélos, könnyűfegyverzetű darktrooperek és lépegetők azonnal hármas védvonalat vontak a szétbombázott épület köré. Felderítők robogói suhantak el mindenhol, az épület főbejáratához pedig egy hatalmas, négylábú AT-AT parkolt, egyik lábával szétlapítva egy, a földön fetrengő, sebesült boxert. A csapatszállítóból újabb rohamosztagosok ereszkedtek le, vezetőjük sisakrostélyát felcsapva egyenesen besétált a követségre. A birodalmi túlélők felsorakoztak és tisztelgéssel köszöntötték felmentőiket, de utána néhány ölelésés, hátlapogatás és kézrázás is belefért, miközben a főtérig zengett a birodalmi induló. Az Első Rend utánuk érkező osztaga jóval kisebb, de fenyegetőbb megjelenésű volt. A saját indulójukra felvonuló vörös- és fekete páncélos rohamosztagosok és tankjaik nagy része a követség körüli kisebb, többé-kevésbé épen maradt épületekbe rontott be. A vörös rohampáncélos rendvédelmisek lángszórókkal és ösztökékkel kezdték összeterelni a birodalmi területre eső, életben maradt manchukat, majd hozzáláttak a kivégzésükhöz, bár sokan közülük folyamatosan támogatták a védőket az ostrom során. Sheridan nyelt egyet, de itt és most nem kockáztathatott incidenst. A fekete páncélos halálosztagosok egyik szakasza bemasírozott a hiányzó falú és tetejű követségi épületbe, majd nemsokára a tiltakozó Valen nagykövettel és Delennel jöttek elő. Két halálosztagos közrefogta a tiltakozó birodalmi nagykövetet, négy másik pedig a tiltakozó Delennt kezdte el vonszolni a hapan épület felé. Úgy látszik, a központi irányvonalba nem fértetek bele, mosolyodott el magában kárövendően Sheridan. Eközben a negyed átellenes oldalán felharsant a bevonuló vostroyaiak indulója is. Az élen reguláris vostroyai csapatok haladtak, hatalmas, kéttornyú lánctalpasokkal, alacsonyan repülő rohamcsónakokkal, illetve vörös csillagos mellvértet viselő, nehézfegyverzetű tengerészgyalogosokkal. Sheridan még néhány stalkert és jed’kát is látni vélt a kontingensben. A vezérpáncélos előtt haladó repulzoros siklóban ülő vörös arcú, felpüffedt fejű őrnagy azonnal élénk vitatkozásba kezdett valamiről az eléjük érkező Ivanovával és a vostroyaiak sérült páncélosából előbújó néhány túlélő katonával és civillel. Sheridan megfigyelte, hogy nem Vostroya valamelyik hivatalos állami indulóját játszották közben, hanem valamiféle régebbi katonai strófát. Rögtön utánuk érkeztek a Karmazsin Nap nagy számú gyalogos csapatai, legtöbben menetben, vagy a helyi hátasokon, esetleg robbanómotoros, kerekes helyi járműveken. A vörös lobogós manchuk elől még a sérülten jajgató boxerek is hátrahúzódtak, mert a helyi milícia tagjai még a birodalmiaknál is nagyobb elánnal vetették bele magukat a feléjük eső oldalon a tisztogatásba és a sebesült boxerek kivégzésébe. A frontista követség romjai közül a tökéletesen fésült és sminkelt Yojong elvtársnő is előkerült, és Ivanovát és a vostroyaiakat megkerülve egyenesen a Karmazsin Nap katonai parancsnokához sietett szertartásos tisztelgésre, indulójuk utolsó taktusaira. A hapan-Sith kontingens némiképp lassabban, lépésben haladva ért a főtérre, nagyjából akkor, amikor a halálosztagosok az épület elé cipelték és nem túl kíméletesen a földre lökték Delenn nagykövetet. Sheridan nagyobb létszámra számított, de csak egy kisebb osztag hapan nehézgyalogos és néhány kerekes páncélos érkezett, valamint a Sith Reguláris Hadsereg fekete köpönyeges talpasai, akik úgy néztek ki, mintha mindenféle használaton kívüli asszaszin felszerelést aggattak volna helyi zsoldosokra, valamint vagy egy tucatnyi Sith jelvényes rohamosztagos. Az indulójuk sem a Birodalom, vagy a Hapes nagy ívű királyi strófája volt, hanem egy régebbi Sith kompozíció. Az osztagparancsnok hapan százados azonnal élénk vitatkozásba kezdett a fogadásukra érkező hapan őrséggel, az időközben előlépő, Delennre mutogató, indulatós Taalia úrnővel és a megtépázott, sajátjait hátrahagyni próbáló nagykövet asszonnyal. Adumar gyalogsága érkezett utánuk, akik úgy néztek ki, mintha kölcsönkérték volna a bolygóról láthatóan hiányzó cosrai szabadcsapatok ezredeinek cirkalmas, régi korokat idéző fekete-szürke szabású egyenruháit. A rohampáncélos és díszegyenruhás csapatok, valamint repulzoros csapatszállítóik nagyobbik része a csatornákon túli, romosra lőtt követségüknél gyülekezett, egy osztag azonban láthatóan rájött, hogy társaik maradéka a chiss komplexumban keresett menedéket. Nem hiába ordítozott feléjük a csatornán túlról a kórház romjaiból Mackensen doktorral együtt előkapaszkodó Biela hadnagy, hogy “Ide gyertek, majmok!” A csapatszállítóik hangszóróiból pedig konföderációs induló gyanánt ki tudja, hogy félreértésből adódóan, vagy szándékosan (mégis csak egy symeong kezelte a megafont, ahogy Sheridan megfigyelte), a klónháborúk konföderációjának indulója zengett. Ershan burnuszos, láthatóan valóban moh’amad’ahn humanoidokból álló gyalogsága és helyi hátasokon lovagló felderítői érkeztek ezután, a sor végén két belső égésű motoros, viharvert harckocsi csörgött. A kontingens egy ideig tanácstalanul nézelődött felrobbantott követségük maradványai körül, de aztán a főtér környékéről és a chiss kórházból előkerült néhány életben maradt zarándok és sebesült őrgárdista, akik hangos kiáltozással üdvözölték az érkezőket, és azonnal nekiláttak valamiféle sátortábort hevenyészni követségük krátere helyén, miközben jó hangosra tekerték valamelyik otthoni milíciájuk lelkesítő gajdolásnak ható indulóját. A Fény Hadserege külső őrposztjának megmaradt őrsége érkezett utoljára, immár jedik nélkül, de Garibaldi örömujjongásához illő módon furcsa díszlépésben, szinte ugrálva, fényes, aranyozott sisakokban és mellvértben, hosszú Erő-pikákkal felszerelve, könnyűfegyverzetű repulzoros robogókkal és sohanókkal kísérve. A menet begalopozott a főtérre, a Fény épületéből pedig Garibaldi családtagjai és néhány gyógyító képzést kapott, a harcot átvészelő padawan rohant ki, hogy üdvözölje őket, és azonnal színes örömünneppel dobják fel a karót nyelt nagaiok és veszekedő Sithek mellett a főtér hangulatát, rövid úton magukkal ráncigálva néhány szabadosabb köztársasági katonát is hevenyészett táncukba, melyet egy régi elroodi, vagy minosi, esetleg juvexi indulóra jártak. A chissek és desevroiak egy-egy szakasz megtépázott, fáradt gyalogság erejéig képviselték csak magukat, láthatóan amúgy sem jelentős erőiket teljesen felszámolta az itteni és a vidéki harc, és nagyköveteik elveszítése miatt is maguk alatt voltak, így aztán mindenféle díszelgés és induló nélkül, egyszerű kettős sorokban vonultak be. A chiss gyalogosok sápadt, fáradt tekintetet vetettek teljesen szétlőtt és a többi állam által kannibalizált követségük romjaira és az abból előmászó bajtársaikra, majd nekiálltak az elsősegélynyújtásnak. A desevroiak bevonultak szétlőtt, életveszélyes épületük elé, de néhány perc állapotfelmérés után inkább hagyták az egészet, és átsétáltak a Hapan-Sith nagykövetség elé némi reggeli reményében. A Strunz jelvényét viselő zsoldosok rögtön alkudozni kezdtek a köztársasági vishkarosokkal is némi olcsó ellátmány ellátmányért. Sheridan és Sodoko egy sor köztársasági és Fény-katonától körülvéve ünnepeltek, amikor két egészségügyis egy lebegő hordágyon kihozta a fáradtnak tűnő, de már életképesebb, barna bőrszínben játszó Croixt, hogy feltegyék az egyik egészségügyi járműre. - Hallja, uram? - szólt oda a hordágyról Croix Sheridannek. - Eddig egy hangon beszéltünk és harcoltunk mind - intett körbe. - Most pedig újra mindenki a saját indulóját fújja. - Minden rendben lesz, Franklin, pihenj - veregette meg finoman a férfi vállát Sheridan, amikor az ünneplő tömegen át Ivanovát, Taaliát, Xandert és Sakait látta közeledni egy fekete expedíciós egyenruhás százados társaságában. - Elnézést, nagykövet úr - szólította meg Sheridant Xander. - Shido századosnak információi vannak. - Hai - hajolt meg az expedíciós rohamtiszt. - Elfogtunk és kivallattunk egy boxer vezetőt, nemes köztársasági nagykövet-san. - Azt vallotta, hogy a túszul ejtett adumari, birodalmi és eriadui diplomaták Cixi anyacsászárnő palotájában vannak. Az anyacsászárnő lezárta a császári negyedet, saját testőrséggel védi. - Kleitus csapatai letették a fegyvert és Ming palotájánál gyülekeznek - tette hozzá Ivanova. - Ha nem konszolidáljuk a helyzetet gyorsan, a birodalmiak és a Karmazsin Nap fel fogja gyújtani az egész várost. - Ezt nem engedjük, ez még mindig nagai domínium - tiltakozott Shido százados. - A flottánk úton van ide. A heika alattvalóit egyedül mi büntethetjük meg. - Ha viszont Cixi testőrsége megtagadja a fegyverletételt, akkor kiújulhat a konfliktus - rázta a fejét aggodalmasan Sheridan. - Ming császári gárdájának kapitulációja nem elég. Látta esetleg bárki Tuan herceget, elfogták? - Senki sem látta az ostrom vége óta - rázta a fejét Xander. - Szerintem ott lesz az Anyacsászárnő palotájában - morfondírozott Sheridan. - Ha be tudnánk juttatni egy kommandót, még bármiféle nyilvános ostrom előtt, akkor leszerelhetjük őket. Ha elfogjuk a herceget és a császárnőt és megmentjük a túszokat, akkor bizonyosan kapitulál a testőrség. - Kérünk engedélyt - lépett előre egyszerre és tökéletes összhangban a nagai Sakai hadnagy és Taalia úrnő. - Arra gondoltam, én vezetném a csapatot - köszörülte meg a torkát Sheridan, de Sodoko a lábára lépett. - Elég veszélynek tette ki magát, nagykövet uram - rázta meg a fejét Ivanova is. - Vigyáznia kell arra a kislányra... Hajaj, különösen arra, hogy tartsa a száját, gondolta Sheridan. Sakai és Shido néhány percig anyanyelvükön vitatkoztak, végül az Expedíciós százados meghajolt, és sértődött arccal hátrébb lépett. - Egy kísérletet engedélyezünk - fordított végül Xander, majd tág pupillás tekintetét aggodalmasan Sheridanre vetette. - Az elfogott boxer szerint valamiféle erőhasználó, valamiféle... nem is értem... nagyúr őrzi a foglyokat. Sheridan elméjébe bevillantak Kosh korai szavai, több héttel ezelőttről. - Kérjünk jediket Garibalditól? - kérdezte végül. - Nem hiszem, hogy maradtak neki - rázta a fejét Taalia. - Engedelmével, megoldjuk egy nagai-hapan rohamosztaggal, nagykövet. - A birodalmiak tiltakozni fognak, nekik is van ott emberük - jegyezte meg Sheridan. - Ha az Első Rend Halálosztagosait küldjük be, ugyanoda jutunk, mintha a Karmazsin Napot, vérfürdő lesz - vetette ellen Ivanova. - Én még pár óráig vissza tudom fogni Yojongot... - Rendben, beszélek a birodalmiakkal, és szemmel tartjuk őket, hogy ne csináljanak semmi ostobaságot - sóhajtott fel Sheridan. - Menjenek a nagaiok és a hapanok. Sakai és Taalia meghajoltak, és elrohantak. - A parancsnokok szeretnének valami díszfelvonulást, vagy efféle - jegyezte meg Ivanova. - Előbb zárjuk le ezt az egészet, és kerüljük el az egész bolygóra kiterjedő polgárháborút, vagy népirtást - harapta be az ajkát Sheridan. - Most, hogy ennek híre fog menni, mindenki azonnal erősítésért és megtorlásért fog üzengetni a saját fővárosa felé. A harcnak talán vége, de a diplomáciai háború csak most kezdődik… - Ne is mondja - jegyezte meg Xander. - A mi flottánk már úton van, de a távolsági felderítők szerint közelít egy birodalmi és egy vostroyai kontingens is. - Rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban - morogta Sheridan. - Örülök, hogy ennyien megmenekültünk, szinte hihetetlen. De lehet, hogy még csak most jön a neheze.
|
|
|
Manchu
May 17, 2021 16:51:13 GMT 1
Post by Grodin Tierce on May 17, 2021 16:51:13 GMT 1
Cixi Anyacsászárnő palotájának elfüggönyzött ablakain alig tűzött be Manchu vörösen felkelő, relatív közelsége miatt még így is hatalmas napja, annyira igyekezett a boxerek veresége óta visszahúzódni mindentől a nyilvánosságot amúgy is még jobban kerülő Cixi mindentől. Általában csak a trónusán könyökölt, fejét kezeibe temetve, és azt nyöszörögte: "A Dinasztiának vége... a dinasztiának vége". Az már eszébe sem jutott, hogy fiát, Minget a Leghatalmasabbat felkeresse, ő ugyanis Kleitus tábornok megmaradt testőreivel együtt szintén saját palotájába zárkózott. Máskor, amikor egy pillanatra a vesztes őrület fátyla felemelkedett agg szemeiről, Cixi zavartan tekintgetett ide-oda, leginkább az egyik benyílóban remegő, napok óta étlen-szomjan tartott, rásózott nagykövetekre, és azt ismételgette: "Hol van Tuan? Hol van az én hű hercegem"? Tuan azonban sehol sem volt, Cixi saját testőrsége pedig ahhoz túlságosan fanatikus volt, hogy csak úgy, saját szakállukra (különösen, hogy nem volt szakálluk), bármihez is kezdjen Mollari és Zackallan nagykövetek, illetve Cartagia tanácsos lesoványodott, borostás állú, a félelemtől és az alultápláltságtól remegő verzióival - ahhoz pedig főképp túlságosan gyávák voltak, hogy kitámadjanak, vagy egyáltalán ajtót nyissanak a palotanegyedet kivülről hermetikus blokád alatt tartó, a városba visszatért reguláris nagai csapatokkal - akik ugyancsak fejlebbvalóik jóváhagyására vártak, mielőtt véres ostromba, behatolási kísérletbe kezdtek volna. Végül, ahogyan a hajnali manchu nap vöröses sugarai lassan mégis megtalálták az útjukat a terembe, Cixi és bóbiskoló testőrei egy árnyékban lépkedő, halkan mozgó alakra lettek figyelmesek, amint a palota hátsó, a téli kertek és az öntözésüket biztosító, a közeli folyókhoz vezető csatornák folyosója felől érkezett. - Tuan herceg, te vagy az, te hűtlen rokon? - szisszent fel a trónján heverő Anyacsászárné, és néhány testőr is feléjük fordult. - Hát így kell cserben hagyni nénédet a bajban? Az idegen ördögök hamarosan betörnek, idejönnek, hogy elvegyék a nyugdíjam! Ugyanazt akarják, mint az a mamlasz fiam! - Herceg, az ellátásunk napok óta kívánnivalót hagy maga után, a hadifoglyok jogállását szabályozó borleiasi akkordoknak megfelelően... - sápítozott nagy nehezen a feltápászkodó Mollari nagykövet is, aki hármuk közül még mindig a legjobb állapotban volt... Zackallan és Cartagia eleve nem rendelkeztek annyi zsírtartalékkal a testükön, hogy lábra tudjanak állni több hétnyi éheztetés, koplalás után. - Tuan herceg... meghalt - mennydörögte az alak, majd a palota nagytermében lévők döbbenten meredtek az árnyék kezében megjelenő vörös fénykardpengére. - Ti pedig túl sokat tudtok, manchu pondrók, kezdve veled, te vén satrafa... ezért most... elvarrom a szálakat! - Őrség, végezzetek a gyilkossal! - sikított Cixi, de addigra a támadójuk és a nyomában érkező alacsony, hórihorgas, nagy orrú alakok csapata is támadásba lendült. - Vagaarik! - ismerte fel támadóikat az egyik manchu testőr, de még azelőtt lekaszabolták, hogy továbbadhatta volna bajtársainak az információt. A támadók vezetője fénykardjának széles csapásaival vágta magát keresztül egyenesen Cixi felé. Az Anyacsászárné felsikoltott, és a trónszékbe épített nehéz kődíszek egyikét elforgatta, mire a háta mögül éles pengék suhantak a támadó felé, aki azonban egy komplex mozdulatsorral kikerülte őket, fénypengéjével kettévágva azokat a késeket, amelyek elől nem tudott volna elugrani. - Hogy merészeled... hogy merészeled! - kiáltották egymás felé, de a következő pillanatban az ajtók és a plafon berobbant. Cixi felsikoltott és a trón mögé gurult aszott testével, hogy védje magát a lezuhanó kődaraboktól. A támadók vezetője jó érzékkel ismét félreugrott, miközben egy pillanattal később két nő landolt a trón helyén, az egyik kezében egy ívelt, fénylő nagai fémpenge, a másik kezében egy energiaostor - a bentről kívülre kiszűrődő csatazaj és az Erőben támadt, világosan (és sötéten egyaránt) érzékelhető indulatok és halál vészjelzésére az odakint másnap éjszakai behatolásra készülő Sakai hadnagy és Taalia úrnő rövid úton az azonnali támadás mellett döntöttek. Nyomukban rohamköteleken keresztül és a betört ajtókon át nagai tengerészgyalogosok és a reguláris hadsereg egységei, valamint hapan páncélos gárdisták törtek be a terembe minden oldalról, és kezdtek tüzelni Cixi testőreire és a velük küzdő vagaarikra egyaránt. - Ute ute ute! - ordibáltak a nagaiok szokásukhoz híven. - Üssed üssed! - próbálták nagai fegyvertársaik csatakiáltását a hapan-sith kommandósok is. - Öljétek meg a foglyokat! - ordított fel a támadók vezetője azonnal, majd Zackallan és a többiek felé ugrott, de mire vagaari fegyvertársai Cartagia és az adumari nagykövet ellen fordíthatták volna a fegyvereiket, addigra a hapanok és nagaiok lövései már leterítették a gyilkosságra készülőket. A támadók vezetője felszisszent, és csupán annyit tudott elérni, hogy vörös fénykardpengéjét a legközelebbi, legkövérebb túsz nyakának szegezte. - Te velem jössz! Senki se mozduljon, vagy megölöm! - szisszent fel a nyúlánk, sötét tekintetű, csuklyát viselő alak, majd a folyosó felé kezdett hátrálni túszával együtt, miközben mellette Taalia ostora kirántotta a padlót a megmaradt két vagaari lába alól. - Teeishi! - vezényelt tüzet szüntess-t Sakai, amikor meglátta, miféle túszejtéssé fajult a behatolási kísérlet. - Ezt még megkeserülitek - sziszegte a támadó és a jajongó Londoval együtt tovább hátrált a sötét folyosó felé, amin érkezett. - Ö... öljék meg, vagy mi! - sipákolt a trón mögül, egy kisebb kőtörmelékhalom alól Cixi Anyacsászárné. - Akárki is ez, megölte Tuan herceget! Idegen ördögök... izé... naccágos nagai szanok, segíccenek egy cegény, öreg, ticteletre méltó vénasszonynak!- Szemtelen flótás! - Londo Mollari nagykövet korát és testsúlyát meghazudtolva kibújt díszes, brokáthímzésű kabátjából, amelynek aranygombjait már réges-régen odaajándékozta korrupciós céllal Cixi őreinek, hogy legalább némi száraz kenyeret és helyi gabonából őrölt kását juttassanak neki titokban, éjszakánként, no meg persze reggelire. Már mindketten bent álltak a folyosón, Sakai és Taalia, no meg a nagai katonák lassan közeledtek, nem látván, mi történik. - Engedj el, de rögtön! - replikázott tovább Londo, és ruhaujjából egy miniatűr sugárvető villant elő, amelyből három apró lövést eresztett meg a meglepett túszejtő felé, aki hárította a lövéseket, de ettől lecsúszott fejéről az arcát takaró csuklya. - Te? - meredt rá döbbenten Londo a Sárkányra. - Te akarsz megölni?? Békét... ígértél! Amikor... lepaktáltunk! - Sosem fognak rájönni, hogy én voltam Bo Xer és Tuan, ostoba öregember - szisszent fel dühösen a Sárkány. - No, azt majd meglátjuk - Londo újra éles állapotba állította a sugárvetőjét és a Sárkány fejének szegezte, ügyet sem vetve az előtte imbolygó vörös fénykardpengére, várva annak első csapását. Közben félig hátrafordult. - Hé emberek, figyeljetek, ez itt nem más, mint... Nem fejezhette be, mert a Sárkány első csapása megölte őt. A fénykard vörös pengéje nem mozdult, hanem szilárdan hárította Londo görcsös ujjainak rándulására a sugárvetőjéből kilövellő, pulzáló sugarat, miközben a nagai férfi keze ökölbe szorult, és összeroppantotta az Erőn át Londo légcsövét, szemeit, koponyáját. Az eriadui nagykövet feje felrobbant, mint egy túlérett, túlfőzött manchu dinnyen Ming reggelizőasztalán. - Magunk megyünk utána! Vigyázzanak az életben maradt nagykövetekre és helyezzék védőőrizetbe az Anyacsászárnét! - kiáltott oda a katonáknak Taalia, majd Sakai-al együtt rohanvást a sötét oldali erőhasználó, Londo gyilkosa után eredtek, miközben az utolsó nagaiokat lefegyverezték és a fal mellé térdeltetve megbilincselték a nagai tengerészgyalogosok. Az Erőn át most már teljesen világosan érzékelték mindketten a sötét támadó kisugárzását, a Sötét Oldalt. Hosszú, egyre keskenyedő és sötétedő sikátorokban üldözték, a város alatt mindenhová eljutó kusza, a Paloták falain túlra is kinyúló avitt csatornarendszerben, míg végre beszorították egy sarokba. A Sárkány fénykardpengéjével széles íveket írt le az előtte lévő köveken, vörösen-narancssárgán sistergő csíkokat hagyva pengéje nyomában. - Gyertek csak - mosolygott feléjük kihívóan. - Vigyázz ezzel, a Sötét oldal erős vele - lépett előre Taalia, ostorát csattogtatva. - Én máris elkapom a Fény nevében! - lendült előre Sakai, valamiféle penge csatakiáltását hallatva, de a Sárkány hátratántorodott ugyan, viszont hárította a csapásait. A vörös fénykardpenge és az edzett nagai nemesfém kard találkozása nyomán szikrák repkedtek mindenfelé. - Mestered, uralkodód ellen támadsz, tudod-e, Penge? - sziszegte a Sárkány. - Egy mesterem van, az ősi istenek és a jogos uralkodó, aki a napistentől kapta a hatalmát, szörnyeteg - vágott vissza szóban és fegyverrel Sakai. - Fel sem ismersz, ostoba - a Sárkány előrelendült, kicsavarta a nő kezéből a kardpengét és felrúgta Sakait, majd vörös pengéjét a torkának irányozta. - Nézz meg... nézz meg alaposan! - Csak a sötétséget látom benne... Sárkány vére - nyögte végül Sakai. - Nem vagy és nem is leszel az uralkodóm, soha! - Azt majd meglátjuk, neked biztosan nem, ha meghalsz előtte! - a Sárkány csuklójára azonban ekkor fonódott rá Taalia ostora, amitől sötét oldali energia járta át a nagait, aki dühében elhajította a pengéjét az Éjnővér felé, ám az kikerülte, majd mindketten Erővillámokkal próbálták egymást támadni... a két, azonos erejű villám egyfajta energiagömbben egyesült, ami felfelé irányozva pusztító erejét, lyukat robbantott a csatornába. A nyíláson beszűrődött a napfény odafentről. - Erős vagy! - a Sárkány és az Éjnővér újra magukhoz vették fegyvereiket és összecsaptak, ezúttal közelharcban. Lehelletük, jelenlétük az Erőben összefonódott... És Taalia megérezte. Megérezte a hatalmat, amire oly régóta vágyott, és amit oly régóta, Wenthar halála óta nem érzett. Leengedte a fegyverét. - Állj félre, Taalia, végeznünk kell vele, mielőtt megszökik! - a kardját visszaszerző, feltápászkodó Sakai pengéje majdnem belerohant az ÉJnővér hátába. - Nem! - emelte fel az ostorát figyelmeztetően az Éjnővér, szemében sárgás fény villant. - Olyan hatalommal bír, amire szükségem lehet! A tudása... az ereje! - Ez csak egy imposztor! - sikított fel dühösen Sakai, mire Taalia ostora újra kinyúlt, ezúttal az ő kardja felé. - Nem, várj! - Ez az... érezd a haragot, érezd a bosszút, érezd, hol a valódi hatalom, ifjú éjnővér! - heherészett a Sárkány, és útjára indította a fénykardját... Ami végigszáguldott a levegőn és lemetszette Sakai fegyverforgató kezét. A nagai nő felsikított és a földre zuhant. - Vége... - lépett Taalia mellé a Sárkány. - Fejezd be, és gyere velem... tanítvány... - Emlékezz... - harapta be az ajkát Taaliára nézve Sakai. - Min mentünk át együtt... én... szerettelek! - Bah - nevetett fel a Sárkány. - Leszbik. Tudhattam volna. - Nem öllek meg - rázta meg végül a fejét Taalia, a Sárkányra pillantva. - Nem volna jobb, ha hírét vinné, ki győzte le? - Még magad sem tudod, ki vagyok valójában - horkant fel a Sárkány, és megragadta az Éjnővér állát, kíváncsian mustrálgatva. - Na, majd mutatok neked egy két dolgot, amitől elmegy a kedved az ollózástól... de rendben, legyen - azzal csizmája rúgásával eszméletlenségbe taszította Sakait, majd az Erő segítségével a felszín felé ugrott, és fentről kiáltott le Taaliának. - Most pedig igyekezz! Ki kell jutnunk innen. Hamarosan megértesz mindent, de a munkám itt véget ért. Taalia még egy pillanatig Sakai eszméletlen testére pillantott, majd fel, a Sárkányra. Végül gonoszul elmosolyodott, és elrugaszkodott ő is. - Minek nevezzelek, mester? - kérdezte, mikor már odafent voltak. - A nevem... Nihl Nagyúr - szisszent fel a Sárkány. - Te pedig velem jössz és megtanulod az utamat... és én is a tiéd. Siess, Éjnővér! ... Egy nagai keresőosztag órák múlva talált rá a sérült Sakaira. Kisvártatva a medikus csapat is megérkezett, Xander ügyvivővel az élen. - Mollari meghalt... az Anyacsászárnét és a két másikat épségben kimentettük... hacsak a hapanok nem fordultak ellenünk azóta... az orgyilkos... meglépett... Taalia pedig vele ment - vázolta akadozó beszéddel, sérülésétől szédelegve Sakai, majd Xander fülébe súgott még néhány információt a támadó kilétével kapcsolatban. - Értem... - mondta végül a félig neko telepata nő, tág pupillájú szemeivel a sötétbe bámulva. - Ez sok mindent megmagyaráz... most pihenj... ellátjuk a sebeidet, hősiesen helytálltál. A hapanok miatt nem kell aggódnod, Delenn nincs benne, a köztársasági nagyköveten és a sajátjain kívül jelenleg senkivel nincs problémája, de ilyet nem tenne. Majd az ügyeletes hapan törzstiszt átveszi a parancsnokságot... hamarosan csatlakoznom kell Sheridanhez és a többiekhez a köztársasági épület komszobájában, de előtte... felhívjuk egy régi pártfogómat és mesteremet ezzel a hírrel. Mindenki más előtt pedig... titokban tartjuk. Néhány órával később a sérült, bekötözött kezű Sakai és Taalia a nagai követségi épület leárnyékolt komszobájában ültek. Xander beültötte a megfelelő kódokat. - A kereskedelmi miniszter irodája - szólt bele egy hivatalos hang. - Itt pedig Lytaale Xander - szólt bele az ügyvivő. - Kapcsolja a főnökét, azonnal. Kisvártatva egy reszelős, kimért hang szólt bele a vonalba. - Mi az oka sürgős hívásodnak, leányom? - Fontos híveim vannak, Tagomi mester - suttogta Xander, fél szemmel Sakait figyelve, de az meg sem rezdült, ahogy kimondta: - Az elveszett Sárkány visszatért.
|
|